Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)
1864-10-19 / 239. szám
Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. 339. SK. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele-1*/\ranil In tM tr nngiVn.hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldreli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Májnai Frankfurtban .Vloken Olló; Hamburg-Altenában Haasenskin és Vogler; Hamburgban Tiirkhaim Jakab; Lipcsében Engler H., Illgen és Fort uraknál. Buda-Pest, Szerda, October 19. 1864. Előfizetési árak Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévre....................8 frt. 50 kr. Negyedévre...................51 „ Negyedévre’. ... 4 „ 50 M HIVATALOS RÉSZ. Veszprém megye kir. biztosa Fábián Ignácz joggyakornokot tiszteletbeli aljegyzővé és Szabó József volt alkotmányos esküdtet, továbbá Nagy Boldizsár volt városi főjegyzőt tiszteletbeli esküdtjekké nevezte ki. Kraszna megye főispáni helytartója a megye telekkönyv - vezetőjét Koncz Istvánt telekkönyvi iroda-igazgatóvá, telekkönyvi igtató báró Györffy Adolfot telekkönyv-vezetővé és telekkönyvi kiadó Lázár Jánost telekkönyvi igtatóvá nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. vitelbérek magassága az austriai vaspályákon. Panaszképen sokszor felhozatott már a birodalmi lapokban, hogy az austriai vaspályák aránylagosan nagyon drágák, s vitelbéreik jóval magasabbak, mint a német, franczia vaspályákon, az angol vasutakat nem is említvén. A bécsi lapokat igen természetesen csak az iparczikkek vitelbérei érdekelték leginkább, s fentebbi állításuk megmutatására egyes iparczikkek vitelbéreit hasonlították össze a német pályák vitelbéreivel, s kisült, hogy a legfontosabb iparkészítmények vitelbérei néha kétszeresen, sőt háromszorosan is magasabbak, mint a szász-, poroszországi stb. vasutaknak ugyanily iparczikkekre vetett vitelbérei. Minket magyarokat pedig a nyers termények, külösen a gabona kivitele érdekelvén legközelebbről: lapjaink, gazdasági egyleteink, iparkamaráink már számos ízben felszólaltak az ellen, hogy a keleti állam, s különösen az ország fővárosát Triestnél a tengerrel összekötő déli vaspálya aránytalanul magas vitelbért vesz a gabonától, mely kétszerte több, mint a német és franczia pályákon kell fizetni. Ugyanis a déli pálya minden vámmázsától, mely körülbelül 1 bécsi mérő búzának felel meg, minden mértföld után 1 krajczár vitelbért követelvén, világos, hogy egy mérő magyar búzának Triestbe szállítása 83% krba kerül. Ha pedig a búza a pesti pályaudvarról szállíttatik a budai pályaudvarba, akkor egy mérő búzának szállítási költsége Triestig, fuvarbérrel, hídpénzzel, biztosítási díjjal, stb. közel 1 forintra s az alsó tiszai vidékről 1 ft 50—80 krra felrúg. Hogy e vitelbér szerfelett magas, magyaráznunk sem szükséges, ha meggondoljuk, hogy jelenleg a pesti gabnacsarnok jegyzéke szerint egy mérő bánsági búzát 2 ft 90 kr—3 ft 20 kr, s egy mérő tiszavidéki búzát 2 ft 65 kr—2 ft 85 krig meg lehet venni helyben Pesten, tehát a vitelbér Triestig egy mérő után egy harmadát teszi a búza árának. Az eddigi felszólamlások azonban siker nélkül hangzottak el. Az illető vaspályák igazgatóságai meg vannak győződve, hogy a gabona vitelbérének leszállítása által a társulatok tetemesen veszítenének, s nézetük szerint nem méltányos dolog kívánni, hogy e veszteséget a vaspályatársulatok részvényesei viseljék, holott a