Sürgöny, 1864. augusztus (4. évfolyam, 175-198. szám)

1864-08-07 / 180. szám

180. I­ n­. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóh­ivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiad­ó-h­ivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek visszautasittatnak. : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 11 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bályogdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Kü­lföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnái Frankfurtban filusi.Mi Gnió; Hamburg -Altenában és Vngler; Hamburg­ban Türliti«­iili Jakul»; Lipcse de­u Engler SS., db furt uraknál. Hilda-Pest, Vasáru»]» augustus 7. 1864. Elő fizetési árak ? Naponta­ postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévre ..... 8 frt. 50 kr. Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS MÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége leg­kegyelmesebb Urunk nevében sat. Hivatalos utón nyert tapasztalatok szerint a csőd­­perekbeni 24 órai, illetőleg 3 napi felebbezési határidők a változott törvénykezési viszonyok között élannyira rövideknek mutatkozván, hogy a csődbíróság székhe­lyétől távolabb lakó fél felebbezését az érintett határ­idők alatt gyakran be sem nyújthatja, — az ideigk tör­vénykezési szabályok 98. §-ban megállapított 15 napi felebbezési határidő ezennel a csődperekbeni feleb­­bezésekre is kiterjesztetik, s a hazai csődbíróságok ezennel oda utasíttatnak, miszerint az illető feleknek ezen kiterjesztett határidő alatt benyújtandó felebbe­zési beadványait minden nehézség nélkül elfogadván, azokat a fenálló e részbeni átalános szabályok szerint elintézzék. —­ Kelt a birodalmi fővárosban Bécsben Aus­­triában július hó 28-án 1864. évben. A magy. k. helytartótanács elnöksége M­o­l­n­á­r Lajos r. a. cs. k. szolgabirósági tollnokot m. k. helytar­tótanácsi fogalmazóvá nevezte ki. Bihar megye főispáni helytartója V­eress János megyei főszolgabírót törvényszéki ülnökké, és K­o­s­z­­t­i­n Tamás főszolgabiró czimmel felruházott alszol­ga­­birót megyei főszolgabíróvá nevezte ki. Csongrád megye főispáni helytartója a tiszán­in­­neni járás főszolgabirája mellé tiszteletbeli esküdtek­ké Kotolyár Antalt és F­a­r­kas Mihályt,­­ a k.­m.-vásárhelyi járás főszolgabirája mellé pedig ugyan­csak tiszteletbeli esküdtté Nyizsnyai Gusztávot nevezte ki. Szabolcs megye kormányzó első alispánja doctor Fitz Józsefet megyei főorvossá nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, aug. 5. G. C. A magyar kir. udv. kanczelláriában, mint értesülünk, a legélénkebb tevékenység uralkodik, hogy az ő Felségétől helybenhagyatott igazságügyi reformok a lehető siettetéssel valósíttassanak. Az udv. kenc­ellária vezetői a politikai tekintetből szükséges reformokra is a legteljesb figyelemmel vannak s min­denekelőtt az egyes megyék kormányzatában definiti­­vum megállapítása czéloztatik. E tekintetben, mint minket biztosítanak, legközelebb többféle változások várhatók. B. Reich­enstein alkanczellár, az érd. kir. udv. kanczellária vezetője, holnap N.-Szebenbe megy, hogy az érd. országgyűlésen képviselői helyet elfoglalja. Távolléte alatt az érd. udv. kanczelláriát a N.-Szebenből néhány nappal ezelőtt visszatért b. Frie­de­n­f­e­l­s udv. tanácsos tagja vezetni. Az III jr nemzeti congressus megnyitása. (Hivatalos távirat.) K­a­r­l­o­v­i­t­z, aug. 4. (Este.) Ma nyittatott meg a választási congressus. A cs. kir. udv. biztos megnyitó beszéde után a metropolita-helyettesnek a congressus­­hoz és biztoshoz intézett beszéde következett, melyben megemlékezett a megboldogult patriárcha nagy érde­meiről, kire ünnepélyes „vjecnaja pániját“ hangoz­tatott. Dr. Hadzic kinyilatkoztatja, hogy „jóllehet ő a legfő rendeletekből a legteljesb bizalmat meríti, mind­­azáltal küldöttjei meghagyásából kénytelennek hiszi magát azon indítványt tenni, miszerint az egyházi és iskolai viszonyok szabályozásának félreismerh­etlen sür­gős voltánál fogva a tárgyalási congressus a választást megelőzze.