Sürgöny, 1866. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1866-01-16 / 11. szám

11. sz. Hatodik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám­. Kiadó­hivatal: Pesten, (barátok tere 7-dik szám.) Kéziratok k­özti küldetnek vissza. Bár mentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak el. Massán-h­irdetések­: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnál Frankfurtban és Hamburg-Alta­­nában Haueonstein és Vogler; Hamburgban XUrl­.h­eim Jakab ; Lipcsében Engler M. és Fort Ernő urak. Pest, Kedd, január 16. 1866. Előfizetési árak: Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre................................20 fi­t. Egész évre........................18 frt — „ Félévre . . . ....­­ 10 „ Félévre ...... 0­0 % Negyedévre.............................. 5 % Negyedévre . . . . 4 B 50 „ HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége múlt évi dec. 31-én 19754. szám alatt kelt kegyelmes udvari rendelet sze­rint R­u­c­s­k­a János joghallgató vezetéknevének „G­y­ö n­g­y­ö­s­i“-re kért átváltoztatását legkegyel­mesebben megengedte. Szatmár megye főispánja a Günther János tör­vényszéki ülnök elhalálozása által üresedésbe jött me­gye törvényszéki ülnöki állomásra Madarasy László szatmári ügyvédet nevezte ki. Néhai Marczi­b­á­n­y­i Lajos által a magyar­­országi tébolyda javára hagyományozott 200 pfrtnyi adomány a lejárt 1865-ik év végével 525 ft 90 krra szaporodott, s áll egy 410 pftnyi, vagy osztr. értékben 430 ft 50 krnyi 5 percentes nemzeti kölcsön kötvény­ből és egy 95 frt 40 kros takarékpénztári könyvecs­kéből, mi is a hagyományozó kívánatéhoz képest ezen­nel közhírré tétetik. Változtatások a cs. kir. hadseregben. Kineveztettek: Nemes Ruckstuhl Antal altábornagy, a 2. sz. Sándor orosz császár gyalog ezred tulajdonosává, ezredesekké s ezred parancsnokokká a következő alezredesek : R­i­c­s­s Lőrincz, a 60. sz. herczeg Wasa Gusz­táv gyalog ezredben; e­­­b­­­e­­­n­i nemes Müller Frigyes, a 67. sz. lovag Schmerling gyalogezrednél, mindketten ezre­­deikben; továbbá König Gusztáv, a 12. sz. német-bánsági határ­őr-gyalog ezredből a 11. sz. szerb-bánsági határőr gyalog-ezredben; ezredesekké a következő alezredesek : b. T­ü­r­k­h­e­i­m Rudolf, a hadmérnöki törzsnél, meghagyatván a hadi tengerészeti osztálynak­ alkalmaz­tatásában ; és robelswaldi nemes Baumrucker József, a táborkarnál, ugyanekkor a hadseregi létszám­ba helyeztetvén át, alezredesekké a következő őrnagyok : Teschenbergi nemes Kluger Adolf, a táborkarnál, ezen karban ; v­r­a­n­i­k­i lovag S­c­h­a­r­i­c­h György, az 54. sz. Grueber-gyalog­ezredtől, a 12. sz. német-bánsági ha­tárőr gyalogezredhez ; Teppner Béla, a 60. sz. herczeg Wasa Gusz­­táv-gyalog ezredben; haukensteini Hanke Károly, a 67. sz. lo­vag Schmerling-gyalog-ezrednél; Schauer Leó, a 2. sz. Lipót Főherczeg had­mérnök-ezrednél, ez utóbbi három ezredeiben; őrnagyokká a következő első-osztályú száza­dosok : lovag Bouvard Frigyes, az 54. sz. b. Grueber­­gyalog-ezredben; Bar­tuska Miksa, a 60. sz. herczeg Wasa Gusz­­táv-gyalog-ezredben, mindkettő ezredében; wachtentreui báró Wolff József, a 61. sz. Cesarevitsch Sándor orosz trónörökös-gyalog ezredtől a táborkarhoz; R­oth József, a 67. sz. lovag Schmerling gyalog­ezrednél, az ezredben, s Komadina Milos, a hadmérnöki karnál. Föl­r­uháztatott: Nagy Jókai Farkas Vincze, az első arciér­­testőrség másod őrmestere, alezredesi ranggal adhono­­res, testőri állásában meghagyatván. Nyugdijaztattak: Lovag Berks Lothár czimzetes alezredes, s a pancsovai katonai határ­község polgármestere . Haigl Ferencz első-osztályu százados a 70. sz. b. Nagy-gyalog-ezrednél, s M­e­­­z­e­r Ferencz első-osztályú százados az 57. sz. Frigyes­ Ferencz mecklenburg-schwerini nagyher­czeg-gyalog ezrednél, mindketten őrnagyi ranggal ad honores. TÁRCZA. Napi Ujdonságok.