Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-22 / 268. szám
sa nem a birodalmi tanácsi statútumnak, hanem a birodalmi alkotmánynak , azaz : az alaptörvények azon öszfoglalatának szólt, mely a magyar országos törvényt is magába foglalja, s mely öszfoglalat számára épen a benső öszhang, az ellenmondások kiegyenlítése előidézendő. Az is világos lesz előtte, miért nem vonatkozhatott a felfüggesztési rendszabály az országgyűlésekre is. Könnyű lesz neki elismerni, hogy ezek államjogi hatályukban semmi államjogi előfeltevésektől nem függenek, hogy a kiegyenlítendő ellenmondás őket semmikép sem érinti. E pontra nézve is oly világos a törvény, hogy csak mesterséges eljárás által zavartathatnék meg. „S ezzel az elhatározó ponthoz értünk. Nem jogát a birodalmi tanácsi statútumnak tagadta csütörtöki czikkünk, hanem ezen jog hatályát, míg ezen előfeltételek teljesítve nincsenek , nem az ifjabb jognak kell a régibb előtt tágítnia, hanem ezen utóbbinak a törvényekben előrelátott eleven hatálya által lesz az elsőnek hatálya elérendő. Ez a törvényes ut s mi nem látjuk át, miként ingatná az meg a jogöntudatot. — Ámde ezen jogöntudatnak, mely okait a törvényen kívül keresi, csak azon kérdést szeretnék tenni : nem komoly kötelesség-e, elhagyni az utat, melyet ekkorig követtünk, ha elismertük, hogy az czélhoz nem vezet? S annak bizonyságául, hogy az előbbi eljárás volt a helyes, talán azon tényt akarják-e felhozni, hogy a népek részvétele a bíród, tanácsbani követküldésben minden évben csökkent s az erdélyi követek egy részének megnyerése Csak átható aorogálások által volt elérhető ? „Azt hiszszük, nyíltan s határozottan fejeztük ki nézetünket. Nem uj nézpontok azok, melyeket felállítottunk, a sept. 20-ki patens nyugszik azokon, csász. szavakban terjesztettek azok Austria népei elé. Azon biztos reményt tápláljuk, hogy azok Austria jövőjét határozzák el, a legjobb értelemben fogják elhatározni. Nem élünk csalódásban a nehézségek iránt. Ismételjük, hosszú fáradságos út az, melyre a kormány lépett, de nem kerülő. Austria népeinek dolga azt megrövidíteni, kitüntetni, mily eleven s mily tetterős ösztönük közéletük alkotmányszerű alakulása, a valódi szabadság iránt. Szellemi elszigetelés, s ha a legtiszteletreméltóbb indokokon alapszik is, megvetendővé válik, ha az egésznek jóléte forog fen. Ez értelemben, a jog álláspontjából, azon magas czél álláspontjából, melyre mindnyájan törekszünk, kívánnánk mi a kormány bizalomteljes támogatására felhívni.“ 15 Követválasztási mozgalmak. Budán — mint már említek, vasárnap tartatván a választások, — az első kerület képviselőjévé megválasztotta. Eötvös József választóihoz a következő beszédet intézte: „Hontársaink bizodalma a legszebb jutalom, melyet a közélet mezején elérhetünk. Kettőzteti annak becsét, midőn általa pálya nyílik előttünk, melyen hazánknak szolgálhatunk, s oly időben, mely a nemzet jövőjére nagy befolyást fog gyakorolni, s ha nem tevékenységem eddigi eredményei, de törekvéseim hontársaim előtt jutalomra méltóknak látszottak, bőven megjutalmazva érezném magamat, ha az országnak bármely választókerülete által arra szólíítottam volna fel, hogy a jövő törvényhozásnál képviselője legyek. Mennyivel inkább most, midőn hazánk nagyhirű fővárosa méltatott e megtiszteltetésre , midőn mint azon helynek képviselője léphetek a törvényhozásba, melynek minden köve nemzetünk szebb múltjára int, s melyhez