Sürgöny, 1866. november (6. évfolyam, 250-274. szám)
1866-11-22 / 267. szám
van. Oly fejedelem él a trónon, ki semmire sem törekszik inkább, mint arra, hogy az egész birodalom szilárd szervezését a Magyarországgali belső béke helyreállítása által teljessé tegye. Oly ministerium áll fönn, melynek föügyekezete az Uralkodóéval azonos. Azon elhatározás létezik, a lehetőnek legszélső határáig menni, hogy Magyarországnak elégtétessék. Semmi sem kívántatik, mint múlhatlanul az, ami Magyarországra nézve épen oly jótékony, mint az egész monarchiára nézve, hogy az egyezség helyreálljon. Úgy hisz szük, hogy egy magyar államférfit sem fogja, ki e nevet megérdemli, szem elől téveszteni, hogy mily szüksége van rendezett politikai állapotokra a magyar nemzetnek is, s mily óriási a feladat, melyet az ország határain belül teljesítenie kell. Azon események, melyek tizennyolc év előtt bekövetkeztek, nagy szakadásokat vontak maguk után saját országában. Magyarország különböző nemzetiségei egymás mellett haladnak, de még nem egymással. Csak a koronávali teljes egyetértés helyreállítása után, csak a koronázás megtörténte után fogja Magyarország a maga összes törzseit egységesen egybefoglalhatni s nagy czéljait elérhetni, melyekre belül törekednie kell. Mi, ellentétben egy ismeretes államférfiú nézetével, nem titkoljuk, hogy a várakozás nem szolgálna nekünk elégtételül s előnyül, s hogy nem fognák a magyar ügyek elhurczoltatását tettetett egykedvűséggel tűrni. De egyszersmind azon meggyőződésben vagyunk, hogy a várakozás Magyarországra nézve is ép oly végzetteljes lenne, mint reánk. Mert e kérdés nem fogna ott megállni, ahol most van. S nem fogná a fonalat, ha elszakíttatnék, tetszés szerinti csatlakozás végett évek múlva volt helyén hagyni. Nem ; az állam sürgető szükségei a bevárást lehetlenné tennék, változott cselekvésre késztetnének . Magyarország sóhajainak ellenei igyekeznének ekkor azok helyére lépni, kik most őszinte barátjai. A három pont, melyeket a királyi leirat főügyeknek jelöl ki, olyan, melyre nem igen lehet ellenvetést találni, — folytatja a „Wien. Journ.“ — Köztudomásúlag Magyarországnak saját képi érdekében fekszik, hogy ne hagyjon maga közt s a többi birodalom közt vámsorompót. Ha ez az eset áll, úgy természetesen hasonló alapelveken kell rendeztetni a vámügynek, az indirekt adóknak, mint szintén az államegyedárusági ügynek is. Hogy Austria javára csak egy egységes hadsereg, egy egységes hajóhad állhat fönn, azt elvitathatlannak tekinthetjük, úgyszintén, hogy az államkölcsön és hitelügy nem nélkülözheti az egységes tárgyalást. Ha a magyar országgyűlés kijelenti, hogy ez elvekkel elvileg egyetért, úgy a magyar kérdést csaknem befejezettnek tekinthetjük. A felelős ministerium akkor rögtön kineveztethetik s annak közreműködése alatt elővétethetik az 1848 ki törvények revisiója. Ha a magyar országgyűlés oly előzékeny szellemben fogadja a kegy. kir. leiratot, mint a milyenben ki bocsáttatott, egy csapással megszűnnek belső zavaraink. A Lajtán innen a legjobb hazafiak szivei a Magyarországgal való benső egyezség felé hajolnak, mely mellett ez teljes nemzeti kielégítését találja. Szívesen, teljes meggyőződésből meghagyják Magyarországnak jogát és saját intézményeit, föltéve, hogy nem szegül azon föltételek ellen, melyek nélkül az egész birodalom nem tarthatja meg állását, melyet Magyarországnak is ép úgy, mint a többi részeknek javára soha föl nem adhat és el nem hagyhat.“ Egyletek, társulatok, intézetek. Magyar tudományos akadémia. A phil. törv. és jogt. osztály szakgyülése nov. 1- én nagyszámú közönséget vonzott a gyülésterembe. Az előadásokat kivonatosan a „M. V.