Sürgöny, 1864. szeptember (4. évfolyam, 199-223. szám)
1864-09-11 / 207. szám
Győri Kéziratok 207. SK. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház), nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Ingen-hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Ilohen Ottó; Hamburg -Alteniban Haanenstein és Vogler; HamburgbanCirrcheim Jakab; Lipcsében Engler H., Higén és Wart uraknál. Buda-Pest, Vasárnap, September 11. 1864. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévre....................8 frt. 50 kr. Negyedévre ..... 5. „ Negyedévre .... 4 „ 50 ” HIVATALOS RÉSZ. A sléziai császári királyi kormányhatóság, közigazgatási területének a több oldalról fenyegető keleti marhavész elleni megvédése tekintetéből a baromvásárok megtartását egész Sléziára nézve, úgyszintén a Gácsország-, Magyarország- és Morvaországból érkező marhák behajtását, s az ezen állatokból származó nyers termékek, mint bőrök, szarvak, körmök, fagygyu és bus bevitelét föltétlenül betiltotta. Változások a cs. k. hadseregben Előléptetések: Baumbach Adolf Ede alezredes a 9. sz. gr. Hartmann-Klarstein-gyalogezrednél, ezredessé s ezen ezred parancsnokává; továbbá ezen ezredben nemes Rueber Ferdinánd őrnagy alezredessé, s Bernd Ferencz első osztályú százados őrnagygyá. Beosztás: Thatenburgi báró Kräutner Rudolf ideiglenesen nyugalmazott őrnagy a 33. sz. gr. Gyulai gyalogezredhez. Áthelyezések: Horkaui Horetzky János ezredes s a 13. sz. tüzérszer-parancsnokság parancsnoka, mint vár-tüzérségi igazgatót Velenczében, a tüzérségi törzshöz, s Kahn Antal őrnagy s hadsegéd a lombard-velenczei királyságban a hadsereg tábori tüzérségi igazgatóságánál, a tüzérségi törzstől, a 13. sz. tüzérszer-parancsnoksághoz. Nyugdíjazások: Báró Koudelka Rudolf altábornagy s csapatparancsnok N. Váradon, saját kérelmére; lovag Landgraf Richard alezredes, s a katonai állatorvosi intézet parancsnoka, a hadseregi létszámban, ezredesi ranggal s nyugdíjjal. »HIVATALOS RÉSZ. Bécs, sept. 2. Nemzeti színházunkra már talán majd kedvezőbb napok jönnek. Ő Felsége legkegyelmesebb Urunk állandóan atyai szivén hordozván ezen országos intézetünk érdekeit is, mint értesülünk, egyik legközelebbi legfelsőbb határozatával a pesti magyar nemzeti színház részére az 1864-dik évre az országos alapból ismét hatvanezer forintnyi segélyt méltóztatott legk. engedélyezni; egy másik legfelsőbb határozatával pedig a nemzeti szinház mellé tervezett képezde (conservatorium) felállítását legk. helybenhagyni s ennek fentartási költségeire 11.000 forintnyi évi segélydíjat akként méltóztatott legki adományozni, hogy ezen összeg a folyó évre a színház részére engedélyezett 60,000 forintból,jövőre azonban ettől függetlenül, a magyar országos alapból szolgáltassák ki, mindaddig, míg az e részben kivontató további intézkedések a törvényhozás útján megtétetnek. Továbbá, amennyire tudjuk, az is legfelsőbb akarata Ő Felségének, miszerint a nemzeti színház javára szánt 60,000 ftból a képezde részére mindenek előtt kiszolgáltatandó 11,000 ft. levonásával fennmaradó 49,000 ftnyi összegnek egyelőre nem több, csak negyed része, azaz 12,250 ft tétessék a színház segélyezésére folyóvá; a segély többi háromnegyedének utalványozása pedig azon időpontra halasztassék el, amidőn ez intézet vezetésében és ügyei kezelésében tapasztalt sokrendbeli hiányok, egy a művészet követelményeinek és anyagi viszonyainak inkább megfelelő igazgatási rendszer azonnali életbeléptetése által gyökeresen megszüntetve s ezzel a szinház szükségleteinek kipuhatolására és megbirálására megkívántabb adatok is kellőleg megszerezhetők lesznek. E szerint tehát a nemzeti színház egyelőre csak az első negyedévre járó 12,250 ftban lenne részeltetendő, miután azonban, amiként tudva