Sürgöny, 1866. október (6. évfolyam, 224-249. szám)

1866-10-10 / 231. szám

hó 26 ika óta már többen meghaltak, ugyannyira, hogy a betegség terjedésének meggátlása végett a legköze­lebbi gálszécsi vásárt is betiltották. Az Újhelyi kerület­ben még eddig csak egy beteg van.­­ A „Korunk“ közli a cholera járvány által Er­délyben tett pusztítások kimutatását. E szerint egész­ben véve jul. 1- tól kezdve — a mikor legelsőbben Brassóban és Kézdi Vásárhelyt lépett föl a cholera — sept. 30-káig volt 53 helységben mindössze 2191 be­teg, kik közöl meggyógyult 1254, meghalt 852, s igy a halandóság Erdélyben még mindig kedvezőnek mond­ható, mert míg Bécsben és Pesten 51, akkor az ország­ban nem egész 40 százalék halt el, mi egy részben talán a járvány szelídebb jellemének, Erdély szeren­csés magasabb fekvésének és szilárdabb talajának, de másfelől a szigorú rendelkezéseknek és a hatóságok erélyes eljárásainak tulajdonítható. T­a­n­ü­g­y. Tanodai hirdetés. A pesti kir. kath. főgym­­nasiumnál az érettségi vizsgálatok f. é. October hó 18-án veszik kezdetüket. A jövő tanév f. é. november 1 jén fog megnyittatni, mely napon az ünnepélyes „Veni sancte“ s azután az ismétlési és felvéti vizsgálatok fog­nak megtartatni. A szokott beiratásokra October 29., 30. és 31-ke tűzetett ki. Kelt Pesten, 1866-iki October 10 én. Az igazgatóság. Iskolai értesítés. A kassai kir. jogakadé­mián az 1866—67. tanévrel beiratások folyó October hó 29., 30. és 31-én leendnek. Kelt Kassán, October 7. 1866. D­e­m­k­ő Imre, s. k., kir. jogakad. igazgató. Inségügy. r. s. Pestmegye inségügyi bizottmá­nyának folyó hó 8­ ki ülésében vetőmagra még 122,970 ft kivontatott az öt megyei járásból: a pesti járás 54,317, a kecskeméti járás 35,562 forintot stb. kért, de kiutalni csak 40,000 ftot lehetett; ez úgy osz­latott fel, hogy a pesti járás kapott 10,500 ftot, váczi 5000 ft, pilisi 2000 ftot, solti 7000 ftot, kecskeméti 8500 ftot és maga Kecskemét városa 7000 ftot. A Pest környéke ínséges faluiban lévő katonaság továbbszál­­littatása is szóba jött; tárgyaltatott tárnok ö excia átirata a megyei közmunkák nyújtása felett, úgy a két bizottmány jelentése a dömsödi és d.-vecsei védgáttöl­­tések készítése felett stb. Egyletek, társulatok, intézetek. — A toka­j­hegy­alj­ai takarékpénztár már megalakult, hol sept. 20-án báró V­a­y Miklós ö exciája elnöklete alatt közgyűlés tartatott. Megválasz­tottak : igazgatóvá: Vecsey Oláh Károly; igazgatói helyettessé: N­a­g­y Miklós, jegyzővé: Szabó Károly, most pedig a pénztárnoki és könyvvezetői 500 forintos állásra f. hó 15-éig pályázat hirdettetik.­­ Az orvostanhallgatókat segélyző egylet czélja lévén, szűkölködő tagjainak kedvezőtlen anyagi körülményein könnyíteni, üres óráik czélszerű felhasználásának eszközlése is hatáskörébe tartozik. Minélfogva tisztelettel felkérem mindazon szülőket, kik akár gymnasiális, akár reális irányban nevelendő gyer­mekeik vezetését solid kezekre kívánják bízni, szives­kedjenek irodánkat (orvosegyetemi épület, Ujvilág utcza 2. sz. II. emelet, délelőtti 11—12-ig) felkeresni, hol az ajánlott egyének képességéről és jelleméről az egylet választmánya kereskedendik. Pest, 1866. October hó 9-én. Maurer Arthur, az egylet ügyeinek ideiglenes vezetője. ANGOLORSZÁG. Több angol lap azt állítja, hogy Lyons lord váltandja föl Cowley