Sürgöny, 1864. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)

1864-09-21 / 215. szám

alatt el­vitethetnek, míg egy vagy több szomszéd falu teljesen megkímélve marad; mert továbbá egyszers­mind a leghatályosabb ellenőrséget képezik, hogy az oly gyakran előforduló csempészeteknek s nevezetesen a beállási kötelesség alóli kibúvás nagyon is megköny­­nyített lehetőségének véget vessenek. 2 év. A hadkieg. törvény 28-ik §-áinak határoz­­mányai szerint a hadfogadó-járások parancsnokai vagy azok képviselői mint az illető bizottmányok tagjai részt vesznek a mentességi igények fölötti határoza­tokban, míg a korábbi törvényes szokás szerint ka­tonai személyek csupán az orvosi vizsgálatok s beso­rolásokhoz hivattak meg, miután a mentesítési kérvé­nyek fölötti határozat a politikai hatóságok korlátlan jogához tartozott. Ez utóbbiak iránt a lakosság már egyelőre nagyobb bizalommal viseltetett, míg a kato­­­nai személyek irányában azon szemrehányást emeli, hogy ezek a polgári életnek a mentességi czímekre vo­natkozó viszonyaival nem ismeretesek oly mértékben, hogy igazságos ítéletet hozhassanak. E mellett azon nyomasztó körülmény teszi magát érvényessé, hogy a katonakötelezettek összeírásánál használt korábbi egy­szerű eljárás bonyolódott eljárássá alakíttatott át, mi a feleket és hatóságokat egyformán terhelő reclamatiók számát fölötte szaporította. 3- or. Fölötte nyomasztónak tűnik föl továbbá a hadseregkieg. törvény 23-ik §-ban foglalt határozmány a helyettesállitásról, és pedig főleg azon méltánytalan rendelet, melynél fogva a megváltási dij a sorsolás s­s besorozás előtt teendő le. — Az országlakosok többsé­gére nézve majdnem megbizhatlan megváltási dij maga annál nyomasztóbbnak találtatik, minthogy az 1847-ki utasítás 11-ik §-ban foglalt sokkal szelidebb határoz­mány, mely szerint minden besorozott ujoncz a maga he­lyébe egy más alkalmas embert állíthatott s ekkép többnyire méltányos díjért a szokott, személyes viszo­nyai s hajlamaival talán ellenkező katonakötelezettsé­­get oly emberre ruházhatta át, ki ezen hivatásnak talán szabad elhatározásból volt kész magát szentelni, Erdély hű odaadása lakosságának jogi nézeteibe mélyen be­gyökerezett. 4- er. Ha különben Erdély nagyfejedelemségének ismeretes pénzszűke daczára még mindig fordulnak elő a mentességi díj letehetésének megengedése iránti kérvények, úgy ennek oka bizonyosan többnyire abban fekszik, hogy a h­adsá­kség. törvény a mentesítési czímek iránti határozmányaiban a j­ózan népgazdászat szüksé­geit nem veszi kielégítő mértékben számba. Ezen hatá­­rozmányok értelmében t. i. a felső-gymnasium s papnö­veldék növendékei föltételesen ki vannak véve a se­regbe lépés kötelessége alól, mig a főreál-, erdészeti s felsőbb gazdászati tanodák növendékeit ezen kedvez­ményből kizárja.