Sürgöny, 1864. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)
1864-09-21 / 215. szám
alatt elvitethetnek, míg egy vagy több szomszéd falu teljesen megkímélve marad; mert továbbá egyszersmind a leghatályosabb ellenőrséget képezik, hogy az oly gyakran előforduló csempészeteknek s nevezetesen a beállási kötelesség alóli kibúvás nagyon is megkönynyített lehetőségének véget vessenek. 2 év. A hadkieg. törvény 28-ik §-áinak határozmányai szerint a hadfogadó-járások parancsnokai vagy azok képviselői mint az illető bizottmányok tagjai részt vesznek a mentességi igények fölötti határozatokban, míg a korábbi törvényes szokás szerint katonai személyek csupán az orvosi vizsgálatok s besorolásokhoz hivattak meg, miután a mentesítési kérvények fölötti határozat a politikai hatóságok korlátlan jogához tartozott. Ez utóbbiak iránt a lakosság már egyelőre nagyobb bizalommal viseltetett, míg a katonai személyek irányában azon szemrehányást emeli, hogy ezek a polgári életnek a mentességi czímekre vonatkozó viszonyaival nem ismeretesek oly mértékben, hogy igazságos ítéletet hozhassanak. E mellett azon nyomasztó körülmény teszi magát érvényessé, hogy a katonakötelezettek összeírásánál használt korábbi egyszerű eljárás bonyolódott eljárássá alakíttatott át, mi a feleket és hatóságokat egyformán terhelő reclamatiók számát fölötte szaporította. 3- or. Fölötte nyomasztónak tűnik föl továbbá a hadseregkieg. törvény 23-ik §-ban foglalt határozmány a helyettesállitásról, és pedig főleg azon méltánytalan rendelet, melynél fogva a megváltási dij a sorsolás ss besorozás előtt teendő le. — Az országlakosok többségére nézve majdnem megbizhatlan megváltási dij maga annál nyomasztóbbnak találtatik, minthogy az 1847-ki utasítás 11-ik §-ban foglalt sokkal szelidebb határozmány, mely szerint minden besorozott ujoncz a maga helyébe egy más alkalmas embert állíthatott s ekkép többnyire méltányos díjért a szokott, személyes viszonyai s hajlamaival talán ellenkező katonakötelezettséget oly emberre ruházhatta át, ki ezen hivatásnak talán szabad elhatározásból volt kész magát szentelni, Erdély hű odaadása lakosságának jogi nézeteibe mélyen begyökerezett. 4- er. Ha különben Erdély nagyfejedelemségének ismeretes pénzszűke daczára még mindig fordulnak elő a mentességi díj letehetésének megengedése iránti kérvények, úgy ennek oka bizonyosan többnyire abban fekszik, hogy a hadsákség. törvény a mentesítési czímek iránti határozmányaiban a józan népgazdászat szükségeit nem veszi kielégítő mértékben számba. Ezen határozmányok értelmében t. i. a felső-gymnasium s papnöveldék növendékei föltételesen ki vannak véve a seregbe lépés kötelessége alól, mig a főreál-, erdészeti s felsőbb gazdászati tanodák növendékeit ezen kedvezményből kizárja. Az utóbbiak tehát a hadseregkieg. törvény azon határozmányának, mely pedig összehasonlítva a korábbi országtörvénynyel, mely jó előmeneteli bizonyítványokra, úgy mint ez jelenleg a theológiai növendékektől követeltetik, szorítkozott, úgy is túl szigorú volt, mondjuk, még ennek jóvoltában sem részesülnek, mely szerint az elsőknek katonamentességre van ígényük, mihelyt minden tudományból kitűnő ekimeneteli bizonyitványokat mutathatnak föl. Míg továbbá az 1847-ki utasítás 14-ik §-a szerint az egyedüli fiúk katonaszolgálat alóli mentessége semmi más föltételhez nincs kötve, mint hogy nélkülözhetlenségük a gazdaság vagy üzlet vitelénél kimutattassék; mig egy apának többi fiai, mig annak egy fia a hadseregben szolgál, igénynyel bírnak a fölmentetésre, addig a hadseerég. törvény határozmányai szerint még az egyedüli fiúk is csak bizonyos, gyakran teljesíthetlen feltételek