van, az intézet ezen legfelsőbb adomány reményében folyó évi június hóban 10,000 ftnyi előleggel már elláttatott, így ezen összeg beszámításával a színháznak egyelőre juttatható segély — ha nem csalatkozunk — 2250 ftra olvad le. De azt hiszszük, miként arra nézve, hogy a magyar nemzeti színház az évi segélynek további járandóságaiban is részesülhessen , csakugyan méltán tekintethetik a legidőszerűbb és legmúlhatatlanabb föltétel gyanánt az, miszerint ügyes addig is, míg azt a törvényhozás teljesítendi, hova hamarabb rendeztessenek. Ezúttal talán egyszersmind említést tehetünk még egy kir. üdv. körrendeletről is, mely közelebb a megyei hatóságokhoz kibocsáttatott. Erre, mint értesültünk, az szolgáltatott alkalmat, hogy az újabb időben a megyéknél eltérő nézetek merültek fel az iránt, váljon az egyházi kegyúri jogból származó kötelezettségek, birtokváltozás esetén, az új tulajdonosra már természetüknél fogva átszállanak-e ? Az ebbeli kétségek eloszlatása tekintetéből az érintett k. körrendeletben kinyilváníttatik, miszerint ott, hol a kegyúri jog valamely ingatlan birtok tulajdonával áll összefüggésben, annak netalán törvényszerű megszüntetéséig a megfelelő kötelezettség magával az illető ingatlan birtokkal válhatatlanul s elannyira kapcsolatos, hogy annak hatálya a birtoklási s telekkönyvi állapotban, történt változások által nem érintetvén, minden uj tulajdonosra a jószággal együtt közvetlenül átszármazik. Buda, sept. 10. A „Gyógyászat“ 1864. aug. 20-diki 34-dik száma, 684-dik lapján „Az állam és orvosok közti viszony“ felirással és Kun Tamás tr. borsodmegyei főorvos aláírásával egy czikk foglaltatik, mely a vidéki magán-, sőt a hatósági orvosok félrevezetésével járó valótlan állításokat tartalmazván, a közegészségi szolgálat, úgyszintén az igazság érdekében cáfolást igényel. A kérdéses czikk előbb a magánorvosok állását és azok viszonyait az államhoz fejtegeti; e része, minthogy az abban elősorolt tények élükre állítvák és túlzottak, a higgadt olvasó által valódi jelentőségére könnyen visszavezethető, s ennélfogva e tekintetben különös cáfolatot nem igényel; — folytatólag azonban a czikk átmegy azon viszony részletezésére, mely a tiszti orvosok és az állam közt fennáll, előadván : miképp édes hazánkban a roppant nagy terjedelmű állam orvostant a belügyministérium, a Bécsben létező egészségi tanács képviselete mellett kezeli; van ugyan — folytatja czikkíró — országos főorvosunk, ki Budán a nml. m. k. helytartótanács tanácsosa; ámde ez sem hivatalos fokozatára, sem fizetésére nézve nem áll ott, hol a többi helytartósági tanácsosok, sem az orvos- és egészségügyi teendők általában véve nem az övéi, hanem az ő hivatalához véleményadás,megfejtés, kidolgozás és átnézés végett, amint nevezik, csak minen medie a küldetnek át.“ „Hová kell már annál veszélyesebb anomália, mint orvosi és egészségi dolgokban nem orvosoknak játszani főszerepet, a szakférfiakat pedig illetékes helyükről mellékes szereplésre szorítani. sat.“ Eltekintve attól, mikép semmi tudományt, s igy az államorvostant (Staatsarzneglehre), mely orvosi elveknek bizonyos államczélok elérésére való alkalmazását, továbbá a közegészség fenntartása tekintetéből az állam által elrendelendő intézkedéseket s az egészségi szolgálat szerkezetét tartja, — sem lehet kezelni; a közegészségügyi tárgyak elintézésébe sem a belügy-(?), sem más ministérium egyátalában nem folyik be, hanem azok, mint a közigazgatás egyik ágát képezők, közvetlen és függetlenül az országos kormányszék által intéztetnek el. Ami pedig az országos főorvos, mint amagy m. k. helytartótanács valóságos tanácsosának állását illeti, az fokozatra és fizetésre nézve a többi tanácsosokéval tökéletesen azonos és semmi tekintetben sem különböző, s