Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-20 / 240. szám

240. sz. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Gyuri Pál papirkereskedésében (h­atvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli h­ir­­­r­detéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurti an Vlok­en Ottó; H­amburg-Altonában BfiaaNCMifiíró­i és WogfBor; Hamburg­­ban Türkh­elln­ Jakab; Lipcsében Vagier H. , Ell­e­n és Farm uraknál. Buda-Pest. Csütörtök. October 20. 1864. Előfizetési árak­­ Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre.............................10 frt. Félévre........................8 frt. 50 kr. Negyedévre........................50„ Negyedévről. . . . 4 „ 50 „■­ HIVATALOS RÉSZ. A m. kir. helytartótanács rendelete minden megye, kerület és vidék kormányzójához. Miután jogosnak, de a közérdek szempontjából is czélszerűnek látszik, hogy a tagosítás iránti tárgyalá­soknál, a tagosítandó határban földeket biró, és az új felosztások által mindenesetre a vonal tekintetében is érdekelt vaspálya-társulatok is legyenek képviselve: a f. é. augustus 23-án 11914. sz. a. kelt kegy. kir. udvari rendelet folytán méltóságod felhivatik , miszerint az úr­béri bíróságot utasítsa, hogy mindazon községek ha­tárainak tagosítása iránti tárgyalásokra és kiválólag a kihatási tervezetek hitelesítésére,a­melyeknek határain vaspálya vonul keresztül, mindannyiszor az érdeklett vaspálya képviseletét is, mint a határbeli birtokosok egyikét és a szomszéd földek új felosztása által is érde­kelt félt szabályszerűleg hívja meg. Miután továbbá a tagosításoknál a közügy más különböző ágai is érdekelnék, a­mennyire t. i.­álladal­­mi, országos, vidéki és községi utak, vízvezetések,­köz­terek, egyházi és községi tulajdon változása jöhet szóba, melyekre nézve az illetékes közigazgatási hatóság be­folyása okvetlenül megkivántatik, méltóságod egyszers­mind utasittatik, hogy a tagositási uj tervnek első biró­­sága megállapítása előtt az arra nézve fönnforgó köz­­igazgatási érdekeknek érvényesítését eszközölje, és ezeknek foganatosítását az 1853-ik évi márczius 2-án kelt úrbéri 1. f. nyilt parancs 39-ik §-ánál fogva a végre­hajtás alkalmával is, a közigazgatási hatóság tisztvise­lőjének közreműködése által biztosítsa. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztettek: Dobrzenitzib. Dobrzenski Prokop vezérőrnagy s dandárnok lovassági hadosztálynokká, egyelőre meghagyatván je­lenlegi fokozatában; vezérőrnagygyá s dandárnokká: b. Boxber­g Ernő ezredes, a radautzi katonai ménes parancsnoka; Schulz Károly ezredes, s a 21. sz. b. Rei­­schach-gyalog-ezred parancsnoka, s lovag Krismanicz Gedeon ezredes a fő­­szállásmesteri törzsnél, az udinei országos főhadipa­­rancsnokság 1-ső osztályának főnöke;­­ vezérőrnagygyá , szentmar­toni Radó Gedeon a had­mérnöki törzsnél, hadmérnökségi főnök a lombard­­velenczei királyságbeli hadseregnél; ez utóbbi a rang fönntartásával az előtte lévőket illetőleg, s jelen szol­gálati állomásán meghagyatván, dandárnokká ; Schindlecker Jenő ezredes, s az 1. sz. Jenő savoyai herczeg-dragonyos ezred parancsnoka, egyelőre jelen fokozatában hagyatván meg; a 21. sz. b. Reisebach-gyalog-ezredben : Gusztáv­ Frigyes szász -weimar-eisen­­ba­c­h­i herczeg ezredes, ezen ezred parancsnokává; az 1. sz. Jenő savoyai herczeg-dragonyos-ezredben, Bernd Károly alezredes ezredessé s ezred-pa­­rancsnokká, G­i­u­s­t­i Kajetán