Sürgöny, 1864. november (4. évfolyam, 250-274. szám)

1864-11-08 / 255. szám

255. sas. Negyedik évi­folyam.SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bócsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-h­ivatal Pesten G­y­ő­r­i Pál papirkereskedésében (hatvani-utc­sa, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. W»nAu-hi­rlellB««*lt : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 11 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurti an Vlad­im­ Ottó; Hamburg -Altftur bau thaasen­ Niein és Wu­rla*r; Hamburg­ban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler H., Illigen és Fort uraknál. IS Buila-Pest. Kedd, november 8. 1864. Előfizetési árak­­ Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten báb­oa hordva. Félévre........................10 írt. Félévre.....................8 »k­t. 50 kr. Negyedévre....................5 „ Negyedév«» .... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége b. Mécs­éry Imre főhadnagyot a 13. sz. herczeg Liechtenstein-huszár-ez­­redben, cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. NEMH HIVATALOS RÉSZ. B­écs, nov. 6. © A béke Dániával megköttetett, s aláíra­tott. E fontos esemény véget vet sok jámbor conjecturának, melyek aziránt ápoltattak, hogy a nyugati hatalmasságok titkos működése az elhatározó perekben meghiusitandja az austriai­­porosz győzelmek ezen eredményét, s nyitva tartandja ezen sebet, mely majd több kórral egyesülten halálos leend az európai államrend­­re nézve, E­visio sem teljesült, mint sok hasonló. A legújabban kinevezett főispánok, s főis­­páni helytartók egy része e napokban tette le ő Felségének a hivatalos esküt. Mint a lapokból látjuk, a közönség a kinevezésekből újaknak közelségét következteti, sőt az országgyűlés küszöbön létét kombinálja.­­• Tudtunkra új főispánok kinevezése ez idő szerint hivata­los tárgyalás alatt nem létezik; a­mi pedig az országgyűlés egybehívását illeti, csak is­mételjük, mi e helyt már több ízben kiemeltetett, hogy azon előzmények, melyeknek létrehozata­lától az országgyűlés egybehivását—a dologban fekvő kényszerűségnél fogva föltételeztetik, foly­tonos munkálatban vannak, s a legcsekélyebb körülmény sem forog fönn, mely annak meg­szakítását vagy fönnakadását távolról is való­szinű­nek tüntetné föl; miután azonban e szer­­ve­zési mű­ egy napról másra nem rögtönözhető, ennélfogva az országgyűlés egybehívása sem je­lezhető valami legközelebb várható esemény gyanánt. E pillanatban érdekes sajtóperrel foglalko­zik a birodalmi székváros összes lakossága. A „Med. Wochenschrift“ szerkesztője dr. Wittelshö­­fer, győri születésű hazánkfia, lapjában kemény bírálat alá véve a neudorfi fegyenezház gazdá­­szati, egészségi, s erkölcsi kezelését. Ezen inté­zet a szürke nénék kezelése alatt áll. Hosszú hírlapi pole­m­ia után e lap szerkesztője az állam­­ügy­ész által bűnvádi kereset alá fogatott, s a por már több nap óta a nagyszámú hallgató­ság tolongása közt folyik le. Mi az esetet csak azért említjük meg, mivel itt közigazgatási ügy forog szóban, és a per irányában a kormány tel­jesen tárgyilagos pártatlan álláspontot foglalt el, mint világosan kitűnik a félhivatalos „Wien. Abendp.“ azon megjegyzéséből, miszerint „e per jelentősége abban keresendő, mert annak kime­netele eldöntő súly leend a latban, ha egyszer arról leend szó, hogy a fogház­ kérdés felsőbb helyen tárgyalás alá vétessék.