Sürgöny, 1865. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1865-09-26 / 220. szám

330. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Rudin, bécsi-utolsó (a várban) 184. *a-Fiók-kiadó-hivatal Festes a­­ fl­r I Pál papirkereskedésében (hatvani-utcan, a «». kir. poetah­ivatal melletti earokhiz). Kiairatok nem küldetnek vissza. Bém­entetlen levelek aeak rendes levele­­■SinktSl fogadtatnak el. SÜRGÖNY. Majin.hiri­eté.en: egykasibes petit sor egysemri hirdetésiért S kr. kétszeri hir­detésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. ssimittatik minden be­iktatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hir­detéseket átvesznek a következő árak : Majna­ Frankfurtban és Ha­m­­burg-Altinában Hausenstein és Voglers Hamburgban Tünkö­stelni Jakab­­ Lipcsében Engler H., Hígén és Fort urak. Előfizetési árak : Nipontsi postai szétküldéssel. Budapesten hándva hordva. Egála ívre........................70 frt. Égése ívre . . . . 18 frt. — kr. Félévre.............................10 „ Félévre . . .­­ . • , — „ Negyedévre..........................S „ Negyedévr...................4 „ 50 . fiuda-Pest. fiedd, September 20.1865. Előfizetési felhívás „Sürgöny“ napi­lapra. A „Sürgöny“ f. év végéig Budán, a ma­gyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó-hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, ba­­rátok terén, a posta szomszédságában, hol magán­és hivatalos hirdetmények is felvétetnek­­ vidéken minden cg. k. postahivatalnál, bérmentes levelek­ben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtat­­ványul és igazolásul a posta­téritvény szolgál. Előfizetési árak­­ Vidékre naponkint küldve : Negyedévre ........ 5 fte kr. Egy hóra.................................................1 „ 70 „ Budapesten házhoz hordva : Negyedévre.....................................4 „ 50 „ Egy hóra...........................................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó­ hivatala. HIVATALOS RÉSZ. ő cs. kir. Apostoli Felsége f. hó 23-án délután Schönbrunnból Ischlbe utazott el. ő Cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 21-től kelt legfelsőbb határozatával, Lónyay Albertet Ugocsa­­megye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni mél­­tóztatott. A magas cs. kir. pénzügyministérium dr. U­mb­l­a­u­f­f Győző lovag­i ideiglenes pénzügyi ügyészségi segédet és dr. Wilh­eim Ágostont, a pesti pénzügyi ügyészség fogalmazóját l-fő osztályú ideiglenes pénz­­ügyi ügyészségi segédekké és ugyan az elsőt a pozso­nyi, az utóbbit pedig a pesti pénzügyi ügyészségnél; ■ egy megürült 2-dik osztályú ideiglenes segédi állo­másra Gl­a­n­z­e­r Mihály fogalmazót nevezte ki. nemhiv­atalos rész. Lapszemle. A „Wien. Abendpost“ polemikus formában azon fejtegetések ellen fordul, melyekre a sept. 20-ki államokmányról szóló czikke a bécsi sajtó egy részének alkalmat adott, s egyszersmind alkalmat szakit, azon kételyeket s aggályokat is eloszlatni, melyek egyik vagy másik részről a regf. nyilatkozvány némely helyeire nézve nyilváníttattak, így szól: „Részletes taglalatban fejtettük ki azon nézpon­­tokat, melyek nekünk a sept. 20 -i államokmány meg­ítélésénél irányadóknak tűntek föl. E taglalat a sajtó egy részében nem maradt támogatlanul, másrészről többé vagy kevésbbé élénk ellenmondásra talált.