Sürgöny, 1865. december (5. évfolyam, 276-298. szám)

1865-12-03 / 278. szám

győződése szilárdítására ezen utat választani, alattvalói kötelességünk. Ő Felségének ezen meggyőződés szerezhetésére azon utón, melyen azt kereste és feltalálni reménytette, a törvény végrehajtásában álló magas tiszte betölthetése végett segedelmére lenni. Egy törvényczikkről,és névszerint az 1848-i erdélyi országgyűlésen kelt első t.-cz.-ről lévén szó, és erre nézve az mondatván ki, hogy annak revisioja van tanácskozásunk tárgyául kitűzve, midőn ezen szó „revisio“ alkotmányos kérdések feletti tanácskozásaink terén most fordul elő először, mert törvényeinkben és alkotmányos életünkben ezen szó merőben ismeretlen volt eddig: igen kell vigyáznunk ezen szó értelmezésére. Ő Felsége nem mondotta ki, mit ért a „revisio“ alatt; törvényeink, alkotmányos életünk a „revisio“nak értelmet nem adtak; ennélfogva, ha Ő Felsége kivonata szerint revisioba kell, hogy bocsátkozzunk : tudnunk kell, mi az a revisio ? és mi lehet az a revisio, mely tőlünk igényeltetik. Ezen szó a dicasteriumoknál lévő egyének előtt igen ismeretes, s ott abból áll, hogy elkészül valamely okmány, s revisio végett a felsőbb hivatalnokokhoz adatik be. Ezen értelemben kétféle esete lehet: elolvassa ti. a főnök és hibátlannak találván, visszaadja— megvan a „revisio.“ A másik eset az, ha a főnök a beadott okmányban valamit igazít, abból valamit kihagy, vagy hozzátesz — ez is revisio. Van egy diplomatica értelme is. Az általános diplomatikai viszonyokban előfordulnak békekötések , ennek pontjai meghatároztatnak, kereskedelmi szövetségek alapíttatnak, ennek pontjai meghatároztatnak, és kitüzetik egy idő, amelynek eltelte után a szerződés még egyszer revisto alá fog vétetni. Itt ismét két eset lehetséges. Ha az idő eltelte után a felek megnyugosznak a szerződésben, azon semmit sem változtatnak , kimondják, hogy áll a szerződés: a revisio megtörtént. Vagy ha valamit módosítanak, valamit változtatnak, ez is revisio. A „revisió“-nak ilyen értelme lévén, kérdés, hogy miután Ő Felsége ezen t.-czikket revisió végett terjesztette elénk, mit tevők leszünk arra nézve, hogy ezen kívánatnak megfelelhessünk, mit csináljunk, hogy azt mondhassuk: revideáltuk a törvényt. Miután oly törvényről van a szó, mely a törvényesség minden kellékeivel bír, végrehajtás által életbe is lépett, de épen ezáltal megszűnt a mi törvényünk lenni, az uniáló felek közös törvényévé válván: már most azt kérdem, vájjon ezen szót „revisió“ lehet-e úgy érteni, hogy mi jogosítva volnánk ezen törvényt felolvasva és annak netalán némi hiányait fölfedezve, azt kiigazítani, vagy ha netalán valamely pont nem tetszenék, azt megváltoztatni, egy bizonyos pontot eltörölni, és a helyett egy mást, törvényhozásilag alkotni? várjon lehetünk e mi ezen törvényczikk irányában ezen jogosultsággal ? — tagadom ! (Éljenzés.) Miután az unió általunk és a szomszéd magyar testvérek által elfogadtatott, szentesitletett, — méltóztassanak ezt jól megfontolni, mert ennek nagyobb nyomatéka van, mint csaknem magának a sanctionak — és annak alapján a választások országszerte véghezmentek: soha, sehol és senki által, se egyes, se testület által ellenmondás ezen törvény hirtelen keletkezése, elhamarkodása, vagy czélszerűtlensége ellen nem történt. (ügy van!) Ezen törvény nemcsak a mi törvényünk, ez a szent korona alá tartozó szorosabb értelemben vett Magyarország és Erdély közös törvénye. Revisió czime alatt ezen törvényczikkelynek semmine KJÜstCJgJ.. Napi újdonságok. _A lipótvárosi választók megválasztott követük b. Kemény Zsigmond tiszteletére lakomát rendeztek a lövöldében, mely ott