Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)
1865-02-25 / 46. szám
Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budiín, bécsi-uteza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten 46. sz. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY Győri Fái papirkereskedésében (hatvani-uteza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Mntáns hirdetések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért1 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnái Frankfurtian Mollen Ottó; Hamburg-Altenában Staanentaolkr és Vogler; Hamburgban Türktelm Jakab; Lipcsében Engler M., Jügen és Fürt uraknál. Buda-Pest, Szombat, február 25. 1865. Előfizetési árak Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre.......................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. —kr. Félévre............................10 „ Félévre....................9 , , Negyedévre.........................5 „ Negyedévre .... 450 „ Ü NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Már említettük tegnap, miszerint Poroszországban az alkotmány-vitály ismét korábbi élességében tört ki. Mint a „N. D. Z.“ tegnap, úgy szól ma a „Kreutzig“ is, s a kormányi sajtónak ezen hevesb kifakadásokra különösen Michaelis-nak azon indítványa adott alkalmat, miszerint a vasúti előterjesztvények mindaddig visszautasíttassanak, míg a követi ház budget-joga elismerve nincs. Tehát még oly törvényjavaslatokat is, melyeknek hasznosságát senki sem tagadja, alá akarja túlnyomósága kérdésének rendelni. Maguk az ó-liberális porosz lapok is túlhajtásnak tekintik ezt a haladó párt részéről. A „Voss. Ztg“ rámutat azon kísérlet veszélyes voltára: egy jogigényt negativ, és pedig oly negativ által akarni kierőszakolni, mely még azonfelül az államérdekek ellen fordul. Így szól a „Spen. Ztg“ is. A demokrata lapok ellenben hajthatlanul az elv mindenfölöttisége mellett nyilatkoznak. Közlöttük illető rovatunkban a párisi érseknek főpásztori levelét. Ez Párisban oly nagy hatást látszik tenni, mint annak idején az orleansi püspöké tett. A „Const.“, „Pays“ és „Patrie“ rendkívül épületesnek tartják azt, s az alkalmas helyek idézése által igyekeznek azon különbséget kitüntetni, mely az érseknek s más szóvivőknek az encyclica felőli felfogása közt létezik. Svédországban az egy ideig háttérben volt skandináv eszmék ismét fölélénkülnek. Párisban egy röpirat jelent meg „La Scandinavie“ czím alatt, melyben azon nézet van kifejezve, hogy ez eszmének már barátjai s ellenségei lévén, a valósulás nem maradhat el. Mondja, miszerint a scandinaviták közt hat különböző párt létezik; a röpirat szerzője azonban csak azon egyet találja politikainak, eszesnek, mely mind a három országnak tökéletes egybeolvasztását óhajtja. -f A nagy Scandináviának aztán Gothenburg, Svézia nagy kereskedő városa lenne székvárosa, s előkészítés végett mindennemű comitéknak kellene egybeülniök. Egyébiránt maga a szerző is elismeri, hogy Kopenhága és Stockholm nem fogják jogukat szívesen átadni. Hogy az utóbbi helyén milyen különben is a hangulat, mutatja az, hogy a skandináv német- ellenes „Aftonbladet“-nek csak 500 előfizetője van. Olaszországból jelentik, miszerint az egyes ministeriumoknak átköltöztetése Turinból Florenezbe sokkal gyorsabban megy végbe, mint hinni akarták. — A közoktatási ministerium már teljesen átköltözött s a külügyministerium e napokban követi. — A kereskedelmi ministerium ápril 1-jén távozik, a belügyministérium osztályai pedig május 1-jén már szintén Florenczben lesznek. Portugálliában egész váratlanul