Sürgöny, 1866. január (6. évfolyam, 1-24. szám)

1866-01-14 / 10. szám

10. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám. Kiadó­hivatal: Pesten, (barátok tere 7-dik szám.) Eéziratok fieib küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak el._________.. ". . SÜRGÖNY. Magán­hir­detések­:: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alte­­nában Hansen értéin és Vogler ; Hamburgban Tttrk­h­elm Jakab ; Lipcsében Kug­litr M. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre .......................20 fit. Egész évre....................18 írt — Félévre...........................­ 10 — Félévre ...... 9 — Negyedévre........................... 5 „ Negyedévre­­ . . . 4 „ 50 Fest. Vasárnap, január 14. 1866. 11 fr HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. kir. Apostoli Felsége m. évi dec. 29-től kelt legfelsőbb határozatával Reinisch Ágostont, a nagyági cs. kir. s bánya társulati arany-bánya keze­lőjét, ezen bánya körüli érdemeinek elismeréséül, díj­mentesen bánya-tanácsosi czimmel s ranggal legkegyel­mesebben fölruházni méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége m.évi dec. 20-tól kelt legfelsőbb határozatával, Petrovich Lázárt, az orsovai fő­vám­hivatal hivatali igazgatóját díjmentesen császári tanácsosi czímmel legkegyelmesebben fölru­házni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Magyar V­i­l­á­g“ figyelmezteti az erdélyie­ket, hogy oly követeket válaszszanak, kik a méltányos kiegyenlítés barátai, nem a minden ároni kiegyenlítés­nek, hanem azon kiegyenlítésnek, mely Magyarország­nak megadja azt, a­mi Magyarországé, s a birodalom­nak azt, a­mi a birodalomé. A „M. Világ“ azt hiszi, miszerint a Felség az uniót már elismerte elvben és tényleg is, midőn az erdélyi képviselőknek a magyar országgyűlésen megjelenését az 1848-as törvény értel­mében elrendelte. Itt már tehát csupán a végleges elin­tézés hiányzik. Hogy e hiány is kipótoltassék, azt elő­mozdítani, siettetni az országgyűléstől függ leginkább. Első és legfőbb feltétel itt ugyanis a kiegyezés létesí­tése. És az a kérdés: mit várhatni-e részben az ország­gyűléstől ? Minden attól függ, hogy többségét képezzék a jelen országgyűlésnek azon férfiak, kik a mily szi­lárdak a nemzet törvényes jogainak megóvásában, és oly­eszélyesek ezt akként eszközölni, hogy Magyar­­ország jogainak biztosítása egyszersmind a birodalom nagyhatalmi állásának, s alkotmányos létének is biz­tosítása legyen. Ez országgyűléshez most új elemek lesznek csatlakozandók. Most tehát egy másik fontos kérdés az : minek lesznek ezen új elemek ? A kiegye­zésnek, melytől a jobb jövőt várjuk, barátai-e vagy el­lenei ? Bátran mondhatjuk: nem az ma a hazának ba­rátja, ki a kiegyezésnek ellensége ; sőt épen e hazának ellenei azok, kiktől a kiegyezés sikerét féltenünk kell, kik annak meghiúsulásán örvendenének. " A politikai pártok közti kiegyezés szüksége uralkodik Austriában a szellemeken. Minden ünnepélyes alkalommal , nyilvános gyülekezetekben, röpiratok­ és hírlapokban, mindenütt a népek kiengesz­­telődésének szava emelkedik. A „Fremdenbl.“ gr. Dessewffy sírjáról intéz apostrophét a magyar pártok­hoz s inti azokat, miszerint ezen ünnepélyes s fájdal­mas pillanatban ne feledjék azt, mivel tartoznak a sze­retett halott emlékének s a nemzet javának, melyért gr. Dessewffy élt és hatott. „Vajda gróf Széchenyi Ist­ván ezen nemes kor­ s elvtársa sírjánál ismét feltá­madna azon komoly s higgadt megfontolás szelleme, melynek hatása egyedül képes a magyar népet s az öszbirodalmat kifogyhatlan életerővel megajándékozni.