őrnagy a 2. sz. herczeg Schwar­­zenberg-dzsidás-ezredben, alezredessé; a 7. sz. b. Marolcsics-gyalog-ezredben : Wallenwebe­r Aldobrand őrnagy, a 32. sz. estei Ferencz-Ferdinánd Főherczeg gyalog-ezrednél, ezredessé; a 32. sz. estei Ferencz-Ferdinánd Főherczeg-gya­­log-ezredben: Frisch Frigyes első-osztályú százados őr­­nagygyá. Áthelyeztettek: A következő alezredesek : Westerstetteni gr. Beckers Emil, az 57. sz. mecklenburg-schwerini nagyherczeg-gyalog­­ezredtöl a 32. sz. estei Ferencz-Ferdinánd Főherczeg­­gyalog-ezredhez; du Hamel de Querlonde Manó, a 21. sz. b. Reischach­-gyalog-ezredtöl, az 57. sz. mecklen­burg-schwerini nagyherczeg-gyalog-ezredhez; Catty Norbert, a 7. sz. b. Marolcsics-gyalog­­ezredtől, a 21. sz. b. Reischach-gyalog-ezredhez; továbbá : gr. W­a­­­d­e­c­k Gusztáv őrnagy, a 11. sz. II. Sándor orosz császár-dzsidás-ezredtől, a 2. sz. herczeg Schwarzenberg-dzsidás-ezredhez. De valljuk meg az igazat, eddig épen e részben maradtunk leghátrább. Büszkeségünk­ben azt hittük, hogy a mi terményeink oly ki­tűnő minőségűek, miszerint további nemesítésre nem szorultak, hanem minden nemesítés nélkül más külföldi országok hasonló terményeivel bátran kiállhatják a versenyt. Sőt sokan közülünk a termények nemesí­tését hamisításnak keresztelték, s a természettu­domány intése és ujjmutatása elől makacsul be­dugták füleiket, minek aztán az jön követke­zése, hogy más országok, melyek eredetileg oly jó terményeket nem állíthattak ki mint mi, de ellenben a nemesítésre kétszeresen törekedtek : e nemesített, terményekkel a világkereskedés­ben régen kitűnő helyet foglaltak, míg mi ere­detileg jobb, de nemesítetlenül hagyott termé­nyeinknek állandó piaczot nem vagyunk képe­sek, szerezni. , _I , ' A dpvlJ.12.os. Ha tehát magyar terményekre kiviteli ke­reskedést tervezgetünk, egyúttal ne felejtsük el hazánkfiait e termények nemesítésére is figyel­meztetni, mert e kettő együtt jár, s az utóbbi nélkül az első is lehetetlen, s e nélkül minden kiviteli kereskedelmi szövetkezés oly nyom nél­kül fog elenyészni, mint az eddigi kísérletek si­ker nélkül abbahagyottak. Búzánkra nézve, mely kiviteli kereskedé­sünk első és legfontosabb czikkét képezi, igye­keznünk kell, hogy az lehetőleg liszt alakban vitessék ki, hogy így a szállítási díjban is nyer­hessünk, s e mellett a hulladékokat, a korpát, stb. más gazdasági czélokra fordíthassuk. De természetesen a lisztgyártásnak egészen a tudomány elvei szerint kell történnie. No már e részben csakugyan tettünk előhaladást, mert néhány év óta a gőzmalmok tetemesen meg­szaporodtak hazánkban, s ezek közül egyné­­melyik oly kitűnő minőségű lisztet készít, hogy bármely külföldi gyártmánynyal kiállja a ver­senyt. Itt hát csak folytatni kell a megkezdett jó utat, miután eddigi gőz- és műlisztgyáraink még korántsem elegendők. Boraink nemesítéséről ezúttal nem szó­lunk, mert ez nagy tárgy lévén, kimerítő eleme­zést igényel, valamint a magyar dohány neme­sítése is. Annyi bizonyos, hogy mind a két fő­­czikknél a nemesítés elhanyagolása, s a bornál az okszerűtlen pinczekezelés okozzák, hogy em­lített, s különben eredetileg jeles terményeink­nek eddig nem tudtunk a világkereskedésben állandó piac­ot szerezni. Jelenleg csupán a magyar kender termesz­tésére, s ennek nemesítésére kívánunk egy pár észrevételt tenni. Hogy Magyarország legnagyobb részében a kender jól megterem, hogy némely vidéken kitűnő minőségű, s