Sürgöny, 1865. február (5. évfolyam, 26-48. szám)

1865-02-25 / 46. szám

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budiín, bécsi-uteza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Pesten 46. sz. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY Győri Fái papirkereskedésében (hatvani-uteza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. Mn­táns hird­etések : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért­­1 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után­ 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnái Frankfurti­an Mollen Ottó; H­amburg-Altenában Staanentaolkr és Vogler; Hamburg­ban Türkt­elm Jakab; Lipcsében Engler M., Jügen és Für­t uraknál. Bu­da-Pest, Szombat, február 25. 1865. Előfizetési árak Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre.......................20 frt. Egész évre . . . . 18 frt. —­kr. Félévre............................10 „ Félévre....................9 ,­­ , Negyedévre.........................5 „ Negyedévre .... 4­­­50 „ Ü NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Már említettük tegnap, miszerint Poroszor­szágban az alkotmány-vitály ismét korábbi éles­ségében tört ki. Mint a „N. D. Z.“ tegnap, úgy szól ma a „Kreutzig“ is, s a kormányi sajtónak ezen hevesb kifakadásokra különösen Michaelis-nak azon indítványa adott alkalmat, miszerint a vasúti előterjesztvények mindaddig visszautasíttassa­­nak, míg a követi­­ ház budget-joga elismerve nincs. Tehát még oly törvényjavaslatokat is, melyeknek hasznosságát senki sem tagadja, alá akarja túlnyomósága kérdésének rendelni.­­ Maguk az ó-liberális porosz lapok is túlh­ajtás­­nak tekintik ezt a haladó párt részéről. A „Voss. Ztg“ rámutat azon kísérlet veszélyes voltára: egy jogigényt negativ, és pedig oly negativ ál­tal akarni kierőszakolni, mely még azonfelül az államérdekek ellen fordul. Így szól a „Spen. Ztg“ is. A demokrata lapok ellenben hajthatlanul az elv mindenfölöttisége mellett nyilatkoznak. Közlöttük illető rovatunkban a párisi ér­seknek főpásztori levelét. Ez Párisban oly nagy hatást látszik tenni, mint annak idején az orle­­ansi püspöké tett. A „Const.“, „Pays“ és „Pa­­trie“ rendkívül épületesnek tartják azt, s az al­kalmas helyek idézése által i­gyekeznek azon különbséget kitüntetni, mely az érseknek s más szóvivőknek az encyclica felőli felfogása közt létezik. Svédországban az egy ideig háttérben volt skandináv eszmék ismét fölélénkülnek. Párisban egy röpirat jelent meg „La Scandinavie“ czím alatt, melyben azon nézet van kifejezve, hogy ez eszmének már barátjai s ellenségei lévén, a valósulás nem maradhat el. Mondja, miszerint a scandinaviták közt hat különböző párt létezik; a röpirat szerzője azonban csak azon egyet talál­ja politikainak, eszesnek, mely mind a három országnak tökéletes egybeolvasztását óhajt­ja. -f­ A nagy Scandináviának aztán Gothen­burg, Své­zia nagy kereskedő városa lenne székvárosa, s előkészítés végett mindennemű comitéknak kellene egybeülniök. Egyébiránt maga a szerző is elismeri, hogy Kopenhága és Stockholm nem fogják jogukat szívesen átadni. Hogy az utóbbi helyén milyen különben is a­­ hangulat, mutatja az, hogy a skandináv német-­ ellenes „Aftonbladet“-nek csak 500 előfizető­je van. Olaszországból jelentik, miszerint az egyes ministeriumoknak átköltöztetése Turinból Flo­­renezbe sokkal gyorsabban megy végbe, mint hinni akarták. — A közoktatási ministerium már teljesen átköltözött s a külügyministe­­rium e napokban követi. — A kereskedelmi ministerium ápril 1-jén távozik, a belügyminis­­térium osztályai pedig május 1-jén már szintén Florenczben