“ Azon szomorú tudatnak, hogy egy nemzet is halandó, azon pillanatban, midőn a magyar állammű­vészetnek ismét egy veteránja lép sírba, újból meg kell a ke­délyekben erősödnie, s az ifjú nemzedék bizonyosan késztetve fogja magát érezni, az állami továbbfejlesztés s a megkezdett történelmi kiegyenlítés művéhez azon komolysággal s azon élénk buzgalommal hozzáfogni, melyet az megkíván. „Hasztalan is volna, kiált föl a „Fremdenbl.“, a sors hangosan intő szava elől magun­kat elzárnunk s a memento móri­val könnyelmű elbiza­kodottságban daczolva, a történelem szellemét kihív­nunk, mely ép oly gyorsan öl nemzeteket, mint mily hamar képes uj életre kelteni.“ — Hasonló felhívást in­téz az „O­s­t - D­e­u­t­s­c­h­e Post“ a magyarokhoz. Deáknak új­évnapi szavaihoz, hogy azon áldozatok, melyeket Magyarország a monarchiának hoz, csak Ma­gyarország függetlenségének fentartása mellett enged­hetők meg, fűzvén eszmemenetét, arra emlékeztet, mi­szerint nagy ideje, a kétértelmű szavakkal, ezen köl­csönös bűvósdi játékból kilépni s az őszállami feladat pontos meghatározása által a dolgok aggasztó elhur­­czolását épen úgy mint a méltatlan ide­­s­tova árulkodást eleve elkerülni. A börtön ügy reformja ügyében a „Gén. Cor­r.“ következő czikket hoz : „Az 1865. oct. 16-ki legm. határozat, melynek folytán a fenyitő-intézetek vezetése az államministerium hatásköréből az igazságügyministeriuméba vitetett át, a nyilvános lapoknak ismételve alkalmat adott arra, hogy azon reformokra utaljanak, melyeknek börtön ügyünkben életbe kell lépniök. Mi felfogjuk a részvétet, mely abban egy oly fontos tárgy iránt nyilatkozik s még magát a nyilvánuló nyugtalanságot is tiszteljük, mely az elsőben teljes igazoltatását találja; azonban a kormány számára is igénybe hisszük vehetni azon bi­zalmat, miszerint ez utolsó lesz, mely magát azon belá­tás elől elvonja, hogy a fenyítő­intézeteknek reformra van szükségük, hogy annak az idő szellemében kell eszközöltetnie, s e mellett az igazság parancsának a humanitáséval öszhangzásba kell hozatnia. De ha a „Presse“ arra utal, miszerint a börtönügy reformja az anyagi fenyítő törvény által van föltételezve, úgy ezzel oly gondolatot fejezett ki, mely olvasóinak legtávolibb köreiben is teljes figyelembevételt érdemel. Ha a fe­nyitő intézetek oly helyek, melyekben a törvények által kiszabott s a törvényszékek által megítélt büntetések kiállandók, úgy magától értetik, hogy a büntetéseknek, az azoknak alapul szolgáló elvnek s az abból levont fokozatoknak előbb az anyagi fenyitótörvényekben kell megállapítva lenniök, mielőtt azon kérdéshez jutunk el, mily módon hajtandók a megítélt büntetések végre. Míg az elmélet a büntetések főczélját az elvesztésben látta, s a büntetéseket csupán a testi szenvedések na­gyobb vagy kisebb mértéke által tudta fokozni, melye­ket az elitéltekre halmozott, addig a fenyító­intézetekre hárult azon mindenesetre erős, de nem nehezen meg­oldható feladat: ezen szenvedéseket tettleg is életbe­léptetni. De mihelyt a törvényhozó a büntetésnél, a meg­sértett jogállapotérti lakoltatáson kívül, azon további czért is: a polgári társalom munkakerülő ellenségét munkás, önmaga s a társadalomra nézve hasznos taggá átalakitni, szeme előtt tartja, a büntetések minőségi le­fokozásánál a bű­nös cselekvénynek alapul szolgáló rugót is kiváló tekintet alá veszi, s a kitűzött czélra vezető eszközök sorából, a szabadság elvételének fentartása mellett, mindent kiválaszt, a­mi a humanitással ellen­kezik, az eltévedettnek kedélyét elkeseríti, s ennélfogva érzület­ megváltozásának ártalmára van , akkor a bün­tetés végrehajtása is a magasb, de