hogy nekünk nem csupán gabona­termelésre, mely gazdag években csak nyomott árak mellett eladható, hanem kereske­delmi növények s ezek közt a kender termeszté­sére is ügyelnünk kell , ezeket nem szükséges hosszan mutogatnunk. Magyarországnak­­ különösen két vidéke van, mely kendert eddig is nagyobb mennyiség­ben, s kiviteli kereskedésre termesztett; úgy­mint: Nyitramegyének szakolczai járása s az Alsó-Bácska. Elzenkivül a Tiszavölgye, főleg Heves, Békés, Bihar, Csongrád, Torontál ken­dertermesztésre felette alkalmas földdel birnak, s a gazdálkodás ez ágát jobban felkarolhatnák, mint eddig történt. Alsó-Bácska évenként mintegy 150,000 mázsa kendert termeszt, melynek két harmada a birodalom többi országaiba és külföldre, egy harmada Pestre, a bányavárosokba, Aradra és Temesvárra vizetik. Zombor város maga 2000 mázsát termeszt; de különben főfészke a kender­termesztésnek Apatin környéke, s a bácsi ken­der e név alatt jön kereskedésbe. Aigler és Go­­riupp uraknak Apatinban kendertelepük is van, rongyszedéssel egybekötve, mely a munkás nép­nek jó keresetforrást szolgáltat. A magyar, vagyis bácsi kenderrel úgy va­gyunk mint a magyar borral. Kitűnően jó az eredetileg, de az elkészítést mi nem végezzük helyesen, a nemesítést egészen elhanyagoljuk. Az 182%-ks országos kereskedelmi küldöttség munká­latában olvashatjuk, miszerint a kormány által parancsolt próbából kiviláglott, hogy a magyar kender a legjobb olaszországi fajnál, nevezete­sen a cesenaticainál is erősebb, miután a magyar kender 209, a cesenaticai csak 190, a f­e­r­r­a­r­a­i pedig 158 % font terhet bizható meg. Hanem az áztatást, s az egész elkészítést már elhanyagoljuk. Mert ugyancsak a velenczei csa­k. arsenálban tett próba szerint a magyar kender vízben nem oly tartós mint az olasz, s ez a h­i­ány­os er­eje­lz­ésn­ek t­u­l­aj­d­onít­ta t­o­t1. Másik hiány, mit a kereskedők a ma­gyar kenderben felfedeztek, az, hogy az érettebb szálak a fattyú­szálaktól szorgosan nem válasz­tatnak el; a gereblyézés is nem elég tisztán vi­tetik végbe. Tehát mindenütt magunk vagyunk okai, s mégis panaszkodunk. Egy időben az angolok hanyagságunkon segiteni akarván, Apatin, Hódság, Filippova s más szomszéd községekben megbízottakat tar­tottak , kik a kender helyes elkészítését e végett betanított embereik által eszközöltetők, de végre ezek is beleuntak saját költségükön bennünket oktatni, s a kenderkivitel 1830— 1856 -ig csaknem egészen megszűnt. Néhány évvel ezelőtt ismét akadt egy né­metországi iparos, ki írásban, szóval s tettleg is törekedett az okszerű áztatást, gereblyézést s osztályozást meghonosítani, s ha nem csalódunk, Temesvárott saját intézetet is állított; de jelen­leg néma csend van e tárgyban, hacsak a terv­ben lévő kiviteli társulat ez árva ügyet újra fel nem karolja.iut a jánlorúíyrólo hjihbo­xA­­omsich­ Pál beszéde. A kaposvári gymnasium megnyitó ünnepélyének leírását annak idejében közöltük, a gymnasium történetének lényeges kiegészítését azon­ban az ez ünnepély alkalmával tartott beszédek képez­vén,azok közül a nevezetesebbeket, de főleg S­o­m­s­i­c­h Pál beszédét adjuk utólagosan. Az igy hangzik: Mélyen tisztelt nagy közönség és vendégkoszoru! A hely, melyen e mai ünnepélyre egybesereglet­­tünk, a vall­­ós nevelés­ és tudományos művelődésnek felszentelt helye! — Félszázaddal ezelőtt apáink alapi­­ták ezt, egy véres korszak pusztításai után állandó biz­tos