Sürgöny, 1866. augusztus (6. évfolyam, 174-198. szám)
1866-08-04 / 177. szám
Pest. Szombat, augustus 4. 186(j. 177. 856. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, Kigyó-utcza 4. szám , II. emelet. Kiadó-hivatal: Pesten, (barátok tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől lap-ultatnak el. SÜRGÖNY. Magánhirdetések : egyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő árak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Altenában Hausenstein és Vogler; Hamburgban Türkholm ,Tálcáta; Lipcsében Enffler M. és Fort Ernő urak. Előfizetési árak. Napontai postai szétküldéssel: Egész évre.............................20 frt. Félévre..............................10 „ Negyedévre...............................6 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . ... 18 frt. — kr. Félévre.........................9 r — „ j Negyedévre .... 1 r bő „ HIVATALOS RÉSZ. Ő DR. kir. Apostoli Felsége f. évi jul. 30-tól kelt legfelsőbb határozatával, Nauta Gusztáv fregát-kapitányt sorhajó kapitánynyá, Ungewitter Rudolf corvette-kapitányt fregát-kapitánynyá, és Berten József és Spinder Ferencz sorhajó hadnagyokat corvette kapitányokká legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ö és kir. Apostoli Felsége f. évi jul. 27-ről kelt legfelsőbb határozatával, gróf Wenkheim Frigyest, a királyi tábla fizetéstelen joggyakornokát, ezen hatóság tiszteletbeli fogalmazójává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs.. kir. Apostoli Felsége f. évi jul. 26 ról kelt legfelsőbb határozatával, Lónyay Menyhértnek a magyar földhitel intézet elnökévé megválasztatását legkegyelmesebben megerősitni méltóztatott. Hirdetmény. Az 1865. évben Párisban kibocsátott ezüst-kölcsönrei azon aláírók, kik a teljes befizetést még eddig nem teljesiték, ezennel arról értesíttetnek, hogy ha a hátralévő részletek legfölebb 1. évi sept. 1-ig be nem fognának fizettetni, az ezen kölcsönbeni részvétükre eső kötelezvények, a kölcsön határozatai értelmében, az ő veszélyükre fognak a párisi börzén eladatni. A bejövendő összegből netalán az ő javukra fönnmaradó többlet, az ideiglenes jegyek előmutatása mellett, ki fog nekik fizettetni. Az elidegenített kötelezvényeknek megfelelő ideiglenes jegyek meg fognak semmisittetni. Bécs, jul. 31. 1866. A cs. kir. pénzügyministeriumtól. A forgalomban lévő pénzjegyek állása. Az 1866. június végén forgalomban volt pénzjegyek egész öszlete 5,423,746 ftból állott. Bécs, jul. 30. 1866. A cs kir. pénzügyministeriumtól. A régi államadósságnak f. évi aug. 1 én történt 444. s 445. kisorsolása alkalmával a 273. s 420. sorozatok huzattak ki. A 273. sorozat a magyar udvari kincstárnak különböző kamatlábú kötelezvényeit foglalja magában; mégpedig a 3178. sz t, a tőke öszlétásával, az 5484. sz.t, annak V,0-ével, s a 7140. sz.t, annak '/1-ével; továbbá a 8079—8211. sz.-ig bezárólag az egész tőke öszlettel, összesen 1,052,059 fit 44 kinyi töke-öszletben. A 420. sorozat különböző kamatlábú cseh rendi kincstári kötelezvényeket foglal magában , még pedig a 76,952—97,528. sz.