Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-25 / 46. szám

a gyors elterjedés, melynek rövid idő óta, különösen ha­zánk dunántúli részében örvendenek. Úgy vagyok ér­tesülve, hogy a nm. helytartó-tanácsnál a zalaegerszegi, sümegi, csabirendeki, nagykanizsai, csáktorny­ai, alsó­­lendvai, pápai, tapolczai, és veszprémi kölcsön­segély­­ző-egyletek fölállíthatása tekintetéből a tárgyalások folyamatban vannak. A „győr-szigeti kölcsönösen segélyző egyletnek“ alapszabályait s utolsó évi jelentését van szerencsém ezennel a 1. szakosztálynak bemutatni, mely nem csak meglepő eredményének s mérlegének kimutatásánál fogva felette érdekes, de ránk nézve azon okból külö­nösen figyelemre méltó, minthogy a gyakorlati életből kimutatja azon nehézségeket, melyeknél fogva még ed­dig a vett úrbéres birtokok részéről tett ajánlkozások­­nak kellőképen eleget nem tehetett.­­ Mindamellett kijelentvén abbeli reményét, hogy népességünk ezen méltó, s az olcsó hitelt oly igen szükséglő osztályának érdekeit szem előtt tartva,­­ az egylet jótékonyságá­ban rövid időn részesíteni képes leend. A második üzletév pénztári forgalma 239,042 főra rúgott. A 422 tagból álló egylet 187 tagjának egyenes kölcsönt, 126-nak pedig teljesített befizetéseiknek a­dét adta ki, mely figyelemre méltó tényt a derék vezénylő igazgató Wehle­­r méltán annak bizonyítékául hozza föl, hogy az egylet, tagjainak legnagyobb részére nézve csakugyan azzá lett, a­mit tőle vártak, t. i. segélyzö egyletté. Megszereztem magamnak ezenkivül a „kis czelli segélyzö-egyletnek“ alapszabályait s utolsó évi kimu­tatását. — Nevezetes az élénk részvét, mely ezen utóbbi egyletnek jótékonysága s hasznos volta iránt azon tényben nyilatkozott, hogy fünállásának második évében, 1859-i dec. hóban egy második, 1864-i dec. hó­ban egy harmadik osztálya alakult. Az 1864. évre szóló kimutatásban az évi forgalom a következő meglepő számokat tünteti föl, ugyanis az I. osztályban: 194,809 ft 8 kr a II. „ 231,600 „ 52 „ a III. 178,750 „ 57 „ Az egyletnek egyik buzgó tagja, Rosenberg Hen­rik úr az ide mellékelt levélben arról értesít, hogy nyi­latkozó szükségnél fogva, támaszkodva egyszersmind az eddigi tapasztalásra, egy negyedik osztálynak föl­­állításán fáradoznak, öt évi tartamra, s az alapszabá­lyok némi módosításával, mely utóbbiaknak megkül­dését kilátásba tévé. Alig lehetne a fölvett czélra egyszerűbb, minden complicátióktól ment, s annyira megfelelő tervezetet fölállítni, mint az említett egyletek alapszabályait, me­lyeket azon óhajtással nyújtok át t. egyesületünknek, hogy­ azokat megbírálására méltatva, a netán szüksé­ges módosításokkal ellássa, s annakutána egész befo­lyását arra fordítsa, hogy hasonló intézetek földmivelő osztályunk érdekében országszerte minél inkább elter­jedjenek. Vidéken kisebb városokban a földmivelők és kézműiparosok érdekei az együttlétnél fogva sokké­pen érintkeznek. Ezen körülmény a­zön érintett tekin­tetnél fogva hasonló egyesületek alakulását nevezete­sen könnyítené. Annálfogva első­sorban ilyen helyeket kellene megválasztani, hogy a termelő kerületek köz­pontjaiból, az intézetek jótékony hatásai lassankint a körülfekvő vidékre is kiterjedjenek. A követendő elvekre nézve e fontos sociális kér­dés megoldásában még csak egy észrevételem volna.