Sürgöny, 1866. február (6. évfolyam, 25-47. szám)

1866-02-23 / 43. szám

43. sz. Szerkesztőségi iroda: Fest, uri-utcza 1. szám. Kiadó­hivatal: Pasten, (barátok tere 7-dik szám.) - ----------­Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak el. 1 . SÜRGÖNY. Maifán-hir­detések : egyh­asábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számíttatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alté­­nában Hausenstein és Vogler ; Hamburgban Terk­h­elin­ Jakab ; Lipcsében Kugfler Mr. és Fort Ernő urak. Hatodik évi folyam. Pest.­ Péntek, február 23.1866. Előfizetési árak: Naponta­ postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre ..... . . 20 frt. Egész évre....................18 írt — „ Félévre 10 , Félévre......................... 9­­ , Negyedévre............................ 6 „ Negyedévre ... 4 , 50 , NEMHIVATALOS RÉSZ. A mágnások felirati tervére vonatko­zólag a „W­ien. Abend p.“ hivatkozik közelebbi meg­jegyzéseire a helyzetről Magyarországban, különben mi annak hangját illeti, nem is várt egyebet, mint hogy az még kimélyteljesebb lesz, mint a követeké. Egyébként a többi bécsi lapok is kezdenek már az alsóházi felirati viták alapján a helyzetre vonatkozó következtetéseket közölni. A „Presse" azt tartja, mi­szerint a felirati vita a helyzetet nem tisztázta, miután a felirati terv maga is a legellentétesb magyarázatokat engedi meg. „A­mi most szemünk előtt történik , úgy­mond, az csak előjátéknak vehető , csak a közös ügyek közös tárgyalásának problémája fogja a pártokat egy­mástól élesebben megkülönböztetni.“ Ezen általános tételek után a „Presse“ a legújabb országgyűlési beszé­dek némelyikére tér át. Arra, a­mit Eötvös mondott, megjegyzi utólag : „B. Eötvös biztosított ugyan bennün­ket, hogy az austriai ház elleni háromszázados harczok, mint mondja, csak a magyar alkotmányosságnak reac­­tiója voltak a bécsi absolutismus ellen. De épen az 1848 -i események c­áfolják meg ezen nézetet; épen akkor kellett volna a magyar tartalék jegének az egész Európában feltűnő szabadsági nap sugarain felolvad­nia.“ — Ghyczy és társainak álláspontját elitéli a „Presse.“ Emlékeztet az országbírói értekezletre, mely­ben Ghyczy akkor (1861-ben) azt hozta javaslatba, hogy az austriai jog szerint hozott ítéletek mind sem­­misittessenek meg, s a higgadtabb Deák ekkor méltán mélyen fel volt indulva. „A merev jogfolytonossági állás­pontból mindamellett az előbb nevezettnek igaza volt, miből azonban csak az következik, hogy maga az állás­pont elvetendő. A physikai testeknek nem lehet megpa­rancsolni, hogy szűnjenek meg likacsosak lenni, s szint­­oly kevéssé lehet egy nagy, fontos tények által előidé­zett hézagot’másként, mint compromissumok útján elhá­ritani.“ — Böszörményi beszédjére­­nézve következő megjegyzést tesz : „A radical Böszörményitől nem lep­hetett meg, azt hallani, hogy az 1848 ki felkelés a nem­zet legszentebb emlékei közé tartozik ; de a felett cso­dálkozunk, hogy a jobboldalnak még egyik szónoka sem vette magának azon bátorságot, hogy ezen veszélyes, sem a fejedelemre nézve nem hízelgő, sem Austriára nézve nem megnyugtató felfogással szembeszálljon.