Sürgöny, 1865. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-12 / 208. szám
csönös méltányosság alapján leendő kiegyenlítése forog kérdésben, s midőn igy jövő tartós boldogságunk megalapításának kulcsa ismét saját kezeinkbe van letéve, midőn az ország összes lakossága táj- és osztály-különbség nélkül, sorsának javítását, bajainak orvoslását, jogainak s kötelmeinek szabatosabb megatározását és terheinek enyhítését sóvárogva várja, miden a birodalom többi népei is saját fiatal alkotmányos szabadságuk megszilárdulását a mi méltányosságunktól s higgadt, ildomos mérsékletünktől reményük, sőt midőn az egész műveit világ közéletünk minden mozzanatait éber figyelemmel kiéri, hogy meggyőződjék, mennyire képes a nyugaton telepedett keleti faj az előrehaladt század követelményeit megérteni, s a polgári hodda áldásait magába felvenni és terjeszteni ? — ily fontos és válságos időpontban mindenkinek elutasíthatlan polgári kötelessége legyen, azon helyet, melyet neki e roppant feladás megoldásánál fejedelmi meghívás, vagy honfitársainak bizalma kijelöl, minden magánérdekeinek háttérbe-sorításával habozás nélkül elfogadni. S ez oka, amiért én, csak imént még e megyének egyszerű igénytelen birtokosa, ma Felséges Urunk legmagasabb parancsából, mint annak kormányzója jelenek meg önök előtt s foglalom el tisztemnek székét Nem szabad vizsgálnom, miért esett a Felségének legmagasabb választása ezúttal épen az én csekély személyemre? midőn oly sok jelesek rajogó nevekkel, kitűnőbb polgári állásokkal és fényesebb tehetségekkel lettek volna erre hivatva, s érzem állásomnak azzal is növekedő nehézségét, hogy a Nádasdyak, Ürményiek, Czirákyak helyét bárki más alig, de legkevésbbé én lehetek képes kellően betölteni, s hogy közvetlenül oly jeles férfit és tisztelt barátot vagyok kénytelen e helyen felváltani, ki eszének és szivének ritka tulajdonai, és a király és haza iránt egyenlőn hű magyar érzelmei miatt az egész ország tiszteletet s e megye különös ragaszkodását s bizalmát teljes joggal bírja. — Azonban, miután Ő Felségének legmagasabb arancsa engem ért, — ismerve szetett hazánk dologitására irányzott honatyai magasztos szándékait, s a magyar ügyek élén álló lelkes férfiak hazafiságában s jellemszilárdságában a kormány részéről követendő iránynak törvény- s alkotmányszerüségére nézve elegendő biztosítékot találva, — alattvalói és hazafiui tartozásnak tekintettem, csekély tehetségemmel — míg ereim ruganyossága egészen el nem hagy — az említett magasztos czélra a nekem kimutatott helyen közremunkálni, mindenben elsőbbséget engedvén másoknak, kik erre szintén hivatva lehettek volna, — csak az akarat jóságában, a szándékok tisztaságában, a bármi fáradalomtól vissza nem riadó kitartásban és edzett munkaszeretetben nem, — melyekben kétkedés nélkül bárkivel merek mérkőzni. Nincs helyes ideje, hogy önök előtt tüzetes politikai hitvallást tegyek De nincs is szükségem reá, mert e tekintetben egész életem olyan, mint a nyitott könyv, s közéletem minden cselekményeit nyugodtan bocsátom az összes nemzet legszigorúbb megítélése alá. Törvényesség és alkotmányosság, a királyi trón és haza jogainak tisztelem és épségben tartása volt mindig jelszavam ; ez volt fáradozásaim rugója, — törekvéseim és küzdelmeim végczélja, — s ha ezeket ez idő szerint valamivel bővebben kifejteni akarnám, most is csak abban kellene nézeteimet központosítani, mit egy más alkalommal a birodalom hallatára kimondani szükségesnek tartottam, miszerint t. i. a létező bonyodalom megoldása körüli feladásunk lényegét nem képezheti más, mint a pragmatikisoknak, kik az irodalomban, a