Sürgöny, 1866. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)

1866-08-02 / 175. szám

A 13. sz. gyalogezredből Laiusi: Paganini Manó főhadnagy ; súlyosan sebesültek: Affricani Ja­kab kapitány, Bolhar Ferdinand hadnagy; elve­szett: Rosenthal Arthur főhadnagy. Az 58. gyalogezredből halottak: Blazics Mik­lós főhadnagy, Velcze Lajos hadnagy ; súlyosan sebesültek: Berláth Adolf, Zathey Vilmos főhadna­gyok ; Brusch Gyula hadnagy ; elvesztek: Sliwinski Angyalos, Knorek Károly hadnagyok. A 10. gyalogezredből sebesültek: Petz Ede főhadnagy; Herszan Vilmos, Gillis Gusztáv hadnagyok; elvesztek: Urich János, Ty­tla Titus hadnagyok. A 21. gyalogezredből sebesültek : Bokla­­szewski Lajos főhadnagy; Sladeczek Ferencz, Tar­­nowski Lajos, Holley Károly, Gawlowski Márion, Tark­­zinski hadnagyok; elveszett: Pohlmüller Ede hadnagy. A 2. gyalogezredből sebesültek: Schober János őrnagy ; Müller Henrik hadnagy; elveszett: Aue Alfréd kapitány. A 28. gyalogezredből sebesültek: Mathias Ágoston, Perkovics Iván kapitányok ; Mayerhofer Ká­roly főhadnagy ; Herich Richard hadnagy. Az 1. sz. gyalogezredből sebesültek: K. Wolf Antal, Burger Mátyás kapitányok ; Grünner Vil­mos főhadnagy ; Fuchs János, Leschanowsky Károly, Pallas Ármin, Brückner József, Esshauer Ferdinánd, Friedenthal Arthur hadnagyok; elvesztek: Hajowsky János főhadnagy; Raffalowsky Szevér hadnagy. A 3. sz gyalogezredből könnyen sebesül­tek: Dreihann Adolf Wüst Lajos hadnagyok ; elve­szett: Reinprecht János kapitány. A 18. vadász-zászlóaljból súlyos sebesült: Chlumotzky Victor főhadnagy, dandárnoki hadsegéd. A 2. sz. Miklós huszárezredből könnyű sebe­­sült: Albrechtovics Antal hadnagy. A 12. vadász-zászlóaljból sebesült: Dragoni Alfonz hadnagy. A 23. sz. gyalogezredből elvesztek: Friml Antal, Neczas János, Kekessovics Gyula hadnagyok. A július 11-kén Spandalungánál történt csatában a 2. vadász zászlóaljból súlyosan sebesült: Hartmann Ferencz hadnagy (egy szikláróli leesés kö­vetkeztében) ; elveszett: Beskvar Rudolf alorvos. Külföld. ANGOLORSZÁG. Az alsóház jul. 27 -i ülésé­ben Griffith a külügyi állam­titkártól kérdé, ha váj­jon van e tudomása arról, hogy Schleswig Holsteinből mekkora területet kellene Poroszországnak a dánok ré­szére visszaszolgáltatni. Stanley lord azt válaszola, hogy nem mond­, hatja meg, hol kellene a határvonalnak huzatnia. Goschen kérdi, ha vájjon kapott e a kormány hivatalos közlést a Frankfurt városára vetett 2 millió ft. sz.nyi sarcz iránt, s ha vájjon a külügyi titkár a ház előtt kijelenthett e, hogy léteznek-e kilátások a Poroszország s Austria közti ellenségeskedések bevég­ződésére. Erre Stanley lord ezt válaszola : „Fájdalom­ nem lehet kétség az iránt, hogy Frankfurt városához az említett összeg iránt követelés intéztetett. A kérdés második részére vonatkozólag közölhetem , hogy a b­a­­d­­s -­i nagyherczeg, a szövetséges fejedelmek megegye­zésével, fegyverszünetet igyekszik létrehozni a szövet­séges seregek s Poroszország közt, azonban az ered­mény még nincs tudva előttem.