Sürgöny, 1866. október (6. évfolyam, 224-249. szám)

1866-10-23 / 242. szám

242 sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, kigyó-utczai 4. szám , II. emelet Kiadó­hivatal: Pesten, (barátok-tere 7-dik szám.) Kéziratok nem kü­ldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levele­zőinktől fogadtatnak el. A m­ohai SÜRGÖNY «Mi­tán-hir­detések : egyhasábon petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak­: Majn ai Frankfurtban és Hamburg-Alté­­nában Hausenstein­ és Voller; Hamburgban Türkheim Jilkab, Lipcsében Eng­ler­ M. és Fort Em. urak. Pest, Kedd, October 23. 1860. Előfizetési árak. Napontai postai szétküldéssel. Egész évre..........................20 frt. Félévre....................................10 „ Negyedévre.................................5 . Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 18 frt. — kr. Félévre.........................9 . — Negyedévre . 1 .( HIVATALOS RÉSZ. Királyi tárnokmesteri körrendelet (az ország minden polgári hatóságaihoz). A folyó évi jul. 2 án 3584. évi. szám alatt kelt ren­­deletemmel közöltem (Czimeddel) azon eljárási módo­zatokat, melyek alatt az idei fagy és aszály által sújtottak adófizetési halasztást s a végrehaj­tási eszközök ideiglenes mellőzését eszközölheték vala­ki, s egyszersmind tüzetesen körvonalaztam, s egy min­tázat mellékelésével felvilágosítottam azon lényeges, csaknem döntő befolyást, melyet a közigazgatási köze­gek ezen fontos, életbevágó ügyben gyakorolni köte­­lességszerüleg hivatvak. A magyar királyi helytartótanácsnak folyó évi július 7-én 51,617. és 51,618. szám alatt kelt intézmé­­nyeivel pedig (Czimednek) tudomására hozatván . Császári és Apostoli királyi Felségének azon legma­gasb elhatározása, hogy az idei fagy által károsultak, a kinyomozott kár arányában rendkívüli adóelen­gedésben részesittessenek, egyszersmind elrendel­tetett, hogy: 1- szer. A károk, az elemi csapások által okozott károk iránt fennálló általános határozványok szerint, az erre rendelt, s az adóhivatalok által kiszolgáltatandó nyomtatványok felhasználásával­­.1853-ki korai, lap, II. rész, 51. sz.) rögtön hivatalból kinyomozandók, hogy 2- szor:a szellőket ért károknál meghatáro­zandó, vájjon azok termése egészen, két harmad vagy egy harmad részben ment e tönkre; azon körülmény, hogy az ily szellőben mellék­termék termeltetik-e, egé­szen figyelmen kívül maradván , hogy 3- szor, más mivelési ágaknál különbség teendő, meghagyatott e a megrongált termék a földön, vagy onnét eltávolíttatott e ? Első esetben a kár mérve az elemi csapások iránt fenálló általános szabályok szerint volt kinyomo­zandó ; az utóbbiban pedig, ha t. i. a bevetve volt első termés (magától érthetőleg aratás előtt) eltávolíttatott, meg volt állapítandó, vájjon a kérdéses földterület más termény alá használatba vétetett , vagy nem; első esetben úgy lévén tekintendő, mint melynek j­öve­­delme két­harmad részben elveszett, az utóbbiban, t. i. a másodszori nem-használás esetében pedig úgy, mint melynek jövedelme egészen megsemmisült. Ugyanezen intézményekkel elrendeltetett volt, hogy eme károk szabályszerű felvételének vezetése a szol­ga b­i­r­á­k vagy esküdtek (sz. kir. városokban a hatóságnak egy megbízott közege) teendőihez tartozik, kiknek a kár­felvételt az illető községi elől járók, meghatározott számú becsüsök s a közönség bi­zalmát biró választmányi tagok közbenjöttével haladék nélkül teljesíteni, s azt legfölebb négy heti határidő alatt az illető kerületi pénzügyi igazgatósághoz bekül­­deni kelle. Végre az ügy gyors és