Sürgöny, 1866. október (6. évfolyam, 224-249. szám)
1866-10-23 / 242. szám
242 sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, kigyó-utczai 4. szám , II. emelet Kiadóhivatal: Pesten, (barátok-tere 7-dik szám.) Kéziratok nem küldetnek vissza. Bérmentetlen levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. A mohai SÜRGÖNY «Mitán-hirdetések : egyhasábon petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő urak: Majn ai Frankfurtban és Hamburg-Alténában Hausenstein és Voller; Hamburgban Türkheim Jilkab, Lipcsében Engler M. és Fort Em. urak. Pest, Kedd, October 23. 1860. Előfizetési árak. Napontai postai szétküldéssel. Egész évre..........................20 frt. Félévre....................................10 „ Negyedévre.................................5 . Budapesten házhoz hordva: Egész évre . . . 18 frt. — kr. Félévre.........................9 . — Negyedévre . 1 .( HIVATALOS RÉSZ. Királyi tárnokmesteri körrendelet (az ország minden polgári hatóságaihoz). A folyó évi jul. 2 án 3584. évi. szám alatt kelt rendeletemmel közöltem (Czimeddel) azon eljárási módozatokat, melyek alatt az idei fagy és aszály által sújtottak adófizetési halasztást s a végrehajtási eszközök ideiglenes mellőzését eszközölheték valaki, s egyszersmind tüzetesen körvonalaztam, s egy mintázat mellékelésével felvilágosítottam azon lényeges, csaknem döntő befolyást, melyet a közigazgatási közegek ezen fontos, életbevágó ügyben gyakorolni kötelességszerüleg hivatvak. A magyar királyi helytartótanácsnak folyó évi július 7-én 51,617. és 51,618. szám alatt kelt intézményeivel pedig (Czimednek) tudomására hozatván . Császári és Apostoli királyi Felségének azon legmagasb elhatározása, hogy az idei fagy által károsultak, a kinyomozott kár arányában rendkívüli adóelengedésben részesittessenek, egyszersmind elrendeltetett, hogy: 1- szer. A károk, az elemi csapások által okozott károk iránt fennálló általános határozványok szerint, az erre rendelt, s az adóhivatalok által kiszolgáltatandó nyomtatványok felhasználásával.1853-ki korai, lap, II. rész, 51. sz.) rögtön hivatalból kinyomozandók, hogy 2- szor:a szellőket ért károknál meghatározandó, vájjon azok termése egészen, két harmad vagy egy harmad részben ment e tönkre; azon körülmény, hogy az ily szellőben melléktermék termeltetik-e, egészen figyelmen kívül maradván , hogy 3- szor, más mivelési ágaknál különbség teendő, meghagyatott e a megrongált termék a földön, vagy onnét eltávolíttatott e ? Első esetben a kár mérve az elemi csapások iránt fenálló általános szabályok szerint volt kinyomozandó ; az utóbbiban pedig, ha t. i. a bevetve volt első termés (magától érthetőleg aratás előtt) eltávolíttatott, meg volt állapítandó, vájjon a kérdéses földterület más termény alá használatba vétetett , vagy nem; első esetben úgy lévén tekintendő, mint melynek jövedelme kétharmad részben elveszett, az utóbbiban, t. i. a másodszori nem-használás esetében pedig úgy, mint melynek jövedelme egészen megsemmisült. Ugyanezen intézményekkel elrendeltetett volt, hogy eme károk szabályszerű felvételének vezetése a szolga birák vagy esküdtek (sz. kir. városokban a hatóságnak egy megbízott közege) teendőihez tartozik, kiknek a kárfelvételt az illető községi elől járók, meghatározott számú becsüsök s a közönség bizalmát biró választmányi tagok közbenjöttével haladék nélkül teljesíteni, s azt legfölebb négy heti határidő alatt az illető kerületi pénzügyi igazgatósághoz beküldeni kelle. Végre az ügy gyors és akadálytalan