hasznot az egész nemzet húzná, mégpedig minden kárpótlás nélkül. Ha e nézet, hogy t. i. a gabona vitelbérének leszállítása által a vaspályák vallanának kárt, csakugyan igaz lenne, nem szólalnánk fel ismételve e tárgyban, bár némileg a subventionált vaspályatársulatok irányában ez esetben is jogunk volna. De tévesnek mondjuk e nézetet, mintha a vaspályatársulatok a vitelbér leszállítása által veszítenének, sőt meg vagyunk győződve, miszerint e leszállítás következtében nemcsak az egész termelő közönség, hanem maguk a vaspályatársulatok is tetemesen nyernének. E részben már Anglia példája mellettünk szól, hol több rendbeli fogyasztási adónemek épen azon arányban többet jövedelmeztek az államnak, amely arányban az egyes üzletekre kivetett adó leszállittatott. A csekélyebb adózás az üzleteket szaporította s a sok üzlet kevesebb adó mellett több jövedelmet adott az államnak, mint a kevés, de adóval nagyban megrótt iparvállalatok. E tapasztalat még a posta vagy levél vitelbérének leszállításánál is újabban bebizonyult, mit eleinte senki sem mert jósolni. De a vaspályák vitelbérénél is igaznak bizonyult be a fentebb említett közgazdasági elv, így Poroszországban is néhány év előtt a vaspályatársulatok, szabadalmaikra hivatkozva, makacsul ellenszegültek a nagyközönség kívánságának, mely minden árukra nézve olcsóbb vitelbért követelt Hanem Heydt porosz kereskedelmi miniszer ez ellenszegülést avval törte meg, hogy a kormánynak fentartott jogára támaszkodva, az illető vaspálya-társulatok szabadalmainak és alapszabályainak szükségessé vált revisióját sürgette, s ez után több vaspálya vitelbérének leszállítását szerencsésen keresztülvitte, s bebizonyította, hogy e leszállítás mind az egész nemzetnek, mind maguknak a vaspályatársulatoknak érezhető hasznukra szolgál, így például a kön-mindeni vaspályán a forgalom és a bevett jövedelem épen azon arányban emelkedett, amely arányban a vitelbérek leszállittattak. 1848-ban, midőn egy vámmázsa egy mérföldre 4,54 fi 11 ér vitelbért fizetett, a forgalom 3,292,257 mázsára s a jövedelem 502,262 tallérra ment; 1852-ben 3,54. 1 11 év lejebbszállitott vitelbér mellett a forgalom már 16,663,058 mázsára, a jövedelem 1,335,161 tallérra; 1856-ban 3,18 fillérnél a forgalom 39,455,280 mázsára, a jövedelem 2,564,483 tallérra; 1861-ben 2.78 fillér vitelbér mellett a forgalom 65,227,147 mázsára, a jövedelem 3,994,908 tallérra; 1862-ben 2.50 fillérnél a forgalom 83,044,603 mázsára, a jövedelem 4,925,000 tallérra emelkedett. A részvényesek pedig, kik 1848-ban egy részvénytől csak 30% százalék tiszta jövedelmet húztak, a vitelbér leszállítása következtében mindig több jövedelemre tettek szert, úgy hogy 1862-ben már 12% százalékban részesültek, tehát tőkéjük négyszerre többet jövedelmezett. Hasonló tapasztalat mutatkozott a poroszsziléziai s mindazon vaspályatársulatoknál, melyek vitelbéreiket leszállították. Ez okból ismételve kijelentjük óhajtásunkat : bár az austriai vaspályatársulatok is követnék a poroszországiak példáját, s tettleg megmutatnák, hogy a részvényesek haszna igen is kiegyeztethető a nagyközönség hasznával. Egyleti ügyek. A magyar földhitelintézet s a váltságügy. (Folyt.) Társszerződés. 