a vezetése alatt álló közegészségi osztályhoz tartozó minden ügyek ott nem csupán in linea mediea, hanem érdemleges elintézést nyernek.Minélfogva az országos főorvos mint szakférfiú, illetékes helyéről mellékszereplésre szorítva egyáltalában nincs, és a közegészségi ügyek, a vezetése alatt álló osztályban ép úgy intéztetnek el, mint az egyéb közigazgatási ügyek az egyéb illető osztályokban. Ép oly alaptalan a czikkíró azon állítása, miképp az országos főorvosi hivatal a helytartótanács testületébe nincs szervesen odaillesztve“, mert külön országos főorvosi hivatal nem is létezik, hanem a közegészségügy a kormányszék szerkezetének ép oly kiegészítő lényeges ága lévén, mint a közjogi, oktatási, nemzetgazdászati stb. ügyek, — ép úgy, mint azok, e kormányszéknél egy külön osztály teendőit képezi. Végre alaptalan azon állítás is, mikép az országos főorvos mellé rendelt fogalmi személyzet csekély, mert az a kormányszéknél lévő egyéb ügyosztályokban működő személyzettel öszhangzó, és szaporításának szükségessége eddig nem forgott fenn. A „Gyógyászatiban közlött félebbi czikk töredékét képezvén azon közegészségügyi munkának, mely dr. Kun Tamás borsodmegyei főorvos, mint a múlt évben megválasztott bizottsági tag által, a természetvizsgálók és orvosok X-dik nagygyűlése elé terjesztetett, az abban résztvevők ahelyett, hogy felvilágosíttatnának, a tények elferdítése által tökéletesen tévútra fognak vezettetni, annyival inkább, minthogy a czikk egy szolgálatban álló hatósági orvos tollából eredt, kitől méltán megvárhatni , hogy legalább a közigazgatás azon ágának szerkezetét, melyben szolgál, tökéletesen ismerje; — sajnosan kell azonban bevallani, mikép a czikkíró, ki a közegészségi ügynek rendezése iránt javaslattal lép az említett nagygyűlés elé, eddigi szerkezetének ismeretében teljes járatlanságot tanúsít. A földalatti forrásvizek felkeresése. Henoch Gusztáv bányászmérnöktől. Abbé Richardnak, mint tudjuk, igen szerencsés vetélytársa akadt Henoch titkos tanácsos , bányászmérnök, s a berlin-anhalti vaspálya volt igazgatójában, kinek tudományos szakismereteit a múlt évi nagy szárazság és vízszükség alkalmával nemcsak Németország, hanem hazánk birtokosai is mindinkább igénybe vevék. Henoch úr mindenekelőtt azt akará kimutatni, hogy mestersége sem nyegleségen, sem pedig babonaságon nem alapszik, hanem kizárólag tanulmányozásainak eredménye, s e czélból a forrásvíz felfedezésének elméletét nemcsak tudományos folyóiratokban fejtette ki, hanem arról „A földalatti vízfolyások, s azok felkeresése“ czím alatt nagyérdekű értekezést is tartott a bécsi mérnökegyletben, mely átalános figyelmet ébresztett. Ezen elméleten alapuló s legszebb siker koszoruzta gyakorlati működésével vivta ki mind szaktársai, mind pedig a nagy közönség részéröl az átalános elismerést. — Uralkodók, nagybirtokosok,községek és gyámoktok fordulnak hozzá tanácsért, s működéseinek sikerdús eredményeit a legdicséretesb bizonyítványokkal igazolják. E bizonyítványok mind megegyeznek abban, hogy a Henoch úr által kijelölt ásási pontokon már csekély mélységekben is gazdag forrásokra találtak, még oly vidékeken is, hol a múlt évi szárazság és nagy hőség következtében a legjobb kutak leapadtak, vagy kiszáradtak. Érdekes dolgot vélünk ennélfogva tenni azáltal, hogy Henoch úr elméletét, az ő saját előadása szerint ismertetjük. Az így szól : „Számos tudományos folyóiratok, s ezek között bányászati szaklapok is ámításnak véltek nyomára jönni, midőn e közlemény szerzőjének működései ellen felléptek, a vele együtt minden halandótól megtagadták a képességet, melynélfogva a vizek folyását a föld alatt követni, vagy más szavakkal, a föld helyébe látni lehetséges. A földtudós (geolog) a teremtés elméletének