elintézhetése végett felhatalmaztatott volt (czim, hogy a szolgabírák vagy helyetteseik akadályoztatása esetében a kárfelvételi ügy vezetésével a közönség bizalmát bíró, az ügynél nem érdekelt buzgó s hazafias férfiakat bizhasson meg. Meggyőződést kívánván szerezni arról, hogy ezen, ajelenlegi súlyos körülmények között az adózók nagy részére nézve főfontosságú, sőt életkérdést képező rendeletek mi gyakorlati eredményt mutattak, s vájjon azok a cs. k. Apostoli Felsége atyai gondoskodásának megfelelőleg kellő erélylyel foganatosíttattak e, ezennel felhívom (Czimedet), hogy ezen idéztem két intézvénynek (Czimed) területén miként eszközök kihirdetéséről, foganatosításáról, s ezeknek eredményéről jelen rendeletem vételétől számítandó négy hét alatt tüzetes jelentést tenni szíveskedjék. Budán, 1866. oct. 16. Folyó évi october 7 én 14,608. sz. a. kelt kegy. kir. udv. rendelet szerint a cs. kir. Ap. Felsége, tekintettel a békés politikai helyzetre, legkegyelmesebben helybenhagyni méltóztatott, miszerint: 1 éz azon határozatok, melyek a háború miatt időlegesen felfüggesztettek, úgymint: a) a tartalékhozi rendszeres áttétel, valamint az abbéli, illetőleg a törvényszerű szolgálat tartama után a valóságos szolgálatbeli elbocsátás (tartalékrendszabály 26 ik s a hadk. szab. 42-ik §-a); b) a katona-szolgálattóli felmentés, vagy a váltságdíj lefizetése mellett abbóli elbocsátás , nemkülönben a helyetteseknek a helyettesítési szabályzat határozmányaihoz képesti újraszegődtetése, valamint a kiszolgált helyettesek elbocsátása, — ismét hatályba léptettessenek; 2or a törvényszerű szolgálati időre, kötelezettség nélkül, csupán a szükség (háború) tartamára a hadseregbe beállott önkéntesek, amennyiben azok sorshúzás következtében, vagy szabad akaratból a törvényszerű szolgálati időre kötelezettséget nem vállaltak, elbocsáttassanak. Miről a közönség, hivatkozással a f. évi május hó 13 és 16 án 38,592. és 38,576. sz. a. kelt itteni intézvényekre, tudomás és a szükséghez képesti azonnali intézkedés végett értesittetik. — Budán, oct. 12. 1866. A magy. kir. helytartótanácstól. TÁRCZA. Scitovszky Ker. János. Szül. 1785. Meghalt 1866. Az elhunyt nagy halott életét, kit ma egész Magyarország sirat, következőleg vázolja a „Magy. Vil“. Scitovszky Kereszt. János Abaujmegye Béla nevű kisded helységében született 1785. november első napján. Édesatyja jeles iskolamester lévén, maga beavatta fiát a tudományok és a zene elemeibe, később pedig a főelemiekben Jolsván, a gymnasiumi tanokban pedig Rozsnyón kitaníttatta. Gyermekük világos elméje, tanvágya, de főleg keresztényi jámbor magaviselete arra bírták a szülőket, hogy őt az Úr szolgálatára adják. A közszeretetben álló 19 éves ifjút a rozsnyói egyházmegye csakugyan föl is vette 1804 ben kis papjai közé, kiknek sorában mindenkép kitűnvén, 1808 ban a bölcselet és szépművészetekből, 1813-ban pedig a pesti tud.egyetemen a theologiából tudori koszorut nyert. 1809 ben áldozatrá szenteltetvén, azonnal a bölcsészet és mathematical tanárává lön a rozsnyói püspöki lyceumban, két év múlva pedig theologiai tanszéken működött, magát szakavatottsággal, lekötelező nyájassággal, lángoló buzgalommal egy iránt kitüntetvén. 