Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-21 / 42. szám

lefizetendő bankadósságnak az 1862-ki egyezménynek megfelelőleg nőtt évi hányada folytán. Tetemes igénykeves­letek 2,661,000 fttal az ál­­lamvagyonbeli bevételeknél, 2,142,000 fttal a pénztár­igazgatásnál az agró-állásnak 1866-ban a bankokmány tö­kéletes teljesítésénél előre fölteendő csökkenése végett, végre 5,628,000 fttal a hadügyminiszérium szükség­letében állnak be. A fedezetben 5,436,000 ft kisebb bevétel tűnik elő és pedig lényegesen azért, mert a bevétel a nemzeti banknak átadott jószágok értékesítéséből 7,176,000 fttal többet vétetett ugyan fel az 1865-diki előleges költségvetésben, ellenben az állam kezelése alatt álló uradalmak és bánya-tárgyak eladásából 13,558,000 fttal kevesebbel. Miután 1866-ra a m. birodalmi tanácsnál tárgya­lás alatt álló adóreform-törvények befejezését és teljes keresztülvitelét egész bizonyossággal még fel nem lehe­tett tenni, tehát valamint az 1865. pénzügyi javaslat­nál történt, úgy 1866-ra is javaslatba kellett hozni a rendes adók rendkívüli pótlékai, úgyszintén a bélyeg és közvetlen illetékek, végre a czukorfogyasztási­ díj fölemeltetésének további fenntartását, miután e felemel­tetések más adójövedelmek általi helyettesítéssel nem nélkülözhetők. Az államadóssági törlesztés 1866-ra fel van véve..................... 66,033,800 ftra. Ha ebből levonatik a sorsjáték­­kölcsöntőke és nyeremény fejében . 5,424,000 ft. a minden kétségen fölül álló adósság-tőke-visszafizetés leend . . 60,609,800 ft. Ha­sszhangzásban a pénzügyministerium által az 1865-diki deficit kitudására elfogadott elvekkel, ezen 60,609,800 ft tőkevisszafizetéssel a bevétel azon sorait állítjuk szembe, melyek rendesen nem fordulnak elő ismételve, hanem az állam tulajdonai eladásából, az ál­lam aktív követeléseinek csökkentéséből, el nem áru­sított államkötelezvények értékesítéséből sat. származ­nak, ily bevételekből, tekintve a következő czikkeket: 33 (3 czim), 34 (3 czim), 36 (5 czim) 39,40 (2,4, 5, 9, 11. czim) 44 millió kerek összeg tűnik ki, minélfogva még 16,609,800 ftnyi összeget kell a folyó vagy újó­lag megnyitandó bevételekre adósságtörlesztésül át­vinni, a­mely összeg tehát a folyó kezelés deficitjének kitudására az összfedezet hiányának az össz-szükséglet irányábani összegéből lerovandó lesz. Az összfedezetnek összehason­lítása után, azaz ...... 512,879,103 ft, * az össz-szükséglet, azaz . . 542,455,330 „ ellenében kitűnő összhiány áll: 29,576,227 „ és így a folyó kezelés deficitje tesz 12,966,427 ftot. A 16,609,800 ft államadósság-törlesztés maradvá­nyában, melyre nézve nem léteznek külön rendkívüli bevételek, a nagyobb rész, t. i. 9,136,791 ft, azaz a bé­csi értékű papírpénz beváltásából eredő s a nemzeti bank irányábani adósság 1865-ban lejáró utolsó rész­lete oly tételt képez, a­mely az 1867-diki budgetben nem fog többé előfordulni. Ha tehát sajnálni kell is, hogy 1866-ban a hiány fedezése tekintetéből nem lehet a közhitelt mellőzni, 1867-ben, a­melynek kezdetén az annyira nyomasztó bankadósság egészen le lesz fizetve, és az államadósság törlesztési terhe évenkénti 66 millióból több mint 44 millióval fog csökkenni, a deficit teljes mellőzése lehető leend, mely feladatot az ezüst­ös devis­agio megszűnte is könnyítendi