Sürgöny, 1865. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-01 / 225. szám
225. Buda-Pest. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz. Fiók-kiadó-hivatal Festes 9y 8r Pál papír kereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes leveletdinktől fogadtatnak el.___________ ____________■ ■ . ■_______ SÜRGÖNY. SvBag&uf hirdetéselK: egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majna! Frankfurtban és Hamburg-Altenában Itaaiensteln és Vogler | Hamburgban l urk.helm Jahab Lipcsében Bugler Sz., Hígen és Fort urak. Vasárnap, October l. 1865. Előfizetési árak : Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten hárhoa hordva. Egész évre........................30 frt. Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre ...... 10 ( Félévre — . Negyedévre ..... I . Negyedévre . . . . 4 „ 30 „ Előfizetési felhívás „Sürgöny" napilapra. A „Sürgöny" f. év végéig Budán, a magyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában, hol magán- és hivatalos hirdetmények is felvétetnek, vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtatványul és igazolásul a postatéritvény szolgál. Előfizetési árak : Vidékre naponkint küldve : Negyedévre........................................5 fte kr. Egy hóra..............................................1 „ 70 „ Budapesten házhoz hordva : Negyedévre...................................4 „ 50 „ Egy hóra........................................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadó hivatala. HIVATALOS RÉSZ. A kereskedelmi s népgazdászati ministerium Szendey János postaigazgatósági fogalmazót Kassán, ugyanott postahivatali kezelővé nevezte ki. Változások a cs. k. hadseregben. Kineveztetett: A mezőhegyesi katonai ménes parancsnokságával ideiglenesen megbizva lévő szalabéri Horváth János, az 1. sz. gr. Grünne dzsidás-ezred alezredese, egyidejűleg a katonai ménes-szakba helyeztetvén át, — a nevezett katonai ménes valóságos parancsnokává. Nyugdijaztattak: Bebich Zachariás őrnagy, a H. sz. lovag Jupiner tüzérezredtől, alezredesi ranggal ad honores, és Obterkius Alajos I. osztályú százados, a 7. sz. broodi határőr-gyalogezredtől, őrnagyi ranggal ad honores. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „De b a 11 e“-nak egyik levelezője e következő közlést hozza : „Mint hallatszik, a kormány az alkotmányos interregnum alatt hivatalos kimutatásokat szándékozik az államháztartásról közzétenni, s ezen közzététel már a közelebbi napokban veendné kezdetét. A legelőször megjelenendő kimutatás, mint halljuk, előadandja, miszerint a kormány a 27 millióval lejebbszállított 1865-ki budgettel, bárha az csak két hóval a számadási év kezdete után állapíttathatott meg, nem esik beérni fogja, hanem valószínűleg még fölösleget fog felmutatni.“ A pestvárosi képviselők értekezlete. A tegnap délután Rottenbiller Lipót pestvárosi főpolgármester úr elnöklete alatt az 1861-diki városi képviselőkkel tartott értekezletre 248 képviselő volt meghíva, kiknek legnagyobb része meg is jelenvén , a terem zsúfolásig megtelt. Főpolgármester úr a terembe belépvén, szűnni nem akaró éljenekkel fogadtatott, az értekezlet czélját röviden előadván, abban történt megállapodás, hogy a követválasztási teendők ügyében, név szerint a választókerületek megállapítása és a központi választóbizottság kiküldetése végett f. évi oct. hó 3-án d. e. 9 órakor a városi tanácsteremben közgyűlés tartassák. A közgyűlés tárgyaira nézve az értekezlet megállapodása körülbelül ezekbe foglalható össze: Minthogy a választókerületek beosztására jelenleg alapul szolgálható hiteles népösszeírás