1824 ben rozsnyói kanonokká, 1827 ben pedig ugyanoda megyés püspökké neveztetvén, belépett a magyar főpapok karába, melynek később annyi éven át dísze volt. 1838 ban a pécsi püspöki székre emeltetett, és végre 1849 ben junius 21 én elfoglalta a magyar főpapság legmagasabb székét, a herczeg primássággal összekötött esztergomi érsekséget, melyen az 1853-diki consistorium bibornoki méltóságra magasztalta. Az esztergomi primás-érseki székre emeltetvén, országos működésének azonnal méltó terét találta készen, az ottani székesegyházban. E székesegyház építtetését Barkóczy herczegérsek tervezte, és Rudnay Sándor prímás kezdte, mindjárt érseki székének Esztergomba visszatétele után. A templom és 22 kanonok laképületének helyiségéül a várat szemelték ki; a Mária Terézia által építtetett templomot szétbontották, a térséget huszonnégyezer négyszögöl föld elhordásával kiegyengették, s az alapkövet 1822. szt. Adalbert napján nagy ünnepélylyel letették. Rudnay bibornok-érsek nem kimért költséget és fáradságot ez országos rau létesítésére, de törekvéseiben, 1831-ben történt halála végkép megakadályozta. Utána Kopácsy prímás folytattatá a művet, egész 1847 ben történt haláláig. Befejeztetése Scitovszkyra nézett. Beiktatása után legelső törekvése az volt, hogy kellő pénzalapot nyerjen a templomépítés folytatására, s azt meg is nyerte a pécsi püspökség jövedelmeiben, melyek azon czélra két évig rendelkezésére hagyattak. Azután egész buzgósággal hozzálátott az országos nagy mű bevégeztetéséhez; a munka serényen folyt, s miután már néhány évig ünnepi hangulatra ragadta volna a Dunán alatta elhajózókat, 1856. aug. 31-kén világra szóló Ünnepélylyel, a fejedelem, négy főherczeg, két bibornok s húsznál több érsek és püspök, országnagyok s nagyszámú egyháziak és világiak jelenlétében fölszenteltetett. Ez legnagyobb szemmel látható műve, de nem kisebb fontosságúak azok, melyek mély belátásának, apostoli buzgalmának benső eredményei. Kormánya alatt minden jóban gyarapultak egyházmegyéi, és a bíbor alól széthangzó szavaiban Isten ihlete uralkodott. Főgondját fordította a növendék-papságra, gyöngéd atyai szeretettel tanította, intette azokat, sőt gyönyörű példáját szolgáltatta mellettük a szent Ugy iránti szent buzgalomnak, midőn egy megbetegült tanárt, felüdülteig fürdőbe bocsátván, maga helyettesité hivatalában. Számos templomot és jótékony intézetet emeltetett, melyek közül kiemeljük a pécsi apáczák kolostorát; az ő lelkességének és tetemes áldozatainak köszönhetjük azon nagyszerű székesegyházat is az ország fővárosában, melynek teljes felépülését fájdalom már nem érhette meg. Ő szervezte újra és virágoztatta fel a sz.István társulatot, részt vett a magyar tud.társaság anyagi felvirágoztatásában, melynek tagja is volt; a természettudományi társulatnak elnökségét viselte, és átalában tettel és szóval hathatósan képviselte a tudományokat. Irodalmi tevékenységéről tanúságot tesznek a „Szentek élete,“ a „Rosnyói egyházi töredékek,“ „Egyházi beszédek,“ „Római naplója“ és számos, költségén megjelent irodalmi mű. Utóbb említett naplója életének és hivatali működésének egyik legnevezetesebb mozzanatát tartalmazza. A magyar kath. egyház és az esztergomi primásság érdekében fáradozott Rómában, hogy annak fenyegetett egységét és ennek veszélyeztetett jogait megmentse. És sikerrel is fáradozott annyiban, hogy a kezdeti lépések többé nem folytattattak, maga pedig, amit külsőkben elvesztett, bőven visszanyerte benső megismerésben alakuló tekintélyben és tiszteltetésben. Nagy barátja volt a szépművészeteknek, miről eléggé tanúskodik azon számos szobor, kép, orgona, melyek az ő 40 éves főpásztorságának köszönhetik tételüket, és melyek közt a pesti plébánia téren felállított sz. háromság-szobrot méltán megemlitendőnek tartjuk. Maga is zenész és zenekedvelő lévén, közel