Sürgöny, 1866. január (6. évfolyam, 1-24. szám)
1866-01-03 / 1. szám
primae nonus, ezen magyar habeas corpus acti alapján születési különbség nélkül mindazokra nézve, kik Magyarországban születtek. Ellenben activ politikai jogok élvezetére való képesség. A megyék autonómiája az ősi közigazgatási és politikai jogok összeségében. A bírói hatalom függetlensége. A vallásfelekezetek autonomiája. Elsőbbsége a szellemi miveltségnek, ha anyagi függetlenségre támaszkodik. — A törvényhozói hatalmak megosztása — Személyes felelősség az igazgatás minden osztayaiban. — A magyar nemzetiségek hegemóniája. — A korona s alkotmányos jogainak sérthetlensége. — Az austriai magyar monarchia megoszthatlansága, de egyszersmind részvétel a központi kormányban a koronák egyenjogúságán alapuló minősége folytán. — Mi az 1848-as törvények által eszközölt reformokat illeti, azt mondja a „Hírnök“, miszerint a conservative!, azokat az ősi magyar alkotmány kifolyásának tekintik, s minden tartalék nélkül elfogadják. Más tekintetekben a conservativ párt az 1848-as törvények irányában a trónbeszéd álláspontját foglalja el, azaz : azok revisioját követeli; nevezetesen a „Hírnök“ a többség parlamentáris uralmáról s felelősség nélküli követekről, a kik t. i. utasításhoz nincsenek kötve s a választókerületek által nem hivattathatnak vissza) semmit sem akar tudni. A „Pest, Lloyd“ a Septemberi pátensről igy szól: .,A sept patens ellen felhozott megjegyzések daczára áll az, hogy a kormány, ha veszélyes ingadozásokba esni nem akart, alig cselekedhetett másként, mint ahogy valóban cselekedett. A tágabb birod. tanács egész tevékenysége praejudikált Magyarország s a magyar korona jogának. Hogy a tágabb birod.tanács ennek daczára évekig működhetett, ez az igaztalanságot még semmi tekintetben sem változtathatta joggá. E tekintetben tehát a sept, patens jogi szükségesség s a Magyarország iránti őszinte politika föltevése volt. A szűkebb birod. tanács ment volt ugyan Magyarország iránti minden bűntől, de minthogy az alkotmánykérdés megoldása ezen tanácskozó testületnek hatáskörét is módosíthatandja , ezért a kormány czélszerűnek található , erre nézve az egyes koronaországokat meghallgatni. Ezen utóbbi pont engedett ugyan tért a vitatkozásra, de semmiesetre sem olyanra, milyet a bécsi centralista közegek naponkint folytatnak. Helyeselni kellett volna, ha a lajthán túli ellenzék teljes melegséggel lép föl az alkotmányos gyakorlat fenntartása mellett, s megfogható teendett, hogy a németek egész szilárdsággal ragaszkodnak egy képviseleti formához, mely életet nyert volt, s nem alapult csupa fictión Mi akkor a német országgyűlések tiltakozásaiban, anélkül, hogy azért a más nemzetbeliek által védelmezett történeti álláspontot jogosulatlannak tekintenék, a valódi alkotmányhírségnek manifestatióit láthattuk volna. Ámde mily egészen másként alakult a valóság ? A német országgyűlések tiltakozása legnagyobbrészt tulment a mértéken s belenyúlt Magyarországnak az ő jogi horizonukon kívül fekvő érdekei s jogaiba. — A ministerium elleni harcz Magyarország elleni harczczá változott, a magyar jogfolytonosságot megtagadták, kancsal irigységgel láták Magyarországot azon álláspontot elfoglalni, mely azt Isteni jognál fogva megilleti, újból a jogeljátszás elméletére hivatkoztak, a valóban szomorú állapotban volna a monarchia, ha a reactionárius kormány nem legendett alkotmányosabb, mint a szabadelvű német párt többsége.