“ után közöljük. Először is Hunfalvy János rendes tag ült a fölolvasók asztalához és előadó székfoglaló beszédét „hazai közlekedési eszközeinkről“. Ezen nagy tárgyismerettel szerkesztett értekezés általános érdeket gerjesztett. Ez alkalommal először hallottuk a budai dalárda pályanyert szerzeményét, melyet Rieger György egyleti tag írt „Tavaszdal“ czim alatt, meglepő költői ihlettel E pályaművet a közönség tetszése is megkoronázta. A Knohl Adélé asszony által előadott „Judith“ czimű magán dal, és a kar által énekelt „Liebe und Wein“ és „Oh ne mondj engem rózsádnak“ kardalok tetszettek; valamint Vieuxtempsnek „Lucia“felett írt ábrándja, melyet ifj. Eperjessy István hegedűn correcten játszott ; tiszta vonás, érzésteli előadás, technikailag jártas kéz, a forte, piano és pianissimo szabályos, helyes alkalmazása, szóval alapos tanulmány látszik előadásán. A záradékul előadott „Frosch-Cantate“ burleszk, mely jóízűen megnevettette a vendégeket, s mintegy tánczszemet képezett a rákövetkezett tánczmulatsághoz. Sz. X. — Nagy-Enyedről írják a „K. K.“-nek hogy Reményi hangversenyei a legfényesebb eredménynyel folytak le. F. hó 4-kén tarta első hangversenyét, akkor a közönség előtt, hogy a nők nagy része a színpadon foglalt helyet. Másnap díszebéd várta Reményit, mely alkalommal 100 ft gyűlt a Petőfi szoborra, 6-dikán pedig Remény István báró vendége volt Csombordon. Enyedről Fejérvárra ment, honnét visszatértében Enyeden az ottani tanoda zenekara javára egy nevét viselő alapítványt tett. E második hangversenye szintén látogatott vala, mindenki sietett meghallgatni a geniális művészt. Előadás közben az ifjúság emlékkoszorút nyújtott Reményinek, este pedig fáklyás zenével tisztelték meg, mely alkalommal az ifjúság zenekara működött. Folyó hó 12 kín az Enyeden működő színtársulat javára lépett fel, mely egyszersmind búcsúhangversenye volt. — Győrből írják a „P- H.“-nek, hogy a Hubay-társulat ott egy Zrinyi-Ünnepélyre készül, melyhez Bakody ar ir symphoniát. Ugyane scenirozás és symphonia aztán Bécsben a Harmonia-színházban is színre kerülne Körner „Zrínyijével. .. A jövő vasárnap Grün hazánkfia által rendezendő kamarai négyesekre, mint értesüttetünk, annyi előjegyzés történt, hogy a rendezők már csak igen kevés élőhelylyel rendelkeznek.Benza k. a., a nemzeti színház volt jeles tagjának leánya, — mint Bécsből írják — az énekművészetben utóbbi időben oly nagy haladást tett, hogy a jövő héten már egy nagy szerepben fog fellépni az udvari dalszínházban. Hunfalvy úr legelőbb azon vezéreszméket magyarázá, melyek után dolgozatában indult. Ezek a következők : 1) Csak a közlekedési eszközök azon rendszere helyes és természetszerű, mely az ország adott földrajzi viszonyainak megfelel. Nem kell tehát az új vasúti terveket hadászati, politikai és nemzetgazdasági tekintetekkel indokolni, hanem e három tekintetnek egy magasabb fogalomba, t. i. a földrajzi tényezők összegébe kell átolvadniuk. Mindazon tekintetek, melyek az adott földrajzi föltételekkel ellenkeznek, előbb-utóbb meg fognak semmisülni eredményeikkel együtt. 2) Közlekedéseink rendszere csak akkor tekinthető helyesnek és természetszerűnek, ha Buda-Pest képezi központját. Hogy némelyek, nevezetesen Szathmáry Károly, azt mondják, miszerint Buda-Pest kereskedelmi átvitel tekintetéből nem előnyös, az ellen, valamint más kifogások ellen szerző nyomatékos érveket igyekszik érvényesíteni. 