ismeretségére méltatta Lisztet, a zenekirályt, ki Scitovszky meghívására látogatta meg ismét, évek hosszú során át, nélkülözött hazáját, s ennek ösztönzésére és kezdeménye folytán több óriási művel és előadással vitte elő az egyházi zene ügyét. Észrevehető nyomokat hagyott maga után a népnevelés terén is. Gömör megyében sokat köszönhetnek neki a népiskolák, a terjedelmes pécsi megyében pedig alig van helység, melynek iskoláját többször meg nem látogatta, és annak alapját nem növelte volna Számos tanodát állított és alapított maga is. A pécsi képezde különösen neki köszönheti felvirágzását. Tanítói nyugdíjintézeteket alapított, és számtalan egyént egyenesen segélyezett. Átalában nem szokás az egyházi hivatal eszméjét a politika eszméjével összeköttetésbe hozni, s valóban lényegükben nem is tartoznak azok egymáshoz. De mivel a magyar politika eleitől kezdve a nemzet politikája volt, valamint a magyar kath. egyház a nemzet egyháza, — e papság mindenkor élénk részt vett nemzeti bajaink és szabadulásainkban, és hathatós tényező volt politikánk terén. Különösen prímásaink mindenkor dicső szerepet vittek e tekintetben, de talán egynek nem jutott közöttük oly szép és oly dicsőséges, mint Scitovszkynak: Napi újdonságok. — ŐFelsége elutazása előtt múlt kedden meglátogatta még Thoren Otto festész műtermét Döblingben, megszemlélvén a most már befejezett életnagyságu lovasarczképet, melyre nézve nagy megelégedését kifejezni méltóztatott. — Ö cs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 18-ai legmagasb határozata által a valóban szükölködők s szükséget szenvedők támogatására Brünn városában 10,000 frtnyi összeget legkegyelmesebben utalványoztad méltóztatott. — Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. oct. 18-ki legmagasb kézirata által legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy Brünn és Olmützben négyosztályu gymnaziumok cseh oktatási nyelvvel állíttassanak. —. F. év oct. 13 ki hadügyministeri kibocsátvány szerint a cs. kir. Apostoli Felsége f. évi oct. 9 ki legfelsőbb határozata által legmagasb kegyelemből jóváhagyni méltóztatott, miszerint azon katonai nyugdíjasok s katonai pénztárakból kegydijakat élvező egyének részéről, kiknek az ellenséges invasio alkalmából a f. évi jul. 12 -i hadügyminiszeri kibocsátvány folytán az általános hadifizetőhivatalnál, továbbá a bécsi és brünni hadipénztárnál nyugdijaik, illetőleg kegydijaik aug. sept. és oct. hónapokra egyszerre előre kiszolgáltattak s kikre nézve ennélfogva ezen három hónapra az említett javadalmak beállítva maradtak, a f. évi sept. és oct. hónapokra kiszolgáltatott havi hányadok tizenkét - havi, f évi sept. 1-jétől kezdődő részletekben visszafizetendő nyugdij , illetőleg kegydij előlegekké alakíttassanak át. Az esztergomi fökáptalan következő gyászjelentést bocsátott ki: „Az esztergomi fökáptalan szomorodott szivvel jelenti mélyen tisztelt s hőn szeretett föpásztorának fömagassága s főtisztelendő nagy kéri Scitovszky János úrnak, a római szent egyház jeruzsálemi szentkeresztről czimzett áldozár-bibornokának, esztergomi érseknek, az apostoli sz.szék született követének, Magyarország herczeg-primásának,fő és titkos kanczellárjának, sz. István király jeles rendje főpapjának, ezen a ,a Lipót császár jeles rendje nagykeresztes vitézének, Ő cs. k. Apostoli Felsége belső titkos s a nagyméltóságu kir. helytartóság tanácsnokának, t. n. Esztergom vármegye örökös főispánjának, a nm. hétszemélyes Ítélőtábla közbirájának, Róma városa nemes polgárának, a magyar