­­ Az utóbbiak tehát a hadseregkieg. törvény azon határozmányának, mely pedig összehason­lítva a korábbi országtörvénynyel, mely jó előmeneteli bizonyítványokra, úgy mint ez jelenleg a theológiai növendékektől követeltetik, szorítkozott, úgy is túl szi­­gorú volt, mondjuk, még ennek jóvoltában sem része­sülnek, mely szerint az elsőknek katonamentességre van ígényük­, mihelyt minden tudományból kitűnő eki­­meneteli bizonyitványokat mutathatnak föl. Míg to­vábbá az 1847-ki utasítás 14-ik §-a szerint az egyedüli fiúk katonaszolgálat alóli mentessége semmi más fölté­telhez nincs kötve, mint hogy nélkülözh­etlenségük a gazdaság vagy üzlet vitelénél kimutattassék; mig egy apának többi fiai, mig annak egy fia a hadseregben szolgál, igénynyel bírnak a fölmentetésre, addig a hadse­erég. törvény határozmányai szerint még az egyedüli fiúk is csak bizonyos, gyakran teljesíthetlen feltételek mellett mentiek a katonáskodástól,továbbá egy apának összes fiai katonakötelesek. A hátrányok, melyek ezáltal e nagyfejedelemség­ben a földmi­velés és iparra háramlanak, a népjólét s az adó­erő álláspontjából annál jelentékenyebbek, mi­nél nagyobb mértékben érezhető napról-napra e hazá­ban a munkaképes és dolgozni szerető kezek minden helyütt mutatkozó hiánya. Oly esetek, melyekben ezen törvény határozatainak tekintet nélküli alkalmazása Bécsi tárczalevél. Párhuzamok­­,Egy szegény ifjú történeteinek bécsi és pesti szereplői között. (J. K.) A múlt napokban a burgszínházban Fellillet „Egy szegény ifjú történetét“ adták. — Igen érdekelt ezen előadás, mert alkalmam nyilt­ összehason­líthatni e művet pesti előadásával, s ítéletet hozhatni ama különbségről, mely a kettő közt létezik. — Kü­lönbség van, az tagadhatlan;— az átalános be­nyomás kielégítőbb a burgban. — Az itteni udvari szí­nészek sajátságos stílussal bírnak, finomság, egyszerű­ség lengi át játékukat, a leghevelyteljesebb mozzanatok­nál is jóval belül maradnak az emberi szenvedélyek határain; hanghordozásukban, szavalati árnyalásaikban, taglejtésükben kerülnek min­dent, a mi a természetes­ség rovására hatásvadászatnak tetszenék; — ha szintén azon természetesség, melylyel itt találkozunk, többek­nél az erőszakolás színezetétől nem egészen ment is, (de erről alább). Továbbá itt azon dicséretre méltó szokás uralkodik, hogy a művészek a l­eg­k­is­eb­b s­zerepet sem tartj­ák méltóságukon a t­ó­­­i­n­a­k (mint például Pesten) s egy Rettichné, La Roche, Fichtner, Levinszky —a­kik a világ legelső művészei közé számíthatók — másod - harmad rendű szerepekben is szintoly kedvvel és gyakran ját­szanak, mint első rangú minőségüknek megfelelő sze­repekben. Eme körülménynek tulajdonítható, hogy a burgban majd minden előadás a tökélyesség benyomását hagyja hátra. Hogy mennyiben igazolt a valóságban e benyomás­­— más kérdésnek tartjuk, mi­után daczára a behizelgő külső formáknak, a szellemnek, mely itt uralkodik, alig találhatunk egyet kettőt, kiknek kiváló hivatottsága előtt aggály nélkül kalapot emel­hetnénk. — Kiemelendők Fichtner, La Roche, Levinsz­ky, Bognár­k. a. — kik csak azért nem csináltak és csinálnak a művészvilágban nagyobb sensatiot mint eddig, mivel művészi eredetiségük hatalmát megerőt­­leniti épen azon .biablonsze­r­ü modor — mely az egésznek az egyöntetűség és kellem csábját kölcsönzi; — de egyes n­agy t­a­l­e­n­t­u­m­o­kr­a nem gyakorol mindig üdvös befolyást. — Ez ellenmon­dásnak tetszik ugyan, de mégis való. — Vannak Né­metországban színészek, kik — Bécset kivéve—­ majd mindenütt nagyobb hatással szerepelnek mint a burg művészei külföldön, —­ csak ha Bécsbe jönnek és az it­teniek környezetében játszanak, képtelenek ezekhez, hasonló sikerben részesülni; — és