Sürgöny, 1865. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1865-01-14 / 11. szám
kivül uj praeparandiák és tanítóképző intézetek, fensőbb leány s főtanodák állítását indítványozó ajánlatok és véleményezések nyujtattak át a központi hatóságoknak. Az iskolatanácsosok és népiskolai inspectorok jelentéseire is folytonos s beható figyelmet fordított ez osztály. Azon fontosabb tanácskozási pontok nagy számából, melyekkel az osztály most foglalatoskodik, csak a következőket említem: a grammatikális vezérfonalak visszaállítása népiskolai használatra, a népiskoláknál a német nyelv berendezése, a főiskolákban a számvetésnél használandó gyakorlási könyvek revisiója, az osztrák népiskolákban használt olvasókönyvek szövegének egyöntetűvé tétele, egyházi szláv könyvek behozatala a Bukovina görög-keleti iskoláiban, a bécsi néma tanítás rendezése, a glagolititás behozatala Dalmátia katholikus illyr iskoláiban, Magyarországban izraelita tagiskolák engedélyezése, a tanítóképző intézeteknél az általános tanítási vezérfonalak visszaállítása, a ruthen népiskolai könyvek s az olasz és szerb olvasókönyv revisiója, Hillardt stigmographicus Írási, olvasási és rajzolási módszerének használhatósága, a bécsi plébániai iskoláknak nyolcz osztályú polgári tanintézetekké alakítása, stb. A gymnasiumi és reáliskolai egyesült osztályok összesen nyolcz ülést tartottak , s azon alapelvek, melyeket a kormánynak a reál-gymnasiumok berendezése ét tantervezetére nézve követnie kell, megállapíttattak és a múlt évben létesült reál-gymnasiumok tantervezete fölött véleményezés adatott. Ez osztályok egyéb véleményezései betöltési ajánlatokra, és a reálgymnásiumoknál behozandó tankönyvekre vonatkoznak. — Most ez osztályok az osztrák reálgymnasiumok berendezése, s a középosztályoknál a stenographiai előadások szabályozása fölött tanácskoznak. A közép- és népiskolai egyesült osztályok hat ülést tartottak, s azzal foglalkoztak, mily utasítások adandók Magyarországban az iskolai kerületi igazgatóknak, hogyan szabályoztassék az előadási nyelv Csehország közép- és népiskoláiban, s e tanácskozások eredménye már a központi hatóságok kezében van. Azon az oktatásügyi tanácstól több ízben fölvetett kérdést illetőleg: milyen lesz jövőre a német-szláv tartományokban az iskolatanácsosok állása? — nevezett osztályok később fognak jelentést tenni. Midőn így az oktatásügyi tanács működésének rajzát befejezem, kötelezve érzem magam azon gyorsaság- és alaposságért, melylyel úgy a Bécsben székelő, mint a kültagok, a fejenkint rájuk bízott feladatnak eleget tenek; azon készségért, melylyel az oktatásügyi tanácshoz nem tartozó szakemberek hathatós segédkezet nyújtani szíveskedtek; végre azon fáradhatlan kitartásért, melylyel nevezett összes erők az oktatásügyi tanács gyakran hosszadalmas és terhes értekezleteiben közreműködtek — legmélyebb elismerésemet fejezni ki. Áthatva egy tartós alapon épülő haladás szellemétől — az oktatásügyi tanács föladata iránt eddig mutatott buzgalom legjobb kezesség előttem arra nézve, hogy — a mennyire hatalmában áll — e feladatnak egész terjedelmében emberül meg is fog felelni, és viszonyokat számba veendik, ha észszerű’ gazdálkodás fog helyet foglalni, a gazdászatnak józan elvei érvényre jutni; ha az utóbbi tervszerűbben, combinatióval és számítással fog üzettetni s általában mindazon tényezők meglesznek, melyek a mezőgazdászati termékek jobb értékesítéséhez hozzájárulni képesek : elvárható, hogy a gabnatermelés némely irányban még szaporodni is fog, de azért más iránybani csökkenés és a honi fogyasztás emelkedése által mégis a netaláni túltermelés semmi hátránya nem fog beállni.