Sürgöny, 1866. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)

1866-08-01 / 174. szám

Pest, Szerda, augustus 1. 1860. 174. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda : Pest, kigyó-utcza 4. szám, II. emelet. Kiadó-hivatal: Pesten, (barátok­ tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fáradtatnak el. SÜRGÖNY. a­ hirdetéssek : eg­yhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyeg­díj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : M­a­j­n­a­i Frankfurtban és Hamburg-Alté­­n­­á­b­a­n T­atusensteí­n és Vogler; Hamburgban Xi­rk­heim •Tal­at»; Lipcsében Kiig­ler* M. és Fort Ernő urak. Kion­zítási áruit. Naponta! postai szétküldéssel­­. Budapesten házhoz hordva. Egész évre..........................20 frt. Egész évre . . .10 frt. — kr. félévTe........................... 10 „ Félévre..............................9 .. — , Negyedévre............................5 „ Negyedévre ... HIVATALOS RÉSZ. Abaujmegye főispánja az Abaujmegye füzéri járá­sában üresedésbe jíitt rendszerinti eskü­dti állomásra Szentmiklóssy László megyei Írnokot, s ennek helyére T­i­m­k­ó Józsefet nevezte ki Változások a cg. k. hadseregben. Kineveztettek: A második könnyű lovas hadosztály parancsnoka, herczeg T­h­u­r­n-T­axis Imre vezérőrnagy, és az első könnyű lovas-hadosztály parancsnoka, b. E­d­e­l­s­h­e­i­m Lipót vezérőrnagy, altábornagyokká; gr. Pappenheim Sándor ezredes a 12. sz. gr. Neipperg-vértesezrednél, vezérőrnagygyá­r dandár­­nokká; rnebersburgi b. Rneder Mór ezredes a táborkarnál, táborkari főnökké a felső-austriai s istriai csapat-parancsnokságnál; P­e­t­r­i­c­h Dániel krakkói tér alezredes , ezre­dessé s váracs-parancsnokká ugyanott; Czernadak Imre nyugalmazott czimzetes őr­nagy) valóságos őrnagygyá, s fiumei térparancsnokká A testőr csendőrségben : B­o­r­e­n­i nemes Kampf József alezredes s század parancsnok, ezredessé; a 10. sz. gr. Mazzuchelli-gyalogezredben : L­o­g­a Frigyes és K­a­r­p­e­ti­u­s József első osz­tályú századosok őrnagyokká; all. sz. Albert szász koronaherczeg gyalogezredben : gr. G­r­ü­­n­n­e Fü­löp őrnagy, alezredessé ; s bärenheimi Me­tz­er Henrik első osztályú százados, őrnagygyá; a 12. sz. Vilmos Főherczeg-gyalogezredben : nemes Gerber János őrnagy alezredessé, s Opitz Antal első osztályú százados, őrnagygyá ; a 16. sz. Adolf nassaui herczeg gyalogezredben : Tegetthoff Károly ezredes a táborkarnál, ez­red parancsnokká ; a 23. sz. b. Asfoldi gyalog­ezredben : lovag G­r . 1t­e­r Albin őrnagy alezredessé; a 24. sz. Károly Lajos pármai herczeg gyalogezredben : bienenwaldi Linder Ede első osztályú szá­zados őrnagygyá; a 33. sz. gr. Gyulai gyalogezredben : Kirsch Henrik őrnagy alezredessé, és Biró Sándor első­ osztályu százados őrnagygyá ; a 34. sz. I. Vilmos porosz király gyalogezredben : M­u­s­z Károly őrnagy alezredessé, és Sabliak Károly első-osztályu százados őr­­nagygyá; a 38. sz. gr. Haugwitz-gyalogezr­edben : lovag J­o­e­l­s­o­n Mór őrnagy alezredessé; a 49. sz. b. Hess-gyalogezredben : K­r­a­u­s­s Antal első osztályú százados, szolgá­lati alkalmazásban a hadüügyministeriumnál, őrnag­­­­gyá , az ezredhezi bevonulásra rendeltetvén , az 55. sz. gr. Gondrecourt-gyalogezredben : Kaán Vilmos őrnagy a 21. sz. b. Reischach gya­logezredben, alezredessé, meghagyatván a hadügymi­­nisteriumnak­ alkalmaztatásában; az 57. sz. Frigyes Ferencz mecklenburg