Sürgöny, 1866. november (6. évfolyam, 250-274. szám)

1866-11-22 / 267. szám

van. Oly fejedelem él a trónon, ki semmire sem törek­szik inkább, mint arra, hogy az egész birodalom szilárd szervezését a Magyarországgali belső béke helyreállí­tása által teljessé tegye. Oly ministerium áll fönn, melynek föügyekezete az Uralkodóéval azonos. Azon elhatározás létezik, a lehetőnek legszélső határáig menni, hogy Magyarországnak elég­tétessék. Semmi sem kívántatik, mint múlhatlanul az, a­mi Ma­gyarországra nézve épen oly jótékony, mint az egész monarchiára nézve, hogy az egyezség helyreálljon. Úgy hisz szük, hogy egy magyar államférfit­ sem fogja, ki e nevet megérdemli, szem elől téveszteni, hogy mily szüksége van rendezett politikai állapotokra a magyar nemzetnek is, s mily óriási a feladat, melyet az ország határain belü­l teljesítenie kell. Azon események, me­lyek tizennyolc­ év előtt bekövetkeztek, nagy szakadáso­kat vontak maguk után saját országában. Magyaror­szág különböző nemzetiségei egymás mellett haladnak, de még nem egymással. Csak a koronávali teljes egyetértés helyreállítása után, csak a koronázás megtörténte után fogja Magyar­­ország a maga összes törzseit egységesen egybefoglal­hatni s nagy czéljait elérhetni, melyekre belül töreked­nie kell. Mi, ellentétben egy ismeretes államférfiú néze­tével, nem titkoljuk, hogy a várakozás nem szolgálna nekünk elégtételül s előnyül, s hogy nem fognák a ma­gyar ügyek elh­urczoltatását tettetett egykedvűséggel tűrni. De egyszersmind azon meggyőződésben vagyunk, hogy a várakozás Magyarországra nézve is ép oly vég­zetteljes lenne, mint reánk. Mert e kérdés nem fogna ott megállni, a­hol most van. S nem fogná a fonalat, ha elszakíttatnék, tetszés szerinti csatlakozás végett évek múlva volt helyén hagyni. Nem ; az állam sürgető szük­ségei a bevárást lehetlenné tennék, változott cselekvésre késztetnének . Magyarország s­óhajainak ellenei igye­­keznének ekkor azok helyére lépni, kik most őszinte barátjai. A három pont, melyeket a királyi leirat főügyek­nek jelöl ki, olyan, melyre nem igen lehet ellenvetést találni, — folytatja a „Wien. Journ.“ — Köztudomású­lag Magyarországnak saját képi érdekében fekszik, hogy ne hagyjon maga közt s a többi birodalom közt vámso­rompót. Ha ez az eset áll, úgy természetesen hasonló alapelveken kell rendeztetni a vámügynek, az indirekt adóknak, mint szintén az államegyedárusági ügynek is. Hogy Austria javára csak egy egységes hadsereg, egy egységes hajóhad állhat fönn, azt elvitathatlannak te­kinthetjük, úgyszintén, hogy az államkölcsön és hitel­ügy nem nélkülözheti az egységes tárgyalást. Ha a magyar országgyűlés kijelenti, hogy ez el­vekkel elvileg egyetért, úgy a magyar kérdést csaknem befejezettnek tekinthetjük. A felelős ministerium akkor rögtön kineveztethetik s annak közreműködése alatt elő­vétethetik az 1848 ki törvények revisiója. Ha a magyar országgyűlés oly előzékeny szellem­ben fogadja a kegy. kir. leiratot, mint a milyenben ki bocsáttatott, egy csapással megszűnnek belső zavaraink. A Lajtán innen a legjobb hazafiak szivei a Magyaror­szággal való benső egyezség felé hajolnak, mely mel­lett ez teljes nemzeti kielégítését találja. Szívesen, tel­jes meggyőződésből meghagyják Magyarországnak jo­gát és saját intézményeit, föltéve, hogy nem szegül azon föltételek ellen, melyek nélkül az egész birodalom nem tarthatja meg állását, melyet Magyarországnak is ép úgy, mint a többi részeknek javára soha föl nem adhat és el nem hagyhat.