Sürgöny, 1865. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-26 / 220. szám
330. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Rudin, bécsi-utolsó (a várban) 184. *a-Fiók-kiadó-hivatal Festes a flr I Pál papirkereskedésében (hatvani-utcan, a «». kir. poetahivatal melletti earokhiz). Kiairatok nem küldetnek vissza. Bémentetlen levelek aeak rendes levele■SinktSl fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Majin.hirieté.en: egykasibes petit sor egysemri hirdetésiért S kr. kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. ssimittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő árak : Majna Frankfurtban és Hamburg-Altinában Hausenstein és Voglers Hamburgban Tünköstelni Jakab Lipcsében Engler H., Hígén és Fort urak. Előfizetési árak : Nipontsi postai szétküldéssel. Budapesten hándva hordva. Egála ívre........................70 frt. Égése ívre . . . . 18 frt. — kr. Félévre.............................10 „ Félévre . . . . • , — „ Negyedévre..........................S „ Negyedévr...................4 „ 50 . fiuda-Pest. fiedd, September 20.1865. Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napilapra. A „Sürgöny“ f. év végéig Budán, a magyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában, hol magánés hivatalos hirdetmények is felvétetnek vidéken minden cg. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtatványul és igazolásul a postatéritvény szolgál. Előfizetési árak Vidékre naponkint küldve : Negyedévre ........ 5 fte kr. Egy hóra.................................................1 „ 70 „ Budapesten házhoz hordva : Negyedévre.....................................4 „ 50 „ Egy hóra...........................................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 23-án délután Schönbrunnból Ischlbe utazott el. ő Cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 21-től kelt legfelsőbb határozatával, Lónyay Albertet Ugocsamegye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A magas cs. kir. pénzügyministérium dr. Umblauff Győző lovagi ideiglenes pénzügyi ügyészségi segédet és dr. Wilheim Ágostont, a pesti pénzügyi ügyészség fogalmazóját l-fő osztályú ideiglenes pénzügyi ügyészségi segédekké és ugyan az elsőt a pozsonyi, az utóbbit pedig a pesti pénzügyi ügyészségnél; ■ egy megürült 2-dik osztályú ideiglenes segédi állomásra Glanzer Mihály fogalmazót nevezte ki. nemhivatalos rész. Lapszemle. A „Wien. Abendpost“ polemikus formában azon fejtegetések ellen fordul, melyekre a sept. 20-ki államokmányról szóló czikke a bécsi sajtó egy részének alkalmat adott, s egyszersmind alkalmat szakit, azon kételyeket s aggályokat is eloszlatni, melyek egyik vagy másik részről a regf. nyilatkozvány némely helyeire nézve nyilváníttattak, így szól: „Részletes taglalatban fejtettük ki azon nézpontokat, melyek nekünk a sept. 20 -i államokmány megítélésénél irányadóknak tűntek föl. E taglalat a sajtó egy részében nem maradt támogatlanul, másrészről többé vagy kevésbbé élénk ellenmondásra talált. Mindkét irányban legyen néhány kiegészítő vagy felvilágosító szó megengedve. Mindenekelőtt ki kell emelnünk, miszerint azon tartózkodás indokolása, melyet némely lapok a sept. 20-ki főfontosságú esemény megvitatásánál maguknak előszabtak, egyáltalán nem látszik előttünk igazoltnak. Ha a nyomaték az Uralkodó közvetlen elhatározására, Császár Ő Felsége személyes beavatkozására fektettetik, melynek monarchiái államban mindenki tiszteletteljes tartózkodással köteles, úgy ez épen oly megfogható mint helyesen átérzett érzelem, s mi részünkről ahhoz csak beleegyezésünket nyilváníthatjuk. Azonban