“ Dr. Miletic az 1769- és 1790-diki congres­­susoknál követett eljárásra hivatkozik, s a synodust végrehajtó orgánumnak tekinti, míg a congressusnak törvényhozói hatalmat tulajdonít; ez határoz az elvá­lási kérdésben. Ennélfogva a patriarchaválasztás­ és synodus előbb megtartása nem szükséges.­­ tehát a kérvényezés mellett szavaz, hogy a tárgyalási congres­sus megtartása a választás előtt megengedtessék. Mi­­kovic, Ludaic és Brankovic pártolják dr. Miletic indít­ványát. A cs. biztos a kormány jogának tartja a tárgya­lások menetének meghatározását; nem találja igazolt­nak a bizalmatlanságot, kérvén a gyűlést, hogy az egy­­behivás világos czélját szem elől ne tévessze, s ily ki­tűnő jogok gyakorlatát bizalmatlan felfogásnak áldoza­tul ne hozza, mivel ő — elődjeihez hasonlólag — ezen eltérést meg nem engedheti; de az egyetértést a leg­­bensőbben óhajtja. A n d­­­e­­­i­c archimandrita a kérdést a meg­­m­vó­ leirat és a keleti orthodox egyház canoni törvé­nyeinek törvényes terére viszi át. Kimutatja, hogy a románok elválása hierarchiai és dogmatikai-lelkiek­­beli tekintetben a metropolita ítélete alól el nem vo­­natkozik, hogy a püspökök a metropolita nélkül syno­dust nem tarthatnak s nélküle a tárgyalási congres­­susban is érdemlegesen közre nem működhetnek. A legf­­elrendelt sorrend tehát megfelel a keleti ortho­dox egyház autonómiájának, szellemének s érdekei­nek. Az 1769- és 1790-diki congressusoknál követett eljárás ellen az akkori püspökök tiltakoztak. Kusevics főispán köszönetet mond minde­nekelőtt az udv. biztosnak, hogy ezen fejtegetést a kedélyek megnyugtatására megengedi; e a legfe­le­iratokban, a már más vallásoknak részben megadott legk. engedményekben és az érvényre jutott alkot­mányos elvekben a népóhajtások legkegyi meghall­gatásának legtökéletesb garantiáját látja, s ezélize­­rűnek találja, hogy a legf­­elrendelt sorrend teljes bizalommal elfogadtassák. Trifunac szintén a választás mellett szól, és V­o­­­i­c azt mondja, hogy a nemzet sajátkép csak azt kívánja, miszerint a tárgyalási congressus a syno­dus után közvetlenül megtartassák. Petrovics főispán , óhajtja, hogy a törvényes tért el ne hagyják, azért a választáshoz kezdjenek, előbb azonban a cs. üdv. biztos felkérendő lenne annak megengedésére, hogy a választási congressuson kívül Ő Felségéhez kérvény intéztessék, s az a cs. biztosnak átnyujtassék, melyben a legf. engedély kikérendő lenne, hogy még ezen congressusból a synodussal megállapítandó pro­gramra elhatározása végett bizottmány választassák, következőleg, hogy ezen congressus csupán elnapoltas­­sék és közvetlenül a synodus után legk. ismét összehi­­vassék. Örvendetes általános felkiáltások közt ezen in­dítvány az udv. biztos­­részéről elfogadtatott, és igy a congressus megnyitása fényesen befejeztetett. Ma és holnap történik a választás, Egyleti tudósítások. A Szent Ulászlás társulat 1864-dik évi Julius 14-én tartott Ill­ik köz­gyűlésének jegyzőkönyve. (V­ége.)