Sürgöny, 1865. június (5. évfolyam, 125-147. szám)

1865-06-03 / 127. szám

Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi utcza (a várban) 184. sz. 127. sz. Ötödik évi folyam. SÜRGÖNY Fiók-kiadó-h­ivatal Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. : egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hir­detésért 7 k­r., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden be­­­­iktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldrőli hir­detéseket átvesznek a következő urak: Majnai Frankfurtban Molten Ottó; H­amburg-Altenában Hausenstein és Vogler; Hamburg­ban Tü­rliheim Jakab­ ; Lipcsében Engler II., Illyen és Fort urak. Iuu­da-Pest. Szombat, június 3.1865. Előfizetési árak : Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre.......................20 frt. Egész évre .... 18 frt. — kr. Félévre.............................10 „ Félévre . . .­­ . 9 „ — „ Negyedévre ..... 5 „ Negyedévre .... 4 , 50 a HIVATALOS RÉSZ. Hirdetmény. Folyó évi ápril hó 5-én 3750. sz. a. kelt kegyes udvari rendelettel közlött s az országos hadiparancsnok­­ságokh­oz intézett hadügyminiszeri átirat szerint, a lóte­nyésztési jutalmak és érmek kiosztása ez idén is a csá­szári és Apostoli királyi Felségének 1862. évi mártius 2-án kelt legfelsőbb elhatározása szerint fog megtör­ténni , és ehhez képest folyó évben szintúgy, mint a múlt évben 2664 darab cs. kir. arany fog jutalmul ki­osztatni, a fenmaradó 86 darab cs. kir. arany pedig ló­­tenyésztési érmek veretésére fordittatni rendeltetett, — ezen jutalmaknak Magyarországra eső része 144 díj, öszvesen 824 cs. kir. aranynyal és a kitüntetésre érde­mesek számához arányzott mennyiségű ezüst érmekkel leendő kiosztása az e végre kirendelendő vegyes bizott­mány által következő helyeken és napokon az alábbi öt határozatok szerint fog megtörténni: 1. Lótenyésztési jutalmak egy-egy éremmel együtt oda ítéltetnek; a) sikerült szopós csikóval biró 4—7 éves oly anyakanczáknak, melyek jól ápolvák, egészségesek, erősek, s a lótenyésztésre megkivántató jó kancza-tulaj­­donságokkal birnak; b) oly 3 éves kanczáknak, melyek kitűnő lóte­nyésztési képességet ígérnek, habár azok már befogva is voltak, csak használtatásuk által láthatólag elrontva ne legyenek. A jutalom­díjakért versenyző kanczák tulajdo­nosai az erre nézve személyesen felelős községi elöljá­rónak és jegyzőnek a község pecsétje alatt kiadandó bizonyítványával tartoznak igazolni azt, hogy a szopós csikójával együtt elővezetett anyakancza, mielőtt a csi­kót ellette volna, már sajátjuk volt, vagy pedig, hogy az elővezetett 3 éves kancza egy az ellés idejekor az ő birtokukban lévő anyától származott, s általuk nevelte­tett fel.­Tenyésztési jutalomban már részesült anyakan­cza 7 éves koráig még egy jutalomért versenyezhet, ha az első jutalmazást követő évben ismét sikerült szopós csikóval vezettetik elő. Épen úgy azon 3 éves kanczák, melyek ezen minőségben tenyésztési jutalomdijt nyer­tek, mint anyakanczák még kétszer jutalomdijaztat­­hatnak. Oly kanczák, melyek az elhanyagolt ápolás lát­ható nyomait mutatják, nem fognak jutalomdijaztatni. A jutalomdijak kiosztásának eredménye a hiva­talos lapok utján közhírré fog tétetni. 6. Mind a jutalmazott kanczák tenyésztői, mind pe­dig azok is, kiknek kanczái jutalomra méltóknak talál­tattak ugyan, de a pénzjutalmak elégtelensége miatt ezekben nem részesittethettek, valamint a nagyobb mérvbeni lótenyésztők, vagy a nagybirtoku ménes-tu­lajdonosok a jutalomra méltóknak ítélt lovaikért az eziránt kirendelt bizottmány által ezüst éremmel jutal­maztatnak meg, mely előlapján a cs. kir. Apostoli Fel­ségének mellképét, másik lapján pedig e jelmondatot viseli:­­Jó ló-tenyésztésért és ápolásért.