csütörtökön este igen nagyszámú vendégseregnek örvendett. Az első toasztot Rottenbiller polgármester mondta Ő Felségére. „Valamint — úgymond — át vagyok hatva azon meggyőződéstől, hogy az országgyűlés az egész nemzet kívonatait képviselendi, és törekvései által e megpróbáltatott hazának szerencsésebb, örvendetesebb jövőt nyitand , ép oly rendületlen hitem, miként törvényhozásunk második tényezője, urunk királyunk őfelsége, személyesen meggyőződve szenvedéseinkről, méltányolandja hit őszinteséggel előterjesztendő kérelmünket és a nemzetet alkotmányunk helyreállításával boldogitandja. Poharat emelek tehát a császári királyi Apostol Felségére, legkegyelmesebb Urunkra, azon mindnyájunk szivében táplált óhajtással, hogy a mennyei gondviselés a mi legkegyelmesebb Urunkat nemzetünk javára, hazánk örömére, népei és birodalma szerencséjére sokáig és boldogan éltesse!“ Erre az összes jelenvoltak perczekig tartó lelkesült éljen-kiáltásokkal helyeikből fölemelkedtek. Ezután Szentiványi Károly, a képviselőház reménybeli elnökének felköszöntése így hangzott: „Ha szemlét tartunk az európai nemzetek és azoknak sorsai felett, egyetlenegyet sem találunk, melynek története nehéz időket nem jegyzett volna fel. Boldog a nemzet, mely önzéstelen bölcs fiúkkal bir, kik az ily nehéz időkben a nehéz bonyodalmakon sértetlenül vezérelték hazájukat. — Ily férfiak tetteit arany betűkkel szokta feljegyezni a történelem. A gondviselés áldásaként tekintem én azt, hogy hazánkat oly bölcs férfiúval áldotta meg, mint Deák Ferencz. (Éljen).Huszonöt éve, mióta én azon politikai pályán haladok, melyet Deák F. jelölt ki (éljen), s mondhatom, ez megnyugtatásomra szolgál, mert a tapasztalat mindig bebizonyította, hogy azon it, melyet ő jelölt ki, a legjobb volt. Egoismust, önzést ő sohasem ismert, mert nemes szíve tiszta hazafisággal volt telve. A dicsőséget mindig kerülte, mégis ő lett hazánk dicsősége ; sohasem törekedett magas állásra, az átalános bizalom mégis oda emelte őt. (Éljen). A ki ebben kételkedik, járja be az országot s látni fogja, miként átalános megnyugtatásul szolgál az, hogy közügyeink élén Deák Ferencz áll (éljen) , mert mindenki tudja, hogy Deák Ferencz a mi alaptörvényeink és életkérdéseink hatalmas védője, de egyszersmind a szükség és érdekeink által parancsolt kiegyezésnek is barátja (Élénk tetszés).“ Poharat űzít Deák Ferencz egészségére. B. Kemény, Zsigmond áldomás szavai körülbelül ezek voltak : Ő a kitüntetést, mely őt érte, nem veszi saját személyére, hanem azon pártra, melyhez tartozik, a mérsékelt demokrata pártra, melynek vezére Deák Ferencz. Az első poharat választóira emeli, a másodikat azon lipótvárosi választókra, kik nem ő benne helyezték bizalmukat, de azért ugyanazon pártnak hívei, harmadik poharat az izraelitákra, kik szavazatjoggal nem bírnak, de kiket azért hívtunk meg, mert ezzel ki akartuk nyilatkoztatni, hogy mihelyt alkalmunk lesz, oda fogunk törekedni, hogy azok, kik értelmiségük, befolyásuk és, úgy hiszem, hazaszeretetük által is annyira kitüntették magukat, úgy az activ, mint a passiv választói jog elnyerésével elfoglalhassák azon helyet, melyet valóban kiérdemeltek. Nagy tetszés között beszélt Szentkirályi Mór is, ki humoristicus modorban adta elő, mi módon lett ő követ. A népies hangon tartott, kedélylyel fűszerezett beszédet hangos éljenzés követte. A prágai „Politik“ jelenlévő szerkesztője Skrejkovszky Magyarország történeti jogára köszönte poharát. A társaság éjfél után oszlott szét. — Magyar tudományos akadémia. Az akadémia f. évi dec. 11-ki közülését rendező bizottság határozata szerint közhírré tétetik : 1. Az akadémiai épület dísztermébe e nap, nemtagok csak jegy előmutatása mellett léphetnek be. 2. A teremben, lent, ülő és álló helyek lesznek , amazok zöld, ezek fehér belépti jegyekkel. 