Sürgöny, 1865. március (5. évfolyam, 49-74. szám)

1865-03-16 / 62. szám

úgy mint a Bánságban működése arányához képest egyforma fizetést lehetene adni. Csak ezen solidaritás mellett van a fizetési osztályoknak értelme. A m. hó 24-ei ülésben elkülönözve a károlyvá­­rosi egyházmegye dotatiójának kérdése vétetett tárgya­lásba. Ezen egyházmegye magában foglalja a I. Fe­­rencz József Császár, a liccai, ogulini, ottocsáni, sluini, 1. s­z. bánsági határőr­ezredet, Károlyváros s Fiume kir. városokat, s a horvát partvidék némely görög-keleti községeit. A kiterjedt fekvés török-N­orvátország köz­vetlen közelében, a néha igen kedvezőtlen területi vi­szonyok, főleg pedig a lakosság szegénysége ama nagy akadályok, melyek a g.-keleti hitsorsosok műveltségé­nek útjában állanak. Itt mindenek előtt mivelt s loyá­­lis papokra van szükség. Hogy pedig tehetséges ifjak papokká képeztethessenek, erre nézve pénzre van szükség, s ennek egy vagyontalan tartománybani előszer­­zése a nap nagy feladata. Zastavnikovics ezredes s Ostojics százados a legutóbbi jelentésünkben em­lített soldaritásban találták föl az egyetlen kisegítő eszközt, s azt meleg szavakkal szívére köték a congres­­susnak. Fájdalom­­indítványuk megbukott. Erre a ká­­rolyvárosi egyházmegye követei egyesültek, a dotatió­­nak az egyházmegyében­ solidáris előszerzése végett. Már Matievics esperes az ülés kezdetén fölolvasá a megállapított indítványt. E szerint a lakosságtól nem lehet fejenkint 20 ujkrnál nagyobb járulékot kívánni. A követek tehát a lelkészeket illetőleg 3 fizetési osz­tályban állapodtak meg; az első a 2000 s több lélekre 700, a második az 1500—2000 lélekre 500, s a harma­dik az 1500-on aluli lélekszámra 400 ftban állapíttatott meg. Az esperesek száma 6-ra szállíttatott le, 900 ftnyi fizetéssel. A rendszeresített káplánok csak 400 ftnyi fize­tést húznának. Ezen takarékos dotálás daczára 6892 ftnyi hiány mutatkozik, mely a congressus által a fön­­álló pénzalapokból lenne megszavazandó, — ellenben a fára­telek kártérítésének 100 ftnyi fölemelése iránt . Felségéhez legalázatosabb kérvény intéztetnék. Miko­­vics főszolgabíró indítványára, miután Miletics, Hadzics s Volics ügyvéd is a mellett szóltak, az évenkint kimutatandó járulék, 7000 ftnyi összegig, az átalános nemzeti alapló r­észhangulag megszavaztatott, valamint a kérvény benyújtása is helyeseltetett. Erre Matievics esperes fölolvassa a fárak megállapított leszállítását, s fizetési osztályokrai fölosztását, mi szin­tén öszhangulag elfogadtatik. Hosszas vita után, melyben főleg K­e­n g­e r­a­c püspök, B­i­g­a ezredes, Milutinovics esperes s Mi­le­t­i­c­s vesznek részt, még az előterjesztmény 20. §-a, az ad personam káplánok tetszés szerinti fölállítására vonatkozólag, elmellőztetik, hogy a papok számának igazolatlan szaporítása, s a nepotismus meggátoltassák. A 25-ei ülésben a pakráczi egyházmegye já­ráinak leszállítása s fizetési osztályokrai fölosztása került napirendre. A fölosztás mind a cs. k. biztos, mind Miletics által több esetben igazolatlannak találta­­tik s kijavittatik. — Ostojics százados pontos fölvilágositásokat ad az egyes fárák viszonyairól s a kisebb fizetési osztályokra a leszállítást támogatja. C­u­­povics s Babics esperesek azt ellenzik, azonban Mi­kovics föszolgabiró által megczáfoltatnak s a congressusnál nem találnak meghallgattatásra. Végül az összes leszállítási s fölosztási jegyzékek kinyomatása el­­határoztatik, hogy igy azokat minden követ megte­kinthesse s a második fölolvasásnál kiigazításokat in­dítványozhasson. — Erre még következő, a bizottmány­ban megállapított, s Miletics által előadott átmeneti határozatok fogadtattak el öszhangulag. 