Sürgöny, 1865. november (5. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-22 / 268. szám

sa nem a birodalmi tanácsi statútumnak, hanem a birodalmi alkotmánynak , azaz : az alaptörvények azon öszfoglalatának szólt, mely a magyar orszá­gos törvényt is magába foglalja, s mely öszfog­­lalat számára épen a benső öszhang, az ellenmondások kiegyenlítése előidézendő. Az is világos lesz előtte, miért nem vonatkozhatott a felfüggesztési rendszabály az országgyűlésekre is. Könnyű lesz neki elismerni, hogy ezek államjogi hatályukban semmi államjogi elő­feltevésektől nem függenek, hogy a kiegyenlítendő ellenmondás őket semmikép sem érinti. E pontra nézve is oly világos a törvény, hogy csak mesterséges eljá­rás által zavartathatnék meg. „S ezzel az elhatározó ponthoz értünk. Nem j­o­­g­á­t a birodalmi tanácsi statútumnak tagadta csütör­töki czikkünk, hanem ezen jog hatályát, míg ezen előfeltételek teljesítve nincsenek , nem az i­f­j­a­b­b jognak kell a régibb előtt tágítnia, hanem ezen utóbbinak a törvényekben előrelátott eleven hatálya által lesz az elsőnek hatálya elérendő. Ez a törvényes ut s mi nem látjuk át, miként ingatná az meg a jog­öntudatot. — Ámde ezen jogöntudatnak, mely okait a törvényen kívül keresi, csak azon kérdést szeret­­nék tenni : nem komoly kötelesség-e, elhagyni az utat, melyet ekkorig követtünk, ha elismertük, hogy az czélhoz nem vezet? S annak bizonyságául, hogy az előbbi eljárás volt a helyes, talán azon tényt akar­ják-e felhozni, hogy a népek részvétele a bíród, ta­­nácsbani követküldésben minden évben csökkent s az erdélyi követek egy részének megnyerése Csak átható ao­rogálások által volt elérhető ? „Azt hiszszük, nyíltan s határozottan fejeztük ki nézetünket. Nem uj nézpontok azok, melyeket felállí­tottunk, a sept. 20-ki patens nyugszik azokon, csász. szavakban terjesztettek azok Austria népei elé. Azon biztos reményt tápláljuk, hogy azok Austria jövőjét határozzák el, a legjobb értelemben fogják elhatározni. Nem élünk csalódásban a nehézségek iránt. Ismételjük, hosszú fáradságos út az, melyre a kormány lépett, de nem kerülő. Austria népeinek dolga azt megrövidíteni, kitüntetni, mily eleven s mily tetterős ösztönük közéle­tük alkotmányszerű alakulása, a valódi szabadság iránt. Szellemi elszigetelés, s ha a legtiszteletreméltóbb indo­kokon alapszik is, megvetendővé válik, ha az egész­nek jóléte forog fen. Ez értelemben, a jog álláspontjá­ból, azon magas czél álláspontjából, melyre mindnyájan törekszünk, kívánnánk mi a kormány bizalomteljes támogatására felhívni.“ 15 Követválasztási mozgalmak. Budán — mint már említek, vasárnap tartat­ván a választások, — az első kerület képviselőjévé megválasztott­a. Eötvös József választóihoz a kö­vetkező beszédet intézte: „Hontársaink bizodalma a legszebb jutalom, me­lyet a közélet mezején elérhetünk. Kettőzteti annak becsét, midőn általa pálya nyílik előttünk, melyen ha­zánknak szolgálhatunk, s oly időben, mely a nemzet jövőjére nagy befolyást fog gyakorolni, s ha nem te­vékenységem eddigi eredményei, de törekvéseim hon­társaim előtt jutalomra méltóknak látszottak, bőven megjutalmazva érezném magamat, ha az országnak bármely választó­kerülete által arra szólíítottam volna fel, hogy a jövő törvényhozásnál képviselője legyek. Mennyivel inkább most, midőn hazánk nagyhirű fővá­rosa méltatott e megtiszteltetésre , midőn mint azon helynek képviselője léphetek a törvényhozásba, mely­nek minden köve nemzetünk szebb