Sürgöny, 1865. augusztus (5. évfolyam, 174-198. szám)

1865-08-02 / 175. szám

egy itteni lap bécsi levelezője arról hisz mind­amellett is értesü­hetni, miszerint a kölcsönös vi­szonyban jobbra fordulás történt. Levelező sze­rint Poroszország késznek nyilatkozott azon engedményeket, miket Austria újabban for­­mulázott, további tárgyalások kiindulási pont­jául fogadni.­­ Ezen fordulat előidézésé­ben levelező szerint báró Werther bécsi porosz követnek volna legnagyobb része, minthogy ő azon meggyőződést szerze magá­nak , miszerint az új kabinet tagjai, távol attól, hogy közönynyel néznének Austria németorszá­gi állásának mikénti alakulására, ezen állást teljes erőből fentartani el vannak határozva. A porosz követ aztán ezen meggyőződésének Ber­linben s illetőleg Gasteinban is érvényt tudott szerezni. E fordulat különben — ha egy ga­­steini közlésnek hihetni — könnyen Bismark ál­lásába kerülhet. A király e közlés szerint hatá­rozottan ellenzi az Austriávali szakítást s más­részt nem titkolhatja maga előtt, hogy az eddigi politikának csakugyan szakítás lenne a követ­kezménye. A király Bismark előtt sajnálatát fejezte volna ki, hogy az Austriávali viszonyok­ba annyi keserűség vegyült s egyszersmind óha­ját nyilvánította, a Császárral találkozni. Erről tudósítanak Gasteinból s ez erősíteni látszik a jobbra fordulás iránti bécsi tudósítást. Olaszországnak Spanyolország általi elis­mertetése a szó­szék részéről nem talált oly he­lyeslésre, mint mondva volt. A „Köln. Ztg.“ egy római tudósítás alapján bevallja, hogy ő szentsége Izabella királynőhöz intézett levelé­ben gyöngéden, de atyailag komolyan eszélyes­­ségre inté a királynőt, emlékeztetve őt elődei­nek a szent­szék iránti azon hagyományos ra­gaszkodására , mely a „katholikus felség“ tisz­­ttelet-czímet szerzi meg Spanyolország uralkodói­nak. A szent­atyának ezen intő levele a spanyol kormányra nézve kétségtelenül igen fontos. Az elismerés Spanyolországban különben is igen nagy elégítletlenséget okozott, úgy hogy a kor­mánynak a legkomolyabbtól kelle tartania s a Madridból folyó tudósítások még foly­vást igen komorak s a polgárháború közel kitörését helyezik kilátásba. — A tiltakozások az országban napról-napra szaporodnak s úgy látszik, hogy a carlista párt is, fölhasználva a kormány s az egyház és a nemzet nagy része közötti szakadást, ismét előtérbe fog lépni. Az országban itt-ott már egyes fegyveres csapatok is mutatkoznak. A kormánynak ugyan sikerült eddig megakadályozni a polgárháború kitörését. SI&CM. Napi újdonságok. 14­0 ca. kir. Apostoli Felsége jul. hó 31-kén dél­előtt magán-audientiákat adni méltóztatott. * A „P. H.“ írja, miszerint Ő Felsége múlt szom­baton méltóztatott fogadni azon küldöttséget, mely az alföld-fiumei vasút kiépítése s ezen vasúthoz elfoglalt földterület után járó kisajátítási költségek megtérítése végett folyamodott. A 13 tagból állott küldöttség veze­tőjének, sőt, N­e­u­m­a­n­n József gyulai plébános s ke­rületi alesperes urnak ebbeli legalázatosabb előadására Ő Felsége, hallomás szerint, körülbelől a következőket méltóztatott válaszolni : A magyarországi alföld anya­gi jólétének emelése kivált az e vidéket sújtott gyászos csapások után uralkodói legfőbb gondjaim közé tartoz­ván, intézkedni fogok, hogy önök kérelme kormányom által a fenforgó tárgyalások alkalmával kellő figyelem­be vétessék s főleg a kisajátitási kártalanítás kérdése mielőbbi megoldást nyerjen. * Mint az „Esztergomi Újság“ hiteles kútfőből értesül, m. kir. udv. kanczellár