“ Kár, hogy ez úgy is némely lapok által po­litikai pártkérdéssé emeltetett. Itt tudtunkra nem azon általános kérdés forog fenn: várjon fogházak és fegyintézetek kezelését , igaz­gutá­sát czélszerű-e női szerzetbeliekre bízni? — ha­nem itt csak épen az a kérdés : a neudorfi ház kezelése megfelel-e az állam e­élzatának, mely­ből azt a nénéknek átadá ? Ezen pör is csak e körül, nem az általános elv körül forog. Mert köztudomású dolog, hogy vannak ezen s más női szerzetbeliek igazgatása alatti intézetek, mint például Steinban, vagy Mária-Nostrán, miknek igazgatása valóban példányszerű; más­utt pedig, például Lipótvárott, a hatósági nyomo­zás oly hiányosnak tünteté fel azt, hogy az utóbbi 1861-ben a nénék kezeiből kivétetett. Humoristicus naptáraink, s a napi­ iroda­lom szemléje. Lauka Gusztávtól. H. *) (Vége). Rövidebben fogom magam kifejezni. A „Bolond Miska“ naptára a magasabb magyar humort képviseli. — Politikai pártfelekezetesség, vallási és nemzetiségi elfogultság alól rég emancipálta magát; keresztül-ka­­sul cosmopolita, nem úgy, mint társainak egynéme­lyüké, mely gyakran absolut a democratismusban, in­toleráns a vallásosságban és nemzetiségben, optimista balra, pessicaista jobbra, s a marmarosi gyémántot is cohinoornak keresztelné, ha az valamelyik „mi embe­rünk“ ujjain csillámlanék. — Elfogulatlan köröskörül. A magyar táblabiróról, ha nem illik ködmöncre, ép úgy lefejti a zsinórt, mint a minister frakkjáról a cise­­lirozott gombokat. Ha németre, vagy tótra lefordítanék, se vesztene hatásából. — A kit s a­mit érint, mindaz oly természetesen nevetséges, hogy lehetetlen felettük sajnálkoznunk. — Párbajtól se tarthat, mert tárgyait, személyeit saját nevetségességükben és nem a politikai észlelődés,vagy személyes rokon- és ellenszenv szűrőjén keresztül állítja elénk. Életei senkit se fognak sérteni, hanem megnevettetik még azt is, kinek rovására al­­kalmazzák. Nem vonunk le becséből, mely az elmés mulattatásban áll, ha árnyoldalait is megemlitjük, és ezeknek tartjuk mi, hogy tárgyait nem igen válogatva, nevetségessé tesz oly dolgokat is, miknek lényege szent, — habár komikus oldalai vannak is; p. o. a há­zasságot ; hogy néha fesztelensége a trivialitásig me­gyen, — s hogy humora nem annyira az élet dőresé­gein bölcsen mosolygó humor, mint inkább keserű gúnykaczaj. *) Mohón felkarolható félreértések kikerülése tekinteté­ből kénytelen vagyok megjegyezni, hogy az 1. czikkben idézett „kölyük-irodalom“ alatt nem azon fiatal consortium értetik, me­lyet „ifjabb nemzedék“ czimmel is szokás nevezni, s melynek több tiszteletre érdemes tagjával bénás barátságban élek ; ha­nem azon kapa-kasza-kerülök consortium», kik az irodalomba, ■ tekintélyek elismerése nélkül magok csempészgetik be mago­kat, s kiknek — mihelyt valami ürességgel napvilágra léptek — első gondjuk : a fővárost, de főleg a vidéket, nem ritkán a legmagasztosabb tervek vagy eszmék csége alatt, megcsalni ha kiszárolni. L. U. Második helyen az „Egyesült humoristikus nap­tár“ említendő a „Bolond Miska“ és „Üstökös“ szer­kesztőitől. — Kiadja Emich Gusztáv. Remarcationális vonal nélkül is azonnal rá lehet ismerni a „Bolond Miska“ és „Üstökös“ szerkesztői­nek egészen különböző természetű, más módon csillogó, és más módon pattogó életeire. A „Bolond Miska“ szerkesztője évek óta mindig ugyanazon körben mozog, s bicskáját, bár már rég el­tompult, vagy nem akarta, vagy nem tudta kiköszö­rülni. — Az „Egyesült naptár“ oroszlán részében is, mint évek óta, úgy most is a napi nyomorúságok tragi­­komicumaival küzködik, s jobbára az adóügy, politi­kai párt­nézet, hivatalnokok és német elem életés il­­lustratióit fordírozza. Olvassátok el évi jegyzeteit, mind­járt a naptár kezdetén, s más papirosban, de a tavaki, a harmad- és negyedévi csak