Sürgöny, 1865. március (5. évfolyam, 49-74. szám)
1865-03-16 / 62. szám
úgy mint a Bánságban működése arányához képest egyforma fizetést lehetene adni. Csak ezen solidaritás mellett van a fizetési osztályoknak értelme. A m. hó 24-ei ülésben elkülönözve a károlyvárosi egyházmegye dotatiójának kérdése vétetett tárgyalásba. Ezen egyházmegye magában foglalja a I. Ferencz József Császár, a liccai, ogulini, ottocsáni, sluini, 1. sz. bánsági határőrezredet, Károlyváros s Fiume kir. városokat, s a horvát partvidék némely görög-keleti községeit. A kiterjedt fekvés török-Norvátország közvetlen közelében, a néha igen kedvezőtlen területi viszonyok, főleg pedig a lakosság szegénysége ama nagy akadályok, melyek a g.-keleti hitsorsosok műveltségének útjában állanak. Itt mindenek előtt mivelt s loyális papokra van szükség. Hogy pedig tehetséges ifjak papokká képeztethessenek, erre nézve pénzre van szükség, s ennek egy vagyontalan tartománybani előszerzése a nap nagy feladata. Zastavnikovics ezredes s Ostojics százados a legutóbbi jelentésünkben említett soldaritásban találták föl az egyetlen kisegítő eszközt, s azt meleg szavakkal szívére köték a congressusnak. Fájdalomindítványuk megbukott. Erre a károlyvárosi egyházmegye követei egyesültek, a dotatiónak az egyházmegyében solidáris előszerzése végett. Már Matievics esperes az ülés kezdetén fölolvasá a megállapított indítványt. E szerint a lakosságtól nem lehet fejenkint 20 ujkrnál nagyobb járulékot kívánni. A követek tehát a lelkészeket illetőleg 3 fizetési osztályban állapodtak meg; az első a 2000 s több lélekre 700, a második az 1500—2000 lélekre 500, s a harmadik az 1500-on aluli lélekszámra 400 ftban állapíttatott meg. Az esperesek száma 6-ra szállíttatott le, 900 ftnyi fizetéssel. A rendszeresített káplánok csak 400 ftnyi fizetést húznának. Ezen takarékos dotálás daczára 6892 ftnyi hiány mutatkozik, mely a congressus által a fönálló pénzalapokból lenne megszavazandó, — ellenben a fáratelek kártérítésének 100 ftnyi fölemelése iránt . Felségéhez legalázatosabb kérvény intéztetnék. Mikovics főszolgabíró indítványára, miután Miletics, Hadzics s Volics ügyvéd is a mellett szóltak, az évenkint kimutatandó járulék, 7000 ftnyi összegig, az átalános nemzeti alapló részhangulag megszavaztatott, valamint a kérvény benyújtása is helyeseltetett. Erre Matievics esperes fölolvassa a fárak megállapított leszállítását, s fizetési osztályokrai fölosztását, mi szintén öszhangulag elfogadtatik. Hosszas vita után, melyben főleg Ken ge rac püspök, Biga ezredes, Milutinovics esperes s Miletics vesznek részt, még az előterjesztmény 20. §-a, az ad personam káplánok tetszés szerinti fölállítására vonatkozólag, elmellőztetik, hogy a papok számának igazolatlan szaporítása, s a nepotismus meggátoltassák. A 25-ei ülésben a pakráczi egyházmegye járáinak leszállítása s fizetési osztályokrai fölosztása került napirendre. A fölosztás mind a cs. k. biztos, mind Miletics által több esetben igazolatlannak találtatik s kijavittatik. — Ostojics százados pontos fölvilágositásokat ad az egyes fárák viszonyairól s a kisebb fizetési osztályokra a leszállítást támogatja. Cupovics s Babics esperesek azt ellenzik, azonban Mikovics föszolgabiró által megczáfoltatnak s a congressusnál nem találnak meghallgattatásra. Végül az összes leszállítási s fölosztási jegyzékek kinyomatása elhatároztatik, hogy igy azokat minden követ megtekinthesse s a második fölolvasásnál kiigazításokat indítványozhasson. — Erre még következő, a bizottmányban megállapított, s Miletics által előadott átmeneti határozatok fogadtattak el öszhangulag. 