Sürgöny, 1864. november (4. évfolyam, 250-274. szám)
1864-11-22 / 267. szám
367. s 2. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budin, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY: Szrigán-hirdetések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldröli hirdetéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurtian Molien Ottó; Hamburg -Altenában Maasenstein és Vogler; Hamburgban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler H., Illyen és Fort uraknál. Buda-Pest, Kedd, november 22. 1964. Előfizetési árak. Hapontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre ...... 10”frt. Félévre ..... 8 frt. 50 kr. Negyedévre...................5 „ Negyedévre ... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. 110 cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 3-ról kelt legfelsőbb határozatával. Machovics János, népiskolai tanitót Kis-Tapolcsányban, az oktatás teréni sokévi üdvös működésének elismeréséül, ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszini méltóztatott. A nm. m. kir. helytartótanácstól 71,482 sz. a. 1864. nov. 5-kén kelt s az összes hatóságokhoz intézett rendelet. Az országos közmunkaügyében 1862. évi november 3-kán 71,700. sz. a. kiadott utasításnak az igás munkát szabályzó 6-ik § a, tett tapasztalások szerint, különböző értelmezésre szolgáltatván alkalmat, e kir. kormányszék egyöntetű helyes eljárás létesítése czéljából kijelenti, hogy minden igavonó állat azon fogatban, melyben közönségesen használtatni szokott, évenként kétszer köteles közmunkára kiállani, így tehát minden fogat, legyen az akár kettős (2 darab vonóállat), minő a vidéken divatos, akár egyes (1 darab), minő nem ritkán városokban és ipart űző lakossággal bíró mezővárosokban fordul elő, közmunkában évenként két napszámot tartozik teljesíteni. Tisztán kivehető ennélfogva, hogy nem az egyes igavonó állat, hanem a fogat képezi a közmunkatartozás és a közmunkaváltság kiszámításának alapját, hogy továbbá a kiszámításnál arra, miként szokta az illető tulajdonos lovait vagy szarvasmarháját rendesen használni, kellő tekintet veendő. Egyetlen egy vonó-állatnak birtokosa ennélfogva évenként két egyfogatú igás napszámot köteles kiállítani. Két darab igavonó-állatnak birtokosára nézve meg kell különböztetni, vájjon el at állat rendesen egy fogatban, vagy pedig külön befogva (Einspänner) használtatik-e ? Első esetben mindkét állat után összesen két kettősfogatú, másik esetben pedig összesen négy egyfogatu igás napszám lévén évenként leszolgálandó. Három igavonó állatnál ugyanily megkülönböztetés teendő akként, hogy azon esetben, ha kettő mindig csak kettős fogatban, a harmadik pedig majd az használtatik, mindhárom darab után három kettősfogatú igás napszám leszolgálandó, önként értetvén, hogy azon esetben, ha mindhárom állat rendesen egyes fogatban használtatik, hat egyfogatu,— azon ritka esetben végre, ha három darab közül kettő mindig párosan, a harmadik pedig egyes fogatban szokott használtatni,— két kettős- és két egyfogatu igás napszám szolgálandó évenként. Hasonló megkülönböztetés szükséges háromnál több igavonó állat birtokosának tartozására nézve. — Hármas vagy négyes fogatok a közmunka körül nem ismertetnek, hanem ily fogatok előfordulása esetében három, illetőleg négy kétfogatú igás napszám vettetik ki az illető birtokosra. Az igás közmunkatartozásnak pénzzel megváltása körül ugyanazon