“ A röpirat áttér most azon javításokra, melyekről méltán föltehetni, hogy gazdászati állapotaink emeléséhez hozzájárulni fognak, s a termelés szaporodását előidézendik. Szerző már egy más helyen kimutatta, hogy nálunk már évek óta az egész gazdaság, különösen a marhatenyésztés rovására űzetik a gabnatermelés. Aztán statistikai adatokat nyújt a marhatenyésztés állapotáról, mely adatok bizonyságot szolgáltatnak, hogy a marhatenyésztés messze maradt az ország valódi szükségleteitől; ha az elégséges tekintetben részesíttetik, akkor trágyanyerésre is lesz kilátás, melynek szaporítása nem csak az észszerű gabnatermelés tekintetében előbb-utóbb múlhatlanul szükséges, hanem a kereskedelmi növények tekintetében is, melyek nagyrészt még jobban szükségük a trágyát mint a gabona, szintén azonnal hatályos tényező lesz. Második tárgy, melyet szerző gazdáink szívére köt, a vetésre használt mag, vagy magváltoztatás. Nálunk rendes szokás, a vetnivaló magot saját termésből megtartani, anélkül, hogy annak minőségére illő tekintettel lennének. Jellinek illustrálja ezen gyakorlatot s következményeit mind a különböző gabnanemek, mind a termelő vidékek tekintetében is igen tanulságos módon — saját sokévi tapasztalatának példáival, s végül aztán igy szól : „Az észszerű gazdaság az eszközlendő terméknek nem csak mennyiségére, hanem minőségére is tekintettel lesz, mert az ár, mint tudva van, az áru minőségéhez irányul. Ámde az árkülönbség egy mérő tiszta búza és egy mérő rozsszemes vagy más idegen alkatrészekkel vegyes búza közt gyakran 20—30 petét tesz. Más gabnaneműeknél is a különböző minőségtől feltételezett árkülönbség tetemes. A jövedelem-többlet, mely ekként illő és tökéletesen megfelelő magváltoztatás által éretik el, igen jelentékeny s nem igényel nagyon lényeges kiadásokat, míg a hátrányok, melyek a magvetés körüli mulasztásból származnak, gyakran oly tetemesek, hogy sok esetben terméshiánynyal érnek föl.“ Nem kevésbbé érdekes az, ami a gabna tisztításáról mint további eszköz mondatik, mely által a termelő a gabnánál nagyobb eredményt vívhat ki. Mily értéket helyeznek a kereskedelemben a tiszta búzára, ezt legjobban bizonyítja Éjszak-Amerika, mely, mint tudva van, igen sok gabnát visz ki Angliába s a szemek tisztítását hengerkerék segélyével eszközli, miáltal a gabna-mag a porrészektől megtisztul, fényt kap s ekként mint jobb kereskedelmi áru magasbárt ér el. Szerző ekkor gyakorlati példával bizonyítja, miként a termelő, vásárra szánt gabnája hiányos tisztítása által csak önmagának árt, míg gondos rostálás és mérönként 5 krnyi kiadási többlet mellett 40 krnyi bevételi többletet eszközölhetne. Egyébiránt nem elég csupán jó tisztitó gépeket alkalmazni, melyek most 70—90 fton kaphatók; szükséges, hogy egyszersmind mindazon ismeretes szabályok is megtartassanak, melyek által a konkoly a szántóföldeken kiirtatik. (Vége köv.) Az általános osztály- és jövedelmi adó. (A „General-Correspondenz“ után.) H. Aki az indítványozott jövedelmi adó fölötti törvényjavaslattal közelebb megismerkedik, és azt az adóreformot illető más előterjesztésekkel összehasonlítja, az azonnal fölismerend némely tévedést, amely az első törvényjavaslat megbírálásakor nyilvánult. Több oldalról mondatott ki azon aggodalom, hogy az osztályos jövedelmi adó behozatala által egészen új adó, vagy kettős megadóztatás, mindenesetre azonban adófölemelés czéloztatik s valósíttatik. Ily szándék e törvényjavaslatban sehol sincs kimondva, de nem is rejlik az elvileges alapok fenállásában, melyeken az új adórendszer nyugszik. Nekünk itt sem a megadóztatás új nemével, sem egy felemelési móddal nincs