1. Ott, hol egy templomnál több lelkész működik s egyikük sem es­peres , a legrégebben fölszentelt lelkész fog működni főnökül s a többiek s számfölöttieknek tekintetni. — Hol ily számfölötti lelkészek vannak, minden meg­ürült hely a többi lelkészek előléptetése, — ha pedig a­ leszállított szám túl nem haladtatik , pályá­zat által töltetik be. — 2. Mig a lelkészek a le­szállított számra nem kevesbültek, a megürült helyek csak a kitűnő lelkészekkel s káplánokkal töltethetnek be, s ha azok egyike sem pályázik, csak akkor lehet hittanulókat is ajánlani a községnek választás végett. 3. Ama helyeken, hol annyi lelkész van, mint a leszállí­tás szerint határoztatok meg, a papság leszállítása iránti szabályzat 1866. jan. 1-vel lép hatályba, még pedig, a hol többen közölük egyenlő fizetéssel vannak alkalmazva, föltétlenül, a­hol pedig egyenlőtlen fize­­tésűek vannak, akkép, hogy a lelkészeknek az osztály­szerű fizetések összegét egymás közt mindaddig egyen­lően kell fölosztaniok, míg olyanok vannak a helység­ben. Később a fizetési osztályok a nem alkalmazott papok föl­szentelésének ideje szerint lépnek életbe. Dr. M­­­­­e t­i­c ily solidaritást teljesen átlát, de azt gondolja, hogy elfogadtatására semmi remény, s ezért a dotatio kérdésében a fizetési osztályok mellett van, mivel ezek alapja főként a lélekszám, így hozható be leginkább a fizetés egyenlősítése, a túlságos beneficiu­­mok eltörlése, s a reclamatiók megszüntetése. Igaz, hogy némely helyen, hol nagy a lélekszám, talán félé­nyi fizetést fog a pap hozni, mint kisebb községekben. Túlfelől azonban egyéb cultus-ügyekre majd a nagy­községek többet áldoznak, mint eddig. Egyszersmind átalános segély­alap felállítását indítványozza, melyből a legcsekélyebb fizetésre sem képes kis községek kiadá­sai lennének fedezendők. Ezután Milutinovics esperes és Hadzsics szólottak a fizetési osztályok mellett. Matievics esperes azt fejtegeti, miért kell a károlyvárosi egyházkerület részére a külön fizetési osz­tályokat meghatározni. O­s­t­oj­i­c­s kapitány a fent előadott modorban nyilvánítja nézetét a solidaritást illetőleg. M­i­k­o­v­i­c­s több­e megköszöni az ilyen solidaritást. Trifunac alispán a zsinati előterjesztmények mellett szól. M­i­l­e­k­i­c­s őrnagy ismét a fizetési osztályzatok­ról beszél. A patriarch­a azt véli, a fizetés minimumának meghatározása szükséges. A többire nézve a zsinati előterjesztvények elfogadását indítványozza. Ismét a szavazáskor a 400 ft minimum határozattá lesz. Ostojics kapitány szerint a károlyvárosi s­zakráczi egyházközségek fizetési osztályzatának elvi­leges jelentősége így elvész, mivel az értekezlet csak a minimumot garantírozza. Az értekezlet vitáinak folytatása másnapra ha­­lasztatván, a cs. k. biztos jelenti, hogy S­c­h­a­g­u­n­a ér­sek, Ivackovic püspök s a román követ megér­kezett, s igy a 