Sürgöny, 1866. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1866-09-18 / 212. szám

A czikk ezután következő része a „Neue Freie Presse“ gyanúsításai ellen fordul, melyet „új porosz hírlapnak“ czímez, s ezt elvégezvén, így folytatja : Már múlt évi novemberben, tehát rövid idővel a septemberi pátens megjelenése után, egy czikksorozat­­ban constatáltuk a „Debatte“ politikai hitvallását, és az ellentétet a közt, a­mire a kormány akkor törekedni látszott, és a­mit mi tartottunk szükségesnek. E czik­­kekben két kérdést vitattunk: 1. a szűkebb birodalmi tanács kérdését, és 2. a megoldás actióját, a lajthántúli országokban. Az első kérdést illetőleg bebizonyítottuk, hogy a lajthántúli országoknak külön közös ügyeik vannak, tehát ezek számára is szükséges egy közös alkotmányos testület alakítása ugyanazon hatáskörrel, mely a magyar országgyűlést, a szent korona területén illeti. A második kérdés vitatásánál kimutattuk, hogy a bővebb birodalmi tanács a megoldás előtt nem létezik, és így a megoldást nem is eszközölheti; hogy a szűkebb birodalmi tanács alkotmánykérdésekben nem illetékes, és ennélfogva oly gyülekezetet kell alkotni, melynek jogát a birodalom constituálásánál közreműködni a ko­rona és az országok elismerik. Azon kérdésre, mikép kell­jen e. gyülekezetet alakítani, lapunk novembe­re -i szá­mában ezeket írtuk: „E kérdésre csak egy feleletet találunk : a február 26-ai pátens 1—9. §§. megállapítják egy ily képviselő­testület alakítási szabályait; a 14. §. első pontja, azután a 15—21. §§. e gyülekezet működését határozzák meg. E szabályok és határozatok mint törvények léptek ér­vénybe, és­­törvénygyakorlatban voltak a nyugati biro­dalomrész valamennyi népeinél. Más törvényes szabvá­nyok hiányában ezeket kell megtartani. Itt ugyanazon eset forog fen, mely Magyar- és Horvátországban a vá­lasztási törvény körül beállott. Daczára hiányainak, megtartatott, mert mint törvény volt elismerve és gya­korlatban.“ Ezen álláspontból mondtuk tegnapelőtti czikkünk­­ben legálisnak, ha a tagok száma, kiket minden egyes országgyűlés a delegatióba küldene, a februári pátens értelmében határoztatik meg. Ha azon kérdésnél: váj­jon a delegáltak választása csoportok szerint vagy az egész országgyűlésből választassák, a legális szabály­tól eltérhetni véltünk, ez mindenekelőtt azért történt, mert nem láthatunk illegalistát oly tényben, melyben a korona és a törvényesen választott országgyűlések egyetértenek; mert jónak találtuk a szűkebb birodalmi tanács és a delegáció közti különbséget constatálni; mert reméljük, hogy e módozat folytán kevesebb nulli­tas jövend ezen oly fontos és eldöntő gyülekezetbe, és végre mert hiszszük, hogy ezáltal — a mi reánk nézve legnagyobb fontosságú — azon fajtán túli nem­zetiségek is meg fognak nyeretni a ma­gyar eredmény közös tárgyalásának, me­lyek ezt eddig perkorrestálták. Egyébiránt azonnal hangsúlyoztuk, hogy e pontot vitathatónak tartjuk, és hogy felfogásunkat szívesen adjuk fel jobb érveknek. Hogy — így végzi a „Debatte“ — az „új porosz hírlap“ Bécsben megkülönböztetésünket a legalitás és a legitimitás közt nem érti, megfoghatjuk. A magyar nemzet is, hogy a kiegyezést könnyítse, sok esetben elfogadta a legitimitást, mert hogy a legalitás igen is nagy nehézségekkel járt volna, azt mindenki tudja. Brünnbe f. hó 14-kén délután 5 órakor vonultak az első császári csapatok,­­ a 18-ik vadászzász­lóalj. A pályaudvarban