engem, ki itt születtem, életem legszebb emlékei kötnek. Nem ámítom magamat a nehézségek iránt, melyek a jövő törvényhozásra várnak, s melyen érzem a felelősséget, melyet — önök bizodalmát elfogadva — magamra vállalok. A nagy átalakulás, melyen hazánk 1848-ban keresztülment, alkotmányos életünknek hosszú felfüggesztése, s az eltévesztett kormányrendszer, mely 16 évig folytatva, az államnak és minden egyesnek jólétén mély sebeket ejtett, alapjaiban megrendité állapotánkat; a akár a tárgyak számát, akár azoknak fontosságát tekintsük, melyek felett országgyűlésünknek határozni kell , elmondhatjuk, hogy talán soha nagyobb feladás még nem jutott törvényhozásnak. De ép oly bizonyos, hogy e feladást nem utasíthatjuk el, hogy megoldásának szükségéről meg vagyunk győződve valamennyien, s hogy azon elvek iránt, melyeket követnünk kell, a nemzetnél teljes egyetértés létezik. Egész múltúnk és a nemzet egyértelmű akarata kijelölte az irányt, melyet követnünk kell, s ez az, amiért én, méltányolva helyzetünknek nagy nehézségeit, mégis azon reménynyel nézek jövő törvényhozásunk elébe , hogy az nagy feladását, melytől hazánk jóléte, a birodalom hatalma és népeinek szabadsága függ, meg fogja oldani. Megoldani azon alapokon, melyeken kívül semmire biztosan építeni nem lehet, a jog és törvény alapjain azon elvek szerint, melyeket sértve nagyot és állandót korunkban nem alkothatunk, a polgári egyenlőség és alkotmányos szabadság elvei szerint. Egy más alkalommal előadtam önök előtt nézeteimet azon legfontosabb kérdésekre nézve, melyek felett jövő törvényhozásunk határozni fog. Miután önök mai megválasztásom által ezek iránt helybenhagyásukat mondották ki, nincs hátra egyéb, mint hogy újra kimondjam, hogy ezen elveimhez ragaszkodva, tehetségem szerint teljesíteni fogom kötelességemet, elkövetve mindent, hogy önök bizodalmára méltónak mutassam magamat, melyért most csak mély köszönetemet fejezhetem ki.“ Győrmegye pusztai választó - kerületében Rálóczy Lajos, volt 1861-ki követ választatott meg ezúttal is. Trencsénben: Kubicza Pál, Mármaros - Szigeten Szaplonczay József, Csongrádban Rónay Mihály, Békésben Szakál Lajos és Mosony megye turáni választókerületében gr. Zichy Ferraris Győző. Egyházas-Básthról jelentik, hogy báró Nyáry Jenő Fáy Gusztáv úr részére lemondott a követjelöltségről. Veszprémből jelentik, hogy a zirczi választókerületben Hunkár Sándor mellett még Ányos István úr is ki van jelölve. Sárosmegyéből, nov. 19-kéről egy tiltakozást vettünk a „P. Hírnök“ nov. 16-i számában ezen lap sárosi r. levelezőjének sorai ellen, melyből a beküldők kívánságára az audiatur et altera pars elvénél fogva a következő helyeket közölhetjük : „Nehogy a hazai olvasóközönség e megye érzületének megítélésében a „Pesti Hirnök“ nov. 16-ki számában egy sárosi r. levelező rajzának alapján félrevezettessék: kötelességünknek tartjuk, a nevezett czikk ellen felszólalni s illetőleg tiltakozni. Ismeretes dolog, hogy Sárosnak lakossága hitvallási s nemzetiségi tekintetben igen különböző s nemcsak kiméletet igényel, de az országos alkotmány pajzsa alatt áll egyiránt; tudva van az is, hogy Sárosmegye nemcsak 1861-ben, de már ez idén is, az oct. 9-ki bizottmányi gyűlésen ünnepélyesen kijelenté, hogy a testvéries egyetértés, béke, méltányosság és törvényesség szellemét vallja magáénak s ezt akarja követni a legközelebbi választásoknál is. — És most a „P. H.