Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-01 / 224. szám

224. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal­­melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. Sd­agon-hird­etések­ : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak:­­Majnai Frankfurtban Előb­en Ottó; Hamburg-Alt­enáb­an Kassenafein és Vogler; Hamburg­ban Tin­­kh­eimn Jakab; Lipcsében Eogler II., II Igen és Fort uraknál. OS­* UITETII I Buda-Pest. Szombat, October 1. 1864. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévre.....................8 frt. 50 kr. Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „­ r... HIVATALOS rész. Változások a cs. k. hadseregbe«» Kineveztettek: Beranek József ez­redes, s az 1. sz. tüzérsz­er-parancsnokság parancsnoka, országos tüzérségi igazgatóvá Udinében; dr. M­e­­­n­g­a­s­s­e­r József másod-osztályú fő­­törzs-orvos első-osztályu fő­törzs-orvossá s egésségügyi előadóvá N. Szebenben. ■Áthelyeztetett: Tur­ek­ Miksa alez­redes, s a 4. sz. tüzér-szer-parancsnokság parancsnoka, hasonló minőségben az 1. sz. tüzér-szer-parancsnok-Hoibu­stkigáseionisprm'?­alanxiulyga sa Irutoatsim ,évei Nyugdijaztattak: Hiller Ignácz első­ osztályú százados a 18. sz. tüzér-szer-parancsnok-* ságtól; sí nbd-bS ad .1 scattöMM ívná moha) A . Hause Iluid Willibald első-osztályu százados a ruházati osztálytól, és Gröve Károly Tivadar első-osztályu százados a 12. sz. vértes-ezredtől; mindhárman őrnagyi ranggal ad honores.■ ■ ■ ur. Sombor György másod-osztályú fő­törzs­­orvos, dij-elengedés mellett, legkegyelmesebben a har­mad­ osztályú vaskorona-renddel diszittetvén föl. Csanádmegye főispáni helytartója Schwinn János volt cs. k. szolgabirói hivatalnokot palotai es­küdtté nevezte ki. A keleti marhavész Boldogh,­ Rákoscsaba, Alsó- Némedi és Haraszti községekben, úgy Bugyi és Sári köz­ségekhez tartozó ürdöi és felső-babádi pusztákon kiüt ■ vén, a baromvásárok megtartása a pesti és váczi járás­ban a vész tartamára betiltatott. NEMIHVATALOS RÉSZ. «J A vám kérdéshez. * * omndiaioiin t\; nid-Cr; - ^ B é c­s, sept. 29. Mióta báró Haek s Poroszország képvise­lője, Hasselbach úr Prágában tárgyalnak, Ber­linben pedig a vámegyleti államok értekezletei nyíltak meg, ismét sokat beszélnek ez ügy állá­sáról s némely oldalról majdnem kétségbeejtő-N­CK. ItUitotiK . x/jj. XVI. Ki ^o^xiien­ytJK. 11101161617 kezdettől fogva figyelemmel kisérte , annak mindenesetre be kell vallania, hogy a Porosz­­- Francziaország közti kereskedelmi szerződés megkötése Austriára nézve némi tekintetben ve­reség volt, melyet annak ellenei, különösen a nemzeti egylet képviselői, a politikai téren is egész erélylyel kizsákmányoltak. A franczia-po­­rosz kereskedelmi szerződés megkötése, mint tudva van, épen azon időbe esett, midőn a po­rosz kormány az austriaival mereven állt szem­ben s Berlinben minden habozás nélkül vallálta tant, hogy legjobb, ha Austriát Németországból teljesen kiszorítják; legf­ölebb a Poroszország vezetése alatt utonalkotott Németországgal lépjen az többé vagy kevésbé szoros szövetségbe. De azóta lényegesen változtak a viszonyok; politi­kai antagonistákból benső barátok s szoros szö­vetségesek lettek, kiknek szövetsége vérrel s a fegyverek legdicsőbb eredményeivel jön meg­pecsételve. Azon percztől fogva,hogy ezen ben­ső szövetség megköttetett, melynek jelentősége Európa politikai alakulására nézve a legrövidebb idő alatt a legfényesebben bizonyult be, — ezen percztől fogva a korábbi versengések el vannak hárítva s a