a helytartó, a polgár tisztek és a hazafias segélyegylet megjelentek a csapatok fogadá­sára, a zenekar a tömeg éljenkiáltásai között a néprigm­­itust játszotta. — Dr. Giskra polgármester beszédet tar­tott a parancsnokhoz, üdvözölte a csapatokat, mint egy részét azon vitéz hadseregnek, melyet mindig kísért a lakosság rokonszenve. Végül háromszoros „éljent“ mon­dott Császár Ő Felségére. A parancsnok barátságosan megköszönte a meglepő fogadtatást. A csapatok közt, melyek az Altstädter laktanyába vonultak, bort és szi­vart osztottak ki. Színház és művészet. — Térey k. a. szombati próbája a nemzeti színháznál jól sikerült. Minek folytán közelebb a „Trou­­badour“-ban mint „Eleonora“ és „Lindá“-ban fog föl­lépni. — Korpát nevű harmadik tenoristát szerződ­tettek a nemzeti színházhoz 1 s O octobertől kezdve a távozó Fekete helyébe, ki Kolozsvárra van szerződ­tetve Jurai tenornak, még pedig kezdőre nézve kedvező föltételek mellett. — A városi színpadon még e hó folytán lesz a szorgalmas színművésznő Richler Quandt jutalom­játéka. — L­­­é­g­e­r Triestbe van szerződtetve. — Wagner Richárd a luezerni tó partján be­fejezte „Tell Vilmos“ új operához a szöveget. —­ Az aradi színházat igen nagy, mások irá­nyában még eddig nem gyakorolt kedvezések mellett F o 11 i u u s nyerte meg. Ő fog idejöni opera-, operette- és drámatársaságával. Az aradiak bérlethirdetés előtt a főbb tagok névsorát szeretnék megismerni. (Igazuk van, s talán a játékrendet is bemutathatnák nagyjából az új igazgatók.) — Nemzeti színházi műsor: Sept. 18-tól — 29 ig : sept. 18. „Bűvös vadász“ opera. 19. „Sheridan“ szomorujáték. 20. „Trovatore“ opera. 21. „Tündér ujjak“ szomoruj. 22. „Afrikai nő“ opera. (El­linger J.­ur ven­dégjátékául). 23. „Benoiton család“ vígjáték. — Jövő heti előkészületre kijelöltetnek :Sept. 24. „Romeo s Julia“ szomoruj. 25. „Borgia Lucretia“ opera. 26. „Agglegé­nyek“ vígj. (1-szer.) 27. „Dinorah“ opera. 28. „Ármány és szerelem“ szomorul. (Egressy Ákos ur 3-dik föllép­­teül). 29. „Faust“ opera. (Deres­a Lajos utolsó föl­léptem.) — Szegszárdon Szuck Róza k. a., a jeles gordonkaművésznő, több műkedvelő közreműködésével hangversenyt rendezett, mely igen jól sikerült. — Schaffer Béla festész hazánkfia ismét visz­­szatért ecsetjéhez, s közelebbről két művet állít ki a képzőművészeti társulat kiállításában , az akadémia épületében. —­Ligeti Antal jeles tájfestészünk a Fertő ta­vát ábrázoló szép tájképét e napokban állítja ki a képzőművészeti társulat kiállításán. E művet S­z­é­c­h­e­­n­y­i Béla gróf megrendelésére készíté. — Kratzmann, az Eszterházy-képtár derék igazgatója, művészetén s különösen régibb ízlésű oltár­képek készítésén kívül képnyítással, restaurálással is foglalkozik, még pedig szép sikerrel. A „Hu-n“ ajánlja azok figyelmébe, kiknek romladozott képeik vannak- Vidéki tudósítások. G a l á b o­­­s, September 14 én. Olyan helyről írok, melyről még tán e lapnak vi­déki levele soha sem volt. Úgy tartják, itt a világ kö­zepe, de a világ azért olyan kevéssé ismert, hogy ma­guk a balassa­gyarmatiak — hozzá két óra járás — nem tudják e helyet. Ez valódi Paflagonia, hegyes vidék kat­lanjába elrejtve, oly utakon juthatni be, hogy a meny országba sem lehet szűkebb út, kivált Varboról Ovár­­nak jőve, ha két szekér egymással találkozik, jaj an­nak, kinek vissza kell térni. Hát télen ? akkor Isten le­gyen itt izgalmas, még ökröt is kell a kocsi elé fogni, hogy