“ben előlép valaki, a ki igy beszél: „Halljad Magyarország! Mi sárosiak nem követjük képviselőink megválasztásában sem az evangélikusok elvét, (vájjon melyik az ?) sem a görög egyesültekét, (hát ez ?) sem a határozatistákét; mi katholikusok, magyarok s felirati pártbeliek vagyunk“. Mennyi időtlenség és sértés e néhány sorban ! Eleintén azt véltük, hogy ez egyes túlcsapongókra satyra, de nem, komoly beszéd. Ám blamirozza magát egyes személy vagy párttöredék a nyilvánosság előtt, de Sáros megyét ne akarja compromittálni. Megengedjük, lehetnek Sárosban több, ilyeket valló egyesek, kik mint a Bourbonokról mondták, a múltból semmit sem feledtek, az úton pedig nem okultak, de ez nem Sáros megyének s intelligenciájának politikai hitvallása.Vannak a választókerületekben nálunk is pártok; sajnos van olyan is, kivált egy kerületben, mint amelynek szószólója a nevezett czikk írója, de a műveltebb nagy többség ily nézeteknek és elveknek nem hódol. Egy v.kerületben bizonyosan épen egy görög egyesült, egy másikban nagy valószínűséggel épen egy evangélikus fog megválasztatni. De minek a vallással izgatni? Végre „felirati pártról“ beszélni most, micsoda politikai bölcseség ? Mert a múltra csak nem vonatkozhatik józan módon? De a legközelebb jövőre sem, amely alkalmasint nem fog felirati és határozati pártokban feltűnni.“ Szécsény, nov. 18. Követválasztási mozgalmainkról f. hó 7-én írt közlésem szerint a szécsényi kerületben két követjelölt volt: Török Sándor és Básthy Miklós, miután ez utóbbi f. hó 8-án ünnepélyesen viszszalépett, a közbizalom Török Sándor személyében anynyira öszpontosult, hogy a f. hó 16-án tartott választási gyűlésen egyhangúlag választatott meg, miről a megválasztott küldöttségileg értesittetvén, a választás helyére jövet, virág koszorúkkal ékesítve, mozsarak dörgése és harsány éljenzések között — érkezett meg, és választóit beszéddel üdvözölte; az ezt követő hatás és lelkesedés zajos éljenzésekben nyilvánulván, választottját a nép ősi szokás szerint vállaira emelé és a városház terén körülhordva vitte be a választási helyiség termébe, hol a jegyzőkönyv azonnal elkészittetvén, egy példányban a megválasztott követnek Gyürky Ábrahám elnök ur által szivélyes üdvözlet mellett adatott át. Az egész választást átalában illetőleg csak annyi mondható , hogy ez egy nemzeti ünnep méltóságához illő rendben és csendben ment véghez; — utána a nép részére rendezett lakoma és áldomások következtek, de fájdalom! itt már nem a hazafias lelkesedés, hanem a bor mámora lévén az uralgó, néhány ittas ember öszszeverekedett, s ezek közül 3 veszélyes sebet kapott, mi egy kis lehangoltságot okozván, a nép nem sokára eloszlott és a szokott csend visszaállott. Megkerestettünk az alább beküldött „Nyilatkozat“ közlésére: „Értésemre esvén többek előadása után, de leginkább a „Sürgöny“ 261. számában közlött levélből, hogy nevem Kecskeméten a felső-választókerületben követjelöltül hozatott föl, — kötelességemnek tartom, azon elv megőrzéséül, mely tisztviselői életem mindenkor jellemzi,— a választó közönséget tisztelettel értesíteni, hogy se másutt, se itt követjelöltül nem akarok és nem akartam föllépni; különösen pedig Kiss Miklós barátom ellen semmi szín alatt sem, ki ugyanazon politikai elveket vallja és képviseli, melyeket sajátjaimul tekintek. Jelszavam tehát: éljen Kiss Miklós, a felső választókerület országgyűlési képviselője! Kelt Kecskeméten, 1865. nov. 20-án. Földváry Gábor.