Sürgöny, 1866. május (6. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-01 / 99. szám
mor a külügyministernek Victor Emanuel követeihez intézett körjegyzékét közli, melynek lényege a következő : Az utóbbi időben a kormány s a parlament főkép aj pénzügyi rendbehozásával foglalkozott. A hadsereg a legszorosabb értelemben vett békelábon állott, s a rendes ujonczozás is ideiglenesen elhalasztatott. Beállottak a Poroszország s Austria közti bonyodalmak. A kormány anélkül, hogy félreismerte volna a bekövetkezhető esélyek jelentőségét, azt hitte mégis, hogy az országot a benső megszilárdulás művétől eltérítenie nem szabad , azért a legszükségesebb rendszabályokra szorítkozott. Ennélfogva az ez évi újonczozásnak rendes folyamatot engedett. Nyilvánvaló, hogy semmiféle seregöszpontosítás sem történt, a szabadságosok, tartalékosok nem hivattak be. A lakosok nem szűntek meg teljesen nyugodtan maradni. A határos terület ellen semmiféle pártvállalat sem készíttetett elő. A nyugalom és visszatartózkodás ezen állapotában, midőn a Poroszország és Austria közt történt megegyezés következtében mindenfelé lefegyverzést lehetett várni, észrevette a kormány, hogy Olaszország osztrák részről megtámadás tárgyául van kiszemelve. A bécsi kabinet azt állította, hogy Olaszországban csapatöszpontosítások történnek, s hogy a tartalékosok behívatnak, és ezen képzelt tényekkel indokolta hadikészületei folytatását. Austria nem szorítkozott arra, hogy ezen vádak által Olaszországot bevonja a köztes Poroszország közt fenforgó differentiák körébe, hanem jelentékeny mérvben folytatta hadikészületeit, s ezeknek a velenczei területen nyilván ellenünk irányuló ellenségeskedés jellegét adta meg. E hó 22-ike óta a tartalékosok összes osztályai az egész birodalomban a legnagyobb gyorsasággal hivattak be, s a határőrezredek mozgásba hozattak Olaszország felé. A fegyverkezés különösen a velenczei területen rendkívüli sietséggel folytattatik, sőt legújabban oly intézkedések készíttetnek elő, milyenek az ellenségeskedések megkezdését szokták megelőzni. Például az áruszállítás a velenczei vaspályákon fel van függesztve, s azok csapatok és hadiszerek szállítására vétetnek igénybe. Ennélfogva az olasz királyság biztonsága tekintetéből okvetlenül szükséges, a szárazföldi s tengeri haderőt — melyek eddig békelábon állottak, — szaporítani. A kormány ezzel csak az osztrák részről előidézett helyzet kívánalmainak felel meg. A mai „Opinione“ írja: A kormány a Po körül a határt szigorúan őriztetni rendelte, hogy az önkéntesek gyülemlését s a határon átkelését megakadályozza. Garibaldi Caprerában van s háború esetére részt veend a harczokban. Berlin, apr. 30. Ausztria válasza, april 26-ról, itt tegnapelőtt adatott át, s kijelenti, hogy Austria kész a Csehországban elhelyezett seregerősítéseket visszavonni , de Olaszország elleni védelmi rendszabályaiban nem hagyja magát zavartatni. Fi o re n cz, april 30. A katonai parancsnokok hirdetménye a határozatlan idejű szabadságosokat fegyver alá szólítja. Némely lapok szerint a minisztérium elhatározó visszalépését, de ehh alaptalannak tartatik. Pár is, april 30. A „La Presse“ írja: Metternichg kijelenté Drouyn de Lhuysnak, hogy Ausztria kész Velenczében is teljesen lefegyverkezni, ha Francziaország jótáll arról, hogy Olaszország nem fog támadni. Drouyn még nem felelt, de az bizonyos — mond a »La Presse“ — hogy Ausztria mindent megtesz, hogy a háborút előidézze. A KÉPVISELŐHÁZ NAPLÓJA. XLIX. országos files (aprilia-kén.) Szentiványi Károly elnöklete alatt. Tárgyai: Az elnök üdvözli a ház tagjait az uj