“ A „Pesti Napló“ bank Kemény Zsigmond szemrehányásokat tesz a centralistáknak az országgyűléseken tett tüntetésekért. Kiszámítja, hogy a centralisták tüntetései csak 4,741,000 lakossal bíró 14440 mértf. területen találtak támogatásra. Minthogy immár a lajthántuli országok Dalmatiával együtt 50750 mértföldet 14,410,000 lakossal foglalnak magukban, világos, hogy a lajthántúli terület háromnegyedének harmadfélszer nagyobb számú lakossága azon óhajt táplálja, hogy febr. alkotmány felfüggesztve maradjon. A ..Napló“ ezen adatokra támaszkodva nem azt akarja kérdeni : vájjon a centralisták tüntetése imponáló hatással lehetette Magyarországra ? Azt sem kérdi : vájjon az ausztriai kormányt, ahelyett hogy megingassa, nem erősítette-e meg eddigi szándékaiban ? Csak azt kérdi, vájjon az alkotmányosság eszméje maga is nem jön-e kockáztatva ily meggondolatlan fellépés miatt ? Nem tévesztendik-e benn és künn sokan össze a februári alkotmányt magával az alkotmányosság eszméivel ? Nem foghatják-e rá a lajthán túli népekre, hogy ők nem bánják magának az alkotmányosságnak sistáltatását, noha előttünk kétségtelen , hogy csak a februári mű ellen viseltetnek részint kő- szönynyel, részint kinyomott ellenszenvvel ? E kérdések után aztán így folytatja : „A centralisták e veresége után akadni fognak sokan, kik, mint mondani szokták, egy egészséges absolutizmust megkísérthetőnek, vagy legalább előkészíthetőnek vélnek. Mi bízunk az osztrák kormány lojalitásában, bízunk korunkban, mely a reactió kísérleteinek tartós sikert nem ígér, de azért a centralisták idétlen fészkelődését károsnak tartottuk mindig, s következményeitől méltán aggódtunk. Feladatunkhoz nem tartozik, szerepünkön kívül esik, a bécsi szónokok és journalisták politikai vétkei felett csupa szeretesből böjti prédikácziókat tartani; mi a német elem barátai vagyunk ugyan polgárisodási tekinteteknél fogva is; de ezen hajlamunk mégsem terjed addig, hogy a lajthán túli többi nemzetiségek iránt bizodalmatlanságot vagy ellenszenvet érezzünk. Azonban ezen objectivitás mellett sem gondolhatunk bokros aggodalmak nélkül arra, hogy a foederalismus mennyire foghat előtérbe nyomulni azáltal, mert a centralisták tüntetéseik eredménye által világosan bebizonyították, hogy a Landtagokon folytatott vitában a német elemhez egy nemzetiség sem csatlakozott. Hasztalan hoznék mi fel, hogy ez tulajdonkép a februári alkotmány és a centralista párt bűne, — mert már igen sokan azt mondanák, hogy ez bizony a helyzetnek, a különváló érdekeknek természete. A magát úgynevező „alkotmányhű“ cotteriának nem kelletett volna téves eljárása által ily feltevésekre alkalmat és adatokat szolgáltatni . A.„P. Napló“ azon tudósítást tárgyalja, mely szerint Ő Felsége magát Csehország királyává szándékozik koronáztatni. A centralisták, úgymond, kétségkívül a foederalismust e tényben már megvalósítva látják. — Azonban meggondolhatják, hogy egy csehországi koronázásnak koránt sincs az a jelentősége, a mi egy magyar koronázásnak. Utóbbi nem puszta ünnepély Oly államtény ez, mely Magyarország egész autonómiájá- nak, alkotmányának és alkotmányos törvényeinek mint- j egy megpecsételése, — ami más országokban és államokban megszűnt ily nagy jelentőségű lenni A cseh koronázás mindemellett nagy jelentőségű. Bizonyítja Ő Felsége abbeli bölcs politikáját, hogy a históriai nemzetek méltó vágyainak kielégítésében keresi birodalma szilárdságát. — De a népek méltányos kivánatainak kielégítése még nem vezet szükségkép foederalismusra. És midőn egy Magyarország elég szerény csak saját maga nevében beszélni, fogja-e Csehország azt követelhetni, hogy a többi országok és nemzetek úgy tánczoljanak, amint ő sípol. A „P. N.