Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-11 / 259. szám
35&SSE. Ötödik évi folyam. Szerkesztőségi Irod. és kiadó-kival Budán, bécei-utca (a várban) 184. se. Fiókkiadó-hivatal Pestei Győrt Pál papirkereskedésében (hatvani-utcea, a cs. kir. postahivatal melletti aarokház). Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelei Kinktől fogadtatnak el. ________■■_________ _ ■■ SÜRGÖNY. ••»JÖB-feírtetések : egyhasábon petit sor egyszeri hirdetéséért S kr., kétszeri hirdetésért T kr., háromszori vagy többszöri hirdetéséért G kr. számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után SO kr. u. é. — Külföldről! hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majna! Frankfurtban és Hamburg-Altinában Shaneensteln és Vogler , Hamburgban Tttrfelheim Makab ; Lipcsében Bugler K., Zugen és Fort arak. Buda-Pest. Szombat, november 11.1965. tistfii«téli árak: Naponta! posta! szétküldéssel. Budapesten hárhol hordva« Égése ívre , ■ . • • 10 frt. Égése évre , . . . II frt — kr. FélévTO ♦!•••• 10» Félévre • • • | • I „ —■ „ Negyedévre • • • • • * • Negyedévre • • . • 4 „ M . HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi nov. 2-ról kelt lgfelsőbb határozatával, gróf Kinsky Jenő-, lovag Vlaurer-, dr. Neumann Ferencz-, lovag Becke- i gróf Zichy Ödönnek az általuk kért engedélyt, egy népgazdászati haladás végetti egylet alapítására megadni, s annak alapszabályait legkegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott. A magyar kir. udv. kanczellária az eperjesi kath. ■őgymnasiumnál megürült természetrajzi tanári állásra Koch Antal tanár hivatali jelöltet nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. A szász nemzeti egyetem fölirata. Mint emlitve volt, a szász nemzeti egyetem közgyűlése negyedik ülésében, nov. 6 án, a kiküldött bizottmány által javasolt s5 cs. kir. Ap. Felségéhez intézendő felirat került tárgyalás alá, s miután a bizottmányi minoritás által előterjesztett felirati javaslat 18 szavazattal 4 ellenében elejtetett, — a majoritás javaslata ugyanannyi szavazattal elfogadtatott, s részletes vitatás alá vétetvén, némely csekély módosításokkal helybenhagyatott. A „Pesti Hirnök“höz tegnap érkezett el e hat nyomtatott hasábra terjedő felirat, melyből, helyszűke miatt mellőzve a bevezetést, csupán a befejező részt közli, melyből kitűnik, miszerint érdemes testvéreink, a szászok el vannak határozva, a legközelebbi kolozsvári országgyűlésen követeik által részt venni. A felirat azon része, mely e határozatot a feltételekkel egyetemben kifejti, így hangzik : „Legmélyebb alázattal nyíltan kimondani bátorkodunk, hogy a tárgyalandó ügy szokatlan következményeiben nemcsak az ország függetlenségét, hanem az összes birodalmat érdeklő fontossága oly országgyűlés összeállítását kívánja vala, mely a lakosság valamennyi osztályai és rétegei jogérzetének egyenlő mértékben megfelel. Azon hosszas tárgyalások után, melyek még a múlt században vevék kezdetüket de még csak a rendes tanácskozások medrébe sem vezettethettek, miután az erdélyi rendek, a mint azt az 1791. márt. 7., 1838. márt. 30. és az 1842. márt. 22-ki feliratok czáfolhatlanul bizonyítják, csupán szilárd s kölcsönös szerződés által biztosított feltételek garantiája mellett akadtak a magyar királysággal szorosabb egyesülés kérdésébe bocsátkozni, végre az unió ügye a végzetteljes 1848- dik évben egy elő nem készített s nyugodt megfontolásra időt nem engedő határozatnak tárgyává téteték. Egyetlen egy ülése a kolozsvári országgyűlésnek 1848. máj. 30-án elég volt rá, hogy az uniót kimondó törvényczikk kidolgoztassák, elfogadtassák s fejedelmi megerősítés végett felterjesztessék. Ezen országgyűlés szavazattal biró tagjai között, kiknek