helyiségben. Mikó Imre gr. az erdélyiek nevében örömét nyilvánítja a haza egysége fölött. Bemutattatnak: Véglse Gellért vizsgálati jelentése Médán Endre, és Szmrecsányi Dáriusé Czebrián László gr. megválasztatásáról; kérvény Wass Sámuel gr. megválasztása ellen; Andrássy Ferencz folyamodványa az 1843—44-diki országházi terv ügyében; a sopronyi lyceumé az országgyűlési nyomtatványok iránt; Blaskovics Anna kijelentése éremgyüjteményének ára iránt; Békés Csaba lakosainak kérvénye az alföld-fiumei vasút iránt; Wodiáner Albert b. végleg igazoltatik; Vay Sándor b. választása iránt vizsgálat rendeltetik ; Baldácsy Antal és Babarczy Antal báróké megsemmisíttetik. Az ülés kezdődik d. e. 117. órakor. (Folytatás.) Nagy Ignácz: T. ház! Előttem szólott követtársam elmondotta azon okokat, melyek engem is a választás megsemmisítésére vezetnek. Csak néhány szóval akarok Ürményi képviselőtársam beszédére felelni, aki megkülönbözteti a hivatalnokot az egyes személytől. Én részemről megvallom, a hivatalnokot nem tudom megkülönböztetni, s egyátalában nem látom helyén, hogy a hivatalnokok, mint hivatalnokok, úgy is szavazhassanak, és jó fizetést hozva, a mellett oly jogokkal is éljenek, melyek nem illetik. A hivatalnoknak nem szükséges, hogy hajdú álljon a háta mögött, mert e nélkül is, egyszerű szavával oly hathatós befolyása van, és oly nyomást gyakorolhat a választókra, hogy oda szavaznak, hová ő akarja. Különösen a katonaságra nézve azt az észrevételt akarom tenni, hogy azon egy körülmény, hogy a katonaságot onnan eltenni ígérték, ha a szavazók Babarczyra szavaznak, ez maga előttem elég bizonyság arra, hogy a legnagyobb nyomás gyakoroltatott a választókra. Mert ha azzal fenyegetnek vagy kecsegtetnek valakit, hogy a katonaságot nyakára küldik vagy elteszik, ez oly nyomás, melynél nagyobb már nem kell. Azt hiszem, ezen két ok, de egy is untig elegendő arra, hogy a választás megsemmisíttessék. Paczolay János:szól, de beszéde részben a távolság, részben a teremben uralkodó zaj miatt nem érthető. Babarczy b. választását igazoltatni kívánja s többek közt lovagiatlanságnak mondja, hogy a kisebbség e választás ellen panaszt tett.) Zichy Nándor gr.: Tiszt, ház ! Én az elénk terjesztett véleményt egyik részében sem pártolhatom. Nem pártolhatom sem az igazolás megtagadását, sem a költségek megtérítését illetőleg. Az elsőre nézve két indok hozatott fel. Egyik az, hogy az összeírás nem történt volna kellő módon, s hogy ennek következtében sok szavazatra jogosult elesett volna joga gyakorlatától. E vádat nem látom alaposnak azért, mert okoskodása abban rejlik , hogy a választók kötelesek az összeírási bizottság előtt megjelenni, hogy ezen alkalommal joguk érvényességének alapját megszerezzék, ha választási jogukat élvezni akarják. De az összeírási bizottságok eltérve ezen intézkedéstől, nemcsak ezen esetben, hanem köztudomás szerint, igen sok esetben nem a jelentkezőket írták össze, hanem elővették azon összeírásokat, melyeket a községekben készítettek, s ezek alapján állították össze a lajstromot. Kérdem, ezáltal megfosztatott-e valaki szavazati joga gyakorlatától ? vagy nem inkább olyanokra ruháztathatott e e jog gyakorlata, kik ezzel talán nem bírtak ? (Közbeszólás : Megtörténhetett mindkettő!) Én azt hiszem, a válasz kétségtelen, hogy ebből nem a jogok megszorítása, hanem inkább kiterjesztése következett. Már most kérem, ha azt hozzuk fel, hogy némelyek azért nem szavazhattak, mert meg sem jelentek az összeíró bizottság előtt, ezek csakugyan nem emelhetnek panaszt jogcsorbítás miatt, mert ha nem jelentkeztek, s ennek következtében