Sürgöny, 1866. február (6. évfolyam, 25-47. szám)

1866-02-01 / 25. szám

25. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza X. szám. Kiadó­hivatal: Pattén, (barátok tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak el. SÜRGÖNY. M­a­ffall-u­­i-életétd­ols.: egylmsábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után SO kr n. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alte­­nában Slausenstein és Vogler; Hamburgban Xürh­heim •Tárcái» ; Lipcsében Engl­.­r M. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre............................20 írt. Egész évre....................18 írt­a . Félévre............................­ 10 „ Félévre ...... 9­­ „ Negyedévre........................... 6 „ Negyedévre .... 4 „ 60 „ Fest. Csütörtök, február 1. 1866. HIVATALOS RÉSZ. O cs. kir. Apostoli Felsége gróf Rosenberg- O­r­s­i­n­i Károly főhadnagyot a 12. sz. Vilmos Főher­­czeg-gyalog ezredben, és semsei S­e­m­­s­e­y Lajos ma­gyarországi földbirtokost cs. kir. kamarási méltósággal legkegyelmesebben felruházni méltóztatott. A m. kir. helytartótanács körrendelete az ország valamennyi törvényhatóságához. A budai cs. kir. országos hadfőparancsnoksághoz terjesztett jelentések szerint még mindig fordulnak ese­tek elő, hogy a polgári hatóságok részéről katonai egyének házassági kérvényei felesleges okmányokkal és kelleténél magasabb bélyeggel ellátva küldetnek az illető hadtest-parancsnokságokhoz. Ugyanezen hadfőparancsnoksághoz feljelentetett továbbá, hogy a szabadságos és tartalék legények há­zassági kérvényeik és okmányaik kiállításáért legin­kább a községi jegyzők által aránytalan magas díjak követeltetnek , melyek a szegényebbeket annyival job­ban sújtják, minthogy az ezen kérvényekre keletkező határozatok sokszor az óhajtott várakozásnak meg nem felelnek. Az említett országos hadfőparancsnokságnak folyó hó 7 ről 63. szám alatt kelt megkereséséhez képest meghagyatik ennélfogva a közönségnek, hogy az alattas közegeket és községi elöljárókat az 1864-ik évi május 12-ről 38696. szám alatt kelt itteni intézvény értelmében a felesleges okmányok kiadásától eltiltsa és ezen intéz­­ményben foglalt szabály szigorú megtartására kötelezze; egyszersmind pedig intézkedjék, hogy a községi jegy­zők a házassági folyamodványok szerkesztéséért egy, egészen mérsékelt, eleve meghatározandó, s a községben közhírré teendő díjon felül — ne követeljenek, határo­zottan kijelentetvén, hogy sem a jegyzőnek, sem a köz­ségi elöljáróságnak az ez érdemben hivatalból kiállított okmányokért, aláírás és pecsét rányomásért dijt elfo­gadni egyáltalában nem szabad. Kelt Budán, jan. hó 15. 1860. A magy. kir. helytartótanácstól. A forgalomban lévő váltópénzek állása. Az 1865. dec. végén forgalomban volt váltópén­zek egész összege 2,404,004 ftból állott. Bécs, jan. 29-én 1866. A cs. kir. pénzügy-ministeriumtól. NEMHIVATALOS RÉSZ. Pest, jan. 31. A Felségek déli 1 órakor az udvari lovagdát szem­lélték meg s ott mintegy 3/4 óráig időztek. Január 30-kán fél hatkor a Felségeiknél udvari disz-ebéd volt, melyben — mint a „M. V “ följegyző — mintegy negyvenen vettek részt. Császár és Császárné Ő Felségeiken kívül jelen voltak : primás ő eminentiája, gróf Majláth Antal főajtónálló, gr. Cziráky János fő­kamarás, gróf Károlyi György koronaőr, b. Sennyey Pál tárnok, Majláth György főkanczellár, Melczer Ist­ván személynök, gr. Török Bálint országbírói helyet­tes, gr. Eszterházy Mór tárczanélküli minister, gr. Al­­másy György, gr. Wenkheim szolgálattevő kamarás, továbbá három udvari hölgy, úgyszintén Liechten­stein herczeg katonai főparancsnok, gr. Pálffy Mór, Cseh, St.