1. f. rendelet szerint egy bizottmány vá­lasztandó, mely az alapítványok s zárdák elosztását egyenlően eszközölje. — Carnojevics követ ki­­vánja a románok személyes megjelenését, s kivonatuk közlését, ha személyesen nem, legalább írásban; más eljárás a congressus méltóságát sérti. Miletics tdr. azt akarja, hogy a congressus tör­vényes befolyása biztosittassék, s a választandó bizott­mánynak utasítás adassék, a zsinati végzéseket illetőleg. A cs. kir. biztos azt véli, hogy oly bizottmány választása nincs a congressus méltóságán alul, mely a románokkali kiegyenlítést eszközölje. B­i­g­a ezredes helyén látja, hogy a cs. k. biztos jelenlétében adják elő kivonataikat a románok, s a bi­zottmány választása ellen van. M­i­r­e­k­i­c­s őrnagy egyetért Carnojevics­­csel, s követeli a románok megjelenését s megbízásuk előmutatását. Ha meg nem jelennek, foglalják el he­lyeiket a szerbek. M i­k­o­v­i­c­s szintén C­a­r­n­o­j­e­­v­i­c­s mellett szól. A cs. kir. biztos kijelenti, hogy ily ellenkezés ezen osztozási ügyben al. f. rendelet ellen, azt eredmé­nyezi, hogy ez ügy a törvényszék elé kerül, s minthogy ez felesleges, ne gördítsenek a kiegyenlítés elé akadá­lyokat. Miután Miletics az értekezlet jogait erősebb szavakkal védelmezte, s a patriarch­a Carnoje­vics indítványát osztotta volna, hozzátévén , hogy a románok számára egy krajczár sem hagyandó fen : a cs. k. biztos, rájuk hagyván a bizottmány megválasz­tását, az ülést bezárta. A febr. 21-ki ülésben P­o­p­i­c­s esperes szólt a fize­tési osztályok mellett, V­o­j­i­c­s ez ellen, s ismét M­il­j­e­t­i­c­s őrnagy, Milutinovics esperes, Hadzics és Miletics tr. a mellett. Szavazáskor 12 ellen 34 szótöbbséggel következő fizetési osztályzatok fogadtat­tak el: I. oszt. 1800 lélektől fölfelé 1000 ft; II. oszt. 1600—1800-ig 800 ft; III. oszt. 1400—1600-ig 700 ft; IV. oszt. 1100—1400 ig 600 ft; V. oszt. 900—1100-ig 500 ft; VI. oszt. 700—900 lélekig 400 ft. Ezután azonnal a főegyházkerületek járainak kevesbítését vették elő, s a meghagyandóknak a fize­tési osztályzatokba beosztását, mely alkalommal a lé­lekszám zsinórmértékül épen nem vétetett. Febr. 22-kén a temesvári, verseczi és budai egy­házkerülettel szintén igy bántak. Az ülés végén Car­nojevics azon indítványt tette, hogy a magyarországi görög nemzetiséghez tartozó fárak, a­mennyiben a szerb patriarcha alatt akarnának maradni, a congres­­susbani részvétre felszólíttassanak, vagy legalább ne ignoráltassanak. Megnyugtatásuk a patriarch­ára bizatott. Turin, (Rivoli) mart. 11. (Eredeti levél.) A király visszautazott Florenczbe; a ministerek egy része, Carignano és Amadeus herczegek már több nap óta ide érkeztek . — Oddond, a ki­rály harmadik fia súlyos betegségben fekszik, s ez vé­get vetett minden mulatságnak. Közel vagyunk egy ministeriális krcsishez; La Marmora és a többi ministerek között megszűnt a jó egyetértés; vagy ezeknek, vagy amannak el kell a mi­­nisteriumot hagyni, ha csak ki nem békülnek ; majd meglássuk! — most csak annyit tudunk, hogy a vi­­szálkodás a király Turinba utazása fölött tartott ta­nács alkalmával kezdődött, és hogy azon utazás adott rá indokot. A halálbüntetés eltörlése felett a követkamrában még mindeddig mit sem végeztek; a követek már több nap óta ragyoghatják szónoki képességüket: ki ellene, ki mellette szavaz, a ministérium ellene van. (Egy mai távirat már közli az eredményt. Szerk.) Azon hir kering itt, hogy Sella pénzügyminister 600 millió franknyi kölcsön megszavazását fogja kérni a követek házától, — de nem állok jót ezen hir valósá­gáért. — a parlament elé az 1865-ik évi költség igy jelentetett be : kiadás .... 