múltjára int, s mely­hez engem, ki itt születtem, életem legszebb emlékei kötnek. Nem ámítom magamat a nehézségek iránt, me­lyek a jövő törvényhozásra várnak, s melyen érzem a felelősséget, melyet — önök bizodalmát elfogadva — magamra vállalok. A nagy átalakulás, melyen hazánk 1848-ban ke­resztülment, alkotmányos életünknek hosszú felfüg­gesztése, s az eltévesztett kormányrendszer, mely 16 évig folytatva, az államnak és minden egyesnek jólé­tén mély sebeket ejtett, alapjaiban megrendité állapo­tá­nkat; a akár a tárgyak számát, akár azoknak fon­tosságát tekintsük, melyek felett országgyűlésünknek határozni kell , elmondhatjuk, hogy talán soha na­gyobb feladás még nem jutott törvényhozásnak. De ép oly bizonyos, hogy e feladást nem utasíthatjuk el, hogy megoldásának szükségéről meg vagyunk győződve va­lamennyien, s hogy azon elvek iránt, melyeket követ­nünk kell, a nemzetnél teljes egyetértés létezik. Egész múltúnk és a nemzet egyértelmű akarata kijelölte az irányt, melyet követnünk kell, s ez az, a­miért én, mél­tányolva helyzetünknek nagy nehézségeit, mégis azon reménynyel nézek jövő törvényhozásunk elébe , hogy az nagy feladását, melytől hazánk jóléte, a birodalom hatalma és népeinek szabadsága függ, meg fogja olda­ni. Megoldani azon alapokon, melyeken kívül semmire biztosan építeni nem lehet, a jog és törvény alapjain azon elvek szerint, melyeket sértve nagyot és állandót korunkban nem alkothatunk, a polgári egyenlőség és alkotmányos szabadság elvei szerint. Egy más alkalommal előadtam önök előtt néze­teimet azon legfontosabb kérdésekre nézve, melyek felett jövő törvényhozásunk határozni fog. Miután önök mai megválasztásom által ezek iránt helybenhagyásu­kat mondották ki, nincs hátra egyéb, mint hogy újra kimondjam, hogy ezen elveimhez ragaszkodva, tehet­ségem szerint teljesíteni fogom kötelességemet, elkö­vetve mindent, hogy önök bizodalmára méltónak mu­tassam magamat, melyért most csak mély köszönetemet fejezhetem ki.“ Győrmegye pusztai választó - kerületében R­á­l­ó­c­z­y Lajos, volt 1861-ki követ választatott meg ezúttal is. Trencsénben: Kubicza Pál, Már­ma­r­o­s - Szigeten Szaplonczay József, Csongrádban Rónay Mihály, Békésb­en Szakál Lajos és Mosony megye turáni választókerületében gr. Z­i­c­h­y Ferraris Győző. Egyházas-Básthról jelentik, hogy báró Nyáry Jenő Fáy Gusztáv úr részére lemondott a követjelöltségről. Veszprémből jelentik, hogy a zirczi vá­lasztó­kerületben H­u­n­k­á­r Sándor mellett még Ányos István úr is ki van jelölve. Sárosmegyé­ből, nov. 19-kéről egy tilta­kozást vettünk a „P. Hírnök“ nov. 16-i számában ezen lap sárosi r. levelezőjének sorai ellen, melyből a be­küldők kívánságára az audiatur et altera pars elvénél fogva a következő helyeket közölhetjük : „Nehogy a hazai olvasó­közönség e megye érzületének megítélé­sében a „Pesti Hirnök“ nov. 16-ki számában egy sá­rosi r. levelező rajzának alapján félrevezettessék: kö­telességünknek tartjuk, a nevezett czikk ellen felszó­lalni s illetőleg tiltakozni. Ismeretes dolog, hogy Sáros­nak lakossága hitvallási s nemzetiségi tekintetben igen különböző s nemcsak kiméletet igényel, de az orszá­gos alkotmány pajzsa alatt áll egyiránt; tudva van az is, hogy Sárosmegye nemcsak 1861-ben, de már ez idén is, az oct. 9-ki bizottmányi gyűlésen ünnepélye­sen kijelenté, hogy a testvéries egyetértés, béke, mél­tányosság és törvényesség szellemét vallja magáénak s ezt akarja követni a legközelebbi választásoknál is. — És most a „P. H.