Sürgöny, 1865. október (5. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-10 / 232. szám
383. m. Budán, bécsi-utcza (a várban) 184. sz.SÜRGÖNY. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal Fiók-kiadó-Imatál Pesten Győri Pál papirkereskedésében (hatvani-utcza, a cs. kir. postahivatal melletti sarokház). Káziratok nem külhetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Sl»S*nl»fideté«esc:egyhasábos petit sor egyszeri hirdetéséért 8 kr., kétszeri hirdetésért 7 kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért 6 kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyeg oly külön, minden beiktatás után 30 kr. o. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Altenában Haasemteln és Voller; Hamburgban Tüffelheim Jakab ; Lipcsében Engler H., Higen és Vor* urak. Buda-Pest, Kedd, October 10.1865. Előfizetési árak : Naponta! posta! szétküldéssel. Budapesten hárbos hordva. Egész évre ..... 10 ért. Egész évre . . . . 18 frt. — kr. Félévre ...... 10 . Félévre . . • 1 . 8 . — . Negyedévre . • • • • 8 . Negyedévre .... 4 , 50 . ................'—n—rrn--------r i i i i i Előfizetési felhivás „Sürgöny“ napilapra. A „Sürgöny“'f. év végéig Budán, a magyar kir. egyetem nyomdájában, eddigi alakja megtartásával jelenik meg. Előfizethetni a kiadó hivatalnál Budán, Pesten Győri Pál papirkereskedésében, barátok terén, a posta szomszédságában, hol magános hivatalos hirdetmények is felvétetnek; vidéken minden cs. k. postahivatalnál, bérmentes levelekben. A beküldött előfizetési pénzekről nyugtatványul és igazolásul a postatéritvény szolgál. Előfizetési árak: Vidékre naponkint küldve : Negyedévre ................................5 ft—kr. Egy bóra..........................................1 „ 70 „ Budapesten házhoz hordva : Negyedévre................................4 „ 50 „ Egy bóra.....................................1 „ 60 „ A „Sürgöny“ szerkesztősége és kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Kővárvidék főkapitánya Pintye Péter volt dirnokot vidéki rendes írnokká nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. A ,Hont vasárnapi számában a bizottmányok alakulásának különféleségét elemezvén , azon nézetét nyilvánítja, hogy az 1861-ki tisztikarnak, mint ilyennek a bizottmányban részvétele csak attól feltételeztetik, várjon akarja-e azt erősen és határozottan a megye közönsége vagy nem ? Részünkről e nézetet csak tévútra vezethető feltevésnek nyilatkoztathatjuk, mely a tényállás hibás felfogásából, s így hamis praemisiából indulva ki, természetesen csak hibás következtetésekre vezethet. Mi kétségen felül álló dolognak tartjuk azon tényállást, hogy az 1861-ki tisztikar, mint ilyen létezni megszűnt, s annak egyszerű restitutiojára e szerint az alap hiányzik, minélfogva az, mint ilyen, a bizottmányban részvételre igényt nem tarthat. De azon felhatalmazások után, melyekkel a főkanczellári körlevélben a főispánok s megyekormányzók elláttattak, ily restitutionak szüksége sem mutatkozik. Attól, hogy e tárgyban vitatkozzunk, felment a már eddig megtartott bizottmányok eredménye, mely oly fényesen tanusítja, hogy nemzetünk a mint kitartó erélylyel tudja megvédeni alkotmányának lényegét, úgy oly esetben, midőn egy magasabb czél eléréséért némely alkotmányos jogok tettleges gyakorlatának ideiglenes szünetelését kell áldozatul hoznia, fennkölt önmegtagadással hozza meg ez áldozatot, s hogy ama magasztos jelszót „a ház,a minden előtt!“ nem csak szóval vallja, hanem Ő Felsége legmagasb atyai szándékaiban vetett teljes bizalommal, kétségtelen tettekben is érvényesiti. Pénzügyi tanulmányok. (Folytatás.) Megvizsgálandók még azon aggályok és akadályok, melyek némelyek szerint az 1863-diki bankakta alkotmányos útoni revisiójának s a tetemes agiónak útját állják. 