3) A vasúti tervezeteknél és építkezéseknél mindig a meglévő vizi-utakra kell főfigyelmet fordítani. Nem kell a vizi-utakról fitymáló hangon beszélni, mert noha jelenleg 19,000 mfldnyi vasutak léteznek, a világforgalom még mai nap is nagyrészt a vizi utakon alapul. S az egyes országokban is nagy szerepet játszanak a vizi utak, mert habár igaz, hogy a vasutakon gyors és biztos szállítás eszközölhető, de oly olcsón és oly roppant tömegekben (néhány százezer mázsa egyszerre) mint vizi utón, a szárazföldi közlekedési eszközök soha sem fognak szállíthatni. Amit egy pár teherhajó egy vontató hajó segedelmével elszállít, az szárazföldi utón 40 gőzmozdonyt és néhány száz teherkocsit venne igénybe. A folyamokon és csatornákon való közlekedésre nézve az adatok mind nálunk, mind másutt igen hiányosak ugyan, kivéve a gabonafajok szállítását, de még ezen meglévő adatok nyomán is könnyű bebizonyítani a vízi utak fontosságát, amit abból is beláthatunk, hogy épen azon tartományokban , hol a legtöbb vasút van (Belgium, Francziaország, Holland, Angolország), egyszersmind a legtöbb hajókázható csatorna is létezik. 4) Mindenekelőtt mind a vízi utak, mind a vasutak fővonalait kell megállapítni és életbeléptetni, melyek a nemzet s az ország valódi érdekeinek legjobban megfelelnek, s az egész közlekedési rendszer alapvonalai gyanánt tekintendők. — Ha oly közlekedési rendszerre akarunk szert tenni, melyben az egyes részek szorosan öszszevágók s egymást kölcsönösen kipótlók legyenek, mindenekelőtt az esetlegességet, a czéltalan tapogatást és kapkodást kell megszüntetni, annál is inkább, mert bizonyos, hogy munkában és tőkében szegényebbek lettünk, mint azelőtt voltunk. Igen nagy hiba az, hogy minden vasutat, mely egyesek vagy egyes társulatok által terveztetik, azonnal világpálya gyanánt kürtötnek ki,hogy így Európa nagy pénzpiaczait magukhoz édesgessék. Ily vállalatoknál az alapítók meggazdagodnak, azután túladnak részvényeiken, s a vállalat gyors hanyatlásnak indul. Az idegen tőke becsalogatása képes ugyan szunnyadozó csirákat kifejteni, de nagggyá és virágzóvá nemzetet nem tesz. Az idegen tőke csak olyan vállalatokba ruházandó be, melyek nemcsak az egyeseknek, de a nemzetnek is nagy hasznot hajtanak. Szükséges tehát, hogy a vasutak helyes arányban álljanak a forgalom valódi szükségeivel. Értekező szerint, hiba, ha sok különféle vasutat kezdenek meg egyszerre. Mi ezen eljárás múlhatlan következménye? A kisebb és olcsóbb vasutak ki fognak építtetni, a nagyobbak pedig meg fognak akadni. Innen szerző áttér a vízi utakra és kimutatja, hogy azoknak rendszere hazánkban épen nem kedvező. Magyarország északi és keleti részén kevés hajókázható folyam létezik ; a Magyarország derekán és nyugati részén elvonuló folyamok mindannyian kelet felé mennek, melynek tartományai jelenleg kevésbé fontosak mint annakelőtte ; — végre hazánknak tengerpartja is csak csekély kiterjedésű. Ezen víziutakon gőzhajók számára 362,4 mértföldnyi út van, kisebb rendű hajók számára 327 mértföld, összesen tehát mintegy 690 mértföld, vagyis nyolc mértföldnyi térimére egy mértföldnyi hajókázhajó út esik. Szerző azután kifejti, hogy igen szükséges a meglévő víziutakat minél inkább tökélyesíteni. A Dunát szabályozni kell, különösen Pozsontól Gönyőig és Baziástól a vaskapuig, mely utóbbi darab nagy fontosságú a keleti tartományok közelsége miatt. Ha a Duna egészen szabályozva volna, nem lenne szükség állami segélyre, mely most évenként 20 millió forint kamatjával felér, holott az egész szabályozás csak 16—20 millióba fogna kerülni. A Duna szabályozásának kedvező hatása volna honi iparunk felvirágzására is, mert iparunk termékei ezáltal olcsón és nagy tömegekben kerülhetnének a keleti tartományokba. A Duna után legfontosabb a Tisza. De ennek