egyszersmind hálásb álláspontra helyeztetik, hogy a törvényhozó által eléje tűzött feladat szerencsés megoldatás elé vitessék. A fenyítő-törvény szerkesztésével megbízott bizottmány feláldozó buzgalommal veti magát alá a munkának, s valószínűleg azon nehézségeket is meg fogja oldani, melyekre a „Presse“ mai számában méltó joggal utal. Csak ha ez neki sikerül s az új fenyitő-törvény hatályba léptetve lesz, léphetnek átható reformok a fenyitő in­tézetekben életbe, míg addig csak azon változtatások történhetnek, melyek a végrehajtás körén belül fe­­küsznek.“ --------------­A „Debatte“ az olasz parlament s mostani olasz ministeriumnak jövőjéről szól. Az utóbbinak bá­torságot kell magának vennie arra, miszerint az ola­szoknak megmondja, hogy végre elérkezett az idő, a kardot letenni s az égő kanóczot eloltani, s hogy a leg­hőbb vérű olaszoknak is be kell látniok, mily nagy be­folyást kell Austria legújabban oly lényegesen megvál­tozott viszonyának Francziaországhoz — Olaszországra gyakorolnia. „Ha a Páris és Bécs közt szőtt szálak nem érintik is közvetlenül Florenczet, mégis csak rövidlátó politika volna, mely abból indulna ki, hogy Florencz­­nek e szálakkal általában nem kell törődnie.“ A mos­tani ministérium soha sem fogja magát tarthatni, vagy egy parlament többségét maga számára megnyer­hetni, míg egyrészt Olaszország nem fog legmerészebb tervei valósulása iránti reményeiről s óhajairól lemon­dani, másrészt a kormány nem lesz azon, hogy az or­szágot a politikai helyzet iránt felvilágosítsa s igy min­den haszontalan rajongásnak elejét vegye. TÁRCZA. Napi újdonságok. — . cs. k. Apóst. Felsége f. hó 12-én délelőtt m­a­­gán-audientiákat adni méltóztatott.­­ Mint Bécsből Írják : Császár Ő Felsége a stá­jer műegyletnél évenkint 20 részvénynyel méltóztatott magát a művészeti ügy előmozdítása részesévé tenni és ezenfelül egyszer mindenkorra száz forintot adományo­zott a nevezett egyletnek. É­f Kunszt kalocsai érsek végrendelete és alirata (az „I. T.“ szerint). 1859-ben kelt végrendelete szerint 600 ft azonnal ri­asztandó a főmegye szűkölködő papjai közt, lelke eny­­h­iletéért mondandó sz. misékre ; a kalocsai szegények közt pedig 300 ft 5 forintonkint. A főszékes­egyházban önmagáért mondandó 24 kis­ misére 1200 ftot alapít­ványozok. A Sz.­István-Társulatnak hagyományozott 2000 frt. Az éjszak-amerikai missiónak 500 ft. A közép-afrikai missiónak 500 ft. A Bonifácz-egyletnek 500 ft. A törökországi magyaroknak 500 ft. A Jézus-gyermekségi társulatnak 500 ft. A váczi süket-néma intézetnek 500 ft. A jeruzsálemi szent sírnál két misét alapítványo­­zott 1200 fttal, egyet a főmegyei papság­ és lóvékért, egyet pedig saját lelkének örök nyugalmáért. A főmegye területén lévő 3 szerzetesház, úgy­mint : a bajai, bácsi és szabadkai kolostorok templomai­ban egyenkint 400 fttal magáért és meghold. szüleiért mondandó szent miséket alapított. Drága hét jáczint kövű­ mellkeresztjét, 47 arany nehézségű aranylánczát s az ezeket összekötő tizenkét gyémántköves kapocsgombot utódainak hagyományozta. Érseki palotája minden bútorait érsek - utódai öröklik. Udvari környezetétől kezdve, minden uradalmi tisztviselőről s az összes cselédségről kegyesen megem­lékezett. A fenmaradt tömeg két részre osztandó ; fele a Kalocsán létesítendő s a. t. Jézus-társasági atyák vezeté­sére bízandó gyermekseminariumra forditandó, fele pe­dig a kalocsai­­. Jézus-társasági atyák s a szegény is­­kolanének intézeteiben egyenlő számban nevelendő gyermekek tartására alapittatik. Itt elsőséggel bírnak a szegényebb szülök, s ezek közt hazai tisztviselők, ér­sek- és főkáptalani uradalmi tisztek stb. gyermekei. — A tett ékesszólóbb a nyelvnél. Egyszerű siriratát végrendeletében igy jegyzé fel:­­ „Hic requiescit in pace Josephus Kunszt Archi- Episcopus Coloc. et Bacs. qui visit annos (75) menses (6) dies (8) sedit annos (13) menses (6) dies (26) depositus die (10) mense (Januario) anno (1866). Oremus pro ipso ut quanto citius e pulvere resuscitet eum Excels»» super Gentes Dominus!