1. Ott, hol egy templomnál több lelkész működik s egyikük sem esperes , a legrégebben fölszentelt lelkész fog működni főnökül s a többiek s számfölöttieknek tekintetni. — Hol ily számfölötti lelkészek vannak, minden megürült hely a többi lelkészek előléptetése, — ha pedig a leszállított szám túl nem haladtatik , pályázat által töltetik be. — 2. Mig a lelkészek a leszállított számra nem kevesbültek, a megürült helyek csak a kitűnő lelkészekkel s káplánokkal töltethetnek be, s ha azok egyike sem pályázik, csak akkor lehet hittanulókat is ajánlani a községnek választás végett. 3. Ama helyeken, hol annyi lelkész van, mint a leszállítás szerint határoztatok meg, a papság leszállítása iránti szabályzat 1866. jan. 1-vel lép hatályba, még pedig, a hol többen közölük egyenlő fizetéssel vannak alkalmazva, föltétlenül, ahol pedig egyenlőtlen fizetésűek vannak, akkép, hogy a lelkészeknek az osztályszerű fizetések összegét egymás közt mindaddig egyenlően kell fölosztaniok, míg olyanok vannak a helységben. Később a fizetési osztályok a nem alkalmazott papok fölszentelésének ideje szerint lépnek életbe. Dr. Me tic ily solidaritást teljesen átlát, de azt gondolja, hogy elfogadtatására semmi remény, s ezért a dotatio kérdésében a fizetési osztályok mellett van, mivel ezek alapja főként a lélekszám, így hozható be leginkább a fizetés egyenlősítése, a túlságos beneficiumok eltörlése, s a reclamatiók megszüntetése. Igaz, hogy némely helyen, hol nagy a lélekszám, talán félényi fizetést fog a pap hozni, mint kisebb községekben. Túlfelől azonban egyéb cultus-ügyekre majd a nagyközségek többet áldoznak, mint eddig. Egyszersmind átalános segélyalap felállítását indítványozza, melyből a legcsekélyebb fizetésre sem képes kis községek kiadásai lennének fedezendők. Ezután Milutinovics esperes és Hadzsics szólottak a fizetési osztályok mellett. Matievics esperes azt fejtegeti, miért kell a károlyvárosi egyházkerület részére a külön fizetési osztályokat meghatározni. Ostojics kapitány a fent előadott modorban nyilvánítja nézetét a solidaritást illetőleg. Mikovics többe megköszöni az ilyen solidaritást. Trifunac alispán a zsinati előterjesztmények mellett szól. Milekics őrnagy ismét a fizetési osztályzatokról beszél. A patriarcha azt véli, a fizetés minimumának meghatározása szükséges. A többire nézve a zsinati előterjesztvények elfogadását indítványozza. Ismét a szavazáskor a 400 ft minimum határozattá lesz. Ostojics kapitány szerint a károlyvárosi szakráczi egyházközségek fizetési osztályzatának elvileges jelentősége így elvész, mivel az értekezlet csak a minimumot garantírozza. Az értekezlet vitáinak folytatása másnapra halasztatván, a cs. k. biztos jelenti, hogy Schaguna érsek, Ivackovic püspök s a román követ megérkezett, s igy a 1. f. rendelet szerint egy bizottmány választandó, mely az alapítványok s zárdák elosztását egyenlően eszközölje. — Carnojevics követ kivánja a románok személyes megjelenését, s kivonatuk közlését, ha személyesen nem, legalább írásban; más eljárás a congressus méltóságát sérti. Miletics tdr. azt akarja, hogy a congressus törvényes befolyása biztosittassék, s a választandó bizottmánynak utasítás adassék, a zsinati végzéseket illetőleg. A cs. kir. biztos azt véli, hogy oly bizottmány választása nincs a congressus méltóságán alul, mely a románokkali kiegyenlítést eszközölje. Biga ezredes helyén látja, hogy a cs. k. biztos jelenlétében adják elő kivonataikat a románok, s a bizottmány választása ellen van. Mirekics őrnagy egyetért Carnojevicscsel, s követeli a románok megjelenését s megbízásuk előmutatását. Ha meg nem jelennek, foglalják el helyeiket a szerbek. M ikovics szintén Carnojevics mellett szól. A cs. kir. biztos