Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-19 / 239. szám

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. 339. SK. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (h­atvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele-1*/\ranil In tM tr nngiVn.hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldreli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Máj­n­ai Frankfurtb­an .Vlok­en Olló; Hamburg-Altenában Haasensk­in és Vogler; Hamburg­ban Tiirkha­im Jakab; Lipcsében Engler H., Illgen és Fort uraknál. Buda-Pest, Szerda, October 19. 1864. Előfizetési árak­­ Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 frt. Félévre....................8 frt. 50 kr. Negyedévre...................51 „ Negyedévre’. ... 4 „ 50 M HIVATALOS RÉSZ. Veszprém megye kir. biztosa F­á­b­i­á­n Ig­­nácz joggyakornokot tiszteletbeli aljegyzővé és Sza­bó József volt alkotmányos esküdtet, továbbá Nagy Boldizsár volt városi főjegyzőt tiszteletbeli esküdtjekké nevezte ki. Kraszna megye főispáni helytartója a megye te­lekkönyv - vezetőjét K­o­n­c­z Istvánt telekkönyvi iroda-igazgatóvá, telekkönyvi igtató báró G­y­ö­r­f­f­y Adolfot telekkönyv-vezetővé és telekkönyvi kiadó Lá­zár Jánost telekkönyvi igtatóvá nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ.­ ­ vitelbérek magassága az austriai vas­pályákon. Panaszképen sokszor felhozatott már a bi­rodalmi lapokban, hogy az austriai vaspályák aránylagosan nagyon drágák, s vitelbéreik jó­val magasabbak, mint a német, franczia vaspá­lyákon, az angol vasutakat nem is említvén. A bécsi lapokat igen természetesen csak az iparczikkek vitelbérei érdekelték leginkább, s fentebbi állításuk megmutatására egyes ipar­czikkek vitelbéreit hasonlították össze a német pályák vitelbéreivel, s kisült, hogy a legfonto­sabb iparkészítmények vitelbérei néha kétszere­sen, ső­t háromszorosan is magasabbak, mint a szász-, poroszországi stb. vasutaknak ugyanily iparczikkekre vetett vitelbérei. Minket magyarokat pedig a nyers termé­nyek, külösen a gabona kivitele érdekelvén leg­közelebbről: lapjaink, gazdasági egyleteink, iparkamaráink már számos ízben felszólaltak az ellen, hogy a keleti állam­, s különösen az ország fővárosát Triestnél a tengerrel összekötő déli vaspálya aránytalanul magas vitelbért vesz a gabonától, mely kétszerte több, mint a német és franczia pályákon kell fizetni. Ugyanis a déli pálya minden vámmázsától, mely körülbelül 1 bécsi mérő búzának felel meg, minden mértföld után 1 krajczár vitelbért követelvén, világos, hogy egy mérő magyar bú­zának Triestbe szállítása 83% krba kerül. Ha pedig a búza a pesti pályaudvarról szállíttatik a budai pályaudvarba, akkor egy mérő búzának szállítási költsége Triestig, fuvarbérrel, hídpénz­zel, biztosítási díjjal, stb. közel 1 forintra s az alsó tiszai vidékről 1 ft 50—80 krra felrúg. Hogy e vitelbér szerfelett magas, magya­ráznunk sem szükséges, ha meggondoljuk, hogy jelenleg a pesti gabnacsarnok jegyzéke szerint egy mérő bánsági búzát 2 ft 90 kr—3 ft 20 kr, s egy mérő tiszavidéki búzát 2 ft 65 kr—2 ft 85 krig meg lehet venni helyben Pesten, tehát a vitelbér Triestig egy mérő után egy harma­dát teszi a búza árának. Az eddigi felszólamlások azonban siker nélkül hangzottak el. Az illető vaspályák igaz­gatóságai meg vannak győződve, hogy a gabo­na vitelbérének leszállítása által a társulatok tetemesen veszítenének, s nézetük szerint nem méltányos dolog kívánni, hogy e veszteséget a