876,639,309 frank 29 ct. bevétel .... 669,438,563 „ 14 „ deficit .... 207,200,746 „ 15 „ Martius 4-én kelt és tegnap közhírré tett királyi engedély következtében, mindazok, kik az 1848-, 49-, 59-, 60-, 61-ik évi hadjáratokban részt vettek, mellüket ezüst éremmel diszithetik, melynek egyik oldalán a ki­­­­rály képe, és „II. Victor Emánuel Olaszország királya“ felirat van, a másikon pedig Olaszország nő alakba képezve, a savoyai keresztre támaszkodik és ezen kör­irat „Olaszország egysége és függetlensége harczaiért“, — a szalag, melyre függesztve van, háromszinü, s arra ép annyi ezüst pánt alkalmazandó, valahány a fent ne­vezett években vivott csatákban részt vett az illető. — Körülbelül 200 ezernek lesz joga ezen emlékjelet viselni. Valamenyi hírlapjaink a schleswig-holsteini her­­czegségekre vonatkozó hírekkel — ezek jövője — és az Austria s Poroszország között ebből származott viszo­nyok leirásával foglalkoznak; azokat százfélekép adják elő és abból ugyanannyi viszonyokat következtetnek. Egy azt írja, hogy Austria az utolsó porosz jegyzéket nem igen kedvezőleg fogadta; egy másik, hogy Austria megengedte a herczegségek bekeblezését Poroszország­ba, azon feltétel mellett, hogy Poroszország köteles lesz segíteni Austriát háborús eventualitások alkalmával; egy harmadik legvalószínűbbnek azt állítja, hogy Austria soha sem fogna abba beleegyezni, mert ezáltal gyöngí­­tené azon befolyását, melyet gyakorol jelenleg a német confoederatióhoz tartozó többi államok felett; egy szó­val: lapjainkból valóban nem tudnák ki, hogy kinek kelljen hitelt adni. A kormány minden hivatalnoknak, ki a főváros át­tétele alkalmával Florenczbe átköltözni lesz kénytelen, 100 frank fejenkénti gratificatiót rendelt minden csa­ládjához tartozó személyre, s ezenkívül a két első év­ben i­dét fogja megtéríteni a lakás­bérnek, mely, mint tudva van, rendkívül fölemeltetett a florenczi házigaz­dák által; e végre 1,200,000 frank költség engedtetett a belügyministernek. A római udvarnak hivatalosan jelentetett Monte­bello tábornok által, hogy május 1-jén elhagyandja a római birodalom Viterbo kerületében fekvő Sanfront, franczia dandár, Olaszországot, e módon megkezdődik a két évre kitűzött visszavonatása az Olaszországban ta­nyázó franczia hadtestnek; ezen hír kedvező benyomást tett itt Turínban. (A „France“ e hírt minap megc­áfolta. Szerk.) E napokban napfényt látott itt Turinban egy könyv „Julius Caesar élete“ czim alatt; de nem az, me­lyet III. Napóleon császár irt, hanem egy Drs anonim név alatt rejlő íróé; a könyv egész tartalma Napóleont gúnyolja, és Caesárját nevetségessé igyekszik tenni; mii mi mi i ni—i—i ni mmii in un.mini i mm iiiimi—m ezen kiadás, ámbár sequestráltatott a fiskus által, mégis alattomban több ezer példányt adtak el. P­i­n­e­l­l­i, egy az olasz sereg legjobb táborno­kai közül, meghalt a múlt héten Bolognában; ugyan­azon Pinelli