Sürgöny, 1866. július (6. évfolyam, 148-173. szám)
1866-07-01 / 148. szám
148- sz. Hatodik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi Iroda: Fest. uri-utcza 1. szám. Kiadóhivatal: Folton, (barátok-tore 7dik sírm.) Kéziratok nem küldetnek viaszt. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezöktől fogadtatnak el. _____ Magíi a-hirdetések egyhasibos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak: Joajnai Frankfurtban és Hamburg-Altenában Hausenstein és Voglers Hamburgban Türkheim Jakab, Lipcsében Engler M. és Fort Ernő urak. Pest. Vasárnap, julius 1. 1866. Előfizetési árak. Napon tál postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre............................20 írt Egész évre . . . • 18 frt. — la Félévre ...... 10 „ Félévre ... .. 9 „ — , Negyedévre ..... 6 „ Negyedévre .. .. 4 „ 60 Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ 1866. második félévi folyamára. JElőfizetési díj: Julius—decemberi félévre ...................10 frt. Julius—September! negyedévre .... 5 „ A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Császárné ő Felsége jun. 29-kén reggel Ischlből Schönbrunnba érkezett. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi junius 25 töl kelt legfelsőbb határozatával, Nemes Simon királyi tanácsost s Thuróczmegye első alispánját, állandó nyugalomba helyeztetése alkalmából, 47 évi kitűnő szolgálatain, s folyvást bebizonyított loyalitásának elismerésein, a harmad osztályú vas-korona-renddel, díjmentesen legkegyelmesebben földisziini méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jun. 2- röl kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy b. Gabenz altábornagynak a legmagasb elismerés s legteljesebb császári megelégedés kifejezése, a holsteini herczegségi helytartójának minőségében tett kitűnő szolgálataiért, tudtára adassék. Krassómegye főispáni helytartója nemes Asbóth Adolfot másodpénztárnokká nevezte ki. Tolnamegye főispánja Fábián János törvényszéki joggyakornokot s tiszteletbeli aljegyzőt e megye alsó járása rendszerinti esküdtjévé nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Kivonata es. Fensége Albrecht Főherczeg, a déli hadsereg parancsnokának jelentéséből a custozzai csatáról jun. 24. 1860. Pulz ezredes lovas dandára a Minciónál meg volt bizva , minden tartós csatározást kerülve és az ellenséget folytonosan szemmel tartva, Villafrancán keresztül lassan Veronába vonulni vissza. Mint tudva van, az ellenfél az önmaga által kimondott háromnapi határidőt az ellenségeskedés megkezdésére nem tartotta meg, mert már jun. 21 ke folytában Molina di Voltánál, Fozzolo közelében elkezdett hidat verni, miben a mi részünkről semmi mód nem gázoltatott. Jun. 22 -én estre 11 órakor Goito, Pozzolo, Valeggio, Monzambanonál, bárha házalkodva átkelt a Mincion. 23-án délelőtt Pulz lovas dandárénak osztályai elhagyák Villafrancát, miután minden tőle délen álló osztályok fölvétettek; az ellenfél Villafrancát csak 2 óra után d. u. szállta meg bersaglierikkel és erős lovas hadoszlopokat küldött ki ágyukkal Dossobuono felé, hol d. u. 4 órakor a lovas dandár üteggel néhány ágyú lövés váltatott. Pulz dandára 23 káról 24 re éjjel a Gizela erőd közelében táborozott. Az általam 23 kán d. e. kémszendére kiküldötte. Rueber táborkari ezredes d. u. 2 órakor Sommacampagnából jelente, hogy e hely, valamint a dombterület délre még nincs ellenségtől