Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)

1865-05-30 / 123. szám

berek s állatok a habzó vizet maguk előtt látva szom­­jan halhatnának, —ezen régiókban csak ritka és gyors forrásokat találhatni. Mexikónak sivatag vidékeit ennélfogva nem kel­lene védelmezni. A támadás visszautasítását Bazaine tábornagy bátran az éghajlatra s a vad apaches-ekre bizhatja, kik az idegen berontásokat területükre nem fogadnák barátságosan. Az egyenes védelem tehát csak a parthoz legközelebb fekvő tartományokra szorítkoz­hat­ik. A jelenleg foganatosítás alatt lévő műveletekből látjuk, hogy valóban ez a tábornagynak szándéka. Cas­­tagny Iooknak éjszaknyugaton működő hadteste már­is birtokába ejte Guayamát Sonorában, hogy Mexico leg­­éjszakibb tartományainak meghódítására hadműveleti alapot teremtsen, s egy másik franczia hadtest a Rio Grandétól Matamoras felé nyomul elő, hogy a császár­ságtól ismét elpártolt Cortina kormányzót megfenyítse. Ez irányban még több erősítések is fognak valószínű­leg menni, minthogy Juarez védelme súlypontját Mon­­tereybe, Nuevo-Leon fővárosába téve, valószínűleg azért, mert Ortega önkénteseit Texason keresztül várja. Mint fönt említve volt, valószinüleg itt is meg­­hiusuland­ó kísérlet. A magyarországi leghíresebb agyagbá­nyák vol. Magyarországban, mely nemes érczekben s külön­féle ásványokban oly igen gazdag, az agyagföldnek is mindenféle nemet találtatnak. Közönséges tégla-, azután cserép-, kőedény-agyag sok s részben kitűnő találtatik Bihar, Baranya, Nógrád, Gömör, Szepes, Szathmár, Veszprém, Zólyom, Pozson, Temes és Krassó vármegyékben. Sőt a porczellánagyag sem ritkaság nálunk, és pedig kitűnő minőségű, mert a hires bécsi porczellán­­hoz Dubrinics ungmegyei faluból hordanak agyagot, melynek ott a prágai és passaui porczellánföldekkel kell versenyezni. Azonban a tűzálló agyag, mely üveghuták­ban olvasztó tégelyek készítésére alkalmas lett volna, eddig csak Bihar vármegyében, Nagyváradhoz keletre 4 mértföldre, a Sebes-Körös völgyében Rév és Son­­k­o­l­y­o­s faluk határában találtatott. De legközelebb a magyar természettudományi társulat ülésében Kubinyi Ferencz úr jelentéséből úgy értesültünk , hogy Nógrád megyében Uhorszka falunál a révi és sonkolyosihoz hasonló tűzálló agyag fedeztetett fel, s hogy ez már rendes bányákban is ása­­tik. E tudósítás annyival örvendetesebb, mert a révi agyagnak mázsája itt Pesten 4 forintba is belekerült, holott az uhorszkai az olcsóbb szállítás miatt tetemesen jutányosabban lesz kapható. Az uhorszkai agyagbánya az említett gyűlésben bővebb ismertetést nyervén, többekre nézve nem lesz ta­lán érdektelen, ha a híres révi és sonkolyosi agyagbá­nyák környékének geológiai képletét adandjuk. A Sebes-Körös völgyét bezáró hegyek alkatré­szeinek hosszadalmas ismertetésébe bocsátkozni nem akarván, itt csak azt jegyezzük meg, hogy a Sebes- Kőrös déli oldalán, Feketetó és Csúcsa környékén a trachitokat csillámpala váltja fel, mely sok gránátot zár magába, kivált a Nyagra pataknál, s délfelé Remecz vidékéig terjed. Feketetótól délre egy mérföldre a csillámpalán már trachitporfir tódult keresztül, s részint triász, meg liaszféle mészkövek fedik el. Bucsa ..