elvek szerint kell eljárni, melyek a természetbeni munkára nézve érvényesek. Hogy az egyfogatu igás napszám váltságára nem a kettős fogatú igás napszám váltságárának fele részében állapíttatik meg e helyről, hanem valamivel nagyobb összegben, ennek oka, mint e megállapítás alapját képező helyi árak is mutatják, abban rejlik, hogy az egyfogatú vonóállat ereje és munkaképessége is a kettős fogatú vonatok fele részét meg szokta haladni. Ily körülmények közt a mérnöki közegek kötelessége, a meg nem váltott, tehát természetben leszolgálandó igás közmunkára rovandó munkafeladatok kiszámításánál azon elvhez képest, mely szerint a közmunkatartozás kinek-kinek erejéhez képest szabandó meg, az egyfogatú igás napszámok fentebbi munkaképességére kellő figyelemmel lenni, a munkaképesség aránya tüzetesebb kipuhatolásának nehézsége esetében pedig az egyfogatú vonatokat a kettős fogatúaknak kétharmadrészével számba venni. Ezek előrebocsátása után utasíttatik a közönség, miszerint az országos közmunka összeírását jövő 1865. évre, mely az év kezdetének január 1-sejére történt áttétele folytán 1865. évi január 1-jétől 1865. évi december végéig számítandó, a fennálló szabályok értelmében haladék nélkül eszközölje, a megváltási esetekre nézve szabályosan járjon el, és az e részbeni két rendbeli eredményt mielőbb terjessze fel; az öszszeirás eszközlésénél mindazon óvatosságok, melyeket az 1862-dik évi 71,700. számú utasitás 11. és 13. §§-ai előszabnak, szem előtt tartandók, az igás és kézi kötelezettség megítélésénél pedig a 9. §. lelkiismeretesen alkalmazandó, végre a törvényes mentességek szorosan megítélendők. Ugyane tekintetekből a 11. §. szerint megkívántató két hites községi tagnak azon czélbóli közreműködése, hogy a felek által teendő előadások valódisága felett őrködjenek, múlhatlanul szükséges. Midőn az igás közmunkatartozás fentebbi értelmezésére nézve megjegyeztetik, hogy ez 1865. évi jan. 1-től kezdve lépvén hatályba, visszaható erővel semmikép sem bir, és igy az eddigi eljárás szerinti közmunkaváltságpénzek, valamint a természetbeni közerőre kivetett munkafeladatok változatlanul törlesztendők s ebből kifolyólag a múlt évi tartozásokra vonatkozó netaláni felszólamlások visszautasitandók, a közönség még következőkre figyelmeztetik : 1. A közigazgatási év kezdetének január 1-jére történt áttétele magával hozza azt, hogy a közmunka ügyében a 71.700. számú utasítás több pontjai szerint teendő évi és időszaki felterjesztések határideje is mindenütt két hónappal hátrább tétessék, minélfogva a közmunka összeírása ezentúl mindig October havában eszközlendő, a közmunka leszolgálásának és a váltságpénzek beszedésének félévenkénti haladását előtüntető M. N. és K. mintájú kimutatások pedig junius és dcucmuci Hava *egével küldendők be A közmunka-váltságpér.**ftozások lefizetésére kiszabott határidő e szerint akutén martius és September hónapok utolsó napjára tétetik ugyan át, de egyrészt az országos útépítészet érdekei a pénzbeli jövedelem legpontosabb befolyását kívánván meg, másrészt pedig e pénzösszegeknek mennél később, annál nehezebb beszedése sokféle kellemetlen és zavart okozó tárgyalásokra szolgáltatván eddig is okot, szükséges, hogy a törvényhatóságok saját érdekükben mindenkép azon legyenek, hogy a váltságpénzek mennél gyorsabban szedessenek be, a fentebbi határidők után netalán mégis fenmaradó ebbeli félévi tartozások az országfejedelmi adóhátralékokra nézve érvényes végrehajtás útján, a többször idézett utasítás 27. §-a értelmében rögtön behajtandók lévén. 