Sürgöny, 1864. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)

1864-09-11 / 207. szám

Győri Kéziratok 207. SK. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház), nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. I­ngen-h­irdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Iloh­en Ottó; Hamburg -Alteniban Haanen­st­ein és Vogler; Hamburg­ban­­Cirrcheim­ Jakab; Lipcsében Engler H., Higén és Wart uraknál. Buda-Pest, Vasárnap, September 11. 1864. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévre....................8 frt. 50 kr. Negyedévre ..... 5. „ Negyedévre .... 4 „ 50 ” HIVATALOS RÉSZ. A sléziai császári királyi kormányhatóság, köz­­igazgatási területének a több oldalról fenyegető keleti marhavész elleni megvédése tekintetéből a baromvá­sárok megtartását egész Sléziára nézve, úgyszintén a Gácsország-, Magyarország- és Morvaországból érkező marhák behajtását, s az ezen állatokból származó nyers termékek, mint bőrök, szarvak, körmök, fagygyu és bus bevitelét föltétlenül betiltotta. Változások a cs. k. hadseregben Előléptetések: Baumbach Adolf Ede alezredes a 9. sz. gr. Hartmann-Klarstein-gyalog­ez­­rednél, ezredessé s ezen ezred parancsnokává; továbbá ezen ezredben nemes Rueber Ferdinánd őrnagy alezre­dessé, s Bernd Ferencz első osztályú százados őr­­nagygyá. Beosztás: Thatenburgi báró Kräut­­n­er Rudolf ideiglenesen nyugalmazott őrnagy a 33. sz. gr. Gyulai gyalog­ezredhez. Áthelyezések: Horkaui Horet­z­­k­y János ezredes s a 13. sz. tüzérszer-parancsnokság parancsnoka, mint vár-tüzérségi igazgatót Velenczében, a tüzérségi törzshöz, s Kahn Antal őrnagy s hadsegéd a lombard-ve­­lenczei királyságban a hadsereg tábori tüzérségi igazga­tóságánál, a tüzérségi törzstől, a 13. sz. tüzérszer-pa­­rancsnoksághoz. N­yugdíjazások: Báró Koudelka Ru­dolf altábornagy s csapat­parancsnok N. Váradon, saját kérelmére; lovag Landgraf Richard alezredes, s a ka­tonai állatorvosi intézet parancsnoka, a hadseregi lét­számban, ezredesi ranggal s nyugdíjjal. »HIVATALOS RÉSZ. Bécs, sept. 2. Nemzeti színházunkra már talán majd ked­vezőbb napok jönnek. Ő Felsége legkegyelmesebb Urunk állan­dóan atyai szivén hordozván ezen országos in­tézetünk érdekeit is, mint értesülünk, egyik leg­közelebbi legfelsőbb határozatával a pesti ma­gyar nemzeti színház részére az 1864-dik évre az országos alapból ismét hatvanezer forint­nyi segélyt méltóztatott legk. engedélyezni; egy másik legfelsőbb határozatával pedig a nemzeti szinház mellé tervezett képezde (conservato­­rium) felállítását legk. helybenhagyni s ennek fentartási költségeire 11.000 forintnyi évi segélydíjat akként méltóztatott legki ado­mányozni, hogy ezen összeg a folyó évre a szín­ház részére engedélyezett 60,000 forintból,jövő­re azonban ettől függetlenül, a magyar országos alapból szolgáltassák ki, mindaddig, míg az e részben kivontató további intézkedések a tör­vényhozás útján megtétetnek. Továbbá, a­mennyire tudjuk, az is legfel­sőbb akarata Ő Felségének, miszerint a nemze­ti színház javára szánt 60,000 ftból a képezde részére mindenek előtt kiszolgáltatandó 11,000 ft. levonásával fennmaradó 49,000 ftnyi összeg­nek egyelőre nem több, csak n­e­g­y­e­d r­é­­sze, azaz 12,250 ft tétessék a színház segélye­zésére folyóvá; a segély többi háromnegyedé­nek utalványozása pedig azon időpontra halasz­­tassék el, a­midőn ez intézet vezetésében és ügyei kezelésében tapasztalt sokrendbeli hiá­nyok, egy a művészet követelményeinek és anyagi viszonyainak inkább megfelelő igazga­tási rendszer azonnali életbeléptetése által gyökeresen megszüntetve s ezzel a szinh­áz szükségleteinek kipuhatolására és megbirálására megkívántabb adatok is kellőleg megszerezhetők lesznek. E szerint tehát a nemzeti színház egyelőre csak az első negyedévre járó 12,250 ftban lenne részeltetendő, miután