Sürgöny, 1866. május (6. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-01 / 99. szám
99. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, uri-utcza 1. szám. Kiadóhivatal: Patton, (barátok tere 7-dik százb.) Kékfsztok fiérát küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendet levelezőinktől fogadtatnak el. ____ ./ ___ SÜRGÖNY. Előfizetési árak: Naponta! postai szétküldéssel. Budapesten (titkos hordva. Egész évre................................10 frt. Egész évre.......................18 frt . Félévre ........ 10 , Félévre ...... 9 , Negyedévre............................... 5 , Negyedévre ... 4 , M . Pest.Kedd, május 1. 1866 Majfún-línéletévels.: egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésárt 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön, minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alténában Haanenstein és Vogler; Hamburgban Turighelm Jakab ; Lipcsében Eisgler M. és Fort Ernő urak. HIVATALOS RÉSZ. Ö cs. k. Apostoli Felséges Császárné Ő Felsége ápril 28-án legmagasb lakásukat Schönbrunnba venni méltóztattak. Törvény 1866. ápril 24-ről, a pénzeszközök előszerzésére vonatkozólag, az állam 1866. évbeni kötelezettségeinek teljesítése végett, érvényes az egész birodalomra. 1865. sept. 20 tól kelt nyilt parancsom alapján (kir. törv.l. 89.), ministeri tanácsom meghallgatása után rendelem, a mint következik : 1. Cz. Pénzügyministerem fölhatalmaztatik, a pénzeszközök előszerzése végett, az 1866. évről 1865. dec. 30-ról kelt pénzügyi törvény (kir. törv.l. 149. sz.) V. s VI. czikkei szerint, külön műveletek által fedözendő állam-kiadásokra, ingatlan állami tulajdon elzálogosítása mellett, hatvan millió forintnyi név szerinti ősziétben, austriai értékű ezüstpénzben, egy jelzálogi hitelintézetnél, annak alapszabályaihoz képest, annak zálogleveleiben kölcsönt venni föl, s ezen zálogleveleket lehető legjobban eladni. 2. sz. Míg a zálogleveleknek a pénzügy-igazgatóság számadásával elidegenítése czélravezetőnek nem ismertetik föl, ezenkívül pénzügyminiszerem fölhatalmaztatik, azokat kiadandó kincstárjegyek fedezetes biztosítékául alkalmazni, a még el nem adott záloglevelek névértéke felerészének öszleteig. A kincstárjegyek nem kevesebb, mint 10,000 austr. értékű forintnyi darabokban, vagy a megfelelő öszletű frankok vagy font sterlingekben fognak kiadatni, 6 petét kamatoznak ezüstben, 3 hónap alatt a kötelezett pénzértékben, esetleg a külföld alkalmas helyein visszafizetendők, s minden jövedelmi adó s egyéb levonásból mentek. Azok rendeletre szólnak, forgatmány által továbbadathatnak , s 3—3 hónapra meghosszabbittathatnak. 3. sz. Ha ily kincstárjegyek adatnak ki, azok beváltásáig az azok fedezetére szánt zálog- levelek vagy azon intézetnél, melylyel a jelzálogi kölcsön köttetett, vagy ott, hol ez a kincstárjegyek vásárlóival megállapittatott, letéve maradnak. 4. sz. Az 1865. oct. 27-ről kelt törvénynyel (kir. törv.l. 107. sz.) az államadósság ellenőrzésére hivatott bizottmány a pénzügy igazgatóságnak a kölcsönt adó hitelintézet irányábani jelzálogi kötelezvényeit, valamint a kincstárjegyeket, azok kiadatása esetében, ellenjegyzendi. 