tanyát nyitván a Somogy vadregényes berkein, és rengeteg erdem­ sokáig vándorolt múzsáknak. Mi hálás utódok, gondos el­ődeinknek hű gyer­mekei, díszesen bővítve újból építettük fel a roskadoz­ni kezdett régi házat, és egy rövid év alatt mai napon adjuk azt ismét vissza eredeti rendeltetésének, a nevelés szent ügyének! íme tisztelt gyülekezet, e néhány szóban elmon­­dom összesereglésünk okát és a mai nap ünnepélyének czélját! — akár le is szállhatnék ezen emelvényről, — helyt adva azoknak, kiket az — mint a tudományok­nak avatottjait, és a nevelés nehéz, fáradságos, de ál­­dásdús munkájának köztiszteletü bajnokait ezentúl már megillet, s voltaképen le is szállanék e helyről, ha a kegyelet, a hála, és kötelesség érzetei nem követel­nék,hogy szóljak, és megemlékezzem apáinknak a neve­lés körül tett érdemeikről kegyelettel, köszönetet mond­jak az élő ivadéknak az ügy iránt legújabban tanúsí­tott áldozatkészségéért hálával s számot adjak sá­fárkodásunkról tartozó kötelességgel, kimutatván azon ezreknek hová és miként történt beruházását, melyek­nek kezelését egy nemeslelkű, magas czélokra törekvő közönség általunk igen nagyra becsült bizalommal re­ánk, értem a kaposvári gymnasium igazgató választ­mányára ruh­ázni méltóztatott. Nem tű­ti tömjénezés a letűnt és élő kor érdemei­nek méltánylása, tükör ez, melyben a jelen magasztos követésre méltó szép példányait fölismeri; intő szó emez, mely a jövőre hat, s hasonló erkölcsökre neme­sit, s lelkesíti az utat! — a római classikus történész igazolja állításomat, midőn ezt írja: „Virtutis tune fa­­cillime gignuntur, dum maxime aestimantur“; igenis az erkölcsök midőn leginkább becsültetnek, legkönnyeb­ben születnlenek! Jaj azon kornak, mely az anyagiságban elsü­­lyedve, a szép, nemes, és jónak érzelmei iránt közöm­bös, mely piszkos aljasságában, vagy pazér fényűzé­sének bin élvezetei közt semmi nagy, kitűnő, vagy ma­gasztosért hevülni nem képes, áldozni nem akar! — az ilyen ivadék elmerül anyagi kejengéseinek fertőzött pocsolyájában, s magánál még csak hitványabb nemze­déket szülhet végpusztulására: „Aetas peror avis mox datura progeniem vitiosiorem.“ Azért mi tartozó kegyelettel emlékezünk meg jó apáinkról, s miután Istennek, a mindenek urának hálát adtunk azon nagy kegyelméért, melylyel vállala­tunkat sikerre segítette, emlékezzünk meg azokról, s azoknak buzgóságáról, kik a török pusztítás után ha­zánkra nehezedett borús korszakból nem örökölhettek őseiktől egyetlen rendezett tanintézetet sem, nekünk ezen gymnasiumot alapították, s szülői szeretetük zálo­gául hagyták örökségül. Emlékezzünk meg róluk, kiknek el kelle tűrni a gunyoros verseinknek életeit, melyekkel Somogyról rész rímeiben hirdeté : „itt tudományba részt keveset vehetsz“. — igenis emlékezzünk meg azokról méltány­­lattal, kiknek irányában ilyen pajzánkodás nem volt méltányos, már csak azért is, mert nem lehettek azok tudománynélküliek, annál inkább tudatlanok nem, kik látván a hiányt, melyben nagy terjedelmű megyénk a tudományos nevelés terén szűkölködött, rendes főbb tanodák alapítását inditák meg, és ezen nemesen kitű­zött czélokat ki is vivták, midőn 1812-ik esztendőben, ezelőtt 52 évekkel itt Kaposvárit, e helyen egy királyi czimmel felruházott és a nyilvános iskoláknak minden szabadalmaival ellátott gymnasiumot nyitottak meg, s ennek alapját oly folytonosan kitartó lelkesedéssel gya­rapították, hogy azt meghívott