Sürgöny, 1865. augusztus (5. évfolyam, 174-198. szám)

1865-08-29 / 197. szám

Sí. kir. Felsőbánya város közönségének legalázatosabb búcsú-irata nagyméltóságu erdődi gróf P­á­l­f­f­y Mór, cs. kir. altábornagy ur ő kegyelmes­­ségéhez. Nagyméltóságu gróf, cs. kir. altábornagy. Kegyelmes urunk! Nagyméltóságodnak folyó hó 20-ról 3626 sz. a. e város polgármesteri hivatala utján hozzánk intézett ma­gas kör­ intézményére, melyben magyar királyi helytar­tói méltósága alóli legkegyelmesebb felmentetését tudat­ni méltóztatott, hazafias kötelességünknek ismerjük, nagyméltóságod előtt hódoló mély tisztelettel kijelente­ni, miként nagyméltóságod a legnehezebb viszonyok között lépvén a kormány élére, majdnem négy évi bölcs és szelid vezénylete valamint az egész hazában, úgy e város-közönség kebelében áldás- és hála-teljes emléket örökített, mely érzet lelkünkben azon reményt ébreszti, hogy most, midőn nagyméltóságod a polgári pályáról lelép s fényes katonai állását el- és visszafoglalja, ezen város közönségét, melynek egyhangú kivonata oda van intézve, hogy nagyméltóságodnak közhasznú hatályos életét az egek ura hosszú évek folyama alatt tartsa meg, magas kegyelmére méltatni kegyeskedend. Kik egyébiránt nagyméltóságodnak kegyelmébe és hathatós pártfogásába ajánlottak, hódoló mély alázat­tal vagyunk. Kelt Felsőbányán, 1865. jul. 26. tartott tanácsülé­sünkből. Nagyméltóságodnak alázatos szolgái sz. kir. Felsőbánya város tanácsa S­z­a­i­t­z József polgármester. Csausz Károly aljegyző. Lapszemle. Bizonyos lapok ugyancsak megereszték vénájuk csatornáit. Az erdélyi unió kérdése forrongásba hozá vérüket s ennek fölhevült állapota amint beszélni kész­teti egyrészt, úgy másrészt a tisztánlátásban erősen gá­tolja. Innen czikkeikben sokkal több a „nemes buzga­lom“, mint az alapos érv s nézet, mely meggyőzni bírna. Mi itt csak fővonásaiban ismertetjük némely né­zeteiket , melyek egyébként elégséges bizonyságot szolgáltathatnak arra nézve, hogy azon lapok felfogása ezúttal nagyon is homályos, egyoldalú, s épen nem igazságon alapuló. A „N. Fr. Pr.“ a Magyar é s Erdélyország közt az unió iránt várandó kiegyezést a kir. alkotmány meg­szegésének bélyegzi. Szerinte Erdélyben a bírád. al­kotmány többé nem kérdés, hanem jogosan végrehajtott tény, s így az országgyűlésnek ott nincs joga olyasmit határozni, a­mi a bir. alkotmánynyal ellenkezésben van, miután Erdély ezen jogot a bir. alkotmányra ruházta át. E lap szerint ennélfogva egy erdélyi országgyűlés legfölebb javaslatot tehetne a magyar országgyűlésbe a követküldés iránt, mely javaslat fölött a cs. kormány csak akkor határozhatna, miután a bir. tanács már ha­tározott. Továbbá azt tartja e lap, miszerint a magyar országgyűlésnek előbb be kell bizonyítania, hogy a ki­egyenlítés vele lehetséges­ határozatai előbb öszhangzás­­ba hozandók azzal, a­mit a kir. tanács a kir. tanácsnak változtatása iránt határozni fog, mielőtt arról szó lehet­ne, hogy Magyarországnak jogok adassanak, melyek azt a jelenleg érvényes alkotmányjog mellett többé nem illetik. Az „O. D. P.” nagy rhetori hévvel írt czikkben azt igyekszik mutogatni, hogy a magyar országgyűlés legalitásához nem szükséges Erdély meghivatása, mint­hogy