5. sz. PénzÜgyministerem bizatik meg ezen törvény végrehajtásával. Bécs, ápril 24-én 1866. Ferencz József, s. k. Belcredi s. k. Larisch s. k. Legfelsőbb rendeletre : Lovag Meyer Bernát s. k. Ő cs. k. Apostoli Felsége legfelsőbbig aláirt oklevéllel, Bbits Pál görög-keleti lelkészt Mellenczén, az austriai birodalom nemesi rendjébe, „jenopolyi“ előnévvel, legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi apr. 25-töl kelt legfelsőbb határozatával, Komissarow-Kostromsko i Osip Iwanow orosz cs. alattvalót, azon nagy érdem elismeréséül, mit az a II. Sándor orosz császár ő felsége ellen megkisérlett orgyilkolási megtámadás szerencsés elhárítása által szerzett magának, a Ferencz József-rend közép-keresztjével legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „ Wiener Zeitung“ következő czikket hoz : „Az 1866-ik évi pénzügyi törvényben az állambevételek alatt, a 39-ik fejezetben, 14,899,555 frtnyi öszszeg államjavak eladásából származó bevételül van idézve. „Ámde az 1865. decz. 29-ki legalázatosb előterjesztésben , melyben a pénzügyi törvény előterjesztésekor az államháztartás helyzete az 1866-diki közigazgatási év kezdetén körülményes taglalatnak vettetett alá („Wiener Zeitung“ 1865. dec. 30), jelölve jön, hogy esetleg az államjavak eladása helyett az azokra teendő kölcsönvevésnek kellene végbemennie, ha az utóbbi mód az államkincstárnak nagyobb előnyöket nyújtana. „Ezen esetleg most beáll. Az államháztartásnak folyó kötelezettségeinek fedezésére készpénzeszközökre van szüksége, melyeket neki a folyó bevételek nem tökéletesen szolgáltatnak, s azokat nem szerezheti meg államvagyon eladása által, mert az időkörülmények a nagy földtömbök eladására fölötte kedvezőtlenek s legjobb esetben a befizetendő vételösszegekre hosszabb határidőket kellene jóváhagyni, tehát a bevétel akkor nem volna kéznél, mikor szükségeltetnék. „A pénzügyigazgatás tehát a kiterjedt javakra való kölcsönvevési ügylet általi pénzszerzésnek tervét komolyan szemügyre vette s úgy hiszi, miszerint abban a legközelebbi államszükséglet, illetőleg az 1866 diki közigazgatási év szolgálatában felmerülő deficit fedezésére kielégítő és czélszerű eszköz található. „A mivelet alapját a földhitelintézettel kötendő jelzálogkölcsönügylet képezi, melynél az állam a maga államjószágok s erdőkbeli ingatlan tulajdonával egy A magyar- horvát küldöttségre vonatkozólag több lap azon hitt hozá, miszerint az már érdemleges tárgyalásokba is bocsátkozott, mire a „Pest. Corr.“ saját értesülései alapján azt állítja , hogy ekkorig csak az előleges kérdésekre vonatkozólag tartottak értekezletek. Jelenleg magyar részről várják a horvát küldöttség válaszát és nyilatkozatát, a magyar küldöttség által legújabban megállapított pontokra. A horvát küldöttség e nyilatkozatától fog az érdemleges tárgyalások megkezdetése s folytatása függni. — Mi a közös ügyek bizottmányának tevékenységét illeti, a „PC.“ most is valószínűnek tartja, hogy az mindaddig nem bocsátkozik feladatának lényegébe, míg a horvátmagyar küldöttség be nem fejezte működését. Annak oka pedig főkép abban keresendő, hogy a magyar országos bizottmány alsóházi tagjai többnyire tagjai a nagy bizottmánynak is, sőt Csengery mindkettőnek előadója , Így tehát kétfelé egyszerre nem működhetnek, főkép ha a ház üléseiben is — a fenforgó tárgyak fontossága miatt — részt kell venniök. Azonban valószínű, hogy az alsóház egy ideig nem fog ülésezni s ezen esetre a horvát ügyben s a közös viszonyok kérdésében talán felváltva fognak az illetők tanácskozni, és pedig reggel és délután, úgy hogy mindkét ügy naponkénti tanácskozások tárgyát képezhetné, jelzálogadósnak magánjogi viszonyába egy jelzálogi bankhoz lép. A földhitelintézet az államjószágokra vagy erdőkre ugyanazon feltételek, óvások, biztosítások s jogkövetkeztetések alatt ad kölcsönt, mint melyek alatt azt magánszemélyeknek ingatlanokra közvetíti, azaz: az államnak telekkönyvszerü adóssági kötelezvényei s közönséges törlesztései fejében zálogleveleket ad, melyek — minthogy ugyanazon