Sürgöny, 1866. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1866-09-12 / 207. szám

207. sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest,­­kigyó-utcza 4. szám , II. emelet. Kiadó­hivatal: Pesten, (barátok-tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza Bérmentet­len levelek csak rendes levele­­ tzifiriktfil íneadtatnak rí. SÜRGÖNY. >1.ig';in-hirdetésell : agyhasábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak : Majnai Frankfurtban és Hamburg-Alte­­nában Hangenstein és Vogler; Hamburgban Türkheim Jaltai); Lipcsében Engrler M. és Fort Fernő urak. Pest. Szerda, September 12, 1866. Előfizetési árak. Napontai postai szétküldéssel. Egész évre...........................20 frt Félévre.................................10 „ Negyedévre...................... » „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre . 1­9 frt. —­kr. Félévre . — . Negyedévre HIVATALOS RÉSZ. Ő cs. kir. Apostoli Felsége következő legfelsőbb parancs-iratokat méltóztatott kibocsátni: Báró Henikstein Alfréd altábornagyot föl­mentem a táborkar főnökének állásától, és a működő hadsereg táborkari főnökét, báró John Ferencz altábornagyot a táborkar főnökévé nevezem ki. Schönbrunn, sept. 6-án 1866. Ferencz József, s. k. A táborkar főnökét, báró John Ferencz altábor­nagyot, hadügyministeriumom vezetésével bízom meg. Schöubman, sept 6 án 1866. Ferencz József s. k . cs. ,k. Apostoli Felsége f. évi sept. 3-tól kelt legfelsőbb határozatával, Reviczky Imrét, Zemplén megye volt másod-alispánját, állandó nyugalomba he­lyeztetése alkalmával, sokévi hasznos szolgálatainak el­ismeréséül, díjmentesen kir. tanácsosi czimmel legke­­gyelmesebben fölruházni méltóztatott Hirdetmény. Folyó hó 16 kán pestmegyei Uj Kécske helység­ben cs. kir. posta-kiadóhivatal fog életbe léptetni, mely levél és szekérposta küldemények, ez utóbbiaknak 10 font súlyig felvételét és kézhez szolgáltatását eszköz­lendi, összeköttetését pedig a nagy­kőrösi postahivatal­lal hetenkinti négyszeri küldöncz-szekérpostajáratok által nyerendi, melyek minden vasárnapon, kedden, csütörtökön és szombaton a következő rendben fognak közlekedni: Elindulás Uj-Kécskéről : 6 órakor reggel, megér­kezés Nagy-Kőrösre 9 órakor reggel. Elindulás Nagy-Körösről: 12 órakor délben, meg­érkezés Uj Kécskére 3 órakor délután. Ezen posta­kiadóság forgalmi kerületéhez tar­toznak : . Uj-Kécske község, Bégi és Kerekdomb puszták­kal; továbbá Ó Kécske, Nagy Rév, Inoka, Tisza Kürth és Alpár községek, és szent királyi, kecsérei és kara jehői puszták. — Kelt Pesten, sept. 4 -én 1866. F / • A cs. kir. postaigazgatóságtól.­ ­ Hirdetmény * * Ausztria és Olaszország közt megnyitandó köz­vetlen'postai közlekedést illetőleg. " A­ Lloyd-gőzösök a görög keleti utakon folyó hó 12-től­­ kezdve ismét az anconai és brindisi kikötőket megérín­tendik és oda leveleket szállítanának. Azon levelezések tehát, melyek Triesten át Olasz­országba a Lloyd gőzösök által szállítandók valának, ismét­­ezen után, és az e részben fennállott feltételek mellett fognak szállíttatni.— Kelt Pesten, sept. 10. 1866. A cs­ kir. postaigazgatóságtól. ZÁRCZA. Napi újdonságok. — A hadügyministerium a tegnapi „Wiener Zig“-ban ismét számos hazafias ajánlatokat és adomá­nyokat tesz közzé, melyek közül kiemeljük, hogy a lemberg-czernowitzi vaspálya igazgató­taná­csa az építő-vállalkozó által az ünnepélyes megnyitás­ra szánt 2200 forintból, annak beleegyezésével a kato­nai­­özvegyek és árvák gyámolítására 1200 ftot ado­mányozott, 100 ftot pedig a czernowitzi országos elnök­ségnek az ínségesek javára adott át. — Rottenbiller, Pest városa főpolgármes­tere vezetése alatt — mint a „Tagsbl.