Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-14 / 36. szám

36. Szj. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécei-utc­a (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten g­y­öf­r­i Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el._____________________ Magánah­irdetések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számu­tatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurti­an Molten Ottó; Hamburg -Altinában ■aasensteln és Vogler; Hamburg­ban Türkholm Jakab; Lipcsében Engler H., Illgen és Fort uraknál. Buda-Pest, Kedd, február 14.1865. Előfizetési árak­­ Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... 20 frt. Egész évre .... 18 bt. ■— kr. Félévre............................10 » Félévre........................9 „ — , Negyedévre ..... 5 „ Negyedévre . • . . 4 „ 50 H HIVATALOS RÉSZ. Abauj vármegye főispánja szab. kir. Kassa vá­rosánál Barts Lajos halálával üresedésbe jött árva­­pénztár-ellenőri állomásra Mihályi István kültaná­­csi tagot, Lintner András elhalálozása által ürese­désbe jött faraktárnoki állomásra pedig B­e­n­d­i -­teák Ferenczet nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. A sopron-, vas- és veszprém­megyei bar­na kőszéntelepekről. II. A Gyöngyös kies völgyének déli oldalát maga­sabb, helyenkint igen festői hegyhátak szegélyezik. Ezeket a hozzájuk csatlakozó dombsorokkal együtt a borostyánkői hegycsoport nevezete alá foglalják, s Vasmegye nyugoti határszélén ter­jed el. E hegycsoport szintén a Rozália-hegység austriai főgerinczéből indul ki s a Gyöngyös és Pinka völgyei közt ágadzik el. A borostyánkői uradalomhoz tartozó Mária­­falva és Schreibersdorf helységek hatá­raiban a tályogban barna kőszén van, melyen a faszer­kezet még kivehető s mely tehát igen fiatal képlet. E kőszénnek mázsája csak 5 krajczár. A bányák C­z­i J­­o­b­e­r­­ Károly ur által műveltetnek, s az évi terme­lés 30—40,000 mázsa közt változik. A nagy kiterje­désű Vasmegyében tehát csupán itt ásatik kőszén, s ez is fiatal képlethez tartozván, értéke nem nagy. Nagyobb fontosságú ennél a Veszprém megyében kebelezett S­z­a­p­á­r helységnél feltalált barna kő­széntelep, mely nem rég kezdetett mivelés alá vétetni, s azért hazánkban még nagyon ismeretlen. Veszprémnek főhegysége a B­a­k­o­n­y földtani tekintetben nagyon érdekes és nevezetes hegység. Alapját talán jegőerös kőzetek teszik; erre aztán a triász és rhaeti, a liasz, jura, kréta s végre az eoczén s neogén képződmények tagjai következnek, és pedig többnyire oly kifejlődésben, hogy mind a hegyek külső alakjára, mind az egyes kőzetrétegek jellemére nézve a Bakony és keleti Alpok között a legnagyobb hasonlatosságot ta­láljuk. Mindazáltal nagy eltérések is fordulnak elő a Bakonyban, így a palaeázói képződmények végkép hiá­nyoznak, s a mészkövek alját a triászhoz tartozó homok­kövek és palák teszik; azután az­ úgynevezett kárpáti homokkövek sincsenek meg, s hely­üket az annál jobban kifejlődött kréta- és eoczén- képződmények foglalják el. Eddig a természettudósok azt a különbséget is hitték, hogy a triász és liasz- féle rétegek közt a Bakonyban nincsenek oly rétegek, melyek kőszenet foglal­nak magukban,mint a keleti Alpokban. Azonban a zir­­czi hegycsoportban Csetény és Szapár közt agyag van, mammu­tokkal és széntelepekkel. E széntelepeket Szapárnál, mely helység Bodajk­­tól mint vasúti állomástól 2 mérföldnyi távolságra fek­szik, már 1854-ben kezdték mivelni, de a bőséges fa­szén miatt, mit az erdős Bakony szolgáltat, a bányászat nem volt jövedelmező, kivált azon okból is, mert a déli vaspálya - társulatnak Fehérvárról Uj-Szőnyre vezető vonala még nem volt kiépítve, s igy az aknászat abban­­hagyatott. A mondott vaspályavonal kiépítése után azonban a