2. A természetben fenmaradó közerő értékesítése körül eddig tapasztalt okszerűtlen kezelés ezentúl nem türetik, minélfogva a kormányhatóságok köteleztetnek, a közmunkáéról kellő világlatban tartani, idő- és czélszerűen ledolgoztatni, a községek ebbeli működése fölött éber és szünet nélküli felügyeletet gyakoroltatni, és a netalán mégis felmerülő hátralékoknak a hanyag községek és felek költségén és kárára gyors ledolgoztatását eszközölni, — ez utóbbi esetben a felmerült költségek az illető fogadott munkások kielégíttetése tekintetéből rögtön behajtandók lévén. Hasonló értelemben utasíttatnak az állammérnöki hivatalok is, melyek elutasítlatlan, kötelessége, nemcsak minden ilyféle ügyekben készséggel közreműködni, hanem a közerőre kivetendő különféle (szakmány) munkák előleges kiszámításánál és végleges számbavételénél a közmunka fokozandó értékének és a helyi viszonyoknak megfelelőbben eljárni és egyrészt e roppant mennyiségű erő elfecsérlésének megszüntetésére, másrészt ugyanannak megfelelőbb értékesítésének előidézésére alkalmas intézkedéseket megtenni, illetőleg esetről esetre javaslatba hozni. 3. A szab. kir. városok a közmunka összeírása és megváltása körül önállóan járnak el ugyan, de az e részbeni eredményt, Buda és Pest városok kivételével, nem közvetlenül, hanem az illető megye kormányzója útján terjesztendik fel, ki az említett munkálatokat a mérnöki hivatal közbenjöttével szabályosan átvizsgáltatni, jegyzékbe vétetni s külön felterjeszteni fogja; a városi közerőnek szabályszerű felhasználása végett az állammérnöki hivatal közreműködése mellett a szükséges intézkedések megteendők, illetőleg úgy a váltságpénz, valamint a természetbeni közerő a megyét illető országos útépítési költségvetés szerkesztésénél figyelembe veendő lévén. A szab. kir. városok természetbeni közmunkájának félévenkénti haladását előtüntető M. és N. mintájú kimutatások 1865. évtől kezdve szintén a megyei kormányzók utján kellően láttamozva küldendők be. — Végre 4. Megjegyeztetik, hogy a f. 1864. évi november és december hónapokra mint az eddigi és az ezentúli közigazgatási évek közé eső időszakra vonatkozó közmunkaügyre nézve követendő eljárás iránt a közönség utólagosan értesülendő összehasonlítás ugyanily tárgyú régibb magyar fordítmányokkal. HL Befejezés. Mind a fenebb közlött mutatványból, mind az iménti összehasonlításból világosan kitűnvén, hogy ama Horátz-féle 72 vers általam eszközlött forditmánya, irodalmunk e nemében, 1801, sőt 1842 óta valóságos Haladást tanúsít , önként következik : 1- ször, hogy ez előmenetelt „Horátz levelei“ czimü forditmányom egyéb részeitől, az egész forditmánytól, sem tagadhatni meg. Mert ugyan mely józanul gondolható okból volna épen e 72 vers nálam jobban, a többi mindháromnál pedig, kivétel nélkül, rosszabbul fordítva? 