“ Egyletek, társulatok, intézetek. Magyar tudományos akadémia. A phil. törv. és jogt. osztály szakgyülése nov. 1- én nagyszámú közönséget vonzott a gyülésterembe. Az előadásokat kivonatosan a „M. V.“ után közöljük. Elő­ször is Hun­fal­vy János rendes tag ült a fölolvasók asztalához és előadó székfoglaló beszédét „hazai köz­lekedési eszközeinkről“. Ezen nagy tárgy­­ismerettel szerkesztett értekezés általános érdeket ger­jesztett. Ez alkalommal először hallottuk a budai dalárda pályanyert szerzeményét, melyet Rieger Györ­gy egyleti tag írt „Tavaszdal“ czim alatt, meglepő költői ihlettel E pályaművet a közönség tetszése is megkoronázta. A Knohl Adélé asszony által előadott „Judith“ czimű magán dal, és a kar által énekelt „Liebe und Wein“ és „Oh ne mondj engem rózsádnak“ kardalok tetszettek; valamint Vieuxtempsnek „Lucia“felett írt áb­rándja, melyet ifj. E­p­e­r­j­e­s­s­y István hegedűn cor­­recten játszott ; tiszta vonás, érzésteli előadás, techni­kailag jártas kéz, a forte, piano és pianissimo szabályos, helyes alkalmazása, szóval alapos tanulmány látszik előadásán. A záradékul előadott „Frosch-Cantate“ burleszk, mely jóízűen megnevettette a vendégeket, s mint­egy tánczszemet képezett a rákövetkezett tánczmulat­­sághoz. Sz. X. — Nagy-Enyedről írják a „K. K.“-nek hogy Reményi hangversenyei a legfényesebb ered­ménynyel folytak le. F. hó 4-kén tarta első hangver­senyét, akkor a közönség előtt, hogy a nők nagy része a színpadon foglalt helyet. Másnap díszebéd várta Re­ményit, mely alkalommal 100 ft gyűlt a Petőfi szoborra, 6-dikán pedig Remény István báró vendége volt Csombordon. Enyedről Fejérvárra ment, honnét vissza­tértében Enyeden az ottani tanoda zenekara javára egy nevét viselő alapítványt tett. E második hangversenye szintén látogatott vala, mindenki sietett meghallgatni a geniális művészt. Előadás közben az ifjúság emlék­­koszorút nyújtott Reményinek, este pedig fáklyás­ zené­vel tisztelték meg, mely alkalommal az ifjúság zenekara működött. Folyó hó 12 kín az Enyeden működő szín­­társulat javára lépett fel, mely egyszersmind búcsú­­hangversenye volt. — Győrből írják a „P- H.“-nek, hogy a Hubay-társulat ott egy Zrinyi-Ünnepélyre ké­szül, melyhez Bakody ar ir symphoniát. Ugyane sceniro­­zás és symphonia aztán Bécsben a Harmonia-színház­­ban is színre kerülne Körner „Zrínyijével. .. A jövő vasárnap Grün hazánkfia által rende­zendő kamarai négyesekre, mint értesüttetünk, annyi előjegyzés történt, hogy a rendezők már csak igen ke­vés élőhelylyel rendelkeznek.­­Benza k. a., a nemzeti színház volt jeles tagjának leánya, — mint Bécsből írják — az ének­mű­vészetben utóbbi időben oly nagy haladást tett, hogy a jövő héten már egy nagy szerepben fog fellépni az udvari dalszínházban. Hunfalvy úr legelőbb azon vezéreszméket magya­­rázá, melyek után dolgozatában indult. Ezek a követ­kezők : 1) Csak a közlekedési eszközök azon rendszere helyes és természetszerű, mely az ország adott földrajzi viszonyainak megfelel. Nem kell tehát az új vasúti terveket hadászati, politikai és nemzetgazdasági tekin­tetekkel indokolni, hanem e három tekintetnek egy ma­gasabb fogalomba, t. i. a földrajzi tényezők összegébe kell átolvadniuk. Mindazon tekintetek, melyek az adott földrajzi föltételekkel ellenkeznek, előbb-utóbb meg fognak semmisülni eredményeikkel együtt. 