Sürgöny, 1864. november (4. évfolyam, 250-274. szám)

1864-11-22 / 267. szám

367. s 2. Negyedik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budin, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktő­l fogadtatnak el. SÜRGÖNY: Szrigán-hird­etés­ek: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldröli hir­detéseket átvesznek a következő árak: Majnai Frankfurti­an Molien Ottó; Hamburg -Altenában Maasenstein és Vogler; Hamburg­ban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler H., Illyen és Fort uraknál. Bu­da-Pest, Kedd, november 22. 1964. Előfizetési árak. Hapontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Félévre ...... 10”frt. Félévre ..... 8 frt. 50 kr. Negyedévre...................5 „ Negyedévre ... 4 „ 50 „ HIVATALOS RÉSZ. 110 cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 3-ról kelt legfelsőbb határozatával. Machovics János, nép­iskolai tanitót Kis-Tapolcsányban, az oktatás teréni sokévi üdvös működésének elismeréséül, ezüst érdem­kereszttel legkegyelmesebben földiszi­ni méltóztatott. A nm. m. kir. helytartótanácstól 71,482 sz. a. 1864. nov. 5-kén kelt s az összes hatósá­gokhoz intézett rendelet. Az országos közmunkaügyében 1862. évi novem­ber 3-kán 71,700. sz. a. kiadott utasításnak az igás munkát szabályzó 6-ik § a, tett tapasztalások szerint, különböző értelmezésre szolgáltatván alkalmat, e kir. kormányszék egyöntetű helyes eljárás létesítése czél­­jából kijelenti, hogy minden igavonó állat azon fogat­ban, melyben közönségesen használtatni szokott, éven­ként kétszer köteles közmunkára kiállani, így tehát minden fogat, legyen az akár kettős (2 darab vonó­állat), minő a vidéken divatos, akár egyes (1 darab), minő nem ritkán városokban és ipart űző lakossággal bíró mezővárosokban fordul elő, közmunkában éven­ként két napszámot tartozik teljesíteni. Tisztán kivehető ennélfogva, hogy nem az egyes igavonó állat, hanem a fogat képezi a közmunkatar­tozás és a közmunkaváltság kiszámításának alapját, hogy továbbá a kiszámításnál arra, miként szokta az illető tulajdonos lovait vagy szarvasmarháját rendesen használni, kellő tekintet veendő. Egyetlen egy vonó-állatnak birtokosa ennélfogva évenként két egyfogatú igás napszámot köteles kiállí­tani. Két darab igavonó-állatnak birtokosára nézve meg kell különböztetni, vájjon e­l at állat rendesen egy fogatban, vagy pedig külön befogva (Einspänner) hasz­­náltatik-e ? Első esetben mindkét állat után összesen két kettősfogatú, másik esetben pedig összesen négy egyfogatu igás napszám lévén évenként leszolgálandó. Három igavonó­ állatnál ugyanily megkülönböz­tetés teendő akként, hogy azon esetben, ha kettő min­dig csak kettős fogatban, a harmadik pedig majd az használtatik, mindhárom darab után három kettős­­fogatú igás napszám leszolgálandó, önként értetvén, hogy azon esetben, ha mindhárom állat rendesen egyes fogatban használtatik, hat egyfogatu,— azon ritka esetben végre, ha három darab közül kettő mindig pá­rosan, a harmadik pedig egyes fogatban szokott hasz­náltatni,— két kettős- és két egyfogatu igás napszám szolgálandó évenként. Hasonló megkülönböztetés szükséges háromnál több igavonó­ állat birtokosának tartozására nézve. — Hármas vagy négyes fogatok a közmunka körül nem ismertetnek, hanem ily fogatok előfordulása esetében három, illetőleg négy kétfogatú igás napszám vettetik ki az illető birtokosra. Az igás közmunkatartozásnak pénzzel­ megvál­tása körül ugyanazon elvek szerint kell