mellett mentiek a katonáskodástól,továbbá egy apának összes fiai katonakötelesek. A hátrányok, melyek ezáltal e nagyfejedelemségben a földmivelés és iparra háramlanak, a népjólét s az adóerő álláspontjából annál jelentékenyebbek, minél nagyobb mértékben érezhető napról-napra e hazában a munkaképes és dolgozni szerető kezek minden helyütt mutatkozó hiánya. Oly esetek, melyekben ezen törvény határozatainak tekintet nélküli alkalmazása Bécsi tárczalevél. Párhuzamok,Egy szegény ifjú történeteinek bécsi és pesti szereplői között. (J. K.) A múlt napokban a burgszínházban Fellillet „Egy szegény ifjú történetét“ adták. — Igen érdekelt ezen előadás, mert alkalmam nyilt összehasonlíthatni e művet pesti előadásával, s ítéletet hozhatni ama különbségről, mely a kettő közt létezik. — Különbség van, az tagadhatlan;— az átalános benyomás kielégítőbb a burgban. — Az itteni udvari színészek sajátságos stílussal bírnak, finomság, egyszerűség lengi át játékukat, a leghevelyteljesebb mozzanatoknál is jóval belül maradnak az emberi szenvedélyek határain; hanghordozásukban, szavalati árnyalásaikban, taglejtésükben kerülnek mindent, a mi a természetesség rovására hatásvadászatnak tetszenék; — ha szintén azon természetesség, melylyel itt találkozunk, többeknél az erőszakolás színezetétől nem egészen ment is, (de erről alább). Továbbá itt azon dicséretre méltó szokás uralkodik, hogy a művészek a legkisebb szerepet sem tartják méltóságukon a tóinak (mint például Pesten) s egy Rettichné, La Roche, Fichtner, Levinszky —akik a világ legelső művészei közé számíthatók — másod - harmad rendű szerepekben is szintoly kedvvel és gyakran játszanak, mint első rangú minőségüknek megfelelő szerepekben. Eme körülménynek tulajdonítható, hogy a burgban majd minden előadás a tökélyesség benyomását hagyja hátra. Hogy mennyiben igazolt a valóságban e benyomás— más kérdésnek tartjuk, miután daczára a behizelgő külső formáknak, a szellemnek, mely itt uralkodik, alig találhatunk egyet kettőt, kiknek kiváló hivatottsága előtt aggály nélkül kalapot emelhetnénk. — Kiemelendők Fichtner, La Roche, Levinszky, Bognárk. a. — kik csak azért nem csináltak és csinálnak a művészvilágban nagyobb sensatiot mint eddig, mivel művészi eredetiségük hatalmát megerőtleniti épen azon .biablonszerü modor — mely az egésznek az egyöntetűség és kellem csábját kölcsönzi; — de egyes nagy talentumokra nem gyakorol mindig üdvös befolyást. — Ez ellenmondásnak tetszik ugyan, de mégis való. — Vannak Németországban színészek, kik — Bécset kivéve— majd mindenütt nagyobb hatással szerepelnek mint a burg művészei külföldön, — csak ha Bécsbe jönnek és az itteniek környezetében játszanak, képtelenek ezekhez, hasonló sikerben részesülni; — és miért? — Mert a’ közönség annyira megszokta a burgszinházi sajátságos modort, hogy az idegenszerűség — legyen az még oly bámulatra méltó is' — sérti' megrögzött izléset ; — ’és megfordítva: Fichtner, La Roche, Levinszky, Bognár tetszeni fognak ugyan mindenütt, de a burgszinházi modor korlátai közé sajtolt tehetségükkel nagy hatást, mint például Devrient, Dawison, Lebach Mária, Berndorfné, Bulyovszkyné — alig képesek előidézni. Ezt ők maguk is igen jól tudják, s azért igen ritkán látjuk őket magányosan vendégszerepelni külföldön ; hanem az általános szünidő alatt 4—5 tagból álló kis társaságokra osztják magukat s együttes működésben vendégszerepelnek; és mindig nagy sikerrel, modoruk finomsága, kelleme — nem lévén idegen eredetiséggel párhuzamba téve — senkire sem téveszti el hatását. A „Szegény ifjú történetének“ előadására térve, meg kell vallanunk, hogy az általános benyomás nemcsak kielégítő, de