2) Közlekedéseink rendszere csak akkor tekint­hető helyesnek és természetszerűnek, ha Buda-Pest ké­pezi központját. Hogy némelyek, nevezetesen Szathmáry Károly, azt mondják, miszerint Buda-Pest kereskedelmi átvitel tekintetéből nem előnyös, az ellen, valamint más kifogások ellen szerző nyomatékos érveket igyek­­­szik érvényesíteni. 3) A vasúti tervezeteknél és építkezéseknél min­dig a meglévő vizi-utakra kell főfigyelmet fordítani. Nem kell a vizi-utakról fitymáló hangon beszélni, mert noha jelenleg 19,000 mfldnyi vasutak léteznek, a világ­forgalom még mai nap is nagyrészt a vizi utakon ala­pul. S az egyes országokban is nagy szerepet játszanak a vizi utak, mert habár igaz, hogy a vasutakon gyors és biztos szállítás eszközölhető, de oly olcsón és oly roppant tömegekben (néhány százezer mázsa egyszerre) mint vizi utón, a szárazföldi közlekedési eszközök soha sem fognak szállíthatni. A­mit egy pár teher­hajó egy vontató hajó segedelmével elszállít­, az szárazföldi utón 40 gőzmozdonyt és néhány száz teherkocsit venne igénybe. A folyamokon és csatornákon való közleke­désre nézve az adatok mind nálunk, mind másutt igen hiányosak ugyan, kivéve a gabona­fajok szállítását, de még ezen meglévő adatok nyomán is könnyű bebizo­nyítani a vízi utak fontosságát, a­mit abból is belátha­tunk, hogy épen azon tartományokban , hol a legtöbb vasút van (Belgium, Francziaország, Holland, Angol­ország), egyszersmind a legtöbb hajókázható csatorna is létezik. 4) Mindenekelőtt mind a vízi­ utak, mind a vasutak fővonalait kell megállapítni és életbeléptetni, melyek a nemzet s az ország valódi érdekeinek legjobban megfe­lelnek, s az egész közlekedési rendszer alapvonalai gya­nánt tekintendők. — Ha oly közlekedési rendszerre aka­runk szert tenni, melyben az egyes részek szorosan ösz­­szevágók s egymást kölcsönösen kipótlók legyenek, mindenekelőtt az esetlegességet, a czéltalan tapogatást és kapkodást kell megszüntetni, annál is inkább, mert bizonyos, hogy munkában és tőkében szegényebbek let­tünk, mint azelőtt voltunk. Igen nagy hiba az, hogy minden vasutat, mely egyesek vagy egyes társulatok által terveztetik, azonnal világpálya gyanánt kürtötnek ki,­hogy így Európa nagy pénzpiaczait magukhoz édes­gessék. Ily vállalatoknál az alapítók meggazdagodnak, azután túladnak részvényeiken, s a vállalat gyors ha­nyatlásnak indul. Az idegen tőke becsalogatása képes ugyan szunnyadozó csirákat kifejteni, de nagggyá és virágzóvá nemzetet nem tesz. Az idegen tőke csak olyan vállalatokba ruházandó be, melyek nemcsak az egye­seknek, de a nemzetnek is nagy hasznot hajtanak. Szük­séges tehát, hogy a vasutak helyes arányban álljanak a forgalom valódi szükségeivel. Értekező szerint, hiba, ha sok különféle vasutat kezdenek meg egyszerre. Mi ezen eljárás múlhatlan következménye? A kisebb és ol­csóbb