a pénzügyigaz­gatásnak. De e feladat csak azon esetben oldathatik meg egész bizonyossággal, ha az államkiadások külön­böző ágaiban jelentékeny megtakarítások fognak létez­ni, és ezek segélyére az adóreform gyümölcsei álland­­óak, a­mely az adó igazságosabb s könnyebben elvise­lendő felosztását és gyorsabb befolyását teendi le­hetővé. Most visszatérek az 1866-diki előleges költség­­vetésre. Ennek szám­tételei — miként már említve volt — a fennálló igazgatási alapelvek szerint az e czélból összegyűjtött anyagból, és a szabad mozgás azon korlátozásával vétettek fel, a­mely a tárgyalás eddigi módjával léptettetett életbe. Ennélfogva az épen most átadott állami előleges költségvetésnél sem vétet­hettek még tekintetbe azon a pénzügyi bizottmány ke­belében tett javaslatok, a­melyek e ház elnökének közvetítése által a kormánynak átadattak, a bizottmány­ban többféle fejtegetésre adtak alkalmat és lényegük­ben oda irányultak, hogy az államháztartásban azáltal éressék el lényeges megtakarítás, miszerint a pénz­ügyi­ törvény végleges szám­tételeinek megállapítása más, és nem az eddig követett után, valamint más fel­tételek alatt vétessék eszközlésbe. Ha azonban a magas ház indíttatva érezné ma­gát, hogy az épen most említett javaslatok természetét s horderejét tudomásul vegye, s azok hasznossága és kivihetőségéről meggyőződvén, megfelelő határoza­tokat hozzon,­­ az öszministérium nevében azon határozott nyilatkozatot kell tennem, hogy a kormány a pénzügy szorult helyzete tekintetéből komolyan s lel­kiismeretesen igyekszik és az egyes álladékokon be­lül tágabb határok közti mozgás megengedése mellett s hoszabb idő alatt remél is oly helyzetbe jönni, hogy a felállított igényekben a lehető határokig mehet és az ösz-összegben igen jelentékeny leszállításokat vehetend eszközlésbe (mozgás balról), minélfogva kész az ezen irányban­ egyesülésre kezet nyújtani. A kormány annál inkább volna ily helyzetben, hogy ezen egyességet elfogadja, miután az 1866-oi költségvetés idejekorán történt megállapítása könnyí­teni fogná mind a lehető korlátozás felosztását, mind a megfelelő gondoskodást az igazgatás háborútlan me­nete iránt. Midőn a kormány a szóban forgó előterjesztést s az általam fejtegetett indokokat a magas ház méltánylásá­ba ajánlja, reményt és meggyőződést vél kifejezni.Azon meggyőződést, hogy a végczélokban itt is találkoznak a kormány s a birodalmi képviselet óhajtásai és törek­vései, s azon reményt, hogy mindkettőnek itt is sike­rülni fog oly utat találni s arra lépni, a mely, épen mi­vel közös s ezért természetszerű, egyedül is vezethet közös czélra. (Tetszés.) Ezután az ülés 45 perczc­el 11 óra után bezára­­tik Legközelebbi ülés kedden. Napi újdonságok. * Karolina Augusta Császárné () Felsége az árvái ínségeseknek ezer fiot méltóztatott legkegyel­mesebben ajándékozni. * Dresdában, f. hós 5-kén estve a királyi udvar menyegzői ünnepélyeit még egy fényes bál kö­vette, I. Beust államminister urnál, melyet a király és austriai Császárné . Felségeik legmagasb jelenlétük­kel méltóztattak megtisztelni. Az új pár, valamint a koronaherczeg és koronaherczegnő, György herczeg és herczegné és az összes, még a kir. udvarnál jelenlévő vendégek részt vettek a bálban. Megnyitá azt a ki­rály ő felsége és a Császárné Ő Felsége, az austriai néphymnus hangjai mellett. A bál alatt Császárné Ő Felsége a cs. kir. követ b. Werner és ennek neje által több urak és hölgyek bemutatását méltóztatott elfogad­ni. Császárné Ő Felsége és a király ő felsége 11 óra tájban vonultak vissza, míg a többi magas uraságok a vacsorában is részt vettek és a bálban mintegy reggeli 2 óráig voltak jelen. * A „P.H.