azonban, a­miként tudva van, az intézet ezen legfelsőbb adomány remé­nyében folyó évi június hóban 10,000 ftnyi elő­leggel már elláttatott, így ezen összeg beszá­mításával a színháznak egyelőre juttatható segély — ha nem csalatkozunk — 2250 ftra ol­vad le. De azt hiszszük, miként arra nézve, hogy a magyar nemzeti színház az évi segélynek to­vábbi járandóságaiban is részesülhessen , csak­ugyan méltán tekintethetik a legidőszerűbb és legmúlhatatlanabb föltétel gyanánt az, miszerint ügyes addig is, míg azt a törvényhozás teljesí­­tendi, hova­ hamarabb rendeztessenek. Ezúttal talán egyszersmind említést tehe­tünk még egy kir. üdv. körrendeletről is, mely közelebb a megyei hatóságokhoz kibocsáttatott. Erre, mint értesültünk, az szolgáltatott al­kalmat, hogy az újabb időben a megyéknél el­térő nézetek merültek fel az iránt, váljon az egyházi kegyúri jogból származó kötelezettsé­gek, birtokváltozás esetén, az új tulajdonosra már természetüknél fogva átszállanak-e ? Az ebbeli kétségek eloszlatása tekinteté­ből az érintett k. körrendeletben kinyilvánítta­­tik, miszerint ott, hol a kegyúri jog valamely ingatlan birtok tulajdonával áll összefüggésben, annak netalán törvényszerű megszüntetéséig a megfelelő kötelezettség magával az illető ingat­lan birtokkal válhatatlanul s elannyira kapcso­latos, hogy annak hatálya a birtoklási s telek­könyvi állapotban, történt változások által nem érintetvén, minden uj tulajdonosra a jószággal együtt közvetlenül átszármazik. Buda, sept. 10. A „Gyógyászat“ 1864. aug. 20-diki 34-dik száma, 684-dik lapján „Az állam és orvosok közti viszony“ felirással és Kun Tamás tr. bor­­sodmegyei főorvos aláírásával egy czikk foglal­tatik, mely a vidéki magán-, sőt a hatósági or­vosok félrevezetésével járó valótlan állításokat tartalmazván, a közegészségi szolgálat, úgyszin­tén az igazság érdekében c­áfolást igényel. A kérdéses czikk előbb a magánorvosok ál­lását és azok viszonyait az államhoz fejtegeti; e része, minthogy az abban elősorolt tények élük­re állítvák és túlzottak, a higgadt olvasó által valódi jelentőségére könnyen visszavezethető, s ennélfogva e tekintetben különös c­áfolatot nem igényel; — folytatólag azonban a czikk átmegy azon viszony részletezésére, mely a tiszti or­vosok és az állam közt fennáll, előadván : mikép­p édes hazánkban a roppant nagy terje­delmű állam orvostant a belüg­y­mi­­nistérium, a Bécsben létező egészségi tanács kép­viselete mellett kezeli; van ugyan — foly­tatja czikkíró — országos főorvosunk, ki Budán a nml. m. k. helytartótanács tanácsosa; ámde ez sem hivatalos fokozatára, sem fi­zetésére nézve nem áll ott, hol a többi hely­tartósági tanács­o­s­ok, sem az orvos- és egészségügyi teendők általában véve nem az övéi, hanem az ő hivatalához véleményadás,meg­fejt­és, kidolgozás és átnézés végett, a­mint nevezik, csak m­­­­inen me­­die a küldetnek át.“ „Hová kell már annál veszélyesebb anomá­lia, mint orvosi és egészségi dolgokban nem­ or­vosoknak játszani főszerepet, a szakférfiakat pe­dig illetékes helyükről mellékes szereplésre szo­rítani. sat.“ Eltekintve attól, mikép semmi tudományt, s igy az államorvostant (Staatsarzneglehre), mely orvosi elveknek bizonyos államczélok elé­résére való alkalmazását, továbbá a közegészség fenntartása tekintetéből az állam által elrende­lendő intézkedéseket s az egészségi szolgálat szerkezetét t­a­r­­­tj­a, — sem lehet kezelni; a közegészségügyi tárgyak elintézésébe sem a belügy-(?), sem más ministérium egyátalában nem folyik be, hanem azok, mint a közigazgatás egyik ágát képezők, közvetlen és függetlenül az országos kormányszék által intéztetnek el. A­mi pedig az országos főorvos, mint a­magy m. k. helytartótanács valóságos tanácso­sának állását illeti, az fokozatra és fizetésre nézve a többi tanácsosokéval tökéletesen