Sürgöny, 1865. május (5. évfolyam, 100-124. szám)
1865-05-28 / 122. szám
■ % HIVATALOS ,RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége a császári ház s külügyek ministerének gróf Mensdorff-Pou 11 y Sándor altábornagynak legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy a mexicói császári sas-rendnek neki adatott nagy keresztjét elfogadhassa s viselhesse. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 1- ról kelt legfelsőbb határozatával,dr. Köszeghy Mihály szathmári városi főorvost, az évek hosszú során át a szenvedő emberiségnek önzetlenül tett szolgálatai elismeréséül, arany érdem-kereszttel legkegyelmesebben földisziint méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi máj. 12-töl kelt legfelsőbb határozatával, Gatz Ágoston ajtónállót a magyar kir. helytartótanácsnál, sokévi hű szolgálatainak elismeréséül, koronás ezüst érdem-kereszttel legkegyelmesebben földisziint méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Eölsége f. évi máj. 14-ről kelt legfelsőbb határozatával, Fugl János iskolai felügyelet Alsó-Homoródon, az egyházi iskola körül szerzett érdemeinek elismeréséül, ezüst érdem-kereszttel legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. Komárommegye főispáni helytartója Reviczky István megyetörvényszéki igtatót a kebelbeli árváspénztár-hivatal tiszti állomására áthelyezvén, helyébe megyetörvényszéki igtatóvá Majorszky Alajos eddigi dijnokot nevezte ki. 133. sz. Ötödik évifolyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 1848. Fiók-kiadó-hivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a 08. kir. postahivatal * melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele* zőinktül fogadtatnak el. SÜRGÖNY. HagAn.hirdetétek : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban tf alten Otté; Hamburg-Alténában ■eaiemteln és Vogler; Hamburgban Tilchheim Jakab; Lipcsében Engler ■., Alfen és kort araknál. ~w~ Buda-Pest. Vasárnap, május 28.1865. Hifizetési árak Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten kishol hordva. Egész évre.......................30 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félém ...... 10 , Félévre ..... 8 — , Negyedévre.........................1 „ Negyedévre .... 4 „ SO „ HIVATALOS RÉSZ. Birodalmi tanács. A követek házának ülései május 26-kán. A jegyzőkönyv felolvasása, s a beérkezett iratok közlése után, az elnök kihirdeti a legutóbbi ülésben eszközlött tollvivői választások eredményét. Megválaasztattak : Neubauer, Krása, Hassmann, Suida, Obst, Zyblikiewitz, Skrivanek, Simonovitz. Gr. Mensdorff külügyminister válaszol a Popea követ s társai által előterjesztett interpellatióra, a portávali legelői szerződés fölmondására vonatkozólag. Mióta Moldva- s Oláhországban, hol az austriai marhatenyésztők régi nagyúri fermánok erejénél fogva a legelők használatára följogositvák, ezek oly mérvben kevesbültek, a mint a földmivelés ott kifejlődött, az erdélyi mokánok a legutóbbi évtizedekben nyájaikkal a Dunán átkelni, s a bolgárországi legelőket meglátogatni kezdték. A kormány a pascuatiót szerződésileg biztositni s szabályozni igyekezett. E végre a portával 1855-ben egyezmény köttetett egy legeltetési rend iránt. Ezen egyezség az első volt, melyet a kormány a portá- val a dunántúli pascuatio javára kötött. Midőn ama 7 évi határidő, melyre a szerződés köttetett, lejáráshoz közeledett, a cs. k. intemnitiatura Konstantinápolyban az erdélyi mokánok érdekében buzgón törekedett a szerződés megújítására. Azonban a porta annak megszüntetését kívánta, mivel neki az Oroszországból s Kaukáziából bevándorlóit több ezer zserkesztő tatárt földbirtokokkal kelle