­­) Kubinszky Mihály kalocsai kanonok úr ő nagysága örömét fejezte ki a felett, hogy az imént fel­olvasott §, ama nagyhorderejű szabványt is tartalmaz­za , hogy „a közgyűlés Pesten kívül az ország más, ki­vált érseki s püspöki városaiban is megtartathatik“ , és befejezésül abbeli kívánatot nyilvánítja, hogy a Szent­ István- és Szent­ László-társulat közgyűlései tartásának ideje egyetértőleg akként tűzetnék ki, hogy ki az egyikre megjelenik, a másikon is részt vehessen. — Kovács József királyi táblai praelatus ur ő nagy­sága vele egyetértve, felvilágosítás gyanánt azt is nyil­vánította, hogy ő az indítványozó által javaslott, mind a két említett társulat részéről ugyanegy időben tartan­dó közgyűlések alatt nem ,rendszerint, az oda tartozó összes ügyek tüzetes s kimerítő tárgyalására kiter­­jeszkedő, hanem a két társulatot főleg a vidéken is­mertető, az irántuk való részvéte­s buzgalomnak tágabb körökbeni ébresztése­­s ápolására irányzott, leginkább lelkesítő felszólamlásokból álló, rövidebb tartamú köz­gyűléseket ért, és ezeknek ugyanegy időbeni tarthatá­­sát annál inkább kivihetőnek véli, minthogy kevés tag­ja lesz a Szent­ István-társulatnak, ki nem volna egy­szersmind a Sz.­Lászlóról nevezettnek is tagja; ezen kívánat, mint olyan, melynek valósulása mind társulatunkra, mind a katholikus hitélet és vallá­sos érzelem fejlesztésére s szilárdítására kétségkívül üdvös hatással volna, a közgyűlés azon szándékának nyilvánítása mellett jegyzőkönyvbe vétetni határozta­­tott, hogy annak kivitele, ha és mihelyt erre kedvező alkalom kínálkozni fog, megkísértessék.­­ Egyéb­iránt a választmányi javaslat felolvasott §-át illetőleg, annak 1-fő pontja, nehogy különben a közgyűlésnek, a felmerülő szükség­ által netalán igényelt évenkénti többszöri tarthatása kizárva látszassák, t. Lonkay Antal lapszerkesztő úr indítványához képest a „legalább egyszer" szavak hozzáadásával ek­ként bővíttetett: „A társulat évenkint legalább egyszer közgyű­lést tart, melyre a védnökök stb. ugyanazon­­, végső pontja pedig, —­a Pesten kí­vül tartandó közgyűlések helyének meghatározása, az érsek-elnök­i excja által ez iránt tett kérdés folytán, a közgyűlés jogául nyilváníttatván, — erre figyelve kö­vetkező szerkezetet nyert: „A közgyűlés Pesten kívül az ország más, kivált érseki és püspöki városaiban is megtartathatik, mely esetre mindig az utolsó közgyűlés fogja a legközelebb tartandónak helyét meghatározni­" k) A választmányi javaslatnak a régi szerkezet 15. §-át pótló 12. §-a, a választmány évenkénti megújí­tása, illetőleg megválasztása iránt változatlanul elfogadtatott.­­) A választmányi javaslatnak a társulati ünne­pekre vonatkozó, a régi szerkezet 16. §-nak helyébe léptetett 13. §-a, miután a „sz. Erzsébet asszony“ helyé­be Reményi József segédlelkész úr által ajánlott „sz. Erzsébet özvegy“ kifejezés mellőztetett, valamint­­ugyanazon javaslatnak a régi szerkezet 19. §-át pótló 14. §-a is változatlanul elfogadtattak, és a régi szerkezet 17. és 18. §§-ai a választmány javaslatához képest egyszerűen kihagyandóknak találtattak. Az alapszabályok ekként módosított szövege a szükséges egyházhatósági s kormányszéki helybenha­gyás végett a főmagasságu bibornok, herczeg-primás s esztergomi érsek ő eminentiájához s a nagyméltóságu magyar kir. helytartótanácshoz felterjesztetni hatá­­roztatott. 9) A társulati tisztviselők választására kerülvén a sor, és pedig a) az a­l­elnököket illetőleg: elnök érsek­i excja kiemelvén az eddigi alelnökök mgos Danielik János czimz. püspök s Fluck Ede hétszemélynök urak­nak a társulat körüli jeles érdemeiket s annak ügyei iránt tanúsított ritka buzgalmukat, őket nem annyira újra választan­dóknak, mint inkább tisztek további vi­selésére felkérendőknek indítványozta; mely indítvány közhelyesléssel fogadtatván, ah­hoz képest Danielik János püspök s Fluck Ede hétszemélynök urak ő mltgaik, mint a társulat al­­elnökei lelkes éljenek közt kikiáltattak; a minek folytán Danielik János püspök-alelnök ur ő mltga meg­köszönvén a benne helyzett