eljárni, melyek a természetbeni munkára nézve érvényesek. Hogy az egyfogatu igás napszám váltságára nem a kettős fo­gatú igás napszám váltságárának fele részében állapít­­tatik meg e helyről, hanem valamivel nagyobb összeg­ben, ennek oka, mint e megállapítás alapját képező helyi árak is mutatják, abban rejlik, hogy az egyfo­gatú vonó­állat ereje és munkaképessége is a kettős fogatú vonatok fele részét meg szokta haladni. Ily körülmények közt a mérnöki közegek köte­lessége, a meg nem váltott, tehát természetben leszol­gálandó igás közmunkára rovandó munkafeladatok ki­számításánál azon elvhez képest, mely szerint a köz­munkatartozás kinek-kinek erejéhez képest szabandó meg, az egyfogatú igás napszámok fentebbi munka­képességére kellő figyelemmel lenni,­­ a munkaké­pesség aránya tüzetesebb kipuhatolásának nehézsége esetében pedig az egyfogatú vonatokat a kettős foga­­túaknak két­harmadrészével számba venni. Ezek előrebocsátása után utasíttatik a közönség, miszerint az országos közmunka összeírását jövő 1865. évre, mely az év kezdetének január 1-sejére történt áttétele folytán 1865. évi január 1-jétől 1865. évi december végéig számítandó, a fennálló szabályok értelmében haladék nélkül eszközölje, a megváltási esetekre nézve szabályosan járjon el, és az e részbeni két rendbeli eredményt mielőbb terjessze fel; az ösz­­szeirás eszközlésénél mindazon óvatosságok, melyeket az 1862-dik évi 71,700. számú utasitás 11. és 13. §§-ai előszabnak, szem előtt tartandók, az igás és kézi köte­lezettség megítélésénél pedig a 9. §. lelkiismeretesen alkalmazandó, végre a törvényes mentességek szorosan megítélendők. Ugyane tekintetekből a 11. §. szerint megkíván­tató két hites községi tagnak azon czélbóli közremű­ködése, hogy a felek által teendő előadások valódisága felett őrködjenek, múlhatlanul szükséges. Midőn az igás közmunkatartozás fentebbi értelme­zésére nézve megjegyeztetik, hogy ez 1865. évi jan. 1-től kezdve lépvén hatályba, visszaható erővel semmikép sem bir, és igy az eddigi eljárás szerinti közmunkaváltság­­pénzek, valamint a természetbeni közerőre kivetett mun­kafeladatok változatlanul törlesztendők s ebből kifolyó­lag a múlt évi tartozásokra vonatkozó netaláni felszó­lamlások visszautasitandók, a közönség még követke­zőkre figyelmeztetik : 1. A közigazgatási év kezdetének január 1-jére történt áttétele magával hozza azt, hogy a közmunka ügyében a 71.700. számú utasítás több pontjai szerint teendő évi és időszaki felterjesztések határideje is min­denütt két hónappal hátrább tétessék, minélfogva a köz­munka összeírása ezentúl mindig October havában esz­­közlendő, a közmunka leszolgálásának és a váltság­­pénzek beszedésének félévenkénti haladását előtüntető M. N. és K. mintájú kimutatások pedig junius és dc­­ucmuci Hava *­egével küldendők be A közmunka-váltságpér.­**ftozások lefizetésére kiszabott határidő e szerint akutén martius és September hónapok utolsó napjára tétetik ugyan át, de egyrészt az országos útépítészet érdekei a pénzbeli jövedelem leg­pontosabb befolyását kívánván meg, másrészt pedig e pénzösszegeknek mennél később, annál nehezebb besze­dése sokféle kellemetlen és zavart okozó tárgyalásokra szolgáltatván eddig is okot, szükséges, hogy a törvény­­hatóságok saját érdekükben mindenkép azon legyenek, hogy a váltságpénzek mennél gyorsabban szedessenek be, a fentebbi határidők után netalán mégis fenmaradó ebbeli félévi tartozások az országfejedelmi adóhátralé­kokra nézve érvényes végrehajtás útján, a többször idé­zett utasítás 27. §-a értelmében rögtön behajtandók lévén. 