megszállva; délen Villafrancától hosszan terjedő porfellegek azonban arra mutattak, hogy az ellenfél több hadoszlopban vonul a síkon keresztül kelet felé. Ennélfogva elhatárzani,még 23 ha folytában a Sommacampagna és Sandra közti dombokat elfoglalni. Ehhez képest vonult a tartalékgyalogság hadosztálynak herczeg szász weimari ezredes dandjára, mely fölött Rupprecht vezérőrnagy parancsnokolt, — minthogy Liechtenstein Frigyes herczeg lovassági tábornok úr aggasztó betegsége folytán az 6. hadtest vezényletét Rodich báró vezérőrnagy vette át, — Sandraba, és Castelnuovo felé kellett volna neki elszakadnia. A 5. hadtest Sonaba ment és az előhadat délre nyomta előre Zerbare fölé. A 9. hadtest u3 án Santa Luciába és a 7. hadtest San Massimoba mentek, és nevezetesen az utóbbi hadtestnek, melynek nyomasztó bőség és por mellett a hosszú és fárasztó utat San Bonifacióból San Massimoba meg kellett tennie, — egész éjjel ebben az állásban volt kénytelen megmaradni. Főhadiszállásom 23-án San Massimoba tétetett át. Június 24-én reggeli 3 órakor a 9. hadtest egyenes irányban Sommacampagna felé vonult; a 7. hadtestnek rendeltetése volt tartalékul szolgálni, s ez Sona felé irányoztatott; míg az 5. hadtest oda volt utasítva, hogy korán reggel Sona megtartása mellett a 7. hadtestnek San Giorgioba megérkeztéig Salicet, a gyalogsági tartalék-hadosztály pedig Castelnuovot teljesen megszállja. Továbbá a hadtestekhez beosztott lovas ezredektől 8. század kölcsönöztetett, azok Bujanovics ezredeshez mint dandárnokhoz utasittattak s a Paz-dandárral egyesittettek; ezeknek rendeltetésük volt: junius 24 én a 9. hadtest balszárnyán Custozza irányában nyomulni elő, s ekkép a sereg baloldalát fedezni.Az ellenség, mely a 23. és 24. közti és folytában Villafrancat, Custozzat, Monte-Mariaort és Monte Ventot megszállá , s balszárnyát is Castelnuovo-ig sürgető, a császári hadseregnek Veronábeli kitöréséről értesülhetett, mert már 24 év pitymallatkor annak előcsapatai jelentékeny erővel tolattak előrefas san'rocco di palazzuolo, fenilei, cortei, oliosi vonalakon, nevezetesen az utóbbit igen erősen megszállva. Nagy hadoszlopoknak Monte Vento, Monte Mamaor, Monte Godion stb. egymásutáni megjelenéséből, valamint nem kevésbé nagyobb lovas- és gyalogseregeknek Villafrancánál és délre Sommacampagnánák föllépéséből következtethető, hogy az ellenség minden kelet felé indított hadoszlopait azon véleményben híva vissza, miszerint az egész császári harcmivelő sereg van elötte. Reggel 7 óra táján heves tüzércsata kerekedett az előbb említett vonalon. A tartalék hadosztály a jobb szárnyon Alzareánál, az 5 ik hadtest keletre San Giorgiotól Saliceben, a 9 ik hadtest Sommacampagnánál Zerbare fedezésével ekközben felvonulásukat eszközölték. Ágyutüzelésünk hidegvérüleg és bámulatraméltó szabatossággal végrehajtva, nyomatékosan hatott, habár az ellenfél túlnyomó számmal vezette egymásután harczba lövegeit. Majdan a csata az egész vonalon megindult. Megparancsoltam a 9-ik hadtestnek Sommacampagnát és a Casa del Sole- magaslatokat minden körülmények közt tartani, és lehetőségig erőteljjel előre nyomulni Staffalon át Custozza felé; a 9. és 6 ik hadtest közti hézag K. Scudier vezérőrnagy dandárával töltetett ki. Az 5 ik hadtestnek és a tartalék osztálynak az előrehaladás, az elsőnek San Rocco di Palazzolon, az utóbbinak Oliosin keresztül volt kijelölve. E feladat úgy jön