­­ Zsófia herczegnő egészségi állapotáról az utolsó bulletin f. hó 12 én adatott ki Münchenben, s en­nek örvendetes tartalma, hogy a lélekzési nehézségek és a láz csekélyebb, a beteg átalános állapota meg­nyugtató. — M­a­­­­­á­t­h György udv. főkanczellár a magyar írók segélyegylete számára 200 forintot küldött alapít­ványképen. (P. N.)­­ Bécsből írják : Gr. Mensdorff fényes első estélyén (12 kén) mintegy 400 vendég volt jelen , köz­tük minden minister, követ és sok tábornok. Lajos Vic­tor főherczeg ő cs. fensége szintén megjelent.­­ A bécsi 1866-ki kiállításhoz. Pótlé­kul a „Wiener Zig“ ban m. é. nov. 3-kán közzétett pro­gramaihoz meg kell e lap után említenünk, hogy a mezőgazdászati kiállítás részére kitűzött államdijakhoz még két további aranyérem engedélyeztetik: 1. A legtökéletesebb, illetőleg legérdekesb erdész­­terményi kiállítmányra. 2. A kiállított tárgyak által bebizonyított legje­lentékenyebb termelésre, az erdészeti termények feldol­gozása mezején, egy magasb haszonsiker kimutatá­sával.­­ Az Aradon tervezett nyilvános reáliskola ügyében kinevezett bizottság január 12 -én tartó ülé­sét. Az elnök mindenekelőtt Aczél Péter alapító-levelét mutatá be 1000 ftról. Ez alapító-levél Párisból intézte­­tett a bizottsághoz. Az összes vagyon eddig 2242 ft 62 kr. Az alapítványi oklevelek s egyéb, a vagyon álladé­­kát képezők Wallfisch Pál urnak adattak át, melléje ellenőrül Trautler Lajos úr rendeltetvén. A készpénz egyelőre a takarékpénztárba tétetett. Az „Alföld“ öröm­mel tapasztalja, hogy a közönség már is buzgón felka­rolta ez eszmét. — Ő szentsége levele a pécsi püspök ő­nmgához. A „Kalauz“ közli latin szövegét azon levélnek, melyet ő szentsége G­­­r . György pécsi püspök ő nmagához intézett, azon hálafeliratára, melyben péter­ fillérei kül­dése mellett megköszönte a pápai kitüntetést. ■— Gyászhir. Méltóságos és főt. Viber József, fölszentelt haly­i püspök, ő szentsége a pápa trónállója és házi praelatusa, a boldogs. Szűz pécsváradi apátja, a pozsonyi társaskáptalan nagyprépostja s érseki helyet­tes, római nemes polgár, szépmű­v. és hittud. tudor, jan. 15-én Pesten, a sz.-ferencziek kolostorában, hosszabb betegeskedés, s a szentségek ájtatos felvétele után, d. e. 10 órakor, nővére és több rokona, valamint a t. szer­zetes atyák jelenlétében és imái között az Urban jobb­létre szenderült. Született volt 1795. jul. 29-én, áldozárrá lett 1818. aug. 24-én. Élt tovább mint 70 évig. Isten adjon lelké­nek örök nyugalmat! ” Hugo Károly Pestre érkezett. Mint mondják, itt valami újabb művének kiadását tervezné. A nemz.­színház úgy a költő, mint múzsája iránti kötelességet teljesítene, ha közelebb egypár sikerrel adott darabját színre hozná. Az „Egy magyar király“, „Báró és ban­kár“ szerzője megérdemli ezt, s a beteg költő anyagi helyzetében a tantréme most kétszeres jótétemény. —a— A magyarországi ra­­j e g­y­­­e t 1865. évi november 28-tól dec. 28-ig összesen 77 olaj­­festvényt s egy kőrajzot állított ki saját szállásán, Li­pótváros, felső-dunasor, 8-dik szám alatt. Ezek közül a hozzánk beküldött műlajstrom szerint készült : Budán............................. 