jeles tanárok közremű­ködése mellett, 1817-ben, tehát csak rövid­­ évek lefor­gása alatt már nagyobb gymnasiummá avathatták. Ilyen közönség nem volt tudománynélküli, sem részvétlen a tudományok iránt, ilyen közt tudós férfi­aknak, mindenesetre olyanoknak kellett lenni, kik a tudományok becsét ismerték, annak hatását méltányol­ták, kiknek körébe ezeknél fogva a tudományokban résztvenni is lehetett. Kétszeres, mit mondok, sokszoros érdem reájuk nézve,,hogy ők, kik helybeli eszközöknek hijjában, any­­ngi nehézségek, sőt azon korban veszélylyel járt költsé­ges zarándoklás útján juthattak csak a tudományok is­meretéhez , mégis eljutottak, elszánt buzgósággal keres­vén fel a kastolai kristály-forrásokat, hogy tudást szom­­ján­ozó lelküknek vágyát kielégíthessék. A gunyoros verseidnek annyiban mégis igaza volt, a mennyiben Somogynak 110­01 mértföldet megha­ladó terén a múlt század végéig egyetlen nyilvános fö­­tanodája sem volt, s e miatt a benszülött szegényebb somiaknak nem volt alkalmuk istentől nyert legszebb ajándékaiknak, lelki tehetségeiknek kiképzésére! S ez bántotta apáinknak jobb érzését, rólunk atyailag aggódó gondoskodását, d­­e bajon segiteni egyenkint és összesen törekedtek! Példákkal ez irány­ban bővelkedők vagyunk. Még én is emlékszem reá, nálamnál idősebbek pedig saját tapasztalataikból tudják, miként néhai gróf Szé­chenyi Ferencz, ezen a szó teljes és legnemesebb ér­telmében valódi magyar főur, megyénknek e század ele­jén lelkes főispánja, sokkal előbb, mint a kaposvári gymnasium megnyílt, közép és kisebb házakból szár­mazott olyan ifjakat, kikben képességet, szebbre, jobb­ra, magasabbra törekvő lelket és szorgalmat sejtett, rang és születés különbsége nélkül saját udvarába hí­vott meg, hogy ott megismertetvén velük a nagyobb s miveltebb köröknek szokásait s a fejlődni indult kor­nak magasabb képzettséget igénylő követeléseit, ily becses tapasztalatokkal gazdagítva alkalmazhassa őket vagy a megyei hivatalokba, vagy terjedelmes uradal­maiban tartott ügyvédeinek sorába. Úgy vélekedvén a bölcs hazafi, hogy ily módon izleltetheti meg a tu­dományos műveltségnek elveit Somogynak minden ré­tegeiben, s igy gerjeszthet irántuk általános figyelmet, később vágyat a nagy közönségben, ha igy kiképezett fiatal erőkre bízza a magvat, hogy ezek elvessék, s a csírázandó csemetéket ápolván, megyénk újabb ivadé­kának dúsan gyümölcsöző fákká neveljék, mint a ró­mai költő kedvesen énekli:»Insere Daphne, pira carpent tua poitia nepotes.“ És nem volt meddő a nemes szándékú munka, megtermette az a maga gyümölcseit, nem egy család köszöni fejlődését, anyagi és szellemi emelkedését, s ál­taluk és bennük az egész megye magasbra törekvő lelkesedését, e nemeslelkü gróf gondoskodásának,ha sa­ját édes atyám, kit szerénytelenség nélkül nevezhetek megyénk közösen tisztelt nestorának: Bodonyi József a derék jogtudós, Tallián Boldizsár, Stefaits Gáspár, Be­­zerédy Pál, Szalay József, Xantus Ignácz, Kozma Fe­­rencz, magok idejüknek mind hasznos emberei, és a régi táblabirói karnak kitünöleg jeles tagjai, mind Szé­chenyi Ferencz udvarában képződtek, s haza térve So­mogy köz-és magán­köreibe, üdvös szellemi hatást gya­­koroltak. Egy másik főur, gróf Festetits György, ki ne ismerné a keszthelyi Georgicon nagytudományu ala­pítóját , ki, midőn nagy terjedelmű birtokainak fő­­vezényletét maga vette által, látván a nagy lelki sze­génységet, s