vasutak ki fognak építtetni, a nagyobbak pedig meg fognak akadni. Innen szerző áttér a vízi utakra és kimutatja, hogy azoknak rendszere hazánkban épen nem kedvező. Magyarország északi és keleti részén kevés hajókázható folyam létezik ; a Magyarország derekán és nyugati ré­szén elvonuló folyamok mindannyian kelet felé men­nek, melynek tartományai jelenleg kevésbé fontosak mint annakelőtte ; — végre hazánknak tengerpartja is csak csekély kiterjedésű. Ezen víziutakon gőzhajók számára 362,4 mértföldnyi út van, kisebb rendű hajók számára 327 mértföld, összesen tehát mintegy 690 mértföld, vagyis nyolc­ mértföldnyi térimére egy mért­földnyi hajókázhajó út esik. Szerző azután kifejti, hogy igen szükséges a meglévő víziutakat minél inkább tökélyesíteni. A Dunát szabályozni kell, különösen Pozsontól Gönyőig és Ba­ziástól a vaskapuig, mely utóbbi darab nagy fontos­ságú a keleti tartományok közelsége miatt. Ha a Duna egészen szabályozva volna, nem lenne szükség állami segélyre, mely most évenként 20 millió forint kamatjá­val felér, holott az egész szabályozás csak 16—20 mil­lióba fogna kerülni. A Duna szabályozásának kedvező hatása volna honi iparunk felvirágzására is, mert ipa­runk termékei ezáltal olcsón és nagy tömegekben ke­rülhetnének a keleti tartományokba. A Duna után legfontosabb a Tisza. De en­nek sza­bályozását csak akkor szabad befejezettnek tekinteni, ha nemcsak megfékezve leend, hanem földöntözésre és szállításra is a kellő mértékben használható lesz. Ezen szabályozás, valamint a többi apróbb folyóké (Maros, Kőrös, Kulpa stb.) országos költségeken esz­­közlendő. Meghosszabbíthatjuk ezen természettől nyers vízi utainkat hajózható csatornák által. Erre nézve szüksé­ges volna a Ferencz csatornát, Béga csatornát és sár­­viz-sió kaposi csatornát kiképezni. A Dunát a Balaton­nal hajózható csatorna által kellene összekapcsolni. A Reitter féle Dunacsatornát létesíteni kellene. Azonkívül szükséges volna még egy Tisza-Körösi csatorna, továb­bá egy Duna Tisza közti, mely Pestről Csongrádra vin­ne, hol a Körössel is összeköttetésbe lépne, nemkülön­ben egy Eszék-Diakovár Broód-i a Száva és Dráva kö­zött, végre egy Balaton-Mura­i, mint Beszédes által ter­veztetett. Az ezek közt maradó hézagokat kellene az­után vasutak által kipótolni; a vasutak ne legyenek egyebek, mint hazánk hiányos vízrendszere hiányainak pótlékai. Szerző kiemeli ezen hibákat és elsorolja azon eseteket, hol a most létező vaspályák a folyamok vagy a Balaton partján (még­pedig áradás ellen sem biztosít­va, és egyetlen nyereség gyanánt a szükséges kiszárí­tás által létrejött néhány ezer hold sivár területet mu­tatva föl), haladnak el kacskaringós utakon, holott ily helyeken egészen fölöslegesek volnának. Egyáltalán vasúti építkezéseknél nagyon emlege­tik a világforgalmat. Erre nézve szerző figyelmeztet arra, hogy a világforgalom főszínhelye az atlanti és in­diai tenger. Az ezekkel határos országok (Franczia­ország stb.) eszközük ezt, nem pedig Magyarország. Ez főképen csak a levantei kereskedelemben részesít­heti magát nagyobb mértékben, s e kereskedelem most alacsony fokon áll, mert egyrészt a török tartományok pangás és pusztulás alatt síntődnek, másrészt pedig az