1 B-Csabán........................ 1 Pesten.............................9 külföldön . . . . . . 67 összesen : 78 darab. Az egylet által örök áron megvetettek követ­kezők : 1) Vak Béla, magyar király Árva várában fogva, Frankel Gyulától Párisban. 2) Női tanulmányfő, Gross Bélától Pesten. 3) Gyümölcsök Barabás Ilonától Pesten. 4) Az anyának nyújtandó bokréta, N­i­e­u­m­a­n­n­­t­ó­l Münchenben. 5) „Az örömest látott vendég“ Naumann Ká­­rolytól Münchenben. 6) „Pásztorok a pusztán eső után“ W­o­l­f­r­a­m Józseftől Bécsben. 7) „Falusi jelenet“ W­é­b­e­r Heriktől Pesten. Ki­sorsolásra régebben megvásároltatott tiz darab. A mű­­­kiállítás megtekintését mindenkinek ajánljuk, annál is inkább, minthogy a belépti dij nam-tagok részére csakis 18 krajczár. — A magyar jogi. hetilap 2-ik számában olvassuk : „Az ügyvédi egylet alapszabályainak tervezésére kiküldött albizottmánynak f. hó 6-án tartott ülésében Sárkány József ur által kidolgozott alapszabályok felolvastattak, s azoknak kinyomatása elrendeltetett. Január 13-án egy nagyobb tanácskozmány lett egybe­­hiva az alapszabályok megállapítására, melyhez Hor­váth Boldizsár, Tóth Lörincz s több jeles jogtudósok, kik ez iigy iránt meleg részvéttel viseltetnek, a megje­lenésre felkérettek. Kik az alapszabályok jeles munkálatát olvasták, egyhangúan oda nyilatkoznak, hogy abban a kitűzött egyleti czél, t. i. az ügyédi kar társadalmi állásának és tekintélyének emelése, a hazai jogtudomány gyarapí­tása , a hazai jogélet fejlesztése és javítása, végre az egyleti segélyezés eszméje, igen helyes öszhangzatos és kivihető irányban terveztetik megoldatni.“ — Nemzeti színházi műsorozat. január 16 tól 27-ig. Jan. 16. „Ernani“ opera. 17. „Herodes“ ered. trag., 2 szer. 18. „Fidelio“ opera. 19. „Brankovics György“ dráma. 20. „Bánk bán“ opera. 21. „Párisi sze­gények“ dráma. — Jövő heti előkészületre kijelöltetnek : Jan. 22. „Castor és Pollux“ vígjáték; új betanulással elő­ször. 23. „Kunok“. 24. „Edda“ német dráma; 1-ször. 25. „Lammermoori Lucia“ opera. 26. „Tündér­ujjak“ vígj. 27. „Hugenották“ opera­—a— Kaiser Ernstné asszony, a nemzeti színház volt drámai énekesnője, mint értesülünk, Győrben ven­dégszereplését Rechával „A zsidónő“ből nagy tetszés közt befejezte. Az ottani közönség óhajtását fejezte ki e vendégszereplés folytatása iránt. Ha— Meyerb­eer özvegye, bécsi lapok közlése szerint, a jövő hóban Bécsbe érkezik, hogy az „Afrikai nő“nek főpróbáin, valamint az első előadáson személye­sen jelen lehessen. Minthogy épen e dalműről van szó, megírhatjuk, hogy a nemzeti színházban is nagyon szor­galmasan dolgoznak e mst kiállításán; a gépek s díszítmé­nyek nemsokára elkészülnek, sőt a géphajóval tegnapelőtt a színpadon már az első kisérleti próba megtörtént. Az énekpróbák is nagy buzgalommal folynak. (Színházi refe­rensünk úgy van ez operával mint voltak a tengeri kígyó­val, mely mindig fel felbukkant a lapokban, de a tenger­ben hiába lesték.) —a— Grün hegedűművész hazánkfia, weimari udvari hangversenymester, mint olvassuk, a legközelebbi napokban a prágai színházban fog hangversenyezni. —a—Károly porosz herczeg palotájában Ber­linben a farsang alatt színi előadások lesznek. — a— O f f e n b a c h productivitása az operettek szerzésében valóban bámulatot gerjesztő. Azonkívül, hogy a párisi Varieté-színházat, valamint a német színházakat szerzeményeivel dúsan ellátja, most még két, három­fölvo­násos dalművet fog befejezni, az egyiket az opera comique, a másikat pedig a Palais Royal számára. Ma­n Rossini a Sylvester - estén nála ren­dezett estély alkalmával egy új énekdarabot is adatott elő, mely saját szerzeménye és meglepő szépnek mondatik.