a 48-ks törvények csak Horvát- s Tótország szám­­­mára szabályoznak 39 követet, Erdélyre nézve pedig csak azon esetre határoznak 69 követet, ha az csatla­kozni akar. Létrejött ugyan később az unio-törvény, de ez csak a legközelebbi magyar országgyűlésre ter­jeszti ki az erdélyi képviselet iránti határozmányt. E lap szerint ennélfogva az erdélyi követeknek meghívása épen nincs előszabva, az unio-határozat pedig, mely a magyar törvényhozáson kívül hozatott létre, nem teheti kérdésessé a magyar országgyűlést. A „Waterl.“ ismételve késztetve érzi magát inteni, miszerint nem írott jogra is tekintettel kell lenni , tekintettel it úgy mint régi történtekre, a birodalom más népeire is a magyaron kívül, s pedig annál gyen­­gédebb tekintettel, mennél gyöngébbek azon népek hatalomra s számra nézve. A „Herrn. Ztg.“ politikai morált hirdet, s elnyom­va lelkiismereti furdalásait a múlt miatt, szemeit for­gatva mondja, miszerint kímélni kell a nép jogi öntu­datát s nem félretenni ma azt, a­mi tegnap illethetlen­­nek tartatott. A „Narod“ végre, mely conservativ érzülete da­czára a horvátokat, szászokat és románokat a magyar korona ellen látozgató— vannak a conservativek közt is különös szentek,— azt igyekszik érvényesíteni, hogy az 1848-ks erdélyi országgyűlés, mely az uniótörvényt elfogadta, nem volt annyira teljes, mint a szebeni gyűlés. Mindezen ellenvetésekre a „Debatte“ tü­zetesen akarván felelni, első csikkében azon álláspon­tot deríti ki, melyből c­áfolatában kiindulni fog. Ezen czikke így szól: „Mindezen különböző nézeteknek egy közösis­mertető jelük van: tanúságot tesznek arról, mily mé­lyen zavarta meg Lajthán innen még tiszteletreméltó kö­rökben is a közjog öntudatot a Bach-Schmerling-rend­­szer. Ez fájdalom nem phrasis, hanem fájdalmas tény, mely sokat járult ahhoz, hogy a birodalom azon kínos helyzetbe jutott, melyben jelenleg létezik. „1848-ban a lajthán­­ inneni népekben azon államjogi állásnak érzete, melyet a magyar korona or­szágai a birodalom többi részei irányában elfoglaltak, még elevenen élt, még fenálltak a sorompók, melyek ezen állást mindenkinek szeme­ láttára bizonyították, és semmiféle tisztességes politikus sem vette volna lel­kiismeretére, Magyarországnak napnál világosabb jo­gával oly módon elbánni, mint ezt most oly férfiak te­szik, kik magukat szívesen szabadelvűek­ s alkotmá­nyosaknak nevezik. Az épen a jogtalan s lelkiismeret­len rendszereknek átka, hogy a népeket demoralizál­ják, jogérzetüket megzavarják, úgy hogy könnyű dolog­nak tartják, ma egy testvérnép jogát, holnap a korona jogát elkobozni. „A bureaukratismus nem csak anyagi javainkban, hanem a szellemekben is honolt, s mi fájdalommal mond­juk, miszerint uralmának legmélyebb nyomait német körökben hagyta. Innen van, hogy főleg ezen körök­ben találunk férfiakat, kiknek legjobb akaratuk van, alkotmányosaknak lenni, higgadt szabadelvűségükről a legmélyebben mégis vannak győződve, e mellett azon­ban nem veszik észre, hogy, bármily merészen hisz­nek is mozogni, mégis azon szellemi fonalon függnek, melyet a bureaukratismus köréjük font; nem veszik észre, hogy köztük s Bismark közt csak azon egy kü­lönbség van, miszerint Bismark nyíltan