schwerini nagyherczeg gyalogezredben : lovag Görz Vilmos alezredes ezredessé; K­n­i­s­c­h Károly őrnagy alezredessé; a 78. sz. b. Lokcsevics gyalogezredben : Csikós Péter őrnagy alezredessé; a 79. sz. lovag Franck-gyalogezredben : babérkor­ni nemes Suppanchic­h Konrád alezredes ezredessé, s runnenburgi Resics Adolf őrnagy alezre­dessé ; a 2. sz. Miklós orosz nagyherczeg huszárezredben : gr. Liechtenberg Mordaxt-Schneeberg Arthur első osztályú százados őrnagygyá. (Vége következik.) TÁRCZA. Napi újdonságok. — Ő cs. kir. Apostoli Felségének legfelsőbb pa­rancs-irata által, a castozzai csatábani kitűnő vi­tézségükért, többek közt b. 011 i­n­g­e­r Gusztáv alez­redes, salamon­fai Rátky Sándor őrnagy, ban­nenheimi Hann József, erdödi gr. Pálffy- D­a­u­n Vilmos és Riedl Károly századosok, Veres János és Windsor Venczel főhadnagyok, Krisz­­tiányi István s nyár­egyházi b. Nyáry Béla alhadnagyok, a 3. sz. Károly bajor herczeg huszárez­rednél, — erdödi Török József ezredes és H­e­r­t­­lein Mihály százados, a 11. sz. Sándor Württemberg­ herczeg-huszárezrednél, a hadi diszitménynyek­ katonai érdem­kereszttel diszittettek föl. Továbbá mádi Ko­vács György táborkö­ri századosnak, Grad­wohl Gyula ezredesnek, Ferdinand Gyula, Balogh Lajos és Schiff István főhadnagyoknak, s Hoff­mann Henrik alhadnagynak, a 3. sz. Károly bajor herczeg huszárezrednél, — Groeneveld Bernát szá­zadosnak, Marka Antal, Szmrecsányi István s He­dry József főhadnagyoknak, a 11. sz. Sándor württembergi herczeg-huszárezrednél, — lovag Pur­­gay Ignácz tüzér-törzskari őrnagynak legmagasb di­csérő elismerés fejeztetett ki. — Császárné Ő Felsége múlt hó 30-án délelőtt Budáról Schönbrunnba érkezett. — Rudolf koronaherczeg ö­cs. fensége múlt vasárnap Latour ezredes és gr. Pálffy kapitány kisére­tében a nemz. múzeumot látogatásával tisztelvén meg, az­ intézet minden osztályában nagy érdekkel és élénk tudvágygyal időzött. A képtár épen a közönségnek is nyitva lévén, a koronaherczeg megjelenése a számos lá­togatókat a legkellemesebben lepte meg, mely örömének mind a belépésnél, mind az eltávozásnál élénk éljenek­kel adott kifejezést. Ő fensége folytonosan magyarul társalgott s a múzeumi igazgatónál lévő emlékkönyvbe beírta nevét. Mint a „P. H.“ írja: ő fensége e látogatás alkalmával minden múzeumi szolgát 1 — 1 darab cs. arany­nyal ajándékozá meg. — Hannover a királya, hadseregének sebesültjei számára, valamint az elesettek családjainak 100,000 tallért, a királyné pedig 5000 tallért ajándékoztak. A Kővár-vidék községeinek legnagyobb ré­sze nem csak valamennyi odavaló születésű sebesült vagy beteg harcrosok ingyen ápolására ajánlkozott, hanem azon kívül 83 egyéb sebesültre nézve is létet­tek hasonló ajánlatok. A K­ö­z­é­p-S­z­o­l­n­o­k m­e­g­y­e főispánja báró Wesselényi Ferencz, e napokban 29 mázsa 74 fontnyi sebkötési anyagot adott a katonai hatóságnak át, mint az e részbeni ottani gyűjtés eredményét. A Sopron megyében 390 sebesült ápolására s ellátására érkeztek a községek részéről önkéntes ajánlatok.