­ Köztudomásra a takarék­pénztárak s a velük rokon természetű intézetek előnyei hármas irányban nyilat­koztak leginkább: 1-er arra nézve, hogy­ a kisebb meg­takarításokat nagyobb tőkében egyesítik , melyek egyenként tulajdonosaik kezeiben nem gyümölcsözné­nek ; 2-or, hogy a munkás néposztálynak hitelszerzésre utal módot nyújtanak; 3-or, hogy a szegényebb sorsú osztálynál a tulajdon becsét, a takarékosság szellemét, s ezzel a közerkölcsiséget emelik. Az ily értelemben kifejlődött közszellem s önkor­mányzati jogérzet voltak tehát azon hatalmas rugók, mely­ek a takarékosság szellemének ébresztésére leg­több befolyást gyakoroltak. Miből természetesen az kö­vetkezik, hogy ilynemű pénztárak fölvirágoztatására az „önkormányzat“ elve szolgál legfőképen azon módon, hogy minél több önálló helyi s vidéki intézetek állít­tatnak föl, minél több succursálisokkal, hogy a betétek­ és gyű­jtőhelyek szaporításával a pénztárak használata minél terjedtebb körökben könnyítve legyen. —Tehát: decentralisasio! Ellenben a bizalom és biztonság meg van ingatva, mihelyt a nyilatkozó szükségletnek e téren, a mostani divat szellemében fölállítandó nagy intézetekkel kíván­nak eleget tenni, melyek nem ritkán nyerészkedő vál­lalatokra alapitvák, vagy kárhozatos agrotage-al, egye­seknek hirtelen meggazdagítására, de soha a közjónak előmozdítására nem szolgálnak. Azon üdvös szellemnek, melyet az emlitett módon alakítandó kisebb intézetek elterjedésével ébreszteni kí­vánunk, nincs nagyobb ellensége, mint a centralisatio, mely azt első csírájában elöli. Ezen elvnek fényes ki­­tüntésére alkalmat adott „Visscher“-nek 1861-ben meg­jelent jeles értekezése, melylyel a belga ministerium­­nak a kamarákban tanácskozás alá vett törvényjavas­latát megtámadta, s az ajánlott centralisatio ellenében a decentralisatio elvét diadalmasan megvédte. Sok évi tapasztalásból az angol törvényhozás szelleme ugyan­ezen elvet követi. Különben az óhajtott felvirágzásnak lényeges kelléke még abban áll, hogy ily’n emű intézmények, szabad kifejlődésükben, lehetőleg felmentessenek min­den fölösleges gyámkodás alól. Elég, ha a közhatalom az alapszabályok helybenhagyására, s felügyeleti jogá­nak gyakorlatára szorítkozik. E részben méltó elisme­réssel tartozunk a nm. helytartótanácsnak eddigi eljá­rásáért, azon óhajtással, hogy pártfogását továbbra se vonja meg ezen fontos közügytől,“ meg lesz­ kimérve az átviteli forgalomtól, s így el lesz hárítva az egyéni közlekedés akadályoztatása, valamint túlfelől a földszinti boltok, mint kiválólag alkalmas ki­állítási helyiségek, arra c­éloznak, hogy a közvetlen közelükben vizen továbbszállítandó árukat ideiglene­sen felvevén, közszemlére kitegyék. Midőn ezen ter­vezet fővonalai megállapíttattak, főként arra kellett ügyelni, hogy a helyi viszonyok mily változtatásokat igényelnek, s erre nézve az jön megállapítva, hogy az egész épület két részre osztassák, melyek egyike a kettős­ bazár lenne, s ennek kisebb felső része a Lloyd-épületnél kezdődvén, a redouteig húzód­nék, mig nagyobb alsó része emennek végénél kez­dődve a görög templomnál végződnek. Ezáltal a re­­doute, melynek pompás homlokzata nem azért készült, hogy kisebb épületek által elfedessék, meg lenne ki­mérve a