Majláth s a tárnok b. Sennyeyő excíáik e hó első napjaiban bibornok­­lg-primás­­ eminectiáját látogatásukkal szándékoznak megtisztelni. •1­0 excja Bartakovics Béla egri érsek alapítványt tett oly czélra, hogy évenkint Rendsburgban a schleswig-holsteini ütközetekben elesett magyarok lelki üdvéért szent­mise tartassák. (P. H.) * A tiszai ágostai hitvallású egyház­­kerület m. hó 26-kán a XVI. szepesi városban tartá ez idei közgyűlését. A gyűlés folyamáról önálló tudósítást várunk. A megnyitó isteni tiszteleten bejött 158 ft of­­fertorium, fele részben a legszegényebb egyháznak Oláh-Pataknak, fele részben pedig a pesti gyámintézet­nek szolgáltatott át A közgyűlés Zsedényi felügye­lő és Máday superintendens urak elnöklete alatt tartatott. Miután a gyűlés helyén a templomban elhangzott a tanácskozások folyamára kért Isten áldása és a szent lélek segedelme,­a felügyelő ur m­aga egy hoszabb be­szédben az egyház dolgainak, közbe-közbe megkeserí­tett múltjának illustratióját adta. A szónoklatot átaláno­san érintve, részletesben fölemlítjük a hivatalos jelen­tésből, hogy a tanintézetekben a tanítványok száma növekedett — mi igen örvendetes, — a három főtano­dában: Eperjes, Késmárk, Rosnyó, 78 ifjú az érettségi papjelölti vizsgát letette. Kerületi jegyzővé egyhangúlag F­áb­r­u iglói lel­kész lön megválasztva. A városháznál tartott közebédnél a kerületi fel­ügyelő ur legelőször ő cs. kir. Apostoli Felségéért, mely toaszt átalános lelkesedéssel fogadtatott, azután a XVI. városok több evangyélmi községeiért emelt po­harat. 4­. Ponori Thewrewk Józseftől, a fáradhat­­lan öreg poetától, három füzetbe került szerkesztősé­günkbe : Összehasonlító szikélytár, szikély koszorú és mutatvány a szikély szamóczákból. Szikélynek ne­vezi­k az epigrammákat, melyeknek művelése irodal­munkban Kazinczy Ferencz halála óta meglehetősen el van hanyagolva. Thewrewk, kinek irodalmunk s nem egy magyar régiség felfedezését, nem egy érde­kes irodalmi adat napvilágra hozását köszönheti, leg­újabban a székelyészetre adta magát, s azt igyekszik lendületbe hozni. A gondolatok epigrammái rövid ki­fejezése nem könnyű, s nagy gyakorlottságot kíván, melylyel T e w r­e­w­k inkább bir, mint más epigramma­­ira, mivel e versnemben gyakran próbálta erejét. — Vannak e füzetekben tagadhatlanul talpraesett ötletek, életes megjegyzések, s a mi legfőbb, minden gondolat magyaros, s a nyelven erőszak téve a verselés kedvé­ért sehol sincs. Thewrewk versei hibátlanok, szú­rósak mint a tövis, de nem sebzők. — Ajánljuk a szi­­kelyészet kedvelőinek figyelmébe. — Ponori Török fentebb említett epigrammái gyűjteményében mindjárt az első distichon egy szép prófécia, melylyel költőhöz illő világos látással előzte meg a jelen új korszakot. Azon diszichon így hangzik: „Megleszen a mit óhajt a király, meg a mit mi óhajtunk. Az Atya s gyermeki közt lesz örök egyesülés.“ A Pesten tervezett zálogkölcsön-intézet ügyé­ben uj mozzanatot jelezhetünk. Egy tegnap leérkezett udvari rendel­vény­nyel tudniillik a cs. kir. pénzügy­­ministérium részéről az alapszabályok némely szaka­szaira nézve tett észrevételek oly meghagyással érkez­tek le a magyar kir. helytartótanácshoz, hogy, miután az említett intézet engedélyezéséért annak idején fo­lyamodott 4 vállalkozó közül három időközben kérel­métől elállott s ennélfogva az intézet felállítása most már a Kochmeister Frigyes által képviselt alapítókat fogná illetni, ezeket a hivatott megjegyzések tekin­tetében nyilatkozattételre felszólítván, az ügyiratokat saját kimerítő véleményes jelentése kíséretében is újó­lag felterjeszteni siessen. A főmegjegyzés az ügyrend­­tartás 75. §-ban megállapított mellékdíjakat illeti, s ne­vezetesen a felvételi és becslési díjakra nézve azon óhajtás fejeztetik ki, hogy azok a kölcsönügylet rövid idejű tartamánál mérsékeltebb összegben állapítassanak meg, olyforma fokozatban, mint ez a bécsi hasonnemű záloghitelintézetnél lett elfogadva. * Az ügyvéd-jelöltek állásáról pár czikkben érdekes eszmecsere folyt a „P. N.