nem létezik, legcélszerűbbnek találtatott, hogy a város 5 választókerülete az illető városrészek szerint állapíttassák meg oly módon, hogy a lipótvárosi s ferenczvárosi két legkisebb választókerülethez a kültelkek csatoltassanak, éspedig azoknak a Kerepesi-út jobb oldalán lévő része a Ferenczvároshoz, a baloldali része pedig a lipótvárosi választókerülethez. A központi választmányban minden választókerületnek képviselve kelletvén lennie, hogy az illető tagokat lehetőleg közmegegyezéssel lehessen megválasztani, minden városrészbeli képviselők felhívattak, maguk között a kebelükből meghívandó központi bizottmányi tagok iránt eleve értekezni, mely értekezés már a legközelebbi napokban megtartatik. A belvárosi képviselőket ezerből Havas Ignácz úr hívja össze, a lipótvárosiakat Németi János, a terézvárosiakat Balassa István, a józsefvárosiakat Gschwindt Mihály, a ferenczvárosiakat pedig Morócz István és Petrini Tamás. — Az 1861-ben a nagyközönség által megválasztott s még jelenleg is hivatalban álló tisztviselők a közgyűlés tagjaiként meg fognak hivatni. Főpolgármester úr az értekezlet megállapodásainak foganatosítására szükséges intézkedéseket legott megtéve. A pártok az Egyesült államokban. A pártok az Egyesült államokban nagy buzgalommal készülnek a bekövetkező őszi választásokra s zilált erőfeszítéseik által inkább bomladozása, mint öszszefüggése mellett az eddigi nagy politikai szervezeteknek tesznek tanúságot. Azok mindegyikének keblében határozatlanság és hacs létezik; a régi jelszavak elveszték jelentőségüket s a különböző elemek, az eddigi összeköttetésekből kibontakozva, új várrokonságokat keresnek. A pártok ezen bomladozási s újraalakulási folyamatát a „Köln. Zig“ egy czikke következőleg adja elő: „Mindenekelőtt az eddigi demokraták igyekeznek magukat, a helyiség vagy különbeni állami különbségek szerint, a népnek ajánlani, s a háború által elvesztett tért visszanyerni. De a „csalhatlan siker“ biztosítására általuk választott eszközök annyira eltérnek egymástól, hogy a párt a maga eredeti egységét tökéletesen elvesztette. Maine és New Yorban a demokraták a háború eredményeit elfogadták s oly szabadelvű programmot állítottak föl, hogy azt minden mérsékelt republikánus bízvást aláírhatja. Ohióban szónokolnak a gyalázatos háború ellen s az egyes államok souverainitására támaszkodnak a szövetségi hatalom ellen, míg Pennsylvania és Új-Jersey a régi jó időt, midőn a rabszolgatartók az ország sorsát intézők, ismét visszaóhajtják s a legreactionáriusabb rendszabályokat pártolják. „Ha ezen utóbbi felfogás minden államban elfogadtatott volna, úgy az egész őszi választás kevés jelentőséggel birondott s a demokraták veresége már előre el leendett döntve, de a demokratáknak New- Yorkban, az Unió vezérállamában, követett politikája az ország szabadsági fejlésére nézve fölötte veszélyes, minthogy a győzelemre nagy kilátása van. A new-yorki demokraták t. i. elégeszélyesek voltak, belátni, hogy múlt évi chicagói hitvallomásukhoz ragaszkodásuk által öngyilkosságot követtek volna el, ők ennélfogva a régi elveket a régi vezérekkel együtt ellökvén maguktól, a népáradattal vitorláztak tovább, így legújabb köriratukban elfogadják a rabszolgaság megszüntetését mint bevégzett tényt, helyeslik az elnök újjáalkotási politikáját, az egyes államokhoz utasítják a néger szavazatjog iránti kérdést, elismerik a nagy nemzeti adósság lefizetése iránti feltétlen kötelezettséget, föllépnek a Monroe-tan mellett, szelídséget s békülékenységet ajánlanak a legyőzött Dél iránt s nagy bölcsen hallgatnak az egyes államok souverainitásának csiklandós