­­ A Dunavízállás Orsovánál jelenleg oly alanti hogy a dunagőzhajózási t. igazgatósága sziklarepeszté­­seket eszközöltetett. A Száva alanti vízállása miatt a gabnának hajóni elszállítása az alvidékekre akadályoz­va van.­­ Az akadémia palotája művészi feldiszitésének ügye, melyet a „P. Hetilap“ ban K. Eötvös pendített meg, eddig — mint ugyanazon lap följegyzi — Szege­den talált legtöbb viszhangra. Ugyanis az ottani kath. gymnasium kegyesrendi tanárai körében a t. Csaplár Benedek által megindított gyűjtés 7 aranyat és 30 ftot eredményezett. A buzgólkodás ez irányban foly.­­ A jég tegnap Dunánkon megállt, de csak szakadékos és átjáratra veszélyes szilárdsággal. Estve felé langy idő következvén be, csakhamar nagy rések mutatkoztak, és a jégtáblák, kivált a folyam közepén szétmállottak. —a— A bécsi „Fremdenblatt“ után közöljük a következő ismertetést a bécsi újonnan keletkezett 6-dik színházról: Harmónia-színház. E hó 11-én este a kivi­­lágítási próba volt. Erre nagyszámú közönség jelent meg, s egyúttal a színházat is megtekintette, mely a Rossauban a legnagyobb csendben mintegy a földből nőtt ki. A színházi épülethez kocsin való odajutás egy kissé nehéz, előbb meg kell azt kerülni. Az egész szín­ház 70 nap alatt építtetett föl, és a belső berendezés már legnagyobb részben kész. Az épület, mely egy eme­letből áll, téglákból készült. A lépcsőkhözi följárat szé­les és kényelmes. A lépcsők egyáltalában igen kényel­mesek, és olyformán van intézkedve, hogy a színház kevés perez alatt kiüríttethetik, minthogy a főépületből 5 kijárat van. A ház belső díszítése nagyon eredeti, de mindamellett izlésteljes. A fennálló színházak szokásos berendezésétől tökéletesen különbözik. A telepnek koczka táblái sok színűek, és egy japáni virágtartó tar­kaságára emlékeztet. Hasonlóképen vannak kifestve a páholyok. A telepről 5 gazdagon megaranyozott lég­­szesz-csillár függ le, melyek körülbelől 120 lángra ágaz­nak. Annak daczára, hogy ez alkalommal csak felvilá­­gítás volt, a kis színház barátságos belső tere mégis fénytengerben látszott úszni. Ezeken kívül a páho­lyoknál szintén vannak alkalmazva légszesz-kargyer­­tyatartók, a legújabb szerkezet szerint; a belső berende­zés egyrészt amerikai, másrészt pedig berlini színpadok mintájára történt. A szinterem 380 zártszéket, 400 álló­helyet és 10 páholyt foglal magában- Az ülések nád fonatból vannak készítve, minden ülés széles, a sorok közti hézag pedig oly nagy, hogy a legszélesebb crinolinnal öltözött hölgyek minden fáradság nélkül üléseikhez juthatnak. A karzaton van háromszáz erkély szék, 300 zártszék, 50 állóhely, az udvari, idegenek és még tíz zárt páholy; a színház falai vörösbarna sző­nyegekkel vannak bevonva, aranyozott mezőkkel, me­lyekbe festvények alkalmazvák, a páholyok és zárt­székek zöld bársonynyal vannak behúzva, a páholyok támlái oly szélesek, hogy látcsöveket és egyéb tárgya­kat kényelmesen letehetni a­nélkül, hogy azok lee­sésétől tartani kellene. Egy második karzat hiányzik. Az első karzat felett egy egész sor ablak van alkal­mazva, melyeket elegáns függönyök fednek el. Ha ezek eltávolíttatnak, akkor a napvilág hat