“ írja — egy, az alpolgármesterből, a városi főmérnökből, Vogler mérnökből és több választmányi tagból álló bizottmány ment ki f. hó 9-én délután a Rákosra, hogy a szín­helyen nyomozásokat eszközöljön a városerdei tónak a Rákos folyamból vizzel való ellátása tárgyában, mely alkalommal kitűnt, hogy a Rákos folyam több vizet foglal magában, mint a mennyi a városerdei tó ellátá­sára szükségeltetik. Azon kérdés támadt tehát, hogy a fölösleges viz nem lenne e fölhasználandó egy vízveze­tékre, mely a város vízszükségletére elég volna ? — A szatmári székesegyházi káptalan az „I. T.“­­ban főt May­er hold Antal olvasó kanonok, ahold. Bzűizrel cz. poroszlói apát s koronával díszített arany érdemkeresztesnek f. hó 5 én élete 84-ik évében történt elhalálozását jelenti.­­ Czuczor Gergely temetése tegnapelőtt d. u. ment végbe lakásáról, az országút 26. szám alatti házból. Az akadémiai ( Kisfalud) társaság tagjai tes­tületileg jelentek meg a halottas háznál; ott voltak a helybeli ft. világi és szerzetes­rendi clerus számos kép­viselői, az irodalmi és művészeti körökből, s különösen a nemz.­színháztól sokan, mely Czuczorban drámabirá­­ló választmányának egyik érdemes tagját vesztette el. Az egyházi szertartásokat számos segédlettel ft. Kr­e­m­a Simon terézvárosi plébános s prépost úr végezte. A­oporsó a halottas háznál, majd a kerepesi után a Ró­kus,- kórházbeli kápolna szomszédságában ismételten beszenteltetvén, a kegyelet őszinte fohászai között szál­líttatott a kerepesi temetőbe. — Gyulai Pál jeles írónkat súlyos csapás érte. Neje, Hal. Szendrey Mária asszony f.hó 10-kén dél­után meghalt. A női erények egész koszorúja száll vele sírba. Angyallá vált szelleme lebegje körül égi viga­szával a fájdalomtól lesújtott férjet. — A magyar gőzhajó társaságnak, mely jövő ta­vaszszal kezdi meg működését, jövő évi márt. 1-sejétől kezdve a Ferencz József rakpart ama része adatott át kikötő helyül, mely a Wurm-utczától a Deák Ferencz utczáig terjed. „P. H.“ — Lapunkban is említettük, hogy a magyar mér­nökök egylete f. hó - án egy bizottmányt küldött ki a Hamar Leo tanár által feltalált hátultöltő fegyver megvizsgálására. Ez f. hó 6-án délután a H­e­r­m­i­n­a­­mezőn néhány szakférfi jelenlétében próbalövést tartott a fegyverrel, melynek eredménye igen kedvezőnek mondható. A bizottmány előadójának véleménye szerint a fegyver előnyei következők: a töltés és lövés három tempó alatt történik, holott a porosz gyútü puskához­­ szükségeltetik; a gyútü magától vis­szamegy elöbbeni helyére a nélkül, hogy eh­ez valami tempó kellene, mint a porosz fegyvernél, a gyútü ennek következtében a megpuhulásnak nincs kitéve. A zár egész gépezete egy­szerű, azért igen könnyű kitisztítani, sőt ügyetlen em­ber is bánhatok vele. A tanár által szintén föltalált gyú­­anyagnak az a tulajdona, hogy sem dörzsölés, sem a legerősebb nyomás vagy metszés által nem gyulad, min­den időjárási viszonynyal daczol és egyedül csak a gyútü megérintése által gyújtható meg. A jelenlegi próba egy átalakított közönséges gyalogsági fegyverrel vontcső nél­kül történt. A bizottmány tehát azt határozta, hogy egy új gyútühöz való fegyvert készítet, hogy ezzel további kísérleteket tegyenek. (P. L.) — Zalathnáról írják a „Kol. Közl.