művészetben s tudományban jeleskedtek, mind azokét, kik müsikre nyomják lelkök bélyegét, s kimutatja, hogy ez testi vonásaiknak eszményi visszatükrözése. Tudományossága gazdag, okoskodása tömör, fejtegetése világos és tiszta. E szerény külsejű könyv a legfontosabb irodalmi jelenségek közé tartozik. r. s. A pesti universitás örömalkotványa 1791. aug. 10-én. Midőn Leopold nádorispánunk a pestvármegyei főispánságba iktattatott, a győzedelmi kapuk, ivek, alkotványok közt megnevezetesb vala az universitásé. Egy magas élőfa; ennek kellő tetején a fenség nevének kezdőbetűi L. S.; egyik betű zöld, másik veres színnel, átlátszó fényben. A fa ágain gyümölcsöt ábrázolva, a felséges ház magzatjainak nevei, közben egy dísztáblán e szavak „Cara Deum S o b o r e s“; a fa közepén jobbra sas, egyik lábával Ferencz, Leopold és Károly féligek neveit mint gyümölcsöt tartva, Leopold neve a remény szinét viselte. A nagy élőfa alatt tuskón állott a scythiai szűz, oroszlánbőrű felső öltönyt, bal kezében országezsmert, jobb kezében Leopold nevét tartva. A törzsön és közel hozzá egy szikladarabon feliratok szemléltettek. A pesti híd átellenében egy góth ízlésű győzelmi kapu kellemes rajzolatokkal ily feliratot viselt „Novo Sitteri Panttoniae,Magyarország új csillagának!“ Leopold kedves embere volt e honnak, képét pietással őrzi Pest megye a nagyülési teremben, s vele bármely képes újság — kedves adatokkal összeállítva — szolgálhatna az olvasó közönségnek. Tűzvész. Gyöngyös-Patán, mint az „Eger“-nek írják, aug. 28-án tűz volt, miáltal 36 ház lett a lángok martaléka, melyek közt tán csak egy volt biztosítva. A kárvallottak felsegélésére Gyöngyösön műkedvelői előadást terveznek. Mint a „Föv. Lapok“ írják, Ráth Mór Macaulay két remek essayjét „Lord Clive“-t és „ Warran Hasting“-et, melyek különösen a kelet-indiai háború történetét tárgyalják, Szász Károly fordításában kiadta. A „Victoria“ biztosításai — mint a „K. K.“ tudósit — szépen haladnak előre; gr. Károlyi Ede uradalmi épületei 22,300 forintig vannak biztosítva; Dezsőn ekkorig 30,000 forintra, Kolozsvárit 80,000 forinton felül, Szamosujvárit 25,055 forintra biztosították, s az utóbbi város középületeit és az ottani plébániát jelentékeny összegig épen most biztosítja. Debreczenből szintén jelentékeny biztosítás küldetett. A díjtáblázatok olcsósága akármelyik biztosító intézetével versenyez, sőt a jobb tárgyakra nézve igen sokat felülmúl. Csalási eset. E hóckán—írja a „P. H.“ — nagyobbszerű csalás követtetett el. A zálogházban ugyanis az elzálogosítandó értékek átadásánál utalványt szoktak adni a zálogházi pénztárhoz, melyre a befizetendő összeg van jegyezve, s ennek kifizetése mellett szolgálatik át aztán az illető zálogjegy. Tegnap egyik vendéglőből egy férfi és egy nő a pinczérrel ily utalványt küldtek oda, mint melyet állítólagosan az általuk elzálogosított érték fejében kaptak volna. A zálogházban reá ki is fizettek egy nagyobb összeget, mint mondják, 3000 ftot, s csak akkor tűnt ki, hogy az utalvány , hamisított, midőn a pinczér már átadta az illetőknek a pénzt, s ezeknek mindeddig semmi nyomuk. — Nyilatkozat. Alólírott a városi redoute-termeknek a bérletből eredő kezelési és haszonélvezési jogát f. é. június l-seje óta kizárólag Seeger Frigyes urnak engedvén át, s abba többé semmi tekintetben be nem folyván, a redoute termek körüli ez idő ótai intézkedésekben nekem semmi részem sincs, mit a remoutebérlőkre már tett, s még bizonyosan teen dő megjegyzéseknek magamróli elhárítása végett ezennel k*jlenteni el nem mulaszthattam. Pesten, 1865. sept. 6-kán. Kiözei Jakab. — Kérelem. Kéretnek