száma, a királyi guberniumot is ide értve, az országgyűlési jegyzőkönyvek szerint fölülmúlta a 300 at, nem volt több mint 32 szász és alig 5 román. A lakosság túlnyomó többségének tekintetbenem vétele azon tanácskozmánynál, mely az ő életérdekeiket is a legközelebbről illetó, bizonyára ép oly káros hatású volt, mint azon, fájdalom, nagyon is alapos aggodalom a hozott határozatok komoly veszélylyel fenyegető következményeire nézve, melyek a polgárháborút lángra lobbanták. Tökéletesen igazolva van tehát a tények által a magyar országgyűléshez 1861. jul. 21-kéről intézett legfelsőbb leiratnak azon állítása,melyben ez mondatik: „A mi Erdély nagyfejedelemségnek Magyarországgal való s a románok és szászok szabad beleegyezése nélkül hozott egyesülését illeti, erre nézve mindenekelőtt megjegyzendő, hogy ezen egyesülés teljes törvényszerűséggel létre soha sem jött, s hogy tényleg az mindjárt az egyoldalú határozat kihirdetése után megsemmisült.“ Ezen komoly, s az erdélyi országgyűléshez 1862. jun. 15 én intézett legmagasb kir. válaszban ismételt, valamint az 1863-ai országgyűlés aug. 21-ről kelt feliratában a népképviselet részéről is támogatott nyilatkozványra nézve, a legalázatosabb nemzeti egyetem azt hiszi, hogy nem téved, ha az 1865. sept. 1-jei leirat szavaiban, melyek szerint az újra összehívott országgyűlésnek „kizárólagos és egyedüli tanácskozást tárgyal az Erdély és Magyarország egyesítésére vonatkozó, s a két ország közös érdekeit illető 1848. I. törvényczikk“ fog előterjesztetni, egy újabb érett vizsgálat és szabad tanácskozmány alapján rendszeresen folytatandó tárgyalás elrendelését szemléli. Hogy az ország testvérnépei irányában barátságos érzületének újabb bizonyítványát adja, az őszinte viszonzás jogos elvárása mellett, a szász nemzet azon históriai és államjogi tényt, miszerint Erdély legrégibb tagja a magyar szent koronának, méltó tekintetbe fogja venni, s a már egyszer átélt keserű tapasztalásokat végkép feledve, részéről is mindent elkövetend, hogy Erdélynek Magyarországgali egyesítési kérdése , úgy a mint erre a módot az 1842-diki mártius 22-dikén kelt felirat kijelöli, ismét felvétessék, s minden tekintetben kielégítőleg megoldassák. Ez eszmétől vezéreltetve, kötelességének tartja a legalázatosabb nemzeti egyetem, megjelölni azon mozzanatokat, melyeknek az összes lakosság nézetei, óhajtásai és igényeihez képest az unió-kérdés országgyűlési tárgyalásánál nem lehet figyelembe nem vétetniük. Első sorban áll mint fényes bizonyiték arra nézve, mily élénk a népben a kibékülési, egyesülési vágy s mily helyesen fogja az fel saját érdekeit — az osztrák összbirodalom egysége és hatalmi állása, mely egyedül a legmagasb államfeladatok közös kezelése, az alkatrészek sajátságainak s a történelmi jog kifejlődésének tiszteletben tartása által biztosítható. Valamely végérvényes határozat tehát az Erdély és Magyarország közt létesítendő szoros egyesülés módjaira nézve véleményünk szerint mindaddig helyet nem foglalhat, míg Magyarország státusjogi állásának kérdése az öszbirodalom irányában az 1865-ik sept. 20-diki császári kibocsátványnak megfelelőleg kielégítő megoldásra nem talál. Két független ország egyesítése a közös érdekek szempontjából nem jelenthet mindig egygyóolvasztást vagy a kisebbnek elenyészését a nagyobban. Biztosítása tehát Erdély nagyfejedelemség törvényes jogainak a Magyarországgali szorosabb kötelékek között is; sértetlen fentartása és egyenjogosítása a különböző nemzetiségek és nyelveknek, háborútlan kifejlődése mellett a népsajátságoknak a szellemi, polgári és állami élet minden ágaiban; vallásszabadság s a felekezetra nézve különböző, de egyenlően autonom jogokat élvező egyházak függetlensége az