közbeszorulástól. A felső bazár északi vé­gén alkalmas lenne egy kioszk építése, mely fe­lett pompázhatna a Lloyd-épület felső emelete. A re­do­u­­­e előtt, tervezetünk szerint, egy monumentális szökőkút volna állítandó, más európai városok mintájára. Eltérve az eddigi rakpartkiépítési tervektől, a felső rakparti szökőkút előtt 22 — 24 öl széles, az alsó rakpartig terjedő s egészen a vizet érintő áthidalást kell eszközölni, hogy igy a felső­ rakpartnak az alsóval való közlekedése soha fenn ne akadhasson. Ezáltal ket­tős czél éretnék el, u. m. tágasabb tér nyeretnék a re­­doute homlokzatának megszemlélésére s másfelől meg a helybeli gőzösöknek beszállási helye sokkal kényel­mesebbé válnék, melyek számára nézetünk szerint e helyütt kellene állomásukat meghatározni. Az alsó bazár déli végén egy jókora nagy hely marad fenn, melyet fedett vásárcsarnok felállítására indítványozunk, a minőhöz h­asonló helyiség még Pes­ten úgy sem létezik. A mi magát a kettős batárt illeti, annak felső része mindkét végén két nagyobb, s az utóbbiak közt létező nyolc­ házra osztatik fel terveze­tünkben, az alsó részt pedig két nagyobb vég- és ti­zennégy középházra alosztályozzuk. Ennélfogva egész­ben 26 új kisebb házat tervezünk, azért, hogy minden egyes telek csekélyebb költségesség és nagyobb családias kényelem tekintetéből annál könyebben találjon vevőre. A négy végházat mint kezdő és zárpontokat, úgy je­lentékeny nagyságuk, valamint helyükhöz képest, me­lyet elfoglalnak és környezetükre nézve is tervünkben oszlopcsarnokokkal tüntetjük ki, míg a köztük fekvők egyforma czéljuknál fogva egymáshoz hasonlón épül­nének. Mindegyik ház földalatti és földszinti helyisé­geiben raktárak és boltok alkalmazása által kizárólag kereskedelmi forgalomra van szánva, és a legközelebbi félemelet az alatta lévő kereskedők kényelmére laká­sul vagy raktárul szolgál. Az első vagy főemeleten oly beosztásról gondoskodtunk, hogy az egy nagy, vagy két kis kényelmes és elegáns lakásnak legyen hasz­nálható, a második emelet azálszerű­bben atalán két kisebb lakást foglaland magában. Kifelé mind e laká­sok a folyamra, a testvér fővárosra és a hegyekre néz­nek, belülről a bazár csarnokába és annak élénk fol­­yalmára, a főemelet ezenkivül egy egész hosszában me­nő erkélylyel láttatik el, mit akkér gondolunk elér­hetni, hogy a véd-üvegtető nem mint rendesen közvet­lenül az áruhelyek fölött lesz alkalmazva, hanem csak a második emelet felett nyújtandja ki félkörben bolt­íveit. Végül a terv a kettős bazár lakói kényelmére egy ideiglenes vízvezeték létesítését indítványozza, mely mind az itteni helyiségeket, mind a redoutépület mo­numentális szökőkútját ellátná a szükséges vízmennyi­séggel. * Az olvasó már nem is igen emlékezhetik, oly régen volt, midőn mi, szerencsétlen eshetőségek tekin­tetéből a budai alagútban korlát felállítását indítványoz­tuk a gyalog­átkelők biztonsága végett. Azóta nem csak sok víz folyt le a Dunán, hanem magában e tárgy­ban is igen sok szó ejtetett,— eredmény nélkül? Nem. Karfák ugyan még most sincsenek, de már csakugyan közel vagyunk hozzá, hogy legyenek. Buda főváros fő­kapitányi hivatala az alagútban felállítandó karfák tárgyában az alagút igazgatóságához még a múlt év­ben megkeresést intézett; az igazgatóság