mindazok, kik Kempelen Győző munkáira gyűjteni sziveskedtek, hogy gyűjtésük eredményét hozzám a lehető gyorsasággal beküldjék. A mű megjelenése mindaddig akadakozva van, mig az előfizetők teljes névsorát, a megrendelt példányok számát, s igy a műben magában teendő nyilvános számadást össze nem állíthatom. — Pesten 1865. sept. 6-án. Kempelen W i 11 o r f f Francziska. (Unoi ut és 3 pipa-utcza sarkán II sz. 2. emel.) Mint a „Hogy“ írja, a debreczeni állandó szinbá- okt. 7-kén fog megnyittatni. A mindi tűzesetre vonatkozólag a „Lloyd“ még a következőket közli: A jelenlegi „Griff“ vendéglő hajdanig Grassalkoviché volt, most Westermayer József tulajdona. A kár 3—4000 ftra becsültetett, a ház az első magyar átalános biztosító társaságnál volt biztosítva. A nemzeti szinház megmentése örül gr. Szapáry Antal, gr. Ráday Gedeon s többen erélyesen működtek. Urbán tűzoltó a leginkább fenyegetett pontokat szemelte ki védendőkül. Az épület hátsó részét pusztító elem leginkább a nemz. szinház festőtermét fenyegette, mely azonnal kiürittetett, s igy csak néhány ablak roncsoltatott meg. New-O re a n s ból azon hír érkezett—mint bécsi lapok tudósítanak — hogy ott a sárgaláz nagy erővel kitört. Konstantinápolyban f. hó 6-kán 2500 ház — ezek közt több imaház és mesée — lett a lángom martalékává. Bécsi lapok azon közlést hozzák, miszerint az országos főtörvényszék Bieringer József rablógyilkos felbbezését elvetette, s az első bírósági ítéletet, melynek folytán Bieringer szándéklott rablógyilkosság s végbevitt rablás miatt életfogytiglani súlyos börtönfogságra ítéltetett, teljes érvényében megerősítette. Múlt szombaton este 5 órakor a pesti városházát festők egyike Goldschmidt Sámuel az első emeleti állványról a kövezetre lezuhanván, néhány percz múlva meghalt. Az ideiglenes országház építése ügyében kiküldött bizottmány f. bó 9-kén tanácskozott az ács, kőfaragó, lakatos, asztalos, üveges stb. munkálatokat illető ajánlattételek fölött. A tett ajánlatok oly nagy százalék-leengedéseket tartalmaznak , melyek az eredetileg kijelölt összeg felemelését teljesen feleslegessé teszik. Hamilton R. Vilmos, dublini egyetemi tanár, nagyhírű csillagász és mathematicus életének 60-ik évében elhunyt. Rendkívüli emlékező tehetsége lehetővé tette, hogy a tudományok minden ágában szerezzen kitűnő ismereteket, jártasságot; — mindazáltal legkitűnőbb volt a mathematikai analysisben. — Nemzeti színház. Múlt szombaton (9-én) Bellini örök szép „Normája“ került színre, mégpedig meglehetős számú közönség előtt. Közönségünk e bár régi, de mindig bajos dalművet igen kedveli, és habár jobbnál jobaktól látta is a főszerepeket előadva, azért méltánylattal tudja számba venni a jelenlegiek igyekezetét is. Ez alkalommal három momentumot emelhetünk ki az előadásban, melyek ez opera kitünőbb személyesítői által se adattak jobban. Ez az ima, melyet Pa u l i né assz. meghatóan énekelt, s a két duett, melyekben Carina k. a. és Pauliné asszony a cadentiákat szabatos öszhangzással énekelték. Ceresat arra akarnak figyelmeztetni, hogy mostanáig már eléggé tapasztalhatta, mikép nálunk hangerőlködésekkel nem inthat meg senkit; azért czélszerűen cselekednék, ha hangját mérsékelve, inkább az énenre fordítana figyelmet. Ez este is az érzésteli dallamok gyöngéd szé pségit egészen szétmarczangolta. Bodorfi Orovesot énekelte, ahhoz képest, hogy nem szerepe, meglehetősen. A zene- és * n* kkarok Huber karnagy ügyes vezénylete alatt egybevágólag működtek. □ A német színház vasárnap egy nagy lépést tett hátra, s azon régi „jó“ idők emlékezetét idézte föl, midőn a localpossékban még nem volt politika