kérdéséről, melyet az új demokraták Új-Jerseyben, Ohióban és másutt oly nagy hévvel szorítottak előtérbe. „Ezzel azonban azon urak senkit sem csalnak meg, ki a napi eseményeket figyelemmel kiséri s az utolsó évekből tudja, miszerint a demokrata párt az egész háború alatt a fölkelőkkel azonosította magát; a demokraták maguk mosolyognak ezen új taktika fölött, de ezen álcra egyelőre szükséges, ez az egyedüli czélszerű s eredményt ígérő politika, s mutatja egyszersmind, mily roppant politikai haladást tett a fölkelés leverése által. „A republikánusokra nézve csak egy eszköz van, ezen taktikával szembeszállni; nekik az egyetlen elvi ellentétet világosan s nyiltan előtérbe kell tolni, mely őket a félebbi, reájuk nézve veszélyes programmtól elválasztja; ezen ellentét pedig a szövetségnek az egyes államokhoz állása iránti felfogásban áll. Néger szavazatjog, ujjáalkotás s a többi égető kérdések végre azon alkotmányos elvre mennek ki, melyet röviden az unió-kormány főurasága s az egyes államoknak annak szuverainitása alá rendelésének jelölhetni. A demokraták nyiltan s alattomban, a mint a körülmények kívánják, a háború vívmányait azáltal akarják kérdés alá helyezni s mellőzni, hogy a félebbi kérdések eldöntését az egyes államokra bizzák s hogy azok szuverainitását jobban hangsúlyozzák mint bármikor — ugyanazon kártékonyan, mely már harmincz év óta a nullificatiót s nem rég a szakadást idézte elő. Ennélfogva igen határozott programm felállítása szükséges, mely himezés nélkül kimondja, hogy a régi államszövetség magát túlélte, hogy csak egy souverain szövetségi állam bocsáthatja ki az egésznek jólétére szükséges törvényeket és rendszabályokat és hogy az egyes államok csupán helyi ügyekben bírhatnak autonómiával, tehát politikai kérdésekben nem igényelhetnek souverainitást. Egyelőre csak a demokrat reactio bársony kezeit látják , de ha a tömegekre ható elmélettel sikerül nekik a közelgő választásokban győzni s a népnél lábukat ismét megvetni, úgy bizonyos, hogy a győzelem gyümölcsei lassankint elenyészendnek, s nem csak a Dél kárpótoltatni fog veszteségeiért, hanem a felkelők adóssága is egészen vagy részben elismertetni. Erre törekszenek a demokraták Éjszakán, a választási győzelem első sikeres lépés lenne e czélra. „Különben egyelőre ezen elvi álláspontnak érvényesítésére nem lehet gondolni. A republikánusok tökéletesen demoralizált párt. Habár nem is annyira egyenetlenek s elszakadozottak önmagukban mint a demokraták, mégis csak a szövetségi hivatalok birtoka tartja őket össze, s hogy ezeket maguknak biztosítsák, remegve ragaszkodnak az elnökhöz. Itt tehát azon nem épületes látvány kínálkozik, hogy mindkét párt az elnök kegyéért verseng s et személyes érdekeiben kizsákmányolni igyekszik. Melyik részre fog Johnson lépni ? ez most a nagy kérdés, mely körül az amerikai politika forog. Második Tylerre lesz-e s befolyását és hatalmát azok ellen fogja e fordítani, kik őt a hivatalba bevitték, ki fog-e eddigi elleneivel békülni s a demokraták járható vizében tovább vitorlázni igyekezni, vagy mindkét pártot maga számára fogja-e felhasználni s az egyikkel a másik ellen működni ? E perczben majdnem úgy látszik, mintha föltétlenül a demokratákhoz hajlanék, ami azonban nem zárja ki azt, hogy a szél ismét a republicanus, vagy mint helytelenül nevezik, a radikál oldal felé fog fordulni. Washingtonban jelenleg a Dél nagy kegyben van, már most is inkább déli mint éjszaki város; minden nyomon találkozunk dölyfös déliekkel, kik ugyanoly nagy, ha nem nagyobb megvetéssel nézik le az éjszaki plebejust. Az elnöknek hizeleg az, hogy a