ennek folytán a nagym. m. k. helytartótanácshoz folyamodott, azon­ban — mint értesülünk — fellebbező folyamodványa visszautasittatott s a karfák felállítása a főkapitányság által felhozott érvek alapján elrendeltetett. * A m­ű e­g­y­­­e­t új képtárlata f. hó 23-kán nyílt meg s tart jövő hó 26-káig. E tárlatban van egy gypsmintázat: Deák F. mellképe,3 aquarell; az 1864-ki műlap: Aratási jelenet Olaszországban. Olajfestvény 57 darab, 14 darab magyar festésztől; Madarász Vic­­tortól Párisban, két festvény: Thierry Amadé arczképe és Zrínyi­­ Frangepán Bécs-Ujhelyben. Ez utóbbi tör­téneti kép ára 2000 ft. — Barabás Henriette, férjezett Demjén Lászlóné Kolozsvárott, egy genre- és egy gyü­mölcsképet adott be. Ezenkivül vannak festvények Munkácsi Mihálytól Bécsben, Than Mórtól, Szemlér­ Mihálytól, Khoor Józseftől Pesten, Haan Antaltól B.­­Csabán, Pecz Henrik és Ujházy Ferencztől Pesten, úgyszintén egy női tanulmányfő az elhunyt tehetséges Györgyi C­iergl) Alajostól, és egy tájkép az elhunyt id. Markó Károlytól. Ára 700 ft. Idegen művészek szintén több becses darabbal gazdagították a folyó havi gyűjteményt. Nagyobbszervek: Ranftl G-től Bécsben „Vadászat“ (magántulajdon), Grygolewszky Sándortól Krakkóban. Bártfai főtemplom. Ára 600 ft. Nodenberg A-tól Düsseldorfban: menyasszonyi ajándékok. Ára 1200 ft. Sch. Matildtól Bécsben: Koldus. Ára 500 ft. — Az egylet által sorsolásra megvásárolt művek száma 22-re növekedett, köztük 9 hazai művésztől. — A budai dalárda farsangi (13-ik) dal­estélyét f. hó 27-én esti 14 8 órakor a „Fáczánnál“ tart­ja meg. A mi sorozatot holnap közöljük. * A képzőművészeti egylet a Hotel Frohnerben f. hó 22-én reconnaissance-catebédet adott a művészbál rendezőinek, mely igen vígan,derült társalgás és pohár­köszöntések közt folyt le. A művészetért és annak mac­­cénásaiért Barabás Miklós veteránunk emelt poharat . Miután Párisban tartózkodó Madarász Victor festész hazánkfiának a mostani tárlatban is látható nagy történeti festvényének megszerzésére se a műegylet, se a nemzeti muzeum nem rendelkezik jelenleg a kellő pénzerővel, gr. Andrássy Manó úr e képnek a nemz. muzeum képtára részére való megvételét aláírás utján inditványozta eszközlendőnek, mely vállalat élére a gróf úr kéretvén fel, biztosan remélik, hogy óhajtott sikere leend. * A magyar gazdasszonyok egylete sorshúzással egybekötött hangversenyének a nemzeti színpadon hamvazó szerdán mint normanapon megtarthatására, a jótékony czél tekintetéből, bibornok hg prímás ő emi­­nentiájától megkapta az engedélyt. A helyárak ez al­kalommal fel lesznek emelve. * Az izr. magyar egylet új választmánya első ülésében dr. Hirschler Ignáczot és dr. Mezei Mórt al­­elnökökké, Fenyvessy Adolfot, dr. Weiser Károlyt és Vidor Zsigmondot titkárokká, Leitner Mórt pénztár­nokká, Kern Gusztávot ellenőrré, Keményfyt könyv­tárnokká és Hanover Móriczot gondnokká választotta. * A szegény gyermekkórházi­ egylet utóbbi bi­­zottmányi ülésében bejelentetett, hogy gr. Teleki Sán­dor és neje Teleki Josephine grófnő 1050 fttal egy ágy­helyet alapítottak az intézetben. Hagyatékok utján Kern Jakabtól 50, Bártfay Józseftől 20 ft folyt be az intézet pénztárába. *Kenessey Béla gőzhajó - kapitány egy né­met-magyar és magyar-német hajózási szótárt adott ki. * Heckenast Gusztáv Regélő czímű regény­­folyóiratot indít meg. Első száma márt. 15-kén adatik ki. Havonkint kétszer jelenik meg, tíz hóra 5, négy hóra 2 ft előfizetési díj mellett. * Miután Laub Ferdinánd hegedűművész 500 fttal díjazott három hangversenyét a nemz. színpadon folytonos nagy tetszés közt befejezte, még két hang­versenyt ad a redout kis teremében. Az elsőt m­a szombaton, a másodikat holnapután d. u. fél 5 órakor. Műsorozat: I. hangverseny. 