“ írja, hogy ő eminentiáját a bibor­­nok-hg-primást tegnap várták vissza Bécsből Esztergomba.­­ A magyar orvosok és természetvizsgálók á­l­­landó középponti választmánya ma, f. hó 21-én kedden esti hat órakor ülést tart a nemzeti múzeumban, K­u­b­i­n­y­i Ágoston ö magának igazgatói lakásán. Az ülés tárgya leend egyebek közt a pozsonyi XI. nagygyűlés idejének meghatározása.­­ A „Bolond Miska“ utóbbi számában Szabad­ság kisasszonyt egy meredek szikla szélére rajzolja,­­— egy lépés még és a szép hölgy lezuhan és össze­zúzza magát. Miska mégis haragszik azon kezekre, melyek a szép hölgy drága életét féltve, a meredek széléről visszatartják. Barátja-e Miska bácsi a kis­asszonynak ? * A pestvárosi színház igazgatósága a pár napja itt mulató Bulyovszky Lila assz. dresdai udvari színésznőt vendégszereplésre szólítván fel, a művésznő müncheni kötelezettsége miatt csupán két estre fog föl­lépni : ma Mosenthal „Deborah“ czímű szomorú­­játéka czimszerep­ében s csütörtökön egy vígjáték­ban és „R­o­m­e­o és Julia“ erkélyjelenetében.­­ Az „Ördög pirulá­i“-val Szegeden nagy reclame-ot csinálnak. Mint a szegedi lap írja : „A napokban a külvárosokban a kéményseprők kotorás alkalmával kiültek a kémény tetejére s külön­féle szokásos dúdolások között ledobták a köralaku, vörös szegélyzetü szinlapokat a járó­kelők elébe. A vá­rosháza ablakából szintén dobtak a nép közé ilyen szin­lapokat. Csütörtökön pedig szánon hordták szanaszét a külvárosokban az ördöngös czédulákat s a lakosság a legjobb fogadtatásban részesítette az osztogatókat és sok házban marasztalták őket egy kis karczosra és sza­lonnára.“ De már erre nem mondhatjuk egészen : Tout comme chez nous. ”Tordáról febr. 12-ről írják a „K. Közl“-nek: Tordán productionale forum van. E nevezet különösen hangzik sokaknak, minthogy az 1848 előtti törvényekben gyökerezik, de mégis úgy van, mint ír­juk, bár eltörlődött. Ugyanis Torda városának az Ara­nyos folyóján lévő hidjáért 1848 előtt a nemes ember, ha ügyes-bajos dolgában járt, vámot nem fizetett, azon inneni években városi elöljáróságunk haszonbérbe úgy adta ki, hogy minden idegen, ha rajta keresztülmegyen gyalog, szekérrel, vámot tartozik fizetni. Az ilynemű vámolást a magas kormány eltörölte s kihirdette, mi­szerint azon egyének, kik 1848 előtt nemesek voltak, — s kétségenkivül ezek maradékai is — magán vámmal sehol sem tartoznak, azon elvből kiindulva, ha magánosoknak vámolási kiváltságuk hidra, hajóra, száraz vámra visszaadatott, úgy erre nézve a nemesi kiváltság is helyreállittatott. Ezen rendeletet több ne­mesek óhajtották volna Torda városa nagy hidján tör­tént utazásukkal használni, de a haszonbérlő vámos annak nem engedelmeskedett, miből panaszok kelet­keztek s a megye főispáni helyettese elébe került, hol haszonbérlő avval védte magát, „nem ismeri, ki nemes, ki nem.