1- er. A tőzsde-szédelgés ezáltal ismét uj tápot nyervén, a valuta értékét nagy ingadozásba ejthetné. A tőzsde-szédelgés bármennyire kelletlen dolog is magában : egyik árnyoldala s malum necessariuma az ipar kifejlődésének, mely egészen ki nem kerülhető. Látnivaló azonban, hogy az emberek e téren is a pólyákból mindinkább kibontakozni kezdenek. Az álhírköltések s mesterfogások meglehetősen lejárják már magukat, és így a kormány részéről éber figyelemmel s gondoskodással az ármányos mesterké- lés könnyen fékezhető. A netalán beálló valódi, súlyos és nagy horderejű események hatása pedig még a bank követelésének lerovása után sem lesz egészen kikerülhető. A mesterkélt szédelgés megfékezésére egyébiránt mindenesetre elég lenne egy évenkint rendesen történhető, erőltetést nem okozó mérsékelt törlesztés, mely annál könnyebben esnék, minél inkább növekednék a közjólét a palliatív s gyökeres orvoslás együttesi működése mellett. 2-or. A bankakta revisiója által talán az állam hitele meggyengülne. Ezen aggodalom nézetem szerint elméletileg sem alapos, mivel ama revisió sem fizetési tehetlenségből, nem részgazdálkodásból, hanem az adós s hitelező közti, közös érdekükben álló önkéntes egyezkedésből származnék; kivált ha mellette a közjólét emelésére hathatós lépések történnének. Egyébiránt a tapasztalás mutatja, hogy a fennemlített anyagilag kedvező időben, midőn a bank követelése sokkal nagyobb volt, mint jelenleg, és semmi törlesztés sem történt, mégis az állam hitele akkor a mostanihoz képest fényes volt, sőt az akkori kedvező belállapot a külhitelt nagyrészben nélkülözhetővé tette; képes lévén akkor a birodalom maga az államnak 500, illetőleg 611 milliónyi hitelt nyitni nemzeti kölcsön alakjában. 3-or. Várjon az állammal e részben egyenlő vonalra állított nemzeti bank beleegyeznék-e az 1863-diki bankakta ekkénti revisiójába ? Hogy beleegyeznék e, nem tudom, mert az emberek nem mindig okos logikaszerűn járnak el, és az sem lehetetlen, hogy előttem ismeretlen akadályok léteznek. Én azonban a bele nem egyezésnek teljességgel semmi okát nem látom. A nemzeti bank részvényeseinek mint olyanoknak ugyanis láthatólag egyéb érdekük... téren nincs, mint az osztalék lehető gyarapítása , az pedig kétségen kívül inkább elérhető a bankjegyeknek nem annyira korlátolt kibocsátása mellett. Pedig ama korlátolás — mint a bank kimutatásaiból is látszik — nem csak önkéntes, az érték-helyreállítási műtét sikeresítésére, hanem nagyrészben közvetlen következése a mindinkább aggasztó módon sülyedő forgalomnak és kereskedésnek, mely calamitás (közvetlen eredménye lévén ama tapasztalás elleni elméleti kísérletnek) annál inkább növekedni fog, minél tovább halad ama kísérlet, ésannyira, hogy a bank részvényeseinek — mint már mutatkozni kezd az ez évi első negyed jövedelmezéséből — legfölebb a biztosított hét kamat maradand, és az is csak a különben is sújtott, és nemzetgazdászati kifejlődésében gátolt állam megterhelése mellett. Igaz, hogy az osztaléknak nemcsak mennyisége, hanem minősége is tekintetbe veendő, de — elnézve eme minőségi javítás bizonytalanságától — mindenesetre előnyösebb a részvényesekre nézve , ha a nemrég múlt idő tapasztalásai szerint, az osztalék mennyiségéből származó haszon a bizonyos korlátok közt tartható értékcsökkenés hátrányát tetemesen túlsúlyozza; kivált ha e részben a részvényesek érdeke az állam érdekével karöltve jár. 4 ez. Némelyek azt vetik ellen, hogy a nagy ágré az alkuban lévő angol-osztrák kereskedelmi szerződést akadályozhatná. Amennyire tudjuk, Angolországban a védvámtól végképen eltértek, és különbség nélkül csak financziális vámok léteznek. Az alku alapja tehát csak az