lordot a párisi angol követségben. Ő előbb Washingtonban, s jelenleg Konstantinápolyban képviseli a britt kormányt. Londonba érkezését legközelebbre várják. F. hó 4-én B­ar­t­h­o­l­om­e­w-C­­­o­s­e­b­a­n fák­lya-világnál jelentékeny r­e­f­o­r­m­m­e­e­t­i­n­g tartatott, Baxter­ Langley elnöklete alatt. A főváros több pontjain szintén tartottak meetingek, azonban azokban semmi politikai kérdés sem tárgy­altatott. FRANCZIAORSZÁG. A „Patrie“ szerint a c­a­n­­d­i­a­i felkelők sept. 24 -én küldöttséget indítottak a c­a­n­e­a­i franczia consulhoz, s a franczia hajóraj pa­rancsnokához, kik azt válaszolák, hogy a crétaiak nem számíthatnak Francziaország támogatására, sepa­­ratisticus kísérleteiknél, s hozzátevék, hogy miután Törökország megígérte az alapos panaszok orvoslását, a crétaiaknak érdekükben áll azzal alkudozni. Ezen nyilatkozat következtében Rethymóban 24 én gyűlések tartottak. OLASZORSZÁG: Florenczből a veronai s mantuai polgármesterekhez f. hó 7 én következő távirat érkezett: „A király kormánya fájdalommal értesült a leg­utóbbi estéken Velencze-s Veronában történt rendetlenségekről. Egy oly néphez, mely önmagát s ama nemzetet, melyhez tartozik, becsüli, méltatlan dolog, azok ellen fölkelni, kik épen el akarnak utazni. Nem szabad félreismerni, vagy elfeledni, hogy a béke csak tegnap íratott alá Olaszország s Austria közt, s a ki­rályság­, szabadság s függetlenségnek rész szolgálat létetik zavargások és sajnos összeütközések által. A király kormánya kéri önt, hogy ezt az ő nevé­ben polgártársaival közölje, s bizton reméli, hogy az első szó, mit Olaszország méltósága nevében intéz ön­höz, figyelemre találandó R i c a s o 1­i.“ Veronában 7 kén tökéletes nyugalom ural­kodott. Florenczben azt állítják, hogy Villama­rina gróf neveztetett ki polgári biztossá V­e­l­e­n­c­z­e városa számára. Mint tudjuk, a palermói események következ­tében az ottani nemzetőrség föloszlattatott; most arról van szó, hogy ezen rendszabály a királyság más részeire is kiterjesztessék. Sőt még azt is állítják, hogy az olasz hadügyministériumnál oly újraszervezési terv tanulmányoztatik, melynélfogva a nemzetőrség egészen eltöröltetnék, s egészen új alapokon szilárdabb katonai szervezet fogja javasoltatni. A „Nazione“ az osztrák-olasz békeszerződés lé­nyeges határozatait következő pontokba foglalja össze: A hadifoglyok mindkét részről kölcsönösen ki­cseréltetnek. Austria egyetértését nyilatkoztatja ki, hogy Ve­­lencze Olaszországgal egyesíttessék. Velencze határai ugyanazok, melyek az osztrák uralom alatt közigazga­tási határokat vétettek. Olaszország elismeri, hogy Austriának 35 millió fttal tartozik. Ezen összeg 23 hónapi időköz alatt tizen­egy részletben törlesztetik. Olaszország átveszi a Monte Lombardo Venetot jelenlegi activumai és passivumaival. Az activum 3*/a milliót tesz ki, a passivum 66 milliót. A velenczei alattvalóknak, kik austriai illetősé­gűek, megengedtetik osztrák nemzetiségüket megtar­tani. Minden műtárgy, okmány, és levéltár, mely Ve­­lenczéé, minden kivétel nélkül visszaszolgáltatik. Az Austria és Szardinia közt egykor fenállt keres­kedelmi szerződés egy évre jogérvénybe lép, hogy ez idő alatt új szerződés köttethessék. Egyéb határozatok megállapítják a sequestrum felfüggesztését, mely az egykori olasz fejedelmek jó­szágaira