“ben előlép valaki, a ki igy beszél: „Halljad Magyarország! Mi sárosiak nem követjük képviselőink megválasztásában sem az evangélikusok elvét, (vájjon melyik az ?) sem a görög egyesültekét, (hát ez ?) sem a határozatistákét; mi katholikusok, magyarok s felirati pártbeliek vagyunk“. Mennyi időt­lenség és sértés e néhány sorban ! Eleintén azt véltük, hogy ez e­gyes túlcsapongókra satyra, de nem, komoly beszéd. Ám blamirozza magát egyes személy vagy párttöredék a nyilvánosság előtt, de Sáros megyét ne akarja compromittálni. Megengedjük, lehetnek Sáros­ban több, ilyeket valló egyesek, kik mint a Bourbonok­ról mondták, a múltból semmit sem feledtek, az úton pe­dig nem okultak, de ez nem Sáros megyének s intelligen­­ciájának politikai hitvallása.Vannak a választókerületek­ben nálunk is pártok; sajnos­ van olyan is, kivált egy kerületben, mint a­melynek szószólója a nevezett czikk írója, de a műveltebb nagy többség ily nézeteknek és elveknek nem hódol. Egy v.­kerületben bizonyosan épen egy görög­ egyesült, egy másikban na­gy valószí­nűséggel épen egy evangélikus fog megválasztatni. De minek a vallással izgatni? Végre „felirati pártról“ beszélni most, micsoda politikai bölcseség ? Mert a múltra csak nem vonatkozhatik józan módon? De a legközelebb jövőre sem, a­mely alkalmasint nem fog felirati és határozati pártokban feltűnni.“ Szécsény, nov. 18. Követválasztási mozgal­mainkról f. hó 7-én írt közlésem szerint a szécsényi ke­rületben két követjelölt volt: Török Sándor és Básthy Miklós, miután ez utóbbi f. hó 8-án ünnepélyesen visz­­szalépett, a közbizalom Török Sándor személyében any­­nyira öszpontosult, hogy a f. hó 16-án tartott választási gyűlésen egyhangúlag választatott meg, miről a meg­választott küldöttségileg értesittetvén, a választás he­lyére jövet, virág koszorúkkal ékesítve, mozsarak dör­gése és harsány éljenzések között — érkezett meg, és választóit beszéddel üdvözölte; az ezt követő hatás és lelkesedés zajos éljenzésekben nyilvánulván, választott­ját a nép ősi szokás szerint vállaira emelé és a város­ház terén körülhordva vitte be a választási helyiség termébe, hol a jegyzőkönyv azonnal elkészittetvén, egy példányban a megválasztott követnek Gyürky Ábra­hám elnök ur által szivélyes üdvözlet mellett adatott át. Az egész választást átalában illetőleg csak annyi mondható , hogy ez egy nemzeti ünnep méltóságához illő rendben és csendben ment véghez; — utána a nép részére rendezett lakoma és áldomások következtek, de fájdalom! itt már nem a hazafias lelkesedés, hanem a bor mámora lévén az uralgó, néhány ittas ember ösz­­szeverekedett, s ezek közül 3 veszélyes sebet kapott, mi egy kis lehangoltságot okozván, a nép nem sokára eloszlott és a szokott csend visszaállott. Megkerestettünk az alább beküldött „Nyilat­kozat“ közlésére: „Értésemre esvén többek előadása után, de leg­inkább a „Sürgöny“ 261. számában közlött levélből, hogy nevem Kecskeméten a felső-választókerületben követjelöltül hozatott föl, — kötelességemnek tartom, azon elv megőrzéséül, mely tisztviselői életem minden­kor jellemzi,— a választó­ közönséget tisztelettel értesí­teni, hogy se másutt, se itt követjelöltül nem akarok és nem akartam föllépni; különösen pedig Kiss Miklós barátom ellen semmi szín alatt sem, ki ugyanazon po­litikai elveket vallja és képviseli, melyeket sajátjaimul tekintek. Jelszavam tehát: éljen Kiss Miklós, a felső­ vá­­lasztókerület országgyűlési képviselője! Kelt Kecskeméten, 1865. nov. 20-án. F­ö­l­d­v­á­r­y Gábor.