szövetségnél az egyenjogú­ság élve mint vezérelv­­ön kikiáltva; a két né­met nagyhatalmat nem a hegemóniáért látjuk egymással küzdeni, hanem közösen s egymás mel­lett Németország érdekeit képviselni s ezen rendszerváltozás által a Porosz é­s Francziaor­szág közt kötött szerződés elvesztette legna­gyobbrészt politikai jelentőségét. A szerződés, mely Austria s a német vám­egylet közt annak idején köttetett, a kölcsönös tarifahatározmányok cím azonnal eszközlött köny­­nyebbítések mellett Astriának a vámegyletbe lé­pését is szemügyre vette; a császári állam ezáltal lényeges lépést tett előre,a szabadkereskedelmi el­­vek felé. Évek folytán aztán még igen sok történt, hogy ezen elv nálunk még jobban érvényre jusson, habár Austria iparának állása a szabadkereske­delmi rendszer teljes elfogadását még meg nem engedé. Poroszország azonban s vele a német vámegylet a Francziaországgal kötött szerző­dés által oly térre léptek, mely különböző volt attól, melyen azon Austriával kötött szerződés állott. — Ezen térre tapasztalt nemzetgazdá­­szok nézete szerint még ma sem léphet Austria, hacsak azon veszélynek nem akarja magát ki­tenni, hogy,ily hirtelen előreugrás által magát legjelentéke­nyebb anyagi érdekeiben megrövi­dítendő A teljes belépést a vámegyletbe Austria tehát ma még maga sem pártolhatná,még akkor se, ha érték- s egyedárus viszonyaiban nem állanának is fen oly akadályok, melyek ez eszme valósítását e peretben szinte lehetetlenné teszik. Austriára nézve, a­mint ma állnak a dolgok, csupán az forog fen, hogy egy új, ha szabad úgy mondani, februári szerződés köttessék, mely által megőriz­tetnek számára, mint Németország vámszövet­ségi tagjára nézve azon jogok , mik a korábbi szerződésben megállapítva voltak. E körül fo­rognak egyedül a müncheni stipulatiók, s hogy ezek nem­ hasztalanul lettek formulázva, erről a prágai tárgyalások hangos bizonyságot tesznek. Mennyire haladtak Hock­s Hasselbach ta­­nácskozmányaikban, erről határozott felvilágo­sítást még ma nem vagyunk képesek adni, de s­emmi esetre sem hagyjuk említetlenül, misze­rint ezen két úr végleges határozatokhoz nem jutott, hanem csak javaslatokat vitattak meg s dolgoztak ki, melyek fölött a vámegylet, Po­rosz­, Szász- s Bajorország küldöttei, s másrészt Austria később fognak tárgyalni s határozni. Ez a dolgok mai tényleges állása s most Poroszországon van a sor, ez ügyben Austria irányában a maga szövetségi barátságát tanú­­sítni. Itteni vezérkörökben egész nyugalommal néznek ez ügy további fejlése elé. A Kölcsey-ü­nnepély Szativáron, G­r­e­g­u­s s Ágostnak ez alkalommal tartott beszéde. (Vége.) Tagadhatóan, hogy a magyar vers Kölcsey óta, kivált Vörösmarty és Arany hódításai folytán, roppan­tul haladt, és haladt, bár kevesebbet, a magyar próza is , de azért az ő műves classikus bélyegükkel, minden­ha példányok maradnak, és Kölcsey mint íróművész, örökké elsőrendű csillagul fog irodalmi egünkön ra­gyogni,­­ J -i kt v vncá ií!­a .. bot* S, az íróművész mellett emelkedik még a költő s a műbiró. ,d i f h A n i g o I n o I ! Nem akarok szives türelmükkel visszaélni, s bár­­­mily hálás feladat volna is, költészete s műbirálata rész­letes fejtegetésétől tartózkodom. Költészetéről legyen szabad egész általánosság­­­gal csak annyit megjegyeznem, h­ogy azt minden ízében fennkölt képzelem, erkölcsi tisztaság és a bú varázsa lengi át. E költészet értékének némi megjelöléséül pe­dig csak arra hivatkozom, hogy ha Kölcseyt, mint köl­tőt, legkitűnőbb kortársaival Vörösmartyn