és demimonde. A legcsipősebb életet a borra mondták, mely már akkor is hamisittatott, s a szomszéd asszonyra, kinek a neve akkor is úgy pergett mint most. A hires Kaspedli először jönyegurva egy „magasb“ színpadi alak, a „Staberl“ által. Igen, a Staberl-t láttuk a régi „Wiener Theater Zeitung“ ifjú korából, Carl múzsáját, aki mellett Rajmund mint egy elérhetetlen csillag világított. Azon világtörvény, mely a régit ismét újjáteszi, a Staberl iránt is új érdeket költött: igen, csaknem telt ház gyönyörködött Stabert ártatlan bohóskodásaiban, s meg kell vallanunk, hogy az egész bizonyos jó ízt és régi zamatot kapott F I e r x ur játéka által, ki e szerepben az öreg urakat Carl és Hoppra emlékeztette s annyiban példány lehet a mai komikusoknak, hogy még e „pudemwärrisch“ alakot is az illedelmes tréfa és jogosult humor határai közt tartotta. A műkedvelői előadásra készülő Stabers a két gubóval drasztikus jelenet, valamint átalában az egész a gyermeki megelégedés boldog jókedvébe ejti a közönséget. Utána a „Domestiken Streiche“ következett Kastnerrel, kinek komikuma jóval erőltetettebb mint Fleix-é. —Zeidler k. a. azonban meglehetős soubrett- és vaudeville-énekesnő. —— Mosonyit az a kitüntetés érte, hogy „Szép Illona“ czímű operája dallamaiból Liszt nagy művész hazánkfia, egy rhapsodiát szerzett, mely a napokban Rózsavölgyi és társánál nyomtatásban meg fog jelenni. — Laub Ferdinánd, nálunk is ismert kitűnő hegedűművész az újonnan fölállított moskaui conservatoriumnál tanári állomást fogadott el 3500 rubelnyi évi fizetéssel. Ugyanezen intézetnek Rubinstein lesz az igazgatója. Ezeken kívül kineveztettek meg tanároknak Door Antal, Tausig Károly és Weniavszki zongoraművészek jelentékeny évi fizetésekkel. A bécsi Károly-színházban Loupée egy új operetteje, „A szép Galathea“ igen tetszett. A szöveget Henrion irta. Kraft k. a. Venus szobrát ábrázolja, mely Pygmalionnak megelevenedik Treumann Mydas bankár, a ki Eszterházy-sorsjegyekkel is kereskedik s rendkívül komikus alaknak mondatik.• Vasárnap (10-én) Szigligetinek „Nagyapó“ czimü eredeti vigjátékát adták elő a rendesen már ismert erőkkel s azzal a változatossággal, hogy ez este Balázs-Bognár Vilma asszonyságnak a vasárnapi buzgó karzai hallgatóság egy szép nagy koszorúval és több virágcsokorral kedveskedett. — Auber biros zeneszerző a nyilvános működéstől visszalép és nyugalomba vonul; ennek következtében legközelebb lemond igazgatói állomásáról a párisi conservatoriumnál. — Sontheim, az itteni német színháznál vendégszerepelt jeles tenorista Lembergben „A lonjumeaui postakocsist“ énekelte egy jótékony czélú előadás alkalmával, mely 700 forintnyi jövedelmet hozott, mit egyformán osztottak fel a keresztény- és zsidó intézetek között. Az előadás után a művész rajongó tisztelői kocsijából kifogták a lovakat és nagy lelkesültséggel lakásáig maguk húzták a kocsit. Tehát a a mai művészetnek megfordított hatása lenne, mint Orpheus lantjának volt ? . . . —— A bécsi udvari opera-szinházban a drámai énekesnők vendégszereplése napirenden vannak, így most Kranz- Pranso asszony hallatta magát a Troubadorrban mint Eleonora, kiről a bécsi lapok irják, hogy imponáló alak és tömbös hatalmas hanggal bír, azonkívül pedig meglehetős routinja is van. Szerdahelyi Kálmán mint a végkép elhomályosult „Színházi Látcső“ szerkesztője ellen a pesti pénzügyi kerületi igazgatóság jelentékeny követelést támasztott a színlapok és a benső rovatokban foglalt hirdetésszerű értesítések bélyegilletéke miatt; minthogy Szerdahelyi e teherről előlegesen tudósitva nem volt, mely esetben a lapot meg sem indíthatta volna ; miután e követelés százakra ment, ő Felségéhez a fizetéstől való kegyelmes föloldozás végett kérvényt nyújtott be és néhány hó előtt személyesen járult Ő Felsége színe elé, minek az a szerencsés következése lett, hogy a fizetéstől csakugyan fölmentetett. — D u b ez, a nemzeti színház magán-hírfa-játszója Ernő koburg gothai herczeg „Cassilda“ czímű dalművéből hárfára egy ábránd-darabot irt, a herczegnek ajánlva. Az uralkodó herczeg a szerzeményt kogy teljesen elfogadta, miről Dubez ar írásban értesittetett. A zenedarab , mely Glöggl bécsi zeneműkereskedésében sajtó alól kikerült, zenészeti értéke mellett csinos kiállítása által is nagyon kitűnik. — A nemzeti színházi kramabizáló bizottmány „A férj szökik“ czimü 5 felvonásos eredeti vígjátékot előadásra ajánlotta. Pest, September 5-én, 1865. Csepregi Lajos, titkár, és sanctio minden részeinek sérthetetlen fentartása, s ezen kétoldalú államkötvény és országos alaptörvény változhatlan czéljainak, az ország és birodalom változott körülményeihez alkalmazandó korszerű eszközökkel biztosítása és bővebb kifejtése, s ezáltal az osztrák birodalom alkotmányos hatalmi állásának, saját leglényegesebb nemzeti érekünkben követelt megszilárdítása mellett, — Sz. István király koronája országainak szoros összefüzése, s ezek közös alkotmásának és szabadságaiknak a jogfolytonosság alapján újabb, áttörhetlen védfalakkali körülövedzése. Hogy azonban ezt elérhessük, mérsékletre, a körülmények ildomos számbavételére, és önmegtagadásra van szükség,melylyel magaskötélek és szentebb érdekek kedvéért, némely — bármi becses és drága jogaink teljes élveztetésének reményében — csak rövid elnapolásba kell, hogy belenyugodjunk. Áttérek most már közvetlen feladásunk tárgyára, s erre kell már nyilatkozatom sorát fektetnem. A megyei tér nem ismeretlen előttem, noha kormányszéki hivatalaimnak sokféle teennéi hosszasabban távol tartottak a megyei élet mozgalmaiban való közvetlen részvéttől. De én is a megyei közélet emlőin növekedtem, s ott szereztem magamnak a hazai ügyek intézése körül azon némi jártasságot, melynek köszönhetem , hogy az utóbbi középszerű tehetségeimnek növekedett mérvben kijelölt munkakörökben becsülettel megállhattam. Minél szorgalmatosabban tanulmányoztam dicső megyei intézményünk lénygét, a megyei közélet minden viszonyait, s a megyei szolgálat minden ágait, melyeket legkisebb részleteiben gyakorlatból s tapasztalásból ismerek , s annál nagyobb bámulásra ragadott őseink ama ritka bölcsesége, melylyel a közigazgatás és igazságszolgáltatás czéljaira oly remek szerkezetet tudt alkotni, mely sok százados kora mellett is, életképességét még mindig megtartotta, s mely egyszerűsége, olcsósága, s a lakosok helyi érdekeinek s bizalmának megfelelő mivolta miatt, a legtöbb európai államok irigységének méltó tárgyát teheti, s mely egyrészről alkotmányunknak századokon át leghathasb támaszul szolgáit, másrészről az önkormányzat és szabad tevékenység elvén alapuló helyhatósági rendszerünknek lényeges alkatrészért képezi. A megyei közért sorompói még ugyan nincsenek megnyitva, s a megyéknek szabad működése még nincs a maga törvényes határai közé visszahevezve. De nem szabad megfelejtkeznünk arról, hogy összes hazai intézményeink még mindig csak az átmenet stádiumában vannak, s hogy a teljes törvényességnek kivivása még csak,a törvényhozás feladása leend; míg egyszersmind reménylenünk szabad, sőt kell, hogy nincs messze az idő, midőn az országnak egybegyülendő képviselői—teendőiknek talán már legelső sorában a megyéknek minden tekintetben törvényszerű szabad működését lehetővé tenni, s egyszersmind