dolgunk. Az 1849-ks jövedelmi adó mindenesetre csak pillanatnyi szólékony államszükséglet fedezésére volt szolgálandó, leginkább tehát pótlékok alakjában szedetett be a fennálló föld-, ház- és keresetadó mellett, főleg a másod s harmadosztályú fizetések, a közhivatalnokok s szolgák dijai, a művészek, tanárok, orvosok sat. illetékei, végre az állam- s közalapítványok és egyéb kötelezvények után. Az 1849-ki jövedelmi-adó-provisorium fájdalom, minden szigorával s következetességével máig fentarta magát az egyes néposztályok terhelésében, és sajátságos öszszeköttetése által a többi adókkal, ez pótlék alakjában; az eddigi jövedelmi adó csak az aránytalan terheltetés szilárdítására szolgált, nem pedig az általános adóteher kiegyenlítésére. A most ajánlott rendszer az egyes adónemeknek elvileges alapjuk és sajátságos kivetésük szerinti elkülönítésére törekszik, míg a föld-, ház-, kereset-, jövedéki adó lehetőleg pontosan illesztetett azon tárgyhoz, melynek jövedelmi képességét kell meghatároznia; a jövedelmi adó egy vagy több jövedelmi tárgyból eredő, bizonyos személyben öszpontosuló tiszta jövedelemhez fordul, és azt a kisebb jövedelem lehető kíméletével, minden magán-s közteher leszámításával igyekszik az általános államszükségletnek fedezésére alkalmazni. Azon ellenvetés tehát, hogy az osztály- és jövedelmi adó életbeléptetése által kettős megadóztatás czéloztatik, már a fenálló jövedelmi adó és az eddigi adórendszerrel összeköttetésének tekintetbevétele által megerőtleníttetik. Ha eddig ugyanazon tárgy kettős megadóztatás alá volt vetve, ami a pótlékok alkalmazása által bizonyos mértékben megtörtént ezen hiba a pótlékok helyébe lépendő, önálló elvek szerint kivetett osztály- s jövedelmi adó által legalább elvileg meg fog szüntettetni. Egyébiránt a kettős megadóztatás szemrehányása sehol sem lehet eltávolítható, ahol több adó létezik egymás mellett, addig, míg a mostani komplicált adófizetési rendszer, amely vámok, fogyasztási adók, bélyegilletékek és több közvetlen adóból áll, azon általános s egyetlen jövedelmi adó által nem fog helyettesíttetni, amely a nemzetgazdászok előtt mint eszménykép lebeg, melynek gyakorlati kivitele azonban még eddig komolyan sehol sem kísértetett meg. A rationális pénzügyi politika szempontjából az osztály- és jövedelmi adó különösen még mint átmeneti és segédadó ajánlható, ha — miként most Austriában, arról van szó, mikép az adórendszer eddigi alapjai az újkor szellemére, és a mai népgazdászati állapotokra tekintettel megváltoztassanak, anélkül, hogy egyszersmind a fenálló adófizetési rendszer épülete és ezzel az összes gazdászati s forgalmi viszonyok, melyek azzal össze vannak nőve, a rögtöni megrázkódtatás veszélyének tétessenek ki. Az eddig fenállott jövedelmi adók a reformjavaslat szerint is az adórendszernek inkább állandó részét képezendik , és a gyakori ingadozások s változtatások ellen, melyek oly gátlólag hatnak a birtok- és kereseti viszonyokra, lehetőleg meg lesznek védve. Miután t. i. a rendkívüli kiadási rovat a birodalmi budgetben jövőre rendszerint nem a jövedelmi adó emelése vagy pótlékok, hanem az általános osztály- és jövedelmi adó által fog fedeztetni, ezek maguk képezik az egész adórendszerben az inkább ingó elemet, főleg ha ez az évi kivetés által pontosan hrányoztatik az egyesek adófizetési képességéhez. A csekély adómérték, amely a javaslott osztály- és jövedelmi adó alapját képezi, kezesség aziránt, hogy az osztály- és jövedelmi adó behajtását nem kísérendi az egyes adófizetők magánviszonyaiba való beavatkozás, amitől sokan tartanak. Épen úgy kezeskedik eziránt a repartitio elve is. A