be. Ezen előké­szület azon szándékból történt, hogy nyári színháznak NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A kiegyenlítés gazdászati föltéte­leiről elmélkedik utolsó számában a „Debatte,“ következő végtételeiben foglalván össze czikkének ér­velését: „Gazdászati egység azelőtt Austriában egyálta­lában nem létezett, s jelenleg legalább az országos tör­vényhozás terén nem létezik. Austria gazdászati fejlé­sének alacsony álláspontja, lassúsága, gazdászati s po­litikai gyöngesége innen magyarázható meg. Történelme s helyzeténél fogva Magyarország volt Austriának leg­­elszigeteltebb tagja, ezért legtöbbet is szenvedett az elszigeteltség hátrányai miatt. Csak azáltal, hogy az egység a monarchia gazdászati életének főelvévé emel­tetik s ezen egység a lehetőségig keresztülvitetik, lehet a birodalom összeségének, valamint összes részeinek gazdászati haladását biztosítani.“ A „Magyar Világ“ a közös ügyek kér­désére mint nyílt kérdésre, nyílt sebre mutat nem­csak a birodalom, hanem hazánk testén is, melynek gyógyításával mindenekelőtt foglalkozni kell. „Garan­ciák kellenek, ezeket pedig csak a közös ügyek kérdé­sének oly megoldásában találhatjuk, mely nemcsak a birodalom életérdekeit, hanem a szövetséges népek jog­szerű alkotmányos vágyait is kielégíti. Jogunk, jó tör­vényünk van elég, úgymond , a­minek hiányában siü­­lödünk, ez a hatalom. Hatalomra kell szert tennünk, hogy ezentúl jogainkat sértetlenül bírjuk megtartani; erre­ pedig csak egy mód van : a közös ügyek kérdésé­nek oly nemű megoldása, mely a birodalom népeit hű szövetségeseinkké teszi.“ Ezért nem kell a törvények tényleges helyreállításának követeléséhez ragaszkodni, hanem az akadályok elhárítását siettetni. — A „M. V.“ senki iránt sem bizalmatlankodik , azonban úgy hiszi, hogy a sietés csak használhat. A „Pesti Hírnök“ a conservatív párt­nak indokait, miknélfogva a parlamenti kormányt s a ministérium helyreállítását ellenzi, következőkben adja elő: „A bécsi centralisták a 48-diki magyar ministe­rium ellen azért küzdenek, mivel nem akarják, hogy egy kikerekített ministerium foglalatjában Magyaror­szág ismét birtokába jusson azon autonómiának s el­különzött kormányzásnak, melyet hazánk a pragmatica sanctió értelmében 1847-ig élvezett; — s a birodalmi közös ügyek fogalmát csakis azért nehéz tisztába hozni, mert annak határozatlansága és elasticitása a bécsi centralistáknak kedves alkalmat nyújt, autonómiánk leglényegesb részét elvitathatni tőlünk. — Nem igy a conservatív párt. A martiusi törvényhozás, midőn a ma­gyar ministériumot alkotó, Magyarország számára egy hajszálnyival sem szándékozott többet venni igénybe azon automiából, mely azelőtt hazánkat illeté. A tör­vényhozás hibája csak az volt, hogy a rögtönzésben meg nem fontolta, miszerint az új rendszabály a király praerogativáit támadta meg, a korona és nemzet jogai közt az egyensúlyt megingatta, s a pragmatica sanctió által létesült kapcsok közt a központi kormányozhatást nehezíté, a­nélkül, hogy akár az ősi nemzeti institutiók­­ban rejlő garantiákat biztosította, akár a központi ha­talom körül új garantiákat szerzett volna. A magyar conservativ párt azonban szintén nem kisebb mértékét az önállásnak s önkormányzatnak követeli hazánk szá­mára vissza, mint a­melyről a törvényhozás disponált, midőn ministériumot állított fel. Három évszázad gya­korlata bebizonyította, hogy az autonómia azon mértéke, melynek 47-ig élvezetében