czélszerű intézkedésekkel azon hézagokat is pótolni fogják, melyek megyei szerkezetünkben közállapotaink alkotmányos és társadalmi átalakulása, s a leélt kivételes korszak sokféle bonyodalmai következtében tagadhatatlanul léteznek; mely időpontnak mielőbbi bekövetkezését nálam élénkebben valóban senki nem óhajthatja. Megyei működésünk egyelőre tehát csak a tettleges és nagyrészben ideiglenes alapokon nyugvó közigazgatásra és igazságszolgátatásra marad szorítkozva; mi az alkotmányos helyhatósági élet megnyíltáig is elég tág, termékeny és bálás mezőt nyújt a legjobb erőknek, nemes buzgalmuk és tevékenységüknek a közjó érdekében üdvös érvényesithetésére. De épen, mert ez így van, s mert a megyei szolgálat mostani s ezután szervezendő közegei a leélt kivételes, s a jelen átmeneti állapot viszonyai közt más forrásból nyerteit, s nyerendik hivatalos állásaikat, mint miként ezt a törvény rendszeres viszonyok közt megkívánja s rendeli; épen ez oknál fogva kettőztetve szükséges, miszerint a tisztviselői kar szakmája kötelmeit szeplőtlen becsületesség mellett, teljes erőmegfeszítéssel és odaadással igyekezzék teljesíteni, hogy a közbizalmat, mely a tisztviselő üdvös működhetésének életfeltétele, és fáradozásainak legfőbb jutalma, legalább ezzel lehessen szerencsés némi rétiben kiérdemelni, s hogy a majdan szabad választás útján helyébe lépő utódoknak a közügyek folytatását a teljesített kötelesség boldogító öntudatával lehető legtökéletesebb rendben adhassa át. Hinni akarom, hogy Fehér megye tisztikarának tagjai, — általam őszintén becsült eddigi derék főnökük vezetése alatt — tisztük körében ez ideig is pontosan és híven iparkodtak eljárni, de jövőre mindnyájuktól — az elsőtől az utolsóig — elvárom, miszerint valamint önmagam, úgy ők is, a törvény és a fennálló szabályok által kitűzött s meghatározott kötelességeiknek legnagyobb lelkiismeretességgel, minden homálytól ment becsületességgel, lankadhatlan buzgalommal, legtisztább kezekkel, s mindenki iránt, — legyen az gazdag vagy szegény, ur vagy szolga — egy iránt tanúsítandó részrehajlatlansággal igyekezzenek eleget tenni. Mert az én figyelmem és őrködésem mindenre, a legfontosabb tárgytól a legkissebbig ki fogván terjedni, szorosan számot fogok kérni mindenkitől a neki jutott díszes állás s közvetve az egész tisztviselői testület becsületének mikénti megőrzéséről — s ennélfogva valamint egyrészről a mostani tisztviselői kar kényes állásának nehézségeit nálam inkább senki se méltányolhatja, s azért becsületének és hivatalos tekintélyének feltartásában részemről mindig támaszra és védelmezőre számíthat; úgy másrészről, ha, — mit feltenni sem akarok — visszaéléseket, önténykedést, hanyagságot vagy részrehajlást lennék kénytelen a múltban vagy jelenben megtudni, — ezeknek legszigorúbb megtorlását fognák az illetők részemről kérlelhetlenül tapasztalni; — sem kimélet, sem könyörül, nem tartóztathatván engem az összes testület becsületének a fekélyes tagok eltávolítása általi megmentésétől, így tehát kifejtvén immár főbb vonalakban a megyei kormányzatnak a mostani viszonyok közt — felfogásom szerint — követendő irányát, átveszem tisztemnek tettleges folytatását, s erre magamnak mind a megyei közönség, mind a tisztikar szíves támogatását és közremunkálását bizalomteljesen kikérvén, bízom a mennyei gondviselés kimerithetlen jósátrában, miszerint becsületes iparkodásomtól szent áldását meg nem tagadva , engedni fogja, h**gy közveténül kedves megénk, közvetve pedig imádott hazánk javára s közboldogságára szentelt ernyedetlen, közös hazafiús törekvésünk siker nélkül maradni nem fog ! Hátra