Sürgöny, 1866. április (6. évfolyam, 75-98. szám)

1866-04-01 / 75. szám

76. sz. Hatodik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám. Kiadó­hivatal: Pasten, (barátok tere 7-dik szám.) Kézirat­ok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelező­inktől fogadtatnak el. Mitiffáll-iin­­ d­etéssejk­: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnál Frankfurtban és Hamburg-Alte­­nában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Tlirkheim Jaktai» ; Lipcsében Kn­ohr ,L. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak: Napontai postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre............................20 Zrt. Egész évre......................18 frt — , Félévre .......­10, Félévre ...... 9 — , Negyedévre........................... 6 „ Negyedévre ... 4­­­60 , Fest. Vasárnap, április 1. 1866 HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi mart. 21 iki leg­felsőbb elhatározásával Horváth Jánost, Baranyame­­gye volt első alispánját és azelőtti úrbéri törvényszéki ülnököt, nyugalomba helyeztetése mellett, sokévi kitűnő szolgálatainak, valamint folyvást igazolt lojalitásának elismeréséül díjmentesen királyi tanácsosi czimmel leg­kegyelmesebben fölruházni méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. Az „Oestr. Ztg“ azon porosz állítással szem­közt, hogy Poroszország a háborúba azáltal űzetik, mert életérdekei veszélyeztetve vannak , szükségesnek tartja, a tényeket, bármily ismeretesek azok, ismét emlékezetbe hozni. Minthogy Poroszországnak követelé­sét — egy difinitivumnak a herczegségekben behozatala iránt - austriai részről nem lehete egészen teljesíteni; másrészt az akkori provisorium sem volt tartható, ennél­fogva ennek másnemű szabályozása iránt megállapo­dások történtek s ezek aztán a gasteini szerződésben nyertek kifejezést. Azóta Poroszország mindig azon nézetben volt, hogy Austria a neki átadott területen ama sze­rződés állapítványait ignorálja, vagy pedig e szerződés szellemének meg nem felelő értelemben engedi érvényre jutni. Austria maga részéről a maga eljárása mellett a szerződés világos szavait idéző s azt hive, hogy az ő igazgatásának feltukmált c­élzatokat annál inkább el kell utasítania, miután, ha egy definitivum­­nak történő praejudikálásról lehet szó, úgy ezen defini­­tivumnak inkább Schleswigben praejudikálnak , hol Poroszország egy erős kormánynak minden eszközeivel közvetlen az annexióra törekszik, mint Holsteinban, hol Austria egyszerűen tért enged a közvéleménynek a törvényes határokon belül , vagy más megoldás mellett nyilatkozni. Poroszország azt állítja, hogy Austria el­hagyta a gasteini szerződés terét. Austria ellenben kijelenti, miszerint cselekvésmódjára nézve a jogosult­ságot a gasteini szerződésből meríti. S ez, és semmi más sem forog fenn s ezen véleménykülönbséget — kérdi az „Oestr. Ztg.“ akarják-e hadesetté bélyegezni. — E lap értené Poroszország eljárását, ha csakugyan valódi, vagy legalább hitt életérdekei forognának fenn. Ámde Poroszország teljes ötven évet élt bárminemű érdekei­nek minden látható kára nélkül, nem csak a herczeg­ségek birtoka nélkül, hanem a mellett, hogy azok egy nem-német hatalom birtokában voltak, s valószínűleg még ötven évet élt volna, ha azon katasztrófa közbe nem lép, mely a herczegségek elszakításával végződött. De abból had­esetet vonni, hogy Austria a maga jogát használja, s pedig oly jogát, melyet Poroszország maga, s pedig, mint feltehetni, „életérdekeinek“ teljes tudatá­ban engedett át, s melynek correlatumát Austriának azon