“ D t­w­a­y-nak egy további interpellációjára S­t­a­n- r­e­y lord így válaszolt : „Kormányunkhoz semmi fölszólítás sem intézte­tett a frankfurti egybeni közbenjárás iránt, s mindaddig, míg egy német kormány s német lakosság közt függő kérdés forog fönn,mi semmi locus stan­­d­i­val sem bírnánk. Hozzá akarom még tenni, hogy a hozzánk érkezett tudósítások szerint, a Frankfurtban parancsnokl­ tábornokok igen heves fenyegetéseket használtak, többek közt azt is, hogy a város, ha a fize­tést megtagadná, bombáztatni, vagy ki fogna raboltat­ni Itt ki kell mondanom , hogy a porosz kormány ily­­nemű­ eljárást határozottan tagad, miből azt kell követ­keztetnünk, hogy ama fenyegetések , ha azok valóban tétettek, a kormány szentesítését nélkülözik s e szerint valószínűleg nem fognak végrehajtatni. Azonban azon esetre, ha szigorú rendszabályok fognának a város ellen létesíttetni, a britt alattvalók oltalma végett már közle­kedésbe helyzők magunkat a porosz kormánynyal, s at­tól kielégítő biztosításokat nyertünk. Végül ismétlem, hogy a porosz kormány tagadja, mikép valaha a bom­báz­ássali fenyegetést használta, vagy szentesítette volna.“ Egy Londonból július 20-ról kelt távirat azt je­lenti, hogy a m­e­x­i­c­ó­i kormány legközelebb 227,000 ft. sz.et küldött a régi államadósságból jul. 1 jén lejárt angol osztalékok kifizetése végett. Azonban a „Mémor. dipl.“ szerint úgy látszik, hogy sajnos feledékenységből a ver­a­c­r­u­z­i vám­hivatal az illetékes hatóságok ál­tal nem volt fölhatalmazva a pénz átszolgáltatására , noha annak elküldéséről a londoni Bar­i­ng-ház már értesítve volt Innen késedelem eredt a kifizetésben. Most azonban a londoni lapok constatirozzák, hogy a veracruzi vám­hivatal a mexikói adósság fejében véglegesen átszolgáltatand 000,000 piasztert, mely összegnek a hó végével kellend Európába elküldetnie. FRANCZIAORSZÁG. A „Patrie“ szerint még nem tudhatni, hogy meddig tartand a császár V­i­­c­h­y-ben mulatása. Maine-et Lo­ire megyében jul. 29 -én kelle megkezdődnie a követválasztási szavazásnak. Berger és Falloux állanak szemben jelöltekül. A „France“ szerint a kormány jelöltje, Berger nagy többségre számíthatna. Mint a „Moniteur de la Moselle“ nek L a a r­­­o­u­­­s hói írják : „most inkább számitnak, mint valaha, ama helyeknek Francziaország részére visszaszolgáltatá­sára, melyek attól az 1815 ki szerződések által csikar­­tattak ki.“ A „Constitutionnel“ szerint a c­s­á­s­z­á­r julius 29 én jelen volt V­i­c­h­y­b­e­n , az új templomban tarta­tott misén A moulinsi püspök, Dreux-Brézé beszédet tartott a császárhoz, ki erre neki azt vála­szola, hogy ő mindig sietett, az oltárnál Isten oltalmát kérni ki, a jónak, a vallásnak, s ama nagy érdekeknek, miket a gondviselés az ő kezébe tett le, biztosítása végett. A „Mém. diplom.“ szerint Napoleon császár köz­benjárói szerepe jogilag megszűnik, mihelyt a hadfoly­tató felek közt a végleges fegyverszünet megköttetett, s a béke előzetek az illető meghatalmazottak által elfo­gadtattak. A fegyverszünet egy hónapig tartand , azon­ban később meg is hosszabbíttathatik, ha az alkudozá­sok folyama kedvező kimenetelt ígér- A fegyverszünet tartama alatt a hadfolytatók fönntartandják az előleges fegyvernyugvás kötésének napján létezett status q­u­ó­t. A megállapított előzeteknek nyilvános szerző­déssé átalakítása végett haladéktalanul új­abb értekez­let fog összeülni. A diplomatia szokása szerint, a to­vábbi alkudozásoknak semleges területen kellend foly­­niok, így