Sürgöny, 1866. május (6. évfolyam, 99-123. szám)

1866-05-01 / 99. szám

99. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám. Kiadó­hivatal: Patton, (barátok tere 7-dik százb.) Kék­fsztok fiérát küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendet levelező­inktől fogadtatnak el. ____ ./ ___ SÜRGÖNY. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten (titkos hordva. Egész évre................................10 frt. Egész évre.......................18 frt­­ . Félévre ........ 10 , Félévre ...... 9­­ , Negyedévre............................... 5 , Negyedévre ... 4 , M . Pest.­­Kedd, május 1. 1866 Majfún-lín­életévels.: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésárt 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hambur­g-Alté­­nában Haanenstein és Vogler; Hamburgban Tu­righelm Jakab ; Lipcsében Eisgler M. és Fort Ernő urak. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felsége­s Császárné Ő Felsége ápril 28-án legmagasb lakásukat Schönbrunnba venni méltóztattak. Törvény 1866. ápril 24-ről, a pénzeszközök előszerzésére vonatkozólag, az állam 1866. évbeni kötelezettségeinek teljesítése végett, érvényes az egész birodalomra. 1865. sept. 20 tól kelt nyilt parancsom alapján (kir. törv.l. 89.), ministeri tanácsom meghallgatása után rendelem, a mint következik : 1. Cz. Pénzügyministerem fölhatalmaztatik, a pénzeszközök előszerzése végett, az 1866. évről 1865. dec. 30-ról kelt pénzügyi törvény (kir. törv.l. 149. sz.) V. s VI. czikkei szerint, külön műveletek által fedözendő állam-kiadásokra, ingatlan állami tulajdon elzálogosí­tása mellett, hatvan millió forintnyi név szerinti ősziét­ben, austriai értékű ezüstpénzben, egy jelzálogi hitel­intéze­tnél, annak alapszabályaihoz képest, annak zálog­leveleiben kölcsönt venni föl, s ezen zálog­leveleket le­hető legjobban eladni. 2. sz. Míg a zálog­leveleknek a pénzügy-igazgató­ság számadásával elidegenítése czélravezetőnek nem ismertetik föl, ezenkívül pénzügyminiszerem fölhatal­maztatik, azokat kiadandó kincstárjegyek fedezete­s biztosítékául alkalmazni, a még el nem adott zálog­levelek névértéke felerészének öszleteig. A kincstárjegyek nem kevesebb, mint 10,000 austr. értékű forintnyi darabokban, vagy a megfelelő öszletű frankok vagy font sterlingekben fognak kiadatni, 6 petét kamatoznak ezüstben, 3 hónap alatt a kötelezett pénzértékben, esetleg a külföld alkalmas helyein vissza­fizetendők, s minden jövedelmi adó­ s egyéb levonásból mentek. Azok rendeletre szólnak, forgatmány által to­vábbadathatnak , s 3—3 hónapra meghosszabbittat­­hatnak. 3. sz. Ha ily kincstárjegyek adatnak ki, azok bevál­tásáig az azok fedezetére szánt zálog- levelek vagy azon intézetnél, melylyel a jelzálogi kölcsön köttetett, vagy ott, hol ez a kincstárjegyek vásárlóival megálla­­pittatott, letéve maradnak. 4. sz. Az 1865. oct. 27-ről kelt törvénynyel (kir. törv.l. 107. sz.) az állam­adósság ellenőrzésére hivatott bizottmány a pénzügy igazgatóságnak a kölcsönt adó hitelintézet irányábani jelzálogi kötelezvényeit, valamint a kincstárjegyeket, azok kiadatása esetében, ellenjegy­­zendi. 