­­ A bécsi hazafias segé­ly­egylethez jul­ 25-ig bezárólag begyűlt adományok végösszege 195,125 frt 79 kv készpénzben, továbbá 35,280 forint kötvényekben, 82 császári arany, 6870 frank aranyban, 221 forintos, 14 két forintos és 32 huszas ezüstben. — A bécsi állandó kórházakban e mozgalmas időszakban is igen mérsékelt volt a betegségi álladék ; a betegségek minőségében sem mutatkozott változás- Epidémiára mutató jelenségek eddig egyik kórházban sem észleltettek. — Pest városa azon 262 önkénteséért, kiket a második hadjutalék fejében toborzott, a toborzási költ­ségek 1206 forintra rúgnak, mi a 7860 forintnyi összes fölpénzzel együtt 9066 forintnyi összeget tesz. A városi házi pénztár által előlegezett most érintett költségek fe­dezésére a megindított gyűjtések még nem fejeztettek be és még mindig folynak be kisebb nagyobb összegek. A netaláni fölösleg, miután a városnak megengedtetett a legközelebbi hadjutalékot szintén ily módon kiállí­tani, — e czélra fog fordittatni. — Főt. G­ö­n­d­ö­c­s Benedek uj­kigyósi lelkész úr az „I. T.“ szerkesztőségéhez a sebesültek szám­ára követ­kező adományokat küldött: u. m. készpénzben 100 fo­rintot, 12 inget, 2,/­­ font tépést, 50 db sebkötőt és két­ezer darab szivart. — Pozsonból írják jul. 30-ról . Városunkban még mindig katonailag mozgalmas élet uralkodik. A hajóhíd tegnap délben újra beakasztatott, és ez időben érkeztek ide a túlparton várakozó (bécsi) posta­kocsik is. A kivált estre termékeny eső — bárha némely ter­ményre későn — igen jótékonyan hatott. A fegyver­­nyugvás kihirdetve lévén, nyert engedély folytán porosz tisztek — többnyire polgári öltözetben — meglátogat­ták városunkat. A város szép fekvését igen magasztal­ták ugyan, de azért a fegyvernyugvás előtti gazdálko­dásukról furcsa dolgokat beszélnek. A zergehegyi erdész­nek 2—300 fára menő kárt okoztak. A magán­vagyon csak annyiban kímeh­etett, hogy azon katonák, a kik­nek pénzük volt, fizettek, de nagyobb részének nem volt. Szombat óta a cs. k. II. hadseregparancsnokság, parancsnok gr. Thun altb., a primatialis épületben van, mely előtt két katonai őr áll.­­ A csata színhelyére még most is sok nép kijár és szedi össze az elszórt vetgolyó­­kat. Intő például szolgálhat azonban Klepoch Lukács kovács esete, aki 15 darab vet-löveget szerencsésen föl­nyitott, s midőn 25-kén a 16-kat föl akarná törni, a mint a kalapácscsal ráütött, a golyó exp­odált és Lu­kács kovács szivkamrájába két golyót s nyakán egy surló lövést kapott. Boskowitz Ignácz és Ruzsovits mellette állók, az egyik fején kapott nagy sebet, az utóbbinak ballábát szakította el. E két utóbbi még ki­épülhet.­­ A pozsonyi biztonsági bizottmány jelenti, hogy 30-kán tevékenységét beállította , s hála köszönetét fejezi ki mindazoknak, a­kik áldozatkész gyámolításukkal támogatták. Aláírva : gr. Eszter­vh­á­z­y Antal, Martinen­go Ferdinand és Schiller Adolf. Az őr- és czirkálási szolgálatokat ismét a cs. k. katonaság teljesíti. A beszállásolási és egészségügyi bi­zottmány egyelőre folytatja működését. Az állandó központi bizottmány teljes föloszlatása, mihelyt a városi képviselet ebben határozott, külön fog tudtul adatni. — Az első u­t­a­s h­a­j­ó jul. 30 kán indult Pest­ről Bécsbe, 31 kén Bécsből Pestre. — Miután a bekövetkezett békés fordulat követ­keztében , a komáromi és linczi Duna­ területen létezett hajózási akadályok megszűntek, a cs. k. szabadalma­zott első duna gőzhajótársulat jelenti ennek folytán, hogy a személy- és áru­közlekedés a háború előtti ren­des módozatban ismét megkezdődik. A járatok tényleg múlt hétfőn indultak meg. — Benedek táborszernagy úr vasárnap Bécs Ujhelybe érkezett. — Egy igen érdekes jelenet adta magát elő a bé­csi Prater kiállítási helyiségeiben