“ Ezért megrendelte említett főispáni helyettes úr Torda városa elöljáróságának, hogy bárhonnan, s bármely nemes ember bebizonyítja, hogy 1848 előtt e jogával élt, attól magán-ügybeni utazása alkalmával az Aranyos hidján felsőbb rendelet értelmében vámot nem kell és nem szabad venni. Ennek hire Aranyos­székbe elterjedt, azóta mindennap számos nemes em­ber magát illő bizonyítványokkal ellátva jelenik meg Torda városa elöljárósága előtt, kiknek neveit fel­írják az illető vámosnak, s hogy azokat meg ne vámolja, kötelességévé teszik. E tehát az említettük produc­tionale forum. * Stoltz will ich den Spanier. A „P. N.“ Szer­dahelyi Kálmán elmenetelére vonatkozólag ily csüg­gedetlen nyilatkozatot tesz. A közönség bizonyosan sajnálni fogja, hogy Sz. itt hagyja a színpadot, melynek­­ egyik legkedveltebb tagja. Hanem itt hagyták már ezt sokan, részint ideiglenesen, olyankor, midőn a szer­ződés ideje közeledett, részint örökre, mint a magyar színészet lángeszű alapítóinak csaknem egész tábora, s a színház túlélte e veszteségeket, s túl fogja élni az ezután következőket is mind. Hála istennek, az intézet halhatatlansága biztosítva van, fennállása nem függ egyeseknek se szeszélyétől, se életétől. * A ferenczrendiek pesti templomtornya számára készült művészi óra tegnapelőtt szenteltetett fel. Ez óramű jeles készítője pesti órás Seiler Ferencz. Szerkezete olyan, hogy a számmutató­ tábla megvilágí­tását könnyen lehet eszközölni. Ez óra kegyes adako­zások folytán létesült. * A műegylet részére megvásároltattak: két víz­­festvény Zombory Gusztávtól, egyike a késmárki Tököli kastélyt ábrázolja, egy alamizsnát kérő leány — Höl­­perl-töl Prágában; esti tájkép Jansen Lujzától Düssel­dorfban ; a „Chiemsee a Staufenekkel“ Mayburgertöl Salzburgban és tanulmányfő Szemlértöl Pesten. ® A pesti Unió dalegylet karigazgatója, Wöhler ur visszaléptével, F­e­i­g­­­e­r Győző lett. *Szemere Bertalan ur egésségi állapota a P. Lloyd szerint oly örvendetes módon javult, hogy a nem rég honába visszatért beteg, orvosai beleegyezésé­vel dr. Batizfalvy úr gyógyintézetét már is elhagyható, s itteni rokonai meghívására körükbe költözhetett. * A Rókuskórház ismét egy derék fiatal orvosát vesztette Jan­­u­s Antal urban. A még csak 26 éves férfiú szintén a typhus áldozata lett. * A „Concordia“ szerint Hunyad megye Csikmó helységében, alig negyed mértföldre a Marostól, az emberek szántás és kapálás közben több régi pén­zek s más jelekre találtak, melyekből további vizsgálat után lehet következni egy várépület romjaira. A határ­nak különösen azon részét Podgradia (olv. podgráde)­­nak hívják, melyről a nép közt különböző versiók ke­ringenek. Ezek szerint ott római colonia lett volna „ad Themas Dodoneas“ néven, a nép pedig máig is „Ce­­tatea Or­asiului“-nek hívja. Az itteni ásatások minden­nap nagyobb jelentőséget nyernek. Csak a múlt napok­ban találtak kőhányás alkalmával egy kis alakú por­hir oroszlányt, a téglák közt pedig két darabot: egyi­­én S. B. B., másikán N. S. B. felirattal; továbbá 8 darab különféle pénzeket, melyeknek inscriptiojuk: 1. Hadrianus Augustus. 2. Imp. Vespasianus. 3. Imp. Caius Domit. Aug Germ. P. M. I. R. P. U. T. 4. Pontiis, Maxim, stb. E pénzek egyik felén fej, másikán külön­böző jelvények, mint Minerva, Diana, Flóra, Ceres. Igen sok faragott kő is ásatott ki, melyek közül néme­lyeken a legszebb párkányok, másokon meg betűk is voltak észrevehetők; egyen különösen tisztán olvas­ható volt: „Herculi invicto.