1. Haydn négyes, op. 17, G-dúr. 2. Bach J. S. Adagio és Fuge, csak hegedűre. 3. Mozart Sonate (D-dúr) zongorára és hegedűre, zon­gora Kuller Mária kisasszonytól. 4. Beethoven op. 59. né­gyes (F-dúr). II. hangverseny. 1. Volkmann R. A-moll négyes. 2. Bach J. S. Chaconne, csak hegedűre. 3. Bee­thoven op. 47. Sonata zongorára és hegedűre, zongora Theindl J. N. úrtól. 4. Schubert Ferencz nagy négyes (D- moll). Kuller Mária kisasszony 63 Theindl J. N. Huber Károly, Huber József, Saphir M. G. urak szivességből működnek közre. — A zongorák Beregszászy ur gyá­rából valók. Körszék 3 ft, számozott szék 2 ft. Belépti­jegy 1 ft, minden zeneműkereskedésekben úgy mint a hangverseny napján a pénztárnál kaphatók. * Újabb kutatásokból kiderült, hogy a mexikói császárság igen gazdag széntelepekkel van megáldva. E fontos felfedezés Itolucában, mintegy 90 mértföldre Mexikótól létetett, s a szén kitűnő minőségűnek mon­datik. — A tömígy kir. hétszemélyes táblán febr. 23-án s a következő napokon előadatnak: Albach Victor mint gyám Kállay Amália e. egy ház és telek visszaadása. Szirányi Karolina Lauber József e. végrehajtás. A szath­­mári püspöki alapítványi pénztár gondnoka Újhelyi Jó­zsef és neje e. telekkönyv. Kigyóssi Ferencz és társa Kurucz András s társa e. tulajdonjog bekebelezése. Fel­­hércz János Jeney János e. 240 ft. Kállay Kálmán Kállay Lörinczné e. egy kiskállói kastély visszaadása. Nyáry Antonia a cs. k. posta-kincstár s többek e. telek­könyv kiigazítása s zálogjog bekeblezése. Vermes Imre és társa Oláh Károly s társa e. telekkönyv kiigazítása. Neumann Ábrahám Latkóczy-Gusztonyi Kornélia e. vég­rehajtási zálogjog bekeblezése. Ring Áron s társa Mor­genstern Ignácz e. zálogjog bekebelezése. Előadó : P­e­r­­laky Ján, stb. Blaskovits Burián Anna Kelecsényi-Bu­­riánFerinke e.hagyaték iránt A cs.k. pénzügyészség Bu­­dischek László és neje e. zálogjog bekebelezése. Prakár Lipót, mint testvérei jogfentartójának is az iglói Ular­­ton nevű bánya vételárának felosztása iránti ügye. — Hegedűs Zsigmond utáni hagyatéki ügy. Előadó : Bernolák Károly ktb. Matók Károly Vámosház község­e. 210 ft és jár. iránt Lenhossek György, mint néhai b. Orczy L. csődtömege perügyelőjének a puszta­­péteri birtok zár alá vétele iránti ügye. Schönberger Gy. Lukinits M. e. szerződés betöltése. A paksi közbirtokos­ság és Úszód helység között fennforgó határ-villongás. Jankovics Sámuel Jankovits József e. becstelenítés. Gö­döllői Rachel Gödöllői József ellen osztály-követelés. Ifj. Nákó Kálmán Winkler Herman, mint hagyaték­kezelő és gyám ellen 2246 ft iránti polgári pere. Előadó: Lázár Mihály stb. (Törv. Csarn.) — A pesti sz. Rókus közkórházban a hagy­máz­b­a­n szenvedő betegek száma e hét folytán sza­­­­orodott; a gyógykezelési viszonyok következők va­nnak : Febr. 17-én ápol. alatt maradt 100 férfi, 81 nő, össz. 181 bet. Febr. 17-től 24-ig felvétetett 37 „ 26 „ „ 63 „ „ 244 Febr. 17-től 24-ig gyógyult 39 „ 20 „ „ 59 „ „ „ „ elhalt 6 „ 4 „ „ 10 „ Febr. 24-én ápolás alatt maradt 90 „ 83 T, „ 173 „ A gyógyulási arány 24.,%, a halálozási 4.