Sürgöny, 1865. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1865-01-14 / 11. szám

kivül uj praeparandiák és tanító­képző intézetek, fen­­sőbb leány s fő­tanodák állítását indítványozó ajánlatok és véleményezések nyujtattak át a központi hatóságok­nak. Az iskolatanácsosok és népiskolai inspectorok jelentéseire is folytonos s beható figyelmet fordított ez osztály. Azon fontosabb tanácskozási pontok nagy szá­mából, melyekkel az osztály most foglalatoskodik, csak a következőket említem: a grammatikális vezérfonalak visszaállítása népiskolai használatra, a népiskoláknál a német nyelv berendezése, a főiskolákban a számve­tésnél használandó gyakorlási könyvek revisiója, az osz­trák népiskolákban használt olvasókönyvek szövegének egyöntetűvé tétele, egyházi szláv könyvek behozatala a Bukovina görög-keleti iskoláiban, a bécsi néma­ taní­­tás rendezése, a glagolit­itás behozatala Dalmátia ka­­tholikus illyr iskoláiban, Magyarországban izraelita tagiskolák engedélyezése, a tanító­képző intézeteknél az általános tanítási vezérfonalak visszaállítása, a ruthen népiskolai könyvek s az olasz és szerb olvasó­könyv revisiója, Hillardt stigmographicus Írási, olvasási és rajzolási módszerének használhatósága, a bécsi plé­bániai iskoláknak nyolcz osztályú polgári tanintéze­tekké alakítása, stb. A gymnasiumi és reáliskolai egyesült osztályok összesen nyolcz ülést tartottak , s azon alapelvek, melyeket a kormánynak a reál-gymnasiumok berende­zése ét tantervezetére nézve követnie kell, megállapít­­tattak és a múlt évben létesült reál-gymnasiumok tan­tervezete fölött véleményezés adatott. Ez osztályok egyéb véleményezései betöltési ajánlatokra, és a reál­­gymnásiumoknál behozandó tankönyvekre vonatkoz­nak. — Most ez osztályok az osztrák reálgymnasiu­­mok berendezése, s a középosztályoknál a stenographiai előadások szabályozása fölött tanácskoznak. A közép- és népiskolai egyesült osztályok hat ülést tartottak, s azzal foglalkoztak, mily utasítások adandók Magyarországban az iskolai kerületi igazga­tóknak, hogyan szabályoztassék az előadási nyelv Csehország közép- és népiskoláiban, s e tanácskozások eredménye már a központi hatóságok kezében van.­­ Azon az oktatás­ügyi tanácstól több ízben fölvetett kérdést illetőleg: milyen lesz jövőre a német-szláv tar­tományokban az iskolatanácsosok állása? — nevezett osztályok később fognak jelentést tenni. Midőn így az oktatásügyi tanács működésének rajzát befejezem, kötelezve érzem magam azon gyor­saság- és alaposságért, melylyel úgy a Bécsben szé­kelő, mint a kültagok, a fejenkint rájuk bízott feladat­nak eleget tenek; azon készségért, melylyel az okta­tásügyi tanácshoz nem tartozó szakemberek hathatós segédkezet nyújtani szíveskedtek; végre azon fárad­­hatlan kitartásért, melylyel nevezett összes erők az oktatásügyi tanács gyakran hosszadalmas és terhes értekezleteiben közreműködtek — legmélyebb elisme­résemet fejezni ki. Áthatva egy tartós alapon épülő haladás szellemétől — az oktatásügyi tanács föladata iránt eddig mutatott buzgalom legjobb kezesség előt­tem arra nézve, hogy — a mennyire hatalmában áll — e feladatnak egész terjedelmében emberül meg is fog felelni, és viszonyokat számba veendik, ha észszerű’ gazdálko­dás fog helyet foglalni, a gazdászatnak józan elvei ér­vényre jutni; ha az utóbbi tervszerűbben, combinatió­­val és számítással fog üzettetni s általában mindazon tényezők meglesznek, melyek a mezőgazdászati termé­kek jobb értékesítéséhez hozzájárulni képesek : elvár­ható, hogy a gabnatermelés némely irányban még sza­porodni is fog, de azért más iránybani csökkenés és a honi fogyasztás emelkedése által mégis a netaláni túl­termelés semmi hátránya nem fog beállni.