kőszénbányászat végett egy részvényes társaság ala­kult, melynek részvényei jobbadán a Bécsben lakó Gauss testvérek birtokában vannak. Eddig egy 11,260 négyszög­ölre terjedő terület van művelés alatt, melyen két telep 40" és 79" vastag­ságú találtatik, s melyekben a szénmennyiség szakér­tők által 2,231,160 mázsára becsültetett. A bányászat évenként 200,000 mázsa kőszenet könnyen vájhatna, sőt e termelés, ha vevők találkoznának,400,000 mázsá­ra is felemelkedhetnek. A szapári kőszén sötét barna kőszenek fajához tartozik, a kereszttörésben halványan fénylő, gyakran azonban fényes és kemény szurokszínű kőszénrétegek­kel váltakozik és tömörsége nagyon különböző. A kő­szén 17,5 százalék hamut foglal magában, s egy öl fá­hoz hasonlítva az egyenérték 10.s mázsa, tehát csodála­tos tüzelő érték, ha meggondoljuk, hogy a fekete legjele­sebb kőszénfajok közt az ostraui kőszén 8,é­s a porosz­nál 9,6 mázsa egyenértékű egy öt lágy fával. Tehát a szapári kőszén a bécsi piaczon a brenn­­hegyi, köflachi, s más ott ismeretes barna kőszén­fajok közt legbecsesebb s legkeresettebb lenne, ha a déli és államvaspálya-társulatok Bodajktól Bécsig jutányosab­­ban szállítanák azt. Akkor a szapári kőszén takaréktűzhelyeken nem igen használtatnék ugyan, de a gyárakban annyival kedvesebb vendég lenne, kivált ha a részvénytársulat is helyben a termelési árt, mely jelenleg mázsánkint 25 krajczár, valamivel lejebb szállítaná. A keleti vaspálya-társulat az uj­szőny-bécsi vona­lon már próbát is tétetett a szapári kőszénnel, mely próba azonban a vonatosztály-főnökség jelentése sze­rint személy­vonatok szállításánál nem volt oly kedvező, hogy mozdonyoknál tüzelésre a szapári kőszén alkal­maztassák az eddig használt drágább ostraui kőszén helyett. Ha azonban a szapári bányásztársulat kőszenét csak Új-Szőnyig jutányosabban szállíthatná, akkor a bá­nyászat jövendője biztosítva lenne, miután az államvas­pálya - társulat maga Uj-Szőny és Bécs közt évenkint legalább 150,000 mázsát felhasználhatna. kamatfizetésre kötelezettek (adósok) fizetik, mig ezek­nek jogukban áll, az adót a fizetendő kamatok s­zente­­okból levonni, m oly jog, mely azonban a legritkább esetekben vétetik használatba. A lajtán­ túli (inneni) tartományokban ellenben a harmadik osztályú jöve­delmi adó minden kamat és rente után különbség nél­kül (a közalapok kivételével) az évenként maga a já­radék­jogosult által beadandó bevallás alapján számít­­tatik ki. Az adózási nembeni ezen különbség immár a fenforgó törvényjavaslatban akként van mellőzve, hogy mindenütt a tőkekamatok és rente-ok közvetlen megadóztatása a járadékjogosultnál hozatik be. A kamat- és renteadó tárgyául a törvény a pénz­vagy természetiekben a cs. k. államokbani bevételi forrásokból eredő jövedelmeket jelöli, melyeket valaki onnan, hogy másnak a maga pénzfölöslegét kamatozás végett átengedi, vagy hogy bizonyos pénz- vagy termé­szetbeli teljesítmények élvezetének jogába lép, haz s­­melyek mint olyanok közvetlenül a reál- vagy kereset­adónak nincsenek még alávetve. A kamat- vagy rente­­adónak az összes itt szóban lévő jövedelmekre nézve a külföldiek is alá vannak vetve, mihelyt azok austriai bevételi forrásokból erednek. A kamat- és renteadónak azonban jövőben sincsenek alávetve: államkölcsön­­kötelezvények utáni kamatok, melyek alapításánál az adómentesség nyilván biztosítva jön; az egyes országok, kerületek és községek és más ható­ságilag engedélyezett testületek , mint kereske­delmi kamrák, társulatok sat. adópótlékai s külön­beni adói; a biztosító­intézetektől fölvett összegek, mennyiben azok ismétlődő reute-ot nem képeznek; a haszonbérek reál- vagy keresetadó alá eső realitások vagy iparokért; azon kamatok, melyeket bankárházak és pénzintézetek az ő