“ reméli, hogy a cseh nemzet kétségkívül nem esik a centralista németek ama káros tévedésébe. A „Hon“ a magyaroknak a centralistákkal szövetségéről elutasítólag szól. Úgy véli, miszerint e szó-vetségnek czélja lenne, a cseheket megfékezni, a len-gyeleket és szlovéneket agyonhallgattatni, s a nevezett nemzeteket a szűkebb birodalmi tanácsba lépésre kényszeríteni. Hasonló szövetséget kötöttek a centralisták 1848-ban a magyarok ellen, de Magyarország soha sem fog más nemzet elnyomására szövetkezni. Elérkezett az idő, midőn a népek belátják, hogy a kölcsönös elnyomatásra vak eszközül használtattak volt. A „Pesti Napló“ helyesli a kormány eljárását a hitelintézet irányában. Valamint a kormány a politikai téren elődje fictióinak helyébe reális solid kezelést helyezett, úgy azon fictiók mellőzését is sürgeti, melyek a hitelintézet mérlegében szerepelnek. A kormány mindkét esetben a kisebb érdeket a nagyobbnak, a múlékonyt az állandónak áldozta föl. Az egyesített országgyűlések eszméje A lajthántúli autonomisták elkezdik ismerni, miszerint azon merev és meddő negatív, melybe az úgynevezett alkotmányhű párt mint egy vakutezába jutott, semmi czélhoz sem vezet. Ezen beismerésnek jeléül szolgálhat egy gráczi közlés , melyet a „Debatte“ hoz. Ezen közlés szerint az autonomisták nagyon örülnének, ha kimenekvési mód kínálkoznék nekik s ezt közre abban találná , ha a Beleredi-ministérium a lajthántuli országok egyesített országgyűlésének eszméjét felkarolná, annál inkább, minthogy senki sem vonhatja kétségbe, hogy azon kívonat, ama kérdéseket, melyek a lajthántúli országokra nézve századok óta közösek valónak, közösen tárgyalni, legális, történeti s jogi alappal bír. Közlő azt hiszi, miszerint ily actio a merev negatív politikáját, melyet jelenleg a febr. alkotmánya hívei mindenáron fentartani jónak tartanak, szükségkép megfordulásra fogja kényszeríteni. Tény, úgymond, mely elől magát egy gondolkozó sem zárhatja el, hogy azok száma folyvást szaporodik, kik az ország képviselőitől pozitív előhaladást, mindenesetre pedig az egyesített országgyűléseknek , s habár csak egy ad hoc országgyűlésnek, milyen már az oktoberi diplomában jelölve van, kérvényzését kívánják. Egyébiránt a gráczi közlő azt hiszi, miszerint azon állásnál fogva, melyet a szyriai országgyűlés az alkotmánykérdésben elfoglalt, csak a kormány részéről történhetnék ily indítvány , azonban bizton meri állítani, miszerint azt az autonomisták nagy örömmel üdvözölnék, és azok, kiknek megválasztatása nem esik kétség alá, akként rendezik már most s előre is dolgaikat, nehogy alig érvén Pestre, mindjárt szabadságidőt kérjenek, hanem huzamosabb időt tölthessenek ott, résztveendők a fontos tanácskozásokban, melyek az ország sorsa felett fognak határozni. Csaknem lehetetlennek tartom, hogy ne nyomult volna előtérbe a Királyhágón e kérdés: Vájjon az erdélyi képviselők — ha csakugyan meg fognak hivatni a pesti országgyűlésre — minő politikát követendnek ? E kérdés, hogy úgymondjam kíváncsiság, enged , met is bolygatott, míg végre hosszas puhatolódzás után a következő -- magát úgy hiszem a tények által igazolandó — meggyőződésre jutottam . A magyar és székely követjelölteknél kezdetben ez volt a jelszó: a „Deák-párthoz csatlakozni.