“ A röpirat áttér most azon javításokra, melyekről méltán föltehetni, hogy gazdászati állapotaink emelé­séhez hozzájárulni fognak, s a termelés szaporodását előidézendik. Szerző már egy más helyen kimutatta, hogy nálunk már évek óta az egész gazdaság, különösen a m­arhatenyésztés rovására űzetik a gabnaterme­lés. Aztán statistikai adatokat nyújt a marhatenyésztés állapotáról, mely adatok bizonyságot szolgáltatnak, hogy a marhatenyésztés messze maradt az ország valódi szükségleteitől; ha az elégséges tekintetben részesítte­­tik, akkor trágya­nyerésre is lesz kilátás, melynek sza­porítása nem csak az észszerű gabnatermelés tekinte­tében előbb-utóbb múlhatlanul szükséges, hanem a k­e­­reskedelmi növények tekintetében is, melyek nagyrészt még jobban szükségük a trágyát mint a ga­bona, szintén azonnal hatályos tényező lesz. Második tárgy, melyet szerző gazdáink szívére köt, a vetésre használt mag, vagy magváltoztatás. Nálunk rendes szokás, a vetnivaló magot saját termés­ből megtartani, a­nélkül, hogy annak minőségére illő tekintettel lennének. Jellinek illustrálja ezen gyakorla­tot s következményeit mind a különböző gabnanemek, mind a termelő vidékek tekintetében is igen tanulsá­gos módon — saját sokévi tapasztalatának példáival, s végül aztán igy szól : „Az észszerű gazdaság az eszközlendő termék­nek nem csak mennyiségére, hanem minőségére is tekintettel lesz, mert az ár, mint tudva van, az áru minőségéhez irányul. Ámde az árkülönbség egy mérő tiszta búza és egy mérő rozs­szemes vagy más idegen alkatrészekkel vegyes búza közt gyakran 20—30 petét tesz. Más gabnaneműeknél is a különböző minőségtől feltételezett árkülönbség tetemes. A jövedelem-többlet, mely ekként illő és tökéletesen megfelelő magváltozta­tás által éretik el, igen jelentékeny s nem igényel na­gyon lényeges kiadásokat, míg a hátrányok, melyek a magvetés körüli mulasztásból származnak, gyakran oly tetemesek, hogy sok esetben terméshiánynyal ér­nek föl.“ Nem kevésbbé érdekes az, a­mi a gabna tisztítá­sáról mint további eszköz mondatik, mely által a ter­melő a gabnánál nagyobb eredményt vívhat ki. Mily értéket helyeznek a kereskedelemben a tiszta búzára, ezt legjobban bizonyítja Éjszak-Amerika, mely, mint tudva van, igen sok gabnát visz ki Angliába s a sze­mek tisztítását hengerkerék segélyével eszközli, miál­tal a gabna-mag a porrészektől megtisztul, fényt kap s ekként mint jobb kereskedelmi áru magasb­árt ér el. Szerző ekkor gyakorlati példával bizonyítja, mi­ként a termelő, vásárra szánt gabnája hiányos tisztítása által csak önmagának árt, míg gondos rostálás és mérönként 5 krnyi kiadási többlet mellett 40 krnyi be­vételi többletet eszközölhetne. Egyébiránt nem elég csupán jó tisztitó gépeket alkalmazni, melyek most 70—90 fton