repartitio-adónál az állami érdek a magánviszonyokba való behatolást illetőleg a minimumra olvad le. Sokkal nagyobb e mellett az adófizetők érdeke az adó igazságos elosztását tekintve, és az irányadó közreműködésre meghívott adóbizottmány fő feladata ez leend. Egyébiránt, mihelyt a jövedelmi adó-katasterek, melyek a legjobb támpontot képezik, helyre lesznek állítva, az osztály- és jövedelmi adó kivetésénél főleg csak a jövedelmi viszonyokban évenként történő változtatások tudomásulvételéről lesz szó, hogy az adóösszeg az egyesekre nézve", üzlet- és magánviszonyaik kifürkészése nélkül megállapittathassék. Az alacsony gazmaárak. (Folyt.) A harmadik kérdés tekintetében, hogy t. i. mikra teendők arra nézve, hogy a mezőgazdászat nyomasztó helyzetéből kijusson, s jobb jövőnek mehessen eléje ? szerző a válasz nehézségét emeli ki, mely onnan származik, hogy még mindig nincs rendszeres földmivelési statistikánk, melynek létrehozatala mezőgazdászati egyleteinknek különös érdemű feladata lenne. Annyi azonban általában constatírozva van, hogy még a középszerű termő években is többlet tűnik ki a saját fogyasztás fölött,amelyet feltnek azon adatok nyomán, miket a gabnaforgalomra nézve egy tized óta gyűjtött, középszerű termés mellett mintegy négy, középszerű jó mellett öt, jó termés mellett nyolc, s igen jó termés mellett közel tizenöt millió mérőre tesz. Ezért azonban még mindig nem kell túltermeléstől tartani. „Ha jövőben az összes gazdászati követeléseket 1 Az atlanti távirda. A távolság Izland nyugati partjaitól, mint a távírda egyik kikötőjétől az európai oldalon — Neufundlandban Trinitybai-ig, az amerikai oldal kikötőjéig, 1640 tengeri mérföld. Ennélfogva biztos számítás szerint az atlanti távíróvonalhoz kellő sodronyhosszúság 2300 mérföld, miután 700 mérföld a sodronynak a tengerfenekén különböző mélységre sülyesztése által megy veszendőbe. M. hól 6káig Angliában ez óriási huzalból már 641 mérföld volt befejezve s az az east-greenwichi műhelyből az Ametyst és Iris fehérhajók fedélzetén még újév előtt elszállittatott a Temze-öbölhöz nem messze horgonyzó hajóóriásra a Great Easternre, mely a huzalt tengerre viszi és elmélyeszti. A Telegraph construction and Maintenance Company gyártelepe (Glasz és Elliot urak megnagyobbodott czége) még jelenleg is oly csodásan finom munkának szolgál színhelyül, milyennel csak az emberi értelem és ügyesség valaha próbálkozott. Nem elég a hatalmas gépezet, melynek segélyével naponkint a guttaperdiával bevont rézhuzalok kötéllé dolgoztatnak fel, mi a legfontosabb tényezőt képezi, hanem az anyagszert tonnáról tonnára szakadatlanul bizonyos eszközökkel vizsgálat alá kell venni, amíg a feldolgozás folyik. A tudomány embere óráról-órára kutatva áll e műszereknél éberen és készen, hogy ne csak a hiányt fedezze fel, hanem egyszersmind a munkást és mérnököt is értesítse, hogy a huzal melyik pontosan kijelölt helyén mutatkozott hiba. Ha valahol, itt szükséges, hogy a gyáron belül és kívül a lehető legkisebb hanyagság vagy visszaélés is megelőztessék. Ennélfogva minden munkás és mindazok személyes jelleme, akiknek a „core“ nagy tekercseit a guttapercha-műhelyekből a 12 angol mérföldnyi távol East-Greenwichbe kell szállítaniuk, a legszigorúbb figyelés alá vétetik. Ha ezen szállítás közben a huzalon valami hiányosnak bizonyulna, e helyet azonnal ugyanazonítani lehet azon munkás nevével, kire a munka e része bízva volt. A Morden-hajógyárban, East-Greenwichben a core burokja vassodrony és manilla-fonalból készíttetik, s azután szurok és guttaperca izzó vegyületébe mártatik. Ha a kész huzal egy részét vizsgáljuk, észre fogjuk venni, hogy