kijelenti, hogy ily ellenkezés ezen osztozási ügyben al. f. rendelet ellen, azt eredményezi, hogy ez ügy a törvényszék elé kerül, s minthogy ez felesleges, ne gördítsenek a kiegyenlítés elé akadályokat. Miután Miletics az értekezlet jogait erősebb szavakkal védelmezte, s a patriarcha Carnojevics indítványát osztotta volna, hozzátévén , hogy a románok számára egy krajczár sem hagyandó fen : a cs. k. biztos, rájuk hagyván a bizottmány megválasztását, az ülést bezárta. A febr. 21-ki ülésben Popics esperes szólt a fizetési osztályok mellett, Vojics ez ellen, s ismét Miljetics őrnagy, Milutinovics esperes, Hadzics és Miletics tr. a mellett. Szavazáskor 12 ellen 34 szótöbbséggel következő fizetési osztályzatok fogadtattak el: I. oszt. 1800 lélektől fölfelé 1000 ft; II. oszt. 1600—1800-ig 800 ft; III. oszt. 1400—1600-ig 700 ft; IV. oszt. 1100—1400 ig 600 ft; V. oszt. 900—1100-ig 500 ft; VI. oszt. 700—900 lélekig 400 ft. Ezután azonnal a főegyházkerületek járainak kevesbítését vették elő, s a meghagyandóknak a fizetési osztályzatokba beosztását, mely alkalommal a lélekszám zsinórmértékül épen nem vétetett. Febr. 22-kén a temesvári, verseczi és budai egyházkerülettel szintén igy bántak. Az ülés végén Carnojevics azon indítványt tette, hogy a magyarországi görög nemzetiséghez tartozó fárak, amennyiben a szerb patriarcha alatt akarnának maradni, a congressusbani részvétre felszólíttassanak, vagy legalább ne ignoráltassanak. Megnyugtatásuk a patriarchára bizatott. Turin, (Rivoli) mart. 11. (Eredeti levél.) A király visszautazott Florenczbe; a ministerek egy része, Carignano és Amadeus herczegek már több nap óta ide érkeztek . — Oddond, a király harmadik fia súlyos betegségben fekszik, s ez véget vetett minden mulatságnak. Közel vagyunk egy ministeriális krcsishez; La Marmora és a többi ministerek között megszűnt a jó egyetértés; vagy ezeknek, vagy amannak el kell a ministeriumot hagyni, ha csak ki nem békülnek ; majd meglássuk! — most csak annyit tudunk, hogy a viszálkodás a király Turinba utazása fölött tartott tanács alkalmával kezdődött, és hogy azon utazás adott rá indokot. A halálbüntetés eltörlése felett a követkamrában még mindeddig mit sem végeztek; a követek már több nap óta ragyoghatják szónoki képességüket: ki ellene, ki mellette szavaz, a ministérium ellene van. (Egy mai távirat már közli az eredményt. Szerk.) Azon hir kering itt, hogy Sella pénzügyminister 600 millió franknyi kölcsön megszavazását fogja kérni a követek házától, — de nem állok jót ezen hir valóságáért. — a parlament elé az 1865-ik évi költség igy jelentetett be : kiadás .... 876,639,309 frank 29 ct. bevétel .... 669,438,563 „ 14 „ deficit .... 207,200,746 „ 15 „ Martius 4-én kelt és tegnap közhírré tett királyi engedély következtében, mindazok, kik az 1848-, 49-, 59-, 60-, 61-ik évi hadjáratokban részt vettek, mellüket ezüst éremmel diszithetik, melynek egyik oldalán a király képe, és „II. Victor Emánuel Olaszország királya“ felirat van, a másikon pedig Olaszország nő alakba képezve, a savoyai keresztre támaszkodik és ezen körirat „Olaszország egysége és függetlensége harczaiért“, — a szalag, melyre függesztve van, háromszinü, s arra ép annyi ezüst pánt alkalmazandó, valahány a fent nevezett években vivott csatákban részt vett az illető. — Körülbelül 200 ezernek lesz joga ezen emlékjelet viselni. Valamenyi hírlapjaink a schleswig-holsteini herczegségekre vonatkozó hírekkel — ezek jövője — és az Austria s Poroszország között ebből származott viszonyok leirásával foglalkoznak; azokat százfélekép adják elő és abból ugyanannyi viszonyokat következtetnek. Egy azt írja, hogy Austria az utolsó porosz jegyzéket