biztonságokat nyújtják , egyszersmind ugyanazon értékeket is képviselik, mint általában a földhitelintézetnek záloglevelei. „Ily a pénzügyi rendszabály előnyei főleg a következők: 1) Az állam legjobb alapú kölcsönt köt, melynél előre csak egyetlen hitelezővel, a szerződő földhitelintézettel van dolga. Továbbá semmi más gond nem hárul reá, mint a megállapított törlesztéseket az egyességi törlesztési terv szerint a kölcsönadónak pontosan megfizetni , mi mellett azonfelül a kölcsönvevőnek esetleg fenmarad a joga, tőke visszafizetéseket vagy részletfizetéseket záloglevelekben, névszerinti érték szerint eszközölni. 2) Ily jelzálogi ügylet által az álladék kára nélkül az ingatlan államvagyon azon része is belevonatik a sürgető államszükségek fedezésébe, mely vagy államjogi tekintetekből feltétlenül s azonnal el nem adathatik, vagy hol népgazdászati tekintetek, milyenek péld. az államerdők egy részénél fenn forognak, az eladást kívánatossá nem teszik. 3) Ellenben a kölcsönvétel által azon államjavak eladása, melyek nemzetgazdászati okokból az állam kezén nem maradhatnak, nem csak nem gátoltatik, hanem még elő is mozdittatik, mert már szilárd minimál felbecsülés forog fenn s könnyen történhetnek előkészületek arra nézve, hogy az új szerző az államjószágon fekvő törlesztési hányadokat a jelzálog-intézet irányában elvállalja s csak a vételösszeg maradékát fizeti ki. Itt mindenekelőtt az forog fenn, hogy a záloglevelek az állam által, mely csak valósításuk által nyeri meg a valódi viszont értéket zálogba adott tárgyáért, valóban el is adassanak. „Békés s rendes időkben ezen értékesítésnek semmi akadálya sincs, minthogy egy szilárd jelzálogintézetnek záloglevelei, melyek szabályszerűleg vannak kiállítva, igen kedvelt hitelpapírt képeznek, mely főleg szilárd tőke-elhelyezéseknél kerestetik s mozgó jelzálogi minőségében, főleg ha pengő pénzre szól, más hitelpapírok előtt előnynyel szokott bírni, minélfogva ezen tökéletesen magánjogi alapon nyugvó, a soliditás bélyegét magában hordó művelet kedvező végeredménye iránt nem lehet semmi kétség.Csakhogy erre nézve a nyugodt viszonyok előfeltételt képeznek. Míg ezek be nem állnak, ellenkezőleg a politikai helyzet nehéz és bonyolódott marad s az összes európai pénzpiaczoknak ezáltal előidézett nyomatottsága s bizonytalansága tart, addig az alapítandó értékpapírok szilárd elhelyeztetésének, hahogy elvesztegetni nem akarjuk, el kell halasztva maradniok, s egyelőre a szilárd kölcsönzés helyébe egy időközi műveletnek a törvényben kilátásba vett foganatosítása lép, mely kincstárjegyek kiadásában áll, melyek rendeletre szólnak, 3 hónap alatt lejárnak s 3—3 hó múlvai meghosszabbítás mellett évenkint 6 petét kamatoznak, legalább 10,000 ftnyi appoint-ekben állíttatnak ki, az államadósságot ellenőrző bizottmány ellenőrzése alatt a kiadott záloglevelek összegének feléig kiadatnak s az utóbbiak által megalapittatnak.“ Országgyűlési tudósítások. A képviselőház LVT. ülése április 30-dikán délelőtt 10. órakor. Elnök: Szentiványi Károly. A jegyzőkönyv fölolvasása, néhány kérvény vételének jelentése és Borbély Miklós lemondásának tudomásul adása után az állandó igazoló bizottmány előadásai következtek. Domokos László igazoltatott. Olvastatott a Lukynich Mihály választására vonatkozó vizsgálat nyomán képezett osztályvélemény, mely a választás igazolását hozta indítványba. Gr. Apponyi György a vizsgálóbíró jelentésének, s Hedry Ernő a képviselőház határozatának a vizsgálat elrendelésére nézve a fölolvastatását kívánja. Ez megtörténvén, gr. Apponyi György még az orvosi látlelet fölolvastatását