akadálytalan elintézhe­­tése végett felhatalmaztatott volt (czim,­ hogy a szol­gabírák vagy helyetteseik akadályoztatása esetében a kárfelvételi ügy vezetésével a közönség bizalmát bíró, az ügynél nem érdekelt buzgó s hazafias férfiakat biz­hasson meg. Meggyőződést kívánván szerezni arról, hogy ezen, a­­jelenlegi súlyos körülmények között az adózók nagy részé­re nézve főfontosságú, sőt életkérdést képező rendeletek mi gyakorlati eredményt mutattak, s vájjon azok a cs. k. Apostoli Felsége atyai gondoskodásának megfelelőleg kellő erélylyel foganatosíttattak e, ezennel felhívom (Czimedet), hogy ezen idéztem két intézvénynek (Czi­med) területén miként eszközök­ kihirdetésé­ről, foganatosításáról, s ezeknek e­r­e­d­m­é­ny­ér­ől jelen rendeletem vételétől számítandó négy hét alatt tüzetes jelentést tenni szíveskedjék. Budán, 1866. oct. 16. Folyó évi october 7 én 14,608. sz. a. kelt kegy. kir. udv. rendelet szerint a cs. kir. Ap. Felsége, tekintet­tel a békés politikai helyzetre, legkegyelmesebben hely­benhagyni méltóztatott, miszerint: 1 éz azon határozatok, melyek a háború miatt idő­legesen felfüggesztettek, úgymint: a) a tartalékhozi rendszeres áttétel, valamint az ab­béli, illetőleg a törvényszerű szolgálat tartama után a valóságos szolgálatbeli elbocsátás (tartalék­rendszabály 26 ik s a hadk. szab. 42-ik §-a); b) a katona-szolgálattóli felmentés, vagy a váltságdíj lefizetése mellett abbóli elbocsátás , nemkülön­ben a helyetteseknek a helyettesítési szabályzat határozmányaihoz képesti újra­szegődtetése, vala­mint a kiszolgált helyettesek elbocsátása, — ismét hatályba léptettessenek; 2­or a törvényszerű szolgálati időre, kötelezettség nélkül, csupán a szükség (háború) tartamára a hadse­regbe beállott önkéntesek, a­mennyiben azok sorshú­zás következtében, vagy szabad akaratból a törvény­szerű szolgálati időre kötelezettséget nem vállaltak, elbocsáttassanak. Miről a közönség, hivatkozással a f. évi május hó 13­ és 16 án 38,592. és 38,576. sz. a. kelt itteni in­tézvényekre, tudomás és a szükséghez képesti azonnali intézkedés végett értesittetik. — Budán, oct. 12. 1866. A magy. kir. helytartótanácstól. TÁRCZA. Scitovszky Ker. János. Szül. 1785. Meghalt 1866. Az elhunyt nagy halott életét, kit ma egész Ma­gyarország sirat, következőleg vázolja a „Magy. Vil­“. Scitovszky Kereszt. János Abaujmegye Béla nevű kisded helységében született 1785. november első napján. Édes­atyja jeles iskolamester lévén, maga be­avatta fiát a tudományok és a zene elemeibe, később pedig a főelemiekben Jolsván, a gymnasiumi tanokban pedig Rozsnyón kitaníttatta. Gyermekük világos elméje, tanvágy­a, de főleg ke­resztényi jámbor magaviselete arra bírták a szülőket, hogy őt az Úr szolgálatára adják. A közszeretetben álló 19 éves ifjút a rozsnyói egyházmegye csakugyan föl is vette 1804 ben kis papjai közé, kiknek sorában minden­kép kitűnvén, 1808 ban a bölcselet és szépmű­vészetek­­ből, 1813-ban pedig a pesti tud.­egyetemen a theolo­giából tudori koszorut nyert. 1809 ben áldozatrá szen­teltetvén, azonnal a bölcsészet és mathematical tanárává lön a rozsnyói püspöki lyceumban, két év múlva pedig theologiai tanszéken működött, magát szakavatottság­­gal, lekötelező nyájassággal, lángoló buzgalommal egy iránt kitüntetvén. 