voltunk, a monarchia együtt­­létével s nagyhatalmi állásával semmi ellenkezésben nincsen, s a legnagyobb tévedésnek és szemfény­vesztésnek tartja, mintha az alkotmányosság elve ezen autonómia bármely kis részének feláldozását igé­nyelné. Ha azon jogok, melyeket a magyar alkotmány egy évezreden keresztül a korona számára épen a rend és közszabadság érdekében megőrzött, — ezentúl is tiszteltetnek, — akkor semmi akadály sincs, hogy a lajthántúli örökös tartományok az alkotmányosság ugyanazon mértékének örvendhessenek, melynek ha­zánk 47-ig birtokában volt, s melyért azt az összes al­kotmányos szárazföldi államok méltán irigyelheték. Ha pedig Lajthán túl csak azon állapotot tartanák al­kotmányosságnak, melyben Magyarország autonómiája legfontosb­ágaira azoknak adatnék eldöntő befolyás, kiknek eddig azokhoz semmi köze nem volt, — akkor ne csodálkozzanak a centralisták, ha egy párt sem ta­lálkozik e honban, mely ilyforma alkotmányosság létre­hozására segédkezet nyújtani kész lenne. S a valódi birodalmi közös ügyek nem lehetnek oly természetűek, s nem is szabad úgy definiáltatniok, hogy akár a ko­ronának fentartott, s a pragmatica sanctió biztosítására kétszeresen fontos jogokat, akár pedig Magyarország eddigi törvényes, s Lajthán túl is mértékül szolgálható autonómiáját alterálják. Egy szóval, a magyar conser­vatív párt Magyarország számára a ministeri rendszer alkalmazását nem az autonómia csökkentése, hanem annak nagyobb biztonsága, és sok egyéb fontos politi­kai indokok tekintetéből ellenzi.“ A „G­e­n. C­o­r­r.“ az a­u­s­t­r­i­a­i s­aj­t­ó á­l­la­pot­á­t illetőleg következő czáfoló czikket hoz: „A „Bresl. Zig“ m. hó 9-ki számában egy levelet hoz Bécsből, mely feladatul tüze ki magának, Aus­tria belviszonyait s nevezetesen az austriai sajtó szomorú helyzetét megvilágítani, s mely a következő tételekben culminál: hogy az egész Bach-féle büntető törvényhozás még folyvást érintetlenül fenáll, hogy min­den sajtóvétség meggyalázó büntetésekkel büntettetik, hogy bilincsekbe vert journalisták közönséges bűnösökkel egy czellába helyeztetnek, s hogy ezen határozmá­­nyok csak három év óta léptettek tényleg életbe, míg azelőtt minden intések által közigazgatási úton idéz­tetett el. „Ha az állapotok csekély ismeretét vagy rész­­akaratot tanúsító elferdítés, mely ezen czikkben vissza­tükröződik, a lerakódásra egy belföldi lapot talált volna, teljes közönynyel mennénk el a fölött, erősen meggyőződve, hogy ezen termény belföldi olvasóink jobb tudomásában elégséges helyreigazítást találand. „De minthogy a levelező, ki a calumilare audac­­ter-t jelszóul látszott választani, külföldi laphoz for­dult, kötelezve érezzük magunkat, állításait helyreiga­zítani, hogy nem ugyan őt, a mit mi ép oly hasztalan mint méltatlan fáradságnak tekintettünk volna, hanem azokat értesítsük helyesebben, kiket állításainak merész­sége talán mégis tévútra vezethetne. „Nem az 1852. máj. 27 én azon időben, midőn báró Bach a belügyministeriumot vezette, kibocsátott sajtórend, hanem a birodalmi tanács mindkét házának beleegyezésével 1862. dec. 17-én legf. szentesített sajtó­­törvény van jelenleg hatályban; s másra bízzuk, a meg­felelő bélyeget feltalálni azon állításra, „hogy Bach egész büntetőtörvényhozása még ma is érintetlenül fenáll.“ ,,Az 1864. nov. 7-ki és dec. 3-ai legm. határozat által Ő Felsége elrendelé, miszerint mindazok, kik po­litikai indokokból eredő bűnök és vétségek miatt el-

Next