“ — Erzsébet Császárné s királyné Ő Felsége legmagasb névünnepén a pestbelvárosi s a budavárosi főtemplomban ünnepélyes isteni tiszteletek tartattak. Pesten jelen voltak a k. curia, a városi és megyei hatóság tagjai, a helyőrség tisztikara ; Budán a helyi, tanács s a katonaság számos kitűnősége, mindkét helyütt nagyszámú egyéb rendű közönség, mely áhitatos kegyelettel küldé imáit az ég urához, a kegyelmes és bájos Császárné s Övéi hosszú boldog életéért könyörögve. — Bécsben nov. 19-én Erzsébet Császárné s királyné Ő Felsége legm. névünnepe alkalmából d. u. 5 órakor Schönbrunnban nagy családi lakoma tartatott, melyre Ferencz Károly föherczeg s neje, Károly Lajos föherczeg és neje, Lajos Victor föherczeg, József föherczeg és neje, Rajner főherczeg és neje, Vilmos, Lipót, Ernő főherczegek, a toskánai nagyherczeg sat. valának meghiva. — Délelőtt az udvari kápolnában ünnepélyes isteni tisztelet volt, délben pedig nagy elfogadás. Szent Erzsébet napja egybekötve Felséges Asszonyunk a Királyné névünnepélyével, a Stahremberg herczeg wiedeni házában lévő kápolnában tartott isteni tisztelet által jön megünnepelve. Ez alkalommal at. Trautwein Nép. János kegyes tanitó-rendi áldozat és a pesti kath. főgymnásium tanára mondott lelkes magyar egyházi beszédet. A szent mise áldozatot mélt. Jekelfalussy püspök úr végezte és a Pázmáneum növendékeinek énekkara működött közre. A kis kápolna a nem legkedvezőbb időjárás mellett is zsúfolásig megtelt minden rendű és rangú ájtatos magyarral. A főm. magyar kir. udvari kancellária, a Pázmáneum s a Theresianumi akadémia tömegesen valának képviselve. Ezen lelkes magyar egyházi ünnepélynek, mely ez alkalommal már harmadizben tartatott meg, rendezése a székvárosban leginkább ft. H omoky apát és tanár ur érdemei közé sorozható. A szinházakban a megelőző estvén díszelőadások tartattak. A pesti kir. közp. papnövelde elöljáróságának diszes asztalánál az intézet érdemdús igazgatója mélt. Szabó József praelatus ur, midőn a magyar királynőre emelt poharat s et a tiszteletteljesen fölálló vendégek előtt magyar szivből ékesszólóan felköszönté, tapintatteljesen érintette meg az Erzsébet királynénk Ő Felsége iránti magyar kegyeletnek azon nyitját is, hogy nem csak dynasticus hűségből, hanem különben is fokozott rokonszenvvel élteti a magyar azon fejedelmi honanyát, ki nemzeti nyelvünkre nem csak fenséges gyermekeit buzgón s már az első években oktattatja, hanem saját Felséges személye is kitartó szorgalom- s előszeretettel nagykorában tette sajátjává a magyar szót... a mely találó motívumot s a magas háziúr egész áldomását lelkes éljennel viszonozták a jelenvoltak. — Hiteles kézből a következő helyreigazítás közlésére szólíttattunk fel .„A „Pol. Újdonságok“ 45-ik számában az állíttatván, hogy a Sükösdön m.hó 14-én elkövetett gyilkosságért elfogott három rablógyilkos hajósak gondatlansága miatt szökött meg . Hajós városa elöljáróinak igazolása végett sietünk közzétenni, miszerint a sürkösdi gyilkosságért többen jöttek gyanú és vizsgálat alá, de a vádlottak közöl csak H. J. nevű egyén ismertetett fel az illetők által, s ez a törvényszék kezébe szolgáltattatok; a többi igazolván magát, a vizsgáló szolgabiróság útján szabadon bocsáttatott; különben a foglyok őrzésére a szükséges intézkedés meg lévén téve, a felhozott vád mint teljesen alaptalan viszszautasittatik.— Hajós nov. 16-kán.