“ Különös figyelemben részesítik a bécsi lapok gr. Apponyi beszédét. A „N. Freie Presse“ azon különbségre utal, mely egyrészt a gróf nézetei s a véleménye szerint azokkal azonos programmja közt a magyar jobboldalnak, s másrészt azon politikai czélza­tok közt létezik, melyek most a berlini urak házában birnak érvénynyel, s a „Kreuz Zig“ által kegyeltetnek. — A „N. Fremdbl.“ különösen azt constatirozza, hogy gróf Apponyi a válaszfölirat azon tételének szószólója gyanánt lép föl, mely a valódi alkotmányos intézmények szükségét a birodalom minden részeire nézve kiemeli. A gróf szellemi köteléket keres a kü­lönböző s részben egymással ellenkező elemek számára s azt az általános népjogban, az általános alkotmányos szabadságban hiszi megtalálni. A „Vaterland“ a maga véleményét Apponyi, Zsedényi és Lónyay beszédeiről következőkben fejezi ki: „Hogy a merev dualismus a nemes szónokoknak nem szolgál politikájuk maradandó czéljául, ezt beszé­deik látszanak mutatni, miután a kiegyenlítést lassan­­kint növő gyanánt fogják föl, s másrészt óvakodnak, a nem-magyar tartományok azon centralisatiója mellett emelni szót, mely a tulajdonképi és pesti dualismus ki­egészitvénye ; ellenkezőleg a nem magyar tartományok számára is valódi s igaz alkotmányosságot kívánnak, mely pedig más királyságok s országok történeti jogai­nak elnyomásával összeférhetlen volna.“ A „Debatte“-ra az országgyűlési beszédek azon benyomást tették, hogy a főnehézség már le van küzdve, így szól :­ „Az újraalkotás, teremtés műve Ma­gyarországban hatalmas léptekkel halad kifejlése felé. A kiegyenlítés, a­mennyiben Magyarország készségére vonatkozik, megszűnt kérdés lenni. A kiegyenlítési eszme concret, fogható alakot kezd fölvenni. Világosság lett, az elemek elválnak egymástól, látható s fogható formák lépnek napvilágra. A vitának minden irány­ban nagy tér áll nyitva.“ A „Debatte“ inti a lajthánta­­liakat, hogy arra mielőbb lépjenek: „ma megykéslekedni annyi, mint magas hazafias kötelességet mulasztani.l­kodik, és mindezek indokolva és részletezve is vannak. Alázatos véleményem szerint tehát ezen felirati javas­lat egész kiterjedésében el volna fogadandó, s azért bátor vagyok a m. főrendeknek azon szerény indít­ványt tenni : méltóztassanak ezen felirati javaslatot el­vileg s egész kiterjedésében elfogadni, fenntartván maguknak, hogy ha a szerkezetre nézve, némi észrevé­teleik volnának, a hozzászólási jogot. Ez az én alázatos indítványom. (Helyeslés: Elfogadjuk.) Az elnök azon kérdésére, vájjon van-e még vala­ki a szólásra feljegyezve, gróf Károlyi Gyula Ranolder János veszprémi püspököt emliti, ki azonban a szótól elállván, utána Pap-Szilágyi József g. e. püspököt ne­vezi meg, ki megjegyzi, hogy őt a felolvasott felirati javaslat ki nem elégíti ugyan, mindazonáltal, ha a m. ház nem kíván lényeges vitatkozásba bocsátkozni, ő is eláll szavától. (Helyeslés.) Elnök: Több szólani kívánok nem lévén felje­gyezve, azt hiszem, a m. ház eláll az átalános tárgya­lástól és áttér a részletes tárgyalásra; minélfogva a felirat most részletesen fog felolvastatni, méltóztassa­nak netaláni észrevételeiket megtenni. Következett a javaslat szakaszonkinti felolvasása. A 13 ik kikezdetnél gróf Károlyi György kifo­gást tesz; az ott felhozott nehézségeknél felemlittetni kívánja, hogy azoknak „a pragmatica sanctio értelmé­ben“ való leküzdését reményti a ház. Továbbá a „törvényes állás“ helyett a törvényes ö­n­á­ll­á­s kifejezést ajánlja. Báró R­u­d­i­c­s József bácsmegyei főispán ezt feleslegesnek tartja. A többség azonban elfogadta gróf Károlyi György ezen módositványait. A felirati javaslat 19-ik kikezdetének a minis­­teriumra vonatkozó tételénél gróf Károlyi György „a szervezés“ helyett e kifejezést ajánlja: „felállítás.