egyik helyről a másikra lehessen látogatóba menni. (E részben Galábocs nem egyedül álló nevezetesség. S z­e r­k.) Hegyei az esőben lecsúsznak és olyan baráz­dákat csinálnak, hogy beléjök nézni is elszédül az em­ber feje. A­ki itt jó gazda, az bátran elmehet Alföldre, azért szokás az Alföldön gazdát Felföldről fogadni. Itt a korcsmárosok egy akó borért is kapnak egy kilós föl­det. A nép között is forogván, a gyermekek úgy kö­szönnek, hogy „pacsit“ adnak és keresztet húznak fé­nyerőkkel a kézen és a kereszthúzás után a kézszárak csontjáig beállítják magukat a kézbe és csak azután csókolják meg az ekként megkeresztelt kezet. A mely gyermek az efféle köszöntést jobban tudja „derék gye­rek“ és a földesúr krajezárjára számíthat. Itt különben nincs ínség: úgy mondják, a földek nem csalnak. Most azt hírlik, hogy Vácztól Gyarmatig a távirda is fel lesz állítva, csak a város szabad lakást és sütőfát engedjen át a távirda tisztnek. Már ezt meg is aján­lották.­ Remélik, hogy a vasút is Tarjántól Gyar­matig lesz vezetve. A cholerától annyira tartanak itt is, hogy a gyü­mölcsből is részszel kevesebb fogy el mint máskor. E vidéken kitűnő pomológusnak tartatik Varbón Szentiványi Sándor úr, kinek jeles kertjei egyikét láttam; ő oly kitűnő e­szakban, mint Pest megyében Pán­­don S­z­i­l­a­s­y György. A „Sürgöny“ ide is jár, de rendetlenül, már e hó 11 ke óta nem láttuk. (Avis aux­­ expedition.) A szőlő pompásan érik, a galabocsi bor oly kitűnő lesz, hogy mutatvány megy belőle Párisba! Szeretné e a szerkesztőség hivatalosan megkóstolni? Ha igen, úgy tessék ide a világ közepére a derék öreg Jankovich Vinczéhez eljönni, kinek egyik fia György helytar­tósági alelnök, másik V­i­n­c­z­e , ki Francziaországban gazdagon nősülvén, odavaló alattvaló lett, de kedves leányával e hetekben váratik látogatásra. A közel gyarmati fegyházat is megtekintettem, pompás épület, de nem „Bruchsali“. Nógrádmegye volt karainak és rendeinek azonban érdemére válik, hogy már 1830 ban magyar építész által Bölömi Farkas út­leírása után törekedtek megvalósítani a magánrend­szert. E fegyházat külön tárczaczikkben fogom leírni, és mottóul használni a gatyás palócz mondását, kitől midőn kérdeztetnék, hogy tetszik az épület és beosztása? Így felelt: „Ez nem parasztnak, hanem ur­nak való.“ Itt már czinegék is csapkodnak az ablakra és kora téltől tartanak. Sarju­tán egy évben sem volt oly sok mint az idén, a zöldség is, melynek tavaszszal volt az ideje, most te­rem legbujábban. A megyei ügyekben a telekkönyvi előadások ellen volt eddig panasz, de mióta Kacskovics Lajos, Pes­ten is jó nevet szerzett ügyvéd úr telekkönyvi előadó lett, rendbe jönnek ezen ügyek is. Viszontlátásig ! d­r.­s. S z ó r­á t­h, sept. 15. Míg a fővárosiak a cholera „sötét arczú rémétől“ rettegve, borzadnak még ránézni is a zamatos dinnyékre, melyekből más években oly tömérdek mennyiséget elfogyasztottak, mi itt hála Is­tennek még most is teljes bátorsággal pusztítjuk a „csányi görögöket“ és iszunk rájuk „egri vöröset,“ melynek tőkéi, kivált hol a fagy megkímélte, az idén dús kék fürtökkel mosolygnak a szöllősgazdákra, kik jelenleg mind a jövő heti szüret előkészületeivel fog­lalkoznak. Szóláb­on is döngetik már a hordókat és kádakat. „Miska kovács“ még lovat is alig ér rá va­salni a sok abroncsolástól; a szüret napja ugyan még nincs kitűzve, a közbirtokos uraság csak holnap fog e felett határozni, valószínűleg