átmérője lgn hüvelyk, s a hat villanyvezetősodrony szorosan egymás mellett fekve, a középen látható. . . . Ezek mindegyike guttaperdiával van körülvéve, mely burok azonban együttvéve homogén tömeget képez hüvelyknyi vastagon minden sodrony körül. Ez az imént említett „core“, a cityroadi guttaperchagyárból szállítva és előteremtve. Mind a szállítás előtt, úgy utána is gondos vizsgálat tárgya, hogy tökéletes volta bebizonyodjék. Alapátmetszetben úgy tűnik ki, hogy e core egészben egy, hüvelyknél vastagabb burokkal van ellátva, mely tiz kerek érezpontot mutat; ezek a burokhoz használt tiz vassodrony végei, melyek mindegyike szurok és folyó guttaperchával átitatott manilla-fonallal van sűrűn körülcsavarva és körülfonva. Ez utóbbi orsókkal és egyéb készülékkel ellátott két külön gép által eszközöltetik. A használt fonal aranyszínű. Naponkint 62 tonna ily fonal használtatik fel, s hetenkint 50 tonna vassodrony a vízátdatlan burok készítésére. Az említett két orsógép, mely a sodronyt a fonallal vastagon és szilárdul körülfonja, egy nap 140 angol mértföld hosszú ily körülfont vassodronyt készít. Egy másik művelet abból áll, hogy a „core“, mely a hét réz vezető-sodronyt tartalmazza, vízzel telt köralakú medenczékbe bocsáttatik le. Átalában a munka alatt a huzalnak majd minden része lehetőleg víz alatt tartatik, hogy a vízhatlan burkolat legkisebb hiányát is annál könnyebben észre lehessen venni. A huzal minden elkészült részével 12 óráig tartatik elektromi próba és ez mindannyiszor ismételteik, valahányszor új részecske jó hozzá, hogy ekkor a villámfolyamnak folytonossága az odaragasztás után is tökéletesen constatírozva legyen. A vezető sodronyok végeinek egymáshoz illesztése különösen az a munka, mely a legnagyobb gondot igényli. Midőn a villám megszakadása tapasztaltatik, 100 eset közt 99-szer mindig oly helyeken volt az ok, hol a sodronyvégek összeillesztvék. A burkolásul rendelt tíz vassodrony s manillafonal-tekercs a hét réz vezető-sodronyt tartalmazó mag (core) körül csak akkor csavartatik, miután az utóbbi szorosan csavart indus kender-takaróval behuzatott. A fentebb említett s az egymásba göngyölített huzalok részére rendelt vízzel telt medenczék közt, melyek a serfözök nagy kádjaihoz hasonlók, van nyolc, 34—36 láb átmérőjű és 12 láb mély. Minden ily kádban 140 mértföld hosszú huzalnak van helye. A finoman készült villámtelepek folyvást működésben vannak, hogy a vezetősodronyok, mihelyt burkolatuk elkészült, próbára tétethessenek. Mihelyt valahol hiba mutatkozik, a hiányos huzaldarab kimetszetik és mással pótoltatik. A kádakban a víz be- és lefolyása folytonos. Az egész vonalra 16,000 mértföldnyi hosszú rézsodrony fog alkalmaztatni, izoláló anyag 18,400 mfdnyi, kendertekercsek 23,000 mérföld, s éppen annyi vassodrony az utóbbin belül. A felfont manillafonal 135,000 mfdet teend. Az egész huzalanyag 215,500 an- 1 gol mfdre fogna terjedni, tehát csak 21,500 mfddel kevesebb, mint a csillagászilag kiszámított távolság földünk és a hold között. —y. Napi újdonságok. * Öcs. k. Apostoli Felsége f. hó 12-kén magán-audientiákat adni méltóztatott. * A „W. Abendp.