“ Szavazattöbbséggel elfogadtatott. Más módosítás nem inditványoztatott s igy a fel­irat az érintett csekély változtatásokkal elfogadtatott. R­é­v­a­y Simon báró indítványozza : közölje a ház e feliratot tudomásvétel végett az alsó házzal. Elfo­gadtatott. Ezután a válaszfelirat átnyujtásával megbízandó küldöttség választása kerülvén szőnyegre, többoldal­­róli közbeszólások után abban történt megállapodás, hogy elnök­i excra keressék fel a küldöttség vezérletére s a küldöttségi tagok kijelölésére. Mire elnök­e nm. részéről következő küldöttségi tagok ajánltattak: gr. M­a­j­l­á­t­h Antal, S­i­m­o­r János győri püspök, Szögyényi László főispán, T­o­m­c­s­á­­n­y­i csongrádm. főispán, gróf C­z­i­r­á­k­y Antal főkama­rás, gr. P­á­l­f­f­y János, gr. Ráday Gedeon, gr. Szé­chenyi Gyula, gr. Károlyi György, gr. Z­s­i­g­r­a­y és L­­­a­g­u­n­a metropolita. Mely kijelölés helyeseltetvén, az Ülés eloszlott. Országgyűlési tudósítások. A felső ház IX-dik filé­r­e (február 22- be­n.J Elnök: b. Sennyey Pál kir. tárnokmester úr e nmltga azon megjegyzéssel nyitja meg az ülést, hogy, miután K. Majthényi, ki a legutóbbi ülés jegyzőkönyvét szerkesztette, a megjelenésben akadályozva volt, azon jegyzőkönyv hitelesítése a jövő ülésben fog megtör­ténni, s hogy ennélfogva legott a napirenden lévő vá­laszfelirati javaslat, és ezt megelőzőleg a 1. f. trónbe­széd fog felolvastatni. Ez megtörténvén. — Gr. Károlyi György : Én megvallom, hogy a jelenleg felolvasott felirati javaslat, nézetem szerint, magában foglalja mindazon elveket, melyek a mostani válságos időkben a nemzet kívánalmainak és a nemzet jogos óhajainak kifejezésére szükségesek. Benne van a pragmatica sanctiónak kiindulási pontos elismerése, s ennek folytán a szt. István koronájához tartozó orszá­gok épségének fentartása; ki vannak abban fejezve mindazon elvek, melyekhez a nemzet jogosan ragasz­ A képviselőház XXIX-ik illése (febr. hó 22-én d. e. 10 órakor.) Elnök Szentiványi Károly bemutatja b. Ke­­m­é­n­y Gábor és b. B­á­n­f­f­y erdélyi követek, vala­mint Sebestyén Gábor galanthai, újra megválasztott követnek megbizó­leveleit. Az erdélyi követek nevei lelkes éljenzéssel üdvözöltettek. A Bartal-Apponyi-féle módositvány tárgyalása lévén napirenden, a szólók sorát m­egnyitotta gr. Szé­chenyi Imre, kinek beszédét alább közöljük. Ezt követte Jókai Mór, a módositvány ellen anyagi érde­keink fejtegetéséből hozván föl érveket. Beszédét a ház mély figyelemmel hallgatta végig, s közben és végül megéljenezte. A naplóban közlendjük. Rákövetkezőleg gr. Apponyi György tartott beszédet, melyet a ház szerfölött érdekeltséggel hallga­tott s melyet alább egész terjedelmében közlünk. A szónoklatok sorát Deák Ferencznek mintegy másfél órai beszéde fejezte be , mely után az okozott nagy hatás miatt egy időre szünet állott be. He­nry Lőrincz folytonos „eláll“, „halljuk“ fel­kiáltások közt röviden szólott, de beszéde a házra néz­ve végig érthetlen maradt. Az ülés 2 órakor oszlott szét; a