vaspályatársulatok részvényesei viseljék, holott a hasznot az egész nemzet húzná, még­pedig minden kárpótlás nélkül. Ha e nézet, hogy t. i. a gabona vitelbé­rének leszállítása által a vaspályák vallanának kárt, csakugyan igaz lenne, nem szólalnánk fel ismételve e tárgyban, bár némileg a subventionált vaspályatársulatok irányában ez esetben is jo­gunk volna. De tévesnek mondjuk e nézetet, mintha a vaspályatársulatok a vitelbér leszállítása által veszítenének, sőt meg vagyunk győződve, mi­szerint e leszállítás következtében nemcsak az egész termelő közönség, hanem maguk a vaspá­­lyatársulatok is tetemesen nyernének. E részben már Anglia példája mellettünk szól, hol több rendbeli fogyasztási adónemek épen azon arányban többet jövedelmeztek az államnak, a­mely arányban az egyes üzletekre kivetett adó leszállittatott. A csekélyebb adózás az üzleteket szaporította s a sok üzlet kevesebb adó mellett több jövedelmet adott az államnak, mint a kevés, de adóval nagyban megrótt ipar­­vállalatok. E tapasztalat még a posta vagy le­vél vitelbérének leszállításánál is újabban bebi­zonyult, mit eleinte senki sem mert jósolni. De a vaspályák vitelbérénél is igaznak bi­zonyult be a fentebb említett közgazdasági elv, így Poroszországban is néhány év előtt a vaspályatársulatok, szabadalmaikra hivatkoz­va, makacsul ellenszegültek a nagy­közönség kívánságának, mely minden árukra nézve ol­csóbb vitelbért követelt Hanem Heydt porosz kereskedelmi miniszer ez ellenszegülést avval törte meg, hogy a kormánynak fentartott jogára támaszkodva, az illető vaspálya-társulatok szabadalmainak és alapszabályainak szükségessé vált revisiój­át sür­gette, s ez után több vaspálya vitelbérének le­szállítását szerencsésen keresztülvitte, s bebizo­nyította, hogy e leszállítás mind az egész nem­zetnek, mind maguknak a vaspályatársulatok­nak érezhető hasznukra szolgál, így például a k­ö­­­n-m­i­n­d­e­n­i vaspá­lyán a forgalom és a bevett jövedelem épen azon arányban emelkedett, a­mely arányban a vitelbérek leszállittattak. 1848-ban, midőn egy vámmázsa egy mérföldre 4,54 fi 11 é­r vitelbért fizetett, a forgalom 3,292,257 mázsára s a jö­vedelem 502,262 tallérra ment; 1852-ben 3,54. 1­­ 11 é­v lejebbszállitott vitelbér mellett a forgalom már 16,663,058 mázsára, a jövedelem 1,335,161 tallérra; 1856-ban 3,18 fillérnél a forga­lom 39,455,280 mázsára, a jövedelem 2,564,483 tallérra; 1861-ben 2.78 fillér vitelbér mel­lett a forgalom 65,227,147 mázsára, a jövede­lem 3,994,908 tallérra; 1862-ben 2.50 fillér­nél a forgalom 83,044,603 mázsára, a jövede­lem 4,925,000 tallérra emelkedett. A részvényesek pedig, kik 1848-ban egy részvénytől csak 30% százalék tiszta jövedelmet húztak, a vitelbér leszállítása következtében mindig több jövedelemre tettek szert, úgy hogy 1862-ben már 12% százalékban részesültek, te­hát tőkéjük négyszerre többet jövedelmezett. Hasonló tapasztalat mutatkozott a porosz­sziléziai s mindazon vaspályatársulatoknál, me­lyek vitelbéreiket leszállították. Ez okból ismételve kijelentjük óhajtásun­­kat : bár az austriai vaspályatársulatok is kö­vetnék a poroszországiak példáját, s tettleg megmutatnák, hogy a részvényesek haszna igen is kiegyeztethető a nagy­közönség hasznával. Egyleti ü­gyek. A magyar földhitelintézet s a váltságü­gy. (Folyt.) Társszerződé­s. 11- szer. A magyar földhitelintézet részére lekö­tendő jelzálogok tekintetében, a­melyek a telekkönyvben egy külön nyilvántartási ívre lesznek