tört ki a minister válság. A kabinet a pairek kamrájában vereséget szenvedett, melyre nézve egyébiránt a bővebb tudósítások még hiányzanak. Állítólag vicomte Bandiéra a királyhoz hivatott. Anglia és az amerikai Egyesült Államok közt szaporodnak a feszültség jelei. Az angol alsóház egyik utolsó ülésében közlé a hadügyminiszer, miszerint a kormány 50,000 font sterlinget fog kérni a parlamenttől Quebeck megerősítése végett. Montreali s a nyugati területet előreláthatólag a canadaiak maguk fogják megvédeni. Ezen előkészületek erősíteni látszanak azon nézetet, hogyha polgári háborúnak megszűnése az Egyesült Államokban felül fog szolgálni az Anglia elleni harczra. Ma a Mexicóból jött tudósítások is nagy érdekkel látszanak bírni. A kormánynak szakítása a clericális párttal, úgy látszik, bevégzett tény. A „Patrie“ közli, miszerint Vicario tábornok, ki a dolgok új rendjéhez csatlakozott s Miksa császár által kormányzóvá s matamorasi katonai parancsnokká neveztetett ki, jan. 8-án Mexicót elhagyta s Cuernavaca felé véve útját. Állítják, miszerint az ultra-clericális párt javára nyilatkozványt akar kibocsátani. Egyébiránt, a „Patrie“ szerint, nyomában vannak s intézkedések tétettek elfogására; ellenben az „Ind.“ tudósítása szerint, Vicariónak Puebla táján s Valdesnek Tolucánál már is sikerült az indiánok közt mozgalmat előidézni. Ennél s mondhatni mindennél fontosabb azonban egy, Seward államtitkár s az Egyesült Államok londoni követe közti levelezés közzététele, melyben az amerikai minister többek közt oda nyilatkozik, miszerint azon helyeslés, melyet az európai hatalmak a mexikói köztársaság felforgatására nézve kifejeztek, azon féltékeny- sségnek tulajdonítandó, mely az Egyesült Államok irányában létezik. E szerint tehát Washingtonban még épen nem hajlandók, a mexikói új állapotokat elismerni, s mindent összevéve, úgy látszik, Mexicó jövője épen nem lesz felhőtlen. A régi mexikói seregnek romjai sincsenek még teljesen megtörve s a „Moniteur“ szerint Bazaine tábornagy többnemű hadmiveleteket szándékozott intézni Oajaca város ellen, hogy azon csapatok, melyek e helyet Porfirio Diaz parancsnoksága alatt védelmezik, el ne menekülhessenek. Ha ez sikerül, akkor csak elszórt csapatok maradnak az egykori seregből, azonban a francziák e vállalatnál rendkívüli nehézségekkel találkoznak a tüzéranyag elszállítása tekintetében, minthogy ott országutakról vagy általában útról szó sem lehet. Csak az indiánok előzékenységét dicsérik a franczia tudósítások, ék. A nagyvárosi lóvaspályáit. *) Ezen, Austriában már évek óta függőben lévő kérdést újból fölmelegítette B ö m c h e ur a mérnök-egyletben. Kívánatos lett volna, mikép mindazok, akik csak hallásból ismerik ez ügyet, jelen legyenek, hogy felvilágosíttassanak oly tárgyban, amely annyira érdekében fekszik a lakosságnak, miszerint az Bécs életkérdésének tekinthető. Őszintén megvalljuk, hogy mi e rendszer ellenei voltunk, de az érintett előadás által annyira felvilágosíttattunk, mikép egy kísérleti vonalnak mielőbbi létesítését a város érdekében óhajtandónak találjuk, meg lévén győződve, hogy a többi vonalok rövidebb idő alatt, semmint a községtanács képzelné, önként fognak következni, és hogy így a szivárvány valamennyi színét viselő omnibusok mind sín után fognak tovább robogni. „De a síneken nem járhatnak közönséges kerekek, és így azok gátolják a többi kocsik közlekedését!