-Quentin stb. tábornokok, valamint a nagy számú, Ő Felsége kíséretében lévő hadsegédi kar stb. Császárné Ő Felsége franczia szabású fehér öltönyt viselt, brüsseli fekete csipkékkel, dús hajzata habzólag hullott alá vállalta, nyakát remek gyémánt nyakék diszité. Az ebéd alatt a legnyájasabban beszélgetett szom­szédaival. 0 Felsége huszár-ezredesi ruhát, viselt Csá­szárné Ő Felsége Császár Ő Felségétől balfelől ült, mel­lette primás ő eminentiája foglalt helyet. Császár Ő Fel­sége szomszédságában Königsegg grófnő, Császárné Ő Felségének főudvarmesternője ült; a primás után pedig Th­u­rn -T­axis herczegnő, azután gróf Maj­láth Antal következett a sorban. Az ebéd VI.7-ig tar­tott. Asztal után cercle volt, mely mintegy 3/4 óráig tartott. Lapszemle. A bécsi lapok ma főleg Ő Felségeiknek Pestre utazásával s azon óhajok és várakozásokkal foglalkoz­nak, melyek ez úthoz csatlakoznak. Azon reményt fe­jezik ki, hogy ez utazás az országra nézve Üdv- és ál­láshozóvá fog alakulni. A „Wien. Abendp.“ így ír: „Pest-Budáról jövő táviratok messze elviszik hírét azon lelkesedett fogad­tatásnak, melyben Ő Felségeik Magyarország főváro­sában részesültek. Kétszer kelle az utolsó idő folytán azon nyilvánulatokat túljegyeznünk, melyek által a test­vérország leyális népessége az örökös Uralkodó iránti hit érzületének, kit színről szinte láthatni szerencsés volt, a legszivélyebb kifejezést kölcsönözte. A mint ak­kor nemesség és nép egyformán gyűlt a Fejedelem szent személye köré, úgy most sziveik azon Felséges Asszony felé dobognak, ki megjelenésének varázsa, magas nőiségének szendesége által mindenütt azon lel­kesedést ébreszti, melybe azon titokszerb­en édes érzés vegyül, melylyel a gyermekek hosszas távollét után a körükben ismét megjelenő drága anyához tódulnak. A jelentés csak kevéssé rendelkezik azon eszközökkel, melyek a hivatalos fogadás szertartásos jellemét azon örvendetes üdvözléstől megkülönböztetik, melyet egy egész nép a Felséges Uralkodó Párnak ujjongva nyil­vánít. Mindamellett nem lesz nehéz mindazon jelenté­sekből, melyek fenforognak, azon meleg lehelletet kié­rezni, mely a fogadtatásnak a tanúsított hódolat köz­vetlenségét és természetességét kölcsönzé. A császári Ház iránti szeretet és lelkesedett odaadásban a magyar nemzet egyértelmű. Ebből foly az örömriadat, mely azért nem kevésbbé hat a szívhez, mint a császári és atyai kegy magasztos nyilvánu­lata, melyet az Uralkodó oly kétségtelen, elragadó módon fejezett ki. Bizalommal jött nem rég a Felséges Úr az ő népéhez s bizalommal tér ismét vissza, s ezen lélekemelő biztonság szent zálo­gául azon magas Úrnőt hozza magával, ki oldala mel­lett áll uralkodói életének minden mozzanatában, hogy tanúja legyen azon ragaszkodásnak,melynél ragyogóbb a világ szemében sohasem nyilvánulhatott s bizonyosan minden időben valónak fog bizonyulni.“ A „Press­e“ szerint nem ünnepelhetnek a nemzetek szebb ünnepeket, mint midőn millió kezeiket bizalommal emelik föl az Uralkodó jobbja mellett. Megfordítva nem létezik szebb kép, mint midőn egy Fejedelem, hatalma teljében állva, önként lép bi alatt­valói közé s ezeknek becses engedményeket nyújt. „Mi mindig nagyrabecsültük azon császári gondolatot, mely Austria népeinek kölcsönös egyetértését czélul tűzte ki “ Bizonyosan nem közönyös dolog az , hogy a Csá­szárné Felséges Férje karján a budai királyi váriakba bevonult. A lelkesedés, melylyel ü­dvözöltetett, nem szól­hat csak az Uralkodóné személyének. „Férfiak alkudoz­nak. Ilovánné férje kíséretében lép, többnyire minden viszály elnémul, a béke biztosítva van. Mi tehát tökéle­tesen felfogjuk, hogy az ország egybegylik­ méltóságai­hoz intézett beszédében már nem csupán bizalmát, ha­nem Magyarország népének Házához való ragaszkodá­sát hangsúlyozá.