“ Versenyzési állomásokat a ló-tenyésztési jutal­maknak 1865-ik évben történendő kiosztására követ­kező helyek és napok tűzetnek ki : Kelt Budán, 1865-ik évi ápril­is 20-án. A magy. kir. helytartótanácstól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Bécs, junius 1. Az itteni hivatalos „Wiener Zig“ mai szá­ma közli a legfelsőbb leiratot, mely által a hor­­vát országgyűlés f. évi július 17-kére Zágráb­ban összehivatik. E ténynek kedvező jelentése úgy közbiro­dalmi, mint sajátlag magyar hazai szempontból azon kilátásban határozódik, mely azt bevezető s első lépésnek tünteti föl a lajtántúli alkotmányos élet, s illetőleg a magyar országgyűlés közeli megnyíltához. Mert, habár a két országgyűlés egybehívá­­sának idejére nézve különböző részről eltérő — szerintünk helytelen — nézetek merültek föl, annyi kétségtelen, hogy ezen lépés szoros ka­pocsban áll a magyar alkotmánykérdés megol­dásának óhajtásával, s az arra vezető intézkedé­sek tényleges előjeléül tekinthető. Vájjon ez alkalommal az érintett árnyala­tok részéről megújittatnak-e a pár hóval ezelőtt tett ellenvetések, azt mi innen legkevésbé va­gyunk képesek megjósolni. De ámbár épen nem óhajtanak e tárgyban a meddő vitát fölkelteni, kivált a beállott ténynyel szemben,­ és ezért nem is ereszkedünk e lépésnek kormányi, vagy saját szempontunkbóli indokolásába , mindazáltal azt hiszszü­k, egyik félt sem feszélyezzük, ha magán­észrevételünket teszszük arra nézve, hogy mi az ellenzéki lapok kifogásait a horvát országgyű­lésnek előbbi egybehívására nézve, saját el­lenzéki szempontjukból sem tartjuk szabatosnak. Ők ugyanis mind­azon egy óhajtásból in­dulnak ki, hogy fenntartassék a régi százados kapocs, melynélfogva ez ország csak a magyar országgyűlésen képviseltessék, de azonban a 61-ei pesti országgyűlés is e viszony megállapí­tására nézve tiszta lapot hagyott fenn a horvát nemzeti képviseletnek. E két pont mindegyike pedig gyakorlatilag sem enged meg más követ­keztetést, mint azt, hogy : ha a horvát tartomá­nyoknak a magyarországi képviseletben is részt kellene venniök, ez esetben, (nem vitatva a hor­vát képviselet ter­emét s a fennforgó helyzet különféle felfogásait) valamint 48. előtt, úgy mostanság is előbb a horvát tartományi gyű­lésnek kell megtartatnia, miután csakugyan egy­szerre két helyen magát képviseltetnie lehetetlen volna,­­ minthogy ez mindig így is volt szokás­ban. Hogy pedig a horvát országgyűlés külön összehivassék, s függőben lévő közjogi kérdé­seit megvitassa, ezt már a tiszta lapban kimon­dott elv is helyesli, sőt, hogy még a fölösleges indokra is hivatkozzunk, még a 48-ki törvények is a horvát tartományi gyűlésnek tartották fönn a jogot, intézkedni a magyar országgyűlésben i­s meghatározott számban képviseltessük mikénti rendezése iránt. Mindezt egybevéve, mi nem vagyunk ké­pesek belátni, mi helyes kifogás létezhetnék ez ellenzéki pártállások szempontjából is a horvát országgyűlésnek a magyart megelőző egybehí­­vása ellen, midőn úgy a törvényesség, mint a szokás és a gyakorlati helyzetre való tekintet egyéb eljárást, mondhatni, teljesen kizár? Annál inkább, mivel a birodalmi alkotmány fejlődésében egy másik, nagyobb mérvű példát találunk — a teljes birodalmi tanács és az or­szággyűlések közti viszonyban, mely ez eljárás elvét