elrendeltetett, azon jogok fentartásával azon­ban, melyekkel az állam vagy harmadik személyek ezen jószágokra nézve bírhatnak. Mindkét részről teljes amnestia hirdettetik a poli­tikai menekültek­ és székenyek javára. NÉMETORSZÁG. Mint már említik, a Hanno­­vera birtokbavételére vonatkozó kir. nyiltparancs, s a hannoveraiakhoz inté­zett kir. kiáltvány f. hó 6-án hirdettettek ki ün­nepélyesen, a főkormányzó, Voigtscheetz tábor­nok által. A nyilt parancs így hangzik : „Mi Vilmos, Isten kegyelméből Poroszország ki­rálya stb. ezennel mindenkivel tudatjuk . Miután egy, Hannovera által Austriávali szövet­ségben, s az akkor érvényben volt szövetségi jog meg­sértésével kezdett, s általunk jogos védelem végett győ­zelmesen folytatott háború következtében, az előbb a hannover­i királysághoz tartozott tartományok általunk elfoglaltattak ,­­ elhatározók, azokat monarchiánkkal egyesítni, s e végre az országgyűlés mindkét házának megegyezésével, a sept. 20-ki törvényt adtuk ki. En­nélfogva a jelen nyilt parancs által, a főuraság összes jogaival birtokba veszszük s monarchiánkba keblez­­zük be, az összes hozzátartozóságok- s igényekkel, azon tartományokat, melyek a hajdani hannover­i királysá­got képezék. (Itt ezen tartományok név szerint előszám­­láltatnak.) Királyi czimünkhöz a megfelelő czimeket hozzá­­csatolandjuk. Megparancsoljuk, hogy a határokon, or­­száguraságunk jelölése végett, a porosz sasok tétesse­nek föl; az eddigi czimerek helyett kir. czimerü­nk tűzessék föl, s a nyilvános pecsétek a porosz sassal lát­tassanak el. A most már monarchiánkkal egyesitett hajdani hannover­i királyság összes lakosainak paran­csoljuk , hogy ezentúl minket ismerjenek el törvényes királyuk­ s országurukul, s törvényeinket s parancsain­kat kötelességszerü engedelmességgel teljesítsék. Mi mindenkit oltalmazandunk jogosan szerzett magánjo­gainak birtoka s élvezetében, s a hivatalnokokat, kik nekünk hűséget fognak esküdni, — ha igazgatás fölte­vése mellett — szolgálati jövedelmeik élvezetében meg­­hagyandjuk. A törvényhozó hatalmat a porosz alkot­mány behozataláig egyedül gyakorlandjuk. Az eddigi hannover­i tartományok törvényeit s intézményeit fönn akarjuk tartani, a­mennyiben azok jogosult sajátságok kifejezései, s érvényben maradhat­nak, az állam egysége­s érdeke által föltételezett kivá­nalmak csorbítása nélkül. Eddigi fökormányzónknak meghagyatik, hogy e szerint hajtsa végre a birtokbavé­telt. Ez akaratunk. Kelt a babelsbergi kastélyban, oct. 3 an 1866. V­­ 1 m o s.“ (Következnek a ministerek aláírásai ) A kiáltvány igy hangzik : „Az általam ma végrehajtott nyilt parancs által benneteket, — a hannoverai tartományok lakosait, — alattvalóimmal, szomszédaitok s német testvéreitekkel egyesi­lek. A háború eldöntése s a közös német hon ujraalakulása által most már elválasztatván egy oly fejedelmi háztól, melyhez hű odaadással ragaszkodta­tok, most ama szomszéd ország kötelékébe léptek, melynek lakossága fajközö­sség, nyelv s erkölcs által veletek rokon- s érdekközösség által barátotok. Ha ti nem váltok el fájdalom nélkül általatok megkedvelt korábbi viszonyoktól, én méltánylom ezen fájdalmat, mint annak zálogát, hogy hozzám s házamhoz is hűség­gel fogtok ragaszkodni. Ti elismerenditek a történtek szükségét. Mivel, ha azt nem akarjuk, hogy a véres győzelmek gyümöl­csei