“-nek: A bécsi cs. k. mineral kabinetből egy fiatal dr. érkezett ide, ki onnan leküldetett a vidék vizsgálatára. Olyak von­ják magukra figyelmét, mikre nálunk az egész ország­ban senki nem figyel. Nevezetesen szomszédságunkban Petrosánon egy sziklahegy van, melyet félig már szét hordának építésre, s melyet mindenki mészkőnek tart , azt mondja, hogy ily anyag csak is Erdélyben talál­tatik, s a bécsi tudósok azt ezért Dacit­nak nevezték el. Régi panasz az, hogy kincseinkre épp úgy mint ritkasá­gainkra idegenek kell hogy figyelmeztessenek minket. Mi nemcsak nem buvároljuk az áldott földet, mely édes hazánk, de pusztulni hagyjuk történelmi és természeti műkincseinket, barbár kezekkel, vagy vak közönynyel semmivé teszszük azokat. — Az „Oesterr. Revne‘‘-ben e czim alatt: »Gróf Széchenyi István és kor«“ czikksorozat jelent meg dr. F­a­­­k Miksától, mely a nagy hazafi első kimerí­tőbb életiratául tekinthető. — A pesti vizvezetésre nézve gr. Szapáry Antal e vállalatot érdeklőleg a többek közt ezt irja: A beadott számos tervek bírálata jelentékenyen késleltető az ügyet, de figyelem nélkül hagyni nem lehe­tett, mi figyelmet érdemel. Az azonban éppen nem való, mintha a vízvezetési vállalat sikere most már meghiu­atva lenne; ellenkezőleg a folyamatban lévő bírálatból, mely 14 nap alatt be lesz fejezve, most már teljesen és kétségtelenül kiderül az 500,000 frtnyi szükséglet, mely közkívánatra hazai tőke útján megszerezhető. A vá­lasztmány utóbbi határozata által a közönség világo­sabban belátandja a vállalat előnyeit s több bizalommal forduland a rész­vény aláíráshoz, mint januárban, ha ezen 500,000 frtmielőbb alá lesz írva, Pest városa 1867- ben a vizvezetés jótékonyságának éldeletében leend (A vizvezetés Buda­pesten sok mindennél lénye­ges!), már csak azért is, mert első földi javunk az egész­ség, és hogy erre egyik legfontosb tényezőül tekinthet­jük, be van ismerve.) — Hiteles forrásból értesülünk, hogy a dr. Sch­war­­tzer gyógyintézetében lévő kedélybeteg tartományfő­nöke a kegyesrendieknek főtiszt. Pirgstaller Jr. egészsége már majdnem egészen helyreállt, és hogy tel­jes kigyógyulása a legrövidebb idő alatt biztosan re­mélhető. — A „Const. Österr. Zeitung“ szerkesztősége a tegnapelőtti, hétfői szám homlokán jelenti: „Különös körülmények folytán elhatároztuk a „Const. Oesterr. Zeitung“ megjelenését holnaptól kezdve meg­szüntetni. Az „Oesterr. Zig“ egy a kereskedés és hajózásnak szentelt hetilapból, mely minőségben eredetileg Triestben jelent meg, egy a közérdekeket fölkaroló lappá fejlődött ki fokonként, nevének majdnem harmincz évi időközön ke­resztül mint valódi conservativ és igazán austriai közeg hiven megfelelve­ Az „Oesterr. Zrg“ ezen öntudattal lép ki a publicistikai körből. Az előfizetők előfizetésük tarta­mára a „Debatte“ kiadóhivatalával történt barátságos egye­zés folytán, ezen lappal kárpótoltatnak. Azoknak, kik már a jövő negyedre is előfizettek, kivonatukra az illetmény visszaszolgáltatik. A lapban megkezdett Sand György­iéi« regényt külön lenyomatban kapják az előfizetők“. — Zrínyi ünnepélyek. Míg Kőrösön, Zengen és Károlyvároson most folynak a Zrínyi-ünne­pélyek, a zágrábi ebbeli bizottmány azt határozta, hogy az ünnepélyt a horvát országgyűlés megnyitása után tartja meg. „P. H.“ — Szigetvárról írják, hogy a f. hó 7-kén végbement Zrinyi Miklós halála 300-ados évnapjának emlék­ünnepe nagyon csendesen folyt le. Az ünnepély előestéjén a város ki volt világítva, és M­i­k­l­ó­s­y vándor színtársulata a „Szigetvári vértanuk“ czímű szomorú­­játékot adta számos közönség előtt. Reggelre a város zászlókkal vala kidiszitve; délelőtti 10 órakor taracz­­kok durrogása mellett mise tartatott, mire K­i­s­o­v­i­c­s József plébános kitűnő szónoklatot mondott. A főne­messég hiányzott; a földbirtokosok közül csak 3—4 volt jelen —jegyzi meg a „P. L.