lehet, hogy az nálunk is kevés kivétellel akként legyen. Ezt kormányunk vagy megteheti, vagy nem teheti. Ha nem teheti, akkor a szerződés ipso facto akadályozva van, minek kedvezőtlen következéseit egyedül a nagyobb sgió javíthatja, amennyiben terményeinknek aránylagos jutányosságuknál fogva tetemes kivitelt eszközöl. Ha pedig kormányunk Angolország fennebbi követelményét teljesíti, akkor mindent megtett, amit Angolország józanul követelhet; mert azt, hogy a körülmények természetében fekvő ágrét saját nagy kárára, és a valószínűlegi nemsikerülés daczára, nagy megerőltetéssel erőszakosan megszüntetni kísérelje meg , azt, mondom, épen úgy nem követelheti Austriától az angol, valamint mi nem kívánhatjuk Angolországtól, hogy adjon túl sok pénzén és iparbeli gyakoroltságán, hogy mi vele versenyezhessünk. De azt sem látom át, hogy miért ütköznék Angolország a nagy agióba, mert ha igaz is az, hogy a nagy agió az angol termelvényeket ránk nézve drágábbá teszi, igaz azonban az is, hogy terményeinket az angolokra nézve olcsóbbá teszi. Ez pedig az ügyet nem csak kiegyenlíti, hanem Angolország előtt még kedveltebbé teszi, mert bizonyos az, hogy az angolok nem annyira eladási vásárt keresnek nálunk, miben ránk nem is igen szorulnak, hanem leginkább terményeink olcsó bevásárlása az, amire szorulnak, mit nálunk keresnek, és amire a nagy agró, jelenlegi körülményeink mellett, mind a két fél előnyére csak kedvező hatással lehet. „Mindez semmit sem tesz“, mondják némelyek Lessing patriarchájával egész okoskodásom ellenében. Csak be kell várni türelemmel a véget — folytatják — az efféle nagy műtét fájdalommal s erőltetéssel jár ugyan, de még csak egy utolsó erőmegfeszítés, és bekövetkezik ama boldog arany-ezüst-korszak, melyről a költők dithyrambusokat énekelnek, midőn az irás mondásaként: a sánta tánczolni s a néma dalolni fog; midőn a nemes fémpénz rejtekét elhagyandja, és mindenünnen árként elő fog özönleni; az ipar és kereskedés pedig a lehető legmagasabb fokot érendi el, minden, az ágiéval összekötött kisszerű, szégyenletes, kényelmetlen s káros bajok nélkül. Valóban gyönyörű opticus látmány, mely Fullys Colbertet bámulásra ragadná s megszégyenítené, és mely, ha oly bizonyos lenne mint szép, a küzdést kétségen kivül megérdemelné, ámbár az igénybe vett türelem súlyo s tartama még Socratest is képes kifárasztani és a ma feltett utolsó erőmegfeszítés lehetősége is még kérdéses. Jasszák elnöküket, melléjük adatván az alkotmányos tisztviselők sorából a törvényes bizonyság. Gróf Ráday Gedeon és Szentkirályi Móricz urak azon felszólalása egyhangúlag helyeseltetett, hogy e két indítvány az értekezletben szintúgy mint a holnapi ülésen minden discussió nélkül fogadtassék el. Ezek folytán megállapittatott a központi választmány tagjainak jegyzéke, s kimondatott, hogy a választókerületek 61 diki fölosztása tartassák meg, és végre kimondatott, hogy a választmány tagjainak napidijai s hivatalos költségei Pest megyének az alkotmányos időkből fenmaradt s közel 20 ezer forintra menő saját pénzéből fedeztessenek. — Az indítványok megtételével a bizottmányi ülésben Nyáry Pál kerestetett meg , a jegyzőkönyv elkészítésére pedig Tanárky Gedeon. Buda város 1861-ki képviselő-testülete tegnap tarta meg a követválasztási központi választmány megalakítása czéljából egybehívott közgyűlését. Paulovics főpolgármester úr meleg szavakkal emlékezvén a Felsége kegyelméről s a jelen közgyűlésnek jutott fontos feladatról, bizalomra hívta fel a gyülekezetet Felséges Urunk királyunknak hazánk boldogitására irányzott atyai szándékai iránt , bizalomra a magyar kormány élén álló köztiszteletű férfiak hazafias s alkotmányos érzülete iránt, minthogy édes hazánk szebb jövője iránt