2. A természetben fenmaradó közerő értékesítése körül eddig tapasztalt okszerűtlen kezelés ezentúl nem türetik, minélfogva a kormányhatóságok köteleztetnek, a közmunkáéról kellő világlatban tartani, idő- és czél­­szerűen ledolgoztatni, a községek ebbeli működése fö­lött éber és szünet nélküli felügyeletet gyakoroltatni, és a netalán mégis felmerülő hátralékoknak a hanyag köz­ségek és felek költségén és kárára gyors ledolgoztatá­­sát eszközölni, — ez utóbbi esetben a felmerült költsé­gek az illető fogadott munkások kielégíttetése tekinteté­ből rögtön behajtandók lévén. Hasonló értelemben utasíttatnak az állammérnöki hivatalok is, melyek elutasítlatlan, kötelessége, nem­csak minden ilyféle ügyekben készséggel közreműköd­ni, hanem a közerőre kivetendő különféle (szakmány) munkák előleges kiszámításánál és végleges számbavé­telénél a közmunka fokozandó értékének és a helyi vi­szonyoknak megfelelőbben eljárni és egyrészt e rop­pant mennyiségű erő elfecsérlésének megszüntetésére, másrészt ugyanannak megfelelőbb értékesítésének elő­idézésére alkalmas intézkedéseket megtenni, illetőleg esetről esetre javaslatba hozni. 3. A szab. kir. városok a közmunka összeírása és megváltása körül önállóan járnak el ugyan, de az e részbeni eredményt, Buda és Pest városok kivételével, nem közvetlenül, hanem az illető megye kormányzója út­ján terjesztendik fel, ki az említett munkálatokat a mér­nöki hivatal közbenjöttével szabályosan átvizsgáltatni, jegyzékbe vétetni s külön felterjeszteni fogja; a városi köz­erőnek szabályszerű felhasználása végett az állammérnö­ki hivatal közreműködése mellett a szükséges intézkedé­sek megteendők, illetőleg úgy a váltságpénz, valamint a természetbeni közerő a megyét illető országos útépítési költségvetés szerkesztésénél figyelembe veendő lévén. A szab. kir. városok természetbeni közmunkájának félévenkénti haladását előtüntető M. és N. mintájú ki­mutatások 1865. évtől kezdve szintén a megyei kor­mányzók utján kellően láttamozva küldendők be. — Végre 4. Megjegyeztetik, hogy a f. 1864. évi november és december hónapokra mint az eddigi és az ezentúli közigazgatási évek közé eső időszakra vonatkozó köz­munkaügyre nézve követendő eljárás iránt a közönség utólagosan értesülendő összehasonlítás ugyanily tárgyú régibb magyar fordítm­ányokkal. HL Befejezés. Mind a fenebb közlött mutatványból, mind az iménti összehasonlításból világosan kitűnvén, hogy ama H­o­r­á­t­z-féle 72 vers általam eszközlött forditmánya, irodalmunk e nemében, 1801, sőt 1842 óta valóságos Haladást tanúsít , önként következik : 1- ször, hogy ez előmenetelt „Horátz levelei“ czi­­mü forditmányom egyéb részeitől, az egész for­ditmánytól, sem tagadhatni meg. Mert ugyan mely józanul gondolható okból volna épen e 72 vers nálam jobban, a többi mindháromnál pedig, kivétel nélkül, rosszabbul fordítva? 