vita folytatása másnapra tűzetvén ki. Gróf Apponyi György beszéde a képviselőház február 22-diki ülésében. Tisztelt ház! A felirati javaslat 31-ik pontja és az arra vonatkozó módosítvány felett megindult tárgya­lás a mai situatió legfontosabb és valóban legjellem­zőbb két kérdésének egyikét foglalja magában. Bel­­szervezetünk sorsa attól függ, várjon és mikép fogunk kibontakozni azon bonyolódott helyzetből, mely a ta­gadhatatlan tények és törvényes igények egymással ellentétbe tett hozatala által idéztetett elő. Egyrészről a jogfolytonosságnak, melynek hívei vagyunk mindnyájan, tényleges foganatosítása követel­­tetik; másrészről, a fennforgó nehézségekre utalva, szint­­azon jogfolytonosságnak tettleges foganatosíthatása vé­gett a 48-diki törvényeknek törvényhozói megelőző re­­visiójára fektetik a súlyt. Mindnyájan óhajtjuk, uraim, az ezen helyzetből leendő kibontakozást, s mint minap mondom, csak az utakban és azok kijelölésében külön­bözhetünk egymástól, de nem az elérkezés helyére nézve. Aggódva keresem tehát én a jobb és biztos utat, mert csak azon feltételek alatt választhatnánk a legrö­videbbet és gyorsabbat. Mélyen érzem én is azon rop­pant nehézséget, mely a jogszerűség szempontjából mutatkozik; megtagadnám politikai hitemet, megta­gadnám politikai jellememet, ha szemeimet behunynám azon aggasztó következések előtt, melyek alkotmányos létünket sújthatnák, ha beegyeznénk, vagy csak be­egyezn­i látszanánk is abba, hogy élő törvényeinket bármikor egyoldali­ig felfüggeszteni lehessen (He­lyeslés). Teljesen méltánylom, osztom és magamévá teszem annálfogva azon bölcs előrelátást, mely alkot­mányunkat ily orvosolhatlan sorstól megóvni szent kö­telességének tartja.A kérdés előttem csak az, vajjon azon alapos jogi tekintetnek nem tehetünk-e eleget, nem szerezhetünk­ elégséges biztosítékot arra,hogy ezen méltó aggodalmainknak eleje vétessék a­nélkül, hogy a gyakorlati téren fölmerülő legyőzhetlen nehézségen akadjon fen az ügy tényleg, melyet elvileg megmen­teni akarunk. E nézet birt engem arra, hogy Bartal György t. tagtársunknak általam elfogadott módosítvá­­nyát egynéhány sorral megtoldjam, melyet a t. ház, kü­lönösen a módosítványt indítványozó tagtársunknak be­cses figyelmébe ajánlani bátor vagyok. Czélja ezen tol­daléknak nem volt egyéb, mint utalni azon eszközre, mely jogi tekintetben megnyugtathatja azokat, kik a nehézségek súlyáról meggyőződve, azonkívül a kibon­takozás elhalaszt­atlanságától áthatva, a nehézsé­gek legyőzését részükről elősegíteni kívánják. (Hall­juk.) Ezen tekintetek okozták azt, tisztelt ház, hogy a kérdésben forgó pontra nézve eltérek a válaszfeliratban foglalt eszméktől. Okaimat elő fogom adni, előadásomban tisztán objektív leszek, mert a subjektivitás mind a kér­désnek megoldására nézve, mind a discussiora nézve is csak káros. (Helyeslés ) A gyakorlati nehézségek súlyát várjon ki tagadhatja ! Csak abban különbözhetünk egy­mástól, hogy némelyek azon nehézségeket különös te­kintet nélkül legyőzhetni vélik; mások e tekintetben el­lenkező véleményben vannak. Szükség tehát, hogy a lehetőségek vagy lehetetlenségek felett tisztába jöjjünk, mert utoljára is csak a kivitel lehetősége nyomán vág­hatjuk ketté a bonyodalmak csomóját, ha élő törvényt akarunk követni a nélkül, hogy annak