ez, a­ki a Terra di Lavoroi kerület katonai parancsnokságától elmozdíttatott 1862-ben, mivel a pápa és papság ellen igen hevesen kikelt egy napi pa­rancsában , még alig volt 40 éves. Szigora oly hírhedt vóla, hogy életében olasz Muravieff melléknévvel tisz­telték meg a nápolyiak. Motto St. Anastasia mellett, Siciliában, egy rendkívüli esemény adta magát elő, egy­­1200 láb ma­gas hegy lesülyedt, úgy hogy csupán a tetején díszlett magas fák hegyei látszanak ki a földből, körülötte por és hamuval van a tér fedve mintegy 300 ölnyi radiusra, s habár ez távol esik is az Etnától, mégis azt tartják, hogy ez az Etna jelen kitörésének következménye. Coppolone brigáns-főnök bandája vereséget szen­vedett. — Mint legujabbat írhatom, hogy Napoleon herczeget várják ide nejével. A herczeg egy a „Napo­leon család története“ czimü könyv írásával foglalkozik, s ezen utazás azon tárgyra vonatkozó hiteles adatok beszerzése végett történik. V. G. Míg mindezen források, s sok mások, melyeket azóta merész utazónk V­á­m­b­é­r­y Annia felfedezett, lefordítva, értelmezve nem lesznek, addig történetünk hézagos, homályos, zavart s érthetetlen marad. Bár ne hangzanék el a szó a pusztában, bár műveljék mentül többen a kelet íróit azért, hogy azon kincseket, melyek az avatatlan előtt érthetetlen hyeroglyphekben rejlenek, megláthassák, s történetírásunk javára feldolgozzák. Kun Pál: Napi újdonságok. Pfeifer Nándor könyvkereskedésében épen most jelent meg külön kiadásban azon jeles beszéd, melyet O mga D­a­n­i­e­­­i­k János püspök a pesti Li­­pót- és a budavári Minasszonyunk templomok ügyé­ben a budai városház teremében tartott. Miután az egész bevétel — a nyomtatási költségeket maga a fentisztelt szónok-püspök fedezvén — az emlitett templomok kiépítésére van szánva, óhajtjuk, hogy e díszes füzetbe az összes hazai közönség részéröl oly kelendőségben részesüljön, mely azt mind a valóban kegyeletes és nemzeti érdekű czél, mind a szónoklat kitűnő magasz­tos tartalmánál fogva megilleti. Ara a mennél szélesb körökbeni elterjedés tekintetéből 20 krra van szabva. * A „Főv. Lapok“ a nemz. színház felett egy kis ellenkezésbe jött velünk, mely azonban nem fog áthi­­dalhatlan hézagot képezni közöttünk. Rósz néven veszi abbeli örömünket, hogy a nemz. színház számadásai az idén kedvezőbb eredményt fognak kitüntetni, mint a múlt években, — vagy annak örvendenénk inkább, ha nyakig úszik adósságban? Igen, de — úgymond a „Főv. Lapok“ — a nemz. színház nem pénzintézet; nézzünk inkább az előadások minőségére. Mind a két tétel helyes. De azt mi se mondtuk, hogy anyagi érde­kei vannak csupán, vagy hogy művészeti eredményei­ben minden tökéletes. Azonban a „Főv. Lapok“ se fog­ják állítani, hogy az adósságok tisztázása — mit örömmel említettünk — absolute a művészet kárára lenne, vagy hogy azért állna a színház most anyagilag jobban, mert a művészet ott hanyatlik. Ezt csak abban az esetben engednék meg a „Főv. Lapokénak, ha azt tudná bizonyítani, hogy a nemz. színház jövedelmeit állásával és rendeltetésével homlokegyenest ellenkező dolgokkal keresi, péld. hogy aljas possék , vagy más térre tartozó szemfényvesztők és kötéltánczosok hozzák neki a jövedelmet. A „Főv. Lapok“-nak abban tökéle­tesen igaza van, hogy mi sem hallgattuk el az