Sürgöny, 1865. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1865-03-28 / 71. szám

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. fsz. Fiók-ki­ad­ó-hivatal Pesten 71. SSE. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY. G­­y­ő­r­i Pál papa-kereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el._________________________ Magán­hirdetések: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről­ hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majna­ Frankfurtlban Stollen Ottó; Hamburg -Altenában Haasemtein és Vogler; Hamburg­ban Türkheim Jakab; Lipcsében Engler Hígen és fort uraknál. Buda-Pest, Kedd, márczius 24. 1865. Naponta­ postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre...................20 frt. gész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre ...... 10 . Félévre . . ■ . . fi . — ^ Negyedévre...................5 „ Negyedévre .... 4 „ 50 „ Előfizetési árak ! Előfizetési felhívás napi­lapra. A „Sürgöny“ Budán, a magyar kir. egye­tem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán,­ Pesten Győri Pál papirkereskedésében, ba­­rátok terén, a posta szomszédságában, hol magán- és hivatalos hirdetmények is felvétetnek; vidéken minden cs. k. postahivatali ár, bérmentes levelek­ben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtat­­ványul és igazolásul a posta­ téritvény szolgál. Előfizetési árak : Vidékre naponkint küldve K évre . 15 ft. — Félévre . . . ..............................10 „­­Negyedévre.........................................5 „ — Egy bóra........................................ . lft. Tökr. Budapesten házhoz hordva % évre . .........................................13 ft. 50 ki­. Félévre .........................................9 „ — „ Negyedévre ....... 4 „ 50 „ Egy hóra . .............................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó-hivatala. HIVATALOS RÉSZ. 1865. mart. 34-ki törvény, az adó-, bélyeg- s illeték-fölemeléseknek folyvásttartá­­sára vonatkozó 1864. dec. 28-ki törvénynek (kir. törv. 1. 97. sz.) 1865. júniusig — bezárólag — kiterjesztése iránt; érvényes az egész birodalomra. Birodalmi tanácsom mindkét házának beleegye­zésével rendelem, a mint következik: I. sz. Az adó-, bélyeg- s illeték-fölemeléseknek az 1865. január, február s martius hónapok alatt, az 1864. dec. 28-ki törvény által (kir. törv. 1. 97. sz.) el­­Sürgőn­ rendelt folyvásttartása az 1865. april, május s junius hónapokra kiterjesztetik. II. sz. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügy­­minister bizatik meg. Bécs, mart. 24-én 1865. Ferencz József, s. k. Rainer Főherczeg s. k. P len­er s. k. Legfelsőbb rendeletre : Báró R a n s o n n e t s. k. 1865. mart. 23-ki törvény, az 1864. máj. 2-ki ezüst-kölcsön leszállítására vonat­kozólag ; érvényes az egész birodalomra. Birodalmi tanácsom mindkét házának beleegye­zésével rendelem, a mint következik : I. Cz. Az 1864. máj. 2-diki ezüst-kölcsön ama 4,077,000 ftnyi kötelezvényeinek behúzása, miknek, ezen kölcsönnek 62,500,000 ftnyi öszlete leszállítása keresztülvitele végett, még törlesztetniük kell, az 1865. év folytában fog történni. II. Cz. Az erre megkivántató pénz­eszközöket ama jövedékekből kell venni, melyek, az 1865. évre kibocsátandó pénzügyi törvény alapján, a nyilvános hi­tel fölhasználása által lesznek előszerzendők. III. sz. A birodalmi tanács állam­adósság-ellen­­őrségi bizottmánya fölhatalmaztatik arra, hogy az 1864. nov. 8-ki visszafizetendő kölcsönnek 