és Csarnaházánál a csillámpalát fedő másodkori rétegek vereses, meg fe­hér kvarczitféle homokkövekkel, Ponornál és Korniczel­­nél a werfeni rétegekhez hasonló homokkövekkel és márgákkal kezdődnek. Erre Korniczel, Bucsa, Csarnoháza, Ponor, Re­­meczel környékein, s a Körös völgye legmélyebb pont­jain , Bucsa és Sonkolyos közt vékony-lemezü, te­kercses duzzadványok által jelezett guttenstein-féle mészkövek következnek. Ezek fölött világosabb, szür­ke és végre fehér tömeges, de néha szemcsés mész­kövek települnek, melyekben itt-ott klárisnyomok lát­hatók. A triász-képződményhez tartozó azon mészkövek után a liasz-csoport alsó rétegei, tudniillik vereses, vagy fehér kvarczos homokkövek következnek, melyek gyakran nagy pontokat alkotnak, mint Rikosdnál, hon­nan Nagyvárad burkoló kövei kerülnek. Vidéki levelek. P.-Ladány, máj. 25. Tegnap jó esőnk volt; a már-már csüggedt remények újra kizöldültek; az Ínség­től nem lesz szükség tartanunk, melynek rémképe a legirtóztatóbb alakban kezdett előtünedezni; őszi ve­tésünk azonban már nem adja meg a közép­termést se, a tavasziak még kipótolhatják, a­mit az őszinél elvesz­tettünk, ha az egek csatornái gyakrabban megnyílnak felettünk. E népes mezőváros társas élete nem nagyon ele­ven, bárha az értelmiség meglehetős számmal van. Min­denki gazdasági ügyekkel van elfoglalva, a tanyákon munkálkodnak, ott gyönyörködnek nagy kiterjedésű dohány-ültetvényeikben. Az irodalom kevés pártfogás­ban részesül. (Pedig a tanyai magányban egy jó könyv nem felesleges. Szerk.) Sok hiányzik még. Nincs községi könyvtárunk, olvasó egyletünk s más közczéjú intézetünk. A ment­ség itt is az időviszonyok,­­ magunkra nem vetünk soha, pedig áldoznunk szükség ott, hol közös szellemi viszonyok felvirágoztatásáról van szó. E derék magyar község megérdemelné, ha ten­nénk érte valamit. Megemlítem még, hogy városunk tanácsa belátva a befásitás szükségét, a helyi uradalomtól több ezer akáczcsernetét vett, s azzal a főutczát beültetteté, jövőre azt továbbfolytatni akarván. Ez jól van igy, a kiszabott­­hivatali teendők nem zárják ki, hogy egyebekben is a népnek anyagi jólétét s szellemi fejlődését elő ne mozdítsuk. Most elég ennyi előleg; adja az ég, hogy jövőre e népes mezőváros haladásáról többet, érdekesebbet je­lenthessek. B. Tetétlen, (Szabolcs) május 27. Az á­r­v­a ü­g­y mindenesetre a legfontosabb törvénykezési életünkben; ennek felkarolása, szigorú ellenőrzése a törvényszékek egyik legkiválóbb feladatához tartozik, s lehetetlen nem örülnünk azon, hogy megyénkben erre nézve a legtevékenyebb szellem uralkodik; mindenekfelett az árvaügyek rendezését tűzte ki feladatául több czél­szerű intézkedések között maga elé szeretett főispá­nunk mélt. gróf V­a­y Dániel ur, ki a napokban a már 1860-ik év óta magángyámilag kezelt árvavagyonok­­róli számadások megvizsgálását rendelte el a törvény­szék által, mely mellett ugyanakkor az összes közsé­­gekbeli árvák és azok vagyonai összeírását hagyta meg; itt önkéntelenül is azon az egész megyebeli ösz­­szes községek óhajtását fejezem ki, vajha mint 1848. előtt, úgy most is, minden községnek visszaadatnék az árvaügyek feletti rendelkezési joga, mit eddig