Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-23 / 243. szám

243. sz. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-h­ivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. Pttaghii-hird­etének : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő­ urak: Majnai Frankfurtb­an Ilchien H­a­m­b­u­r­g - A 11­ó­n­á­b­a­n Itnasenstein és Vogler; Hamburg­ban 'JL'ürkh­eilni Jakab; Lipcsében Gngler H., Jilgen és Fort uraknál. Ib­ola-Pest, Vasárnap, October 2d. 1864. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre..........................10 frt. Félévre......................8 frt. 50 kr. Negyedévre.....................5 „ Negyedévre . . . 4 „ 50 „ 1 HIVATALOS RÉSZ. 0 cs. kir. Apostoli Felsége f. é. October 10-én 17893. sz. a. kelt kegy. kir.. udv. rendelet szerint F­i­l­­p­e­r­g­e­r József nyitrai püspöki uradalmi kasznár vezetéknevének „Falud­i“-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi October hó 10-én 17981. szám alatt kelt udvari rendelet szerint R­á­­b­a­­­y József pesti asztalos-mester vezetéknevének „H­ollós­i“-ra leendő átváltoztatását legkegyelme­sebben megengedte. A magyar királyi helytartótanácstól 1864. évi October hó 2-án 77,129. szám alatt kelt s Abauj-, Arad-, Bács-Bodrog-, Békés-, Bihar-, Borsod-, Csanád-, Csongrád-, Heves-és K.-Szol­­nok-, Pest-, Somogy-, Szabolcs-, Szathmár-, Te­­mes-, Torontál-, Közép-Szolnok-, Fehér- és Ugocsa megye, a Jászkun- és Hajdúkerü­let kor­mányzóihoz intézett rendelet. Több ízben jelentette le ezen országos kormány­szék azon buzgó óhajtását, hogy a megyék átalában kebelekben a gyümölcstenyésztést okszerű intézkedé­sek által saját javukra mozdítsák elő. A múlt évi szomorú emlékű inség alkalmából minden hatóságok­, de kiválólag az aszály által mélyen sújtott megyék hatóságainak szívekre köttetett, sőt ko­molyan meghagyatott, hogy a lehető mérvű befásitás fe­löl erélyesen gondoskodjanak s e czélra nézve legszük­­ségesb faiskolák okszerű berendezését, az elemi tano­dákban a gyermekeknek a faültetésbeni szorgalmas be­tanítását lehetőségig eszközöljék. Legközelebb egy e szakban czélszerűn szerkesz­tett és Lukácsy Sándor által kiadott kertészeti lapnak a nép közt leendő terjesztésére, s különösen minden községi iskola részére leendő megrendelése iránt ép azon okból hivattak fel, mert bizonyos, hogy ily szak­lap által a fatenyésztés és haszonkertészet iránti haj­lam ébresztetik, s a faültetés okszerű módjai a népnél terjesztetnek. Hinnie kellett ezen országos kormányszéknek, hogy a közérdekben s főleg a nép s közművelődés ja­vára tett ennyi meghagyásai oly­­űn fogatnak fel, s pontosan teljesittetnek, mint az ügy fontossága után — ügybuzgó hatóságoktól méltán várni, sőt követelni lehetett. De a beérkezett adatokból sajnosan értesült e ki­rályi helytartótanács, hogy főleg az aszály­ sujtotta me­gyékben és sz. kerületekben a faültetés, a fa­iskolák rendezése — községi iskolákban ezen szaknak gya­korlati taníttatása iránti közöny sok helyt igen sajná­latosan mutatkozik ; — világos jelensége ennek az is, hogy a „Népkertésze“ czimü fennemlitett szaklapnak épen az inség­ sujtotta fátlan megyékből alig vannak vagy csak igen kevés számú megrendelő­, holott szük­séges, hogy minden községi iskola részére megrendel­tessék, sőt a