2- szor, hogy a t. bírálóknak munkám irányában követett eljárása nem lehet egyéb, mint — nem mon­­dom irántam! ellenszenv kifolyása; miután magam­­féle ismeretlen egyéniségek nyilvánosság terén sem­­minemű szenv tárgyai nem lehetnek , hanem igen 3 __ bizonyos kegyeletek s gyengéd viszonyok kisu­gárzása ; melyek azonban, ha még oly tiszteletreméltók­­, mint magán dolgok, a közügynek alárendelendők, Mert képtelenség, hogy valamely dolog, t­á­r­g­y­i­l­a­g s nem alanyilag tekintve, jó és rész legyen egyszersmind. Bemutatott 72 versemből minden szak­­ító s elfogulatlan olvasó megítélheti, miszerint azok aladásra mutatnak, és így az eddigi idevonatkozó tan­­u­mányokat tökélyre fölülmúlják. Tehát a t. birálók éleményadásának okvetlenül alanyi nézponton,szemé­­si viszonyokon szükség sarkallania, midőn munkámat, helyett hogy haladást tanúsítónak elismernék, daczá­­n a csakhogy kézzel meg nem fogható, általam itt be­­mtatott, de nekik is bírálat alkalmával szolgálatukra irott érveknek, — becsben s tökélyben, melylyel az serintük épen nem is bir, mélyen valamennyi eddig megjelent hasonló forditmányoknak alásülyesztik. Mely személyes viszonyok sugalmazásának követése azon­ban, mint már fönebb mondva volt, a közügy rovására meg nem engedhető. „Győzzön, a mi jobb!“ K­­or, hogy „Horátz levelei“ czímű fordítmányom a kiadást, ha nem is az „Akadémia czége alatt“, legalább, mint „i­s­k­o­l­a­k­ö­n­y­v“, miként lapjaink­ban e megkülönböztetést olvastam (mely két dolog közt azonban semmi ellentétet nem látok), „a li­­teratura jelen állapotában“ csak úgy, vagy még inkább megérdemlette volna, mint 31 évvel ezelőtt a Kis­­(és K a z i n c z y-) féle fordítmány, „a literatura akkori állapotában“ megérdemlette, mely fordítmány hű­ség dolgában akkor sem igen állhatott előbb mint most, még a terjedelmes „bevezetéseket“ és a még ter­­jedelmes, s azért senki, vagy alig valaki által olvasott „magyarázatokat“ illetőleg is. (Mi a „bevezetéseket illeti: mindjárt az elsőnek 4-ik sorában a német „Müs­se“ űrnek van fordítva; ugyanazon sorban a német szö­veg ezen gondolata: „legszebb munkáik lettek gyü­mölcsei“ Így fordul elő: „munkáik lettenek legszebb gyü­mölcsei.“ Micsoda hűség ez ? Ily forditmánynak kiki inkább eredetiét kívánja olvasni.) Ide járul, hogy Kis forditmányában is, pedig az egész munka 34 nagy úr. nyomott ívre terjed, a tulajdonnevek közül csak né­melyek vannak megmagyarázva; a V­i­rág és C­z­u­­c­z­o­r-féle fordítmányok pedig épen szűkölködnek min­den legkisebb efféle magyarázat vagy felvilágosítás nélkül. Végre 4- szer, hogy mindezek után a fenforgó munkám ellen intézett bírálatok önként összeomlanak, a mél­tatlan piszkolódások pedig írójuknak kebelébe hullanak vissza.*) A Császárné Ő Felsége legmagasabb név­napját f. hó 19-kén a bécsi Theresianumban is ünnepé­*) E védezikkel a vitás ügyet befejezettnek tekintjük. Szerké­lyesen ülték meg. A nagymisén, melyen főtiszt, Hol­­zinger József insulás főpap fényes személyzettel celeb­rált, az intézet igazgatósága, az összes nevendékek, — nemkülönben a nevelési és tantestület s a gymnasium kívüli látogatói is megjelentek. * József föherczeg ö cs. fensége, mint a M. S. írja, Al-Csuthon mulatója alatt a bodméri reform, tem­plom épitésére 100 ftot ajándékozni kegyeskedett. * Brünnböl távirják, miszerint Erzsébet fö­­herczegasszony ö cs. fensége e hó 18-kán, szombaton reggel 10­ órakor herczegnőt szült s egésségi állapota kielégítő. © Az „Oesterreichische Revue“, általunk több­ször dicsérettel említett tudományos és irodalmi folyó­irat VI. és VII-dik füzete most küldetett szét. Tartal­mából kiemeljük b. Helfert Sándor jeles czikkeinek folytatását Oroszországról s abban a katholika egyház állásáról. A jelen czikk fölirata : A Caesaropapismus és a lengyel dissidensek. — Magyarország, mint minden füzetben, úgy e kettőben is képviselve van. Az egyik a magyar gazdasági egyesület emlékirata a hazánkban időszakonkint előforduló aszály okairól, s orvoslása módjairól. Más czikk Hunfalvy Jánostól van : „A ma­gyar Alföld, s időnkinti termés­ hiányának elhárítása eszközeiről.