orosz hatalmasan terjeszkedik dél felé (lásd azon tényt, hogy Triestben orosz búza kerül vásárra s nem ma­gyar). Azt, a­mit Belgium, Francziaország stb. tesz, mi nem tehetjük, hanem a dunai nagy kereskedelmi út ké­pesít bennünket arra, hogy idővel, ha a keleti tartomá­nyok jobban ki lesznek fejlődve és kedvezőbb anyagi állapotnak örvendenek, ottan terjedelmes vásárt talál­junk honi termékeink számára. A legfőbb tétel tehát, szerző végkövetkeztetése szerint, az, hogy az új közlekedési eszközöket mindig csak hazánk configurációja és közlekedési érdekei sze­rint kell életbe léptetnünk. Ezen érdekes fölolvasás bevégeztével az akadé­miai tagok s a közönség helyesléssel fejezték ki elégült­­ségü­ket. Ezután M­á­ty­á­s Flórián levelező tag értekezett Anonymus koráról, és bebizonyítá, hogy ezen író, kinek legnevezetesebb történeti forrásunkat köszönjük, s Béla után élt, mire nézve positív érveket mutat be. Az egész munka, a­meddig eddigelé fölolvastatott, avval foglalko­zik, hogy Kassel porosz történészt, ki magyar történet­ről írt, c­áfolgatja, még pedig oly alapossággal, tudo­mányossággal, a legkülönbözőbb codexek, okiratok és krónikák oly lelkiismeretes, szószerinti citálásával, hogy a közönség mégis elbámult, midőn az értekezőt a czá­folt íróval úgy látta játszani, mint macskát egérrel. Ezután Schwarcz Gyula levelező tag olvasott hazai tanügyünkről­, különösen néptanítóink fizeté­séről. Különösen kiemeli azon kedvezőtlen tényt, hogy­­az oktatás­ügyre nézve hiányos statistikánk van. En­nek javítására előadó szerint két út van : 1) ha a kor­mány mivelt szakférfiakat küldene szét, hogy vizsgála­tokat tegyenek, mint ez Francziaországban 1833 ban történt ; vagy pedig 2) ha országos tekintélyekből egy­let alakulna, mely a kormánytól felhatalmaztatnék a kellő lépések megtevésére. Dehwarcz úr észrevételei két tárgyilagos felvilá­gosítást is provocáltak, egyiket Konek tanár úr, a má­sikat Römer Flóris gymnasiumi igazgató ur részéről. A duplika és replika után a titkár tett néhány apróbb je­lentést s a gyűlés eloszlott. A jövő gyűlés tárgy­a Markusovszky Lajos levelező tag felolvasása lesz „A közegészségi tudo­mány mai álllásáról, különös tekintettel Pest városára.“ — A vízvezetéki közgyűlés válasz­­­tási eredménye. Mint tegnap e helyen előre je­lentve volt, a vízvezetéki társulat részvényesei egybe­gyűltek délután 5 órakor, a szavazatszedő biz­ottmány működésének eredményéről maguknak tudomást sze­rezni. A titkos szavazásnál részt vett 89 részvényes, 361 szavazattal. A megválasztottak névsora következő: Elnök : gróf S­z­á­p­á­r­y Antal (egyhangúlag). Alelnök : Karlovs­zky Zsigmond. Igazgatók: Fröhlich Frigyes és Reitter Ferencz. Választmányi tagok: M­a­n­n­ó István, Szamrák Pál, Hajós József, P­e­r­g­e­r Ignácz, báró Orczy Béla, G­o­r­o­v­e István, Rózsa Lajos, K­o­p­p­é­l­y Frigyes, J­á­r­m­a­y Gusztáv, Schoss­berger Henrik, Bucher Lénárd és S­t­e­p­h­á­n­i Lajos ; póttagok : S­z­t­u­p­a György, R­á­t­h Károly, N­y­i­r­y Józsa, Stei­ner Ármin, B­e­l­i­c­z­a­y Imre és Fuchs Rudolf urak lettek. A választás közzététele után elnök­i méltósága P­r­e­i­s­z Unár buzgalmát kiemelve, köszönetet szavaz­tat neki a közgyűlés által, őt továbbra is a titkári teen­dőkkel megbízván. Kár Mátyás ügyvéd úr szintén fel­említi, hogy P­r­e­i­s­z úrnak nagy érdeme van a válla­lat életbeléptetésére és magyar kezek közt maradá­sára nézve.