az összeírásból kimaradtak, maguk mondtak le jogukról, maguk nem éltek a törvény által nekik nyújtott joggal, melyet a szavazás gyakorolhatására elkerülhetlenül érvényesíteniök kell. Ha tehát jelen esetben azt mondjuk, hogy némelyek elejtettek szavazási joguktól, mert nem voltak a szavazási lajstromba felvéve, és mert koruk jogosultsága nem volt constatálva, ezen következtetés azért sem alapos, mert maguk mondtak le jogukról, midőn az összeírási bizottságnál nem jelentkeztek. Azonban hány emberre vonatkozik ezen egész kérdés ? A jelentésből kitűnik, hogy mintegy 90-en voltak. (Felkiáltások: Többen, 130-an !) Az nem tesz különbséget, akár 130 , akár 90 volt. Hibáznánk, ha mesterkélt okoskodás alapján azt akarnók kihozni, hogy ezen 100 választó vagy egészen az egyik, vagy egészen a másik párthoz sorozandó , hanem legtermészetesebb föltevés az, hogy ezek a szavazástól elestek éppúgy, mint a többiek, anélkül, hogy ezáltal az érintett inductióra jogosíttatnának. Mindazonáltal, akár 90, akár 100 legyen az ekkor elesett szavazók száma, mindenesetre ez ellen felszólalni az egyik vagy a másik választó félnek jogában és kötelességében állott volna. Azonban ezen kérdés mindkét oldalról elejtetett, s mintegy compromissum útján megnyugodtak abban, hogy ebből igazolási kérdés ne támadjon. (Ellenmondás. Nagy zaj.) Ezen okot tehát egyátalában nem látom elégségesnek arra, hogy az igazolás megtagadtassék.Ennek következtében, minthogy az összeíró bizottság eljárását nem hibáztathatom, minthogy az csaknem átalánosan gyakorlatban lévő eljárás, nem látom az összeíró bizottságot megrovandónak, s ennek következtében a vizsgálati költségeket sem tartom rávetendőnek annál kevésbbé, minthogy törvényes alapot arra, hogy más, mint a vesztes fél marasztaltassék el a vizsgálati költségekben, nem találok. Ami a második indokot illeti, t. i. a szolgabíró és a polgármester eljárása hibás voltát és hivatalos állásukkal való visszaélését, erre nézve nem akarom magát az eljárást közelebbről vitatni (Zaj.), minthogy én magam is igen sok megrovandót látok ezeknek eljárásában ; kérdem azonban, arról van e szó, midőn képviselő igazoltatik, hogy ítéletet mondjunk-e egy szolgabíró, vagy más hivatalnok eljárása felett ? vagy nem e inkább arról, hogy világosságot derítsünk azon kérdés fölé, váljon a választók választási jogukat szabadon élvezhették e vagy sem ? Ha egyes egyén hibás eljárásának megrovása miatt egy képviselőt ejtenénk el képviselői jogától, akkor egyik sérelmet a másik sérelemmel torolnák meg. Különben előfordulhatott azon eset, hogy akármely hivatalnok eljárása miatt a szavazási jognak szabad gyakorlata korlátoltatott, s ekkor a versenytársnak minden esetre jogában áll ezen eljárás ellen panaszt emelni. Ott azonban semmi nyomát sem látom annak, hogy a szolgabíró és polgármester ellen hivatalával való visszaélés és a szabad választási jog gyakorlatának megszorítása miatt panasz emeltetett volna, melynek következtében az ő eljárásuk vizsgálat alá vonandó és megrovandó lett volna. (Zaj.) Mondom tehát, ami a második okoskodást illeti, én osztozom azon nézetben, hogy a hivatalnok eljárása hibás volt; e hibás eljárást azonban nem látom elégségesnek arra, hogy e miatt a képviselő igazolása megtagadtassék, nem azért, mert ez nem terjedt annyira, hogy bármily választónak választási szabadságát korlátolta volna; nem azért, mert ez ellen panasz nem emeltetett; és nem azért, mert ezen egyes esetek mind oly kicsiségeknek tűnnek fel, hogy ha felteszszük, hogy ily eljárások által a választók szabadsága korlátolható, akkor a választási