$ vol£. A hagymázban szenvedő betegek létszáma 6 hét folytán 173 és 189 közt ingadozott; a közkórházban mai napon ápolás alatt létező betegek összes szám­a 847-re rúg. Vidéki levelek: Rákos,K­eresztur, febr. 20. Nálunk a keleti marhavész ismét kiütött, de dicséretére legyen mondva a helybeli elöljáróságnak, mihelyest észreveve e ra­gályt, rögtön megtette a hivatalos jelentéseket a járás­beli szolgabirói hivatalnál; jár. szolgabiró Homoky Endre úr pedig a jár. jeles orvossal együtt a vész he­lyén minden késedelem nélkül megjelenvén, a legsza­­bályszerű­bb intézkedéseket azonnal életbe léptették, s a szükségelt bunkóztatást elrendelték ; intézkedéseik biztosabb foganatosítása végett ide cs. kir. csendőröket állítottak, úgy hogy a tisztviselő urak buzgó és erélyes eljárásának tulajdonítható az, hogy — hála az ég­nek — azon egyes gazdasági majoron kívül, hol kiü­tött, már 15 nap eltelte utánig községünkben még egyébütt sehol a mai napig nem tapasztaltatott. Csak az nem egyezik talán egészen a fennálló rendszabályokkal, hogy tudniillik míg községünkből se marhát kihajtani nem szabad, se pedig a községen keresztül szénát vinni meg nem engedtetik,­ addig köz­ségünkből, hol a ragály helye van, a takarmány vagy a széna kivitele nem tilalmaztatik. Szintén nálunk a gyermekek között nagy mérvben uralkodik a himlő­járvány, úgy hogy két­ezer lelket nem sokkal felülhaladó népességű községünkben egy pár hét óta volt olyan nap, midőn egyszerre hat gyer­mek feküdt halva. Felhívjuk a megyei tisztelt orvosi kart, hogy ezen rész meggátlására, vagy legalább megvizsgálására szintén erélyesen intézkedjék. A pest-losonczi vasúton határunkban egyre dol­goznak a kemény hideg és nagy fagy daczára is; a vál­lalkozók, kik pedig tetemes összegekért vállalják fel a munkát átalában az igazgatóságtól, oly szűkmarkúlag adják a munkabért a dolgozó osztályoknak, hogy napról­­napra való élelmüket is alig szerezhetik meg; ennél­fogva vidékünk lakosságának, mely pedig különben igen dolgos nép, nem igen van kedve munkát vállalni, hanem sok rongyos öltözékű egyén özönlik ide, kik közül sokan ezen rendkívüli hidegben is félmez­telenen vannak; azt már nem tudni, a világ melyik ré­széből valók; ezek dolgoznak oly csekélységért, a­mit még az­nap a vállalkozónál pálinkából megisznak. Ha pedig dolgozni nem képesek a nagy hideg s fagy miatt, a nyerészkedő vállalkozóktól már ekkor semmi előle­get teendő munkáikra nem nyerhetvén, az ezen vidéken fekvő községeket — mint sáska sereg — koldusként elárasztják. Tegnapi napon is — egy ilyen vasúti napszámos, igen könnyű és félrongyos öltözékben — a rákoske­resztúri utczán félholtan fekve találtatott. Elég szivte­­lenül, mint valamely oktalan állat, úgy hurczoltatott épen az isten házába menő közönség közbotrányára a község istállójába, hol egy óra múlva kiadá lelkét. Való­ban óhajtandó volna, hogy a vasúti főigazgatóság figyel­meztetnék a többször előforduló visszaélések meggát­lására. ..........K. Külföld. FRANCZIAORSZÁG.A „France“ a sárga-könyv­­ben közzétett diplomatiai okiratokról többek közt így nyilatkozik : „Ezen okiratokban mindenekelőtt ama tökéletes öszh­angzás lep meg bennünket, mely a császári eszme, s az annak kifejtésével megbizatott minister sürgönyei közt létezik. Amaz okiratok némileg a cs.