szabályozását csak akkor szabad befejezettnek tekinteni, ha nemcsak megfékezve leend, hanem földöntözésre és szállításra is a kellő mértékben használható lesz. Ezen szabályozás, valamint a többi apróbb folyóké (Maros, Kőrös, Kulpa stb.) országos költségeken eszközlendő. Meghosszabbíthatjuk ezen természettől nyers vízi utainkat hajózható csatornák által. Erre nézve szükséges volna a Ferencz csatornát, Béga csatornát és sárviz-sió kaposi csatornát kiképezni. A Dunát a Balatonnal hajózható csatorna által kellene összekapcsolni. A Reitter féle Dunacsatornát létesíteni kellene. Azonkívül szükséges volna még egy Tisza-Körösi csatorna, továbbá egy Duna Tisza közti, mely Pestről Csongrádra vinne, hol a Körössel is összeköttetésbe lépne, nemkülönben egy Eszék-Diakovár Broód-i a Száva és Dráva között, végre egy Balaton-Murai, mint Beszédes által terveztetett. Az ezek közt maradó hézagokat kellene azután vasutak által kipótolni; a vasutak ne legyenek egyebek, mint hazánk hiányos vízrendszere hiányainak pótlékai. Szerző kiemeli ezen hibákat és elsorolja azon eseteket, hol a most létező vaspályák a folyamok vagy a Balaton partján (mégpedig áradás ellen sem biztosítva, és egyetlen nyereség gyanánt a szükséges kiszárítás által létrejött néhány ezer hold sivár területet mutatva föl), haladnak el kacskaringós utakon, holott ily helyeken egészen fölöslegesek volnának. Egyáltalán vasúti építkezéseknél nagyon emlegetik a világforgalmat. Erre nézve szerző figyelmeztet arra, hogy a világforgalom főszínhelye az atlanti és indiai tenger. Az ezekkel határos országok (Francziaország stb.) eszközük ezt, nem pedig Magyarország. Ez főképen csak a levantei kereskedelemben részesítheti magát nagyobb mértékben, s e kereskedelem most alacsony fokon áll, mert egyrészt a török tartományok pangás és pusztulás alatt síntődnek, másrészt pedig az orosz hatalmasan terjeszkedik dél felé (lásd azon tényt, hogy Triestben orosz búza kerül vásárra s nem magyar). Azt, amit Belgium, Francziaország stb. tesz, mi nem tehetjük, hanem a dunai nagy kereskedelmi út képesít bennünket arra, hogy idővel, ha a keleti tartományok jobban ki lesznek fejlődve és kedvezőbb anyagi állapotnak örvendenek, ottan terjedelmes vásárt találjunk honi termékeink számára. A legfőbb tétel tehát, szerző végkövetkeztetése szerint, az, hogy az új közlekedési eszközöket mindig csak hazánk configurációja és közlekedési érdekei szerint kell életbe léptetnünk. Ezen érdekes fölolvasás bevégeztével az akadémiai tagok s a közönség helyesléssel fejezték ki elégültségüket. Ezután Mátyás Flórián levelező tag értekezett Anonymus koráról, és bebizonyítá, hogy ezen író, kinek legnevezetesebb történeti forrásunkat köszönjük, s Béla után élt, mire nézve positív érveket mutat be. Az egész munka, ameddig eddigelé fölolvastatott, avval foglalkozik, hogy Kassel porosz történészt, ki magyar történetről írt, cáfolgatja, még pedig oly alapossággal, tudományossággal, a legkülönbözőbb codexek, okiratok és krónikák oly lelkiismeretes, szószerinti citálásával, hogy a közönség mégis elbámult, midőn az értekezőt a czáfolt íróval úgy látta játszani, mint macskát egérrel. Ezután Schwarcz Gyula levelező tag olvasott hazai tanügyünkről, különösen néptanítóink fizetéséről. Különösen kiemeli azon kedvezőtlen tényt, hogyaz oktatásügyre nézve hiányos statistikánk van. Ennek javítására előadó szerint két út van : 1) ha a kormány mivelt szakférfiakat küldene szét, hogy vizsgálatokat tegyenek, mint ez Francziaországban 1833 ban történt ; vagy pedig 2) ha országos tekintélyekből egylet alakulna, mely a kormánytól felhatalmaztatnék a kellő lépések megtevésére. Dehwarcz úr észrevételei két tárgyilagos felvilágosítást is provocáltak, egyiket Konek tanár úr, a másikat Römer Flóris gymnasiumi igazgató ur részéről. A duplika és replika után a titkár tett néhány apróbb jelentést s a gyűlés eloszlott. A jövő gyűlés tárgya Markusovszky Lajos levelező tag felolvasása lesz „A közegészségi tudomány mai álllásáról, különös tekintettel Pest városára.