felállításánál merészebb következtetéseket von, mint a vizkereső a kutatási pontok meghatározásánál; s a bá-nyász a külfelekből nagyobb mélységek minőségére következtet, mint minőkben a forráskereső vizét keresi ; mindketten azonban, t. i. a földtudós és bányász, nagyon zokon vennék, és pedig méltán, ha valaki el akarná tőlük vitatni a képességet, mely szerint a föld feletti jelekből a föld beljében létező viszonyokra helyesen következtethessenek, tehát bizonyos tekintetben a föld beljébe láthassanak. Tekintsük mindenek előtt a források származási módját közelebbről. A vizek folyása a földön oly ismert jelenség, hogy néhány szó elég leend azoknak általános közrajzbani vázolhatására. A földfelület összes vizeiből, a tengerekből, folyókból, tavakból szakadatlanul szállnak vízpárák a légkörbe, és pedig annál nagyobb mérvben, minél melegebb és szárazabb a jég, annál kisebb mennyiségben, minél hidegebb és nedvesebb ez. A jégben a párák felhőkké sűrűdnek, s mint eső, hó, jégeső és harmat ismét visszakerülnek a földre. Itt a magasabb pontokról alacsonyabbakra folynak, patakokat, folyókat stb. képeznek, s végre a tengerben gyűlnek össze, hogy ezen örökös körfutást újra kezdjék. Minthogy azonban a földfelület nem vizáthatlan tökélyesen, hanem a víznek kisebb-nagyobb mennyiségét átbocsátja rétegein, ennélfogva a vízcsapadékok egy része beszivárog a földbe, s a föld heljében folytatja folyását. A bizonyos mélységbe behatott víz a földfelület alacsonyabb pontjain vagy ismét napfényre jő, vagy pedig folytatja futását a szomszéd patakok, folyók és tengerig. Tehát a légcsapadékok (vagyis sebvizek) u. m. az eső, hó, harmat stb., továbbá a patakok, folyók, tavak és tenger vize, valamint a jéghegyek (Gletscher) olvadó jege azon vizek, melyekből a források származnak. Minél jobban eresztik át a vizet a lebvizek behatolásának kitett földrétegek, annál nagyobb vízmenynyiséget vesznek fel magukba, s annál gazdagabbak lesznek forrásvizekben, míg a viz áthatlan, vagy közel viz áthatlan felületű földrétegen a lebevizek elpárolognak, vagy földfelületi patakok alakjában az alantabb fekvő helyekre folynak. Minél likacsosabb és kevésbbé egyenlő nemű a felületi réteg, annál jobban ereszti át a vizet, s annál inkább elősegíti a forrásképződést; míg ellenkezőleg : minél inkább egynemű és tömött a felületi közet, annál csekélyebb földalatti vízfolyásokat eredményez. Ennélfogva a torlódmányok (Conglomerate) vagy a romszirtek (Breccien), a laza sziklafajok, a homok és televényföld a legelőnyösebb takarók a földalatti forrásokra nézve, s csakugyan ezek alatt mindenütt a legdúsabb víztömeget találandjuk. A kőzetek a legtöbb esetben vagy szabályos rétegeket képeznek, vagy pedig üregek, erecsek, szakadások és repedések által vannak jelentékeny mélységekre átszőve. A kőzetek eme szerkezeti viszonyai okozzák, hogy a sziklatömegek, melyek alkatukra nézve nagyon tömöttek és átdatlanok, sok esetben nagyon elősegítik a forrásképződést, amennyiben repedéseiken a vizet átbocsátják, így például a mészhegyek, melyek igen tömöttek (mint tudjuk, a mészből különböző edényeket, u. m. fürdőkádakat, szenteltvíztartókat stb. készítenek), repedéseik folytán a leggazdagabb és leghatalmasabb forrásokat nyújtják. Az egyes kőzetek víz általi átdatlanságának pontos ismerete, s réteg-, valamint szerkezeti viszonyaik komoly tanulmányozása, egyszóval: a földismetan mindenekelőtti előtanulmánya a forráskeresőnek. A forráskereső tanulmányainál második főtényező a felületképződés. Ha az esővíz vitatható föld- vagy kőzetrétegre esik, súlyánál és cseppfolyó minőségénél fogva folyton aláfelé sülyed. E mozgása lassú, észrevétlen, s azon hézagok szerint irányul, miket útjában talál. Az egyes vízrészecskék találkozván