“ — mondandja a dologhoz nem értő. Azonban ez nem áll. A sínek csaknem annyira laposak és oly kevéssé állnak ki az utcza felszínéből, hogy rajtuk akár hoszszukban, akár szélességükben nem csupán a vállalat szekerei, hanem más könnyebb s nagyobb kocsik is járhatnak. Mily jótétemény volna ez épen Bécsre, melyben a terhes és könnyű fogatok dübörgése még a legerősebb idegekre is annyira hat; a terhes kocsik zaj nélkül és gyorsabban fognak haladni a sík vasúton mint a rosz kövezeten, és épen úgy használandják majd a többi kocsik is a sínutat, melyek a csekélyebb vonóerő előnyét óhajtják élvezni, hogy gyorsabban s minden zaj nélkül közlekedhessenek. A lóvasutak tehát mindenekelőtt a zajt mérséklik. „De mit használ ez — kérdik a laikusok — ha a személyes biztonságot még nagyobb mérvben fogják majd a terjedelmes omnibusok veszélyeztetni mint ma?“ Tagadhatlan, hogy a vasúti omnibusok nagyobbak lesznek mint a mostaniak , hanem épen ezért 15 személy helyett 50-et szállítanának, miből önként folyik, hogy a mai omnibusok száma nagyon fog csökkenni, és hogy az ilyen kocsik ritkább megjelenése által még kevésbbé lesz a forgalom gátolva mint jelenleg, midőn tiz, sőt több omnibus is követi rövid időközökben egymást, j'o- é^n'ász szabadságában áll a helytartóságnak a áriTd-n'^nibusok terjedelmét is meghatározni, valamint megalaposul a közönségesekét is. New-Yorkban az egylovas kicsi omnibusok 30—32 egyént szállítanak. Ezekhez hasonlók talán Bécs keskeny utczáin is alkalmazhatók volnának, míg az 50—60 személyre valókat a szélesebb utakon lehetne használni. Egyébiránt szolgáljon a félénk bécsiek megnyugtatására az, hogy az igen élénk Boston városban 3--4 különböző vonalbeli omnibusok találkoznak az utczákon, melyek a legkeskenyebb ponton 16—17' nem szélesebbek. Hogyan kerülik ki egymást ily alkalommal ? Az egyik a sínen marad, míg a másik letér róla, s aztán ismét visszamegy reá. „Ez még jobban elrontja majd kövezetünket — szól egy községtanácsos — melynek fenntartása annyi százezerbe kerül évenkint!“ Ez is tévhit. A város budgetjét a kövezetet illetőleg a lóvasutak nemcsak nem terhelendik, sőt mérsékelni fogják, miután a társulat arra kötelezi magát, hogy a kövezetet a sínek két oldalán bizonyos távolságra jó karban tartandja, minélfogva a városi építészeti hivatal nem maga fog követni , hanem csak szigorú ellenőrködést gyakorland a vállalkozók fölött. Ezek a lóvasút megannyi előnyei, pedig a közönségre, amely azt használni fogja, még nem is gondoltunk. Arra több haszon háramlik e vállalatból. Miután ugyanis a síneken közönséges kocsik is közlekedhetnek, először kevesebb vonóerő lesz szükséges, és másodszor: kevésbbé fognak a kerekek kopni s romlani, maga pedig a közönség elegáns omnibusokban, amelyek oly kényelmet fognak nyújtani, minl még a leggazdagabb grófnő magánfogata sem — olcsó áron fog közlekedhetni. Alig hittünk füleinknek, midőn azt hallottuk, miszerint a New-Yorkban használt kocsik oldalai vegyészileg elkészített gyékényekkel vannak bevonva, miáltal a por behatolása gátoltatik, hogy a padlót szőnyeg fedi, hogy télen át a fűtőkészület melegen, nyáron át pedig a szellentyűk hűvösen tartják a kocsikat, melyek légszeszszel világíttatnak, és amelyekben nemcsak mosdó, hanem jégbe hűtött ivóvíz is tartatik mindig készen. Csoda-e, ha az ily kényelemmel ellátott omnibusok Észak-Amerikában oly rendkívüli népszerűségnek örvendenek ? Mi ezt igen természetesnek találjuk, miután a közönség annál hálásabb minden irányában tanúsított figyelemért, minél inkább felel meg ez érdekeinek, és a Bécsben életbeléptetendő hasonló vállalatnak csak szerencsét jóslunk. A piszkos, szűk, életveszélyes, döbörgő és lassan mozgó omnibusok el fognak tűnni, s helyettük az