közvetlen, különben is kereset­adó alá eső banküzletükből húznak ; részvénykamatok és osztalékok részvényes társulatoknál, mennyiben már egészben véve a keresetadó által terhelve vannak; a gyűj­­tő-árvapénztárakhoz az elhelyezett tőkékből folyó ka­matjáradékok, miután ezen járadékok közvetlen a jára­dékjogosult árváknál vannak a kamat- és rente-adónak alávetve. A szükséges humanitási és méltányossági tekin­tetekből a kamat- s rente-adótóli mentesség, a­mennyi­ben az nem az állampénztár által kivétel nélkül teendő levonás útján (államkötelezvények kamataitól) fizeten­dő, indítványba hozatott a kolduló szerzetek , azon egy­­házi szerzetek számára, melyek magukat ingyen szen­telik a nevelésnek vagy betegápolásnak és az összes többi humanitási-, jótékonysági- és tanintézetek, továb­bá azon személyek számára, kik alapítványokból húz­nak rente-okat, és takarékpénztári betétek utáni jára­dékok számára. A kamat- és rente-adó a kamat- és rente-járadé­­kok utáni meghatározott százalékokban számíttatik ki. A százalékarány alkotmányosan állapítandó meg és semmiesetre sem vettetnék alá sok változtatásnak, mi­nélfogva az adókimérés is három évi tartamra (adó­időszakra) történendnek. Adózási helyül az állam- és köz­­alapkötelezvé­nyek kamatjai és rendjei számára, mint jelenleg, a fize­tésre kötelezett állam- és közalappénztárak jelöltettek ki, melyek az adót a kamatok kifizetésénél (szelvény­­adó) levonni tartoznak. A reálbirtokokba vagy ipar- és kereskedelmi vállalatokba fektetett szenvedőleges tő­kék kamatjai, vagy a földbirtokon lévő befektetmények utáni adó kimérése azon hatósághoz utasíttatott, mely­nek hivatalkörébe a terhelt tárgy tartozik. A különbeni kamatok és rente-ok számára a járadékjogosultaknak lakhelye, s mennyiben ez mint austriai államalattvaló külföldön él, Bécs fő- és székváros határoztatik az adó­zás helyéül. A kamat- és rente-adó kiszámítása lényegben ugyanazon közegek által történik, mint melyek a többi közvetlen adók számára vannak indítványozva. A pénz­­ügyminiszer legfőbb vezetése alatt a kereset­adó kive­tése végett kinevezett országos bizottmányok határoz­zanak az összes folyamodványok fölött, melyek azok­hoz a járási bizottmányoktól érkeznek be, melyekhez az adóalapok megállapítása s azok ellen történt felszó­lamlások fölötti véleményadás tartozik. Azon nehézségnél fogva, a tőkekamatok és reu­te-ok járadékait ellenőrizni, nem hitt a pénzügyigazga­tás egyedül a járadék­jogosultaknak (hitelezők) eddig szokásos bevallásaira szorítkozhatni. Ennélfogva indít­ványozva van, hogy a járadékjogosultak bevallásai mellett egyszersmind a kamat- és rente-fizetésre köte­lezettnek (adósok) jelentései is történjenek, mint ez jelenleg már a 2. oszt. jövedelmi adó alá eső járadékok­nál, fizetések, nyugdíjak stb., történik. A három évi tartamra kiszámított kamat- és rente­­adó, úgy mint a többi közvetlen adók, negyedévi előle­­ges részletekben fizetendő. Az adóidőszak (három év) alatt az adókiszabás megváltoztatása csak következő esetekben következnék be: 1) Az adóköteles kamat- és rente-járadék teljes megszűnésénél, vagy annak az eredetileg megadóz­tatott járadék legalább negyedrészére csökkenése ese­tében ; 2) új kamat- és rente-járadék keletkezése, vagy az eredetileg megadóztatott járadék legalább negyed­részszeli emelkedése esetében. A közvetlen adók képezik jelenleg az alapot az országos, kerületi, járási s községi szükségek legna­gyobb részének fedezésére, a­mennyiben ezen c­élra pótlékok ajánltatnak meg a közvetlen adókhoz. Mivel azonban a most fennálló jövedelmi­adó-törvény szerint is, az úgynevezett szelvény-adó (a nyilvános pénzalap s állam­papírok kamataitól) a pótlékokkali terheltetés alól föl van mentve: a jelen törvényjavaslat — hogy minden kamat' s rente-járandóság e tekintetben egyen­­lősíttessék — azt indítványozza, hogy általában a ka­mat- s rente-adó az országos­ s községi pótlékokkali terheltetés alól kivétessék. liid­á. Napi újdonságok. * Herczeg-primás esztergomi bibornok-ér­­sek ur­a­lmja febr. 11-kén d. u. Pestre érkezett, hogy innen a vasúton Bécsbe utazzék. 