“ A „Presse“ óhajtja, hogy ezen ma­gasztos biztonság teljesen igazolva legyen. A „Fremdenblatt“ ez örvendetes ese­mény alkalmából a magyar nemzethez következő me­leg szavakat intéz: „Azon férfiakra nézve, kik ma a magyar politikai pártok élén állnak, valóban nehéz lesz, azon ünnepi emelkedettségű hangulat befolyása alatt, mely most az egész országot elfogta, az ország óhajai és követeléseinek a szerkesztendő parlamenti föliratban nagyon határozott kifejezést kölcsönözni. Ha az Ural­kodó maga oly fültétlen bizalommal közeleg, ha a ki­rály szellemében, kitől néhány év előtt még törvényes czímét is elvitatták, minden feledve látszik lenni, a­mit a múlt keserű és szomorú tapasztalatokban hozott, ak­kor bizvást föltehető, hogy a nemzet, közepette a lelke­sedett örömriadalnak, melylyel a bizalom teljes Ural­­kodó felé ujjong, habár jogának követeléséről nem is, hanem ezen követelés föltétlen teljesüléséről lemondani kész lesz, hogy a nap szigorú politikusai előtt akkor a valódi és tartós kiegyezés gondolata nem fog jogi pa­ragraphus bolt alakjában, hanem egy a népeket boldo­gító esemény életteljes képében feltűnni. S ily értelem­ben a Magyarországba jelenleg tett utazás bizonyosan azon valódi érzületek megvizsgálására fog szolgálni, melyektől a vezér pártférfiak jelenleg lelkesítvek.“ Az „Ost Deutsche­ Post“ visszapi­lantást­ tesz a Császár decemberi útjára, s ma is még azon né­zetben van, miszerint annak közvetlen hatása nagy volt. Ezúttal, reméli, ugyanoly nagy lesz a hatás, talán még nagyobb. Ezúttal a Császárné van Felséges Férje oldala mellett, s az utazás épen azon időszakba esik, melyben az országgyűlés a felirati terv megvitatása végett bizottmányt, választott. Várjon ! Felségeik je­lenléte a fölirat tartalmára befolyást fog-e gyakorolni? „Nekünk csak óhajaink vannak — mond az „Ost-D. Post“ s ezek párhuzamosan járnak azokkal, melye­ket mindazoknak, kik az egységet mint a birodalom fennállásának követelményét tekintik, táplálniuk kell, s kiknek első képviselőjük nem a Király, hanem a Császár!“ A „V­a t e r l­a­n­d“, Császárné Ő Felsége látogatá­sának jelentőségére utalván, a következő gondolatot fe­jezi ki : „Nem maradhat el, hogy a Felséges Fejede­­lemné kegyessége és szendesége, valamint ha ország­anyai érzülete által a gyors és biztos pacificatio­us biztositékát ne nyújtsa s fogadja.Épen Magyarországban, hol az Uralkodónak új közeledését az ország lovagias szelleméhez képest kétszeresen fogják méltányolni, kell hogy a legmagasb Pár látogatásának jelentőségét, szi­vük mélyéből érezzék.“ A „M o r g e n p o­s t“ hangsúlyozza, miszerint nem csak a lelkesedés, az örömrivalgó kiáltások, az ünnepé­lyes üdvözletek azok egyedül, miket az Uralkodó Pár Pesten találhatni remél. Ezt ott is érzik, mert a pol­gármester beszédében azon tétel fordul elő, miszerint a magyarok nem fognak késni, tettek által bizonyí­tani , hogy az Uralkodó által tanúsított bizalom nem volt meg nem érdemelt. A „G­e­n. C­o­r­r.“ következő közleményt hoz : „A Lembergben megjelenő „Gazeta Narodowa" az új pá­linka- és répaczukortörvény kedvező hatásául egy mi­nister­ rendeletet hoz fel, mely által a p­é­n­z­ü­g­y­ő­r­­ség leszállíttatik. Mint biztos helyről halljuk, már va­lóban kiszi­míttatott, hogy a pénzügyőrségnek eddig rendszerezett létszáma hány fővel szállítandó le, s a ne­vezett lap által a lembergi igazgatási területet illetőleg idézett számszerinti adatok lényegben helyesek. Csak azt tartjuk ezen adatokhoz hozzáadandónak , hogy az aktív szolgálatból kivételre rendeltek ismért elhelyezé­séről gondoskodva lesz, s hogy a „Gazeta Narodowa“ azon adata, mely szerint az elbocsátandó egyének há­rom havi