túl összemér­jük, úgy fogjuk találni, hogy Kölcsey, saját kiválóbb tulajdonaikban s lényeges kellékekben mindnyájokat felülmúlja. Oszhangosabb ő, mint mestere Kazinczy,­­«í '-«ltozatos»it' neokf'nny, magasabban jár*'» mint Berzsenyi, s mélyebbre ható mint Katona, érzelemdú­­sabb mint Kisfaludy Sándor, s eszmedusabb mint Ká­roly, zárkózottsága mellett is kedélyesebb, mélasága mellett is vigasztalóbb, és -az Kazinczyt kivéve — tisz­tább ízlésű, kiforrottabb s miveltebb valamennyinél. Kölcsey másik dicsőségéről,, kritikai pályájáról, szintén csak röviden emlékezem. Ő a görög és római, az újabbak közöl kivált a franczia és német irodalom teljes ismeretével s mindazon tudományos készülettel lépett föl, melyet e nehéz pálya megkíván, s mint mű­biró, mint a széptani elvek legbuzgóbb, legalaposabb, legönállóbb hirdetője, hazánknak a maga korában egyedüli büszkesége. Ha ő nincs, ki tudja, Bajza fölve­szi-e a bírálói tollat és támadnak-e követői. A magyar kritikának Kölcsey törte meg útját, ebbeli érdeme pe­dig annál nagyobb, minthogy e pályán nem annyira babérok, mint inkább tövisek teremnek, s a kritikai munka csak másoknak haszon, magának a munkásnak meg nem köszönt fáradtság, — gyakran épesztő bán­­talom. Mily ellenmondás: a legszükségesebb, egyszers­mind pedig leghálátlanabb munka! Vagy akadnak-e még, kik a kritika szükségét tagadják ? a­kik át nem látják, hogy egésségesen fejlődő irodalomban a kritika szintoly múlhatlan kellék, mint — hogy a közéletből vegyek példát — az alkotmányos létben a nemzet kép­viselőinek, az országnak gyűlése ? Hisz az országgyű­lés szava nem egyéb, mint a kormány kritikája, s va­lamint neki föladata ellenőrzeni a földi hatalmasok té­nyeit, úgy az irodalmi bírálatnak feladata ellenőrzeni a lelki hatalmasokét. Korlátlan uralom, szolgai kódolás az úgynevezett bevégzett tényeknek, az irodalomban szintoly kártékony, mint az országban, s míg a vak el­fogadás annyi, mint hátramaradás, a kritika annyi, mint haladás , míg a bálványozó a zsarnokság tömlöcz­­tartója, a bíráló a szabadság önkéntese,­­ de fájdalom gyakran vértanúja is. Kölcsey, valamint a megye és ország zajongó ten­gerén, úgy az irodalom csöndesebb folyamán állhatato­san a haladás és szabadság vezércsillagai szerint kor­mányozta hajóját; s nem volt az a vihar, mely meggyő­ződése hijából eltérítette volna.­­ Meggyőződése ket­tős szereteten alapult: a hon s az igazság szeretetén, azért volt rendületlen. S ,ez a rendületlen meggyőződés szolgált neki vigaszul, midőn szenvedni látta nemzetét, midőn félreismerve maga is szenvedett: ő bízott a haza jövőjében s az igazság diadalában. Bízott a haza jövőjében, pedig a nemzet annyira jutott, hogy már nem is­ érezte szenvedéseit. Kölcsey, honfi-bánatával, azon érzéketlen faj közepett állott, melynek tüze, mint maga mondja, a kilenczvenes évek­ben „hirtelen fellobbant és hirtelen elaludt“; melynek Berzsenyi hiába dörögte fülébe, hogy romlásnak indul; melytől Vörösmarty a régi dicsőséghez menekülve, só­hajt fel. S ez a kor, midőn „a nemzet első dalnokai meg­vetve, első h­onfiai kikaczagva élték napjaikat“; „midőn magyar könyvet magyar irón kívül más nem ismert s a fiatal művész egykorúi között sem talált keblet, hol ki­ömel11. ez a nap „milly Zrínyit ok írót­al tudta feledni, mely Faludit, mig élt, nem ismeré, mely Kávai­ról hallani sem akart, mely Baróti Szabót és Virágot meg nem siratta, s melynek kebelében az ötvenhat évet szakadatlanul munka közt eltöltött Kazinczy nyomorú­sággal élt és