épen egyedül következetesnek tünteti föl, és­pedig azon ellenzéki lapok szempontjá­nak kedvezőleg, melyek a horvát tartományok­nak a magyar országgyűlésbeni képviseltetését óhajtják. Valamint ugyanis az egyes országok gyű­lései nem üléseznek a teljes kir. tanács ülés­szaka alatt, hanem azok előbb hivatnak egybe, h­agy a horvát tartományi gyűlésnek, ha ez ellenzéki lapok óhajtásához képest is, a magyar országgyűlésen részt kell vennie, természetsze­rűleg előbb kell egybehivatnia. De egyébként nem is emlékszünk, hogy e pártközlönyök részéről valamely nyomatéko­sabb, alapos érv létetett volna a megelőző egy­­behívás ellen. Leginkább azon puszta aggodal­mon sarkallottak ellenvetéseik, mely a kormány e lépését az ő sajátlagos czéljaikat fenyegető állítólagos combinatióból származottnak akará feltüntetni, mely aggodalom azonban szintén el­­lenmondásban áll azon elvvel, mely a tiszta lap hagyásában nyilatkozott, és pedig a szerintük is legilletékesebb alakban. Ha tehát már maguk az ellenzék álláspont­jaiból sem tartjuk szabatosaknak a tett kifo­gásokat, ez oka, hogy annak idején s annál in­­kább jelenleg, fölöslegnek találtuk saját szem­pontunkból vitatni ez eljárás azon egyedül he­lyes voltát, mely az épen beállott tényben elkö­vetkezett. A h­orvát országgyűlési választások alkalmából H­a­u­­­i­k bibornok-érsek főpásztori leve­let intézett az alatta álló papsághoz, melyből a „Pester Lloyd“ következő kivonatokat közöl : Levele bevezetésében a köz- és parlamentáris élet­ben megőszült főpap azon küzdelmeket jellemezvén, melyeket a nemzetnek meg kellett küzdenie, s intvén az engesztelékenységre, a következő emlékezetes szavakat mondja : „Vannak egyéb okok is, melyek bennünket arra intenek, hogy semmi szín alatt se szövetkez­zünk a mai ellenzéki szellemmel , hogy ezáltal a hazánk s a kormány közti annyira óhajtott kiegyezés­nek még nagyobb nehézségeket gördítsünk útjába,­­ hanem inkább azon legyünk, hogy ezen kiegyezés mi­hamarább elévethessék s általa a legszilárdabb egyes­­ség létrejöjjön.“ A főpásztori levél azután azon nagy szolgálatokra utal, melyeket Austria a kath. egyház irányában teljesitett, s azért a hála a clerus részé­ről megkívánja, hogy az Apostoli király jóakaró szán­dékainak ellene ne szegüljön, ki most béke­jobbját nyújtja a hazának. Azonban ezen alapokokat — foly­tatja ö eminentiája — nem hatja át a szolgaiság szelleme, s ö eminentiája is mindig azon nézetben volt ,hogy a nemzetnek teljes erejével s minden megengedhető eszközökkel törvényes utón szerzett jogait védenie kell.“ De most az alkotmányos szabadságot veszély nem fenyegeti. Végül a föpásztori irat int „a­ tulságoskodó eszmék, a határtalan függetlenség és nagyság“ ellen s felhívja a papságot a vázolt értelemben hatni. 3. 4. 5. 7. A jutalmazandó lovak száma Pálya--------------------------------­------------­zati ev at?a an , három éves jut­almaz­ós nap czák szopós k­ak tamnaU csikóval Pályázati c' a’ a' a­a­J állomás 1­2 2 2 2 2 S 1865. 1111 1 zvi­o­a ,5 a .S­a­i­a­i­s* coccaástocctcoeitas cí 05 CH fl'ÖOTSÖ'ÖÜTJO'TJ­O 1 Érsekújvár aug. 21 1 15 6 5 1­10 5 4 13 75 2 Sz.