3. A karzat kirekesztőleg hölgyek számára van feltartva. Belépti jegye rózsaszín. 4. Miután a terem csak korlátolt számú közönséget képes befogadni, az akadémia, meghívottjain (alapítók, gyűjtők, országgyűlési képviselők, főhatóságok, testületek, saját tagjai sat.) kívül másoknak csupán annyiban szolgálhat jegyekkel, amennyiben hívott vendégei ezáltal ki nem szorulnak. 5. A jegyek kiosztása nem előbb mint dec. 8 án kezdőtik meg az akadémia épületében , egy megjelölendő földszinti szobában, hol 9-én és 10-én is, akadémiai küldöttség felügyelete alatt foly. A titoknak addig senkinek nem adhat jegyet. 6. Miután e küldöttségnek meggyőződést kell szereznie arról, hogy a kiadott jegyek az illető kézbe jutnak, kéretik mindenki, vagy személyesen, vagy oly igazolt közbenjárás által fordulni jegyekért a küldöttséghez, hogy e részben semmi kétség fel ne maradjon. Pest, dec. 2. 1865. Arany János, titoknok, a Heckenast Gusztáv pesti könyvkereskedő „Jogtudományi közlöny“ czimű, hetenkint egyszer megjelenendő szaklap, kiadására nyert engedélyt. Felelős szerkesztője Ökröss Bálint, pesti köz- és váltóügyvéd leend. a Az épülő képviselőháznál szükségelt légszesz-világítási készletek kiállítására a pesti légszesz-világítási társulat igazgatósága 6698 ftért vállalkozott. Az alku már felsőbb helyen jóvá is hagyatott. ■ía Glasz Antal trencséni vendéglős egy a hernyók pusztítására szolgáló szert talált fel, s e találmányára 3 évi kizáró szabadalmat nyert. Suhr lovardaigazgató titkárával Berger úrral Pestre érkezett, e hó közepén megnyitandó előadásai iránt intézkedni. A Pest megye fenyitó törvényszékének nov. 28. 29. és 30-án tartott első nyilvános és folytatólagos ülésein, kivált Szilágyi Virgil védbeszéde tartásakor igen nagy volt a hallgatóság, különösen a jogászok köréből, s azon óhajtásokat lehete hallani, vajha a jogászoknak továbbra is megengedtetnék (nyilvános) (Hé-e sekben résztvehetni s a fenyitó eljárást in praxi tanulmányozhatni. Szombathy tanár s Feuer László jogász urak, mindketten a Gabelsberger-gyorsiróegylet tagjai, jegyezték a tárgyalás folyamát. Az üllői választási kihágás felett tartott fenyitó törvényszéki nyilvános tárgyalás több napig tartván, befejeztetett s a törvényszék néhány vádlottat (aki pártból) több heti börtönre ítélt, mely ítélet ellen mindnyájan feljebbeztek. r. s. Az unió története 1790-ben. Azon munka, melyet e czim alatt: „Erdély Magyarország kiegészítő része“ Sándor József irt, s Pfeifer bizományában e napokban jelent meg 129 lapon, — ezt közli az 1790-ki unio-mozgalomról. Az erdélyi részekben a megyék, székely és szász székek, valamint a kir. városok is visszaszervezett közgyűléseiken egyhangúlag s kivétel nélkül az anyaországgal szoros egyesülés mellett nyilatkoztak. Nagy-Szebenben, a kormányszék akkori székhelyén „Magyar Hírvivő“ czim alatt magyar lap indult meg, homlokán hordozva a magyarországi czimer közepébe illesztett erdélyi czimert, mint az unió látható jelképét. Az 1790. július 6-ra Budára összehívott, később azonban a koronázás végett Pozsonyba áttett magyar országgyűlés megnyílt, az erdélyiek közül 13 mágnás család tagjai vettek részt a felső táblán; az erdélyi megyék, székely és szász székek szintén mind elküldötték követeiket. Előbb a partiumbeli törvényhatóságok követei nyújtották be kérvényüket, azután több más megyék is kérték, hogy II. Lipót hitlevelébe és eskümintájába az 1741 : 18. t. sz. értelmében Erdély belefoglaltassék. A megyék részéről öt kérvény adatott