másrészről arra kell utalni, miszerint egyszerre a császnyilatkozványnyal egy császári nyílt parancs is megjelent, a miniszerek teljes ellenjegyzésével, mely már formájánál fogva kizár minden abbeli föltevést, mintha a korona tanácsosai magukat azon tekintéllyel oltalmazni akarnák, melynek a politikai ítélet s a nap véleményének bírálata fölötti fensége az alkotmányos államnak illethetlen axiómája. A kormány tökéletes öntudattal bir a maga teljes erkölcsi felelősségéről s ezen felelősségre emlékeztettetni annál kevésbbé átall, mennél szilárdabbal van a követett út törvényességes politikai szükségéről meggyőződve. Az említett tartózkodás semmiesetre sem is gátolta a lapok egy részét, igen komolyan fogalmazott ellenvetéseket s ezek indokolásait fejezni ki az államokmány ellen. Különösen az „Ostd. Post“, taglalván czikkünket, annak tételenkint ellenmondott. Vegyük közelebbről szemügyre ezen ellenokokat. Mindenekelőtt a „W. Abdp.“ állítását a birodalmi képviselet iránti törvény kiviletlenségéről „elméletnek jelöli, mely csak a legújabb időnek köszöni keletkezését. Ezenfölül a törvény 14-ik czikke maga is szem előtt tartá annak módosítását s erre nézve világos határozmányokat állított föl. A törvény kivihetlensége ma semmi tekintetben sincs szerinte megállapítva. Az elméleti felfogás iránti szemrehányást el kell törnünk, ha lehet valamit „elméletnek“ nevezni, ami egy perczig sem szűnt meg „gyakorlat“ lenni. Nem létezik semmi ténylegesebb, mint az, hogy a birodalmi tanács akként, a mint a birodalmi alapszabály kívánja, soha sem létezett s hogy ennélfogva tényleg azon előföltevések sem következtek be soha, melyektől épen a 14-ik ez. alkalmazhatása föltételezve van és függ. A jogeljátszási és centumatiálási elmélettel Magyarországban — ennek mindenki előtt világosnak kellene lenni — a birodalmi tanács fictiv állásának is el kell esnie; az őszbirodalmi tanács létrejövése az államjogi actiónak végén és nem kezdetén fekszik. Egyébként ezen törvénynek királyi javaslatkép a magyar és horvát országgyűlések elé terjesztése eszélytelenségnek is állíttatik, ha „Wien. Abdp.“ ama tétele helyes, hogy a kivitetlenség elvitázhatlan tény. Mily cáfolhatlan volna ezen érvelés, ha a „Wien. Abdp.“ tétele helyesen is idéztetnék. Azonban a „Wien. Abdp.“ ama tételt semmi esetre sem állitá föl megszorítás nélkül, nem állitá föl egyenesen azon kivihetlenséget, hanem határozottan hozzátéve, hogy „az eddig követett utón“ nem vihető ki a törvény. Épen azért követendő más lit, a törvényes út, azon út, mely az oct. 20-ki legf. kézirat s a febr. patens 2-ik czikke határozmányai által van előszabva. Az „Ostd. Post“ végre még egy mély-sötét mintát tud az egész réli felfogásának sötét alapjába illeszteni. A februári alkotmányt komolyabban veszélyeztetettnek kell látnia mint az octoberi diplomát. Miért beszélnek mindig — így kérdi — csak a februári alapszabályról s annak Magyarország jogaival, ellentéteiről ? Vajjon nem áll-e az octoberi diploma azokkal még nagyobb ellentétben ? Miért függesztetik föl tehát a februári alaptörvény s nem egyszersmind az octoberi is ? Az „Ostd. Post“ a válaszolásnak — különben kellemes — fáradságától könnyen fölmenthetett volna, ha azon államtörvények különböző jellemét szem előtt tartotta volna. Az octoberi diploma egy közös alkotmánynak alapvonásait vázolja, nem többet, nem kevesebbet. Nem maga az alkotmány s nem is akar az lenni. Az „Ostd. Post“ félénk tisztelete a febr. alapszabály iránt ne tartóztatta volna föl a febr. 26-ki életbeléptetési patens elolvasásától, hol a kihirdetett törvények czéljául világosan az