-Fehérvár „ 24 1 15 6 5 1­10 6 5 14 85 3 Szombathely sept. 8 115 7 5 110 6 4 15 84 4 Szegzárd „■ 14 115 7 5 110 6 4 15 84 5 Kecskemét „ 19 1 15 7 5 1 10 6 4 15 84 6 H.il. Vásárh. „ 22 1 15 7 5 1 10 fi 4 15 84 7 Szabadka „ 25 1 15 7 5 1 10 6 4 15 84 8 Temesvár „ 29 1 15 7 5 1 10 6 4 15 84 9 Mezőkövesd oet. 6 115 fi 5 110 5 4 13 75 10 Debreczen „ 9115651 10 65 14 85 Birodalmi t­anács. A követek­ h­ázának­ ülése május 31-én. A mai ülés különös izgalom és zűrzavar jellegével bírt. Napirenden az adóreform-bizottmány jelentése volt. Előadó dr. Mühlfeld. A bizottmány azt indítványozza, hogy az adóre­form-bizottmány elé terjesztett törvény fogadtassék el, azon változtatással, hogy az 1-ső fejezet e szavai után: „összegyűlt képviselőház“,tétessék: „mindjárt az ülések kezdetén“, úgy­hogy az adóreform-bizottmány jelentését mindjárt a jövő ülésszak kezdetén kell hogy előter­­jeszsze. Az átalános vitában először Rechbauer szólal föl a törvény ellen. Nem akar ismétlésekbe esni, csak arra figyelmeztet, hogy a ház e törvény elfogadása által ellenkezésbe jó önmagával. A ház t. i. kimondotta, hogy a bizottmányi üléseknél min­den képviselő jelen lehet, mivel fontosnak tekinti, hogy a bizottmány a képviselőkkel folytonos összeköttetésben maradjon. Az állandósítás mellett ez illusóriussá válik. Legfontosabb azonban az ő szemében a házban képvi­selve nem lévő többi országra való tekintet. Contuma­­ch­ozni akarják ezeket, kik az adó­megszavazás jogát mint önálló alkotmányos jogot bírták volt? Az illetékes­ségi kérdést elejti. A költségvetést és a kereső.­szerző­dést a ház tárgyalhatta, mivel az csak egy évre szól, ez a pillanathoz volt kötve, de az adókra nézve másként áll a dolog. Ez mindig a magyar országgyűlés egyik kivá­ló joga volt. Föl lehet-e tenni, hogy az itt megállapított adóreformot elfogadandja? Azt­ véli, hogy nem, s ily el­járás csak új összeütközést szül. Ez it nem visz a ki­egyezkedéshez. Szaló megragadja az alkalmat, hogy a Magyarországgal­ kibékülés szükségességét hangsúlyoz­za, de ez utat nem tartja czélhoz vivőnek erre nézve. Az egyetlen helyes út: a jogfolytonosság elismerése. (Nagy mozgás.) Az elnök megszakítja szónok beszédét, megjegyez­vén, hogy a napirendtől nagyon eltért, (igen helyes!) mire Rechbauer fejtegetése folytatásáról lemond. Kaiser képviselő constatk­ozza, hogy a törvény ellenzőinek is be kell ismerniök, miszerint a bizottmány képtelen jelentését még ez ülésszakban előterjeszteni. Az egyes adók állását részletezi. Szerinte mindenki elisme­ri, hogy ez ügyön változtatni kell, s ha ez áll, akkor a törvényt is el kell fogadni, mivel lehetetlen lesz bármi­kor is a reform­munkálatokat egy ülésszak folyamában bevégezni. Előtte szóló egyetlen ellenvetését a Magyar­­országra való tekintet képezte; a ház már elégszer kife­jezte sajnálkozását ez ország képviselőinek hiánya miatt. Rechbauer ez ellenvetést mindannyiszor fölhozza, vala­hányszor az összbirodalmi tanács elé valami előterjesz­tés kerül; így tett az első, így a második budgetnél. Vagy teljes birodalmi tanács vagyunk, kiált föl a szó­nok, vagy nem; ha az vagyunk, akkor kell hogy min­den előterjesztést a birodalom érdekében tárgyalás alá vegyünk, tekintet nélkül arra, hogy egyes országok itt nincsenek képviselve. A ház e pontra nézve már nyilat­kozott s akkor mondana magának ellent, ha ilyen tekin­tet végett ez ügy tárgyalásától óvakodnék. A házat Ma­gyarország, mely önmaga oka távollétének, nem tart­hatja vissza oly reformoktól, melyek pénzügyi és gaz­­dászati tekintetben fontosak. Szónok ajánlja a törvény elfogadását a népek érdekében, melyek az adóreformot óhajtva várják. Taschek a törvény ellen szónokol. A részletes vitánál egy amendement-val fog előállani. Tinti a munkálatok nehézségeit ecseteli steck­­­bauernek Magyarország adószavazási jogára vonatko­zó megjegyzését megtámadja. Magyarország e jogot már csak e helyen