lesznek. Portugálliában egész váratlanul tört ki a mi­nister válság. A kabinet a pairek kamrájában vereséget szenvedett, melyre nézve egyébiránt a bővebb tudósítások még hiányzanak. Állítólag vicomte Bandiéra a királyhoz hivatott. Anglia és az amerikai Egyesült­ Államok közt szaporodnak a feszültség jelei. Az angol alsóház egyik utolsó ülésében közlé a hadügy­­miniszer, miszerint a kormány 50,000 font ster­linget fog kérni a parlamenttől Quebeck meg­erősítése végett. Montreali s a nyugati terüle­tet előreláthatólag a canadaiak maguk fogják megvédeni. Ezen előkészületek erősíteni lát­szanak azon nézetet, hogyha polgári háborúnak megszűnése az Egyesült­ Államokban felül fog szolgálni az Anglia elleni harczra. Ma a Mexicóból jött tudósítások is nagy ér­dekkel látszanak bírni. A kormánynak szakítása a clericális párttal, úgy látszik, bevégzett tény. A „Patrie“ közli, miszerint Vicario tábornok, ki a dolgok új rendjéhez csatlakozott s Miksa csá­szár által kormányzóvá s matamorasi katonai parancsnokká neveztetett ki, jan. 8-án Mexicót elhagyta s Cuernavaca felé véve útját. Állítják, miszerint az ultra-clericális párt javára nyilat­­kozványt akar kibocsátani. Egyébiránt, a „Pa­trie“ szerint, nyomában vannak s intézkedések tétettek elfogására; ellenben az „Ind.“ tu­dósítása szerint, Vicariónak Puebla táján s Val­­desnek Tolucánál már is sikerült az indiánok közt mozgalmat előidézni. Ennél s mondhatni mindennél fontosabb azonban egy, Seward államtitkár s az Egyesült­ Államok londoni követe közti levelezés közzété­tele, melyben az amerikai minister többek közt oda nyilatkozik, miszerint azon helyeslés, me­lyet az európai hatalmak a mexikói köztársaság­­ felforgatására nézve kifejeztek, azon féltékeny- s­ségnek tulajdonítandó, mely az Egyesült­ Álla­mok irányában létezik. E szerint tehát Washing­tonban még épen nem hajlandók, a mexikói új állapotokat elismerni, s mindent összevéve, úgy látszik, Mexicó jövője épen nem lesz felhőtlen. A régi mexikói seregnek romjai sincsenek még teljesen megtörve s a „Moniteur“ szerint Bazaine tábornagy többnemű hadmiveleteket szándékozott intézni Oajaca város ellen, hogy azon csapatok, melyek e helyet Porfirio Diaz pa­rancsnoksága alatt védelmezik, el ne mene­külhessenek. Ha ez sikerül, akkor csak elszórt csapatok maradnak az egykori seregből, azon­ban a francziák e vállalatnál rendkívüli nehéz­ségekkel találkoznak a tüzéranyag elszállítása tekintetében, minthogy ott országutakról vagy általában útról szó sem lehet. Csak az indiánok előzékenységét dicsérik a franczia tudósítások, ék. A nagyvárosi ló­vaspályáit. *) Ezen, Austriában már évek óta függőben lévő kér­dést újból fölmelegítette B ö m c h e­­ ur a mérnök-egy­letben. Kívánatos lett volna, mikép mindazok, a­kik csak hallásból ismerik ez ügyet, jelen legyenek, hogy felvilágosíttassanak oly tárgyban, a­mely annyira érde­kében fekszik a lakosságnak, miszerint az Bécs élet­kérdésének tekinthető. Őszintén megvalljuk, hogy mi e rendszer ellenei voltunk, de az érintett előadás által annyira felvilágo­­síttattunk, mikép egy kísérleti vonalnak mielőbbi léte­sítését a város érdekében óhajtandónak találjuk, meg lévén győződve, hogy a többi vonalok rövidebb idő alatt, semmint a községtanács képzelné, önként fognak következni, és hogy így a szivárvány valamennyi szí­nét viselő omnibusok mind sín­ után fognak tov­ább ro­bogni. „De a síneken nem járhatnak közönséges kere­kek, és így azok gátolják a többi kocsik közlekedését!