miért? — Mert a’ közönség annyira megszokta a burgszinházi sajátságos modort, hogy az idegenszerűség — legyen az még oly bámulatra méltó is' — sérti'­ megrögzött izléset ; — ’és­­ megfordítva: Fichtner, La Roche, Levinszky, Bognár tetszeni fognak ugyan mindenütt, de a burgszinházi modor korlátai közé sajtolt tehetségükkel nagy hatást, mint például Devrient, Dawison, Lebach Mária, Berndorfné, Bulyovszkyné — alig képesek előidézni. Ezt ők maguk is igen jól tudják, s azért igen rit­kán látjuk őket magányosan vendégszerepelni külföl­dön ; hanem az általános szünidő alatt 4—5 tagból álló kis társaságokra osztják magukat s együttes műkö­désben vendégszerepelnek; és mindig nagy sikerrel, modoruk finomsága, kellem­e — nem lévén idegen ere­detiséggel párhuzamba téve — senkire sem téveszti el hatását. A „Szegény ifjú történetének“ előadására térve, meg kell vallanunk, hogy az általános benyomás nem­csak kielégítő, de mondhatni, gyönyörteljes volt, s mégis, ha közelebbről vizsgáljuk a­ dolgot, úgy találjuk, hogy a szereplők nagyobb része hibás felfogással játszott, nem részesítvén a hallgatót semmi különösben, mely elragadjon, lelkesítsen. — A jó hatást szülte az előadás­nak egybevágó menete, a kellemes sima modor, melybe annyira bele vannak szokva. Odiot Maxim szerepét, az elszegényedett fiatal marquist, ki maga a becsületesség s csupán nőtestvére iránti szeretetböl, hogy azt segíthesse, fogad el egy előtte ismeretlen családnál jószágigazgatói állomást . Sonnenthal úr, pesti születésű hazánkfia adta, ki mindenesetre inkább megérdemli e szerepben elismeré­sünket mint pesti collegája Feleki úr, ki feszes hetyke modorával, csak három hangon ismétlődő, vagdalódzó szavalatával inkább egy jószágigazgatóságra vergődött béres­ gazdát Ak­it élénkbe mint egy marquist; de azért Sonnenthal urat is kénytelenek vagyunk csakis azon művészek sorába helyezni, kiket a közönség csak azért szeret, mert feltűnő módra soha sem rontanak. — Sonnenthal ur a burgban a társalgási darabok első szerelmese, igen szorgalmas színész, mely tulaj­donának köszönheti, hogy oly kevés talentummal és kevéssé, sympatikus személyiséggel mint ő bír, képes volt helyzetét megszilárdítani, s a közönség előtt ma­gát kedveltté tenni. E Ő az annyiszor említett burg­szinházi modor megtestesülése, annyiban különbözvén társaitól, hogy ezek talentumuk segedelmével termé­szetességükből is megőriznek annyit, hogy a kikerül­­hetlen modor nem tűnik fel mint puszta modoros­ság; míg Sonnenthal eredeti alkotó erővel nem birván, csakis a formákat téve sajátjává, és kölcsönzött finom­ságával, feszes elegantiájával a higgadtan gondolkozó nézőre az értéktelenség olyforma benyomását gyako­rolja, mint például egy divatkép alakja, mint festménynek semmi értéke, de azért csinos a külsője, kényes az állása,, jól áll a nadrágja — punptum. Son­­nenthal urnak minden legkisebb mozdulata, mosoly­gása ki van számítva, a­nélkül, hogy e számítást a kivitel virtuozitásával észrevétlenné tudná tenni és a­­miként mozog, úgy szaval is: hangvétele­s hanglej­tése mesterkélt, larmoyante. — Odiot Maxim — vélemé­nyem szerint — egészen más egyéniség, mint Sonnen­thal játsza; annyi becsületesség és tántoríthatlan jel­lemszilárdság, mint a Maximé, össze nem