be, az ötödiket a szász nemzet nyújtá be ; a kérvények a Karok és Rendek előtt előterjesztettek, de mivel a koronázás siettetett, s új dolgot elővenni nem akartak, a dolog abban maradt, okut hozatván fel az is, hogy az erdélyi megyék országgyűlés nélkül intézkedtek s küldték fel követeiket, egy Erdélybe egybehívandó országgyűlés revisioja alá rendeltetett bocsáttatni az uniót magában foglaló tervezet. — Az első nyilvános tornacsarnokban (öt pacsirta-utcza 3. sz.) ma vasárnap délelőtti 10-től—12-ig szabad tornászat tartatik. A számos tornakedvelők örömére biztos forrásból azon kellemes hírt hozzuk, hogy a tornaegyleti engedély felsőbb helyről legközelebb meg fog adatni. — Nemzeti színház. Csányi-Rumy Gizella k. a. jelenlegi vendégszereplése alkalmával november 29-én másodszor lépett föl Doppler Ferencznek »Ilka“ czimü dalművében mint Zita czigányné. Ha ezúttal a siker nem volt oly teljes, mint első alkalommal, ennek nagyrészt oka az, hogy a szerep nagyon magasra van irva s igy e szorgalmas énekesnő szép mély hangját nem egészen érvényesítheti , azonkívül némi indispositiót is vettünk nála észre. Különben az egész előadás elég jó volt. Pauiné Ilkát mind énekben mind játékban kitűnően adja. A többi szereplők szintén igyekeztek helyeiket betölteni. A meglehetős számmal megjelent közönség a szereplőket sokszor megtapsolta. —a— Tegnapelőtt (dec. 1-jén) Seribe és Legouvé-nak „A navarrai királyné regéi“ czímű öt fölvonásos történeti vígjátékát adták újonnan betanulva először, szépen megtelt ház előtt. A darab maga eléggé ismeretes, nem szükséges annak meséjével foglalkoznunk, csak annyit említünk, hogy eleintén kissé nehezen indul, de mindenütt szellemdúsan van tartva és az ármányok oly finoman szőve, hogy első pereztől fogva egész végig érdekfeszítők. A tárgy egészen megfelel egy szellemdús hölgy finom fondorkodásának, kinek kezébe a darab egész hatása van letéve. A szerepek majd mind jó kezekben voltak. Prielle Cornélia asszony jelesen játszta Margaréta franczia herczegnőt , Lendvayné pedig Izabella spanyol infánsnőt. A férfiak közül Tóth József szokott kitűnőséggel játszott. Szerdahelyi, Feleki és Lendvay, valamint Paulai is jó ensemblet nyújtottak. Jövő alkalommal az előadásnak gyorsabb menetet óhajtanánk; a vontatott beszéd, — akár szokásból, akár szerep-nem-tudásból ered, — nehézkessé teszi az ily könnyed darabokat. —a— A porosz királyné Meyerbeer Özvegyének azon az estén, midőn az „Afrikai nő“ először adatott Berlinen, egy igen értékes virágtartót és egy sajátkezű levelet nyujtatott át, magas megelégedése jeléül. —a — Meyerbeer özvegye azon berlini elsőrendű tagoknak, kik az „Afrikai nő“ben részt vettek, az első előadás után ajándékokat küldött. Luce a k. a. egy drága karpereczet, Wachtel ur egy nagy értékű gyémánt-tűt, Bez ur egy arany szelenczét Meyerbeer arczképével ellátva, Best ur egy pompás időmutatót nehéz arany lánczczal és Salamon ur egy gyémánt-gyűrűt kaptak. —a— Rabatinszky Mari k. a. a bécsi lapok közlése szerint másodszor a „ Hugenották “-ban mint királyné lépett föl, még pedig oly tetszéssel mint első alkalommal, sőt azt állítják , hogy a kisasszony még szabadabban énekelt és egész otthonosan érezte magát. A taps és kihívás természetesen nem hiányzott. E fiatal tehetséges kezdő énekesnő a történtek folytán szerződött tagja lesz az udvari operaháznak, minek velünk együtt mindenki örül, habár nem igen szívesen veszszük távozását. Csak azt óhajtjuk, hogy szorgalommal folytassa tanulmányait és e kitüntetését csupán buzdításnak vegye. —a— A pesti városi színházban következő újdonságok fognak szire hozatni: „Pitt és Fox“, egy előkelő