tudományos akadémia igazgató tagjának, hét év óta aranymisés áldozárnak, a szépművészetek, bölcsészet és hittudományok bekeblezett s félszázados tudorának sat. sat. f. évi october 19-én érdemdús élete 81 ik, áldozársága 57 ik, püspöksége 39 ik, primási méltósága 18 ik esztendejében, a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után szélhírdés következtében történt gyászos kimultát. Az Urban elnyugodottnak hideg tetemei f. oct. 23-kán délelőtt 9 órakor fognak a főegyházban tartandó gyászmise uta az ország prímásainak sírboltjában nyugodalomra helyeztetni. A gyászünnepély 1. évi november hó 27 és 281. napján fog megtartatni. A pásztorok fejedelme, az Ur Jézus Krisztus, adja meg neki az örök élet koronáját. Esztergomban, october 19. 1866. Az esztergomi fökáptalan.“ — Ő eminentiája az üdvözölt herczegprímás f. hó 2- án végbemenendő temetésére Esztergomba következő küldöttségek mentek : A magyar kir. egyetem részéről angol rector s a négy tanulmánykari dékánok. Egyúttal a tanári testületek is felszólittattak, hogy a küldöttséghez minél számosabban csatlakozzanak. A A cholerajárvány állásának kimutatása. Octob. 20-án beteg maradt. Octob. 21-ig szaporodott a©OQ ©NOQ CQ o Ebb. 1 K szerint a beteglétsz.jmeggyó- 1gyult meghalt további gyógyk. a. maradt szaporodott fogyott Budán ....5 — 5— — 5 — — Pesten.... 88 21 109 18 18 73— 15 Összesen 93 21 114 18 18 78— 15 " NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. A „Wiener Abendpost“ legutóbbi száma következő közleményt hoz: „Több oldalról alkalminak latták, bizonyos megütközést mutatni a fölött, hogy a magyar országgyűlés egybehivásának határnapja nem tűzetett ki határozottan a f. hó 17-ki legfelsőbb kéziratban. A különféle magyarázat , mely ehhez köttetett s melyek némelyike nem tudta megőrizni a méltóság azon hangját sem, melylyel kétségkívül mindenki tartozik az uralkodó legfelsőbb aláírásával ellátott minden okmány iránt, — nem vette figyelembe a császári kéziratban határozottan kijelentett legmagasb óhajtást, „hogy az országgyűlés legrövidebb idő alatt megkezdhesse nagyfontosságú működését.“ Nem vették észre továbbá, hogy a fejedelem a jelenleg fennforgó akadályok daczára is, utasítá az udvari kanczellárt, „miszerint haladéktalanul kezdjen hozzá a szükséges előkészületek metételéhez“ , s aki ismeri ez előkészületek természetét és terjedelmét, kénytelen belátni, hogy mihelyt azok megtétettek, az országgyűlés összeülése legrövidebb idő alatt megtörténhetik. A rögtöni egybehívásnak egyedüli akadálya jelenleg a cholera veszedelmes jelleme. Ebben kétkedni és oly kevésbé van joga valakinek , amily helytelen egy bécsi lapnak — leggyöngédebben szólva — könnyelmű nézete, mely e rendszabályban „víg episodot“ akar látni. A choleráról szóló legutóbbi tudósítás, fájdalom, csak 3 megyét és 2 várost bír megnevezni, hol a ragály csillapult, de nem szűnt meg; ellenben 11 megyét, 2 kerületet s 18 várost számít föl, melyek eddig megkímélve voltak, most azonban szintén szenvedniük kell a rettenetes csapás alatt. Az egész országban cholerában megbetegedettek száma, mely f. hó 10-kén 4167-et tett, a közelebbi hét végén, tehát f. hó 1- én 6819 re szaporodott fel, oly növekedés, mely annál szomorítóbb, miután a halálesetek száma ezen arányt messze túlhaladja, ugyanazon időtartam alatt 3211-ről 8519 re emelkedvén. A járvány tartama alatt megbetegedett 48,845 személy, kik közöl 21,556 halt meg. Ezen számok megrendítő igazsággal bizonyítják, mily kül- és belterjűséggel lép fel a járvány. Igaz