mondhatni, gyönyörteljes volt, s mégis, ha közelebbről vizsgáljuk a dolgot, úgy találjuk, hogy a szereplők nagyobb része hibás felfogással játszott, nem részesítvén a hallgatót semmi különösben, mely elragadjon, lelkesítsen. — A jó hatást szülte az előadásnak egybevágó menete, a kellemes sima modor, melybe annyira bele vannak szokva. Odiot Maxim szerepét, az elszegényedett fiatal marquist, ki maga a becsületesség s csupán nőtestvére iránti szeretetböl, hogy azt segíthesse, fogad el egy előtte ismeretlen családnál jószágigazgatói állomást . Sonnenthal úr, pesti születésű hazánkfia adta, ki mindenesetre inkább megérdemli e szerepben elismerésünket mint pesti collegája Feleki úr, ki feszes hetyke modorával, csak három hangon ismétlődő, vagdalódzó szavalatával inkább egy jószágigazgatóságra vergődött béres gazdát Akit élénkbe mint egy marquist; de azért Sonnenthal urat is kénytelenek vagyunk csakis azon művészek sorába helyezni, kiket a közönség csak azért szeret, mert feltűnő módra soha sem rontanak. — Sonnenthal ur a burgban a társalgási darabok első szerelmese, igen szorgalmas színész, mely tulajdonának köszönheti, hogy oly kevés talentummal és kevéssé, sympatikus személyiséggel mint ő bír, képes volt helyzetét megszilárdítani, s a közönség előtt magát kedveltté tenni. E Ő az annyiszor említett burgszinházi modor megtestesülése, annyiban különbözvén társaitól, hogy ezek talentumuk segedelmével természetességükből is megőriznek annyit, hogy a kikerülhetlen modor nem tűnik fel mint puszta modorosság; míg Sonnenthal eredeti alkotó erővel nem birván, csakis a formákat téve sajátjává, és kölcsönzött finomságával, feszes elegantiájával a higgadtan gondolkozó nézőre az értéktelenség olyforma benyomását gyakorolja, mint például egy divatkép alakja, mint festménynek semmi értéke, de azért csinos a külsője, kényes az állása,, jól áll a nadrágja — punptum. Sonnenthal urnak minden legkisebb mozdulata, mosolygása ki van számítva, anélkül, hogy e számítást a kivitel virtuozitásával észrevétlenné tudná tenni és amiként mozog, úgy szaval is: hangvételes hanglejtése mesterkélt, larmoyante. — Odiot Maxim — véleményem szerint — egészen más egyéniség, mint Sonnenthal játsza; annyi becsületesség és tántoríthatlan jellemszilárdság, mint a Maximé, össze nem egyeztethető Sonnenthal úr túlságos érzelgősségével, zsebkendős olvadékonyságával, és keresett keresetlenségével. Marguerite személyesítője, Gabillon aszszony, tehetséges színésznő, birván nagy mértékben ama bizonyos finomsággal, melyről a burg annyira hires — s mely megbocsáthatóvá teszi, ha Gabillonné já-stékában halványabb színeket használ a kelletinél, ha a büszke, gyanakodó Marguerit-et mint gyönge fölfogású, mindennapi, pénzes leányt állítja élénkbe, ki nem mélyebb gondolkodás és saját helyzete felett vont ítélete következtében oly gyanakodó — hanem, mert elég libácska — minden rágalmat elhinni, amit fülébe súgnak. Téves felfogásán nem segített sem a nagyjeleneti hanyattvágás, sem az utolsó jeleneti diszkekezés Maximmal.— Marguerite pesti személyesítője Prielle K. tagadhatlanul jobban felel meg feladatának, habár e szerep nem tartozik egészen szakmájához, de legalább több mélység van játékában; inkább elhiszszük neki, amit mond, s inkább érezzük előadása következtében azon kínos belharczot, mely Marguerite keblében dühöng. Alan-t, a vén szolgát rendkívül jól adta Levinszky. E nagy művész a legkisebb szerepet is elsőrendűvé tudja varázsolni, elismervén, hogy egy szerep minőségét nem az határozza meg, hogy mennyit, hanem hogy mit és miképen beszélnek benne. Bevallani kellemetlen szerepét Gabillon játszotta, érdes