kaphatók; szükséges, hogy egyszersmind mindazon ismeretes szabályok is megtartassanak, me­lyek által a konkoly a szántóföldeken kiirtatik. (Vége köv.) Az általános osztály- és jövedelmi adó. (A „General-Correspondenz“ után.) H. A­ki az indítványozott jövedelmi adó fölötti tör­vényjavaslattal közelebb megismerkedik, és azt az adó­reformot illető más előterjesztésekkel összehasonlítja, az azonnal fölismerend némely tévedést, a­mely az el­ső törvényjavaslat megbírálásakor nyilvánult. Több ol­dalról mondatott ki azon aggodalom, hogy az osztály­os jövedelmi adó behozatala által egészen új adó, vagy kettős megadóztatás, mindenesetre azonban adó­fölemelés czéloztatik s valósíttatik. Ily szándék e tör­vényjavaslatban sehol sincs kimondva, de nem is rej­lik az elvileges alapok fenállásában, melyeken az új adó­rendszer nyugszik. Nekünk itt sem a megadóztatás új nemével, sem egy felemelési móddal nincs dolgunk. Az 1849-ks jöve­delmi adó mindenesetre csak pillanatnyi s­zólékony államszükséglet fedezésére volt szolgálandó, leginkább tehát pótlékok alakjában szedetett be a fennálló föld-, ház- és keresetadó mellett, főleg a másod s harmadosz­tályú fizetések, a közhivatalnokok s szolgák dijai, a művészek, tanárok, orvosok sat. illetékei, végre az ál­lam- s közalapítványok és egyéb kötelezvények után. Az 1849-ki jövedelmi-adó-provisorium fájdalom, minden szigorával s következetességével máig fentarta magát az egyes néposztályok terhelésében, és sajátságos ösz­­szeköttetése által a többi adókkal, ez pótlék alakjában; az eddigi jövedelmi adó csak az aránytalan terheltetés szilárdítására szolgált, nem pedig az általános adóteher kiegyenlítésére. A most ajánlott rendszer az egyes adónemeknek elvileges alapjuk és sajátságos kivetésük szerinti elkü­lönítésére törekszik, míg a föld-, ház-, kereset-, jövedéki adó lehetőleg pontosan illesztetett azon tárgyhoz, mely­nek jövedelmi képességét kell meghatároznia; a jöve­delmi adó egy vagy több jövedelmi tárgyból eredő, bi­zonyos személyben öszpontosuló tiszta jövedelemhez fordul, és azt a kisebb jövedelem lehető kíméletével, minden magán-­s közteher leszámításával igyekszik az általános államszükségletnek fedezésére alkalmazni.­ Azon ellenvetés tehát, hogy az osztály- és jövedelmi adó életbeléptetése által kettős megadóztatás czélozta­tik, már a fenálló jövedelmi adó és az eddigi adó­rendszerrel­ összeköttetésének tekintetbevétele által megerőtleníttetik. Ha eddig ugyanazon tárgy kettős megadóztatás alá volt vetve, a­mi a pótlékok alkalma­zása által bizonyos mértékben megtörtént ezen hiba a pótlékok helyébe lépendő, önálló elvek szerint kivetett osztály- s jövedelmi adó által legalább elvileg meg fog szüntettetni. Egyébiránt a kettős megadóztatás szemre­hányása sehol sem lehet eltávolítható, a­hol több adó létezik egymás mellett, addig, míg a mostani komplicált adófizetési rendszer, a­mely vámok, fogyasztási adók, bélyegilletékek és több közvetlen adóból áll, azon álta­lános s egyetlen jövedelmi adó által nem fog helyette­­síttetni, a­mely a nemzetgazdászok előtt mint eszmény­kép lebeg, melynek gyakorlati kivitele azonban még eddig komolyan sehol sem kísértetett meg. A rationális pénzügyi politika szempontjából az