község számára is járattassék, miszerint a jegyző vagy más buzgó ügybarát belőle minden vasár­nap a község házánál oktató felolvasásokat tarthasson. Mindezen mulasztások komoly megrovást érde­melnek, s arra indítják ezen királyi helytartótanácsot, hogy................at hatályosan felszólítsa, szíveskedjék ez ügyben kellő szigorral s hatálylyal eljárni, — ez őszön minden községben okvetlenül a faiskolákat ok­szerűen berendeztetni, azoknak egy buzgó s értelmes gondnokot rendeltetni, a faiskoláknak más czélokra való használatát büntetés terhe alatt betiltatni, köz­ségi tanodákban a gyermekeknek a faültetésre oktatását az illetők szoros felelőssége alatt meghagyni, s hivata­los utazásai alatt e fontos ügyre beható figyelmet fordí­tani, — az eredményről pedig folyó évi december vé­géig ide kimerítő jelentést tenni. A cs. k. hadügyministeriumnak 1864. évi augustus 1-ről 5555/2. oszt. sz. a. az országos hadfőparancsnokságh­oz intézett rendelete. Tett kérdés folytán, a cs. k. h­adügyministerium az illeték­szabály 2-ik kiadása 120. §-nak kiegészíté­séül közhírré teendőnek találja, miszerint az 1857-ik év május 22-ről 1819/2. oszt. és 1862-ik év julius 21- ről 4979/2. oszt. sz. a. kelt rendeletek, a­melyek sze­rint élelem-hiány miatt magukat felvétel végett jelentő szabadságos és tartalék-seregbeli legények felvételrei kijelölése kereset­képtelenségükről szóló hivatalos bi­zonyítvány bemutatásától feltételeztetik,­­ továbbra is hatályban maradnak. Megengedtetik továbbá, hogy végelbocsátási ok­mányuk kiadásáig szabadságolt katonák, hadszolgálat­­rai alkalmas voltuk esetében, az említett szolgálatrai felvétel végett még akkor is bemutattathatnak, illetőleg kijelöltethetnek, ha az általános elbocsátási határidő, a­midőn ezek a katonai kötelékből kikeletkeztetnek, a három hónapon túl még le nem járt, a szabadsági ok­mány még kezeikben van, s ez okból feltételeztethetik, hogy végelbocsátási levelük nekik még ki nem szol­gáltatott. Ilyen, az elbocsátási határidő után bemutatott ka­tonák azonban ezen új beállás által azon kötelezettsé­get vállalják magukra, hogy további egy évre, azaz : a legközelebbi elbocsátási határidőig, tényleg tovább szolgálnak, mely esetben ők, az általános illeték-sza­­bályelvek szerint, a kár-illeték élvezetébe is lépnek. Három hónap lefolyta után, mely idő alatt minden kiszolgált katonának végelbocsátási levelének megszer­zésére módja volt, ha ezen okmány idejekorán nem kézbesíttetett, ily egyéneket szolgálatba felvétel végett bemutatni nem szabad, és ők, még azon esetben is, ha szabadságlevelük kezeikben volna is, a katonai köte­lékből végleg elbocsátottaknak tekintendők. A­z*s. It. pénzü­g­yiiiiiiizterium 1864. oct. II*tíi kibocsátványa 15 ft-, 7 ft-, 2 ft- 50 kros, 90 kros, 36 kros s 3 kros bé­­lyegj­egyek behozatala iránt; érvényes az egész birodalomra nézve. Azon baj elhárítása végett, miszerint több bélyeg­­tarifa-tételek csak több mint két bélyegjegy alkalma­zása által töltethetnek be, hat új bélyegjegy-kategória hozatik be, melyek 15 ft-, 7 ft-, 2 ft 50 kr-, 90 kr-, 36 kr- s 3 krnyi összegekre szólanak, s lehetővé teszik azt, hogy a jelenlegi tarifa összes illetéke, miknek bélyeg­jegyek általi lefizetése van megrendelve, legfölebb két bélyegjegy alkalmazása által