Sürgöny, 1866. november (6. évfolyam, 250-274. szám)

1866-11-08 / 255. szám

Közir­itok­ nem Pest. Csütörtök, november 8. 1816. 255 sz. Hatodik évi folyam. Szerkesztőségi iroda: Pest, kigyó-utcza 4. szára , II. emelet. Kiadó-h­ivataal: Pesten, (barátok­ tere 7-­lik szám.) kü­ldetnek vissza. Bérmentetteti levelek csak rendes levele­zi hirtktel foldu­ltatnak el. SÜRGÖNY. 3Xsigfj«i­-hirdet­ ív«isj : egyh­asábos petit-sor egyszeri h­irdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 kr számittatik minden beik­tatásnál. A bélyegdij külön minden beiktatás után 30 kr o. é. — Külföldről hirdetéseket átvesznek a következő árak : M­a­­ n a­­ Frankfurtban és Hamburg-Alto­­nában Hausenstein és Vogrlei-; Hamburgban Tiii’k­h­olni •Jaltai»; Lipcsében Tii­a-l­i- 2MT. és Fort I­rnő urak. Előfizetési árak. Napontai postai szétküldéssel: Egész évre ..... 20 írt. Félévre................................10 , Negyedévre .......................... 0 Budapesten házhoz hordva: Egész évre . 18 írt. — kr. Félévre......................9 „ — „ Negyedévre . . . !■ ,, 50 _ Összesen 1.. meggyó­Ebből gyult meghalt további gyógyk­a. maradt szaporo­dott E szerint a beteg létsz. fogyott Budán.... — ’ —— — — ! _ —•— Pesten ... 24 1 — 244 — 20— 4 Összesen 24 — 244 — 1 20 1 HIVATALOS RÉSZ. A diolera-járvány állásának kimutatása. Nov. 6 án beteg maradt Nov. 7-ig szaporodott ! NEMHIVATALOS RÉSZ. A pénzügyi helyzetről a „Wien. Abendpost“ tegnapi száma igy nyilatkozik: Az államháztartásba rendet hozni a legnehezebb feladatok egyike, melynek megoldásához az összes kö­zönség s az egyesek, a benső megszilárdulás és külső hatalmi állás érdekében hozzá kell látni. Két főpontról van itt szó: a pénzjegyekben álló függő adósság szabályozása , a rögzött deficit elhá­rítása. A pénzjegyekben álló függő adósságot a legutóbbi szerencsétlen bábom idézte elő, egy csapással megsem­misítette hosszas évek törekvéseinek s végtelen áldoza­toknak eredményeit azon perekben, midőn a czél csak­nem el­len érve már­­ visszavetette Ausztriát újra az in­gadozó valuta c­alamitásai közé. Az államjegyek kibocsátása oly tény, melyet csak a kényszerítő államszükséggel lehet kimenteni, de meg kellett történnie,­­ha a fenyegető ellenséges veszélylyel szemben s minden közönséges segélyforrás pillanatnyi kiapadtával az államgépezetet mozgásban akarta tar­tani a kormány. A jegykibocsátás terjedelmét azon szükséglet ma­gassága szabta meg, melyet a rendkívüli katonai költ­ség, a folyó bevételeknek a háborús időszak alatti ki­maradása, a háború által okozott károk kárpótlásának s az ínséges munkálatok elővételének részint a jog és méltányossági nézeteken alapuló, részint az adóképesség föntartásának érdekében álló szükségessége, mint szín­tén az átmenet a rendes békelábra, igényeltek; ez­en szükségletet tartotta szem előtt az 1860. aug. 25 iki törvény, mely egyrészt az államkormánynak kielégítő mennyiségben kezébe adja a háború’s annak közvetlen utóhatásai által előidézett rendkívüli kiadások fedezé­sére [szükséges pénzeszközöket, másrészt­ [kiszabja [a maximum határát, melyen fölül, biztosított békeállapotot tételezve föl, az 1865. se­pt. 20- iki legfelsőbb pátens alapján további jegykibocsátás nem tör­ténhetik. E maximum határának legpontosabb megtartása legközelebbi, megszeghetlen kötelessége most a pénz­ügyi hatóságnak. A valuta folyvást haladó értéktelenü­lésének gát vettetik, mihelyt szilárdul meggyökerezik azon meggyőződés, hogy a mértéktelen jegygazdálko­dás