egyeztethető Sonnenthal úr túlságos érzelgősségével, zsebkendős olvadékonyságával, és keresett keresetlenségével. Marguerite személyesítője, Gabillon asz­­szony, tehetséges színésznő, birván nagy mértékben ama bizonyos finomsággal, melyről a burg annyira hi­res — s mely megbocsáthatóvá teszi, ha Gabillonné já-­s­tékában halványabb színeket használ a kelletinél, ha a büszke, gyanakodó M­a­r­g­u­e­r­i­t-e­t mint gyön­ge fölfogású, mindennapi, pénzes leányt állítja élénk­be, ki nem mélyebb gondolkodás és saját helyzete fe­lett vont ítélete következtében oly gyanakodó — ha­nem, mert elég libácska — minden rágalmat elhinni, a­mit fülébe súgnak. Téves felfogásán nem segített sem a nagyjele­­neti hanyattvágás, sem az utolsó jeleneti d­i­s­z­k­­­e­­­­k­e­z­és Maximmal.­­— Marguerite pesti személyesítője Prielle K. tagadhatlanul jobban felel meg feladatának, habár e szerep nem tartozik egészen szakmájá­hoz, de legalább több mélység van játékában; inkább elhiszszük neki, a­mit mond, s inkább érezzük előadása következtében azon kínos belharczot, mely Marguerite keblében dühöng. A­l­a­­­n-t, a vén szolgát rendkívül jól adta Le­vinszky. E nagy művész a legkisebb szerepet is első­rendűvé tudja varázsolni, elismervén, hogy egy szerep minőségét n­em az határozza meg, hogy mennyit, hanem hogy mit és miképen beszélnek benne. Bevall­ani kellemetlen szerepét Gabillon ját­szotta, érdes egyéni modorának egész súlyával, s habár megfelelt szerepe jellemének , mégis jobbnak tartom e szerepben Szerdahelyi Kálmánt, ki játékában, leszá­mítva modoros nyafogásait, sokkal több könnyűséget s eredetiséget fejt ki. A hig elméjű, de helyes ösztönű Laroquené asszonyt Hebbelné személyessté ugyanabban a modor­ban, mint Pesten Szatmáriné, csak valamivel több finom­sággal. Az agg bűnös L­a r­o­q­u­e-ot Löwe adta ; úgy látszott, hogy sem magával, sem szerepével nincs tisztában. Löwe — úgy mondják — nagy művész volt; meglehet,most is az, de e szerepében nagy művészeté­nek legkisebb jelét sem adja. Löwe vén gyermeket személyesített, kinek egy szavát sem lehetett megérteni; pedig van hangja, mert hallottam az Öreg urat más alkalomkor ordítani mint egy oroszlányt. Az utolsó megható jelenetben, midőn Maximtól­ bocsánatot kér, minden kifejezés és jellemzés nélkül látszott, hogy már-már féltettem az általános hatás sike­rét, s egy kő esett le szivemről, midőn Laroque ur­a, karszékben magát kényelmesen elhelyeztette és szé­pen meghalt. Tóth József megható mimikáját, elraga­dó jellemző remek játékát összehasonlítni sem akarjuk e tévesztett személyesítéssel. Lesznek elfogultak, kik ítéletünk miatt össze­csapják kezeiket, pedig tiszta igazság, a­mit mondtunk. Sőt kegyes olvasó, ha e sorokat végig olvastad, következetlenséggel fogsz vádolni, miután a megrovó vég legkevésbé sem megfelelő a­ dicsérő kezdetnek.