-ig bezárólag, összesen 1,178,395 ft 217 kinyi töke öszletben. —Az 1860. évi 5 peres sorsjátéki kölcsön sorozatainak erre közvetlenül történt kisorsolásánál következő eredmények állottak elő. A kisorsolt 550 sorozat számai: 43 160 315 552 957 1385 1501 1656 1927 2089 2492 3521 3678 3780 4167 4254 4579 4772 4928 4930 5490 5785 6235 7344 7462 7694 7819 8056 8314 9401 9842 9847 10328 10706 11557 12125 12598 12934 13292 14168 14822 14870 15475 16024 17132 17945 18215 18259 18986 19098 19594 19620 19634 19662 19727. A kötelezvények ezen sorozatokban foglalt nyerőszámainak kisorsolása folyó évi nov. 2 án fog eszközöltetni. Az államadósság és k. igazgatóságától. NEMHIVATALOS RÉSZ. Lapszemle. A „Debatte“ legközelebbi számában ezt írja a béke-előzetekre vonatkozólag: „Azon tegnapi tudósításunk, hogy Olaszország eddigelé még nem mutatta magát hajlandónak a fegyvernyugvásnak fegyverszünetté átváltoztatására, s hogy e szerint a bábomnak Olaszország elleni folytattatása nem lehetetlen: e pillanatig nincs hitelesen megczáfolva. Hanem arról igen is értesülünk ma (jul. 31 én), hogy Mensdorff gróf tegnap este olyformán nyilatkozott volna, miszerint az alkudozások Olaszországgal jobbra fordultak. Arról is értesittetünk, hogy Olaszország az államadósság jelentékeny részét átveeni s ezen fölül még más kárpótlást is fog nyújtani. Ez alkalommal lehetetlen hivatalos és félhivatalos lapjainknak azon megjegyzést nem tennünk, miszerint teljességgel nem tudjuk hallgatásukat helyeselni, az Olaszországgal alkudozások mibenlétét illetőleg. Ha Austria teljességgel nem fél is, s nincs is félni oka az Olaszországgal a háborútól, a közvélemény mégis nyugtalanul érzi magát, midőn bizonytalanságban van oly fontos dolgokra nézve. A hivatalos lapok hiteles közleményei tehát csak a kedélyek megnyugtatására szolgálhatnának. Jól értesült részről halljuk, hogy Oroszország congressust igyekszik összehozni a függő kérdések, de kiváltképen a német kérdés rendezésére. Végre szükségesnek tartjuk újból constatálni, miszerint Austria Poroszországnak csak 20 millió tallért és nem többet fog hadi költségpótlásul fizetni, s A békealkudozások eredményét és részletesebb körülményeit a „Journal des Debats“ következőleg írja le : „A fegyverszünetet 26 án Vilmos király főhadiszállásán Austria és Poroszország felhatalmazottai aláírták, miután megegyeztek volna a békeelőzetekre nézve és azokat előkészíték. A béke alapfeltételeit tehát megállapították, s remélni lehet, hogy végleges megkötése nem fog komoly nehézségekre találni. A fegyverszünet négy hétre szól, s ha ezen idő a szerkezet elkészítésére nem elegendő, meghoszabbítják. Úgy látszik, hogy a párisi udvar javaslatait elvileg elfogadták, s attól nem távoztak el. Úgy látszik, hogy a következőkben állapodtak meg : Az 1815 iki bécsi congressus által alapított német szövetséget feloszlottnak tekintik. Új német szövetség alakul éjszakán, melynek elnöke Poroszország; ez vezérli hadait és képviseli külügyeiben. A déli államoknak szabadságukban álland egymás közt szövetkezniök; önállósága és teljes függetlensége megmarad mindeniknek, s ha tetszik, szövetséget is alakíthatnak együtt, mely déli szövetség lesz. Ausztria német tartományai nem lesznek Németország kiegészítő részei, s a császári kormány akár az éjszaki szövetséggel, akár a délivel tetszése és érdekei szerint kötheti kapcsolatát. A szász királyság megtartja épségét s az éjszaki szövetség tagja lesz. Az Elbe herczegségek Poroszországba kebleztetnek, a Dániának visszaadandó éjszaki részen kívül. A hannoverai királyságot fenntartják, azonban déli tartományainak egy részét Poroszországba keblezik. A hessen-darmstadti néység nem fog az éjszaki szövetséghez tartozni, megmarad épségében. A hesseni választófejedelemség sorsáról még semmi bizonyost nem tudni. Erre nézve semmi határozat nem jött létre; úgy látszik, hogy Poroszországnak szabad akaratára bízzák , azt tegyen a választófejedelemmel, ami tetszik. A fejedelem