túlságos ágától nem­­kell tartani, s hogy a papiros­pénz kibocsátásának szükségben kisegítő eszköze, me­lyet épen csak a legnagyobb, kívülről váratlanul jövő szorongatás igazolhatott, a béke viszonyaira, bármily súlyosakká s bonyolódottakká alakuljanak­­ is­­azok, nem fog alkalmaztatni. Második sorban aztán a pénzjegyeknek a forga­lomból­­ leendő­ lassan kinti visszahúzása, illetőleg a függő adósság megalapítása iránti rendszabályok jönnek. A kormány ezen feladatot­ már a szemügyre vette s az illető­ törvényjavaslatokkal a kellő időben föllépend. A rendes budgetnek végzes helyreállítását­, mely­ben a bevételek s kiadások egyensúlyban vannak, visz­­szautasithatlanul sürgeti az egész pénzügyi helyzet. Néhány év óta minden­­ állam­ zárszámtétel na­gyobb vagy kisebb hiánylatot, mutat, melyet minden évben az adóssági tehernek­­megfelelő szaporítása nyo­mon követ. Az ezáltal az államhitelezők irányában elvállalt kötelezettségek mindenesetre jövőben is megtartandók, a mint ez ekkorig még a legnehezebb,körülmények közt is megtörtént; de az államhitelnek még további feszí­tése egyelőre s mí­g az erőgyűjtés s felüdü­lés korszaka be nem áll, annál kevésbbé tűnik föl tanácsosnak, minthogy az 1866. apr. 24 ki törvény s az 1866. aug. 25 ki törvény l-ső czikke által felha­talmazott hitelműveletek leperegtetése a jelen adóssági terhet különben is emelendi. Ennélfogva a feladat akként határozandó meg, hogy jövőben az államszükséglet a budgetben a valódi állambevétel rendelkezhetősége szerint állapíttassák meg, mi a bevétel s kiadás közti eddigi aránytalanság mellett csak akkor vihető keresztül, ha egyrészt az ál­lambevételek emelkednek, másrészt az államkiadások a fontos­ államc­élok veszélyeztetése nélkül elérhető mini­mumra szállíttatnak le. Az állambevételek szaporítását a kormány köz­vetett után a népgazdászat terén a szabad kifejtés akadályainak elhárítása s a gazdaság minden ágában az öntevékenység fölserkentése, szóval az a­d­ó­k­é­pesség emelése által­­igyekszik elérni, míg közvetlenül az államjövedelem emelésére az adó­­s díjilleték ügyé­ben­ oly reformok által ks törekszik, melyek, távol attól, hogy az egyes túlterheltetésének fiscális szellemétől vol­nának sugalva, az adózási tehernek az összeségre le­­endő helyesebb s méltányosabb fölosztását s ezáltal az Adók nagyobb jövedelmezőségét czélozzák. Nem kevésbbé az adóbeszedési költségek leszállí­tása, valamint általában erélyes és észszerű igazgatás által az egyes jövedelmi ágak valódi jövedelme is emel­kedni fog. Fő fontosságot fektet továbbá a kormány az állam­költségek leszállítására. Midőn erre nézve a takarékos­ság rendszerét, mely már évek óta a birodalmi tanács közreműködése mellett sikerl alkalmaztatott, ismét állhatatosan kifejti, reméli, hogy az ügyfolyam - igaz­gatási szerkezet folytonos egyszerűsítése által a pol­gári igazgatásban még tetemes megtakarításokat esz­közölhet, míg a hadügyben teendő átható reformok ke­resztülvitelénél a katonai költségek leszállítása annyira halad, a­mennyiben ez általában a monarchia biztonsá­gával s a cs­k. hadsereg s tengerhad védképességével megegyeztethető. Minden érintett irányban terjedelmes szervező és reformáló munkák vannak folyamatban, melyek az évek óta fölhalmozott anyag értékesítésével s a legújabb idő komoly ta­pasztalatainak gondos fölhasználásával, me­lyek a legteljesb erély kifejtésére sürgetnek, oly gyor­san, a­mit­­ csak lehet, meg fognak érleltetni. Világos azonban, hogy e törekvések teljes