kívánja, ami németül lévén fogalmazva, a ház fölolvastatásától elállást és a hitelesítést, továbbá maguk a sebesültek s verekedők vallomásait olvastatta föl. Gr. Apponyi György erre így nyilatkozott: Tisztelt ház! Rövid leszek , mert mélyen érzem , mennyire kívánatos , hogy a drága idővel gazdálkodjunk , s hogy a verificatióra — mely bármily fontos legyen, mégis mintegy chronikus betegség nehezedik már most a t. házra — csak annyi időt fordítsunk, amennyi az előforduló esetnek tárgyilagos és igazságos eldöntésére okvetlenül szükséges. A szabad választásnak fő feltétele az, hogy azok, akikre a törvény a szabad választás jogát ruházta, azt szabadon gyakorolhassák. Ahol tehát a jogosultak akár kijátszás, akár erőszak által elüttettek a szabad választási jog gyakorlatától, az ily választás törvénytelennek és semmisnek tekintendő. A jelen esetben kétségtelen az, hogy az egyik párt fegyverek használatával vezetett szét; meg lett sértve a törvény, mely azt rendeli, ha nem csalatkozom, a 40. § ban, hogy a választóknak semminemű fegyverrel megjelenni nem szabad; meg lett sértve ezenkívül azon vérengzés által, mely mindenesetre alkotmányos jogainknak legnemesbikét lealacsonyítja s a törvény czélját, t. i. a szabad választást meghiúsította azáltal, hogy azok, kik arra feljogosítva voltak, a választási jog gyakorlatától megfosztattak. Mindezek a t. háznak kiküldött képviselő tagja által tökéletesen be vannak bizonyítva. Előttem nem tesz különbséget az, hogy vájjon az ellenfélnek választói használták-e fel a fegyvereket, amelyekre nézve visum repertumok adattak elő; vájjon ők voltak-e okai annak, hogy a másik párt megfutamodott, mint ez akárhány tanú vallomásából, de az egész jelentés szövegéből is látszik, mindenesetre mégis be van bizonyítva az, hogy igen nagy száma a választóknak választási joga gyakorlatától megfosztatott. Ennélfogva a választási részemről megsemmisítendőnek s uj választást elrendelendőnek javaslom. (Helyeslés.) Egy megjegyzésemet kell még kimondanom azon argumentumra nézve, amely a bizottság jelentésében foglaltatik. Nagy súlyt fektet a bizottság arra, hogy az Ürményi-párt választói , miután a vérengzés után a rend ismét helyreállíttatott, sőt katonák küldettek a megfutamodottak után, hogy őket visszahozzák, d e szerint visszajöhettek és szavazási jogukkal élhettek volna; de kérdem: milyen bizalommal viseltethettek volna az Ürményi párt választói a választási elnök iránt, aki akkor, midőn figyelmeztetve lett a vérengzés lehetőségére, semmit sem tett, és miről sem gondoskodott, hogy őket jogaikban, személyük bátorságában oltalmazza ? De továbbá, úgy hiszem, a t. ház ebben velem egyet fog érteni, hogy meg nem fér azon tisztelettel, melylyel a választóknak, tartozzanak azok bármely osztályhoz, a törvény előtti egyenlőségnél fogva tartozunk. (Helyes) miszerint tőlük olyasmit követeljünk, amit hasonló esetben magunktól indignatióval utasítanánk el. Követelhetjük-e a választóktól, hogy, miután személyes bátorságukban és becsületükben oly alacsony módon megsértettek, a becstelenítés helyére visszatérjenek, mielőtt nekik elégtétel adatott volna ? Tennék-e mi azt ? akarnánk-e résztvenni oly választásban,miután az ily merény által megfertőztettetett ? — Nem azért adta a törvény a szegényebb osztálynak a választási jogot, hogy az mint alacsony eszköz használtassák fel, (Helyeslés. Felkiáltások: „nem is történt!