“ később találkoztak olyanok, kik anélkül hogy már itt, tehát előlegesen lekötnék magukat, készültek a pesti országgyűlésre, ahol centrumot akartak képezni, azon tájékozandók magukat, mielőtt ide vagy oda állnak, azonban ezek száma napról-napra csökkent, és így alig csalódom, midőn azon véleményben vagyok, miszerint az erdélyi képviselők tömegesen Deák zászlója alá fognak csoportosulni. Ám ez csak a magyarokra nézve áll, — hogy a szászok és oláhok mit akarnak, azt még eddig nem tudjuk, s úgy hiszem, ők maguk sem tudják. (I. 1.) TÁRCZA: Napi i újdonságok. — A „Sürgöny“ szerkesztőségi irodája uj évtől fogva Pesten az uri*utczában 1-ső sz. a. 1*80 emeleten van (hátsó lépcső.) — Egy f. hó 1-ről kelt orvosi jelentés szerint, Mária Terézia Főherczegné, Fülöp württembergi herczeg nejének egésségi helyzete folyvást tökéletesen kielégítő Mivel a gyermekágynak semmiféle megháboritásától sem lehet félni s mivel a fenséges gyermekek a legjobb egésségnek örvendenek, a jelentések ezennel bezáratnak. A városiárvaleány-intézet idei karáceonfájához következő ajándékok érkeztek, mikért a nemes szivti adakozók iránt ezennel nyilvánosan köszönet fejeztetik ki: Eckbauer és Kunsch urak adtak néhány rős posztot; Ádám Károly ur adott egy csomag berlini gyapjúszövetet; Balogh Mihály ur 2 ftot; Berger Jakab ur egy pulykát s egy ludat; Topf Antal ur 2 palaczk Urmöst; W. B J. ur 20 frtot; Beliczay ur mézesbábot; Hajek Adolf ur 2 font stearingyertyát; Höfler György ur 1 frtot; Freund Hermann ur ezukorsüteményt; Wawerka Miklós ur ezukorsüteményt; Nicoletti Ede ur ezukorsüteményt; Haggenmacher H ur egy zsák lisztet; Ráth Gabriella aszszonys. 1 vég vásznat; Strobentz József asszony 18 db nyakprémet; Kaltenstein Julia assz almát, diót, szilvát; Meister Anna assz. almát, diót; Schauer Mária assz. 5 üveg befőtt gyümölcsöt; Horváth Terézia assz. mézesbábot; Scheibenbogen Anna assz. zöldséget, uborkát, gyümölcsöt; Eötvös báróné 5 fitot; Ebner Mária asszony gyűjtött; Hoffmann Frigyes úrtól 25 font rizst, 25 font árpakását, 26 font szilvát; Rechnitz A. és M. uraktól Vakölet, V, babot, 10 font szilvát; Ádám és Eberling uraktól 2 abroszt; Hugmayer és Mihailovits uraktól 1 végparketet ; Schneider József úrtól rövidárukat; Leitner M. L. úrtól írószereket; Posner K- L- úrtól írószereket; Haris, Zeilinger és társa uraktól 12 zsebkendőt; Pesendorfer Ferencz urtói konyhaeszközöket; Kugler Henrik úrtól ezukorsüteményeket; Eberling Antal urtói ezukorsüteményeket; Ebner Ede tr. urtól 5 frt; Y... tói 5 frt; Senhierer urtói 3 frt; Perger Ign. urtói 2 frt; Csiczmanczayné, Ebnerné, Medetzné, Ráthné és Strohmayerné assz. választmányinök: két vég vásznat; Sebastianiné assz. 5 frtot; Vékony Julia assz. 5 frtot; egy biliárdozó társaság 8 frtot; Medetz Mathild assz gyűjtött: az I. budai gőzmalomtársulattól 5 mázsa lisztet; Mössmer József urtói egy ruhát és néhány rőf csinvatot; Müller Károly urtói lő röf ruha kelmét; Halbauer testvér uraktól 10 narancsot és süteményt; Forstinger Albert urtói 3 kötőkosarat, 12 fésűt és 2 pár gummiczipőt; Zári Károly urtói süteményt; Gyurkovits J. urtói 5 frtot; Eisele Antal urtói 2 frtot; Szilber Antal urtói 5 font rizst, 5 font árpakását, 5 font szilvát s diót; Röek Henr urtói egy láda szappant; Wanko E urtói 12 tányért, 6 csészét, 2 tálat; Hajek Ad urtói 4 nyakkeszkenőt, 2 pár karmantyút, 16 shawlt; Piringer Jász.urtói 50 pár kolbászt; Rebly Adolf urtói 1 darab szalonnát; Kunig Leopoldina 150 font lisztet; Adler Hedvig assz. 30 röf ruhakelmét; Franz Leonóra assz. 6 frtot; Ganz A. assz. 5 frtot. — A következő sorokat vettük: A f. hó 11-én tartandó magyar írói segélyegyleti bál kétségkívül az idei farsang egyik legfényesebb estéje lesz. A választmány ugyanis az irodalom s művészet hő pártolásáról ismert