Sürgöny, 1866. július (6. évfolyam, 148-173. szám)

1866-07-01 / 148. szám

148- sz. Hatodik évi folyam. SÜRGÖNY. Szerkesztőségi Iroda: Fest. uri-utcza 1. szám. Kiadó­hivatal: Folton, (barátok-tore 7­dik sírm.) Kéziratok nem küldetnek viaszt. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zö­ktől fogadtatnak el. _____ Ma­gíi a-hirdetések­­ egyhasibos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak: Joajnai Frankfurtban és Hamburg-Alte­­nában Hausenstein és Voglers Hamburgban Tü­rkheim Jakab, Lipcsében Engler M. és Fort Ernő urak. Pest. Vasárnap, julius 1. 1866. Előfizetési árak. Napon tál postai szétküldéssel. Budapesten házhoz hordva. Egész évre............................20 írt Egész évre . . . • 18 frt. — la Félévre ...... 10 „ Félévre ... .. 9 „ — , Negyedévre ..... 6 „ Negyedévre .. .. 4 „ 60­­ Előfizetési felhívás „SÜRGÖNY“ 1866. második félévi folyamára. JElőfizetési díj: Julius—decemberi félévre ...................10 frt. Julius—September! negyedévre .... 5 „ A „SÜRGÖNY“ kiadóhivatala. HIVATALOS RÉSZ. Császárné ő Felsége jun. 29-kén reggel Ischlből Schönbrunnba érkezett. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi junius 25 töl kelt legfelsőbb határozatával, Nemes Simon királyi taná­csost s Thuróczmegye első alispánját, állandó nyuga­lomba helyeztetése alkalmából, 47­ évi kitűnő szolgála­tain, s folyvást bebizonyított loyalitásának elismerésein, a harmad osztályú vas-korona-renddel, díjmentesen leg­kegyelmesebben földisziini méltóztatott. A cs. kir. Apostoli Felsége f. évi jun. 2- röl kelt legfelsőbb határozatával legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott, hogy b. G­a­b­­­e­n­z altábornagynak a leg­magasb elismerés s legteljesebb császári megelégedés kifejezése, a holsteini herczegségi helytartójának minő­ségében tett kitű­nő szolgálataiért, tudtára adassék. Krassómegye főispáni helytartója nemes As­bóth Adolfot másod­pénztárnokká nevezte ki. Tolnamegye főispánja Fábián János törvény­széki joggyakornokot s tiszteletbeli aljegyzőt e megye alsó­ járása rendszerinti esküdtjévé nevezte ki. NEMHIVATALOS RÉSZ. Kivonat­a es. Fensége Albrecht Főherczeg, a déli hadse­reg parancsnokának jelentéséből a custozzai csatáról jun. 24. 1860. Pulz ezredes lovas dandára a Minciónál meg volt bizva , minden tartós csatározást kerülve és az el­lenséget folytonosan szemmel tartva, Villafrancán ke­resztül lassan Veronába vonulni vissza. Mint tudva van, az ellenfél az önmaga által ki­mondott háromnapi határidőt az ellenségeskedés meg­­­kezdésére nem tartotta meg, mert már jun. 21 ke foly­tában Molina di Voltánál, Fozzolo közelében elkezdett hidat verni, miben a mi részünkről semmi mód nem gá­­zoltatott. Jun. 22 -én estre 11 órakor Goito, Pozzolo, Valeggio, Monzambanonál, bárha házalkodva átkelt a Mincion. 23-án délelőtt Pulz lovas dandárénak osztályai elhagyák Villafrancát, miután minden tőle délen álló osztályok fölvétettek; az ellenfél Villafrancát csak 2 óra után d. u. szállta meg bersaglierikkel és erős lovas hadoszlopokat küldött ki ágyukkal Dossobuono felé, hol d. u. 4 órakor a lovas dandár üteggel néhány ágyú lövés váltatott. Pulz dandára 23 káról 24 re éjjel a Gizela erőd közelében táborozott. Az általam 23 kán d. e. kémszendére kiküldött­e. Rueber táborkari ezredes d. u. 2 órakor Sommacam­pagnából jelente, hogy e hely, valamint a domb­terület délre még nincs ellenségtől megszállva; délen Villa­francától