Sürgöny, 1864. október (4. évfolyam, 224-249. szám)
1864-10-27 / 246. szám
Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten 346. Sz. Negyedik évi folyam. SÜRGÖNY. Győri Pál papirkereskedésében (hatvani uteza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Magánhirdetésiek : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrsíli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurt’ban Molten Ottó; Hamburg-Altenában Hannenstein és Vogler; Hamburgban Jürghelin Jaltai»; Lipcsében Engler H., Illően és Fort uraknál. Buda-Pest. Csütörtök, October 27. 1864. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre........................10 írt. Félévre....................8 írt. 50 kr. Negyedévre....................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. . . cs. l. Apostoli Felsége f. évi oct. 21-től kelt legfelsőbb határozatával, Györffy László czimzetes püspököt és nagyprépostot a nagyváradi rónikatb. székeskáptalannál, az egyházi állam körül szerzett érdemeinek elismeréséül, dijelengedés mellett, a Lipótrend kiskeresztjével legkegyelmesebbek földiszini múltbanMfcf .éviHAOTb .u./ yoma .«irt«) Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 22-töl kelt legfelsőbb határozatával, Purgstaller Józsefet, a kegyesrendiek tartományi főnökét, az irodalom s az ifjúság nevelése körül szerzett sokévi érdemeinek elismeréséül, a Ferencz-József-rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Ő cs. kir. Apóst. Felsége f. é. oct. 23 -tól kelt legfelsőbb határozatával Rossztv Józsefet, Tolnamegye kir. biztosát, a legfelsőbb megelégedés kifejezésének legkegyelmesb megengedése mellett, kir. tanácsosi czimmel dijelengedés mellett felruházni méltóztatott. ( cs. ki Apostoli Felsége f. évi oct. 23-tól kelt legf. határozatával Becske Lajost, Szabolcsmegye első alispánját és Schlamatinger Endrét, Vasmegye első alispánját kir. tanácsosi czimmel ditelengedés mellett lett kegyelmesebben felruházni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 23-ról kelt legfelsőbb határozatával Bezerédy Miklós hétszenélynököt és czimzetes püspököt és Jeszenszky János hétszemélynököt, az előbbinek a hétszemélynöki állástól legkegyelmesebben fölmentése, s az utóbbinak állandó nyugalomba helyeztetése alkalmával, sok évi 11, s hasznos alkalmaztatásukért, dijelengedés mellett a magyar Sz.-István rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. ( cs. k. Apostoli Felsége f. c. oct. 23-ról kelt legf. határozatával Szerb Tivadart, Arad megye főispánját s Novák Ferenczet, Zalamegye főispán helytartóját a hétszemélyes tábla ülnökeivé legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 23-ról kelt legf. határozatául Ambrosz Jánost, Komárommegye főispáni helytartóját a magy. kir. helytartótanács tanácsosává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 23-ról kelt legf. határozatával legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy Ferericzy Ignácz Ugocsamegye s Zerdalvelyi Károly Liptómegye kir. biztosainak állandó nyugalomba helyeztetésük alkalmából a legmagabb megelégedés kifejezése tudtukra adassék. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi oct. 23-ról kelt legfelsőbb határozatával, Pápa György udv. tanácsost s a magyar udv. kanczellária előadóját Arad-, Lánczy József főispáni helytartót Abauj-, Lehóczky A szerb irodalom és képviselői. Európa nyugati része sokáig nem sejté azon szellemi törekvést, mely a keleti kereszténység körében nyilvánult. Átalában azt hitték, hogy a nehéz nyomás, melyet az ozmanlik a gyaurokra gyakorlanak, ez utóbbiakban a regeneratio minden csiráját megsemmisiték; azonban a hős stoicismus, melylyel a rajahk sorsukat tűrték, nemcsak a tért tartá fenn egy boldogabb jövőre, hanem talentumokat is teremtett, melyek tudni fogják e tért művelni. Akinek alkalma van a keleti keresztények életébe pillantani, tökéletesen meg lesz győződve az iránt, hogy állításunk való. Különösen áll ez a 49 év óta felszabadult szerbekre. Ezen népfaj egész keleten kétségkívül a legerősebb, intensív