­trónbeszéd visszatükrözéséül tűnnek föl, s a császárnak minden egyes kérdés iránt legmagasb nézet-emelkedettséggel s tekin­­télylyel kifejezett ítélete lebeg a különböző alkudozá­sok részletei fölött, így p. o. a dán viszályt illetőleg, nemde a legsza­­batosabb módon határozzák meg a franczia diplom­atia sürgönyei a kormány magatartását, „mely meg van oszolva Dánia irányábani rokonszenve, s Németország irányábani jóindulata közt ?* Nemde újra föltalálható azokban „a két fél irányábani ama mérsékleti s barát­ságos modor“, a nemzetiségek elvének ama lelkiisme­retes tisztelete, a nép azon jogának toyális s békés visz­­szaigénylése, miszerint saját sorsa iránt megképez­tessék? Mi tanúsíthatná inkább, mint az Olaszországra vonatkozó okiratok, a cs. kormánynak oly érdekekreli állandó gondoskodását, melyek — bármily bonyolul­taknak lássanak is — még­sem összeférhetlenek? Hol találhatnánk világosabb kifejtését a szó­szók javára előállított garantiáknak ? Miként lehetne jobban kiemelni az olasz főváros áthelyezése tényének lénye­ges fontosságát, mely ezentúl az Apenninek közepébe van helyezve, mint valamely bevehetlen fellegvárba? Hol találhatnánk a septi­la­ki egyezménynek, az annak eredetét képező szabadelvű s egyszersmind conservativ elveknek, s ama gyakorlati következményeknek ponto­sabb taglalatát, miket az az uj olasz királyság megszi­lárdulására, s a pápai trón függetlenségére nézve idéz­het elő ? Öszhangu tetszés-kiáltások törtek ki, midőn a császár azon kötelességét s akaratát említé föl, „misze­rint sértetlenül fönntartandja a polgári hatalom jogait, miket Sz. Lajos óta soha egyetlen franczia fejedelem sem adott föl.“ Drouyn de Lhuysnek római követünk­höz intézett sürgönyei öszhangzásban állanak ezen ma­gasztos nyilatkozattal. A franczia diplomatia, az ency­­clicáról szólva, nem tétovázik abban „azon elvek meg­sértését látni, melyek intézményeink alapját képezik; név szerint a nemzeti souverainitás, az általános szava­zatjog, s a vallás­szabadság elveinek megsértését.“ Az a legtiszteletteljeesebb, de egyszersmind legerélyesebb tanácsokat intézi a római udvarhoz, s nem hagyván ma­gát megháboríttatni se a föltétlen ellentállás, se a mér­téktelen igények által, türelemmel folytatja kibékítési művét. Amerika- s Ázsiában — szintúgy mint Európá­ban — a cs. politika csupán a jogosságot keresi. Az bezárhatja „a háború templomát“, s bebizonyíthatja, hogy Francziaország szintoly nagy a békés küzdel­mekben, mint a harertéreken. A földgömb összes pontjain megkezdett kereske­delmi alkudozások a haladás s általános érdekek szol­gálatára szentelt fáradhatlan tevékenységet tanúsítják. A franczia diplomatia, a legmagasb eszmének hű tol­mácsa lévén, a békét polgárositóvá s termékenynyé tenni, s ama fejedelmet méltólag képviselni igyekszik, ki dicsőségének tartja, minden más nemzetet részel­tetni Francziaország sikereiben. Íme ez tűnik ki a köz­zétett diplomatiai okiratok egyeteméből, s most, miután a külpolitika megszabadult ama kérdésektől, melyet Európát nagyon sokáig izgatottságban tárták,­­Fran­­cziaország — mint a császár mondsa — ezentúl nyug­talanság nélkül szentelheti magát a béke műveire.