s úgy bájával, mint szellemével tündöklő gr. Pejacsevich Pálnét, szül. báró Prandau Arvinet, a lelkes s jelenleg a horvát országgyűlésen oly kiváló szerepet játszó főúr nejét, volt szerencsés a bál háziasszonyául megnyerni. — A budai dalárda múlt szombaton végbement díszestélyéről holnap bővebb tudósítással szolgálhatunk. Ma annyit, hogy a dalárestélyt múlt kedden egy gyönyörű vocal-mise előzte meg a várplébánia-templomban. A dalnokok tehát, mielőtt szép világi énekeiket elzengették, Istennek szolgáltak. Megjelent : „A mi gyár és erdélyországi kegyes tanitórend névkönyve az 1860-ik tanévre.“ Ez évkönyv szerint a két testvérhazában a kegyes tanitórend összes személyzete 320-ra megy, mely is az 1865/1.-ik tanévben összesen 8637 gyermeket részesítő közoktatásban. — Nemzeti színház. Múlt szombaton, ó év utolsóelőtti napján az operai előadás háromszor változott. Előttevaló nap „Faust“ volt hirdetve, elmaradt Kőszeghy rekedtsége miatt; azután „Rigoletto“-nak kellett volna menni, de a balsors, vagy az opera gonosz szelleme úgy akarta, hogy Pauliné asszony szintén megbetegedjék; ez sem mehetett. Végre, mire este a színházba jöttünk, Bellini „Normájá“-val lépettünk meg, bérletszünet mellett, s az embarras-k ráadásául Kendelényi Fanni kisasszonynak kellett Adalgisa szerepét rögtön átvenni, mivel Rabatinszky Marika és Bognár Balázs Vilma asszony valószínűleg e szerepre nem készültek. Ezúttal csak constatáljuk e tényt minden megjegyzés nélkül. Hanem jövőre figyelmeztetjük az igazgatóságot, hogy ily fennakadások eltávolítására célszerű volna gondoskodni, hogy az egyes szerepek —mennyire az erők engedik — kétszeresen legyenek kiosztva, vagy világosabban szólva, ketten próbáljanak, hogy így, ha baj történik, a másik azonnal helyt állhasson. Ezzel azt érjük el, hogy a már kitűzött dalművet vagy darabot nem kell megváltoztatni; a közreműködők közül senkinek áldozatkészségét sem kell igénybe venni,ami —ha az illető kezdő — csak ártalmára van az előadásnak. C a r i n a k. a. egyébiránt, mint rendesen, kitűnően énekelt. B o d o r f i szintén megfelelt szerepének. — A nemzeti színháznál — mint értesülünk — a szerződtetések már megkezdettek, ds, mint reméljük, minden zaj nélkül be is fejeztetnek. Hogy minő hatással lesznek az intézet művészi emelésére, az még a jövő év titka. Eddig hallomás szerint a drámai személyzetből Tímár és Kovács Gyula urakon kívül, kik Kolozsvárra mentek, a Némethy-pár szerződtetése van kérdésbe téve. Az operai személyzetből Oroszi k. a. és Rabatinszky Mari k. a. válnak ki. Az utóbbi — mint tudjuk — a bécsi operához szerződtetett. Helyükbe — mint halljuk —Kocsis Irma k. a. és Mányik Ernesztine k. a. lenne szerződtetve. Utóbbi előbb mint vendég fog fellépni, hogy próbáját adja tehetségének. Mint értesülünk, Reszter István debreczeni színigazgató egyes jobb színészi erőkkel már szerződéseket köt a budai népszínház számára. Anschutz Henrik, a bécsi burgszínház első rendű színész-tagja, kinek neve Németország művészei közt is már félszázad óta első helyen áll, — az év utolján, dec. 29 kén estve 71c órakor korelgyöngülésben meghalt. A boldogult 1785-ben febr. 8-kán született, így tehát közel volt 81-ik éve betöltéséhez. Anschutz 1807. óta színész és 1821. óta tagja a bécsi burg-szinháznak. A Blaze de Burg asszonyság, aki a „ Journ. des Debats“ban közelebb igen sokat foglalkozott Pesttel, a magyarokkal, a magyar kérdéssel, — sokkal több szívmelegséggel, mint helyes ortographiával és viszonyainkkali ismerettel szólt rólunk. Paralellái és hasonlatai néha egészen sajátszerttek ; a többi közt egy ismeretes grófunkban a híres német császárt vélte látni, a kinek, mint a rege beszéli, a kőasztalon keresztül nőtt ki véres szakála. Blaze de Bury asszonyság ily hasonlatokkal mulattató olvasmányt nyújt czikkeiben de a ditt e tekintetben is elperli tőle az „Ostd. Post“ special „Correspondense“, aki a többi közt Magyarországról ezt a passust teremtette: „Látunk — úgy mond egy túlsó partot, mely álláspontunktól inkább állanyogi mint physikai folyó által van elválasztva.