Ugye, mint látszik, nem sokakat érdekel, s nem sokat törődtek örököseivel, kik elég távoli ágak. Frankfurtról sem hallani semmit, hacsak Poroszország az éjszaki szövetségbe nem keblezi, melyhez földirati fekvése szerint tartozik, s amelybe sorozzák Hamburg, Bréma, Lübeck és így Frankfurttal együtt a korábbi XVII. curiát képező szabad városok. Austriának területi épsége biztosíttatik Velenczét kivéve. Poroszország egyszersmind hadiköltségei megtérítését kívánja Austriától, azonban oly magas összeget kivánt, hogy ebből azt következteték, mintha az alkudozások megszakítására ürügyül akarná felhasználni. Úgy látszik, e kérdést, mint több mást, a békeszerződések megkötése végett tartandó conferentiának hagyták fenn. Pfordten bajor minister szintén csatlakozott a fegyverszünethez, nemcsak Bajorország, hanem a többi déli államok, u. m.: Württemberg, Baden és Hessen darmstadt nevében is. Ezen körülményből azt lehet következtetni, hogy elismerék azt, miszerint szükséges valamennyi állam jelenléte s nélkülük az ügyet rendbehozni nem lehet. Ez a közjog bizonyos elveinek tiszteletben tartását mutatja, melyek biztosítják a kisebb államokat arra nézve, nehogy nagyobb szomszédaik elnyeljék, s másfelől a legyőzötteket is a győző követelései ellenében. A fegyverszünetet 26 an írják alá, az 5 napi fegyvernyugvás letelése napján. Austria 24 én tudata, hogy elfogadja Poroszországnak 5 napi fegyvernyugvási javaslatát. 25-én, sőt még 26-án reggel sem valának még egyetlen kérdésre nézve is tisztában, és Francziaországnak tulajdonítandó érdemül, hogy az utolsó pillanatokban befolyását fel tudá használni, s úgy lászik, ellenállhatlan nyomást gyakorolni a felekre a fegyvernyugvás meghosszabbítása végett. Francziaország közvetítője a külügyér sugalmazása folytán nagy szilárdsággal érvényesíti azon nézeteket, melyek határozottan a békét követelik, s igen jól tüntető ki azon nagy felelősséget, mely arra háramlik a két hatalmasság közül, amelyik vagy követelései túlzásával, vagy merev visszautasításával a háború továbbfolytatását okozza. Drouyn de Lhuys és Benedetti teljesen czélt értek. A franczia kormány törekvését szerencsésen elősegítő azon körülmény, hogy a szász királyság kérdése, mely valamennyi közt a legbajosabb s legizgatóbb, meg vala oldva a porosz király személyes akarata által. A porosz királyt régóta személyes barátság köté János szász királyhoz, ki 12 év óta uralkodik, s mint népének atyja, mint ember és uralkodó jó példával megy elöl. Vilmos király különösen becsüli János király tiszta és szilárd jellemét, s nem akará követni Bismark tanácsát ez uralkodó és országa ellenében. Midőn határozatra került a dolog, Vilmos király határozottan ellenszegült Szászország feldaraboltatásának, nem akarván ily keserű fájdalmat okozni régi barátjának. Vilmos ellentállott Bismark sürgetéseinek, kinek befolyását az özvegy porosz királyné — IV. Frigyes Vilmos porosz királynak, Vilmos bátyjának neje, Erzsébet bajor hgnor ellensúlyozá. Erzsébet királyné ikertestvére Amália szász királynénak, s nem szabad felednünk, hogy e két királyné I. Miksa bajor király leányai, egyszersmind Beauharnais Jenő nejének tetvérei, s így családi kapcsolat létezik a szász királyi család és III. Napóleon közt, ki annálfogva ugyanazon alapon védte a szász királyt, mint védő 50 évvel ezelőtt XVII. Lajos Szászországot Poroszország becsvágya ellen, s meggátolá ennek Németországon terjeszkedő uralmát. Megjegyezzük , hogy Németországnak megosztása és Austriának Németországból kizárása nem