hosszan terjedő porfellegek azonban arra mu­tattak, hogy az ellenfél több hadoszlopban vonul a sí­kon keresztül kelet felé. Ennélfogva elhatárzani,még 23 ha folytában a Som­­macampagna és Sandra közti dombokat elfoglalni. Ehhez képest vonult a tartalékgyalogság hadosz­tálynak herczeg szász weimari ezredes dandjára, mely fölött Rupprecht vezérőrnagy parancsnokolt, — minthogy Liechtenstein Frigyes herczeg lovassági tá­bornok úr aggasztó betegsége folytán az 6. hadtest vezényletét Rodich báró vezérőrnagy vette át, — San­­draba, és Castelnuovo felé kellett volna neki elsza­kadnia. A 5. hadtest Sonaba ment és az előhadat délre nyomta előre Zerbare fölé. A 9. hadtest u3 án Santa Luciába és a 7. hadtest San Massimoba mentek, és nevezetesen az utóbbi had­testnek, melynek nyomasztó bőség és por mellett a hosszú és fárasztó utat San Bonifacióból San Massi­moba meg kellett tennie, — egész éjjel ebben az állásban volt kénytelen megmaradni. Főhadiszállásom 23-án San Massimoba tétetett át. Június 24-én reggeli 3 órakor a 9. hadtest egyenes irányban Sommacampagna felé vonult; a 7. hadtest­nek rendeltetése volt tartalékul szolgálni, s ez Sona felé irányoztatott; míg az 5. hadtest oda volt utasítva, hogy korán reggel Sona megtartása mellett a 7. had­testnek San­ Giorgioba megérkeztéig Salicet,­­ a gya­logsági tartalék-hadosztály pedig Castelnuovot tel­jesen megszállja. Továbbá a hadtestekhez beosztott lovas ezredektől 8. század kölcsönöztetett, azok B­u­­jano­vics ezredeshez mint dandárnokhoz utasittattak s a P­a­­­z-dandárral egyesittettek; ezeknek rendeltetésük volt: junius 24 én a 9. hadtest balszárnyán Custozza irányában nyomulni elő, s ekkép a sereg baloldalát fe­dezni.Az ellenség, mely a 23. és 24. közti és folytában Villafrancat, Custozzat, Monte-Mariaort és Monte Ventot megszállá , s balszárnyát is Castelnuovo-ig sürgető, a császári hadseregnek Veronábeli ki­tö­réséről értesülhetett, mert már 24 év pitymallat­­kor annak előcsapatai jelentékeny erővel tolattak előrefas san'rocco di palazzuolo­­, fenilei, cortei, oliosi vonalakon, nevezetesen az utóbbit igen erősen meg­szállva. Nagy hadoszlopoknak Monte Vento, Monte Ma­­maor, Monte Godion stb. egymásutáni megjelenéséből, valamint nem kevésbé nagyobb lovas- és gyalogsere­geknek Villafrancánál és délre Sommacampagnánák­ föllépéséből következtethető, hogy az ellenség minden kelet felé indított hadoszlopait azon véleményben híva vissza, miszerint az egész császári harc­mivelő sereg van elötte. Reggel 7 óra táján heves tüzércsata kerekedett az előbb említett vonalon. A tartalék­ hadosztály a jobb szárnyon Alzareánál, az 5 ik hadtest keletre San Giorgiotól Saliceben, a 9 ik hadtest Sommacampagnánál Zerbare fedezésével ekköz­­ben felvonulásukat eszközölték. Ágyutüzelésünk hidegvérüleg és bámulatraméltó szabatossággal végrehajtva, nyomatékosan hatott, ha­bár az ellenfél túlnyomó számmal vezette egymásután harczba lövegeit. Majdan a csata az egész vonalon megindult. Megparancsoltam a 9-ik hadtestnek Sommacampag­nát és a Casa del Sole- magaslatokat minden körül­mények közt tartani, és lehetőségig erőteljjel előre nyomulni Staffalo­n át Custozza felé; a 9. és 6 ik had­test közti hézag K. Scudier vezérőrnagy dandárával töltetett ki. Az 5 ik hadtestnek és a tartalék osztálynak az előrehaladás, az elsőnek San Rocco di Palazzolo­n, az utóbbinak Oliosin keresztül volt kijelölve. E feladat úgy jön megoldva, hogy az O­­k