osztály- és jövedelmi adó különösen még mint átmeneti és segédadó ajánlható, ha — miként most Austriában, ar­ról van szó, mikép az adórendszer eddigi alapjai az új­kor szellemére, és a mai népgazdászati állapotokra­ te­kintettel megváltoztassanak, a­nélkül, hogy egyszers­mind a fenálló adófizetési rendszer épülete és ezzel az összes gazdászati s forgalmi viszonyok, melyek azzal össze vannak nőve, a rögtöni megrázkódtatás veszélyé­nek tétessenek ki. Az eddig fenállott jövedelmi adók a reformjavaslat szerint is az adórendszernek inkább állandó részét képezendik ,­­ és a gyakori inga­dozások s változtatások ellen, melyek oly gátlólag hatnak a birtok- és kereseti viszonyokra, lehetőleg meg lesznek védve. Miután t. i. a rendkívüli kiadási rovat a birodalmi budgetben jövőre rendszerint nem a jövedelmi adó emelése vagy pótlékok, hanem az általá­nos osztály- és jövedelmi adó által fog fedeztetni, ezek maguk képezik az egész adórendszerben az inkább ingó elemet, főleg ha ez az évi kivetés által pontosan hrányoztatik az egyesek adófizetési képességéhez. A csekély adómérték, a­mely a javaslott osztály- és jövedelmi adó alapját képezi, kezesség aziránt, hogy az osztály- és jövedelmi adó behajtását nem kísé­­rendi az egyes adófizetők magán­viszonyaiba való be­avatkozás, a­mitől sokan tartanak. Épen úgy kezeske­dik eziránt a repartitio elve is. A repartitio-adónál az állami érdek a ma­gán­viszonyokba való behatolást illetőleg a minimum­ra olvad le. Sokkal nagyobb e mellett az adófizetők érdeke az adó igazságos elosztását tekintve, és az irány­adó közreműködésre meghívott adóbizottmány fő­ fela­data ez leend. Egyébiránt, mihelyt a jövedelmi adó-ka­­tasterek, melyek a legjobb támpontot képezik, helyre lesznek állítva, az osztály- és jövedelmi adó kivetésénél főleg csak a jövedelmi viszonyokban évenként történő változtatások tudomásulvételéről lesz szó, hogy az adó­összeg az egyesekre nézve", üzlet- és magánviszonyaik kifürkészése nélkül megállapittathassék. Az alacsony gazmaárak. (Folyt.) A harmadik kérdés tekintetében, hogy t. i. mikra teendők arra nézve, hogy a mezőgazdászat nyomasztó helyzetéből kijusson, s jobb jövőnek mehessen eléje ? szerző a válasz nehézségét emeli ki, mely onnan szár­mazik, hogy még mindig nincs rendszeres földmivelési statistikánk, melynek létrehozatala mezőgazdászati egyleteinknek különös érdemű feladata lenne. Annyi azonban általában constatírozva van, hogy még a kö­zépszerű termő években is többlet tűnik ki a saját fo­gyasztás fölött,a­melyet feltnek azon adatok nyomán, miket a gabnaforgalomra nézve egy tized óta gyűjtött, középszerű termés mellett mintegy négy, középszerű jó mellett öt, jó termés mellett nyolc, s igen jó termés mellett közel tizenöt millió mérőre tesz. Ezért azonban még mindig nem kell túltermeléstől tartani. „Ha jövőben az összes gazdászati követeléseket 1 Az atlanti távirda. A távolság Izland nyugati partjaitól, mint a táv­írda egyik kikötőjétől az európai oldalon — Neufund­­landban Trinitybai-ig, az amerikai oldal kikötőjéig, 1640 tengeri mérföld. Ennélfogva biztos számítás szerint az atlanti táv­író­vonalhoz kellő sodronyhosszúság 2300 mérföld, miután 700 mérföld a sodronynak a tengerfenekén kü­lönböző mélységre