1824 ben rozsnyói kanonokká, 1827 ben pedig ugyanoda megyés püspökké neveztetvén, belépett a ma­gyar főpapok karába, melynek később annyi éven át dísze volt. 1838 ban a pécsi püspöki székre emeltetett, és végre 1849 ben junius 21 én elfoglalta a magyar fő­papság legmagasabb székét, a herczeg primássággal összekötött esztergomi érsekséget, melyen az 1853-diki consistorium bibornoki méltóságra magasztalta. Az esztergomi primás-érseki székre emeltetvén, országos működésének azonnal méltó terét találta ké­szen, az ottani székesegyházban. E székesegyház építtetését Barkóczy herczeg­­érsek tervezte, és Rudnay Sándor prímás kezdte, mind­járt érseki székének Esztergomba visszatétele után. A templom és 22 kanonok laképületének helyiségéül a vá­rat szemelték ki; a Mária Terézia által építtetett tem­plomot szétbontották, a térséget huszonnégyezer négy­szög­öl föld elhordásával kiegyengették, s az alapkövet 1822. szt. Adalbert napján nagy ünnepélylyel letették. Rudnay bibornok-érsek nem kimért költséget és fárad­ságot ez országos rau létesítésére, de törekvéseiben, 1831-ben történt halála végkép megakadályozta. Utána Kopácsy prímás folytattatá a művet, egész 1847 ben történt haláláig. Befej­eztetése Scitovszkyra nézett. Beiktatása után legelső törekvése az volt, hogy kellő pénzalapot nyerjen a templomépítés folytatására, s azt meg is nyerte a pécsi püspökség jövedelmeiben, melyek azon czélra két évig rendelkezésére hagyattak. Azután egész buzgósággal hozzálátott az országos nagy mű bevégeztetéséhez; a munka serényen folyt, s miután már n­éhány évig ünnepi hangulatra ragadta volna a Dunán alatta elhajózókat, 1856. aug. 31-kén világra szóló Ün­nepélylyel, a fejedelem, négy főherczeg, két bibornok s húsznál több érsek és püspök, országnagyok s nagy­számú egyháziak és világiak jelenlétében fölszenteltetett. Ez legnagyobb szemmel látható műve, de nem ki­sebb fontosságúak azok, melyek mély belátásának, apostoli buzgalmának benső eredményei. Kormánya alatt minden jóban gyarapultak egyházmegyéi, és a bíbor alól széthangzó szavaiban Isten ihlete uralkodott. Főgondját fordította a növendék-papságra, gyöngéd atyai szeretettel tanította, intette azokat, sőt gyönyörű példáját szolgáltatta mellettük a szent Ugy iránti szent buzgalomnak, midőn egy megbetegült tanárt, felüdül­teig fürdőbe bocsátván, maga helyettesité hivatalában. Számos templomot és jótékony intézetet emelte­tett, melyek közül kiemeljük a pécsi apáczák kolosto­rát; az ő lelkességének és tetemes áldozatainak kö­szönhetjük azon nagyszerű székes­egyházat is az or­szág fővárosában, melynek teljes felépülését fájdalom már nem érhette meg. Ő szervezte újra és virágoztatta fel a sz.­István társulatot, részt vett a magyar tud.­tár­saság anyagi felvirágoztatásában, melynek tagja is volt; a természettudományi társulatnak elnökségét vi­selte, és átalában tettel és szóval hathatósan képviselte a tudományokat. Irodalmi tevékenységéről tanúságot tesznek a „Szentek élete,“ a „Rosnyói egyházi töredékek,“ „Egy­házi beszédek,“ „Római naplója“ és számos, költségén megjelent irodalmi mű. Utóbb említett naplója életének és hivatali működésének egyik legnevezetesebb mozza­natát tartalmazza. A magyar kath. egyház és az eszter­gomi primásság érdekében fáradozott Rómában, hogy annak fenyegetett egységét és ennek veszélyeztetett jogait megmentse. És sikerrel is fáradozott annyiban, hogy a kezdeti lépések többé nem folytattattak, maga pedig, a­mit külsőkben elvesztett, bőven visszanyerte benső megismerésben alakuló tekintélyben és tisztel­­tetésben. Nagy barátja volt a szépművészeteknek, miről eléggé tanúskodik azon számos szobor, kép, orgona, melyek az ő 40 éves főpásztorságának köszönhetik té­telüket, és melyek közt a pesti plébánia téren felállí­tott sz. háromság-szobrot méltán megemlitendőnek tart­juk. Maga is zenész és zenekedvelő