­— De ismétlem, hogy csak az általános benyomás kielégi­tő, mert ha az egyesek kevés talentummal s hibás fel­fogással játszanak is, előadásukban annyi a routine hogy csak később, az élv utóizében tapasztaljuk a kesernyés részt. Helyén tartom itt közzé tenni azon eszmét, melyet a fentebbi előadás szült agyamban, t. i. hogy nem lenne utolsó dolog, ha a nemzeti színház j­elesebb tagjai nyár alkalmával a birodalmi főváros valamelyik e­l­­sőbb rendű színházában előadásokat rendeznének. Itt még úgy sem láttak jó magyar előadást, s oly mű­vészek, mint Jókainé, Prielle Kornélia, Tóth József, (Egressit fájdalom már nem számíthatom) s Szerdahe­lyi­g bizonyosan sensatiot csinálnának. Itt úgy is azt hiszik, hogy Paprika Jancsi legelső drámai művészünk s művészetünk súlypontja a népdaléneklés s magyar solo-tánczolás; jó volna a sógorokat kissé kijózaní­tani. Budai népszínház. Egy szöncz egyszer azt mondta, hogy gyermekek­ről és nőkről nehéz kritikát írni, mert mind a kettő —k­unzurechnungsfähig. Hogy e gorombaságnak az első­ fele igaz, azt tegnapelőtt a budai népszínházban tapasz­taltuk. Ez estve t. i. felvonások közt egy hat éves fiúcska mutatá be a zongorán tett szorgalma eredményét. Elő­ször tanítója vagy édes atyjával — a szinlap nem érin­tette — négy kézre Mosonyi Mihálynak egy magyarját s utóbb Pacher „Párbaj“ operájának egy töredékét ját­szotta s korához képest mindenesetre jól kiállotta az exament, de természetesen minden hallgatója csak arra volt utalva, hogy a kis fiúcskát élvezze, mert játéká­ban természetszerűleg még semmi olyas nem lehet, mi a tökélyről legtávolabb fogalmat adhatna. De hiszen ki is kívánhatná e gyönge, még a bölcsőszalaghoz szo­kott ujjacskáktól, hogy a billentyűk felett akár elég­ physikai, akár szellemi erővel uralkodjanak. A kisfiú csi­nos magyar ruhába volt öltözve, s a saját gyermekeik­re gondoló jelenvolt szülők gyengédségből párszor­ előtapsolták. Legjobban tetszett nekünk e szőkehajú gyermeken az, hogy előtapsoltatván, sehogy sem akarta magáb­a publikumnak hajtogatni. Ez a naivitás e gyer­meken kedvesebb volt, mint egész zongoraművészet©, folytán előbb jómódú családok végkép elmerültek, sem­miesetre sem­ tartoznak a ritkaságok közé,­és kétségbe­­vonhatlan tény, miszerint Erdély falusi s városi lakos­ságának emelkedő szegénysége ezen törvényes határo­zatok által lényegesen siettetik, és még mindig növe­kedő arányban mozdíttatik elő. 5. Az egésséges népgazdászat igényeivel nem csekély ellenmondásban áll végre a szolgálatidő meg­­­­határozott mostani tartama. Míg az 1847. évi 21.tczikk az ujonczok szolgálatidejét 8 évre szabja meg és vilá­gosan meghatározza, miszerint ezen idő lefolyása után mindnyájan véglegesen elbocsátandók, —a hadseregki­­egészítési törvény 6. §-a értelmében ezen már magában véve is hosszú idő után még két évi tartalék­szolgá­latra kötel­ez­ték az illetők. Miután azonban ezen köteleztetés természete hozza magával, hogy a saját háztartásnak törvényes házasság­kötés általi megállapítása csak kivételképen látszik tanácsosnak, azon ifjaknak, kik a hadseregbe soroztattak, csak 10 év múlva, tehát harminczadik vagy harmincnegyedik évükben lehetséges önállókká len­niük, és saját tűzhelyt, saját gazdasággal alapu­lnak, miáltal nemcsak elidegeníttetnek tulajdonképeni hiva­tásuktól, hanem elvesztik azon munkakedvet s vállal­kozási szellemet is, a­mely az ifjú korhoz legközelebb álló férfi kor évtizedének sajátsága szokott lenni, mi az ember egész gazdászati létezésére rendszerint a legtar­tósabb befolyást gyakorolja; nem hagyathatván e mel­lett érintetlenül, mikép ezen veszteség igen érezhető módon érinti az államot is, mert az