Sürgöny, 1864. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)

1864-09-18 / 213. szám

SIS.m. M*j«2 Jpi ájjtm |SiMla-Pest. Xrjíyrtlik évi folyam. |JyP ^jjjP Vasárnap, September 18. 1864. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcz* (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-h­ivatal Pesten éy Sri Pál papirkereskedésében (h­atvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. yinjján-isiiííla­: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7. kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 8 kr. számitta­tik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Ma m­ai Frankfurtban Tioli­­n Ottó; H­a­m­­b­u­r­g - A­­­t­é­n­á­b­a­n C-San­ Hei­stein és Vogler ; H­a­mb­u­r­g­­ban Ti­rlikieiin­ Jakin­li; Lipcsében Rugier II., Illyen és Fort uraknál. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre ...... 10 frt. Félévre.......................8 frt. 50 kr. Negyedévre......................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napi­lapra az utolsó évnegyedre f.é.octobertől decemberig. Előfizethetni a kiadó-hivatalban, Budavár, bécsikapu-utcza 184. sz., Pesten G­y­ö­r­y Pál­­ papa-kereskedésében , barátok­­ terén, a posta szomszédságában , vidéken minden cs. kir. pos­ta-hivatalnál, bérmentes levelekben. Előfizetési árak: Vidékre naponkint post, küldve 8 évre 5 ft-------­_ ,, „ „ „ egy hóra 1 „ 70 kr.­­ Buda-Pesten házhoz hordva ,'j évre 4 „ 50 kr. „ „ 9 egy hóra 1 „ 60 „ | HIVATALOS RÉSZ.­ ­) cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 7-töl kelt legfelsőbb határozatával, Cso­m­á­­c Manó kanonokot a nagy-váradi latin-szertartási­ székes-káptalannál, a­­ B. M. V. de Valle P­a­r­a­d­i­s­i czimzetes apát-­­ ságra legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Turóczmegye főispáni helytartója C­s­e­p­c­s­á­­j­n­y­i Ferencz, megyei számvevőt és hites ügyvédet tör-­­ vényszéki ülnökké, továbbá C­s­e­p­e­l­á­n­y­i V­end­el,­­ törvényszéki jegyzőt megyei számvevővé, és B­a­k­s­s­á-­­nyi Bertalan megyei esküdtet törvényszéki jegyzővé­­ nevezte ki. A jelenleg »Székesfehérvár és B.-Füred közt na­ponkint közlekedő málhaposta-menetek folyó hó 16- dikától kezdve a »Székesfeh­érvár — Veszprém közti út­szakaszra szorittatnak. Kelt Pesten, sept. hó 9-dikén 1864. A cs. kir. postaigazgatóságtól. Változások a pk. k. h­adseregb­en kineveztettek. Báró Reznicsek József vezérőrnagy és csapatdandárnok altábornag­y­­gyá, — meghagyatván jelenlegi szolgálati állomásán: báró B­i I­s Antal vezérőrnagy, — egyúttal mos­tani működésétől, mint a hadü­gyministerima 6. osztá­lyának főnöke fölmentetvén, — a katonai képzőintéze­­tek főfelügyelőjévé; és nemes dresdenbergi­­Stransky Ferencz, őrnagy a főszállásmesteri törzs­ben, a hadügyministerium 6-ik osztályának főnökévé. A katonai határigazgatási ágban: lovag From­m Károly alezredes és a hadü­gy­ministerium 10. osztályának főnöki helyettese, ezre­dessé ; a következő s­z­á­z­adosok őr­n­agyokk­á é­s határszéli k­o­r­m­­á­n­yz­a­t­i elő­a­d­ó­k­k­á : Kari Antal, a 12. sz. német-bánáti határőrségi gyalog-ezredből; S­pies Ferencz, a 11. sz. második bánáti határ­őrségi gyalog-ezredből; C­zervenka Károly, a 13. sz. román-bánáti határőrségi gyalog-ezredből; S­i­b­a­n­­­i­c­s István, a 14. sz. szerb-bánáti ha­tárőrségi