“ — A pest-józsefvárosi úton földiszitett templomban Wret und Ferencz festész falfestvényeit s kivált az apostolok oszlását ábrázoló jelenést nagyon dicsérik. — Az akadémiai palota megnyitására külön levélben hívják meg mindazon lelkes honfiakat és honleányokat, kik az akadémiára száz forintot vagy ennél többet ajándékoztak. — A nagy-kanizsai gymnasium százados ünnepe folyó hó 5-én ünnepeltetett meg, daczára a kedvezőtlen időjárásnak, nagy számú résztvevő közönség jelenlétében és fényes diszszel. Az ünnep a kegyesrendiek egyházában végzett Isten-tisztelettel vette kezdetét, hol a kegyesrendiek házfőnöke, nt. Berzay Elek úr, az ünnep nagy jelentőségéhez mért lélekemelő beszédet mondott az ájtatos hallgatókhoz; mise közben a tanuló ifjúság dalköre egyházi éneket zengett szabatosan összevágólag, mi a hívek ájtatosságát meghatóan fokozá. Isten-tisztelet után Farkas K. kis-komáromi esperes úr olvasta fel a megyés püspök áldást küldő levelét. Az egyházból az ifjúság s a résztvevő közönség minden osztálya a lengő zászlók vitele mellett a „Zöld fához“ czimzett szálloda nagy teremében sereglett össze, hol is a gymnasium erélyes igazgatója, I. Könnye Alajos úr csengő és szabatos szónoklattal az ünnep értelmét velős és jól dolgozott beszédben ismerteté meg. A több helyütt zajos éljenzéssel és tapsokkal fogadott beszéd után az ifjúság mutat be zsengéit ama haladásnak, melyet a tudományok és önképzés terén jeles tanáraik vezetése alatt szerzett, s e sikerült bemutatás szülőt és vendéget édes megelégedésre ragadt; valamint a pontossággal és összevágólag eldalolt énekek dicséretükre válnak a fiatal énekeseknek, s fáradhatlanul buzgó vezetőjük és oktatójuk, I. Leihinger Károly urnak. Az ünnepnek e szívemelő része után a nevezett szállodában rendezett társas ebéd vette kezdetét, s a meghívottak és az ünnep részesei mintegy 400-an voltak jelen. A pohárköszöntések egymást várták; szebbnél szebb szónoklatok, elmés ötletek, vidámságra intő életek voltak hallhatók, s ezek közt megjegyezni is felesleges, hogy az ünnep undoran és jó kedvvel fejeztetett be. A pohárköszöntések közt Farkas K. esperes, Könnye Alajos igazgató, Hegedűs József uradalmi ügyész, Sümeghy Ferencz és a vendégkép megjelent Királyi Pál, valamint Presburger orvos és az izraelita hitközség rabbijának beszédei tűntek ki. — F. hó 18-án Hirschler Ignács Jr. emlékbeszédet tartott Kern Jakab felett, mely alkalommal a közönség oly nagy számmal jelent meg, hogy igen sokan a hely szűke miatt a helyiségbe nem juthattak. — A jelen voltak a kitűnő és szellemdús beszédet, mely a boldogultat mint embert, zsidót és polgárt ecsetelé, valódi lelkesedéssel fogadták. Ez ünnepélynél nemcsak a boldogult tisztes családja és az egyletnek számos tagja, hanem több előkelő vendég is volt jelen, kik között Eötvös József bárót említjük. — Sz. Fehérvárról helyreigazítást vett a „P. N.“, mely szerint Batizfalvy tudor megkárosítóját, Pesti vagy Malek Ferenczet Székes-Fehérvárt Ulmann Miklós ottani városi hadnagy fogta el, EH János városi negyedmester segélyével. A tolvaj a „Veres alma“ vendéglőből az ellopott holmival megrakott kocsiján épen elillanni akart, midőn a nevezett városi hadnagy őt elfogta, s a tolvaj nyomát addig követett Stael Gyula pesti rendőrbiztost erről értesité. A tolvaj kilétéről szintén Ullman adott felvilágosítást, minthogy a jó madarat és múltját jól ismerte. — A m. kir. József - műegyetemi segélyegylet javára a budai népszínházban ma estre 7 órakor tartandó hangverseny műsora. Első szakasz: 1) Bethoven „Egmont“ nyitánya. Előadják két zongorán nyolcz kézre : Weisz Józsefné , Nikolits Róza urhölgyek, — Engesser József és Zsák Hugó urak. 2) Dallam „La Traviata“ crímü operából, Balázs-Bognár Vilma assz., zongorán kíséri Boccolini zenedei tanár. 