0 funga nem mehetvén át a zajló Dunán az esztergom-nánai vasúti állomásra, szombaton 1­4 órakor négylovas zárt hintóba ülvén, 4 és fél óra alatt a budai oldalon a fővárosba jött és Sza­bó József pápai praelátus ur ő magához szállott a köz­ponti papnöveldébe. Tegnap reggeli 7 órakor ez, misét mondván, a 9 órai vonattal Bécsbe utazott. * Szathmár városa gr. Po­rgách Antal őex­­cellentiáját díszpolgárai sorába iktatta; a „P. H.“ közli az erre vonatkozó oklevél szövegét. * A nőegyleti álarczos bál a redout termeiben társai közt mind népesség, mind bizonyos elegánsabb hang és szellem tekintetében az elsőséget vívta ki magának. Álarczosok — mint a műismerő sok mindenféle jelekből kivehette — ezúttal épen azon kör­ből voltak legkevesebben, a melyből a telivér debardeur származik. De ha ez álezát nélkülöztük is, kárpótolva voltunk egyéb igen díszes és gazdag álezanemek által, melyek, midőn egyrészt festői alakzatukkal a szemet gyönyörködtették, másrészt az általuk foglalkoztatott ismerős körnek érdeket és mulatságot is nyújtottak. In­nen azon élénk keresés, üldözés, kérdezősködés, zsivaj és élet, mely a teremben uralkodott. Némely tréfás maszk is megfordult a tömegben; igy egy ambuláns rebus, mely a megfejtés jutalmát maga­ magával hordta egy zárt ládikában,­­ megkapta-e valaki a kulcsot hozzá, nem vigyáztak, miután a rebus nem a Turandok neméhez tartozott. Táncz a szünóra előtt a terem népes­sége miatt nem volt lehetséges, csak később, midőn az álarczosok gyérülni kezdettek, akkor nyertek hozzá tért a vérmesebb tánczkedvelők. A bál jó sikerét, melynek a jótékony czél tekintetéből kétszerte örven­dünk, nagy részben köszönhetjük ezen czél folytonos pártfogóinak, a nőegylet lelkes hölgyeinek s kiválókép az elnöknő Bohus-Szögyényi Antonia e nagy­ságának, ki mindent, mire vállalkozik, a legbuzgóbb gondjává szokott tenni, és már számos évek óta állandó helye van a budapesti szegények és ügyefogyottak imáiban. * C­o­c­c­h­i-A­d­v­i­n­e­n­t állat­csarnoka a régi füvészkertben a Suhr-circus mellett sok látni méltót tartalmaz. Ezen állatgyűjteményben ritka és érdekes példányok vannak, melyek közt első helyen a kroko­dil-házaspár említendő. A nőstény középnagyságú s még csak 50 tavaszt számlál. Felvigyázójuk úgy mu­tatja be mint a finomság és kecs mintaképét, azonban sötétzöld durva bőre ilyesmit alig gyanittat. A férj — mint a magyarázó mondá — már Bonaparte csatái al­kalmával a pyramisoknál legalább is félszázadot élt legény lehetett és "szintén szagolt franczia puskaport, a­mennyiben a franczia hadsereg elvonulásakor orrát a Nílus posványából kidugván, a neveletlen franczia katonák egész sortűzzel üdvözölték, úgy hogy a golyók egyike bal orrlyukában fennakadt, mi egyébiránt nem okozott neki súlyosabb bajt egy­­ tüsszentésnél. Má­sodik sorban figyelmet érdemel a berberségi oroszlán, mely pasa nevének nem csak hatalmas termete, hanem azáltal is becsületet szerez, hogy mindjárt serailját is magával hozá, melyet két nőstény oroszlán képvisel. Ha már a Battik és Hermannok elpuhult korunkban méltó bámulást gerjesztenek a közönségnél, mennyivel meglepőbb, ha ily bátorságot és hősiséget egy gyön­géd nő tesz sajátjává, mert bármily gyakori példákban ismétlődjék is Delila története, de az oroszlánnál, min­den nemessége daczára sem tehetünk fel oly hódolati megadást, melyre minden körülmények közt bizton számítani lehessen. S azért senki sem