ellátnia, úgy hogy tényleg semmi legelő sem maradt többé a mokánok számára. Ezen ügyállás egy austriai bizottmány által a helyszínen constatkroztatott. Az ügyek ezen állásában a kormánynak hosszas alkudozások után nem maradt más választása, mint a legelői egyezménynek a porta részéről már a múlt évben történt fölmondásába beleegyezni. Ellenben az egyezmény egyoldalú megszüntetése, s a pascuatio rögtöni fölfüggesztése határozottan visszautasittatott, s végtére a szerződés fölmondásábai beleegyezés azon kívánat mellett történt, miszerint a mokánok csak 1885. aug. 23-ig tartozzanak egészen odahagyni a bolgárországi legelőket, mely kívánat el is fogadtatott. Az interpellálók azon nézetében, miszerint a mokánok ezáltal talán kénytelenek lennének a dunai tartományokba vándorolni ki,- a kormány nem osztozhatik, mivel, mihelyt az erdélyi juhászok nyájaik számára elegendő legelőket találnak az egyesült Dunafejedelemségekben, azokat a fennálló kötmények alapján használhatják, anélkül,,hogy ezért ki kellene vándorolniuk. Áttérnek a tárgyalás folytatására azon törvény felett, mely az a schi hűbérterület adómentességének megszüntetését illeti. Beleredi mindenekelőtt megjegyzi, miszerint az évek hosszú sora óta az aschi adómentesség megszüntetése feletti tárgyalások folytak, nem pedig, miként a bizottmányi jelentés mondja, csak 1850 óta, s jellemzi azután azon különös nehézségeket, melyeket a német bübérek Csehországban a hatósági illetékességet illetőleg csináltak. Előjött, hogy maguk a hübérfőnökök is kérdést tettek, hogy mely jog szerint intézzék el az illető viszályokat. A bizottmány a nagyon összekuszált csomót inkább kettévágta mint megoldotta s e mellett a jog sértetlenül nem maradt. A bizottmány nyiltan azon adatokhoz ragaszkodott, melyeket a Zedwitz család s annak jogi utódai csináltak, hogy jogaikat s birodalmi közvetlenségüket kimutassák. Szónok ezután a dátumok egész sorát felhozza, hogy a bizottmányi jelentés adatait részint kiegészítse, részint helyreigazítsa. Kimutatja, hogy a cseh korona mindig bírta az országfelsőséget az a s ch i terület fölött, hogy továbbá nem található egy oly államjogi tény sem, melyből ezen terület bekebleztetése a cseh korona-tartományba kimutatható lenne. Szónok történetét adja ezen hűbérterületnek a 12-ik század óta máig s egynémely okmány érvényességét megtámadja, melyekre a bizottmány különös súlyt hitt fektetendőnek. Továbbá okmányokból kimutatja, hogy a Zedwicz család az adómentességet megvette s a legrégibb időkből legfelsőbb határozmányokat említ, melyek a megváltás elvét ezen adómentességre vonatkozólag meghatározták. Miután szónok kimutatta, hogy az aschiakat kártérítésben kell részeltetni, megjegyzi, hogy inkább csak azon kérdésről lehet szó, hogy ez mily magas legyen. Mérsékelt kártérítés megfelelne a jogi igényeknek, mondja szónok, s erre ezen követeléseket részleteikben vizsgálgatja. A bizottmányi indítvány ellen szónok alaki és anyagi aggályokat hoz fel. Alakiakat, mivel nézete szerint parancsoló föloldása a hűbéri köteléknek csak a szűkebb birodalmi tanács illetékessége alá tartozik. Azonban ő nem osztja azon nézetet, miszerint a hűbéri kötelék föloldásával az adómentesség önmagától meg van szüntetve, hanem ezen szerződésszerű jog különösen is feloldandó. A bizottmány elismerte a szerződésszerű jogot, azonban a kártérítésről hallani sem akar. Az I. czikkely egy átmeneti állapot meghatározását tartalmazza, mely kártérítésnek nagyon kevés, átmeneti időszaknak igen hosszú. Ez tehát félrendszabály, mely által senkin sincs segítve. — Szónok fentartja magának, hogy a kormányi előterjesztésekhez módosítványokat