berendezett katonai kórházban. Egyik itt elhelyezett szász sebesült katoná­tól ide szállittatása alkalmával ezüst óráját lopták el, ki e miatt könyekig érzékenyült. B. M u n d y ezredorvos, kire azon osztály bízva vala, a sebesült levertségét ész­revéve, kérdezé tőle, hogy mi baja van ? mire ez azt válaszolta, hogy legértékesebb holmijától, ezüst órájától fosztották meg, azért olyan szomorú. Dr. M u n d y nem elégedett meg azzal, hogy vigasztalja, hanem az esteli látogatás alkalmával a szász katonának egy uj ezüst órát lánczostul ajándékozott. Függelékül az órára pedig azon porosz golyó volt illesztve, melyet a sebesültnek karjából kihúzott. A közvitéz öröme e váratlan aján­dék fölött rendkívüli volt, mely az összes sebesültek közt elterjedt. — Zágrábba jul. 26 dikán garibaldista foglyok érkeztek. Az átszállított csapat 178 közember és 2 tisztből állt. Mindannyi vörös inges. — Pest városa a reál­ ismeretek s az ipar iránt folytonosan a kellő gondos figyelemmel van s az ebbeli buzgalom nyilvánulására jegyezzük fel, hogy a pest városi reáltanodai bizottmány pályázatot hirdet a pesti reáltanodában felállítandó mintát­an i­s a franczia nyelv tanszékére. A minta­tan behozatalával a pesti reáltanoda múzeuma is lényegesen fog gyarapodni. — Muravölgyéből írja egy levelező : A se­besültek mindegyre érkeznek, leginkább hazánkfiai, és alig van falu vagy egyes magános ház, hol három négy ember ne volna elhelyezve. S valóban a mily meglepő, oly megható jelenet a szegény betegeket látni, kik kö­zül ki mankón, ki felkötött karral, vagy bekötött fejjel a vasútvonal hosszában kijönnek, várva bajtársaikat, hogy e hosszú útra, az új csatákra félkézzel integetve elmondják bucsu-Üdvözletüket. Szegény halvány ala­kok, kiket a fájdalom sem tarthat vissza a kegyelet e szép nyilatkozatától! E hegyes, árnyas helyek jóltevő­­leg hatnak a betegekre, s a stájerek dicsérendő gond­dal ápolják a velük beszélni nem igen tudó haverfia­­kat, kik leginkább azon búsulnak, hogy hollétük felől otthon­ maradottaikat nem tudósíthatják. E részben va­lamit tenni nagyon szükséges volna, mert hányat nem r­epeszt a bizonytalanság és ezeknek megnyugtatásáról gondoskodni emberbaráti kötelesség. E körülményt figyelmébe ajánlom azoknak, kik e tekintetben befo­lyásuk által legtöbbet tehetnek. A közel határszéli magyar vidékekből hallani, hogy egyes sebesültek családaikhoz térnek vissza, s mint különös eset feljegyzésre méltó, hogy egy a kö­­niggrätzi csatában karján meglőtt katona, fegyveres­­­­­ől és minden készségével majd 80 mrtildet gyalog jött haza. — A fennálló szabályok szerint a jövő 1866—67. tanévre az egyetemi rector-választás az orvos-sebészeti tanári testületből történik. Jul. 30-án a választás vég­bement és dr. R­u­p­p Nép. János királyi tanácsos és orvoskari r. ny. tanár lett rectorrá megválasztva, ki mint rector választó az ülésben jelen lévén, a rectori méltóságot elfogadta. Az új rector hivatali működését rendesen a tanév beálltával kezdi meg. — Az 1865—66. egyetemi tanfolyam befejezésé­vel jul. 29-én délelőtt 10 órakor „Te Deum“ tarta­tott az egyetemi templomban, mely alkalommal főt. Szabó József pápai prelátus és központi papnöveldéi igazgató számos segédlettel pontificált. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Magyar Világ“ a következő czikkben ellene­­szól azon föltevéseknek, melyek Palacky és Rieger uraknak Bécsben létével hozattak összeköttetésbe : „A napokban sokat emlegettetett, Palacky és Rie­ger uraknak, a cseh nemzeti párt fejeinek , Bécsben léte. Mit csináltak ott? Csak tájékozni akarták e ma­gukat az iránt, ha várjon tttött-e az óra — Austriának szláv monarchiává tételére nézve ? Vagy Beleredi gróf már egyezkedésbe bocsátkozott is velük ? Ez a válasz a Deák Ferenczczel tartott értekezletre ? Ezt kérdék ma­guktól a gyanakodók ; ezt kérdék nemcsak a németek, hanem, valljuk meg, hazánkfiai azon része is , kik a német elem superioritását egyáltalában nem szívelhetik, csakhogy annak netáni átruházását a szlávra még ke­vésbbé szívesen látnák. A tömegekben mindig él a helyzetnek némi ösz­­tönszerű­ sejtelme. Nem is tit­k, hogy vannak Austria sorsára eddig sajnálatos befolyást gyakorolt elemek, melyek oda hajlandók fordítani a dolgokat, hogy­­ Austria ha már nem lehet kizárólag és absolute német, legyen szláv hatalommá. Hisz az öszpontosító bureauo­kratia hírlapírói hívei is, ha a magyar nem látszik haj­­l­­andónak meghódolni a germanisatio előtt,­­ rendesen azzal fenyegették, hogy ha nem akar német lenni, majd lesz belőle szláv , ha magyar nemzetiségéhez ragaszko­­­­dik, elnyeli a szlavismus. Ezen papanezot diplomatiai tényezőként szerepel­tetni, vagy épen komolyan megkísérteni akarni, és a birodalom súlypontját a szlavismusra fektetni, Austriá­­ból szláv monarchiát csinálni: a 17 évi experimentu­moknak bizonynyal legutolsója fogna lenni, mely mél­­tólag befejezné az azok folytán kifejlett államfeloszlási processust. Austria nem lehet szláv, még kevésbé, mintsem német. A szláv küldetés nem Austriáé, az Oroszországé. Végveszéllyel járna reá nézve ezen irány , mert össze­ütközésbe hozná Oroszországgal, midőn ez alig szakított politikájának azon irányával, mely ellenségévé tévé az olaszt, francziát, és poroszt. Pedig Oroszország hely­te­lenül tenné, ha ezt, összeütközés s háborúk ürügyéül használná. Sőt ellenkezőleg teljes nyugalommal nézhet­né Austria szlavizálásának művét, mert az csak előké­szítené annak az oroszszal való egybeolvadását. Ezen dilemmába vezetné az austriai monarchiát a szlavizálás experimentuma. Ezt minden gyermeknek be kell látni. Hanem azért Rieger és Palacky urak Bécsben létéből következtetni, hogy most a szlavismussal való kísérlet jövend napirendre, még igen korai volna ; vala­mint eddig elő Belcredi grófról föltenni, hogy a monar­chia rendezését ezen kísérlettel akarná inaugurálni, ezen államférfiunak eddigi magatartása után legke­vésbé sem szabad. Részünkről máskép fogjuk föl a dolgot. Rieger és Palacky urak oly nemzeti pártnak tisz­teletreméltó vezértagjai, melynek tétele oly jogosult, mint akármely más politikai párté; és ha nem akarjuk folytatni az eddigi rendszert, mely abban állt, hogy mindig csak egy, az uralomra vergődött irány garázdál­kodott, minden más párttörekvést elnyomott, s az állam ellensége gyanánt üldözött; S ha igazán alkotmányos kormányzatot akarunk létrehozni, akkor ki kell egyez­tetni minden vélemény-árnyalatot, akkor valamely com­promissumot kell létrehozni, melyben minden legális és életerős párt mérsékelt elemei megnyugodjanak, — (ha már olyat lehetlen képzelni is, mely a pártok túlzóit, a szélsőket is kielégítse!) Azt mondják erre, hogy mi közünk nekünk ma­gyaroknak Rieger és Palacky urakhoz? s valamely laptársunk