“ A várfalai itt amott felta­lálhatók s egy nagyszerű csatornának is nyomai látha­tók. Ugyan a határban van egy nagy erdő, mely a be­menetnél diadalivet képez, honnan azt következtetik, hogy az itt vár összeköttetésben állott a rápoltival.­­ A „Szegedi Híradó“ irja :Hét szép hattyút látott egyik helybeli polgártársunk Anyásróli hazatér­tében lőtávolban repülni. A hattyú ritka madár vidé­künkön s a jósolgatók azt mondják, hogy megjelenésük nagy viz­előpostája. Nagy vízről lévén szó, megemlítjük, hogy a Tisza állásáról érkező hírek na­gyon aggasztók. A hó a hegyek közt roppant mennyi­ségben esett s gyors olvadás esetében, mely az előre­haladt idő mellett nagyon könnyen bekövetkezhetik, de táplálékot nyújt az a nélkül is magasra hágott elem­nek. Hallomás szerint a városi tanács hétfőn az elő­­intézkedések megtétele végett ülést fog tartani, csakis így veheti biztosan elejét a bekövetkezhető veszélynek. .. A pestvárosi vigazdában tegnapelőtt tartatott ál­­arczos-bált csak középszerűen látogatták. A vig debar­­deur-gárda szép számmal rukkolt be ezúttal is, köztük a legcsinosabb volt két, fehér kabátba, veres nadrágba és laglrozott csizmába öltözött matróznő, ugyanazok, kik eddig valamennyi álarczos-bálban a legizléseseb­­ben öltöztek; volt ezeken kívül 5—6, monstre-orru és fejű debardeur is. A közönség azon részét, kik ezen ál­­arczos-bálokat még nem látták, figyelmeztetjük, hogy még csak kettő leend, t. i. a közelebbi vasárnap és kedden, mely utóbbi alkalommal — a­kinek Fortuna kedvez, — egy 50 kros sorsjegy megtérítheti összes farsangi kiadásait, — ez alkalommal fogván kisorsol­­tatni a vállalkozó bérlő által e czélra vett s az álarczos bálokon kiállított ezüstneműek. A tiszta bevétel több kijelölt jótékony czél közt osztatik fel.­­ A nagy hó és a farsangi kedvtelés egy pár kü­­lönösb szánkófogattal is gazdagító utczáink életét, így láttuk közelebb gr. Sz.t hollandi modorban, szánkója előtt két egymás elé fogott lovat hajtani; bizarabb en­nél gr. N. fogata) a ki egy párduczbőrrel fedett nye­­regszerü szánkán mint lóháton ül, melyet a ló­­strán­gok helyett csupán a szánka két vékony rudjánál fogva von. Mind a két fogatnak természetesen több a bámu­­lója, mint utánzója. Lapszemle. A „Dom.“ f. hó 17-ki számában e felirat alatt : „A fehér üres lap és az Unió“, vonatkozással a „Hong­ban e tárgyról írt czikkre, egy hoszabb czikket hoz, melyben az iró kinyilatkoztatja, hogy az „Agramor Zei­tung“-ban minap közlött nézetekkel tökéletesen egyetért. Azon czikkben a többi közt felemlittetik, hogy az 1861 -ki horvát országgyűlés a háromegy királyságnak Magyarország irányábani minden viszonyait megoldot­ta már és hogy a háromegy királyságnak az államjogi kérdéseket a magyar országgyűlés közreműködése nél­kül kell elintézésre juttatnia. A szerb congressus. K a r l o v i t z, febr. 6. A román metropolitaság felállítását és a görög-keleti egyház jövendőbeli elne­vezését illető legmagasb leirat felolvasása után a cs. k. biztos b. Philippovics vezérőrnagy a congressust egy beszéddel nyitá meg, melyben a kormánynak a congres­­suson tárgyalandó zsinati előterjesztéseket illetőleg be­leegyezését hangsúlyozd; a