gyalog-ezredből; T­rnsky János, a 4. sz. szluini határőrségi gya­log-ezredből ; Göttlicher Benedek, a titeli határőrségi gyalog-zászlóaljból; Hostinek József, a 9. sz. péterváradi határ­őrségi gyalog-ezredből; Skorics Milán, az 5. sz. varasd-kőrösi határ­őrségi gyalog-ezredből; Mihailovics Ephraim, a 3. sz. ogulini ha­tárőrségi gyalog-ezredből; Neiden József, a 2. sz. ottocsáni határőrségi gyalog-ezredből; Bach György, az Ő Felsége legmagasb nevét viselő liccai határőrségi gyalog-ezredből; Neuwirth György, a 8. sz. gradiskai határ­őrségi gyalog-ezredből; és Lovak Tamás százados, beosztva a hadügymi­­nisterium 10. osztályába, ki egyszersmind tanár a ka­tonai-igazgatási tanintézetben. Mindnyájan m­eghagyat­­ván jelenlegi szolgálati állomásukon. M­a­c­s­­e­k Ernő első osztályú százados a 17. sz. h­erczeg Hohenlohe gyalog-ezredben, — őrnagygyá, je­lenlegi alkalmaztatásában a veronai hadseregparancs­nokságnál meghagyatván, — egyúttal azonban a 34. sz. porosz király gyalog-ezred rang-nyilvánságába osz­tatván be. N­y­u­g­d­i­j­a­z­t­a­t­t­a­k : A­r­z­t Péter, a 32. sz. estei Ferencz Ferdinand főherczeg gyalog-ezred al­ezredese, — a béke idejébeni szolgálatra leendő alkal­maztatásra előjegyzés mellett. Liebstockl Frigyes, első osztályú százados a hadseregben, századparancsnok és tanár a marburgi hadfi­intézetben, őrnagyi ranggal és nyugdíjjal. NEMH­IVATALOS RÉSZ. Az orosz birodalom financ­ziája, párh­u­­zain­ban az austriai birodalom finan­­cziájával. .. Múlt czikkünkben előadtuk az orosz papír­pénz történelmét 1817-ig, vagyis azon korsza­­­­kig, midőn a Napoleon elleni óriási harct befe­jeztetvén, minden állam igyekezett megrongált pénzügyét lehetőleg megjavítani. Austriában az első papírpénzt M­á­r­i­a T­h­­e­r­e­z­i­a adta ki 1762-ben. Summája e könnyű és kényelmes csereesz­köznek első ízben 12 millió ezüst forint volt, s mivel ez összege a birodalom pénzforgalmához aránylag­ csekély volt, kedvelt pénznemévé vált a nagy­közönségnek; értékét az ezüst pénzhez teljes egyformaságban fenntartás s még akkor sem csökkent legkisebbé is, midőn II. József császár a török háború miatt a 12 millió papír­pénzt 20 millió forintra felemelte. A franczia háború miatt mindig több-több papirospénz jött forgásba, úgy hogy már 1797- ben a papírjegyeknek érezpénzben teljes érték­ben való felváltását megszüntetni kellett, azok azonban névszerinti értéküket 1799-ig fenn­tartották. A roppant áldozatok, melyekre Napóleon erőszakoskodásai, s hódító rendszere Európa minden államait az önvédelemnél fogva kény­­szeritették. Austriára is súlyos terheket róttak;­­ a papirospénz tömege évről évre nagyobb lett, úgy hogy 1808-ban már 706,654,142 frtot tett, 1811-ben pedig tetőpontját 1060,798,753 forintnyi összeggel elérte, s igy az orosz biroda­lom papirospénz-adósságánál, mely 1817-ben 836 millió rubelre, vagy osztrák értékre vonva 1337,600,000 forintra hágott. 