tegyen, melyeknek ő a jog szempontjából s méltányosságból a bizottmány indítványai fölött előnyt ad. Taschek a bizottmányi jelentés azon része felé fordul, melyben kimondatik, hogy megengedhetlen, kártérítést engedni az adómentesség megszüntetéséért. A ház az idei budget fölötti tanácskozás alatt 5820 frtot mint kártérítést némely dalmátiai családok adómentességének megszüntetéséért, a telekadó behozatala alkalmából engedélyezett, ő azt hiszi, ami jogos a birodalom déli, méltányosnak kell lennie éjszaki felében is. Roger követ sajnálja, hogy csak magának kell a maga indítványát védelmeznie és az az ellen, valamint a bizottmányi javaslat ellen felhozott ellenvetéseket megcáfolnia s aztán ismét visszatér az illető hűbéri viszony részleteire, hogy a maga nézeteit s indítványát fentartsa. Azon következtetésre jut, miszerint az állam intézményeivel megegyeztethetlen, hogy az aschi szabadalom fentartassék. Oschiernek a házhoz intézett abbeli felszólítására, hogy ne cselekedjék méltánytalanabbul, mint az absolutismus, megjegyzi, hogy az absolutismus osztogathatott kegyeket, a jogi állam egyenlő jogot kiván mindnyájunk számára. A budgetvita alatt krajczárok fölött vitáztak, itt fél millió forog szóban, s mi még több, az egyenlő jognak alkotmányos elve. A ház sokkal igazságosabb igényeket utasított vissza, azon tételből indulva ki: salus reipublicae suprema lex esto. Hová vezetne az, ha az elavult jogokat mind meg akarnák váltani, honnan vennék erre az eszközöket ? ekkor legjobb lenne, ha parczellákra osztanák Ausztriát s a nagy dobon elkótyavetyélnék. (Derültség.) — Végül pótinditványt tesz az iránt, hogy az ő indítványa, úgy mint a módositványok, miket gr. Belcredi tenni szándékozik, a bizottmányhoz utasittassanak s a bizottmány a házból választandó hat taggal megerősittessék. Inditványát az ügy elhamarkodása iránti félelemmel indokolja, minthogy az mindenki előtt ismeretes egészen. /ÁB€J8A. Válasz t. Hőke Lajos urnak a „Sürgöny“ i. e. 87-ik számában hozzám intézett fölszólitására. Kedves ön e lapokban fölszólított a Szob-nak átellenében fekvő római hidfők megtekintésére, hogy a bizalmas fölhívásra ily későn válaszolok. Dunánk áradása az oka, mely ha oly magasra nem nő, még a húsvéti szünidők alatt teljesítettem volna önnek szíves kívánatot. A napokban ásóeszközzel ellátva a Szob falu átellenében fekvő basabarczi csárdához rándultam. Önnek utasítása folytán mindkét hídfőre rátaláltam. Az egyik hídfő a szobi hídfőnek épen átellenében fekszik, a másik körülbelül háromszáz öllel fölebb Esztergom felé. Az első hídfőnél, melynek termőkövekből álló rommaradványai a partba ékelték, semmiféle téglát nem találtam. A másik hídfőnél szerencsésebb voltam ; néhány pereznyi ásás után tégla- és cserépdarabokat találtam, de csak darabokat. A márványszilárdságú vörös tégladarabnak vastagsága 32", szélessége 70", hoszszúságát a darabból meghatározni nem tudom. Egy betűalakú bemélyedés is látható az egyik darab felületén, de annyira elkopva, hogy a betűt fölismerni lehetetlen. A 2" vastagságú és 11" szélességű cserépdarabokon tisztán olvashatók e betűk: TERENT. Mindkét hídfő szélessége — értem a még most is fönálló falak közti tért — hat el, tehát a szobinál jóval kisebb. Ez volt kirándulásom eredménye. „A szobi téglákon — írja ön — egy ujjnyi magas és ötödfél ujj hosszú lenyomatban világosan ezen betűk olvashatók: CARISTRIB. A pilis-maróthi tégladarabokon: TERÉN. V., a másikon TERENTIUS . . . P. L.