gyakorolhatja, a többi ország képviselői­vel közösen; ez az alkotmányban így van meghatároz­va, minden más fölfogás az alkotmány betűibe ütközik. A jövő ülésben, ha a magyarok megjelennek, előadhat­ják speciális kívánataikat. Brinz az állandóságot a jövő szűkebb birodalmi tanács idejére kívánja kiterjesztetni, mivel szerinte a teljes és szűkebb közti megkülönböztetést úgy is sokan nem ismerik be. Az I-sö fejezethez tett amendement el­fogadását ajánlja. T­e­u­­­sek szerint azon gondolatnak, miszerint a Magyarországra való tekintet irányadó befolyással le­gyen a házra, párja az, melyet néhány nap előtt a Laj­tán túl fejeztek ki. „A birodalmi tanács adja be lemon­dását en bloc.“ Ő sem az egyiket, sem a másikat nem helyesli, s a törvény elfogadását ajánlja. B r e s 11 az állandósítást alkotmány­ellenesnek tekinti. A reform szükségességét elismeri, de kétli, hogy ezáltal az adók szükséges lejebbszállítása eszkö­zöltetik. A törvény elvetését ajánlja. K­r­o­m­e­r fölemlíti, hogy a kormány múlt évi re­form­törvénye siker nélkül maradt, az idén ismét úgy legyen? Az adóreform szükséges, miért ne folytattassék megzavarás nélkül ? Ha Magyarországra különös tekin­tettel akarnak lenni, miért nem fejezték ki ezt akkor, mikor a reform iránti óhaj fölmerült, s miért akarnak Magyarország s nem a lajtán­ inneni országok iránt ily tekintetet mutatni ? Mivel a megoldás egy ülésszak alatt nem lehetséges, semmi se történjék ? Épen e miatt szük­séges az állandósítás. A bureaucratiának szemére hány­ják, hogy a lényeget elhanyagolja a forma kedvéért, s most ők is igy akarnak tenni, midőn a ház kezdemé­nyezési jogát szem elől vesztve, az ügyrendi nehézsé­geket hangsúlyozzák. Szónok az adó-túlterhelést és egyenetlen felosztást ecseteli, különösen hazája, Kraj­­nában, s hogy ez igazságtalan helyzeten segíttessék, a tör­vény elfogadását ajánlja. Schindler: A törvény alkotmányellenes. Ha a Császár az ülésszakot bezárja, a bíró­tanácsnak nincs joga többé akár mint egész, akár mint töredék fönnál- tani. Elvetését ajánlja. Skene: Brinz javaslata mellett szól. Az első kir. tanácsnak szerinte az a feladata, hogy szervezze magát, s így a második haladásának útját előkészítse. Khuenburg bizottmányi tag kijelenti, hogy ő az ülésszak végén leköszön a tagságról. Előbb is leköszönne, de az ügyrend nem engedi. Kéri a házat, helyébe új tagot választani. H­a­r­­­i­g, a bizottmány elnöke, ki az állandósí­tást indítványozta, Schindler és társainak az első ülés­szak folytán tett, a bizottmányok állandósítására vonat­kozó törvényjavaslatára és Bajorországra utal, hol a nagyobb előterjesztésekre nézve ily állandó bizottmá­nyok léteznek, bár ott az országgyűlés meghosszabbít­hatná ülésszakát, ha akarná, a­mit a kir. tanács nem tehet. Schindler kijelenti, hogy ő az első ülésszak folytán tett ily indítványt, de azt mint alkotmány­vál­toztatást indokolta, s részére a ház többségének két­harmadát igényelte. Berger elvileg nincs ellene az állandó bizott­mányoknak, de más az, ha már ily törvény létezik ; más, ha e­g­y bizottmányt akarunk állandósítni. A Brinz-féle módosítvány­t is elvettetni kívánja, mivel két­séges : lesz-e szűkebb kir. tanács­ülés. Csak úgy sza­vazhatnának arra, ha a kormány és a bizottmányi tagok a szűkebb kir. tanács ülésére vonatkozólag felvilágosí­­tásokat adnának. Az elnök az általános vitát befejezettnek nyil­vánítja. Plener pénzügyminiszer kijelenti, „hogy az okok, melyek a kormányt a második ülés­szakban az állandósítási törvény