1811-ben az aus­­triai császárság ugyane nembeli 1060 millió forintra menő adóssága 323 millió osztrák érté­kű forinttal volt kevesebb. A birodalmi kormány, a­mint a súlyos idő­viszonyok egy kis enyhülést mutattak, fáradhat­­lan igyekezettel azon volt, hogy a bajt lehető­leg orvosolja és megfeszített erőlködéssel külön­féle intézkedések tétettek a papírpénz-özön lecsapolására, de nem idézhették elő a kívánt sikert, mert a folytonosan megújuló háborúk, melyekre a birodalom kényszerítve vön, a leg­szentebb szándékot is meghiúsították az újabb áldozatok által, melyeket a birodalom védelmé­re hozni kellett. Már 1806-ban egy 75 millió forintnyi "bankótörlesztést­ 4 kölcsön nyittatott meg, ásó-, dohány-, vám- és postajövedelmek felemeltet­tek , s az összes arany és ezüst edények érték­­becslésnek (Panzh­ung) vettettek alája. Azonban még ez évben a birodalom határszélein ösz­­pontosított hadseregek költségei miatt e tör­lesztés elmaradt. 1810-ben a megszaporodott papírpénz de­val­­váltatott olyformán,hogy a régi 300 IV. bankó 100 főt uj váltójegygyel cseréltetett ki, s ez uj papiros­jegyek fokonkénti behúzására az örökös tartomá­nyok országgyűléseiből ,,egyesü­lt be­vá­llá­­si és törlesztési küldöttsé­gi alakíttatott, törlesztési alapul uj „vagyonadót" hozatván be. E vagyonadó az összes vagyon 10-ed részét tet­te, de mivel ennek lefizetésére 20-15 év enged­hetett, mindjárt a törlesztési működés kezdetén, kiderült, hogy ily hosszú időre nyúló operatív által a papirospénz árfolyamának ingadozása meg nem akadályoztathatik. Végre az 1811. febr. 20-ki pátens a papír­pénzek arányát az étezpénzhez megállapította s ezáltal a forgásban lévő­ bankópénz 212,259,750 váltó forintra szállott le. Az uj váltóczédula lassan kint törlesztendő és ezüst, pénzzel kicserélendő lett volna a terv szerint, azonban 1813-ban az európai nagysze­rű harcz küszöbön lévén, új papirospénz ki­bocsátása lett­ szükségessé. Ez eleinte 45 millió forintra h­atároztatott, de később 400 millióig növekedett;­­ azonban e papirospénz kiadása volt utolsó zárköve azon óriási financzerőlködé­­seknek, melyekre az austriai birodalmat az élet­halálra vívott franczia harczok kényszerítették. Súlyos teher három lett ezen háborúk kö­vetkeztében szükségessé vált pénzügyi művele­tek által a birodalom pénzügyeire,­­ de a biro­dalom függetlensége megmentve jön, s a trón védelmében feláldozó készséggel kiontott vér, s az anyagi áldozatok, melyeket a birodalom ér­dekében viselni kellett , megszentelték s szoro­sabbra fűzték azon kapcsot, mely a birodalom különböző népei között fenállott. Pent, sept. 17. A pesti izraelita község az 1864. évi községi költségvetés megállapítása alkalmával, teljes gyűlésé­ben elhatározó, hogy a gazdasági osztálynak erre vo­natkozó kimerítő jelentése kinyomattassék, s a köz­költségekhez járuló minden egyes tagnak az illető költségvetéssel együtt kézbesíttessék, azon igen helyes nézetből indulván ki, hogy ez után az adózók e közér­dekű ügy iránt bővebben felvilágosíttatván, ebből leg­inkább fogják azon megnyugvást szerezhetni, hogy a reájuk kivetett egyházközségi pótlék-adó a község szükségleteinek fedezésére elkerülhetetlenül szükséges. Az e részbeni nyomtatványok már tettleg kiosztottak, s bár ezen a községi háztartás minden ágaira kiterje­dő munkálatot, hely szűke miatt itt bővebben nem is­mertethetjük, mindamellett némi tájékozásul a teljes gyűlés jegyzőkönyvének az eredményt főbb vonásaiban kitüntető következő tételeit kívántuk kiemelni, u. m.: Időszakaszaira nézve jelen budget a midt évivel összeh­asonlittatván kitűnik, hogy az A kiadások 13,489 it 53 krral leszállit­­tattak. Ez különösen azáltal volt elérhető, hogy a költségvetésben községi adósságok törlesztésére felvett A földalatti forrásvizek felkeresése. N­­e n­á c­h Gusztáv bányászmérnöktől. (Vége.) Ezen észrevételek elégségesek annak kimutatá­sára, hogy a növényzet minősége semmikép sem szol­gálhat irányul a forráskeresésnél, és pedig annál ke­­vésbbé, mert a földalatti vizek többnyire oly mélység­ben folynak, honnan a növényzetre semmi befolyást sem gyakorolhatnak.