büszke junkerek az ő kegyét keresik, megelégedéssel nyilvánítá, miszerint nincsen semmi ok, a déli testvérek békés engesztelékenységi biztosításaiban kételkedni, s az egész hivatalos sajtó hangoztatja az elnök magas bölcseségét. Naponként érkeznek, gyakran 50 főből álló, küldöttségek, Georgia, Alabama, Mississippi vagy Tennesseeből a fehér házba s biztosítják az elnököt, miszerint politikája 8 nemes magatartása azon államok népeinek egyhangú helyeslésére talált. Ezen politika által a Dél jóformán mindent elnyer, amit akar. Itt csak egy példát reá: Az ideiglenes kormányzó Mississippiben, Sharkey, ezen állam összes polgáraihoz, kik magukat az utolsó háborúban kitüntették (természetesen mint felkelők) fölhívást intézett állami militiának a bűnösök elfogatása s a bűntények megakadályozása végetti alakítása iránt. — Slocum tábornok, ki ugyan e czél végett 10,000 emberrel áll az államban, megtiltá e kiáltvány közzétételét, minthogy az nem jelent egyebet, mint az alig megkegyelmezett felkelőknek a fegyvert ismét kezükbe adni. Slocum tlek előterjesztést tett az elnöknek, de ez utasítost, hogy a kormányzót az állam megnyugtatása iránti törekvéseiben ne gátolja. A tábornok lemondással felelt. Ekkorig azt hitéli, hogy annak újjáalakítási politikája csak kísérlet; most ez kijelenti, hogy Scharzot csak azon czélból küldé Délre, miszerint azon politika foganatositását előmozdítsa, melyet a kormány a Délre nézve elfogadott.“ Erdélyi hírek. Belső-Szolnokmegye. Dézs, sept. 24. Alkotmányos főispánunk éss Farkas öáltsága illetékes székét újból elfoglalta. A megyei birtokosság Bzine s az összes hazafias érzelmű értelmiség a casino nagy termében összejövén, gróf Bethlen Sándor, volt alkotmányos főbiró vezérlete alatt tömegesen ment főispánunk lakházához, üdvözletét s hazafias örömét az uj változás fölött kifejezendő. Weér Farkas önlega a megye összes birtokosságának és értelmiségének üdvözletére meghatóan s kimerítő, alapos beszédben válaszolt. A megye ismert bizalmát továbbra is kikérte, s ígérte, hogy a megyei bizottmányt egy-két nap alatt összehívja, hol az országgyűlést összehívó rendelet fel fog olvastatni, s egyéb teendőkről is értekezni fognak. Torda, sept. 23. Tordamegye alkotmányos főispánja b. Kemény György ö mliga minden tüntetést kikerülendő, f. hó 13-án estve városunkba véletlen érkezett meg. S más nap délelőtt a megye kormányzatát a volt administrator milgos Züllich István úrtól személyesen átvette a központi tisztek jelenlétében, kijelentvén ezeknek, hogy további intézkedésig minden úgy marad, amint volt. Elbúcsúzott az administrator úrtól. Az administrator úr búcsúbeszédében figyelmeztető a jelenvolt tiszteket kötelességük pontos teljesítésére, és hogy ne feledjék, miként a fejedelem és a haza közös szolgálatában állanak, kiemelvén egyszersmind, hogy e mliga a rendszer szigorát annyira kívánta enyhíteni, amennyire hivatali állásával megférhetett. Folyó hó 16-án e mliga visszaérkezvén, délután tisztelgett a városi tanács számos értelmiség és polgárság részvéte mellett, melyhez emliga beszédet intézve kiemelte: „Mire említsem fel, hogy 17 év alatt mennyit szenvedett az ország, mennyit szenvedtünk mi egyesek ? Kinek köszönjük, hogy a kétségbeesés véghatáránál egy szebb, egy jobb jövő reményteljes napját éljük ma ? Ezért kinek tartoznánk hálával másnak, mint Ő Felségének ? Ő cs. kir. Apostoli Felségének ennyi atyai jósága, ennyi államférfim bölcsesége minket mindnyájunkat a legőszintébb hálára kell, hogy köteezzen. Legyünk a magas kormány iránt bizalommal, támogassuk intézkedéseit teljes erőnkből, engedjünk időt, hogy