nem igen kedvezőleg fogadta; egy másik, hogy Austria megengedte a herczegségek bekeblezését Poroszországba, azon feltétel mellett, hogy Poroszország köteles lesz segíteni Austriát háborús eventualitások alkalmával; egy harmadik legvalószínűbbnek azt állítja, hogy Austria soha sem fogna abba beleegyezni, mert ezáltal gyöngítené azon befolyását, melyet gyakorol jelenleg a német confoederatióhoz tartozó többi államok felett; egy szóval: lapjainkból valóban nem tudnák ki, hogy kinek kelljen hitelt adni. A kormány minden hivatalnoknak, ki a főváros áttétele alkalmával Florenczbe átköltözni lesz kénytelen, 100 frank fejenkénti gratificatiót rendelt minden családjához tartozó személyre, s ezenkívül a két első évben idét fogja megtéríteni a lakásbérnek, mely, mint tudva van, rendkívül fölemeltetett a florenczi házigazdák által; e végre 1,200,000 frank költség engedtetett a belügyministernek. A római udvarnak hivatalosan jelentetett Montebello tábornok által, hogy május 1-jén elhagyandja a római birodalom Viterbo kerületében fekvő Sanfront, franczia dandár, Olaszországot, e módon megkezdődik a két évre kitűzött visszavonatása az Olaszországban tanyázó franczia hadtestnek; ezen hír kedvező benyomást tett itt Turínban. (A „France“ e hírt minap megcáfolta. Szerk.) E napokban napfényt látott itt Turinban egy könyv „Julius Caesar élete“ czim alatt; de nem az, melyet III. Napóleon császár irt, hanem egy Drs anonim név alatt rejlő íróé; a könyv egész tartalma Napóleont gúnyolja, és Caesárját nevetségessé igyekszik tenni; mii mi mi i ni—i—i ni mmii in un.mini i mm iiiimi—m ezen kiadás, ámbár sequestráltatott a fiskus által, mégis alattomban több ezer példányt adtak el. Pinelli, egy az olasz sereg legjobb tábornokai közül, meghalt a múlt héten Bolognában; ugyanazon Pinelli ez, aki a Terra di Lavoroi kerület katonai parancsnokságától elmozdíttatott 1862-ben, mivel a pápa és papság ellen igen hevesen kikelt egy napi parancsában , még alig volt 40 éves. Szigora oly hírhedt vóla, hogy életében olasz Muravieff melléknévvel tisztelték meg a nápolyiak. Motto St. Anastasia mellett, Siciliában, egy rendkívüli esemény adta magát elő, egy1200 láb magas hegy lesülyedt, úgy hogy csupán a tetején díszlett magas fák hegyei látszanak ki a földből, körülötte por és hamuval van a tér fedve mintegy 300 ölnyi radiusra, s habár ez távol esik is az Etnától, mégis azt tartják, hogy ez az Etna jelen kitörésének következménye. Coppolone brigáns-főnök bandája vereséget szenvedett. — Mint legujabbat írhatom, hogy Napoleon herczeget várják ide nejével. A herczeg egy a „Napoleon család története“ czimü könyv írásával foglalkozik, s ezen utazás azon tárgyra vonatkozó hiteles adatok beszerzése végett történik. V. G. Míg mindezen források, s sok mások, melyeket azóta merész utazónk Vámbéry Annia felfedezett, lefordítva, értelmezve nem lesznek, addig történetünk hézagos, homályos, zavart s érthetetlen marad. Bár ne hangzanék el a szó a pusztában, bár műveljék mentül többen a kelet íróit azért, hogy azon kincseket, melyek az avatatlan előtt érthetetlen hyeroglyphekben rejlenek, megláthassák, s történetírásunk javára feldolgozzák. Kun Pál: Napi újdonságok. Pfeifer Nándor könyvkereskedésében épen most jelent meg külön kiadásban azon jeles beszéd, melyet O mga Danieik János püspök a pesti Lipót- és a budavári Minasszonyunk templomok ügyében a budai városház teremében tartott. Miután az egész bevétel — a nyomtatási költségeket maga a fentisztelt szónok-püspök fedezvén — az emlitett templomok kiépítésére van szánva, óhajtjuk, hogy e díszes füzetbe az összes hazai közönség részéröl oly kelendőségben részesüljön, mely azt mind