sajnosan nélkülözni kénytelen,­­ mivel az összes erre vonatkozó iratok még mindig a megyénél vannak visszatartva. Annak, hogy az ott kezeltessék, sok kellemetlen oldala van; az árva, ki már nagykorúvá lett, kénytelen igy sok költséggel és fáradsággal vesződni, mig pénzéhez juthat, kivált a megye székhelyétől távoleső vidékiekre nézve felette sok nehézség s fáradsággal kell megküzdeni, míg az eredmény elérethetik, mert a törvényszék a legjobb akarat mellett sem teheti, halmaz teendői miatt azt, hogy a nagykorú árva pénzét egyik vagy másik adósnak felmondja rögtön, erre idő kell, s hónapokat vesz igénybe, az illető adóst sem lehet egyszerre a ki­elégítésre szorítani, kivált a mai szűk pénz idején. Ta­pasztalásból tudom, hogy egy ily árva kielégítésére egy évi idő nem tartozik a ritka esetek közé.­­ De ha sa­ját kebelében a községnek kezeltetnék az árvavagyon, úgy az eljárás könnyebb; itt, mielőtt az árva nagykorú­sága elérkeznék, jelenti magát a közgyámnál, hogy ő nemsokára elérvén a teljes kört, pénze kiadatását fogja kivánni, s a közgyám intézkedik, eleve felmondja az adósnak a pénzt azon időre, midőn a nagykorúság bekövetkezik, hogy készen tartsa azt; s ez mindenesetre mindent elkövet, hogy adósságát letörleszthesse, igy az árva időt nyer, s mindenekfelett pénzt s fáradságot kimér; ez esetben a törvényszék mint főfelügyelő sze­repel az árvavagyon felett, s év végén a közgyárai szá­madás vizsgálatával lesz baja csak, míg ellenben most a főfelügyeleti kötelesség mellett, a közgyám terhes teendőit is viselni kelletik. De megvan annak az a jó oldala is, ha helyben kezeltetik az árvavagyon, hogy a nép teljesen nyugodt akkor, ha látja, hogy az árvák pénze itthon saját tűzhelyén lehet, s azt használhatja kevesebb kamatra, mint a milyet az uzsorások ily eset­ben kivánni szoktak; de ebbe is belenyugodnánk, ha országszerte így volna, azonban úgy tudjuk, hogy más megyében rég, 1861. óta minden község saját maga kezeli árvái vagyonát, s csak számadást ad évenkint a megyéknek*1), miért ne lenne ez így Szabolcsban ? Időjárásunk most kedvező, a­mennyiben e hó 25-én a rég várt eső beköszöntött nálunk jéggel ve­gyest, azonban kárt nem tett, azóta borongós időnk van, aggodalmaink, hála Isten! oszladozni kezdenek az ínség miatt. Papp Zsigmond, népzenetársasága fognak játszani. A bál kezdete 8­ óra. A nyolcz órakor érkező , valamint a 2 órakor induló gőzösön katonai zenekar kisérendi a báli vendégeket. * Egy közlőnktől a következő hírt vettük: Doctor és Borsos fényképészek árverés útján 11,300 forintért megvették a kies Ferencz-magaslaton fekvő „Szép ju­­h­ászné“ czímü regényes nyári lakot. De a­mint halljuk, a hatóság kevesli a vételárt és azért még egyszer árve­rés alá fogja bocsátani. Ezt annál inkább helyeselni lehet, mivel e villa a Jozefinum tulajdona.