a villafrancai találkozás után Zürich vá­rosa választatott a béke­értekezlet helyéül. Később, midőn az apennini félsziget helyzetének szabályzása végetti congressusról volt szó, Bade­n-B­a­d­e­n jen kijelölve a congressus székhelyéül. Jelenleg a német hatalmak közt folyván a harcz, nem lehetne a német területnek valamely pontját választani. Ezért több mint valószínű, hogy a legközelebbi értekezlet — mint 1859-ben történt — Schweicznak valamelyik vá­rosában fog összeülni, mely kiválólag semleges tarto­mánynak központi helyzete az érdeklett hatalmak közti közlekedést igen megkönnyíti. OLASZORSZÁG: Mint Rómából júl. 26-ról jelentik, az anconai hatóságok táviratilag bizonyos számú sebészeket s irgalmas­ szerzeteseket kértek, az anconai, sinigagliai, osimói, macera­­t­a i­s­­­e­s­­ i kórházakban elhelyezett számos sebesült tengerészek ápolása végett. A kikért személyek ama különböző helyekre tüstént elindultak. A 1 i­s­s­a­i csata óta a tett párt tagjai közt rend­kívüli forrongás uralkodik, s a nemzeti bizottmány az összes harczi híreket titkos sürgönyök által terjeszti el a lakosság közt. Azt állítják,hogy II. Ferencz király a Farne­­s­e-palotát Napóleon császárnak adta el. Az „Italia“ azt állítja, hogy déli Tirol kér­dése kielégítő megoldást fog nyerni. Ellenben a „Fran­ce“ szerint igen kevés kilátás létezik arra, hogy Olasz­országnak déli Tirolra vonatkozó kivonatai­ teljesül­nének. C­i­a­r­d­i­n­i tábornok U­d­i­n­é­b­e érkezett. Mint Florenczből jul. 28-ról jelentik, Sella Udinében, s Afflitta Trevisóban kormánybiztosok­ká neveztettek ki. Mint állítják, P­e­r­s­a­n­o admirál haditanács ál­tal kívánja magát elitéltetni. A kor­mány — mint mondják — el van tökélve, s nem csak az illetékes törvényszékek elé állíttatni azon­­ tiszteket, kik nem teljesítik kötelességüket, hanem a­­ hajóhad anyagszerei iránt is vizsgálatot eszközöltetni. I -----------------­NÉMETORSZÁG. Mint a „Bai­. Zig“ jelenti, jul.­­ 29-én a bajorok s poroszok közt W­e­i­d­e­n­nél ütkö­­­zött volt. A fegyverszünetrőli tudósítások tekintetéből ezen esemény egészen megfejthetlen. A bajorok tetemes veszteséget szenvedtek. B­e­r­l­i­n­h­ö­t jul. 29-ről írják, hogy ott semmit sem tudnak a hesseni v­á­r­­fej­edelem Nikols-­­b­u­r­g­b­a utazásáról. Mainzból jul. 30-ról írják, hogy a rajnai­­ hajózás a megváltozott politikai helyzet következ­­t­­ében újra megnyittatott. A „Bair. Ztg“ említi, hogy a 27-én b. Pford-I­tennek Nikolsburgban adatott legformasze­­­rűbb biztosítások daczára, 29 én porosz csapatok nyo­­­ multak elő Bajorország némely részeibe. Ezért I. Pfordten által Bécsből erélyes lépések tétettek a porosz ■ főhadiszálláson, a további előnyomulás meggátlása­­ végett. Ugyanezen lap jelenti, hogy­ Károly herczeg­­ juh 29-én Man­teuf­fel tábornokkal aug. 2 ig telje­s­dő fegyvernyugvást kötött, 24 órai fölmondási ha­­­­táridővel. A csapatok szálláshelyükre vonultak. H­o­f­b­ó­l jul. 29-től jelentik, hogy a m­e­c­k­l­e­n­b­u­r­g­i herczeg, Poroszország nevében, a f­e­l­s­ő-f­ra­n­­­c­ó­n­i­a­i területet birtokába véve. A poroszok a bajor testőrségnek egy­­ zászlóalját szétverték. Meyer föld hessen-kasseli főhadsegéd s had-­j­egyminister, ki eddig, mint hadifogoly. Mindenben­­ tartózkodott, jul. 2- án