2- szor, hogy a t. bírálóknak munkám irányában követett eljárása nem lehet egyéb, mint — nem mondom irántam! ellenszenv kifolyása; miután magamféle ismeretlen egyéniségek nyilvánosság terén semminemű szenv tárgyai nem lehetnek , hanem igen 3 __ bizonyos kegyeletek s gyengéd viszonyok kisugárzása ; melyek azonban, ha még oly tiszteletreméltók, mint magán dolgok, a közügynek alárendelendők, Mert képtelenség, hogy valamely dolog, tárgyilag s nem alanyilag tekintve, jó és rész legyen egyszersmind. Bemutatott 72 versemből minden szakító s elfogulatlan olvasó megítélheti, miszerint azok aladásra mutatnak, és így az eddigi idevonatkozó tanumányokat tökélyre fölülmúlják. Tehát a t. birálók éleményadásának okvetlenül alanyi nézponton,szemési viszonyokon szükség sarkallania, midőn munkámat, helyett hogy haladást tanúsítónak elismernék, daczán a csakhogy kézzel meg nem fogható, általam itt bemtatott, de nekik is bírálat alkalmával szolgálatukra irott érveknek, — becsben s tökélyben, melylyel az serintük épen nem is bir, mélyen valamennyi eddig megjelent hasonló forditmányoknak alásülyesztik. Mely személyes viszonyok sugalmazásának követése azonban, mint már fönebb mondva volt, a közügy rovására meg nem engedhető. „Győzzön, a mi jobb!“ Kor, hogy „Horátz levelei“ czímű fordítmányom a kiadást, ha nem is az „Akadémia czége alatt“, legalább, mint „iskolakönyv“, miként lapjainkban e megkülönböztetést olvastam (mely két dolog közt azonban semmi ellentétet nem látok), „a literatura jelen állapotában“ csak úgy, vagy még inkább megérdemlette volna, mint 31 évvel ezelőtt a Kis(és K a z i n c z y-) féle fordítmány, „a literatura akkori állapotában“ megérdemlette, mely fordítmány hűség dolgában akkor sem igen állhatott előbb mint most, még a terjedelmes „bevezetéseket“ és a még terjedelmes, s azért senki, vagy alig valaki által olvasott „magyarázatokat“ illetőleg is. (Mi a „bevezetéseket illeti: mindjárt az elsőnek 4-ik sorában a német „Müsse“ űrnek van fordítva; ugyanazon sorban a német szöveg ezen gondolata: „legszebb munkáik lettek gyümölcsei“ Így fordul elő: „munkáik lettenek legszebb gyümölcsei.“ Micsoda hűség ez ? Ily forditmánynak kiki inkább eredetiét kívánja olvasni.) Ide járul, hogy Kis forditmányában is, pedig az egész munka 34 nagy úr. nyomott ívre terjed, a tulajdonnevek közül csak némelyek vannak megmagyarázva; a Virág és Czuczor-féle fordítmányok pedig épen szűkölködnek minden legkisebb efféle magyarázat vagy felvilágosítás nélkül. Végre 4- szer, hogy mindezek után a fenforgó munkám ellen intézett bírálatok önként összeomlanak, a méltatlan piszkolódások pedig írójuknak kebelébe hullanak vissza.*) A Császárné Ő Felsége legmagasabb névnapját f. hó 19-kén a bécsi Theresianumban is ünnepé*) E védezikkel a vitás ügyet befejezettnek tekintjük. Szerkélyesen ülték meg. A nagymisén, melyen főtiszt, Holzinger József insulás főpap fényes személyzettel celebrált, az intézet igazgatósága, az összes nevendékek, — nemkülönben a nevelési és tantestület s a gymnasium kívüli látogatói is megjelentek. * József föherczeg ö cs. fensége, mint a M. S. írja, Al-Csuthon mulatója alatt a bodméri reform, templom épitésére 100 ftot ajándékozni kegyeskedett. * Brünnböl távirják, miszerint Erzsébet föherczegasszony ö cs. fensége e hó 18-kán, szombaton reggel 10 órakor herczegnőt szült s egésségi állapota kielégítő. © Az „Oesterreichische Revue“, általunk többször dicsérettel említett tudományos és irodalmi folyóirat VI. és VII-dik füzete most küldetett szét. Tartalmából kiemeljük b. Helfert Sándor jeles czikkeinek folytatását Oroszországról s abban a katholika egyház állásáról. A jelen czikk fölirata : A Caesaropapismus és a lengyel dissidensek. — Magyarország, mint minden füzetben, úgy e kettőben is képviselve van. Az egyik a magyar gazdasági egyesület emlékirata a hazánkban időszakonkint előforduló aszály okairól, s orvoslása módjairól. Más czikk Hunfalvy Jánostól van : „A magyar Alföld, s időnkinti termés hiányának elhárítása eszközeiről.