5. sz. PénzÜgyministerem bizatik meg ezen tör­vény végrehajtásával. Bécs, ápril 24-én 1866. Ferencz József, s. k. Belcredi s. k. Larisch s. k. Legfelsőbb rendeletre : Lovag Meyer Bernát s. k. Ő cs. k. Apostoli Felsége legfelsőbbig aláirt ok­levéllel, B­­­b­i­t­s Pál görög-keleti lelkészt Mellenczén, az austriai birodalom nemesi rendjébe, „jenopolyi“ elő­­névvel, legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi apr. 25-töl kelt legfelsőbb határozatával, Komissaro­w-K­ostroms­­k­o i Osip Iwanow orosz cs. alattvalót, azon nagy ér­dem elismeréséül, mit az a II. Sándor orosz császár ő felsége ellen megkisérlett orgyilkolási megtámadás szerencsés elhárítása által szerzett magának, a Ferencz József-rend közép-keresztjével legkegyelmesebben föl­­disziini méltóztatott. NEMHIV­AT­ALOS RÉSZ. Lapszemle. A „ W­iener Zeitung“ következő czikket hoz : „Az 1866-ik évi pénzügyi törvényben az állambe­vételek alatt, a 39-ik fejezetben, 14,899,555 frtnyi ösz­szeg államjavak eladásából származó bevételül van idézve. „Ámde az 1865. decz. 29-ki legalázatosb előter­jesztésben , melyben a pénzügyi törvény előterjesztése­kor az államháztartás helyzete az 1866-diki közigazga­tási év kezdetén körülményes taglalatnak vettetett alá („Wiener Zeitung“ 1865. dec. 30), jelölve jön, hogy eset­leg az államjavak eladása helyett az azokra teendő köl­csönvevésnek kellene végbemennie, ha az utóbbi mód az államkincstárnak nagyobb előnyöket nyújtana. „Ezen esetleg most beáll. Az államháztartásnak folyó kötelezettségeinek fedezésére kész­pénzeszközökre van szüksége, melyeket neki a folyó bevételek nem tö­kéletesen szolgáltatnak, s azokat nem szerezheti meg államvagyon eladása által, mert az időkörülmények a nagy földtömbök eladására fölötte kedvezőtlenek s leg­jobb esetben a befizetendő vételösszegekre hosszabb ha­táridőket kellene jóváhagyni, tehát a bevétel akkor nem volna kéznél, mikor szükségeltetnék. „A pénzügyigazgatás tehát a kiterjedt javakra való kölcsönvevési ügylet általi pénzszerzésnek tervét komolyan szemügyre vette s úgy hiszi, miszerint abban a legközelebbi államszükséglet, illetőleg az 1866 diki közigazgatási év szolgálatában felmerülő deficit fedezé­sére kielégítő és czélszerű eszköz található. „A mivelet alapját a földhitelintézettel kötendő jelzálogkölcsönügylet képezi, melynél az állam a maga államjószágok­ s erdőkbeli ingatlan tulajdonával egy A magyar- horvát küldöttségre vonat­kozólag több lap azon hitt hozá, miszerint az már ér­demleges tárgyalásokba is bocsátkozott, mire a „Pest. C­o­r­r.“ saját értesülései alapján azt állítja , hogy ekkorig csak az előleges kérdésekre vonatkozólag tar­tottak értekezletek. Jelenleg magyar részről várják a horvát küldöttség válaszát és nyilatkozatát, a magyar küldöttség által legújabban megállapított pontokra. A horvát küldöttség e nyilatkozatától fog az érdemleges tárgyalások megkezdetése s folytatása függni. — Mi a közös ügyek bizottmányának tevékenységét illeti, a „P­­C.“ most is valószínűnek tartja, hogy az mindaddig nem bocsátkozik feladatának lényegébe, míg a horvát­­magyar küldöttség be nem fejezte működését. Annak oka pedig főkép abban keresendő, hogy a magyar or­szágos bizottmány alsóházi tagjai többnyire tagjai a nagy bizottmánynak is, sőt Csengery mindkettőnek előadója , Így tehát kétfelé egyszerre nem működhet­nek, főkép ha a ház üléseiben is — a fenforgó tárgyak fontossága miatt — részt kell venniök. Azonban való­színű, hogy az alsóház egy ideig nem fog ülésezni s ezen esetre a horvát ügyben s a közös viszonyok kérdésében talán felváltva fognak az illetők tanácskozni, és pedig reggel és délután, úgy hogy mindkét ügy naponkénti tanácskozások tárgy­át képezhetné, jelzálogadósnak magánjogi viszonyába egy jelzálogi bankhoz lép. A földhitelintézet az államjószágokra vagy erdőkre ugyanazon feltételek, óvások, biztosítások s jog­következtetések alatt ad kölcsönt, mint melyek alatt azt magán­személyeknek ingatlanokra közvetíti, azaz: az államnak telekkönyvszerü adóssági kötelezvényei s közönséges törlesztései fejében zálogleveleket ad, me­lyek — minthogy ugyanazon biztonságokat nyújtják , egyszersmind ugyanazon