­­Sokkal fontosabb ennél a forrás­­keresőre nézve az égalji viszonyok ismerete. A vidék földrajzi fekvése, annak tenger feletti magassága, az esőcsapadékok mennyisége lényeges befolyással vannak a földalatti vízfolyások gazdagságára és természetére, s mint ilyeneket nem szabad azokat szem elől tévesz­tenünk, Éo­­gy kell a forráskeresőnek azon befolyásokat is fontolóra vennie, melyeket az emberi működések a forrásvizek természetére és minőségére nézve előidéz­nek , s nem szabad felednie, hogy a mocsárak kiszárí­tása, a folyóvizek szabályozása, csatornaásások, alag­­csövezések (Draink­ungen), sőt gyakran a legegysze­rűbb ásási munkálatok is nagy felforgatást okozhatnak a földalatti források rendszerében. Igen messze mennénk, ha a forrásviztan eme tudományos tényezői mellett mindazon gyakorlati ta­­pasztalmányokat is fel akarnék sorolni, melyeket a for­­ráskereső, több évi észleletek által jogosítva, igénybe vesz, s melyek habár ekkorig tudományos szempontból nincsenek is okadatolva, mindazáltal tökélyesen csal­­hatlanok. Az eddig felsorolt egyes tényezőkben meg van adva a forráskeresőnek minden eszköz, melylyel tudo­mányának gyakorlati kiviteléhez foghat. Természete­sen az ő helyes pillantásának és saját egybevetése képességének leend felhagyva az e tényezők közti köl­csönös viszonyosokat ismerni tanulni, s közülök egyik­nek sem kisebb vagy nagyobb befolyást tulajdonítani, mint a­mely azt a helyi viszonyoknak megfelelőleg valóban megilleti. — így például: a homokos felületi réteg agyag­alappal, bizonyára kedvező terű a föld­alatti forrásképződésre, s mégis nem fognak e földben az ásások sikeres eredményre vezetni, ha a kutat vala­mely magaslat tetején ásatjuk, vagy ha az agyagréteg nem képez szakadatlan egész tömeget. Az erdőségek nagy befolyással vannak a forrás­­képződésre, s mégis a legnagyobbszerű és legbujább erdők közelében sem j­utandunk valami nagyszerű eredményre, ha a többi tényezőket figyelem nélkül hagyjuk. Például: a bazalt­talaj az erdővegetátióra rendkívül előnyös, a forrásképződésre ellenben nagyon mostoha terű. Hogy a nedveshelyi növények csak azon esetben tekinthetők a forrásvizek jelzőiül, ha a föld geognosti­­kai minősége s annak felületi fekszíne a forrásképzést lehetősítik, már fentebb említettük; valamint ugyanott azt is ismerni tanultuk, hogy a leggyérebb növényzeti teny­ életet sem tekinthetjük a vízhiány ismérvéül, ha­csak más geognoszikai és helyi viszonyok nem bizonyí­tanak mellette. És így számtalan példát idézhetnénk, melyek mind azt bizonyítják, hogy a felsorolt tényezők egyike sem alkalmazható egyedül, de hogy azok mindegyike jelentőséggel bír, ha azt a többivel helyesen állítjuk kölcsönös viszonyba. — Ezen kölcsönös viszonyoknak a helyi körülmények szerinti helyes megítélésében áll az én mesterségem­, melyet bányászati tanulmányaim mellett a felületen fakadó számos források képződése és futásának