oktoberi diplomában megállapított jog gyakorlásának határozott rendje és formája, „hogy az foganatba vétethessék“, jelöltetik. S talán alapvonásokat kellett volna-e felfüggeszteni ? Némely más lapok fejtegetéseire nézve rövidebbre foghatjuk mondandónkat. A „Presse“ megfoghatnak tanja, hogy föltétlenül megegyeztethetlen ellenmondásnak mint föl, a diplomát és februári alkotmányt egyrészt érvényben fentartani s másrészt a lajthántuli tartományoknak javaslatokat előterjeszteni. Csakhogy, mint véli, elégséges volt volna, a bírók, képviselet iránti törvényt kiegyeztetés végett egyedül a keleti országokra nézve felfüggeszteni. Erre nézve is a februári alkotmány államjogi jellemére kell emlékeztetnünk. Az birodalmi törvény, mely a királyságok s országok összeségére bocsáttatott ki; országcsoportok szerinti alkalmazhatásának elválasztása e törvény benső lényegében, szellemében fekvő lehetetlenség. A „Presse“ gondolata vagy új fictiót foglalt volna magában, vagy a dualistikus nézetek gyakorlati kiviteléhez nagyon is közel járna. A „Wanderer,“ melynek álláspontja általában a kormányéval majdnem összeesk, a bírói, képviselet iránti törvény tényleges felfüggesztésével tökéletesen egyetért és semmi alkotmányos aggályokat sem von le azon eseményből, mely egy császári szónak visszavonhatlanságával ellenmondásban valóban nem áll. Azonban az eljárás formai része ellen hisz kifogást emelhetni, mert fennforgott a lehetőség, az elhalaszthatlan rendszabályokat a febv. törvény 13-ika által igazolni. Ha nem tévedünk, úgy a nevezett lapnak csak egy kis következetességi hiba csúszott keze alá. Maga figyelmeztet, hogy ha egy egész törvény hatásköre felfüggesztetik, nyilván az egyes czikk sem maradhat hatályban, s ezen tételt a „tényleges“ felfüggesztésnél bizonyosan érvényesíttetni kívánná. Valóban nehéz volna belátni, miként lehetne becsületes eljárással megegyeztetni, ha egy törvény egyes czikke arra használtatnék, hogy a többi mind fölfüggesztessék vagy mellőztessék.“ A „Politikai Hetilapéban b. Eötvös József az országgyűlést egybehívó kegy. kir. leiratról, és a császári manifestumról igy ír: „Ha van valami, mi eme nagy fontosságú államokmányokat másoktól megkülönbözteti, az világosságuk, mely minden bővebb magyarázatot feleslegessé tesz. Valamint azon királyi parancs, mely által teljes törvényhozásunk összehivatik s a választások az 1848- iki V. t. ez. alapján rendeltetnek el, Magyarország népeivel megismerteti királyunk szándékait, úgy azon nyilatkozvány, mely a birodalom minden népeihez intéztetek, nem hagyhat kétséget senkiben az elvek iránt, melyeket a Fejedelem nagy államjogi s alkotmányos kérdéseink megoldásánál követni akar, s melyekre öt birodalmának jövője s azon erős szándék határozták el, hogy az alkotmányos szabadság, melyet 1860-ban uralkodása alapelvének hirdetett ki, mentül elébb, s mentül tökéletesebben életbeléphesen. Nincs, ki kétségbe vonhatná azon nyilatkozatot, mely által a népek joga, hogy törvényes képviseleteik által a törvényhozásban és pénzügyi kezelésben határozó részt vegyenek, ünnepélyesen biztosítva, visszavonhatlanul megalapítódnak mondatik. Nincs, ki félremagyarázhatná a szándékot, mely a Fejedelmet e manifestum kiadásában vezérlé, hogy császári szavát, melylyel minden népeinek alkotmányos szabadságát biztositá, beválthassa, s ne kelljen az alaknak a lényeget feláldozni, s mindenki megértheté a szavakat, hogy „a pálya nyílt, mely — ha a népeket békülékeny gondolkozásmód s érett belátás fogja vezérleni megfontolásaikban, a legitim jog tekintetbevételével a kölcsönös megértésre vezet.