11- szer. A magyar földhitelintézet részére lekötendő jelzálogok tekintetében, amelyek a telekkönyvben egy külön nyilvántartási ívre lesznek átvezetendők, a következőket állapítjuk meg: 12- szer. Ha a fentebbi pontban elsorol főjezálogok értéke a magyar földhitelintézet által igénylendő szabályszerű fedezetet meg nem ütné, a társulat képviselői megbizatnak, egyes tagoktól mellékjelzálogot eszközölni, s az illető birtokosok beleegyezésével az intézeti kötelezvényt ezekre is bekebeleztetni. E mellékjelzálogok azonban a telekkönyvi külön nyilvántartási ívbe nem fognak átvezettetni, 13- szor. E társszerződés által a magyar földhitelintézet részére lekötendő jelzálog tekintetében sem az örökösödés, sem az adásvevés nem szenved akadályt; azonban az örökösökre s a vevőkre a társulat szabályszerű kötelezettségei is átszállanak ; s ez okból minden birtokváltozás, hogy nyilvántartható legyen, a társulat képviselőinek bejelentendő, 14- szer. A társulat képviselői gondoskodni fognak, hogy e társszerződésre nézve, amennyiben árvák vagy gondnokság alattiak érdekei forognak fenn, az illető gyámhatóság mielőbbi jóváhagyása kieszközöltessék. Miről adjuk e társszerződést, mely egy példányban a telekkönyvi hatósághoz, egy más példányban a magyar földhitelintézethez lesz benyújtandó, harmad példányban pedig a társulat képviselőinél lesz leteendő. Kelt............ Hitelesítési záradék. Alulírottak, az erről.........szám alatt felvett jegyzőkönyv alapján ezennel hivatalosan bizonyítjuk, hogy a fentebb aláírt úrbéri váltságkötelezettek, akiket személyesen ismerünk (vagy akiknek személyugyanazonossága az előttünk személyesen ismeretes községbeli elöljárók által igazoltatott), a jelen szerződésre vezetett aláírásaikat s illetőleg keresztvonásaikat a mi jelenlétünkben sajátkezűleg tették (vagy: sajátkezű aláírásaiknak a mi jelenlétünkben elismerték.) Kelt............ . Já N. .. ...... megyei.........járásbeli szolgabiró. E társszerződés egyrészről az intézet és váltságkötelezettek közti viszonyra vonatkozik, míg másik része a társulat tagjainak egymás közti viszonyát szabályozza. Mindazon pontok tehát, amelyek az intézet s a társulat közti viszonyt érintik, lényegesekül tekintendők, mint amelyek az intézet közvetítésének kieszközlésére feltétlenül szükségesek; míg a többi pontok módosítása, elhagyása vagy megtoldása az alakulandó társulat tagjainak belátására hagyatik. Az intézetre nézve lényeges feltételek a következők : ahogy a társulat feloszolhatlan marad mindaddig, amíg az intézettől kölcsön veendő összeg teljesen le nem törlesztetik (1-sk pont) ; b) hogy a társulat 3 vagy 5 tagból álló képviseletet alkosson (2-ik pont); c) hogy a képviselők feltétlenül feljogosíttassanak a volt földesurral pótszerződésre lépni, azzal egyetértőig megállapítani a váltságtartozás összegét s a kiállítandó értékpapírok falát és árfolyamát; továbbá kieszközölni, hogy az intézet biztosítására szolgálandó jelzálogokra nézve a telekkönyv mellett egy külön nyilvántartási is nyittassák ; úgyszintén a magyar földhitelintézettel a kölcsönügyletet a társulat nevében megkötni ; a kölcsönről kiállítandó kötelezvényt jogérvényesen aláírni, ezt bekebleztetni; a kölcsönt felvenni s illetőleg azt a földesúr részére utalványozni; a beszedett évi járadékokat az intézethez beszolgáltatni; szóval a kölcsönügylet létrehozása s a kölcsön szabályszerű törlesztése körül szükséges teendőket a társulat nevében megtenni (3-dik pont a. b. c.); d) hogy különösen kijelöltessék egy tag, a ki a magyar földhitelintézet tagságával járó jogokat, a társulat nevében, gyakorolja, s