soha sem tagadott, sőt mindig nyíltan elismert kötelezettsége képezi: mindaddig, míg a szerződés fenn­áll, a herczegségek vagy azok egy része területéről Poroszország beleegyezése nélkül nem rendelkezni, — azon különböző felfogásból, melyre egy szerződésileg átengedett s csupán ideiglenes hatalom kezelésének módja alkalmat nyújt, casus bellit akarni levonni : ezt teljességgel hallatlan dolognak kell jelölni. A „W­anderer“ ma arról nyilatkozik , mit je­lentsenek a porosz fegyverkezések az austriaiak irá­nyában a jelen pillanatban. Ha Austriának fél millió katonája állna Csehországban, úgy ez senkit sem fogna Európában nyugtalanítani, mert mindenki tudja, hogy e sereg nem fog helyéből mozdulni, ha csak nem provo­­káltatik. De ha Poroszország csak a legcsekélyebb ka­tonai intézkedéseket teszi (s azok épen nem csekélyek), akkor mindenki tartani fog a béke megháboríttatásától, mert tudva van, hogy a senki által nem fenyegetett Poroszország ily intézkedéseket nem védelem , hanem közvetett vagy közvetlen támadás végett tesz. A „F r e m d e n b 1 a 11“ — daczára a fennforgó feleknek , még mindig kételkedik, vájjon Berlin­ben el vannak-e már tökélve, a háborút minden esetben megkezdeni. Csak kard élén kivánják a herczeg­­ségi és a szövetségi kérdés megoldását elénk hozni; fegyverkezetteknek s elszántaknak mutatják magukat arra, hogy végső esetben a polgári háborútól sem riad­nak vissza. Végre szakítást akarnak tenni a szövetségi okmányba s az Ausztria irányábani régi szövetségi vi­szonyba tett szakítást befejezett ténynyé tenni. Mi tör­ténjék azután, ezt Poroszország Ausztria s német ba­rátainak elhatározásától függeszti föl. Ámde mi más választásunk marad még, mint az: Poroszország kilépé­sét s nyilt békeszegését fegyverekkel visszautasítani ? A­mint ma állunk Poroszországhoz, minden alkudozás­nak önmegalázással kell kezdetnie s önlealacsonyítás­­sal kell végződnie. Még egy elvesztett csata sem ingat­hatná meg annyira Ausztria hatalmi állását, mint a békealkudozás. Nem sokára egész Németország, egész Európa el fogja ismerni, hogy annyi volna, mint az új­szerű társalom alapjait zsákmányul odavetni, ha tűrni akarnák azt, a­mi most Poroszország részéről tör­ténik. Az „0 e s t r. V o l k s f r. “ írja: „A háború Porosz­­országgal, fájdalom, a mai tudósítások szerint közel ki­látásba van helyezve. Ama vádak, melyeket Berlinben ellenünk emelnek, legkevésbbé sem elégségesek azon előkészületek megmagyarázására, melyeket ott már egész nyíltsággal egy Ausztria elleni támadó háborúra tesznek.“ A „P r e s s e,“ a nélkül, hogy a Poroszország el­leni támadás mellett akarna szót emelni, mégis azon nézetben van, hogy csak a szövetség a szövetségben, a mint azt a szövetségi okmány megengedi, képes a né­met államoknak biztonságot szerezni. „Poroszország különböző alkalmakkal kijelentette, miszerint a szövet­ség által nem akarja magát majorizáltatni, más szóval, hogy a szövetséget csak akkor ismeri el, ha Poroszor­szág által eszközül használtatja magát. Ha ezen nyilat­kozat elfogadtatik, a­nélkül, hogy horderejét magunk elé tartanék, úgy a szövetség nincs ugyan szétrobbant­va, de mindenesetre egész természete szerint átalakítva. Akkor már nem oltalom mindnyájuk számára, hanem láncz mindnyájuknak, egyedül Poroszországot kivéve, mely vagy mellőzi a szövetségjogot, vagy csak ott hívja föl, hol ez neki magának hasznára van. Ha Poroszor­szág ma kezdené meg a német háborút, úgy a valószí­nűség a mellett szól, hogy a többi német államok Aus­­triával a szövetségjogot védelmezni