“ — A vízvezetéki közgyűlés választási eredménye. Mint tegnap e helyen előre jelentve volt, a vízvezetéki társulat részvényesei egybegyűltek délután 5 órakor, a szavazatszedő bizottmány működésének eredményéről maguknak tudomást szerezni. A titkos szavazásnál részt vett 89 részvényes, 361 szavazattal. A megválasztottak névsora következő: Elnök : gróf Szápáry Antal (egyhangúlag). Alelnök : Karlovszky Zsigmond. Igazgatók: Fröhlich Frigyes és Reitter Ferencz. Választmányi tagok: Mannó István, Szamrák Pál, Hajós József, Perger Ignácz, báró Orczy Béla, Gorove István, Rózsa Lajos, Koppély Frigyes, Jármay Gusztáv, Schossberger Henrik, Bucher Lénárd és Stepháni Lajos ; póttagok : Sztupa György, Ráth Károly, Nyiry Józsa, Steiner Ármin, Beliczay Imre és Fuchs Rudolf urak lettek. A választás közzététele után elnöki méltósága Preisz Unár buzgalmát kiemelve, köszönetet szavaztat neki a közgyűlés által, őt továbbra is a titkári teendőkkel megbízván. Kár Mátyás ügyvéd úr szintén felemlíti, hogy Preisz úrnak nagy érdeme van a vállalat életbeléptetésére és magyar kezek közt maradására nézve. Az orsz. m. képzőm. társulati hóbán és 15 -én tartott választmányi rendes ülésében a pénztár utolsó évnegyedi vizsgálatára kiküldött bizottság jelentése és egyéb a társulat belügyeire vonatkozó tárgyalások után a titkár uj tagokat bejelentette: a hódmezővásárhelyi kaszinót, Szathmáry Károlyné asszonyt, Luczenbacher János, Uten Ferencz , Giesel Frigyes, Keres Keresztély, Klein Frigyes, Heinchhofer János urakat, s új alapító tagot: Páffy Lipót gróf ő méltóságát. Elhatározta továbbá a választmány, hogy az album kiadványok gyorsítása czéljából, a jövő évi album három lapjára már jelenleg hirdeti ki a pályázatot , oly módon, hogy a szokott feltételek mellett készítendő pályaművek beküldési határidejéül jövő évi március 31 ét tűzte ki. Egyúttal fölszólítanak a magyarországi képzőművészek, (építészek, szobrászok, festészek, kőrajzolók, réz , aczél- és fametszők, hogy lakásaikat , vagy az e részben történt változásokat alólírottnál (Pest, úri utcza 8. sz.), vagy a társulat főügynöki hivatalában (magyar akadémia palotája) jövő december hó közepéig,az évkönyvbe leendő följegyzés végett bejelenteni szíveskedjenek. — Pest, 1866. nov. 16. Keléti Gusztáv, társ. szerk. A A csányi műmalmi részvény társulatnak megengedtetett, hogy 160,000 forintra terjedő üzlettőkéjének 200,000 frtra leendő emelése végett, még 200 darab 200 forintos részvényt bocsáthasson ki , az erre vonatkozó udvari rendeletben egyszersmind megjegyeztetvén, hogy az alapszabályok szövegében ezek folytán megkívántató módosítás pótszakaszok felvétele által is eszközölhető. Országos borászati értekezlet. (Folytatás.) Korizmics László erre nézve adatokkal kívánja illustrálni a kivitel nehézségeit. Itt van például Anglia. A bor kivitele Angolországba akánként 13 shillingbe kerül 18—26 fokú közönséges bornál, palackba húzottnál 26 shillingbe, azaz 2 shillingbe minden gallon után. Francziaország, melyek semmi félnivalója nincsen az idegen boroktól, sőt érdekében áll, hogy minél több nyers bort hozzanak földjére, hogy onnan Lafitte, burgundi sat. czim alatt ismét visszaküldhesse azon országokba, honnan