h­a­tása nem léphet elő már a legközelebbi időben. Az ál­­lambevételek, fájdalom, még az 1867. évben is meg­csonkíttatnak a háború utófájdalmai által; a leszállítá­soknál figyelmet kell fordítni a nélkü­lözhetővé váló egyénekrőli gondoskodásra; az adóreformok sok és épen legfontosabb pontjaiban — az állami pénzügyeknek az államjogi viszonyok alakításával v­és­zefüggésénél fogva — egyelőre csak épen előkészületeket lehet tenni. Austria pénzügyi tekintetben is átmeneti stádium­ban van, a­mi legközelebb az épen összeállítás alatt lévő 1867. évre szóló pénzügyi törvény előterjesztéseiben is kifejezésre fog jutni. Az erre vonatkozó számbeli ered­mények még nem közöltethetnek, hanem annyit már ma is bizonyosan állíthatni, hogy az 1867. évi állam­költségvetés valóba képét fogja adni a pénzügyi hely­zetnek , mely mindenesetre komoly és nagy erőfeszíté­seket igénylőnek tekinthető, hanem távol attól, hogy a pessimismusnak alapos támpontokat nyújtana , határo­zott jobbrafordulást fog föltüntetni. — 4 Szemle. A bécsi lapok kivétel nélkül örömmel ü­dvözlik a „Wien. Abendpost“ nak a hadsereg reformjáról szóló czikkét; atalán mind czélszerű s a jelen kor kivá­n­umainak megfelelő eszmének tekintik azt. „Világos, emelkedett szellemet leheli ez irat, — igy szól a „Fremdenbl.“ — s tanúskodik az őszinte aka­ratról, mely szerint gyökerénél ragadják meg az örökölt bajok egyik legroszabbikát s alaposan kívánnak rajta segíteni. Mindenesetre nagy mértékben örvendetes, hogy irányadó körökben határozottan utat tört magának az eddigi védelmi rendszer tarthatlanságának elismerése s hogy a gyökeres reform értéke főleg az átalános had­kötelezettség behozatalára s a szellemi és tudományos elemnek a hadsereg soraiban emelésére van fektetve.“ A „Presse“ azon nézetét fejezi ki, hogy e reform­­czikk minden szabadelvű osztráknak megnyeri tetszését. „E közlésnek minden pontja egy oly elvet foglal ma­gában, melynek teljes keresztülvitele nemcsak hadsere­günket képesíti, hogy a continens minden más hadsere­gével teljes győzelembeni bizalommal szembeszállhas­son, hanem az egész államgépezetet is átalakítja.“ A „N. Fr. Pr.“ első­sorban a programm világos­­s­ágát és határozottságát emeli ki. A „N. Fr. Bt.“ örül, hogy a történtekből tanultak s a tapasztalásnak hasznát vették. A „Wanderer“ úgy találja, hogy a reform czikk elvi útmutatásai kilátásba helyezik több e tárgyban nyilvánult óhajtások telje­sültét. A „Debatte“ azon kezdi a czikk méltatását, hogy „tavaszodik Austriában“ és kijelenti, hogy azon férfiak, kik e czikk elveit győzelemre segítik, a közvélemény hálájára méltók. Prága, nov. 6. Ma következő legfelsőbb kézirat tétetett közzé : „Kedves gróf Rothkirch! Mélyen megilletődött szívvel veszek búcsút szere­tett cseh királyságomtól, a megingathatlan hűség s ra­gaszkodásnak oly számos újabb bizonyítványai fölött, melyeket a főváros s a vidék lakosságának összes ren­dei s osztályai Irányomban tanusitni siettek. Magam meggyőződtem arról, hogy mily mély sebeket ejtett a háború az egész ország jólétén , s a szorongatott és sú­lyosan megkárosodott lakosság panaszai szivemben hangos viszhangra találtak. Ezen sebek sietős megor­voslását, lehetőleg gyors kártérítés s a sülyedt jólét emelése által, legsürgetőbb uralkodói gondjaimhoz szá­mítom, s ama szeretet s hűség, melyek itt-tartózkodá­­som alatt mindenütt elém jöttek, s Engem kisértek s körülvettek. Nekem legbiztosabb zálogul szolgálnak, csupán szeretett csehországi népem javára s boldogsá­gára irányzott törekvésem teljesülése iránt. Még egy­szer köszünetemet fejezem ki m­i cseheimnek Migámért, kinek szive ezen napokban oly örömre indíttatott; kö­szönetemet fejezem ki az egész birodalomért, mely cseh­országi népem hűsége­s erejének egységes közrehatá­sában saját hatalma­s jólétének egyik leghatalmasb támaszát látja. Chrudim, nov. 4 én 1866. F­ere­ncz J­ó­z­s­e­f.