szabadságnak igen gyenge lábon kell állnia. Ennek következtében az elénk terjesztett véleményben nem osztozom s ennek ellenében az igazolást találom kimondandónak. (Szavazzunk! Halljuk!) Madarász József: Óhajtásom volt volna a képviselőház ezen termében az első ülés alkalmával az igazolás kérdésekben — mindenkor a törvényi adatok utáni meggyőződést vevén tekintetbe — az igazolást úgy intézni el, hogy hazánk törvényei minél kevésbbé sértessenek. (Zaj. Derültség.) Lehet, talán hibásan mondottam el nézetemet. Óhajtásom az, hogy hazám választási törvényei meg ne sértessenek. (Helyeslés ) Méltóztassanak megbocsátani, ezen indokból nem osztozhatom Fehérmegye ráczalmási kerülete érdemes képviselőjének előterjesztett nézetében, mert ő első indokolásában egészen olyant bizonyított, mit senki meg nem támadott. Ő ugyanis bebizonyította előadásában, hogy igaz ugyan, hogy az 1848. V. t. ez. 16. és 17. § ai szerint személyesen kellene az összeírásoknak történni, de ha olyanok is iratnak össze, kik személyesen nem jelentkeztek, de beírattak, ezáltal tágasabb tér nyílik nekik szavazati joguk gyakorlatához. Ezen nézetben én is osztozom, jóllehet, ha az a kérdés áll előttem, hogy melyik az igazságos összeírás, mindig arra fogok szavazni, hogy az, mely az 1848-diki XV. t. ez. 16. és 17. §-ai szerint történt, nem pedig az, mely annak ellenére történt. De ez esetben nem az a kérdés, hogy az összeírás helyesen történt-e vagy nem, mert méltóztattak a bizottság jelentéséből is kivenni, hogy ez figyelmen kívül hagyatott, de az történt, hogy az összeírásban foglaltak közül többen szavazati jogukat nem gyakorolhaták. Itt tehát az nem forog fenn, hogy összeirattak-e vagy nem, hanem az, hogy a 48-diki V. törvénycikk 29. szakasza, mely azt mondja, hogy az összeírásban foglaltak közül a választási jog senkitől meg nem tagadható, meg nem tartatott. Ezen szakasz ellen vétett az összeíró küldöttség, midőn az összeírásban benfoglaltak közül többektől megtagadta a szavazati jogot. Beszéde utólján Fehérmegye ráczalmási kér. érdemes képviselője azt mondotta, ha a szavazati jog gyakorlata korlátoltatnék, ő is megróná azon eljárást, de itt a jelen esetben nemcsak a kiküldött vizsgáló, hanem egyúttal a bizottságnak erre fektetett jelentéséből is kitűnik, hogy az összeírásban foglaltak közül csakugyan többen, noha azonosságuk kimutattatott, mégis szavazati joguk gyakorlatában az elnök által akadályoztattak. Világos lévén tehát, hogy szavazati jogukkal nem élhettek a választók, föl kell tennem, hogy Fehér megye érdemes képviselője is oda fog utólag szavazni, ahová én szavazandónak tartom, hogy t. i-, miután bizonyos, hogy nem gyakorolhatták szavazati jogukat, akik az összeírásban henfoglaltattak, ezen választás már e tekintetből is megsemmisítendő. (Helyeslés.) Másik indoka az ellenvéleményező képviselő uraknak, —ha jól emlékezem, Paczolay képviselő úr hozta fel azon esetet — az, hogy egyik biharmegyei választás ellen azon panasz tétetvén, hogy abba provisorius hivatalnokok befolytak, a ház még vizsgálatot sem rendelt el. Meg vagyok győződve, t. ház! hogy indokolatlannak kellett lenni az előadásoknak, melyek folytán a t. háznak véleménye és határozata oda járult, hogy e tekintetben még vizsgálatot sem rendelt. Egészen ellenkező ismét az, ami ma itt történik. A jelen esetre nézve vizsgálat rendeltetett el, és mind a vizsgálatból, mind az állandó bizottság jelentéséből kitűnt, hogy a hivatalnokok, mint hivatalnokok határozott és kárhozatos nyomást gyakoroltak a szóban lévő választásra. Én sem kívánom az ideiglenes hivatalnokokat — noha szerettem