csupán holt betűjét tiszteljük. — Igenis, uraim! élő törvényt akarunk és azért a jogfolytonosságot a lehetőségig biz­tosítva, tegyük annak gyakorlati kivitelét is lehe­tővé, és ne akaszszuk meg azt a túl szigorú következe­tesség bilincseivel. A felirati javaslattól eltérő véle­ményem sem a minisztérium létesítésére, sem pedig al­kotmányos törvényhatóságainknak helyreállítására nem vonatkozik, mert a­mint már kijelenteni szerencsém volt, hogy azon intézmények helyreállítását nélkü­­lözhetlennek tartom, a miniszteriális kormányrendszert nemcsak a nemzet törvényes jogának ismerem el, ha­nem azt a kor követelései iránti politikai szükséges­ségnek és postulátumának mondanám, ha az a törvény által nekünk már elvileg megadva nem volna. (Helyes) mindamellett nem lehet tagadni, hogy­ a tényleges helyreállítás ellen nehéz és súlyos akadályok forognak fenn, mely akadályokat véleményem szerint csak a tör­vényhozás közremunkálkodása szüntetheti meg. Első és legközelebb fekvő nehézséget látok én abban, hogy azon intézmények, melyeknek tényleges helyreállítását kívánják — sokan rögtön, mi pedig minél előbb­­ azon törvényeken alapszanak, melyekre nézve a fejedelem a törvényhozási megelőző vizsgálatot tartja szükségesnek, és melyekre nézve a trónbeszéd a következőket mondja: „birodalmunk hatalmi állására, fejedelmi jogaink épsé­gére, a társországok méltó igényeire való tekintetek ezen törvények változatlan életbeléptetésének lehetősé­gét kizárják. Bár alaki törvényességük kifogás alá nem eshetik, mégis uralkodói tisztünk és népünk valódi javai iránti kötelességünk érzete egyiránt tiltják, hogy a kölcsönös jogok és kötelmek viszonylatának egyidejű megoldása előtt királyi hitlevelünkben azoknak válto­zatlan megtartását és végrehajtását elfogadjuk és biz­tosítsuk.“ A­mi erre nézve válaszul mondatik a feliratban, az részint a hódoló tiszteletnél és hálás bizalmunknál fogva, mely annak minden sorát átlengi, részint azon kegyeletnél fogva, melylyel hazai intézményeink elő­nyei kiemeltetnek, mélyen hat bizonyára mindenki szi­vére, és kétséget nem enged a felett, hogy ezen intéz­mények, ha kellőleg rendezve tényleg visszahelyeztetné­nek, nemcsak szellemi és anyagi állapotaink javulására, hanem magának a kiegyenlítésnek művére csak üdvösen fognának hatni. De nélkülözöm itt annak gyakorlati be­bizonyítását, mi Ő Felsége által a trónbeszédben bizal­mas, de határozott szavakban mondatik, — nélkülözöm tudniillik gyakorlati bebizonyítását , vagyis inkább gyakorlati megc­áfolását annak, hogy a 48-diki tör­vények, melyek az átmeneti epochában keletkeztek, 17 évi hosszas idő és sok viszontagság után tökéletesen megváltozott viszonyok között, egy ismét beállott és sokkal nagyszerűbb átalakulási epochában minden mó­dosítás és minden törvényhozói gondoskodás nélkül életbe léptethessenek. Erre te­hát­­ nem találok bizonyí­tást az előadott javaslatban, és így tagadnom kell, s tartanom attól, hogy habár Felséges Urunk atyai szíve a felirati javaslatnak nagy része által érzékenyen meg­hatva lesz, de aggodalmai, kétségei e tekintetben alig lesznek megszüntetve. De ezek csak egyéni sejtel­meim lehetvén, és senki nem mondhatván azt, mi fo­ganatja lesz feliratunknak a legmagasabb trónnál, én elhagyom ezen okoskodásomat, és áttérek a gya­korlati