“ A párisi kiállítás tárgyában alulirt országos bizottmány 1866. October 27-én tartott ülésének jegyzőkönyve. Jelen voltak: Korizmics László, Somsich Pál, dr. Szabó József, Szkalnitzky A., Henszlmann I., Barabás M., Entz F., Rózsa L, Gans C., Posner K. L, Peterdy G., Jankó V., Spitzer Gerson, Feivel L , Kölber L., Ul­­mann, Téres P., Than Mór, Marschalko J., Szathmáry K. sat. Korizmics László ur ő nagysága előrebocsát­­ván, miszerint az országos bizottmány elnöke méltósá­­gos gróf Festetics György úr, a megjelenésben akadá­lyozva van, azon előterjesztéssel nyitja meg az ülést, miszerint annak oka, hogy a február 15 én tartott ülés óta mostanig nem hivatott össze a bizottmány, azon rendkívüli körülményekben keresendő, m­elyek a közel­múltban a birodalom és hazánk felé is oly sulylyal ne­hezedtek, hogy alig gondolhattunk a tervezett kiállí­tásra, melynek leendő megtartásáról sem volt bizonyos senki. Jelenleg azonban, midőn a háború zavarai már megszűntek, s a kiállításnak okvetetlenül létrejövetele is bizonyossá van téve Parisból, a közbejött idő alatt érkezett okmányok szükség, hogy ezúttal tárgyalás alá vétessenek, s az azok folytan­­ kellő intézkedések megté­tessenek. Mielőtt azonban a tárgyalásokat megnyitná, bemutatja elnök úr Wottitz főmérnök urat, a kiállítás VI­­k osztályának rendezőjét, ki Bécsből a jelen ülésre érkezett le, s Morócz István ur távolléte miatt a jegyző­könyv vezetésére Szathmáry Károly urat kéri föl, — ki a jegyzői széket elfoglalván, — 1. Olvassa a nmlgy m. kir. hely­tartótanácsnak 27354. sz. a. felhívását, mely mellett Hamar Leo pesti főreál-tanodai természettani tanárnak az iránti folya­modványa, hogy a távírásra vonatkozó találmányának bemutatása végett a kormány költségén küldessék ki a párisi kiállításra, véleményadás végett tétetik át­ az or­szágos bizottmányhoz. A bizottmány általánosságban csak helyesléssel nyilatkozhatik azon elvről, hogy kellő képességgel biró egyének tanulmányaik bővítése végett a kiállításon megjelenni, a magas kormány által is segíttessenek. A fennforgó esetben véleményt adni azonban azon időre tartja fenn magának a bizottmány, midőn Hamar Leo úrnak­­Ney Ferencz ur által is­ életrevalónak ajánlt találmánya felöl személyesen szerzend tapasztalati meggyőződést. 2. Olvastatott a nm. magy. kir. helytartótanács­nak 30705 sz. leirata, melyben értesíti az országos bi­zottmány­t, hogy a párisi országos kiállításhoz kineve­zett császári első biztos oldala mellett működő segéd­tanácsban Magyarország részéről az államkincstár ter­keltetése nékül két vagy három egyénnek részvétele biztosíttatott; továbbá, hogy az annak idején alakí­tandó nemzetközi, jűryben Magyarországnak a jelent­kezett kiállítók számához mért aránylagos képviselte­­tése iránt nehézség nem forog fenn; végre, hogy a ma­gyarországi küldeményeknek czélszerű felállítása és az azokat megtekintő közönséggel leendő közvetlen érint­kezés­ végett az országos alap terhére két országos biz­tos kiküldhető; megjegyezvén a tisztelt leirat, miszerint azon biztosok az egész birodalmi kiállítás vezetésé­vel megbízott első