­­ Mindkét irányban legyen néhány kiegészítő vagy felvi­lágosító szó megengedve. Mindenekelőtt ki kell emelnünk, miszerint azon tartózkodás indokolása, melyet némely lapok a sept. 20-ki főfontosságú esemény megvitatásánál maguknak előszabtak, egyáltalán nem látszik előttünk igazoltnak. Ha a nyomaték az Uralkodó közvetlen elhatározására, Császár Ő Felsége személyes beavatkozására fektette­­tik, melynek monarchiái államban mindenki tisztelet­­teljes tartózkodással köteles, úgy ez épen oly megfog­ható mint helyesen átérzett érzelem, s mi részünkről ahhoz csak beleegyezésünket nyilváníthatjuk. Azonban másrészről arra kell utalni, miszerint egyszerre a csász­­nyilatkozványnyal egy császári nyílt parancs is megje­lent, a miniszerek teljes ellenjegyzésével, mely már for­májánál fogva kizár minden abbeli föltevést, mintha a korona tanácsosai magukat azon tekintéllyel oltalmaz­ni akarnák, melynek a politikai ítélet s a nap vélemé­nyének bírálata fölötti fensége az alkotmányos államnak illethetlen axiómája. A kormány tökéletes öntudattal bir a maga teljes erkölcsi felelősségéről s ezen felelős­ségre emlékeztettetni annál kevésbbé átall, mennél szi­lárdabbal van a követett út törvényessége­­s politikai szükségéről meggyőződve. Az említett tartózkodás semmiesetre sem is gá­tolta a lapok egy részét, igen komolyan fogalmazott el­lenvetéseket s ezek indokolásait fejezni ki az államok­mány ellen. Különösen az „Ostd. Post“, taglalván czikkünket, annak tételenkint ellenmondott. Vegyük közelebbről szemügyre ezen ellenokokat. Mindenekelőtt a „W. Abdp.“ állítását a birodalmi képviselet iránti törvény kiviletlenségéről „elmélet­nek jelöli, mely csak a legújabb időnek köszöni kelet­kezését. Ezenfölül a törvény 14-ik czikke maga is szem előtt tartá annak módosítását s erre nézve világos hatá­­rozmányokat állított föl. A törvény kivihetlensége ma semmi tekintetben sincs szerinte megállapítva. Az elméleti felfogás iránti szemrehányást el kell törnünk, ha lehet valamit „elméletnek“ nevezni, a­mi egy perczig sem szűnt meg „gyakorlat“ lenni. Nem létezik semmi ténylegesebb, mint az, hogy a birodalmi tanács akként, a mint a birodalmi alapszabály kí­vánja, soha sem létezett s hogy ennélfogva tényleg azon előföltevések sem következtek be soha, melyek­től épen a 14-ik ez. alkalmazhatása föltételezve van és függ. A jogeljátszási é­s centumatiálási elmélettel Ma­gyarországban — ennek mindenki előtt világosnak kel­lene lenni — a birodalmi tanács fictiv állásának is el kell esnie; az őszbirodalmi tanács létrejövése az állam­jogi actiónak végén és nem kezdetén fekszik. Egyébként ezen törvénynek királyi javaslatkép a magyar és horvát országgyűlések elé terjesztése eszélytelenségnek is állíttatik, ha „Wien. Abdp.“ ama tétele helyes, hogy­ a kivitetlenség elvitázhatlan tény. Mily c­áfolhatlan volna ezen érvelés, ha a „Wien. Abdp.“ tétele helyesen is idéztetnék. Azonban a „Wien. Abdp.“ ama tételt semmi esetre sem állitá föl megszorítás nél­kül, nem állitá föl egyenesen azon kivihetlenséget, ha­nem határozottan hozzátéve, hogy „az eddig köve­tett utón“ nem vihető ki a törvény. Épen azért kö­vetendő más lit, a törvényes út, azon út, mely az oct. 20-ki legf. kézirat s a febr. patens 2-ik czikke határoz­­mányai által van előszabva. Az „Ostd. Post“ végre még egy mély-sötét min­tát tud az egész réli felfogásának sötét alapjába illesz­teni. A februári alkotmányt komolyabban veszélyezte­tettnek kell látnia mint az octoberi diplomát. Miért be­szélnek mindig — így kérdi — csak a februári alap­szabályról s annak Magyarország jogaival, ellentétei­ről ? Vajjon nem áll-e az octoberi diploma azokkal még nagyobb ellentétben ? Miért függesztetik föl tehát a februári alaptörvény s nem egyszersmind az octo­beri is ? Az „Ostd. Post“ a válaszolásnak — különben kel­lemes — fáradságától könnyen fölmenthetett volna, ha azon államtörvények különböző jellemét szem előtt tar­totta volna. Az octoberi diploma egy közös alkotmány­nak alapvonásait vázolja, nem többet, nem kevesebbet. Nem maga az alkotmány s nem is akar az lenni. Az „Ostd. Post“ félénk tisztelete a febr. alapszabály iránt ne tartóztatta volna föl a febr. 26-ki életbeléptetési pa­tens elolvasásától, hol a kihirdetett törvények czéljául világosan az oktoberi diplomában megállapított jog gyakorlásának határozott rendje és formája, „hogy az foganatba vétethessék“, jelöltetik. S ta­lán alapvonásokat kellett volna-e felfüggeszteni ? Némely más lapok fejtegetéseire nézve rövidebb­­re foghatjuk mondandónkat. A „Presse“ megfoghat­nak tan­ja, hogy föltétlenül megegyeztethetlen ellen­­mondásnak mint föl, a diplomát és februári alkotmányt egyrészt érvényben fentartani s másrészt a lajthántuli tartományoknak javaslatokat előterjeszteni. Csak­hogy, mint véli, elégséges volt volna, a bírók, képviselet iránti törvényt kiegyeztetés végett egyedül a keleti országokra nézve felfüggeszteni. Erre nézve is a februári alkotmány államjogi jellemére kell emlékez­tetnünk. Az birodalmi törvény, mely a királyságok s országok összeségére bocsáttatott ki; országcsoportok szerinti alkalmazhatásának elválasztása e törvény ben­ső lényegében, szellemében fekvő lehetetlenség. A „Presse“ gondolata vagy új fictiót foglalt volna magá­ban, vagy a dualistikus néz­etek gyakorlati kiviteléhez nagyon is közel járna. A „Wanderer,“ melynek álláspontja általában a kormányéval majdnem összee­sk, a bírói, képviselet iránti törvény tényleges felfüggesztésével tö­kéletesen egyetért és semmi alkotmányos aggályo­kat sem von le azon eseményből, mely egy császári szónak visszavonhatlanságával ellenmon­dásban valóban nem áll. Azonban az eljárás formai része ellen hisz kifogást emelhetni, mert fennforgott a lehetőség, az elhalaszthatlan rendszabályokat a febv. törvény 13-ik­­­a által igazolni. Ha nem tévedünk, úgy a nevezett lapnak csak egy kis következetességi hiba csúszott keze alá. Maga figyelmeztet, hogy ha egy egész törvény hatásköre felfüggesztetik, nyilván az egyes czikk sem maradhat hatályban, s ezen tételt a „tényleges“ felfüggesztésnél bizonyosan érvényesíttetni kívánná. Valóban nehéz volna belátni, miként lehetne becsületes eljárással megegyeztetni, ha egy törvény egyes czikke arra használtatnék, hogy a többi mind fölfüggesztessék vagy mellőztessék.“ A „Politikai Hetilapéban b. Eötvös József az országgyűlést egybehívó kegy. kir. leirat­ról, és a császári manifestu­mról igy ír: „Ha van valami, mi eme nagy fontosságú államok­mányokat másoktól megkülönbözteti, az világosságuk, mely minden bővebb magyarázatot feleslegessé tesz. Valamint azon királyi parancs, mely által teljes törvényhozásunk összehivatik s a választások az 1848- iki V. t. ez. alapján rendeltetnek el, Magyarország né­peivel megismerteti királyunk szándékait, úgy azon nyilatkozvány, mely a birodalom minden népeihez in­téztetek, nem hagyhat kétséget senkiben az elvek iránt, melyeket a Fejedelem nagy államjogi s alkotmányos kérdéseink megoldásánál követni akar, s melyekre öt birodalmának jövője s azon erős szándék határozták el, hogy az alkotmányos szabadság, melyet 1860-ban ural­kodása alapelvének hirdetett ki, mentül elébb, s men­tül tökéletesebben életbeléphesen. Nincs, ki kétségbe vonhatná azon nyilatkozatot, mely által a népek joga, hogy törvényes képviseleteik által a törvényhozásban és pénzügyi kezelésben hatá­rozó részt vegyenek, ünnepélyesen biztosítva, vissza­­vonhatlanul megalapítódnak mondatik. Nincs, ki félre­­magyarázhatná a szándékot, mely a Fejedelmet e mani­festum kiadásában vezérlé, hogy császári szavát, mely­­lyel minden népeinek alkotmányos szabadságát biztosi­­tá, beválthassa, s ne kelljen az alaknak a lényeget felál­dozni, s mindenki megértheté a szavakat, hogy „a pálya nyílt, mely — ha a népeket békülékeny gondolkozásmód s érett belátás fogja vezérleni megfontolásaikban, a le­gitim jog tekintetbevételével a kölcsönös megértésre vezet.