egyéni modorának egész súlyával, s habár megfelelt szerepe jellemének , mégis jobbnak tartom e szerepben Szerdahelyi Kálmánt, ki játékában, leszámítva modoros nyafogásait, sokkal több könnyűséget s eredetiséget fejt ki. A hig elméjű, de helyes ösztönű Laroquené asszonyt Hebbelné személyessté ugyanabban a modorban, mint Pesten Szatmáriné, csak valamivel több finomsággal. Az agg bűnös La roque-ot Löwe adta ; úgy látszott, hogy sem magával, sem szerepével nincs tisztában. Löwe — úgy mondják — nagy művész volt; meglehet,most is az, de e szerepében nagy művészetének legkisebb jelét sem adja. Löwe vén gyermeket személyesített, kinek egy szavát sem lehetett megérteni; pedig van hangja, mert hallottam az Öreg urat más alkalomkor ordítani mint egy oroszlányt. Az utolsó megható jelenetben, midőn Maximtól bocsánatot kér, minden kifejezés és jellemzés nélkül látszott, hogy már-már féltettem az általános hatás sikerét, s egy kő esett le szivemről, midőn Laroque ura, karszékben magát kényelmesen elhelyeztette és szépen meghalt. Tóth József megható mimikáját, elragadó jellemző remek játékát összehasonlítni sem akarjuk e tévesztett személyesítéssel. Lesznek elfogultak, kik ítéletünk miatt összecsapják kezeiket, pedig tiszta igazság, amit mondtunk. Sőt kegyes olvasó, ha e sorokat végig olvastad, következetlenséggel fogsz vádolni, miután a megrovó vég legkevésbé sem megfelelő a dicsérő kezdetnek.— De ismétlem, hogy csak az általános benyomás kielégitő, mert ha az egyesek kevés talentummal s hibás felfogással játszanak is, előadásukban annyi a routine hogy csak később, az élv utóizében tapasztaljuk a kesernyés részt. Helyén tartom itt közzé tenni azon eszmét, melyet a fentebbi előadás szült agyamban, t. i. hogy nem lenne utolsó dolog, ha a nemzeti színház jelesebb tagjai nyár alkalmával a birodalmi főváros valamelyik elsőbb rendű színházában előadásokat rendeznének. Itt még úgy sem láttak jó magyar előadást, s oly művészek, mint Jókainé, Prielle Kornélia, Tóth József, (Egressit fájdalom már nem számíthatom) s Szerdahelyig bizonyosan sensatiot csinálnának. Itt úgy is azt hiszik, hogy Paprika Jancsi legelső drámai művészünk s művészetünk súlypontja a népdaléneklés s magyar solo-tánczolás; jó volna a sógorokat kissé kijózanítani. Budai népszínház. Egy szöncz egyszer azt mondta, hogy gyermekekről és nőkről nehéz kritikát írni, mert mind a kettő —kunzurechnungsfähig. Hogy e gorombaságnak az első fele igaz, azt tegnapelőtt a budai népszínházban tapasztaltuk. Ez estve t. i. felvonások közt egy hat éves fiúcska mutatá be a zongorán tett szorgalma eredményét. Először tanítója vagy édes atyjával — a szinlap nem érintette — négy kézre Mosonyi Mihálynak egy magyarját s utóbb Pacher „Párbaj“ operájának egy töredékét játszotta s korához képest mindenesetre jól kiállotta az exament, de természetesen minden hallgatója csak arra volt utalva, hogy a kis fiúcskát élvezze, mert játékában természetszerűleg még semmi olyas nem lehet, mi a tökélyről legtávolabb fogalmat adhatna. De hiszen ki is kívánhatná e gyönge, még a bölcsőszalaghoz szokott ujjacskáktól, hogy a billentyűk felett akár elég physikai, akár szellemi erővel uralkodjanak. A kisfiú csinos magyar ruhába volt öltözve, s a saját gyermekeikre gondoló jelenvolt szülők gyengédségből párszor előtapsolták. Legjobban tetszett nekünk e szőkehajú gyermeken az, hogy előtapsoltatván, sehogy sem akarta magába publikumnak hajtogatni. Ez a naivitás e gyermeken kedvesebb volt, mint egész zongoraművészet©, folytán előbb jómódú családok végkép elmerültek, semmiesetre sem tartoznak a ritkaságok közé,és kétségbevonhatlan tény, miszerint Erdély falusi