3,615,000 ftnyi kötelezvényeinek maradvány-öszletét tüstént ellenjegy­zéssel láthassa el. IV. Cz. A pénzügyminister bizatik meg a jelen törvény végrehajtásával. Bécs, mart. 23-án 1865. Ferencz József, s. k. Rainer Főherczeg s. k. Pi­e­n­e­r s. k. Legfelsőbb rendeletre : Báró Ransonner s. k. 1865. mart. Ül­ki törvény, az Erdélyben személy-adók neve alatt fönnálló adók kevesbitésére vonatkozólag, érvényes az egész birodalomra. Birodalmi tanácsom mindkét házának beleegye­zésével rendelem, a mint következik : 1. §. Az oltalmi adónál a 31% ujkrnyi (18 kr conv. p.) adó-tétel, férfi egyéneket illetőleg, 20 austr. ért. krra, s a 21 ujkrnyi (12 kr conv. p.) adó-tétel, női egyéneket illetőleg, 15 austr. ért. krra szállittatik le. 2. §. A szesz-adónál az adó-tételek 6 ft 30 kr, 4 ft 20 kr, 3 ft 15 kr, s 2 ft 10 krról — 4 ft, 3 ft, 2 ft, s 1 ftra austr. ért. szállíttatnak le. Az 52% krnyi adó-tétel, a hajósokat, s az 1 ft 5 krnyi adó-tétel, a bányászokat, szén-égetőket s arany­mosókat illetőleg, 50 krnyi s 1 ftnyi austr. ért. kerek- oszletekre változtattatik át. 3. §. A polgárok, kereskedők s kézművesek dijá­nál, az eddigi 10 ft 50 kr, 8 ft 40 kr, 7 ft 35 kr, s 6 ft 30 krnyi austr. ért. adó-fokozatokhoz, azonban csak a legkevésbé vagyonos kézműveseket, kalmárokat, sza­tócsokat s házalókat illetőleg, a 4 ft, 3 ft, b 2 ftnyi a. ért. adó-fokozatok csatoltatnak. Egyszersmind elrendeltetik, hogy mindezen adó­tételek ezentúl többé ne a helységek szerint legyenek különbözők, hanem az adó­kötelesek lakhelye, vagy üzletfolytatási helyének különbsége nélkül, csupán azok kereseti s vagyoni viszonyaihoz képest alkalmaz­tassanak. 4. §. Az augmental-dij neve alatt fönnálló adó változatlanul megmarad. 5. §. Szintúgy az opilion-adó nevével jelölt adó, az Erdélyből a dunafejedelemségi legelőkre hajtott mar­háktól, változatlanul meg fog maradni. 6. §. Végre az adó­tételeknek a 2 - 3. §-okban foglalt változtatásai következtében, az Erdély részéről jövedelmi­adó-törvény 4. §-ának azon rendelete, mely­­nélfogva a jövedelmi adó első osztályában a fel­­s pol­gári adó által 4 főnál nagyobb őszlettel nem terhelt fog­lalkozások s iparágak jövedelme amaz adónak nem vetendő alája, oda módosittatik, miszerint csupán amaz üzleti vállalkozók lesznek fölmentendők az első-osztá­­lyu jövedelmi adótól, kik — mint olyanok— nincse­nek 3 austr. ért. atnál magasabb személy-adóval ter­helve. 7. §. A jelen rendeletek csupán az 1865 - 1866. közigazgatási évekre birnak érvénynyel. 8. §. A pénzügyminister bizatik meg a jelen tör­vény végrehajtásával. Bécs, mart. 24-én 1865. Ferencz József, s. k. Rainer Főherczeg s. k. Pi­e­n­e­r s. k. Legfelsőbb rendeletre : Báró Ransonnet s. k. , cs. kir. Apostoli Felsége f. évi martius 4-kén 3170. sz. a. kelt kir. udv. rendelet szerint Holz­hauer Rezső pesti lakos vezetéknevének „E r d­ö s i“­­re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi mártius 14-én 3516. sz. a. kelt kegyelmes udvari rendelet sze­rint Schwester József pesti lakos vezetéknevének „Vére­­“-re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi mart. 4-én 3171. sz. a. kelt kir. udv. rendelet szerint Krausz Ágoston görgetegi iskolatanitó vezetéknevének „Füzesiére kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A cs. kir. Apostoli Felsége folyó évi mart. hó 4-én 3172. sz. a. kelt kir. udv.rendelet szerint Weiss Dániel zemplén megyebeli illetőségű s jelenleg Rima­szombatban tartózkodó fényképész vezetéknevének „M­e­­­a­i“-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Orvosi jelentés. ő cs. fenségének Kr­o­t­i­l­d főherczegnőnek álla­pota igen megnyugtató. A gyermekágy folyamata ren­des. A fenséges gyermek egészségi állapota semmi kí­vánnivalót sem hagy fenn. Lincz, mart. 24. 