“ tegnapi száma napi tudósítását e gyászhirrel nyitja meg : Gr. Harig Ferencz, Austria államférfiainak nesztora nincs többé. A korona benne leghívebb s legmélyebb belátásu tanácsadói egyikét, az austriai nép egy férfiát veszté el, ki neki meleg szivet s szellemi tettekben és akaraterős kötelesség-teljesitésben gazdag életet áldozott. Az elhunytnak polgári erényeire, jellemének feddhetlen tisztaságára még az utóbbi 16 év izgalmas pártélete sem vethetett árnyékot; politikai törekvésének csúcspontja azon mű, melyet megalapítani segített, melynek elvei mellett személyes és állami tekintélye egész komolyságával lépett sorompóba: az alkotmány, melyet ma magunkénak nevezünk. Ő minden tekintetben jogot szerzett magának az austriai nép hálájára; az ő neve neki a szellemi jelesség, s a haza és trón iránti elvhű kötelességteljesítés ragyogó példányképe maradand. Gr. Hartig Ferencz, ki f. hó 11-én d. u. 3 órakor hunyt el Bécsben, jun. 5-én 1789-ben született; atyja Hartig Antal mint író is föllépett. Az ifjú gróf 20 éves korában nősülvén, 1815-ben már kormánytanácsos, 1819. udvari tanácsos és az udv.kanczellária referense, 1825-ben pedig Alsó-Austria kormányzója lön. E minőségben kemény harczai voltak Zängerle püspökkel, de melyek, pártfogója János frg segélyével szerencsés véget értek. 1836-ban milánói kormányzóvá neveztetett; 1840-ben Bécsbe hivatott és tárczanélküli minister s egyszersmind belügyi osztályfőnökként is működött. Midőn 1848-ban Milanóban a forradalom kitört, egykori népszerűsége miatt őt küldték oda császári biztosként s korlátlan teljhatalommal; de későn érkezett; ez állásáról tehát önként lemondott. 1851-ben ily czimű röpiratot adott ki: „A forradalom eredete Ausztriában“, mely nagy figyelmet ébresztett mindenfelé. 1860-ban a megerősített birodalmi tanács örökös tagjának egyikévé neveztetett, s ekkor, a majoritás és minoritás kérdését illető vitában beadott separatum votumaa mai alkotmány magvát képezi. 1861-ben a felsőház élethossziglani tagjává lön. Az osztrák szabadelvű párt érzékeny veszteségnek tekinti halálát. * A „W. Abendp.“ értesül, hogy ő exoja, Császár Ő Felségének első tábornok-hadsegéde, gr. Harig állam- és conferentialis minister elhunyta alkalmából ennek idősb fiához, legmagasb megbízás folytán f. hó 12-kéröl vigasz-sorokat intézett, melyekben neki a trón és állam körül nagyérdemű édes atyja halála felett ő Felségének legrészvétteljesebb sajnálata fejeztetik ki. * A mig a „P. H.“ tegnapelőtti száma újdonságai élén azt olvassuk, hogy Szemere Bertalan hazánkfiának büntetlen visszatérhetése a hazába legkegyelmesebben megengedtetett, a „Bécsi Hiradó“ külföldi rovata elején tegnap az áll: miszerint közvetlenül a lap bezárta előtt veszi azon hírt, hogy Szemere Bertalan Párisban meghalt. S jelentése hitelességét látszik mutatni, hogy, mint említi,csak az idő rövidsége miatt szorítkozik pusztán a szomorú hít közlésére. * A „Wanderer“ szintén kapott tudósítást Párisból Szemere haláláról, azon hozzáadással, hogy hazánkfia tébolyodottságban halt meg. — Özvegye Császár Ő Felsége kegyelméhez folyamodott Szemere szabad viszszatérhetése miatt hazájába. Ezt nyomon követte a legmagasb határozat, s a kért engedélyt közvetlenül a császári cabinetből kapta. Szemeréné elutazását Párisból f. hó 8-tól jelentik. — A főmagy kir. hétszemélyes táblán jan. 12. a a köv. napokon az alábbirtj polg. perek adatnak elő : Kun Levinek Ferenczy Elek elleni kártérítési pere. — Berzeviczy Mihálynak özv. Berzeviczy Eleonóra e. telekk. u. — Ocskay Ignácznak Barabás Ghyczy Luiza, — özv. Sebők Károlynének néh. férje hagyatéka e.,— Palovics Lakatos Józsefnek Horváth Mihály e.— Ordódy Józsefnének Ocskay Ignácz e. két rendbeli telekk. u. — Lukovics Várának Milanko Trbicz e. újított pere. Előadó Babos Kálmán stb. * A somogymegyei takarékpénztári egyesület közgyűlését jövő hó 15-kén tartandja Kaposvárott. * Színház és művészet. — Benzáról, a nemz. színház volt jeles buffójáról, ki jelenleg, ha jól tudjuk, nyugdíjazott tagja az intézetnek, az a hír kering bécsi lapokban, hogy a jövő hó elején a bécsi operaházban fog szerződésre vendégszerepelni. A „B. H.