volna, — közbevetőleg legyen mondva, — hogy hazánkban egyátalában minden megyében egyetlen egy magyar ember se akadjon, aki provisorius hivatalt elvállalt volna, (Élénk helyeslés.) de ha elvállalt is, szeretem hinni, hogy azért vállalta el, hogy hazánk alkotmányos életének helyreállítására segélyül szolgáljon — tehát én, mondom, nem kívánom megfosztani, és nem is foszthatom meg az ideiglenes hivatalnokokat — ha választók — a választási jog gyakorlatától, de mikor valaki választási jogát gyakorolja és szolgabiró létére a helység biráinak azt mondja: „ha ti A t vagy B-t meg nem választjátok, bíróságotoktól felfüggesztelek“, ha egy városi községnek polgármestere azt mondja: „ha ti A t vagy B t meg nem választjátok, talán élni sem fogtok többé“, ugyan mit akarnak uraim, ha ez sem hivatalos nyomás ? Ha először hivataltól megfosztás, másodszor életveszély alatti csábítások, fenyegetések be nem bizonyítják a hivatalos nyomást , akkor uraim, nem tudom, mi a hivatalos nyomás. Én tehát tapasztalásból tudván, hogy e ház , midőn a vizsgálat következtében először a szavazati jogtól megfosztás, másodszor a hivatalos visszaélések kiderültek, a választást mindenkor megsemmisítette, pártolom az előadó véleményét. (Helyeslés. Szavazzunk ?) (Folytatjuk.) Dunavízállás, Pest, április 30. 6' 10"' Színházi előadások, május 1. Nemzeti színház. „Az afrikai nő.“ Opera 5 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Pestvárosi színház. „Die schöne Helena“ víg-opera 3 felv. Kezdete 7 V* órakor. Felelős szerkesztő Bulyovszky Gyula. ^ * a világtárlaton, mely egy műszerető és műértő pesti polgár megrendelése után létesül. E mű a „Mohácsi csata“ nagy képe, készíti Székely Bertalan, megrendelője Fuchs Gusztáv. Ritkaságánál fogva bizonyára följegyzésre méltó örvendetes jelenség. — Izsó Széchenyi szobormintájáról a „M.V.“ még némely részletekben is megerősíti minap kimondott szélünket, midőn így szól: „Izsó Miklós szobormintája kétségtelenül a legszembetűnőbb, mert legmagyarabb. Erő és életteljes mű, mely Széchenyi alakját, bár túlzással, de leginkább megközelíti. Azonban, ha képzeletünkben oda egészítjük e vázlat arányait, mint a milyekben hivatva vannak a szép tér közepén diszelegni, szinte elszörnyüködünk a nagy gróf idomtalanságán. Mit a minta kicsinysége szelidit, azt kérlelhetlen proportiókban fejti ki az öntendő szobor élettali nagysága. E minta nem annyira a századunkbeli kitűnő államférfiút, mint inkább régi, magyar hőst ábrázol. Széchenyit kardjára támasztani nem lehet, mert ő nem volt hadvezér. A kard csak a magyar öltözethez tartozó, azt kiegészítő mellékesség, melyre kivált az idegen néző figyelmét irányozni nem szabad. Hibás fölfogás akadémiát, lánczhidat adni a talapzatra, mert ezek a tervezőt vagy kivivőt illetnék meg inkább; jól tudjuk, hogy az ily részletek csoportosítása afféle művészi „kifogás,a midőn a szükségből erényt kénytelen csinálni a szobrász, mert kivált az érczből öntendő alaknak hátulról támaszra van szüksége. De ez esetben helyesebbnek tartjuk vala a symbolikumot. A lánczhidat s akadémiai palotát különben pleonasmussá neveli a szobor környezete. A szobornak minden oldalról szobornak kell lenni, s ez igénynek az Izsóé csak elölről s oldalt felel meg; hátulról nem látunk egyebet mélyen alászolgáló köpenynél, melynek redőzete az említett támpontokkal úgy együvé olvad, hogy inkább szikla, mint szobor mögött vélünk állani. A talapzat vonásai, hogy technice fejezzük ki magunkat, nyughatatlanok s maga a piedestal kissé nehézkes, s az azt környező domborművek annyira sincsenek markírozva, hogy azt sem tudjuk: élő alakok avagy tájképek-e? Pedig ha valahol, úgy itt szükséges a tanulmánynyal kidolgozott relief, itt,hol sokat kell kifejezni, a dombormű arra van patitatív hivatva, hogy mintegy kivonatban ábrázolja Széchenyinek oly sokfelé ágazó tevékenységét. Ilyszerű pályázatnál szerintünk még oly művésznek sem igen szabad jelölni reliefet, kinek nevét már elismert becsű alkotások hirdetik e nemben, kinek compositiói képessége fölött többé kétség nem lehet.