“ — Erzsébet Császárné s királyné Ő Felsége legmagasb névünnepén a pest­belvárosi s a budavárosi főtemplomban ünnepélyes is­teni tiszteletek tartattak. Pesten jelen voltak a k. curia, a városi és megyei hatóság tagjai, a helyőrség tiszti­kara ; Budán a helyi, tanács s a katonaság számos ki­tűnősége, mindkét helyütt nagyszámú egyéb rendű kö­zönség, mely áhitatos kegyelettel küldé imáit az ég urához, a kegyelmes és bájos Császárné s Övéi hosszú boldog életéért könyörögve. — Bécsben nov. 19-én Erzsébet Császárné s királyné Ő Felsége legm. névünnepe alkalmából d. u. 5 órakor Schönbrunnban nagy családi lakoma tartatott, melyre Ferencz Károly föherczeg s neje, Ká­roly Lajos föherczeg és neje, Lajos Victor föherczeg, József föherczeg és neje, Rajner főherczeg és neje, Vilmos, Lipót, Ernő főherczegek, a toskánai nagy­­herczeg sat. valának meghiva. — Délelőtt az udvari kápolnában ünnepélyes isteni tisztelet volt, délben pedig nagy elfogadás. Szent Erzsébet nap­ja egybekötve Felséges Asszonyunk a Király­­n­é névünnepélyével, a Stahremberg herczeg wiedeni házában lévő kápolnában tartott isteni tisztelet által jön megünnepelve. Ez alkalommal at. Trautwein Nép. János kegyes tanitó-rendi áldozat és a pesti kath. főgymnásium tanára mondott lelkes magyar egyházi beszédet. A szent mise­ áldozatot mélt. Jekelfalussy püspök úr végezte és a Pázmáneum növendékeinek énekkara működött közre. A kis kápolna a nem leg­kedvezőbb időjárás mellett is zsúfolásig megtelt min­den rendű és rangú ájtatos magyarral. A főm. magyar kir. udvari kancellária, a Pázmáneum s a Theresianumi akadémia tömegesen valának kép­viselve. Ezen lelkes magyar egyházi ünnepélynek, mely ez alkalommal már harmadizben tartatott meg, rendezé­se a székvárosban leginkább ft. H o­m­o­k­y apát és ta­nár ur érdemei közé sorozható. A szinházakban a megelőző estvén díszelőadá­sok tartattak. A pesti kir. közp. papnövelde elöljáró­ságának diszes asztalánál az intézet érdemdús igazga­tója mélt. Szabó József praelatus ur, midőn a magyar királynőre emelt poharat s et a tisztelet­­teljesen fölálló vendégek előtt magyar szivből ékes­szólóan felköszönté, tapintatteljesen érintette meg az Erzsébet királynénk Ő Felsége iránti magyar kegyeletnek azon nyitját is, hogy nem csak dynasticus hűségből, hanem különben is fokozott rokonszenvvel élteti a magyar azon fejedelmi honanyát, ki nemzeti nyelvünkre nem csak fenséges gyermekeit buzgón s már az első években oktattatja, hanem saját Felséges személye is kitartó szorgalom- s előszeretettel nagyko­rában tette sajátjává a magyar szót... a mely találó motívumot s a magas háziúr egész áldomását lelkes él­jennel viszonozták a jelenvoltak. — Hiteles kézből a következő helyreigazítás köz­lésére szólíttattunk fel .­„A „Pol. Újdonságok“ 45-ik számában az állíttatván, hogy a Sükösdön m.hó 14-én elköve­tett gyilkosságért elfogott három rablógyilkos h­aj­ó­­s­­­a­k gondatlansága miatt szökött meg . Hajós városa elöljáróinak igazolása végett sietünk közzétenni, misze­rint a sürkösdi gyilkosságért többen jöttek gyanú és vizsgálat alá, de a vádlottak közöl csak H. J. nevű egyén ismertetett fel az illetők által, s ez a törvényszék kezébe szolgáltattatok; a többi igazolván magát, a vizs­gáló szolgabiróság útján szabadon bocsáttatott; külön­ben a foglyok őrzésére a szükséges intézkedés meg lévén téve, a felhozott vád mint teljesen alaptalan visz­­szautasittatik.