“ És ez az, miért a hatás, melyet a Fejedelemnek ünnepélyes nyilatkozata mindig előidéz, soha talán egész hazánkban oly általános nem volt, mint ezen al­kalomnál ; ez az, miért a nemzet közvéleménye soha ily egyetértéssel nem nyilatkozott. Mert a bizodalom, melyet Fejedelmünk szavai, midőn közöttünk megjelent, a nemzetben ébresztettek, ezen új nyilatkozat által még inkább megszilárdult; mert midőn közügyeink törvényes rendezésének legna­gyobb akadályai elháríttattak, reményünk megerősö­dött , mert midőn a Fejedelem az alkotmányos szabad­ság megalapítására népeit szólítja fel, mi érezzük, hogy hazánk, sőt részben az egész birodalom jövője kezünk­be tétetett le; de érezve a felelősséget, tudjuk, hogy ki tőlünk csak kötelességeink biv teljesítését várja, ben­nünk nem fog csalatkozni. Ezért fogadtatott a királyi nyilatkozvány az egész hazában általános megelége­déssel , ezért érezzük magunkat általa Fejedelmünk iránt a legmélyebb hálára lekötelezve. A diadali büsz­keségnek, vagy azon gyermekes elégtételnek, hogy a Id. Bartal György. A nagy veszteségekhez, melyeket tudományos és államférfiakban néhány év alatt szenvedtünk, egy újabb járult. Id. Bartal György sept. 20-án, 81-dik évében, da­­mazir-karcsai birtokán meghalt. A kor, mely államférfiainkat nevelő, már messze esik tőlünk. Közte és napjaink közt meddő évek hosz­­szú sora nyúlik el, s a nemzedék, mely ez évek beáll­tával a férfikort még el nem érte, alig fejlődhetett olyan­ná, hogy politikai téren feltűnő jelenséggé váljék. Az újabb kor fiai mindössze tudományos mozgalmakban ▼ehettek részt, s szivünk mindannyiszor elszorul, vala­hányszor a régebben szerepelt államférfiak egyre gyé­rült phalanxából kidől egy-egy erősebb egyéniség, tör­zseként oly erdőnek, mely rendes forgás nélkül évekig kényszerít várni, mig a törzsből fakadt sarjak ismét erős sudarakká válnak. A most fájlalt veszteség kivétel. Reá a kép ke­vésbbé illik, mert a kidőlt törzs oly őserdőből való, melyben a sarjadzás még rendesen folyt, a fiatalabb su­dár már teljes erejében virít, s míg az apa nyugalomra hajtja ősz fejét, azon öntudatban szenderül jobb életre, hogy a miben éltében tündökölt, hazaszeretete szintoly fénynyel fog sugározni fia szivéből; a haza megőrzi emlékét, szeretetét fia őrzi meg a hazának. Beleházi idősb Bartal György Csallóközben, Füs­sön született 1785. ápril 24 dikén. Első nevelését Kul­csár Tamás nagybátyjánál nyerte, ki a korán árvaságra jutott gyermeket magához vállalta. Iskoláit s a jogi fo­lyamot Pozsonban végezte. Mint királyi táblai jegyző már az 1807. és 1808-diki pozsoni országgyűlésen is jelen volt. Ugyancsak Pozsonmegyében kezdte meg politikai pályafutását, midőn 1810-ben Pozsonmegye aljegyzője , levéltárnoka lett, 1817-ben pedig főjegy­zőjévé neveztetett 1823-ban közfelkiáltással a megye első alispánjának, 1825-ben első országgyűlési követé­nek választotta. Jeles ismeretei által feltűnvén, az országos vá­lasztmány tagjai közé soroztatott, a nádor által pedig azon bizottmányhoz jön kinevezve, mely a felállítandó magyar akadémia alaprajzát és rendszabásait volt el­­készítendő. Pozsonmegyétől csak úgy vált el, hogy 1827-ben Majláth György kir. személynök által itélőmesterének neveztetett ki. 1830-ban Ferencz császár és király által I m. kir. udv. kanc­ellárjához udvari tanácsossá és elő­adóvá lett kinevezve, Ferdinánd király koronázásakor pedig aranysarkantyús vitézzé, ugyanez évben az aka­démia igazgató tagjává, 1833-ban Oszt. István rend lovagjává, 1846-ban pedig e rend kincstárnokává lett. A kanczellária feloszlatásával 1848-ban a magyar külügyi minisztériumban kir. államtanácsos és osztály­főnök lett, s ezen hivatalában a minisztérium feloszlatá­sáig megmaradt. Tudományos foglalkozásai a magyar nyelv, jog és történelem körére terjedtek, s 1847-ben megjelent nagyobb műve: „Commentariorum ad historiam status jurisque publici Regni Hungáriáe aevi medii libri XV.