Sürgöny, 1866. május (6. évfolyam, 99-123. szám)

1866-05-23 / 116. szám

ismételve magamévá tettem, t. i. azt, hogy hazai tör­vényeink szerint, a tanuknak érdekeletleneknek kell lenniök, mert különben a bíró előtt figyelembe sem jö­hetnek. Igaza van. Én is azt tartom, és ha ezen elvet a ház magáévá teszi, egyet sem lehetett volna a pana­szos és panasztott pártok tagjai közül mint érdekelte két hit alatt kihallgatni, mert az 1729. 26. és 27. t. ez. szerint tanú csak érdektelen egyén lehet, mit a 27. t. ez. 7. íjának ezen szavai „quod persona, cujus jura mente causa terminanda esset, omni exceptione major esse debeat“ kétségtelenné tesznek; azonban az is tör­vénykezési elv ám, hogy mindazon okirat vagy tanú, kire vagy melyre valaki biró előtt hivatkozott, ha mel­lette nem is, de ellene teljes próba, mire a t. házat mint birót figyelmeztetni bátor vagyok. Én tehát sorban meg fogom nevezni azokat a tanukat, kik a Czebrián­­párt részéről lévén kihallgatva, az ellen kifogástalan tanukul tekintendők. (Zaj.) Ilyen a 112. szám alatti tanú. (Megjegyeztetni kérem, hogy a Kubinyi-párt ta­nai csak a 80-dik számig terjednek ki.) Ilyen a 82-ik tanú, ilyen a 117 ik és 81-ik tanú. (Fölkiáltás: Mit mond ez ?) Megmondom szívesen, annál inkább, mert ez nevezetes tanú. Azt mondja, hogy Szilasy Ferencz úr 20 forintot adott át Czebrián gr. jelenlétében a daróczi birónak. Igaz ugyan, hogy van egy ellen-bizonyítványt kiállított tanú is, ki azt állítja, hogy az ő tudtával dec. 3 án volt Czebrián gr. Daróczon ; de ez épen oly nega­­tiv tanú, a milyenekre már ki méltóztattak mondani többen, hogy az ilyenek positiv tanuk ellenében mit sem bizonyítanak. A nevezett tanú annál kevé­bbé bizonyít­hat, mert hiszen azért, hogy e tanú a grófot csak dec. 3-kán látta Daróczon, a gróf az ő tudtán kívül előbb is lehetett már ugyanott, — a mint azt, hogy ott volt, a 81. sz. a. positiv tanú — ki pedig a Czébrián-párt ta­núja, és igy kifogástalan — kétségtelenné teszi. Ilye­nek még a 124. 125. 135. 143. sz. alattiak, kik bevall­ják, hogy Forgách gróftól ki 2, ki 8, ki 10, ki 30 ftot kapott. Én tehát, t. hát, már ezen szempontból és azon elvekből, melyek a ház által mint praecedentiák meg vannak állapítva, teljesen bebizonyítottnak látom a hi­vatalos nyomást,mely ígéretekben, fenyegetésekben nyil­vánult ; igazoltnak tartom a pénzzeli vesztegetést is, a­mennyiben azt maga a Czebrián párt tanúi bizonyítják. A­mit még Justh képviselő úr méltóztatott mondani, hogy Czebrián grófot semminemű vád nem terhelheti, erre azt felelem, hogy bár örülnék rajta, de én úgy tu­dom, hogy a 91. sz. alatti tanú, a meski bíró bevallja, hogy az. ő számláját, habár választás után is, a gróf maga fizette ki, és ugyanő, mint fentebb érintettem, személyesen jelen volt, midőn Szilasy Ferencz ur a daróczi birónak 20 forintot adott. (Nagy zaj.) De ezt mellőzve, elegendő itt a főispán ur befolyásáról, a hi­vatalos beavatkozásról, és a pénzzel való manipulatióról meggyőződve lenni, miket én bebizonyítottaknak látván, a választás megsemmisítésére szavazok. (Nagy zaj.) Manojlovics Emil: Jó volna, ha az ülést holnapra elhalasztanák. (Fölkiáltások: Végezzük mai Nagy zaj.) Elnök: Ha a tisztelt ház kívánja, folytassuk a tanácskozást. M­o­c­s­á­r­y Lajos: T. ház ! Megvallom, a jelen választási esetnél rám is nagy befolyást gyakorolt az, hogy az illető választó­kerület­ eljárása némileg igazolni látszott azon sajnos véleményt, hogy szabad népeknek eredendő bűne a hálátlanság. Nagy benyomást tett rám azon körülmény is, hogy ezen választásnál és érvényes­sége ellenében provisorius hivatalnokoknak minden esetre igen gyűlöletes befolyása és beavatkozása, és pedig nagy plausibilitással, említtetett föl. De mint biró hidegen és részrehajlás nélkül szorgalmatosan átvizs­gálván az irományokat, kénytelen vagyok azon meg­győződésre jutni, hogy a bennök felhozott adatok és ezekből merített érvek nem ütik meg a kellő mértéket arra nézve, hogy e választás megsemmisíttessék. (He ) A „budai dalárda“ rendes havi dalestélyét (a 29-iket)­­. évi május 26 án, szombaton, este 8 órakor tartandja meg a budai zugligeti „fáczán“-hoz czimzet ven­déglőben. — A dalelőadást tánczvigalom követi. — Ked­vezőtlen vagy kétes időjárás esetére a népszínházon fel­vont lobogók tudatják a dalestély megtartását. — Rendes közlekedésről gondoskodva van. — Jelentés: A császárfürdői ez idei zártkörű bálok rendező bizottmánya a budai irgalmas rend rt. fő­nöke fölkérése folytán a napokban alakult meg, vagyis a múlt évi bizottmány következőleg egészité ki magát: Ágoston József jegyző (­ magyar biztosító társulat) ; Ber­czik Árpád (fő út 5. sz.); legifj. dr. Bethlen János; Bo­­ronkay Lajos (Dorottya utcza 4. sz ); Böck János (város­ház); Bulyovszky Gyula (Úriutcza 1. sz.); dr. Keve Jó­zsef elnök (Deák Ferencz utcza 4 sz.); Kvassay Ede jegyző (Nagy Kristóf);­ Légrády (Niedermayer László, budai takarékpénztár); dr. Máday Sándor (Ezsébet tér 13 sz.); dr. Mandel Pál (Deák Ferencz utcza 8. sz.); dr. Milassin Vilmos (Rózsatér 4. sz.); dr. Patrubány Gergely (Úri­utcza 14. és Császárfürdő); és Petényi Ottó (Szervitatér 1. sz ) urak. A meghívók most küldetnek szét, de mivel legtöbb 1. család lakhelyét a bizottmány nem tudja, de egyéb okok is gátolják a tettleg elküldött meghívók kéz­hez jutását, azért is tisztelettel felkéretnek mindazok, kik meghívást nem kaptak, bár arra igényt tartanak, méltóztassanak ez ügyben a bizottmányi tagok bár­melyikéhez fordulni, annyival is inkább, miután belépti jegyek (és pedig családjegy 4 közvetlen a családhoz tar­tozó személyre 12 bálra 10 ft; egyes személyre 4 ft; egy bálra családjegy 2 ft; magánjegy 1 ft;) csak­is a meghívás előmutatása mellett válthatók Pesten a császár­fürdői pénztárnál (Redoute - épület a magyar királylyal szemben) a bál estéjén pedig a császárfürdőben mindkét pénztárnál. Az első bál e hó 30-ára tűzetett ki, a követ­kezők pedig kivétel nélkül minden héten szerdán fognak megtartatni, és pedig kellemetlen idő esetében az újonnan feldiszített zárt üvegteremben. A bálok esti 8 órakor kezdődnek és éjfél után 2 óráig tartanak, mikor is zene mellett külön hajó fogja a t. vendégeket haza szállítani; báli estéken a hajók esti 9 óráig, a társas kocsik pedig egész éjen át fognak közle­kedni. A 8 órai hajó szintén zene kíséretében indul. A tánc­teremmé átalakított nagy gyógyudvar minél fénye­sebb kivilágítására, a már tavat jó sikerrel alkalmazott fényvisszaverő tükrök meg fognak szaporíttatni. Midőn a bizottmány mindent elkövetene, hogy a bálok