“) melynél fogva, ha a pártérdek kívánja, neki olyanokat eltűrni kelljen, mikre magunkat kötelezni soha nem fogjuk, hanem azért adta a törvény e választási jogot a szegényebb osztálynak is, hogy az alkotmányos jogokat velünk egyiránt és szabadon gyakorolja, azokat velünk egyiránt tisztelje és szívelje. Nem fogadhatom tehát el azon okoskodást, hogy az a választó, ki a helyreállított rendnél fogva, melyet vérengzés előzött meg, visszahivatván, meg nem jelent, és azért szavazati jogával nem élt többé, annak elvesztését magának tulajdonítja; sőt ellenkezőleg épen azáltal bizonyították be, úgy hiszem, a kérdéses választók ezen jogukra való tökéletes érdemüket, hogy oly választásban, mely botránkoztató merény által meg lett fertőztetve, többé részt venni nem akartak. Ismétlem tehát előbbi nyilatkozatomat, hogy ezen választást a tökéletesen bebizonyított tényeknél fogva megsemmisítendőnek tartom. (Szavazzunk ! Helyeslés! Zaj.) Thalabér Lajos mindazon vádakat s érveket, melyeket első ízben e választásra nézve fölhozott, a vizsgálat által teljesen igazoltaknak találja; szerinte a választás a lehető legjobb rendben ment végbe, amint ez az előadó jelentéséből kitűnik. Hivatkozik az érdektelen tanuk állítására, melyek az érdeklettek tanúságánál mindenesetre biztosabbak, és ezek igazolás mellett szólnak, azért ő is arra szavaz. Jekelfalusy az „eláll“ viharos ostroma ellenében föntartja szólási jogát, de csakhamar a ház derültségét idézi elő azon állításával, hogy a megsemmisítés által a szavazók választási szabadsága korlátolva van. Egyébiránt ő a bizottmány véleményét pártolja. Zichy Antal a választási jog akadályozását bebizonyultnak látja és megsemmisítést kíván. Besze János azt mondja, hogy az egyszer megriasztott népet nem egykönnyen lehet visszavinni a választás helyére, kivált a midőn a megfutamlottak a házak első emeletéig is üldöztettek; ő tehát a megsemmisítést kívánja. Stefanidesz a ház tetszése közt jegyzi meg, hogy a kisebbség talán önmaga közt idézett elő verekedést ; végre ha ötven ember visszament, a többi is visszamehetett volna, mert hiszen a félelem akkor, vagy egy hét múlva egyaránt indokolva volt. Pártolja a bizottmány véleményét. Somsich Pál a megsemmisítést kívánja. Csiky Sándor „eláll, szavazzunk!“ kiáltások közt alig jut szóhoz, és egész beszéde alatt nem is részesül csöndességben. Csak annyit hallottunk belőle, hogy igazolásra szavaz. Gr. Zichy Jenő, gr. Zichy Nándor és többen elállottak a szótól , mire következőleg az előadó Gajzágó Salamon még néhány magyarázó észrevételt tesz, nevezetesen gr. Apponyi György és Zichy Antal beszédeire. Szavazásra kerülvén a dolog, az osztály véleménye mellett kivehető többség áll fel, ami még inkább kiderült, midőn az ellenvélemény mellett állottak fel. Mindazáltal elnök a maga megnyugtatására golyózást rendel. Eredmény: a bizottmány véleménye, vagyis igazolás mellett 152, megsemmitésre szavazott 110; e szerint Lukynich választása igazoltnak jelentetett ki. Nem lévén kész tárgy, elnök kijelenti, hogy a legközelebbi ülés napja attól függ, mikor fog erre kész tárgy kínálkozni, amit egy nappal előbb fog kihirdettetni. Egyelőre a képviselőket kéri, hogy a kitett íveken mely bizottmányokba választatásuk iránt nyilatkozni szíveskednének, hogy azokat azután a 12-es bizottmánynak átadni lehessen. Az ülés vége d. u. 1 órakor. Iliteltelekkönyveink. IV. Átalán véve a telekjegyzőkönyvek elővigyázatbóli megtekintése minden oly ügyletnél szükséges, melyek tárgyát valamely telekkönyvben bekeblezett jog képezi; és miután a telekkönyv illető tételeinek megtekintée után azon okmány készítéséig jönnek a felek, melynek alapján a bekeblezés eszközlendő lesz, először is nem szabad feledni, hogy oly levelek alapján, melyek a fenálló polgári törvények értelmében