“ hasábjain Balássovics József és Milassin Vilmos fiatal jogtudor közt. Az előbbi megrótta Nyitra és több más megye törvényszékének azon végzését, melylyel az ügyvédjelölteket principálisaik helyett a tárgyaláso­kon való megjelenés s ezeknek önálló vezetésétől el­tiltja; mire a nevezett jogtudor védvekkel igyekezett kimutatni, mikép e tárgynál nem csak egyedül az ügy­védjelöltek érdekét kell szemügyre venni, de főkép a törvényszék méltóságát, az ügyvédi kar tekintélyét s a mi legfőbb: a felek érdekeit, melyeknek veszélyeztetése nélkül alig engedhető meg, hogy addig valaki, habár közvetve is, jogjeleket képviseljen, míg kellő gyakor­latáról bizonylatot fel nem mutathat. Ő nem szeretné a törvénykezés terét szárnypróbálgatásokra használtatni. Kívánatos volna, ha törvénykezési lapunk e tárgy­ban szintén fölvenné a keztyüt.­­ Szigligeti társulata már visszaérkezett a fővárosba, s mint értesülünk, a szünidő alatt követke­ző helyeken játszott : Nyíregyházán háromszor, Szathmáron tizenhatszor és Nagy-Káro­l­yban négyszer, mindenütt kielégítő részvét mellett. Szer­dahelyi társulata tegnapelőtt játszott utólszor Deb­­reczenben, mely alkalommal Prielle Cornelia jutalom­játéka volt. * A f­özépdunai gőzhajótársaság elnöksége Szathmáry Károly társulati titkárt és H­ou­ch­a­r­d Ferencz kinevezett igazgatót megbízta, hogy tekintsék meg a fiumei hajógyárat és tudják meg a fel­tételeket, melyek alatt a nevezett gyár kész volna a társaság hajóit építeni. A nevezett urak rendkívüli elő­zékeny fogadtatásban részesültek Fiuméban, s a gyár jelessége mellett azon meggyőződésre jutottak, hogy az eddig tett ajánlatok között a fiumei hajógyár ajánlatai a legelőnyösebbek, s igy hiszszük, hogy a középdunai gőzhajótársaság hajói Fiuméban fognak épülni. — A pesti kereskedelmi akadémia iskolai évét házi ünnepélylyel zárták be jul. 29-én. Jelen volt a 150 akadémiai növendéken kívül az igazgató választmány, az igazgató, a tanárok és szép számú kö­zönség. A tanulmányi bizottmány elnöke az ünnepélyt alkalomszerű beszéddel nyitá meg. Ezután az igazgató emelt szót, s kiosztá a kilépőknek a képesítési okmá­nyokat, s végre ez utóbbiak közül ketten tartottak be­szédeket. Az elnök Weisz Bernát épületes szavakat in­tézett az ifjakhoz.­­ A múlt szombaton tartott városhatósági teljes ülésben tárgyalás alá került egy alreáltanod­ának felállítása a Teréz külvárosban. A tanoda szervezeti tervének elkészítésére Ney Ferencz főreáltanodai és Kriegler József elemi tanodai igazgatók hivattak meg. Ezen tervezet főbb részei : A tanodának öt helyiségre lesz szüksége, a szerelvé­nyek és bútorok költségei 4040 frtra vannak felvéve, a tanítói személyzet állana három egyénből, egyenkint 800 ft évi fizetéssel, egy hitelemzőből 300 ft díjjal, melyhez az igazgató tanító részére tervezett külön 200 ft jutalomdíjat hozzáadva, a tanszemélyzet évi költsége 2900 frtot tenne. A városi tanodai bizottmány vélemé­nye ezen tervezetre nézve abban pontosult össze, hogy az újon