“ — A laplandi iramszarvas megvételére (az állat­kert számára) többen 324 ftot adtak össze. Újabban ismét többen ajándékoztak mindenféle állatokat. — Egy kitűnő példány fajdtyuk látható az ál­latkertben a fáczánház egyik osztályában, ezt Wenck­­h­e­i­m Krisztina grófnő, ki minden jónak és üdvösnek pártfogója, Ischlben megszerezvén, az egyletnek aján­dékul beküldötte. — A pesti nemzeti dalkör f. hó 16-án ki­rándulást rendez a zugligeti fáczánhoz. A mulatság társas ebéddel fog megnyittatni, mely d. u. 1 órakor veendi kez­detét. Ezt követve 5 órakor lesz a dalelőadás, mely után a teremben tánczmulatság fog tartatni. A társas ebédhez jegyek 1 fzért személyenkint bezárólag f. hó 14-ikig Sám­son Sándor egyleti pénztárnok urnái (Lipót utcza 12. sz.) válthatók. A testvér dalárdák kévetnek mulatságunkat minél számosabb megjelenésükkel diszíteni. Kedvezőtlen idő esetében a kirándulásnak elhalasztása falragaszok ál­tal fog közzététetni.­­ Vasárnap Szigetköziné Antonia asz­­szony mutatta be magát a nemzeti színpadon V­a­h­o­t Imre „Huszár csíny" czímű vígjátékában mint Borcsa markotányosnő, azon szerepben, melylyel a kedves He­­gedűsné előszörre is minden szivet meghódított. A jelen vendégnek ez nem sikerült. Mozgása otthonos, alakja csinos, de az eszközök, melyekkel egy népszinmű éne­­kesnőnek leginkább kellene rendelkezni, nála jóformán hiányzanak. Hogy hangja kicsi, még nem baj, de na­gyobb az, hogy kevéssé rokonszenves és sem énekre, sem prózára nem hajlékony eléggé. Játéka minden ele­venség daczára nem természetes, sőt erőltetett. Vidéki kisebb színpadokon mindez kevésbé fog feltűnni. C ro­may mint M a r o z­i elég ügyetlen volt, de helyesen énekelt. Benedek a franc­ia Chasseur-kápttrt nak NEMHIVATALOS RÉSZ. 8 z e m l­e. A „Magyar Világ“ visszatérve a múlt hetekben felmerült ministeri combinatiókra, egybehasonlítja a magyar lapok ezek iránti maguktartását a bécsi lapo­kéval és a párhuzamot a magyar lapokra nézve elő­nyösnek mondja. Csak a „Pester Lloyd“ ellen van an­nyiban kifogása, hogy egy bizonyos bécsi telegrammnak tért nyitott, azt hiszi azonban a „M. V.“, nem sokára önmaga belátta, hogy bécsi tudósítója által mystifi­­­álva lett. „Meg vagyunk mi itthon szokva, mond a „M. V.,“ tudni azt, miként nálunk minden személyes és párt ambitió felett magasan áll a hazának szent ügye, é­s meg voltunk győződve mindnyájan, hogy magyar állam­férfiak nem mentek fel Bécsbe távozókért viaskodni. De miután a „P. Lloyd“ hétfői számában ismét egy levelezéssel lepi meg a közönséget, mely — mond a „M.V.“ — kitételeiben oly homályos, s két oly kirívó ellenmondást tartalmaz, hogy annak mélyebb taglalá­sában fáradozni teljesen haszontalan munka lenne; annak megértésében pedig, vájjon azt véli-e, hogy az egyéni érdekek akadályoztatták az elv érvényre jutá­sát, vagy az elv nehézségei tették-e súlyossá az egyé­nek állását — fejünket nem akarjuk törni, miután biz­tosan tudjuk, hogy e feltevéseknek úgy egyike mint másika valótlan. A „Lloyd“ bécsi levelezőjének tergiversáló tudó­sításában csak azon állítást látjuk érthetően kiemelve, mintha tényleg azon kérdés lett volna első sorba ál­lítva : ki fog a ministérium élére helyeztetni ? Sajnál­juk , hogy az érdemes lap levelezőjének ezen állítása által magát s közönségét újabban mystificáltatni en­gedte, mert hitelesen mondhatjuk, hogy ezen kérdés sem előlegesen, sem utólagosan