megoldva, hogy az Ok hadtestben K. Piret vezérőrnagy dandára a tartalék-gyalogosztálylyal együtt az ekközben az ágyúk tüze által lángba borult Oliosi helységet, daczára a makacs ellentállásnak és daczára, hogy több a Monte Vento északi lejtőjére hajtott ellenséges üteg rohamoszlopainkat pusztító ágyutüzeléssel fogadta, fényes hősi dicsőséggel foglalta el. Az 5. hadsereg két másik dandára Mering vezérőrnagygyal és Bauer ezredesek közben a Corte és San Rocco di Palazollo majorokat vették be. A Scudier vezérőrnagy dandára a 7. hadtesttől folytonos makacs harcz közt Zerbareból Monte Godio felé vonult előre; utána e hadtestől még Töply ezredes dandára és később nyomasztó hőség alatt végbement véres csatáknál Monte Godio birtoklásáért, ezen hadtesttől a gróf Welseystemb ezredes dandára is a csatasorba vonult. Délután 13 óra közt az 5. hadtest egy dandárral Monte Ventot, a más kettővel pedig Santa Luciát és Monte Mariaort folytonos makacs harczok közt elfoglalá. Ekközben a tartalék hadosztály Salienzeig jutott el és Valeggio felé nyomult. A 9. és 7. hadtestek részérőli erőfeszítések daczára délután 3 óráig nem sikerült Custozzát bevenni.Ezért indítva érzem magamat, elrendelni, hogy a forróság és erőfeszítés által egy részben kimerült csapatoknak rövid pihenés engedtessék, s erre a 7 hadtest által, az 5. hadtest egyik dandárénak részvétével végső kísérlettétessék, az ellenség által makacsul és nagy vitézséggel védett Curtozza bevételére. Azonban csakhamar, még mielőtt parancsom oda érkezett volna, a 7. hadtest d. u. 4 órakor a Monte Arabita s Belvedere magaslatának birtokába helyzé magát, s a 9. hadtest Ca del Salénál fölállított ágyúinak folytonos tüzelése által támogattatott. • Még fönmaradt Custozza és Monte Torre elvételének nehéz föladata, valamint Sommacampagnanál és a Ca del Sole - magaslatom ellenséges szakadatlan heves támadások visszaverése. Az ellenség, Humbert és Amadeus kir. herczegek vezérlete alatt, válogatott csapatjaival meg kisérlé Staffalonál előnyomulni és Custozzat megtartani ; azonban a 9. hadtest minden támadást erélyesen visszavert, s a 7 hadtest, — az 5. hadtestnak általam odarendelt dandára által támogatva, esti 7 óra felé birtokába vevék Custozzát. A tartalék lovasság Pulz ezredes alatt egyesülve, a Bujanovics ezredes dán házának 8. századával 24-re reggeli 4 órától sötét éjig változó szerencsével küzdött számos összecsapásokban az ellennel. Ezen vitéz lovas csapatnak, mely bravouri odaadás tekintetében kitűnő vezére alatt majdnem hihetetlent vitt lovasság s gyalogság ellen végbe, tetemes veszteségei voltak, melyeket főleg fékezhetlen vitézsége által szenvedett. Beállván az esthomály, a 2 lovassági dandár Dossobuono mögé vonatott vissza. Még esti 9 órakor viszhangzott az ágyutüzelés a 9 ik hadtestnél s a Pulzdandárnál; az ellenség lemondott minden ellentállásról s hosszú por-fellegek jelölék Goito és Valeggio felé viszszavonulását a Mincion túl. Nem lehet az ellentől azon bizonyságot tagadni, hogy makacsul s bravourral verekedett, főleg első támadásai hevesek voltak s a tisztek jó példával mentek elöl. Az ellen a király szeme előtt , a Humbert és Amadé kir. herczegek vezetése alatt, mely utóbbi állítólag megsebesült, Durando és della Rocca egész hadtestét, továbbá mint foglyok kimondásából kitűnik, a Cuchiare hadtest nagy részeit s több lovas ezredeket is, egészben 11 gyalog hadosztályt mintegy 