fognák. Ha Porosz­­ország e háborúban legyőzetik, úgy törekvésének, jövő­ben magát a szövetség többségi határozatai elől elvonni, magától érthetőleg kell, hogy vége vettessék. De a né­met hatalmak rövidlátók lennének, ha azon esetben, hogy ha Poroszország most lépne vissza a harcztól, ezál­tal már biztosságukat megalapítva látnák lenni s a jövő támadásig ismét tétlenül várakozni akarnának. Ellenük e szünidő alatt nem fog magának pihenést engedni. Egyenetlenségbe keverni, körülfonni, szétrobbantani fogja őket, ha időt engednek neki munkájához. Csak ha egyetértve csatlakoznak, csak ha oly karba helyezen­­dik magukat, hogy a szövetséget működtetik , még ha Poroszország feltámadt is ellene van tételük biztosítva. Csak bojorok hihetik, hogy a német béke azáltal állit­­tathatik helyre, ha Schleswig-Holsteint Poroszországnak odavetik.“ Mennél több táplálékot adunk az étvágynak, annál nagyobb lesz a szüksége. Minden új engedmény csak előzetes esetté alakuland egy jövő igaztalanság számára, s az erőszak által letartott országok szolgálat­­készszé tett erőinek ismét a harczba kell vonulniok, hogy, míg más német országrészek vannak, ezeken ha­sonló erőszakot kövessenek el. Ugyanezen thémára nézve mondja az „O. D. P.“, miszerint nézete szerint a német középállamok ez órá­ban határozottságuk által a háborút még meggátolhat­ják, ha erélyesen v­eszélylyel a virályzók közé lépnek, hogy közbenjárásuk által azon nagy szerencsétlenséget, mely Németországot fenyegeti, visszatartsák, vagy ha elszántan az ellen nyilatkoznak, ki a szövetségi törvé­nyeket el né tépi szét. Az ide­­s­tova ingadozás a nyo­mort Üdültté teendi, s Németország sorsát a véletlennek és erőhatalomnak szolgáltatandja át. Az „O e s t e r r. Z t­g.“ egy pesti levelezője azon állítást veszi taglalat alá, miszerint épen a pragmatica sanctio, melyre a korona támaszkodik, követeli a 48 ki törvényeknek egyszerű­ helyreállítását Magyarország­ban, mivel ezen intézmény nem egyéb, mint valósítása az ország önállóságának, mely a pragmatica sanctióban ki van mondva. „Ezen érvnek látszólagos igazsága, — úgymond — sokakat elcsábít; tényleg azonban az ha­mis. Mi nem azért idegenkedünk a 48-ks törvényektől, mert azok Magyarországnak autonóm országkormányát felelős ministeri kormány formájába alakítják át. Ezen átalakítás bírhat jogosultsággal, a­mennyiben a kor­mányt felelőssé teszi s az elavult dicasteriális rendszert megdönti. De a­mennyiben azok a korona jogait illető­leg egyúttal oly határozmányokat tartalmaznak, melyek az Uralkodónak végrehajtói jogait úgyszólva zérusra szállítják le, sőt annyira mennek, hogy a Császárt és Királyt az országon kívül a nádor gondnoksága alá helyezik, meg kell e törvényeknek változtattatniok. Ezt kívánja a korona méltósága, becsülete s törvényes ha­talma. De a monarchia minden őszinte s becsületes barát­­jainak főaggálya abban áll, hogy a magyar ministerium, a­mint az a 48 ki törvények által világosan és kétség­telenül szervezve van, nem csak a pragmatica sanctió­ban megállapított országos kormányt, hanem azon kormányt is magához ragadandja, mely az állam jogi kötelékhez tartozik s ekkorig csak az Uralkodónak s birodalmi kormányának kezében volt, azon kormányt, melyet egyoldalúan Magyaror­szág soha sem kezelt s mely az örökös tartományok kor­mányától nem választathatik el, mert mint birodalmi kormány feloszthatlan mint maga a birodalom, melyet a pragmatica sanctio unum et indivisibile imperiumnak jelöl; s mert ezen kormány egy szóval az államjogi köteléket tartja fen. A kormány ezen