­­— Hajós nov. 16-kán.“ — A pest-józsefvárosi úton földiszitett templom­ban W­r­et­­ u­n­d Ferencz festész falfestvényeit s ki­vált az apostolok oszlását ábrázoló jelenést nagyon di­csérik. — Az akadémiai palota megnyitására kü­lön levélben hívják meg mindazon lelkes honfiakat és honleányokat, kik az akadémiára száz forintot vagy en­nél többet ajándékoztak. — A nagy-kanizsai gymnasium szá­zados ünnepe folyó hó 5-én ünnepeltetett meg, daczára a kedvezőtlen időjárásnak, nagy számú részt­vevő közönség jelenlétében és fényes diszszel. Az ünnep a kegyesrendiek egyházában végzett Isten-tisztelettel vette kezdetét, hol a kegyesrendiek házfőnöke, nt. Berzay Elek úr, az ünnep nagy je­lentőségéhez mért lélekemelő beszédet mondott az ájta­tos hallgatókhoz; mise közben a tanuló ifjúság dalköre egyházi éneket zengett szabatosan összevágólag, mi a hívek ájtatosságát meghatóan fokozá. Isten-tisztelet után Farkas K. kis-komáromi esperes úr olvasta fel a megyés püspök áldást küldő levelét. Az egyházból az ifjúság s a résztvevő közönség minden osztálya a lengő zászlók vitele mellett a „Zöld fához“ czimzett szálloda nagy teremében sereglett össze, hol is a gymnasium erélyes igazgatója, I. Könnye Alajos úr csengő és szabatos szónoklattal az ünnep értelmét velős és jól dolgozott beszédben is­­merteté meg. A több helyütt zajos éljenzéssel és tapsokkal fo­gadott beszéd után az ifjúság mutat­ be zsengéit ama haladásnak, melyet a tudományok és önképzés terén jeles tanáraik vezetése alatt szerzett, s e sikerült be­mutatás szülőt és vendéget édes megelégedésre ragadt; valamint a pontossággal és összevágólag eldalolt éne­kek dicséretükre válnak a fiatal énekeseknek, s fárad­­hatlanul buzgó vezetőjük és oktatójuk, I. Leihinger Károly urnak. Az ünnepnek e szívemelő része után a nevezett szállodában rendezett társas ebéd vette kezdetét, s a meghívottak és az ünnep részesei mintegy 400-an voltak jelen. A pohárköszöntések egymást várták; szebbnél szebb szónoklatok, elmés ötletek, vidámságra intő életek voltak hallhatók, s ezek közt megjegyezni is felesleges, hogy az ünnep undoran és jó kedvvel fe­jeztetett be.­­ A pohárköszöntések közt Farkas K. esperes, Könnye Alajos igazgató, Hegedűs József uradalmi ügyész, S­ü­m­e­g­h­y Ferencz és a vendégkép megjelent Királyi Pál, valamint Presburger orvos és az izraelita hitközség rabbijának beszédei tűntek ki. — F. hó 18-án Hirschler Ignács Jr. emlékbe­szédet tartott Kern Jakab felett, mely alkalommal a közönség oly nagy számmal jelent meg, hogy igen so­kan a hely szűke miatt a helyiségbe nem juthat­tak. — A jelen voltak a kitűnő és szellemdús beszé­det, mely a boldogultat mint embert, zsidót és polgárt ecsetelé, valódi lelkesedéssel fogadták. Ez ünnepély­nél nemcsak a boldogult tisztes családja és az egylet­nek számos tagja, hanem több előkelő vendég is volt jelen, kik között Eötvös József bárót említjük. — Sz. Fehérvárról helyreigazítást vett a „P. N.“, mely szerint Batizfalvy tudor megkárosítóját, Pesti vagy Malek Ferenczet Székes-Fehérvárt Ul­­­m­a­n­n Miklós ottani városi hadnagy fogta el, EH János városi negyed­mester segélyével. A tolvaj a „Veres alma“ vendéglő­ből az ellopott holmival megrakott kocsiján épen elillan­ni akart, midőn a nevezett városi hadnagy őt elfogta, s a tolvaj nyomát addig követett Stael Gyula pesti rendőrbiztost erről értesité. A tolvaj kilétéről szintén Ullman adott felvilágosítást, minthogy a jó madarat és múltját jól ismerte. — A m. kir. József - műegyetemi se­gély­egylet javára a budai népszínházban ma estre 7 órakor tartandó hangverseny műsora. Első szakasz: 1) Bethoven „Egmont“ nyitánya. Előadják két zongorán nyolcz kézre : Weisz Józsefné , Nikolits Róza urhölgyek, — Engesser József és Zsák Hugó urak. 2) Dallam „La Traviata“ crímü operából, Balázs-Bognár Vil­ma assz., zongorán kíséri Boccolini zenedei tanár. 