eszközöltessék. Ezen új bélyegjegyek az 1864-ki december hónap második felében fognak áruba bocsáttatni. A jövőre nélkülözhető 18 ftos, 16 ftos, 14 ftos, 8 ftos, 72 kros, 30 kros, 12 kros s 6 kros bélyegjegyek készítése megszüntetett. A közönség kezei közt lévő, említett kategóriák­­beli bélyegjegyek bevonása egyelőre nem lesz eszköz­­lendő, azonban azok birtokosainak szabadságukban áll, azoknak más bélyeg-osztályokérti kicserélését kí­vánni. P 1 e n e r s. k. NEMHIVATALOS RÉSZ. Giladstone, az angol kincstár-kanczellár beszédei.­­ Azon beszédek, melyeket e hó folyamában Gladstone angol minister több városokban tar­tott,az egész mű­velt Európában nagy figyelmet ébresztet­tek , s nem csupán azért, mert oly jeles államférfi mond­ta ki leplezetlenül véleményét, kit az angol közvéle­mény már­is P­a­l­m­e­r­s­t­o­n utódául jelöl ki, ha­nem azért is, mert e beszédek tartalma valóban komoly megfontolást érdemel. Minket azonban beszédeinek nem azon részei ér­dekelnek, melyekben az angol finánszrendszer, Anglia külügyi politikája, s a September 15-ei conventio felett mondja ki véleményét, mert mi magasabb politikával nem akarunk foglalkozni, s a levegőt hiába verdesni, hanem különösen két tárgy felett nyilvánított nézetei frissítettek fel emlékezetünkben némely dolgokat, me­lyeket már kezdünk elfelejteni. Ugyanis Anglia finánczministere először is a szabad kereskedés mellett tör lándzsát, s minden véd­­vámrendszert hibás nézetnek nyilvánít. Másodszor komoly szavakkal határozottan kár­hoztat minden területi terjeszkedést, országhódítást, s ezeket káros, sőt bűnös merényleteknek kiáltja ki. A tisztelt miniszer mindkét elve elméletileg an­nyira igaz, annyira rendíthetlen, hogy ezek c­áfolatá­­ba ereszkedni is kábaság lenne. És mégis e szép elvek egy angol minister szájá­ból, kimagyaráz­atlan benyomást tettek reánk. Mert ha a védvámrendszerhez való ragaszkodás tévedés ; s ha az országhódítás, területi terjeszkedés bűn, úgy mind a tévedésben, mind a bűnben épen az angol nemzet az, mely fenékig kiürité a poharat. Ezért a szónokló angol minister nekünk úgy tűnt fel, mint oly öreg gavallér, ki fiatalságában az élveze­teknek és kicsapongásoknak örömeiben torkig úszott, de most már bűnbánatosan az ifjúságnak tart épületes feczkéket, hogy az erény útjait soha el ne hagyják. Ily helyzetben senki se veheti rész néven tőlünk, ha az angol minister beszédei némi gyanút gerjeszte­nek bennünk, mintha e beszédek némi tendentiával mondattak volna, s tulajdonképen nem is az angol nemzetre magára, hanem más nemzetekre, különösen a francziákra és észak-amerikaiakra valónak számítva. Mert, hogy oly nemzet,mint az angol, mely eddig erőszakos hódítások, véres, sőt irtó háborúk által a világ minden részében, zugában magának vagy 40—45 or­szágot s gyarmatot szerzett, szerzeményét most már békében szeretné élvezni , ezt nagyon természetesnek, s önérdekével nagyon kiegyeztethetőne­k találjuk. S mivel két hatalmas vetélytársnak, t. i. Franczia­­országnak és Észak-Amerikának egyik vagy másik an­gol birtokra könnyen étvágya támadhatna; vagy ha ez nem is, az egyik Afrika északi részében, másik Amerikában mindig tovább terjeszkedhetnének, s a földgömb e részeiben lassan-lassan az angol befo­lyást kiszoríthatnák: ez okból dicsérni lehet a