s városi lakosságának emelkedő szegénysége ezen törvényes határozatok által lényegesen siettetik, és még mindig növekedő arányban mozdíttatik elő. 5. Az egésséges népgazdászat igényeivel nem csekély ellenmondásban áll végre a szolgálatidő meghatározott mostani tartama. Míg az 1847. évi 21.tczikk az ujonczok szolgálatidejét 8 évre szabja meg és világosan meghatározza, miszerint ezen idő lefolyása után mindnyájan véglegesen elbocsátandók, —a hadseregkiegészítési törvény 6. §-a értelmében ezen már magában véve is hosszú idő után még két évi tartalékszolgálatra kötelezték az illetők. Miután azonban ezen köteleztetés természete hozza magával, hogy a saját háztartásnak törvényes házasságkötés általi megállapítása csak kivételképen látszik tanácsosnak, azon ifjaknak, kik a hadseregbe soroztattak, csak 10 év múlva, tehát harminczadik vagy harmincnegyedik évükben lehetséges önállókká lenniük, és saját tűzhelyt, saját gazdasággal alapulnak, miáltal nemcsak elidegeníttetnek tulajdonképeni hivatásuktól, hanem elvesztik azon munkakedvet s vállalkozási szellemet is, amely az ifjú korhoz legközelebb álló férfi kor évtizedének sajátsága szokott lenni, mi az ember egész gazdászati létezésére rendszerint a legtartósabb befolyást gyakorolja; nem hagyathatván e mellett érintetlenül, mikép ezen veszteség igen érezhető módon érinti az államot is, mert az adóerőt gyöngíti, melynek szilárdítása pedig a birodalom szorongatott pénzviszonyát tekintve kívánatosnak látszik. — Ezek Felséges Úr! a hadseregkiegészítési törvény azon határozványai, melyek megváltoztatását mi, Erdély nagyfejedelemség hű s engedelmes képviselői, az ipar és földmivelés sikeres gyakorlata, úgyszintén az adóerő lehető legnagyobb kímélése, végre az adóképességnek a falukon s városokban leendő növelése érdekében epedve várjuk. Miután a hadseregkiegészítési törvény jelen, várakozásunknak megfelelő reformja, nevezetesen a katonai szolgálatidőnek lehetőleg csekély mértékre való leszállítása a seregnek nemhogy gyöngítésére, hanem szilárdítására szolgálandó mert az ifjak a szolgálati idő leszállítása után az eddiginél még nagyobb örömmel s készséggel sietendnek a dicskoszorúzott zászlók alá, hogy a fejedelem és haza iránti kötelességüket teljesítsék, legalázatosabb kérésünket a szentséges trón elé bátorkodunk terjeszteni: Méltóztassék Felséged legkegyelmesebben elrendelni, hogy a védkötelezettség rendezése körül, az egészséges népgazdászat igényeit nagyobb mérvben tekintetbe veendő törvény dolgoztassák ki, és terjesztessék további alkotmányszerű tárgyalás végett a magas birodalmi tanács elé. Akik tántoríthatóan hűséggel, s alázatos kérésünk legkegyelmesebb meghallgatása iránti teljes bizodalommal legmélyebb tisztelettel öröklünk. Cs. kir. Apostoli Felségednek hűt s legalázatosabb szolgái és jobbágyai . Erdély nagyfejedelemség országgyülésileg egybegyült képviselői. — B. B e d e u s, a bizottmány elnöke. Obert Ferencz, jegyző: S. C. Nagy-Szeben, sept. 17. A mai ülésben dr. Trauschenfels mint előadó azt ajánlá a háznak, hogy ez tegye magáévá a bizottmány javaslatát, mely szerint az hozatik indítványba, mikép a legfelsőbb törvényszéket érdeklő 1. czikkben . Felsége által tett változtatások fogadtassanak el. A főmódosítvány a hivatalos székhelyre vonatkozik, mely a kéleirat értelmében Bécsben és nem a gubernium székhelyén leendne. Vajda az átalános vita alkalmával még egy felírást indítványoz a mellett, hogy a székhely az ország kebelében hagyassák meg. Zimmermann következő módositványt tön : „A szőnyegen lévő tárgy új jelentéstétel végett azon meghagyással utasittatik vissza a bizottmányhoz, 1. hogy ez az eddigi törvényhozás tüzetes fejtegetése s ecsetelése mellett, a ministeri felelősségnek a birodalmi tanácsban már ismételve megpendített eszméjét vévén tekintetbe, nyilatkozzék az iránt, mennyiben alkalmas a javaslatba hozott főtörvényszék, mint birói hatóság az erdélyi kancellária ez időszerinti főnöke elleni vádak tárgyalására. 