100,000 főnyi erőben s az ágyútartalék legnagyobb részét a tűzbe vitte; de a cs. csapatok rég megpróbált s kitartó vitézsége s odaadásának sem tudott ellentállni. Megveretett az tyra s pedig épen azon helyen, hol az austriai sereg 18 év előtt gr. Radeczky trigy dics teljes vezérlete alatt fényes győzelmet vívott ki; az ifjú harczosok régi eustozzai testvéreikhez tökéletesen méltók valának! Midőn Felségednek ezen jelentésben e csatának csak fővonásait hozom legalázatosabban tudomására, bevárandóknak tartom még a parancsnokok részletes jelentéseit, hogy erről kimentő jelentést tehessek; — egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a hadtestparancsnoktól kezdve le a katonáig az Uralkodó és haza iránti odaadás és hűségben mindenki mindent megtett, ami erejétől telt. Veszteségeink holtak és sebesültekben, amint ez ily nagy vitézség mellett másként nem lehet, minden esetre nem jelentéktelenek; miután azonban a részletes jelentések erről még nincsenek meg, nem vagyok képes, tényleges jelentést küldeni. Fogoly, hozzávetőleges becsülés szerint mintegy 3000 van, akik közt jelentékeny számot tesznek a tisztek; több ágyú is vétetett el az ellenségtől; számuk még nincs constatálva. Én a szép eustoziai győzelmet annál nagyobb hatásúnak tartom, minthogy a szárd hadseregnél már este felé Custozza eleste után a demoralisaios feloszlás jelei foglyok által mutatkoztak, kik már 48 óráig élelem nélkül voltak. A Minion visszavonultakor az ellen fölégette a valeggioi hidat, ott több mint 500 saját sebesültjét hagyván hátra, szintúgy éjszaka Villafrancát is elhagyta s ott is sok sebesültet hagyott. Hadi mozgalmak. Az éjszaki csatatérről majdnem egymásután érkeznek a győzelmi tudósítások. Münchengrätz, Oswiecim, Naehod s Trautenau, mindannyi messze egymástól álló pontok, hol makacs s vitéz harcrok folytak. A münchengrätzi ütközetben — úgy látszik — az első austriai hadtest gr. Clam Gallas lovasa, tábornok alatt s a szász hadtest vett részt; az ütközet menetes kimenetéről azonban még nincsenek bővebb hivatalos tudósítások. Az oswiecimi ütközet, mint a táviratból tudjuk, határozott győzelemmel végződött. Ezeknél azonban még sokkal jelentősb volt a két utóbbi. A nachod neustadti ütközet fontosságát már kiemeltük , csak annyit kell még hozzátennünk, miszerint az újabb tudósítások igen valószínűnek tüntetik föl, hogy az ez ütközetben résztvett egyik porosz hadtest majdnem egészen tönkretétetett. Mi a trautenaui ütközetet illeti, melyet Gablenz tbb oly dicsőségesen vívott, ez méltán sorakozik az előbbihez mind vitézség, mind eredmény tekintetében. Ezen ütközetet, mely 28 án történt, megelőző az előtti nap egy előcsata, mellről a főhadiszállásról gr. Crenneville altlgyhoz következő távirat érkezett: „Pótlólag a f. hó 27 ki Podol és Skalitz melletti ütközetről küldött távirati jelentésemhez szerencsém van excládat azon eseményekről is értesíteni, melyek f. hó 27 én Trautenaunál fordultak elő. A jelentés erről a 10-dik hadtestről ma reggeli fél két órakor érkezett ide. A nevezett nap reggeli 6 órakor a Schurtából előnyomulóban lévő hadtestnek előkada, Mendel ezredes dandára, Trautenaut megszállva találta s támadáshoz fogott. A harcz élénk volt s végre lassankint a hadtestnek összes csapatjai belevonattak. Foglyok jelentése szerint az 1 fő hadtest három dandárét használt fel az ellenállásának tartására s lassankint mind a tüzbe