­­ Következő érdekes tudósítást veszszük Alma­­kerékről, május 17-ről. A bőkezűségéről, szegények, szükölködők gondozásáról ismert özvegy gr. Haller Jánosné az almakeréki róm. kath. egyház híveit egy egyedül általa épittetendő Istenházával ajándékozá meg. Az alapkő letétele ünnepélyes rendben folyt le. Szent volt a czél, és ártatlan kezekre jutott az első szolgálat. Már a regg korányán kezdődött minden helyről és vidékről a csoportosulás; a nép, melynek örege, ifja, jó és balsors közepette úrnőjét ismerte, sietett tanúja lenni adakozó szelleme kegytételének. A so­rokat megnyitá a díszes, bájos Földvári Irma, mint az ünnepély hősnője, az építendő egyház pátronája. őt követő róm. kath. esperes Csíki Imre teljes egyházi szerben, a szomszéd erzsébethvárosi egyházszemélyzet majdnem minden tagja által kisértetve. A szertartást követő lakomát Földvári Józsefné, gr. Haller Klára Zengő körül, mint anyja helyettese, elsajátított megnyerő modorával. A megyei képviselet sem hiányzott, Felső-Fehér­­megye érdemdús főbírája, és még mások, az áldozat­kész úrnőnek özvegy gr. Haller Jánosnénak, nem szű­nő éljenekkel köszönék meg ezen, a vallás érdekében szentelt áldozatát.­­ Múlt szombaton Pest városa tanácsánál a vá­rosligetbe vezető kocsiutak megfelelőbb locsoltatása is szőnyegre kerülvén, a gazdasági bizottmány utasíttatni rendeltetett, hogy e részben kellőleg intézkedvén, figyel­mét egyszersmind az utczák nagyobb tisztaságára is kiterjessze, miután a bérlő­k részbeni kezelése ellen már sok oldalról alapos panaszok merültek fel. Az első tekintetben azon eszme is megpendíttetett, vájjon nem volna-e czélszerű, a nagyobb öntözési költségek fede­zése végett, bizonyos mérsékelt díjat szedni, mint az újabban Buda városa részéről a zugligetbe vezető útra nézve történik ; ha például személyenként minden ko­csitól csak 1 ki szedetnék, igen szép összeg folyna be, a­nélkül, hogy a 10 krajezár helyett 11 krajezárt fizető közönség érezhetőleg terheltetnék; a városligetbel ki­rándulás pedig a pornak bővebb öntözés általi kikü­szöbölése folytán mindenesetre sokkal élvezetesebbé válnék. * A „Hegy“ írja :A faültetések az or­szágutakon, úgy látszik, hazaszerte megkezdettek. A debreczen­i m.-pércsi után is örömmel vettük észre, hogy a több év előtt ültetett fák közül a kiszáradtak helyébe számos ákácz-csemete ültettetett e tavasz foly­tán. Azonkívül számos , még ezután ültetendő fának gödrei ásattak ki. Ez utóbbi munkát azonban nem he­lyeseljük, sőt sikertelennek tartjuk. Igaz ugyan, mikép szükséges, hogy a gödröket több napig a jég szabadon járja, mielőtt az ültetés eszközöltetik ; de az épen nem szükséges, sőt káros, ha jó előre, még az ültetés előtti évben ásatjuk meg a gödröket, mivel a föld ezalatt megkeményedik s a fák gyökei nem képződhetnek oly szabadon. — A Kisfal­udy-társaság t. sz. pártolói­hoz. A „P. N.“ f. é. máj. 24-iki számában közzétettem a Kisfaludy társaság azon tisztelt pártolóinak névjegyzékét, kik az 1864-től 1866-ig terjedő második folyambeli évdijakat f. é. jan. 25-ike óta május 22-ikéig 1864-re, vagy 1865-re, vagy 1866-ra is befizették, úgyszintén, a kik még első (1866­­diki) folyambeli tartozásaikat ugyanazon időközben lerótták. A mely pártolók f. é. jan. 25-ike óta máj. 22-dikéig évdijakat küldtek volna be s az említett jegyzékben még sem volnának megnevezve, szíveskedjenek alulírottat ez iránt fel­világosítani. A­kik netán lakhelyüket változtatták, vagy a­kik­nek lakhelye a jegyzékben hibásan volna kitéve , azokat szin­tén kérem, tudósítsanak, hogy a