erre vonatkozó s változhatlan sarkalatos törvények alapján: — mindezek oly követelések, melyek teljes kielégítést sürgetnek, ha csak oly áldozat nem kivántatik, minőt saját egyéniségének megtagadása nélkül egy nép sem volna képes teljesíteni. Ez okból kívánja a szász nemzet állandó biztosítását az ország törvényeinek s a nemzet jogi állásában gyökerező helyhatósági szerkezet további fennállását és hatályban tartását, a szász nemzeti egyetem orgánumainak s a szász nemzet élén álló gróf választhatási jogának megőrzésével; és ragaszkodik azon rá nézve elidegeníthetlen államszerződések, alaptörvények és fejedelmi eskük, valamint százados gyakorlat által biztosított jogaihoz, hogy saját belügyeit a korona beleegyezésével, mint eddig, továbbra is függetlenül maga szabályozhassa. Oly igények és követelmények ezek, melyek az őszintén kölcsönös jogtisztelet elvéből kiinduló kiegyezkedésnek nem állnak útjában, s melyeknek tekintetbevétele tehát annál kevésbé járhat nehézségekkel, miután a császári kibocsátvány a birodalom alkatrészei történetjogi kifejlődésének biztosítását a monarchia egysége határain belől épen a birodalmi alkotmány egyik alaptörvényének nyilatkoztatja. Mi végül a fennforgó kérdések megoldása eljárását illeti, hogy a nyugtalanító aggodalmak előre eloszlattassanak, ajánlandó lenne azon alapelv követése, hogy Erdélynek Magyarországgal való, bármiként meghatározandó szoros egyesülésének tényleges valósítása csak akkor kezdessék, ha a teljesítés jogi lehetőségét feltételező minden viszony mindkét ország kölcsönös megegyezése által világos s félremagyarázhatlan, a nélkülözhetlen jogbiztosítékokat nyújtó törvény alakjában, a korona szentesítése alatt véglegesen szabályozva lesz. Ez eljárás követése egészen megfelelne Felséged szándoklatainak, a mint azok az 4 865 -diki sept. 20-diki csász. manifestum által minden nép szabad megegyezése hangsulyoztatása s az arra való határozott utalással, — hogy szabad a pálya, mely a legitim jog tekintetbevétele mellett megegyezésre vezet, — ünnepélyesen nyilváníttattak. S ez a dolgok helyzetével sem ellenkezik, miután a feladat végleges s minden érdekeltet egyenlőn kielégítő megoldása a megkezdett kiegyezési tárgyalások feletti végleges eldöntés előtt épen oly kevéssé volna lehetséges, mint a magyarországi törvényhozásnak az e királyságban való nemzetek és egyházak jogállása feletti végzése előtt. Ezek, legkegyelmesebb Császár s Ur, a nézetek, óhajok és várakozások, melyek Erdélynek Magyarországhoz való államjogi viszonya megkezdett rendezéséről a szász székek és kerületek lakossága részéről nyilvánultak. Midőn a legalázatosabb "nemzeti egyetem nézeteinek e leghódolatteljesb kifejezését Felségednek legkegyelmesebb méltatásra előterjesztené, szíve mélyéből késztetve érzi magát egyszersmind, hogy a szász nemzet iránt tanúsított legkegyelmesebb jóakaratért legforróbb köszönetét, a további védelem- és pártolásért való legbensőbb kérelemmel leghódolatteljesebben tegye le a szentséges trón zsámolyához. Kik az Isten által védett Ausztria és diczteljes Uralkodó-Háza iránti teljes birodalommal, rendületlen hűség s odadással öröklünk stb. Nagy-Szeben, 1865. nov. 6-án.“ A horvát-magyar és a horvát nemzeti párt fusio-programmja. Nyilatkozat. A Zágrábban megjelenő Domobran és a bécsi Zukunft azon hírt hozzák, hogy Zidarics albán úr egy miniszteri conferentiában megképeztetvén a Horvát- és Tótországban lévő pártok fusiója iránt, a miniszter urak mulattatására jónak látta azt válaszolni, hogy „ezen fusio által kölcsönösen meg akarják egymást csalni.