circum­­spectus angol ministert, hogy m­ás nemzeteket a területi terjeszkedéstől s hódítástól elijeszt, sőt ezt bűnnek ki­áltja ki. De még azért nem vagyunk meggyőződve, hogy az angol jövendőre maga is el akarja hagyni e bűnt, melyben eddig annyira lélekzett; vagy hogy más ba­rátságos nemzeteket, ha nem tettel is, legalább jó tanács­csal visszatart minden területi terjeszkedéstől. Lega­lább a piemonti király terjeszkedése irányában kö­vetett angol politikában nyomát se találjuk Glad­stone elveinek, így vagyunk azon elvével is, mely a szabad kereskedés lobogóját tűzi ki. Miután az angol a maga mezei gazdaságát, ipa­rát, kereskedését, hajózásét nem védvám mellett, mert még ez kevés, hanem valódi prohibitív rendszer gyá­­molítása által felvirágoztatta, most már szabad keres­kedésre, szabad versenyre hívja fel a külföldi nemze­teket, hogy e szabad versenyben a gyengébbeket agyon­versenyezhesse. Nyers­termelő országok érdeke is a szabad ke­reskedés. De azért más nemzeteket sem kárhoztathatni, ha fejlődő iparukat erősebbek ellen védeni kívánják. Mert bár igaz az, hogy igen sok esetben a védvám mellett felnevelt ipar csak üvegházi növénynek mondható , de e miatt józanul senki sem kívánhatja, hogy több száz millióra menő nemzeti vagyont rögtön pusztulásnak engedjük át csak azért,­­ hogy az angolok még gaz­dagabbakká legyenek. És épen e tekintetek miatt nem hiszszü­k, hogy Gladstone beszéde a testvér Észak-Amerikában, mely még mindig makacsul ragaszkodik védvámrend­­szeréhez , sok proselytát szerezne, mert ha J­o­h­n Bull ügyes számító, még Jonathan bácsi is az ám! Erdélyi ügyek­. S. C. N­a g­y-S z e b e n, oct. 19. A mai napi­renden a legfontosabb tárgyak egyike állt, mely az ösz­­szes erdélyi lakosok érdekét különleges erdélyi tekin­tetben érinti; ez az országgyűlési bizottmánynak jelen­tése az erdélyi földtehermentesítési alapnak az 1864-ks közigazgatási évre szóló költségvetését illető törvény­­javaslatról ; egyik legfontosb tárgynak nevezték ezt, mert az erdélyi földteh­ermentesítési alaphoz szol­gáltatandó összegek a közvetlen adók summáját felülhaladják. A hivatkozott jelentés 3 részre osz­tatott föl: az első éles — mondhatni, nem egészen iga­zolt — bírálata az 1854. jun. 21-ki úrbéri pátensnek s bírálati összehasonlítása annak a Magyarország és né­met- szláv tartományok pátensével; az erre vonatkozó ítélet hiányossága valószinüleg abban találja okát, hogy a bizottmány az úrbéri viszonyok különbségét Erdély­ben s a többi tartományokban ignorálni látszik. A má­sodik rész, melyre a jelentés oszlik, azon mindenesetr­­e alapos körülmény előrebocsátása után, hogy Erdély a földtehermentesítési alapból eredő terhet nem képes elviselni, következő indítványokat tartalmaz : A) hatá­rozza el az országgyűlés, miszerint egy legal, fölter­­jesztvényben határozottan kifejeztessék, hogy Erdély egyáltalában nem képes magasb földteh­ermentesítési pótlékot mint 50 krt egy forintjától viselni. Erdély kénytelen a birodalomnak kamatnélküli s a visszatérí­tés fentartása nélkül utalványozandó pótlékok általi tá­mogatását már most kivárna s ezen igényt tökéletesen jogosnak tartja; B) határozza el az országgyűlés, miszerint a fölterjesztésben a jogos várakozások fe­­jezendők ki : I) a kormány az 1865. és 1866-ki