3) „Salamon átka“ Szász Károlytól, szavalja Hochaldt Ká­roly úr. 4) „A tél“ Rückentől, énekli Michaelis úr, zongorán kíséri Zsák Hugó. 5) Mendelssohn koncertje, két zongorán. Az első zongorát játsza Stocker Ede ur. 6) „Árvalány-haj“ kar gr. Festetics Leótól, énekli a budai dalárda. Második szakasz: 1) „Hummer D-mol ötöse,“ előadják Kalmár Lenke k. a., Trux Hugó , Brandi Vincze , Pistory V. és Trautsch Ká­roly urak. 2) „Cavatine“ Ernaniból, énekli Hrabovsky Ilon­a nagys., zongorán kiséri Stocker Ede ur. 3) „Szavalat“ Prielle Cornélia asszonytól. 4) „Változatok Weber Károly utolsó gondolata felett* szerző Ridley Kohne, hegedűn előadja Trux Hugó úr és kiséri Pistory Viktor ur. 5) „Magyar dalok“ Zimay Lászlótól, énekli Balázs-Bognár Vilma assz., zongorán kíséri Zimay László ur. 6) „Élet és dal“, kar Storch Mihálytól, énekli a budai dalárda. A zongorákat Beregszászy Lajos ur szivességből en­gedte át. Felülfizetéseket köszönettel vesz a rendező bi­zottmány. — Művészeti hírek. A Milanóban meg­jelenő „L’ alleanza“ czimű lapban írják, hogy M­á­­n­y­i­k E. k. a. Astiban, hol az idei idényt „Favorita“ dalművel nyitotta meg, rendkívüli tetszésben részesült. Hangja a legszebb csengésű mezzo-sopron, melynek fő­leg mélyebb terjedelmű részei meglepő szépek és meg­­ragadók.­­ Utóbb még a dalkör szombati estélyéről e so­rokat kapjuk: „Múlt szombaton az itteni „pesti nem­zeti dalkör“ által a lövöldében adott dalestélyében Böhm Gusztáv vezetése mellett, a nevezett karmester csinosan irt „Hymnusz“-a, „Kilenczet ütött az óra“ czi­mű népdal, Egressy „Szózat“-a és a magánelőadások közt Balázsné Vilma asszony (főleg népdalokkal) és Ceresaura legélénkebb elismerést vívták ki.“ — Nemzeti színházi műsor 1865. nov. 22. —dec. 2-ig. Nov. 22. „Óid.“ 23. „Mártha* , (Csányi Gi­zella k. a. föllépte). 24. „A navarrai királyné régei.“ 25. „Zsidónő“. 26. „Szigetvári vértanuk“. — Jövő heti előké­születre kijelöltetnek : Nov. 27. „Rang és szerelem“. 28. „Bánk bán“. 29. „Velenczei kalmár“. 30. „Ernaai“. Dec. 1. „Czárnő.“ 2. „Hugenották“. Erdélyi hírek. Kolozsvárról november 19-től írják a „P. L.“-nak: 10 órakor a követek, regalisták, a városi, me­gyei és kormányszéki tanácsosok díszöltözetben az or­szágház teremébe gyűltek föl, hol az egyelőre kineve­zett országgyűlési elnök b. Kemény Ferencz­­ excja érkezését várták, ki következő beszéddel üdvözlé őket: „Tisztelt országgyűlési követ urak ! Ma csupán az a feladatom van, önöket kérni, hogy a templomba kövessenek, miszerint ott a reánk vára­kozó nagy munkára előkészüljünk, s a Mindenható se­gítségét kérjük hozzá, egyszersmind pedig a magasztos Császárné, Erzsébet , Felsége jólétéért imádkozzunk, kinek névünnepe ma van. (Élénk éljenek.) Holnap 10 órára ülésre hívom meg önöket ide, mely alkalommal egy küldöttséget indítunk az ország­fejedelmi képviselőhöz, mely őt felkérendi, hogy az országgyűlést megnyissa. (Éljen.)