részét az austriai államférfiak már 1848-ban, tüstént azután, hogy a 48-ki törvények életbe léptek, a magyar minis­­teriumtól — igaz, eredménytelenül — visszakövetelték s mindenki világosan látá, hogy azon órától fogva, a mint a magyar ministerium a magyar koronának tel­jes souverain hatalmát gyakorolni kezdé, a mo­narchia azonnal két független állammá sza­kadt, a mint ez azon idők óta — hogy a Habsburgház a magyar országokat birtokba véve — sohasem történt. — Ezen percztől kezdve ennélfogva az ál­lamjogi kötelék kerékmű­vezete pangásba jutott; — a pragmatica sanctióban az államjogi kötelék fenntar­tása végett megállapított „invicem et simus“ kormány, t. i. a birodalmi kormány, mely 1848-ig a b s o- 1 u t igazgattatott, rögtön teljesen megszűnt, s ezen szakadásnak szomorú következménye volt — a borzasztó polgári háború, melyben Ausztria tényleg az államkötelék létezéséért küzdött, s Magyarország magát hősileg védte, mert szabadságait fenyegetve lenni hitte.“ Ezután kérdi az „Oest. Ztg“, várjon a nemzet elfeledte-e már mindezt s talán azt akarják a világgal elhitetni. Egyletek és intézetek. A pestvárosi szegényházi­ alap (Elisabe­­thinum) 1865-ik évi bevételei és kiadásairól a városi számvevő hivatal következő számadási kimutatást szer­­kesztett * Bevételek : Hagyományok 403 ft 68 kr, ajándé­kok 552 ft 96% kr, színjáték s egyéb műelőadások­­ból 520 ft; — zene­engedélyi dijakból 930 ft; —­ ipar­engedélyi dijakból 9028 ft 25 kr; bírságokból 4582 ft 88 kr; adakozásokból 3772 ft 87 kr; fizetés mellett az intézetbe felvett szegényektől 514 ft 67 kr; munkadí­jakból 1229 ft 7 kr; eladott telek vételára és kamatai­ból 412 ft 17 kr; lakbérekből 80 ft; a temetkezési alapból 653 ft 58 kr; vegyes bevételek 600 ft 99 kr; megholtak után maradt ingóságok elárverezéséből 1050 ft 50 kr; cselekvő tőkék kamataiból 21,350 ft 6­2 kr ; visszafizetett cselekvő­ tőke 8132 ft; ideigle­nes bevétel 1270 ft 90 kr ; ideiglenes kiadások megté terítéséből 52 ft 82 kr ; tehát, összes bevétel: 54,837 ft 49 kr. Kiadások : A múlt évről hátralékos követelések­re 4954 ft 6*/2 kr ; tiszti és szolgai fizetésekre 3265 ft; ápolóknak 461 forint 15 kr; lakbér és természetbeni járadékokra 164 ft; írószerekre 210 ft 36 kr; a sze­gények közt havonkint és hetenkint kiosztatott 17,181 ft 617­ kr ; az elnöknek 10,159 ft 18 kr; a sütőnek 2,755 ft 16 kr; az aponézok ruházata és ruhajavítására 153 ft 37 kr; termesztményekre 430 ft 6 kr; kőszénért telésre 477 ft 40 kr ; légszesz világításért 649 ft 85 72 kr; anyagokra 1007 ft 3 kr; házibútorok és szerekre és azok javítására 797 ft 5 kr; államadóra 1243 ft 287­ kr; épület fenntartás és javításra 995 ft 63*/n kr; a ház tisztántartására 160 ft 30 kr; gyógyszerekre 179 ft 77 kr; bélyegdíjak s illetékekre 33 ft 3­0 kr; mun­kadíjakra 337 frt 85 kr; a koldus­kertieknek 70 ft 40 kr; a persely­hordóknak 63 frt 87 kr ; temetkezési já­rulékokra 441 ft 94% kr; vegyes, előre nem látható ki­adásokra 144 ft 94 92 kr ; kikölcsönzött cselekvő tőke 6700 ft 72 kr; ideiglenes kiadás 1029 ft 22 kr; ideig­lenes bevétel visszafizetésére 652 ft 7% kr ; tehát ö­s­z­­szes kiadás: 54,617 forint 81 kr; összehasonlít­va a bevétellel 54,837 forint 49 kr, mutatkozik pénz­tári maradvány 219 ft 68 kr. A cselekvő tőke állapota 215,620 ft 44 krral van kimutatva.