czélzott is arra, hogy az csak lajtántuli ügy, várjon azon urak mit tőnek s nem tőnek Bécsben ? a kormmánynak tanácsokat adtak-e ? s azok elfogadtattak­­­? így gondolkodni kimondhatlan rövidlátás volna. A nemzetiségi kérdés láthatlan szellemszálaival összefügg a Lajtán innen és túl. Megoldatlan nem maradhat ott, ha megoldatott itt; nem is mellőzhető se­m itt, sem ott. Megoldásának ugyanazon elveken is kell nyugodni­a Lajtán innen és túl. Ila tehát Belcredi urat foederalistai irányzattal gyanúsítják a bécsi centralista lapok, arra nem kell nagyobb súlyt fektetni, mint midőn a magyarokat dua­­listáknak nevezik. Az ily jelszavak határozatlan értel­műek , azokkal harczolni helytelen. Az állam egysége, mint a foederalismus és a dualismus elvei, bizonyos ha­tárokig egymással kiegyeztethetők, azokon túl képte­lenek, s hasonló mérvben veszélyeztetik birodalmunk békés megszilárdulását. Míg a népek óhajainak kihall­gatása, s azoknak kiegyenlítése, és a monarchiának csak ezen alapon lehető alkotmányos rendezése a kor­mány bevallott programmja, addig semmi aggodalma­sat nem látnánk abban, bármely pártnak vezéreivel ér­tekeznék , — sőt óhajtanunk kell, hogy a pártokat ki­egyeztetni igyekezzék, mert míg centralista, foederalita, dualista jelszavakkal egymás ellen harczolunk néme­tek, szlávok és magyarok , addig mi sem consolidálód­­hatik e monarchiában, legkevésbé az alkotmányos kor­mányzat.“ __________ A genfi conventio. „A Wiener Abenp." írja. A hivatalos „Wien. Ztg“ ban már meg volt említve, hogy Austria a genfi conventiohoz hozzájárulását kinyi­latkoztatta. Több lap tudakozódására : miért nem téte­tett Austriának e lépése közzé, a hozzájárulási nyilat­kozat tényének megerősitésével ? — azon helyzetben va­gyunk , hogy felvilágosítást magunk adhassunk, mi­szerint a hivatalos közlés majd csak a többi szerződő ál­lamok részérőli elfogadási okmány megérkezte után fog eszközöltethetni. Hadi mozgalmak. Az Ausztria és Poroszország közti békealkudozá­sok a „Debatte“ szerint gyorsabban és kedvezőbben ha­ladnak , mint remélni lehetett, és nem alaptalan azon várakozás, hogy a békemű még a jövő hét lefolyása alatt a két uralkodó helybenhagyásának fog előterjesz­tetni. — Az Olaszországgal­ béketárgyalások azonban — nem igen haladnak előre, amint ezt a „Debatte“ egy távirati jelentése is erősiti, s ennek oka az lenne, hogy Olaszország még Dél Tirolra is igényt tartana. A császári főhadsegédséghez a lissai csatáról a következő hivatalos jelentés küldetett be :­Fasana, jul. 23. 1866. Bátor vagyok észletes jelentésemet a jul. 20 diki lissai csatáról a következőkben előterjeszteni: Részletes jelentést csak akkor fogok szerkeszt­hetni, mikor az egyes hajók harczjelentései bekü­l­­dettek. A zárai cs. kir. főhadparancsnokságtól jul. 19 -én hozzám érkezett táviratok, valamint Lissa szigetének a szardiniai flotta részérőli ágyúztatása, kétségen­­kívülivé tették előttem, hogy az ellenség lissai expe­­ditiójával nem szándékozik — mint ezt eleinte hittem — egy diversiót eszközölni, hogy engem működési alapomtól eltávolítson, és ezáltal az Adria éjszaki öbelé­ben szabad kezet nyerjen, hanem hogy az ellenség va­lóban Lissa szigetének elfoglalását tűzte ki czéljául. Én tehát még az­nap délben­ hajórajommal meg­indultam és Lissa felé vitorláztam. Jul. 2­0-kán reggel­i jelentést kaptam, hogy több gőzös látható, melyeket

Next