Németországra nézve elveszszenek, szintúgy az ön­­fenntartás kötelessége, mint a nemzeti érdekek előmoz­­ditásáróli gondoskodás Hannoverának Poroszországgali szilárd s tartós egyesitését parancsolják. És — a mint ezt már Istenben boldogult atyám is kimondá — csak Németország nyerte azt meg, a mit Poroszország szer­zett. — Ezt ti komolyan megfontolandjátok — se szerint bízom becsületes német érzületetekben, hogy t. i. szintoly őszintén fogadandotok nekem hőséget, a mint én titeket népeimhez fölveszlek. Iparotok s kereskedés­iek számára az államaimmal egyesülés által gazda­gabb források nyílnak meg. Gondoskodásom szorgal­matokat hatályosan támogatandja. Az állami terhek egyenlő felosztása, czélszerű erélyes igazgatók, gondosan megfontolt törvények, pon­tos törvénykezés, szóval mindazon garantiák, melyek Poroszországot azzá tevék, a­minőül az most kemény próbában bebizonyítá magát, ezentúl veletek közös javak lesznek. Vitéz ifjuságtok hiven csatlakozandik , más államaimban testvéreihez, a hon oltalmára, s öröm­mel fogadandja a porosz sereg a vitéz hannoveraiakat, s kiknek számára a német dicsőség évkönyveiben most újabb nagyobb lap van m­egnyitva. Az egyház szolgái ezentúl is az ősi hit megőrzői lesznek. Tanintézeteitekre, a német művészet s tudo­­­­mány sokévi ápolóira különös figyelmet szentelen­ek, s ha a porosz trón mindinkább a német hon szabad­sága­ s önállásának védpajzsaul fog méltányoltatni, akkor a ti nevetek is annak legjobb fiaié közt lesz feljegyezve; akkor ti is áldandjátok ama perczet, mely titeket egy nagyobb honnal egyesitett. Isten igy adja! A babelsbergi kastélyban, oct. 3. 1866, Vilmos.“ SPANYOLORSZÁG. Az „Agence Havas“ sür­gönyei azt álliták, hogy Madridban zavargások ütöttek volna ki, s hogy ez alkalomból a polgári kor­mányzó egy körlevelet intézett volna a hatóságokhoz. Azonban a „Moniteur“ szerint a főkapitány (s nem a polgári kormányzó) körlevele csupán arra szorítkozik, mikép köszönetet fejez ki, az alsóbb hatóságok által, ajun. 22 -i katonai felkelés óta tanúsított buzgalomért s constatírozza, hogy azóta a nyugalom nem hábo­rítta­­tott meg. Spanyolországban arról beszélnek, hogy a saj­tóügy s a gyülésezési jog iránt újabb törvények fog­nak hozatni. Narvaez tábornagy a királynő elé az ország jelen helyzete iránt egy jelentést terjesztett, melyben az államjavak e­l­adását javasolja. Azt hiszik, hogy a királynő szentesítendi a minister­elnök javas­latait. PORTUGAL: A legközelebbi cortes gyűlés elé különböző törvényjavaslatok fognak terjesztetni, igy p. o. a decentralisatió s a királyság közigazgatási új fel­osztása iránt. A portugáli katonaság a hadgyakorlati táborban van összegyűjtve. Lissabonba a franczia hajórajt várják, melynek novemberig a Tajo vizen kellene maradnia. TÖRÖKORSZÁG: Egy sürgöny már jelenti, hogy a konstantinápolyi egésségügyi bizott­mány sept. 26-án bezárta üléseit. A „Patrie“ tudni hiszi, hogy A­­­i pasa az értekezlet tagjainak szétoszlá­­suk előtt kijelenté, mikép a porta s az egyiptomi kor­mány által tett egésségügyi intézkedések nem átmene­tiek, hanem mindig végre fognak hajtatni, s ezentúl a török birodalom intézményeinek részét képezendik. Vé­gül különösen köszönetét fejezé ki Francziaország kez­deményezéséért. A „Turquie“ hivatalos lap megc­áfolja azon köz­lést, mintha a c­o­r­f­u­i