bizalmat s további szol­gálatait a társulat részére egész készséggel felajánlván, előadja , miként az elnöki teendők mindinkább növe­kedő halmaza szintúgy, mint főleg a társulatra nézve kedves kötelem gyanánt tekintendő azon indok, hogy könnyebbség szereztessék az érsek-elnök ur ő exejá­­nak, kit, bár terhes tisztéről lemondani készült, a tár­sulat részére megnyerni ismét sikerült, az alelnökök szaporítását sürgősen igényli; miért is még két alel­­nöknek, névszerint a Kovács József kir. táblai prülatus ö­nsga által a gyűlés köztetszésére ajánlott H­u­s­z­á­r Ferencz alországbiró uz ő­nsgán kívül, a társulat titkárának H­o­p­f Jánosnak megválasztatá­sát kitűnő buzgalma, ügyessége s egyéb jeles tulajdo­nainál fogva annál inkább inditványozza, minthogy ő különben is az érsek-elnök ur ő exja oldala mellett lé­vén, neki az elnöki teendők teljesítésében mindig kész segélyül szolgálhat, mely indítvány általános helyesléssel fogadtat­ván, az eddigieken kívül még nagyságos Huszár Ferencz alországbiró ur és H­o­p­f János tiszt, kano­nok alelnökökké egyhangúlag megválasztattak. b) A titkári tisztre R­ó­d­e­r Alajos t­ékanonok ur ő nagysága, feltéve, hogy ezt a Szent-István-Társulat ellenzeni egyátalán­­ nem fogja, e társulat hason minő­ségű tisztviselőjét Ágoston Antal urat ajánlván és ezen ajánlást Kovács József praelatus ur ő nagysága annál inkább pártolván, mivel nem is gon­dolható, hogy a Szent­ István társulat ellenezné, hogy saját titkára vele rokon társulatunknál ugyanezen tiszt­séget elvállalja : társulati titkárul az ajánlott Ágoston Antal ur egyhangúlag meg­választatott/ c) A pénztárnoki tisztség elvállalására Kovács József praelatus ur ö magának közhelyesléssel fogadott indítványához képest főtiszt. Novákovics János pápai kama­rás s papnöveldéi aligazgató úr, ki a Szent-István-Tár­­sulat pénztárát is már tizenkét év hosszú során át pá­ratlan pontossággal s ernyedetlen buzgalommal minden dij nélkül kezeli, felkéretni határoztatott; és hogy a helybeli s némely vidéki tagok s gyűjtők által köz­vetlenül a pénztárba beszolgáltatni szokott részlet­fize­tések bevételezésében s egyéb teendőiben segélyére legyen, R­a­d­a János szt.-István-társulati ügynök ur melléje segédül s pénzszedőül megválasztatott. — Ezután 10) A társulat igazgató-választmánya lévén meg­újítandó, annak tagjaiul részint érsek-elnök ur ő ex­­cellentiája kijelölése, részint egyes tagok ajánlása folytán azon buda­pesti s vidéki tagok választattak meg, kiknek névsorát már adtuk. 11) A tárgyalási sorozat szerint az egyes tagok által teendő indítványok előadása következett. 12) Befejezésül Danielik János püspök al­­elnök ur ő méltósága ékes szerkezetű beszédben meg­köszönvén érsek-elnök ur ő excjának mind társulatunk ügyeinek eddigi, közel negyedfélévi elnökösködése alatti szorgos, mind a mai közgyűlés tanácskozásainak tapintatteljes s sikerdús vezetését, miután érsek-elnök ur ő excja ennek viszonzásául kölcsönös legszivélyebb háláját mind a felszólamlott m­ért, püspök-alelnök úr, mind a közgyűlés valamennyi tagjai irányában a nagy számmal megjelenésük és a tanácskozásokban­ élénk részvétük által tanúsított dicséretes buzgalmuk­ért kifejezte, a gyűlést a tagok éljenzései közt befejezettnek nyilvánította. Az ág. In­tv. bányakerület közgyűlése Pesten augustus 3-d­i­k­á­n. A közgyűlés, megelőzve a sz. léleknek a reggeli istentiszteleten rövid imában történt segédelmül bivá­ MM.m­u Három nap a fővárosban. (Mindenütt vigalom. Kedd : rudasfürdőbál. Szerda : csá­­szárfürdőbál. Csütörtök : Blondin-ünnepély a városliget­ben. Hazamenet.) Tánczolunk és mulatunk! Buda-Pest egy kis idő óta hazája a vigalomnak, mintha