“ — mondandja a dologhoz nem értő. Azonban ez nem áll. A sínek csaknem annyira laposak és oly kevéssé állnak ki az utcza felszínéből, hogy rajtuk akár hosz­­szukban, akár szélességükben nem csupán a vállalat szekerei, hanem más könnyebb s nagyobb kocsik is járhatnak. Mily jótétemény volna ez épen Bécsre, melyben a terhes és könnyű fogatok dübörgése még a legerősebb idegekre is annyira hat; a terhes kocsik zaj nélkül és gyorsabban fognak haladni a sík vasúton mint a rosz kövezeten, és épen úgy használandják majd a többi kocsik is a sín­utat, melyek a csekélyebb vonó­erő előnyét óhajtják élvezni, hogy gyorsabban s min­den zaj nélkül közlekedhessenek. A ló­vasutak tehát mindenekelőtt a zajt mérsék­lik. „De mit használ ez — kérdik a laikusok — ha a személyes biztonságot még nagyobb mérvben fogják majd a terjedelmes omnibusok veszélyeztetni mint ma?“ Tagadhatlan, hogy a vasúti omnibusok nagyobbak lesz­nek mint a mostaniak , hanem épen ezért 15 személy helyett 50-et szállítanának, miből önként folyik, hogy a mai omnibusok száma nagyon fog csökkenni, és hogy az ilyen kocsik ritkább megjelenése által még kevésbbé lesz a forgalom gátolva mint jelenleg, midőn tiz, sőt több omnibus is követi rövid időközökben egymást, j'o- é^n'ász szabadságában áll a helytartóságnak a áriTd-n'^nibusok terjedelmét is meghatározni, vala­mint m­egalap­osul a közönségesekét is. New-Yorkban az egylovas kicsi omnibusok 30—32 egyént szállíta­nak. Ezekhez hasonlók talán Bécs keskeny utczáin is alkalmazhatók volnának, míg az 50—60 személyre valókat a szélesebb utakon lehetne használni. Egyéb­iránt szolgáljon a félénk bécsiek megnyugtatására az, hogy az igen élénk Boston városban 3--4 különböző vonalbeli omnibusok találkoznak az utczákon, melyek a legkeskenyebb ponton 16—17' nem szélesebbek. Hogyan kerülik ki egymást ily alkalommal ? Az egyik a sínen marad, míg a másik letér róla, s aztán ismét visszamegy reá. „Ez még jobban elrontja majd kövezetünket — szól egy községtanácsos — melynek fenntartása annyi százezerbe kerül évenkint!“ Ez is tév­hit. A város budgetjét a kövezetet illetőleg a ló­vasutak nemcsak nem terhelendik, sőt mérsékelni fogják, miután a tár­sulat arra kötelezi magát, hogy a kövezetet a sínek két oldalán bizonyos távolságra jó karban tartandja, mi­nélfogva a városi építészeti hivatal nem maga fog kö­vetni , hanem csak szigorú ellenőrködést gyakorland a vállalkozók fölött. Ezek a ló­vasút megannyi előnyei, pedig a kö­zönségre, a­mely azt használni fogja, még nem is gon­doltunk. Arra több haszon háramlik e vállalatból. Miután ugyanis a síneken közönséges kocsik is közlekedhet­nek, először kevesebb vonó­erő lesz szükséges, és má­sodszor: kevésbbé fognak a kerekek kopni s romlani, maga pedig a közönség elegáns omnibusokban, a­melyek oly kényelmet fognak nyújtani, min­l még a leggazdagabb grófnő magán­fogata sem — olcsó áron fog közlekedhetni. Alig hittünk füleinknek, midőn azt hallottuk, miszerint a New-Yorkban használt kocsik oldalai vegyészileg elkészített gyékényekkel vannak bevonva, miáltal a por behatolása gátoltatik, hogy a padlót szőnyeg fedi, hogy télen át a fűtő­készület me­legen, nyáron át pedig a szellentyűk hűvösen tartják a kocsikat, melyek légszeszszel világíttatnak, és a­me­lyekben nemcsak mosdó, hanem jégbe hűtött ivó­víz is tartatik mindig készen. Csoda-e, ha az ily kényelemmel ellátott omni­busok Észak-Amerikában oly rendkívüli népszerűség­nek örvendenek ? Mi ezt igen természetesnek találjuk, miután a közönség annál hálásabb minden irányában tanúsított figyelemért, minél inkább felel meg ez érdekeinek, és a Bécsben életbeléptetendő hasonló vállalatnak csak szerencsét jóslunk. A piszkos, szűk, életveszélyes, dö­­börgő és lassan mozgó omnibusok el fognak