elbocsátási kárpótié­t fognának kapni, alap­talan, miután minden elbocsátott a fennálló általános szabály szer­inti elbánásban fog részesíttetni . Horvátországi ügyek Zágráb, jan. 28. A tegnapi országos ülésben dr. R­a­c­s­k­i hosz­­szabb beszédben védte a bizottmány felirati javaslatát. Végül azonban igen szétágaztak a szavazás formulázá­­sát illető vélemények; egyes viták szenvedélyesen kitörő hangulatba csaptak át; a dolog befejezésére mai dél­előtti 11 órára ad hoc ülés határoztatott. Ebben a ne­vek felolvastatása által történt nyilvános szavazásnál a következő eredmény mutatkozott : a bizottmány felirati javaslatára 140, a felirat ellen..........................7 szavazat adatott be. Elálltak a szavazástól 4- en. A kö­vetkező ülés holnap 9 órára van kitűzve, ezen megkez­detnek a felirati javaslatra vonatkozó részletes viták. Zágráb, j­an. 29. Végre ma kezdődött meg a részletes vita az isme­retes Racki-felirat fölött. Az első két pont hosszasabb vita után elfogadtatott. A feliratnak több pontja tár­gyaltatott volna, ha ezen alkalommal is a nemzeti­ségi súrlódás soknemű vitára nem szolgáltat vala alkalmat. A felirat első pontjában ez van t. i., „a há­­romegy királyság országgyűlésének összehívása által Felséged „n­emzetünk“ egyik legforróbb, legigazsá­gosabb óhaját teljesítette;“ ezen passusra felszólaltak a gyűlésnek azon tagjai, kik a keleti egyházhoz tartoz­nak, és a „nemzetünk” szó helyébe „h­or­v­át-szer­b nemzet“ kívánták igtattatni. A szavazás eredménye azonban ezen óhaj ellen nyilatkozott.­­ Egy új v­á­­lasztási rend kidolgozására kinevezett bizottmány tanácskozmányait már sajtó alá adta; e tárgy azonnal a felirati vita után kerül napirendre E terv 42 .§-ból és egy függelékből áll a katonai őrvidék választásai­ról. Legfontosabb a 4-ik pont: „Az országgyűlést képezi a virilis szavazatokból: a z­á­g­r­á­b­i érsek, a k­a­r­l­o­v­i­­c­z­i metropolita és a diakovári püspök. Mág­nások : ezek közöl minden, a horvát-magyar törvény szerint inarticulált herczeg, gróf, báró, ha a rendes tu­lajdonok mellett 30 éves , és slorvát- vagy Tótország­ban a telekkönyvbe beigtatott jószággal bir, melylyel korábban jurisdictio volt összekötve, s pedig oly osztat­lan jószággal bir, minő 1848. előtt volt és ha állan­dóan az országban lakik. A megyék 40, a városok 15, minden határőrvidéki ezred 2, Zimony város 1 képvi­selőt választ, s így a legközelebbi országgyűlésen csak 78 képviselő ülne. Ezen tervezet szerint az elnököt az országgyűlésnek magának kell­ választania. Zágráb, január 30. A tartománygyű­lés mai ülése S­u­h­a­j alelnök in­dítványára — rövid időre titkos üléssé alakult, nézet­­egység elérése czéljából, hogy így a felirati tervezetek fölötti részletes vitákat előbb be lehessen végezni. A részletes viták e félbeszakítása a határozottan unionista párt sürgetésére történt. A p­á­r­t e­l­ak­b­o­k mindegyike több tagot választ s ezek holnap pontról­­pontra fogják tárgyalni a Rack­i-f­éle felirati ja­vaslatot, mivel mostani szerkezetében azt az unió­párt elfogadhatlannak tartja. (I. T.) I.r. Racski beszéde. Mint a válaszfelirati bizottmány előadója köteles­ségem azon elveket fejtegetni, melyektől a bizottmány a felirat szerkezeténél vezéreltetett. Ebbéli kötelessé­gemnek annál gyorsabban megfelelek, minthogy az ügy­rend szerint csak a felirat elveit kell elősorolnom, s mi­vel, ha a magas ház ezt elvben elfogadja, ugyanannak alkalma leend a különleges ellenindokokat előadni. Ezenkívül jogomban áll utoljára szólani. A válaszfelira­ti bizottmány tudta s bizonyára érezte, hogy nagy és súlyos feladat vár reá. Igenis jól tudta, hogy a feliratok a szó átalános értelmében mit jelentsenek. Tudta, hogy