új, és nem Bismark eszméje, mindkettő az 1848 iki frankfurti német parlamentben fogamzott. Austria kirekesztését porosz eredetű javaslat folytán a parlament 1849 ben jan. 14 én megszavazta, és közel 500 szavazat közül 261 Austria ellen, 224 mellette szavazott, úgy hogy még akkor is, midőn Austria hitelét elveszté, és senki sem merte védeni, mégis csak 20 szavazat volt, mely nélküle akarta volna megalakitni Németországot. A két szövetséget pedig, és pedig az éjszakit szőkébb szövetség neve alatt, 1849. márt. 26 án alakíták, s kimondatott, hogy semmi sem gátolja egy déli szövetség alakulását és ennek az éjszakival külön szerződések által való kapcsolatát. Az 1849 ki terv nem sikerült, az 1866 kitán sikerülhet; ez egyébiránt a jövő titka. A nikolsburgi előzetek, úgy látszik, európai érdekeket érintenek s ezeket valamennyi hatalmasság congressusa szokta elintézni. Vájjon igy lesz e most is, meglátjuk, de Bismark nem látszik ezt óhajtani, mert amit ő július 26 -án létesített, azt a hatalmak többsége könnyen megsemmisítheti.“ A „Debatte“ írja: „A pénzügyi kérdés foglalkoztatja az elméket, s mindenfelől hangzik azon kérdés : vájjon képes lesz e Austria pénzügyi kötelezettségeinek eleget tenni a nélkül, hogy a vagyoni tekintetben annyira sújtott néptől új áldozatok igényeltessenek ? „Az osztrák fináncziak a háború előtt sem voltak oly állapotban, mint azt e nagy állam viszonyai megkívánták volna. „A háború új sebeket ejtett. Virágzó provincziák iparát tette tönkre sok évre, s a mezei gazdának véres verítékével szerzett terményét felemésztette. Honnan szerezzük be a birodalom pénzügyi újraszervezésére szükséges eszközöket ? „A felelet ezen kérdésre ismét előtünteti az „öröklőtt bajokat“, mikben még mindig szenvedünk. Eddig segélyforrásaink kimeríthetlenségével dicsekedtünk, most pedig elvesztjük bizalmunkat erőnk, képességünk irányában. Ijedtünkben a nehéz beteget halottnak látjuk , azonban Austria csak nagy beteg, sok sebéből vér foly, de azért nem haldoklik , legkevésbbé van pedig meghalva. Miért beszélünk tehát államban Qucrottról s az államadósságok kamatainak leszállításáról ? (Ez utóbbit a „Hon“ ajánlotta.) „Miért akarnak oly eszközhöz folyamodni, mely az állam hitelét lerontja ? Az államadósságok kamatainak leszállítását némelyek elvi okokból támogatják. Mások nem tudnak egyebet e rendszabály szükséges voltának bebizonyítására felhozni, mint hogy Magyarország így kivánja.“ Azonban a „Debatte“ nem ismer oly magyar államférfit, aki az államadósságok kamatainak leszállítását kivánná. „A magyarok, ha a kamat reductió rendszabályát érvényre juttathatnák, Austriát a Dunafejedelemségek sorsára vezetnék. Azon ország már hiába keres kölcsönt apénzvásáron. Magyarország csak úgy kaphat külföldről kölcsönt, ha az osztrák állampapírok hitele fennmarad. Azonban felhozták, hogy Deák Ferencz elaborátumában csak arról van szó, hogy Magyarország elvállalja egyik részét az osztrák államadósságnak. Ez tény. De a dolog keletkezésének története más világításban tünteti fel a tárgyat. Deák Ferencz csak azért egyezett bele a munkálat ezen pontjába, hogy siettesse az elkészülést, s megakadályozza a határozati párt által szándékban lévő külön votum behozatalát.