Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-27 / 246. szám

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-h­ivatal Pesten 346. Sz. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Győri Pál papirkereskedésében (hatvani­ uteza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. Magán­­hirdetésiek­ : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrsíli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurt’b­an Molten Ottó; Hamburg-Altenában Hannenstein és Vogler; Hamburg­ban J­­ürgh­elin Jaltai»; Lipcsében Engler H., Illően és Fort uraknál. Buda-Pest. Csütörtök, October 27. 1864. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 írt. Félévre....................8 írt. 50 kr. Negyedévre....................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. .­­ . cs. l­. Apostoli Felsége f. évi oct. 21-től kelt legfelsőbb határozatával, G­y­ö­r­f­f­y László czimzetes püspököt és nagyprépostot a nagyváradi róni­­katb. székeskáptalannál, az egyház­i állam körül szerzett ér­demeinek elismeréséül, dijelengedés mellett, a Lipót­­rend kiskeresztjével legkegyelmesebbek földiszi­ni m­úl­­tb­anMfcf .éviHAOTb .u./ yom­a .«irt«) Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 22-töl kelt legfelsőbb határozatával, Purgstaller Józsefet, a kegyesrendiek tartományi főnökét, az irodalom s az ifjúság nevelése körül szerzett sokévi érdemeinek el­ismeréséül, a Ferencz-József-rend kiskeresztjével leg­­kegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Ő cs. kir. Apóst. Felsége f. é. oct. 23 -tól kelt leg­felsőbb határozatával R­o­ssz­t­v Józsefet, Tolna­megye kir. biztosát, a legfelsőbb megelégedés kifejezé­sének legkegyelmesb megengedése mellett, kir. taná­csosi czim­mel dijelengedés mellett felruházni méltóz­tatott. (­ cs. ki Apostoli Felsége f. évi oct. 23-tól kelt legf. határozatával Becs­ke Lajost, Szabolcsmegye első alispánját és S­c­h­l­a­m­a­t­i­n­g­e­r Endr­ét, Vas­­megye első alispánját kir. tanácsosi czimmel ditelenge­­dés mellett lett kegyelmesebben felruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 23-ról kelt legfelsőbb határozatával B­e­z­e­r­é­d­y Miklós hétsze­­n­élynököt és czimzetes püspököt és J­eszensz­k­y János hétszemélynököt, az előbbinek a hétszemélynöki állástól legkegyelmesebben fölmentése, s az utóbbinak állandó nyugalomba helyeztetése alkalmával, sok évi 11, s hasznos alkalmaztatásukért, dijelengedés mellett a magyar Sz.-István rend kiskeresztjével legkegyelme­sebben földisziteni méltóztatott. (­ cs. k. Apostoli Felsége f. c. oct. 23-ról kelt legf. határozatával Szerb Tivadart, Arad megye főispánját s Novák Ferenczet, Zalamegye főispán­ helytartóját a hétszemélyes tábla ülnökeivé legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 23-ról kelt legf. határozatául Ambros­z Jánost, Komáromme­gye főispáni helytartóját a magy. kir. helytartótanács tanácsosává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 23-ról kelt legf. határozatával legkegyelmesebben elrendelni mél­­tóztatott, hogy Ferericzy Ignácz Ugocsam­egye s Zer­dalve­l­yi Károly Liptómegye kir. biztosainak állandó nyugalomba helyeztetésük alkalmából a legma­­gabb megelégedés kifejezése tudtukra adassék. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 23-ról kelt legfelsőbb határozatával, Pápa György udv. tanácsost s a magyar udv. kanczellária előadóját Arad-, L­á­n­­c­z­y József főispáni helytartót Abauj-, L­e­h­ó­c­z­k­y A szerb irodalom és képviselői. Európa nyugati része sokáig nem sejté azon szel­lemi törekvést, mely a keleti kereszténység körében nyilvánult. Átalában azt hitték, hogy a nehéz nyomás, melyet az ozmanlik a gyaurokra gyakorlanak, ez utób­biakban a regeneratio minden csiráját megsemmisiték; azonban a hős stoicismus, melylyel a rajahk sorsukat tűrték, nemcsak a tért tartá fenn egy boldogabb jövőre, hanem talentumokat is teremtett, melyek tudni fogják e tért művelni. A­kinek alkalma van a keleti kereszté­nyek életébe pillantani, tökéletesen meg lesz győződve az iránt, hogy állításunk való. Különösen áll ez a 49 év óta felszabadult szer­­bekre. Ezen népfaj egész keleten kétségkívül a leg­erősebb, intensív tekintetben a legélénkebb s ennél­fogva legreményteljesebb, — szellemi ereje forrásait a csaknem 500 éves török zsarnokság alatt oly gondosan s tisztán érzé meg, hogy lehetséges volt, mindjárt a felszabadulás órája után oly férfiakat felmutatnia, a­kik, mint Karatscnitsch W. tiszteletreméltó helyet fog­lalnak el Európa tudományos nagyságainak körében. A szerbek tudományos teremtő ereje mint Phönix kelt ki a romból, melyben félszázadig volt eltemetve, és alig éltek szabadon néhány évtizedet, máris jelentékeny előmenetelt tőnek a politika­ társadalmi, valamint a szellemi lét minden körében is. A­mi különösen irodalmukat illeti, abban oly ne­veket mutathatnak fel, melyek nemcsak az ő, hanem az európai tudományosság egén is mint első rangú csilla­gok tündökölnek. Nem említjük azokat, kik már a történelemhez tartoznak és csak a most élők s mun­kálkodókra szorítkozunk, oly férfiúval kezdvén meg ismertetésünket, a ki mint nyelv- és régiségbúvár első helyen áll. Neve : Gjuro Danieli. Legelőször is néhány szót e férfiúnak a szerb iro­dalom és történelem körüli jelentőségéről. Ha Karatschitsch az alapot teremté, melyen a szerbek szellemi műveltsége felépittethetett, Danicic nem csekélyebb érdeme, hogy ezen épület lényeges ré­szét ő emelé fel. Danicic volt az első, ki a tudományos syntaxist teremté, mely munkába­n előtte senki sem fo­gott, de nem is foghatott. Tekintetbe veendő t. i., hogy egy ily munkához megkívántat, minden előleges anyag hiányzott, még pedig nemcsak a szerb, hanem több­László föispáni helytartót Zemplén-, báró Barkó­­­c­z­y Ferencz föispáni helytartót Torna-, N­e­h­re­bec­z­k­y Sándor föispáni helytartót Ung-, Korc­s­­k­a Józsefet Gömör megye kir. biztosát Hont-, Bony­­h­á­d­y Gyula rendelkezés alatti megyefőnököt Békés-, Francisci Jánost, a magyar helytartótanács taná­csosát Liptó-, Csernyus Endrét, a magyar hely­tartótanács tanácsosát Baranya-, Skublics Gyu­lát, a magyar helytartótanács tanácsosát Zala-, gr. V­a­y Dánielt Szabolcs-, B­e­z­e­r­é­d­y Kristófot Veszprém-, S­z­i­r­m­a­y Józsefet Ugocsa-, Kubinyi Rudolfot Gömörmegyék főispánjaivá, és Sorbán Jánost, Biharmegye alispánját Kővár­­vidéke főkapitányává legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. Ő cs., kir. Apostoli Felsége f. é. oct. 23-tól kelt legfelsőbb határozatával M­a­u­k­s Norbert kir. táblai ülnököt, ugyanekkor öt dijelengedés mellett udv. ta­nácsosi czimmel ruházván fel, Szepes-,­ továbbá C­h­e­r­­nel Elek kir. táblai ülnököt Vas-, és Lipthay Gyu­lát,­ Esztergom m­egye alispánját Komárommegye fő­ispáni helytartóivá legkegyelm­esebben kine­vezni aaéltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 23-ról kelt leg­felsőbb határozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy gr. C­s­á­k­y Ágoston örökös főispán a tizenhat szepesi városok kerületének administratori minőségben folytatott kormányzásától fölmentessék s annak igazgatása kir. biztosi minőségben, M­a­u­k­s Norbertre, Szepesmegye főispáni helytartójára ruháztas­­sék át. A cs. kir. Apostoli Felsége f. é. oct. 14-töl kelt legfelsőbb határozatával a nagyváradi róm. kath­. szé­keskáptalan kanonokainak, és pedig Fogarassy Mihály örkanonoknak az éneklőkanonoki, Juná­k István székesegyh. főesperesnek az örkanonoki, gróf Haller Ferencz krasznai főesp­eresnek a székesegy­házi főesperesi, H­o­v­á­n­y­i Ferencz középszolnoki főesperesnek a krasznai főesperesi és H­á­z­­­y Károly kanonoknak a közép­szolnoki főesperesi állomásra tör­tént fokozatos előléptetését legkegyelmesebben hely­benhagyni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. é. oct. 17-től kelt legfelsőbb határozatával W­e­b­e­r Adolf tanárt s az igazgatási ügyek ideiglenes vezetőjét a zágrábi gym­­nasiumnál, ezen tanintézet valóságos igazgatójává leg­kegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A h­orvát-szlavon kir. udvari kanczellária M­a­r­­kovics János tanárt s az alreáliskolával összekötte­tésben álló fiumei olasz főiskola ideiglenes igazgatóját, a nevezett tanintézet valóságos igazgatójává nevezte ki. Változások a cs. k. hadseregben. K­i­n­e­v­e­z­t­e­tt­e­k: Az i. sz. Ferencz­ József Császár gyalog-ezredben , nemes N­­a­b­e­r­m­a­n­n Henrik őrnagy alezre­dessé, s Horst Gyula első­ osztályu százados s zászló­alj-parancsnok őrnagygyá, nyire minden más szláv nyelvben is. (A cseh nyelvben még a híres Dobrowski sem tudott a tudományt kielé­gítő syntaxist készíteni.) Dr. Miklositsch, most már ta­nár s a birodalmi tanács tagja, azt mondja e műről: „Danici­ syntaxisa nemcsak megfelel minden követel­ménynek, melyet ily munkához csatolunk, hanem czél­­szerűsége, tüzetessége és tökéletessége által is kitűnik. Egyetlen igazolatlan tétel sincs benne, míg az idézett példák mind az irodalomból merítvek; továbbá a szerb irodalom egy időszaka sem mellőztetett el benne, ha­nem annak emlékei a 12-dik századtól kezdve napja­inkig bámulatos szorgalommal aknáztattak ki. Ki merem mondani, hogy a syntaxisról egyetlen szláv nyelv sem mutathat fel oly kielégítő munkát mint Da­­nichcé.“­­ Oly illetékes férfiú ítélete mint Miklositsch, eléggé bizonyítja e mű jóságát. De nemcsak a nyelv tudományos fejlődésére gya­korolt közvetlen hatást, hanem az ország történelme is sokat köszönend neki. Az idők mostohasága által sok történelmi emlék veszett el, ezek nagy része ide-oda szóratott szét, m­íg egy részéről a századok titokszerű pecsétje csak 1840 körül szakíttatott le. Szerbia régi­ségeinek fölfedezésére nagy erőfeszítés fordíttatott. A nagy képzettségű Danicic kutatásai oly művet hoztak napvilágra, a­mely mindenekelőtt van hivatva a szerb történelmet érthetőbbé tenni, és a hézagokat kitölteni. E munka egy „Szótár a szerb irodalmi emlékekből“, a­mely Julia herczegnőnek van ajánlva és pártfogása alatt jelent meg. Azonban e szótárban nemcsak a történelem, hanem a földleírás is tekintetbe vétetett, úgy hogy az, miként Miklositsch joggal kiemeli, a historikusra nézve ép oly nélkülözhetlen mint a geographia. A tudomá­nyos képzettséget és a fáradhatlan szorgalmat, a­mely e munka létrehozásához szükséges volt, Miklositsch a „Widow-Dan“ által közlött