átvezetendők, a következőket állapítjuk meg: 12- szer. Ha a fentebbi pontban elsoro­l fője­zálo­gok értéke a magyar földhitelintézet által igénylendő szabályszerű fedezetet meg nem ütné,­­ a társulat kép­viselői megbizatnak, egyes tagoktól mellékjelzálogot eszközölni, s az illető birtokosok beleegyezésével az intézeti kötelezvényt ezekre is bekebeleztetni. E mel­lékjelzálogok azonban a telekkönyvi külön nyilvántar­tási ívbe nem fognak átvezettetni, 13- szor. E társszerződés által a magyar földhitel­­intézet részére lekötendő jelzálog tekintetében sem az örökösödés, sem az adásvevés nem szenved akadályt; azonban az örökösökre s a vevőkre a társulat szabály­szerű kötelezettségei is átszállanak ; s ez okból minden birtokváltozás, hogy nyilvántartható legyen, a társulat képviselőinek bejelentendő, 14- szer. A társulat képviselői gondoskodni fog­nak, hogy e társszerződésre nézve, a­mennyiben árvák vagy gondnokság alattiak érdekei forognak fenn, az illető gyámhatóság mielőbbi jóváhagyása kieszközöltes­sék. Miről adjuk e társszerződést, mely egy példány­ban a telekkönyvi hatósághoz, egy más példányban a magyar földhitelintézethez lesz benyújtandó, harmad példányban pedig a társulat képviselőinél lesz leteendő. Kelt............ Hitelesítési záradék. Alulírottak, az erről.........szám alatt felvett jegy­zőkönyv alapján ezennel hivatalosan bizonyítjuk, hogy a fentebb aláírt úrbéri váltságkötelezettek, a­kiket sze­mélyesen ismerünk (vagy a­kiknek személyugyanazo­­nossága az előttünk személyesen ismeretes községbeli elöljárók által igazoltatott), a jelen szerződésre vezetett aláírásaikat s illetőleg keresztvonásaikat a mi jelenlé­tünkben sajátkezűleg tették (vagy: sajátkezű aláírá­saiknak a mi jelenlétünkben elismerték.) Kelt............ . Já N. .. ...... megyei.........járás­­­beli szolgabiró. E társszerződés egyrészről az intézet és váltság­kötelezettek közti viszonyra vonatkozik, míg másik része a társulat tagjainak egymás közti viszonyát sza­bályozza. Mindazon pontok tehát, a­melyek az intézet s a társulat közti viszonyt érintik, lényegesekül tekin­tendők, mint a­melyek az intézet közvetítésének kiesz­közlésére feltétlenül szükségesek; míg a többi pontok módosítása, elhagyása vagy megtoldása az alakulandó társulat tagjainak belátására hagyatik. Az intézetre nézve lényeges feltételek a követ­kezők : a­­hogy a társulat feloszolhatlan marad mindad­dig, a­míg az intézettől kölcsön veendő összeg teljesen le nem törlesztetik (1-sk pont) ;­­ b) hogy a társulat 3 vagy 5 tagból álló képvise­letet alkosson (2-ik pont); c) hogy a képviselők feltétlenül feljogosíttassanak a volt földesurral pótszerződésre lépni, azzal egyetér­tőig megállapítani a váltságtartozás összegét s a kiál­lítandó értékpapírok falát és árfolyamát; továbbá ki­eszközölni, hogy az intézet biztosítására szolgálandó jelzálogokra nézve a telekkönyv mellett egy külön nyil­vántartási is nyittassák ; úgyszintén a magyar földhi­telintézettel a kölcsönügyletet a társulat nevében meg­kötni ; a kölcsönről kiállítandó kötelezvényt jogérvé­nyesen aláírni, ezt bekebleztetni; a kölcsönt felvenni s illetőleg azt a földesúr részére utalványozni; a besze­dett évi járadékokat az intézethez beszolgáltatni; szó­val a kölcsönügylet létrehozása s a kölcsön szabály­szerű törlesztése körül szükséges teendőket a társulat nevében megtenni (3-dik pont a. b. c.); d) hogy különösen kijelöltessék egy tag, a ki a magyar földhitelintézet tagságával