“ De miután a „Hon“ emberei mégsem hagytak fel separatum volumaikkal, reméli a „Debatte“, hogy Magyarország értelmisége az államadósságok közösségét el fogja elismerni saját érdekében. A banquerott és kamatleszállítás nem használ. Vissza kell térni a természetes eszközökhöz , t. i. a kiadások korlátozásához A hadsereg létszámát kell redukálni, s hogy a hadsereg mégis megfeleljen czéljának, a népvédőkai rendszert kell behozni. Továbbá a budgetet korlátozni. A nép adózási képességt emelni, a nélkül, hogy az adókat feljebb csigáznák. A „Pesti Hírnök“ utolsó számának vezérczikke, — a tegnapi számunkban általunk is közlött czikkében tett ígérete szerint — azon, szerinte legyőzhetetlen nehézségekkel foglalkozik, melyeket az 1848 killik törvényczikknek a magyar ellenzék által követelt helyreállása a monarchia alkotmányos reorganisatiójának, mind a birodalom egységes kormányozhatása, mind Magyarország történeti jogalapjainak szempontjából útjába gördít. E czikkből a következőket emeljük ki : „Igen kevés ember van még hazánkban is — úgymond a „Hirn.“— ki az 1848 ki közjogi intézkedéseknek különböző horderejét egyrészről a pragmatica sanctió szelleme, vagyis az osztrák örökös tartományokkal való törvényes összeköttetésünk irányában, másrészről pedig Magyarország ősi institutióra, a korona integritására, a nemzetiségekre, s a társadalmi állapotokra nézve megítélni s logikai következéseiben felfogni képes lenne. De még nehezebb tisztába hozni a kérdést a lajtántúli publicistákkal. Távolról sem sejtik azt, hogy Szent István nyolczszázados intézményeinek alapvonalai, amint azok már 48. előtt léteztek, a legtökéletesb alkotmány mintáját képezik, melyet valaha státusbölcseség létrehozott, oly monarchia számára, hol a rend és szabadság garantiái ott kerestetnek, ahol azoknak lenniök kell, t. i. a korona és nemzet törvényes jogainak egyensúlyában. A lajtántúli publicisták sejtik ugyan, hogy ugyanazon monarchiában, vagyis két egymástól elvárhatatlan, s ugyanazon közös Fejedelem uralkodása alá helyzett államban két egyenjogú parlamentáris kormányzás és ministérium válságos összeütközések nélkül nem képzelhető , azért is ösztönszerűleg megrázkódnak mindannyiszor, midőn, mint most, a 48 diki magyar ministérium helyreállítása combinált rohammal szőnyegre hozatik ; de másrészt ismét, miután primitív fogalmaiknál fogva más formáját az alkotmányosságnak nem ismerik, mint az alkotmánynak continentális fattyú hajtását, vagyis az úgynevezett, de nem értett parlamentáris gépezetet, s nagyon hajlandók mindenkit (tehát minket is) reactionariusnak , az alkotmány ellenségének, feudalistának, s Isten tudja még minek tartani, aki csak az alkotmányos formák általuk acceptált fogalma és eszméje ellen kifogást tenni mer. S minthogy a lajtántúli publicisták végre is nem képzelhetik azt, hogy Magyarország alkotmány nélkül maradhasson, — ellenben régi alkotmányunkat részint nem ismerik, részint fel nem foghatják azt, hogy a nemzet kebelében az ősi alkotmány ellen oly tekintélyes férfiak agitálhatnának, ha az a nemzet jogértelmét és szabadságvágyát kielégítené, és miután nem is gyanítják, hogy az ősi magyar alkotmányforma az 1848 iki sociális reformok által oly magas tökéletesedést nyert, hogy az a reá öltött parlamentáris burok nélkül is az európai szárazföld legirigylendőbb, s minden czél és korszerű kijavításra képes politikai institutiójává alakult, s végre is megnyugosznak azon gondolatban , miszerint az egész monarchiára nézve az alkotmány kérdése megoldásának alapjául és anyagául a parlamentáris ministeri formát kell választani. A pragmatica sanctionalis a monarchia közös és egységes kormányozhatásának titka azonban, igy végzi a „Hirn.