alakítandó alreáltanoda fiók­intézetét képezze a főreáltanodának, úgy hogy ezen két osztályból a ta­­nonczoknak a főreáltanoda 3-ik osztályába való átlép­­hetése minden nehézség nélkül lehetővé tétessék; az uj alreáltanoda a főreáltanoda igazgatójának felügyelete alá helyeztessék, a kinevezendő tanítóknak a főreálta­nodáhozi előléptetés fenntartassék , a helyiségek meg­szerzésénél kellő figyelem fordíttassék egy majdan ala­kítandó 3-ik és 4-ik osztályra, valamint arra is, hogy a fegyelem fenntartása érdekében a tanítók egyike, mint igazgatói helyettes, az indítványozott külön pénzbeli jutalom helyett természetbeni lakást nyerjen , végre a hitelemző is rendes tanítónak tekintessék s a vallásta­non kivül egyéb tárgyakat is adjon elő. A városi ta­nács a bizottmány véleményét elfogadván, jóváhagyás végett a m. kir. helytartótanácshoz terjeszti fel. — A nemzeti színházban e héten szer­dától kezdve szombatig bezárólag következő darabok adatnak „Egy millió“, „Fény árnyai“, „Az idegesek“ és Felicián Dávidnak „Lalla Roukh“ czímű regényes dalműve.­­ A legközelebbi operai újdonságok pedig lesznek „Erzsébet“ és „Dinorah“, a­melyekben Pauline asszony a czímszerepeket éneklendi. — Eleintén ter­mészetesen még egy kissé bágyadtan indul a játék­rend, mert van némely elsőrendű tag, ki hat heti sza­badsággal bír, de ha azok megérkeznek, akkor oda fog az igazgatóság­­törekedni, hogy a színházi közön­ségnek minél érdekesebb és válogatottabb műsort nyújtson. — Egy oldalról említve volt, hogy a dohány­­egyedárusság jövedelmeit bérbe akarják adni az osztrák birodalomban. — Nem lesz tehát érdektelen a dohányjövedék többizbeni bárbeadatásának ada­tait, a­mennyire előttünk ismeretesek, itt felsorolni: Az első dohánypátens megjelenése után, melyet első Lipót császár 1699. jan. 13 -án kibocsátott, mindjárt Alsó- Austriában a dohányegyedárusság Vendura Ágostonnak adatott bérbe három évre, 16,000 forintnyi évi bérért Morvaországban 1701-ben szintén bérbeadatott az Grossinger Ignácznak három évre, évi 6000 forintért. Alsó-Magyarországban Tahrenwanger György kereske­dő vette azt bérbe. 1724-ben Csehországban s az osztrák herczegségekben a spanyol Diego és Carignani mar­­chese bérelték a dohányjövedéket 8 évre, évi 500,000 forintért. A bérlők különben nem voltak képesek meg­fizetni a bért és megbuktak. 1726-ban továbbá Prandau Miksa birta a dohányjövedéket évi 350,000 forintért. 1764-ben januártól kezve lépett életbe a Parkner-féle társulat szerződése, mely 1,210,000 forintot fizetett évenként. 1784-ben végre Fries gróf, Python-Amstein báró és mások léptek társaságba és átvették az egyed­­árusságot az államtól 2.000,000 forintért évenkint; most természetesen sokkal magasb összegekről lenne szó. — Mint hallják, Landvogt igazgató úr a már szerződött tagokon kivül a pesti német szinház számára Meklenburg kis­asszonyt Rigából és Fleix L. urát szerződtette. — A pesti német színház színészi bizottmányának azon terve, hogy augustus hóban még játszanak , nem sikerült, igy tehát Pest-Budának minden német szinháza zárva lesz. — Abaujmegye főispánja a pestvárosi főpolgár­mesterrel tudatja, hogy a pesti állatkert számára hat farkast fog küldeni. * A kolozsvári lóversenyek napjai aug. 20. és 22-ke, a debreczeniek­ oct. 8. és 10-ke. —— Pestváros t. főorvosai, é. junius havi sebé­­szeti és egésségügyi jelentéséből következőket kö­zöljük : Az időjárati viszonyok rendes nyáriak valá­­nak ; a légsúly legmagasabb 9-én 332''Sz, közép 333.,,, a lég­kév legn. 1-jén + 24%, legk. 13-án­­(- 6% )., eső 6 napon, légköri csapadék 24,5 pár. von., elpárolgás p. v. 68s. A közegesség állapota kielégítő vala, ámbár a beteg­ mozgalom nagyobb mint májusban; a hagymás mint járvány megszűnt és csakis szórványosan­­mutatkozott, többnyire alhasi tüneményekkel ; tüdőlábok csekélyebb mennyiségben mint májusban ; heveny betegek közt mutatko­zott a vörheny és a himlő. A kimutatott 4689 betegesedési eset közt 2897 járó­­lag, 1792 a kórházakban fekvőleg gyógykezeltetett, s p. : 1398 a sz. Rókus-, 55 a szegény gyermek-, 78 az izraelita-, 21 a kereskedelmi kórházban stb., ezekben a gyógyulási arány 44.51, a halálozási 7.53%-ra rúgott. Egy-egy ezer beteg közt átalában szenvedett ; 11 tüdőlábban, 61 tüdőgümőben, 104 bujakórban, 3 himlőben, 2 vörhenyben, 85 hagymázban, 12 váltólázban stb. A halálozás kisebb mint a múlt hónapban, összesen halt 536, s. p. 326 fi- és 210 nőnemü. Életidőre nézve volt : 0—1 évesig 215, 1—10-ig 107, 10—20-ig 22, 20—30-ig 29, 30—40-ig­ 52, 40-50-ig 22, 50—60-ig 51, 60 éven felöl 38. A halál indokát tekintve volt : 29 halvaszülött, 12 ve­­leszülött és 3 agg­gyöngeségben, 1 himlőben, 2 vörhenyben, 20 hagymásban, 4 vérhasban, 9 tüdőlákban, 118 tüdőgümő­­ben, 70 rángásokban, 10 büdösben, 2 öngyilkos stb. Született 559, s. p. 280 fi- és 279 leánygyermek; volt 217 törvénytelen, tehát ez utóbbi 38,5% aránynyal Házasait 111 pár, de meddig lesz képes letartani azt, az más kérdés. A mexikói nyugtalanságokról szóló hírek ismét hírlapi mende­mondának bizonyultak.­­ Legalább az unió jelenleg egyátalában nem hajlandó Juarez javára a mexikói ügyekbe beleavatkozni. Közöltük annak idejében Texas­ban a Rio­ Grande mellett táborozó unionista tábornok, Brown ide vonatkozó nyilatkozatát, melyben a semlegességet kijelenti. Most, mint a „Mem. diplom.“ írja, Wright éjszakamerikai tábornok is egy oly iratot közöl, melyben a semlegességet proklamálja. A tábornok név sze­­rint egy austini lakostól megtagadta az enge­délyt, hogy Mexicóba fegy­veres bevándorló csa­patot vezethessen. Gr. Belcredi körlevele, melyet államminiszeri hivatalba léptekor a magyar ko­ronához nem tartozó összes királyságok s országok fő­nökeihez intézett: „A mai napon elfoglaltam az államministeri hiva­talt , melyre Ő Felsége legmagasb bizalma meghivott. Midőn az országok főnök uraihoz ezen közlést intézem s azokat megkeresem, hogy engem nehéz hivatásom kötelességeinek teljesítésében támogassanak, egyszer­smind indíttatva érzem magamat, a közigazgatási szol­gálat azon mozzanatait közelebbről kijelölni, melyek helyes felfogására különös súlyt kell fektetnem. A közigazgatási hatóság fontos feladata a jogi rend fentartásánál annak kedvező megoldásához mindenek­előtt az ügy helyes értelmét követeli, értelmet a külön­böző életelemek törvényesen szabályozott szabad moz­gása iránt; s az országfőnök urakat különösen meg kell keresnem, miszerint egész nyomatékkal oda has­sanak, hogy a hatóságok eljárása ne csak törvényesen legyen korrect, szilárd és méltó, hanem hogy az az erők szabad, öntevékeny kifejlése iránti értelem jeleit ma­gán hordja. Én csak napjaink legáldásdúsabb tö­rekvései egyikének tekinthetem, azon ügyek körét las­­san kint tágítani, melyek azoknak önigazgatási körébe lesznek utasitandók, kiknek érdeke ezáltal közvetle­nül érintetik. Minden jogi rend legszilárdabb támaszát szüksé­gességének tudatában találja s ez leginkább a közélet­­beni résztvevői által úgy törvényhozási, mint igazga­tási tekintetben erősíttetik