nekik járó könyvküldeménye­ket pontosan lehessen czímezni. Tudósítást kérek végre azok­tól is, kik az eddig megjelent pártolói könyvilletményeket netalán meg nem kapták volna. Megjelent pedig eddigelé az 1864—66-dik évi folyamból : 1. A mi nótáink. Regény. Irta Abonyi Lajos. Négy kö­tet. (Pártolói könyvilletmény 1864-re.) 2. A Luziába, Camoenstől. Fordította Greguss Gyula, egy nagy kötet két füzetben. (Az első füzet még 1864-re, a második már 1865-re járó pártolói könyvilletmény.) Minthogy a pártolói könyvilletményekben az alapítók is részesülnek , ezennel őket is felkérem, hogy a­mennyiben az illető példányokat nem kapták volna meg, szíveskedjenek ér­tesíteni, hogy a netaláni hiányok fedezéséről gondoskodhassam. Ezen reclamatiókat a tisztelt alapítók és pártolók Emich Gusztáv könyvkiadó hivatalához is intézhetik, mint a­mely a könyvek szétküldését teljesíti. A reclamatiókat, ha be nem pecsételve adatnak postára, nem kell bérmentesiteni. A levél hátán pedig ki kell írni : reclamatio. Felkérem továbbá azon tisztelt pártolókat, kik 1865- dik évi dijukat, vagy még az 1864-dik évit is, be nem küldöt­ték, szíveskedjenek e hazafias áldozatkészséggel megajánlott járandóságukat lehető rövid idő alatt akár közvetlenül, akár közvetve (a gyűjtők által) hozzám indítani. Még sürgetőbben kérem erre azokat, kik még első (1866-dik évi) folyambeli tartozásukat sem rótták le. Egy-egy pártolói folyam három évre terjed, a mostani az 1864, 1865. és 1866-dik évre. A kik a Kisfaludy-társaság pártolóivá lesznek, e folyam alatt évenkint 4, összesen tehát 12 forint befizetésre kötelezik magukat , a társaság pedig pár­tolói számára évenkint 60 (az egész folyam alatt tehát 180 ívnyi szépirodalmi tartalmú könyveket ad ki, melyeknek mint­egy harmada komolyabb eredeti műveket s műfordításokat, két harmada pedig regényféle könnyebb olvasmányt foglal ma­gában. A pártolók sorába a három éves folyam bármelyik évé­ben lehet lépni, csakhogy a későbben belépők a már lefolyt egy vagy két évre járó díjat is tartoznak befizetni, így, a­kik most, 1865-ben állanak a pártolók közé, az 1864-dik évi pár­tolói dijat is leteszik. Ezért azon tisztelt honleányok és hon­fiak, kik ez idén lépnek a pártolók közé s csak egy évi dijat küldenek be, az 1864-dik évi fizetők közé jegyeztetnek. Tudni­való azonban, hogy a későbben belépő pártolók is a három éves folyam összes könyvilletményében részesülnek. Kelt Pesten, máj. 27-én 1865. Greguss Ágost, a Kisfaludy-társaság helyettes igazgatója. (Pest, Aldunasor, 22. sz.) r. s. A ki a férjét megcsalja.­­-Ban két asszony ment egy boltba hitelbe vásártani, de az árukat a kereskedő csak férjeiknek akarta kiadni. Az egyik asszonynak volt férje, de az nem szeretett hitel­be vásárlani­, s nem is tudott neje piperéiről; a másik­nak pedig nem volt férje, a pipere meg kellett. Mit tettek az asszonyok? Fogadtak egy napszámost 50 kr bérért s felöltöztették az egyik asszony férjének csinos ruháiba s elvitték a boltba. A boltos váltót húzott elő, de a férjem uram nem ismerte ezt, s meg kellett neki a dolgot magyarázni, s mivel a betűket is felületesen is­merte, nagy nehezen tollába mondatott, mit írjon, azután kiadatott