“ hírét e téren is megállapitá. Irodalmi munkássága mindvégig tartott s Pauler Tivadar gyakrabban olva­sott fel tőle jeles értekezéseket a magyar akadémia ülé­seiben. Idősb Bartal György, mint láttuk, egyike vola azoknak, kik egy hosszú életen át minden tehetségeiket a hazának szentelék, kiket a közpályán s magán­életben, kormányi hivatal és a megye, sőt még a tudomány kö­rében is egy gondolat: nemzetük javas dicsősége vezér­lett, s kik, mert nehéz időkben élve, fáradságaiknak más jutalmát nem láthaták, a nemzet háláját kettősen kiér­demelték. — Zivataros napokon mentünk keresztül s talán még nehéz küzdelmek várnak reánk; de hanczél, mely után századokon át jobbjaink küzdenek, mint hisz­­szük — végre el fog érezni, s e nemzet ismét múltjá­hoz méltó állást foglalhat el, az utódok hálája tökep azokat illeti, kik a zajtalan korban, midőn a szabadság szava Európában kevés viszhangra talált, s hazánkban a többség a jelen kényelmei között dicső múltjáról meg­feledkezett, s e nemzet törvényes jogaiért s alkotmá­nyos önállásáért sikra szálltak, s 1825 ben megkezdék a pályát, melyen küzdelmek és szenvedések között, de mindig előre haladunk. Ezen nemzedéknek legjelesbjei közé tartozott Bartal György, s midőn e férfiú halálát jelentjük, ki az ellenzék padjain s a kormány tanácsában régi alkot­mányunk alatt akkor is, midőn ezen alkotmány 1848- ban megváltozott, nemzetét egyenlő buzgalommal szolgálta, bizonyosan pártkülönbség nélkül az egész nemzet fog osztozni bánatunkban, s részt vest azon há­lás tiszteletünkben, melyet a haza egyik legrégibb s leghívebb szolgájának sirja felett megilletödve ki­mondunk. Napi újdonságok. — Egy bécsi lap sept. 23-tól Károly Lajos Fö­­herczeg ö cs. fenségéhez intézett cs. kézirat közzététe­lét jelenti, melylyel ö csász. fensége Császár Ő Felsége alter ego­jának neveztetik ki, Ő Felségének legköze­lebbi távolléte alatt. Ez ellenében a „Gen. Corr.“ egé­szen megbízható informatio alapján jelenti, hogy ily cs. kézirat sem nem létezik, sem nem hirdettetik ki, s hogy alter ego kinevezéséről nem volt, s nem is lehetett szó, miután Ő Felsége az Iedilben való legközelebbi legf. időzés alatt is az államügyek közvetlen vezetését s eldön­tését magának fentartani méltóztatott. Károly Lajos főherczeg ö­cs. fensége ez idő alatt, legf. felhatalmazás folytán, csak a folyó államügyeket vezeti a legf­­eldön­tés alá s igen valószinüleg Ő Felsége nevében magán­­audientiákat is ad. — Jövő szombaton ff. hó 30-án­ reggel 9 órakor fog az egyetem kisebb dí­ztermében a múlt tanévet bezáró nyilvános egyetemi közgyűlés megtar­tatni, mely alkalommal dr. Schopper György, volt rector lelépvén, az egyetemnek újonnan választott angol rectora dr. W­e­n­z­o­l Gusztáv székfoglaló beszé­dét tartandja. Pest város tegnapi teljes tanácsülésében a pesti lóvonatu vaspálya ügye, nevezetesen azon kérdés is szőnyegre került, várjon a kis sörcsar­nok felé vezető úgynevezett váczi töltés szélesbítése elkerülhető e vagy sem? Minthogy ezen töltés széles­bítése nélkül a forgalom ezen egyébként is élénk köz­lekedésnek örvendő útvonalon tetemesen hátráltatnék, a szélesbités szüksége elvben kimondatott ugyan, a­mennyiben azonban a társulat a költségek viselésére nem ajánlkozott, a községi pénztár pedig e közel száz­ezer forintra terjedő költség által tetemesen terheltet­­nék, a tanács e fontos ügybeni határozat­hozatalát egy későbbi ülésnek tarta fel. A pesti állatkerti társulattal a város­ligeti telek átadása iránti szerződés aláirása a tegnapi ta­nácsülésben azon feltételtől tétetett függővé, hogy az azon telken lévő őrház értéke a társulat részéröl a vá­rosnak megtéríttessék. — Szegeden azon hirte, hogy a magyar or­szággyűlés össze van hiva, a várost kivilágították. — A p­e­s­t­i várostanácsnak tegnap délelőtt tar­tott teljgyüléséről jelenti a „P. L.