had­testben K. Piret vezérőrnagy dandára a tar­talék-gya­­logosztálylyal együtt az ekközben az ágyú­­k tüze által lángba borult Oliosi helységet, daczára a makacs ellentállásnak és daczára, hogy több a Monte Vento északi lejtőjére hajtott ellenséges üteg rohamoszlopa­inkat pusztító ágyutüzeléssel fogadta,­­ fényes hősi dicső­séggel foglalta el. Az 5. hadsereg két másik dandára Mering vezér­­őrnagygyal és Bauer ezredes­ek közben a Corte és San Rocco di Palazollo majorokat vették be. A Scudier vezér­őrnagy dandára a 7. hadtesttől folytonos makacs harcz közt Zerbareból Monte Godio felé vonult előre; utána e hadtestől még Töply ezredes dandára és később nyo­masztó hőség alatt végbement véres csatáknál Monte Godio birtoklásáért, ezen hadtesttől a gróf W­els­ey­s­t­e­­­m­b ezredes dandára is a csatasorba vonult. Délután 1­3 óra közt az 5. hadtest egy dandár­ral Monte Ventot, a más kettővel pedig Santa Luciát és Monte Mariaort folytonos makacs harczok közt elfog­­lalá. Ekközben a tartalék hadosztály Salienzeig jutott el és Valeggio felé nyomult. A 9. és 7. hadtestek részérőli erő­feszítések da­czára délután 3 óráig nem sikerült Custozzát be­venni.Ezért indítva érzem magamat, elrendelni, hogy a forróság és erőfeszítés által egy részben kimerült csa­patoknak rövid pihenés engedtessék, s erre a 7 hadtest által, az 5. hadtest egyik dandárénak részvétével végső kísérlet­tétessék, az ellenség által makacsul és nagy vitézséggel védett Curtozza bevételére. Azonban csakhamar, még mielőtt parancsom oda érkezett volna, a 7. hadtest d. u. 4 órakor a Monte Arabita s Belvedere magaslatának birtokába helyzé magát, s a 9. hadtest Ca del Salénál fölállított ágyúinak folytonos tüzelése által támogattatott.­­ •­­ Még fönmaradt Custozza és Monte Torre elvéte­lének nehéz föladata, valamint Sommacampagnanál és a Ca del Sole - magaslatom ellenséges szakadatlan he­ves támadások visszaverése. Az ellenség, Humbert és Amadeus kir. herczegek vezérlete alatt, válogatott csapatjaival meg kisérlé Staffalonál előnyomulni és Custozzat megtar­tani ; azonban a 9. hadtest minden támadást erélyesen visszavert, s a 7 hadtest, — az 5. hadtestnak általam odarendelt dandára által támogatva, esti 7 óra felé bir­tokába vevék Custozzát. A tartalék­ lovasság Pulz ezredes alatt egyesülve, a Bujanovics ezrede­s­ dán házának 8. századával 24-re reggeli 4 órától sötét éjig változó szerencsével küzdött számos összecsapásokban az ellennel. Ezen vitéz lovas csapat­nak, mely bravour­i oda­adás tekintetében kitűnő vezére alatt majdnem hihetet­lent vitt lovasság s gyalogság ellen végbe, tetemes veszteségei voltak, melyeket főleg fékezhetlen vitézsége által szenvedett. Beállván az esthomály, a 2 lovassági dandár Dossobuono mögé vonatott vissza. Még esti 9 órakor viszhangzott az ágyutüzelés a 9 ik hadtestnél s a Pulz­­dandárnál; az ellenség lemondott minden ellentállásról s hosszú por-fellegek jelölék Goito és Valeggio felé visz­­szavonulását a Mincion túl. Nem lehet az ellentől azon bizonyságot tagadni, hogy makacsul s bravourral verekedett, főleg első tá­madásai hevesek voltak s a tisztek jó példával men­tek elöl. Az ellen a király szeme előtt , a Humbert és Amadé kir. herczegek vezetése alatt, mely utóbbi állí­tólag megsebesült, Durando és della Rocca egész had­testét, továbbá mint foglyok kimondásából kitűnik, a Cuchiare hadtest nagy részeit s több lovas ezredeket is, egészben 11 gyalog hadosztályt