tekintetben a legélénkebb s ennélfogva legreményteljesebb, — szellemi ereje forrásait a csaknem 500 éves török zsarnokság alatt oly gondosan s tisztán érzé meg, hogy lehetséges volt, mindjárt a felszabadulás órája után oly férfiakat felmutatnia, akik, mint Karatscnitsch W. tiszteletreméltó helyet foglalnak el Európa tudományos nagyságainak körében. A szerbek tudományos teremtő ereje mint Phönix kelt ki a romból, melyben félszázadig volt eltemetve, és alig éltek szabadon néhány évtizedet, máris jelentékeny előmenetelt tőnek a politika társadalmi, valamint a szellemi lét minden körében is. Ami különösen irodalmukat illeti, abban oly neveket mutathatnak fel, melyek nemcsak az ő, hanem az európai tudományosság egén is mint első rangú csillagok tündökölnek. Nem említjük azokat, kik már a történelemhez tartoznak és csak a most élők s munkálkodókra szorítkozunk, oly férfiúval kezdvén meg ismertetésünket, a ki mint nyelv- és régiségbúvár első helyen áll. Neve : Gjuro Danieli. Legelőször is néhány szót e férfiúnak a szerb irodalom és történelem körüli jelentőségéről. Ha Karatschitsch az alapot teremté, melyen a szerbek szellemi műveltsége felépittethetett, Danicic nem csekélyebb érdeme, hogy ezen épület lényeges részét ő emelé fel. Danicic volt az első, ki a tudományos syntaxist teremté, mely munkában előtte senki sem fogott, de nem is foghatott. Tekintetbe veendő t. i., hogy egy ily munkához megkívántat, minden előleges anyag hiányzott, még pedig nemcsak a szerb, hanem többLászló föispáni helytartót Zemplén-, báró Barkóczy Ferencz föispáni helytartót Torna-, Nehrebeczky Sándor föispáni helytartót Ung-, Korcska Józsefet Gömör megye kir. biztosát Hont-, Bonyhády Gyula rendelkezés alatti megyefőnököt Békés-, Francisci Jánost, a magyar helytartótanács tanácsosát Liptó-, Csernyus Endrét, a magyar helytartótanács tanácsosát Baranya-, Skublics Gyulát, a magyar helytartótanács tanácsosát Zala-, gr. Vay Dánielt Szabolcs-, Bezerédy Kristófot Veszprém-, Szirmay Józsefet Ugocsa-, Kubinyi Rudolfot Gömörmegyék főispánjaivá, és Sorbán Jánost, Biharmegye alispánját Kővárvidéke főkapitányává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs., kir. Apostoli Felsége f. é. oct. 23-tól kelt legfelsőbb határozatával Mauks Norbert kir. táblai ülnököt, ugyanekkor öt dijelengedés mellett udv. tanácsosi czimmel ruházván fel, Szepes-, továbbá Chernel Elek kir. táblai ülnököt Vas-, és Lipthay Gyulát, Esztergom megye alispánját Komárommegye főispáni helytartóivá legkegyelmesebben kinevezni aaéltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 23-ról kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy gr. Csáky Ágoston örökös főispán a tizenhat szepesi városok kerületének administratori minőségben folytatott kormányzásától fölmentessék s annak igazgatása kir. biztosi minőségben, Mauks Norbertre, Szepesmegye főispáni helytartójára ruháztassék át. A cs. kir. Apostoli Felsége f. é. oct. 14-töl kelt legfelsőbb határozatával a nagyváradi róm. kath. székeskáptalan kanonokainak, és pedig Fogarassy Mihály örkanonoknak az éneklőkanonoki, Junák István székesegyh. főesperesnek az örkanonoki, gróf Haller Ferencz krasznai főesperesnek a székesegyházi főesperesi, Hoványi Ferencz középszolnoki főesperesnek a krasznai főesperesi és Házy Károly kanonoknak a középszolnoki főesperesi állomásra történt fokozatos előléptetését legkegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. é. oct. 17-től kelt legfelsőbb határozatával Weber Adolf tanárt s az igazgatási ügyek ideiglenes vezetőjét a zágrábi gymnasiumnál, ezen tanintézet valóságos igazgatójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A horvát-szlavon kir. udvari kanczellária Markovics János tanárt s az alreáliskolával összeköttetésben álló fiumei olasz főiskola ideiglenes igazgatóját, a nevezett tanintézet valóságos igazgatójává nevezte ki. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztettek: Az i. sz. Ferencz József Császár gyalog-ezredben , nemes Nabermann Henrik őrnagy alezredessé, s Horst Gyula első osztályu százados s zászlóalj-parancsnok őrnagygyá, nyire minden más szláv nyelvben is. (A cseh nyelvben még a híres Dobrowski sem tudott a tudományt kielégítő syntaxist készíteni.) Dr. Miklositsch, most már tanár s a birodalmi tanács tagja, azt mondja e műről: „Danici syntaxisa nemcsak megfelel minden követelménynek, melyet ily munkához csatolunk, hanem czélszerűsége, tüzetessége és tökéletessége által is kitűnik. Egyetlen igazolatlan tétel sincs benne, míg az idézett példák mind az irodalomból merítvek; továbbá a szerb irodalom egy időszaka sem mellőztetett el benne, hanem annak emlékei a 12-dik századtól kezdve napjainkig bámulatos szorgalommal aknáztattak ki. Ki merem mondani, hogy a syntaxisról egyetlen szláv nyelv sem mutathat fel oly kielégítő munkát mint Danichcé.“ Oly illetékes férfiú ítélete mint Miklositsch, eléggé bizonyítja e mű jóságát. De nemcsak a nyelv tudományos fejlődésére gyakorolt közvetlen hatást, hanem az ország történelme is sokat köszönend neki. Az idők mostohasága által sok történelmi emlék veszett el, ezek nagy része ide-oda szóratott szét, míg egy részéről a századok titokszerű pecsétje csak 1840 körül szakíttatott le. Szerbia régiségeinek fölfedezésére nagy erőfeszítés fordíttatott. A nagy képzettségű Danicic kutatásai oly művet hoztak napvilágra, amely mindenekelőtt van hivatva a szerb történelmet érthetőbbé tenni, és a hézagokat kitölteni. E munka egy „Szótár a szerb irodalmi emlékekből“, amely Julia herczegnőnek van ajánlva és pártfogása alatt jelent meg. Azonban e szótárban nemcsak a történelem, hanem a földleírás is tekintetbe vétetett, úgy hogy az, miként Miklositsch joggal kiemeli, a historikusra nézve ép oly nélkülözhetlen mint a geographia. A tudományos képzettséget és a fáradhatlan szorgalmat, amely e munka létrehozásához szükséges volt, Miklositsch a „Widow-Dan“ által közlött bírálatban különösen fölemlíti: „Szerző — úgymond — nem kimért fáradságot, hogy a néha elferdített történelmi neveket érthetőkké tegye, és e végből derekasan körülnézett népe történelmében , a geographikus nevekre hasonló figyelmet fordított, és azokat rendelkezésére álló minden eszköz s a legújabb források segélyével is mindenütt lehetőleg pontosan igyekezett meghatározni. E munka, amely nagy értelmet, pontosságot s alapos szakismeretet árul el, mindenkire nézve nélkülözhetlen, aki a szerb nép régiségeivel foglalkozik; az eddig ismeretes forrásoknak új értéket kölcsönöz, mert azokat használhatóvá teszi, és szerző tudományos komolyságának maradandó emléket biztosítand.“ Azonban nem csupán ezen két munka, — melyek mindenesetre egy egész tevékeny élet állandó emlékét s díszét képezendik, — örökíti Danicic nevét a szerb Nyugdíjaztattak. Judi Ernő alezredes az I. sz. Ferencz-József Császár-gyalog-ezredben, saját kérelmére, ezredesi ranggal ad honores; Hausehka Ferencz alezredes az 19. sz. Rudolf Koronaherczeg-gyalog-ezredben; treuenfeldi Lenk József első-osztályu százados a hadseregben, s század-parancsnok a hamburgi hadoncz-intézetben, saját kérelmére, mint őrnagy. Becker János első-osztályu százados a 4. sz. Ferencz József Császár-dzsidás-ezredben, őrnagyi ranggal ad honores. NEMHIVATALOS RÉSZ. A déli vasút árszabálya. J.? II. Bontonx ur az ellenvetéseket sorban megczáfolni akarván: a gabnakereskedésnek, s a gabona vitelbérének is szentel egy külön czikket. Mi nagyon kiváncsiak voltunk, hogy mivel védi szerző azon tényt, hogy a birodalom legfontosabb kiviteli czikkére, a gabonára nézve a vitelbérleszállítást a déli vaspályatársulat még eddig nem találta megengedhetőnek, holott ezt a fára nézve már jó sikerrel alkalmazta. Azonban meglepetésünkre Bontoux úr válasza s illetőleg felvilágosítása épen a gabona vitelbérére nézve minden kritikán alul felületes, gyenge és tarthatatlan. Ahelyett, hogy tökéletesen fejtegetné azt, hogy a buda-triesti vonalon a mostani vitelbért, mely mázsánkint mértföldre 1 krajezárt, s az egész vonalra 83 krajezárt tesz, miért nem lehet például 70 vagy 