vallja, hogy ő az erőt eléje teszi a jognak, mig ők ugyanezen gondo­latot mindenféle szabadelvű phrasisokkal megédesíteni s eltakarni igyekeznek. „Az octob. s febr. okmányokat hozzák fel nekünk. Ismerjük azokat s tiszteljük. Az oct. diploma két elvet mond ki, melyek elidegenithetlenek, mert azon gondo­latnak egész tartalmát képezik, melyből a birodalom al­kotmányos születésének származnia kell. Egyike ez el­veknek, hogy a közös ügyek közösen s alkotmányosan tárgyalandók; a másik, hogy azon jogot, törvényeket hozni, változtatni s megszüntetni a korona csak a né­pek törvényes képviseletének közrejárulása mellett gyakorolhatja. A­mi hiányzott az oktoberi diplomá­ban alakítás tekintetében, azt a febr. patens igyeke­­zett pótolni. Ámde bir-e e két okmány erővel arra, hogy a magyar állam- s alkotmány­jogot megszüntesse, mi­előtt a lajtántúli országok törvényes képviseletei bele­egyezésüket adták ? „Mi nem ismerjük a koronának oly tényét, mely e kérdésre igent mondana. Az oct. 20-ai legf. kézirat­ban, mely a magyar országgyűlés egybehivatása iránt intézkedik, mondatik : „Midőn ma kiadott diplomám értelmében sa monarchia bel-állam jogi vi­szonyainak szabályozása végett Magyar­­országom bel alkotmányos intézményeit ismét életbe léptetem, kötelességévé teszem Önnek, az ország­gyűlés egybehivatásának határnapja iránt Nekem javaslatokat tenni, minthogy szándékom Magyar­­országom állam jogi viszonyainak vég­leges szabályozását mielőbb a törvények értelmében egy diploma kiadása s megkoronáztatásom által megpecsételni.“ „A febr. 26 ki­legm. kézirat, mely az ugyanazon napi okmányokat kisérte, ugyanoly szellemben szól. Ezen szavaknál azonban még hangosabban szólnak a tények. A lajthán-inneni tartományokban az od­.­b febr. okmányok egyszerűen kihirdettettek a a levéltárba tétettek, törvényerővel bírtak kihirdetésük napjától kezdve. A Lajthántól előbb fel kelle a törvényes képvi­seleteket szólítni, hogy azon okmányokat beczikkelyez­­zék, miszerint törvényerőt nyerjenek. „Vájjon ez csupán forma dolga volt-e? Lehetet­len. A királyi szavak, melyek „az államjogi viszonyok­nak végleges szabályoztatását“ még csak ezután helyezik kilátásba, ezen felfogás ellen tanús­kodnak. De ha a magyar korona országainak joguk volt, a beczikkelyezést megtagadni vagy feltételekhez kötni, akkor azon okmányok amaz országokra nézve nem is igényelhetnek végleges törvényerőt, míg a tör­vényes beczikkelyezés be nem következett. „Ez a különbség a lajthán inneni és túli orszá­gok közt, de e különbség nem képez ellentétet. Ma­gyarország egyikét sem érinti vagy tagadja azon jogok­nak, melyeket azon okmányok a lajtán­ túli országok­nak adnak. Magyarország legjelentékenyebb férfiai nyilvános nyilatkozatokban fogadták el a közös alkot­mányos élet alapfeltételét, a közös ügyek közös tár­gyalásának elvét. De a­mit óhajtanak s óhajtaniok kell, ez az, hogy a magyar korona népei mint szabad népek szabad egyezkedésben hathassanak közre azon formák s határok megállapításánál, melyek közt a kö­zös alkotmányos actiónak mozognia kell. Ki a magyar korona országainak az e kívánat iránti jogait megta­gadja, ki azt mondja, hogy a felállított formának föltét­lenül kénytelenek magukat