patriarchának, a zsinatnak s a bizottmánynak az előterjesztések létrehozataláért kö­szönetét fejezi ki, az ismét egybegyült követeket üd­vözli és nekik az előterjesztések lelkiismeretes és ta­pintatos tárgyalását szivükre köti, végre Ő Felsége leg­­kegyelmesb szándékairól emlékezett, mire háromszo­ros harsány „zsiv­ó“ harsogott végig a congressusi te­rem nagy helyiségén. Masirevics patriárcha a congressusi biztos beszédére a nemzetnek a cs. kir. Apostoli Felsége iránti legalázatosb hálaköszönetével válaszolt, a kö­szönet és elismerés meleg szavait fejeze ki a cs. kir. biztos iránt, s felszólita a követeket, hogy bár tüzete­sen, azonban hasztalan idővesztegetés nélkül menjenek keresztül a munkálatokon, melyeket egyszersmind elő­számlált. G­r­u­­­c püspök a patriárcha által indítvá­nyozott hálaköszönet mellett szavazott és hosszabban fejtegető, hogy Austria nagylelkű fejedelmei a szerb nemzetet minden időben oltalmuk alá vették, s különö­sen a megszentelt Felség, a jelenlegi legkegyelmesb Uralkodó a szerb patriarchátust ismét életbe léptetni, a szerb név- és a szerb nyelvnek hivatalban és iskolá­ban használatát megengedni, az egyházi könyveknek kiadását és ingyen szétosztását szegény templomok­­ közt elrendelni, a templomok és plébániáknak állam­­költségein újra fölépítését jóváhagyni, legújabban a rég óhajtott tanácskozási congressus megnyitását és a görög-keleti egyház eddigi nem tetszés elnevezésének megszüntetését engedélyezni, s a szerb­ nagy­ vajda czímének legmagasb viselését elfogadni méltóztatott. Szónok tehát egy írásbani hálafelirat összeállítása mel­lett van. Milutinovic főpapnak a köszönő feliratra nézve ellenvetése nincs, átmegy azonban a gyüleke­zet eddigi­­magatartására, s erről nem sok jót tud mondani. Ő azt állítja, hogy helytelenül fogtak hozzá a metropolita választásához, mielőtt az egyházi és iskolai ügyeket rendezték volna, hogy az akkor idé­zett cánonok nem állják ki a próbát, számosakat idéz, melyek ma nem alkalmaztatnak ; úgy vélekedik, hogy akkor meglepetés és agyonhallgatás gyakoroltatott, hogy sok rothadt van az egyházban, s ennélfogva a kö­veteknél több férfias érzületre, szeretetre és egyet­értésre van szükség, mint eddig, hogy a bajok gyöke­resen orvosoltassanak és úgy a hazai, mint az idegen lapok általi elitélés kikerültessék. Hosszadalmas de­­ductiók és idézetekkel óv hasonló hibáktól, inti a ka­tonai követeket, hogy saját meggyőződésüknek, és ne más befolyásoknak engedjenek, és végre óhajtja, hogy a románok kilépése által megürült helyek e gyüleke­zetben a congressus által decretálandó helyettesítés által töltessenek be, nehogy majorizálástól kelljen tartani. Dr. M­i­­­e­­­i­s találva érzi ugyan magát, mind­­azáltal a köszönő feliratra nézve nem akar ellenkezni. Az előterjesztések közt sajnálattal nélkülöz némelyeket, melyeket a bizottmány kidolgozott, másokat, melyek­nek kidolgozására nem jutott idő. Kiemeli különösen a román kérdést, a vegyes tárák és vagyonaik megosz­tását illetőleg, melyet a congressus ítéletétől nem kelle vala megvonni. Érinti azt is, hogy az előterjesztvények egyike a synodussal történt előbbi egyezés ellenére változtatott alakban nyújtatott át. E congressus jogait azáltal is sértve érzi, hogy csak a patriárcha által érin­tett tárgyak, és