hőn táplált reményeink csakis ez után fognak mihamarább sikerdús valósulásnak örvendhetni. Végül a gyűlést Ő Felségének a magyar országgyűlést egybehívó legfeleirata- s a m. kormányszéknek a közgyűlés egybehivatására vonatkozó rendelete felolvasásával jelentvén megnyitandónak, zárszavai a számosan megjelent képviselők részéről lelkes éljemel fogadtattak , s a jegyzői tiszt elvállalására ad hoc közegyetértéssel Hunfalvy János úr kéretett meg, ki is a gyülekezet éljeneitől kísérve felolvasván a fentebbi okmányokat, Andorffy Károly képviselő úr emelt szót. Ő a lejárt , hosszú év után mintegy természetes ösztön által indokoltnak látná, ha a közgyűlés ez első alkalmat, melyben a közügyekhez ismét hozzászólhat, arra használná fel, hogy belső fájdalmainak, szenvedéseinek adna kifejezést; ha mind a mellett mellőzni kívánja sérelmeink hosszú sorát, ezt csak azért teszi, mert a jövő elé nézve, azon reményt táplálja, hogy amit a múltban szenvedtünk , a jövő kárpótolni fogja. Hogy e remény nem hiú, e mellett nézete szerint nem csak a felolvasott s a magyar országgyűlést egybehívó legf. királyi leirat, hanem mr inkább Ő Felségének m. hó 20-án kelt s a birodalom valamennyi népeihez intézett nyilatkozványa hangosan tanúskodik. Szóló e két okmányt Magyarországra nézve már azért is nagy vívmánynak tartja, mert abban el van ismerve a jogfolytonosság , ősi alkotmányunk, függetlenségünk, törvényes önállóságunk, el van végre ismerve a pragmatica sanctio, mely állami létünk főalapja, s az 1790 évi 10 tk. ez. tartalma, mely azt mondja, hogy Magyarország független, semmi más országnak alávetve nincsen s tulajdon alkotmánynyal bir. De a kormány eljárását is olyannak tapasztalja szónok, hogy bizalommal viseltethetünk iránta; igy nevezetesen az erdélyi unió kérdését, s a társ-országokhozi viszonyt illetőleg, a rendkívüli nehézségekkel szemközt annyira ildomosnak tűnik fel a kormány eljárása, hogy ily körülmények közt okvetlen minden hazafi szoros kötelessége, mindent elkövetni, hogy az országgyűlés létrejöjjön, s így a városi közgyűlés sem vonhatja meg közreműködését arra nézve, amit a kormány kíván, amit Ő Felsége meghagyott. Ezután elősorolván a jövő országgyűlés kiváló fontos feladatait, mint ugyanannyi további okokat, melyek a közgyűléstől követelik, hogy a kormány várakozásának megfeleljen; mindazáltal szükségesnek tartja, hogy a kivételes, a törvénynek meg nem felelő helyzettel szemközt mondassák ki, miként a közgyűlés a törvényességhez ragaszkodik, s ennélfogva a jogi szempont fenntartásául következő nyilatkozatot ajánlja jegyzőkönyvbe vétetni: „Jóllehet a cs. kir. Apostoli Felségének e folyó 1865. évi szt.Mihály hó 17-kén kelt, a magyar országgyűlést egybehívó levele, s az ugyané hó 20-án kelt, az osztrák birodalom népeihez intézett császári nyilatkozvány tökéletesen megnyugtat minket aziránt, miszerint Magyarország alkotmánya, törvényes függetlensége és területi épségének fentartása mellett, az ország törvényhatóságai is nemsokára vissza fognak helyeztetni törvényes működésükbe, s jóllehet Buda fővárosának képviselői is osztják azon átalános meggyőződést, hogy a mostani kormány — eddig tanúsított hazafiús törekvései folytán — őFelségének ezen atyai szándékát mielőbb valósítani is fogja: mindezek mellett mégis sajnosan nélkülözik e város képviselői önálló törvényhatóságuknak működését, s midőn ily kivételes körülmények között az 1848-ik évi V. t. ez. 7. §. szerinti eljáráshoz,hozzáfogni készeknek nyilatkoznak, ezzel csak is a cs. kir. Apostoli Felsége legmagasabb szándékainak kivitelét könnyíteni s az országgyűlés alakulását, melytől a törvényellenes helyzetből való kibontakozást és a törvényes térre való lépést várják és reményük, lehetővé tenni