“ — Egyébiránt Izsó mintáját a „M. V.“ szintén kitűnőnek tartja. — A Pozsonban ápril 27 -én végbement lóverseny eredménye. Hack Stakes : a czélnál első báró Zetwitz „Thegentle“ lova, gr. Erdődy Rudolf Alegrettoja második. A gr. Pálfffy díjat Semsey „Hortobágy “a nyerte. Gr. Eszterházy Miklós „Young England“ nevű lova második. B. Wenkheim Béla bukott, de szerencsére komolyabb veszély nélkül. Hurdle Race: első a czélnál gr. Szapáry Iván „Büszké“-je; a kisbéri ménesből „Emma“ második; b. Kotze „Crissopos“a harmadik. A polgárdíj nyerője: gróf Metternich „Mick“ nevű lova; herczeg Taxis Attachja második. — A pozsoni második versenynapon a „Pálfffy Engeraver-dijat gr. Hunyady St. „Alpha“-ja, a hölgydijat a kisbéri ménesből Erna nyerte. A stee plechaseben első ló hg Taxis „Johann Leyden“-je, az eladóversenyben hg Eszterházy Cygnet-je. A parasztversenyben Maszár András hidas-kürthi ember lett a győztes. A Herczeg-primás ő eminentiája tegnapelőtt délelőtt a pesti belvárosi plébániatemplomban sok száz ifjút és leányt bérmált és szokás szerint most is megható beszédet tartott a bérmálandókhoz. Ő eminentiája pünkösdig marad fővárosunkban s Buda-Pesten folyvást bérmálni fog. — Uj könyvek. Emich Gusztáv könyvkiadásában megjelentek: Mexico Miksa császárig. Különösen ős és ujabbkori története, államszervezete, azték miveltségi története s különböző népfajaira vonatkozólag — K. Müller, Prescot, Armin s mások nyomán közli Szokoly Victor, négy részben, 10 különnyomatu képpel. Ára 3 frt. Anglia története a forradalomig — irta Zichy Antal. Ára 1 frt. Népek lantja — Greguss Ágosttól. Minden féle nemzetbeli népdalok fordítása jegyzetekkel, ára kötve 1 frt 30 kr. Legújabb tiszti névtár 1866-ra—a naptárak kiegészítéséül. Ára 50 kr. — Pfeiffer Ferdinánd bizományában megjelent „Egy bolyongó tározójából.“ Irta Asboth János. I. II. kötet. Ára a két kötetnek 3 forinto. ért. F. A Feiger zenedei tanár ur vezetése alatt álló „pesti unió“ dalárda múlt szombaton, ápril 28-kan az itteni lövöldében a már közlött érdekes és dicsérettel előadott programm szerint egy igen kellemes dalestélyt rendezett, mely a darabok választása és szorgalmas betanulása által a közönségnél általános tetszésre talált. Az estély koronáját, ha a tánczkedvelőnőket nem sértjük, Felicien David „Columbus“ nyitánya és karéneke képezte, valamint a Feiger ur által férfikarra alkalmazott népdalok: „Arra járjunk“ és „Azt mondják“, úgy a Höffler ur által zongorán ügyesen előadott „Conzert-Galop“, „Szászok csatadala“, Mosonyi „Tavaszi dala“ és az „Erdei rózsa“ czimű magánnégyes. Bereghszászy zongorája megfelelt jó hírének. Beethoven egyik zongorája Kolozsvárott van. Beethoven egyik zongorája Erdélybe Kolozsvárra került, mely mintegy 70 éves, a mesterileg beleedzett czím és megismerhető ifjúkori arczképe neve aláírásával „Louis von Beethoven“ mutatják, hogy ezen hangszer az ő számára vagy ajándékba, vagy pedig saját megrendelésére készíttetett Pesten, S. A. Vogel által. Ezen hangszert élő tanuk szerint Bécsben Beethoven egy kedves tanítványának ajándékozta emlékül, ki mint zongoramester Magyarországba hozatott le Kállay