adóerőt gyöngíti, melynek szilárdítása pedig a birodalom szorongatott pénzviszonyát tekintve kívánatosnak látszik. — Ezek Felséges Úr! a hadseregkiegészítési törvény azon ha­­tározványai, melyek megváltoztatását mi, Erdély nagy­fejedelemség hű s engedelmes képviselői, az ipar és földmivelés sikeres gyakorlata, úgy­szintén az adóerő lehető legnagyobb kímélése, végre az adóképességnek a falukon s városokban leendő növelése érdekében epedve várjuk. Miután a hadseregkiegészítési törvény jelen, várakozásunknak megfelelő reformja, nevezetesen a katonai szolgálatidőnek lehetőleg csekély mértékre való leszállítása a seregnek nemhogy gyöngítésére, ha­nem szilárdítására szolgálandó­ mert az ifjak a szolgálati idő leszállítása után az eddiginél még nagyobb öröm­mel s készséggel sietendnek a dicskoszorúzott zászlók alá, hogy a fejedelem és haza iránti kötelességüket tel­jesítsék, legalázatosabb kérésünket a szentséges trón elé bátorkodunk terjeszteni: Méltóztassék Felséged legkegyelmesebben elren­delni, hogy a védkötelezettség rendezése körül, az egész­séges népgazdászat igényeit nagyobb mérvben tekin­tetbe veendő törvény dolgoztassák ki, és terjesztessék további alkotmányszerű tárgyalás végett a magas biro­dalmi tanács elé. A­kik tántoríthatóan hűséggel, s alázatos kéré­sünk legkegyelmesebb meghallgatása iránti teljes bizo­­dalommal legmélyebb tisztelettel öröklünk. Cs. kir. Apostoli Felségednek hűt s legalázatosabb szolgái és jobbágyai . Erdély nagyfejedelemség országgyülésileg egybegyült képviselői. — B. B e d e u s, a bizottmány elnöke. O­b­e­r­t Ferencz, jegyző: S. C. Nagy-Szeben, sept. 17. A mai ülésben dr. Trauschenfels mint előadó azt ajánlá a ház­nak, hogy ez tegye magáévá a bizottmány javaslatát, mely szerint az hozatik indítványba, mikép a legfel­ső­bb t­ö­rvény­s­z­ék­et érdeklő 1. czikkben . Fel­sége által tett változtatások fogadtassanak el. A főmó­­dosítvány a hivatalos székhelyre vonatkozik, mely a ké­leirat értelmében Bécsben és nem a gubernium székhe­lyén leendne. Vajda az átalános vita alkalmával még egy felírást indítványoz a mellett, hogy a székhely az ország kebelében hagyassák meg. Zimmermann következő módositványt tön : „A szőnyegen lévő tárgy új jelentéstétel végett azon meghagyással utasittatik vissza a bizottmányhoz, 1. hogy ez az eddigi törvény­­hozás tüzetes fejtegetése s ecsetelése mellett, a minis­­teri felelősségnek a birodalmi tanácsban már ismételve megpendített eszméjét vévén tekintetbe, nyilatkozzék az iránt, mennyiben alkalmas a javaslatba hozott főtör­­vényszék, mint birói hatóság az erdélyi kanc­ellária ez időszerinti főnöke elleni vádak tárgyalására. 2. A je­lentés 6 nap alatt beadandó.“ Az elnök megjegyzi, hogy ezen indítvány, mert megmérhetlen horderejű, önálló­nak tekintendő és azon osztályba tartozandó, melyről az országgyűlési rendtartás 43. §. szól, minélfogva te­hát ezúttal nem­ eszközölhet szavazást a fölött, támo­­gattatik-e az, vagy nem? Erre heves vita támadt. Bin­der M., Gaetani, Obert, Gull az elnök fölebbi felfogása ellen nyilatkoztak. Schmidt Konrád helytelennek tartja a módosítványt, miután a tanács­­kozmány most más stádiumba lépett. — Pap (kor­mányképviselő) azt mondá,­­ hogy előbb felelős­ségi törvényt kell alkotni, s