teljes zárt­körűségét és fényét fentartsa, bizton számit a t. közönség meleg pártfogására. Kelt Budán, a császárfürdőben 1866. év máj. hó 20. A rendező bizottmány nevében Ágoston József, b. r. jegyző lyeslés a jobb oldalon.) Ha tekintem az okmányok mi­nőségét, kénytelen vagyok látni, hogy azok habár nagy számmal vannak fölhalmozva, oly módon vannak kiszínezve, sőt talán annyira elcsavarják a dolognak valódi állását, hogy, bár olvasásuk nagy benyomást gyakorolt, de másrészről alig van köztük olyan, melyet ellenokmány meg ne c­áfolna, vagy legalább kellő mér­tékére ne redukálna. A legfőbb vád, mely a jelen választás ellen említ­­tetett, a hivatalnokok által gyakorolt nyomás. Ha va­laki ezen a házban, én mindenesetre óhajtanám, hogy azon férfiak, kiknek állása már magában véve minden alkotmányosság negatíója, azon férfiak, kik bebizonyí­tották, hogy magyar bureaucratiát is lehet létrehozni, egyátalában ne avatkoznának oly tisztán alkotmányos functiókba, mint a választási eljárás. (Helyeslés.) De a jelen esetben úgy tapasztaltam, te­hát, hogy megadatván ezen embereknek a választási jog, ők csupán mint vá­lasztók jártak el, s csupán mint egyes emberek adtak véleményt s kapacitáltak egyet s mást. (Ellenmondás.) hogy azonban hivatalos állásuk felhasználásával fenye­gettek vagy épen erőszakoskodtak volna, azt egyátalá­ban nem látom bebizonyítva. (Zaj. Ellenmondás.­ A­mi az egyes tisztviselők eljárását illeti, e te­kintetben azok után, miket I. képviselőtársam Justh József előhozott, fölöslegesnek tartanám sok részletbe bocsátkozni, ámbár hiszem, hogy sokban felvilágosítást nyújthatnék a tisztelt háznak, mert időt vettem magam­nak az irományok gondos átvizsgálására. Csupán Pró­­nay József megjegyzésére kívánok némelyeket felemlí­teni. (Halljuk!) Vitalis főszolgabíró ellenében azt méltóztatott föl­említeni, hogy a 23-ik tanút azzal fenyegette volna, hogy ha Dobrián gr. ellen, következőleg a Forgách gró­fok akarata ellen fog szavazni, elesik keresetétől. Én ezen tanúvallomásból úgy tudom, hogy midőn tanú a főszolgabíróhoz tanácsot jött kérni, kire adja szavaza­tát, ez csak arra figyelmeztette őt, hogy vigyázzon, mert ő olyan ember, ki Forgách gróftól függ, és csak akkor élhet meg, ha ezután is élvezi a grófok jóakara­tát. (Mozgás.) Világos tehát, hogy nem a főszolgabíró fenyegette őt azzal, hogy keresetétől el fog mozdíttatni, hanem, miután ez tanácsot kért tőle, csak figyelmeztette őt jövendő állapotára. (Zaj.) Hivatkozom a 112 tanúra, kinek vallomása föl nem olvastatott ugyan, azonban ha a t. ház kétkedni méltóztatik abban, a mit mondani fo­gok, föl lehet olvasni. E szerint Tamási községnek jegyzője elment Vitalis főbíróhoz, panaszolván neki, minő összeütközésbe jött helységével, melynek lakosai Kubinyi Ferencz mellett vannak, míg öt meggyőződése készteti szavazatát Czebrián grófra adni. Erre maga Vitalis főbíró figyelmeztette őt, hogy bizony, ha megma­rad Czebrián gr. mellett, és ellentétbe helyezi magát a község akaratával, könnyen kieshetik hivatalából. Eb­ből az látszik, hogy a főbíró őszintén adott tanácsot egynek is másnak is, ki azt hozzá kérni ment. Tisztelt barátom továbbá fölemlített egy bizonyítványt, mely Wedling részére állíttatott ki és ámbár hamis volt, a főbíró meg is