elegáns, tágas, gyorsan, zaj nélkül haladó vasúti omnibusok jövendnek használatba, melyekbe könnyen lehet fel- és leszállni. Ezek a nagyvárosi lóvasutak előnyei, melyek még a felületesen vizsgálódó lakásnak is szemébe tűnhetnek. Azonban menjünk tovább és vegyük tekintetbe a további következéseket is, melyek e vállalat életbeléptetése által azon vonalra nézve, melyen az keresztül menend, okvetlenül be fognak állani. Ezek ugyanazok, melyeket a kereskedés emelését illetőleg nagy vasútvonalainknak köszönhetünk, csakhogy itt fokozott mérvben jelentkeznek majd, miután a kisebb térre szorított népességnél és a termelésnek, meg fogyasztásnak épen ezáltal növekedő mozgalmánál fogva a pénz- és időnyereség, mely a forgalmi eszközök tökéletességéből ered, legnagyobb figyelembe veendő. Mennyivel több üzlet fog naponkint a lovaspálya folytán köttetni, mennyivel több szóbeli értekezés folytattatni és mennyivel növekedik majd ennek folytán a forgalom s a mozgalom, mit ma a szállítási eszközök hiányossága kimondhatlanul gátol! ? Ezen főleg fontos következések jelentősségét senki sem fogja tagadni Austria székvárosára nézve, amely arra van hivatva, hogy a Temze és Szajna partjain lévő városok szövetségében mint harmadik foglaljon helyet és képezze világrészünk népességének központját. A mi összeszorított Bécsünkre nézve azon előnynyel is bír még a lovaspálya, mert a már lakházakkal elborított városi külterületteli közlekedés terjedését s könnyítését tetemesen előmozdítandja. A gyors közlekedési eszközök által mérsékelt távolság nemcsak azt tehetné lehetővé, hogy a munkásosztály messzebb eső alkalmas pontokon olcsón bérelhessen majd egészséges lakásokat, hanem azt is, hogy a gazdagok szintén a város zajától távolabb eső helyeken üssék fel házi tűzhelyüket. Valószínű, hogy a város, a külvárosok és közel vidék ilyképen közelebb hozatván egymáshoz, a város melletti közhelyek értéke növekedni, míg a belvárosban lévőké aránylag csökkenni fog ; ez azonban oly körülmény, amely a jövő évtizedekben lehetővé teendi, hogy a forgalom érdekében annyira kívánatos utcza-szélesbités kevesebb költséggel vétessék eszközlésbe, semmint az e pillanatban lehetséges volna. —1.— Napi újdonságok. A tudomány és ipar előrehaladása mellett alig lehet egyhamar kegyeletesebb dolgunk, minthogy azon férfiak emlékét megőrizzük, kik históriai múltúnkat tetteik, működéseik által fényre derítették. Ilyenek pedig kiválólag az ország-birák, kiknek olajfestményü arczképei a kir. kúria termét egy év óta diszesitik; annyival örvendetesebb tehát Schaffer és Réthy korszerű vállalata, mely az említett férfiak arczképeit kitűnő diszt fényképekben fogja előállítani s ekként alkalmat nyújt magánosoknak is arra, hogy egy érdekes s minden tekintetben becses képgyűjteményre tehessenek szert, a lehető legmérsékeltebb áron. A képek közül néhányat volt alkalmunk látni, s mondhatjuk, hogy ami a kiállítást illeti, magasabb igényüeket is kielégíthet. Az arczképcsarnok a következő férfiak fényképeit tartalmazandja: Ghymesi gr. Forgách Zsigmond, Ghymesi gr. Forgách Ádám, N.