“, az ősi magyar alkotmány azon sarkalatos elvében rejlik, hogy a magyar király, tehát a közös Fejedelem, személyesen és közvetlen gyakorolja uralkodói jogát. Ezen elv fentartása nem fér össze az 1848. III ik tezikk által követelt ministeri kormányzattal , — ellenben a monarchia egységes vezetésének s összetartozásának nemcsak legerősb, de egyszersmind pótolhatatlan kapcsa, mint az események tanusiták, azon pillanatban széttörik, midőn a közös Fejedelem, a magyar király, uralkodói jogainak személyes és közvetlen gyakorlatát a parlamenti majoritásoktól függő ministerekre ruházza át Ez az első és legfontosb momentum, melyet a parlamentáris formák barátinak Lajtán túl megfontolni kell, mielőtt ezen alapon az alkotmány kérdésének megoldásában tovább mennek. Miután pedig múlhatlanul együtt kell maradnunk, s az alkotmányosságot ezen együttlétben sem nélkülözhetjük, kétségkívül kell a megoldás egymás helyes és biztos módjának is lenni, melyet a történeti jogalapon bizonyosan megtalálunk.“ Az „Östr. Ztg“ nem osztja azon már több oldalról hangoztatott aggodalmakat, hogy a Poroszországgali végleges béke megkötése azáltal fog késedelmet szenvedni, mert a béketárgyalásokat „csak néhány nap múlva fognak megkezdetni.“ Arra emlékeztet az idézett lap, hogy a béketárgyalások, máris megerősített békepraeliminárék előzték meg, melyek, mint hitelesen értesül, minden lényeges pontot behatólag és kimerítően intéznek el. Ami tehát még hátra van a tulajdonképi békeokmány szerkesztésére, e szerint tehát a legrövidebb idő alatt be fog végeztethetni. Egyes pénzügyi és administratív természetű kérdések, melyek vagy az eddigi szövetség feloszlatásából erednek, vagy mind a két fél érdekében másféle elintézést tesznek kívánatossá, úgy is egy későbbi és részben nem csupán Ausztria és Poroszország közti tárgyalásnak lesznek fenntartandók, hogy minden ezzel ellenkező hír alaptalan. Figyelemreméltók e tekintetben a kiv. „Grazer Ztg.“ jul. 30-iki számának következő sorai: „A „Telegraph“ szombaton, jul. 28-án melléklapban s esti lapjában azon hírt terjesztette el, hogy Austria elfogadta békefeltételekül, miszerint Poroszországnak 200 millió ftot fog fizetni hadiköltségül, Velenczéért pedig nem kiván kárpótlást, mely hir természetesen nagy felindulást okozott Gráczban s az egész országban. Mint értesülve vagyunk, ezen hír illetékes helyen részint hibásnak, részint nem igaznak találtatott, s ennek folytán az államügyészség elhatározta arra vonatkozólag vizsgálatot tartani, a büntető törvény értelmében. Ugyan az államügyészség felhívása folytán már tegnap kutatás tartatott a rendőrség által a „Telegraph“ szerkesztőségi és nyomda helyiségeiben és kiadóhivatalában, és a meglévő melléklap és esti lap-példányok az illető kéziratokkal együtt lefoglaltákak.“ Hadi mozgalmak. Hogy élnek a poroszok a March mezején, arról a „Mii. Ztg" egy jul. 31 -ki levele után ezeket irja : Bockfliesz és környéke 20,000 porosz által van megszállva. Az urasági kastélyban 2 tábornok és 18 tiszt vett lakást. Bockflieszben minden fel van emésztve, és valamennyi tehén levágatott. A tisztek igazán szeretetreméltók, és e szeretetreméltóságukkal igen jól értik a kastély tulajdonosait egészen az utolsó szobából is kiszorítani. Miután mint már mondok , a közel és távolabb fekvő helységekben minden fel van emésztve, tehát a poroszok nagy zavarban vannak az élelmezés tárgyában, és keveset is csak nagy bajjal lehet előteremteni Még tegnap — úgy látszik — nem kaptak visszavonulási parancsot mert előőrseik Wagramban állanak és a magaslatokat ágyuikkal taltják megszállva. Bockfliesz és Auersthal között nagy tábor