hitelesítette. Ezt azon czélból hozta föl­­. képviselőtársam, hogy az által világosság vettessék arra, milyen emberek azok, a­kiktől az ellenbizonyít­­ványok származnak, s milyen emberek átalában azok, kik Czebrián gr. pártján állanak. Ezen bizonyítvány története akképen áll, hogy Voiding úti biztos bizonyít­ványt kért aziránt, hogy ő nem fenyegette a sülyeieket bizonyos közmunkára nézve. Későbben elkészítette va­laki ezen iratot, és a­mint az okmányokból kitűnik a sülyeieknek adta át a végett, hogy tegyék oda kereszt­­jegyeike­t. Ezek azt felelték— mint a 164 dik számú tanúvallomás bizonyítja, — hogy igaz ugyan, a­mi benne foglaltatik, hanem mégis megtagadták kezük kereszt­vonását azon oknál fogva, mert atalán a paraszt ember nem szereti keze keresztvonását adni. (Bal felől: Ohó ! Zaj.) Különösen föl is van hozva a tanúvallomásokban, hogy ez alkalommal már oly gyakran kérték kezük keresztvonását, hogy egészen meg voltak zavarva. Előhozatik még a Buttler szolgabiróra vonatkozó eset is, hogy t. i. bizonyos molnárokat malomhaszonbér hátraléka iránt, kik elébe voltak idézve, azzal fenyege­tett volna, hogy el fogja marasztalni a haszonbéri összeg hátralékában, ha Czebrián grófra nem szavaznak. A tény akként áll — mint hiteles tanúk bizonyítják — hogy egy urasági tiszt fenyegette a molnárokat, Butt­ler szolgabiró jelenlétében, hogy meg fogja rajtuk venni a hátralékot. A per pedig, mely ezen haszonbéri köte­lezettségből eredt, később, 1866. január havában indít­tatott meg, de nem Buttler, hanem más szolgabiró előtt. Nem akarom a t. ház becses figyelmét sokáig fá­rasztani , (Bal felől : Halljuk ! Jobb felől : Helyes!) de kénytelen vagyok a pandúrokra nézve, a­kiknek mű­ködése szintén fölemlíttetett, még­pedig, mint igen hat­hatós eszköz Czebrián párt részére, — némi fölvilágo­­sítást adni. Azon körülmény veendő figyelembe ezen pandúrokra nézve, hogy a pandúrok a központi bizott­ság rendelkezésére voltak adva, és ezen központi bizott­ság átengedte őket az összeíró küldöttségnek. Ezen pan­dúrok nagy számmal, legalább nagyobb számmal, mint másutt, vannak Nógrád megyében, és a választásnál kü­lönféle szolgálatokat végeztek : ők hordták az elöljá­rókhoz az értesítéseket, leveleket, sőt még a falusi kis­­bírók teendőit is teljesítették. Ennélfogva igen termé­szetes, hogy a csendbiztosokat és pandúrokat sokszor látták a kerületben, és sokszor történt — mert gyalog pandúrok is vannak a megyében, a­mi szintén figye­lembe veendő — hogy mikor a választók az összeírás­ra vagy a választásra mentek, csupa könyörületből s jószívűségből fölvettek egykét pandúrt a kocsira. Meg­lehet, az ellenpárt részéről láttak több szekeret, mely­ben volt egy-két pandúr, s ebből azt következtettek, hogy ezek a választókat kisérik, holott őket csak föl­vették. (Szavazzunk!) Úgy látom, kimerült a t. ház figyelme, azért nem akarom tovább fárasztani, de mivel azt gondolom, hogy e vita folytán kellő mértékre lett redukálva azon befolyás, mely a tisztviselőknek tulajdoníttatik, a vesz­tegetésről szóló, és más vádak pedig nem oly jelenté­kenyek, hogy azokra lehetne a megsemmisítést alapí­tani , én a bizottság véleményére szavazok. (Jobb fe­lől : Helyes! Szavazzunk! Zaj! Az elnök csönget.) Dessewffy Ottó: Tisztelt ház! Nem volt