mint ő értette, mások nem kerülné­nek tárgyalás alá. A követek számának kiegészítését és Dalmatia képviselésének már e congressuson lehe­tővé tételét óhajtja. Kívánsága tehát az, hogy a sérel­mek is soroltatnának elő a köszönő feliratban és ezek legkegyelmesebb orvoslása keressék. A cs. kir. biztos megnyugtatja Miletic tudor urat a hiányos előterjesztvényekre nézve, miután néme­lyeknek a magas kormánytól még le kellene érkezniök és ő más megfelelő­­ indítványoknak se fog semmit tit­­jukba gördíteni. Éppen a congressus dolga, a külön­böző hiányokat feltakarni és a gyülekezet végével azt egy legalázatosb kérvénybe fölvenni, mi a teendő in­dítványokban nem fogna érintetni. Miután egyébiránt az idő előrehaladt, Petrovic főispán indítvá­nyára, hosszabb szavazás kikerülése tekintetéből, Andjelic archimandrita, Zivkovic Bazil plébános, dr. Miletic és Markovic kapitány felkiáltással jegyzőkké választattak és az ülés befejeztetett. Kaknovit­z, febr. 7. A cs. kir. biztos ma az ülést azon megjegyzéssel nyitá meg, hogy ő még ezen ülést a fölirat alakja s terjedelme fölötti tanácskozásra, valamint átalános kérelmek előadására szánja, mivel ezen irányban több szónok jegyezteté be magát; s mi­után Andjelics archimandrita indítványára, Gruics püs­pök, Riga ezredes, dr. Hadzsics országos főtörvényszéki tanácsos s Milutinovics esperes censorokká választattak meg, kiknek mindenkor az ülési jegyzőkönyveket is alá kellene irniok, a cs. k. biztos először is Nikolics esperesnek ad szót, ki hosszas fölolvasott beszédben megemlíti a szerb nemzet számos fájdalmait, s azok tökéletes megorvoslását csak a congressusok idősza­­konkinti megtartásában, a szerzetesi rend s a világi­apság közti eddigi kellemetlen viszony szabályozásá­­an s a községi tagok egyetemének az egyház fölötti ellenőrségében találja, a mire tehát ezen congressusnak törekednie kell. Egyébiránt ő a hálafelirat benyújtása mellett van. Radojicsics csatlakozik a fölirathoz , azonban azt hiszi, hogy mielőtt a fára­ papság kevesbí­­tése s díjazásának tárgyalásához fognának, tekintetbe kell venni a papságnáli szak­képzettség s szigorúbb fegyelem szükségét, mely — szerinte — hajdan eré­nyesebb s kötelességei gyakorlásában lelkiismere­­­tesebb volt; azért ő egy oly 5 tagú bizottmány vá­­l­­asztását indítványozza, melynek előbb szabályzatot­­ kellene készítnie az egyházi rend kötelességei iránt, d­e aztán annak elfogadása után kellene áttérni a leszállí­­­­tás s díjazás kérdésére. Milankovics főszolgabíró a hálafeliratnak ■ oly összeállítását óhajtja, minőt Gruics püspök in­dítványozott, s szerinte azt, mi az előterjesztmények , tárgyalásánál hiányosnak ismertetik föl, s mit nem le­hetne mindjárt indítványul formulázni, egy külön leg­alázatosabb kérvényben kellene összefoglalni. Milutinovics esperes újólag a congressus­­­­nak helyettesítés általi kiegészítését sürgeti, mivel ő kénytelen ezen gyűlést, egy hiányos törvényszékhez , hasonlólag, illetéktelennek s csonkának tekinteni. Dr. Miletics dr. Radojicsics indítványát idő­­előttinek találja, mivel a kivánt szabályzat szükségé­nek annak idejében különben is különlegesen vitatás alá kell kerülnie. Ő fönntartja magának egy nagyobb bizottmány, sajátkép két bizottmány választását indít­ványozni, annak megfontolására, hogy