rendszerét vihesse keresztül, nem zavarván azt idő előtt, bár teljesen jogos kívánalmak sürgetésével. Engedjék hinnem !, urak, hogy Tordavárosnak értelmesei mindnyájan megértettek, és mindnyájan fognak engem támogatni. Legyenek az urak meggyőződve, hogy a férfias mérsékletben több erő, több józan hazafiság van, mint a túlzásokban. Minden meggondolatan szó, minden éretlen nyilatkozat ellenségeink közésen megannyi fegyver, melyet ők azonnal ellenünk fognak fordítni. Ilyen botlást követni el: nem hiba, de bűn enne. Újból és ismét köszönöm a szíves fogadtatást, és a személyem iránt nyilvánított bizalmat.“ Folyó hó 18-án enliga fogadta a szolgabirákat, aknek példákkal világosította fel, hogy a szolgabirák rendeltetése nem a hosszadalmas írásos eljárás, mely miatt a közigazgatás legsürgetősb érdekei rendszerint későn, s mivel nem maguk idejében, tehát roszul is igazitathatnak el; a mellett ott, ahol egyesek ügye forog fenn, mindenkor terhes, a haza jelen kimerült anyagi állapotában legterhesebb költségeket von maga után , hanem a szolgabirák buzgalmától, erélyes, gyors, okos eljárásától függvén nagy részben a megyei igazgatás gépezetének szabályszerű működése, a tettes uraktól, mint szolgabiráktól, kevesebb írást, de több tényt és a költségek meggazdálkodását veszi igénybe. Politikai multjokkal nem bibelődik, de elvárja a közszolgálat pontos teljesítését. Ezzel egyes, a szolgabirói hivatali körbe eső tárgyakról alkalmilag intézkedett. Ez nap délben főispáni ebéd volt a gr. Mikó Imre önmatga szállodája nagy teremében. Ebéd folytán főispán ömliga poharat emelt . Felsége, a nagyszivü fejedelem hosszú, boldog életéért, kívánván , hogy becses élete az emberi élet legmagasb korát érje el. Mire az asztal népe háromszoros lelkesült éljenben nyilatkozott. Erre rögtön sietett Miklós Miklós Ő Felségéért, Felséges királynőnkért poharat emelni, ki osztozik a dicsőségben, Felséges Férje utóbbi nagy elhatározását illetőleg. Főjegyző Nagy Miklós poharat köszöntött főispán ur ő mlgára. Ezután poharak köszöntettek báró Kemény Ferencz s gróf Mikó Imre önmagaikért; gróf Belcredi államminister önmagáért. A finom diplomatában rendkívüli tüneményként rejlő mély hazafiság megszemélyesítője, az ős Eszterházy család méltó utóda gr. Eszterházy Mór tárcza nélküli minister önmagáért; a magyar főkanczellár Majáb György önmagáért, jelenben erdélyi főkormányszéki elnök gróf Crenneville Lajos önmlgáért, ideiglenes erdélyi kanczellár gr. Haller Ferencz önmagáért, kir. táblai elnök báró Apor Károly ö mlga, a nagy főpap Haynald Lajos önmagáért és Deák Ferenczért. Szabó Lajos az uniót éltette. Moga László szolgabiró felköszöntött a nemzetiségek egyetértése a a kölcsönös bizalomért. Folyó hó 26-kora főispán őslrga értekezletet hivott egybe a kezdet fölötti eszmecserére, s annak véleményének meghallgatására. Nagyszebenből a „Herm. Ztg.” azon elterjedt hir ellenében, hogy a nemzet grófja Schmidt Konrád hajlandó lenne állomásáról lemondani, ha magas intézkedés folytán más rendeltetést kapna, — azt mondja, hogy a comes, akit a jelen súlyos időben a nemzet oly ritka bizalommal, épen azért, mivel benne látja egyedül azon férfiút, ki hajóját a politikai élet anynyira mozgalmas és változásteljes tengerén szerencsésen fenntartó és sikerrel vezetheti, fejéül választott, — nem gondol arra, hogy állomását elhagyja. A szász nemzet grófja a politika többé-kevésbé jelentékeny változásával nem hagyhatja el állását mint egy minister, ő törvényesen hivatva van, hogy minden körülmények közt a nemzet lételét, önállását és jogait őrizze, mi a birodalom politikája által