“ E betűk meghatározásában osztom kedvességed nézetét; a Carus Isthi után lévő B betű tán Bellatort jelent; Canis ugyanis a „Históriáé Aug. Scriptores“ szerint : Pannonias securitate donavit; vagy tán, mivel a hid innenső részén kéthomlokzata volt: B i f ro ns vagy B i c ornis név értendő. A Terentius utáni P. . tán Praefectus szót jelez. „Azon véleményben vagyok, mig jobbra nem tanítanak, — írja tovább kedvességed,— hogy e hidat Carus, császár, kit a villám Kr. u. 278. Kis-Ázsiában valahol agyonütött, rendelte építeni stb.“ E tekintetben nézetünk eltér. Hiszem, hogy Carus császár és ennek ezredese , Terentius a hidat kijavíttatta, de azt vélem , hogy a szobi és annak átellenében fekvő hídfők legalább egy századdal Carus előtt építtettek. Igaz, hogy hazánkban, az egykori Pannóniában, különösen ásatások alkalmával található emlékek beszélnek Róma egykori nagyságáról, írói az itteni gyarmatokról ; mégis sem az előbbiek, sem ez utóbbiak nem eléggé világos kútfők arra nézve, hogy mindent szabatosan meghatározhassunk, s azért tapogatódznunk kell. Már Augustusnak, valamint az utána következő erélyes császároknak úgy, mint a gyöngéknek egyik politikai főtörekvésük az volt , hogy a messze terjedő birodalom határait a szomszéd barbárok berontásától, pusztításaitól megvédjék. E czél elérésére a roppant számú szárazföldi hadsereget a birodalom határain fölárkolt táborokban (castra stativa) helyezték el, nemkülönben a birodalom határainak védelmére a tengereken és nagyobb folyókon hajóhadat állítottak. Erre vonatkozólag a Becker által megkezdett és Marquardt által folytatott. „Handbuch der römischen Alterthümer“ czimü jeles könyvben ezeket olvasom : „Seitdem unter Augustus mit dem Landheere auch die Flotten ihre festen Standorte erhalten hatten, vermehrte man in der Zeit der folgenden Kaiser zum Schutze der Grenzen, zur Deckung der Miliiärtransporte und der Getreideflotten, zum Theil auch für den Transport der Truppen und des Kriegsmaterials, endlich zur Sicherung der Schifffahrt zur See und auf den grossen Flüssen die Flottenstationen in allen Theilen desReiches“. (Handbuch der röm. Alterthümer IH. B. p. 404.) Ily hajóhad volt a Rajnán, melynek építése Augustus idejére esik Florus szerint, ki (II. 12. 26.) állítja , hogy Drusus „Bonniacum et Genesiacum pontibus iunxit,classibusquo firma vit.“ Ily hajóhad volt a Dunán már Claudius császár alatt, (Kr. u. 41—54) mint Tacitusból tudjuk); csak azt nem tudjuk, hol voltak e hajóhadnak állomásai ? A császári politika a határok védelmét illetőleg hagyományos volt. Traján a dákok legyőzetése után a Dunán mindkét oldalról megerősített nagyszerű hidat . Tacitus Annalium XII. 30. Igitur degresaus Castellis Vannius funditur proelio : quam-quam rebus adversis, laudatus, quod et pugnam manu capessiit et corpore adverso vulnera excepit. Ceterum ad OlasseminDanubio opperientem porfugit. építtetett, melyet utóda Hadrian,politikából-e,nehogy ellenei nagyobb hasznát vegyék a hídnak, mint a rómaiak, vagy irigységből lerontatott ugyan, de azért más helyeken a barbárok berontásai ellen czélszerű intézkedéseket tett; igy Northumberlandban nyolczvan mérföldnyi hosszú falut huzatott, s az ily munkák gyorsabb és könnyebb befejezésére a katonasághoz ácsokat, mérnököket stb. rendelt. Márk Aurél, ki önvallomása szerint életének nagy részét a Garannál irta le, a béke szilárdítása végett a határokon lévén, a marftomannok elleni háborút a keresztények imáira küldött égi segélylyel szerencsésen befejezte a Garan partján s a legyőzött marcomannoknak azon föltétel alatt adta meg a békét, hogy a rómaiak földjén kereskedést többé ne űzzenek , s a Duna partjától legalább is hat mértföldnyire húzódjanak vissza. Valószínűleg ekkor ütöttek a rómaiak tábort a mai Kövesd s a Dunának túlsó (pesti) részén fekvő s jelenleg is római emlékkel biró