azonban f. hó 19 én és 20-án már végbemenend, mivel a szőlő nagyon kezd hasadozni, és romlani. A közös dézsmálás itt mindek­koráig fennállott, azonban jövőre a dézsmás­ szőlők — közös elhatározás folytán — a majorságiak között sors­húzás utján el fognak osztatni és dézsma illetőségét kiki maga kezelendi. A­mi a szóláb­i bor minőségét illeti, az oly jeles, hogy versenyezhet az egrivel, sőt miután nélkülözi ennek fanyarságát, mint asztali­ bort sokan jobban szeretik az egrinél és 30—40 forintot örömest megadnak helyben egy három akós hordóért. — E hé­ten valami Do­mány József,mint magát nevező, „ma­gyar bűvész és művész“ is megtisztelte Szóláth közsé­gét „tüneményes és nagyszerű mű előadásaiéval a helybeli korcsmában, s a mutatványain megjelent kö­zönség után ítélve, a fuvarosát, ki ideszállitotta, nem hiába fizette. Csak már egy olyan „bűvész“ érkeznék ide, ki a falu közepén az isteni jó levegő rovására illa­tozó kenderáztató­kat elbűvölné oda — hol a bors terem!­r. 1. Boros­ Jenőről September 12-ről Írják az „A —d“-nek: Ma temettek el nálunk egy Ti­mur Pável nevű, 23 éves fiatal földmives románt, kit tegnapelőtt, azaz f. hó 10 én az úgynevezett gyeregyási dűlőben, ökreinek őrzése közben, holmi suhanczgyerkőczök fé­nyes nappal agyonvertek. Ily gonosz tettek elköveté­sére csábítgatja azokat a nyers testi erejökbeni otromba fitogtatás és brutális affectatio, kik a kellő és szüksé­ges oktatás hiányában szenvednek és legkevesebb ne­vetésben sem részesültek, s kiknek fejletlen eszük még be sem képes eleve látni az ily bűnös kihágások szo­moru következményeit. Hogy a népnevelés Ugye parlagon hever nálunk, különösen a román atyafiak részéről, a következő ada­tok is eléggé bizonyítják: Ugyanis tiszta román ajkú lakos mintegy 2500 lélek van nálunk, kik között több, mint 300 iskolakö­­telezett létezik, kik közöl azonban alig jár 50 a tano­dába, s ezek is csak a téli évszakban, mig nyáron át az igavonó és heverő jószágok őrzésére használtatnak, s a mi keveset télen tanultak, azt nyáron szépecskén el is felejtik. — De hová is járnának télen is többen, mikor iskolai helyiségük még az 50 számnak befoga­dására is alig képes ? Megbotránkozik a nevelés ba­rátja annak látásán, hogy egy ily népes és magát anyagi tekintetben is meglehetősen bíró gyülekezetnek még egy tűrhető állapotú és valamire való iskol­­a sincs. ______ (Szodoray) Erdélyből. Kolozsvár, sept. 15. A kir. főkormányszék f. évi junius és júliu­s hó­napjaiban pályázatot hirdetett az ausseei erdészeti tan­intézetbe Morvaországba küldendő 4 erdélyi ifjú részére kitűzött jelentékeny — és a selmeczi akadémiára kül­dendő 2 ifjú részére kitűzött csekélyebb — segélyezési díjakra. Örömmel üdvözölte a gazdasági egyesület ezen intézkedésnek utóbb oda történt módosítását, hogy az ausseei két nagyobb segélydij még négy, Selmeczre me­nendő ifjak részére fordittatott, minek következésében már most 6 erdélyi ifjú küldetik a minden tekintetben aránytalanul előnyösebb selmeczi akadémiára , honnan — hogy annak idejében hazánk számára mint jól kép­zett, jeles erdész tehetségek kerülendnek ki — jogosan remélhető. Itt a cholerának még semmi nyoma — hála az égnek. Pár napi es­ő jótékonyan hatott a lég tisztá­zására. A városi esküdttanács a vészt megelőzendő év szabályokat alkalmaz, s különben is a város csinosbítá­­sán fáradozik. Egészségügy. Egy itteni lap hivatalos orvosi kimutatásokat lá­tott, melyek