érvénytelenek, vagy melyekben a követelés érvénytelen jogalapra van fektetve, bekeblezés, de még csak előjegyzés sem eszközölhető ; ilyenek az új törvények előtt szokásban volt zálogszerződések , melyekben az ingatlanságok ideiglenes adásvevése a visszaváltási jognak nyílt, vagy hallgatag fentartásával történt; valamint oly szerződések, melyekben a valaki után még csak remélhető örökség vagy hagyomány az illetőnek még életében elidegeníttetik, továbbá oly szerződések, melyek kiskorú vagy gondnokság alatti személyek vagy ezek képviselői által törvényes jóváhagyás nélkül, úgy azok is, melyek községi vagy közkezelés alatt álló alapítványok, intézetek nevében törvény, vagy alapszabályokhoz képest fenntartott jóváhagyás nélkül köttettek vagy állíttattak ki; nem különben volt úrbéri telkek eldarabolását tárgyazó szerződések, ha azok a közigazgatási hatóság engedélyével ellátva nincsenek; végre halálra vagy nehéz börtönre ítélt bűntettesek által büntetési idejük alatt kötött szerződések. Ha ily esetek egyike sem forog fönn, következik sajátképen a bekeblezés alapjául szolgáló okmány készítése, mely, miután nem csak törvényesen megköttethetett, hanem egyszersmind bel- és külkellékekkel elláttatott, a bekeblezést kérni lehet, és az meg nem tagadtathatik, miáltal a tulajdonjog, vagy telekkönyvileg bejegyzett jog feltétlenül szereztetik; de ha az okmány érvényes ugyan magánjogi szempontból, azonban a bel- vagy külkellékekben hiányos, ez esetben feltéve, hogy legalább fél törvényes erővel bír, csak előjegyzést lehet kérni, miáltal a tulajdon- vagy zálogjog csak feltételesen, azaz a következő igazolás feltétele mellett szereztetik. Telekkönyvi feljegyzés által dologbani jogot nem lehet szerezni, úgy mint a bekeblezés vagy előjegyzés által; czélja egyedül a telekkönyvet feladatának minél inkább megfelelővé, azaz világossá tenni, az abba jegyzett elsőségi jogokat megőrzeni, főleg pedig azt eszközölni, hogy aki a nyilván könyvben bizalmat helyez, tévútra ne vezettessék. * Miután tudtunkra sok helyütt a telekkönyvek úgy készültek, hogy az egyes birtokiveken a birtoknak csak helyrajzilag megállapított egyes parczelláit vezették be bizonyos sorszámok alatt, anélkül, hogy magának a birtokállománynak tulajdonképeni mennyiségét meghatározták volna; tehát azon lényeges körülmény felejtetett vagy hagyatott ki, mely épen az illető tulajdonosra nézve a valódi hitelnek kezességéül szolgálandott. Honnan e hiányosság az eljárásban ? a valódi birtokmennyiségnek ezen, úgyszólván eltitkolása? E körülményben részünkről ismét közállapotaink sebhelyére találunk. A telekjegyzőkönyvek másik hiányossága ott rejlik, hogy azokon a bevezetett ,birtokmenynyiségnek egyszersmind becsértéke is előtüntetve nincsen; ez igen nagy kelléke a nyilvántartásnak, mert noha a becsérték az ügyködő felek által esetlegesen njittatni szokott ugyan, mindazonáltal annak, ki a telekjegyzőkönyvet miheztartásul áttekinti, az azon látandott becsérték hasznos kalauzul szolgálandna. Nem lenne tehát felesleges, ha az illető telekkönyvi hatóságok most, midőn a telekkönyvek az újbirtokváltozásokhoz képest alakíttatnak át s egészíttetnek ki, e hiányosság is figyelem alá vétetnék. Tudvalévő dolog az is, hogy megyénként mindenütt a telekkönyvek egyedül a megyei túszék székhelyén kezeltetnek, és épen ezért a leginkább távol fekvő községbeli lakosok nagy fáradsága és költségébe szokott kerülni az, ha maguk alkalmazkodása tekintetéből annak egynémely telekjegyzőkönyvét megszemlélni kívánnák; ugyanazért mellőzhetlen szükségnek látszik annak behozatala, hogy valahányszor a megyei