a ki a társulatot az intézet irányában per- és végrehajtás esetében képviselje (4-ik pont utolsó része); e) az 5-ik pont első része, amelyben a társulat tagjai a magyar földhitelintézet irányában egyetemleges felelősséget vállalnak magukra, s az intézetet feljogosítják, hogy fizetési hanyagság esetében a végrehajtást akár az összes társulat, akár pedig annak egyes tagjai ellen, továbbá a jelzálogul lekötött összes birtokra, vagy annak egyes részeire intézhesse; f) a 7-ik pont azon része, amely a társulat pénztárnokának kötelességül teszi, az intézetet illető járadékokat, a fizetési határnap előtt három nappal, az intézet központi pénztárába beküldeni; g) a 10-ik pont végső része, amelyben kimondatik , hogy a társulat s a képviselők vagy a társulati pénztárnok közt fennforgó viszály a volt földesúr vagy a magyar földhitelintézet jogait, s a társulatnak a képviselők által azok irányában elvállalt kötelezettségeit nem érintheti, hanem a társulat netaláni kártalanítási keresete csak a képviselők s a pénztárnok ellen intézhető; h) hogy az intézet részére lekötendő s a külön nyilvántartási ívre átvezetendő jelzálogok egyenként pontosan megneveztessenek (11-ik pont); i) hogy a társszerződés a netaláni árvák vagy gondnokság alattiak részéről az illető gyámhatóság által megerősíttessék (14-dik pont); j) hogy a társszerződés az előírt minta szerint hitelesíttessék. Ellenben az , hogy a társulat képviselői hány tagból álljanak? ezek helye üresedés esetében miként töltessék be ? a pénztárnok a társulat közgyűlésén vagy pedig a képviselők által csak ezeknek saját felelősségére legyen-e választandó ? a társulati tagok jogai miként biztosíttassanak a képviselők s a pénztárnok hanyagsága vagy visszaélései ellen ? stb. mindezeket az intézet nyílt kérdésekül hagyja fenn, amelyeket a társulat tagjai a fennforgó körülmények kívánalmai szerint oldhatnak meg. Van azonban a társszerződésben egy pont (6-dik), amelyet az intézet nem tűz ki ugyan lényeges feltételül, de amelyet a váltságkötelezetteknek, saját érdekükben, nem bír eléggé ajánlani, s ez az , hogy tartalékalapról gondoskodjanak. Ily tartalékalap a legbiztosb óvszer az egyes tagok fizetési hanyagsága vagy rendkívüli elemi csapások esetében, a végrehajtás kártékony következményei ellen, s azonkívül a társulat feloszlásakor egy községi kórház vagy a község vagyontalan árvái javára, vagy egyéb jótékony czélokra szolgálhatna alapítványul, amelylyel a jelen nemzedék az utókor tartós hálájára szerezne érdemet. Ennél szebb emléket nem állíthatnának ama kornak, amely őket s a földet, amelyből élnek, szabaddá tette. Szintoly kevéssé ragaszkodik az igazgatóság ahhoz, hogy az említett tartalékalap az intézet fizetési utalványaiban tétessék gyümölcsözővé. Mindamellett nem mulaszthatja el felemlíteni, hogy az elhelyezés eme módját mind a társulati, mind pedig közérdekek leginkább javasolják. Ugyanis e tartalékalap hivatása az lévén, hogy fizetési hanyagság vagy képtelenség eseteiben az intézet abból kielégítést nyerhessen, anélkül, hogy kénytelen legyen a társulat ellen végrehajtási eljárást indítani; — a kielégítés ily esetekben minden fáradalom, utánjárás és költség nélkül, a társulati képviselők egyszerű utalványozása által megtörténhetnék; míg ha a tartalékalap egyeseknél volna elhelyezve, a behajtás nehézsége gyakran az egész tartalékalap czélját meghiusítná. Továbbá