“ A gyülekezet ezután beláthatlan lelkes sokaság által követve a nagy templomtér udvarára ment, hol sorfalat képezett. Gr. Crenneville kormányzó megérkezte után, ki magyar altábornagyi diszegyen­­ruhában jelent meg, a templomba mentek, hol Fog­a­­r­a­s­s­y, Erdély püspöke, ünnepélyes isteni tiszteletet tartott. — A kath. lyceum-teremben e napon fényes ebéd volt. Az erdélyi országgyűlés 19-kén megnyílván, miu­tán a regalistai kar ismertetve volt, a követi kar teljes összeállítását is közölhetjük a Kkk szerint: Káptalani és conventi követek: Károlyfejérvári káptalan követe: — _ Kolozsmonostori convent követe: Lenhard Ferencz. Vármegyék követei: Alsó-Fejérmegye: b. Kemény István, Boér János. Felső-Fejérmegye: ifj.gr. Bethlen Gábor, Pócsa Fer. Küküllőmegye: Gr. Bethlen Farkas és _ _ Tordamegye: Tisza László, Huszár Károly. Kolozsmegye: Zeyk Károly, Hosszú József. Dobokamegye : Ocsvai Ferencz és — — Belső-Szolnok megye : Gr. Bethlen Sándor, Torma Kár. Hunyadmegye : gr. Kun Kocsárd, Páva Antal. Vidékek követei: Fogaras vidéki: Antonelli János, Maczeláriy János. Naszód vidéki: — — — — Székelyszékek követei: Udvarhelyszéki: gr. Bethlen János, Räuber Nándor. Háromszéki: Berde Mózsa, Túry Gergely. Csikszéki: Mikó Mihály, Mihály Gergely. Marosszéki: gr. Rhédei István, Nagy Samu. Aranyosszéki: Zeyk József és Fejér Márton. Szászszékek követei: Szebenszéki: Herberth Ede, Schneider József. Segesvárszéki: — — — — Medgyesszéki: Gräser Frigyes, Biedersfeld. Szászsebesszéki: Bologa János, dr. Trauschenfels Jenő. Nagysinkszéki: Bruckner Vilmos, Häner Henrik. Kőhalomszéki: Konrád Móricz, Melás Vilmos. Szerdahelyszéki: Wendel Gusztáv, Ratiu János. Újegyházszéki: Herbert Lajos, Drotlef Mihály. Szászvárosszéki: Tulbás János, Balomiri János. Szászvidékek követei: Brassóvidéki: Brennerberg Ferencz , Brennerberg Gyula. Beszterczevidéki: Thieman Frigyes, b. Bruckenthal Antal. Taxális helyek követei: Kolozsvár városi: gr. Lázár Miklós, Mikó Lőrincz. Marosvásárhelyi: Dózsa Elek, Dózsa Dániel. Károlyfejérvári: b: Kemény Gábor, Szoboszlay György. Szamosújvári: Simai Gergely, Gajzágó Salamon. Erzsébetvárosi: — — — — Abrudbányai: Szebeni Ferencz, Szilvási Miklós. Vízaknái: Tímár Károly, Szőcs Sándor. Vajdahunyadi: Benedikti Albert, Petkó Lázár. Kézdivásárhelyi: Pap Lajos, Benkő Pál. Hátszegi: — — — — Sepsi-Szentgyörgyi: b. Szentkereszti Zsigmond, Vida Dániel. Székelyudvarhelyi: Boér János, Kassai Ignácz. Bereczki: Fejér János, Domokos László. Csíkszeredai: Gecző János és Orbán János. Széki: b. Bánfi János, Felszegi Samu. Kolozsi: Topler Károly, Pethe András. Ilyefalvi: Székely Gergely, Lukács Ferencz. Oláhfalvi: Gál János, Both Károly. Újonnan belépett városok: Szeben város: Rannicher Jakab, Binder Mihály. Brassó: Bömches Frigyes, Wächter Frigyes. Besztercze város: Dékáni Károly, Fluger Károly. Szászsebes: Lasser Ágoston, Binder Mihály. Segesvár: Gull József, Zimmermann Ede. Medgyes : dr. Binder Lajos, Manger Károly. Szászrégen : Birthler Frigyes, Meltzl Sámuel. Szászváros : dr. Lészai Dániel, Schuller József. Fogaras : gr. Eszterházy Kálmán, gr. Haller Ferencz. E szerint 55 megyei, széki és városi hatóság lesz képviselve, még pedig, minthogy a káptalan és konvent csak egy-egy követet küld, a követek száma 108 lesz, míg 48-ban 88 volt. Mint első tekintetre feltűnik, a hatóságok meg­szaporodtak. Kilencz királyi várost s egy vidéket lát­tunk mint újat megjelenni, mennyiben a szász királyi városoknak a széktől különváltan követ adatott, s mennyiben a nem rég állított Naszódvidék, s királyi várossá emelt Szászváros, Szász-Régen és Fogaras vá­rosnak szintén képviselet adatott.

Next