biztos vezérlete alatt fognak mű­ködni, s hogy ezek részére az országos alapon könnyí­tés tekintetéből az államkincstárból 450 ft ezüistpénz és 240 ft bankjegy lesz utalványozva. Óhajtaná és szükségesnek tartaná ugyan az or­szágos bizottmány, hogy — miként első felterjesztésében kérte, a magyar kiállítmányokra nézve négy országos biztos lenne kinevezve; ha azonban ennek kieszköz­lése teljességgel nem volna lehető, legalább háromnak kikü­ldhetéséért fog kérelmezni a magas kormányszék­nél, kik közül egy a gazdasági, egy az ipari és egy a művészeti tárgyak érdekében működnék.­­ Az igaz­gató tanácsbani és a jurybeni részvét iránt, valamint az egyénekre nézve is később teendi meg javaslatait a bizottmány. A­mi az országos biztosok részére szüksé­ges költséget illeti, e tekintetben az utazási költségek fedezésén kívül, fejenként 15 frank napidíjt hoz javas­latba a bizottmány, melynek utalványozása iránt a helytartótanácshoz kérelmet fog benyújtani. 3. Olvastatott a művészek albizottmányának be­nyújtott jegyzőkönyve, melynek folytán elhatározta­tott, hogy az elnökség útján a bécsi központi bizottmány azonnal kerestessék meg a jegyzőkönyv 10 ik pontjá­ban foglaltak kieszközlése iránt. 4. A kiállítási tárgyak beküldésének határidejét illetőleg, tekintetbe véve, hogy azoknak február 15 én már Bécsben, mart. 10 én pedig Párisban kell lenniük, a magyarországi kiállítók felhívandók lesznek, hogy Párisba szánt czikkeiket Pestre a köztelekre az országos bizottmánynak czímezve legkésőbb január lü­kéig munkatlanul beküldjék, magától értetvén, hogy e véghatáridő előtt is küldethetnek be és fogadtatnak el kiállítási tárgyak, sőt a borkiállítók különösen is figyel­­meztetendők, hogy küldeményeiknek beszállításával saját érdekükben is minél előbb siessenek. 5. Minthogy a kiállítás iránt mutatkozott nagy­­részvét folytán az egész birodalomból 3854, Magyaror­szágból 370 kiállító jelentkezett, minek folytán a kiállí­tási térség nekünk szánt része azokat be nem fogad­hatja, ha az albizottmányok a kikü­ldendő tárgyak megbi­­rálásánál akként szükség, hogy eljárjanak, miszerint nem annyira a mennyiséget, mint inkább a minőséget tartván szem előtt, csak a legjelesebb tárgyak kikülde­tésére szorítkozva, a kijelölt tereken hazánk ipara mél­tóan legyen képviselve. Az albizottmányok továbbá fel­hívandók lesznek az elnökség által arra is, hogy ne vár­ják be az osztályaikba tartozó tárgyak valamennyié­nek begyűlését, hanem az időről időre beérkezőket azonnal vegyék bírálat alá, hogy így az utolsó határna­pon egészen készen lévén, a tárgyak minél elő­bb ren­deltetésük helyére küldethessenek. 6. Olvastatott a bécsi­ központi bizottmánynak a gazdasági gépek próbájára vonatkozó átirata. Ezen értesítés az elnökség által a gépészekkel egész terjedelmében tudatandó, s e végre közhírré teen­dő lesz. 7. Ugyanannak a kertészeti kiállítás tárgyában kelt értesítése hasonlóan közhírré teendő. 8. Ugyanannak a kiállítási szekrények iránt kelt átirata folytán a szekrényminták a köztelken és a pesti kereske­delmi kamaránál letétetnek és erről a kiállítók azon m megjegyzéssel értesittetnek, hogy számukra Pák­sban fognak készíttetni ezen szekrények és asztalok; a költ­ségek megtérítése egy □ lábért 2 ft o. é. tesz. Külön szekrények vagy asztalok készítése csak oly kiállítóknak engedhető meg, a­kiknek jelentőségük­nél fogva nagyobb tér engedélyeztetett. Ily külön szek­rény készíttetéséhez engedély szükséges, melynek el­nyeréséért az illetők a szekr­ény rajzával ellátott kérvé­nyeiket az országos bizottmányhoz benyújthatják. §11 9. A f. é. február 15-én tartott bizottmányi ülésnek a bor és liszt-küldeményekre vonatkozó határozatai hasonlóan közhírré teendők. 