az intézet fizetési utalványai, a mellett, hogy 5%-os kamatot hoznak, s igy ugyananynyit jövedelmeznek, mint a takarékpénztári betétesek, azon előnynyel is bírnak, hogy bármikor a lejárat előtt is készpénzzel beváltatnak, s igy a társulat arról, ha körülményei úgy kívánnák, minden pillanatban szabadon rendelkezhetnek. De eltekintve ezen magánelőnyöktől, kell, hogy a magyar népben elvégre a közérdek érzete is felébredjen, s belássa, hogy valamint egyéb vállalatok sikere is az erő öszpontosításától függ, úgy a magyar földhitelintézet is csak akkor lesz képes hivatását helyesen betölteni, ha azt egybeforrt erővel az összes hazai pénzforgalom gyypontjává teszszük, ahol minden egyesnek nélkülözhető fillére biztos és gyümölcsöző elhelyezést talál, s viszont minden egyes, kellő fedezet mellett, olcsó és bizonyos segélyt nyerhet. Ez intézet hatalmas lüktetése nemcsak nem ártana a vidéki pénzintézetek forgalmának, de sőt annak nagyobb lendületet kölcsönözne, amennyiben mintegy tartalék medencét képezne, amelyből az összes pénzforgalom egyes erei biztos és könnyű táplálékot meríthetnének. Ami a társszerződés 11-ik pontját illeti, amely az intézet biztosítására lekötendő jelzálogokról szól, erre nézve az igazgatóság az alábbi D) rovatban, ahol azok telekkönyvezéséről lesz szó, fogja észrevételeit elmondani. (Folyt. köv.) Vidéki levelek. Jászberény, oct. 7. Dicsőségesen uralkodó Fejedelmünk nevenapjának reggelén mozsarak döreje jelenté a nagy nap jelentőségét. 10 órakor főegyházunkban helybeli prépost plébánosunk teljes díszben a szokott segédlettel ünnepélyes zene mellett tartá a szentmise-áldozatot, melyen a helybeli cs. kir. csendőrség, pénzügyőrség, úgy a kerületi tisztviselők Muhoray János kér. 2-ed alkapitány, városunk tisztviselői Bartsik Károly helyettes főbiró és Sipos Imre városi törvényszéki elnöknek vezetése mellett díszruhában, végre az összes tanuló ifjúság és több birtokosok a magyarok nagy asszonyához, (megjegyzendő, mikép főegyházunk a boldogságos szűz tiszteletére van szentelve és a sanctuarium elölálló részén az emlitett szavak állanak) küldék fohászukat, hogy Fejedelmünket hű alattvalói jóléte és boldogságára sokáig éltesse. Jászberényhez tartozó Lajosmizse pusztán eddigi tudomásunk szerint igen kedvező, különösen sok csudasó alkatrészekből álló keserű vízforrást fedezett fel ugyanott lakó Barta József birtokos társunk. A forrás megvizsgálásával a városi tanács, mint melyet az urijog illet, főorvosunkat Wéninger János urat bízta meg, bevárván tehát az eredményt, annak idejében bővebb tudósítással szolgálunk. A lefolyt héten országos vásárunk volt, de elég lanyha; akisszámú szarvasmarhának és lónak vevői nem voltak és így áruk is képzelhető. Legkapósabb volt a zsir, st erenkint 50 krjával kapva vették; a szalonna is 42 krjával elég vevőt talált, a sertés drága volt, egyéb minden olcsó és kevéssé keresett, a csizmadiákat kivéve, kiknek habár olcsón, de meglehetősen fogytak kiállított czikkeik; a többi iparos és kereskedő kevés vásárnak örvendett. Folytonosan derült, de hideg időnk jár. Folyó hó 22-dikén kezdődik a heves megyei gazdasági egyesület által rendezendő gazdasági kiállítás Jászberény város közházának helyiségeiben, melyet hogy óhajtott siker koronázand, kevés a reményünk ; de mégis örvendünk a kiállítás létrejöttén, annál is inkább, mert talán sehol sem volna üdvösebb és szükségesebb az