észlelése, valamint több évi gyakorlat útján sajátítottam el. A természetet kell utánoznunk, hogy szerencsésen áshassunk, s az ásás körüli tervviszonyoknak hasonlí­taniuk kell azokhoz, melyek a forrásoknak természetes fakadását kísérik. Ebben rejlik az egész titok. Három éve, hogy a nyilvánosság elé léptem, s ez idő folytán 2800 forráspontot jelöltem ki, melyek közül csak­­ 5, tehát alig 5 percent nem nyújtott kivánt si­kert. Ha meggondoljuk, hogy ezen összes 2800 pont oly vidékeken fekszik, melyek vízhiányban szenved­nek, s hogy az illetők tanácsomat csak akkor kérték ki, midőn már tetemes költségekkel több eredmény­telen ásási kísérleteket tettek, úgy a fentebbi nem sikerült kísérletek alig jöhetnek szóba, s én meg vagyok győződve, hogy ezek nagy része kívánt eredményre vezet, ha az ásást az általam megállapított mélységen túl még néhány éllel folytatták volna. Legyen szabad még végül a mélység és a víz meghatározásáról szólanom, mint melynek lehetőségét sokan kétségbe vonják. A mélységet illetőleg nem ta­gadhatjuk, miszerint sok esetben egyetlen támpontot sem talál a vízkereső, melyből csak közelítő pontosság­gal is meghatározhatná a mélységet, ha a gyakorlati ta­pasztalat s a több évi siker által nem képes pótolni azt, mihez neki a tudományos segédeszközök semminemű támaszt nem nyújtanak.­­Sok esetben azonban lehetsé­ges a mélység meghatározását tudományosan megálla­pítani. Ha valamely vidéken, hol vizet keresünk, kisebb nagyobb távolságban kút létezik, mely által az egyes rétegek sorrendje, azoknak hajlási szöge, s a vitáthat­­lan alap mélysége ismeretes : úgy ezen adatokból oldal­rajzot állíthatunk egybe, mely a lerakodási viszonyok helyes képét állítandja elünkbe, s az ásatandó kutak mélységének meghatározására jogosít. Hasonló módon tájékozásul szolgál a kőbányák, földszakadások, a tisz­­tavizű patakok medre, a kőzetek rétegfői, egy­szóval mindazon jelenségek észlelete, melyek a földtudósnak és bányásznak a kőzetek kinyomozásánál, csapásvona­luk és vastagságuk kifürkészésénél pozitív anyagot nyújtanak. Ha valamely völgyben ásunk forrás után, úgy csak az ásási pont s a legközelebbi patak vagy folyó medre közti színvonali különbséget kell meghatároz­nunk. A kút rendesen valamivel kisebb mélységű leend, mint a­mennyit a színvonali különbség kitesz. Ha az ásatandó kút pontja felett a forrás a természet vagy emberi kezek által valamely ponton napfényre jött, úgy a mélység meghatározása annál könnyebb és biztosabb. Ha hegyoldal vitathatlan rétegei keresztezik egymást a völgyben, úgy e metszési pont képezendi a földalatti vízfolyás fenekét, s a két hegylejtő beesési szögének szerkezetéből egyszersmind a kút mélysége is kiszá­mítható. S­a az ily meghatározások nem elégségesek min­den esetben, azért mégis többnyire igen fontos kérdést oldhatunk meg segélyekkel; megtudjuk ugyanis a mélység nagyságát, melylyel az ásatandó kút birhat, s következéskép az ásatási költségek maximumát.