értékeket is képviselik, mint általában a földhitelintézetnek záloglevelei. „Ily a pénzügyi rendszabály előnyei főleg a követ­kezők: 1) Az állam legjobb alapú kölcsönt köt, melynél előre csak egyetlen hitelezővel, a szerződő földhitelin­tézettel van dolga. Továbbá semmi más gond nem hárul reá, mint a megállapított törlesztéseket az egyesség­i törlesztési terv szerint a kölcsön­adónak pontosan meg­fizetni , mi mellett azonfelül a kölcsönvevőnek esetleg fenmarad a joga, tőke visszafizetéseket vagy részletfi­zetéseket záloglevelekben, névszerinti érték szerint esz­közölni. 2) Ily jelzálogi ügylet által az álladék kára nél­kül az ingatlan államvagyon azon része is belevonatik a sürgető államszükségek fedezésébe, mely vagy állam­jogi tekintetekből feltétlenül s azonnal el nem adatha­­tik, vagy hol népgazdászati tekintetek, milyenek péld. az államerdők egy részénél fenn forognak, az eladást kívánatossá nem teszik. 3) Ellenben a kölcsönvétel által azon államjavak eladása, melyek nemzetgazdászati okokból az állam kezén nem maradhatnak, nem csak nem gátoltatik, hanem még elő is mozdittatik, mert már szilárd minimál felbecsülés forog fenn s könnyen történhetnek előké­születek arra nézve, hogy az új szerző az államjószá­gon fekvő törlesztési hányadokat a jelzálog-intézet irányában elvállalja s csak a vételösszeg maradékát fizeti ki. Itt mindenekelőtt az forog fenn, hogy a zálog­levelek az állam által, mely csak valósításuk által nyeri meg a valódi viszont értéket zálogba adott tár­gyáért, valóban el is adassanak. „Békés s rendes időkben ezen értékesítésnek semmi akadálya sincs, minthogy egy szilárd jelzálogintézetnek záloglevelei, melyek szabályszerű­leg vannak kiállítva, igen kedvelt hitelpapírt képeznek, mely főleg szilárd tőke-elhelyezéseknél kerestetik s mozgó jelzálogi minő­ségében, főleg ha pengő pénzre szól, más hitelpapírok előtt előnynyel szokott bírni, minélfogva ezen tökélete­sen magánjogi alapon nyugvó, a soliditás bélyegét magában hordó művelet kedvező végeredménye iránt nem lehet semmi kétség.Csakhogy erre nézve a nyugodt viszonyok előfeltételt képeznek. Míg ezek be nem állnak, ellenkezőleg a politikai helyzet nehéz és bonyolódott marad s az összes európai pénzpiaczoknak ezáltal elő­idézett nyomatottsága s bizonytalansága tart, addig az alapítandó értékpapírok szilárd elhelyeztetésének, ha­­hogy elvesztegetni nem akarjuk, el kell halasztva ma­­radniok, s egyelőre a szilárd kölcsönzés helyébe egy időközi műveletnek a törvényben kilátásba vett fogana­tosítása lép, mely kincstárjegyek kiadásában áll, me­lyek rendeletre szólnak, 3 hónap alatt lejárnak s 3—3 hó múlvai meghosszabbítás mellett évenkint 6 petét kamatoznak, legalább 10,000 ftnyi appoint-ekben állít­tatnak ki, az államadósságot ellenőrző bizottmány ellen­őrzése alatt a kiadott záloglevelek összegének feléig kiadatnak s az utóbbiak által megalapittatnak.“ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház LVT. ülése április 30-dikán délelőtt 10­­. órakor. Elnök: Szentiványi Károly. A jegyzőkönyv fölolvasása, néhány kérvény véte­lének jelentése és Borbély Miklós lemondásának tu­­domásul­ adása után az állandó igazoló­ bizottmány elő­adásai következtek. Domokos László igazoltatott. Olvastatott a Lukynich Mihály választására vonatkozó vizsgálat nyomán képezett osztályvélemény, mely a választás igazolását hozta indítványba. Gr. A­p­p­o­n­y­i György a vizsgáló­bíró jelentésé­nek, s H­e­d­r­y Ernő a képviselőház határozatának a vizsgálat elrendelésére nézve a fölolvastatását kívánja. Ez megtörténvén, gr. Ap­po­n­y­i György még az orvosi látlelet fölolvastatását kívánja, a­mi németül