1865. Braun G., s. k. cs. k. tanár. A m. kir. udv. kanczellária R­ó­z­s­a­y Emilt, az eperjesi r. kath. főgymnasium rendes tanárát, a pozso­nyi r. kath. fögymnasiumba a természettudományok rendes tanárává nevezte ki. Hirdetmény. Az 1865. évi mártius 24-én kelt törvény I. czik­­kelye értelmében azon felemelések, melyek az 1864. évi december 28-án kelt, s a birodalmi törvénylap 97-ik számában megjelent törvény által az egyenes adó, bé­lyeg , illetékekre nézve az 1865. évi január, február, s martius hónapokra elrendeltettek vala, ugyanazon arányban az 1865. évi april, május s junius havakra is fentartatván, ugyanez oly megjegyzéssel hozatik köz­tudomásra, hogy az 1865 év II. negyedére eső egyenes adótartozások 1865. évi ápril havában külön­beni végrehajtás terhe alatt — befizetendők lesznek. Budán, mart. 26-án 1865. A nagyvárad-budai cs. kir. orsz. pénz­­ügyigazgatósági osztálytól. Pest-, Pilis- és Solt t. e. vármegyék főispáni hely­tartója V­a­r­g­a József kecskemétjárási alcsendbiztost tiszteletbeli megyei esküdtté nevezte ki. Nógrád megye királyi biztosa Kleyn János me­gyei első aljegyzőt, eddigi sikeres működése s kitűnő nemzeti színház. Pénteken, mártius 24-kén került színre először „S­t­u­a­r­t M­á­r­i­a S­k­ó­t­h­o­n­b­a­n“ , eredeti korrajz­i szakaszban, írta Zichy Antal. Megengedi az ol­vasó, ha a dráma terén szerzőnek ezen „Maiden Spécit “-jéről valamivel terjedelmesebben szólunk. Min­denekelőtt, hogy jobban tájékozhassa magát, a mesét ismertetjük meg a 1. olvasóval. A szerző azzal nyitja meg darabját, hogy a Skóthonban akkor lábra kapott református vallást akarják a katholikus valláshoz áhí­tattal ragadozó Máriával (Jókainé) megkedveltetni, il­letőleg ráerőszakolni. A függöny alig gördült fel s a királyné bátyjával Murray (James lord) V-dik Jakab természetes fiával (Egressy), a ki az új vallásnak igen buzgó követője volt, a palotába lépett, vele néhány szót váltandó a függő kérdésekről, már is megjelenik a híres reformátor K­n­o­x lelkész, hogy az uralkodónő­nek ékesszólásával bebizonyítsa, miszerint csak úgy lesz boldog s nagy, ha az uj vallásra térve, a néppel egyesül, a mely a nélkül is lázadó félben van, s amelynek túlcsapongásait egyedül ő tartja vissza mint a nép vá­lasztottja; de midőn sem szentirási idézete, sem rajon­gása, sem pedig fenyegetődzései a fejedelemnőt állha­tatosságában meg nem ingathatják, — átkot szór a ki­rálynéra, s nem mulasztja el fölemliteni, (ez is az átok­hoz tartozik? Szerk.) hogy már egyszer ideje volna, hogy férjhez menjen. Erre a fejedelemnő egész női büszkeségét használva, azzal a válaszszal fordul a lel­készhez, hogy ez már nem vallási, hanem világi dolog. E szerint e tárgyban az ő tanácsa se nem szükséges, de ki sem kéretik, s evvel kiutasítja a teremből a re­formátort. De ekkor már a néptömeg kinn zajongott s a palotába törve, a lelkészt nagy diadallal vállain viszi ki onnan. Erre a királyné magában tűnődve, hogy mi­képen segítsen a dolgon, vissza akart vonulni, de ép akkor léptek be leghívebb tanácsosai, Lethington (Szi­lágyi) államtitkár és Mellvil (Szigeti) udvarmester, tudtára adandók a fejedelemnőnek, hogy a kezéért es­deklők már itt volnának. De ő a kérőket mind vissza­utasítja