“ Végre az erdélyi Kárpátokról is találunk benne czikket Bielztől. — Egyéb czikkei kiterjednek a birodalom minden népei s országainak ismertetésére, szellemi s anyagi érdekeikre, úgy hogy e tudományos folyóiratot gyakorlati becse és sokoldalúsága egyetlenné teszik a maga nemében; olvasókörét pedig a birodalom legfőbb, mondhatni legbefolyásosabb osztálya képezvén, óhajtandó volna, hogy Hunfalvy János példájára más jeles íróink is járulnának műveikkel abban hazánk állapotainak hű képviseletéhez. Ijr Megjelent : Jézus élete. Irta Körmöczy Imre. Nyomatott Eurich Sándornál Bécsben. 1864. A kiadó tulajdona. Az 55 lapra terjedő művecskének eleven előadása, jó szylje, sőt még rövidsége is oly nagy olvasókört biztosít, mint szent tárgyánál fogva annak méltán kell kívánnunk. * A német színház folyvást operája szervezésében fáradozik. Eddig azonban úgy látszik, csak három egyént tarthatunk maradandóbb acquisitiónak; ezek: Moser k. a., ki játék tekintetében még kezdő ugyan, s éneke sem bir még azon jelleggel, mit megállapodott routinnak mondhatunk, de hangja friss és természetes kellemű, s ezenkívül alapos énektanulmány és finom műérzék kezeskednek továbbhaladásáról. A második jó acquisitio Willemur, a baritonista, ki utóbb a „Granadai éji szállásban“ a herczeget, „Emáni“-ban Károly királyt és legközelebb „Belizár“ban a czímszerepet közmegelégedésre énekelte. A harmadik Schmidt úr, a német szinház régebbről dicséretesen ismert basaistája. Kocsis kisasszonyt külseje és hangja kellemes jelenéssé teszik a színpadon, azonban a szerepeinek életet adó lélek még mindig szunnyadozik nála és ezt fölébreszteni eddig a bátorító tapsoknak sem sikerült. Az igazgató közelebb egy új tenoristát is mutatott be Lukeschur személyében, ki Belizárban Álamért énekelte. Hangjának — az erőt leszámítva — némi rokonsága van Stégerével. Pianói művésziek és kellemesek. Magas hanggal tündökölni és megnyerni nem tud. Azonban tökéletesen gyakorlott énekes és mint mondják, repertoirja nagy. Az említett alkalommal nem volt tökéletesen disponálva, minélfogva ítéletünket róla még most visszatartjuk. * Újabb hír szerint a bécsiek egykor kedvencz tenoristájának Ander urnák állapotát túlozzák. Míg a lapok gyógyíthatlan tébolyról beszélnek, egy közvetlenebb jelentés azt mondja, hogy Andernek nincs egyéb baja, mint hogy hangjának elvesztése fölött mély búskomorságba esett. Pedig közös minden művésznél azon sors, hogy dicsőségük napja a délponton túl annál sebesebben halad lefelé. * A nemz. színház játékrendjében e hétre kitűzött érdekes előadások : Holnap (23-kan) egy új eredeti vígjáték: „Mi újság a szomszédban“ először.— 24- kén: „Linda.“ Csillag Róza k. a. bemutató szerepe. 25- kén: „III. Richard.“ — 26-án: „Fidelio“ opera. — „M o n t j o y“-ra készülnek s jövő hó 5-kén szándékozzák szintehozni. * A pesti kegyesrendiek gymnasiumának ifjúsága szintén alakított segélyegyletet, melynek e hó 10-kén tartott közgyűlése által elnökké Kovács Gyula, pénz-Márki József, tudor, egyetemi könyvtártiszt. Napi újdonságok. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, nov. 19. 