egymással, egyesülnek, s számtalan, alig észrevehető erecskéket képeznek, melyek lassanként nőnek és észrevehető vizfonalakká válnak. E vizfonalak mindig mélyebbre hatolnak a földbe, a különböző hézagokban újakkal egyesülnek, útjokban vízhatlan rétegekre jutnak, melyeken tovafutva követik azok hajlásait, s végre földalatti vízfolyásokat képeznek, melyeknek terméje a származási helyüktőli távolsággal növekedik. Midőn tehát valamely forrást látunk fakadni, nem szabad képzelnünk, hogy az a föld alatt egész hosszában egy egyetlen vízirányosan futó, s mindenütt egyenlő terméjű vízfolyást képez. Minden forrás végtelen mennyiségű apró vizerek és fonalak eredménye, melyek egymásba ömlenek, megnőnek és mialatt tovább előre hatolnak, azon vízfolyást képezik, melyet a föld felületén kifakadni látunk. A forrásképződésnek igen könnyen szemlélhető képét nyújtja a föld felületén létező patakok, folyók és folyamok származása és futása. Ha a földkéregnek felső vizátható rétegét leemelve képzeljük, úgy az áthatlan alsó réteg oly patak, folyó és folyamtereket mutatand,melyek tökélyesen hasonlók ama vizháló képéhez, melyet mi térképeinken a föld feletti vizerek lerajzolásával állítunk elő. Ezen számtalan vizfonalak és erek futásának iránya, melyek a vizátható kőzetekben képződnek, s az áthatlanokon lefolynak, nem a véletlentől függ. Ezek ugyanis a föld heljében ép oly módon oszlanak meg, mint az esővíz a föld felett: t. i. földalatti lejtőkön származva, földalatti völgyekben nagyobb vízfolyásokká összegyűlve, a földalatti lapályokban földalatti tavakká terülnek ki. Miután valamely vidék felületének képződése a legtöbb esetben — nevezetesen azon csekély mélységekben, melyekben a forráskereső vizét keresi — a földalatti vízfolyások felszínére (tükrére) nézve hasonszerű viszonylatokra enged következtethetni, s a földfeletti lejtők, völgyek és síkságok megfelelnek a földalattiaknak : ennélfogva világos, miszerint a forráskereső kutatásai számára igen fontos támpontot nyer a felületképződés ismeretében.“ (Folyt. köv.) Erdélyi ügyek. S. C. Nagy-Szeben, sept. 7. Bárha a mai ülés az elnök által tett legújabb intézkedés folytán már 9 órakor kezdődött s 4 óránál tovább tartott, mégis a napirenden lévő előterjesztvényből hosszabb vitatkozás után csak az első szakasznak egy fejezete intéztetett el. Ezen hosszas, eredményében sikertelen vitának oka volt, hogy az országgyűlés illetékességének terjedelmére nézve e kérdésben némi bizonytalanság uralkodott, minthogy az indítványozók közül többen azon véleményben voltak, hogy az országgyűlés határozatképessége az úrbéri pátens anyagi határozmányaira is kiterjed, mely nézetnek mind az elnök, mind a bizottmány tudósítója s a kormány képviselője ellenmondtak. A kormány előterjesztvény szövegének, mely szorosan a majorsági földek megváltása keresztülvitele fölötti formai határozmányos határain belül mozog s a kárpótlás kinyomozása tekintetéből az 1854. jun. 21-kics. pátensre támaszkodik, két,a fődologban egymástól lényegesen eltérő indítvány helyeztetett ellenébe. Az elsőt, melyet Schuler Libby tett, már múlt jelentésünkben említettük. A másodikat maga e tanú tette s czélja volt, hogy a megváltási tőke egy része az országos alap által viseltessék, míg a kormány- előterjesztvény ezen terhet csupán a kötelezettekre rója. Ezen indítvány a baloldalon elégséges támogatásra talált, azonban Thiemann által szakszerűen megcáfoltatott, ki arra utalt, mennyi új teher hárulna ezáltal az országra, mely az úrbéri kárpótlás által már annyira igénybe van véve. Vajda azon véleményben van, miszerint a földesuraknak nagyobb előnyükre szolgálna, ha a megváltást Napi újdonságok. ** Ebergényi Sándor h. ügyvéd az „LT.“ Szerint 100 frtot ajándékozott a vasmegyei máriafalvi .