Újvári gr. Batthyányi Ádám, gr. Erdödy György, gr. Koháry István, gr. Pálffy János, gr. Andrássy György, gr. Apponyi György, Székhelyi Majláth György, gr. Cziráky Antal, gr. Brunsvick József, Ürményi József, Monyorókeréki gr. Erdödy György, Szentiványi Ferencz, Verebi Végh Péter, gr. Zichy Károly, gr. Niczky Kristóf, gr. Csáky János, gr. Fekete György, gr. Pálffy Miklós, gr. Eszterházy József, gr. Nádasdy Tamás és gr. Nádasdy Ferencz. A vállalat tiszta jövedelmének egy ötöd része az irói segélyegylet részére szenteltetik. A kiadás két gyűjteményre oszlik, az egyik 12 hav. magas, 9 m6 hav. széles, a másik 8 hüv. magas, 6 hüv. széles fényképeket tartalmazván; amarra az előfizetési ár 4 ft, ez utóbbira 2 ft o. é. Az előfizetési határidő zárnapja f. évi mart. hó 15-ke. Az első hat darabból álló gyűjtemény f. évi mart. hó 30-án fog megjelenni. Előfizethetni Schaffer és Réthynél Pesten, harminczad-utczában 1-ső sz. alatt. Azt hiszszük, hogy ezen vállalat, melynek czélja kettős, úgymint a históriai nagy nevek s emlékek kegyeletes megőrzése s tulfelől a magyar írók segélyegylete tőkéjének öregbitése, minthogy önmagát leginkább ajánlja, bővebb ajánlgatásra nem szorul. Az általunk már említett s a Duna partjára építendő kettős bazár tervezetét a vállalkozók e következőkben mutatták be a hatóságnak : Ezen kettős bazár földszinti s földalatti helyiségei kizárólag a kereskedelem részére tartatnak fen, míg felső emeletes lakásokat adatnak ki, melyek a forgalom ily középpontján a közönség igényeinek nagyon megfelelők fognak lenni. Ehhez járul továbbá, hogy azoknak véleménye sem esik figyelmen kívül, kik a rakpart egy részét kellemes sétányul kívánják használni, mert eltekintve azon nyolcz öl s három láb széles terrassétál, mely a tervezetben a rakpart felső részén a kettős bazár előtt áll, az épület közepét egy öt öl, 4 láb széles s kétszáz ölnyi hosszú csarnok metszi át, mely esőben, zivatarban üveg fedelével megvédi a sétálókat a felzúdult elemek ellen s egyszersmind a benne két oldalt felállítandó kirakatok kellemes szórakozást fognak szerezni. Ki a nagyobb világvárosok ilyféle épületeit látta, valóban örvendhet azon, hogy fővárosunkban a legnagyobb forgalom közepette ily diszes s mindenképen megvédett s a kereskedelem érdekeit nagyban előmozdító épület keletkezik. Míg a régi javaslatban mintegy tiz ölnyi széles térség volt a rakpartból a sétálók kényelmére föntartva, emitt 14 ölnyi széles térséget nyerünk ezen végre. Az alsó rakpart felállítása s ennek földalatti raktárai, melyek a bazáréival alagút által lesznek egybekötendők, valamint ezeknek a földszinti boltoknak közvetlen összeköttetése következtében mindkét utczai vonal, a felső rakpart s a bazárgarajka *y Eszück közlését, miután Buda-Pesten is épen most forog szóban hasonló ,fiat létesítése, korszerűnek tartottuk. Egylesi ügyek. Gazdasági Egyesület. Érdekesnek tartjuk, Hullán Ernőnek a kölcsönösen kisegítő népbankokról tartott előadását bővebben is közölni. Mintegy következőleg szólt : „Tekintve a nyomasztó állapotot, melyben a magyar földmives-osztály sinlődik , alig van tárgy, mely egyesületünk s a t. szakosztály részéről nagyobb figyelmet érdemelne, mint a gróf Zichy Nándor érdemes tagtársunk indítványából napirenden álló kérdés. Hitel dolgában a lefolyt évtizedben nevezetes haladásnak voltunk tanúi. A kereskedésnek nagyszerű kifejlődésével egyaránt szaporodott a hitelintézetek száma. Ezen átalános mozgalom közepette a tapasztalás azt mutatta, hogy minden intézmények közül, melyek a munkás néposztály vagyoni s erkölcsi állapotának előmozdítására szolgálnak, nincs üdvösebb a „takarékpénztáraknál“, melyek eredeti alakjukban a czélnak leginkább megfelelnek. Hasonló intézetek a kis tőkére nézve legjelesebb hitelintézeteknek bizonyultak, s ahol eddig működésbe jöttek, mindenütt átalános bizodalmat gerjesztettek s igen népszerűekké lettek. Az önsegélyezés elvére alapitott termelési-, fogyasztási s kölcsön-egyletek leginkább a kisebb és középkézmü-ipar számára alakultak. Némethonban érdemes