sülyesztése által megy veszen­dőbe. M. hó­l 6­káig Angliában ez óriási huzalból már 641 mérföld volt befejezve s az az east-greenwichi mű­helyből az Ametyst és Iris fehérhajók fedélzetén még újév előtt elszállittatott a Temze-öbölhöz nem messze horgonyzó hajó­óriásra a Great­ Easternre, mely a hu­zalt tengerre viszi és elmélyeszti. A Telegraph construction and Maintenance Com­pany gyártelepe (Glasz és Elliot urak megnagyobbodott czége) még jelenleg is oly csodásan finom munkának szolgál színhelyül, milyennel csak az emberi értelem és ügyesség valaha próbálkozott. Nem elég a hatalmas gépezet, melynek segélyével naponkint a guttaperdiá­­val bevont rézhuzalok kötéllé dolgoztatnak fel, mi a legfontosabb tényezőt képezi, hanem az anyagszert tonnáról tonnára szakadatlanul bizonyos eszközökkel vizsgálat alá kell venni, a­míg a feldolgozás folyik. A tudomány embere óráról-órára kutatva áll e műszerek­nél éberen és készen, hogy ne csak a hiányt fedezze fel, hanem egyszersmind a munkást és mérnököt is értesítse, hogy a huzal melyik pontosan kijelölt helyén mutatkozott hiba. Ha valahol, itt szükséges, hogy a gyáron belül és kívül a lehető legkisebb hanyagság vagy visszaélés is megelőztessék. Ennélfogva minden mun­kás és mindazok személyes jelleme, a­kiknek a „core“ nagy tekercseit a guttapercha-műhelyekből a 12 angol mérföldnyi távol East-Greenwichbe kell szállítaniuk, a legszigorúbb figyelés alá vétetik. Ha ezen szállítás közben a huzalon valami hiá­nyosnak bizonyulna, e helyet azonnal ugyanazonítani lehet azon munkás nevével, kire a munka e része bízva volt. A Morden-hajógyárban, East-Greenwichben a core burokja vassodrony és manilla-fonalból készíttetik, s azután szurok és guttaperc­a izzó vegyületébe mártatik. Ha a kész huzal egy részét vizsgáljuk, észre fogjuk venni, hogy átmérője lgn hüvelyk, s a hat villanyvezető­sodrony szorosan egymás mellett fekve, a középen lát­ható. . . . Ezek mindegyike guttaperdiával van kö­rülvéve, mely burok azonban együttvéve homogén­­ tömeget képez hüvelyknyi vastagon minden sod­rony körül.­­ Ez az imént említett „core“, a city­­roadi guttaperchagyárból szállítva és előteremtve. Mind a szállítás előtt, úgy utána is gondos vizsgálat tárgya, hogy tökéletes volta bebizonyodjék. Alap­át­­metszetben úgy tűnik ki, hogy e core egészben egy­­, hüvelyknél vastagabb burokkal van ellátva, mely tiz kerek érezpontot mutat; ezek a burokhoz használt tiz vassodrony végei, melyek mindegyike szurok és folyó guttaperchával átitatott manilla-fonallal van sűrűn kö­rülcsavarva és körülfonva. Ez utóbbi orsókkal és egyéb készülékkel ellátott két külön gép által eszközöltetik. A használt fonal aranyszínű. Naponkint 6­2 tonna ily fonal használtatik fel, s hetenkint 50 tonna vassodrony a víz­átdatlan burok készítésére. Az említett két orsó­gép, mely a sodronyt a fonallal vastagon és szilárdul körülfonja, egy nap 140 angol mértföld hosszú ily kö­rülfont vassodronyt készít. Egy másik művelet abból áll, hogy a „core“, mely a hét réz vezető-sodronyt tartalmazza, vízzel telt kör­alakú medenczékbe bocsáttatik le. Átalában a munka alatt a huzalnak majd minden része lehetőleg víz alatt tartatik, hogy a vízhatlan burkolat legkisebb hiányát is annál