alávetni, az az eljátszás elméletét vallja s a legveszélyesebb forradalmat űzi, azt, mely a jog szinét, a legitimitás álcráját ölti fel. „Természetesen mindenkinek szabadságában áll, azon elméletet magáénak vallani, csak aztán hagyják el az eljátszás emberei a szabadelvű tartuffériát, ne beszéljenek Magyarországgal a kibékülésről, hanem mondják ki nyíltan s becsületesen : az első s legfonto­sabb jog, melyet mi kívánunk, az: Magyarországot az ő jogaitól megfoszthatni, azt lábbal tiporni, életének vagy halálának is törvényeit diktálhatni. „Ezen nyelvet Magyarország meg fogja érteni, s a válasz miatt e fölött zavarba nem jövend. De sohasem érti meg, ha azt mondják neki : Mi ki akarunk veletek békülni, de mindenekelőtt engedjétek meg, hogy oly sok rosszat kövessünk el irányotokban, a mennyi csak nekünk tetszik; mi egy uj jog­államot akarunk alapítani, de annak alapjául azon jogtalanságot teszszük, mely rajtatok elkövettetett; mi az alkotmányos szabadságnak házat akarunk építeni, de ti azzal kezdjétek, hogy aka­ratotok ne legyen; mi minden roszat el akarunk hárí­tani, a­mit az absolut kormányzat ránk hozott, de azon erőszakosságoknak, melyek egyedül titeket illetének, örökíttetniök kell, a mi új életet akarunk kezdeni, de ti azzal kezdjétek, hogy a halottak közé sorakozzatok , mert mi csak így értjük a testvériséget, az egyetértést, az alkotmányosságot! „Kinek nincs bátorsága, Magyarországgal ily mó­don beszélni, annak tessék a jog­álláspontját elfoglal­ni, s megismerni, hogy a magyar jog és magyar tör­vény a februári akta által nem alteráltatott, annál kevésbbé lett megsemmisítve. Csak ezen álláspontból kiindulva lehetők oly compromissumok, melyek a bi­rodalom mindkét felének jogait kiegyenlítve, egymás­mellé sorakoztatják. S ezen álláspontból fogjuk mi leg­közelebb azon ellentéteket megvilágosítni, melyeket ezen czikk élén reproducáltunk,“ hogy a hölgyek egy része távozott a nélkül, hogy tán­­czolhatott volna, miután szabad ég alatt az estvék már hűvösek. A vendéglős mindenesetre tekintettel lehetne ily számos társaság és a rendezőség iránt. — Térey k. a. a hamburgi színháznál állandó szer­ződtetést nyert. — Liszt abbé még sept. másodikéig köztünk ma­rad, azután innen egyenesen Rómába indul. — Molnár György, a népszínház volt igazgatója Nagyváradra megy vendégszerepelni. Onnan pedig Debre­­czenbe az új színház megnyitására. Játékrendjét Hiadortól két eredeti darab : (Nagy Sándor , s egy vígjáték), továbbá „Zrínyi a költő“ történeti melodráma fogja érdekesíteni. — Ga­llmayer jelenleg a győri színházban vendég­szerepel. Toujours „Leichte Person.“ — Volk Oskár lipcsei conservatoriumbeli növendék egy „Gudrum“ czimü dalművet szerzett, a­melyhez a szöveget maga írta. — A párisi Gallé-színházban „Egy kötőnő“ czimü környdrámát fognak szinre hozni. 