Berlinbe érkezett. Hirsze­­­rint legfelsőbb helyen megengedtetett neki, hogy Ber­­­linben tartózkodhassék. SPANYOLORSZÁG. Mint Madridból jul. 2- ról jelentik, egy kir. rendelet szigorú rendszabályok létesítését hagyja meg ama tisztek ellen , kik czimeiket­­ biztosítékul hagynák hitelezőiknél. dékozik lenni. (A mannheimi porosz levelezési iroda közlése.) Florencz, jul. 30. Vacca ellen admirál ide­iglenesen a hajóhad parancsnokságával bízatott meg, s ma megkezdő hivatali működését. München, júl. 31. A „Bair. Ztg“ jelenti . Ma éjjel Roth alezredes Baireuthba küldetett, hogy a mecklenburgi nagyherczeg alatt álló csapatokra vonat­kozólag is tü­sténti fegyverszünet beállását eszközölje ki. Beneschau, jul. 31. Egy cs. rendőr­biztos a prágai pályaudvarban a poroszok által tegnap éjjel befogatott. A prágai községnek meghagyatott, hogy egy tábori kórházat állítson föl. A porosz polgári biztos kijelente, hogy a postai közlekedést mindenütt meg akarja nyitni. Pardubitz s Brünn közt a vasúti teher­­közlekedés már folyamatban­ van. Napi újdonságok. — A nagyok példája vonz. A „Kalauz“ beszéli : „Habsburgi Rudolf, a mi császári házunknak ősatyja, még mint gróf egykor egy öreg papot látott a beteghez sietni, a leszállott lováról és kérte a papot, hogy üljön fel ő és úgy vigye az oltári szentséget; a gróf pedig levett föveggel vezette a lovat egész a beteg házáig, azután a lovat a papnak ajándékozó, mondván : Nem vagyok méltó többé azon lóra ülni, melyen az én uram, Jézus Krisztusom vitetett. Az Isten meg is áldotta a vallásos grófot, mert rá kilencz évre a német fejedel­mek által német császárrá választatott, s tőle származik a felséges habsburgi ház. — Ennek egyik ivadékával történt néhány év előtt, hogy Bécs birodalmi városban egy pap a beteghez vitte a legméltóságosabb oltári szentséget. — Sok néptömeg, uri-hintók haladtak el a pap mellett . . . Egyszerre egy fényes fogatú díszkocsi megáll, és egy fiatal katonatiszt lép ki belőle, és­ a nyilvános utón letérdelt s imádta az oltári szentséget, melyet a pap vitt; hódolatát elvégezve, ismét tovább hajtatott. — Mindenki szerette volna tudni ezen vallá­sos érzelmű tiszt kilétét, végre megtudták, hogy nem volt más, mint vallásos érzelmű lovagias királyunk Ferencz József, a­kit a jó Isten sokáig éltessen!“ A Zemplén megyéből még következő, sebe­sült harczosok ápolására s befogadására vonatkozó ön­kéntes ajánlatokról értesülünk : L­i­s­z­k­a városa elfo­gad 3, Sz­akácsy Dániel ügyvéd Patakon 2, Mat­­tyasovszky Boldizsár Tolcsván 2, Szir­may Ist­ván 2, tolcsvai Nagy Ignácz 2, Szir­may Ödön Erdő-Bényén 3, Horváth József ugyanott 1, gróf S­z­t­á­r­a­y Antal Nagy Mihályon 4, S­z­i­r­m­a­y József Pazditson 4, Homonna város 6, báró Fröhlich Sztakcsinban 12, a dobrai kerület községei 40, a sztakcsini, homonnai kerületek nagyszámú községei pedig saját illetőségű sebesültjeik ápolását vál­lalják el. A G­y­ő­r városa 35 sebesült r­észére ingyen el­látást , s 300 r­észére helyiséget ajánlt fel; S­i­n­a György báró Rárón 300 sebesült részére helyiséget, a győri püspök Győr-Szigeten 10 sebesült, a s­z­e­n­t­­mártoni főapát 15, a győrmegyei tiszti­kar 10, s a győri Erzsébet nőegylet 8 sebesült ápolását s saját költségüköyi ellátását készek elvál­lalni.