aggály, vízözön, tűz és jégkárok csak a rege országába tartoznának, mik­nek hire csak néha-néha hat fülünkhöz memento mori­ként , azonban a fővárosi élvkereső közönségre ugyan­azon hatással van, mint a dajka boszorkány­meséje a hamis fiúkra, kik szeme közé nevetvén folytatják csin­­talanságukat. Nem gondolunk mi komoly dolgokkal, daczolunk a politikai láthatár borújával, miként da­­czolt múlt kedden a tánczkereső fiatalság az ég fenye­gető felhőivel, a hüs éji levegővel s a szélvészszel, mely s­ürü porfellegbe bob­ta a rudasfürdői sétányt. — Igaz, nem voltak annyian mint rendesen, de a kik vol­tak, elég helylyel rendelkeztek s ezt fel is használták lelkiismeretesen. A ki látta, mily lelkesedéssel működ­tek az ifjak és leányok, azt képzelte volna, hogy tudja Isten mikor lesz ismét alkalmuk, tánczkedvüknek ele­get tehetni, — de csalódott volna, mert nálunk nulla dies sine linea. Másnap, szerdán a császárfürdő gyönyörű gyógy­­udvara csillogott ismét ezer meg ezer lámpa fényében s Terpsychore hívei újra áldoztak a terem csillára alatt ép oly hévvel, ép oly kedvvel mint az udvar lombos menyezete alatt. E bálok mintegy versenytérül szol­gálnak a budai és pesti hölgyek szépségharczának s Párisnak itt tán még nehezebb lett volna igazságos íté­letet hozni, még inkább ingadozott volna, a jobb vagy a bal dunaparti városnak nyújtsa-e a győzelem almá­ját, mint midőn a három istennő közt kelle választania. Nem bírunk talán elég bírói szigorral, és az íté­letre megkívántató hidegvérrel s meglehet, hogy pár­toskodással vádoltatunk, de fiat justitia, pereat mundus, mi mégis kimondjuk meggyőződésünket, hogy az utolsó bálon a budaiak rág­a­ták magukhoz a győzelem pál­máját. De az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk azt is, hogy egyenlőtlenek voltak a fegyverek, mert míg Pest nagyrészben csak bájos ujonczokat, szép szende leányokat küldött a harezmezőre, addig Buda oly fel­tűnő számban rendelkezett rendes s már inkább harez­­edzett katonasággal, azaz szépségben és bájban gazdag, tűzről pattant fiatal menyecskékkel, hogy ezen franczia gárdához hozzáadván a budai leányok gyönyörű csueril­­la-harczosait, a csata már az első összeütközésnél a pestiekre nézve majdnem vesztve volt. De hódolat­tal kell lennünk a győzöttek irányában is, mert nem hátráltak, dicsőséggel védelmezték zászlóikat mind ha­lálig, azaz reggeli két óráig, midőn a vaczogó omnibu­­sok, mint a h­arczi sik sírjai, egyaránt vettek fel ellent és barátot sötét s híves ölükbe. Ideje is volt, mert már csütörtökre óriási veres és zöld keresztalakú falragaszok hirdeték, hogy kinek tá­­voztáért annyit keseregtünk, ki már egyszer leereszke­dett pénzünket elvinni, a hős, a jég fia, ki valóban ma­­dárperspectivából nézte a Niagara zajló hullámait,ő,min­den köteltánczosok nagymestere, Blondin ur visszaérke­zett s újra kegy­eskedik Röhring ur védszárnya alatt bámu­lóinak, még pedig ez egyszer bengáli világítás mellett művészetét a pesti városligetben bemutatni.­­ Gyűlt is a nézők serege szép számmal, csakhogy sokan jóval ra­gyogóbbnak képzelték a műsorozaton oly kirívó nagy hetükkel nyomtatott bengáli tüzet, mint a­milyennek kénytelenek voltak tapasztalni, midőn néha-néha Blon­din hajmeresztő sétáját az égen ragyogó csillagok szende fényénél inkább csak elképzelhették, mintsem a bengáli tűz segítségével valóban láthatták volna. De miként végén csattan az ostor, úgy Blondint is bizonyára látta mindenki előadásának végén, midőn maga gyújtván meg, a kötélén állva, a rúdon és taligában levő gyúanyagot, mintegy tűzfényben tündökölt s a legszebb színű csillagokat szórta az augustusi enyhe éj homályába. Ezen tűzbe borult látványt azonnal