“ A legtisztább szándékok elleni ezen meggondolatlanul kimondott rágalmak, a fusionális párt minden erkölcsi alapjának ezen negatíója, végre a Zidarics albán által részletezett, de most bizonyos oldalról pártunk néhány tagjának tulajdonított programm a következő nyilatkozatra indít bennünket: A több mint huszévi, változó szerencsével Horvát- és Tótország nemzeti és politikai önállóságának hívei közt egyrészről és a Magyarországgal való összeköttetés barátjai közt másrészről folytatott küzdelmek mind a két irány híveit azon meggyőződésre vezették, hogy azalatt az országnak nemzeti ügy mint alkotmányjogi és anyagi emelkedése visszatartatott, részben pedig teljesen megrontatott, míg ezen küzdelmeket idegen és belföldi hereszerű elemek csak önző czéljaikra zsákmányolták ki. Ezen tapasztalás által vezéreltetve a mindkét nézetbeli honfiak beismerték,hogy az egymásközti egyetértés és egy nagy szabadelvű nemzeti párttá való egyesülés nem csak lehetséges, hanem egyszersmind hazafias kötelesség, hogy megsemmisíthessék a még mindig hatalmas bureaucratiának legújabb időben nagyon is világos abbeli törekvéseit, hogy Horvát- és Tótországban folyvást minden kibékülést ellenző tartás megmaradjon. Ezért szüntelen szem előtt tartva, reméljük, hogy korlátot szabunk azon töredéknek, mely a legelvetemültebb eszközök fölhasználása által önző czélok után jár, ha a fusiónak még mindig föntartott megegyezését közzéteszszük. A pragmatica sanctió és alaptörvényeink határozataiból kiindulva a kiegyezkedésnél az alkotmányos mód fentartása mellett a következő elvekhez ragaszkodunk : 1) Hogy az államhoz való államjogi észviszonyok rendezésének szükségképen meg kell előznie a Magyarországgal való összeköttetés kérdését, mely összeköttetéshez az országgyűlés az 1861. 42. tcz. értelmében a háromegy királyság készségét nyilvánítja ; szükséges pedig azért, mivel ezen összeköttetés tartalma ama szabályozástól függ. 23 Hogy az összállamhoz való államjogi viszonyok rendezése, minthogy maga után vonja a Horvát-s Magyarországra nézve közös jogok módosítását, a két ország jól megértett érdekében Magyarországgal közösen eszközlendő, és pedig a teljes paritás alapján. 3) Hogy azonban a Magyarországgal solidaritásban eszközlendő rendezése az összállamhoz való viszonylatnak semmi esetre sem praejudicálhat a hármas királyság teljes önelhatárzási jogának, a Magyarországhoz való viszony szabályozása körül. Ezen nyilatkozatot nyilvánosság elé bocsátjuk a magunk s politikai elvbarátaink nevében. Zágráb, nov. 6-án 1865. Báró Rauch Levin, B. Hellenbach L., Bedekovics Kálm., Horváth Péter, Perkovac J., Báró Kuslan K., Jellacsics Károly, Bogovics Imre, Suhaj Imre, Horvát Imre, vo B M. Mr az o VJVRCIKA. Büntetőjogtan. Irta dr. Pauler Tivadar, kir. tanácsos, egyetemi rendes jogtanár, magyar akadémiai rendes tag. Pest, 1864—5. Kiadja Pfeiffer Ferdinánd. Ára 5 fzt. Előttünk fekszik a füzetekben megjelent egész mű, melynek bevégzését a jogtudomány művelői oly feszült figyelemmel és érdekkel várták. Szerző e művével ernyedetlen irodalmi munkásságának , mely kiválólag a jog-philosophia terén mozog, koronáját tette fel, s annak megjelenése által irodalmunk oly munkával gazdagodik, mely a műveit világ bármely irodalmának díszére válnék. A munka 29 ívnyi nagyságú, tárgymutatóval s tartalomjegyzékkel is el van látva. Hogy olvasóink ismerjék a vezérelveket, melyeket a tudós szerző jelen dolgozatában maga elé tűzött, ide iktatjuk a munka előszavát: „A magyar büntetőjog visszaállítása óta, jelen viszonyainknak megfelelő kézikönyv hiányát tanításaimban mélyen éreztem. Az ideiglenes törvénykezési szabályok, újabb rendeletek és a törvényszéki gyakorlat fejlődése által eszközlött változások folytán az előbb szerzett munkák kielégítők többé nem lehettek. Ily körülmények közt elhatároztam magamat, hogy hazai büntetőjogunk