szán­­dékom e tárgyhoz szólani, mert fölfogásom szerint jobban jön ki a dolog, ha azon megye többi képviselői, melyből egyik képviselő kédés alatt forog, itt a szólás­tól tartózkodva, a kérdés eldöntését többi képviselő­társaikra bízzák. M­nthogy azonban a nógrádmegyei központi bizottság eljárás van megtámadva, minthogy tévedésből olyanok állíttatnak, a­miket a nógrádmegyei központi bizottság nem rendelt, mivel itt más képviselő, ki némi igazolásául az Ügy állását a központi bizottság részéről földeríthené, nincs, mint csekély személyem, ki szerencsés voltam a központi bizottságban, mint annak elnöke kezdetétől végig részt venni, erkölcsileg köte­­lez­ettnek érzem magamat e kérdésben szót emelni. (Halljuk!) Az mondatik a bizottság véleményében a pandúrok eljárásának némi­­igazolására, hogy erre a központi bizottság adta a meghatalmazást. Tévedésben van a tisztelt előadó úr: a pandúrok használását nem rendelte el; a központi bizottság fegyveres erő alkal­mazását csak utolsó gyűlései egyikében vette igénybe, midőn látta , hogy az ingerültség némely választó­kerü­letben igen magas fokra emelkedett, és a személybá­torságot veszélyeztettnek lehetett tartani. Utolsó gyűlé­sei egyikéből intézte a főispánhoz azon megkeresést, hogy a választás ad­ására, a választási elnöknek rendel­kezésére fegyveres erőt rendeljen. A­­mi tehát tévedésbe vezette a bizottság előadóját, azon körülmény, hogy az összeíró küldöttség elnöke — bal fölfogásból­­ vagy pártérdekből, nem tudom — levelet intézett Szudy szol­galmához , melyben a pandúrok közreműködését vett­e igénybe. Egy másik vád is intéztetett még a központi bizottság ellen, s erre van azon kárhoztató ítélet fektetve, mely szerint a központi bizottság eljárása fölötti rászó­­lás indítványoztatik. Ez a vád az, hogy a központi bi­zottság a törvény magyarázatába bocsátkozott, kimond­ván, hogy 5 forintnyi adó megfelel 100 forintnyi jöve­delemnek. Elvileg a központi bizottság ezt sem mondta ki sehol. Igenis fölmerült - és a kérvényben is föl van hozva — azon eset, hogy egy hegyi községnek számos irtványbirtokosait az összeíró küldöttség, nem lévén képes az ingatlan birtokmennyiséget telkekre reducálni, és igy megtalálni a kulcsot, mely a választási képességre qualificátióul szolgál, elmozdította őket a szavazási képességtől. Ezen kérdésre nézve, nem lévén későbben igazolva a központi bizottság előtt, hogy helytelenül járt volna el az összeíró küldöttség, a központi bizottság ennek eljárását helyeselte. E két körülményre szorítkakozik a kárhoztató ítélet, és e két tekintetben a központi bizottság eljárása, nézetem szerint nem roszalható.(Helyeslés. Zaj.) Nem volt, mondom, szándékom e kérdéshez szólani, de azon váddal illettethetném, mintha tartóz­kodnám véleményemet most, midőn kényszerítve voltam a fölszólalásra, nyíltan kimondani: kinyilatkoztatom, hogy a fenforgó körülményekben a hivatalnoki kar eljárását túlságosnak és nyomást gyakorlónak találván, a választás megsemmisítésére szavazok. (Helyeslés: Szavazzunk!) Dimitr­ievics Milos jegyző : Dedinszky kép­viselő úron van a sor (Eláll! Nagy zaj. Szavazzunk!) Dedinszky József: Feltételesen elállok a szótól. (Helyeslés. Szavazzunk.) Tóth Vilmos jegyző: Ragályi Ferdinánd ! Ragályi Ferdinánd : Feltételesen