lévén, közel isme­retségére méltatta Lisztet, a zenekirályt, ki Scitovszky meghívására látogatta meg ismét, évek hosszú során át, nélkülözött hazáját, s ennek ösztönzésére és kezde­ménye folytán több óriási művel és előadással vitte elő az egyházi zene ügyét. Észrevehető nyomokat hagyott maga után a nép­nevelés terén is. Gömör megyében sokat köszönhetnek neki a népiskolák, a terjedelmes pécsi megyében pe­dig alig van helység, melynek iskoláját többször meg nem látogatta, és annak alapját nem növelte volna Számos tanodát állított és alapított maga is. A pécsi képezde különösen neki köszönheti felvirágzását. Ta­­nítói nyugdíjintézeteket alapított, és számtalan egyént egyenesen segélyezett. Átalában nem szokás az egyházi hivatal eszméjét a politika eszméjével összeköttetésbe hozni, s valóban lényegükben nem is tartoznak azok egymáshoz. De mi­vel a magyar politika eleitől kezdve a nemzet politi­kája volt, valamint a magyar kath. egyház a nemzet egyháza, — e papság mindenkor élénk részt vett nem­zeti bajaink és szabadulásainkban, és hathatós tényező volt politikánk terén. Különösen prímásaink mindenkor dicső szerepet vittek e tekintetben, de talán egynek nem jutott közöttük oly szép és oly dicsőséges, mint Scitovszkynak: Napi újdonságok. — ŐFelsége elutazása előtt múlt kedden meg­látogatta még Thoren Otto festész műtermét Döbling­­ben, megszemlélvén a most már befejezett életnagyságu lovasarczképet, melyre nézve nagy megelégedését kife­jezni méltóztatott. — Ö cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e f. é. oct. 18-ai legmagasb határozata által a valóban szükölködők s szükséget szenvedők támogatására Brünn városában 10,000 frtnyi összeget legkegyelmesebben utalványoz­tad méltóztatott. — Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 18-ki legmagasb kézirata által legkegyelmesebben megen­gedni méltóztatott, hogy Brünn és Olmützben négyosz­tályu gymnaziumok cseh oktatási nyelvvel állíttas­sanak. —. F. év oct. 13 ki hadügyministeri kibocsátvány szerint a cs. kir. Apostoli Felsége f. évi oct. 9 ki legfel­sőbb határozata által legmagasb kegyelemből jóváhagy­ni méltóztatott, miszerint azon katonai nyugdíjasok s katonai pénztárakból kegydijakat élvező egyének ré­széről, kiknek az ellenséges invasio alkalmából a f. évi jul. 12 -i hadügyminiszeri kibocsátvány folytán az ál­talános hadifizetőhivatalnál, továbbá a bécsi és brünni hadipénztárnál nyugdijaik, illetőleg kegydijaik aug. sept. és oct. hónapokra egyszerre előre kiszolgáltattak s kikre nézve ennélfogva ezen három hónapra az em­lített javadalmak beállítva maradtak, a f. évi sept. és oct. hónapokra kiszolgáltatott havi hányadok tizenkét - h­avi, f évi sept. 1-jétől kezdődő részletekben visszafize­tendő nyugdij , illetőleg kegydij előlegekké alakíttassa­nak át.­­ Az esztergomi fökáptalan követ­kező gyászjelentést bocsátott ki: „Az esztergomi fökáptalan szomorodott szivvel jelenti mélyen tisztelt s hőn szeretett föpásztorának fömagassága s főtisztelendő nagy kéri Scitovszky J­á­n­o­s úrnak, a római szent egyház jeruzsálemi szent­­keresztről czimzett áldozár-bibornokának, esztergomi érseknek, az apostoli sz.