helységeknél. Valószínű, hogy e csata után húzatott azon sánczvonal a Garan tövétől az Ipoly völgyére, melyről ön értekezésében említést tesz. Hiszem, hogy ez időszakban építtettek a szobi és basabarczi hidfők is. Föltehetjük-e a bölcs, harczias s a birodalom határait védő Márk Aurélról, ki a császárok hagyományos politikáját követte, ki a Garan vidékén lakó, vagy ide kalandozó népeknek , quadoknak és marcomannoknak nyugtalan természetét, kincsvágyát és harezszomját ismerte, hogy e vidéket, hol fényes győzelmet vívott ki, hol nevét és dicsőségét hirdető több emlék van*),örösitetlenül hagyta volna ? Föltehetjük-e, hogy a Dunán túl lévő római tábornak, mely a barbárok rohanásainak kitéve volt, oltalmáról nem gondoskodott volna? A szobi és basabarczi hídfőknek szerkezete beszéli, hogy e helyen állandó hajóhad létezett. A szobi hidfő nagyszerű, erős, — az innensek kisebbszerűek, de két, egymástól körülbelül háromszáz ölnyi távolságra fekvő homlokzatúak, s majdnem biztosan állíthatni, hogy az innenső részen a két homlokzat között hadihajók állottak. Szerény véleményem tehát az, hogy a szobi és basaharczi hajóhíd az innenső részen hajóhadi állomással Márk Aurél által építtetett, azért, hogy a Dunán túl terjedő birodalom határai könnyebben védhetők legyenek ; hogy a barbárok támadásainak kitett határőrök veszély idejében könnyebben menekülhessenek, vagy ezeknek segítségére minél gyorsabban szállíttathassék segély! Valószínű, hogy a későbbi berontások alatt a hidfők lerontattak, vagy megrongáltalak, melyeket újólag fölépittetett, vagy kijavíttatott Carus császár. Nem akarok hosszú értekezésem miatt unalmas s e lapok t. olvasóinak alkalmatlan lenni; azért pár sornak kérek csak még helyet. Bonfín Esztergomot római commerciumnak állítja és hivatkozik azon kőre, mely a mai Esztergom közelében találtatott e fölirattal :................FOS CANUS PRAEPOSITUS LEGIONIS PRIMAE ................ HUNC BURGUM, GUI NOMEN COMMERCIUM CONSTRUXIT és pedig inditio principal! Dominorum nostrorum Valentiniani, Valentis et Gratiani principum maximorum Dispositione in diebus XLVIII. Consulatus divi nostri Gratiani Augusti,e szerint Esztergom commercium Ion Valentinian, Valent és Gratián idejében, tán 374. Kr. u. Gratian ugyanis consul volt először 366, azután 371. és 374-ben. Valószínűleg ez évben tétetett le a kő az említett fölirattal, mert a következő 375. évben Valentinian a quadok elleni háborúban meghalt. Azonban Bonfínez állítását sem jeles régészünk Schönwiesner, sem az Esztergom megyét és várost bőven tárgyaló Bél Mátyás nem tartják hitelesnek. Ez utóbbi egészen elveti, az előbbi a „per Burgum“ helyett „Castellum“-ot, katonai erődöt akar érteni, s hivatkozik Marcellinusra, kinek tanúsága szerint Valentinian idejében ily katonai erődök nagy számmal építtettek a Duna partján a quadok ellen. Baranyai Ferencz azt állítja, hogy a mai Esztergom helyén Cura municipium volt, de helyesen czáfolja meg Baranyait a bíráló (a „Tudományos gyűjtemény“ 1822. VIII. és 1824. IV. köt.) Schönwiesner és Baranyai bírálói a mai Esztergom helyére Salva Mansiot helyezik. Minthogy pedig Aquincum (a mai Ó-Buda) és Crumerum (a mai Nyerges-Újfalu) közt igy voltak a tábori állások : Urcisia Castra M. P. VIII. a mai Szt.