bírálatban különösen föl­említi: „Szerző — úgymond — nem kimért fáradsá­got, hogy a néha elferdített történelmi neveket érthe­tőkké tegye, és e végből derekasan körülnézett népe történelmében , a geographikus nevekre hasonló figyel­met fordított, és azokat rendelkezésére álló minden eszköz s a legújabb források segélyével is mindenütt lehetőleg pontosan igyekezett meghatározni. E munka, a­mely nagy értelmet, pontosságot s alapos szakisme­retet árul el, mindenkire nézve nélkülözhetlen, a­ki a szerb nép régiségeivel foglalkozik; az eddig ismeretes forrásoknak új értéket kölcsönöz, mert azokat használ­hatóvá teszi, és szerző tudományos komolyságának mar­­adandó emléket biztosítand.“ Azonban nem csupán ezen két munka, — melyek mindenesetre egy egész tevékeny élet állandó emlékét s díszét képezendik, — örökíti Danicic nevét a szerb Nyugdíj­aztattak. Judi Ernő alez­redes az I. sz. Ferencz-József Császár-gyalog-ezredben, saját kérelmére, ezredesi ranggal ad honores; Hause­h­ka Ferencz alezredes az 19. sz. Ru­dolf Koronaherczeg-gyalog-ezredben; treuenfeldi Lenk József első-osztályu százados a hadseregben, s század-parancsnok a ham­burgi hadoncz-intézetben, saját kérelmére, mint őrnagy. Becker János első-osztályu százados a 4. sz. Ferencz­ József Császár-dzsidás-ezredben, őrnagyi rang­gal ad honores. NEMHIVATALOS RÉSZ. A déli vasút árszabálya. J.? II. Bontonx ur az ellenvetéseket sorban megczáfolni akarván: a gabnakereskedésnek, s a­ gabona vitelbérének is szentel egy külön czikket. Mi nagyon kiváncsiak voltunk, hogy mivel védi szerző azon tényt, hogy a birodalom leg­fontosabb kiviteli czikkére, a gabonára nézve a vitelbérleszállítást a déli vaspályatársulat még eddig nem találta megengedhetőnek, holott ezt a fára nézve már jó sikerrel alkalmazta. Azonban meglepetésünkre Bontoux úr válasza s illetőleg felvilágosítása épen a gabona vitelbérére nézve minden kritikán alul felületes, gyenge és tarthatatlan. A­helyett, hogy tökéletesen fejtegetné azt, hogy a buda-triesti vonalon a mostani vitelbért, mely mázsánkint mértföldre 1 krajezárt, s az egész vonalra 83 krajezárt tesz, miért nem lehet például 70 vagy 60 krajezárra leszállítani, egy­szerre azon legszélső indítványnál állapodik meg, mely a gabona vitelbérének felényire va­ló leszállítását kívánja. És ez indítványra tűzbe jővén, erre egysze­rűen azt válaszolja , hogy lehetetlen, mert ennyi árnál magának a társulatnak többe kerül a szállítás, ennyi ár mellett tetemesen veszítene; tehát ily körülmények közt dőreség a társulatot roppant forgalommal kecsegtetni, mert ez any­­nyit tenne, mint arra unszolni a társaságot, hogy minél alább szállítsa a vitelbért, hogy a növe­kedő forgalommal annyival többet veszíthessen. Megvalljuk,e választ szerfelett könnyelmű­nek találjuk ily fontos tárgyban, mely életkér­dése a magyar koronás országoknak. Mert először: ha igaz lenne is az, hogy a társulatnak magának a gabona szállítása a bu­da-triesti vonalon többe kerülne mértföldenkint 0.50, s az egész vonalon 41 % krajczárnál, még innen nem következik, hogy az egész vonalon történelemben; más művei is a legmaradandóbb elis­merést érdemlik. Danicicnek már első munkája is „Harcz a szerb nyelvért“, melyet 22 éves korában írt, roppant hatást gyakorolt, mert azt a hosszú vitát, me­lyet az újabb s régi iskola követői elég hevesen vívtak egymás ellen, befejezé és a szerb haladási pártot teljes győzelemre vezette. Itt nincs helyén ezen vita lényegét elemezni, de annyit megjegyzünk, miként az ellenpárt a legelőkelőbb körökben birt tagokkal. Fölebbi czimű műve hatásának bizonyítéka gya­nánt idézhetjük az akkori (1847) titkár, Steitsch H. kö­vetkező szavait, melyeket, ámbár Danicic ellene volt, a szerb senatusban mondott: „Így még egy szerb sem irt.