­­ A pestvárosi fiú árvaház 1865. évi bevé­teleiről s kiadásairól szerkesztett számadás következő eredményt tüntet fel : Bevételek : Maradvány a múlt évről 1540 forint 11*­,2 kr; cselekvő tőkék utáni kamatok 5472 ft 96 kr; hagyományok s ajándékok 873 ft 54 kr; színjáték s egyéb művészi előadásokból 977 ft 91% kr; iparen­gedélyi díjakból 4513 ft 51 kr ; bírságokból 5 ft; az in­tézetbe fizetés mellett felvett növendékekért 1171 ft 78 kr ; tandíjakból 362 ft 95 kr; növendékektől ruházatért 40 ft 31 kr; vegyes s előre nem látható bevételek 186 ft 3 kr ; visszafizetett cselekvő tőke 50 ft; ideiglenes bevétel 338 ft 63 kr; az összes bevétel tesz te­hát 15,532 ft 74 Va krt. Kiadások : Tiszti és szolgai fizetésekre 1620 ft 42 kr; jutalmazásokra 26 ft; elnöknek 3,309 ft 67­ kr; sütőnek 788 ft 87 kr; termesztményekre 142 ft 26 kr ; tüzelési szükségletre 275 ft; anyagokra 143 ft 47 kr; bútorokra és szerekre, úgy azok javítására 217 ft 43 kr; növendékek ruházatai és azok javításaira 1827 ft 49 Va kr; fehérnemyek tisztításáért 429 ft 80 kr; író­szerek és könyvekre 75 ft 67 Va kr; előre nem látható vegyes kiadásokra 273 ft 62% kr; államadóra és bé­lyeg-költségekre 615 ft 82 Va kr; gyógyszerekre 16 ft 51 kr ; épület fenntartására és javítására 805 ft 16% kr; az épület tisztogatására 179 ft 39 kr; kikölcsön­zött cselekvő tőke 3513 ft 83 kr; ideiglenes bevétel visszatérítésére 431 ft 97% kr; tehát tesz az összes kiadás 14,691 ft 807% krt, melyet a fenntebbi bevé­telből levonva, 840 ft 94 krnyi pénztári maradvány mu­tatkozik. A cselekvő tőke állapota 107,092 ft 98­­2 krra rug. — A Pestvárosi leányárva­ház 1865. évi bevételei és kiadásairól vezetett számadás következő eredményt mutat fel: Bevételek : Maradvány a múlt évről 788 ft 13 kr, cselekvő tőkék utáni kamatokból 2714 ft 507­ kr, hagyományok s ajándékokból 1260 ft 52 kr, szini- és egyéb mű­előadásokból 1341 ft 80 72 kr, az in­tézetbe fizetés mellett felvett növendékekért 776 ft 50 kr, vegyes bevételek 10 ft, visszafizetett cselekvő tőke 200 ft, tehát tesz az összes bevétel 6592 ft 147%krt. Kiadások: Az ápolónő évi fizetése 146 ft 66% kr, jutalmazásokra 80 ft, házi költségekre 500 ft, új építés, épület­ javítása és fenntartására 681 ft 30 kr, ál­lamadó- és bélyegdijakra 215 ft 85 kr, előre nem lát­ható vegyes kiadásokra 50 forint 70 kr, kikölcsön­ Az 1867-ki párisi kiállításra a pesti országos bizottmány által következő be­jelentések létettek a bécsi központi bizott­mányhoz : Pászthory Ferencz, bortermelő (bor). A „Winkler és fia“ czég, borgyárnokok (bor­gyártmányok). Biró Kálmán, bortermelő (bor). S­z­e­c­s­e­r Jakab, bortermelő (bor). P­r­i­e­g­l György, aranyozó (aranyozó áruk). Bisztriczky József,aranyozó(aranyozó-árok). Limbeck József, koporsó készítő (légmentes érczkoporsó). Fritz József (bútorok és gépek). Marschalkó János, képfaragó (képfaragói mű­). A kékeny-áranybányászati társulat Zemberg­­b­e­n (kékeny-áranyérczdarabok). B­i­g­n­i­o János, keményitő-gyáros (keményítő). Jankovics Alajos, bortermelő (borok). Lebrecht J., festő (olajfestmény). A „L­au­fer testvére­k“ czége (irodalmi és művészeti tárgyak). Kugler Pál Ferencz, képfaragó (képfaragó­művek). Engel N., képfaragó (képfaragó­ művek). L­ó­n­y­a­y Menyhért (dohány). Mórán István (fehér és veres asztali borok) Kiss Bálint (olajfestmény). B a n d 1 C. A., bortermelő (bor). Az egri érsekségi könyv- és kőnyomda (könyv és kőnyomdászati művek). Ifjú Specht József, selyemkereskedő (selyem.) A „Koben N. fiai“ czég (bordódongák). Molnár György, földbirtokos (mezőgazdászai termelvények). Pusztay Lajos, mezőgazdász (gyapjú, dohány, búza). Sicher­man­n Ignácz, olajsajtótulajdonos (napra forgó virágolaj). Varga Lajos, földbirtokos (borok) Harsányi Gábor, földbirtokos (nyers ter­mények). Fráter