“ És ez az, miért a hatás, melyet a Fejedelemnek ünnepélyes nyilatkozata mindig előidéz, soha talán egész hazánkban oly általános nem volt, mint ezen alkalomnál ; ez az, miért a nemzet közvéleménye soha ily egyetértéssel nem nyilatkozott. Mert a bizodalom, melyet Fejedelmünk szavai, midőn közöttünk megjelent, a nemzetben ébresztettek, ezen új nyilatkozat által még inkább megszilárdult; mert midőn közügyeink törvényes rendezésének legnagyobb akadályai elháríttattak, reményünk megerősödött , mert midőn a Fejedelem az alkotmányos szabadság megalapítására népeit szólítja fel, mi érezzük, hogy hazánk, sőt részben az egész birodalom jövője kezünkbe tétetett le; de érezve a felelősséget, tudjuk, hogy ki tőlünk csak kötelességeink biv teljesítését várja, bennünk nem fog csalatkozni. Ezért fogadtatott a királyi nyilatkozvány az egész hazában általános megelégedéssel , ezért érezzük magunkat általa Fejedelmünk iránt a legmélyebb hálára lekötelezve. A diadali büszkeségnek, vagy azon gyermekes elégtételnek, hogy a Id. Bartal György. A nagy veszteségekhez, melyeket tudományos és államférfiakban néhány év alatt szenvedtünk, egy újabb járult. Id. Bartal György sept. 20-án, 81-dik évében, damazir-karcsai birtokán meghalt. A kor, mely államférfiainkat nevelő, már messze esik tőlünk. Közte és napjaink közt meddő évek hoszszú sora nyúlik el, s a nemzedék, mely ez évek beálltával a férfikort még el nem érte, alig fejlődhetett olyanná, hogy politikai téren feltűnő jelenséggé váljék. Az újabb kor fiai mindössze tudományos mozgalmakban ▼ehettek részt, s szivünk mindannyiszor elszorul, valahányszor a régebben szerepelt államférfiak egyre gyérült phalanxából kidől egy-egy erősebb egyéniség, törzseként oly erdőnek, mely rendes forgás nélkül évekig kényszerít várni, mig a törzsből fakadt sarjak ismét erős sudarakká válnak. A most fájlalt veszteség kivétel. Reá a kép kevésbbé illik, mert a kidőlt törzs oly őserdőből való, melyben a sarjadzás még rendesen folyt, a fiatalabb sudár már teljes erejében virít, s míg az apa nyugalomra hajtja ősz fejét, azon öntudatban szenderül jobb életre, hogy a miben éltében tündökölt, hazaszeretete szintoly fénynyel fog sugározni fia szivéből; a haza megőrzi emlékét, szeretetét fia őrzi meg a hazának. Beleházi idősb Bartal György Csallóközben, Füssön született 1785. ápril 24 dikén. Első nevelését Kulcsár Tamás nagybátyjánál nyerte, ki a korán árvaságra jutott gyermeket magához vállalta. Iskoláit s a jogi folyamot Pozsonban végezte. Mint királyi táblai jegyző már az 1807. és 1808-diki pozsoni országgyűlésen is jelen volt. Ugyancsak Pozsonmegyében kezdte meg politikai pályafutását, midőn 1810-ben Pozsonmegye aljegyzője , levéltárnoka lett, 1817-ben pedig főjegyzőjévé neveztetett 1823-ban közfelkiáltással a megye első alispánjának, 1825-ben első országgyűlési követének választotta. Jeles ismeretei által feltűnvén, az országos választmány tagjai közé soroztatott, a nádor által pedig azon bizottmányhoz jön kinevezve, mely a felállítandó magyar akadémia alaprajzát és rendszabásait volt elkészítendő. Pozsonmegyétől csak úgy vált el, hogy 1827-ben Majláth György kir. személynök által itélőmesterének neveztetett ki. 1830-ban Ferencz császár és király által I m. kir. udv. kancellárjához udvari tanácsossá és előadóvá lett kinevezve, Ferdinánd király koronázásakor pedig aranysarkantyús vitézzé, ugyanez évben az akadémia igazgató tagjává, 1833-ban Oszt. István rend lovagjává, 1846-ban pedig e rend kincstárnokává lett. A kanczellária feloszlatásával 1848-ban a magyar külügyi minisztériumban kir. államtanácsos és osztályfőnök lett, s ezen hivatalában a minisztérium feloszlatásáig megmaradt. Tudományos foglalkozásai a magyar nyelv, jog és történelem körére terjedtek, s 1847-ben megjelent nagyobb műve: „Commentariorum ad historiam status jurisque publici Regni Hungáriáe aevi medii libri XV.