a valóban kegyeletes és nemzeti érdekű czél, mind a szónoklat kitűnő magasztos tartalmánál fogva megilleti. Ara a mennél szélesb körökbeni elterjedés tekintetéből 20 krra van szabva. * A „Főv. Lapok“ a nemz. színház felett egy kis ellenkezésbe jött velünk, mely azonban nem fog áthidalhatlan hézagot képezni közöttünk. Rósz néven veszi abbeli örömünket, hogy a nemz. színház számadásai az idén kedvezőbb eredményt fognak kitüntetni, mint a múlt években, — vagy annak örvendenénk inkább, ha nyakig úszik adósságban? Igen, de — úgymond a „Főv. Lapok“ — a nemz. színház nem pénzintézet; nézzünk inkább az előadások minőségére. Mind a két tétel helyes. De azt mi se mondtuk, hogy anyagi érdekei vannak csupán, vagy hogy művészeti eredményeiben minden tökéletes. Azonban a „Főv. Lapok“ se fogják állítani, hogy az adósságok tisztázása — mit örömmel említettünk — absolute a művészet kárára lenne, vagy hogy azért állna a színház most anyagilag jobban, mert a művészet ott hanyatlik. Ezt csak abban az esetben engednék meg a „Főv. Lapokénak, ha azt tudná bizonyítani, hogy a nemz. színház jövedelmeit állásával és rendeltetésével homlokegyenest ellenkező dolgokkal keresi, péld. hogy aljas possék , vagy más térre tartozó szemfényvesztők és kötéltánczosok hozzák neki a jövedelmet. A „Főv. Lapok“-nak abban tökéletesen igaza van, hogy mi sem hallgattuk el az előadások árnyékoldalait se operában se drámában; — de mit bizonyít ez ? csak azt, hogy mi se helyeslünk mindent föltétlenül, amit a nemz. színház produkál, hanem hibának tartanak, azt, ami jó, következetesen megtagadni. Különben a „Főv. Lapok“ ezen kis nézetkülönbsége valószínűleg nem fog soká tartani,— hiszszük, hogy előbbi rokonszenves jóindulata a nemz. színház iránt — az idők balzsamával csakhamar ismét visszatérend. — A városi redout termeiben az újonnan szervezett pest-budai dalárda vasárnap, e hó 19-kén tartja első dalestélyét. Mű sorozat: 1. a) Dal-ige. (Zimay László 5 db aranyat nyert pályaműve.) b) „Dalra kell“ férfikar Zimaytól. 2. „Leteszem a lantot“ solo dal Mosonyi Mihálytól, zongorakisérettel énekli Thaisz Péter úr. 3. a) Esti dal, férfikar Mendelssohntól, b) Tavaszi dal, férfikar Mosonyitól. 4. „Te vagy az én életem egy reménye“ magándal Zimay-tól, zongorakisérettel énekli Pauli-Markovics Ilka aszszony. 5. a) „Dallam“ Kern Gyulától, b) Tanulmány (Etude 25-dik mű. 7. sz.) C h o p i n-tól. c) Magyar rhapsodia Liszt Ferencztől; mindhármat zongorán előadja Kern Gyula ur. 6. „Népdalok“, előadja a dalárda. 7. „Zord az idő“ magándal Zmay-tól, zongorakisérettel énekli Haris Mihály ur. 8. „A víg vándor“ férfikar Mendelssohn-tól. Paul-Markovics Ilka asszony, Kern Gyula, Thaisz Péter, és Haris Mihály urak a dalárda iránti szívességből működnek közre. Kezdete este fél 8 órakor. Az előadás után az éttermekben nemzeti zenetársulat mulattatja a közönséget. * A „Magyar Sajtó“ szerkesztését, mint azon lap tegnap esti számában jelentetik, Pákh Alberttől az új évnegyed küszöbén ismét e lap régibb szerkesztője Hajnik Károly veszi át. * Tegnap gyönyörű tavaszi napunk volt. Délesten ugyan borongósra változott, de nem esett, a vásáros közönség nem kis örömére, mely az utczákat sürgő rajként lepte el. A Pozdech József pesti harangöntő bejelenté a város tanácsánál, hogy gyárában, (gyár-utcza 7. sz.) egy Hajdú-Böszörmény község számára készült 21 mázsás harang van az általa feltalált felszerelési mód szerint elkészítve. A harang, állítása szerint, feltűnően sikerült, s azért megkereste egyúttal a várostanácsot, hogy annak megszemlélésére a lipótvárosi templomépítési bizottmány néhány tagját küldené ki. * Az első magyar általános biztosító társaságnál