halványult és kevésbbé ro­pogó röppentyűkre fogtok akadni. Épen a napokban jegyze meg — igen találóan — egyik legérdemesb kritikusunk, hogy ő meg nem fog­hatja, mint lett a „Bolond Miska“ szerkesztője humo­ristává, holott épen e gen­ere van legcsekélyebb hi­vatása. Névszerinti új aquisitiója Baltás Ferencz se ho­zott élesebb bicskát a humor konyhájára, s miként „Vásári élmény­ei“ tanúsítják, öt oldalon ke­resztül is képes úgy humorizálni, hogy az olvasó ne­vető izmai a rángás legcsekélyebb kísérletébe se jöj­jenek. „M­inden testnek megvan a ma­ga árnyéka“ lopott ezüst, melyet bár sietett fel­olvasztani, hogy fel ne ismerhessék, mégis rajta vesz­tett. Egy idő óta halomra szállíttatja befelé a „Bolond Miska“ azon élettermékeket, melyek Berlinben vagy Bécsben főzettek vagy aszaltattak. Az ilyen czikkeket a mellett, hogy vámmentesen becsempészhetni, senki sem szokta reclamálni. — A magyar ember — kit belföldi dolog már úgy se bír megnevettetni,— az ilyen importált viezre még hamarabb elmosolyodik. A „Hajdan és mos­t“-féle illustratió ki­gúnyolása a tollkés győzelmének a kard felett. „Sprixprux ur comptoirja“ ma­gyar kiadása egy több kiadást ért német életnek. Es ist eine alte Geschichte, doch bleibt sie ewig neu. Mit „Bolond Miska“ a magyar zenéről ír, szép is, tanul­ságos is, csak hogy méltóbb helye lett volna érteke­zésének a „Föv. Lapok“, vagy a „Koszorú“ tározó­jában.­­ Az ilyen csikkek könnyen elérzékenyítik a magyar embert, még­pedig annyira, hogy az utána következő lyrai költemény se képes felvidítani. A „Dalai Lámá“-val a humor egy egészen más világába lépünk; a pofákra csapott és pofákon száradt szappanlé színes buborékokban játszik a lég­ben elénk, és szenvtelenül pattan szét. Kakas Már­ton a par excellence humorista. Nem sért és nem kí­mél senkit. Borzszörből készült ecsetjével szent borza­­dály nélkül vonul keresztül-kasul a társadalom réte­gein, mindenkit szeret és tisztel, de azért ha megérdem­li, barátjának is lólábat, szarvat, vagy szamárfület pingál hátuljára. Közte és „Bolond Miska“ között az a különbség, hogy „Kakas Mártonénak vele szüle­­tett humora van, az,­mit a német „Mutterwitz“-nek nevez. „Bolond Miská“-ban nincs meg ezen ér;­ő reflec­­tált, 8 életes, ha sikerülnek is, c­s i n a 111 a k. A mellett Kakas Mártoné tősgyökeres magyar humor, tele nem­zeti zamattal. Míg Bolond Miskában semmi eredeti­ség, mely Őt egyénileg jellemezné. „Kakas Márton“ is szokott régi életeket s adomá­kat föleleveníteni, de „Bolond Miska“ életei többnyire elkopottak, vagy színetlenek, általánosak. Nekivág a valaminek, de nem tudni, kinek minek. És végre „Kakas Márton“ víg legény, „Bolond Miska“ epés, szomorú fráter. E vegyes naptárral azonban „Kakas Márton“ úr se vívta volna ki az egri nevet, mert az olyan ado­mák, melyek egy részét az ember már gyermekkorá­ban hallotta, ismételve csak fél mosolyt gerjesztenek. A vocalison kezdett névnapi gratulatió, alkalma­tosságra íródott versek és Nina a császárfürrdében-féle humoreskek pedig csak a komolykodást nagyon meg­unt embereket képesek megnevettetni. Van egy magyar nyelven írt német humoristicus naptárunk is. A „Kr­ino­­­ii­r Nap­tá­r“ Ködvágó és a Sánta Ördögtől. A Sánta Ördög mint afféle föld­alatti hatalmasság, jó eleve számot vetett a földi hatal­masságokkal is, és naptárát a legkívánatosabb szelíd modorban állította ki. Már maga a felosztás elárulja, hogy a szerkesztők előtt ha nem valóságban, de legalább képzeletben a bécsi humoristikus naptárak lebegtek, s több figyelem oly tárgyakra fordittatott, melyek a jó bécsi nép ez időszerinti possirliclikeitjait képezik. A, házas élet és krinolin minduntalan elővonszoltatnak.