mintegy 100,000 főnyi erőben s az ágyútartalék legnagyobb részét a tűzbe vitte; de a cs. csapatok rég megpróbált s kitartó vi­tézsége s odaadásának sem tudott ellentállni. Megveretett az tyra s pedig épen azon helyen, hol az austriai sereg 18 év előtt gr. Radeczky trigy dics teljes vezérlete alatt fényes győzelmet vívott ki; az ifjú harczosok régi eustozzai testvéreikhez tökéletesen méltók valának! Midőn Felségednek ezen jelentésben e csatának csak fővonásait hozom legalázatosabban tudomására, bevárandóknak tartom még a parancsnokok részletes jelentéseit, hogy erről kimentő jelentést tehessek; — egyelőre csak annyit mondhatok, hogy a hadtestpa­rancsnoktól kezdve le a katonáig az Uralkodó és haza iránti odaadás és hűségben mindenki mindent megtett, a­mi erejétől telt. Veszteségeink holtak és sebesültekben, a­mint ez ily nagy vitézség mellett másként nem lehet, minden esetre nem jelentéktelenek; miután azonban a részletes jelentések erről még nincsenek meg, nem vagyok képes, tényleges jelentést küldeni. Fogoly, hozzávetőleges becsülés szerint mintegy 3000 van, a­kik közt jelentékeny számot tesznek a tisz­tek; több ágyú is vétetett el az ellenségtől; számuk még nincs constatálva. Én a szép eustoziai győzelmet annál nagyobb ha­tásúnak tartom, minthogy a szárd hadseregnél már est­e felé Custozza eleste után a demoralisa­io­s fel­oszlás jelei foglyok által mutatkoztak, kik már 48 óráig élelem nélkül voltak. A Min­­ion visszavonultakor az ellen fölégette a valeggioi hidat, ott több mint 500 saját sebesültjét hagy­ván hátra, szintúgy éjszaka Villafrancát is elhagyta s ott is sok sebesültet hagyott. Hadi mozgalmak. Az éj­szaki csatatérről majdnem egymás­után érkeznek a győzelmi tudósítások. Münchengrätz, Oswiecim, Naehod s Trautenau, mindannyi messze egy­mástól álló pontok, hol makacs s vitéz harcrok folytak. A münchengrätzi ütközetben — úgy látszik — az első austriai hadtest gr. Clam Gallas lovasa, tábornok alatt s a szász hadtest vett részt; az ütközet menete­s kime­netéről azonban még nincsenek bővebb hivatalos tudó­sítások. Az oswiecimi ütközet, mint a táviratból tudjuk, határozott győzelemmel végződött. Ezeknél azonban még sokkal jelentősb volt a két utóbbi. A nachod neu­stadti ütközet fontosságát már kiemeltük , csak annyit kell még hozzátennünk, miszerint az újabb tudósítások igen valószínűnek tüntetik föl, hogy az ez ütközetben résztvett egyik porosz hadtest majdnem egészen tönk­retétetett. Mi a trautenaui ütközetet illeti, melyet Gab­lenz tbb oly dicsőségesen vívott, ez méltán sorakozik az előbbihez mind vitézség, mind eredmény tekinteté­ben. Ezen ütközetet, mely 28 án történt, megelőző az előtti nap egy előcsata, mellről a főhadiszállásról gr. Crenneville altlgyhoz következő távirat érkezett: „Pótlólag a f. hó 27 ki Podol és Skalitz melletti ütközetről küldött távirati jelentésemhez szerencsém van excládat azon eseményekről is értesíteni, melyek f. hó 27 én Trau­ten­aun­ál fordultak elő. A jelentés erről a 10-dik hadtestről ma reggeli fél két órakor ér­kezett ide. A nevezett nap reggeli 6 órakor a Schurtából előnyomulóban lévő hadtestnek előkada, Mendel ezre­des dandára, Trautenaut megszállva találta s támadás­hoz fogott. A harcz élénk volt s végre lassankint a had­testnek összes csapatjai belevonattak. Foglyok jelen­tése szerint az 1 fő hadtest három dandárét használt fel az ellen­állásának tartására s lassankint mind a tüzbe vitte. Heves