“ — és ehhez hasonló több is találkozik adalékul egy uj status-bölcseség könyvéhez. ” Nagel és Wischan könyvkereskedésében Budán, szemben a lánczhiddal — megjelent második olcsóbb és az uj vasútvonalakkal kiegészített kiadásban A magyar szent korona országai. Magyarország, Erdély-, Horvát-, Tótország és a katonai őrvidék uj térképe; á cs. kir. hadi-földirati intézet legújabb felmérései s egyéb hiteles források nyomán tervezte és rajzolta Skrzeszewski Adolf. A felnevezett térképből két évi rövid időszak alatt 2500 példány kelt el. Haszonvehető, teljes és magát szép külseje által is ajánló mű. Kedves adomány a hazai közönségnek, mely mindeddig szülőföldének egy új és jó magyar térképét nélkülözte. A felemlített kedvező siker lehetségessé tette, ez új kiadásnál az árt lényegesen olcsóbbra szabni, és pedig mint következik : az I. kiadás papíron, egész ivén (mely fatekercsen küldetik szét; II. kiadás papíron öszszehajtva, kemény borítékban, egynek ára 2 forint. III. kiadás vászonra vonva, összehajtva, kemény borítékban (falra függesztésre is alkalmas) ára 3 forint. A térkép magassága 36, szélessége pedig 24 hüvelyk, e szerint teljes nagysága 864 □ hüvelyk. Az arány : 1 hüvelyk = 16.000° = 4 mértföld, vagy Ví-i 5*ooo Tartalmaz körülbelül 10.000 helységnevet, minden használatban és építkezőben levő vasútvonalat az állomások neveivel, továbbá valamennyi tavat, folyamot és patakot, a hajózható folyóknál a gőzhajóállomásokat, várakat, romokat, magános templomokat és kápolnákat, minden bányát, fürdőhelyet, gyógyvízfírást stb. A papír fehér, szép s tartós, a nyomatás három különféle színnel történt: — a hegységek fehérszürke, a megyék határai s főhelyei piros, a viz fekete színben nyomattatott. — Mint értesülünk, Császár, a „Kunok“ szerzőjének árvái legfelsőbb helyre folyamodtak segélyeztetésük végett, minthogy az említett dalmű nem adatván, semmiféle százalékot nem kapnak, mely kérelem a kormányszékhez elintézés végett leküldetett. A nagyméltóságu magyar királyi helytartótanács számba Erdélyi ügyek. A kir. főkormányszék egy újabb átiratában azt adván tudjul, hogy az 1867-ki párisi kiállítás ügyében a kereskedelmi kamara részéről Tauffer Ferencz, Kővári László, Wagner Frigyes és Korhuly Bogdán kamarai tagokból már bizottság alakult, felhívja a gazd.egyletet, hogy ebbe a maga részéről is ugyanannyi tagot nevezzen ki, minek folytán e bizottság tagjaiul az egylet részéről b. Bornemissza János, Paget János, Hintz György és Nagy Ferencz kineveztettek. A titoknoki teendők vitelével , a megürült titoknoki hivatal betöltéséig Nagy Ferencz választmányi tag bízatott meg. Surutiu érseket hazatértében a balázsfalvi s vidékbeli románok a legnagyobb ünnepélyességgel fogadták. Már dec. 11 én hire jutott, hogy ő excra haza indult, mire a falvakról számos szekér és lovas gyűlt Balázsfalvára, honnan másnap délután egy ünnepélyes menet indult ki az érsek uz eleibe. A menet száz, ünnepélyesen öltözött lovasból s számtalan szekérből állott. Enyeden 13-án reggel fogadták a