holt“; ez a kétségbeejtő közöny nem volt képes őt kétségbeejteni: lantot ragadt, s a „Rákos“ partján és „Zrínyi dalá“ban méltó haraggal fordult a tunya nemzedékhez, mely nagysokára megmozdult, ocsúdni kezdett sivár álmaiból, bámulva tekintett kö­rül, megijedt elmaradásán, és már-már hozzálát újjászü­lető munkájához, csak vezére legyen.... A gondvise­lés azt is adott neki Széchenyiben. Hogy azonban Szé­chenyi már felébredt nemzetet talált maga előtt, az a A tehetetlen kor jött el! . . . WÄS€lliÄ̇* Vallásfelekezetek az osztrák monar­­c £ ■ elitán­an. Az utolsó népszámlálás alkalmával kiállított sta­­tistikai táblázatban 3500 egyén van beírva, kiknek val­lásáról eddig csak hozzávetéseket láttunk. Beérkezett hivatalos jelentések szerint ezen ne­gyedfél ezer lélek megoszlik a lipovánok, nazarénok, János-testvérek stb. közt. Legnagyobb részt tesz a Bukovinában élő „lipo­vánok“ felekezete, mely egyik ága az oroszországi sta­­rovierzeknek, s tulajdonképeni nevük „Filippován.“ Ezek két felől, Moldvából és Bessarábiából men­tek be 1774-től 1784-ig. A felekezethez tartozók szá­ma 1857-ben 2942 lélek volt. A felekezet vallásos nézeteiben két pártra oszlik, a pipira (popowci) és paptalan (pozpopowci) lipovánok­­ra. Utóbbiak azt állítják, hogy 1666-ban Nikon orosz pátriarcha által a szláv egyházi könyvekbe bevitt nyítás óta nincs többé igazhitű püspök és pap. Hiszik a görög nem egyesült egyház minden tanát, csakhogy pópák helyett kántorokat (bászkel) tartanak, kik a szertartásokat végzik. A sacramentumok közül csak a keresztséget és gyónást ismerik el.­­ Újabb időben új meghasonlás támadt köztük a házasság tárgyában. Egyik fél minden formaság nélkül köthető és feloldha­tó szerződésnek, míg a másik feloldhatlannak tartja a házasságot. A papos lipovánok megtarták a régi egyházi könyveket és szertartásokat. Bialo-Krinicában barát- és apácza-klastromuk van. Itt lakik püspökük is, kit a kormány 1844-ben megerősített. A püspöknek joga van rá, hogy életében felszentelje utódát. Becsületes és munkás népnek tartják ezen feleke­­zetbelieket. A legnagyobb szentségtörésnek tartanak minden njitást őseik vallásán. Nagy elzárkózottságban élnek minden más felekezetiül. Csak végső esetekben folyamodnak orvosokhoz, s belső betegségek ellen nem vesznek be orvosságot. Vallásuk által tiltottnak tart­ják az esküt. Halálos vétek minden szeszes ital, még a kávé és b­ea itala, valamint a dohányzás és tobáko­­lás is. Tiltva van minden változtatás az ételben és ru­házatban, s nem szabad­ borotválkozniok. •­ Zenére nem tánczolnak, csak énekre és füttyszóra. Családi nevek még nem divatoznak köztük. A gyermek csak apja nevét teszi a magáéhoz. Nyelvek és viseletök orosz. Kereskedéssel és földmi­eléssel foglalkoznak, s különö­sen kendert termesztenek és gyümölcscsel keresked­nek. Ügyesek a tóásásban és töltések készítésében. A Galicziában élő mennoniták legszámosabbak a fentebbiek után. 1784-ben vándoroltak be a rajnai pa­­latinátusból a grodeki, lembergi és szczerczeczi kerü­letbe. Ők csak akkor keresztelnek, midőn az ember képes letenni hite vallomását — közönségesen a 14-ik évben. Ekkor felesküsznek, hogy a szelídségen kívül más fegyvert nem használnak; nem esküsznek, csak becsület­szavukra erősítenek valamit. Ez okból a tör­vényszékek sem kívánnak tőlük esküt, s fel vannak mentve a katonáskodás alól. A házasság csak a h­it­­felekezet tagjai közt, s a válás csak házasságtörés ese­tében van megengedve. Einsiedelben fennálló templo­mukban se kereszt, se