vitte. Heves és véres harcz után 9/1 9-kor Trautenau hatalmunkban volt; azonban a tüzelés, bár gyöngébb lett, a jelentés elküldetéséig — 9 óráig — folyvást tartott. Miután ekként a lüdik hadtest a trautenaui állásba behelyezte magát, bizalmas után azon tudósítást nyert, hogy az ellenség d. u. 4 órakor egy erős dandárt Espel felé küldött, hogy őt oldalvást s hátulról fenyegesse ; mire ő, hogy az ellenséggel ott is megmérkőzhessen, csak egy dandárnak maga Trautenau megszállása végett hátrahagyása mellett, a hadtest összes többi részeivel a magaslatokon foglalá el az állásokat közvetlenül délre Trautenautól, mely állás ellen az ellenség további támadást nem merészelt.“ Másnap azonban, mint a pardubiti táviratból tudjuk, csakugyan kifejlődött ismét az ütközet, mely a poroszok tökéletes megveretésével végződött Lapszemle. Az „Oestr. Ztg“ az országgyűlés 15-ös albizottmányának jelentését, melyet ez a közös ügyekkel foglalkoz 65 ös bizottmány elé terjesztett, nagy jelentőségűnek mondja, mennyiben a centrum irányadó pártférfiaitól származik, miután az, mint hallja, tulajdonkép Deák munkája, mely egyetértésben az ő elvtársaival jött létre, minélfogva föltehető, hogy a nagy bizottmány azt lényeges változtatás nélkül fogja jóváhagyni, ha csak maga Deák czélszerűnek nem találná, még a nagy bizottmány keblében változtatásokat hozni javaslatba. Aztán így szól e munkálatról a nevezett lap: „Minden elfogultság nélkül kívánjuk constatálni, miszerint az albizottmány munkálatában szerencsés előjelét látjuk a kiegyenlítés lehetőségének. A személyunió meddő eszméjét, mely mint egy vörös fonal húzódik keresztül a 48-ki törvényhozáson , komolyan elejték s azon foederativ állameszmét emelék ismét érvényre, melyet a magyar ősök bölcsesége a pragmatica sanctióban kimondott s mindig tiszteletben tartott. Ezen nyereség már magában véve nagy horderejű, mert igy tűnik el a 48-ki törvényhozás lidércte. Most már biztos alapot érzünk magunk alatt s Magyarországgal ez alapon becsületesen alkudozhatunk. A foederatív állameszme leendő szerint kölcsönös kiindulási pontunk, egy ily állam gyakorlati élete végre össze fog bennünket egy közös pontban hozni. „A munkálatban ugyan kétségtelenül belső ellenmondások vannak , a „közös ügyek“ köre nagyon is szűkre van szabva s az ajánlott kezelési mód a helyett, hogy közös volna, inkább dualistikus, mely nem csak azon előnyöket, melyek a „közös“ tanácskozás s kiegyezés fényében feküsznek, kizárja, hanem egyszersmind mindazon hátrányokat, ellenmondásokat s azon korlátolt felfogást is keblébe rejti, mlyeknek az egyes államrészek elkülönzéséből, az általános államügyek particularismusából s a tartományi állásponthoz való ragaszkodásból származniok kell. Ezek mnd feltűnő fogyatkozások, melyek a szándékba vett czél elérésénekrárlólag állnak útjában s azt lehetne mondani, hogy a kettős delegátiónak esetleges közös szavazattal javasolt teve nincs is komolyan gondolva. Azonban nem titkoljuk magunk előtt, milg végtelen nagy a hézag az államügyek történeti dualistikus s a jelcnitek igényei által szükségessé vált „egységes“ felfogása közt Nagyra becsüljük a bátorságot s teljes elismeréssel adózunk azon államférfim önlegyőzésnek, mely a hires pártvezért s híveit arra birá, hogy a dualismus álláspontját csak ennyire is elhagyják s azon államoknak reghódoljanak, mely az osztatlan monarchia fogalmában gyökerez. Ily módon tágul reményeink s kilátásaink láthatára, s becsületes akarat s férfias kitartás mellett sikerülni fog, azon államorganizmust megtalálni, mely az egésséges továbbfejlés minden elemeit magában foglalja, a legfőbb államgép rendes, egységes s alkotmányos menetét lehetségessé teszi s mind a birodalom szükségeinek megfelel, mind Magyarország belönállóságát biztosítja, s ezt az államüegyekbeli összeütközéstől megőrizni képes.