előkerültek, minden hektoliter után 25 centimes vámot szed. Németországban, vagyis a német vámegyesületben 6 frtot fizetnek akónként. Oroszországban 3 put, azaz 1 akó után 10 forint jár; palaczkos borokért egyenként 10 képeket vesznek, vagyis minden akó butelka-bor után 32 ft vámot. Törökországban minden palaczk után 64 centimet szednek; a közönséges bor akójától 30 krajczárt, azaz 5 százalékot. Olaszországban minden hektoliter után 8 frankot kell fizetni; palaczkos bor akójától 6—10 frtot. Éjszak- Amerikában 50% vámot kérnek a behozandó bor fölszámított értékétől. Tehát e vámokat tekintve, majdnem tilalomnak kell azokat vennünk. Ha pedig a szállítást veszszük, itt sem szólhatunk valami kedvező helyzetről, miután egy mázsa kivitele Londonig 5—6 ftba kerül Hamburgon át, Rotterdamon át pedig majdnem négyszer ugyanannyiba. Értekező kívánná tehát, hogy a kormány fölkeressék, miszerint a különféle államokkal minél kedvezőbb kereskedelmi szerződések kötésére törekedjék s ezáltal a hazai boluk kivitelének minél nagyobb lendület adassék. A hazai kereskedelmi kamrákat pedig testületileg kellene fölszólítani, hogy csatlakozzanak e javaslat kivitelének könnyítéséhez, vagyis a borkérdés sikeres megoldásához. Ami a törvényhozást illeti, az fölszólítandó volna, hogy a dézsmamegváltás ügyében mielőbb intézkednék. Korizmics a felolvasott javaslatban 10 évet ajánlott az ügy végleges elintézésére, és pedig 5 évet a barátságos kiegyezkedésnek tartott fenn, 5 évet pedig a törvényhozásnak, amennyiben az első 5 év eltelte után minden fennmaradt megváltás ex officio intéztetnék el. Gallini Lújosról és Hertelendy Kálmán hasonló értelemben nyilatkoznak. Kozáky soknak tartja az 5 évet a barátságos kiegyezkedésre. Kardhordó erre nézve egy évet elégségesnek tart. — Török Sándor Tokaj hegyaljáról óhajtja, hogy a kormány és országgyűlés e tárgyban rögtön intézkedjenek, s míg a megváltás megtörténnék, a dézsma függesztessék föl. A javaslat első szakasza be lévén ezáltal fejezve, Morócz úr, az egyesület titkára folytatja a felolvasást a termelők teendőiről. Somsich P. azt óhajtaná, ha a bortermelők promontóriumokként egyesülnének s egyesült erővel hatnának oda, hogy mind a bortermelésre, mind a borkezelésre nézve javítások tétessenek, mert minden vidék — úgymond — legjobban fogja tudni, mit kell tennie saját érdekében. Parragh G. ezután az egyenlő mértékek behozatalát ajánlja törvényhozás útján. Havas az 5 akós hordókat ajánlja elfogadni a kivitelre. Korizmics a mértékek egyenlősítését nem tartja par force rendszabályok által elősegítettnek, és ez indítványt csak ajánlatképen kívánja létetni. Ramasetter Vincze, sümeghi jeles borászunk azt mondja, hogy ő a mértékekre nézve mindig a consumensek kívánalmaihoz tartja magát. Szerinte angol egybarátai közül némelyik 4 akós hordókat kíván, más pedig 5—6 akósakat és így bajos az egyenlő mértékek behozatala. Gallini úr, Lagosról, sajnálattal jegyzi meg, hogy honi pintéreink nem képesek oly pontos mértékű hordókat készíteni, mint, Németországban s e miatt a mértékegyenlősítés e részről is nehézséggel jár. Somsich végre átalános óhajként kívánja kifejeztetni a mértékegyenlőség behozatalát, mint a kereskedelem előmozdítására jó behatással bíró intézkedést, ami kinek-kinek ajánltatik. Morócz, titkár úr, folytatja erre a fölolvasást: mit várjunk termelőinktől? Korizmics most is kénytelen felemlíteni, amit már a minapi gyűlésen erre nézve kijelentett, hogy termelőinktől mindenekelőtt 1-ér a szüret idejének okszerűbb megválasztását, 2-ér a fajok különféleségének megszüntetését, 3 er az erjesztés és lefejtés, 4 