térre, először is a törvényhatóságokról leszek bátor szólani. (Halljuk.) A ki az 1848-ki törvényeknek, nevezetesen a 16-ik czikknek czimét, a megyei ható­ság ideiglenes gyakorlatáról, — nem különben an­nak többi rendeleteit, melyek által a minisztérium­nak meghagyatott, hogy a megye szerkezetének népkép­viselet alapjáni rendezése iránt a legközelebbi ország­­gyűlésre törvényjavaslatot terjesszen elő,­ a­ki ezen tör­vény tartalmából érteni fogja azt, hogy a megyei ha­tóság gyakorlata oly­annyira ideiglenesnek tekintetett, hogy tizenhét évig még a megyei tisztújító székeknek megtartása is betiltatott további törvényhozási intéz­kedésig, melyekből méltán támadni és eredni fog azon kérdés, váljon azon rendeletek, melyek elégségesek le­hettek arra,hogy az akkor fennálló és törvényesen megvá­lasztott tisztikarral ellátott megyék hatóságukat ideig­lenesen folytathatták, várjon mondom, azon rendeletek elégséges alapul szolgálhatnak-e arra, hogy a 17 év után lényegesen megváltozott körülmények között a törvényhatóságoknak újbóli felállítására és megújítására szolgáljanak. (Helyeslés.) Én kénytelen vagyok e kér­désre nemmel felelni.­­ Nyilvános lévén az, hogy a tisztújító­ székekről nép­képviselet alapján a törvény még nem rendelkezett, kérdem tehát, hogy milyen tör­vény szerint fognának a tisztújító székek megtartatni (közbekiáltások: 1860. szerint.) 1860 dik év felett! Ne­hezen fog ez e tekintetben igazolásul szolgálhatni, mert az véleményem szerint csakugyan nem a jogfolytonos­ság elvéhez volt alkalmazva; törvényesen megválasz­tott tisztikar nélkül pedig véleményem szerint a me­­gyéknek a törvényessége csak fictio lehet. (Helyeslés Zaj): Azóta, tisztelt ház, a­mint ismételve mondottam, 17 év folyt le, a körülmények megváltoztak, lehetetlen­nek tartanám még azt is, ámbár e tekintetben sem hin­ném , hogy a jogfolytonosság kellékének volna megfe­lelve, hogy az akkori provisorium most is taliter, quali­­ter, vagy­is úgy, a­mint volt akkor, helyreállíttasnék ; nélkülözhetetlen tehát, te­hát, hogy a törvényhozás intéz­kedjék, s pedig mind a választási jogról, mind a tisztújí­tószék megtartásáról, mind pedig a megyei gyűléseket pótló testületekről, mielőtt biztonságban lehetne ismét helyreállítani a megyei törvényhatóságokat. Feladatunk te­hát­­ a provisorium megszüntetése és a törvényes állapotnak minél előbbi helyreállítása, nem pedig egy új provisoriumnak előidézése; másnak pedig, mint ilyennek, nem tekinthetném, (zaj,­ ha a tör­vényhatóságokat úgy akarnék szervezni ismét, mint 61 ben, akkor, mikor a megyék szervezése önmagukra volt bízva, vagy legalább általuk el volt foglalva. Azon őszinteségnél fogva, melylyel a t. háznak tartozom, ki kell mondanom azt is, hogy a 60 ks évben történt me­gyei szervezés, habár e tekintetben is, mint mindenben, egyes jeles kivételek voltak, hanem általánosan azon akkori szervezés a megyék iránti bizalmat nem növelte, és a megyéknek tekintélyét a közvélemény­­ben és a nép előtt nem emelte,­­a jobb oldalon : hogy van­­ helyeslés; baloldalon: ellenmondás.) Én t. házi őszinteségemre hivatkozom, és ennélfogva, ha előbbi előadásom által bárki is legkevésbbé sértve érezné magát, bocsánatot kérek. (Épen nem!) Az mon­datik ugyan, és a 60 dik évben volt állapot azzal iga­­­zoltatik, és mentetik, hogy