földtehermentesitési költségvetést az országgy. elnök­ségnek haladék nélkül, minden részletekkel ellátva, át fogja szolgáltatni; s egyszersmind 2) a tőkelefizetés czéljából az országgyűlésnek törlesztési tervet fog jó­váhagyás végett előterjeszteni; 3) a kormány ugyanak­kor az országgyűlésnek kimutatásokat fog előterjeszte­ni : a) az eddig mentesített s még mentesítendő földek­ről, holdak szerint számítva; b) a földtehermentesítési ügyletnek egész keresztülviteléről az ország hegyi hely­ségeiben, az összes lehető részletekkel; s e) az összes tanácskozási jegyzőkönyveket s okmányokat közlendi, melyek alapján az erdélyi földtehermentesítési pátens felállíttatott. és határozza el továbbá az országgyűlés, miszerint kerestessék meg a kormány, hogy a külön­böző feleknek, kiknek úrbéri kárpótlásra nem volt igé­nyük, tévesen kiszolgáltatott 103,572 ftnyi előleg-ösz­­szeget kamattal együtt haladék nélkül a földtehermen­tesítési alapnak megtéríttesse . De határozza el az or­szággyűlés, miszerint az Aj alatt előrebocsátott kívánat­nak az Aj aj bj cj alatt érintett okmányok alapos tanul­mányozása általi tökéletes indokolása, s az 1865. és 1866-ki földtehermentesitési költségvetés időszerű meg­vitatása végett már most egy bizottmány választassák, s annak egybehivatása az országgyűlési elnökség által a fennterintett okmányok beérkeztétől függővé tétes­sék. — Végre az idevonatkozó kormmányelőterjesztvény elkésett beérkeztére történik utalás. A 3-ik rész az 1864-ik évi pénzügyi időszak költségvetését tartal­mazza, a­mint az a bizottmányi tanácskozásokból ki­került, melyre a részletes vita alkalmával vissza fogunk térni. Bérha az ülés 4 óráig tartott, mégis nem lehet­ az általános vitát befejezni. A legtöbb beszéd velejét a megváltható szolgálmányok megváltását illető törvény­­javaslat tárgyalása alkalmával az adópótlékok elvisel­­hetlensége stb. iránt emelkedett panaszok ismétlése képezi.­­­ Napirendre térés előtt az erdélyi országos hozzájárulási alapnak 1863—64 és 65-ik évekre szóló költségvetését illető törvényjavaslatok 3-ik felolvasás­ban elfogadtatnak. Lázár Sándor k. kormánysz. taná­csos korm. képviselőül mutattatván be, napirendre tér az ülés. — Klein tudósitó, indokolt előadásában említi többek közt, miszerint a hűbéri befolyások teljes virágzásban álltak, midőn az úrbéri patens Erdély szá­mára létrejött, mert csak igy történhetett, hogy a kár­térítési összeg Erdélyben 697 □ mérföldnyi területért, melybe a magyar városok, taksás- és bányahelyek szintén be vannak foglalva, 80 millióra fog menni, bárha ezen összegbe az utólag kártéritendő földekért a ka­matok s a tizednek egy nagy része 1848. óta té­vedésből nem vétetett föl, s ezek mintegy 16 mil­liónyi töke után 17 évre majdnem ugyanannyit tesznek mint maga a tőke. Az úrbéri patens, mely magán­jogo­kat teremtett, nem mellőztethetik ugyan ezen jogok sértése nélkül, sőt nem is változtattathatik; azonban Erdély, mely más tartományok úrbéri adósságainak megváltásához hozzájárul, azon körülménynél fogva, hogy földtehermentesítési pótléka 104% krt tesz egy adóforint után, annál inkább igényelheti teljes joggal a bírod. kincstár segélyét, miután ezen adósság az 1856. jan. 1-i legm. patens 7-ik §-a szerint a birodalom által biztosittatott­ Szónok végül