­­ Az orsz. m. képzőm. társulati­ hóbán és 15 -én tartott választmányi rendes ülésében a pénz­tár utolsó évnegyedi vizsgálatára kiküldött bizottság je­lentése és egyéb a társulat belügyeire vonatkozó tárgya­lások után a titkár uj tagokat bejelentette: a hódmező­vásárhelyi kaszinót, Szathmáry Károlyné asszonyt, Luczenbacher János, Ut­e­­­n Ferencz , Giesel Frigyes, Keres Keresztély, Klein Frigyes, Heinch­h­­of­e­r János urakat, s új alapító tagot: P­á­­­f­fy Lipót gróf ő méltóságát. Elhatározta továbbá a választmány, hogy az album kiadványok gyorsítása czéljából, a jövő évi album három lapjára már jelenleg hirdeti ki a pá­lyázatot , oly módon, hogy a szokott feltételek mellett készítendő pályaművek beküldési határidejéül jövő évi március 31 ét tűzte ki.­­ Egyúttal fölszólíta­nak a ma­gyarországi képzőművészek, (építészek, szobrászok, fes­­tészek, kőrajzolók, réz , aczél- és fametszők,­ hogy la­kásaikat , vagy az e részben történt változásokat alól­­írottnál (Pest, úri­ utcza 8. sz.), vagy a társulat főügy­­nöki hivatalában (magyar akadémia palotája) jövő de­cember hó közepéig,­az évkönyvbe leendő följegyzés végett bejelenteni szíveskedjenek. — Pest, 1866. nov. 16. Ke­l­éti Gusztáv, társ. szerk. A A csányi műmalmi részvény társulatnak megengedtetett, hogy 160,000 forintra terjedő üzlettő­­kéjének 200,000 frtra leendő emelése végett, még 200 darab 200 forintos részvényt bocsáthasson ki , az erre vonatkozó udvari rendeletben egyszersmind megjegyez­tetvén, hogy az alapszabályok szövegében ezek folytán megkívántató módosítás pótszakaszok felvétele által is eszközölhető. Országos borászati értekezlet. (F­o­l­y­t­at­á­s.) Korizmics László erre nézve adatokkal kívánja illustrálni a kivitel nehézségeit. Itt van például Anglia. A bor kivitele Angolországba akánként 13 shillingbe kerül 18—26 fokú közönséges bornál, palac­kba hú­­zottnál 26 shillingbe, azaz 2 shillingbe minden gallon után. Francziaország, melye­k semmi félnivalója nin­csen az idegen boroktól, sőt érdekében áll, hogy minél több nyers bort hozzanak földjére, hogy onnan Lafitte, burgundi sat. czim alatt ismét visszaküldhesse azon or­szágokba, honnan előkerültek, minden hektoliter után 25 centimes vámot szed. Németországban, vagyis a né­met vámegyesületben 6 frtot fizetnek akónként. Orosz­országban 3 put, azaz 1 akó után 10 forint jár; palacz­­kos borokért egyenként 10 képeket vesznek, vagyis minden akó butelk­a-bor után 32 ft vámot. Törökország­ban minden palaczk után 64 centimet szednek; a kö­zönséges bor akójától 30 krajczárt, azaz 5 százalékot. Olaszországban minden hektoliter után 8 frankot kell fizetni; palaczkos bor akójától 6—10 frtot. Éjszak- Amerikában 50% vámot kérnek a behozandó bor fölszá­mított értékétől. Tehát e vámokat tekintve, majdnem tilalomnak­ kell azokat vennünk. Ha pedig a szállítást veszszük, itt sem szólhatunk valami kedvező helyzet­ről, miután egy mázsa kivitele Londonig 5—6 ftba ke­rül Hamburgon át, Rotterdamon át pedig majdnem négyszer ugyanannyiba. Értekező kívánná tehát, hogy­­ a kormány fölkeressék, miszerint a különféle államok­kal minél kedvezőbb kereskedelmi szerződések köté­sére törekedjék s ezáltal a hazai bolu­k kivitelének mi­nél nagyobb lendület adassék. A hazai kereskedelmi kamrákat pedig testületileg kellene fölszólítani, hogy csatlakozzanak e javaslat kivitelének könnyítéséhez, vagyis a bor­kérdés sikeres megoldásához. A­mi a tör­vényhozást illeti, az fölszólítandó volna, hogy a dézs­­mamegváltás ügyében mielőbb intézkednék. Korizmics a felolvasott javaslatban 10 évet ajánlott az ügy vég­leges elintézésére, és pedig 5 évet a barátságos kie­gyezkedésnek tartott fenn, 5 évet pedig a törvényho­zásnak, a­mennyiben az első 5 év eltelte után minden fennmaradt megváltás ex officio intéztetnék el. Gallini Lújosról és Hertelendy Kálmán hasonló értelemben nyilatkoznak. Kozáky soknak tartja az 5 évet a barát­ságos kiegyezkedésre. Kardhordó erre nézve egy évet elégségesnek tart. — Török Sándor Tokaj hegyaljáról óhajtja, hogy a kormány és országgyűlés e tárgyban rögtön intézkedjenek, s míg a megváltás megtörténnék, a dézsma függesztessék föl. A javaslat első szakasza be lévén ezáltal fejezve, Morócz úr, az egyesület titkára folytatja a felolvasást a termelők teendőiről. Somsich P. azt óhajtaná, ha a bortermelők pro­montóriumokként egyesülnének s egyesült erővel hat­nának oda, hogy mind a bortermelésre, mind a borke­zelésre nézve javítások tétessenek, mert minden vidék — úgymond — legjobban fogja tudni, mit kell tennie saját érdekében. Parragh G. ezután az egyenlő mértékek behozata­lát ajánlja törvényhozás útján. Havas az 5 akós hordó­kat ajánlja elfogadni a kivitelre. Korizmics a mértékek egyenlősítését nem tartja par force rendszabályok által elősegítettnek, és ez indítványt csak ajánlatképen kí­vánja létetni. Ramasetter Vincze, sü­meghi jeles borá­szunk azt mondja, hogy ő a mértékekre nézve mindig a consumensek kívánalmaihoz tartja magát. Szerinte angol egybarátai közül némelyik 4 akós hordókat kí­ván, más pedig 5—6 akósakat és így bajos az­ egyenlő mértékek behozatala. Gallini úr, Lagosról, sajnálattal jegyzi meg, hogy honi pintéreink nem képesek oly pon­tos mértékű hordókat készíteni, mint, Németországban s e miatt a mértékegyenlősítés e részről is nehézséggel jár. Somsich végre átalános óhajként kívánja kifejez­tetni a mértékegyenlőség behozatalát, mint a kereskede­lem előmozdítására jó behatással bíró intézkedést, ami kinek-kinek ajánltatik. Morócz, titkár úr, folytatja erre a fölolvasást: mit várjunk termelőinktől? Korizmics most is kénytelen felemlíteni, a­mit már a minapi gyűlésen erre nézve kijelentett, hogy ter­melőinktől mindenekelőtt 1-ér a szüret idejének oksze­rűbb megválasztását, 2-ér a fajok különféleségének megszüntetését, 3­ er az erjesztés és lefejtés, 4 er a pin­­czék okszerűbb kezelését várja. Kovács József, bátorkeszi lelkész erre egy dolgo­zatot akar felolvasni. Girókity és Korizmics kérik a tisztelendő urat, hogy dolgozatát a javaslat felolvasása után adja elő. Morócz úr továbbolvassa a javaslatot, a társulati szövetkezést illetőleg. Havas a közpinczék felállítását ajánlja vidéken­­kint, mi a hitel és ezáltal a hazai borászat emelésére nagy befolyással volna. — Korizmics nem