tűnni, s helyettük az elegáns, tágas, gyorsan, zaj nélkül haladó vasúti omnibusok jövendnek használatba, melyekbe könnyen lehet fel- és leszállni. Ezek a nagyvárosi ló­vasutak előnyei, melyek még a felületesen vizsgálódó lak­ásnak is szemébe tűn­hetnek. Azonban menjünk tovább és vegyük tekintetbe a további következéseket is, melyek e vállalat életbe­léptetése által azon vonalra nézv­e, melyen az keresztül menend, okvetlenül be fognak állani. Ezek ugyanazok, melyeket a kereskedés emelését illetőleg nagy vasút­vonalainknak köszönhetünk, csakhogy itt fokozott mérv­ben jelentkeznek majd, miután a kisebb térre szorított népességnél és a termelésnek, meg fogyasztásnak épen ezáltal növekedő mozgalmánál fogva a pénz- és idő­nyereség­, mely a forgalmi eszközök tökéletességéből ered, legnagyobb figyelembe veendő. Mennyivel több üzlet fog naponkint a lo­vaspálya folytán köttetni, mennyivel több szóbeli értekezés folytattatni és men­nyivel növekedik majd ennek folytán a forgalom s a mozgalom, mit ma a szállítási eszközök hiányossága kimondhatlanul gátol! ? Ezen főleg fontos következések jelentősségét sen­ki sem fogja tagadni Austria székvárosára nézve, a­mely arra van hivatva, hogy a Temze és Szajna part­jain lévő városok szövetségében mint harmadik foglal­jon helyet és képezze világrészünk népességének köz­pontját. A mi összeszorított Bécsünkre nézve azon előny­­nyel is bír még a lo­vaspálya, mert a már lakházakkal elborított városi kül­területteli közlekedés terjedését s könnyítését tetemesen előmozdítandja. A gyors közle­kedési eszközök által mérsékelt távolság nemcsak azt tehetné lehetővé, hogy a munkás­osztály messzebb eső alkalmas pontokon olcsón bérelhessen majd egészséges lakásokat, hanem azt is, hogy a gazdagok szintén a város zajától távolabb eső helyeken üssék fel házi tűzhelyüket. Valószínű, hogy a város, a külvárosok és közel vidék ilyképen közelebb hozatván egymáshoz, a város melletti közhelyek értéke növekedni, míg a bel­városban lévőké aránylag csökkenni fog ; ez azonban oly körülmény, a­mely a jövő évtizedekben lehetővé teendi, hogy a forgalom érdekében annyira kívánatos utcza-szélesbités kevesebb költséggel vétessék eszköz­lésbe, semmint az e pillanatban lehetséges volna. —1.— Napi újdonságok. A tudomány és ipar előrehaladása mellett alig lehet egyhamar kegyeletesebb dolgunk, minthogy azon férfiak emlékét megőrizzük, kik históriai múl­túnkat tetteik, működéseik által fényre derítették. Ilyenek pedig kiválólag az ország-birák, kiknek olajfestményü arczképei a kir. kúria termét egy év óta diszesitik; annyival örvendetesebb tehát Schaffer és R­é­t­h­y korszerű vállalata, mely az említett férfiak arczképeit kitűnő diszt­ fényképekben fogja előállítani s ekként alkalmat nyújt magánosoknak is arra, hogy egy érdekes s minden tekintetben becses képgyűjte­ményre tehessenek szert, a lehető legmérsékeltebb áron. A képek közül néhányat volt alkalmunk látni, s mond­hatjuk, hogy a­mi a kiállítást illeti, magasabb igé­nyüeket is kielégíthet. Az arczképcsarnok a következő férfiak fényképeit tartalmazandja: Ghymesi gr. Forgách Zsigmond, Ghymesi gr. Forgách Ádám, N.