­­ Az imént mondottak hasonlókép érvényesek a forrás víz­mennyiségének meghatározására is. A forrásvizek fentebb kifejtett származási módja nyomán, mely a földfeletti vízfolyások származása és futásához tökéletesen hasonló, a forrás, eredetéhez kö­zel szegényebb, ellenben távolabb mindig vizdusabb. Minden mellékvölgy, minden hegyoldal ij vizjárulék­­kal növeszti. — Ha most ismerjük a fövölgy s az ásandó pont felett torkoló oldalvölgyek hosszát, ha továbbá a lvegylejtők magasságából s azok hajlási szögéből kiszá­mítjuk a felület-terüt, melyet ezek a sebvizeknek nyúj­tanak, s végre ha tudjuk a sebészeti észleletekbü­l a lég­­vizcsapadékoknak négyszöglábak és holdankénti átla­gos mennyiségét, úgy ezen adatokból pontosan kiszá­míthatjuk a víz mennyiségét, mely az illető környékben a föld felső kérgére lehull. Ezen esőmennyiség az illető kőzetek víz-átjárhatóságának együtthatójával (Durch­­dringbarkeits-Coefficient) szorozva, kielégítő támpontot nyújt a forrásvizek bőségének meghatározására; s ha mindjárt nem volnánk is képesek e víz mennyiségét mathematikai pontossággal meghatározni, e számítási módszer mindazonáltal a legtöbb esetben kielégítő eredményre vezetend, így például, ha valamely iparüz­leti vállalkozónak előre megmondhatjuk, hogy állítandó gyárának olyan-e fekvése, miszerint vízszükségletét kut­­ásatások által fedezheti, vagy hogy lehetlen-e ez után a szükséges vízmennyiséget előteremteni. Hasonló mó­don határozzuk meg a vízmennyiséget a hegyoldala­kon s a síkságokon ásatandó kutakra nézve. Ezen közlemények legyenek elégségesek annak ki­mutatására, hogy a forrásvíztannak— habár még bölcső­jében van is —■ nem hiányzik tudományos alapja, s mi­szerint a forrásvízkeresőnek nincs szüksége termé­szetfeletti erőkre, hogy sikerrel működhessék. (P. NJ) Napi újdonságok. * 0 cs. k. Apostoli Felsége f. hó 16-kán délelőtt magán-audientiákat adni méltóztatott. * 0 cs. kir. Apostoli Felségét közelebbi legmagasb útja alkalmával —­ mint a „P. H.“ értesül — a herczegprimás bibornok-érsek­i exeja üdvözlendi főpásztori áldásával egyházi főmegyéje területén ; s e hódolati fogadásra az esztergomi érseki főmegyével határos veszprémi, nyitrai s győri egyházmegyék püs­pökei, Ranolder János ő exeja, Roskoványi Ágoston s Simor János püspökök e méltóságaik is megjelennek Komáromban. * Zsófia főherczegnő ő és. fensége a csanád­­megyei kórház kiépítésére 150 forintot ajándékozni kegyeskedett. * A pesti községtanács évenként dicsére­tesen gondoskodik a szenvedő emberiségről, azonkívül hogy ezt számos jótékony intézete által tanúsítja, gon­doskodása az ingyen gyógyszerekre is kiterjed, s mig e czélból évenkint 10.000 frtot áldozott, a jövő évre e szép összeget még két­ezer forinttal határozta el nö­velni. A szenvedők hálája jutalmazza nemes cseleke­detét ! ”■ Lapunk mai számához van mellékelve a Re­viczky­­Szevér által megindítandó s „A­n­y­a­g­i ér­dekek“ czímű, közérdekű lap előfizetési felhívása, melyet ezúttal is a közönség figyelmébe ajánlunk. * Megjelent új könyvek : Az ó és uj szövetségi szentírás a vulgata szerint, Káldy György fordítása nyomán jegy­zetekkel átdolgozva, az apostoli szék jóváhagyásával. A jelen III. füzet 103—154 ívnyi tartalma az Izaiás jövendölésétől a Makkabeusok II. könyvéig terjed. A várnai csata, irta Vaszari Kolos, sz. benedekrendi áldozár s történelmi tanár az esztergomi kath. fögymnasiumban. Kiadja a »Szt. István-társulat (1864-ki tagillet­mény). A S­z­t.­I­s­t­v­á­n-t­á­r­s­u­l­a­t naptára 1865-re, melyről már előbb is ajánlólag emlékeztünk. Beleuchtung der Usancen der Pes­ter Waaren-und Effektenbörse -r- dr. Brode Lipót pesti ügyvédtől.

Next