“ Végre az erdélyi Kárpátokról is találunk benne czikket Bielztől. — Egyéb czikkei kiterjednek a birodalom minden népei s országainak ismertetésére, szellemi s anyagi érdekeikre, úgy hogy e tudományos folyóiratot gyakorlati becse és sokoldalúsága egyetlenné teszik a maga nemében; olvasókörét pedig a biroda­lom legfőbb, mondhatni legbefolyásosabb osztálya ké­pezvén, óhajtandó volna, hogy Hunfalvy János példá­jára más jeles íróink is járulnának műveikkel abban ha­zánk állapotainak hű képviseletéhez. Ijr Megjelent : Jézus élete. Irta Körmöczy Imre. Nyomatott Eurich Sándornál Bécsben. 1864. A kiadó tulajdona. Az 55 lapra terjedő mű­vecskének ele­ven előadása, jó szylje, sőt még rövidsége is oly nagy olvasókört biztosít, min­t szent tárgyánál fogva annak méltán kell kívánnunk. * A német sz­í­n­h­á­z folyvást operája szerve­zésében fáradozik. Eddig azonban úgy látszik, csak há­rom egyént tarthatunk maradandóbb acquisitiónak; ezek: Moser k. a., ki játék tekintetében még kez­dő ugyan, s éneke sem bir még azon jelleggel, mit­­ megállapodott routinnak mondhatunk, de hangja friss és természetes kellemű, s ezenkívül alapos énektanul­mány és finom műérzék kezeskednek továbbhaladásá­ról. A második jó acquisitio Willem­ur, a baritonista, ki utóbb a „Granadai éji szállásban“ a herczeget, „Emáni“-ban Károly királyt és legközelebb „Belizár“­­ban a czímszerepet közmegelégedésre énekelte. A har­madik Schmidt úr, a német szinház régebbről di­cséretesen ismert basaistája. Kocsis kisasszonyt kül­seje és hangja kellemes jelenéssé teszik a színpadon, azonban a szerepeinek életet adó lélek még mindig szunnyadozik nála és ezt fölébreszteni eddig a bátorító tapsoknak sem sikerült. Az igazgató közelebb egy új tenoristát is mutatott be Lukesch­ur személyében, ki Belizárban Álamért énekelte. Hangjának — az erőt leszá­mítva — némi rokonsága van Stégerével. Pianói művé­sziek és kellemesek. Magas hanggal tündökölni és megnyerni nem tud. Azonban tökéletesen gyakorlott énekes és mint mondják, repertoirja nagy. Az említett alkalommal nem volt tökéletesen disponálva, minél­fogva ítéletünket róla még most visszatartjuk. * Újabb hír szerint a bécsiek egykor kedvencz tenoristájának Ander urnák állapotát túlozzák. Míg a lapok gyógyíthatlan tébolyról beszélnek, egy közvet­lenebb jelentés azt mondja, hogy Andernek nincs egyéb baja, mint hogy hangjának elvesztése fölött mély bús­komorságba esett. Pedig közös minden művésznél azon sors, hogy dicsőségük napja a délponton túl annál se­besebben halad lefelé. * A nemz. színház játékrendjében e hétre kitűzött érdekes­ előadások : Holnap (23-kan) egy új eredeti vígjáték: „Mi újság a szomszédban“ először.— 24- kén: „Linda.“ Csillag Róza k. a. bemutató szerepe. 25- kén: „III. Richard.“ — 26-án: „Fidelio“ opera. — „M o n t j o y“-ra készülnek s jövő hó 5-kén szándé­kozzák szintehozni. * A pesti kegyesrendiek gymnasiumának ifjúsága szintén alakított segélyegyletet, melynek e hó 10-kén tartott közgyűlése által elnökké Kovács Gyula, pénz-Márki József, tudor, egyetemi könyvtártiszt. Napi újdonságok. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, nov. 19. 