házas-élet, és „Dinorah“, paródia a hasonnevű operához. —a— Landvogt igazgató úr, mint biztosan értesülünk, egy-egy Patti-hangversenyért 400 ftot kap , ebből a kivilágítási költségeket neki kell fedezni. —a— Rabatinszky Marik a. mint halljuk, utolsó vendégjátékául Bécsben Bertha szerepét választotta a „Próféta“ czímű dalműben. —a— Kvassay Ede fiatal írótól a nemzeti színház előadásra két fordított vígjátékot fogadott el: „A két özvegy“ és „Ők nem tánczolnak“, mind a kettő egy-egy fölvonásos. — Helyi esetek. A 164-ik számú bérkocsis e héten , szerdán délelőtt, a váczi utczában egy ittas kézművest kocsijával legázolt. Ez könnyen megsértve a kórházba vitetett , a kocsis pedig a városi törvényszéknek átszolgáltatott. A városház-téren Pesten a „zöld udvar“ hoz cíímzett ház egyik szobájában szerdán tűz ütött ki, melyet szerencsésen mindjárt eloltottak. — Új, nagykörösi születésű, szolgáló Budán, múlt kedden újszülött gyermekét az árnyékszékbe vetette és Pestre szökött. Egy jelentésre a pesti főkapitányság a tettes nőt nyomoztatta és sikeresen föl is fedezte. Csütörtökön a fiatal gyermek gyilkosnő a fegyelmi törvényszéknek méltó bűnhődés végett átadatott mű módosításába, semminemű változtatásába, semminemű kiegészítésébe teljességgel nem bocsátkozhatunk, (élénk helyeslés) a nélkül, hogy meg ne sértenék a jogfolytonosságnak azon életelvét, melyet 17 évi küzdéseink után kiérdemeltünk, s melyet, ha most legelső alkalommal megszegnénk, épen azt tanúsítanék, hogy arra érdemetlenek voltunk. Az én nézetem szerint itt lehetséges revisió, de oly értelembeni revisió, hogy ezen törvényt akár módosíthassuk, akár változtathassuk, teljességgel nem lehet, annyival kevésbé, miután az unió természetéből és szavaiból is folyó következés az, hogy annak életbelépte után Erdélynek külön törvényhozó gyűlése nem lehet. 1861-ben a magyarországi rendek Pestre hivatásunkat követelték, kijelentvén, hogy mindaddig, míg mi meg nem hivatunk, arra kiegészítve nem tekintik magukat, hogy törvények alkotásába bocsátkozzanak. Mármost kérdem, minemű következetesség, minemű méltányosság volna részünkről, ha mi magunknak oly hatalmat tulajdonítanánk, hogy Magyarország nélkül törvények hozásába, törvények módosításába bocsátkoznánk. (Elénk tetszés.) Ehhez járul még az is, hogy ezen articulusra nézve világosan ki van mondva, hogy annak bárminemű módosítása, vagy változtatása csak a két testvér haza egy közös országgyűlésén történhetik; tehát maga által, a törvényczikk által is meg volnánk kötve. Felséges urunk e t.-czikk revisióját kívánván, múlhatlan kötelességünk, amennyiben csak tőlünk függ, teljesíteni; aminek, miután a törvénynek magának módosításába, egy szóval: semminemű törvényhozási adtusba nem elegyedhetünk, másként eleget tenni nem lehet, mint a revisiónak oly módoni végrehajtása által, amilyet említettem, hogy t. i. a törvényczikk felolvastatik, és mi kimondjuk, hogy annak minden pontját, minden szavát helyesnek találjuk, s azt ma is törvényesnek nyilvánítjuk. (Helyeslés.) Felséges fejedelmünket pedig kérjük, hogy mint a magyar szent korona végrehajtó hatalmával fölruházott felség, Magyarország és Erdély ezen közös törvénye végrehajtását eszközölni, és bennünket mentül rövidebb idő alatt Pestre meghívni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) A revisió értelmezése felett netalán támadható nézetkülönbség oka, ki kell mondanom, egy bizonyos féltékenység, és nekünk akkor, amidőn mi Magyarországgal kötött uniónk szentségét szem előtt tartva, azt fenn is akarjuk tartani, nem szabad megfeledkeznünk egy azzal kapcsolatban teljesítendő más kötelességről, mely abban áll, hogy nekünk