Erzsébet kisasszonyhoz, kit kedves emlékű néhai báró Jósika Miklós költőnk nőül vett, s magával Szurdokra hozott, hol ezen zongoramester kedvességben és jó állapotban lévén, zongoráját mint kedves ereklyét a bárónőnek ajándékozta, innen huzamos használat után jutott Dézsre Pataki Dánielhez, onnan Kolozsvárra Pataki Mihályhoz, onnan Ákoncz kereskedőhöz és onnan Gyulai Sámuel úrhoz Kolozsvárra, (b. farkas utcza 81 szám,a ki kész azt valamely gyűjtemény számára átengedni. — Bösendorfer bécsi híres zongorakészítő a párisi világkiállításra 6 zongorát készített, melyeknek pompás szerkezetét s kitűnő hangzatát a bécsi nép csoportosan bámulja s elragadva hallgatja. — A nemzeti színpadon ápril 27-én „Lear királyt“ adták. Shakespeare születésnapja évfordulóját tehát, bár két nappal később, mégis megülték. A czímszerepre Egressy egész erejét, amelylyel még rendelkezik, ráforduá. A szenvedélyesebb jeleneteknél észre lehetett ugyan venni érces hangjának gyengülését, hanem ez azért nem vont le kitűnő játékából. Utána Felekit és Szigethit emelhetjük ki leginkább, jellemző játékukért. Szerdahelyi a bohócz szerepét a költő mélyebb intenziói szerint még egyszer sem találta el. Lendvaynak gondos tanulmányozáshoz helyesebb mozdulatokat és természetesebb hangsúlyozást ajánlunk. A hölgyek közül Fele kínét dicsérhetjük csak meg, ki bensőleg s a szerző fölfogása szerint személyessté a bájos s nemes önmegtagadást tanúsító Cordeliát. A nagy számmal egybegyült közönség kiválón mivelt érdeket tanúsított az avoni hattyú szellemremeke iránt. Múlt szombaton „D i n o r a h“ adatott meglehetős számú közönség előtt, mely alkalommal a közreműködők a tőlük már megszokott praecisioval adták szerepeiket Paulinát érdem szerint folytonos tapss kihívással jutalmazták. Csak azt kell sajnálnunk, hogy az eddig oly remekül sikerülni szokott természetes vízesés ez este nem felelt meg várakozásunknak azon perezben, midőn „Dinorah“ a mélységbe zuhan, minek a világítás elmaradása volt az oka. Erre jó lesz jövőben több figyelmet fordítani. — A vasárnap színre hozott „Párisi szegények“ czímű színmű, úgy látszik, elvesztette bűverejét a vasárnapi közönségre, mert nemcsak a páholyok és zártszékek valának üresek, hanem a karzatok sem teltek meg. Színészeink a hatásos jellemszerepeket nagy buzgalommal s örömmel játszák végig. A Weber „Bűvös vadásza“ szombaton múlhatlanul színre kerül, mit a zenekedvelők érdekében örömest teszünk közzé. r. s. A májusfa letűzéses története. Minden év május elsején a falakban, városokban sok épület előtt lehet leszúrva látni virító zöld levelű, ágasbogas, harcsú, magas fákat, melyeken virágok, szalagok, déli gyümölcsök, italok, füzérek stb. díszelegnek. Falvakon nőtlen ifjak kedveseik ablaka előtt állítják fel május 1-je napján virradóra a májusfát; városokban ma már csak a mészárosok emelnek ily fákat a tőlük húst hordó fehérnép számára. A májusfáról azt írják, hogy sz. Jakab és sz. Fülöp, midőn téritgetni jártak, utitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekvényéért a pogányok tisztátalan személynek nyilvániták s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott s erre alig múlt el egy két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt sz. Jakab apostol napja virradójára (május 1-jén). Nőtlen ifjak ez időtől ez okán szoktak magas zöldfát jó magaviseletü hajadonok ablaka előtt felállítani, mégpedig ha lehet észrevétlenül. Ma már májusfa helyett egy csokor szép virág is megteszi kellő hatását, vagy aki kedvesét e napon zöldbe viheti, szintén azon érzelmet fejti ki, milyet a májusfa adói éreztek.