a víz-szállítmányi biztosítások már megkezdettek. * Folyó hó 12-én buda-tabáni lakos Füli Ferencz ur kocsisa által a Dunaparon a sáros-fürdő irányában fekvő fenyőtalpakon egy buda és egy fekete kalap találtatott, melyek a városi kapitányi hivatalnál tétettek le; minthogy ezen ruhaneműek gyanithatólag oly embernek lehettek tulajdonai, ki talán szerencsétlen és végzetszerü halálát a Dunafolyamban kereste és találta fel, ennélfogva figyelmeztetnek az illetők, kiknek érdekeltje váratlanul eltűnt volna, hogy fentebb nevezett ruhaneműek megtekintése végett Buda főváros kapitányi hivatalánál jelentkezzenek. * A pesti szálloda tulajdonosok és vendéglősök f. hó 29-kén d. u. tartják a „fehér hajónál“ idei közgyűlésüket. Jó lenne, ha az utas és fogyasztó közönség is képviselve volna, mert különben azon urak „egy hajó“ban fognak evezni s az „ár“ ellen természetesen senki sem fog úszni. * A m. kir. természettudományi társulat márt. 8-kán tartott szakgyűlésében Krus per J. tanár a noniusról értekezett, mely eszköz három század óta van használatban, a nélkül, hogy rajta lényegesebb javítás történt volna; értekező egy bécsi gyűjteményben látott egy eltérő szerkezetű noniust, melyet leírván, ezen eszköz elméletét kísérti meg számtani után megállapítani. Ezen tetszéssel fogadott értekezés után Hasenfeld Manó trszkácsi fürdőorvos előadja nézeteit az ásványvizek szénsavának képződéséről. Miután értekező kiemelte volna azon nagyszerű befolyást, melyet a természettudományok fejlődése ismereteinkre gyakorolt, egyszersmind figyelmeztet a forrástan legújabb vívmányaira is. A szénsav, mint tudjuk , a földkerekségen igen el van terjedve, majd szabad állapotban lévén, a növények főtápszerét alkotja, majd pedig az ember által fogyasztott vizeket zamatosakká teszi, amennyiben ugyanis még a közönséges kútvíz is hőmérsékének s a lég nyomásának megfelelő arányban tartalmaz szénsavat. Ha ezen állandó szénsavtartalomnak forrását tekintjük, azt vagy olyan folyamatokban fogjuk találni, melyek bomlással járván, alkatelemeikre bomlanak szét, vagy pedig abban, hogy a már hosszabb idő óta létező szénsav a rajta keresztülfolyó vizet kisebb-nagyobb mérvben telíti. Az első forrás a rothadási erjedésnél nem egyéb; mindkét folyamatnál szénsav szabadul, s rothadó vagy egyátalában szétbomló szerves anyagokra mutatnak a föld mélyében eltemetett ősvilági maradványok. Ezen egy folyamat azonban nem képes megmagyarázni az ásványvizek annyira dús szénsav-tartalmát, mely azonban abból magyarázható, hogy az illető források különösen oly helyeken erednek, hol a tűzokádói (vulcanismus) tevékenység tiszta nyomaira találunk ; tiltakozik értekező azonban azon fölvétel ellen, mintha egyedül ez volna a források szénsavtartalmának okozója; a vulcanicus kitörések inkább csak útját törték azon a földben rejlő szénsavaknak, melyek tökéletesen el voltak zárva üregekben, hasadásokban stb., hogy azonban a földben rejlő mész-összeköttetések mily lényeges szénsav-mennyiségeket fejlesztenek bizonyos anyagok s a tűz hozzájutásakor, az ismeretes. Ezen érdekes értekezés után a gyűlés szétoszlott. * A táviratozás Európa és India közt m. hó 22- kén nyittatott meg, s adatott át a közforgalomnak. Egy f. hó 5-kén este Londonból történt kísérlet, Indiával közvetlen után beszélgetni — mint egy szakférfiú közli — nem vezethetett sikerre. London, Haag, Belgium, Németország, Krakkó, Pest, Temesvár, Belgrád, Nizzán és Adrianopolon keresztül Gallipoliig jutott, de tovább nem haladhatott elő, miután Konstantinápoly Bagdaddal távsürgönyöket váltogatott. Adrianopolig a távirati közlekedés oly könnyen ment, mintha két szomszédos állomás érintkezett volna