nem állíttatott előtérbe. Mi pedig a levelezőnek K. Sennyey kir. tárnok­­mester úrra történt vonatkozását illeti, bizton állíthat­juk, hogy annak személyes állása akár elnöki, akár coalitionális minőségben, sem illetékes körökben, sem a különböző pártállású magyar államférfiaknak gyakori szívélyes találkozásai alkalmával — még messziről sem érintetett. A kir. tárnokmester utóbbi hosszabb tartóz­kodása alatt Bécsben egyedül az ország állapota s hangulata, valamint közligyeink jövő alakulása iránti nézeteit volt hivatva nyilvánítani, s tette ezt lelkiism­e­­retének legbensőbb sugallata szerint, azon nyíltsággal és határozottsággal, mely neki sajátja.“ Nem akarja végül a „M. V.“ a közönséget az ily hírek felderítő olvasmányától elvonni; de ha valaki — úgymond — a hírlapokat azon követeléssel olvassa, hogy a napi eseményekre nézve hiteles tudomást me­rítsen — az ilyen híreket bátran olvasatlanul hagyhatja, mert biztosíthatjuk, hogy azoknak legcsekélyebb alapja sincs. A „Debatte“ egy, mint állítja, jól értesült bécsi levelezőjétől a következő fontos tudósításokat kapja: „Nem szenved kétséget, hogy a kormány lehetőleg azon van, hogy az alkotmányos acitot a birodalom bel­sejében ismét működésbe hozhassa. A késedelem okai nem az irányadó körök akaratában, de az Olaszország­gali békealkudozások menetében fekszenek, melyek a legkülönfélébb érdekekre oszolnak és sok időt vesznek igénybe. A kormány szándéka volt a lajthán-inneni országgyűléseket egybehívni, a­mint a poroszok az osz­trák területet odahagyták Ez ellen több oldalról kifo­gások történtek. Azt hozták fel, hogy az országgyűlésbe hivatott férfiak közül sokan, az ellenség kivonulása után, né­hány hetet fognak szükségeini, hogy egyrészről saját ügyeiket oly rendbe hozzák, melyet egy több havi tá­vollét igényel, másrészről pedig a kerületi és községi képviseletekben is figyelmüket azon tárgyakra fordítsák, melyek az ellenség elvonulása után szükségkép sző­nyegre kerülendnek. Ezen igen fontos indokok tehát arra bírták a kor­m­ányt, hogy az inneni országgyűlések egybehívását né­hány hetekre elhalaszsza. De azt kívánja, hogy azok al­kalmat találjanak országos budgetjüket idejekorán megállapítani, és egyéb országos ügyekre nézve is tisztába jönni; nevezetesen Cseh- és Morvaországnak, és Sziléziának, azon rendszabályokon kívül, melyeket a kormány a birodalom érdekében előterjesztene, oly or­­szággyű­lési intézkedésekről kellen­ gondoskodnak, melyek az ellenséges megszállás által okozott ínség enyhítésére szükségesek. Míg az országgyűlések ezen folyó ügyeiket elintézték, akkorára a választási idő­szak is néhány hó kivételével eltelik. Ugyanaz időben valószínűleg a magyar országgyűléssel vezetendő tár­gyalások eredményei az államjogi kérdések megoldását és a közös ügyek kezelését illetőleg ismeretesek lesznek. Azt­ mondja végül a tudósító, hogy a kormány­körök intenziója leginkább oda megy ki, hogy a Ma­gyarországból várt eredmény nem az egyes országgyű­lésekben, hanem valamennyi inneni országgyűlések közös tanácskozásában hozassák alkotmányos tár­gyalásba. A „Graczer Addpost“ a csehországi helytartói ál­lomás végleges betöltéséről szárnyalt hírekre vonatko­zólag azt írja, hogy Csehországban megelégedéssel ér­tesültek, hogy a kormány sietett a gróf Lazánszky kine­vezéséről felmerült híreket megc­áfolni. Bizonyára ör­vendetes, mondja tovább, ha a kormánykörök a közvé­lemény nyilatkozatait annyira figyelembe veszik, hogy még az eddigi szokás ellenében is, személykérdéseknél a lakosság kebléből