járó jogokat, a tár­sulat nevében, gyakorolja, s a ki a társulatot az intézet irányában per- és végrehajtás esetében képviselje (4-ik pont utolsó része); e) az 5-ik pont első része, a­melyben a társulat tagjai a magyar földhitelintézet irányában egyetemle­ges felelősséget vállalnak magukra, s az intézetet fel­jogosítják, hogy fizetési hanyagság esetében a végre­hajtást akár az összes társulat, akár pedig annak egyes tagjai ellen, továbbá a jelzálogul lekötött összes birtok­ra, vagy annak egyes részeire intézhesse; f) a 7-ik pont azon része, a­mely a társulat pénz­tárnokának kötelességül teszi, az intézetet illető jára­dékokat, a fizetési határnap előtt három nappal, az in­tézet központi pénztárába beküldeni; g) a 10-ik pont végső része, a­melyben kimonda­­tik , hogy a társulat s a képviselők vagy a társulati pénztárnok közt fennforgó viszály a volt földesúr vagy a magyar földhitelintézet jogait, s a társulatnak a kép­viselők által azok irányában elvállalt kötelezettségeit nem érintheti, hanem a társulat netaláni kártalanítási keresete csak a képviselők s a pénztárnok ellen intéz­hető; h) hogy az intézet részére lekötendő s a külön nyilvántartási ívre átvezetendő jelzálogok egyenként pontosan megneveztessenek (11-ik pont); i) hogy a társszerződés a netaláni árvák vagy gondnokság alattiak részéről az illető gyámhatóság ál­tal megerősíttessék (14-dik pont); j) hogy a társszerződés az előírt minta szerint hi­telesíttessék. Ellenben az , hogy a társulat képviselői hány tagból álljanak? ezek helye üresedés esetében miként töltessék be ? a pénztárnok a társulat közgyűlésén vagy pedig a képviselők által csak ezeknek saját felelőssé­gére legyen-e választandó ? a társulati tagok jogai mi­ként biztosíttassanak a képviselők s a pénztárnok ha­nyagsága vagy visszaélései ellen ? stb. mindezeket az intézet nyílt kérdésekül hagyja fenn, a­melyeket a tár­sulat tagjai a fennforgó körülmények kívánalmai sze­rint oldhatnak meg. Van azonban a társszerződésben egy pont (6-dik), a­melyet az intézet nem tűz ki ugyan lényeges feltéte­lül, de a­melyet a váltságkötelezetteknek, saját érde­kükben, nem bír eléggé ajánlani, s ez az , hogy tarta­lékalapról gondoskodjanak. Ily tartalékalap a legbiz­­tosb óvszer az egyes tagok fizetési hanyagsága vagy rendkívüli elemi csapások esetében, a végrehajtás kár­tékony következményei ellen, s azonkívül a társulat feloszlásakor egy községi kórház vagy a község va­gyontalan árvái javára, vagy egyéb jótékony czélokra szolgálhatna alapítványul, a­melylyel a jelen nemzedék az utókor tartós hálájára szerezne érdemet. Ennél szebb emléket nem állíthatnának ama kornak, a­mely őket s a földet, a­melyből élnek, szabaddá tette. Szintoly kevéssé ragaszkodik az igazgatóság ahhoz, hogy az említett tartalékalap az intézet fizetési utalványaiban tétessék gyümölcsözővé. Mindamellett nem mulaszthatja el felemlíteni, hogy az elhelyezés eme módját mind a társulati, mind pedig közérdekek legin­kább javasolják. Ugyanis e tartalékalap hivatása az lé­vén, hogy fizetési hanyagság vagy képtelenség esetei­ben az intézet abból kielégítést nyerhessen, a­nélkül, hogy kénytelen legyen a társulat ellen végrehajtási el­járást indítani; — a kielégítés ily esetekben minden fáradalom, utánjárás és költség nélkül, a társulati kép­viselők egyszerű utalványozása által megtörténhetnék; míg ha a tartalékalap egyeseknél volna elhelyezve, a behajtás nehézsége gyakran az egész tartalékalap czél­­ját