főpapot egy beszéddel, innen „szerenszke“ák közt kisérték Balázsfalvára, hol residentiája előtt újólag üdvözlő beszédet tartott a clerus egyik tagja. Este a várost kivilágították, s ő excja számára fáklyás menetet rendeztek, a menetet 120 fáklya világitá. A kastély elé érve, a román tanuló ifjúság nevében egyikük üdvözlő szónoklatot tartott, melyben az országgyűlésem magatartásáért a fiatalság köszönetet szavaz. (K.k.) Kolozsvár, dec. 28. Várakozás teljes napok! Az ember természetében fekszik azt remélni, amit leginkább óhajtana, hogy bekövetkezzék. Itt alig óhajtanak egyebet forróbban, mint azt, mit az Országgyűlés kimondott, illetőleg kért, hogy tudniillik az erdélyi képviselők s regalisták a pesti közös országgyűlésre hivassanak meg, — melyen aztán az unió törvény revizto alá fogna vétetni, — ennélfogva remélik is ezt Az előkészületek mind a hivatalos mind a magán körökben erősen folynak, hogy mihelyt Felsége parancsolja, az erdélyiek minél rövidebb idő alatt Pesten lehessenek Hivatalos körökben, amennyiben az új választások előmunkálatai a k. főkormányszék illető szakosztályában csaknem egészen készek már, magán körökben pedig, amennyiben a combinatiók a megválasz- tandó képviselők iránt után útfélen nagyban folynak, Kolozsvár, dec. 31. Az országgyűlés Kolozsvárott maradt tagjai holnap, azaz 1866 dik év első napján délelőtt 11 órakor össze fognak gyűlni az országgyűlési teremben, hogy innen az újév alkalmából báró Kemény Ferencz elnök ur ő excra személyes vezérlete alatt testületileg menjenek gr. Crenneville altábornagy és országgyűlési királyi biztos úz ő exoljához. Az országgyűlés feliratára adott fejedelmi válasz megérkezését — mintegy újévi ajándékul — szintén holnapra várják. Mihelyt a leirat itt lesz, az elnök részint távirat, részint posta útján hivandja be az eltávozott követeket, azonban míg ezek összegyűlnek, mégis beletelik néhány nap, mert a távolabb lakók közül is elegen mentek haza, és így a legközelebbi országos ülés valószínűleg csak január 8-dikán fog megtartathatni. Hogy körülbelől mennyi időbe kerül, míg az erdélyi kerületek, — ha valósággal erre kerül a sor, — megválaszthatják Pestre küldendő követeiket, utolsó levelemben már megírtam. Kolozsvár városa többi között valószínüleg gróf Mikó Imrét és Simon Elek városi oratort választandja meg, aki ezen az országgyűlésen is feltűnt beszédével, s nemrég 100 ft jutalmat tűzött ki Kolozsvár városa történetének megírására. Eddig legalább így áll a dolog. A többi magyar s székely kerületnek is többnyire megvan jelöltje. Az oláhok és szászok ellenben nem mozognak, részint, mert időelőttinek tartják a combinatiókat, miután positivitással még azt nem tudják, lesz-e azokra valósággal szükség, — részint, mert a szász képviselők névlajstromát az universitás, az oláhokét pedig néhány előkelőbb oláhból álló kör állapitandják meg, melyek inspiratiójának a választók engedelmességgel hódolván, nem capriciozzák magukat arra, hogy egy-egy jelölttel ők is külön lépjenek fel. Egyébiránt lehet, hogy a szász és oláh körökben is fejlett ki az ünnepek alatt az eventuális választásokra nézve némi mozgalom s combinatio, de ezek híre mindeddig nem jutott el Kolozsvárra. Várakozásteljes napok! Erdély minden nemzetisége — különböző indokokból bár, — de egyaránt dobogó kebellel néz a jövő elé. (I. 1.) Erdély részére az újévi ajándék — Ő Fige kegyelmes leirata az országgyűlés feliratára, — írja a „Ké k“ — megérkezett. Mint biztosan halljuk, az országgyűlés jan. 4-én annak felolvasása végett ülést fog tartani.