“ hírét e téren is megállapitá. Irodalmi munkássága mindvégig tartott s Pauler Tivadar gyakrabban olvasott fel tőle jeles értekezéseket a magyar akadémia üléseiben. Idősb Bartal György, mint láttuk, egyike vola azoknak, kik egy hosszú életen át minden tehetségeiket a hazának szentelék, kiket a közpályán s magánéletben, kormányi hivatal és a megye, sőt még a tudomány körében is egy gondolat: nemzetük javas dicsősége vezérlett, s kik, mert nehéz időkben élve, fáradságaiknak más jutalmát nem láthaták, a nemzet háláját kettősen kiérdemelték. — Zivataros napokon mentünk keresztül s talán még nehéz küzdelmek várnak reánk; de hanczél, mely után századokon át jobbjaink küzdenek, mint hiszszük — végre el fog érezni, s e nemzet ismét múltjához méltó állást foglalhat el, az utódok hálája tökep azokat illeti, kik a zajtalan korban, midőn a szabadság szava Európában kevés viszhangra talált, s hazánkban a többség a jelen kényelmei között dicső múltjáról megfeledkezett, s e nemzet törvényes jogaiért s alkotmányos önállásáért sikra szálltak, s 1825 ben megkezdék a pályát, melyen küzdelmek és szenvedések között, de mindig előre haladunk. Ezen nemzedéknek legjelesbjei közé tartozott Bartal György, s midőn e férfiú halálát jelentjük, ki az ellenzék padjain s a kormány tanácsában régi alkotmányunk alatt akkor is, midőn ezen alkotmány 1848- ban megváltozott, nemzetét egyenlő buzgalommal szolgálta, bizonyosan pártkülönbség nélkül az egész nemzet fog osztozni bánatunkban, s részt vest azon hálás tiszteletünkben, melyet a haza egyik legrégibb s leghívebb szolgájának sirja felett megilletödve kimondunk. Napi újdonságok. — Egy bécsi lap sept. 23-tól Károly Lajos Föherczeg ö cs. fenségéhez intézett cs. kézirat közzétételét jelenti, melylyel ö csász. fensége Császár Ő Felsége alter egojának neveztetik ki, Ő Felségének legközelebbi távolléte alatt. Ez ellenében a „Gen. Corr.“ egészen megbízható informatio alapján jelenti, hogy ily cs. kézirat sem nem létezik, sem nem hirdettetik ki, s hogy alter ego kinevezéséről nem volt, s nem is lehetett szó, miután Ő Felsége az Iedilben való legközelebbi legf. időzés alatt is az államügyek közvetlen vezetését s eldöntését magának fentartani méltóztatott. Károly Lajos főherczeg öcs. fensége ez idő alatt, legf. felhatalmazás folytán, csak a folyó államügyeket vezeti a legfeldöntés alá s igen valószinüleg Ő Felsége nevében magánaudientiákat is ad. — Jövő szombaton ff. hó 30-án reggel 9 órakor fog az egyetem kisebb díztermében a múlt tanévet bezáró nyilvános egyetemi közgyűlés megtartatni, mely alkalommal dr. Schopper György, volt rector lelépvén, az egyetemnek újonnan választott angol rectora dr. Wenzol Gusztáv székfoglaló beszédét tartandja. Pest város tegnapi teljes tanácsülésében a pesti lóvonatu vaspálya ügye, nevezetesen azon kérdés is szőnyegre került, várjon a kis sörcsarnok felé vezető úgynevezett váczi töltés szélesbítése elkerülhető e vagy sem? Minthogy ezen töltés szélesbítése nélkül a forgalom ezen egyébként is élénk közlekedésnek örvendő útvonalon tetemesen hátráltatnék, a szélesbités szüksége elvben kimondatott ugyan, amennyiben azonban a társulat a költségek viselésére nem ajánlkozott, a községi pénztár pedig e közel százezer forintra terjedő költség által tetemesen terheltetnék, a tanács e fontos ügybeni határozathozatalát egy későbbi ülésnek tarta fel. A pesti állatkerti társulattal a városligeti telek átadása iránti szerződés aláirása a tegnapi tanácsülésben azon feltételtől tétetett függővé, hogy az azon telken lévő őrház értéke a társulat részéröl a városnak megtéríttessék. — Szegeden azon hirte, hogy a magyar országgyűlés össze van hiva, a várost kivilágították. — A pesti várostanácsnak tegnap délelőtt tartott teljgyüléséről jelenti a „P. L.