“ Ugyan e lap írja: „Majd egy,majd más formában merül föl azon állítás, hogy bizonyos diplomaatiai állapítványok léteznek, melyek Austriát gátolják, a Mindot átlépni, vagy legalább vívmányait bizonyos vonalon túlterjesztetni. Semmi sem lehet tévesebb. Valamint Albrecht Főherczeg csupán katonai tekintetek által tartatott vissza, hogy actióját azonnal lombard területre át ne vigye, úgy egy perczig sem fog habozni, mihelyt előnyomulását katonai tekintetek czélszerűnek vagy szükségesnek fognák feltűntetni, az ellent saját területén fölkeresni. Földrajzi határ a déli sereg műveleteire nézve nem létezik.“ Városi képv. bizottmányok. Pest városának 1861. évben megválasztott községi képviselői 1866. évi ápril hs 3-kán Hajós József elnöklete alatt a városi tanácsteremben értekezletet tartottak, mely alkalommal az értekezlet tagjai készeknek nyilatkoztak az 1861. évi beosztás szerint a városi bizottmányokban tanácsadással irányadással és véleményezéssel közreműködni; nyíltan fenntartatván minden egyesnek az is, hogy ha oly bizottmányokban óhajtana részt venni, melyekbe beosztva nem volt, részvétel végett magát ezek bármelyikébe is bejelenthesse.Ezen megállapodás életbeléptetése végett a főpolgármester kéretett fel, ki ennek folytán valamennyi városi képviselőhöz felszólítást intézett annak írásbeli kinyilatkoztatása végett, mely bizottmányokban kíván mindegyik részt venni. Ennek következtében s mivel a városi vagyon kezelésének érdeke halasztást nem enged, a főpolgármester június 27 kére délután 4 órára a képviselőket értekezletre hívta össze, oly czélbó, hogy egyrészt az ápril 3si értekezlet megállapodása folytán tett intézkedések eredménye közöltessék, másrészt pedig a jelentkezett képviselők működésének megkezdése végett intézkedés történjék. A meghívott képviselők szép számban jelentek meg, s összehivatásuk czélja a főpolgármester közöltetvén, felolvastatott az ápril 3si értekezlet megállapodása következtében tett intézkedés eredménye, mely is következő : Az 1861. évi városi képviselő testület jelenleg 244 tagból áll, kikhez egyenként felszólítás intéztetett, hogy a fennálló bizottmányokba magukat tetszés szerint jegyezzék be; a szétküldött 244 bejegyzési ívből 142 érkezett viszsza, melyekből az 1861. évi beosztás szerinti bizottmányok egybeállittatván, kitűnt, hogy : 1. Az árva és gyámügyi bizottmányba 32. 2. Gazdasági bizottmányba 64. 3. Kültelki bizottmányba 19. 4. Alsó kövezési bizottmányba 29. 5. Felső kövezési bizottmányba 15. , 6. Városi épületekre ügyelő bizottmányba 19. 7. Ruházati bizottmányba 8. 8. Tűzoltó szerekre ügyelő bizottm. 16. 9. Városligeti bizottm. 32. 10. Német színházi bizottm. 14. 11. Légszesz-világitási bizottm. 7. 12. Katonai bizottm. 7. 13. Költségvetési és javadalmi bizottm. 32. 14. Pénztár felügyelő és vizsgáló bizottm. 15. 15. Építészeti és lipótvárosi templom bizottm. 34. 16. Elemi-tanodai bizottm. 22. 17. Reál-tanodai bizottm. 24. 18. Leány-árvaházi bizottm. 18.