tudományhiányt, mely miatt istenadta földeinek áldását se volt képes felhasználni, maga nyi­tott iskolát, gazdákat képző­ intézetet, a Georgicont egy­maga alapította, mely körül a legjelesebb férfiakat gyüjtvén össze, a tudományoknak ünnepeket szentelt, —s ezen szomszéd keszthelyi Heliconról még most is tanúskodnak azon terebélyes fák, melyeknek mind­egyikét más jelesünk ültette a tudományoknak kert­jébe. A Keszthelyen meggyujtott tudományok tüzének fényéből megyénk javára nagy rész jutott. Berzsenyi Dániel, Horvát Ádám, Sárközy István, Csepén István, s több somogyiak látogatták meg azt, s megfürödve sugarainak lelket i­ditó áradozásában, ennek világos­ságát terjesztették megyénk határai közt. Egy harmadik,gróf Hunyadi József, a külföld mi­velt gazdáit kereste fel, s ide megyénkbe édesgette, s általuk okszerűen szerelvén fel saját gazdaságait, ezekkel mint követésre méltó példákkal hatott honosa­ira; maradandó érdeme van e tekintetben’ Herrmann Ke­­resztély, később főherczeg József felejthetetlen nádo­runk uradalmai igazgatójának, azután Appel Károly, a magyar gazdasági egyesület teremeiben is ünnepelt jeles gazdának, így törekedtek egyesek, kiket a szerencse több anyagi tehetséggel áldott meg, a tudományoknak me­­gyénkbeni terjesztésén! — Dicső törekvés! utánzásra méltó példa!—Szerencsés utódok,kik apáikban bírják a szépnek, nagynak, jelesnek annyiféle magasztos pél­dányait ! — Derék ősök, kiknek annyifelé kiható ne­mes törekvéseik nem meddők és sikertelenek, de sőt igen eredménydusak és hasznosak, s azért biztos kö­vetésre vonzók voltak! E magasztos példák, az igy felvillanyozott neme­sebb vágyaknak szüleménye a kaposvári gymnasium! Nem volt megyei közgyűlés, melyben meleg szó­noklatok ne emelkedtek, lelkesen buzdító felkiáltások ne hangoztak volna ezen ügy mellett; — haladni ki­­vánt mindenki, taníttatni apa fiát, anya leányát, a tudás vágya és szüksége közérzületté vált, s minden alka­lommal lelkesedésbe tört ki, mig az ige testté lön! A levéltárból kikeresett minden apróbb alapítvá­nyok, melyek közt Winkler János gödrei plébánosnak 4000 váltó ftnyi hagyománya volt a legjelentékenyebb — számba vétetvén, megkezdettek az aláírások, melye­ken apáink buzgósága oly szép versenyben fejlődött, hogy ISI2-ben, mint már fölőbb említem, a kaposvári gymnasium megnyílhatott, s nem minden nehézségek nélkül, melyeknek legyőzésében egyeseknek külön-kü­­lön saját érdemeik vannak, melyekről illő, hogy e he­lyen szintén megemlékezzünk. Intézetünknek maccenása herczeg Eszt­erházy NEMHIVATALOS RÉSZ G­e­d­u­­­y Lajos, a dunáninneni ágostai hitval­lású egyházkerület superintendense a schleswig-hol­­steini hadjáratban megsebesült cs. k. katonák felsegé­­lésére 41 ft 40 krt gyűjtött, mi is ezennel közzététetik. A magyar termények nemesítése. Magyarországot a természet igen gazdag és szerencsés vegyületű földdel ajándékozta meg, s ez az oka, hogy némely terményeink, például a búza, bor, kender, dohány minőségét tekintve —­ eredetileg kitűnőknek mondhatók. Mindezen termények azonban, hogy fo­gyasztásra s kiviteli kereskedésre alkalmasak legyenek, előbb némi elkészítést, okszerű keze­lést, helyesebben: nemesítést vesznek igénybe. E nemesítésnek egészen a természettudo­mány elvei szerint kelletvén történnie, itt már saját kezünkbe van adva, hogy a természet be­cses ajándékait kellőleg felhasználhassuk, és nagyobb hasznunkra fordíthassuk.

Next