könnyebben észre lehessen venni. A huzal min­den elkészült részével 12 óráig tartatik elektromi pró­ba és ez mindannyiszor ismételteik, valahányszor új részecske jó hozzá, hogy ekkor a villám­folyamnak folytonossága az odaragasztás után is tökéletesen con­statírozva legyen. A vezető sodronyok végeinek egymáshoz illesztése különösen az a munka, mely a legnagyobb gondot igényli. Midőn a villám megszakadása tapasztaltatik, 100 eset közt 99-szer mindig oly helyeken volt az ok, hol a sod­ronyvégek összeillesztvék. A burkolásul rendelt tíz vassodrony s manillafonal-tekercs a hét réz vezető-sod­ronyt tartalmazó mag (core) körül csak akkor csavarta­­tik, miután az utóbbi szorosan csavart indus kender-ta­karóval behuzatott. A fentebb említett s az egymásba gön­gyölített huzalok részére rendelt vízzel telt meden­­czék közt, melyek a serfözök nagy kádjaihoz hasonlók, van nyolc, 34—36 láb átmérőjű és 12 láb mély. Minden ily kádban 140 mértföld hosszú huzalnak van helye. A finoman készült villámtelepek folyvást működésben vannak, hogy a vezetősodronyok, mihelyt burkolatuk elkészült, próbára tétethessenek. Mihelyt valahol hiba mutatkozik, a hiányos huzal­darab kimetszetik és más­sal pótoltatik. A kádakban a víz be- és lefolyása foly­tonos. Az egész vonalra 16,000 mértföldnyi hosszú réz­sodrony fog alkalmaztatni, izoláló anyag 18,400 mfd­­nyi, kendertekercsek 23,000 mérföld, s éppen annyi vassodrony az utóbbin belül. A felfont manillafonal 135,000 mfdet teend. Az egész huzalanyag 215,500 an- 1 gol mfdre fogna terjedni, tehát csak 21,500 mfddel ke­vesebb, mint a csillagászilag kiszámított távolság föl­dünk és a hold között. —y. Napi újdonságok. * Öcs. k. Apostoli Felsége f. hó 12-kén magán-audientiákat adni méltóztatott. * A „W. Abendp.“ tegnapi száma napi tudósí­tását e gyászhirrel nyitja meg : Gr. H­a­r­­­i­g Ferencz, Austria államférfiainak nesztora nincs többé. A korona benne leghívebb s leg­mélyebb belátásu tanácsadói egyikét, az austriai nép egy férfiát veszté el, ki neki meleg szivet s szellemi tettekben és akaraterős kötelesség-teljesitésben gaz­dag életet áldozott. Az elhunytnak polgári erényeire, jellemének feddhetlen tisztaságára még az utóbbi 16 év izgalmas párt­élete sem vethetett árnyékot; politi­kai törekvésének csúcspontja azon mű, melyet megala­pítani segített, melynek elvei mellett személyes és ál­lami tekintélye egész komolyságával lépett sorompóba: az alkotmány, melyet ma magunkénak nevezünk. Ő minden tekintetben jogot szerzett magának az austriai nép hálájára; az ő neve neki a szellemi jelesség, s a haza és trón iránti elvhű kötelességteljesítés ragyogó példányképe maradand. Gr. Hartig Ferencz, ki f. hó 11-én d. u. 3 óra­kor hunyt el Bécsben, jun. 5-én 1789-ben született; atyja Hartig Antal mint író is föllépett. Az ifjú gróf 20 éves korában nősülvén, 1815-ben már kormánytanácsos,­­ 1819. udvari tanácsos és az udv.kanczellária referense, 1825-ben pedig Alsó-Austria kormányzója lön. E minő­ségben kemény harczai voltak Zängerle püspökkel, de melyek, pártfogója János frg segélyével szerencsés véget értek. 