­Újvári gr. Batthyányi Ádám, gr. Erdödy György, gr. Koháry István, gr. Pálffy János, gr. Andrássy György, gr. Ap­­ponyi György, Székhelyi Majláth György, gr. Cziráky Antal, gr. Brunsvick József, Ürményi József, Monyo­­rókeréki gr. Erdödy György, Szentiványi Ferencz, Verebi Végh Péter, gr. Zichy Károly, gr. Niczky Kristóf, gr. Csáky János, gr. Fekete György, gr. Pálffy Miklós, gr. Eszterházy József, gr. Nádasdy Tamás és gr. Ná­­dasdy Ferencz. A vállalat tiszta jövedelmének egy ötöd része az irói segélyegylet részére szenteltetik. A kiadás két gyűjteményre oszlik, az egyik 12 hav. ma­gas, 9 m6 hav. széles, a másik 8 hüv. magas, 6 hüv. szé­les fényképeket tartalmazván; amarra az előfizetési ár 4 ft, ez utóbbira 2 ft o. é. Az előfizetési határidő zárnapja f. évi mart. hó 15-ke. Az első hat darabból álló gyűjtemény f. évi mart. hó 30-án fog megjelenni. Előfizethetni Schaffer és Réthynél Pesten, harminczad-utczában 1-ső sz. alatt. Azt hiszszük, hogy ezen vállalat, melynek czélja kettős, úgymint a histó­riai nagy nevek s emlékek kegyeletes megőrzése s tul­­felől a magyar írók segélyegylete tőkéjének öregbitése, minthogy önmagát leginkább ajánlja, bővebb ajánlga­­tásra nem szorul.­­ Az általunk már említett s a Duna partjára építendő kettős bazár tervezetét a vállal­kozók e következőkben mutatták be a hatóságnak : Ezen kettős bazár földszinti s földalatti helyiségei ki­zárólag a kereskedelem részére tartatnak fen, míg felső emeletes lakásokat adatnak ki, melyek a forgalom ily középpontján a közönség igényeinek nagyon megfele­lők fognak lenni. Ehhez járul továbbá, hogy azoknak véleménye sem esik figyelmen kívül, kik a rakpart egy részét kellemes sétányul kívánják használni, mert eltekintve azon nyolcz öl s három láb széles terrassétál, mely a tervezetben a rakpart felső részén a kettős­ ba­zár előtt áll, az épület közepét egy öt öl, 4 láb széles s kétszáz ölnyi hosszú csarnok metszi át, mely esőben, zivatarban üveg fedelével megvédi a sétálókat a fel­zúdult elemek ellen s egyszersmind a benne két oldalt felállítandó kirakatok kellemes szórakozást fognak szerezni. Ki a nagyobb világvárosok ilyféle épületeit látta, valóban örvendhet azon, hogy fővárosunkban a legnagyobb forgalom közepette ily diszes s mindenké­pen megvédett s a kereskedelem érdekeit nagyban elő­mozdító épület keletkezik. Míg a régi javaslatban mint­egy tiz ölnyi széles térség volt a rakpartból a sétálók kényelmére föntartva, emitt 14 ölnyi széles térséget nyerünk ezen végre. Az alsó rakpart felállítása s ennek földalatti raktárai, melyek a bazáréival alagút által lesz­nek egybekötendők, valamint ezeknek a földszinti bol­­toknak­ közvetlen összeköttetése következtében mind­két utczai vonal, a felső rakpart s a bazár­­garajka *y E­szück közlését, miután Buda-Pesten is épen most forog szóban hasonló ,fi­at létesítése, korszerűnek tartottuk. Egylesi ügyek­.­ ­Gazdasági Egyesület. Érdekesnek tartjuk, Hullán Ernőnek a kölcsö­nösen kisegítő népbankokról tartott előadását bőveb­ben is közölni. Mintegy következőleg szólt : „Tekintve a nyomasztó állapotot, melyben a ma­gyar földmives-osztály sinlődik , alig van tárgy, mely egyesületünk s a t. szakosztály részéről nagyobb figyel­met érdemelne, mint a gróf Zichy Nándor érdemes tagtársunk indítványából napi­renden álló kérdés. Hitel dolgában a lefolyt évtizedben nevezetes ha­ladásnak voltunk tanúi. A kereskedésnek nagyszerű kifejlődésével egyaránt szaporodott a hitelintézetek száma. Ezen átalános mozgalom közepette a tapasztalás azt mutatta, hogy minden intézmények közül, melyek a munkás néposztály vagyoni s erkölcsi állapotának előmozdítására szolgálnak, nincs üdvösebb a „takarék­­pénztáraknál“, melyek eredeti alakjukban a czélnak leginkább megfelelnek. Hasonló intézetek a kis tőkére nézve legjelesebb hitelintézeteknek bizonyultak, s a­hol eddig működésbe jöttek, mindenütt átalános bizo­dalmat gerjesztettek s igen népszerűekké lettek. Az önsegélyezés elvére alapitott termelési-, fo­gyasztási s kölcsön-egyletek leginkább a kisebb és közép­kézmü-ipar számára alakultak. Némethonban ér­demes