4. A képzőművészet terén felmerült újabb tehet­ségként a lapok Agnessens Edward, a brüsseli műv. aka­démia alig 22 éves tanítványát emlegetik. Miután a fel­sőbb rajzoktatás valamennyi osztályában elnyerte az első díjakat, jelenleg a brüsseli akadémia által mostani s már kilépett tanítványai számára kitűzött három rendbeli díjakat is a bíráló bizottság kénytelen volt neki odaítélni. — Nemzeti színház. Szombaton Verdinek „Alar­cz­osb­ál“ cz. dalművét adták elő nagyszámú közönség előtt. Az előadás maga szabatosan vágott volna össze mint rendesen, ha csak a rekedt és még azon felül gyöngélkedő Oroszi kisasszonynyal Ul­rica szerepét el nem énekeltetik, miáltal e fiatal énekesnőnek jövőjét koc­káztatják és a közönséget tőle elidegenítik. A másik sajnos intermezzo pedig az volt, hogy Rabatinszky k. a.­épen az előadás előtt azt a hírt vette, hogy anyja Szebenben meghalt, a­mi természetesen igen lehangolta. Nem lehetett volna-e más daljátékot elővenni, melyhez egésséges erőkkel rendelkeznek? — Vasárnap Szigligetinek „A szökött ka­tona“ czimü régi népszínművén a zsúfolásig megtelt karzat és második emelet igen jól mulatott. — A bécsi lapokban azt olvassuk, hogy az Esz­­terházy család összes tagjai Bécsben tanácskozás vé­gett összegyűlnek, herczeg Eszterházy Pál vagyoni állása tárgyában. ^ C o 1 1 a n d Károly pesti főgymnasiumi nyelv­tanító, a pesti egyetemhez a franczia nyelv dij nélküli tanárává neveztetett ki.­­ A győri dalárda Pestre érkezését s ittmulatá­­sát Be­ke Béla a „Gy. K.“-ben következő humoros leirásban ismerteti: Vácz után, hol ismét sok éljen­zés, de egyszersmind sok új vendég örvendeztetett meg bennünket, ugyanazon morajjal és zajjal küzdve tartók értekezletünket a felső fedezeten pesti partraszállásunk módozatai fölött, megállapítva, hogy a Szózatnak a hajó tetőzetéről együttes eléneklése s az előrebocsátandó közönség után távolságunk szerinti rendben, zászlóink alatt sorakozva leszünk kiszállandók s a zenedének fo­gadásunkra ígért s ennélfogva várt küldöttsége üdvözlő beszéde viszonzására közlő közös szónokul kikiáltatott, a zászlóknak a zenede helyiségébe testületi fölkisérése elhatároztatott. Azonban: homo proponit, Deus dispo­­nit. Miután komáromi daltestvéreink, a császárfürdőbe lévén szállásolva, Budán kiszállottak, mi a többi 4 da­lárda tagjaival Pestnél a Szózatot ünnepélyesen elhan­­goztatók, de látva azt, hogy fogadásunkra senki nem je­lentkezik, a pestbudai dalárda t. tagjai, kik e nobile officiumot magukra vállalák, úgy látszik, megfeledke­­zének arról,­­ tapasztalva azt is, hogy a közönség száma és részvéte is nem hogy a győri lelkes búcsúz­tatóhoz, de még a gönyői, vagy esztergomi fogadások­hoz sem volt hasonlítható, 4 dalárdának 200-ra tehető küldöttségi és működő tagjai, illő figyelembe véve az esőnek is mindinkább növekedő szakadását s a legalább is 800 egyénnel megtömött hajó kényelmeinek még élénk érzetében, a parti kikötőházfedélzet alatti némi várakozás után illető szállásaink elfoglalására zászlóink alatt megindulunk. Az esztergomiaknak és nekünk ju­tott a szerencse, a híres vasöntő-gyáros, Ganz Ábra­hámnak közvetlen a kikötő átellenében álló palotaszerű házába szállásoltatni. Amazoknak egy a Dunára néző ajtókkal és azok fölötti ablakokkal ellátott magazin, nekünk a partmenti és utczai oldalon fekvő és jövőre kávéháznak szánt helyiség jutott. A mi localitásunk annyival több díszszel és nagyobb magassággal bírt az esztergomiaké fölött, a­mennyivel egy üres kávéház üres magazin fölött bírhat. A mi ajtóink is folyton zár­va tartottak ugyan, de a fölöttük lévő ajtóablakok mégis több világosságot ígértek, és másnap — mert be­érkezésünkkor már esti 8 óra és sötét vola — valóban elegendőt adtak is. Fogadásunk sem volt egészen ha­sonlatos. A bizottmány vagy a háztulajdonos részéről ép úgy nem várta ugyan egyikünket, mint a másikun­kat senki sem, de váratánk illető lakosztályunk bejára­tánál sz.