lé­vén fogalmazva, a ház fölolvastatásától elállást és a hitelesítést, továbbá maguk a sebesültek s verekedők vallomásait olvastatta föl. Gr. A­p­p­o­n­y­i György erre így nyilatkozott: Tisztelt ház! Rövid leszek , mert mélyen ér­zem , mennyire kívánatos , hogy a drága idővel gazdálkodjunk , s hogy a verificatióra — mely bár­mily fontos legyen, mégis mintegy chronikus beteg­ség nehezedik már most a t. házra — csak annyi időt fordítsunk, a­mennyi az előforduló esetnek tárgyilagos és igazságos eldöntésére okvetlenül szükséges. A sza­bad választásnak fő feltétele az, hogy azok, a­kikre a törvény a szabad választás jogát ruházta, azt szabadon gyakorolhassák. A­hol tehát a jogosultak akár kiját­szás, akár erőszak által elüttettek a szabad választási jog gyakorlatától, az ily választás törvénytelennek és semmisnek tekintendő. A jelen esetben kétségtelen az, hogy az egyik párt fegyverek használatával vezetett szét; meg lett sértve a törvény, mely azt rendeli, ha nem csalatkozom, a 40. § ban, hogy a választóknak semminemű fegyver­rel megjelenni nem szabad; meg lett sértve ezenkívül azon vérengzés által, mely mindenesetre alkotmányos jogainknak legnemesbikét lealacsonyítja s a törvény czélját, t. i. a szabad választást meghiúsította azáltal, hogy azok, kik arra feljogosítva voltak, a választási jog gyakorlatától megfosztattak. Mindezek a t. háznak ki­küldött képviselő tagja által tökéletesen be vannak bi­zonyítva. Előttem nem tesz különbséget az, hogy vájjon az ellenfélnek választói h­asználták-e fel a fegyvereket, a­melyekre nézve visum repertumok adattak elő; vájjon ők voltak-e okai annak, hogy a másik párt megfutamo­dott, mint ez akárhány tanú vallomásából, de az egész jelentés szövegéből is látszik,­­ mindenesetre mégis be van bizonyítva az, hogy igen nagy száma a válasz­tóknak választási joga gyakorlatától megfosztatott. En­nélfogva a választási részemről megsemmisítendőnek s uj választást elrendelendőnek javaslom. (Helyeslés.) Egy megjegyzésemet kell még kimondanom azon argumentumra nézve, a­mely a bizottság jelentésében foglaltatik. Nagy súlyt fektet a bizottság arra, hogy az Ürményi-párt választói , miután a vérengzés után a rend ismét helyreállíttatott, sőt katonák küldettek a megfutamodottak után, hogy őket visszahozzák, d e szerint visszajöhettek és szavazási jogukkal élhettek volna; de kérdem: milyen bizalommal viseltethettek volna az Ürményi párt választói a választási elnök iránt, a­ki akkor, midőn figyelmeztetve lett a véreng­zés lehetőségére, semmit sem tett, és miről sem gondos­kodott, hogy őket jogaikban, személyük­­ bátorságában oltalmazza ? De továbbá, úgy hiszem, a t. ház ebben velem egyet fog érteni, hogy meg nem fér azon tisztelettel, melylyel a választóknak, tartozzanak azok bármely osz­tályhoz, a törvény előtti egyenlőségnél fogva tartozunk. (Helyes) miszerint tőlük olyasmit követeljünk, a­mit ha­sonló esetben magunktól indignatióval utasítanánk el. Követelhetjük-e a választóktól, hogy, miután személyes bátorságukban és becsületükben oly alacsony módon megsértettek, a becstelenítés helyére visszatérjenek, mi­előtt nekik elégtétel adatott volna ? Tennék-e mi azt ? akarnánk-e résztvenni oly vá­lasztásban,miután az ily merény által megfertőztettetett ? — Nem azért adta a törvény a szegényebb osztálynak a választási jogot, hogy az mint alacsony eszköz hasz­náltassák fel, (Helyeslés. Felkiáltások: „nem is tör­tént!