1836-ban milánói kormányzóvá nevezte­tett; 1840-ben Bécsbe hivatott és tárczanélküli minister s egyszersmind belügyi osztályfőnökként is működött. Midőn 1848-ban Milanóban a forradalom kitört, egy­kori népszerűsége miatt őt küldték oda császári biztos­ként s korlátlan teljhatalommal; de későn érkezett; ez állásáról tehát önként lemondott. 1851-ben ily czimű röpiratot adott ki: „A forradalom eredete Ausztriában“, mely nagy figyelmet ébresztett mindenfelé. 1860-ban a megerősített birodalmi tanács örökös tagjának egyikévé neveztetett, s ekkor, a majoritás és minoritás kérdését illető vitában beadott separatum votuma­­a mai alkot­mány magvát képezi. 1861-ben a felsőház élethosszig­lani tagjává lön. Az osztrák szabadelvű párt érzékeny veszteségnek tekinti halálát. * A „W. Abendp.“ értesül, hogy ő exoja, Császár Ő Felségének első tábornok-hadsegéde, gr. H­a­r­­­i­g állam- és conferentialis minister elhunyta alkalmából ennek idősb fiához, legmagasb megbízás folytán f. hó 12-kéröl vigasz-sorokat intézett, melyekben neki a trón és állam körül nagyérdemű édes atyja halála fe­lett ő Felségének legrészvétteljesebb sajnálata fejez­tetik ki. * A mig a „P. H.“­ tegnapelőtti száma újdonságai élén azt olvassuk, hogy S­z­e­m­­e­r­e Bertalan hazánkfiá­nak büntetlen visszatérhetése a hazába legkegyelme­­sebben megengedtetett, a „Bécsi Hiradó“ külföldi ro­vata elején tegnap az áll: miszerint közvetlenül a lap bezárta előtt veszi azon hírt, hogy Szemere Bertalan Párisban meghalt. S jelentése hitelességét látszik mu­tatni, hogy, mint említi,csak az idő rövidsége miatt szo­rítkozik pusztán a szomorú hít közlésére. * A „Wanderer“ szintén kapott tudósítást Páris­ból Szemere haláláról, azon hozzáadással, hogy hazánk­fia tébolyodottságban halt meg. — Özvegye Császár Ő Felsége kegyelméhez folyamodott Szemere szabad visz­­szatérhetése miatt hazájába. Ezt nyomon követte a leg­magasb határozat, s a kért engedélyt közvetlenül a csá­szári cabinetből kapta. Szemeréné elutazását Párisból f. hó 8-tól jelentik. — A főmagy kir. hétszemélyes táblán jan. 12. a a köv. napokon az alábbirtj polg. perek adatnak elő : Kun Levinek Ferenczy Elek elleni kártérítési pere. — Berzeviczy Mihálynak özv. Berzeviczy Eleonóra e. telekk. u. — Ocskay Ignácznak Barabás Ghyczy Luiza, — özv. Sebők Károlynének néh. férje hagyatéka e.,— Palovics Lakatos Józsefnek Horváth Mihály e.— Ordódy Józsefnének Ocskay Ignácz e. két rendbeli te­lekk. u. — Lukovics Várának Milanko Trbicz e. újí­tott pere. Előadó Babos Kálmán stb. * A somogymegyei takarékpénztári egyesület közgyűlését jövő hó 15-kén tartandja Ka­posvárott. * Színház és művészet. — Benzáról, a nemz. színház volt jeles buf­­fójáról, ki jelenleg, ha jól tudjuk, nyugdíjazott tagja az intézetnek, az a hír kering bécsi lapokban, hogy a jö­vő hó elején a bécsi operaházban fog szerződésre vendég­szerepelni. A „B. H.“ úgy hallja, hogy leánya is szép haladást tesz az énekművészeiben, és talentumát ez is az operának szenteli. — Tegnapelőtt a nemz­­színpadon újra elővették Ilkát. Doppler ez operáját egypár kedves dallama tartja fenn, s azon jelenetek, melyek népéletünk van­nak véve. Kár,hogy az egyik főszerep Benza visszavo­nulása következtében most már inkább csak árnya az előbbeninek. Hang, tréfa eltalálható, de a kedély ég adománya. A czímszerepet Paulin­é és Zita czigány­­nét O­r­o­s­z­­ Róza