alapitójuk s védnökük Schultze-Delitsch útmu­tatása szerint nevezetesen megszaporodtak, s újabb időben Francziaországban is nagyon elterjednek. De valamint a kereskedelmi körök számára fen­álló nagy pénzintézetek nem képesek arra, hogy a kéz­műipar igényeinek eleget tegyenek, holott az érintett elveken alapuló kisebb intézetek sokkal inkább meg­felelnek , — szintúgy a mezőgazdasági téren, a nagy földhitelintézetek mellett, melyek mindinkább virágza­nak, mihelyt olyan birtokosok állapotáról van a szó, kiknek hitelszükségletei az 50, 100 vagy 500 ftos köl­csönöket fölül nem múlják . — igen valószínű, hogy ez esetben szintén az önsegélyzés elvén alapuló, s a taka­rékpénztárak módjára alakult intézmények fognak leg­inkább megfelelni. Egy fontos körülmény azonban lényegesen meg­változtatja az érintett analógiát, s a mezőgazdasági ki­sebb hitel rendezésében nem kevéssé nehezíti felada­tunkat. A kereskedelmi s kézmű-iparos világban ugyanis a tőkeforgalom aránylag sokkal gyorsabb, minélfogva a rövid tartamú hitelnek bőséges hasznát veheti. Ellen­ben a mezei gazdaságnál hosszabb forgalmi időszakok fordulnak elő. Megkívántatik azért, hogy hitele is hosz­­szabb tartamú legyen. Megjegyzendő még azonkívül, hogy pl. városon többféle iparágak képviselői alakul­hatnak egy testületté, kiknek egy részére nézve, az év­nek bizonyos időszakában s bizonyos viszonylatok közt nagyobb tőkeszükség szokott beállani. Azonban a szük­ségletnek ezen időszakai ritkán találkoznak egyszerre, sőt akként oszlanak föl, hogy a­midőn az egyik iparág több tőkét szükséges, a másik azt nélkülözi. A földiparra nézve ez nem így áll. Tőkeszükség­lete rendesen a mezőgazdasági év időszakai szerint képződik. A tömeges tőke­szükséglet, s a visszafizetés időszakai nagyrészt összeesnek, s azért igen nehéz, a mezőgazdasági kisebb hitel számára rendes forgalmú üzletet állítni föl a­nélkül, hogy egyszer tőkefölösleg, másszor tőkehiány ne álljon be. Ha jól emlékszem, m. ég június havában a nm. helytartó-tanácsnak egy leirata folytán földhitelintéze­tünk érdemes elnöke alatt összeült egy bizottság, mely egyesületünk, s a keresk. kamarának tagjaiból volt alakulandó, azon czélból, hogy a szóban álló kérdésre vonatkozó javaslatot dolgozzon ki. Mily nézetek szolgáltak vezérfonalul, vagy mi volt ezen tanácskozmánynak eredménye? — előttem ismeretlen. Erőszen hiszem azonban, hogy valamint mindenre nézve, úgy a jelen esetben is a gyakorlat maga fog legbiztosabb útmutatóul szolgálni. El nem mulaszthatom annálfogva a 1. szakosztály figyelmét fölhívni egy intézményre nézve, mely a ma­gyar nép életéből keletkezett, a hazai gyakorlat ösvé­nyén halad, már is szép eredményekre jutott, és sok tekintetben egészséges mintául szolgálhat. Ezen intézmény hazánkban a „kölcsönösen se­­gélyző-egyletek“ nevezete alatt ismeretes. Az első 1858- ban szülőföldemen, Vasmegyében, Szombathelynek a­­zerint nevű külvárosában alakult. Utána következett ugyan Vasmegyében a kis-czelli. Később, 1862-ben s illetőleg 1864-ben a győr-szigeti és győri kezdették meg működésüket. Czélja ezen egyleteknek , a szegényebb néposz­tály állapotán segíteni, s különösen könnyűszerű köte­lezettség teljesítése mellett kölcsönt nyújtani. A befize­tések 50 kv erejéig terjedő heti díjjal teljesíttetnek, a hanyag vagy késedelmes fizetőkre hátrányos kiköté­sekkel.­­ Az igénybe vehető kölcsön összege a beté­teihez aránylag állapittatik meg, különben a betétei másra is átruházható, ki ezáltal az átadó jogainak él­vezetébe jut. Ezen intézmények czélszerűsége s közhasznúsága mellett minden ékesszólásnál fényesebben tanúskodik

Next