3) „Salamon átka“ Szász Károlytól, szavalja Hochaldt Károly úr. 4) „A tél“ Rückentől, énekli Michaelis úr, zongorán kíséri Zsák Hugó. 5) Mendelssohn koncertje, két zongorán. Az első zongorát játsza Stocker Ede ur. 6) „Árvalány-haj“ kar gr. Festetics Leótól, énekli a budai dalárda. Második szakasz: 1) „Hummer D-mol ötöse,“ előadják Kalmár Lenke k. a., Trux Hugó , Brandi Vincze , Pistory V. és Trautsch Károly urak. 2) „Cavatine“ Ernaniból, énekli Hrabovsky Ilona nagys., zongorán kiséri Stocker Ede ur. 3) „Szavalat“ Prielle Cornélia asszonytól. 4) „Változatok Weber Károly utolsó gondolata felett* szerző Ridley Kohne, hegedűn előadja Trux Hugó úr és kiséri Pistory Viktor ur. 5) „Magyar dalok“ Zimay Lászlótól, énekli Balázs-Bognár Vilma assz., zongorán kíséri Zimay László ur. 6) „Élet és dal“, kar Storch Mihálytól, énekli a budai dalárda. A zongorákat Beregszászy Lajos ur szivességből engedte át. Felülfizetéseket köszönettel vesz a rendező bizottmány. — Művészeti hírek. A Milanóban megjelenő „L’ alleanza“ czimű lapban írják, hogy Mányik E. k. a. Astiban, hol az idei idényt „Favorita“ dalművel nyitotta meg, rendkívüli tetszésben részesült. Hangja a legszebb csengésű mezzo-sopron, melynek főleg mélyebb terjedelmű részei meglepő szépek és megragadók. Utóbb még a dalkör szombati estélyéről e sorokat kapjuk: „Múlt szombaton az itteni „pesti nemzeti dalkör“ által a lövöldében adott dalestélyében Böhm Gusztáv vezetése mellett, a nevezett karmester csinosan irt „Hymnusz“-a, „Kilenczet ütött az óra“ czimű népdal, Egressy „Szózat“-a és a magánelőadások közt Balázsné Vilma asszony (főleg népdalokkal) és Ceresaura legélénkebb elismerést vívták ki.“ — Nemzeti színházi műsor 1865. nov. 22. —dec. 2-ig. Nov. 22. „Óid.“ 23. „Mártha* , (Csányi Gizella k. a. föllépte). 24. „A navarrai királyné régei.“ 25. „Zsidónő“. 26. „Szigetvári vértanuk“. — Jövő heti előkészületre kijelöltetnek : Nov. 27. „Rang és szerelem“. 28. „Bánk bán“. 29. „Velenczei kalmár“. 30. „Ernaai“. Dec. 1. „Czárnő.“ 2. „Hugenották“. Erdélyi hírek. Kolozsvárról november 19-től írják a „P. L.“-nak: 10 órakor a követek, regalisták, a városi, megyei és kormányszéki tanácsosok díszöltözetben az országház teremébe gyűltek föl, hol az egyelőre kinevezett országgyűlési elnök b. Kemény Ferencz excja érkezését várták, ki következő beszéddel üdvözlé őket: „Tisztelt országgyűlési követ urak ! Ma csupán az a feladatom van, önöket kérni, hogy a templomba kövessenek, miszerint ott a reánk várakozó nagy munkára előkészüljünk, s a Mindenható segítségét kérjük hozzá, egyszersmind pedig a magasztos Császárné, Erzsébet , Felsége jólétéért imádkozzunk, kinek névünnepe ma van. (Élénk éljenek.) Holnap 10 órára ülésre hívom meg önöket ide, mely alkalommal egy küldöttséget indítunk az országfejedelmi képviselőhöz, mely őt felkérendi, hogy az országgyűlést megnyissa. (Éljen.)