az előterjeszt­­ményeken kívül mit kellene tárgyalásba venni. Egyéb­iránt ragaszkodik az első ülésben tett azon indít­ványhoz , hogy a román kérdésre vonatkozó hála­­feliratban legalázatosabb kérelem terjesztessék föl, ezen congressus nézetének utólagos bekérése iránt, a vegyes községek különválasztása fölött, továbbá ezen congressus tüsténti kiegészítése, s Dalmátia némely képviselőinek behívása iránt, kikkel az egyesülés pro­­grammját kellene megállapitni. A patriarcha aziránti előadására, hogy mily lelkiismeretesen járt el a zsinat a román kérdés tárgyalásánál, s hogy egyetlen szerb va­gyon sem fog a román hierarchia alá jutni, dr. Miletics megjegyzi, hogy ő­ppen nem vonja kétségbe a zsinat által indítványozott, a kormány által elfogadott fölosz­tási módozatokat, s hogy valószínűleg a congressus sem állított volna föl más elveket, azonban a congressus ki nem hallgatása más esetekre praejudiciumot képezhet­ne, s ezt meg kell gátolni. Erre a cs. kir. biztos a dalmát egyházmegye sza­bályzati viszonyait tárgyalja, melynek képviselői azon intézmények aláírásával, miket ezen congressusnak szemügyre kell vennie, vonakodnának már most kikö­tésekbe bocsátkozni. Ha tehát ezen ügyben valamely óhajtásnak nem kell a jogosultságot nélkülöznie, a vi­szonyok szabályzásának s ezen szabályzás legfelsőbb helybenhagyásának meg kellene előznie azon kérelmet, hogy a dalmátiai hitsorsosok a csatlakozás iránt kihall­gattassanak. E szerint a kedvezőbb időpontra várako­zás szüksége magától kitűnik. A­mi ezen congressus kiegészítését illeti, arra kell figyelmeztetnie, hogy a választott congressusi tagok még a románok kilépte után is megbízásaik meghosszabbítását kérték , továbbá, hogy azok ezen kérelem legfelsőbb megadása után a bi­zottmányt is megválaszták a szükséges előmunkála­tokra. Ezzel az illetékesség tényleg elismertetett. To­vábbá a románok kiléptével a választó­kerületeknek is máskép kellene alakulniok, s ezért hiányzik a törvé­nyes alap új választások eszközlésére. M­i­r­e­k­i­c­s őrnagy megc­áfolja Milutinovics esperes aggodalmait a tisztek jóérzületei iránt, egyéb­iránt ő is óhajtja, hogy ezen congressus szerb capacitá­­sok kivételes meghívása által egészíttessék­ ki. V­o­j­i­c­s ügyvéd Milutinovics ellen fordul, ki az első ülésben az összes congressust keményen meg­­támadá. Ő maga a választási congressuson az Andjelics archimandrita által idézett kanonok által arról győze­­tett meg, hogy a megürülve volt metropolitai szék be­töltésének, a görög-keleti­­egyházi törvények szellemé­ben, a tárgyalási congressust meg kell­ előznie. Akkor ugyan senki sem c­áfolá meg ezen kanonokat.Egyébiránt ez nem volt szerencsétlenség, mivel főleg azon okból fogtak a választáshoz, hogy ne szegüljenek ellent min­den áron a kormány jogosult nézeteinek. A siker meg­mutató, hogy ezt jól tették; ő legalább azt hiszi, hogy a patriarcha mindent elkövetend, a nemzet óhajtásainak kielégítése végett. Egyébiránt ő örvend rajta, hogy van­nak kanonok, miket egy más alkalommal máskép lehet fölhasználni. (Általános derültség.) V­o­­­i­c­s ügyvéd azt véli, hogy a hála-feliratot vagy a választási congressus végével kellett volna be­nyújtani, vagy csak a tárgyalási congressus végével — re bene gesta — kellett volna megszavazni. Ha az

Next