komor képet nyújt az egész ügyről, s a földteh­ermentesitési ügyet méregfával hasonlítja össze, mely Erdélynek minden életnedvét kiszárítja. A kormányképviselő kifejti, hogy a bizott­mányi munkálat hiányos, mert a bizottmány sem az 1862-ik év megállapított számaihoz, sem az 1863-ik év megközelitőleges összegéhez nem tartotta magát költ­ségvetésében; aztán a fönnforgó számok is össze vannak keverve, részint pengő pénzben, részint austriai érték­ben idézve; a munkálatnak a bizottmányhoz a kellő összegek gyors helyesítése végetti utasíttatását óhajtja. Thiemann visszautasítja azon megrovást, mely a kormány ellen az úrbéri patens létrejöttét illetőleg emeltetik, s megfontolásul ajánlja, hogy annak alapul semmi más anyag, mint az 1819-ik évi hiányos összeírás szolgált; elismeri, hogy a patens végrehajtásánál sok visszaélés fordult elő ; de minthogy az úrbéri pa­rag­­várad, October 16-án 1864. A megyei életben előforduló nevezetesebb tények és mozzanatok, úgy hiszem, mindenkor érdemesek arra, hogy nyilvános­ság elé hozassanak, főkép akkor, ha ezek nemcsak he­lyi, hanem közérdekűek. Ezen szempontból indulva ki, a közönség érde­kében vélek cselekedni, midőn Bihar megyében legújab­ban készített s már meg is nyitott két u­ról becses lap­ja hasábjain néhány szóval emlitést teszek. A Nagyváradról Belényesbe vezető országút az ismeretes Felix-fürdőnél megszakadva,­ kénytelen vala az utas eddigelé nagyobb távolságra készitetlen s igy természetesen igen kényelmetlen uton haladni, mig is­mét a készített útra térhetett át. Ezen bajon segítendő megyei kormányzónk a múlt évben intézkedést tön, hogy ezen át Magyar-Csékén keresztül tökéletesen ki­építtessék, s a Nagyváradról Belényesbe vezető útvonal egészen járható állapotba tétessék. Intézkedésének eredménye jön, hogy ezen útnak egy mértföldnyi tá­volságú készítetlen része, kevés hiánynyal, mi ugyan e hó folytán szintén el fog háríttatni, most már annyira elkészíttetett, miszerint a közlekedés azon akadály nél­kül történhetik. Nevezetesebb ennél a Belényesből Kristyófon keresztül Halmágyra vezető, s így Bihar megyét Zaránd­­megyével egyenes vonalban összekötő útvonal kiépíté­se. Ezen útvonal létezett ugyan eddigelé is, de a köz­lekedés rajta annyira meg volt nehezítve, hogy azt csak ritkán s nagy megerőltetéssel lehetett használ­ni, posta­ útnak pedig épen nem, hanem az ebbeli közlekedés Bihar­ és Zaránd megye között Aradon ke­resztül igen nagy kerüléssel történt. Kristyórról ugyan­is ezen at oly magaslaton vezetett keresztül, hogy az utazók kénytelenek voltak szekereiket a szomszéd helységekből bérelt ökrökkel felvonszoltatni, s lefelé csak úgy ereszkedhettek, ha két kereket kötöttek meg. Most ezen it, főispáni helytartónk bölcs rendelkezése folytán, olyanná lön változtatva,hogy a ki ezelőtt egy év­vel utazott rajta, most nem ismerne rá. Múlt 1863. évi oct. 1-én kezdettek meg a munkálatok s noha 5—6 öl­­nyi bevágásokat kellett tenni a hegybe, s néhol 7—8 öl­­nyi szélessé kiterjeszteni, most mégis ezen munkálatok annyira befejeztettek, hogy az út tökéletesen úgy fel­felé, mint lefelé, minden nehézség nélkül járható; mi­nélfogva az i. hó 12-én főispáni helytartónk által a kö­­zellévő községek elöljárói és lelkészei, az illető járási tisztviselők és működő