— Előre meg merjük jósolni, hogy a magyar közönség nem sok mulattatót találand a „Krinolin-Naptár“-ban, s ha nevetni fog, csak azért fog nevetni, mert azt ki­­endi, hogy a németet nevette ki. E naptár valamennyi humoristikus naptáraink közt a legváltozatosabb, de azért majd minden során meglátszik, hogy e változatosság nem nagy munkába került, s a szerkesztők előtt a szerkesztéskor nem a nevetők képei lebegtek, hanem a szomorkodóké. Nekik pénz kellett. Jó pénzért napjainkban elvállalják a hu­morizálást legkomolyabb íróink is. Mi a Sánta Ördögöt eddige­n ilyennek ismertük, hogy egyszerre humo­ri­­zálni kezd, annak is megvan a tragikuma. Kiegyezkedési vágy terhes napjainkban, ez ol­vasmány egyike lesz legjobb és legártatlanabb eszkö­zeinknek ; közelebb hozza Bécset hozzánk és közelebb viszi Pestet Bécshez, egészen a la Bethlen Miklós, majd Bécsben, majd Pesten súlyponth­oz. Az ilyen naptár, ártatlan tartalmával megfizet­­hetlen oly országban, hol, mint nálunk, annyi ártalmas, olvasmány jelenik meg. — Talán czélszerűbb is volna, ha egészen a naptár-irodalomra adnék magunkat. Nem adnak-e ki az academia és a Kisfaludy­­társaság is — 1866-ra humoristicus naptárakat? — Annyi áll, hogy humoristicus osztályt nem nehéz volna szervezni. A „L­i­d­é­r­c­z-n­apt­ár“ 1865-re is megje­lent, szivet és velőt rázó rémeivel, tetszhalottjaival, alchymistáival, Rinaldoival és Laffargéival. Épen jókor jött e nemzetnek e rémes kalendárium, mely már kü­lönben is annyi rémet lát, hogy épen nem szükséges mesterségesen ijesztgetni. Csendes szellemekkel bírunk most quantum satis; nem tudom, mi indíthatta arra Heckenast Gusztáv urat, hogy a kopogó szellemekkel is megismertessen. E naptár hir szerint kapós. — A magyar ember mindig szerette a lidérczeket. Vallás és erkölcs szempontjából talán kifogást te­hetnénk ellene, ha az antihyrtlismus meg nem győzött volna, hogy napjainkban több tisztelője van egy Knő­dé­­­n­e­k, mint a legmagasztosb ideáinak. Heckenast­er meghódolt a materialismusnak, a század Lidérczének. Utoljára a debreczeni ponyván halhatatlanait Mészáros Károly „Dongó“ naptáráról akarunk megemlékezni. A „D­o­n­g­ó“ modern pasquill, tele szenynyel és badarsággal, mely élet akart volna lenni. Amerikában a humor ezen neme kezd lábra kapni, habár teremtőit leverték is a lábaikról. És ez a naptár tetszeni fog, a kutyakaparóban, meg a Bolhásban. Az ember elpirul és elmosolyodik a vaskos él­­eteken és trágárságokon. Ha van salon-költő, akkor Mészáros úr Lebuj­költő. Mióta a ledéres múzsa ezen új apostola megszü­letett, azóta Tatár Péter magasan lebeg a ponyva fölött. Leebb már nem lehet szállani a Dongónál. A mú­zsa már e ponton is sarok helyett csizmákat használ. Valakit csalónak, szemtelennek rajzolni. Béke­szerződés. Az Austria, Poroszország s Dánia közti békeszerződés szövege a „Wien. Abdp.“ szerint igy hangzik: 1. Cz. Jöccsben állandóan békének s barátságnak kell uralkodnia egyrészről az austriai Császár s porosz király, a másrészről a dán király, valamint örököseik s utódaik,­­ kölcsönös államaik s alattvalóik közt. 2. sz. A magas szerződő felek közt a háború előtt kötött összes szerződések s egyezmények, a meny­nyiben azok a jelen szerződés tartalma által el nem tö­röltettek vagy nem módosíttattak, ezennel újólag hatályba lépnek. 3. Cz. A dán király ő felsége a schleswigi, hol­­oteini s lauenburgi herczegségekben minden jogáról lemond az austriai Császár s a porosz király Ő felségeik javára, s arra kötelezi magát, hogy elismerendő azon intézkedéseket, miket a nevezett felségek azon herczeg­­ségekre vonatkozólag fognak tenni. 