van, hogy mindazoknak, kik a mai napon főispáni működésem megkezdését becses megjelenésükkel megtisztelni szíveskedtek, ezen nagybecsű figyelmükért és részvétükért őszinte meleg hálámat nyilvánítsam, magamat a tisztelt gyülekezet becss jóvoltába, szives hajlaméba, és barátságába öszvesen és egyenkint tiszteletteljesen ajánljam“. Megyei tudósítások. Sz. Fehérvárról írják : Városunk f. hó 9-kén ép oly magasztos, mint emlékezdreméltó ünnepély színhelye volt. E napon foglalta el t. i. e excja Szőrgyényi-Marich László főispáni székét. Főispán ur ő excellentiája beiktatása napján érkezett meg közelfekvő jószágáról, még pedig a bandériumot s minden ünnepélyességet mellőzve. Reggeli 9 órakor a Szent Lélek segítségül hívására a székesegyházba vonult, mely alkalommal megyés püspök ur ő méltósága számos segédlet mellett mutatta be a Mindenhatónak a vérnélküli áldozatot. A templom tömve volt minden rendű és rangú ájtatoskodókkal. A szent mise végeztével a főispán ur, most mint előbb, a jelenvolt tömeg lelkes éljenzéseivel fogadtatva, a megye házába ment, melynek tágas terme zsúfolva volt. Miután a püspök ur méltóságteljes, de egyszersmind szívélyes beszéddel az újonan kinevezett főispánt meghívta, hogy a reá sovaran várakozó gyülekezetben megjelenjen, a mellékszobákból a főispán úr a püspök oldalán a terembe lépett és ismételt örömüdvözletek közt elfoglalt díszhelyét. Teljes nemzedi BZöltönyben követték őt a többi közt Batthyányi László és Imre, Cziráky, Eszterházy László, Zichy Ferencz, Lipót, Miklós, Nándor, Jenő, János és József grófok, gróf Györy, gr. Waldstein, b. Miske; továbbá a főtiszt, székes káptalan és más főúri tekintélyek és kitűnőségek, kik a megye minden részeiből besereglettek, hogy a csaknem összes megyei községek itt jelenlévő elöljáróihoz csatlakozzanak. Erre következett a főispán ur szónokilag remek beszéde, (melyet fentebb teljes szövege szerint közlünk). A beszéd befejezte utána főispán ur, átalános lelkesedésből kisértetve, elhagyta a termet, hogy mindenek előtt az itteni gazdasági egylet üdvözletét fogadja, azután pedig, hogy a megye előkelőivel értekezzék, azon rendszabályokat illetőleg, melyek alkalmasak, egy lehetőleg jól szabályozott administrate által a megye közügyének a legkivánatosabb szolgálatokat teljesíteni. — Ezen bizalmas beszélgetés alatt a legjobb hangulat uralkodott, s mindenfelől azon óhaj s azon legőszintébb szándék nyilvánult, hogy a jelen fontos pillanatban a főispán urat a megyei administrate sikeres szabályozásában teljes erőből gyámolitani kell. Somogymegyéből egy 1. levelezőtől a következő onkokat kapjuk : Miután megyénknek egyik életszüksége a jó útvonalak, melyeken a biztos és gyors közlekedés egyedül lehetséges, mindig örömmel emlékezünk meg minden kis mozzanatról, mely e téren történik, így örömmel halljuk, hoy az álladalmi vonalon, Kaposvártól Kanizsa felé, Böhönye és Terebesd közt 3000 öl hoszsz U utat építenek s pekig a Klinker-féle mód szerint. E tárgyban az árlejtés e hó 4-én volt Kaposvárott az álladalmi főmérnöknél. Úgy halljuk, hogy e kiépítést keszthelyi szr. vállalkozók nyerték el, mint legkevesebbért építők, s Szonheid F.építész, mint megyei Klinker-féle utaink rendes építője, ki már közel 8000 ölnyi hosszú vonalat épített ki; ki e czélra téglaházakat berendezett, számos munkást foglalkoztatván folytonosan; kinél az építendő vonalra nézve elég anyagi garantia van a biztosítékul fizetni tartozott 7%-on kívül is, elüttetett az építéstől mint többet követelő, miután a czélszerű és biztos jó építést az elütött áron vesz- t teség nélkül fel nem vállalható. — Ha az állt kér