soha lehetlenné nem létezhetik, mert a hu szász nép egész története bizonyságot tesz arról, hogy a szász nemzet existentiája, jól felfogott önállása és jogai, valamint érdekei általában soha sem ütköztek össze az állam érdekeivel, sőt hogy az mindig royális vola és a birodalomnak súlyos időkben jó szolgálatokat tett. Hogy pedig a nemzet grófja valami más rendeltetést kaphatna, azért lehetetlen, mivel ahhoz beleegyezése szükségeltetnék. A szász nemzet grófja nem közönséges hivatalnok ; ő alkotmányszerüleg választatik s ennélfogva a kormány puszta intézkedésénél fogva még előmozditás által sem (legalább az utóbb emlitett után, saját beleegyezése nélkül nem nyerhet új rendeltetést. A „Herr. Ztg.“ csak azért ereszkedett e taglalásba, hogy a fentebb érintett hirt defavoyálja. Megyei tudósítások: Krasznamegye, Sz.-Somlyó, sept. 25. Gróf Bánffy Béla m mga, mint főispán székvárosunkba a mai napon vonult be. S ámbár előtte való nap az ideigl első alispánt értesítvén arról, hogy hallomása szerint nagy készületek tétettek bevonulása ünnepélyére, s ezt a benne helyezett bizalom jeléül tekinti ugyan, miután azonban a cselekvés terét kivánja rögtön elfoglalni, óhajtása az, hogy a szükségtelen tüntetések által ne gátoltassék, mindazáltal bevonulását eddig általunk szinte nem látott pompa kisérte. Ugyanis : Sept. 25-én a megyei birtokosok és lelkészek nagyrésze d. e. 9 órára nagyfalusi regényes lakához sereglett szinte 40 kocsival, hol már Kraszna m. város közönségének közpolgáraiból egy önkéntesen alakult kis lovas csapat várta a főispán kiindulását. Megérkezve a birtokosok, kárásztelki rém. kath. esperest Horner Jakab ur nyilvánította, miszerint a magas kormány intézkedéseibe helyzett feltétlen bizalmuk s kifolyólag a gróf főispán ur iránti tiszteletük jeléül hivatali székének elfoglalását kíséretükkel kívánják ünnepélyesitni. A Főispán e méltósága szivesen fogadva a kiséretet, az éppen előállott fogatra b. Huszár Lajos úrral felült. Kiindulása után csatlakoztak a kisérethez a Nagylaki község lakosaiból önkéntesen alakult csapat lovasai s a birtokos ifjak egész bandériuma. Megérkezve a község bírái , jegyzői, a sz.-somlyói néptömeg, ágyulövések a Rákóczy - induló s szűnni nehezen akaró éljenek zaja között, Krasznamegye telekkönyvi épületének felső osztályába vonult. Néhány percz múlva a bekísérő birtokos osztály tisztelgését, melynek szónoka Incze Károly 1861-kisjegyző volt, — azután a román kath., utána a gör. cath. papságot, kiknek szónoka saját főnökük volt, fogadta. Az ügyvédi kar nevében ennek a megyében lévő nestora id. Dombi László üdvözölte. Mindeniknek ékes szónoklatát Ő Felsége a magyar király iránti mély hála, öröm s bizalom, hogy a magyar haza alkotmányos útját megnyitni méltóztatott s a gróf főispánnak, kinek ősei szakadatlan lánczolatban e megye főispáni székét diszitették, s erényeibe helyzett remény kifejezése képezte. A gróf főispán ur mindeniknek lelkesen s az uj helyzet szellemében válaszolt, kiemelvén azt, hogy Ő Felségének a magyar királynak Magyarország irányában az ideiglenes állapot megszüntetésére, az érdekekegyenlítésére, az alkotmányos átalakulásra célzó jelen lépteinek támogatását mindenkitől elvárja. Ezek után a császári királyi adó-, katasteris katonai személyzet tisztelgését fogadta; végre a megye ideigl, tisztikara küldöttség által hívta meg hivatali állomása elfoglalására a megyeházhoz,ahova az összes személyzet gyülekezett. A meghivást elfogadva, rögtön a szomszéd telken lévő megyeház teremébe indult, hol első alispán id. Márkus Flórián úr üdvözölte a tisztikar nevében igen ékes szónoklat