erre hivatott közegeknek hatni, mint épen itt, hol, el merem mondani: a lelke van a földnek és a Mindenható is talán búzatermésül, marha-, ló- és juhnevelésül teremtette e vidéket, ahol, sajnos, az ipar oly annyira háttérbe van szorulva, hogy a hazafinak lelke könyer, midőn a helyi gazdálkodást a szép soproni, fehér- és egyéb megyebeliekhez hasonlítja. De minden kezdet nehéz, bár a hevesi gazdasági egyesület hű maradt volna alakulásakori ígéretéhez, melyszerint a Jászsággal kezet fogva egyik évben saját megyéjében, másikban felváltva Berényben rendezte volna kiállításait; úgy hiszem, azon rövid, de mégis a mezei gazdászatban elég hosszú fennállási évei óta sokat haladtunk volna és nem idegenült volna el e nép, mely azon egyesület keletkeztekor meleg részvétet tanúsított. — Ámde ismerve az egyesület lelkes elnökét, hallván is nyilatkozatát, az itt Jászberényben e kiállítás körüli intézkedések iránt tartott ülésben , megnyugodhatunk és bizton remélhetjük, miként a közczél érdekében felismervén e vidékben a gazdálkodás hiányos rendszerét, alkalmat fog teremteni, hogy az megkettőztetett lépésekkel haladva utólérhesse azon helyet, melyet nemzetgazdászati szempontból ezen ős és tiszta magyar ajkú fajnép e nagy nemzet szivében elfoglalni méltán hivatva van; — de el is várjuk a rendezéssel megbízott s jól összeszerkezett választmánytól, miként félretéve minden fáradságot, kíméletet, nemcsak a kiállítási helyiségek czélszerű berendezése iránt fogja hathatós befolyását felhasználni, hanem a mi főnépünket — mely mind gazdálkodó és a nadrág vagy gatya közt csak az a különbség, hogy az egyik posztóból, a másik vászonból van, — községről-községre járva, ez üdvös intézkedés és a kiállítandó tárgyak minél nagyobb mennyiségben beszolgáltathatása iránt kellően felvilágosítja. Bár adná az ég, hogy addig, míg Jászkerületünk összes 11 községei legelőiket átalánosan felosztandják, tagosítják, különösen a jászberényi mint fővárosi birtokosság, ma már sokszor megpendített, de elhangzott mintagazdaság, gazdasági iskola, közös magtár stb. eszméi a népnél, mely zöme a birtokosságnak, meghonosodnának, és igy napvilágot láthatnának, hogy a majdan e vidéket keresztülszegő vasúthálózat is mint deus ex machina úgy ne találjon, hogy saját zsírunkba belefutva mások húzzák a hasznot. Itt az idő, alkalom! azért ne mulasszunk el semmit, mert így van módja tapasztalni annak is, aki életében városa határán túl sem volt, és így sodortatik öntudatlanul is bele az okszerűbb haladás varázspálczájának körvonalába. Oly vidéken, hol nagy és hatalmas főurak laknak és bírnak, kiknek ezer és ezer alkalmuk van Holland, Belgium, Angolország sat. gazdálkodási és állattenyésztési rendszereiről a helyszínen meggyőződni, a legszebb gazdasági könyveket olvasni, próbálni mindent, nmi it, kevésbé fontos a gazdasági egyesületek haszna. Ámde az oly vidéken, melynek népe századok óta csendes tűzhelye mellett az ősapáktól tanult módon veti búzáját s neveli jószágát, mely tisztán az ősapáktól nyert typus szerint tenyészt, és ki csak annyit termeszt (Aláírások.) (Hivatalos pecsét.) N. N. ugyanazon megyei és járásbeli esküdt. ing Téra mi X« i • . 2 £ 5 'S -S» g A dűlő és mérték Az illető birtos.S J J S J ipar4gmeg. --------— koaneve =Al ||-s „V j2 □, tSJ hold _______________^ —1 __________ o Hatvani dü- Iladó Péter 4 1263 lő szántó- 4 960 föld Fábián András 19 3942 1 340