­­ A Fehér megyéből még folyvást érkeznek , újabb ajánlatok sebesült harczosaink ápolására nézve: 1 Szögyényi László főispán s Nedeczky Ferencz csoóri birtokosok az odavaló szü­letésüeket s azonfelül 4, b. Bajzát György Iszka Szt. Györgyön 5, Rácz­kerész túr községe 5, S­o­ó­s­k­ú­t községe 2, Tár­, nők községe 3, Martonvásár községe 6, Sza­bad Battyán községe 4, Zám­oly községe 5, Füle község 3, Duna Pentele községe és köz­birtokossága, valamint egyéb községek és magánosok saját községükből származó sebesült katonák ápolására ajánlkoztak. — Gróf S­z­a­p­á­r­y Istvánná, szül. gr. Ráday Bor­bála ő méltósága nemes érzettől fakadó gondolattól vezérelve, adakozás utján a sebesült hadfiak számára Abonyban kórház felállítását határza el, s nemes czélu vállalatának sikert szerzendő, a Rutkay féle házat kibé­relvén, 20 ágyat állíttat fel, s három sebesültnek tar­tást ad sajátjából. Ezen nemes példája többeket köve­tésre buzdított, melynek eredménye jön, hogy Blas­kovics ur 3 sebesültnek tartását, Koppel ur hason­lóképen annyit, báró Orczy Tekla, Pirinyi Karolina urhölgy, özvegy Halasyné, báró Pongráczné egyenkint egy sebesültnek tartását 3 hónapra megajánlák, az abonyi izraelita község pedig a grófnő közbenjá­rására 168 forinttal járult az alapítandó kórházhoz; ezenkívül a nemeskebt­i grófnő még részint távollévő barátai, részint ismerőseitől törekedett könyöradomá­­nyokat gyűjteni, s így sikerült összesen 20 sebesült katonára kórházat alapítania, mely július 23. óta a ne­vezett grófnő felügyelete alatt fennáll. A sebesültek orvosi ápolását dr. Mister és Herzka urak szíveskedtek minden díj nélkül elvállalni. — Pozsonyból írják, hogy az ottani kórhá­zakban a sebesülteket majdnem egész nap, de legin­kább délutánonkint látogatják számosan az ottani höl­gyek, köztük sok főrangúak is, kik a mellett, hogy a szegényeket vigasztalják, különféle megengedhető fris­sítőkkel látják el, névszerint befőtt gyümölcsöket, fagy­laltot, kávét, könnyű ételeket és jó szivarokat adnak nekik, miket a sebesültek nagy megindulással elfo­gadva megköszönnek. (Dicséretreméltó nemeskeblü részvét ez, melyben mostanában minden osztálybeli hölgyeink vetélkednek egymással.)­­ A „Presb. Zrg“ egészen hiteles kútfőből hallja, miszerint már meg volt állapítva Pozson városára a po­roszok részéről bevonulásuk esetére 3 millió forint con­­t­tributiót venni. E szavak ugyanazon porosz tábornok (Posser) ajkáról erednek, a­ki este a tamácsi ütközet­­ előtt, midőn há­zgazdája reggelije iránt kérdezné, ezt vá­­laszolá: „holnap nem kell, mert 10 órára Pozsonban re­mélek reggelizhetni“ Ugyancsak Pozsonból jelentik, hogy a folytonos erős szél a téli gyümölcsben nagy károkat okozott. — Bécsben az ideiglenes városi őrség a külön­böző községi kerületekben ful. 31 én életbe lépett. A községtanács és a rendőrség közt tárgyalások folynak e községi biztonsági közegek hatáskörének szabályo­zása iránt. — Bozen városa R­a­j­n­e­r főherczeg ő és. fensé­géhez feliratot intézett azon kérelemmel, hogy járna közben, miszerint Bozen városa s az egész német déli Ti­ml a jelenlegi béketárgyalásoknál Ausztria s Németor­szághoz csatolva maradjon.­­ Az Esztergom városától egy órára fekvő sz.