“ A gyülekezet ezután beláthatlan lelkes sokaság által követve a nagy templomtér udvarára ment, hol sorfalat képezett. Gr. Crenneville kormányzó megérkezte után, ki magyar altábornagyi diszegyenruhában jelent meg, a templomba mentek, hol Fogarassy, Erdély püspöke, ünnepélyes isteni tiszteletet tartott. — A kath. lyceum-teremben e napon fényes ebéd volt. Az erdélyi országgyűlés 19-kén megnyílván, miután a regalistai kar ismertetve volt, a követi kar teljes összeállítását is közölhetjük a Kkk szerint: Káptalani és conventi követek: Károlyfejérvári káptalan követe: — _ Kolozsmonostori convent követe: Lenhard Ferencz. Vármegyék követei: Alsó-Fejérmegye: b. Kemény István, Boér János. Felső-Fejérmegye: ifj.gr. Bethlen Gábor, Pócsa Fer. Küküllőmegye: Gr. Bethlen Farkas és _ _ Tordamegye: Tisza László, Huszár Károly. Kolozsmegye: Zeyk Károly, Hosszú József. Dobokamegye : Ocsvai Ferencz és — — Belső-Szolnok megye : Gr. Bethlen Sándor, Torma Kár. Hunyadmegye : gr. Kun Kocsárd, Páva Antal. Vidékek követei: Fogaras vidéki: Antonelli János, Maczeláriy János. Naszód vidéki: — — — — Székelyszékek követei: Udvarhelyszéki: gr. Bethlen János, Räuber Nándor. Háromszéki: Berde Mózsa, Túry Gergely. Csikszéki: Mikó Mihály, Mihály Gergely. Marosszéki: gr. Rhédei István, Nagy Samu. Aranyosszéki: Zeyk József és Fejér Márton. Szászszékek követei: Szebenszéki: Herberth Ede, Schneider József. Segesvárszéki: — — — — Medgyesszéki: Gräser Frigyes, Biedersfeld. Szászsebesszéki: Bologa János, dr. Trauschenfels Jenő. Nagysinkszéki: Bruckner Vilmos, Häner Henrik. Kőhalomszéki: Konrád Móricz, Melás Vilmos. Szerdahelyszéki: Wendel Gusztáv, Ratiu János. Újegyházszéki: Herbert Lajos, Drotlef Mihály. Szászvárosszéki: Tulbás János, Balomiri János. Szászvidékek követei: Brassóvidéki: Brennerberg Ferencz , Brennerberg Gyula. Beszterczevidéki: Thieman Frigyes, b. Bruckenthal Antal. Taxális helyek követei: Kolozsvár városi: gr. Lázár Miklós, Mikó Lőrincz. Marosvásárhelyi: Dózsa Elek, Dózsa Dániel. Károlyfejérvári: b: Kemény Gábor, Szoboszlay György. Szamosújvári: Simai Gergely, Gajzágó Salamon. Erzsébetvárosi: — — — — Abrudbányai: Szebeni Ferencz, Szilvási Miklós. Vízaknái: Tímár Károly, Szőcs Sándor. Vajdahunyadi: Benedikti Albert, Petkó Lázár. Kézdivásárhelyi: Pap Lajos, Benkő Pál. Hátszegi: — — — — Sepsi-Szentgyörgyi: b. Szentkereszti Zsigmond, Vida Dániel. Székelyudvarhelyi: Boér János, Kassai Ignácz. Bereczki: Fejér János, Domokos László. Csíkszeredai: Gecző János és Orbán János. Széki: b. Bánfi János, Felszegi Samu. Kolozsi: Topler Károly, Pethe András. Ilyefalvi: Székely Gergely, Lukács Ferencz. Oláhfalvi: Gál János, Both Károly. Újonnan belépett városok: Szeben város: Rannicher Jakab, Binder Mihály. Brassó: Bömches Frigyes, Wächter Frigyes. Besztercze város: Dékáni Károly, Fluger Károly. Szászsebes: Lasser Ágoston, Binder Mihály. Segesvár: Gull József, Zimmermann Ede. Medgyes : dr. Binder Lajos, Manger Károly. Szászrégen : Birthler Frigyes, Meltzl Sámuel. Szászváros : dr. Lészai Dániel, Schuller József. Fogaras : gr. Eszterházy Kálmán, gr. Haller Ferencz. E szerint 55 megyei, széki és városi hatóság lesz képviselve, még pedig, minthogy a káptalan és konvent csak egy-egy követet küld, a követek száma 108 lesz, míg 48-ban 88 volt. Mint első tekintetre feltűnik, a hatóságok megszaporodtak. Kilencz királyi várost s egy vidéket láttunk mint újat megjelenni, mennyiben a szász királyi városoknak a széktől különváltan követ adatott, s mennyiben a nem rég állított Naszódvidék, s királyi várossá emelt Szászváros, Szász-Régen és Fogaras városnak szintén képviselet adatott.