előadá­sok árnyékoldalait se operában se drámában; — de mit bizonyít ez ? csak azt, hogy mi se helyeslünk min­dent föltétlenül, a­mit a nemz. színház produkál, hanem hibának tartanak, azt, a­mi jó, következetesen megta­gadni. Különben a „Főv. Lapok“ ezen kis nézetkülönb­sége valószínűleg nem fog soká tartani,­­— hiszszük, hogy előbbi rokonszenves jóindulata a nemz. színház iránt — az idők balzsamával csakhamar ismét vissza­­térend. — A városi redout termeiben az újonnan szerve­zett pest-budai dalárda vasárnap, e hó 19-kén tartja első dalestélyét. Mű soroz­at: 1. a) Dal-ige. (Z­i­m­ay László 5 db aranyat nyert pályaműve.) b) „Dalra kell“ férfikar Z­i­m­a­y­t­ó­l. 2. „Leteszem a lantot“ solo dal M­oso­­n­y­i Mihálytól, zongorakisérettel énekli T­h­a­i­s­z Pé­ter úr. 3. a) Esti dal, férfikar Mendelssohntól, b) Tavaszi dal, férfikar Mosonyitól. 4. „Te vagy az én életem egy reménye“ magándal Zimay-tól, zon­gorakisérettel énekli Pauli-Markovics Ilka asz­­szony. 5. a) „Dallam“ Kern Gyulától, b) Tanulmány (Etude 25-dik mű. 7. sz.) C h o p i n-tól. c) Magyar rhapsodia Liszt Ferencztől; mindhármat zongorán előadja Kern Gyula ur. 6. „Népdalok“, előadja a da­lárda. 7. „Zord az idő“ magándal Z­­­m­a­y-tól, zongora­­kisérettel énekli Haris Mihály ur. 8. „A víg vándor“ férfikar Mendelssohn-tól. Paul­­-Markovics Ilka asszony, Kern Gyula, Thaisz Péter, és Haris Mihály urak a dalárda iránti szívességből működnek közre. Kezdete este fél 8 órakor. Az előadás után az ét­termekben nemzeti zenetársulat mulattatja a közön­séget. * A „Magyar Sajtó“ szerkesztését, mint azon lap tegnap esti számában jelentetik, Pákh Alberttől az új évnegyed küszöbén ismét e lap régibb szerkesztője Hajnik Károly veszi át. * Tegnap gyönyörű tavaszi napunk volt. Déles­ten ugyan borongósra változott, de nem esett, a vásáros közönség nem kis örömére, mely az utczákat sürgő rajként lepte el. A Pozdech József pesti harangöntő bejelenté a város tanácsánál, hogy gyárában, (gyár-utcza 7. sz.) egy Hajdú-Böszörmény község számára készült 21 mázsás harang van az általa feltalált felszerelési mód szerint elkészítve. A harang, állítása szerint, feltűnően sikerült, s azért megkereste egyúttal a várostanácsot, hogy annak megszemlélésére a lipótvárosi templom­­építési bizottmány néhány tagját küldené ki. * Az első magyar általános biztosító társaságnál a víz-szállítmányi biztosítások már meg­kezdettek. * Folyó hó 12-én buda-tabáni lakos Füli Ferencz ur kocsisa által a Dunaparon a sáros-fürdő irányában fekvő fenyőtalpakon egy buda és egy fekete kalap ta­láltatott, melyek a városi kapitányi hivatalnál tétettek le; minthogy ezen ruhaneműek gyanithatólag oly em­bernek lehettek tulajdonai, ki talán szerencsétlen és végzetszerü halálát a Dunafolyamban kereste és találta fel, ennélfogva figyelmeztetnek az illetők, kiknek ér­dekeltje váratlanul eltűnt volna, hogy fentebb nevezett ruhaneműek megtekintése végett Buda főváros kapitá­nyi hivatalánál jelentkezzenek. * A pesti szálloda­ tulajdonosok és vendéglősök f. hó 29-kén d. u. tartják a „fehér hajónál“ idei köz­gyűlésüket. Jó lenne, ha az utas és fogyasztó közönség is képviselve volna, mert különben azon urak „egy haj­ó“ban fognak evezni s az „á­r“ ellen természete­sen senki sem fog úszni. * A