“) melynél fogva, ha a pártérdek kívánja, neki olyanokat eltűrni kelljen, mikre magunkat kötelezni soha nem fogjuk, hanem azért adta a törvény e választási jo­got a szegényebb osztálynak is, hogy az alkotmányos jogokat velünk egyiránt és szabadon gyakorolja, azo­kat velünk egyiránt tisztelje és szívelje. Nem fogadhatom tehát el azon okoskodást, hogy az a választó, ki a helyreállított rendnél fogva, melyet vérengzés előzött meg, visszahivatván, meg nem jelent, és azért szavazati jogával nem élt többé, annak elvesz­tését magának tulajdonítja; sőt ellenkezőleg épen az­által bizonyították be, úgy hiszem, a kérdéses választók ezen jogukra való tökéletes érdemüket, hogy oly vá­lasztásban, mely botránkoztató merény által meg lett fertőztetve, többé részt venni nem akartak. Ismétlem tehát előbbi nyilatkozatomat, hogy ezen választást a tökéletesen bebizonyított tényeknél fogva megsemmisí­tendőnek tartom. (Szavazzunk ! Helyeslés! Zaj.) Thalabér Lajos mindazon vádakat s érveket, melyeket első ízben e választásra nézve fölhozott, a vizsgálat által teljesen igazoltaknak találja; szerinte a választás a lehető legjobb rendben ment végbe, a­mint ez az előadó jelentéséből kitűnik. Hivatkozik az érdektelen tanuk állítására, melyek az érdeklettek tanúságánál mindenesetre biztosabbak, és ezek igazolás mellett szólnak, azért ő is arra szavaz. Jekelfalusy az „eláll“ viharos ostroma ellené­ben föntartja szólási jogát, de csakhamar a ház derült­ségét idézi elő azon állításával, hogy a megsemmisítés által a szavazók választási szabadsága korlátolva van. Egyébiránt ő a bizottmány véleményét pártolja. Zichy Antal a választási jog akadályozását be­bizonyultnak látja és megsemmisítést kíván. B­e­s­z­e János azt mondja, hogy az egyszer meg­riasztott népet nem egykönnyen lehet visszavinni a választás helyére, kivált a midőn a megfutamlottak a házak első emeletéig is üldöztettek; ő tehát a megsem­misítést kívánja. Stefanidesz a ház tetszése közt jegyzi meg, hogy a kisebbség talán önmaga közt idézett elő vere­kedést ; végre ha ötven ember visszament, a többi is visszamehetett volna, mert hiszen a félelem akkor, vagy egy hét múlva egyaránt indokolva volt. Pártolja a bizottmány véleményét. Somsich Pál a megsemmisítést kívánja. C­s­i­k­y Sándor „eláll, szavazzunk!“ kiáltások közt alig jut szóhoz, és egész beszéde alatt nem is ré­szesül csöndességben. Csak annyit hallottunk belőle, hogy igazolásra szavaz. Gr. Z­i­c­h­y Jenő, gr. Z­i­c­h­y Nándor és többen elállottak a szótól , mire következőleg az előadó Gaj­­zágó Salamon még néhány magyarázó észrevételt tesz, nevezetesen gr. Apponyi György és Zichy Antal beszé­deire. Szavazásra kerülvén a dolog, az osztály vélemé­nye mellett kivehető többség áll fel, a­mi még inkább kiderült, midőn az ellenvélemény mellett állottak fel. Mindazáltal elnök a maga megnyugtatására golyózást rendel. Eredmény: a bizottmány véleménye, vagyis iga­zolás mellett 152, megsemmitésre szavazott 110; e szerint Lukynich választása igazoltnak jelente­tett ki. Nem lévén kész tárgy, elnök kijelenti, hogy a legközelebbi ülés napja attól függ, mikor fog erre kész tárgy kínálkozni, a­mit egy nappal előbb fog kihirdet­­tetni. Egyelőre a képviselőket kéri, hogy a kitett íve­ken mely bizottmányokba választatásuk iránt nyilat­kozni szíveskednének, hogy azokat azután a 12-es bizottmánynak átadni lehessen. Az ülés vége d. u. 1 órakor. Iliteltelekköny­veink. IV. Átalán véve a telekjegyzőkönyvek elővigyázatbóli megtekintése minden oly ügyletnél szükséges, melyek tárgyát valamely telekkönyvben bekeblezett jog képe­zi; és miután a telekkönyv illető tételeinek megtekinté­­e után azon okmány készítéséig jönnek a felek, mely­nek alapján a bekeblezés eszközlendő lesz, először is nem szabad feledni, hogy oly levelek alapján, melyek a fenálló polgári törvények értelmében érvénytelenek, vagy