meghiusítná. Továbbá az intézet fizetési utalványai, a mellett, hogy 5%-os kamatot hoznak, s igy ugyanany­­nyit jövedelmeznek, mint a takarékpénztári betétesek, azon előnynyel is bírnak, hogy bármikor a lejárat előtt is készpénzzel beváltatnak, s igy a társulat arról, ha kö­rülményei úgy kívánnák, minden pillanatban szabadon rendelkezhetnek. De eltekintve ezen magán­előnyök­től, kell, hogy a magyar népben elvégre a közérdek érzete is felébredjen, s belássa, hogy valamint egyéb vállalatok sikere is az erő öszpontosításától függ, úgy a magyar földhitelintézet is csak akkor lesz képes hi­vatását helyesen betölteni, ha azt egybeforrt erővel az összes hazai pénzforgalom gyypontjává teszszük, a­hol minden egyesnek nélkülözhető fillére biztos és gyü­mölcsöző elhelyezést talál, s viszont minden egyes, kellő fedezet mellett, olcsó és bizonyos segélyt nyerhet. Ez intézet hatalmas lüktetése nemcsak nem ártana a vidéki pénzintézetek forgalmának, de sőt annak na­gyobb lendületet kölcsönözne, a­mennyiben mintegy tartalék medenc­ét képezne, a­melyből az összes pénz­­forgalom egyes erei biztos és könnyű táplálékot me­ríthetnének. A­mi a társszerződés 11-ik pontját illeti, a­mely az intézet biztosítására lekötendő jelzálogokról szól, erre nézve az igazgatóság az alábbi D) rovatban, a­hol azok telekkönyvezéséről lesz szó, fogja észrevételeit elmondani. (Folyt. köv.) Vidéki levelek. Jászberény, oct. 7. Dicsőségesen uralkodó Fejedelmünk nevenapjának reggelén mozsarak döreje jelenté a nagy nap jelentőségét. 10 órakor főegyházunk­ban helybeli prépost plébánosunk teljes díszben a szo­kott segédlettel ünnepélyes zene mellett tartá a szent­mise-áldozatot, melyen a helybeli cs. kir. csendőrség, pénzügyőrség, úgy a kerületi tisztviselők Muhoray Já­nos kér. 2-ed alkapitány, városunk tisztviselői Bartsik Károly helyettes főbiró és Sipos Imre városi törvény­­széki elnöknek vezetése mellett díszruhában, végre az összes tanuló ifjúság és több birtokosok a magya­rok nagy asszonyához, (megjegyzendő, mikép főegy­­házunk a boldogságos szűz tiszteletére van szentelve és a sanctuarium elölálló részén az emlitett szavak ál­lanak) küldék fohászukat, hogy Fejedelmünket hű alatt­valói jóléte és boldogságára sokáig éltesse. Jászberényhez tartozó Lajosmizse pusztán eddigi tudomásunk szerint igen kedvező, különösen sok csudasó­ alkatrészekből álló keserű­ vízforrást fede­zett fel ugyanott lakó B­a­r­t­a­­ József birtokos társunk. A forrás megvizsgálásával a városi tanács, mint melyet az urijog illet, főorvosunkat W­é­n­i­n­g­e­r János urat bízta meg, bevárván tehát az eredményt, annak idejé­ben bővebb tudósítással szolgálunk. A lefolyt héten országos vásárunk volt, de elég lanyha; a­­kisszámú szarvasmarhának és lónak vevői nem voltak és így áruk is képzelhető. Legkapósabb volt a zsir, st erenkint 50 krjával kapva vették; a sza­lonna is 42 krjával elég vevőt talált, a sertés drága volt, egyéb minden olcsó és kevéssé keresett, a csizma­diákat kivéve, kiknek habár olcsón, de meglehetősen fogytak kiállított czikkeik; a többi iparos és kereskedő kevés vásárnak örvendett. Folytonosan derült, de hideg időnk jár. Folyó hó 22-dikén kezdődik a heves megyei gazdasági egyesület által rendezendő gazdasági kiál­lítás Jászberény város közházának helyiségeiben, melyet hogy óhajtott siker koronázand, kevés a reményünk ; de mégis örvendünk a kiállítás létrejöttén, annál is inkább, mert talán sehol sem volna üdvösebb és