helyőrség egy osztálya a p­re­ve­s­a­i erődöt elfoglalta volna, valamint azon közlést is, mintha görög katonaság Castrinál a határon átkelt s­o­r­­­á­t megtámadta volna. AMERIKA. Romero, a washingtoni juarista ügynök, a lapokkal következő, Vera Cruzból sept. 15 föl­kelt sürgönyöket közlött, melyek teljes hiteles­sége iránt azonban némi kétség létezik : „San­ Luis Po­tos­­ városa a juarista haderő által elfoglaltatott, valamint J­e­s­u­s 1i­a­n városa is, Ver­a-C­r­u­z államban; az azt védett 300 austriai TÁRCZA. Napi ujdonságok. A Ő Felsége a Császárné, mint halljuk, egy érté­kes misemondó ruhát méltóztatott a Buda melletti Ferencz­halmon létező kápolna részére felaján­lani, ez lévén tudvalévőleg azon templom, melyben a fenséges császári gyermekek, ez évi i­tmulatásuk al­kalmával a szent mise ájtatosságon többnyire részt ven­ni szoktak. A kérdéses misemondó ruha a bécsi udvari várplébániából van, Mária Terézia császárné Ő Felsé­gétől származik, „M. T.“ betűkkel s „1779.“ évszám­mal van ellátva. A kegyeletes ajándék a cs. kir. főud­varmesteri hivatal utján kir. tárnokmester ur ő excel­­lentiájához már le is érkezett s legott rendeltetése he­lyére fog juttatni. — Karlsbadból írják a „ Wien.”Journal-nak 1. évi October 5-ről, hogy az ott Császár Ő Felsége leg­magasabb névünnepe alkalmából tartott ünnepélyes is­teni tiszteleten a még jelenvolt fürdői vendégek kiválóan vettek részt. Sok poroszon kívül, kik közt M Ur­b­e tá­­­­bornok is vala, szász, bajor, sőt orosz és angol egyen-­­­ruhák is valanak képviselve. Az idény, mely rendesen September közepén szűnik meg, jelenleg még meglehe­tősen élénk, miután a szép időjárás még mindig tart­ván, még most is 592 vendég van a fürdőben.­­ A szász király és királyné ő felségeik f. hó 5 én érkeztek Karlsbadba, és 70 személyből álló kísérettel a „két német fejedeleméhez czímzett vendég­lőbe szálltak. János szász király nem először láto­gatja Karlsbadot, hanem már 1849-ben használta e gyógyfürdőt, mely időből még most is számos adoma kering ott, mely a nemeslelkű fejedelem szívj­óságáról és magasztos szelleméről tanúskodik. — Őeminentiája hogylétéről a „P. H.“ teg­nap ismét következő orvosi jelentéseket hozott: VII. Bulletin. Tegnap délben dr. Balogh ismét megjelent ő emi­nentiájánál, s a magas beteg előhaladó jobbulásával szintén megelégedvén, visszatért Pestre. Dr. Argen­ti Döme, kir. tanácsos, mint rendes orvos. VIII. Bulletin, Esztergom, oct. 8. d. u. 5 óra 5 percz. Bár ő eminentiája állapotában több napig tartó jobbulás állt be, mégis ő eminentiája magas korát te­kintve, még nem állíthatjuk, hogy a magas beteg ve­szélyen kívül van. Tegnap d. u. ő eminentiája ismét nyugtalan lett, az egész éjt nyugtalanul s álmatlanul tölté, e mellett a lélekzés is nehezebb, s lelki tevékeny­ség csökkent. Dr. A­r­g­e­n­t­i Döme, kir. tanácsos, rendes orvos. Dr. Balogh Pál,*) tanácskozó orvos. — E­s­z­t­e­r­g­o­m­b­ó­l az „I. T.“ levelet kapott oct. 8-ról, mely igen szomorúan rajzolja a magas beteg állapotát: „Ő eminentiája ma éjjel semmit sem aludt, mond ama levél; fájdalmasan jajgatott, a­phlegma gyötri őt, mert nem bírja kiadni; félrebeszél; szóval sokkal ro­­szabbul van. Ma reggel ugyan elaludt 7 óra felé, s aludt és izzadott is délig, de azért, fájdalom, kevés a re­ményünk megmaradásához. A seminariumi növendé­kek a megtartott exercitiumok után ma reggel bizony­talan időre szétbocsáttattak. A cholera most is szedi ál­dozatait, bár nem nagy mérvben , a vidéken azonban rettenetesen pusztít.Isten óvjon és tartson bennünket!