más diszitmény. Isteni tisztele­tükben semmi szertartás — az egész közös könyörgés­ben áll és egy predikáczióban, melyet a legvénebb mond el. Zárkózottságuknál fogva ezek is megtarták régi szokásaikat teljes épségben. Becsületesség, mértékle­tesség, egyszerű erkölcsök, szorgalom és rend által tűnnek ki. A mennoniták száma 380 lélekre megy. Közelebbről némely újítások kaptak be szokásaikba a fiatalság útján, kik szivaroznak, vadászni mennek és gombos ruhát kezdenek viselni. • A két fenntebbi felekezetet elismerte az állam, s különös kiváltságokat adott nekik. Az el nem ismertek közé tartoznak a János-test­vérek, a „Krisztus utódai“, a „világosság barátai“ és a német katholikusok. A János-testvérek száma a népszámláláskor 35 lélek volt, különösen a legalsó néposztályból. A szent írásnak szorosan betűszerinti magyarázatához ragasz­kodnak. Szerintük nincs utolsó ítélet, csak lelki megú­julás. Minden ember egyenlő, s ura csak egy isten. Nem tartják a sacramentumokat, s nincs köztük egy­házi tekintély. Isteni tiszteletükben mellőznek minden külső szertartást. Ezekkel rokonos az uj-salemiták felekezete, kik Uj-Jeruzsálemnek nevezik hitöket. Különösen Bécsben volt jele ilyenek létezésének. Csak névben különbözik ezektől a „Krisztus­ utódai“-nak felekezete, mely különösen Magyarországon tűnt fel 1853. táján. Ezek nazarénoknak is nevezték magokat. A népszámlálás alkalmával Liptó megyében 13-an, a Bánságban 3-an vallák magokat ezekhez tartozók­nak. Voltak hivei Zala- és Somogy megyében s Pesten is, a nélkül, hogy nyilván bevallották volna. Ezen felekezet a szentírást betüszerű­íti értelem­ben veszi, a valódi hit kizárólagos birtokosának tartja magát, szenteknek tartják magukat, s egyesületeket a szent gyülekezetnek nevezik. A sacramentumok közül csak kettőt tartanak: a keresztelést és com­munist, mely utóbbit a szeretet vacsorájának nevezik. A ke­resztelést ők is csak felnőtteken hajtják végre, az egész testnek vízbe mártásával. Az úrvacsora kenyér és bor, a melyet a legidősbik oszt. — Ugyanez tartozik a szent­­ írást felolvasni, tanítást tartani, keresztelni, s a hitet­leneket kizárni az egyházból. A tagok vagy tulajdon­képiek, vagy csak barátok, kik felvéve még nincsenek. A nőtagok tegezik, a férfi tagok magázzák egymást. A köszöntés kéznyújtásban áll,­­ a nőknél testvéri csókban. Gyűléseik, melyek rendesen szabad ég alatt tar­tatnak, köz-, vagy szűkebb körűek. A közgyűlésben veszik fel az új tagokat, vagy zárják ki a hitetleneket, mely kizárást a kéznyujtás vagy csók megtagadásának büntetése előz meg. Kötelesek a „Krisztus utódai“ egymást tettel és tanácscsal segíteni a szükségben, s atalán csendes, munkás, és hitekért rajongó embereknek tartják. Elszórva Cseh-, Morvaországban, Sziléziában, Ausztriában és Stíriában jönek elő a „német katholi­­kus“-ok, kik megvetnek minden egyházi tekintélyt, s csak a szentírás szabad magyarázatát engedik meg. Még Galicziában megemlítendő a nestorianusok felekezete. E szerint Krisztus kétféle természete szoro­san meg van különböztetve és elkülönözve, s mind­kettőnek megvan a maga joga. Továbbá megemlítendő az „anglican főegyh­áz“ felekezete, melynek hívei Magyarországon, Szíriában, Galicziában és a Tengerpart vidékén találhatók. A nem-keresztyén felekezetek közé tartoznak a mohamedánok, karaiták és pogányok. Vannak pogányok is. A népszámláláskor Gali­cziában három c­z­i­g­á­n­y azt nyilatkoztatá, hogy egyik ismert valláshoz sem tartozik. Átalában a czigányoknak keveset lehet hinni