meg. Ámde a hatóságok kötelessége, ezen törekvéseket, mennyiben a törvényes határokat megtartják, teljes buzgalommal támogatni s tapintatteljes magaviselet által az autonóm testületek irányában az általános érdeket előmozdító jó egyetér­tést megszilárdítani. Az erélyes szilárd föllépés bizonyosan múlhatlan kellék a törvényes tekintély megőrzése végett egy hasz­nálható hivatalnokra nézve s én emellett megjegyzem, miszerint én a törvénynek se liberális, se illiberális, ha­nem csak oly kezeltetését ismerhetem el helyesnek, mely a törvényes szabályok szellemének és szövegének s ennélfogva a hivatal kötelességének megfelel. A poli­tikai hivatalnok azonban egyedül erélyes fellépés által még egyáltalán nem felelhet meg feladatának. A tapintatteljes magaviselet épen oly múlhatlan, hogy minden akadály, mely a hivatalos tevékenység­nek ellenszegül, komoly bonyodalmakra ne vezessen, s nekem úgy kell az országfőnököket keresnem, hogy előforduló esetekben a hivatalnokok működését s alkal­mazkodásukat ezen nézpontok szerint a legnagyobb szigorral ítéljék meg. A népességgeli közvetlen, szóbeli és pedig biza­lomgerjesztő formák közti közlekedésben fekszik an­nak lényeges föltétele, hogy a hivatalnok holt forma­litásba ne sülyedjen, hogy nézleteit az életből s élet után képezze s ezáltal a hivatalos működésnek valódi si­kert biztosítson, mely a kiadmányok, magukban csak számok, elintézésében nem keresendő. Az írásbeli köz­lekedésnek bizonyosan megvan a maga jogultsága, de sokkal szűkebb határok közt, mint ez jelenleg na­gyobbrészt az eset. Ez utóbbi tárgyat nem akarom bővebben kifej­teni, minthogy az a hivatalos működés költségpontjá­val benső összefüggésben áll s fenn kell magamnak tartanom, hogy a kérdésnek ne csak ügyviteli, hanem pénzügyi oldalát is bővebben tárgyaljam. Itt csak azt akarom megjegyezni, hogy a lelki­­ismeretes legtakarékosabb gazdálkodás az állam va­gyonával a hivatalnokok lényeges kötelessége, s hogy különösen a jelenlegi körülmények a kötelességet előtérbe állítják. Az e tekintetbeni valóban érde­mes szolgálattól az elismerés bizonyára nem fog meg­­tagadtatni, minden gondatlanságot vagy hanyagságot ellenben a fegyelmi törvény összes szigorával kell megfenyitni. A sajtóban való szabad vélemény-nyilvánítást, ha az igazság szeretetétől vezettetik, a hivatalnoknak érték­­teljes tulajdon gyanánt kell tekintenie ; a subjectív érzé­kenység elhagyandó s ha a tényállásnak objectív meg­ítélésénél lát valamiben valami büntetésre méltót, csak akkor hívandó fel a bírói hatalom, hogy a törvénynek teljes elégtétel szereztessék. Azon országokban, melyekben több nemzetiség van, a legszigorúbb elfogulatlanságot s az egyenlőn igazságos eljárást mindenki irányában a leg­hatható­sabban kell ajánlanom. A hivatalnak s az egyes hivatalnoknak a néppel annak nyelvén kell közlekedni s az ehhez való képes­ség fontos s döntő körülmény a hivatalnok alkalmaz­hatósága megítélésénél. Fölkérem, jézim, hogy ez általános szempon­tok szerint szabályozza eljárását a hatóságokkal szem­ben , tegye meg a szükséges további rendelkezéseket. Fogadja (czim) legkitűnőbb nagyrabecsülésem biztosítását. Bel­redi.