és véres harcz után 9/1 9-kor Trautenau hatalmunkban volt; azonban a tüzelés, bár gyöngébb lett, a jelentés elkü­ldetéséig — 9­ óráig — folyvást tartott. Miután ekként a lüdik hadtest a trautenaui állásba behelyezte magát, bizalmas után azon tudósítást nyert, hogy az ellenség d. u. 4 órakor egy erős dandárt Espel felé küldött, hogy őt oldalvást s hátulról fenye­gesse ; mire ő, hogy az ellenséggel ott is megmérkőz­hessen, csak egy dandárnak maga Trautenau megszál­lása végett hátrahagyása mellett, a hadtest összes többi részeivel a magaslatokon foglalá el az állásokat köz­vetlenül délre Traute­nautól, mely állás ellen az ellen­ség további támadást nem merészelt.“ Másnap azonban, mint a pardubiti táviratból tudjuk, csakugyan kifejlődött ismét az ütközet, mely a poroszok tökéletes megveretésével végződött Lapszemle. Az „Oestr. Ztg“ az országgyűlés 15-ös a­l­­bizottmányának jelentését, melyet ez a közös ügyekkel foglalko­z 65 ös bizottmány elé terjesztett, nagy jelentőségűnek mondja, mennyiben a centrum irányadó pártf­érfiaitól származik, miután az, mint hallja, tulajdonkép Deák munkája, mely egyetértésben az ő elvtársaival jött létre, minélfogva föltehető, hogy a nagy­ bizottmány azt lényeges változtatás nélkül fogja jóváhagyni, ha csak maga Deák czélszerűnek nem ta­lálná, még a nagy bizottmány keblében változtatásokat hozni javaslatba. Aztán így szól e munkálatról a ne­vezett lap: „Minden elfogultság nélkül kívánjuk constatálni, miszerint az albizottmány munkálatában szerencsés elő­jelét látjuk a kiegyenlítés lehetőségének. A személy­­unió meddő eszméjét, mely mint egy vörös fonal hú­zódik keresztül a 48-ki törvényhozáson , komolyan elejték s azon foederativ állameszmét emelék ismét ér­vényre, melyet a magyar ősök bölcsesége a pragma­­tica sanctióban kimondott s mindig tiszteletben tartott. Ezen nyereség már magában véve nagy horderejű, mert igy tűnik el a 48-ki törvényhozás lidércte. Most már biztos alapot érzünk magunk alatt s Magyarország­gal ez alapon becsületesen alkudozhatunk. A foederatív állameszme leend­ő szerint kölcsönös kiin­dulási pontunk, egy ily állam gyakorlati élete végre össze fog bennünket egy közös pontban hozni. „A munkálatban ugyan kétségtelenül belső el­lenmondások vannak , a „közös ügyek“ köre nagyon is szűkre van szabva s az ajánlott kezelési mód a helyett, hogy közös volna, inkább dualistikus, mely nem csak azon előnyöket, melyek a „közös“ tanácsko­zás s kiegyezés fényében feküsznek, kizárja, hanem egyszersmind mindazon hátrányokat, ellenmondásokat s azon korlátolt felfogást is keblébe rejti, m­lyeknek az egyes államrészek elkülönzéséből, az általános állam­­ügyek particularismusából s a tartományi állásponthoz való ragaszkodásból származniok kell. Ezek m­nd fel­tűnő fogyatkozások, melyek a szándékb­a vett czél el­érésének­­rárlólag állnak útjában s azt lehetne mondani, hogy a kettős delegátiónak esetleges közös sza­vazattal javasolt t­eve nincs is komolyan gondolva. Azonban nem titkoljuk magunk előtt, milg végtelen nagy a hézag az államügyek történeti dualistikus s a jelc­nitek igényei által szükségessé vált „egységes“ felfogása közt Nagyra becsüljük a bátorságot s teljes elismeréssel adózunk azon államférfim önlegyőzésnek­, mely a hires pártvezért s híveit arra birá, hogy a dualismus álláspontját csak ennyire is elhagyják s azon állam­oknak r­eghódoljanak, mely az osztatlan monar­chia fogalmában gyökerez. Ily módon tágul reményeink s kilátásaink láthatára, s becsületes akarat s férfias kitartás mellett sikerülni fog, azon állam­organizmust megtalálni, mely az egésséges továbbfejlés minden elemeit magában foglalja, a legfőbb államgép rendes, egységes s alkotmányos menetét lehetségessé teszi s mind a birodalom szükségeinek megfelel, mind Magy­ar­­ország belönállóságát biztosítja, s ezt az államüegyek­­beli összeütközéstől megőrizni képes.