fogja minden­napi jelenetnek találni, hogy Cocchi Advinent asszony a morgó állatkirály ketreczébe lép, kezét hagyja általa Csókoltatni, lábainál fogadja teljes hódolatát, s fejét oly bizton helyezi torkába, mintha varró­asztala mellett tenyerébe mélyesztené. Maga Cocchi-Advinent úr az ily látogatást azáltal fokozza, hogy midőn az oroszlánhoz bemegy, lassan kint, minden bejelentés nélkül vendégek­ül fogadja a bozontos jegesmedvét, a csíkos hiénát, a gyűrűs párduczot s jelen van ebédjükön, mely ily vendégek közt nem úgy van mint az embereknél, a­kik egy jó ebéd mellett csakhamar összebékülnek, ezeknél ellenkezőleg épen a féltett koncz adhatna leg­előbb okot egy vastagabb polémiára. * Az ifjúsági iratok száma egy csinosan kiállított kötettel szaporodott, mely Beöthy Zsolt — derék költőnk Beöthy Zsigmond fiának —­ az ifjúság számára írt elbeszéléseit tartalmazza. E könyvnek három jó tulajdona van, melyek ajánlásra érdemesítik: a nyelv tiszta, folyékony s minden idegen vegyülék nél­küli magyar zamata; az elbeszélésekben a szerző — saját fiatalsága daczára — (mi a mai fiatalságnál nem oly gyakori) szigorún ügyelt olvasói gyöngéd keblének erkölcsi himporára; nemes érzelmeket, szépre ösztönző cselekedeteket tárgyaznak azok minden sikamlósabb novellás hatás­keresés nélkül; a dolgok sommája igaz erkölcsi tanulság; végre mi e szelíd tulajdonokhoz mintegy edzőül járul, az , hogy a szerző nem csupán idealizált életet, költött meséket tár fel olvasóinak, ha­nem ismeretkörük és tanulmányaik bővítésére s erre való ösztönzésül az elbeszélői kellemes modorban ha­zánk történetéből is leplez le érdekes szakaszokat, vagy a történeti egyéneket ügyesen ékeli be meséi fo­lyamába. Az elbeszélések művészi szerkezetét s itt-ott a lélektant illetőleg volnának megjegyzéseink, ezek számára azonban egy más alkalmat tartunk fenn, a­midőn részletekre terjeszkedhetünk ki. — Pályázatok. A magyar tud.­akadémia által a G­o­r­o­v­e-alapítványból múlt 1864-dik évben kitűzött bölcsészeti pályakérdésre három pályamun­ka érkezett, melyek érkezési sorban így következnek: 1. Saját czim nélkül. Jelige „Nem a szavak tömörségében, hanem az észlelet rövidségében talál­ható fel a valódiság.“ 2. Szintén czím nélkül. Jelige: „To be or not to be.“ Hamlett. 3. A materialismus. Jelige: „Nincsen erő anyag nélkül.“ A pályamunkák a philosophiai osztályhoz tétet­tek át, bírálók kinevezése végett. A V­i­t­é­z-alapítványból az akadémia természet­­tudományi osztálya által kitűzött jutalomkérdésre csu­pán egy pályamunka érkezett. „A magyarhoni Antimonit egyedrajza.“ Jeligéje : „Minden ásvány összeköttetésben áll földünknek álta­lános történetével.“ D o­­ o m i e u. A pályamunka a természettudományi osztályhoz létetett által, bírálók kinevezése végett. A magyar Hölgyek alapítványából a történettudo­mányi osztály által most már harmadszor kitűzött fel­adatra : Görögország története Nagy Sán­dorig­-­- nem különben az ugyanazon alapítványból dijazandott, s szintén harmadszor hirdetett U­j­a­b­b n­e­­vezetes utazók történetére, melyek bekül­dési határideje hasonlóan jan. 31-ke lett volna, egy pályadolgozat sem érkezett. * Az erdélyi múzeum -egylet f. hó 9-kén tartá közgyűlését. Ő exéja gr. Mi­kó Imre megnyitó be­­­­szédében a többi közt így szólt: „Múzeumunk egyik feladatául éppen a természet­­tudományok mivelését tűzte ki. Vajha megérneli, hogy e szerény intézet, közvetett hatása által, egykor nyo­mait láttassa az emelkedésnek indult hazai mű- és gyáripar mezején! — A műt eddigelé a muzeum-egye­­sület szakülései, tudományos felolvasásai és évkönyvei által mindkét irányban tett, kezdetnek elég. Év­könyvei ugyan eddigelé szűk körre vannak szorítva, de a­hol ismerik, mindenütt figyelmet ébresztettek. Ben- és külföldön