“ Miután Heintz­ már pénteken elbú­­c­s­ú­z­o­tt alárendelt hivatalnokaitól, szombaton K­o­m­e­r­s lovagot, az újonan kinevezett igazságügymi­­nistert mutatta be a hivatali testületnek az igazságügy­­ministériumban, ki a testületet következőleg üdvö­zölte : „Uraim ! A legnagyobb tisztelettel vagyok eltelve önök iránt, s a legteljesebb bizalommal közeledem önökhöz, azon óhajtással, hogy önök is hasonló biza­lommal forduljanak hozzám. Legyenek meggyőződve, hogy Ő Felsége nagyszivü czélzatai oda irányozvák, hogy a nagy császári állam minden népeinek java tartósan megalapíttassék. E legmagasabb czélzatok valósítására fordítandom működésemet s tevékenysége­met , számítván ez ügyben az önök közreműködésére.“ Lapszemle. A „N. Fr. Press­e“, mely a legaggódóbb s leg­bizalmatlanabb módon fogadta a miniszterválság első hirét, s reactionárius irányt képzelt fölfedezni a még meg sem alakult új ministeriumban, — most elismeri, hogy „igazságtalanság volna már ma megítélni akarni az új minisztereket“, hanem „babérkoszorút sem nyújthat még most nekik“; tetteiből akarja „elfogulatlanul“ megítélni az új minisztériumot. „Bizalomteljesen üdvö­zölte — úgymond — öt év előtt az alkotmányos párt a Schmerling-minisztériumot és csalódásokat aratott azért. Csoda-e, ha bizalmatlanná vált ? Talán épen ellenkező­leg, a Belcredi-minisztérium győzedelmeskedni fog e bizalmatlanságon.“ Azt, mit a „Fremdenblatt“ már tegnap kiemelt, ma minden lap kiemeli, a „N. Fr. Pr.“ is, hogy míg eddig a minisztertanácsban rendesen a külügyminiszter elnökölt, az elnökség most az állam­­miniszterre bízatott. Ebben annak jelét látja mindenki, hogy a belügyi kérdések megoldására lesz irányozva a kormány egész tevékenysége. Mi az igazságügymi­niszternek csak „a magyar koronához nem tartozó or­szágok és királyságok számára“ való kineveztetését illeti, ez oly körülmény, melynek a „N. Fr. Pr.“ nem tulajdonít semmi nagyobb jelentőséget, mert hiszen eddig sem terjedt az igazságügyminiszter hatósága Ma­gyarország ügyeire. Sőt a közigazgatás különválasz­tásán sem ötödik meg. A „Presse“ e különválasztást a magyar korona országai s a többi örökös tartomány közt örömmel kö­szönti. „Úgy látszik, teljes valósággá szándékoznak tenni a magyar tartományok autonómiáját, s a közös ügyek kivételével a speciálisan magyar ügyek ezentúl csak az Uralkodó és udvari kanczellária közt fognak tárgyaltatni, míg eddig az állam- és minisztertanács rostáján kellett átmenniök. A bureaukratikus centra­­lisatio korszakának vége, s mérsékelt dualismus lép helyébe.“ A legmegjegyzésreméltóbb változásnak tartja a „Presse“ az erdélyi kanczellária vezetőjének, Rei­chenstein bárónak visszaléptét, kit a pár év óta Erdély­ben véghezvitt változtatások főokozójának tekintenek. „Gróf Nádasdy állt­­a színpad előterén, de Reichenstein báró, e tagadhatlanul tehetséges férfi tartotta kezében a színfalak mögött az események szálait.“ Még legu­tóbbi időben, nem sejtve nyugalmi állapotba helyezte­tését, kidolgozta a királyi propositiókat, melyek a jövő erdélyi országgyűlés elé terjesztendők, — Így hallja a „Pr.“ Kiemeli e lap a különbséget a császári kézira­tokban, melyekkel a régi miniszterek állomásaiktól föl­mentetnek, némelyeknek „hű és buzgó“, másoknak „hű és sikeres“ szolgálatai emlittetvén. Míg Schmerling urnak a tiszteletteljes állomás, a legfőbb törvényszék első elnöki széke jut osztályrészül, minisztertársai kö­zül többeknek fönntartatik a további alkalmazás, Kalch­­berg, Lasser és K. Reichenstein pedig állandó nyugalmi állapotba helyeztetnek. A kereskedelmi minisztérium vezetője idős, öreg férfi, ki becsületteljes kitüntetéssel lép ki hivatalából. Lasser úr ellenben hivataltársai közt a legfiatalabb, s még oly erős és munkaképes, hogy nyugdíjaztatása valószínüleg politikai indokokból történt. A tengerészminiszter, Burger báró elbocsáttatá­

Next