“ — Tegnap délelőtti 9 */2 órakor a boldogult kalo­csai érsek, Kunszt József ő excellentiájáért a szent­­ferencziek templomában gyászisteni­ tisztelet tartatott. A gyászmisét főt. Lonovics József érsek­i excja végzé. Az országgyűlés folytán fővárosunkban időző egyházi főméltóságok, a főrendi tábla, a magyar kirá­lyi kúria s a Szent­ István-Társulat nagy számmal meg­jelent tagjain kívü­l a részvevőknek még igen nagy so­kasága volt jelen e gyászisteni­ tiszteleten. — A „Pr. Z.“ gróf Dessewffy Emil temetésé­ről következő jelentést hoz: F. hó 11-kén délután három óránál sokkal előbb számos résztvevő sietett a szentegyházba és kápolnába, hol a koporsó állt, melyre az elhunyt neve és állása arany betűkkel volt írva, közlik­e pedig égő gyertyák álltak. Három órakor annyira megtelt a templom, hogy alig volt lehetséges mozdulni, ugyanakkor megkezdődött a beszentelés, miután a koporsó a kápolnából a tem­plomba vitetett és nem messze a főoltártól fölállítta­­tott. A koporsót 11 megyei hajdú díszruhában vette körül, a négy első — feketével bevont padon a főoltár előtt közvetlen a gyászoló család és a rokonok ültek, míg a többi zsúfoltan álló közönség minden osztály kép­viselőiből — állva maradt; a nemesség és katonaság, a hatóságok, egyház és iskola, tudomány s művészet, ke­reskedelem és ipar e gyászü­nnepélynél nagy számmal volt képviselve. Pestről már délelőtt a gyorsvonattal kitűnő személyiségek érkeztek meg: a magyar acadé­mia, az első magyar biztosító társulat, a képviselő-­s felsőház küldöttei, míg a magyar földhitelintézet igaz­gatósága testületileg vett részt a gyászünnepen. A­mi kü­lönösen Pozsonyt illeti, az ünnepélyben részt vettek : az ottani megyei hivatalnokok, a cs. k. hatóságok képvise­lői, a város tanácsa, a takarékpénztár bizottmánya, a jog­­akadémia, a kath. gymnasium és a főreáltanoda tanárai s növendékei. A beszentelési tény végével, mely Heiler apát által hajtatott végre, az itteni dalárda Bognártól egy gyászdalt énekelt. Erre a koporsó ismét a halotti kápolnába vitetett, honnan esti hat órakor a pályaudvar­ba szállíttatott, hogy Szabolcs megyében a sz. mihályi családi sírboltba helyeztessék el. — A „Wiener Zig“ jelenti, hogy gr.O’Sullivan Alfonz Albert Henrik ő exója, rendkívüli belga követ a bécsi cs. kir. udvarnál. — Bécsben, jan. 11-kén meg­halt.­­ A „P. Lt “ írja: F. h­ó 11 én tette a pesti curat­­elerus tiszteletét Rottenbiller főpolgármester úrnál, hogy Ő Felsége általi kitüntetéséhez, érdemrendbeli feldíszí­téséhez szerencsekivonatát kifejezze. Az üdvözlő szó­noklatot főtiszt, Sujánszky Antal prépost tartá, ki­emelve a főpolgármester úr érdemei sorában különösen azt, melyet a ferenczvárosi új plébániatemplom építése körül tanúsított.­­ Ugyan­ e lap jelenti, hogy egy részvénytársa­ság van alakulóban, mely „első magyar légszesz-elkészi­­tési társaság“ nevet viselend ; székhelyét Pesten tartand­­ja, s­­igyekezetét főkép oda forditandja, hogy e czélszerű világítást Magyarország minden városára kiterjessze.