csak azután jelöltet­hetik ki az illetékes bíróság. R­a­n­n­i­c­h­e­r az el­nök véleményén van; ez kijelenti, hogy csak a ház világos óhajtására bocsátandja a kérdést támogatási szavazat alá; a vita befejezését sürgető indítványt a ház elveti, mire Balomiri, dr. Teutsch, A­x­e­n­t­e a támogatási szavazás mellett szólnak, r­e­m­é­n­y pedig ellene. Binder: Zimmermann indítványa a ház külön határozata nélkül is támogatási szavazás alá bocsátandó. Zimmermann csak annak minimumára törekszik indítványával, mit az al­kotmány postulátumának kell tekinteni. Szónok módo­­sítványa, a ház különös óhajtása folytán szavazat alá bocsáttatván, támogattatott. Ellene szóltak még: Baritiu, Lemény, Maager, mellette Schu- ter-Libl­y, ki a miniszerfelelősségi ügyekben birodalmi törvényszék szervezését óhajtja, és ezt külön feliratban kívánja sürgetni. Maager fenntartja magának, adandó alkalommal hasonló indítványt tenni. Fekete, Sulucz érsek a k. előterjesztés elfoga­dása mellett nyilatkoznak, mire Zimmermann módosítványa szavazat alá bocsáttatván, kisebbségben maradt, s az átalános vita befejeztetett. A közelebbi ülés szerdán leend. Vidéki levelek. Eperjes, sept. 11. Az eperjesi ev. colle­gium­b­a­n a jogok és törvények tanítására két rendes uj tanárnak Schulek Gusztáv és dr. Vécsey Tamás révén még jul 16-a megválasztva, miután a meghívást elfogadták, sept. 8-án szép számmal egybegyűlt colle­­giumi pártfogók, tiszttársak s tanuló ifjúság jelenlété­ben, Bánó József egyházkerületi felügyelő és Vandrák András igazgató által ünnepélyesen bevezettettek, s a tanári esküt is letették. Az ifjúság részéről Hubay Miksa másodévi jogász üdvözlé őket, mire az első tanár a tételes törvények előadásának nehézségeiről, a második pedig az elméleti jogtudományok fontosságá­ról értekezett s köztetszést és méltánylást aratott. A jogi tudományok tanítása összesen öt tanár közremű­ködése mellett már is megkezdetett; adja isten, hogy dús siker koronázza a teljes erők működését, minden egyesek és a közjó hasznára! Sept. 8.—10-n fordultak meg Sáros megyében s itt Eperjesen is a kassa-oderbergi tervezett vasútvonal ki­­küld­ött vizsgálói, Splingard belga mérnök, Hoffmann inspector és Fest Imre urak, s az őket fényesen fogadó megyei és városi küldöttséget jó reménynyel biztatták , hogy ha a kassa-oderbergi vonal létre jön, Kassától Eperjesig egy szárnyvonal, hihetőleg Aboson át, fog munkába vétetni. Az egész vonal szemle alá vétetett.­ Abosnál a Hernád-völgyéből a Tarcza-völ­­gyébe egy alagút lesz szükséges ; más nevezetes­ ne­hézség nincs. Szomorú a megyére nézve, hogy a marhavész már itt is mutatkozik, miért is a marhavásárok betiltat­tak, s a mészárosok a húsevő közönséggel egyetemben nagy szorultságban vannak. A burgonya az esőzések miatt sok helyütt szenvedett. A gyümölcs jóformán meg nem érhetvén, silány és ízetlen. Az idő most fordult jobbra. Külföld. ANGOLORSZÁG. Londoni levelek constatkroz­­zák, hogy az ország különböző pontjain, a munkás­osz­tályok közt rendkívüli elégületlenséget lehet észre­venni. Staffordshireben nem kevesebb, mint 18,000 bá­nyász vonakodik dolgozni. A Tyne mellett több nagyobb öntödék kénytelenek voltak működésüket fölfüggesz­teni, munkás karok hiányában. Egy nagy nehézség