is kezdik tudni, hogy Kolozsvárit létezik tudományos egyesület, léteznek tudományos gyűjtemények, és vannak emberek, a­kikhez a tudós vagy tudni vágyó nem hasztalanul folyamodik tudomá­nyos adatokért. Így jött a múzeum­ azon kellemes hely­zetbe, hogy a magyar akadémiának a „Magyar Történelmi Emlékek“ kiadásához a gyűjtemé­nyében lévő török oklevelekkel becses adatokat nyújt­hatott. A berlini akadémia megajándékozván múzeu­munkat „Corpus Inscriptionum Latinarum“ czímű nagyszer­ű kiadványa díszpéldányával, átiratában elismerőleg nyilatkoztatta ki, hogy ezt azokért a lé­nyeges szolgálatokért tette, melyekkel az egyesület tagjai e munka megjelentetését elősegítették. Az épí­tészeti emlékek kikutatására és fentartására alakult bécsi központi bizottság a kir. kormányszék útján kérte ki egyesületünk közreműködését, és a Nürnberg­­ben fenálló Germán Múzeum önként ajánlott kiadvány­cserét. Ily kezdet buzdítás lehet további működésre, s miután intézetünk jövője anyagi tekintetben megle­hetősen biztosítva van, mert a kimutatás szerint a be­gyűlt tőke a nagy költségek mellett is érintetlenül meg­van, sőt valamivel még gyarapodott is.“ «­. A pesti bérkocsis ezeknek a múlt évi october 1-jétől életbeléptetett uj árszabály egyes tételei megváltoztatása iránti felfolyamodására a felsőbb határozat e napokban érkezett le Pest városa közönsé­géhez. Bár érdemleg a ezek felfolyamodása, mint annak idején emlitek, visszautasittatott, mind a mellett a nm. magy. kir. helytartótanácsnak a femért, magy. kir. ud­vari kanczellária részéről jóváhagyott javaslata foly­tán, az eddigi bérkocsi-árszabály némi módosításokat szenvedene, melyeket olvasóinkkal ezennel megismer­tetni kívántunk. A felfolyamodó ezeknek az említett árszabály elleni kifogásai, illetőleg e részbeni kivánatai a következők­ben öszpontosulnak: *’ Kamat- és rente-adó. (A „Gén. Corr.“ után). Egyike a leglényegesebb változásoknak, melyek az indítványozott reform szerint az eddigi adórendszer­ben bekövetkezők lesznek, abból áll, hogy a jövedelmi adó eddigi alakja s alkalmazásában elmellőztetik, ellen­ben a jelen jövedelmi adótörvény első és második osz­tályába tartozó jelölt jövedelmek — önálló vállalatok­ból s állandó fizetések, nyugdijak s más nem terhes já­radékokból — jövőben az uj keresetadó-törvény sze­rinti adónak lesznek alávetve. Ebből kitűnik a szük­ség, az eddigi jövedelmi adótörvény harmadik osztályá­ba eső tőke­kamatok és reute-ok utáni járadékokra nézve külön adótörvényt állapítani meg. Az ép említett járadékok megadóztatásának mód­ja, mint tudva van, jelenleg különböző. A lajtán-in­­neni (túli) tartományokban a harmadik osztályú jöve­delmi adót a reálbirtokon fekvő vagy iparvállalatokba fektetett tőkék, illetőleg kamataik után nem közvetlen a járadék­jogosultak (hitelezők), hanem közvetve a­ ­gyleti ü­­gyek. Az országos magyar gazdasági egyesület folyó évi február 3-án tartott számvevő közgyűlésének jegyzőkönyvéből e következőket emeljük ki: Az egyesület, újból történt szervezése első évében, 1858. 171 alapító tag után 74,911 ft alapítványi összeg­gel kezdte meg, s jelenleg 504 alapító tag után 167,944 ft alapítványi tőkével folytathatja működését, e részben tehát nevezetes gyarapodásnak örvendhetünk; ellenben az évdijas rendes tagok gyámolítása, a számvizsgáló bizottmány kimutatása szerint, sajnos visszaesést tanú­sít, miután az egyesület 1863-ik év végén 802 évdijas rendes tag csatlakozása mellett fejezte be első hat évi cyclusát, holott a megkezdett új hat évre eddig csak 583 évdíjas rendes tag van bejegyezve,és e visszaesés sajnosságát fokozza még azon szomorú jelenség, hogy az egyesületi tagok egy része az önként elvállalt kö­telezettség teljesítését elmulasztván, e mulasztás a múlt

Next