az országgyűléseken, melyek a közönséges lajstromzás­sal foglalkoznak, a felirat nem egyéb, mint a trónbeszéd körülírása vagy magyarázata, melyben a hála s alatt­valói hűség érzete kifejeztetik. Itt azon kérdés merült fel, vájjon a felirat ily értelemben szerkesztessék-e, az­az mint körü­lírott magyarázat a trónbeszédre. A bizott­mány minden habozás nélkül válaszolt, hogy sem a ko­rona követeléseinek, sem az országképviselet és nem­zet óhajtásainak eleget nem teenéne, ha a válaszfelirati javaslatot ily alakban szerkesztené. A korona köve­teléseinek eleget nem tenne, miután az a legfe­leiratban kinyilatkoztatá azt, a­mit ezen országgyűléstől kiván. Azt kívánja t. i., miszerint az országgyűlés javaslatot készítsen, miként állapíttassanak meg a háromegy ki­rályság államjogi viszonyai Magyarországgal szemben. Ennélfogva a bizottmány jogosítva hitte magát, ezen kérdésre, mely a kir. leiratban megenylíttetett, a­mennyi­ben a jelen körülmények lehetővé teszik, a következő javaslatot készíteni . A nemzet óhajtásainak ugyanis meg nem felelne, mely, miután a trón iránti rendithetlen hűségét mindeddig tanusitá s ugyanazt saját, módja sze­rint e feliratban kifejező, képviselőségétől elvárja, hogy az első nyilatkozatában a főelveket kijelölje, melyek szerint, az ő véleményéhez képest, az államjogi kérdés megoldandó lenne. — Az 1861-ki nov. 8-tól kelt kir. le­iratban világosan kifejeztetett, hogy ez a jövő, tehát ezen országgyűlésen tár­gyalás alá vétessék. Ennélfogva a bi­zottmány azon nézetben volt, hogy már ezen okból is nem csak az 1865. nov. 20-ról, hanem az 1861. nov. 8-ról kelt kir. leiratra is, a mennyiben ez az előbbivel összefüggésben van, válaszolnia kell. — Ennélfogva a bizottmány azt hitte, hogy a feliratnak az első kir. elő­terjesztésre válaszolnia kell: 1) A háromegy királyság államjogi viszonyai fe­lett az összes császári állammal szemben; 2) mily nézetben van a háromegy királyság fővi­szonyairól Magyarországgal szemben; 3) ama nagy sérelemről kell szólnia, mely már több év óta egyik országgyűléstől a másikra húzódik, t. i. háromegy királyság épségéről. E tárgy felett a bizottmány kénytelennek hitte magát közelebbről nyilatkozni, miután tőlünk azon nyi­latkozat kívántatik, hogyan lenne berendezendő három egy királyságunk helyzete az összállammal és Magyar­­országgal szemben; s ennélfogva az is kívántatik , mi­szerint mi ezen jogalanyt kiegészítsük s oda működ­jünk, hogy a három egy királyság nemcsak szóval, ha­nem tettleg is olyan legyen. A tartalomra nézve a bizottmány azon nézetben volt, hogy annak oly alakot kölcsönözzön, mely a fel­irati javaslatban ajánltatik. Az első részben, mint bevezetésben, a hála és hűség kifejezésén kivü­l az 1861. évi országgyűlés tevékenysége megemlíttetik. Ezt vé­leményem szerint annál inkább fel kellett venni a fel­iratba, minthogy nemcsak azon szokás áll fenn, hogy valamely törvényhozótest tárgyalása a lefolyttal össze­köttessék, hanem azért is , hogy ezen országgyűlés te­vékenysége is a változott viszonyok miatt magát más­kép alakíthassa.­­ A császári állam újraszervezésében fordulópontul áll a sept. 20-ki manifestum, mely által ama főnehézségek elmellőztettek, melyek a korona és nemzet közti kiegyezkedés útjában állanak. Maga a korona hívott fel bennünket az egész bi­rodalom újraszervezésénél való közreműködésre Az épség kérdésénél a bizottmány a határkérdést, valamint Dalmátiának Horvát- és Tótor­szággal való uniója fe­letti kérdést már azon okból sem mellőzheté, mivel az 1861. nov. 8-ki leiratban ugyanezen kér­dés megemlit­tetik, s mivel a jövő országgyűlés (t. i. a jelen ország­gyűlés) hivatva leend ama kir. leiratot tárgyalás alá venni, azért