­lt. Pest fővárosa kapitányi hivatalának megbí­zottjai által, kik nekünk szolgálatra és diszörségül ada­tának és valóban hű strázsáink voltának, mig azon­ban az esztergomiak részére csak egy, nekünk kettő adatott. Ez előnyösitésünk még szembetűnőbbé vált laktermeink belbutorzatának bővebb megvizsgálása folytán. Mert habár oly mérvben egyenlő volt is az, mint egy gyár ugyanazonos készítményei lehetnek, bi­zonyos , hogy dalnoktársaink 30 ágyára egyetlen ván­kos sem jutott, míg nekünk 60 ágy mellé legalább is 40 vánkos adatott.Egyébiránt mindkét felekezet bútor­zata egy gyárból és pedig a budai cs. kir. katonai ágy­­raktárból szolgáltatott és minden egyes darab O.M. B. M. (Ofner Militär Betten Magazin) betűkkel volt diszesitve. Volt tehát 60 darab katona-ágyunk vaslábakra helye­zett deszkákból, ezeken 60 szalmazsák, 60 lepedő, vagy 40 szalmavánkos, mindez keskeny ugyan, durva és ka­tonás, tiszta és jó,mert egészen új. Ezenkívül rendelke­zésünkre állott 4 kaszárnyás asztal, ezekhez vagy 12 nagy korsó, továbbá elegendő számú pohár és 33 db itt meg nem nevezendő edény. Dormitóriumunk világítá­sát a három sarokban fölállított vásári lámpaállványo­kon függő utczai olajlámpák szolgáltatták, a­melyeket nagyszerű candelaberokká varázsolt az ennyi báj által méltán felizgult képzeletünk. E díszterem előterén a falhoz támasztott nagyszerű kapuszárnyak, majdan a ház bejárásába illesztendők, ékeskedjenek, a háttérben roppant színházi díszítmény zárta el tőlünk lakosztá­lyunk még továbbterjedő részét s igen illő staffageot adott a druida-palásttá keresztelt fehér pokróczaikban előtte az első éjen ékes dallamokat zengett dalnokaink­nak. És ennyi báj s kényelem sem volt elég egyik-má­sik malecontentusunk lekötésére. A gőzösön még 69-en valánk győriek, Pesten még 12 egyleti tag jelentkezett s igy összes számunk 81-ből állott. Ebből 65 egyénünk­nek kell vala a 60 ágyas Ganz-féle localitásban helyet találnia. De a belépésnél már csak 54-en valánk, a többiek másutt találtak szállásokra. Az 54 közül kettő meglepetésében már az előcsarnokból megszökött, s én csak 52 jegygyel számolok diszőreinkkel. Azonban még ezek közül is visszavonult három, kik nagy nehe­zen találtak egyéb lakokba s 49-en maradtnk mi hő­sök, kik az első és érveit egész mérvben átélhetők. 4). Annak idejében említettük , miszerint gróf Zichy Rudolftól egy gőzhajón utaztában Győr és Vácz között egy útitáska, mely pénzzel a ékszerekkel volt tele, elraboltatott. A gyanú akkor bizonyos Löwy Gusztávra esett, ki a hatóság által azonnal nyomozó levelek által üldözőbe vétetett. Mint most a „B. H.“ hallja, Zürichből azon távirati közlés érkezett, hogy az üldözött tolvaj, ki Berencz Lajos név alatt Schweizba került, ugyanott elfogatott. L­ö­w­y a lopás után Ale­xandriába szökött, honnan — hihetőleg a cholerátók­ féltében — néhány hét előtt Európába visszajött. Több ékszer, melyeket Löwy nőtestvérének ajándékozott, a hatóság kezében van. A „Gy. K.