azonos és semmi tekintetben sem különböző, s a vezetése alatt álló közegészségi osztályhoz tartozó min­den ügyek ott nem csupán in linea me­die­a, hanem érdemleges elinté­zést nyernek.Minélfogva az országos fő­orvos mint szakférfiú, illetékes he­lyéről mellékszereplésre szorítva egyáltalában nincs, és a közegészségi ügyek, a vezetése alatt álló osztályban ép úgy intéztetnek el, mint az egyéb közigazgatási ügyek az egyéb illető osztályokban. Ép oly alap­talan a czikkíró azon állítása, mikép­p az orszá­gos főorvosi hivatal a helytartótanács testületébe nincs szervesen odaillesztve“, mert külön or­szágos főorvosi hivatal nem is létezik, hanem a közegészségügy a kormányszék szerkezetének ép oly kiegészítő lényeges ága lévén, mint a köz­jogi, oktatási, nemzetgazdászati stb. ügyek, — ép úgy, mint azok, e kormányszéknél egy külön osztály teendőit képezi. Végre alaptalan azon állítás is, mikép az országos főorvos mellé rendelt fo­galmi személyzet csekély, mert az a kormányszéknél lévő egyéb ügyosz­tályokban működő személyzettel öszhangzó, és szaporításának szükségessé­ge eddig nem forgott fenn. A „Gyógyászatiban közlött félebbi czikk töredékét képezvén azon közegészségügyi mun­kának, mely dr. Kun Tamás borsodmegyei fő­orvos, mint a múlt évben megválasztott bizott­sági tag által, a természetvizsgálók és orvosok X-dik nagygyűlése elé terjesztetett, az abban résztvevők a­helyett, hogy felvilágosíttatnának, a tények elferdítése által tökéletesen tévútra fognak vezettetni, annyival inkább, minthogy a czikk egy szolgálatban álló hatósági orvos tol­lából eredt, kitől méltán megvárhatni , hogy legalább a közigazgatás azon ágának szerkeze­tét, melyben szolgál, tökéletesen ismerje; — sajnosan kell azonban bevallani, mikép a czikk­író, ki a közegészségi ügynek rendezése iránt javaslattal lép az említett nagygyűlés elé, eddigi szerkezetének ismeretében teljes járatlanságot tanúsít. A földalatti forrásvizek felkeresése. Henoch Gusztáv bányászmérnöktől. Abbé Richardnak, mint tudjuk, igen szerencsés vetélytársa akadt Heno­ch titkos tanácsos , bá­nyászmérnök, s a berlin-anhalti vaspálya volt igazga­tójában, kinek tudományos szakismereteit a múlt évi nagy szárazság és vízszükség alkalmával nemcsak Né­metország, hanem hazánk birtokosai is mindinkább igénybe vevék. Henoch úr mindenekelőtt azt akará ki­mutatni, hogy mestersége sem nyegleségen, sem pedig babonaságon nem alapszik, hanem kizárólag tanulmá­nyozásainak eredménye, s e czélból a forrásvíz felfede­zésének elméletét nemcsak tudományos folyóiratokban fejtette ki, hanem arról „A földalatti vízfo­lyások, s azok felkeresése“ czím alatt nagyérdekű értekezést is tartott a bécsi mérnökegylet­ben, mely átalános figyelmet ébresztett. Ezen elméleten alapuló s legszebb siker­ koszo­­ruzta gyakorlati működésével vivta­­ ki mind szaktár­sai, mind pedig a nagy közönség részéröl az átalános elismerést. — Uralkodók, nagybirtokosok,községek és gyámoktok fordulnak hozzá tanácsért, s működéseinek sikerdús eredményeit a legdicséretesb bizonyítványok­kal igazolják. E bizonyítványok mind megegyeznek abban, hogy a Henoch úr által kijelölt ásási pontokon már csekély mélységekben is gazdag forrásokra talál­tak, még oly vidékeken is, hol a múlt évi szárazság és nagy hőség következtében a legjobb kutak leapadtak, vagy kiszáradtak. Érdekes dolgot vélünk ennélfogva tenni azáltal, hogy Henoch úr elméletét, az ő saját előadása szerint ismertetjük. Az így szól : „Számos tudományos folyóiratok, s ezek között bá­nyászati szaklapok is ámításnak véltek nyomára jönni, midőn e közlemény szerzőjének működései ellen fellép­tek, a vele együtt minden halandótól megtagadták a ké­pességet, melynélfogva a vizek folyását a föld alatt kö­vetni, vagy más szavakkal, a föld helyébe látni lehetsé­ges. A földtudós (geolog) a teremtés