­­kereszti bucsuhely, mely II. József előtt a Pálosok bir­toka, azóta pedig plébániai lak volt, ő eminentiája a prímás rendelete folytán a rendnek visszaadatik. (nP- H.“) •— Nagy színművészünk E­g­r­e­s­s­y Gábor ha­láláról a tegnapi magyar lapok teljes necrologokat hoz­nak, művészetének fokát, irányát jellemző s élettörténe-­­­tét megvilágító egyes adatokkal. A „P. N.“ tárczája e gyászalkalomból egy melegen irt költeményt i­­s közöl, melynek második versszakát mint kiváló szépet­ méltán idézhetjük : „Az imént láttuk a szilaj fájdalmak Hősét te benned, az ősz Lear királyt! Búsan intenek felénk a hős árnyak. Halljuk Hamletet, a­mint fölkiált: „Lenni nem lenni!“ s lelkünk tépelődik Megfejthetetlen, nagy titkok felett: S­im, a felhőkön újra átverődik Teljes fényében nagy művészeted.“ A nemzeti színház nagy veszteségét azzal gyá­szolta meg, hogy elhalt jeles művészének temetése nap­ján bezárta ajtóit. A személyzetében támadt, soká pó­­­tolhatlan Úr által a színházi csarnok egy üres fülkéje­­ egy új szobrot nyer az ott már felállított jelesek mell­szobraihoz. Egy laptársunknak ez alkalommal irt szép sora közben szintén eszébe jutott Moliére analóg esete, kit a „Malade imaginaire“ harmadik előadásánál oly mér­tékben ért utól a vérhányás, hogy épen midőn a hal­doklási jelenetben e szót mondaná: „Juro“, összero­gyott s haza vitetvén, nemsokára kiadta lelkét. A „Hon“ szintén följegyzi Egressynek a színpa­don mondott utolsó szavát. Vak gyermekéhez e szava­kat kell vala intéznie : „itt vagyok gyermekem“ , de e helyett erejehagyottan ráborulva csak ezt susogható : „nagyon rosszul vagyok gyermekem“ s leroskadt. — Tegnap d. u. '/a 4 órakor temették el Egressy Gábort. Ez egyszerű jelentés már elég volna kifejezni azon nagy részvétet, melyben kitűnő színművészünk az összes fővárosi lakosságnál részesült Azonban mint újságírók részletekkel is tartozunk. A halottas­ház ud­varán és előtte minden rendű és rangú közönség össze­­csoportosulását láttuk, hogy a végtisztességet megadja annak, a­kinek a magyar színművészet úgyszólván böl­csője óta, a közelebb alapított conservatorium és az iro­dalom annyi tisztelettel tartozik. A nagy sokaság leg­inkább a menet megindultával volt látható, mely a vas­­utczán bekerülve, a hy Sándor utczán a múzeum előtt, az országúton fel a nemzeti színház elé, az elhunyt dics­teljes pályájának színhelyéhez vonult, hogy itt örökre elbucsúztassék azon háztól, melyben ő a legszebb est­­vér egy jó részét magáénak mondhatta, és hol a ma­gyar színművészet múzsájával örökzöld koszorúit meg­osztó : nyelvünk és a magyar polgárosodás emelésére s a néperkölcs nemesbítésére. A fedeles gyászkocsit hat ló vonta; rajta fe­küdt a koporsó nemzeti színszalagos koszorúkkal bo­rítva, — ezen a név arany hetükkel, mikép az drámai szinművészetünk történetkönyvében is örökké arany hetükkel fog fényleni. Fekete lobogó előlvitele mellett a gyászindulót az összes színházi zenekar harsogtatá. A koporsó bojtjait az elhunyt legidősb tagtársai tartották; mellette az elhunyt conservatoriumi növendékei s többi tagtársai vittek viaszfáklyákat, s kétsorosan városi huszárok képezték a díszkiséretet. Közvetlenül a ko­porsó után az elhunytnak kesergő özvegye haladt, fiá­nak és vejének karjain; a nemzeti szinház jelenlegi és volt intendánsai: gr. Ráday és Radnótfáy urak ; ezután a nemzeti szinház női s minden egyéb művészszemély­­zete; a kíséretben továbbá képviselve voltak a fővárosi tanács a főpolgármester úrral, a magyar akadémia és Kisfaludy társaság, melynek az elhunyt tagja volt, az írói osztály nagy köre, szóval a fővárosi értelmiség mint az elhunyt érdemeinek megannyi tisztelői, művészetének becsülői. A német színház tagjai is teljes collegialitást bi­­zonyítottak nagyszámú megjelenésük által, igazgatójuk­ TA virato ír. Berlin, jul. 30. A badeni, hessen-darmstadti é s meiningeni fejedelmek, Bajorország példáját követve,­­ Poroszországhoz közvetlen javaslatokat intéztek. A porosz király vonakodott a hannover­i király­­ által küldetett főhadsegédet elfogadni. M­a­n­n­h­e­i­m, jul. 31. A badeni hadosztály út­ban van haza felé, s még ma este badeni területen szán­ A „Sürgöny“ magán-távirata. Bécs, aug. 1. A porosz király tegnap Nikolsburgba utazott. — A békealkudozások, — melyeket austriai részről báró Brenner, po­rosz részről báró Wei­ther folytatand, — a köze­lebbi napokban Prágában fognak megnyittatni. — A fegyvernyugvás Olaszországgal 8 napra meghosszabbittatott, hogy ezen idő alatt a fegy­verszünet megkötése lehetségessé tétessék. A KÉPVISELŐHÁZ NAPLÓJA. LXVI. országos ülés (1866. junius 13-dikán.) Szentiványi Károly elnöklete alatt. (Folytatás.) Tárgyai: Fölszólalás a terem újabb rendezése­ iránt. Bemutattatnak: Sári helység és Szentes város kérvényei a fagy­ okozta károk enyhítése iránt; budai polgárok kérvénye a budai magyar népszínház ügyében. Az inségügyi tárgyalás megkezdődik. Az ülés kezdődik d. e. 10­­. órakor. Dimitrievics Milos jegyző : Patay István képviselő úron van a sor. Patay István (a szószékről): T. ház ! Vannak az emberi életben perczek, midőn az embernek kebele és tiszta eszének sugallata hallgatni nem enged, sőt hallgatni bűn s fölszólalni kötelesség. A jelen eset, fáj­dalom ! hozta elő azt, hogy most föl akarunk írni. Én fájdalmamat kénytelen vagyok kijelenteni a fölött, hogy a mindenható úristennek sújtó kezéből kell e kö­zénk vettetnie a villámnak, hogy valahára képviselői méltóságunkat elismerve, fölszólaljunk. Igen­is, uraim ! több hónap előtt fölirtunk Ő Felségéhez, és mindez ideig feleletet, fájdalom! nem kaptunk , és ki meri azóta tagadni, hogy százezren hazánkfiai közül túlvitettek a határon, és így tényleg most is pénzünkkel, vérünkkel rólunk nélkülünk rendelkeznek. Igen­is, uraim, hasz­náljuk föl a jelen esetet, és érjünk föl Ő Felségéhez, hogy­ alkotmányunkat minél előbb állítsa vissza. A­mi pedig az Ínséget illeti, melynek enyhítése fölött tanácskozunk: a föliratnak Kállay képviselőtár­sam által benyújtott módosítványát egész kiterjedésében pártolom, és különösen a végét kérem kiemelni, hogy azon szerencsétlenségért, mely az ínség­i megijesztés­­ből fog előszármazni, én azon férfiakat kívánom juj­tatni, kik a kormány élén vannak, az absolut kormány élén, és azokat, kik a törvénytelen rendeleteket véghez viszik. Pártolom a föliratot ezen módosítással. (A bal­oldalon helyeslés.) Tóth Vilmos jegyző: Trefort Ágoston átengedte a szót Deák Ferencznek. (Halljuk!) Deák Ferencz: (Lásd lapunk 136. sz.) Dimitrievics Milos jegyző , Siklóssy Károly képviselő úron van a sor.

Next