előterjesztésére ösz­tönözték, ugyanazok, melyek az adóbizottmányt a je­lenlegi indítvány tételére indították. Ha az állandósítás nem mondatik ki, az adóreform az egyik ülésszakról a másikra fog halasztatni, és a kormány az állandósítási indítványban az adóreform előmozdításának egyedüli eszközét látja, minélfogva a törvényjavaslathoz helyes­lését adja. „Rechbauer Jr. az kérdezte, hogy a magyarok el fogják-e fogadni az adóreform-törvényeket. A kormány a birodalom minden országának jogait becsüli, de meg­marad a mellett, hogy annak, a­mit a birodalom képvi­selete alkotmányos úton határoz, az egész birodalomban érvényesnek kell lenni.“ (Bravo.) A miniszer továbbá az adóreform szükségességét mutatja ki, és azt mondja, hogy el kell ismernie, mikép a kormány e reformra nagy súlyt fektet. Számos neheztelés nyilváníttatott az adóviszo­nyok fölött és kívánni kell, hogy oly adózási rendszer hozassák be, mely az adózók terheit megkönnyíti. Pallia­tív intézkedések e tekintetben nem elégségesek. Csak egy észszerű adózási alap teremtésével lehet segíteni, és hogy erre nincs más eszköz, mint az adóbizottmány állandósítása, azt a legtöbb szónok kifejezte.­­ A­mi Berger Jr.-nak a szűkebb birodalmi tanács ülésszakára vonatkozó kérdését illeti, a miniszer a legmagasabb trónbeszédre utalt, melyben ki van fejezve, hogy a tá­­gabb birodalmi tanács ülésszakára a szűkebb fog kö­vetkezni. A minister ezeknél fogva a háznak a tör­vényjavaslat elfogadását ajánlja. A miniszer után a referens, Mühlfeld Jr., a bizottmány indítványa ellen fölhozott érveket c­áfolja meg és Rechbauer követnek a magyar kérdésre vonat­kozó észrevételeit is bőven fejtegeti. Erre Rechbauer egy személyes észrevétel tételére kér szót. Megjegyzi, hogy ő, mivel meggyőző­dése szerint az adóreformmal összeköttetésben álló al­kotmánykérdést fejtegette, az elnöktől felszólíttatott, hogy a tárgynál maradjon. Ennélfogva kénytelennek látta magát, beszédét tovább nem folytatni. Mindazonál­tal a referens bőven bebocsátkozott azon nézetek meg­­c­áfolásába, melyeket kifejteni neki nem engedtetett meg, és az elnök a referenst meg sem szólította „a tárgyhoz.“ Ezt csak a szólásszabadság megőrzése vé­gett constatálja. Az elnök válaszol Rechbauernek, és kijelenti, hogy a referens csak azon észrevételekre vonatkozott, melyek már kimondattak és hogy ennélfogva a refe­renst nem szólíthatta a tárgyhoz.­­ Ezután ugyancsak az elnök még a következő nyilatkozatot teszi: „Azon kérdés tárgyaltatott, hogy az alkotmány változtatásá­ról van-e szó vagy nem ? Nekem mint elnöknek köte­lességem, minden szavazás végén annak eredményét constatálni­ Az adott esetben ennélfogva határoznom kell a fölött, váljon a szóban lévő kérdés alkotmány­változtatásra vonatkozik-e, vagy nem, miután ettől függ, hogy a határozatot csak két­harmad többségnél tartsam-e érvényesnek, vagy hogy az egyszerű többség elégséges-e. Miután a kérdés már tárgyaltatott, nem akarom ezt tenni, a­nélkül hogy magamat igazolnám, és kijelentem, hogy a szóban lévő kérdést nem fogom az alkotmány változtatásának tekinteni,hanem az ügylet­rendre vonatkozó törvénynek, minélfogva kétharmad­nyi többséget nem fogok követelni.“ Miután az elnök e határozatát bővebben indokolta, Schindler követ emel szót. Elismeri az elnök oka­­datolását, nem is akarja az elnök jogát megtámadni, de azt hiszi, hogy ily fontos kérdésben magának a ház­nak kell határozni. Az elnök erre azt feleli,­­hogy itt minden­esetre neki mint elnöknek kell határozni. Ha a magas

Next