elállók a szótól. (Helyeslés Szavazzunk!) Dimitrievics Milos jegyző: Tury Sámuel képviselő! T­u­r­y Sámuel: Én is elállok a szótól. (Helyeslés. Szavazzunk!) Tóth Vilmos jegyző : Ráday László grófi Ráday László gr.: Én nem állok el a szótól. (Nagy zaj s fölkiáltások: Halaszszuk holnapra!) El­n­ö­k: Ha azon képviselő urak, kik nem akar­nának a szótól elállani, röviden nyilatkoznának, még ma befejezhetnék ez ügyet. (Halljuk! Zaj.) Dimitrievics Milos jegyző: Tehát Dedinszky József! (Zaj. Szavazzunk.) Dedinszky József: Szívesen elállnék a szótól, ha azok, kik az osztály véleménye ellen följegyeztették magukat, szintén visszalépnek; ellenkező esetben kény­telen vagyok véleményemet előadni, annyival inkább, mert a bizottság véleménye, mely hozzájárulásommal keletkezett, többek által a vizsgálati adatoknak egyol­dalú idézése által támadtatott meg. A tisztviselők által gyakorolt pressio kérdésére nézve, melylyel több előttem szóló tisztelt képviselőtár­saim a választás megsemmisítésére adott véleményüket alapították, egész átalánosságban tekintve, nem tar­tózkodom az igazság érdekében kijelenteni, hogy a tisztviselőknek a választásokra való befolyása dolgában, mind a 61-iki, mind a mostani választások alkalmával, országszerte mondhatják, hogy idilli állapotot éltünk. Hasonlítsuk össze e tekintetben a mi választásainkat más alkotmányos vagy akár parlamenti kormányú országok­éival, s az igazság kötelez kimondani, hogy a mi válasz­tásainknál a tisztviselők­­befolyása vagy nyomása nem alkalmaztatott. (Zaj. Ellenmondás. Helyeslés.) s a kor­mány mindkét esetben tartózkodása által arra adott al­kalmat, hogy a választások a közvélemény tiszta kife­jezését mutassák elő. Sőt maga azon körülmény, hogy az országgyűlés szótárában, mely pedig elég bő, mai napig sincs e fogalom kifejezésére magyar szavunk, s kénytelenek vagyunk a pressiót használni, mutatja, hogy a választásoknál, országszerte és átalánosan értve, nem sok bajunk volt vele. A­mi a jelen esetet illeti, azt hiszem, előttem, mint bíró előtt az a kérdés, hogy van-e szükség a vá­­lasztás megsemmisítésére oly czélból, hogy azon vá­lasztók, kik a hivatalnokok törvénytelen erőszakolása miatt választási szabadságukkal nem élhettek, a válasz­tási jog szabad gyakorlatába, a megsemmisítés útján visszahelyeztessenek ? Én e tekintetben kénytelen va­gyok határozottan kinyilatkoztatni, hogy a vizsgálati iratok által semmi oly tény, s a számos vádak közt egyetlenegy eset sincs akként bizonyítva, mely mint bírót meggyőzött volna, hogy a választói jog szabad gyakorlatában valaki korlátoltatott a tisztviselő fenye­gető beavatkozása miatt. Vannak ugyan egyes tanuk, kik ily adatokról tanúskodnak, de annak megjegyzése mellett, hogy mint egyes tanuk vallomásai a bizottság által teljes próbául nem vétethettek. Még azon tekintet is csökkenti a tanúskodások hitelét, hogy midőn a pár­toskodás minden eszköze, politikai elv, vallás, pénz belevegyül a korteskedésbe, akkor bizony, a­mint a ta­pasztalás mutatja, van tanú pro és contra, történt és nem történt dolgokra, mint ezt — hogy mást ne említ­sek — Kende Kanut képviselőtársunk vizsgálati esete megmutatta, hol 30—40 ember ugyanazon tények fö­lött tökéletesen ellenkezőkép tanúskodott. A­mi a választás megsemmisítésének