műveléséhez jelen dolgozatommal járuljak, melynek első kötete a bevezetést és anyagi jog általános részét tartalmazza; másodikában különös részét és az eljárást szándékom adni. A büntetőjog szabályai legszorosabb összeköttetésben állanak a jogbölcselet alapigazságaival; ezek kifejtését tehát feladványaim egyikének kellett tekintenem. Figyelemmel voltam hazai jogunk mindennemű forrásaira és így a büntetőjog körében megjelent nagyjelentőségű szabályrendeletekre is. Nem tartottam mellőzhetőknek az austriai büntető törvények intézkedéseit, mert a szent korona tartományai részében is érvénynyel birnak , a törvényszéki gyakorlatunkra több tekintetben hatással vannak ; nem továbbá az 1843. év hazai büntetőtörvényjavaslatot, melynek becsét és értékét a külföldnek illetékes tekintélyei is dicsérve méltányolták. A jogtörténelem és összehasonlító jogtan e munka körén túl esnek; tanulságosnak véltem mindazáltal fontosabb kérdéseknél a büntetőjog történeti fejlődésére nagy befolyású római, kánoni s német közjog, nemkülönben az újabb törvényhozások elveit is megérinteni, minthogy a szövevényes tárgyak világosabb felfogását előmozdítják, a kellő tájékozást tetemesen könnyítik. Őszinte óhajtásom, hogy munkámmal akármily csekély mérvben járulhassak azon elvek terjesztéséhez, melyeknek alkalmazása a büntetőtörvénykezés terén és úgy az örök igazság, mint korunk emberies érzületeinek múlhatatlan követelménye.“ A nagyérdemű tudós szerző ezen művével útmutatóként tűnik fel büntetőjogunk jelen korszakában, feldolgozván s rendszerezvén a fennlévő zilált anyagot , valamint ez fennebbi saját nyilatkozatából kitűnik, miért is neki hálás elismeréssel adózunk. Az olvasó e dolgozat által a magyar s egyszersmind európai büntetőjogtan mai elveivel találkozik, azokat velős rövidségű előadásban nyeri és az e részbeni öszszes irodalmi terményekkel ismerkedik meg. Ajánljuk e kitűnő munkát jogászaink figyelmébe, és sajnáljuk, hogy bővebb, tüzetes ismertetését ezúttal nem adhatjuk, azonban fenntartjuk magunknak a szerencsét, reá visszatérhetni. B. Napi újdonságok. 20 cs. k. Apostoli Felsége f. hó 9-én d. e. magán-audientiákat adni méltóztatott. 0 cs. k. Apostoli Felsége a veszprémi izraelita község elemi tanodájának fenntartására, f. évi oct. 1 -jétől számítva 3 egymásután következő évre, a magyar izraelita tanodái alapból évi 800 ftot legkegyelmesebben engedélyezni méltóztatott. Császár Ő Felsége f. hó 8-kán első tábornoki hadsegéde, gr. Crenneville e excja kíséretében az austriai múzeumot legmagasb látogatásával tisztelte meg. Ő Felsége hosszabb ideig tartózkodott a ball-platzeni múzeumban és különösen az újabban kiállított tárgyakat, úgymint Ruppert vasutigazgató áthidaló tervét, Than, Loz és Swoboda cartonjait, Ratzersdorfer ur tárgyait s a velenczei scuola d’ornato és a brünni szövőiskola kiállítványait méltóztatott szemügyre venni, s azokról kogy teljesen nyilatkozni. A „P. H.“ újdonságai élén olvassuk: A pestvárosi képviselők csütörtökön d. u. 4 órakor gyűltek össze a városház nagy tanácstermében. A zajos éljenzéssel fogadtatott főpolgármester, Rottenbiller Lipót úr üdvözölve a megjelenteket, rövid szavakkal előadta az összejövetel czélját. Tudva van, — úgymond, — hogy az ország fővárosa közelebb ismét azon szerencsés helyzetben lesz, miszerint Urunk Királyunk Ő Felségét falai között tisztelheti. Minden hazafinak legforróbb óhajtása, hogy Ő Felsége oly fényesen s oly szívélyesen fogadtassák, mint minő nagy az örömteljes lelkesedés, melylyel Ő Felségén csüggünk. E fogadtatás részleteit a városhatóság mint ilyen, nem vállalhatja magára. Ez a polgárság tiszte, mely az egész ország lakosságát fogja képviselni. Indítványozza tehát e czélra 100 tagból