alapitójuk s védnökük Schultze-Delitsch útmutatása szerint nevezetesen megszaporodtak, s újabb időben Francziaországban is nagyon elterjednek. De valamint a kereskedelmi körök számára fenálló nagy pénzintézetek nem képesek arra, hogy a kézműipar igényeinek eleget tegyenek, holott az érintett elveken alapuló kisebb intézetek sokkal inkább megfelelnek , — szintúgy a mezőgazdasági téren, a nagy földhitelintézetek mellett, melyek mindinkább virágzanak, mihelyt olyan birtokosok állapotáról van a szó, kiknek hitelszükségletei az 50, 100 vagy 500 ftos kölcsönöket fölül nem múlják . — igen valószínű, hogy ez esetben szintén az önsegélyzés elvén alapuló, s a takarékpénztárak módjára alakult intézmények fognak leginkább megfelelni. Egy fontos körülmény azonban lényegesen megváltoztatja az érintett analógiát, s a mezőgazdasági kisebb hitel rendezésében nem kevéssé nehezíti feladatunkat. A kereskedelmi s kézmű-iparos világban ugyanis a tőkeforgalom aránylag sokkal gyorsabb, minélfogva a rövid tartamú hitelnek bőséges hasznát veheti. Ellenben a mezei gazdaságnál hosszabb forgalmi időszakok fordulnak elő. Megkívántatik azért, hogy hitele is hoszszabb tartamú legyen. Megjegyzendő még azonkívül, hogy pl. városon többféle iparágak képviselői alakulhatnak egy testületté, kiknek egy részére nézve, az évnek bizonyos időszakában s bizonyos viszonylatok közt nagyobb tőkeszükség szokott beállani. Azonban a szükségletnek ezen időszakai ritkán találkoznak egyszerre, sőt akként oszlanak föl, hogy amidőn az egyik iparág több tőkét szükséges, a másik azt nélkülözi. A földiparra nézve ez nem így áll. Tőkeszükséglete rendesen a mezőgazdasági év időszakai szerint képződik. A tömeges tőkeszükséglet, s a visszafizetés időszakai nagyrészt összeesnek, s azért igen nehéz, a mezőgazdasági kisebb hitel számára rendes forgalmú üzletet állítni föl anélkül, hogy egyszer tőkefölösleg, másszor tőkehiány ne álljon be. Ha jól emlékszem, m. ég június havában a nm. helytartó-tanácsnak egy leirata folytán földhitelintézetünk érdemes elnöke alatt összeült egy bizottság, mely egyesületünk, s a keresk. kamarának tagjaiból volt alakulandó, azon czélból, hogy a szóban álló kérdésre vonatkozó javaslatot dolgozzon ki. Mily nézetek szolgáltak vezérfonalul, vagy mi volt ezen tanácskozmánynak eredménye? — előttem ismeretlen. Erőszen hiszem azonban, hogy valamint mindenre nézve, úgy a jelen esetben is a gyakorlat maga fog legbiztosabb útmutatóul szolgálni. El nem mulaszthatom annálfogva a 1. szakosztály figyelmét fölhívni egy intézményre nézve, mely a magyar nép életéből keletkezett, a hazai gyakorlat ösvényén halad, már is szép eredményekre jutott, és sok tekintetben egészséges mintául szolgálhat. Ezen intézmény hazánkban a „kölcsönösen segélyző-egyletek“ nevezete alatt ismeretes. Az első 1858- ban szülőföldemen, Vasmegyében, Szombathelynek azerint nevű külvárosában alakult. Utána következett ugyan Vasmegyében a kis-czelli. Később, 1862-ben s illetőleg 1864-ben a győr-szigeti és győri kezdették meg működésüket. Czélja ezen egyleteknek , a szegényebb néposztály állapotán segíteni, s különösen könnyűszerű kötelezettség teljesítése mellett kölcsönt nyújtani. A befizetések 50 kv erejéig terjedő heti díjjal teljesíttetnek, a hanyag vagy késedelmes fizetőkre hátrányos kikötésekkel. Az igénybe vehető kölcsön összege a betéteihez aránylag állapittatik meg, különben a betétei másra is átruházható, ki ezáltal az átadó jogainak élvezetébe jut. Ezen intézmények czélszerűsége s közhasznúsága mellett minden ékesszólásnál fényesebben tanúskodik