szándékoznak“. Ezen, szerkezetére nézve észrevétel alá nem esett jogfentartásnak a jegyzőkönyvbe felvétele „elhatároztatván, Barta képviselő úr indítványára — cs. kir. Apostoli Felségéhez — a nemzettel legújabban éreztetett honatyai jóindulatáért — hálafelirat szavaztatott, melyben Ő Felsége egyszersmind fel fog kéretni, hogy Buda városát is részesítse azon kegyelemben, hogy legalább a columnális állomások alkotmányos hivatalnokokkal töltethessenek be. Várady képviselő úr indítványára a feliratban azon óhajtás is ki fog fejeztetni, hogy miután Ő Felsége annyi kegyelmet mutatott magyar nemzete iránt s rövid idő alatt annyi sérelmeit orvosolta, még azon egy óhajtását is teljesíteni méltóztassék, hogy az évnek egy bizonyos részét állandóan közöttünk Buda városában tölteni kegyeskedjék. — A (Folyt. köv.) Sámla-Pest, oct. 9. A pestmegyei 61 -diki bizottmány tagjai tegnap reggeli 10 órára a városi lövöldébe magánértekezletre hivatván meg, roppant számmal megjelentek, elnökül választván felkiáltással Nyáry Pál urat, ki is előadván azt, hogy a bizottmány holnapi napra a követválasztási központi választmány alakítása végett a kormány által egybehivatott, s hogy kívánatos ez ügyet illetőleg a követendő eljárásra nézve előlegesen megállapodni, egyrészről azért, hogy az alkotmányosság és törvényesség lehetőleg megóvassék, másrészről azonban, miután maga a kormány is az alkotmány helyreállítására törekszik, ennek eszközlését nehezíteni nem lenne ildomos, magára a szőnyegen forgó kérdésre nézve a következő indítványokat tette : 1 er. Azon esetre, ha a bizottmányi tagok egyenként meg nem hivattak volna, óvás étel mellett nyugodjék meg a bizottmány, biztosítván ezáltal minden egyesnek törvényes jogát. 2- ér. Ha elérhető nem lenne, hogy az összes elvonult 61-diki alkotmányos tisztikar ezen gyűlésre restituáltassék, nyugodjék meg a bizottmány abban, hogy a központi választmány tagjait megválasztja, s ez utóbbiakat felhatalmazza, hogy keblükből maguk ráfelirat szerkesztésével Bartal, Várady, Andorffy és Hunfalvy képviselő urak bízattak meg. Ezután áttérve a közgyűlés tulajdonképeni feladata megoldására, legelöl is a városnak két választókerületről felosztása, amit 1861-ben volt, mostanra is meghagyatott ; a központi választmány elnökéül Ráth Péter, elnök-helyettesül dr. Jankovics úr, választmányi tagokul pedig a következő képviselő urak választottak meg . A várban: Hesz János, Jankovics Antal, Jory Ferencz, Müller Antal, Peregrini Elek, Wallheim János, póttagokul: Spiesz Adolf, Geller Sándor. A tabánban: Günter Ágoston, Iványi Mihály, Kocsor Szilárd, Kolos Pál, Magyar Gyula, Mészfalvi János, Nekpisz Pál, Neubrandt Antal, Penez György, Pertl Ignácz, id. Stankovics József, Szelestey János, Trost József, póttagokul: Dörflinger Ádám, Davidovich Pál, Franz Alajos, Füll Ferencz, Brunner Antal. A Vízivárosban : Andorffy Károly, Blum János, Fischer Károly, Hunfalvy János, Kern János, Kramplin Alajos, Krátz János, Lovas István, Mandl Ferencz, Pauler Tivadar, Reitter Ferencz, Schaffer József, Steden József. Országút : Werderber József, Zehetner Mihály, Goldinger János, Klemm Antal, Reischl Antal, Strausz Ferencz, Tilli Ferencz. Újlak: Pecz József, Janezer Ignácz, Weninger József, Kimmerling József, Birkhoffer Ignácz, Haszmann Károly, póttag: Derer Ferencz. Krisztinaváros: Kristen Endre, Fischer Károly, Kis Károly, Röszler János, Kanés Lajos, Schwarzer Ferencz, Weiszkircher Károly, póttagok : Müllok Antal, Reinheimer Ferencz. Ezzel a közgyűlés feladatát megoldván, a választmány jelen volt tagjainak felesketése után ülését befejezettnek nyilatkoztatá, Erdély hitelt. A f. hó 9-én megnyitandó szász egyetemre a követválasztások a szász székekben 3-án