“ Az imént mondottak eléggé bizonyítják, mily je­lentőséggel bir Danicic a szerb irodalom történetében, és most lássuk rövid életrajzát. (Vége köv.) Magyar tudományos akadémia. October 17-én a nyelv- és széptudományi, s Octo­ber 24-én a philos., törvény és történettudományi osz­tályoknak volt ülésük. A nyelv- és széptudományi osztály ülésében B­u­­denz József lev. tag, cseremisz tanul­mányaihoz írott bevezetését olvasá. Olyféle elő­adás, mely az összes nyelvtudományhoz is becses ada­lékot nyújt. Egyszersmind két alapos bírálatot ballánk Horácz leveleinek magyar fordítása felett, mely kiadás végett nyujtatott be az akadémiához, de a mely a bí­rálók szerint még iskolai kiadásra sem érdemes, nem­hogy arra volna méltó, hogy az akadémia ez ége alatt jelenjen meg. Az October 24-ei ülésnek három értekezés ké­­pezi tárgyát, két philosophiai és egy nemzetgazdasági. Lássuk mindenekelőtt az utóbbit. Jeles nemzetgazdasági írónk, Kautz Gyula 1. tag, nemzetgazdaságunk újabb fejlődése mozzanatait tünteté fel, értekezvén különösen a gőzgépek használásának terjedéséről. A bécsi statistikai hivatal által 1863-ban készí­tett táblás összeállítást vevén alapul értekező, minde­nekelőtt egy futólagos pillantást vetett nemzeti ipar­életünknek az utóbbi 12—15 év alatt történt átalaku­lására, s előrebocsátván azon tételt, hogy napjainkban valamely nemzet gazdasági fejlődése és haladása ará­nyának megítélésére figyelemre méltó fokmérőt nyújt az az arány és mérv is, a­melyben bizonyos időszakon át bizonyos foglalkozási ágakban a gőzgépek megho­60 krajezár mellett a társulat már tetemesen nem nyerne. De másodszor: szerzőnek azon állítása, hogy mértföldenkint 0. 50 krajezár mellett a társulat veszítene, puszta állítás, s igy a leszállításra tett indítványnak haragos visszautasítása puszta ta­gadás, mit Bontoux az egyetlen árva adat­tal sem támogat, sőt épen saját munkájának egyik czikkéből az világlik ki, hogy állításába tett kétségünk valóban indokolva van. Ugyanis szerző egyik fejezetében maga mondja, hogy a bécs-triesti vonalon egy mázsa árú szállítás­a egy mértföldre a társulatnak magá­nak 0. 52 krajezárjába kerül. Ez, igaz, 0. 02 kr­­ral több lenne, mint a buda-triesti vonalon a gabonára indítványozott 0. 50 krajezár bér.­­ Úgy de a szerző maga elismeri, hogy ez önszál­­lítási költség szerfelett nagy; maga mutogat­ja, hogy ez onnan származik, mert a bécs-triesti vonal a roppant emelkedések (Simmering,Karst), tekervényes menetek, a kőszén drágasága miatt kedvezőtlenebb viszonyok közt van, mint min­den más németországi vaspálya. Elmondja, hogy a bécs-triesti vonalon a társulat költsége egy mértföldre egy é teli érsz­ál­lítmány után 11 forint 15 krajcrár. És e teher­szállítmány maximuma a fentebb érintett ked­vezőtlen emelkedések miatt 7000 mázsa, miből ha levonjuk a teherszállításra szükséges anya­gokat, áruszállításra nem marad fel több 4600 mázsánál, de ez is csak úgy, ha minden nagyon teljesen kihasználtatik, azaz 200 mázsával ter­helve van. Hanem valódilag a társulatnak egy tehervonata átmérőleg 1863-ban nem szállított többet 2140 