60 krajezárra leszállítani, egyszerre azon legszélső indítványnál állapodik meg, mely a gabona vitelbérének felényire való leszállítását kívánja. És ez indítványra tűzbe jővén, erre egyszerűen azt válaszolja , hogy lehetetlen, mert ennyi árnál magának a társulatnak többe kerül a szállítás, ennyi ár mellett tetemesen veszítene; tehát ily körülmények közt dőreség a társulatot roppant forgalommal kecsegtetni, mert ez anynyit tenne, mint arra unszolni a társaságot, hogy minél alább szállítsa a vitelbért, hogy a növekedő forgalommal annyival többet veszíthessen. Megvalljuk,e választ szerfelett könnyelműnek találjuk ily fontos tárgyban, mely életkérdése a magyar koronás országoknak. Mert először: ha igaz lenne is az, hogy a társulatnak magának a gabona szállítása a buda-triesti vonalon többe kerülne mértföldenkint 0.50, s az egész vonalon 41 % krajczárnál, még innen nem következik, hogy az egész vonalon történelemben; más művei is a legmaradandóbb elismerést érdemlik. Danicicnek már első munkája is „Harcz a szerb nyelvért“, melyet 22 éves korában írt, roppant hatást gyakorolt, mert azt a hosszú vitát, melyet az újabb s régi iskola követői elég hevesen vívtak egymás ellen, befejezé és a szerb haladási pártot teljes győzelemre vezette. Itt nincs helyén ezen vita lényegét elemezni, de annyit megjegyzünk, miként az ellenpárt a legelőkelőbb körökben birt tagokkal. Fölebbi czimű műve hatásának bizonyítéka gyanánt idézhetjük az akkori (1847) titkár, Steitsch H. következő szavait, melyeket, ámbár Danicic ellene volt, a szerb senatusban mondott: „Így még egy szerb sem irt.“ Az imént mondottak eléggé bizonyítják, mily jelentőséggel bir Danicic a szerb irodalom történetében, és most lássuk rövid életrajzát. (Vége köv.) Magyar tudományos akadémia. October 17-én a nyelv- és széptudományi, s October 24-én a philos., törvény és történettudományi osztályoknak volt ülésük. A nyelv- és széptudományi osztály ülésében Budenz József lev. tag, cseremisz tanulmányaihoz írott bevezetését olvasá. Olyféle előadás, mely az összes nyelvtudományhoz is becses adalékot nyújt. Egyszersmind két alapos bírálatot ballánk Horácz leveleinek magyar fordítása felett, mely kiadás végett nyujtatott be az akadémiához, de a mely a bírálók szerint még iskolai kiadásra sem érdemes, nemhogy arra volna méltó, hogy az akadémia ez ége alatt jelenjen meg. Az October 24-ei ülésnek három értekezés képezi tárgyát, két philosophiai és egy nemzetgazdasági. Lássuk mindenekelőtt az utóbbit. Jeles nemzetgazdasági írónk, Kautz Gyula 1. tag, nemzetgazdaságunk újabb fejlődése mozzanatait tünteté fel, értekezvén különösen a gőzgépek használásának terjedéséről. A bécsi statistikai hivatal által 1863-ban készített táblás összeállítást vevén alapul értekező, mindenekelőtt egy futólagos pillantást vetett nemzeti iparéletünknek az utóbbi 12—15 év alatt történt átalakulására, s előrebocsátván azon tételt, hogy napjainkban valamely nemzet gazdasági fejlődése és haladása arányának megítélésére figyelemre méltó fokmérőt nyújt az az arány és mérv is, amelyben bizonyos időszakon át bizonyos foglalkozási ágakban a gőzgépek megho60 krajezár mellett a társulat már tetemesen nem nyerne. De másodszor: szerzőnek azon állítása, hogy mértföldenkint 0. 50 krajezár mellett a társulat veszítene, puszta állítás, s igy a leszállításra tett indítványnak haragos visszautasítása puszta tagadás, mit Bontoux az egyetlen árva adattal sem támogat, sőt épen saját munkájának egyik czikkéből az világlik ki, hogy állításába tett kétségünk valóban indokolva van. Ugyanis szerző egyik fejezetében maga mondja, hogy a bécs-triesti vonalon egy mázsa árú szállítása egy mértföldre a társulatnak magának 0. 52 krajezárjába kerül. Ez, igaz, 0. 02 krral több lenne, mint a buda-triesti vonalon a gabonára indítványozott 0. 