2. A jelentés 6 nap alatt beadandó.“ Az elnök megjegyzi, hogy ezen indítvány, mert megmérhetlen horderejű, önállónak tekintendő és azon osztályba tartozandó, melyről az országgyűlési rendtartás 43. §. szól, minélfogva tehát ezúttal nem eszközölhet szavazást a fölött, támogattatik-e az, vagy nem? Erre heves vita támadt. Binder M., Gaetani, Obert, Gull az elnök fölebbi felfogása ellen nyilatkoztak. Schmidt Konrád helytelennek tartja a módosítványt, miután a tanácskozmány most más stádiumba lépett. — Pap (kormányképviselő) azt mondá, hogy előbb felelősségi törvényt kell alkotni, s csak azután jelöltethetik ki az illetékes bíróság. Rannicher az elnök véleményén van; ez kijelenti, hogy csak a ház világos óhajtására bocsátandja a kérdést támogatási szavazat alá; a vita befejezését sürgető indítványt a ház elveti, mire Balomiri, dr. Teutsch, Axente a támogatási szavazás mellett szólnak, remény pedig ellene. Binder: Zimmermann indítványa a ház külön határozata nélkül is támogatási szavazás alá bocsátandó. Zimmermann csak annak minimumára törekszik indítványával, mit az alkotmány postulátumának kell tekinteni. Szónok módosítványa, a ház különös óhajtása folytán szavazat alá bocsáttatván, támogattatott. Ellene szóltak még: Baritiu, Lemény, Maager, mellette Schu- ter-Libly, ki a miniszerfelelősségi ügyekben birodalmi törvényszék szervezését óhajtja, és ezt külön feliratban kívánja sürgetni. Maager fenntartja magának, adandó alkalommal hasonló indítványt tenni. Fekete, Sulucz érsek a k. előterjesztés elfogadása mellett nyilatkoznak, mire Zimmermann módosítványa szavazat alá bocsáttatván, kisebbségben maradt, s az átalános vita befejeztetett. A közelebbi ülés szerdán leend. Vidéki levelek. Eperjes, sept. 11. Az eperjesi ev. collegiumban a jogok és törvények tanítására két rendes uj tanárnak Schulek Gusztáv és dr. Vécsey Tamás révén még jul 16-a megválasztva, miután a meghívást elfogadták, sept. 8-án szép számmal egybegyűlt collegiumi pártfogók, tiszttársak s tanuló ifjúság jelenlétében, Bánó József egyházkerületi felügyelő és Vandrák András igazgató által ünnepélyesen bevezettettek, s a tanári esküt is letették. Az ifjúság részéről Hubay Miksa másodévi jogász üdvözlé őket, mire az első tanár a tételes törvények előadásának nehézségeiről, a második pedig az elméleti jogtudományok fontosságáról értekezett s köztetszést és méltánylást aratott. A jogi tudományok tanítása összesen öt tanár közreműködése mellett már is megkezdetett; adja isten, hogy dús siker koronázza a teljes erők működését, minden egyesek és a közjó hasznára! Sept. 8.—10-n fordultak meg Sáros megyében s itt Eperjesen is a kassa-oderbergi tervezett vasútvonal kiküldött vizsgálói, Splingard belga mérnök, Hoffmann inspector és Fest Imre urak, s az őket fényesen fogadó megyei és városi küldöttséget jó reménynyel biztatták , hogy ha a kassa-oderbergi vonal létre jön, Kassától Eperjesig egy szárnyvonal, hihetőleg Aboson át, fog munkába vétetni. Az egész vonal szemle alá vétetett. Abosnál a Hernád-völgyéből a Tarcza-völgyébe egy alagút lesz szükséges ; más nevezetes nehézség nincs. Szomorú a megyére nézve, hogy a marhavész már itt is mutatkozik, miért is a marhavásárok betiltattak, s a mészárosok a húsevő közönséggel egyetemben nagy szorultságban vannak. A burgonya az esőzések miatt sok helyütt