s rokonát Dawnley Henriket (Szerdahelyi) egy valóban mint férfiasságból kivetkőzött, akarattal nem biró, mindenek felett pedig gyáva embert választja férjének. A mire ezek a jelenvolt Murray-val együtt arra határozzák el magukat, hogy egy időre másoknak engedik át a működési tért, ők pedig csak figyelem­mel kísérő nézők akarnak lenni, a királynétól tehát eltávoznak. A királynénak visszavonulása után legelső dolga az volt, hogy pápa­i szentségének oltalmába ajánlja mind koronáját, majd saját személyét. Azért látjuk őt az olasz Riccio D­avid magán­titkárával (Pau­lai) dolgozó­ termében, egy a pápához czimzett levelet tollába mondandó, melyet a titkár egész szórakozott­sággal be is fejez. A fejedelemnő észrevéve ezt, azt kérdezi tőle : mi baja* ? talán szerelmes ? Eri­e ő ugyan szabadkozik, de miután a kitérések nem használnak, lábéihoz borulván, sátogaló arczczal s szikrázó szemek­­kel­ azt kiáltja, hogy elérhetetlen eszméken töri fejét. Aanralkodónő saját vonzalma veszélyes Öntudatában eze teberöneset tartottat; őt személyesen Rómába küldeni, a­mit tudatott is vele. Erre a titkár egészen magán­kívül a királyné kezeit csókokkal elhalmozván, arra kéri, hogy hagyná őt itt s ne űzze el magától. Ezen pásztori jelenetnek egyébként hivatlan szemtanúja is volt, ügyetlen férje tudniillik, a­ki éppen akkor akart benyitni, midőn az ábrándozás legjavában folyt, de lo­­vagias érzete győzött rajta, vagy bocsánat — inkább azt akartuk mondani,­­ hogy nem volt annyi bátor­sága, hogy magát mutassa, azért tehát a legszebb csendben visszahúzódott. A fejedelemasszony kedven­­czét pedig azzal a kegyelmi kitüntetéssel bocsátotta el magától, hogy estebédre nála akarja látni, mire ő is visszavonult. E dologból nagy zaj támad, mert a királyi férj látszólagos barátjai, a skót urak közül néhányan Morton (Komáromy), Ruthven (Lendvai), Douglas (Némethi), vele együtt a te­rembe lépve, azon tanakodnak, hogy miként fogják a szerelmes titkárt láb alól eltenni; természetesen, miu­tán megtudták, hogy a királynéval együtt fog estebé­delni, abban állapodtak meg , hogy az összeesküvők egész seregével a titkárra rontanak épen akkor, mikor a királyné estebédénél lesz, magától értve, hogy ha a királyi férj azon iratot, a­mit neki előmutattak, alá fogja írni, minthogy szavának nem hittek. Ez ugyan eleinte vonakodott , de azután sok rábeszélés­re nekibátorodik s aláb­ja, mire a tanácskozók el­­szélednek. Alig ülnek le az estebédhez, de nem ket­ten, mint a történetből tudjuk, hanem több udvarhölg­­­­gyel, köztük a bájos Lady Argyle (Paulaine) is, a­ki épen egy pohárköszöntést akar megkezdeni, belép a királyi férj s neje szemét befogja, a­min ez még rá sem ér eléggé boszankodni, már a többi ajtókon töme­gesen betódulnak az összeesküvők s a titkárt székéről lerántva azonnal leszúrták, a­mit a felséges asszony ugyan nem láthatott, mert elájult. A tömeg pedig el­rohant áldozatával, de egyik fötényezője Ruthven még ott maradt, hogy művére a koronát feltegye azzal, hogy dorbézolás közt az igazi koronásfőt aljas beszé­dekkel mulatgassa, a mi nézetünk szerint még­sem illett királyi palotába, s az uralkodónő személyéhez. De ne akasszuk meg a dolog menetét s folytassuk a még hátralévő részeket. A királyné e tett után annyira gyűlölte férjét, hogy most szivesen megszabadult vol­na tőle. Erre is találkozott ember, még pedig Bothwer orkneyi herczeg (Feleki), a­ki a királynénak megígér­te , hogy megszabadítja s boldoggá teszi. A­mire a fel­séges