a csomag s a vásárlók eltávoztak, — azonban a boltos­ segéd szemmel tartotta őket s a házban, a hová mentek, tudakozódott utánuk; itt megütődésére hallotta, hogy a b­rit asszonyok putzkrédlik, a férj pedig hami­sítva van. A boltos rendőrség után látott, de a holmik­nak már csak egy részét kaphatta vissza, a többi elad­va, elzálogítva volt. Az ügy Pest megye f. tvszéke előtt van tárgyalás alatt. * Stockholmban az új állatkerti színház f. hó 19-kén egy rövid óra lefolyása alatt tökéletesen leégett. A tűz a légszesz csöveknek mérnök közbejötte nélküli vizsgálatából eredt. A lángok épen próba al­kalmával törtek ki, s terjedésük oly gyors volt, hogy a foglalkozó szini-személyzet alig volt képes magát fű­tés által megmenteni. — Pest város 1. főorvosa ápril havi s­e­b­é­s­z­e­t­i és egészségügyi jelentéséből következőket közöljük .­Az időjárati viszonyok rend elleni szárazak s minden tekintetben hasonlók az 1863-ban tapasztaltakhoz, az eső mennyisége csak is l.10, a harmaté 3.„ mig a kipárolgás 47.gS pár­­vonalra rúgott; a léghévmérséklény -1- 20., a leg­magasabban, — a legalacsonyabb 2.» R. szállott. A közegészség állapota ismét valamivel javult, a beteg­forgalom kisebb mint az előbbeni hóban, szaporodtak a légzésszervi, hurutos s lobos bántalmak, de feltűnően apadt a hagy­máz-járvány, úgy hogy e hóban minden 1000 beteg közül 91, holott márciusban 123 typhas­enet számláltathatott. A kimutatott 4610 betegesedési eset közt 2541 járó­­lag, 2069 a kórházakban fekvőleg gyógy­kezeltetett, s. p. 1589 a sz. Rókus-, 62 a szegény gyermek-, 99 az izraelita-, 30 a keresked. kórházban stb. ; ezekben a gyógyulási arány 53­,6, a halálozási 6. 28%-ra rúgott. Egy-egy ezer beteg közt általában szenvedett : 33 tüdőlábban, 56 tüdőgümőben, 82 bujakórban, 3 himlőben, 91 hagymázban, 7 váltólázban, stb. A halálozás kisebb mint a múlt hóban, Oszv. halt 572, és p. 321 fi-, és 251 nőnemű. Életidőre nézve volt : 0—1 évesig 165, 1—10 é. 105, 10—20 é. 19, 20-30 é. 54, 30—40 é. 63, 40—50 é. 75, 50—60 é. 32, 60 éven felül 59. A halál indokát tekintve , volt : 24 halva­szülött, 14 vele­szülött, és 12 agg-gyöngeségben, 4 himlőben, 12 hök­­hurutban, 55 hagymázban, 46 tüdőlákban, 155 tüdőgümőben, 60 rángásokban, 11 hűdésben, 5 öngyilkos­sal. Született 619, sp. 323 fi- és 296 leány­gyermek ; volt 204 törvény télén, tehát ez utóbbi 32. aránynyal. Házasult 73 pár, s melyek még Révnél a Körös medrében, a Posorita hegyen Sonkolyosnál is előfordulnak. E rétegekben nincsen mész, s bennük talál­tatik a legjobb tűzálló agyag, melyet eddig ismerünk , s melyet az üveghutákban az olvasztó-tége­lyek készítésére használnak. Az agyagbányák Révnél és Sonkolyosnál a Bihar­­hegységből benyúló mészkő - felsikhoz tartozó Po­sorita hegyen vannak. Itt az agyag 3—4' vastag tele­pet képez, mely valami 5 ölnyire van a televény alatt. Nemcsak a szomszéd Arad és Szathmár, hanem a tá­volabb fekvő megyékbe is szállítják e becses agyagot, sőt sok kimegy ebből Galicziába és Bukovinába is; s ez agyag most már az uhorszkaival együtt hazánk be­csesebb kincsei közé tartozik. Külföld. ANGOLORSZÁG. Az alsóház f. hó 26-ki ülésében Walsh interpellátiójára Palmerston lord