­szék született követének, Ma­gyarország herczeg-primásának,fő és titkos kanczellár­­jának, sz. István király jeles rendje főpapjának, ezen a ,a Lipót császár jeles rendje nagykeresztes vitézének, Ő cs. k. Apostoli Felsége belső titkos­ s a nagyméltóságu kir. helytartóság tanácsnokának, t. n. Esztergom vár­­megye örökös főispánjának, a nm. hétszemélyes Ítélő­tábla közbirájának, Róma városa nemes polgárának, a magyar tudományos akadémia igazgató tagjának, hét év óta aranymisés áldozárnak, a szépművészetek, böl­csészet és hittudományok bekeblezett s félszázados tu­dorának sat. sat. f. évi october 19-én érdemdús élete 81 ik, áldozársága 57 ik, püspöksége 39 ik, primási méltósága 18 ik esztendejében, a haldoklók szentségei­nek ájtatos fölvétele után szélhírdés következtében tör­tént gyászos kimultát. Az Urban elnyugodottnak hideg tetemei f. oct. 23-kán délelőtt 9 órakor fognak a főegyházban tar­tandó gyászmise ut­a az ország prímásainak sírboltjá­ban nyugodalomra helyeztetni. A gyászünnepély 1. évi november hó 27 és 281. napján fog megtartatni. A pásztorok fejedelme, az Ur Jézus Krisztus, adja meg neki az örök élet koronáját. Esztergomban, october 19. 1866. Az esztergomi fökáptalan.“ — Ő eminentiája az üdvözölt herczeg­prímás f. hó 2- án végbemenendő temetésére Esztergomba kö­vetkező küldöttségek mentek : A magyar kir. egyetem részéről a­ngol rector s a négy tanulmánykari dékánok. Egyúttal a tanári testületek is felszólittattak, hogy a küldöttséghez minél számosabban csatlakozzanak. A A cholera­járvány állásának kimutatása. Octob. 20-án beteg maradt. Octob. 21-ig szaporodott a©OQ ©NOQ CQ o Eb­b. 1 K szerint a beteglétsz.­jmeggyó- 1­gyult meghalt további gyógyk. a. maradt szaporo­dott fogyott Budán ....5 — 5— — 5 — — Pesten.... 88 21 109 18 18 73— 15 Összesen 93 21 114 18 18 78— 15 " NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A „Wiener Abendpost“ legutóbbi száma követ­kező közleményt hoz: „Több oldalról alkalminak latták, bizonyos megüt­közést mutatni a fölött, hogy a magyar országgyűlés egybehivásának határnapja nem tűzetett ki határozottan a f. hó 17-ki legfelsőbb kéziratban. A különféle magya­rázat , mely ehhez köttetett s melyek némelyike nem tudta megőrizni a méltóság azon hangját sem, melylyel kétségkívül mindenki tartozik az uralkodó legfelsőbb aláírásával ellátott minden okmány iránt, — nem vette figyelembe a császári kéziratban határozottan kijelen­tett legmagasb óhajtást, „hogy az országgyűlés legrövi­debb idő alatt megkezdhesse nagyfontosságú működé­sét.“ Nem vették észre továbbá, hogy a fejedelem a je­lenleg fennforgó akadályok daczára is, utasítá az ud­vari kanczellárt, „miszerint haladéktalanul kezdjen hozzá a szükséges előkészületek m­etételéhez“ , s a­ki ismeri ez előkészületek természetét és terjedelmét, kénytelen be­látni, hogy mihelyt azok megtétettek, az országgyűlés összeülése legrövidebb idő alatt megtörténhetik. A rög­töni egybehívásnak egyedüli akadálya jelenleg a cho­lera veszedelmes jelleme. Ebben kétkedni és oly ke­vésbé van joga valakinek , a­mily helytelen egy bécsi lapnak — leggyöngédebben szólva — könnyelmű né­zete, mely e rendszabályban „víg episodot“ akar látni. A choleráról szóló legutóbbi tudósítás, fájdalom, csak 3 megyét és 2 várost bír megnevezni, hol a ragály csilla­pult, de nem szűnt meg; ellenben 11 megyét, 2 kerüle­tet s 18 várost számít föl, melyek eddig megkímélve voltak, most azonban szintén szenvedniük kell a rette­netes csapás alatt. Az egész országban cholerában megbetegedettek száma, mely f. hó 10-kén 4167-et tett, a közelebbi hét végén, tehát f. hó 1- én 6819 re szaporodott fel, oly növekedés, mely annál szomorítóbb, miután a halálese­tek száma ezen arányt messze túlhaladja, ugyanazon időtartam alatt 3211-ről 8519 re emelkedvén. A jár­vány tartama alatt megbetegedett 48,845 személy, kik közöl 21,556 halt meg. Ezen számok megrendítő igaz­sággal bizonyítják, mily kül- és belterjűséggel lép fel a járvány. Igaz