asszony azt felelte, hogy bármit kérjen, meg fog neki adatni. De erre a herczeg azt mondá: hát hogy­ha merész kívánságai lennének , remélhet­ e ? a válasz az volt, hogy csak ne párbajjal s orgyilkossággal ves­sen véget Henriknek, hanem nyílt csatában. Erre a csata megindulja miben a herezeg meg is sebesült.Ezt megtudván a fejedelemasszony, Bothwelhez sietett, őt személyesen látni akarván, a mit Bothwel beszédes, de talpig becsületes szolgája Hubert Miklós (Benedek) urával tudatott. Ennek következtében a herczeg azon volt, hogy nejét Gordon (Lendvainé) Johannát, a­kit az egész darab alatt eddig még nem is láttunk, eltávo­lítsa, a mi nagy nehezen sikerült. Alig történt ez, már a királyné belépett s leülve, a herczeget meghallgatta, sőt mellé is ültette. De ennek is volt ártatlan nézője, a hites nő tudniillik, a ki függöny megött hallgatódzott , , csak akkor rogyott össze nagy sikoltással, a midőn­­ férje a legfellengzőbb szerelmi vallomásokat tette kirá­lyi vendégének, a­mit ez is szívesen látszott venni. De a sikoltás figyelmessé tette és a berohanóktól azt kér­­dezé, hogy kicsoda ezen hölgy ? a­mit az éppen meg­érkezett Lethington, államtitkár egyszerűen úgy fej­tett meg, hogy az illető hölgy senki más, mint a házi ur megcsalt törvényes neje. Ezt megtudván a királyné, méltó boszára gerjedve, azzal a kifejezéssel — hogy ő ily formán felesleges itt — eltávozott. A mire a herczeg mégis szolgájának, minekutána megtudta,hogy a király­­né himlőben fekvő beteg férjével ki akar békülni,azt a pa­­rancsot adá ki egy erszény odadobása mellett, hogy a két ismeretes gonosztevő bérenczet Tallot (Kovács Gyula) és Hepburn-t (Udvarhelyi) számára megkerítse, hogy azon házat, a­hol a királyi férj betegen fekszik, felgyújtsák, s őt elveszítsék, a­mit különben csak utóla­gosan tud meg a néző. Azalatt, míg ez történt, nejétől elvált s igy a királynét kényszeritette, hogy az, bár un­dorral tölt kebellel, neje legyen. Igaz, még azt is fel kell említenünk, hogy Mária anya a szó legteljesb értelmé­ben, mert Dawnleytől egy gyermeke van, a­kit a mű írója csak úgy melleslegesen érint. Tehát megkezdődik az ígért boldogság helyett a drámai gyötrelem, mert annak daczára, hogy új férjét a törvényszék tényálladék hiánya miatt büntelennek nyilvánította, ő mégis érezte, hogy e borzasztó tettnek akaratlan részese s folytonosan gyötörte vele magát. De a bűnhődés ideje eljött és a szunnyadni látszó hű ta­nácsosok, a­kikről a mese elején megemlékeztünk, va­lamint azon nemes főurak is, a­kik a magántitkáron a merényt elkövették, de a királynétól bocsánatot nyer­tek, abban egyeztek meg, hogy a mostani férjet Both­­well megbuktassák, a­mit a fejedelemnővel tudattak is. Ez ugyan eleinte nem igen hajolt reá, de végre meg kellett nyugodnia e határozatban, mert az ország java így kívánta.­­ A népcsapás tehát megtétetett egy végső csatában, melyben a még részén állók is mind elpártoltak tőle, s igy a most egybeolvadt pár­­­tok foglya lett.