k. a. énekelték, mind a kettő jele­sen. Utóbbi a szerepre, mely kivül-belül bizonyos sötét színezetet s csendes rajongás kíván, igen illett. Közön­ség közép számmal volt jelen. Külföld. FRANCZIAORSZÁG. Valósul a „France” azon köz­lése, miszerint valószínüleg hivatalos vizsgálat fog esz­közöltetni a bankok kérdése, s a pénz­válságok okai iránt. Maga a franczia bank intézett a kormányhoz kér­vényt az iránt, hogy általános vizsgálat eszközöltessék a forgalom s hitel összes kérdései iránt. Hirszerint a vizsgálati bizottmány V­i­i­t­r­y , állam­tanácsi elnök elnöklete alatt, Roucher, Rouland, Ger­­miny­ és Chevalier Mihályból fogna állani. Mint a „Pr.“-nek Párisból 42-ről távírják, a poi­­tiersi püspök eljárása következtében , a kormány a makacskodó főpapokat az állam­tanács elé akarja idéz­ni, s fizetéseik elvonásával fenyegetni. F­o­u­­ d jelentése a börzén kedvezőtlen hatást tett, valamint a bank vizsgálata is, melyet Fou,­­. d az állam­tanács, a császár pedig kereskedői notabilitá­­sok bizottmánya által akar eszközöltetni, Rouher elnöklete alatt. Rouher van megbízva a decentra­­lisatió tárgyábani jelentéssel. F­o­u­­­d pénzügyi jelentésének lényeges tartalma következő : „Az 1863. év jobb eredményt fog föltüntetni, mint legutóbbi jelentésemben véltem. Ezen év 43 milliónyi deficit helyett csak 28 milliónyit csatoland régibb defi­­citeinkhez. Ezen deficitek egyeteme — mit a múlt év­ben 972 millióra számítok — csak 960-ra megy. A­ 300 milliónyi kölcsön segélyével ezen összeg 660 millióra fog leszállíttatni. Az 1864-ki budgetet illetőleg még nem lehet pon­tosan előrelátni a mérleget. Az új törvényeknél fogva a nyers­ czukor ideiglenesen vám­mentesen hozatván be, a vámokban ebből a múlt évre nézve 50 milliónyi ke­­vesbülés ered , azonban remélhető, hogy ezen összeg legnagyobb része az 1865. év első felében fog behaj­tatni.'''a - I ■ . De ha a vámok kevesbülést tüntetnek föl, a köz­vetlen adók, az épületfa, ital-adók , a dohány s a posta legalábbis ezzel fölére javulást tüntetnek föl. E szerint bizonyos, hogy ha 1864-ben deficit létezik, ez csupán a c­ukor­fogyasztásból eredő jövedelem kevesbülésére fog szorítkozni. Nem lehet deficitül tekinteni a mexikói kölcsön kötelezvényeinek nem-létesítését, miket előlegezéseink visszafizetéséül kaptunk. Ezen kötelezvények 54 mil­liónyi összeget képviselnek, melyből 40 millió 100,000 ft. az 1864-ki, s a többi az 1865-ki budgethez van szá­­mítva. A kincstár helyzete megengedi, hogy ezen érték­papírok eladására nézve kedvezőbb körülményeket várhassunk be, melyek hihetőleg nem sokára elő fog­nak állani. Addig is az 1864-diki budgetnek hasznára leendőek a névszerinti tőke kamatjai, azaz 5,400,000 fr.nyi összeg. A­mi ama 12,500,000 fr.ot illeti, mely az 1864-ki budgetben szerepel, az a mexikói kormány által sza­­bályszerűleg kifizettetett. A múlt évi bő termés daczára, az üzletek szen­vedtek az amerikai háborús a pénzzavarok miatt. Mind­­azáltal Francziaország nem jön annyira megpróbálva, mint más országok. A tőkék megdrágulása daczára, kereskedőink eszélye következtében a bukások száma s fontossága csak kevéssé növekedett. Sokat foglalkoztak azon okok nyomozásával, melynek néhány év óta gyakran fölemelték a kamat-

Next