azt vá­laszolja, mikop az Amerikávali levelezés a confoederált czirkáló-h­ajók tárgyában, folyvást tart; egy erre vo­natkozó újabb sürgöny legközelebb érkezett meg. A le­velezés mindkét részről a legbarátságosabb jellemet viseli. B­a­x­t­e­r-nek egy interpellációjára Palmer­ston lord azt válaszolja, hogy Angolország- s Ameri­kának a rabszolga-kereskedés elleni együttműködése a polgár­háború által gátolva volt, de remélhetőleg az legközelebb újra meg fog történni. A „Globe“ s az „Express“ tagadják, hogy Joh­n­­s­o­n kártérítést kívánt volna az „Alabama“ által az amerikai kereskedésnek okozott károkért. Szerintük ezen kérdés folyvást azon ponton áll, melyen Lincoln által hagyatott­ FRANCZIAORSZÁG. A „Moniteur“ a császárnak egy iratát közli Napoleon herczeghez, melynek tartalma következő : „Legdrágább rokonom és uram! Nem mu­laszthatom el, nyilvánítani önnek azon fájdalmas be­nyomást, melyet az ön ajaccioi beszéde reám gyakorolt. Midőn én önt távollétem alatt mint a titkos tanács el­nökét a császárné és fiam közelében hátrahagytam, ba­rátságom és bizalmam jelét akartam adni, és reméltem, hogy az ön jelenléte, magatartása és beszéde tanúságot teend azon egyességről, melynek családunkban kell uralkodni. Azon politikai programm, melyet ön a csá­szár negydje alatt fölállított, csak kormányom ellensé­geinek szolgáltat okot oly magyarázatokra, melyeket én nem szeretnék helybenhagyni. Ön azonkívül még harag és gyűlölet érzelmeit nyilvánította, melyeknek ideje lejárt. Hogy a mai időben a császár eszméit mél­tányolhassuk, a felelősségnek és hatalomnak nehéz pró­báit kellett kiállanunk; egyébiránt mi törpék képesek vagyunk-e Napóleon nagy történeti alakját valódi érté­ke szerint méltányolni? Valamint egy colossalis szobor előtt állva, képtelenek vagyunk annak összbenyomását egyszerre fölfogni, s mindig csak azon oldalt látjuk, mely szemünk előtt van ; innen a fölfogás elégtelensége és a vélemény különbsége. — De a­mi az egész világ előtt bizonyos, az az, hogy a császár a kedélyek anar­*) Tudtunkkal az árvaügyek még nem kezeltetnek ugyan mindenütt egyöntetűűleg, hanem biztosíthatjuk munka­társunkat, hogy a legtöbb megyében, melyet ismerünk, az árvavagyon a megyei törvényszék mint árvaszék felügyelete alatt s többnyire az úgynevezett cumulativ mód szerint kezeltetik, s ezért legyen megnyugtatva, hogy nem csak Sza­bolcsban van ez így; különben azon nézetet, hogy az árvava­gyon a községek által kezeltessék, csak mint a levelező ma­gánnézetét kérjük tekintetni. Szerk. b­iáját, a valódi szabadság ezen félelmetes ellenségét, megakadályozza, legelöl is családjában, aztán kormá­nyában, azon szigorú fegyelmet hozta be, mely csak egy akaratot, csak egy cselekedetet enged. Jövőre én sem fogok eltérni hasonló magatartástól.—Ezzel drága rokonom és uram, kérem Istent, hogy önt szent oltal­mába vegye. Napoleon.“ A „La Presse“ Napoleon herczegnek egy, a császárhoz intézett iratát hozza, mely így hangzik : „Felség! Felséged máj. 23-ról kelt irata, s annak a „Moniteur“-beni közzététele következtében beadom lemondásomat, mint a titkos­ tanács alelnöke, s mint az 1867. évi műzárlati bizottmány elnöke. Fogadja felséged azon mély s tiszteletteljes ra­gaszkodás kifejezését, melylyel vagyok felségednek leg­hívebb rokona Napoleon.