az idő rövidsége nem en­gedte meg akkor, miszerint a megyék consolidálhassák magukat. Mint én emlékszem, körülbelül 10 hónapig vagy egy évig tartott az úgynevezett alkotmányos rend­szer ; ezen idő ha nem is volt talán elégséges a tökéle­tes szerv­ezésre, mindenesetre azokra nézve, kik az ak­kori kezelés alatt állottak, hosszú volt. De azonkívül sokan azzal mentik ezen állapotot, hogy igen izgatott ál­lapotban találta az akkori idő a nemzetet. Visszatekintve az utolsó választásoknál közbejött eseményekre, nem mernék jót állani arról, te­hát­­ hogy most higgadtabb állapotban fogná az országot találni az új szervezés; (élénk ellenmondás) mindenesetre világosnak látszik előttem az, hogy épen a jogfolytonosság elve tiltja a törvényhatóságoknak törvényhozói intézkedés nélküli helyreállítását. (Zaj.) Továbbá, hogy a megyéknek helyreállítása meg­előző törvényhozási intézkedés nélkül azon experimen­tumok sorába tartozik, melyeket a jogrend, szellemi és anyagi állapotunk, de magának ez intézmény hitelének érdekében is tanácsolni nem lehet. (Igaz. Ellenmondás. Zaj.) Állapotunk, különösen anyagi helyzetünk olyan, hogy azon gyakori megrázkódtatások, közigazgatási és törvénykezési tekintetben, az egymást felváltó, vagyis helyesebben , egymásután következő rendszerek anya­gi létünkre és egész állapotunkra csak a legkárosabb következéseket vonhatták. Tudjuk, hogy 17 év alatt 3-ik rendszer következett egymásután. Tanácsosnak tartja a tisztelt ház, hogy most ismételtessék a megráz­kódtatás , mi biztosan be fog állni, mihelyt a törvény­hatóságok rendezett állapotában, vagy­ abban lelhet­­nék megnyugvásunkat, hogy ez biztosan az utolsó meg­rázkódtatása lesz a törvénykezési és közigazgatási álla­potnak ? (Ellenmondás.) Szívemből óhajtom, hogy úgy legyen, (úgy lesz.) Minden erőm megfeszítésével töre­kedni fogok, hogy csekély személyemmel is ahhoz minél inkább járulhassak, de mathematicai bizonyosság e te­kintetben nincs. Igaz, mi a februári javaslatban mon­dauik, hogy nagy az anomália, mely szerint — a fel­iratnak szavaival élve — „az ország ugyanakkor, mi­dőn képviselői által ezen alkotmányos jogát gyakorolja, minden egyebekben alkotmányon kívül áll,é­z tökéle­tesen igaz , de kinek hatalmában áll , ezen ha­talmat megszüntetni ? A­ki elrendelte, (zaj, hall­juk !) alkotmányosnak, törvényesnek tekinthetjük­­­ ez állapotot, vagy inkább a törvényhatóságo­kat csak azáltal, ha nekik a tör­vényen kívüli ha­tóságnak gyakorlata törvényen kívül engedtetik meg ? Az anomáliát csak a törvényhozás szüntetheti meg oly intézkedés által, mely — mint már mondottam ezelőtt — mind a választások, mind a tisztújítási székek, mind pedig a tanácskozó testületek rendezésével foglalko­zik ; ez pedig annyival szükségesebb, mert a törvény­hatóságok állását szabályozni kell, ha azt akarjuk, hogy a ministérium mellettük megállhasson; ha el­érni akarjuk azt, hogy alkotmányos létünk ezen két egyiránt nélkülözhetetlen feltétele és biztosítéka egymással egyensúlyba hozassák; ha azt akarjuk, hogy egymást meg ne rontsák; ha kerülni és mel­­lőztetni akarjuk azt, hogy egyiknek, vagy másik­nak rendezetlen állapota által vagy túlságos centralisa­­tióba, vagy anarchiába ne jusson. (Helyeslés.) Ne te­gyünk illusiókat magunknak t. hát. A törvényes állapot

Next