er a pinczék okszerűbb kezelését várja. Kovács József, bátorkeszi lelkész erre egy dolgozatot akar felolvasni. Girókity és Korizmics kérik a tisztelendő urat, hogy dolgozatát a javaslat felolvasása után adja elő. Morócz úr továbbolvassa a javaslatot, a társulati szövetkezést illetőleg. Havas a közpinczék felállítását ajánlja vidékenkint, mi a hitel és ezáltal a hazai borászat emelésére nagy befolyással volna. — Korizmics nem tartja ajánlatosnak az efféle kisebb kereskedelmi társulatokat, mert az ily közpinczék felállítására, vagy tulajdonképen az ily társulatok létrehozására még nem tartja elég érettnek a népet. A nép, úgymond, gyanús szemmel nézne minden efféle indítványt, ha nem tud ennél egyelőre jobb módot, ha 1.1. közös pinczék helyett közös pinczemestereket tartanának vidékenkint- Dicsérettel emlékezik itt a szegzárdi bortermelő társulatról, de ez egy példa még nem győzi meg arról, hogy más vidékeken is felkarolnák ez eszmét. Hertelendy Kálmán úr, a zalamegyei gazdasági egylet elnöke, bátorkodik a tisztelt gyülekezetet a zalamegyei egyesület üdvös tevékenységére felhívni s kijelenteni, hogy Zalamegyében helyenkint 110—120 fajszőlő is van, minek megszüntetésére ez egyesület több dijt tűzött ki 200, 150 és 100 forintjával s vagy két hét előtt ki is osztott. Morócz folytatja ismét a javaslat felolvasását, mely ezúttal a hazai bortermelők évenkénti gyülekezését hozza indítványba. Kardhordó kívánja, hogy orsz. borászati társulat alakuljon, mely aztán az országos orvosi és természettudományi társulatok példájára évenként majd itt, majd ott tartana vándorgyűléseket, a melyekre aztán kiki hozzon a maga vidékebeli boraiból kóstolót .• (quantum satis.) Mire Korizmics azt válaszolja, hogy nem tartja czélszerüknek az ily vándorgyülekezeteket. E szokás, mond, inkább divatos mánia, mely Németországból jött be hozzánk. — De mi hasznát látjuk e vándorgyülekezeteknek Németországban is? Semmit, vagy igen keveset. — Mert azonkívül, hogy a gyülésezések tartama alatt jól ettek ittak az urak s helylyel közzel egy-egy ismeretséget csináltak, az lehet ugyan kellemes, de nem szükséges. A nép, melynek vidékét meglátogatná a társulat, ideig óráig föl volna ugyan villanyozva a szokatlan zaj és megtiszteltetés által, de a derűt csak annál nagyobb homály követné. Külön társulat fölállítását sem tartja szóló úr ez idő szerint czélszerűnek, mert míg az illető társulat kidolgozná alapszabályait, ezeket aztán jóváhagyás végett felsőbb helyen előterjesztené és míg azok a legjob esetben minden módosítások nélkül elfogadtatnának, addig sok idő telnék el és az alatt mi történnék ? Elégséges, ha az illető bortermelők az országos magyar gazdasági egyesület termeiben gyülekeznek össze, ahol minden szakférfit örömmel fogadnak. Török Sándor hegyaljai küldött a vándortársulatok mellett emel szót, mert helyben jobban lehet megbírálni a vidékek mibenlétét. T. S. úr bátorkodik egyúttal, a különös megbízás folytán, a tisztelt borászokat már a jövő évre meghívni Tokajra. Mely szives ajánlatot lelkesütéssel fogadták. Dr. Pólya ezután egy őszi s egy tavaszi gyülekezetet proponál. Korizmics elégnek találja az őszi gyülekezetet, mi közös határozattá emeltetik, s novemberre tűzetik ki mindenkor a pesti vásár idejére. Korizmics ezután a vidékre való kirándulások idejét September hóra kívánja tétetni, melyekre mindenkor egyes küldöttségek volnának kijelölendők. (Vége következik.) Külföld. ANGOLORSZÁG. A „Daily News“ szerint Bright nem akar megjelenni a legközelebb Edinburgban s Liverpoolban a reform mellett történendő tüntetéseken. Gyöngélkedő egéssége miatt még sok