vélte a bizottmány, hogy már ez okból ezen kérdést szellőztetnie kell. Tehát csak azt akarnám meg­jegyezni, hogy az, a­mi itt érintetik, korántsem fölösle­ges, miként az valaki előtt első pillanatra játszhatik. Mi itt a postulatumot a deductiotól megkülönböztetjük. Az 1861. nov. 8-ki kir. leiratban a katonai határ­őrvidék-rendszer fennállása mellett két ok hozatik fel. A bizottmány azon nézetben volt, hogy a válaszfelirat­ban e körülményt sem lehet hallgatással mellőzni. Végre jó a postulatum­ A bizottmány azon véle­ményt táplálta, hogy jogi szempontból, a birodalom viszonyait s különféle állapotokat tekintetbe véve, me­lyek az idő folyama alatt kifejlődtek, jogos követelésé­től el nem állhat; ennélfogva Ő Felségéhez kérés idéz­tetett, oly rendszabályok legkegyelmesebb elrende­lésére, melyeket Ő Felsége mint átmeneti korszakot te­kintene. Csak röviden említem meg, hogy mindaz, mit e bizottmány kiván és kér, nem először kivántatott és kéretett. Az 1790-ki országgyűlésen, mely az 1861 és 1865- kivel nagyon sok hasonlatossággal bír, a határkérdés is vitatkozás alá került, azután a karok és rendek a va­rasdi határ és a felső, a Lujza-út innenső oldalán elter­jedő katonai határvidék részének teljes bekeblezését követelték, (olvassa az illető helyeket). Ezek majdnem azon szavak, melyek ezen válaszfelirati javaslatban foglaltatnak. Dalmatiát illetőleg a bizottmány kinyilatkoztatá, hogy az a háromegy királyság épségéhez tartozik, a ki­vitelre magára nézve Ő Felsége megkéretik amaz aka­dályok elhárítására, melyek eddig meg nem engedék, hogy Dalmatia mint a háromegy királyság kiegészítő része az utóbbi közös alkotmányát élvezze. Itt tehát semmi egyéb nem kívántatik, mint hogy ama mesterkélt akadályok eltávolíttassanak és a Velebiten túl lakó testvéreinknek szabad akaratukra hagyassék , misze­rint az országgyűléssel egyesülve az egyesítés művét keresztül vigyék. Az első kir. leiratot tekintve, mely által az octo­­beri diploma és a februári pátens az országgyűlés elé terjesztetik, a bizottmány azon nézetből indult ki, hogy nem látszik szükségesnek ezen kir. leirat részletes tár­gyalásába bocsátkozni, s hogy elegendő leend az elve­ket kimondani, melyek szerint az összállam minden or­szágait és királyságait illető közös ügyek rendeztethet­­nek s hogy azok mily alakban tárgyaltathatnának. A háromegy királyságnak Magyarországházi vi­szonyai felett felmerülő kérdést illetőleg zsinórmérté­kü­l szolgál az összes országgyűlési tagok előtt ismere­tes 1861-ik évi 42-ik czikk. A válaszfelirati bizottmány többsége ezen czikk nyilatkozatához ragaszkodott s azon véleményben volt, hogy a közös ügyek megállapí­tása s azok mikénti tárgyalása csak akkor intéztethetik el, ha a magyar országgyűlés részéről a 42. czikkre vá­lasz adatik; ez okból a bizottmány többsége ezen ja­vaslatban indítványt ten­t Felsége megkérése végett, hogy a magyar országgyűlés válasza ezen országgyű­lésnek megküldessék. Ha ez a nemzeti követelmények­nek megfelelend, akkor közösen Magyarországgal a közös ügyeket, azok tárgyalásának alakjával együtt közelebbről megjelölnék. Azt hiszem, hogy mint elő­adónak semmi egyéb kötelességem nincs, mint rövid előterjesztésemet a magas országgyűlésnek megfontolás végett ajánlani. Biztesítvény. A fémligy hétszemélyes táblán a II. tanácsban jan. 24 én s a következő napokon előadat­­nak : Förder Paulina férje Fiala Venczel ellen tartás­­dij. Petrovits Ignácz neje Kürthy Antónia e. válóper. Sarkady Juliánna férje Verebes István e. hasonló­ Nagy Ilona s Borbála Nagy Ferencz s társai e. örökösödés. Szebényi Erzsébet férje Szebényi Mihály e. válóper. Bán Gábor neje Tóth Terézia e. válóper. Gyuroska Zsu-

Next