mérnökök, úgy több vendégek jelenlétében, kik ez alkalomra még Nagyváradról is ki­rándultak, a hegy tetejére alkalmazott taraczkok dur­­rogtatása közt ünnepélyesen megnyittatott s a közleke­désnek átadatott. A megnyitásról jegyzőkönyv vétetett fel, mely az összes jelenlévők által aláírva a megyei le­véltárba tétetni határoztatok. Köszönet nyilvánítása mellett kell itt megemlíte­nem, hogy Szaniszló Ferencz nagyváradi lat. sz. püs­pök­i exclája a kérdéses út kiépítéséhez szükségelt földterületet minden kárpótlás nélkül kegyeskedett át­engedni. Megyénkben eredetileg a szüretelés ideje f. hó 25-re volt kitűzve, azonban a közbejött fagyások kény­­teleníték a megye kormányát az ebbeli határidőt előbb­re tenni, minthogy a hideg egészen megvette a szőlőt, s az már rothadni kezdett, és a tőkékről nagy részben lehullott. Időjárásunk az elmúlt évnegyedben igen változó volt, különösen július havának 15 és 20-dika között rendkívül gyorsan és váratlanul történt a légmérsék változása, így július 17-én reggel + 8, délben -1- 31, estre 7 órakor pedig + 6 fokot mutatott a hévmérő.­­ Az esőzések gyakoriak voltak. Az egésségi viszonyok általában kielégítőknek mondhatók. Járványilag a vér­has mutatkozott ugyan, de lefolyása kedvező volt. Mar­havész a megyében egyedül Érmihályfalva községében mutatkozott, itt azonban nagy mértékben, mennyiben 858 marhalétszámból 377 darabot ejtett áldozatul. A lehető legszigorúbb szabályok alkalmazása folytán mind­azonáltal e rész tovább nem terjedett. 1. 1. Ada (Bácsvármegye). A tiszai koronás szabadal­mazott kerület képviselői, s ezen kerülethez tartozó M­­artonos, Ó-Kanizsa, Zenta, Ada, Moholy, Petrovoszelló, Ó-Becse, Földvár, Turia és Szt.-Tamás, összesen tíz község elöljárói és képviselői által még 1858-ik év oct. 15-én Ó­ Becsén tartott gyűlésben egyhangúlag elha. Vidéki levelek s­ ­ens revisiója a legmerészebb eszköz volna az orvoslás­ra, ennélfogva a jövőre nem létezik alkalmasabb esz­köz, mint a legszigorúbb ellenőrség. Herber­th a 19. század eszméjével meg­­egyeztethetlennek találja, hogy a megváltásra a szé­kelyek és szászok szabad nemzete bizonyos megvál­tási tartozás igájába fogatott; a patens határzatai azon kelepcze következménye, melyet a feudálisok 1854-ben az akkori cs. kir. helytartóságnak vetettek, miután ak­kor is az engedékenységből politikai czélokat hittek elérni; szónok a­nélkül, hogy már létező magánjogokat sérteni akarna, a patens revisióját óhajtja, tartózkodik azonban az erre vonatkozó indítvány tevésétől. B­u­d­a­kje­r a földtehermentesítés összegét 90,000,000-nál többre teszi, s azon kedvezőtlen követ­keztetésre jut, hogy, a pótlékot nemsokára 1 ft 50 krra kell majd emelni. Erdély, tekintve jelenlegi állapo­tát, nincs azon helyzetben, hogy a rárótt terhet el­viselhetné; a visszautasítás ellen, mint azt a kor­mányképviselő indítványozza, határozottan kikelt, mi­után a bizottmány az államszám­vevőség által átadott hiteles adatokat dolgozta fel. A bizottmányi indítvány mellett még Schuller plébános, Birthler és M­o­g­a beszélnek. Miután K. Friedenfels indítványozza, hogy a bizottmánynak a számok helyre­igazítására 24 órai idő engedtessék, s miután a kor­mányképviselő ez indítványba megegyezett, az ülés befejeztetik. Legközelebbi ülés holnap.

Next