“, hogy abban tárnok­i excjának a város közönségéhez intézett átirata olvas­tatott fel, mely szerint Rottenbiller Lipót bizatik meg a polgármesteri hivatal végzendőivel s Krászonyi József egyúttal állásától fölmentetik. Az eddigi főpolgármes­ter a holnapi (szerdai) teljgyűlésben fogja a hivatalos ügyeket restituált utódának átadni, ki másnap, csütör­tökön már tényleg átveszi a tanács vezetését. A „P. L.“ egyszersmind arról is értesül, hogy Rottenbiller úr, hi­vatala elfoglalásának első napjaiban a város 1861-ben választott képviselőit értekezletre akarja egybehívni s különösen az eszközlendő követválasztásokra nézve a középponti bizottmány alakítása iránt intézkedni. A városbirói és a városkapitányi helyek betöltésére nézve ő excja még nem intézkedett végérvényesen. Thaisz Elek újra belépése mint városkapitány kétséget nem látszik szenvedni. A városbirói állomásra azonban két közbizalmú jelölt van: Hollovits Boldizsár és Thanh­of­­fer Pál. — A „Hortobágy“ban több debreczeni polgár felszólal azon szándék ellen,hogy a színházi igazgatóság az uj színház megnyitása alkalmából utczai látványos­ságokra is készül. Debreczen értelmes közönsége nem szorult ily inycsiklandozásra s az egész utczai látvá­nyosság skandalummá nőheti ki magát, a mellett, hogy a színészetet lealázza. A „Főv. Lapok“ az egyházi pro­­cessiókkal vélte e látványosságot mentegetni. Azonban mi a több debreczeni polgárral tartunk s azt mondjuk, hogy ez toto coelo aliud. A régi színháznak az uj épü­letbe áttételét nem szükséges szó szerint venni s egé­szen úgy ábrázolni. Ha az igazgatóságnak ezen eszme tetszik, akkor azt allegorice magán a színpadon eszkö­zöltetheti egy alkalmi előjáték képében, a­nélkül, hogy azért tényleges utczai bevonulásokat kellene tartani, melyek valóban a színművészet méltóságán aluliak. Meg vagyunk győződve, hogy pesti lap pártoló szózata daczára az ünnepély programmjából ki fogják törleni e helytelen látványosságot.­­ Az orvosok és természetvizsgálók Rimaszom­batban tartandó jövő évi nagygyűlése alkalmára, mint értesülünk,gömörmegyei nagybirtokos s a természettu­dományok és művészetek maecenása, hg. Koburg ke­gyes volt az elnökséget elvállalni. Arról is értesülünk, hogy az említett közhasznú testület elhatárza, anyagi alapjának egy részét a történelmibb fontosságú várak conserválására fordítani és a sort Vajda-N­unyaddal kezdeni meg. A társulat ott, ha a legfelsőbb engedély erre megadatnék, egy erdészeti iskolát szándékozik elhelyezni, mi Erdélyre nézve, hol ily iskola még nem létezik, nagy nyereség leendene. — A budai dalárda 20-ik dalestélyét f. hó 30-án esti­g, 8 órakor a budai népszínházban tartja meg. Az egyleti tagok rendes szelvényezett je­gyeiket használják, az egyleten kívül állók részére je­gyek 50 kijával kaphatók Budán: Boldini Rudolf egyleti pénztárnoknál (viziváros, Széchenyi utcza 62. sz.) és Schenk A. asszony budavári fődohánytőzsdé­­jében. Pesten: Gretschl József ékszerész ur dorottya­­utczai boltjában, Rózsavölgyi és társai műkereskedé­­sében és Kertész Tódor ur kereskedésében a színház­téren. r. s. Felső-Austriában a helynév-magyarázók. Linzben Ehrlich Károly múzeumi őr foglalkozik újabb időben a helynevek magyarázásával; egy ország bő-

Next