“ azon tudósítása, hogy egy győri szabó 50,000 ftot lopott volna, mint nevezett lap érte­sül, alaptalannak bizonyult. — Az új­szegedi szolgabíróról az mondatott, hogy a nemzeties irányú darabok előadását Aradi színtársu­latának betiltotta volna; — a „Szegedi Híradót“ most felvilágosítja a szolgalmi úr, hogy ő csupán azt hagyta meg az említett társulatnak, miszerint az előadandó darabok czímét 24 órával az előadás előtt jelentse be. — A dunagőzhajó-társulat összbevétele ez év­ben a hajózás megkezdése óta 5,325,654 forintra rúg, így tehát 147,949 forinttal több mint taval ugyanazon idő­szakban. — Ma a nemzeti szinházban C­s­á­n­y­i Gizella kisasszony, a kolozsvári szinház tagjának és V­­­l1­e­m Vilmos, volt német színházi énekesnek vendégfölléptéül „Lucrecia Borgia“ dalmű adatik elő. A „Journal des Debats“ úgy értesül, hogy egy párisi ritkaság-hajhász egy Kill­ Lajos idejebeli nagy íróasztal rejtek-fiókjában Richelieu bibornok 17 ere­deti levelére bukkant, melyek közül hat Marion De­­lorme-hoz van intézve. 4£ Míg Angliában arra vannak elkészülve, hogy a tengeralatti huzalt újra fölszedik, addig a franczia társulat erősen mozog, hogy az ó-világot az ujjal táv­irati összeköttetésbe hozza. A kormánynyal már egyez­kedett, s a törvényhozó­ testület elé a legközelebbi ülés­szak folytán erre nézve törvényjavaslat fog terjesztetni. Az irány így van megjelölve a tervben: Páriából Lis­­sabonba, innét a sz. Vincze-fokra, a canári szigetekre, a st. Veit-fokra és innét a brasiliai Roque-fokra, Cayen­­nebe, New­ Orleansba stb. A távolság felényi, mint a Great Eastern huzaljáé. — Delamarre tanár Párisból Bécsbe érke­zett s jövő hó másodikén teszi első légutazását Schwen­­dernél „L’ esperance“ nevű kormányozható (?) lég­hajójával. — A réz gyógyszer a cholera ellen.Dr. S. Burg következő jelentést tesz a réz megelőző és gyógyító hatását tanúsító tapasztalatairól: 1832, 49 és 54-ben azon munkások, a­kik rézzel dolgoztak, tökéle­tesen megkíméltettek a cholerától. Hasonlóképen azok is, a­kik a verdit név alatt ismert réz-só termelését űz­ték. Katonai orvosok Páris, Gallipoli és Várnában úgy óvták meg a katonákat e bajtól, hogy rézlemezeket vi­seltettek velük puszta testükön és naponkint néhány csepp feloldott réz-sót vetettek le velük. Burg a réz­nek közvetlen hatást tulajdonít. A rézgyűrűk, lemezek használata hatásos görcsök, gyomorbántalmak, min­denféle cholerai jelek ellen. Belsőleg a cholerabetege­­ket nagyobb adagokban, réz-sóval gyógyítja. 1854-ben mindig hordott magánál sulfatum cypri-oldatot. A beteg­nek maga adott be 2—10 cseppet egy kis czukrosvíz­­ben, melyhez 1— 2 csepp laudanum létetett, hogy a gyomor könnyebben bevegye. Eredményei — úgymond — bámulatosak voltak. Ő meg van győződve, hogy az idejében rendelt réz-só a choleraméreg hatását neutra­­lizálhatja, mint a chinahéj savai a mocsárméreg hatását elveszik. A réz tehát ép úgy heroicus gyógyszere lesz a cholerának, mint a china a hideglelésnek. 