* A törvényhozó­ testületnek f. hó 21-én *osztály­­üléseket kelle tartania, a válaszfelirati bizottmány tag­jainak megválasztása végett. Azt hiszik, hogy ezen vá­lasztásokra nem kevesebb mint két nap fog kivántatni, s e szerint nem igen remélhető, hogy a fölirati vita mart. 8—10-ke előtt megkezdethessék. M­o­r n y herczeg egésségi helyzete nem javult, noha eddigele nincs ok komoly aggodalomra. Azonban remélik, hogy a herczeg a fölirati vita megkezdésekor elfoglalhatandja az elnöki széket OLASZORSZÁG. A vallásos testületek feloszla­tása tárgyában működött bizottmány által szerkesztett törvényjavaslat e következő határozatokat tartalmazza: 1) Hogy a katholikus kultUr polgári°administratiólsi megyei és plébániai intézetekre bizassék, és ezek ka­tholikus választók által választassanak. 2) Hogy a bir­tokok 10 évi időszak alatt kisebb és nagyobb részle­tekben eladassanak, áruk rentékké alakíttassák át, és ezek a nevezett intézetek tulajdonát képezzék. 3) Hogy a vallásos szerzetek a törvény által kijelölteken kívül eltöröltessenek. 4) Hogy a renték egyharmada a cultus­, kétharmada jótékony és közoktatási czélokra forditas­­sék. 5) Hogy minden administrativ kerületnek egy ér­sek és egy püspök adassák. A „Lombardia“ érdekes részleteket közöl ama perről, mely Speranza, bergamói püspök ellen azért indíttatott, mivel pásztorleveleiben megtámadó a kormány intézményeit. Ama főpap számos papokból s bérruhás inasokból álló kísérettel jelent meg a vizsgáz­­ó­ bíró előtt, miután a palota lépcsőzetén fölmentében áldást adott az útjában volt személyekre. Első gondja volt: tiltakozni a rajta elkövetett erőszakosság ellen, s a vizsgáló­bírót, az állam­ügyészt s­zol­vivőt arról érte­sít­i, hogy mindhárman a nagyobb fokú excommunica­­tiót vonták magukra, mivel a sz. egyháznak egy főpap­ját a világi törvényhatóság elé bátorkodtak megidézni. Azonban ezen fenyegetés nem akaszta meg az ügy fo­lyamát. A király f. hó 22-én Florenczből elutazott, s 23-án kelle Turinba érkeznie. Ama helyhatósági küldöttség, mely a feliratot a királynak Florenczben átnyújtó, küldetéséről számot adott a juntának, mely elhatározó, hogy jövő héten a helyhatósággal közlendi az eléje terjesztett jelentést. A turini munkások átalános egylete f. hó 19-kén feliratot szavazott meg a királyhoz, melyben a savoyai dynastia irányábani hűségi érzelmeit fejezi ki. NÉMETORSZÁG. A „Prov. Corr.“ így Kr . Po­roszország követelései, a schleswig-holsteini kérdésre vonatkozólag, gyaníthatólag a jövő hét folytában fognak az austriai kormánynyal közöltetni. Azon közlés, mi­szerint Poroszország előbb a schleswigi notabilitásokat akarta egyes feltételek iránt kihallgatni, hibás ; a nép jogosult képviseletének kihallgatására most semmi al­kalom sincs, mivel pusztán ama föltételek megállapítá­sáról van szó, miknek föltétlen s utógondolat nélküli elismerése s létesítése nélkül egyetlen fejedelmet sem lehet végérvényesen beigtatni. Ugyanezen lap szerint alaptalanok azon hírlapi közlések, melyek Poroszországnak a bécsi kabinethez

Next