szükségesebb az erre hivatott közegeknek hatni, mint épen itt, hol, el merem mondani: a lelke van a föld­nek és a Mindenható is talán búzatermésül, marha-, ló- és juh­nevelésül teremtette e vidéket, a­hol, sajnos, az ipar oly annyira háttérbe van szorulva, hogy a haza­finak lelke könyer, midőn a helyi gazdálkodást a szép soproni, fehér- és egyéb megyebeliekhez hasonlítja. De minden kezdet nehéz, bár a hevesi gazdasági egye­sület hű maradt volna alakulásakori ígéretéhez, mely­­szerint a Jászsággal kezet fogva egyik évben saját megyéjében, másikban felváltva Berényben rendezte volna kiállításait; úgy hiszem, azon rövid, de mégis a mezei gazdászatban elég hosszú fennállási évei óta so­kat haladtunk volna és nem idegenült volna el e nép, mely azon egyesület keletkeztekor meleg részvétet ta­núsított. — Ámde ismerve az egyesület lelkes el­nökét, hallván is nyilatkozatát, az itt Jászberény­ben e kiállítás körüli intézkedések iránt tartott ülés­ben , megnyugodhatunk és bizton remélhetjük, miként a közczél érdekében felismervén e vidékben a gazdál­kodás hiányos rendszerét, alkalmat fog teremteni, hogy az megkettőztetett lépésekkel haladva utólérhesse azon helyet, melyet nemzetgazdászati szempontból ezen ős és tiszta magyar ajkú fajnép e nagy nemzet szivében elfoglalni méltán hivatva van; — de el is várjuk a ren­dezéssel megbízott s jól összeszerkezett választmánytól, miként félretéve minden fáradságot, kíméletet, nemcsak a kiállítási helyiségek czélszerű berendezése iránt fog­ja hathatós befolyását felhasználni, hanem a mi fő­­né­pünket — mely mind gazdálkodó és a nadrág vagy gatya közt csak az a különbség, hogy az egyik posztó­ból, a másik vászonból van, — községről-községre járva, ez üdvös intézkedés és a kiállítandó tárgyak mi­nél nagyobb mennyiségben beszolgáltathatása iránt kellően felvilágosítja. Bár adná az ég, hogy addig, míg Jászkerületünk összes 11 községei legelőiket átalánosan felosztandják, tagosítják, különösen a jászberényi mint fővárosi birto­kosság, m­a már sokszor megpendített, de elhangzott mintagazdaság, gazdasági iskola, közös magtár stb. eszméi a népnél, mely zöme a birtokosságnak, megho­nosodnának, és igy napvilágot láthatnának, hogy a majdan e vidéket keresztülszegő vasúthálózat is mint deus ex machina úgy ne találjon, hogy saját zsírunkba belefutva mások húzzák a hasznot. Itt az idő, alkalom! azért ne mulasszunk el sem­­­­mit, mert így van módja tapasztalni annak is, a­ki éle­tében városa határán túl sem volt, és így sodortatik öntudatlanul is bele az okszerűbb haladás varázspál­­czájának körvonalába. Oly vidéken, hol nagy és hatalmas főurak laknak és bírnak, kiknek ezer és ezer alkalmuk van Holland, Belgium, Angolország sat. gazdálkodási és állattenyész­tési rendszereiről a helyszínen meggyőződni, a legszebb gazdasági könyveket olvasni, próbálni mindent, nmi it, kevésbé fontos a gazdasági egyesületek haszna. Ámde az oly vidéken, melynek népe századok óta csendes tűzhelye mellett az ősapáktól tanult módon veti búzá­­ját s neveli jószágát, mely tisztán az ősapáktól nyert typus szerint tenyészt, és ki csak annyit termeszt (Aláírások.) (Hivatalos pecsét.) N. N. ugyanazon megyei és járásbeli esküdt. i­n­g Tér­a mi X« i • . 2 £ 5 'S -S» g A dűlő és mérték Az illető birto­­s.S J J S J ipar4gmeg. --------— koaneve =Al ||-s „V j2 □, tSJ hold _______________^ —1 __________ o Hatvani dü- Iladó Péter 4 1263 lő szántó- 4 960 föld Fábián András 19 3942 1 340

Next