“ — A pozsonyi­ társas­káptalan rész­vétnyilatkozatot intézett ő eminentiájához. — Tegethoff altengernagy elutazásáról követ­kező képet nyújtja a „Tr. Ztg“ : Tegethoff múlt vasárnap a Riván tartózkodott, egy tengernagyi lobogóval feldí­szített kis hadigőzösről hallható a tengerészek erőteljes hangon többször ismételt „hurrah“ jait. Aztán egy csal­­nak vált el a hajótól, mely a fedezetről egy tisztet szál ütött partra. A tiszt elfoglalá helyét, bevoná a baráti kezektől ajánlott selyem admirál-lobogót; a legénység, mely lövegét kezében tartó, újonnan üdvözölni akaró tengerészi kiáltásaival, de a távozó hallgatást intett és rövid fájdalmas búcsúintés után gyorsan távozott. E férfi Tegethoff volt, a lissai hős. Pólában elbúcsúzott a hajóhadtól, melyet győzelemre vezérelt. A válás mind­egyiknek nehezére vált. A tisztség és legénység tisztel­gett vezérének, minden vezényszó nélkül. Mi Pólában nagy mértékben történt, az a „Greif“-on, mely a ten­gernagyot Triesztbe szállitá, kicsinyben ismétlődött. Midőn a gőzösről csolnakba szállt, ismét füléhez jutott haditársai tiszteletének ismétlődő bizonyítéka, s a par­t) Dr. Balogh tegnap reggel hivatott el ismét Pestről Esztergomba. Jon egy néma kézlegyintés volt a szeretet utolsó bú­csúja, melyet legénységének küldött. Az altengernagy Gráczba ment. — J­o­i­n­v­i 11 e herczeg f. hó­r ikán érkezett Magyarországból Bécsbe. Ugyanaz­nap Menabrea és Wimpfen grófok Albrecht főherczeg által fogadtattak.­­ Hogy a templomok emelésének napjainkban is vannak vallási buzgalomtól áthatott barátai, a hozzánk beküldött alábbi sorok tanúsítják : „A főváros levegő­jétől egy napra menekülendők, f. hó­c­­kán cholera­­csöppekkel zsebünkben, elindultunk Fóthra. Hogy mily gyönyör élvezet legalább néhány óráig időzhetni Fóthon, az, ki a pesti levegőt naponkint tüdejébe színi kényte­len, s a fóthi utat már megtette, leginkább tudhatja. Kár hogy a közlekedés kissé nehézkes. Minél többször és minél tovább nézzük a gyönyörű fóthi templomot, annál vonzóbb az, annál kedvesebb, s nem bírunk megválni tőle, s megállapodni abban, hogy mit bámul­junk inkább, a templom szépségeir­e, vagy az alapító gróf vallásos buzgalmának nagyságát ? Miért nem lel­kesülnek ily vallásos buzgalomtól több dúsgazdag ma­gyar uraink, kiket a gondviselés oly bőven látott és földi javakkal, miáltal magasabb szellemi képzettségre is annál könnyebben és akadálytalanul tehetnek szert ? Ha nem is emeltetnének egyik másik főúri birtokukon hasonló áldozatokkal hasonló monumentális istenházat, legalább járulnának­ nagyobb mérvben az emelkedők­höz. „Exemplum dedi vobis ....“, mondhatja nemesen büszke önérzettel a fóthi uj kath. templomnak — az ujabbkori egyházi építészet eme kitűnő remekének — vallásos alapitója. Avagy nem lenne e buzdító az alsóbb rendűekre is, ha látnák, mint buzgólkodik ez vagy amaz, ki rangra és vagyonra nézve fölüláll, tenni az egyházért dicsőt, nagyot ? Ha pirulna is egynémely, dagályos szó­halmazokkal a haza javát előmozdítani segélyező ha­zafi, ki után-útfélen hirdeti: „a haza minden előtt!