-Endre körül. Cirpi Mansio M. P. XII. a mai Visegrádon alul. Ad Herculem Castra M. P. XII. Salva Mansio M. P. IX. a mai Esztergom, a legvalószínűbb eszerint, hogy „Ad Herculem caera“ a mai Maróthnál volt. Schönwiesner jeles régészünk nézetét követtem 1863-ig. Azóta kétségeskedem, vájjon a Salva Manso nem feküdt-e a mai Maróth helyén ? A lépések számításába nem csuszott-e hiba? E kétségeskedést okozta Ptolomaeusnak földrajzi jegyzete, mely szerint Curta (Crumerum, a mai Nyerges-Újfalu) a 42° és 4723 alatt, Salva Mansio a 42° 30' és 47° 30' alatt feküdt. Ptolomaeus ez állítása szerint a Salva Mansio inkább Basaharcz-, mint Esztergomnál feküdt. Azonban e földrajzi tételek csekély, úgyszólván semmi hitelességgel nem bírnak, mint Baranyai bírálója bemutatja. Sprunner igen eldicsért atlasza a Salva Mansiot a mai Ipoly folyó a Dunába való ömlésének .) Márk Aurélra vonatkozó többi emlék közt legyen szabad fölemlítenem a mai nyerges-ujfalusit. Ezen falu határában talált kövön ezek olvashatók : Neptuno et Nymphis. Pro Salute Imperatoris Caesaris Marei Aurelii Augusti Antonius Julianus Praefectus cohortis Ulpine quintae Gennassorum posuit. (Lásd Schönwiesner I. köt. 123 lap.) P u s c a r i n követ arra figyelmeztet, miszerint Magyarországban s a melléktartományokban azelőtt sokféle adómentességek léteztek, melyek nem egyes szabadalmakon, hanem a régi jogon alapultak. Ha a ház az aschi adómentesség szabadalmának megszüntetésénél a kárpótlás elvét elfogadná, oly előzeti esetet teremtene, melynek következményei e perezben beláthatlanok. Ha kárpótlás adatik, akkor az adómentesség nem szüntetik meg. Kéri a házat, fogadja el Ryger indítványát. A vita bezáratik, mire a tudósító Mandelblüh a maga zárszavában a bizottmányi indítványnak változatlan elfogadását ajánlja. Az elnök közli, miszerint az igazgatási miniszer csak a közelebbi ülésben fog szót emelni, minthogy a hosszabb fejtegetésre ma már nincs elég idő. Mielőtt az ülés berekesztetik, a ház még elhatározta, hogy a schwadowitz-königshaimi pályát illető kormány-előterjesztés azon bizottmányhoz utasíttassék, mely a braunau-neumarkti pályára nézve összeült. A közelebbi ülés holnap. Jefferson Davis elfogatása. Az amerikai polgárháborúnak zártényét képezi a déli államok elnökének, Jefferson Davisnak az egész táborkarrali elfogatása. Hogy még ez is bekövetkezett, ez újból mutatja, miszerint azon nagy mozgalom, melynek Davis feje s lelke volt, habár az nélküle is létre jött volna, tökéletesen meg van semmisítve. Még menekülnie sem sikerült. A tengertől elzárva, az ellenséges hadtestektől körülvéve, nem maradt számára más választás, mint az öngyilkosság vagy fogság. Ez utóbbit választó, s most következik a leszámolás drámája , melybe ő mint a fölkelés vezére a hazaárulás tényén kívül egyszersmind az orgyilkosság vádjával lép be. Maga azonban azon tény, hogy az öngyilkosság helyett inkább választó a fogságot s az azzal járó perbefogatást, azt látszik mutatni, miszerint az orgyilkossági vád bebizonyíttatásától nem tart s azon meggyőződésben van, hogy bármi sors vár reá mint volt fölkelő-vezérre, az orgyilkos halálos büntetésének gyalázata nem vár reá. Ha e vád alól sikerül magát kitisztázni , és pedig tökéletesen kitisztázni, ez természetesen a most uralkodó nagy elkeseredést csillapítná s remélhetőleg a bukott fölkelő-vezér jövő sorsára is viszszahatna. Ha Lincoln életben marad, szinte bizonyos az amnestia, melyből a megalázott elnök is alig leenlett kizárva. Johnson elnök alatt s a merényleti tény után ez csak úgy lehetséges, ha Davis ellen az orgyilkossági vád alaptalansága napnál világosabban derül ki. Remélni akarjuk, hogy ez neki sikerülni fog, és ha igen , úgy bizonyos , hogy halálra hurczoltatása mint csupán fölkelővezérnek épen nem tenne azon hatást, melyet az elkeseredett amerikai kedélyek most talán elérni hisznek. Mutatja ezt az angol lapok hangja, melyen ezen lehetőségről szólnak. Davis mindenesetre élén állt a fölkelési mozgalomnak és azt vezette, de nélküle is valószínűleg létrejött volna — A föl