“, hogy abban tárnoki excjának a város közönségéhez intézett átirata olvastatott fel, mely szerint Rottenbiller Lipót bizatik meg a polgármesteri hivatal végzendőivel s Krászonyi József egyúttal állásától fölmentetik. Az eddigi főpolgármester a holnapi (szerdai) teljgyűlésben fogja a hivatalos ügyeket restituált utódának átadni, ki másnap, csütörtökön már tényleg átveszi a tanács vezetését. A „P. L.“ egyszersmind arról is értesül, hogy Rottenbiller úr, hivatala elfoglalásának első napjaiban a város 1861-ben választott képviselőit értekezletre akarja egybehívni s különösen az eszközlendő követválasztásokra nézve a középponti bizottmány alakítása iránt intézkedni. A városbirói és a városkapitányi helyek betöltésére nézve ő excja még nem intézkedett végérvényesen. Thaisz Elek újra belépése mint városkapitány kétséget nem látszik szenvedni. A városbirói állomásra azonban két közbizalmú jelölt van: Hollovits Boldizsár és Thanhoffer Pál. — A „Hortobágy“ban több debreczeni polgár felszólal azon szándék ellen,hogy a színházi igazgatóság az uj színház megnyitása alkalmából utczai látványosságokra is készül. Debreczen értelmes közönsége nem szorult ily inycsiklandozásra s az egész utczai látványosság skandalummá nőheti ki magát, a mellett, hogy a színészetet lealázza. A „Főv. Lapok“ az egyházi processiókkal vélte e látványosságot mentegetni. Azonban mi a több debreczeni polgárral tartunk s azt mondjuk, hogy ez toto coelo aliud. A régi színháznak az uj épületbe áttételét nem szükséges szó szerint venni s egészen úgy ábrázolni. Ha az igazgatóságnak ezen eszme tetszik, akkor azt allegorice magán a színpadon eszközöltetheti egy alkalmi előjáték képében, anélkül, hogy azért tényleges utczai bevonulásokat kellene tartani, melyek valóban a színművészet méltóságán aluliak. Meg vagyunk győződve, hogy pesti lap pártoló szózata daczára az ünnepély programmjából ki fogják törleni e helytelen látványosságot. Az orvosok és természetvizsgálók Rimaszombatban tartandó jövő évi nagygyűlése alkalmára, mint értesülünk,gömörmegyei nagybirtokos s a természettudományok és művészetek maecenása, hg. Koburg kegyes volt az elnökséget elvállalni. Arról is értesülünk, hogy az említett közhasznú testület elhatárza, anyagi alapjának egy részét a történelmibb fontosságú várak conserválására fordítani és a sort Vajda-Nunyaddal kezdeni meg. A társulat ott, ha a legfelsőbb engedély erre megadatnék, egy erdészeti iskolát szándékozik elhelyezni, mi Erdélyre nézve, hol ily iskola még nem létezik, nagy nyereség leendene. — A budai dalárda 20-ik dalestélyét f. hó 30-án estig, 8 órakor a budai népszínházban tartja meg. Az egyleti tagok rendes szelvényezett jegyeiket használják, az egyleten kívül állók részére jegyek 50 kijával kaphatók Budán: Boldini Rudolf egyleti pénztárnoknál (viziváros, Széchenyi utcza 62. sz.) és Schenk A. asszony budavári fődohánytőzsdéjében. Pesten: Gretschl József ékszerész ur dorottyautczai boltjában, Rózsavölgyi és társai műkereskedésében és Kertész Tódor ur kereskedésében a színháztéren. r. s. Felső-Austriában a helynév-magyarázók. Linzben Ehrlich Károly múzeumi őr foglalkozik újabb időben a helynevek magyarázásával; egy ország bő-