“ úgy hallja, hogy leánya is szép haladást tesz az énekművészeiben, és talentumát ez is az operának szenteli. — Tegnapelőtt a nemzszínpadon újra elővették Ilkát. Doppler ez operáját egypár kedves dallama tartja fenn, s azon jelenetek, melyek népéletünk vannak véve. Kár,hogy az egyik főszerep Benza visszavonulása következtében most már inkább csak árnya az előbbeninek. Hang, tréfa eltalálható, de a kedély ég adománya. A czímszerepet Pauliné és Zita czigánynét Orosz Róza k. a. énekelték, mind a kettő jelesen. Utóbbi a szerepre, mely kivül-belül bizonyos sötét színezetet s csendes rajongás kíván, igen illett. Közönség közép számmal volt jelen. Külföld. FRANCZIAORSZÁG. Valósul a „France” azon közlése, miszerint valószínüleg hivatalos vizsgálat fog eszközöltetni a bankok kérdése, s a pénzválságok okai iránt. Maga a franczia bank intézett a kormányhoz kérvényt az iránt, hogy általános vizsgálat eszközöltessék a forgalom s hitel összes kérdései iránt. Hirszerint a vizsgálati bizottmány Viitry , államtanácsi elnök elnöklete alatt, Roucher, Rouland, Germiny és Chevalier Mihályból fogna állani. Mint a „Pr.“-nek Párisból 42-ről távírják, a poitiersi püspök eljárása következtében , a kormány a makacskodó főpapokat az államtanács elé akarja idézni, s fizetéseik elvonásával fenyegetni. Fou d jelentése a börzén kedvezőtlen hatást tett, valamint a bank vizsgálata is, melyet Fou,. d az államtanács, a császár pedig kereskedői notabilitások bizottmánya által akar eszközöltetni, Rouher elnöklete alatt. Rouher van megbízva a decentralisatió tárgyábani jelentéssel. Foud pénzügyi jelentésének lényeges tartalma következő : „Az 1863. év jobb eredményt fog föltüntetni, mint legutóbbi jelentésemben véltem. Ezen év 43 milliónyi deficit helyett csak 28 milliónyit csatoland régibb deficiteinkhez. Ezen deficitek egyeteme — mit a múlt évben 972 millióra számítok — csak 960-ra megy. A 300 milliónyi kölcsön segélyével ezen összeg 660 millióra fog leszállíttatni. Az 1864-ki budgetet illetőleg még nem lehet pontosan előrelátni a mérleget. Az új törvényeknél fogva a nyers czukor ideiglenesen vámmentesen hozatván be, a vámokban ebből a múlt évre nézve 50 milliónyi kevesbülés ered , azonban remélhető, hogy ezen összeg legnagyobb része az 1865. év első felében fog behajtatni.'''a - I ■ . De ha a vámok kevesbülést tüntetnek föl, a közvetlen adók, az épületfa, ital-adók , a dohány s a posta legalábbis ezzel fölére javulást tüntetnek föl. E szerint bizonyos, hogy ha 1864-ben deficit létezik, ez csupán a cukorfogyasztásból eredő jövedelem kevesbülésére fog szorítkozni. Nem lehet deficitül tekinteni a mexikói kölcsön kötelezvényeinek nem-létesítését, miket előlegezéseink visszafizetéséül kaptunk. Ezen kötelezvények 54 milliónyi összeget képviselnek, melyből 40 millió 100,000 ft. az 1864-ki, s a többi az 1865-ki budgethez van számítva. A kincstár helyzete megengedi, hogy ezen értékpapírok eladására nézve kedvezőbb körülményeket várhassunk be, melyek hihetőleg nem sokára elő fognak állani. Addig is az 1864-diki budgetnek hasznára leendőek a névszerinti tőke kamatjai, azaz 5,400,000 fr.nyi összeg. Ami ama 12,500,000 fr.ot illeti, mely az 1864-ki budgetben szerepel, az a mexikói kormány által szabályszerűleg kifizettetett. A múlt évi bő termés daczára, az üzletek szenvedtek az amerikai háborús a pénzzavarok miatt. Mindazáltal Francziaország nem jön annyira megpróbálva, mint más országok. A tőkék megdrágulása daczára, kereskedőink eszélye következtében a bukások száma s fontossága csak kevéssé növekedett. Sokat foglalkoztak azon okok nyomozásával, melynek néhány év óta gyakran fölemelték a kamat-