50 krajezár bér. Úgy de a szerző maga elismeri, hogy ez önszállítási költség szerfelett nagy; maga mutogatja, hogy ez onnan származik, mert a bécs-triesti vonal a roppant emelkedések (Simmering,Karst), tekervényes menetek, a kőszén drágasága miatt kedvezőtlenebb viszonyok közt van, mint minden más németországi vaspálya. Elmondja, hogy a bécs-triesti vonalon a társulat költsége egy mértföldre egy é teli érszállítmány után 11 forint 15 krajcrár. És e teherszállítmány maximuma a fentebb érintett kedvezőtlen emelkedések miatt 7000 mázsa, miből ha levonjuk a teherszállításra szükséges anyagokat, áruszállításra nem marad fel több 4600 mázsánál, de ez is csak úgy, ha minden nagyon teljesen kihasználtatik, azaz 200 mázsával terhelve van. Hanem valódilag a társulatnak egy tehervonata átmérőleg 1863-ban nem szállított többet 2140 mázsánál, és ennek azon okát adja, mert a szállítandó portékák nagyon különböző természetűek voltak. Azt is felhozza szerző, hogy a bécs-triesti vonalon a társulat kénytelen^^ a stájerországi barna kőszenet használta, melynek mázsája 22 krajczár, holott minősége úgy áll az észak-németországi kőszenekhez, mint 57, a 100-hoz. Kihallgatván a szerzőt, már most bátran kérdezhetjük: lehet-e a bécs-triesti vonalt a buda-triesti vonallal azonosítani? A buda-triesti vonalon megvannak-e mindazon akadályok és kedvezőtlen viszonyok, melyeket a bécs-triesti vonalon előszámlált? Bizonyosan nem. A budatriesti vonal egészen addig, míg Magyarország térségein vonul át, s még tovább is jó darabig építészeti tekintetben a legkedvezőbb vaspályavonalakhoz tartozik. Nincsenek ennek emelkedései, nincsen Simmeringje, a földkisajátítások igenosulása helyet foglalt, a rendelkezésére álló számadatok megfejtésére, illetőleg az azokból vonható közgazdaságtani következtetésekre ment által. Kimutató jelesül értekező mindenekelőtt, hogy míg az egész osztrák birodalomban az 1851-ki adatok szerint csak 1334 gőzhajó volt alkalmazásban, 53,000 lóerővel, az 1863-ai felvétel már 5450 gőzgépet mutat fel, 364,000 lóerővel, mely öszletből a mezei gazdaságban és iparban mintegy 3800 (59,000 lóerővel), a közlekedési és szállítási eszközökben pedig 1700 (300,000 lóerővel) használtatott. S ami különösen hazánkat illeti: itt a bányászatra, földművelésre és műiparra 677 gőzgép jutott (10,000 lóerővel), mely számarány az 1851-ivel hasonlítva, közel 700 százaléknyi szaporodást mutat. Áttérve ezek után értekező a gépüzlet terjedésének és számarányainak tüzetes elemzésére, egyebek közt azt törekszik bebizonyítani, hogy a gőzgépek terjedése a mezei gazdaságban s a nemesítő iparágakban egészen egyforma arányban és helyes egyensúlyban történt; s hogy közgazdasági fejlődésünknek ez újabb időszaka, mely a gőzgépek tömeges alkalmazása által hazai gazdaságunknak egyik-másik irányban uj alakot kezd kölcsönözni, s valamint egyátalában előmozdítá az üzleti technikának megváltoztatását s az ezzel kapcsolatban jelenkező egyéb gazdasági formákat, például a tömeges termelést, meg a gyáripar emelkedését, úgy különösen a nemesítő ipar azon ágaiban mutat előhaladást, melyek az őstermeléssel közvetlen kapcsolatban állanak, s hazánk jelen fejlődési fokán, Magyarországra nézve, a legtermészetesbeknek és legfontosbaknak mondhatók. Elősorolván továbbá Kautz úr a gőzgépek számarányát hazánk egyes megyéiben és főhelyein, hazánk ipari topographiáját vázolja néhány vonással, míg másfelől arra a következtetésre jut, hogy kevés kivétellel, a gőzgépek használatának nagyobb mérvű terjedése épen azon vidékeken észlelhető leginkább, melyek az újabb időkben életbe léptetett közlekedési intézetek, jelesül a vaspályák által a forgalom és iparélet központjaival szorosabb kapcsolatba hozattak. Értekező nézete szerint annyiban is örvendetes jelenség, amennyiben ezáltal az újabb műveltség nagy vívmányainak benső kapcsolata és viszonya ez irányban is kétségen kívül van helyezve, s különösen a közlekedési eszközök roppant fontossága anyagi felvirágzásunkra nézve e téren is constatáltatik. Rendre fejtegetvén ezeken kívül még több ide vonatkozó kérdést, például a lisztkészítés ez irányban is mutatkozó bámulatos emelkedését, a gőzgépeknek a főbb foglalkozási ágak szerinti eloszlását, a gépüzlet