4. Cz. A schleswigi herczegség átengedése magá­ban foglalja az ama herczegséghez­ tartozó összes szi­geteket , valamint a szárazföldön fekvő területet is. A határ­kijelölés egyszerűsítése, s azon kellemetlenségek megszüntetése végett, melyek a schleswigi területbe bekeblezett jütlandi területrészek helyzetéből erednek, a dán király ő felsége az austriai Császár , a porosz király ő felségeiknek átengedi ama jütlandi birtokokat, melyek a ribei kerület déli határ­vonalának déli ré­szében feküsznek, mint : a Mögeltondern jütlandi föld­darabot, Amrom szigetet, Foehr, Sylt s Roemoe stb. szigetek jütlandi részeit. Ellenben az austriai Császár s a porosz király­i felségeik beleegyeznek, hogy Schleswignek egyen­ér­­tékü része, mely Aeroe­ szigeten kivül, oly területrésze­ket foglal magában, melyek az említett ribéi terület­nek a többi Jütlanddali összefüggésének létesítésére, s a Jütland és Schleswig közti határvonalnak a kol­­dingi dl­alom­ kijavítására szolgálnak, a schleswigi herczegségtől különválasztassék, s a dán királyságba kebleztessék. 5. sz. A dán királyság s a schleswigi herczegség közti uj határ a hajlsmindi öböl torkolatának közepé­től a kis Bék­en át ered, azon öblöt átmetszi s a h­ajls- és vajstrupi s­tapsi egyházközségek jelenlegi déli ha­tárát, még pedig az utóbbit a Geilbjerg s Bräuere déli részében lévő vízfolyásig követendi, s erre ezen vízfo­lyás hosszában, annak a Fors-Aaba-i szakadásától ered­ve, az oedisi s vandrupi egyházközségek déli határa, s­ ez utóbbinak nyugoti határa hosszában, a Königsauig (Konge-Aa), Holtétól éjszakra fog huzatni. Ezen pont­tól fogva a Königsau völgy úja képeze­di a határt, a hjortlandi egyházközség keleti szél­vonaláig. Innen kezdve a határ ugyanezen szélvonalat, s annak meg­hosszabbítását, az Obekjaar falutól éjszakra előtűnő szögletig, s továbbá a falu keleti határán a Djels-Aaig követendő. Innen kezdve a Seen egyház­község keleti határa s a seeni-ribei s vester vedstedti egyházközsé­gek déli határai képezendik az új határt, melynek az éjszaki tengeren Manó é­s Roemoe szigetek közt egyenlő távolságban kell tovább terjednie. Ezen új határ­kijelölés következtében, mindkét részről minden világi s egyházi nemű vegyes jog s igény, mely eddig az enclavókban, a szigetekben s a vegyes egyház­községekben állott fönn, elenyészettnek nyilvánittatik. Ennek következtében az uj souverain hatalmasság, az uj határ által elkülönzött területek mindegyikében, az e tárgybani jogait teljes mérvben él­­vezendi. G. Cz. Egy, a magas szerződő felek képviselőiből alakított nemzetközi bizottmány azzal lesz megbízva, hogy a jelen szerződés megerősítvényeinek kicserélése után tüstént a helyszínen létesítse az új határvonalt, a félebbi czikk határozatai értelmében. Ugyanezen bizottmány fogja felosztani a dán ki­rályság a a schleswigi herczegség közt a ribe­ tonderni új út építésének költségeit is, az az által mindkét olda­lon átmetszett terület kiterjedésének arányában. Végre ugyanezen bizottmány intézendi el ama ja­vak, pénzalapok s tőkék fölosztását, melyek eddig oly kerületek, vagy községeknek közös sajátjai voltak, me­lyek az uj határ által egymástól elválasztatnak. 7 Cz. Az Austria s Oroszország közt 1815. máj. 3-án kötött szerző­dés 20., 21. s 22.czikkeinek határoza­tai, mely szerződés a bécsi congressus zár-okmányának kiegészitő részét képezi, s melynek határozatai a ve­gyes földek birtokosaira, az azok által gyakorlandó jo­gokra, s a határok által átmetszett földeken a szomszéd­­sági viszonyokra vonatkoznak, a földbirtokosokra, va­lamint ama földbirtokokra is alkalmazandók lesznek, melyek Schleswig s Jütlandban, a bécsi congressus ok­mányainak említett határozataiban előrelátott esetben fognak lenni. 