szerint f. hó 15-ke óta a cholera Pesten csökkent, ellenben a szomszéd Kőbányában növekvő­ben lenne. (Hozzánk ily hír. értesítés nem érkezett). Dr. Heinrich Budán a ráczfürdő előtt egy hor­dót állított ki, melyen ez olvasható: „V­asgá­­­icz -­o­­­dat ingyen“. Mi­által a derék emberbarát alkalmat adott a járvány által erősben látogatott ráczvárosi szegényebb lakosságnak, hogy házaikba a fertőtlenítés most igen szükséges anyagát beszerezhessék. S e jótékony­ hordó — olyan mint a dauaidáké volt — valahányszor kiü­rül, mindig újra megtelik dr. H­e­i­n­r­i­c­h úr gondos­kodásából. Debreczen, sept. 16. F. hó 4 dikén városunkban egészségügyi bizottmány alakult, mely előlegesen is nyomtatott körlevelekben figyelmezteti a lakosságot, mik azon kö­rülmények, melyeket szorgalmasan kerülni kell, hogy az ember a cholerától menten maradhasson, vagy ha abba már beleesett, mikép meneküljön a bajból. Kü­lönben choleraeset még eddig nem mutatkozott. Az iskolásgyermekek közt az utóbbi napokban nagy mérv­ben mutatkozott vér­es hi­mlő miatt az iskolák, a városi tiszti főorvos javaslatára egy időre bezárattak.­­ Szegeden a cholera még csak szórványosan mutatkozik s e hó elsejétől 12-ig 20 cholerabeteg közül 11 halt meg. A radari bucsúsok is vittek magukkal haza cholerát, egyik az után halt már meg. Kár volt az ille­tőknek e bucsújáratokat be nem állítani, mint Maria­zellben Megye-főorvosi kimutatás az Arad megyében kebelezett M.- és Ó-Pécska és Bodrog községek­ben uralkodó járványos cholera állásáról . September elsejétől, mint a cholera kiütése napjától September 13-ig: M.-Pécskán megbetegedett 20, meggyógyult 4, meghalt 10, gyógyítás alatt maradt 6. — — Pécskán megbetegedett 12, meggyógyult 3, meghalt 3, gyógyi­tás alatt maradt 6. — Bodrogon megbetegedett 13, meggyógyult 2, meghalt 5, gyógyítás alatt maradt 6. Tanügy. A pesti királyi egyetemen az utóbbi évtizedekben a történelmi tantárgyak előadására csak egy tanszék létezett, miért is azoknak a bölcsészeti kar és az egyetemi tanács fölterjesztései alapján a magas kormány által jövőre két tanszékbeli ellátása elhatá­roztatván, ugyancsak a föntebbi fölterjesztések értel­mében a magyar történelmi­ tanszék rendes taná­rául Kerékgyár­tó Alajos Árpád, a történelemnek az egyetemen eddigi helyettes tanára,­­ az egyete­mes történelem tanszékére pedig Somhegyi Ferencz kegyes rendi áldot neveztettek ki. Egyúttal Kerék­gyártó Alajos Árpádnak az 1868/6-iki tanév alatti önfeláldozó, dicséretes működéséért —a rendes helyet­tesítési dijon kívül — az egyetemi tanács ajánlatára a m. kormány által 500 frtnyi jutalomdij engedélyeztetett és utalványoztatott. Kétszázados emlékünnep. A kir. magy. egyetem egyes tudomány-karai különféle időkben, u. m. a hittani és bölcsészeti 1635, a jogi 1667, az orvosi 1770 ben keletkeztek, az egyetem szervezetének teljes befejezését csak 1780. junius 25 -én érvén el, a bekö­vetkező 1867. évi január havában kétszázada lesz, hogy azon hó 2-kán a jogi kar Nagyszombat­ban megalapítva, 16-kán pedig ünnepélyesen életbe­léptetve jön; miért is azon napon, melyen kétszázad előtt az osztály tancsarnokai a jogtanuló ifjúságnak megnyiltak, isteni hálatisztelet után az egyetem templo­mában, a nagy díszteremben, emlékbeszéd fog tartatni. A részletesebb intézkedések a jövő tanévben határoz­talak meg _____ Küllöld. ANGOLORSZÁG. A reformmeetingek An­golországban mindinkább szaporodnak, így