szenvedett. A gyümölcs jóformán meg nem érhetvén, silány és ízetlen. Az idő most fordult jobbra. Külföld. ANGOLORSZÁG. Londoni levelek constatkrozzák, hogy az ország különböző pontjain, a munkásosztályok közt rendkívüli elégületlenséget lehet észrevenni. Staffordshireben nem kevesebb, mint 18,000 bányász vonakodik dolgozni. A Tyne mellett több nagyobb öntödék kénytelenek voltak működésüket fölfüggeszteni, munkás karok hiányában. Egy nagy nehézség merül föl. Ugyanis már több évek óta kihirdettetett a szervezkedési jog, s ezen jogot igyekeznek most a mesterek munkásaiktól elvenni. Számos vidékeken a rendőrség őrszemmel kíséri a munkásokat, hogy meglephesse azon főczinkosokat, kik munkaszünetelések szervezését kísérlik meg. Attól félnek, hogy mindez komoly zavargásokra fog vezetni. FRANCZIAORSZÁG: Hír szerint a porosz hadgyakorlatokon, Francziaország vagy For ey , vagy Canrobert tábornagy által lesz képviselve. Biztos tudósítások szerint Drouyn de Lhuys a „France“-t határozottan értesítteté arról, hogy a kormány nem helyeselheti az általa szándéklott Dánia melletti tüntetést. A „France“ tudni akarja, hogy a franczia hajóraj Tuniszból, Bouet-Willaumez ellen admirál alatt, nem fog egészen eltávozni, hanem Algír s Marokkó különböző kikötőit látogatandja meg. A „Moniteur du Soir“ jelenti, hogy ama 2,083,333 fr.nyi első fizetés — melynek a mexicói kormánynyal kötött szerződésnél fogva havonkint kell történnie — július 31-kén, midőn először járt le, — hiány nélkül arányban teljesítetett a franczia kincstárnoki hivatal főnökénél. A „Mém. dipl.“ megcáfolja azon hírt, mintha Kúza fejedelem legközelebb Párisba fogna utazni. Kúza ismeretes ügyességénél fogva, örömest terjesztette volna el ezen utazás által azon hírt, hogy az ő politikája a császár helyeslésében részesül; azonlap e lap bizton állíthatja, hogy a fejedelem semmi illusiókban sem ringathatja többé magát ama benyomás természete iránt, mit az ő legutóbbi kormányzati cselekményei Parisban idéztek elő. Utazásának most már többé semmi czélja sem volt, s ezért azzal föl kelle hagynia. OLASZORSZÁG. A „Perseveranzá“-nak Rómából írják, hogy a Coin-család elhagyá Rómát, a pápai hatóságok üldözésének kikerülése végett. Turinból f. hó 16-ról jelentik, hogy Garibaldi tökéletesen fölgyógyult. NÉMETORSZÁG. A „Nordd. Alig. Zig“ így nyilatkozik : „A külföldi sajtóban még mindig azon téves nézettel találkozunk, hogy a fegyverszünet első hat hetének már megtörtént lejárása annak különös meghoszszabbítását teszi szükségessé. Az illető szerződés világos szövegének sajátkép lehetetlenné kellene tennie egy ily tévedést. A fegyverszünet magától értetőleg folyvást tart, s a helyzetbeni egyetlen változás, mit sept. 15-ke idézett elő, abban áll, miszerint tegnap (15-ke) óta lehetséges a fegyverszünetet fölmondani. Ellenben azt halljuk, mikép a meghatalmazottak közt alkudozások folynak oly czélból, hogy a fegyverszünetnek határozottabb , hosszasabb tartama hassék, mely alatt nem lehetene fölmondásnak történnie. Ezen újabb fegyverszünet tartama 3—4 hónapra terjedne. Azonban ekkor valószínű, hogy egy ily halasztás az utolsó lenne, mivel a német kormányoknak nem állhat érdekükben, az alkudozásokat végtelen ideig, vagy csak jövő tavaszig is húzni el, midőn a tenger ismét szabaddá leend. Mi ugyan nem tartozunk a sajtónak azon részéhez, mely a dán kabinetet már jelenleg egyenesen száraz szavakkal azzal vádolja, hogy egy oly politikai conteslatio reményében, mely a béke-előzetek föltételeit halomra dönthetné, a végleges béke megkötését halogatja; azonban mégis lehetetlen nem constatkroznunk, hogy egy ily szándék jeles, — már akár tör.