indokául fölhozott egyes eseteket illeti, mint az igazoló bizottság tagjának az adatok közelről megbírálása által bővebb módon lévén a választások elleni panaszok érdemébe belátni, azt tapasztaltam, hogy a választások elleni pa­naszok kilenc- tized része arra van sz­ámítva, hogy a körümi­­ények nagyítása és elferdítése által, a házat fél­revezessék. Ily eset például a három esküdt szerepelte­tése, kik mind a vádban, mind a tisztelt szónokok elő­adásaiban, folyvást mint esküdtek, mint hivatalnokok szerepelnek a választás egész folyama alatt; holott az ily tiszteletbeli eskü­dtségek az egész megyében a vá­lasztás előtt egy hóval megszüntettek; s az ötven közül összesen nyolcznak s ezek közt több ellenpártinak új­ból kineveztetése s egynek, mint panaszoltatik, előlép­tetése, az alispánok javaslatára a választások után 3­4 hónapra történt. Ezek tehát nem lévén akkor sem­mi hivatalban, még tiszteletbeliben sem pressiót nem gyakorolhattak, s azoknak ily szerepben való bemuta­tása mesterséges félrevezetésünkre volt számítva. Állíttatott továbbá, hogy a megválasztott képvi­selő mellett bizonyító tanúk mind negatív bizonyságot tesznek, s így az ellenkező positív bizonyítványok ellen semmi bizonylatot nem szolgáltathatnak. Méltóztassék rólunk, kiket a t. ház bizalma e fontos birói functióra az igazolási bizottságba rendelt, annyi birói tapaszta­lást föltenni, hogy negatív tanuk bizonyságát vélemé­nyünkre irányadó figyelembe csak ott vettük, a­hol an­nak helye volt, a­hol tanulásaik arra valók voltak. Ily eset például, midőn némely vádlópárti tanú olyat vall, hogy ő bizonyos, meg sem nevezett egyéntől azt hal­lotta, hogy ezen hivatalnok ezen meg ezen községekben járt s ott birót és népet Czebrián pártjára kapacitálta; tehát hallomás után állít, s ennek ellenében az illető községi bírák és lakosok bizonyítják, hogy náluk azon hivatalnok soha sem fordult meg. Ez esetben, nézetem szerint, negatív tanú a hallomásból beszélő, és pozitív az utóbbi. • Hasonló félremagyarázás útján lehet a választás érvénye dolgában említésbe hozni a Velding féle bizo­nyítványt, melynek körülményei a választás után tör­tént dolgokra vonatkoznak, s bizonyíthatnak a kérdéses útibiztos különben is iszákos természetének egyéb hiá­nyaira is, de a választás dolgával semmi kapcsolatban nincsenek : e bizonyítvány tehát csakis, mint erkölcsi hatás eszköze használható. Még erőszakosabb következtetés az, hogy épen ez n­agyon gyakorolt volna a legnagyobb befolyást a választásra. Nekem ugyan, ha saját tapasztalásomat veszem alapul — és azt hiszem, az emberek még­sem külön­bözhetnek oly nagyon egymástól — az a nézetem, hogy az a tisztviselő, kinek a dolog természeténél fogva nép­szerűsége nincs, nem egykönnyen gyakorol pressiót még egy kaparónál magasabb állásban sem, mert —­ és ez választási törvényeink igazolására legyen mond­va — a mi választó népünk, mely, a­mint látjuk, vá­lasztási jogát még verekedések által is fönntartja és bővíti, korántsem oly együgyű, minden hivatalnok sza­vára hallgató és minden parancsot követő népcsoport, milyennek véleményük támogatására itt előadatik. Vi­dékünk ugyan nem hogy pressiót gyakorolhatna a hiva­talnok a népre, inkább sok esetben attól tartott a párt, nehogy vele tartson egyik