elméletének fel­állításánál merészebb következtetéseket von, mint a vizkereső a kutatási pontok meghatározásánál; s a bá-­­nyász a külfelekből nagyobb mélységek minőségére következtet, mint minőkben a forráskereső vizét kere­si ; mindketten azonban, t. i. a földtudós és bányász, na­gyon zokon vennék, és pedig méltán, ha valaki el akar­ná tőlük vitatni a képességet, mely szerint a föld feletti jelekből a föld beljében létező viszonyokra helyesen következtethessenek, tehát bizonyos tekintetben a föld beljébe láthassanak. Tekintsük mindenek előtt a források származási módját közelebbről. A vizek folyása a földön oly is­mert jelenség, hogy néhány szó elég leend azoknak ál­talános közrajzbani vázolhatására. A földfelület összes vizeiből, a tengerekből, folyókból, tavakból szakadatla­nul szállnak vízpárák a légkörbe, és pedig annál na­gyobb mérvben, minél melegebb és szárazabb a jég, annál kisebb mennyiségben, minél hidegebb és nedve­sebb ez. A jégben a párák felhőkké sűrűdnek, s mint eső, hó, jégeső és harmat ismét visszakerülnek a föld­re. Itt a magasabb pontokról alacsonyabbakra folynak, patakokat, folyókat stb. képeznek, s végre a tengerben gyűlnek össze, hogy ezen örökös körfutást újra kezdjék. Minthogy azonban a földfelület nem viz­áthatlan tökélyesen, hanem a víznek kisebb-nagyobb mennyisé­gét átbocsátja rétegein, ennélfogva a víz­csapadékok egy része beszivárog a földbe, s a föld heljében folytat­ja folyását. A bizonyos mélységbe behatott víz a föld­felület alacsonyabb pontjain vagy ismét napfényre jő, vagy pedig folytatja futását a szomszéd patakok, folyók és tengerig. Tehát a légcsapadékok (vagyis sebvizek) u. m. az eső, hó, harmat stb., továbbá a patakok, fo­lyók, tavak és tenger vize, valamint a jéghegyek (Gle­tscher) olvadó jege azon vizek, melyekből a források származnak. Minél jobban eresztik át a vizet a lebvizek beha­tolásának kitett földrétegek, annál nagyobb vízmeny­nyiséget vesznek fel magukba, s annál gazdagabbak lesznek forrásvizekben, míg a viz­ áthatlan, vagy közel viz­ áthatlan felületű földrétegen a lebevizek elpárolog­nak, vagy földfelületi patakok alakjában az alantabb fekvő helyekre folynak. Minél likacsosabb és kevésbbé egyenlő nemű a felületi réteg, annál jobban ereszti át a vizet, s annál inkább elősegíti a forrás­képződést; míg ellenkezőleg : minél inkább egynemű és tömött a felü­leti közet, annál csekélyebb földalatti vízfolyásokat eredményez. Ennélfogva a torlódmányok (Conglomerate) vagy a romszirtek (Breccien), a laza sziklafajok, a homok és televényföld a legelőnyösebb takarók a földalatti forrá­sokra nézve, s csakugyan ezek alatt mindenütt a leg­­dúsabb víztömeget találandjuk. A kőzetek a legtöbb esetben vagy szabályos rétegeket képeznek, vagy pe­dig üregek, erecsek, szakadások és repedések által vannak jelentékeny mélységekre átszőve. A kőzetek eme szerkezeti viszonyai okozzák, hogy a sziklatöme­gek, melyek alkatukra nézve nagyon tömöttek és átdat­­lanok, sok esetben nagyon elősegítik a forrásképződést, a­mennyiben repedéseiken a vizet átbocsátják, így pél­dául a mészhegyek, melyek igen tömöttek (mint tud­juk, a mészből különböző edényeket, u. m. fürdőkáda­kat, szenteltvíztartókat stb. készítenek), repedéseik folytán a leggazdagabb és leghatalmasabb forrásokat nyújtják. Az egyes kőzetek víz általi átdatlanságának pontos ismerete, s réteg-, valamint szerkezeti viszonyaik komoly tanulmányozása, egyszóval: a földismetan min­­denekelőtti előtanulmánya a forráskeresőnek. A forráskereső tanulmányainál második főtényező a felületképződés. Ha az esővíz vitatható föld- vagy kőzetrétegre esik, súlyánál és cseppfolyó minőségénél fogva folyton aláfelé sülyed. E mozgása lassú, észrevétlen, s azon hé­zagok szerint irányul, miket útjában talál. Az egyes vízrészecskék találkozván