mázsánál, és ennek azon okát adja, mert a szállítandó portékák nagyon különböző természetűek voltak. Azt is felhozza szerző, hogy a bécs-triesti vonalon a társulat kény­tel­en^^ a stájerországi barna kőszenet használta, mely­nek mázsája 22 krajczár, holott minősége úgy áll az észak-németországi kőszenekhez, mint 57, a 100-hoz. Kihallgatván a szerzőt, már most bátran kérdezhetjük: lehet-e a bécs-triesti vonalt a bu­da-triesti vonallal azonosítani? A buda-triesti vonalon megvannak-e mindazon akadályok és kedvezőtlen viszonyok, melyeket a bécs-triesti vonalon előszámlált? Bizonyosan nem. A buda­­triesti vonal egészen addig, míg Magyarország térségein vonul át, s még tovább is jó darabig építészeti tekintetben a legkedvezőbb vaspálya­vonalakhoz tartozik. Nincsenek ennek emelkedé­sei, nincsen Simmeringje, a földkisajátítások igen­­osulása helyet foglalt,­­ a rendelkezésére álló szám­adatok megfejtésére, illetőleg az azokból vonható köz­gazdaságtani következtetésekre ment által. Kimutató jelesül értekező mindenekelőtt, hogy míg az egész osztrák birodalomban az 1851-ki adatok szerint csak 1334 gőzhajó volt alkalmazásban, 53,000 lóerővel, az 1863-ai felvétel már 5450 gőzgépet mutat fel, 364,000 lóerővel, mely öszletből a mezei gazdaság­ban és iparban mintegy 3800 (59,000 lóerővel), a köz­lekedési és szállítási eszközökben pedig 1700 (300,000 lóerővel) használtatott. S a­mi különösen hazánkat il­leti: itt a bányászatra, földművelésre és műiparra 677 gőzgép jutott (10,000 lóerővel), mely számarány az 1851-ivel hasonlítva, közel 700 százaléknyi szaporodást mutat. Áttérve ezek után értekező a gépüzlet terjedésé­nek és számarányainak tüzetes­ elemzésére, egyebek közt azt törekszik bebizonyítani, hogy a gőzgépek ter­jedése a mezei gazdaságban s a nemesítő iparágakban egészen egyforma arányban és helyes egyensúlyban történt; s hogy közgazdasági fejlődésünknek ez újabb időszaka, mely a gőzgépek tömeges­ alkalmazása által hazai gazdaságunknak egyik-másik irányban uj alakot kezd kölcsönözni, s valamint egyátalában előmozdítá az üzleti technikának megváltoztatását s az ezzel kap­csolatban jelenkező egyéb gazdasági formákat, például a tömeges termelést, meg a gyáripar emelkedését, úgy különösen a nemesítő ipar­ azon ágaiban mutat előhala­­dást, melyek az őstermeléssel közvetlen kapcsolatban állanak, s hazánk jelen fejlődési fokán, Magyarországra nézve, a legtermészetesbeknek és legfontosbaknak mondhatók. Elősorolván továbbá Kautz úr a gőzgépek szám­arányát hazánk egyes megyéiben és főhelyein, hazánk ipari topographiáját vázolja néhány vonással, míg más­felől arra a következtetésre jut, hogy kevés kivétellel, a gőzgépek használatának nagyobb mérvű terjedése épen azon vidékeken észlelhető leginkább, melyek az újabb időkben életbe léptetett közlekedési intézetek, je­lesül a vaspályák által a forgalom és iparélet központ­jaival szorosabb kapcsolatba hozattak. Értekező nézete szerint annyiban is örvendetes jelenség, a­mennyiben ezáltal az újabb műveltség nagy vívmányainak benső kapcsolata és viszonya ez irányban is kétségen kívül van helyezve, s különösen a közlekedési eszközök rop­pant fontossága anyagi felvirágzásunkra nézve e téren is constatáltatik. Rendre fejtegetvén ezeken kívül még több ide vonatkozó kérdést, például a lisztkészítés ez irányban is mutatkozó bámulatos emelkedését, a gőzgépeknek a­­ főbb foglalkozási ágak szerinti eloszlását, a gépüzlet

Next