4£ A „Debatte“ velenczei levelezője dr. Essel említett meggyilkoltatására vonatkozólag f. hó 24-ké­­ről a következőket írja : Az Essel orsz. törv. taná­csoson Udinében elkövetett gyilkosság Velenczében is a legnagyobb figyelmet gerjesztette. Azon tudósításra, hogy az udinei hatóságoknak sikerült ezen politikai orgyilkosság két okozóját kézrekeríteni, a velenczeiek a kávéházakba gyülekeztek , hogy ezen még keringő hir bebizonyítását a hivatalos lapban megolvassák, a ezen hir valónak bizonyult. Essel gyilkosai, egy udinei czipész s gyógyszerész, elfogattak. A meggyil­kolt 34 éves volt. A gyilkosság előtt színházban volt, hol „Borgia Lucrecia“ adatott, melyet végezetéig ér­dekkel hallgatott, s azután hazamenet­t három tőrszú­­rással életveszélyesen megsebesíttetett. 4£ Ugyancsak a „Debatte“-nek írják Udineből f. hó 23-ról : A hatóság mindent elkövetett, hogy E­s­­sel gyilkosainak nyomára jusson. Tegnap és ma itt négy gyanús egyén fogatott el s vitetett az erődbe. — Ezek közt van egy gyógyszerész is: Pontotti J. Ezen gyalázatos gyilkosság miatt az egész város nagy iz­gatottságban van. — Az első magyar iparbank részvé­nyesei jövő hó 23-kán rendkívüli közgyűlésre hivatnak össze. (Lásd hirdetményeink rovatát.)­­ A pestvárosi hatóság f. hó 26-kán elhatároz­ta, hogy a városligeti tó kiásatását még ezen év foly­tán befejezteti. Értesítvén?.­ ­ A felebbezett perek felszerelésére nézve a h­é­t­­személyes tábla által ismételve tapasztaltatott, hogy jóllehet a megvizsgálás végett felterjesztett pe­res iratokból a felebbezvényi észrevételek hiányoztak, mégis az ezek benyújtására kiszabott határidő sikerte­len eltelte a kísérő jelentésben nem csak meg nem em­­líttetett, illetőleg kézbesítési revényekkel nem igazol­tatott, sőt oly esetek is fordultak elő, melyekben ezen észrevételek a periratok beérkezése után hosszabb idő múltával pótlólag küldettek fel. Miután ezen, a kellő szabatossággal s különösen a f. évi febr. 19-én 2230. sz. a. kelt udvari rendelvény szabványaival ellenkező eljárás által az igazságszolgáltatás, s a felsőbb bírósá­gok működése a felek érzékeny sérelmeivel nehezitte­­tik, ennélfogva egy f. hó 17-ről kelt udvari rendelvény­nyel az ország összes hatóságai újabban utasittattak, hogy az illető bíróságokat s különösen azok elnökeit a felidézett rendelvény szoros megtartására személyes felelősség terhe alatt kötelezzék s őket különösen figyel­meztessék, hogy a felterjesztő jelentésekhez a feleb­­bezvények másod­példányainak, illetőleg felzeteinek kézbesítéséről szóló bizonylatok, s a benyújtott ellen­­észrevételek mindenkor külön hivatkozással csatol­­tassanak; ha pedig ily észrevételek az id. törv. szabá­lyok I. R. 99. § ban kiszabott határidő alatt be nem nyújtattak, e körülmény a jelentésben világosan kie­meltessék, hogy továbbá mindkét fél felebbezése ese­tén a kettős ellenészrevételi jogosultság szem elől ne tévesztessék. Egyletek és intézetek. A pesti állatkerti részvénytársulat választmánya f. hó 24-dikén d. u. 5 órakor az akadémia kisebb te­remében ülést tartott, melyben a „P. N.“ szerint a kö­vetkező nevezetesebb határozatok hozattak k­i. Az állatkert számára a városligetben Pest vá­rosa által kijelölt terület átadása végett a városi ható­sághoz folyamodvány nyújtatik be; a telek átvételére és a szerződés aláírására a társulat részéről Szabó Jó­

Next