lefolytak. Szeben Zimmermann udv. tanácsost és Rannicher főkorm. tanácsost választá; 96 szavazat közül az első 87, az utolsó 77 szavazatot kapott; Nagy-Sink dr. Teutsch szentágotai lelkészt, és székülnök Capesius Alwillt, a Szerdahelyszék Macellaria királybírót és Hahn ügyvédet, Brassó Bömekes Frigyes székbirót és Wächter Frigyes tanácsi titkárt, Segesvár Gull senatort és Theil jegyzőt, Medgyes Binder Lajos ügyvédet és Graffits Károly főjegyzőt, Ujegyházszék Bologa Jakab főtörv. tanácsost és Herbert Lajos id. kir. bírót választék. A „ÜV Rt . nagylaptani levelezője a leghatározottabb alakban jelenti, hogy b. Schaguna András g.keleti metropolita a kolozsvári országgyűlésen mindenesetre megjelenik és annak tárgyalásaiban részt veend. Követválasztási mozgalmak. Pest-belváros képviselői s választói tegnapelőtt, vasárnap , délelőtti 11 órakor nagy számmal felgyűlvén a városház nagyteremébe, onnan testületileg Deák Ferencz szállására mentek, őt a belváros képviselőségének elfogadására felkérendők. A képviselők és választók nevében Holovics Boldizsár emelt szót. Deák válaszában köszönetet mondott a bizalomért, s ha politikai elveit és nézeteit — úgymond — Pest belváros kerülete elfogadván, képviselőül megválasztja, kötelességének ismeri elfogadni a választást. „Nem ifjúi erővel lépek e térre — folytatá — melyen már több ízben működtem, mindig őszinte tiszta szándékkal, de fájdalom, gyakran nem az óhajtott sikerrel. Tiszta szándék, őszinte jóakarat most sem hiányzanak nálam, de érzem, hogy a feladat nagyságához képest erőm parányi. Azonban a siker Isten kezében van, tőle kérünk és reménylünk áldást törekvésünkre.“ Végül köszönetét ismétlé. Ezután a küldöttség, mely beszédét több ízben éljenekkel szakita meg, lelkes éljenzés közt visszavonult. Kemény Zsigmond bárót vasárnap a lipótvárosi választók egy része szólta fel képviselő-jelöltül. Az István félig czímű vendéglő éttermében egybegyűlt választók értekezletük elnökéül Tóth Lőrinczet választék meg, ki az elnökséget elfoglald, és elmondván, hogy a jelenlévők egyik része Kemény Zsigmond bárót, a másik rész kereskedőt akar követni, felhívja a nyilatkozatra mindkét félt. Ledniczky kijelente, hogy ő a múlt értekezlet megbízása folytán Kemény Zsigmondtét megkérdezvén, hajlandó volna-e elvállalni a képviselőséget, válaszul azt nyeri, hogy csak azon esetre vállalja el, ha a lipótvárosi képviselőségre kereskedő nem vállalkoznék. Minthogy pedig sem Mannó István, sem Vecsey, kikben a bizalom központosul, nem hajlandók elvállalni, szónok Keményt ajánld. Vecsey előtte szóló szavai kiegészítéséül elmondja, hogy a mostani országgyűlés nézete szerint alkotmányozó és államjogi kérdésekkel foglalkozó lévén, arra oly férfiút óhajt, mint Kemény, jól tudván, hogy ha a kereskedelmi ügyek kerülnek elő, akkor a szakemberek kellőleg működhetnek a deputatiókban, s igy nem lesznek a működéstől kizárva. Szavait éljenzéssel fogadták, s elnöklete alatt küldöttséget küldöttek Keményhez , mely a dolgok folytáról értesítse s az értekezletbe meghívja. Kemény Zsigmond megjelenvén, miután a zajos éljenzés lecsillapult, ismétlé azon már kimondott nézetét , hogy a jövő országgyűlésen kereskedelmi ügyek is forogván, s név szerint a vámkérdés, ehhez csak szakember szólhat.— óhajtja tehát, hogy a Lipótváros kereskedőt küldjön képviselőül. Ha azonban olyan nem találkoznék, ki a megbízatást elfogadja, ezen, de csak ezen esetben, szerencsésnek érzi magát, ha a lipótvárosi kerület a jelöltséggel megtiszteli. Az elnök erre figyelmeztet, hogy e kérdés már meg volt vitatva, a két külön párt egyesült és a bizalom szava Kemény Zsigmondra öszpontosult. Erre Kemény kikötvén magának, hogy programmot nem ad, mert nyílt programmja a „Pesti