“ az nem lenne nagy baj. De Istent szivükből száműzik, meg nem szívlelvén, hogy csak a vallás által megszentelt hazafiui érzelem boldogítja a nemzeteket. — Aránylag mily kevés pártolásban részesül a lassan emelkedő lipótvárosi templom ? — Alig érezhető áldozatot tenné­nek vagyonosaink, ha évenként néhány száz forintot irnának alá és adnának,— ha csak kölcsönképen is — e templom mielőbbi fölépítésére, annál is inkább, mert szomorú kilátásban van ama lehetőség, hogy az építést a jövő évben be kellene állítani, mi technikai okokból is te­temes kárral járna. Bőven kitelnék, nélkülözés nélkül, de egy kis jóakarat hozzájárultával, édes hazánk dicsősége s jólétéért. Még valamit Fóthról. Bántólag hat a szemre, s mely a templom becses külalakja s belső elrendezése,­­ úgy építészeti, festészeti stb. ékességei nézésébe egé­szen elmerült volt, a templom előtti igen dísztelen ház­sor. Csákvárott (Fehérmegyében) a földészek borházai, melyek a szőlőhegy aljában elterülnek, igen kedves lát­ványt nyújtanak, csak is a végből alakíttatván át oly íz­letesen , hogy az urasági kastély és kert környékét s azokból a kilátást régi alakjukkal ne disztelenitsék. Mennél inkább megilletné a csinos­ környezet az Ur templomát! — Az év negyedik és utolsó harmada beáll­tával a diszpark egynémely növényzetének szemlélete összhangzatban volt azon komoly gondolatokkal, melyek a sirboltbani látogatásunk alkalmával lelkünkre nehe­zedtek. A templom egyik falán a négy év előtti földin­­gás jelentéktelen nyomai láthatók.“ — A mexicói császárné a triesti cs. kir. rendőr­igazgatóságnak 1000 frtot adatott át kiosztás végett azon szükölködök közt, kik ő felségéhez pénzsegélyért folyamodtak.­­ A pesti közúti vasp­álya -társula­t megkeresésére, mely, mint már említve volt, a Zrinyi­­kávéháztól a kerepesi­ ut hosszában a losonczi pálya­udvarig egy mellékpályát s egy további vonalat a vá­rosligetbe szándékozik épitni, ezen terv megvizsgálá­sára s a tervezett vonal bejárására következő utakból álló bizottmány alakíttatott össze: a cs. kir. katonaság részéről mérnök-alezredes b. Gemminger, a helytartó­­tanács részéről Ribáry József, a várostanács részéről Ságody Sándor alpolgármester, Thaisz Elek főkapitány, Popovits törvényszéki tanácsos, Szumrák főmérnök, Békey jegyző s több képviselő, a cs. kir. pénzügyigaz­­gatóság részéről pénzügyi tanácsos Kaim, a rendőr­igazgatóság részéről Bizenty Frigyes s a társulat ré­széről Hollán Ernő, Cséry Lajos, Jelinek Móricz, Mank Móricz, Vogel P. és Rechnitz Henrik. Ezenfelül a lo­sonczi pálya, valamint a kereskedelmi kamra s a cs. kir. építészeti igazgatóság képviselői is csatlakoztak a bizottmányhoz, mely tegnapelőtt az építendő mellék­vonalakat egész hosszában bejárta és sehol semmi aka­dályra sem talált. A városligetbe vezető pálya a kere­­pesi vámháztól a csömöri-ut hosszában fog vitetni, hol az balra az arena útba hajlik be s a városligeti sor ki­mentéig vitetik. Egy harmadik vonal az arena úttól az István-uton keresztül a Fischof-féle intézet mellett egész a Hermina-kápolnáig fog menni. Egy bizottmányi tag indítványba hozá, hogy a mellék­pálya a város­ligetbe ne a csömöri- s az aréna után keresztül, hanem az erdősoron át a lövöldéig,­­ onnan a meghosszabbí­tott három dobuterán keresztül a rondeauig vezettessék, mely indítvány beható tanácskozás alá fog vétetni.

Next