­­ Az irói segélyegylet javára tegnapelőtt meg­tartott bál iránt a részvét csekélyebb volt mint vártuk. A megjelent közönség egyébiránt, bárha nem nagy szá­mú, kitű­nőleg díszes volt. Az utolsó perczben még azon takarékosság jön életbeléptetve, hogy a kis terem, melyre a jelenvoltak kisebb számánál fogva szükség nem vola, visszakebeleztetett a bérlő jogaiba és bezáratott. A háziasszony tisztét Pejacsevics Prandau grófnő szíveskedett elvállalni. Szünóra alatt az aszódi czigá­nyok zenéje mellett vacsorához ü­lt az irói kör a bécsi Concordiától megjelent vendége gr. Wickenburg tiszte­letére s megindult az áldomások sora a testvériségre, a Concordiára, a tisztelt kiküldöttre, a ki szép férfias alakjával is kitűnt; a humorral vegyes pohárköszöntők mondói és hősei: Jókai, gr. Wickenburg, Ludassi, Szász Károly, Tóth Kálmán, Királyi Pál, Besze János, Roth­­feld, Spiegel, s többen valának. Örvendünk, hogy most már nagyban és a siker biztos­ reményével ismétlődött azon testvéresülési jelenet, mely pár év előtt Bécsben a Józsefváros egy szállodájában szintén magyar és bécsi journalisták közt megkisérltetett s mely akkorában itt­hon sok méltatlan oppositióra talált, olyanok részéről is, a kik most azon, akkor csak csirájában lévő eszmét copizálták. Örvendünk, mondjuk még egyszer — hogy az akkori kis magocska, melyet a satyra szele elszórni próbált, jelenben mint terebélyes fa büszkén emelte fel koronáját, s életrevalóságát igazolta. Legyen ez ta­nulság, hogy elhirtelenkedve soha sem kell ítélnünk és pláne­t­e­­­­­t é­l­n­ü­n­k.­­ Klagenfurtból egy levelet kaptunk B. L. beteg honfitársunktól. A levél eleje igy szól: 16 évi hosszas és kínos kutatásomnak ma éjjel végre is jutalmát nyertem. Mert ime ráakadtam az Á­r­p­á­d szó jelentőségére a Calmet szótárában, mely ekként deríti azt fel: „ A­r­p­h­a­d (4. reg. 34.) lumen redemtionis lumen et P­a­d­a, redimere, accumbens, vei cubile instruens ex Raphad. Arphaxad filius Sem. Sanaus ex rapha remit­­tens, ex hebraei evertens et Dad, mamilla, sed nominis non hebraei alibi radix puerenda stb.“ így foly a levél­hez csatolt nagy munkálat is, melyre nézve figyelmet kér. Lapunkban ily nyelvészeti kutatásnak nem nyithat­ván tért, az akadémia nyelvtudományi vagy archaeolo­­giai füzeteinek számára szívesen átszolgáltatjuk.­­ Imrik József 1865. december hóban előfize­tést hirdetett egy uj forinttal ilyeziett munkára: „A Pragmatica Sanctio és az 1848-iki törvények keletkezésének hiteles törté­nete, — mellékletül az 1866-diki országgyűlési kép-­ viselők teljes névsora, — országgyűlési lakásukkal együtt. S miután jelen munkája folyó 1886-iki január hó végével sajtó alól kikerülend, kéri tisztelettel a t. ez. vidéki gyűjtő urakat, miszerint az előfizetési iveket — a nyomatás tájékoztatása végett—jelen 1866-iki ja­nuár hó 20 ikig Pestre, Dorottya utcza 14. sz. a. Khór és Wein urak nyomdájába beküldeni szíveskedjenek. Jelen 1866-iki január hó 20 ikig előfizetést egy uj forinttal még folyvást elfogad Khór és Wein urak nyomdájában Pesten, Lloyd-épü­letben Dorottya­utcza 14. sz. a , s korszerű vállalatára nézve a t. ez. kö­zönség kegyes pártfogásáért esedezik.­­ Uj röpirat. Heckenast Gusztáv könyvkiadó hivatalából most került ki: „Magyar önkormány­­zat és birodalmi egység.“ Ára­­­ft. A könyv czélja: eszmékkel járulni a kiegyenlítés nagy művéhez; tárgya: elmélkedés azon nagy kérdések felett, melyek a mostani országgyűlésnek osztályrészül jutottak, s melyek szerző szerint: „Mikép lehessen a nemz. függetlenség hűt megőrzésével az eddiginél még olcsóbb önkormányzatot akkép továbbfejleszteni, és örök időkre biztosítani, hogy mindkettőnek a Lajthán túl lakó testvérekkeli közössége mellett, a birodalom nagy­hatalmi állása is szikla-szilárd alapra fektettessék, és az államháztartás az eddigieknél kisebb áldozatokat kö­vetelni kényteleníttessék.