magunknak Erdélyben, mint nemzeteknek egymás irányában és egymással uniónk lévén, mégpedig méltán szentnek nevezhető uniónk lévén, és az meglazulván : ez uniót helyreállítani egyszersmind múlhatlan kötelességünk. Szentnek mondom ez uniót, nehogy valakinek eszébe jusson, az ezen unió iránti kötelességét valamely más kötelességnek alárendelni. Mert két eskünk van nekünk, amelyek még eltörölve nincsenek, amelyeket mindenkinek le kellett tenni, de ha le nem tette, azáltal éppen úgy köteleztetett, mintha letette volna. Az egyik a Felség, a másik az alkotmány sérthetetlensége, a nemzeteket illető kölcsönös jog védelme iránti kötelességet megpecsételő eskü. Törvényhozásunk szerint ezen két eskü szentsége között nincs semmi különbség; egyiket épen azon büntetés terhe biztosítja, ami a másikat, mert ki a Felség irányában letenni kellett, bárha le nem tett esküt megsérti, hazaárulással, nota-büntetéssel suttatik ; aki az alkotmányosság, a biztosított kölcsönös jogvédelem iránt letenni kellett, bárha le nem tett esküt megszegi, az ugyanazon büntetéssel sujtatik, a nota-büntetéssel. (Úgy van.) Ennélfogva én kötelességemnek tartom, akkor, amidőn a Magyarország irányábani uniónk fentartását szent kötelességemnek is merem, a másik unió, a nemzetek közti unió felelevenítéséről és biztosításáról egyszersmind gondoskodni, sőt tisztán merem mondani, meggyőződésem szerint a Magyarországgali uniónak minden fontossága abban áll, hogy én ezen második uniónak, az alkotmány szentsége és sérthetetlenségének fentartására, megőrzésére, és védelmére egyedüli eszköznek a magyar országgyűlést tartom. (Élénk helyeslés.) Az ellennézeteknek véleményem és tapasztalásom szerint semmi egyéb lehető alapja nincs, mint az, hogy holmi nemzetiségi suprematia általi elnyomástól félnek, és azért némelyek bizonyos jogaik biztosítását akarnák ezen uniónak feltételéül kitűzni. Miután a kérdésben forgó és átalunk fentartandónak nyilvánított törvényczikkelynek-sorban ki van mondva az általános jogegyenlőség minden tekintet nélkül nyelvre, nemzetiségre, valásra nézve, és miután az ugyanazon törvény által erdélyi törvénynyé lett 1848-ben magyarhoni pozsonyi 7-ik t. ez. 5-ik §-sa ismét világosan kimondja azt, hogy kész mindazon szabadságoknak, mindazon törvényeknek fentartására, melyek akárminemű egyéni vagy nemzeti jogot biztosítanak, és ezáltal maga kimondotta azt, hogy teljességgel nem igényli, nem követeli és nem is tartja az uniót feltétlennek, már ezen 5-ik §-ban bennfoglaltatik az uniónak biztosítása, feltétele, mely nélkül mi, kik most az unió mellett állunk, nem egyeztünk volna bele. Én múlhatlan kötelességemnek vallom, a fenforgó aggodalmakat, amennyiben hatalmamban áll, eloszlatni, s ezáltal lehetségessé tenni azt, hogy akkor, amidőn Magyarországgal uniálódni fogunk, az igazi testvéries unió Erdély egyénei, Erdély lakossága, Erdély nemzetei között is megköttessék. (Hosszan tartó éljenzés.) Részemről nyilvánitom, hogy ha hatalmamban állana, és egy életkérdést biztosító elvet nem lenne az ember kénytelen megsérteni, kész volnék arra, hogy egyigtattassék e törvénybe, melyben a nemzetiségeknek biztos más nyujtatnék, de erre a legszentebb kötelesség megsértése nélkül magamat hivatottnak és jogosítottnak nem érezhetem. Azon után óhajtom tehát e biztosítékot nyújtani, mely hatalmamban áll, s ez az, hogy nyilatkoztassuk ki, hogy mindamellett, miként az erdélyi törvény első czikkében, és a magyarországi 5 skkbanminden aggodalomnak eleje vétetik, minthogy itt szász és román nemzetű atyánkfiai még bővebb biztosítékot kívánnak, a jogosság határai között kivonataikat minden tekintetben teljesíteni