tartja aján­latosnak az efféle kisebb kereskedelmi társulatokat, mert az ily közpinczék felállítására, vagy tulajdonké­pen az ily társulatok létrehozására még nem tartja elég érettnek a népet. A nép, úgymond, gyanús szem­mel nézne minden efféle indítványt, ha nem tud ennél egyelőre jobb módot, ha 1.1. közös pinczék helyett kö­zös pinczemestereket tartanának vidékenkint- Dicséret­tel emlékezik itt a szegzárdi bortermelő társulatról, de ez egy példa még nem győzi meg arról, hogy más vidékeken is felkarolnák ez eszmét. Hertelendy Kálmán úr, a zalamegyei gazdasági egylet elnöke, bátorkodik a tisztelt gyülekezetet a zala­megyei egyesület üdvös tevékenységére felhívni s kije­lenteni, hogy Zalamegyében helyenkint 110—120 faj­szőlő is van, minek megszüntetésére ez egyesület több dijt tűzött ki 200, 150 és 100 forintjával s vagy két hét előtt ki is osztott. Morócz folytatja ismét a javaslat felolvasását, mely ezúttal a hazai bortermelők évenkénti gyülekezé­sét hozza indítványba. Kardhordó kívánja, hogy orsz. borászati társulat alakuljon, mely aztán az országos orvosi és természet­­tudományi társulatok példájára évenként majd itt, majd ott tartana vándorgyűléseket, a melyekre aztán kiki hoz­zon a maga vidékebeli boraiból kóstolót .• (quantum satis.) Mire Korizmics azt válaszolja, hogy nem tartja czélszerüknek az ily vándorgyülekezeteket. E szokás, mond, inkább divatos mánia, mely Németországból jött be hozzánk. — De mi hasznát látjuk e vándorgyüleke­­zeteknek Németországban is? Semmit, vagy igen keve­set. — Mert azonkívül, hogy a gyülésezések tartama alatt jól ettek ittak az urak s helylyel közzel egy-egy ismeretséget csináltak, az lehet ugyan kellemes, de nem szükséges. A nép, melynek vidékét meglátogatná a tár­sulat, ideig óráig föl volna ugyan villanyozva a szokat­lan zaj és megtiszteltetés által, de a derűt csak annál nagyobb homály követné. Külön társulat fölállítását sem tartja szóló úr ez idő szerint czélszerűnek, mert míg az illető társulat kidolgozná alapszabályait, ezeket aztán jóváhagyás végett felsőbb helyen előterjesztené és míg azok a legj­ob esetben minden módosítások nél­kül elfogadtatnának, addig sok idő telnék el és az alatt mi történnék ? Elégséges, ha az illető bortermelők az országos magyar gazdasági egyesület termeiben gyüle­keznek össze, a­hol minden szakférfit örömmel fogad­nak. Török Sándor hegyaljai küldött a vándortársulatok mellett emel szót, mert helyben jobban lehet megbírálni a vidékek mibenlétét. T. S. úr bátorkodik egyúttal, a különös megbízás folytán, a tisztelt borászokat már a jövő évre meghívni Tokajra. Mely szives ajánlatot lel­­kesütéssel fogadták. Dr. Pólya ezután egy őszi s egy tavaszi gyülekezetet proponál. Korizmics elégnek talál­ja az őszi gyülekezetet, mi közös határozattá emeltetik, s novemberre tűzetik ki mindenkor a pesti vásár idejé­re. Korizmics ezután a vidékre való kirándulások idejét September hóra kívánja tétetni, melyekre mindenkor egyes küldöttségek volnának kijelölendők. (Vége következik.) Külföld. ANGOLORSZÁG. A „Daily News“ szerint Bright nem akar megjelenni a legközelebb Edinburgban s Liverpoolban a reform mellett történendő tüntetéseken. Gyöngélkedő egéssége miatt még sok

Next