“ Ugyan­ e lap írja: „Majd egy,majd más formá­ban merül föl azon állítás, hogy bizonyos diplomaatiai állapítványok léteznek, melyek Austriát gátolják, a Mind­ot átlépni, vagy legalább vívmányait bizonyos vo­nalon túlterjesztetni. Semmi sem lehet tévesebb. Vala­mint Albrecht Főherczeg csupán katonai tekintetek által tartatott vissza, hogy actióját azonnal lombard területre át ne vigye, úgy egy perczig sem fog habozni, mihelyt elő­nyomulását katonai tekintetek czélszerűnek vagy szük­ségesne­k fognák feltűntetni, az ellent saját területén föl­keresni. Földrajzi határ a déli sereg műveleteire nézve nem létezik.“ Városi képv. bizottmányok. Pest városának 1861. évben megválasztott köz­ségi képviselői 1866. évi ápril hs 3-kán Hajós Jó­zsef elnöklete alatt a városi tanácsteremben értekezletet tartottak, mely alkalommal az értekezlet tagjai készek­nek nyilatkoztak az 1861. évi beosztás szerint a vá­rosi bizottmányokban tanácsadással irányadással és véleményezéssel közreműködni; nyíltan fenntartatván minden egyesnek az is, hogy ha oly bizottmányokban óhajtana részt venni, melyekbe beosztva nem volt, részvétel végett magát ezek bármelyikébe is bejelent­hesse.Ezen megállapodás életbeléptetése végett a fő­polgármester kéretett fel, ki ennek folytán valamennyi városi képviselőhöz felszólítást intézett annak írásbeli kinyilatkoztatása végett, mely bizottmányokban kíván mindegyik részt venni. Ennek következtében s mivel a városi vagyon kezelésének érdeke halasztást nem en­ged, a főpolgármester június 27 kére délután 4 órára a képviselőket értekezletre hívta össze, oly czélbó, hogy egyrészt az ápril 3­si értekezlet megállapodása folytán tett intézkedések eredménye közöltessék, más­részt pedig a jelentkezett képviselők működésének megkezdése végett intézkedés történjék. A meghívott képviselők szép számban jelentek meg, s összehivatásuk czélja a főpolgármester közöltetvén, felolvastatott az ápril 3­si értekezlet meg­állapodása következtében tett intézkedés eredménye, mely is következő : Az 1861. évi városi képviselő testület jelenleg 244 tagból áll, kikhez egyenként felszólítás intéztetett, hogy a fennálló bizottmányokba magukat tetszés sze­rint jegyezzék be; a szétküldött 244 bejegyzési ívből 142 érkezett viszsza, melyekből az 1861. évi beosztás szerinti bizottmányok egybeállittatván, kitűnt, hogy : 1. Az árva és gyámügyi bizottmányba 32. 2. Gazdasági bizottmányba 64. 3. Kültelki bizottmányba 19. 4. Alsó kövezési bizottmányba 29. 5. Felső kövezési bizottmányba 15. , 6. Városi épületekre ügyelő bizottmányba 19. 7. Ruházati bizottmányba 8. 8. Tűzoltó szerekre ügyelő bizottm. 16. 9. Városligeti bizottm. 32. 10. Német színházi bizottm. 14. 11. Légszesz-világitási bizottm. 7. 12. Katonai bizottm. 7. 13. Költségvetési és javadalmi bizottm. 32. 14. Pénztár felügyelő és vizsgáló bizottm. 15. 15. Építészeti és lipótvárosi templom bizottm. 34. 16. Elemi-tanodai bizottm. 22. 17. Reál-tanodai bizottm. 24. 18. Leány-árvaházi bizottm. 18.

Next