vallásuk dolgában. Nyilvánosan egy-egy keresztény vallás követőinek vallják magukat, de maguk közt megmaradnak hagyományos hitekben. Megkeresztel­­tetik gyermeküket (főleg a keresztapai és anyai aján­dékért), de nem szokták a keresztségben nyert néven nevezni egymást. Különösen a vándorczigányok nagy részét a pogányok közé lehet számítani. A házasság nincs formákhoz kötve. A házastársak elhagyják egy­mást, s a nőt férje elbocsátván, az, gyermekeivel együtt, azon vándorcsapathoz megy át, melyhez új férje tar­tozik. (Az „Oest. Revue“ után.) Egy kötet vers. Rég jelent meg nálunk oly Vastag kötet költe­mény, mint Sréter Kálmán verseinek kötete. 424 lap, többnyire kétszer hasábozva, melyeken bőségesen ta­lálkozunk dalokkal, népies versezetek-, népdalok-, epi­grammák-, ódák-, elegiák-, mesék-, románczok-, nép­­rob­tánczok-, sonettek-, népies elbeszélések­, költői beszéljek- és balladákkal; szóval a versköltészetnek csaknem minden fajával; sőt, mint a szerző egy helyütt osztályozza, úgy látszik, e sokféle formát sem elégelte­­ meg eszméi kifejezésére, a­mennyiben ilyen alak is for­dul elő köztük: „románcz s egyszersmind sonett“, továb­bá „sonett s egyszersmind románcz.“­­Átlapoztuk e versdús kötetet, melyet a szerző szi­ves volt hozzánk is eljuttatni, s miután azt nem oly co­­mitivával cselekedte, mint a „Memoires d’une femme de chambre“ czimü regény szerzője, ki művét a párisi szerkesztőségekhez beküldvén, mindjárt egy-egy ko­sárka jó thomery szöllöt is mellékelt hozzája." — ebből azt a meggyőződést merítettük, hogy a tisztelt szerző elég bátor, verseit pártatlan és elfogulatlan ítélet alá bo­csátani. Az átalános benyomás­­— mit egyes műveinek el­olvasása — mert mindnek élvezetére megvalljuk, nem jutott időnk — bennünk költött, az, hogy szerző ezek­nek írására valódi tiszta szándék által ösztönözteték. Míg mások vadásztak, kártyáztak, borozgattak , e kú­riáján elvonulva kényelmesen csendes időtöltésül irta azokat eleinte tán csak fiókja és barátai számára. A tiszta szándékot tanúsítja azon egésséges jó patriarchá­lis érzés és az erkölcsi oktatások feddhetetlensége, mely művein mindenütt keresztülviláglik. Azt pedig, hogy az időtöltésben lelki gyönyört ta­lált s hogy erősebb szenvedélyek által nem zaklatva kényelmes nyugodtsággal irta verseit, mutatja ezek né­melyikének szélessége és az a valóban irigylendő ke­dély, melynél fogva alig merült fel körülé oly tárgy, alig ébredhetett keblében oly érzés, mely lantjának csekél­y lett volna. Ő mindannyiszor leült, a tintába mártotta tollát s énekelt, a mint ösztöne sugallta. Innen a bőség, de innen a művészibb conceptio hiánya is. Sréter Kálmán verseiben csaknem minden szép erény nyilatkozik . Ő tisztakeblü és legális hazafi, jó atya, jó gyer­mek, testvér, gyöngéd barát és szerető, s mint tanitó is a legjobb elvek által vezéreltetik; azonban bölcsnek igen naiv, költőnek igen józan, rhetornak sok benne a lyrai elem s mint verssróban sok a széles rhetorika. Verseinek csak egy-egy szakasza is elég ezen ál­talunk idézett vonások igazolására, péld. az „Iparkod­jál“ czimü költeményben a többi közt igy szól : „A szülőket szólítom én most fel, Hassanak fik gyermekeikre, Ha ők azokban a lényt költik fel, úgy ezer üdv száll műveikre. Csak szép és nemes bánásmód mellett, Ne büszke vágy a nemzedékbe’; E büszke vágy lesz a jövendőnek Legerősebb gyámolója, vérté. Jaj, ha a kétszínűség sár­kánya Rombol a fiatal sziveken ! iparkodj a dics régi ormára Jutni ismét drága nemzetem!“

Next