8. Cz. Hogy a dán monarchia állam­adósságának méltányos fölosztása eszközöltessék a királyság s a her­­czegségek illető népszámának arányában s hogy ugyan ekkor megelőztes­senek ama legyőzhetlen nehézségek, miket a kölcsönös jogok s igények részletes liquida­­tiója idézne elő, a magas szerződő felek a monarchia állam­adósságának azon hányast, mely a herczegsége­­ket terhelendő, kerekszámmal 29 millió (dán) tallérban állapiták meg. 9. sz. A dán monarchia állam­adóssága azon ré­szeinek, melyeket a félebbi czikk értelmében a herczeg­­ségek fognak viselni, az austriai császár s orosz ki­rály­i felségeik garantiája alatt, a fölőbb nevezett her­­czegségek adósságával, egy év alatt, vagy ha lehet, még előbb, a herczegségek végleges szervezésétől számítva, kell a dán királyság részére lefizettetnie. Ezen adósság lefizetése végett a herczegségek egészben vagy egy részben, a következő módok vala­melyikét használhatandják: 1. Készpénzzeli fizetést (75 porosz tallér egyértékű lévén 100 dán tallérral). 2. A dán monarchia belső adósságához tartozó 8 beválthatlan 4 percentes kötelezvényeknek a dán államkincstár részérei átadását. 3. A herczegségek által kibocsátandó uj államkö­­telezvényeknek a dán államkincstár részérei átadását, miknek értéke porosz tallérokban (30-at számítva egy fontra), vagy hamburgi bankmarkokban lesz kifizetendő s miknek folyókká tétele az adósság eredeti öszleté­■ ből 3 percentnek félévi fizetése által fog történni, mi­ből 2 percent a mindegyik határidőben lejárandó ka­matokat képezendi, mig a többi törlesztés végett lesz befizetendő. A félévi 3 percentnyi őszletnek említett lefizeté­se mind a herczegségek állampénztárai, mind berlini ■ hamburgi bankárházak által fog történni. A 2. s 3. alatt emlitett kötelezvényeket a dán ál­lampénztárnak név­értékben kell elfogadnia. 10. sz. Azon időpontig, midőn a herczegségek véglegesen átveendették azon összeget, melyet a jelen szerződés 8-dik czikke értelmében, a dán monarchia közös adósságábóli részük helyett kell lefizetniük, azok félévenkint a nevezett összegtől 2 perczentet, (tudniillik 580,000 tallért dán pénzben) fognak lefizetni. Ezen fi­zetés akként fog eszközöltetni, hogy a dán adósságnak ama kamatjai s részletfizetései, melyek eddig a her­czegségek állampénztáraira voltak utalványozva, ezen­túl is ugyanezen pénztárak által lesznek lefizetendők. Ezen fizetések minden félévben folyókká fognak tétet­ni, s azon esetre, ha azok az említett összeget nem ér­ték el, a herczegségek a hátralévő észletet készpénz­ben szolgáltatandják vissza a dán kincstárnak, ellen­kező esetben a többlet azoknak hasonlókép készpénz­ben fog visszaszolgáltatni. A folyóvátétel Dánia, s a herczegségek főigazga­­tásával megbízott hatóságok közt, a jelen czikkben megállapított módon, vagy ha ez mindkét részről szükségesnek tartatnék, minden évnegyedben fog tör­ténni. Az első folyóvátétel tárgyát, különösen a dán mo­narchia közös adósságának mindazon kamatjai s rész­letfizetései képezendők, melyek 1863. decs. 23-ka után fizettettek be. 11. sz. Azon összegek, melyek az úgynevezett Holstein-Ploenféle aequivalenst képezik, az augusten­­burgi herczeg hajdani birtokaiért­ kártalanítás marad­ványa, az azt terhelő elsőbbségi követeléssel együt, és Schleswig-Holstein uradalmi kötelezvényei kizárólag a herczegségek által fognak viseltetni. 12. sz. Az austriai s porosz kormányok a her-

Next