“ — R­h­é­d­e­y Lajos gróf, f. hó 6-án szent-deme­­teri jószágáról Szebenbe utazván, 3 farkas által lett megtámadva. Kettőt puskával terített le, a harmadikat fejszéjével ütötte agyon. ” Egy itteni czipésznek, Sinka Ernőnek 12 éves leánya eltűnt, valószinüleg abbéli félelmében kerülve a szülei házat, hogy valami csekély pénzveszteség miatt dorgálást kap. Az elveszett leány szőke, koczkás szok­nyát visel zöld zubbonykával. Ki róla értesítést adhat, forduljon a megszomorodott szülőkhez. molnár-utcza, 38. sz. a. : Művészeti és sz­inházi h­i­r­e­k. Balázs­­né Bognár Vilma assz. közelebb Erkel „Bánk bán“ ope­rájában a királyné szerepét fogja énekelni s ez alka­lomra a szerző egy külön dallamot is irt a művésznő számára, mely tiszteletben eddig csak Lagrange és Hollósy Lané művésznőket részesité. — a— A bécsi legfelsőbb színházi vezetőség A­n­­schütz temetkezési költségeit egészen fedezte. Ma— Berlinben az a szokás most, hogy oly dal­műveknél, melyek az udvari színházat nagyon megtöl­tik, a bemenni vágyók már éjjel körülállják a pénztárt, hogy annál bizonyosabban bejussanak. Legközelebb, Sylvester estén 100 an várták meg a másnapi pénztár­megnyitást, hogy Lucca asszonyt és Wachtelt a „Zsidónő“-ben hallhassák. Ha— Stoikoff­k­­a, a párisi nagy­­­opera egyik legkedvesebb tánczosnője, a napokban szeren­csétlenség áldozata lett. Az „Yvetoti király“ legutóbbi próbájánál elesett ás karját kitörte- Országgyűlési tudósítások. Az alsóház nyolczadik nyilvános ülése jan. 13 án d. e. 10 órakor. A múlt ülés határozata folytán a rövidebben szer­kesztett tegnapelőtti és tegnapi ülések jegyzőkönyvei fölolvastatván, a kérvény­bizottmány megvá­lasztott tagjainak névsora olvastatott föl, mely a kö­vetkező: Ghyczy, Tisza, Szentkirályi, Bónis, Gorove, Kubicza, Tolna­y, Geduly, Ivánka, Miletics, Trefort, Vécsey, Zsedényi, Pap Zsigmond, S­á­r­k­ö­z­y. Olvastatnak a felső-visói kerület választási okira­tai. Ezek közt azon okmány, mely a főispán által a vá­lasztásnál előfordult verekedés megvizsgálására kikül­dött egyének jelentését tartalmazza, a hosszas és élénk közbenső vitára adott alkalmat. Ugyanis egyik rész a főispán által elrendelt vizsgálatban törvénytelen beavatkozást látott a választás szabadságába, — a másik rész pedig a Klauzál által felolvasott okiratban előforduló „verekedés“ kifejezés által támogatva , úgy vélekedik, hogy a főispán kötelességét teljesítette, mi­dőn bűnvádi vizsgálatot rendelt. Hosszas vita után, melyben Patay, Szentkirályi, Klauzál, Vlad, Zsedényi, Tisza, Somsich, Bónis, Ürményi, Böszörményi, Tisza Lajos , Ivánka , Ráday , Madarász , Nyáry , Szász Károly vettek részt, határozatkép kimondatott, hogy a ház a hatóságoknak a választásokba avatkozását — bűnvádi eseteket kivéve — jogosulatlannak tartja. Bónis az osztály véleményét kéri fölolvastatni, melyet az elnök felhívására, a ház nagy többséggel el­fogadott. A vizsgálat elhatároztatván, nagy zaj közt Vl­a­d, U­j­f­a­l­u­s­y, D­á­n­i­e­l P. nevei hangzottak, de Ujfalussy lemondván, az elnök írásbeli szavazatok holnapután leendő beadására utalta a házat, a kikü­l­­dendő vizsgálattévő iránt Elnök átadja helyét alelnök gr. Andrássy Gyulának. O­r­­­c­z Sándor zentai képviselő az osztály véleménye folytán igazoltnak jelentetik ki vita nélkül. Következett Lovassy Ferencz igazolása. Az osztály igazolandóna­k vélte, de Klauzál vizsgálatot kíván, Madarász szintén, s gr. Andrássy elnök indítványára az okiratok felolvasása határoztatok el. — Nagy többséggel Lovassy igazoltnak jelente­tik ki.

Next