0­0 Felsége Erzsébet Császárné s király­nénk névnapját kegyeletteljesen ünnepelték meg itt lakó vagy idísző hazánkfiai is. A Wiedenen lévő •cfLemremDefg-féle úgynevezett „F.cin­at 1» "Sirill­­ díszes kápolna áll, melyben fed­endő Fábián István Sz. Erzsébet dicsőítésére elmondott egy­szerű szent beszéde után a Pázmáneum tag­jai által énekelt nagy vocal-mise tartatott. — Méltóságos Jekelfalusy püspök ur ponti- i filiáit, s a kápolna díszesen öltözött ma­gyarokkal egészen megtelt. Jelen voltak a fő­­kanczellárok, gróf Zichy Herman és Privitzer István ő nulgaik, Beke Kálmán alkanczellár, s Károlyi László volt alkanczellár ő exoja, Peitler Antal váczi püspök s Korizmics Antal püspök emlgaik, a kanczellária előadó udvari tanácsosai s egyéb főhivatalnokai, és magánzók; mindnyá­jan egy szívből jött imában egyesülve, hogy az Ég á­ldásait áraszsza azon Fejedelemasszonyunk­ra, ki a családi s női erényekhez a fejedelmieket, a kegyelmet, alattvalói iránt való anyai gon­doskodást, s jótékonyságban kimerithetlen kö­­nyörületet csatolva, — negy­ven milliónyi népnek B­é­c­s, nov. 17. ifj. A magyar olvasó, noha az itteni alkotmá­nyos fejlődésnek bár nem kevéssé bonyolult s szokatlan viszonyaival kevéssé ismerős, mindaz­­által nagyjábóli ismerete után is, úgy hisszük, tekintve az itteni követek­ házát alkotó hiva­talnoki s clericalis elemeket, s még más fonto­sabb körülményeket, melyeket ő tudhat legjob­ban, természetesnek fogja találni, hogy valami hatalmas ellenzék még most nem fejlődik, mint­hogy az tulajdonkép valahol otthon maradt, s ennélfogva tüzesebb vitákat, a ministeriális centrum, vagy centrális ministerium lételét meg­­reszkettető küzdelmeket nem vár. És így való­színűleg kevésbé lepi meg, mint magukat a lajtán­­innenieket, ama körülmény, mely szerint a legu­tóbbi hetekben a bécsi sajtó terén mutatkozott mérges vita után is, mindjárt a jelen ülésszak kezdetén, a parlamentáris és szokás szerint ma­gát quasi ellenzéknek nevező mennyiségnek vagy pártnak, ha ugyan­annak nevezhető, az el­ső kérdésnél azonnal oly kisebbsége derült ki, mely a körülmények után ítélve, még kisebbre is olvadhat, a mint az uralkodó, s részben a mi­­nisteriális elnevezés ellen torzsalkodó, de valójá­ban mégis csak ministeriális centrumnak tet­szeni fog. A minthogy ezúttal is csak e cen­trum kegyelme, vagy ha jobban tetszik, nagylel­kűsége folytán jutott annyira is, hogy a felirati bizottmányban legalább feles számmal képvisel­ve legyen, a­mely szertelen önbizalma s nagy­lelkűsége a centrumnak bizonynyal nagy túlsú­lya önérzetére mutat. Ezen, a helybeli lapok ál­tal első parlamenti „csatának“ nevezett szagad­­hatlanul nasiv fontosságú esemény, — melyben az illető „pártok“ e szakban először mérkőztek meg, — története röviden a következő: A felira­ti bizottmányba, tekintettel az Erdélyből jött szaporodásra, a közép tizenkét, az úgynevezett ellenzékiek pedig, mint eddig, most is csak ki­­lencz tagot kívántak választani. Ez utóbbiak között vannak kitűnő tehetségek, kiket a bizott­mányból a közép maga sem óhajta kizárni, de a kik, ha a bizottmány csak kilencz tagból áll, abban a többséget képezték volna. E végből, hogy a centrum többsége, meg a jeles talentu­mok közreműködése is —(a kecske is, káposzta is) — meglegyen, indítványozták a tizenkettős számot, mely 93 szóval 79 ellen el­len fogadva, de a mely 93 szótöbbség mindazáltal annyira engedékeny volt, hogy az ázellenféllel a bizott­mány betöltésénél testvérileg egyenlő arányban megosztozott. Ugyanez ülésben He­­­ce­­­e­t és dr. Pra­­z­á­k, morva-cseh követek szabadságérti folyó­tiszteletét s szere­tetét biró jó geniusa, —­s az Isten áldásaira oly annyira méltó!

Next