“ Egy, a Napoleon-erődből f. hó 25-röl kelt sürgöny szerint, a császár 24-én esti 6 órakor oda ér­kezett, miután a képzelhető legjobban miveit, s legfes­­tőibb vidéken utazott át. Tezi-Uzutól kezdve nagy-Ka­­bylia összes lakosai számos falvaikból roppant tömeg­ben tódultak a császár útjába. A császár 25-én reggel, miután a katonai kápolnában misét hallgatott, tüstént Algírba indult vissza. A constantinei polgármester legközelebb egy ki­áltványt adott ki, melyben ez mondatik : „Legyetek bizalommal. A fejedelem ajkairól eredt első szavak elismeréssel méltányják előbbi küzdéseitek erélyét. A császár azt akarja, hogy bízzunk a jövőben. Constantine csak késlekedve lépett a polgárisodás be­folyása alá, melytől várja átalakulását. Az rövid időn egy vasút áldásait élvezendi. A császár oltalma, ki­egyenlítvén az akadályokat, azt ama magasságra eme­­lendi, mit ezen afrikai tartomány főhelyének politikai s anyagi érdekei jelölnek ki számára.“­­ A kiáltvány­ban kijelentetik, hogy a philipperike-constantinei vasút munkálatai legközelebb meg fognak kezdetni. Algírban ünnepélyes isteni tisztelet tartatott M­a- Zakoff herczeg halálának évnapján, melyen a főhiva­talnokok , a herczeg özvegye is jelen voltak. A „Cour­ d’Algérie“ szerint Marokkóban, Rabat környékén, újabb lázadás ütött ki. A szultán seregének élére állott, a lázadók legyőzése végett. A „Patríe“ szerint a császár­­— mielőtt Oránt el­hagyta volna — a spanyol királynőtől egy sürgönyt kapott, melyben Spanyolországon keresztül haza uta­zásra hivatik meg. A császár erre tüstént azt válaszola, mikép­p rendkívül meg van hatva a hozzá intézett kegyteljes meghívás által; azonban azt nem teljesít­heti , Afrikában tartózkodása túlmenvén programmjá­­nak határain. Napoleon herczeg Corsicából visszatérve, f. hó 25-én a császárné által elfogadtatott­ OLASZORSZÁG. Mint Turinból 25-röl jelentik, 24-én ment végbe a bari-brindisi-i vasút megnyitása, melyen a kir. herczegek s a brindisi-i s monopoli-i püs­pökök is jelen voltak. M­a I a­r­e­t báró, franczia követ, 24-én este Turin­ból véglegesen Florenczbe, az olasz kormány székhe­lyére költözött át. Ezóta már az összes többi követsé­gek is ugyanoda költöztek át. NÉMETORSZÁG. Mint a „Nordd. Alig. Zig" je­lenti, az általános vám-egyleti értekezlet feladatait be­­végző, a zár­ ülés 24-én tartatott meg. A bajor kamra f. hó 27-ei ülésében az amnestia­­törvény a bizottmány indítványai szerint, 131 szavazat­tal 1 (Ruland) ellen elfogadtatott. A királynak három­szoros zajos éltetése kisérte a szavazási eredmény ki­hirdetését. A „Dresdn. Journ.“ a királynak egy, az igazság­­ügyministerhez intézett iratát hozza, mely egy kir. her­czeg születése alkalmából minden 1849. évbeli politi­kai vétkesnek teljes amnestiát ad, a politikai becsület­­jogok korlátlan helyreállítása mellett. A DANIA: A király s a koronaherczeg f. hó 26-án Korsör­ön át a Belt felé utaztak el, hogy ott várják be a 27-én oda érkezendett orosz gyász­haj­órajt. A koro­naherczeg a hajórajjal Sz. Pétervárra menend. BELGIUM. A Belgium s a vám-egylet közt köt­

Next