felszólaló óhajtásoknak és nézetek­nek megfelelő iparkodnak. Ez alkalommal a nevezett lap a következő megjegyzést teszi: „Nem minden esetben le­het a kormánynak ezen becsülendő törekvését azonnal nyilván kijelenteni, és csak azon öntudattal vigasztalhatja magát, hogy elvégre mégis a legkomolyabb és legbecsüle­tesebb szándéktól van lelkesítve, hogy a közvélemény kívánalmait érvényre juttassa. Ha a ministérium eddigi előkészülődő tevékenysége köréből kilépendett, ha úgy­szólván a külső actio meg fog kezdetni, akkor minden pártok meg fognak győződni, hogy a ministérium egy­­perczig sem zárta el magát azon tényezőktől, melyek­től az egyes lakosságrészek valódi véleménynyilvánu­­lása várható volt.“ A florenczi „Opinione“ sürgeti a népszavazás és a várnégyszög átadásának előkészületeit. Egész Olaszor­szág óhajtja az ideiglenes állapot megszüntetését és egy végleges eredmény eszközlését. Sajátságos, hogy az „Opinione“ a helyzetet Velenczében megfelelőnek találja a castelfidardoi csata után Umbriában és a Márkákban létezett viszonyokkal. Elfelejti, hogy a volt római tar­tományokban egy vitéz, de parányi haderő a győztes és tulszámú piemonti csapatokkal mérkőzött , míg Velen­czében az osztrák hadsereg a Minción átkelt ellenséget, daczára túlnyomó hatalomkifejtésének, diadalmasan visszaverte. Egy Syrában megjelenő lap a következőket írja C­a­n­d­­­a helyzetéről: Heraclionban 8000 török család van, kik az éhség, szomjúság és háború bajaival megismertetve, a kormány­zót átkozzák, hogy a dolgokat annyira hagyta futni. A keresztény családok, kik a várost egészen odahagyták, Görögországtól várnak segítséget. A mérsékletiek a tö­rökök között a béke helyreállítását óhajtják ; a túlbuz­gók ki akarnak vándorolni, és területeket követelnek a szultántól, hogy másutt háboríthatlanul letelepedhes­senek. V. Rhetymnában, honnan a törökök elvonultak, tel­jes nyugalom van. Ellenben a görögök földjei és tem­plomai a törökök által pusztítatnak, kik különben szintén a kormányzó ellen vannak. A sziget nyugati részében a görögök a nőket és gyermekeket a hegyekbe szöktették, és a lapályok több pontjain összegyűltek. Öt részben lovas hadcsapa­tokat állítottak fel, melyek összesen 13,000 embert tesznek. Egészben 50,000 keresztény állhat fegyverben. A törökök eddig nem merték őket megtámadni. Úja­bb táviratok szerint azonban már naponként történnek összeütközések a görögök és az ozmánok között. inségügy. Jászberény, sept. 9 én. Azt hiszem, hogy mind a t. szerkesztőség, mind az olvasó­közönség kedvesebben veszi, ha a Jászkun­­kerületek részéről f. hó - án Jászberényben tartott in­dég­segélyezési közgyűlés jegyzőkönyvét eredeti szö­vege szerint bocsátom közre, mintsem ezen fontos ese­ményről subjectív felfogás szerint adnék értesítést Mindamellett nem mellőzhetem el rövid megérin­tését annak, hogy kerületeink közteremében rég idő óta nem volt a mostanihoz hasonló higgadt és ünnepé­lyes tanácskozás, mit főképen királyi biztos gróf a­z­a­p­á­r­y István ő maga tapintatteljes vezetésének, nem­különben szeretett agg főkapitányunk tiszteletet ger­jesztő befolyásának kell tulajdonítani. Általános érde­keltséget gerjesztett szabadszállási küldött Szász Károly képviselő úrnak erélyes fellépése, ki hatalmas érveivel s még hatalmasabb dialecticájával nem cse­kély tényezője volt a többnyire első alkapitányunk Hegedűs Zsigmond úr által a kerületek igazi érde­kei szerint tervezgetett és fejtegetett czélszerű határo­zatok hozatalának. De szóljon a jegyzőkönyv eredeti szövege.

Next