m. kir. természettudományi tár­sulat márt. 8-kán tartott szakgyűlésében K­r­u­s p­e­r J. tanár a noniusról értekezett, mely eszköz három szá­zad óta van használatban, a nélkül, hogy rajta lényege­sebb javítás történt volna; értekező egy bécsi gyűjte­ményben látott egy eltérő szerkezetű noniust, melyet leírván, ezen eszköz elméletét kísérti meg számtani után megállapítani. Ezen tetszéssel fogadott értekezés után Hasenfeld Manó tr­­szk­ácsi fürdő­orvos elő­adja nézeteit az ásványvizek szénsavának képződésé­ről. Miután értekező kiemelte volna azon nagyszerű befolyást, melyet a természettudományok fejlődése is­mereteinkre gyakorolt, egyszersmind figyelmeztet a forrástan legújabb vívmányaira is. A szénsav, mint tudjuk , a földkerekségen igen el van terjedve, majd szabad állapotban lévén, a növények főtápszerét alkotja, majd pedig az ember által fogyasztott vizeket zama­tosakká teszi, a­mennyiben ugyanis még a közönséges kútvíz is hőmérsékének s a lég nyomásának megfelelő arányban tartalmaz szénsavat. Ha ezen állandó szénsav­tartalomnak forrását tekintjük, azt vagy olyan folya­matokban fogjuk találni, melyek bomlással járván, al­kat­elemeikre bomlanak szét, vagy pedig abban, hogy a már hosszabb idő óta létező szénsav a rajta keresztül­folyó vizet kisebb-nagyobb mérvben telíti. Az első for­rás a rothadás­i erjedésnél nem egyéb; mindkét folya­matnál szénsav szabadul, s rothadó vagy egyátalában szétbomló szerves anyagokra mutatnak a föld mélyében eltemetett ősvilági maradványok. Ezen egy folyamat azonban nem képes megmagyarázni az ásványvizek annyira dús szénsav-tartalmát, mely azonban abból ma­gyarázható, hogy az illető források különösen oly he­lyeken erednek, hol a tűzokádói (vulcanismus) tevé­kenység tiszta nyomaira találunk ; tiltakozik értekező azonban azon fölvétel ellen, mintha egyedül ez volna a források szénsavtartalmának okozója; a vulcanicus ki­törések inkább csak útját törték azon a földben rejlő szénsavaknak, melyek tökéletesen el voltak zárva üregek­ben, hasadásokban stb., hogy azonban a földben rejlő mész-összeköttetések mily lényeges szénsav-mennyisé­geket fejlesztenek bizonyos anyagok s a tűz hozzáju­tásakor, az ismeretes. Ezen érdekes értekezés után a gyűlés szétoszlott. * A táviratozás Európa és India közt m. hó 22- kén nyittatott meg, s adatott át a közforgalomnak. Egy f. hó 5-kén est­e Londonból történt kísérlet, Indiával közvetlen után beszélgetni — mint egy szakférfiú közli — nem vezethetett sikerre. London, Haag, Belgium, Németország, Krakkó, Pest, Temesvár, Belgrád, Nizzán és Adrianopolon keresztül Gallipoliig jutott, de tovább nem haladhatott elő, miután Konstantinápoly Bagdaddal távsürgönyöket váltogatott. Adrianopolig a távirati közlekedés oly könnyen ment, mintha két szomszédos állomás érintkezett volna egymással. * Egy 21 éves ifjú, K. Rücking a Theresianumban, Bécsben, szívén lőtte magát. Az intézetben a lövést senki sem hallotta. Atyja a Mária-Terézia rend lovagja, estefelé aggódva fia hosszas elmaradásán — ennek öcscsét az intézetbe küldé: nézze meg, nincs-e valami baja bátyjának? Miután ez a tanulóknál hasztalan kér­dezősködött utána— szobája ajtaján kopogtatott, de választ nem kapott. Az ajtót feltörvén, a homályos szo­bában az ágyon elterülve — egy élettelen hullát lel­tek. Az asztalon többrendbeli levél hevert, közülük egy a szülőkhez intézve, melyben bocsánatukat kéri, de az öngyilkosság okát egyik sem fedezi föl. A V.d. ame­rikai modorú párbajt gyanít, pour la promiére fois avec la traduction franCaise et des notes M. Pavet de Courteille, Paris, a l’imprimerie irapériale. 