ugyan, hogy a jelentés a testvérvárosokban csekély apadást jegyez — 121 megbetegedési esetről 111-re való leszállást. Bármily örvendeztető is ezen jelenmény, mégis szigorú elővigyázatra int, hogy minden kikerültessék,ami a járványnak új tápanyagot szolgáltathatna, amint ettől minden tájakról, olyakról is, melyekben a betegség leginkább elterjedve van, jövő lakosok összecsődülésénél félni lehet. Ezen s nem más megfontolások voltak irányadók, midőn a határidő megállapítása nyitva hagyatott azon remélhetőleg nem távoli időpontig, a midőn a legfőbb lény kegyelme ezen kemény csapástól megszabaditandott, mely időpont után legkegyelmesebb Uralkodónk, legnagasb kézirata tartalmának tanúsága szerint, bizonyosan nem kevésbbé hőn vágyakozik, mint ez az ország s lakosai részéről történik.“ Nagy feltűnést okozott a napokban a franczia kormány egyik sugalmazott lapjának , a „Patrie“-nak azon hire, hogy a római kérdést illetőleg egy diplomatiai körjegyzék bocsáttatott ki. Most azonban a „Patrie“ visszavonván e hírét, megjegyzi, hogy az ez iránt elterjedt hir azon lépésekből eredhetett, miket a különböző kath. államok képviselői a sept. 15 -i egyezmény legközelebbi végrehajtása tekintetéből tettek. Ezen lépések folytán talált hitelre azon másik hír is, mintha Spanyolországnak Francziaország helyébe állításáról lenne szó, a madridi kabinetnek egy oly tartalmú nyilatkozata következtében, miszerint ő a római ügyeket a katholicismus „bel“-ügyeinek tekinti. A „Patrie“ az utóbbi hírében semmi igaz sem lehet, az előbbi hir pedig annál inkább alaptalan, mivel a legutóbbi időben semmi olyas sem történt s nem is történhetett, mi Rómára s Olaszországra vonatkozólag a helyzetet legkevésbbé is megváltoztatná. Ezzel a római kérdés emlegetése egy kis időre befejezettnek látszik. A Kandia szigetéről jövő táviratok sem igen nyugtalanítják már Európát. A fölkelés még mindig tart, anélkül, hogy nagyobb dimensiókat venne föl. A fényes portának mindenesetre nagy munkát ad a csend helyreállítása a szigeten s ebbeli gondjai közepett kellemetlenül érintheti, hogy Szerbia is követelésekkel áll elő épen most a saját részéről. Poroszország folytatja rendezkedéseit Észak Németországban. Az Oldenburggal kötött egyezség már ratifikálva van. E szerint az oldenburgi nagyherczeg Poroszországra ruházza a schleswig-holsteini herczegségekre való jogigényeit, ezért viszont Poroszországtól egy kis területi kárpótlást kap. A coburg-gothai herczeg is különös kedvezményben részesül; a porosz kormány átenged neki (neki személyesen, nem pedig a gothai herczegségnek) egy 37,886 holdnyi nagy erdőséget, „a Poroszországhoz való csatlakozásérti köszönet fejében“, mint az erről kelt okirat mondja. Míg Poroszország ily módon gondoskodik szövetségeseiről, Szászországgal szemben még most sem kötött állandó békét. Újabb hírek szerint arra nézve történt volna egyezség, hogy egyéb kérdéseket későbbre halasztva, a katonai megszállás úgy intéztetnék el, miszerint vegyes porosz és szász helyőrségek foglalnák el az ország főbb pontjait. Schweiczból rokonszenvező hangok nyilatkoznak a würtembergi kamra határzata iránt. A berni „Bund“ czímű lap azon óhajtását fejezi ki, bár mielőbb sikerülne foederális alapon egy délnémet szövetség felállítása. Minden tekintetben szerfölött óhajtandónak tartaná egy erős, szabadelvű, békés jellemű, európai középállam keletkezését, mely elég erős volna megvédni magát. Főleg a Schweicznak volna érdekében ily szomszéd, barátságos középállam keletkezése. S a berni lap