egymással, egyesülnek, s számtalan, alig észrevehető erecskéket képeznek, me­lyek lassanként nőnek és észrevehető vizfonalakká vál­nak. E vizfonalak mindig mélyebbre hatolnak a földbe, a különböző hézagokban újakkal egyesülnek, útjokban vízhatlan rétegekre jutnak, melyeken tovafutva köve­tik azok hajlásait, s végre földalatti vízfolyásokat ké­peznek, melyeknek ter­méje a származási helyüktőli távolsággal növekedik. Midőn tehát valamely forrást látunk fakadni, nem szabad képzelnünk, hogy az a föld alatt egész hosszában egy egyetlen vízirányosan futó, s mindenütt egyenlő ter­méjű vízfolyást képez. Minden forrás végtelen mennyiségű apró viz­erek és fonalak eredménye, melyek egymásba ömlenek, megnőnek és mialatt tovább előre hatolnak, azon vízfolyást képezik, melyet a föld felületén kifakadni látunk. A forrásképző­désnek igen könnyen szemlélhető képét nyújtja a föld felületén létező patakok, folyók és folyamok származá­sa és futása. Ha a földkéregnek felső vizátható rétegét leemelve képzeljük, úgy az áthatlan alsó réteg oly pa­tak­, folyó és folyamtereket mutatand,melyek tökélyesen hasonlók ama vizháló képéhez, melyet mi térképeinken a föld feletti viz­erek lerajzolásával állítunk elő. Ezen számtalan vizfonalak és erek futásának irá­nya, melyek a vizátható kőzetekben képződnek, s az áthatlanokon lefolynak, nem a véletlentől függ. Ezek ugyanis a föld heljében ép oly módon oszlanak meg, mint az esővíz a föld felett: t. i. földalatti lejtőkön szár­mazva, földalatti völgyekben nagyobb vízfolyásokká összegyűlve, a földalatti lapályokban földalatti tavakká terülnek ki. Miután valamely vidék felületének képző­dése a legtöbb esetben — nevezetesen azon csekély mélységekben, melyekben a forráskereső vizét keresi — a földalatti vízfolyások felszínére (tükrére) nézve hasonszerű viszonylatokra enged következtethetni, s a földfeletti lejtők, völgyek és síkságok megfelelnek a földalattiaknak : ennélfogva világos, miszerint a for­ráskereső kutatásai számára igen fontos támpontot nyer a felületképződés ismeretében.“ (Folyt. köv.) Erdélyi ügyek­. S. C. N­a­g­y-S­z­e­b­e­n, sept. 7. Bárha a mai ülés az elnök által tett legújabb intézkedés folytán már 9 órakor kezdődött s 4 óránál tovább tartott, mégis a napirenden lévő előterjesztvényből hosszabb vitatko­zás után csak az első szakasznak egy fejezete intézte­­tett el. Ezen hosszas, eredményében sikertelen vitának oka volt, hogy az országgyűlés illetékességének terje­delmére nézve e kérdésben némi bizonytalanság ural­kodott, minthogy az indítványozók közül többen azon véleményben voltak, hogy az országgyűlés határozat­­képessége az úrbéri pátens anyagi határozmányaira is kiterjed, mely nézetnek mind az elnök, mind a bizott­mány tudósítója s a kormány képviselője ellenmondtak. A kormány előterjesztvény szövegének, mely szorosan a majorsági földek megváltása keresztülvitele fölötti formai határozmányos határain belül mozog s a kárpót­lás kinyomozása tekintetéből az 1854. jun. 21-kics. pá­tensre támaszkodik, két,a fődologban egymástól lénye­gesen eltérő indítvány helyeztetett ellenébe. Az el­sőt, melyet Schuler Libb­y tett, már múlt je­lentésünkben említettük. A másodikat ma­g­a e tanú tette s czélja volt, hogy a megváltási tőke egy része az országos alap által viseltessék, míg a kor­mány- előterjesztvény ezen terhet csupán a kö­telezettekre rója. Ezen indítvány a balolda­lon elégséges támogatásra talált, azonban Thie­mann által szakszerűen megc­áfoltatott, ki arra utalt, mennyi új teher hárulna ezáltal az országra, mely az úrbéri kárpótlás által már annyira igénybe van véve. Vajda azon véleményben van, miszerint a földes­­uraknak nagyobb előnyükre szolgálna, ha a megváltást Napi újdonságok. ** Ebergényi Sándor h. ügyvéd az „L­T.“ Sze­rint 100 frtot ajándékozott a vasmegyei máriafalvi .

Next