00 Felsége Erzsébet Császárné s királynénk névnapját kegyeletteljesen ünnepelték meg itt lakó vagy idísző hazánkfiai is. A Wiedenen lévő •cfLemremDefg-féle úgynevezett „F.cinat 1» "Sirill díszes kápolna áll, melyben fedendő Fábián István Sz. Erzsébet dicsőítésére elmondott egyszerű szent beszéde után a Pázmáneum tagjai által énekelt nagy vocal-mise tartatott. — Méltóságos Jekelfalusy püspök ur ponti- i filiáit, s a kápolna díszesen öltözött magyarokkal egészen megtelt. Jelen voltak a főkanczellárok, gróf Zichy Herman és Privitzer István ő nulgaik, Beke Kálmán alkanczellár, s Károlyi László volt alkanczellár ő exoja, Peitler Antal váczi püspök s Korizmics Antal püspök emlgaik, a kanczellária előadó udvari tanácsosai s egyéb főhivatalnokai, és magánzók; mindnyájan egy szívből jött imában egyesülve, hogy az Ég áldásait áraszsza azon Fejedelemasszonyunkra, ki a családi s női erényekhez a fejedelmieket, a kegyelmet, alattvalói iránt való anyai gondoskodást, s jótékonyságban kimerithetlen könyörületet csatolva, — negyven milliónyi népnek Bécs, nov. 17. ifj. A magyar olvasó, noha az itteni alkotmányos fejlődésnek bár nem kevéssé bonyolult s szokatlan viszonyaival kevéssé ismerős, mindazáltal nagyjábóli ismerete után is, úgy hisszük, tekintve az itteni követek házát alkotó hivatalnoki s clericalis elemeket, s még más fontosabb körülményeket, melyeket ő tudhat legjobban, természetesnek fogja találni, hogy valami hatalmas ellenzék még most nem fejlődik, minthogy az tulajdonkép valahol otthon maradt, s ennélfogva tüzesebb vitákat, a ministeriális centrum, vagy centrális ministerium lételét megreszkettető küzdelmeket nem vár. És így valószínűleg kevésbé lepi meg, mint magukat a lajtáninnenieket, ama körülmény, mely szerint a legutóbbi hetekben a bécsi sajtó terén mutatkozott mérges vita után is, mindjárt a jelen ülésszak kezdetén, a parlamentáris és szokás szerint magát quasi ellenzéknek nevező mennyiségnek vagy pártnak, ha ugyanannak nevezhető, az első kérdésnél azonnal oly kisebbsége derült ki, mely a körülmények után ítélve, még kisebbre is olvadhat, a mint az uralkodó, s részben a ministeriális elnevezés ellen torzsalkodó, de valójában mégis csak ministeriális centrumnak tetszeni fog. A minthogy ezúttal is csak e centrum kegyelme, vagy ha jobban tetszik, nagylelkűsége folytán jutott annyira is, hogy a felirati bizottmányban legalább feles számmal képviselve legyen, amely szertelen önbizalma s nagylelkűsége a centrumnak bizonynyal nagy túlsúlya önérzetére mutat. Ezen, a helybeli lapok által első parlamenti „csatának“ nevezett szagadhatlanul nasiv fontosságú esemény, — melyben az illető „pártok“ e szakban először mérkőztek meg, — története röviden a következő: A felirati bizottmányba, tekintettel az Erdélyből jött szaporodásra, a közép tizenkét, az úgynevezett ellenzékiek pedig, mint eddig, most is csak kilencz tagot kívántak választani. Ez utóbbiak között vannak kitűnő tehetségek, kiket a bizottmányból a közép maga sem óhajta kizárni, de a kik, ha a bizottmány csak kilencz tagból áll, abban a többséget képezték volna. E végből, hogy a centrum többsége, meg a jeles talentumok közreműködése is —(a kecske is, káposzta is) — meglegyen, indítványozták a tizenkettős számot, mely 93 szóval 79 ellen ellen fogadva, de a mely 93 szótöbbség mindazáltal annyira engedékeny volt, hogy az ázellenféllel a bizottmány betöltésénél testvérileg egyenlő arányban megosztozott. Ugyanez ülésben Heceet és dr. Prazák, morva-cseh követek szabadságérti folyótiszteletét s szeretetét biró jó geniusa, —s az Isten áldásaira oly annyira méltó!