követé egy bizonyára nem csekélyebb érdekű : a nézősereg haza­­vonulása ! A bizonyára elég hosszú királyutczában ezer meg ezer ember tolt és tolatott, beszélt, mesélt, nevetett és szitkozódott, mi a kocsik folytonos zörgése, a hajdúk s poroszlók hangos útbaigazításai, a programoi, mézes­kalács, Blondin-arczkép és szivarárulók sikító ajánl­­gatásaival együtt oly pokoli zaj és lármává fejlődött, hogy az ember önkénytelenül sajnálta azon szerencsét­leneket, kik ezen utczában lakván, nyugalom után só­várogtak, s hogy bizonyos örömérzet fogta el keblünket, midőn N­­óra felé a komlókért vendégszerető csarno­kában letelepedvén, a magyar „ Volkssänger­ek i s egy czigány, azaz : pardon ! nemzeti barna , vagy barna nemzeti zenekar előadásait felváltva hallgattuk s a mellett megadtuk a nemzetiségnek is, a mi azé, és a gyomornak is, a mi a gyomoré. De csak három napról akartunk beszélni s ime! péntek reggel, egy negyedik nap létköre közeledik már; ez noli me tangere s azért Isten velünk ! Ország Sándor: Napi újdonságok. 2­0 cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 5-kén délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott. * A Császár­i Felsége legmagasb születésnapján f. hó 18-kán Bécsben tartandó népünnepre innen és hazánk több városaiból mérsékelt árak mellett külön vaspályavonatok indulnak.­­ A Dunagőzhajótársaság, a minden oldalról nyilvánuló óhajtásnak megfelelendő, az érdeldettekkeli előleges megállapodás után elhatározá a helyi gőzösök kikötőjét Budán, a Tabánban (a hajdani fa­híd főpont­ján) ismét életbe léptetni, melyet azok mától kezdve a szokott órákban rendesen érintendnek. A rácz-, rudas-és sárosfürdőbeli közlekedés könnyítése végett azon­ban a május óta fennálló budai ráczvárosi kikötőhely egyelőre szintén használatban marad. Ezen a közönség óhajtásának megfelelő intézkedésért, a­mely minden­esetre a társulat érdekeivel is öszhangzik, az uj főügy­­nököt­­. H a 1 1 urat illeti ez elismerés. — Folyó hó I-én a pestvárosi kötö-utczai főele­mi fitanodának IV-ik és 4-én az angol kisasszonyok zár­dájában létező kültanodának III. és IV. osztályát, me­lyekben a próbatéteket főt. Kriegler József igazgató ur vezénylette, mélt. Hueber Zsigmond, m. k. helytartósá­gi alelnök ur magas látogatásával megörvendeztette. Mindvégig hallgatván a tanonczok jó feleleteit, teljes megelégedését kinyilatkoztatni kegyeskedett. Az első tanodában ugyan a fentnevezett igazgató ur, az utóbbiban pedig ngs. Sujánszky prépost köszön­ték meg kevés, de velős szavakban ő magának, hogy bokros foglalkozásai daczára a kérdéses iskolákat ma­gas látogatásával megtisztelte. — A­z eperjesi evang. egyház­kerületi collegium a legközelebb múlt isk. évben. Tanult e főtanodában össze­sen 340 növendék; különösen pedig 236 gymnasiális tanuló, 12 tanár alatt, 61 jogász, 5 tanár alatt, 43 theo­­lóg, 4 tanár alatt.­­— Vallásukra nézve 239 evangel. 28 reform. \ \­rkatholi 62 mézes vall.; nemzetiségi te­kintetben 165 magyar, 150 német s 25 tótajkú; a táp­intézetben 60, stipendiatus 50. A nyári közvizsgák alkalmával a jogi tudomá­nyok eddigi főtanára, Glósz Károly ur magán­ügyei következtében közfájdalmunkra leköszönvén, az isk. gyűlés, miután Glósz urat hivatala folytatására nem birható, két új jogtanárnak választatását határozd el, ezer-ezer főnyi évi díjjal, kik közül az egyik inkább az elméleti, a másik pedig a tételes jogokat fogná ta­nítani, a már volt 3 tanár közreműködése mellett. S időközben szerencsés volt a collegium a pályázat ki­hirdetése előtt, megnyerni két férfiút, ki az említett két tanszéket bizonyára tökéletesen be fogja tölteni, t. i. Schule­k Gusztáv urat, ki a collegiumnál rendes

Next