másik, s megtörtént tény, hogy a párt rémülve sietett a főispánhoz, emlékeztetni, utasítsa a hivatalnokot semleges magatartásra, mert a provisorius hivatalnok legtöbb esetben inkább kárt tesz a pártnak, mely mellett korteskedik, mint hasznot. Ez az én tapasztalásom, s azért azt hiszem, hogy a hivatal­nokok pressiójára alapított vád is inkább csak a képvi­­selőháznak a provisorius tisztviselők iránti általános ellenszenvére való számítás, mint valódi sérelem követ­kezménye. Ez okoknál fogva a kérdésben lévő képviselő iga­zolására szavazok. (Helyeslés a jobboldalon. Szavaz­zunk ! (Zaj.) Ragályi Ferdinánd: T. képviselők! Nem taga­dom, nekem is igen sok okozott fájdalmat ezen válasz­tásnál , de tapasztalván Patay István esetéből, hogy a t. képviselőház nem sokat ad a subjectiv deductióból vett érvekre, bárha azok igazak is, ezt mellőzöm, és csak a tárgyhoz akarok szólani. Már egyszer kijelen­tettem­­, képviselőház, hogy én mindazon választásokat megsemmisítendőknek tartom, hol nemcsak hivatalos befolyás, hanem ha gőzkatlanban főzött, vagy más bár­miféle befolyás is működik többség készítésére Itt pedig meggyőződésem szerint mind hivatalos nyomás, mind vesztegetés alkalmaztatott, ezért a választást megsemmisíttetni kívánom. (Helyeslés.) Túry Sámuel: (Zaj. Felkiáltások: Eláll!) T. hát! Miután a tárgyat már elegendőleg megvilágosítva látom, és azt tapasztaltam, hogy a t. ház türelme már elfogyott: én a szótól elállók és szavazatomat egysze­rűen a megválasztott képviselő igazolására adom. (He­lyeslés. Zaj.) (Folytatjuk.) • * y A Ji A A ja?( Válasz.*) Mirth Antal pestvárosi tanácsnok ú­r jónak látta egy befejezetlen, még f. e. január, február sőt márczius hóna­pokban is tárgyalás alatt lévő peres ügyet a „S­irgony“ „Nyílt terében“ nyilvánosság elé hurczolni. Okosan , ildomosan és beszámítás nélkül tehet­­te-e ezt a pestvárosi törvényszéknek egyik tagja, úgy, a­mint ezt tette , azt határozza el azon testület, mely ellen oly igaztalan megtámad­ót intézett. Én, távollévő barátom s ez ügyben védenczem Cséry Lajos nevében is, az ép oly meggondolatlan, mint lova­­giatlan megtámadásnak reánk vonatkozó részére, ugyan­azon utón, melyen az hozzánk intéztetett, — csak azt válaszolom: Hogy mindazt, a­mit fennforgó perben, s a fe­­lebbezési bíróságok számára készített „Értesítésemben“ a pernek volt előadójáról s annak eljárásáról lehető objecti­­vitással mondottam, Mirth Antal ú­r irányában is kész és képes vagyok, először ugyan a b­­­r­ó, de azután az általa provocált nyilvánosság előtt is bebizonyítani, s ek­ként az „aljas rágalmak“ és „rágalmazók“ kifejezéseket — az ítélet közzététele által — azok forrásához vissza­vezetni. „Integer vitae scelerisque purus non neget Mauri faculis etc.“ Pest, május 20-án 1866. G­i­c­z­e­y*S­a­m­u, ügyvéd. *) Miután a nyilatkozat e rovatba felvétetett, közöljük ezen­nel a választ is, ezzel azonban minden további polémiát lapunkban befejezettnek nyilvánítunk. S­z­e­r­k. Dunavizáslán. Pest, május 22. 5­­8" Színházi előadások, május 23. Nemzeti színház. „A régi pénzek vagy: az erdélyiek Magyarországban.“ Eredeti vigj. 4 felvonásban Kezdete va8 órakor. Pestvárosi színház. „Eselshaut“ nagy látványosság 4 felv. Kezdete Va8 órakor. Felelős szerkesztő: Bulyovszky Gyula.

Next