készek vagyunk, még pedig a jogegyenlőség teljes viszonossága mellett, azon nyilatkozat mellett, hogy én magamnak mint székely, teljességgel semmiben semmiféle több jogot, mint amennyit akár szász, akár román atyámfiának megengedni, elismerni köteles vagyok, nem fogok tulajdonítani. Végül szóló véleményét a következőkben foglalja össze: Miután Ő Felsége e törvény revisióját kívánja, de minthogy se módosítani, se rajta változtatni nem lehet, olvassuk fel a törvényt, hagyjuk helyben, kérjük meg Ő Felségét, hogy vétesse teljesedésbe; a nemzetiségeket pedig biztosítsuk, hogy Pestre menvén, minden jogos és méltányos követeléseiket kieszközölni készek vagyunk. Egyletek és intézetek. A temesvári kereskedelmi iparkamra azon kérelemmel járult kir. főtárnokmester úr ő excellentiájához, miszerint az anyagi téren életbeléptetendő reformok és törvényjavaslatok feletti tanácskozásra, az országgyűlés ideje alatt, a magyar koronához tartozó tartományokban székelő valamennyi szakintézetek, nevezetesen a gazdasági egyesületek, ipar- és kereskedelmi kamarák küldötteiből álló országos nemzetgazdászati értekezletet engedélyezni s az ezen értekezleten működő szakférfiaknak a hongyülés bizottmányaiban esetleges alkalmazását kegyesen kieszközölni és engedélyezni méltóztassék. E beadványban a kamara azon feltételeket, melyeknek életbeléptetését a szabad-kereskedési rendszer alkalmazása előtt, állampolitikai, társadalmi és nemzetgazdászati érdekek szempontjából okvetlen szükségesnek véli, következő pontokban sorolja fel : 1. A mezei gazdaság, ipar és kereskedelemmel foglalkozó egyedek számára megfelelő tanintézeteknek az ország minden részeiben államköltségen, s a hivatott tényezők befolyása alatt leendő felállítása. 2. Ipar- és kereskedelmi egyleteknek a szabad egyesülési eszméből folyó létesítése, az eddig tettleg fennálló ezer rendszer megszüntetése mellett. 3. Honunk legjelentékenyebb terményeinek egyedárusság alóli felszabadítása, az eddigelé gyakorlatban volt gazdálkodási rendszer fokozatos tágítása által. 4. A takarékossági eszmének meghonosítását, viszonyainknak megfelelő, bizonyos előre meghatározandó feltételek alatt, nép-, ipar-, kereskedelmi és földbankok életbeléptetése által. 5. Összes forgalmi viszonyaink és kereskedelmi összeköttetéseinknek megfelelő közlekedési eszközök létesítése, a kormány befolyása alatt időnként megállapítandó olcsó árszabályzatokkal, az ekkor még fenálló árkülönbségek megszüntetése mellett, egyforma térséget igénylő ugyanazon sulylyal biró áruknál. 6. A közvetlen és közvetett adózás rendszerének hazánk termelő és forgalmi viszonyaival leendő öszhangzásba hozatala. 7. Változott társadalmi, ipar- és kereskedelmi viszonyainkon alapuló magán- és fenyitó-törvények codificált alakban. A társadalmi életnek és polgári foglalkozásnak minden viszonyaira kiterjedő hatáskörrel és joggal felruházott, megfelelő módon szervezett bírósági s törvénykezési rendszer, a jogsértők elleni gyors eljárással. 8. Megváltása azon kisebb haszonvételeknek és kiváltságos jogoknak, melyek szabad kir. városokban és egyéb helyein az országnak fenállanak. 9. Megszüntetése a tőke szabad forgalmát gátoló uzsora-törvényeknek. 10. Egy tengerentúli kereskedésnek alapítása, és ennek megfelelő és megbízható ügynökségek felállítása által leendő megszilárdítása és gyarapítása. A szabad - kereskedési rendszernek majdan az iparszabadság rendszerével kellene karöltve járni, s honunkban, mely agricultura mellett műipari foglalkozásra is hivatva van, czélszerű gazdálkodás, munkafelosztás és a munkaegyesítés általi tömeges kiállítás meghonosítása által intenzív működő erőket teremteni.