4859. u. 8. r. Külföld. ANGOLORSZÁG. A felsőház f. hó 9-ki ülésében Clarib­arde lord a külügyi államtitkártól kér­di, ha várjon hajlandó-e a házzal közölni mindazon ér­tesítéseket, melyek netalán a kormány kezében len­nének, alaplatai államok jelen helyzetét ille­tőleg. Russell gróf — erre válaszolva —­ kijelenti, mikép a legutóbbi tudósításokból úgy látszik, hogy a brazíliai kormány egy, 8—9 hadihajóból álló haderőt küldött Montevideóba oly czélból, hogy az ottani kor­mányt elégtételre kényszerítse. A Montevideóban lévő angol követ megjegyzi, hogy semmi kísérletet sem kel­lene tenni a város bombázása végett. A franczia s an­gol admirálok azt hiszik, hogy ama város sem fejthet ki ellentállást, sikerrel kilátással. Azt remélték, hogy a város védelmezése nem fog megkísértetni, a­mennyiben az ellentállás a városra nézve nagy pusztítást vonna maga után. Parancsok adattak ki azon egyének ol­talma iránt, kik az angol kereskedéssel viszonyban ál­lanak. FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur“ közli a Schneider alelnök s R­o­u­h­e­r államminister által, M­o­r­n­y halála alkalmából tartatott beszédeket. R­o­u­h­e­r Morn­y-nak ezen szavaira emlékeztet: „A szabadságot csupán békés után, egy szabadelvű fe­jedelemnek egy mérséklett népképviseletteli őszinte egyetértése által lehet megalapítni.“ A senatusf. hu 10-diki ülésében a felirati vita folytattatván, Goulhot de St. Germain először is az általános helyzetet ve­szi szemügyre, mit kielégítőnek talál; azon reményét fejezi ki, hogy Francziaország seregének egy részét rövid időn elbocsátandja. Erre a közerkölcsiség állapo­tára tér át, melynek — szerinte — a jövőre nézve ag­godalmakat kell gerjesztenie. A franczia társadalom egy új baj martalékává lett. A társadalom nem veszte el ugyan a jó iránti érzékét, azonban bizonyos eszmék az élvezetek fölizgatására, s ennek következtében nye­részkedésekre ösztönöznek. Ez ellen gátat kell vetni, de nem szabályok, hanem a jó példa hatalma által. E tekintetben a kormány a közszellemre erős befolyást gyakorolhat, az általa kinevezett számos hivatalnokok útján. De a kormány befolyása nem elegendő oly tár­sadalmi helyzet előállítására, mely a munka szeretetén, s a rend szellemén nyugszik. A társadalom felsőbb osz­tályaihoz is fölhívást kell intézni, nehogy rész példájuk a többi osztályokra is elragadjon. Ezen sajnos befolyás alatt az ifjúság elromlik, s az új nemzedék fölött az élv­vágy uralkodik , azonban a baj nem orvosolhatlan. Erre az általános vita befejeztetvén, a fölirat 12 első fejezete szinte vita nélkül elfogadtatik. A 13. §. (az állam s egyház közti viszonyok) fölötti vitában leg­inkább Donnet s Mathieu tábornokok beszédei érdemelnek említést. Donnet bibornok nem akarja az encyclica által előidézett ingerültséget növelni; ellenkezőleg azért emelt szót, hogy a két hatalom közti egyetértés szellemében működjék. A pápa —­ szerinte — csupán

Next