egymással. * Egy 21 éves ifjú, K. Rücking a Theresianumban, Bécsben, szívén lőtte magát. Az intézetben a lövést senki sem hallotta. Atyja a Mária-Terézia rend lovagja, estefelé aggódva fia hosszas elmaradásán — ennek öcscsét az intézetbe küldé: nézze meg, nincs-e valami baja bátyjának? Miután ez a tanulóknál hasztalan kérdezősködött utána— szobája ajtaján kopogtatott, de választ nem kapott. Az ajtót feltörvén, a homályos szobában az ágyon elterülve — egy élettelen hullát leltek. Az asztalon többrendbeli levél hevert, közülük egy a szülőkhez intézve, melyben bocsánatukat kéri, de az öngyilkosság okát egyik sem fedezi föl. A V.d. amerikai modorú párbajt gyanít, pour la promiére fois avec la traduction franCaise et des notes M. Pavet de Courteille, Paris, a l’imprimerie irapériale. 4859. u. 8. r. Külföld. ANGOLORSZÁG. A felsőház f. hó 9-ki ülésében Claribarde lord a külügyi államtitkártól kérdi, ha várjon hajlandó-e a házzal közölni mindazon értesítéseket, melyek netalán a kormány kezében lennének, alaplatai államok jelen helyzetét illetőleg. Russell gróf — erre válaszolva — kijelenti, mikép a legutóbbi tudósításokból úgy látszik, hogy a brazíliai kormány egy, 8—9 hadihajóból álló haderőt küldött Montevideóba oly czélból, hogy az ottani kormányt elégtételre kényszerítse. A Montevideóban lévő angol követ megjegyzi, hogy semmi kísérletet sem kellene tenni a város bombázása végett. A franczia s angol admirálok azt hiszik, hogy ama város sem fejthet ki ellentállást, sikerrel kilátással. Azt remélték, hogy a város védelmezése nem fog megkísértetni, amennyiben az ellentállás a városra nézve nagy pusztítást vonna maga után. Parancsok adattak ki azon egyének oltalma iránt, kik az angol kereskedéssel viszonyban állanak. FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur“ közli a Schneider alelnök s Rouher államminister által, Morny halála alkalmából tartatott beszédeket. Rouher Morny-nak ezen szavaira emlékeztet: „A szabadságot csupán békés után, egy szabadelvű fejedelemnek egy mérséklett népképviseletteli őszinte egyetértése által lehet megalapítni.“ A senatusf. hu 10-diki ülésében a felirati vita folytattatván, Goulhot de St. Germain először is az általános helyzetet veszi szemügyre, mit kielégítőnek talál; azon reményét fejezi ki, hogy Francziaország seregének egy részét rövid időn elbocsátandja. Erre a közerkölcsiség állapotára tér át, melynek — szerinte — a jövőre nézve aggodalmakat kell gerjesztenie. A franczia társadalom egy új baj martalékává lett. A társadalom nem veszte el ugyan a jó iránti érzékét, azonban bizonyos eszmék az élvezetek fölizgatására, s ennek következtében nyerészkedésekre ösztönöznek. Ez ellen gátat kell vetni, de nem szabályok, hanem a jó példa hatalma által. E tekintetben a kormány a közszellemre erős befolyást gyakorolhat, az általa kinevezett számos hivatalnokok útján. De a kormány befolyása nem elegendő oly társadalmi helyzet előállítására, mely a munka szeretetén, s a rend szellemén nyugszik. A társadalom felsőbb osztályaihoz is fölhívást kell intézni, nehogy rész példájuk a többi osztályokra is elragadjon. Ezen sajnos befolyás alatt az ifjúság elromlik, s az új nemzedék fölött az élvvágy uralkodik , azonban a baj nem orvosolhatlan. Erre az általános vita befejeztetvén, a fölirat 12 első fejezete szinte vita nélkül elfogadtatik. A 13. §. (az állam s egyház közti viszonyok) fölötti vitában leginkább Donnet s Mathieu tábornokok beszédei érdemelnek említést. Donnet bibornok nem akarja az encyclica által előidézett ingerültséget növelni; ellenkezőleg azért emelt szót, hogy a két hatalom közti egyetértés szellemében működjék. A pápa — szerinte — csupán