melyekben a követelés érvénytelen jogalapra van fektetve, bekeblezés, de még csak előjegyzés sem esz­közölhető ; ilyenek az új törvények előtt szokásban volt zálogszerződések , melyekben az ingatlans­á­gok ideigle­nes adásvevése a visszaváltási jognak nyílt, vagy hall­gatag fentartásával történt; valamint oly szerződések, melyekben a valaki után még csak remélhető örökség vagy hagyomány az illetőnek még életében elidegenít­­tetik, továbbá oly szerződések, melyek kiskorú vagy gondnokság alatti személyek vagy ezek képviselői ál­tal törvényes jóváhagyás nélkül, úgy azok is, melyek községi vagy köz­kezelés alatt álló alapítványok, inté­zetek nevében törvény, vagy alapszabályokhoz képest fenntartott jóváhagyás nélkül köttettek vagy állíttattak ki; nem különben volt úrbéri telkek eldarabolását tár­­gyazó szerződések, ha azok a közigazgatási hatóság engedélyével ellátva nincsenek; végre halálra vagy nehéz börtönre ítélt bűntettesek által büntetési idejük alatt kötött szerződések. Ha ily esetek egyike sem forog fönn, következik sajátképen a bekeblezés alapjául szolgáló okmány készítése, mely, miután nem csak törvényesen megköt­tethetett, hanem egyszersmind bel- és külkellékekkel elláttatott, a bekeblezést kérni lehet, és az meg nem tagadtathatik, miáltal a tulajdonjog, vagy telekkönyvileg bejegyzett jog feltétle­nül szereztetik; de ha az okmány érvényes ugyan magánjogi szempontból, azonban a bel- vagy külkellé­­kekben hiányos, ez esetben feltéve, hogy legalább fél törvényes erővel bír, csak előjegyzést lehet kérni, miáltal a tulajdon- vagy zálogjog csak feltételesen, azaz a következő igazolás feltétele mellett szereztetik. Telekkönyvi feljegyzés által dologbani jogot nem lehet szerezni, úgy mint a bekeblezés vagy előjegy­zés által; czélja egyedül a telekkönyvet feladatának minél inkább megfelelővé, azaz világossá tenni, az abba jegyzett elsőségi jogokat megőrzeni, főleg pedig azt eszközölni, hogy a­ki a nyilván könyvben bizalmat he­lyez, tévútra ne vezettessék. * Miután tudtunkra sok helyütt a telekkönyvek úgy készültek, hogy az egyes birtokiveken a birtoknak csak helyrajzilag megállapított egyes parczelláit vezették be bizonyos sorszámok alatt, a­nélkül, hogy magának a birtok­állománynak tulajdonképeni mennyiségét meg­határozták volna; tehát azon lényeges körülmény felej­tetett vagy hagyatott ki, mely épen az illető tulajdo­nosra nézve a valódi hitelnek kezességéül szolgálandott. Honnan e hiányosság az eljárásban ? a valódi birtokmennyiségnek ezen, úgyszólván eltitkolása? E körülményben részünkről ismét közállapotaink sebhe­lyére találunk. A telekjegyzőkönyvek másik hiányos­sága ott rejlik, hogy azokon a bevezetett ,birtok­meny­­nyiségnek egyszersmind becsértéke is előtü­ntetve nincsen; ez igen nagy kelléke a nyilvántartásnak, mert noha a becsérték az ügyködő felek által esetlegesen njit­­tatni szokott ugyan, mindazonáltal annak, ki a telek­­jegyzőkönyvet miheztartásul áttekinti, az azon látan­­dott becsérték hasznos kalauzul szolgálandna. Nem lenne tehát felesleges, ha az illető telek­könyvi hatóságok most, midőn a telekkönyvek az új­­birtokváltozásokhoz képest alakíttatnak át s egészíttet­­nek ki, e hiányosság is figyelem alá vétetnék. Tudvalévő dolog az is, hogy megyénként minde­nütt a telekkönyvek egyedül a megyei túszék székhe­lyén kezeltetnek, és épen ezért a leginkább távol fekvő községbeli lakosok nagy fáradsága­ és költségébe szo­kott kerülni az, ha maguk­ alkalmazkodása tekinteté­ből annak egynémely telekjegyzőkönyvét megszemlélni kívánnák; ugyanazért mellőzhetlen szükségnek látszik annak behozatala, hogy valahányszor a megyei

Next