me­rül föl. Ugyanis már több évek óta kihirdettetett a szer­vezkedési jog, s ezen jogot igyekeznek most a meste­rek munkásaiktól elvenni. Számos vidékeken a rend­őrség őrszemmel kíséri a munkásokat, hogy meglep­hesse azon főczinkosokat, kik munka­szünetelések szer­vezését kísérlik meg. Attól félnek, hogy mindez komoly zavargásokra fog vezetni. FRANCZIAORSZÁG: Hír szerint a porosz had­gyakorlatokon, Francziaország vagy F­o­r e­y , vagy Canrobert tábornagy által lesz képviselve. Biztos tudósítások szerint Drouyn de Lhuys a „France“-t határozottan értesítteté arról, hogy a kor­mány nem helyeselheti az általa szándéklott Dánia mel­letti tüntetést. A „France“ tudni akarja, hogy a franczia hajóraj Tuniszból, Bouet-Willaumez ellen­ admirál alatt, nem fog egészen eltávozni, hanem Algír s Ma­rokkó különböző kikötőit látogatandja meg. A „Moniteur du Soir“ jelenti, hogy ama 2,083,333 fr.nyi első fizetés — melynek a mexicói kormánynyal kötött szerződésnél fogva havonkint kell történnie — július 31-kén, midőn először járt le, — hiány nélkül arányban teljesítetett a franczia kincstárnoki hivatal főnökénél. A „Mém. dipl.“ megc­áfolja azon hírt, mintha K­ú­z­a fejedelem legközelebb Párisba fogna utazni. Kúza ismeretes ügyességénél fogva, örömest terjesztette volna el ezen utazás által azon hírt, hogy az ő politi­kája a császár helyeslésében részesül; azonlap e lap biz­ton állíthatja, hogy a fejedelem semmi illusiókban sem ringathatja többé magát ama benyomás természete iránt, mit az ő legutóbbi kormányzati cselekményei Parisban idéztek elő. Utazásának most már többé semmi czélja sem volt, s ezért azzal föl kelle hagynia. OLASZORSZÁG. A „Perseveranzá“-nak Rómá­ból írják, hogy a C­o­i­n-család elhagyá Rómát, a pá­pai hatóságok üldözésének kikerülése végett. Turinból f. hó 16-ról jelentik, hogy Garibaldi tökéletesen fölgyógyult. NÉMETORSZÁG. A „Nordd. Alig. Zig“ így nyi­latkozik : „A külföldi sajtóban még mindig azon téves né­zettel találkozunk, hogy a fegyverszünet első hat heté­nek már megtörtént lejárása annak különös meghosz­­szabbítását teszi szükségessé. Az illető szerződés vilá­gos szövegének sajátkép lehetetlenné kellene tennie egy ily tévedést. A fegyverszünet magától értetőleg foly­vást tart, s a helyzetbeni egyetlen változás, mit sept. 15-ke idézett elő, abban áll, miszerint tegnap (15-ke) óta lehetséges a fegyverszünetet fölmondani. Ellenben azt halljuk, mikép a meghatalmazottak közt alkudozá­sok folynak oly czélból, hogy a fegyverszünetnek hatá­rozottabb , hosszasabb tartam­a hassék, mely alatt nem lehetene fölmondásnak történnie. Ezen újabb fegyver­­szünet tartama 3—4 hónapra terjedne. Azonban ekkor valószínű, hogy egy ily halasztás az utolsó lenne, mivel a német kormányoknak nem áll­hat érdekükben, az alkudozásokat végtelen ideig, vagy csak jövő tavaszig is húzni el, midőn a tenger ismét szabaddá leend. Mi ugyan nem tartozunk a sajtónak azon részéhez, mely a dán kabinetet már jelenleg egye­nesen száraz szavakkal azzal vádolja, hogy egy oly po­litikai con­teslatio reményében, mely a béke-előzetek föltételeit halomra dönthetné, a végleges béke megkö­tését halogatja; azonban mégis lehetetlen nem constatk­­roznunk, hogy egy ily szándék jeles, — már akár tör.

Next