ugyan, hogy a jelentés a testvér­városok­ban csekély apadást jegyez — 121 megbetegedési esetről 111-re való leszállást. Bármily örvendeztető is ezen jelenmény, mégis szigorú elővigyázatra int, hogy minden kikerültes­sék,­a­mi a járványnak új tápanyagot szolgáltathatna, a­mint ettől minden tájakról, olyakról is, melyekben a betegség leginkább elterjedve van, jövő lakosok összecsődülésénél félni lehet. Ezen s nem más megfontolások voltak irányadók, midőn a határidő megállapítása nyitva hagyatott azon remélhetőleg nem távoli időpontig, a midőn a legfőbb lény kegyelme ezen kemény csapástól megszabaditan­­dott, mely időpont után legkegyelmesebb Uralkodónk, legnagasb kézirata tartalmának tanúsága szerint, bi­zonyosan nem kevésbbé hőn vágyakozik, mint ez az ország s lakosai részéről történik.“ Nagy feltűnést okozott a napokban a franczia kormány egyik sugalmazott lapjának , a „Patrie“-nak azon hire, hogy a római kérdést illetőleg egy diplomatiai körjegyzék bocsáttatott ki. Most azonban a „Patrie“ visszavonván e hírét, megjegyzi, hogy az ez iránt elterjedt hir azon lépésekből eredhetett, miket a különböző kath. államok képviselői a sept. 15 -i egyez­mény legközelebbi végrehajtása tekintetéből tettek. Ezen lépések folytán talált hitelre azon másik hír is, mintha Spanyolországnak Francziaország he­lyébe állításáról lenne szó, a madridi kabinetnek egy oly tartalmú nyilatkozata következtében, miszerint ő a római ügyeket a katholicismus „bel“-ügyeinek tekinti. A „Patrie“ az utóbbi hírében semmi igaz sem lehet, az előbbi hir pedig annál inkább alaptalan, mivel a legutóbbi időben semmi olyas sem történt s nem is történhetett, mi Rómára s Olaszországr­a vonatkozólag a helyzetet legkevésbbé is megváltoztatná. Ezzel a római kérdés emlegetése egy kis időre befejezettnek látszik. A Kandia szigetéről jövő táviratok sem igen nyugtalanítják már Európát. A fölkelés még mindig tart, a­nélkül, hogy nagyobb dimensiókat venne föl. A fényes portának mindenesetre nagy munkát ad a csend helyreállítása a szigeten s ebbeli gondjai közepett kel­lemetlenül érintheti, hogy Szerbia is követelésekkel áll elő épen most a saját részéről. Poroszország folytatja rendezkedéseit Észak Né­metországban. Az Oldenburggal kötött egyezség már ratifikálva van. E szerint az oldenburgi nagyherczeg Poroszországra ruházza a schleswig-holsteini herczeg­­ségekre való jogigényeit,­­ ezért viszont Poroszország­tól egy kis területi kárpótlást kap. A coburg-gothai herczeg is különös kedvezményben részesül; a porosz kormány átenged neki (neki személyesen, nem pedig a gothai herczegségnek) egy 37,886 holdnyi nagy erdő­séget, „a Poroszországhoz való csatlakozásérti köszönet fejében“, mint az erről kelt okirat mondja. Míg Poroszország ily módon gondoskodik szövet­ségeseiről, Szászországgal szemben még most sem kö­tött állandó békét. Újabb hírek szerint arra nézve tör­tént volna egyezség, hogy egyéb kérdéseket későbbre halasztva, a katonai megszállás úgy intéztetnék el, miszerint vegyes porosz és szász helyőrségek foglalnák el az ország főbb pontjait. Schweiczból rokonszenvező hangok nyilatkoznak a würtembergi kamra határzata iránt. A berni „Bund“ czímű lap azon óhajtását fejezi ki, bár mielőbb sike­rülne foederális alapon egy délnémet szövetség felállí­tása. Minden tekintetben szerfölött óhajtandónak tar­taná egy erős, szabadelvű, békés jellemű, európai kö­zépállam keletkezését, mely elég erős volna megvédni magát. Főleg a Schweicznak volna érdekében ily szom­széd, barátságos középállam keletkezése. S a berni lap

Next