legközelebb Norwichban, azon grófság főhelyén is tartatott ily meeting, melyben fekszik Yarmouth, ezen, a par­liamenti évkönyvekben a választási vesztegetések té­­nyeiről híres rottenborough, mely tények jelen­leg hivatalos vizsgálat alatt vannak. Y­a­r­m­o­u­t­h-nak csak egyetlen eszköze van, a nemzet szemei előtt magát újra fölemelni, s ez az, mit a legutóbbi meetingen köz­­felkiáltással fogadott el : az általános szavazatjog. A „Daily Telegraph“ szerint 13-án a nemzeti reform-ligának egy küldöttsége járult Gl­a­d­s­t­o­­n­e h­o­z, annak megtudása végett, ha vájjon kész len­ne-e ő jelen lenni ama nagy meetingen, mely 24-én a népmozgalom támogatása végett fog tartatni. Az ér­tekezlet folytában a kérdés a legnyíltabb s legszivé­­lyebb modorban, s egyszersmind lényegesen gyakorlati szellemben vitattatott meg. Végre a küldöttség azon indokokat teljesen helyeselve távozott el, melyekből Gladstone visszautasítandónak véli azon felhívást, miszerint a mozgalomban közvetlen részt vegyen. FRANCZIAORSZÁG: A „France“ tudni hiszi, hogy Lava Fette marquis körlevele legköze­lebb meg fog jelenni a „Moniteur“-ben. Ezen körlevél Francziaország diplomatiai ügynökeihez van intézve, s azt adja elő, hogy miként tekinti Francziaország az Olasz-­s Németországban történt eseményeket. A „Mém. dipl.“ szerint Monstier marquis f. hó 12-én hagya el Konstantinápolyt. A római adósság fel­osztására vonat­kozó alkudozások Párisban bezárattak. Man­card Florenczbe utazott el, hogy az alkudozás eredmé­nyeihez az olasz kormány helyeslését kinyerje. Olasz­országnak minden félévben egy meghatározott összeget kell a franczia állam­kincstár részére fizetnie, mely azt a­­ pápai kormánynak fogná átadni, kizárólag a szel­vény fizetésrei rendeltetéssel. A lapok azt állítják, hogy a császár Biar­­r­i­t­z­b­a utazása egyelőre elhalasztatott. A „Patrie“ szerint M­o­u­s­t­i­e­r marquist­­ f. hó 2- re várják Párisba. A római légiónak f. hó 14 én kelle A­n­t­i­­besből az „Eldorado“ fregáton elindulnia. Cour­­ten tábornok, de Maistre százados, annak hadse­géde, s M­a­s­s­i­m­i élelmezési felügyelő, kik a pápai kormány által a légió hivatalos elfogadásával bízattak meg, szintén az „Eldorado“-n fognak Ci­v­ita Vecc­chiába utazni. A légió —mint mondják — megér­keztével Viterbo tartományát szállandja meg, ott a 71. franczia sorezredet váltván föl. A „Moniteur“ a következő már említett jegyzéket közli: „Egy jul. 26-ról kelt rendeletnél fogva a mexi­­c­ó­i császár a hadügyi tárczát D­i­m­o­n­t tábornokra, az expeditionalis hadtest táborkari főnökére, s a pénz­ügyi tárczát F­r­i­a­n­t katonai felügyelőre bizá. Ezen, egy táborban lévő sereghez tartozó két szolgálati főnök katonai kötelességei összeférhetlenek lévén új működé­sük felelősségével, nem hatalmaztattak föl azok elfoga­dására.“ •'■■■• Gozlan Leó jeles színmű- s regényíró legköze­lebb Párisban rögtön meghalt. ■—­ ------ ‘) OLASZORSZÁG. Mint Florenczből 14-ről jelentik, ama nehézségek, melyek a velenczei adósság iránti alkudozásra vonatkoznak, még nin­csenek kiegyenlítve. Austria folyvást kétségbe vonja a zürichi szerződésből eredő czikknek az 1859. óta meg­szaporodott adósságokra alkalmazását. Olaszország el­lenben a zürichi szerződés előesetének megfelelőleg ahhoz ragaszkodik, hogy csupán Velencze külön adós­sága terheli ezen terület birtokát. Bécsből 14-ről Florenczbe érkezett tudósítá­sok szerint, a velenczei adósságra vonatkozó