álló nagy bizottmány megválasztását, melynek fele a városi képviselők soraiból, másik fele egyéb tekintélyes lakosok közül szemelte nek ki, úgy hogy e bizottmányban a főváros összes osztályai képviseltessenek. Az indítvány nagy tetszéssel elfogadtatván, miután még előbb Cséry Lajos az értekezlet jegyzőjének választatott, dr. Havas Ignácz felolvasta a képviselők közül a következő névsort, mely közfelkiáltással elfogadtatott: fg. belvárosból: Bayer Márton, dr. Bene Ferencz, Erkövy Adolf, Giczey Samu, dr. Halász Géza, Havas Ignácz, Jókai Móricz, Josifovics Konstantin, Klenovics György, Kléb István, Mavromathy Joasaph, dr. Pauler Tivadar, Purgstaller Kat. József, Perger Ignácz, Schernhoffer Károly, Staffenberger István, Széher Mihály, Székács József, Török János, Várady Károly, Weisz B. F. s Wimmer Antal; a Lipótvárosból: id. Gieszriegl József, Kochmeister Frigyes, Lednitzky Mihály, Loisch Ede, Luczenbacher János, Némethy János, Preuszner József, Ráth Károly, Ráth József, Sacelláry György, Vecsey Sándor, Wodianer Albert, Zsigmondy Vilmos ; a Terézvárosból: Auspitz Antal, Beliczay Imre, Cséry Lajos, Fuchs Ignácz, Klempa Simon, Ludvig János, Medetz József, Piatrik Ferencz, Schimmer György, Schmidlechner György, Strohmayer Ferencz, Szabó Pál, Sebastiány Frigyes, Czettner Károly; a Józsefvárosból: Déry Mihály, Farkas Mihály, Gschwindt Mihály, Julier József, Kortsák József, Kozmovszky Antal, Merényi Henrik, Nagy Pál, Radocsay Ferencz, Rock Szilárd, Schuster Nép, János, Sztupa György, dr. Szabó Alajos, Sujánszky Antal, Windisch Ferencz; végül a Ferenczvárosból: Freiszleder Ferencz, Gönczy Pál, Kiss Károly, Liptay János, Morócz István, Petrinyi Tamás, Waltner Gyula, és Török Pál. Ezekhez fog a lakosság minden osztályából még 50 tag csatoltatok Mi az ünnepélyek költségeit illeti, elhatároztatott, hogy ezek önkéntes aláírás útján fedeztetnek. Budán is csütörtökön tartott ülést a polgári nagy bizottmány, melyben Ő Felsége fogadtatása részleteiről tanácskozott. Elhatároztatott a többi között, hogy a főherczeg Albrecht-ot ki fog diszittetni, s a lánczhíd budai oldalán bandérium állittatik fel, mely Ő Felsége előtt lovagol. A költségek Budán is, mint Pesten, önkéntes aláirás utján fedeztetnek. — Károly Lajos főlig es. fensége a párisi világkiállítás austriai középponti bizottmányának összes tagjait f. hó 8-án fényes ebédben részeltető. Ebéd előtt gr. Wickenburg elnök a bizottmány egy küldöttségével Belcredi, Larisch, Mensdorff minister urak e exciáiknál tisztelgett, s bemutatás után a rájuk bízott működés támogatását kérték. — A prágai városi küldöttség, mely élén dr. Belsky polgármesterrel, gr. Belcredi államminister ur ő excjának a díszpolgári oklevelet átnyújtotta, f. hó 6-án Bécsből Prágába visszatért. Ő excja múlt hétfőn fogadta a küldöttséget. — Az akadémiai albumot — írja a „Hon“ — József és István Főherczeg — fenségeik Schrecker fényképésznél a főudvarmesteri hivatal által megrendelték, azon hozzátevéssel, hogy az, amennyire lehet, mielőbb elküldették. — A már elkészült Schwarzenberg-hid zárköletétele f. hó 11-én d. é. 11 órakor fog megtörténni, s a hid ő cs. s Apostoli kir. Felsége által 12 órakor ünnepélyesen megnyittatni. A m. t. akadémia oct. 30 ki ülésében az elnök, gróf Dessewffy Emil ur, értesíté az akadémiát, hogy Stahlernek, az akadémiai palota tervezőjének szobrát Izsó szobrászunk elkészíté. A szobor alapjára felirat jő. De e felirat oly helyen, hol annyi idegen fogja azt mindjárt a lépcsőnél látni és olvasni, s egy idegen származású építésznek, nem lehet magyar, hanem azon nyelven kell szerkesztetnie, melyet az egész tudós világ ért, s a mely ennélfogva más mivelt nemzetek tudományos intézeteinél is használta.