­­ Az egész mű pedig azzal végző­dik, hogy a királynéval lemondást iratnak alá és fiát Vi­dik Jakabot királynak kiáltják ki, természetesen a hires reformátor jelenlétében; a királyné pedig le­verve, odahagvá a tért, hogy a dán királynál fogva tar­tott férje sorsát oszsza. (Referens megbocsát, ha a darab meséjét végig hallgatva, egyéb reflexióit elengedjük, s az előadást illető jelentéséből megemlitjük, hogy­ : színészeink a legjobb akarattal igyekeztek s a darab csinos nyelve­zetével sikerült is nekik itt-ott hatást eszközölni. Gyu­lai bátorítása következtében szabadjon, egyéb részle­teket mellőzve, megemlíteni, hogy Tóth József a fana­tikus átok­jeleneten enyhíthetett volna valamit s Jókai­né a fiatal királynét érzékies, lázas, szenvedélyes, úgy­szólván a vér s temperamentum izgalmaitól hajtott nyugtalan, ingatag lényével — nem színezte s adta elég jellemzően, miáltal a cselestvény sokszor indokolatlan maradt. Az igazgatóság és rendezőség az eredeti mű dí­szes kiállítására minden lehetőt megtett. A közönség eleinte igen jóakaratig mutatkozott a szerző iránt, mert az első felvonás után meglehetős taps között bítta ki, de szerző nem volt jelen. Végre méltó dicsérettel kell kiemelnünk, hogy­­ a szerző a részére járó százalékot, valamint az első há­rom előadásból az őt illető harmadrész jövedelmet az igazgatóságnak engedte át, ez pedig azt az általa alapí­tott színészi segélypénztár gyarapítására szánta, a­mely tudtunkkal már 3000 forintnyi tőkével bír, a­miből szegényebb színészek előlegeket igen csekély kamat fejében, a színházi év tartama alatt lefizetendő­­ket, szoktak kapni, még pedig azon rend szerint, a mint a számvevőnél elöjegyeztetnek. Nemes czól — vajha sikerült volna ! *) —g— Napi újdonságok. — Kimutatás. A máramarosmegyei inség­­ügyi bizottmányhoz f. é. mártius hó 14-től ugyanazon hó 23-ig következő könyöradományok folytak be a máramarosi ínségek részére, úgymint: Gróf Saint-Quentin cs. kir. altábor­nagy és neje ö nagyméltóságaiktól . 34 ft — kr Gróf Andrássy Gyula s báró Wenk­h­e­i­m Béla ö méltóságaiktól .... 500 „ — „ A magyar gazdasszonyok egyletétől má­sodik küldemény.................................122 „ — „ Somogy megyétől..................................... 3„ — „ Bihar megye belényesi járásából .... 18 „ 45 „ Veszprém megye Nagy-Vázsony községétől 4 „ 59 „ „ „ Csősz és Nagy-Szöllös községektől................. 4 „ 93 „ „ „ Pápai járásból .... 1 „ 60 „ Sopron sz. kir. várostól......................... 71„ — „ Kővár-vidéktől......................... ... 16„ — „ A budai takarékpénztártól....................150 „ — „ Hont megyétől ......................... 10 „ — „ Győr sz. kir. várostól.............................100 „ — „ Kassa sz. kir. várostól............................. 40 „ 31 „ Aradmegye központi tiszti karától . . 45 „ 71 „ Torontálmegyétől ................................. 8 „ 71 „ Zilah sz. kir. várostól............................. H * 16 „ K­arácsonyi László e méltóságától . 40 „ — „ Jászkun kerületek közönségétől . . . . 415 „ 33 „ Haas Mihály szatmári püspök e nagy­méltóságától egy gyüjtő­ iv mellett . 15 „ — „ Békésmegyétöl..................................... • 144 „ 82 „ Összesen . 1756 ft 61 kr ehhez adva a már mártius 14-ig bejött kö­nyöradományt................................. . 1597 ft 8 kr részen az eddigi adakozás . 3351 ft 69 k­t, melyért a nagylelkű adakozóknak a szenvedő emberi­ség nevében hálás köszönetet mond Máramaros-Szigeten 1865. mártius 23-án. A megyei központi inség­ügyi bizottmány. — Folyó évi mart. hó 20-án a Dunafolyamon sze­rencsétlenül járt két morva család felsegélésére a budai kapitányi hivatalnál következő könyöradomá­­nyok gyűltek be, s pedig : M­o­s­z­m­ü 11 e r N. cs. kir. nyugdíj, kapitány 5 ft, H. M. R­e­c­h­n­i­t­z pesti kereskedő 2 ft, egy névtelen Székesfehérvárról 2 ft, S­z­a­h­á­n József 1 ft. * A főváros közelebbi myelveiről csak rövi­d) Tudtunkkal a darab nem bukott meg. Tegnap újra ki volt Wave. s*cik.

Next