értekezlet folytatása a jövő hétre halasztatott. A „Pungolo“ nak Paduából 14-ről jelentik. A „Cardelia Venezia“ Vimercatinak Velen­­c­z­é­b­e elutazását jelenti, ki Leboeuf franczia biz­tosnak újabb utasításokat visz. Petit­ti katonai biztossá jelöltetett ki, Velen­cze átvétele végett. Az olasz csapatok még a népszavazás előtt be fognak vonulni V­e­l­e­n­c­z­é­b­e. • . Velencze s a várak átengedése, s viszont­ át­­engedése egy oly bizottmány részére fog történni, mely 3. Franczia- s Olaszország által közösen választott ve­­lenczeiből fog állani. A béke megkötését küszöbönállónak te­kintik. Az „Italia“ következő jegyzéket közöl : „Tudni hiszszük, hogy az aug. 24-ei szerződés óta a Franczia é­s Olaszország közti viszonyok a legszí­­vélyesebbek, s hogy név szerint a folyamatban lévő al­kudozásoknál a franczia kormány bizonyítványát adá annak, mikép jó s hű szövetséges gyanánt akar el­járni.“ Mint Paduából 13 ról írják, Victor Ema­nuel király a sommarivai kastélyba, Piemontba, utazott, egésségének teljes helyreállítása végett, s a hó végével fog visszatérni. NÉMETORSZÁG. A „Nordd. Alig. Ztg“ szerint B­i­s­m­a­r­k vesekarbani visszaesésben szenved, s kény­telen szobáját őrizni. A porosz király fönntartó magának, a csapatok visszatértével az érdemeket tetemes r­e­n­d­j­e­­ k­i­o­s­z­­t­á­s által jutalmazni, melynek kihirdetése küszöbön áll. Az a­m­n­e­s­t­i­a­kérdésre vonatkozólag még nem hozatott határozat, s ezért a lapok közlései, ezen ke­gyelmi tény időpontja s terjedelme iránt, pusztán gya­ntásokul tekintendők. Münchenből 15 föl jelentik, hogy a 28 mil­liónyi jutalmi kölcsönből 20 millió, 95 árfo­lyammal München-, Augsburg-, Nürnberg-, Berlin-, Frankfurt- és Stuttgartban van áruba bocsátva. Mint Kielből 15-ről jelentik, a fő­elnöknek egy leirata megtiltja a német színek használatát, mi­vel az megsérti a porosz csapatok érzelmeit, s mivel al­kalmat ad összeütközésekre. A „Zeidl. Corr.“ a keleti kérdésről így nyilatkozik : „A kérdés, mely minket foglalkoztat, az, várjon a hellén és ozmán közti viszályba fog-e a hatalmak vala­melyike belevegyülni. A viszályt egy hatalom sem bír­ná feltartóztatni, még ha akaratában állana is. A fran­czia császárság, mely a nemzetiségek elvét vette alap­jául külföldi politikájának, nem teheti. Anglia nem te­heti, mióta a hellén nemzet vágyakodását a rómiai sziget átengedése által elismerte. Austria nem teheti, mert egy­általán minden külföldi bonyodalmat kerül. Tehát fog­­­ találkozni kormány, miután akadályozóig egy hata­lom sem avatkozhatik be, mely segítve lép fel ? Azt sem hisszük, Anglia semleges marad , Francziaország Ame­rikára tekint. Napóleon császár ugyan Viktor Emanuelt tolhatná előre mint előőrsét. De alig hisszük, hogy a császár előnyösnek tartaná, Olaszország tekintélyét a földközi tengeren megerősitetni s igy a lissai tengeri csata következményeit eltörölni. Még Oroszország sze­repe volna megfontolandó. A Kaukázust legyőzni, Kö­­zép-Ázsia legfontosabb részeinek meghódítása — az ozmán birodalom ezen moszkovai körülkerítése keletről mutatja azon utat, melyen Oroszország a keleti kérdést meg fogja közelíteni. Oroszország seregei, mihelyt az alkalmas időpont bekövetkezik, Örményországból fog­nak előtörni. A karsi diadalból fognak kiindulni, mely­­lyel az utolsó keleti háború végződött. Keletről a Bos­porus felé fogja Oroszország a hellén mozgalom követ­kezményeit fölhasználni.“

Next