Imre, földbirtokos (nyers termények és bor). Liptay Miklós, szappanfőző (szappan). Veszprémi Sámuel, szappanfőző (szappan). A debreczeni fazekas-ezéd (fazekas-árok). R­á­c­z György, cserző-varga (gubacs). K­n­e­z­i­k Gábor, hentes (disznózsír). Biró János, zöldségkertész (torma). Hadházi Mihály, zöldségkertész (torma). Borbély János, szürszabó (különféle szűrök). A debreczeni gubás - ezéh (magyar fürtös gu­ba és gyapjú). A debreczeni hentes-ezéh (szalonna). V­é­c­s­e­y, földbirtokos (nyers termények). Podmaniczky János, földbirtokos (bor). A „Beimel és Herz“ czég (mezőgazdászai termelvények). A­­­z­é­l Péter, földbirtokos (dohány, hordódonga, ökrök, disznók, juhok). Klausz Anna, varróintézet tulajdonosnője (fe­hérneműek). A nagy­ szent­miklósi népiskola (dohány). C­s­i­z­s­i­k Imre, szijjártómester (kantár). Schachner József, luxuspék (kétszersült és b­easütemény). A mármaros-szigethi cs. kir. bánya-, só-, erdész és jószágigazgatóság (kősó). A smsvéti szent ünnepek miatt lapunk közelebbi száma szerdán, f. hó 4-én jelenend meg­. ---------------'■* B-­-------.'J ■—'■Z'-.-^^LlLJL.lLj.LY-----------------------------L.liL-Végy­ zett cselekvő tőkék 4225 ft, tesz tehát az összes kiadás 5899 ft 517* krt, melyet a fentebbi bevételből le­vonván, marad 692 ft 63 krnyi pénztári maradvány. Ezen intézet cselekvő tőke - állapota 47,334 ft 50 krral van kimutatva. • A­hogy a 48-ki magyar ministerium, a korona teljes ha­talmával felruházva, a pragmatica sanctionak megfelel, azon sanctionak, mely az államjogi köteléket soha kérdés alá nem helyezte s ezt az ország önállóságával mindig összhangzásban tartani tudta. „Nem, — úgymond végül e lap. — Magyarorszá­gon kívül sohasem fogják elismerni, hogy a 48 kj kor­mányforma az államjogi köteléknek eleget tesz; sohasem fogják azt bebizonyíthatni, hogy e törvényekben gon­doskodva van a monarchia nagyhatalmi állásáról, egy­sége­s feloszthatlanságáról; sőt rendíthetlen azon meg­győződésünk, hogy a 48 ki­t­értjük a souverain, min­denható, minden kormányhatalmat magában egye­sítő ministeriummal sohasem fog azon birodalom fennállhatni, melyet a pragmatica sanctio ala­pított.“ Külföld, ANGOLORSZÁG. A „Daily­ Telegraph" szerint a vám­biztosok arról értesüttettek, hogy Gladstone haladéktalanul a mindennemű fák behozatalába vetett vámok eltörlését indítványozandja. A „M. Post“ jelenti, hogy a ministérium ki van egészítve Lefévre-nek az admiralitás polgári lordjává kineveztetése által. Hugessen a belügym­i­­nisterium al­titkárává neveztetett ki. A londoni politikai körökben még nem tudják, ha várjon a ministerium hozott-e már határozatot aziránt, hogy minő eljárást kövessen a líba­i vereség eseté­ben. Azt állítják, hogy Gladstar... hajlandó lenne, ez esetben a parliament tü­sténti föloszlatását taná­csolni. A „Bombay Gazette“ következő tényeket közöl, melyek a mascatei imám meggyilkoltatá­­s­á­t megelőzték : A „Highfloger“ britt hadihajó h­arczot folytatván a persa öbölbeli w­a­h­a­b­i­t­á­k­k­a­l, két erőd levonta­­tott, valamint bizonyos számú állítólagos kalóz­hajók is elfogattak. Egy harmadik erődöt egy angol csapat­­osztály nem tudott bevenni, mely alkalommal az ango­lok 4 holtat s 7 sebesültet vesztettek. Talán az ango­loknak ezen megtámadása ingerte föl még inkább a wahabitákat, s ösztönzé őket a mascatei imám, az ő régi ellenségük, s ugyanekkor Angolország barátjá­nak meggyilkoltatására. Ezen esemény következményei könnyen előreláthatók. Az angolok bizonyosan meg akarják boszulni saját megöletett katonáikat s a zászló

Next