10. Már a múlt ülés alkalmával kimondatván an­nak szükségessége, miszerint Magyarország mezőgazda­sági, ipari és kereskedelmi­ statistikájának rövidre vont egybeállítása, — miként ez a londoni kiállításon is tör­tént — készíttessék el, s a világkiállítás látogatói közt Párisban osztassák ki, — amaz­­ülés által fölkért Érkövy Adolf, Rózsa La­jos, Szathmáry Károly urak az elnökség által fölhivan­­dók lesznek, hogy ezen egybeállítást minél előbb elké­szítvén, az országos bizottmánynak mutassák be mely annak franczia nyelven 10,000 példányban kinyomatá­­sáról és Párisban kiosztásáról gondoskodni fog. A párisi kiállítás tárgyábani hirdetések. I. A kiállítók kiállítási tárgyaiknak eladásával és megrendelések elfogadásával tetszésük szerint kü­lön ügynököket bizhatnak ugyan meg, minthogy azon­ban ezen ügynökök tartoznak magukat az első kiállí­tási biztosnál igazolni, szükséges, hogy azoknak oly meghatalmazást adjanak, mely megbízásukat világosan kifejezi s azonfelül a megbízó kiállító azon nyilatko­zatát tartalmazza, hogy az első osztrák kiállítási biztos minden felelősség alól felmentetik. Megjegyeztetik, miszerint több kiállító együtt is megbízhat egy ügynököt; ezen ügynökök azonban tar­toznak magukat a kiállítási tárgyak felállítása s az ál­talános rendelkezések tekintetében az első osztrák ki­állítási biztos intézkedéseinek alávetni. A központi bizottmány ily ügynökségre bizonyos egyéniségeket nem ajánl, s ennélfogva a t.­ez. kiállító­kat figyelmezteti , hogy egyesek abbeli állításai­nak, mintha a bizottmány által ajánltatnának, hitelt ne adjon. A­mennyiben a kiállítók saját ügynököt nem bíz­nak meg, a Párisban felállítandó kiállítási bizottmány a szóban forgó teendőket szívesen el fogja végezni a tényleg felmerült költség megtérítése mellett. II. A franczia kiállítási bizottmány értesítése sze­rint az 1867 ik évi kiállítás alkalmával, a kiállított gaz­dasági eszközökkel egy a Bilancourt szigeten kiválasz­tott térségen kísérletek fognak létezni. Ezen czélra a kiállítók vagy másodlatokat küld­hetnek be, vagy a kiállítási palotában lévő kiállítási tárgyaikat bizonyos időre kivitethetik a kísérleti helyre; ezen szállítás költségeit a kiállítók viselik, biztosíttat­nak azonban , hogy minden lehető könnyebbítésben ré­szesülni fognak. A franczia bizottmány által a tárgyak oltalmazá­sára fedelek is állíttatnak föl, 1­0 méter után fizetendő 10 frank megtérítése mellett, egyébiránt a kiállítók ma­guk is gondoskodhatnak tárgyaikról ha a bizottmány terveihez alkalmazzák magukat. Végre a franczia bizottmány a mozdításra szüksé­ges gőz- vagy lóerőt is meghatározott árakon nyújtani fogja. III. Hogy a kiállítási tárgyak felállításában a szükséges egyformaság eléressék , a központi kiállítási bizottmány által asztalok és szekrények rendeltettek meg, melyek használatáért egy négyszög­láb után két forint o. é. fizetendő; ezen asztalok és szekrények raj­zai megtekinthetők az országos bizottmánynál és a pesti ipa­rkamaránál. Külön szekrények vagy asztalok készit­­hetése csak oly kiállítóknak engedhető, a­kiknek jelen­tőségük miatt nagyobb tér is engedélyeztetett. Egyéb­iránt ezen külön k­­észítendő szekrény vagy állványhoz minden egyes esetben engedély szükséges­; ha tehát va­laki ezt kívánná, felhivatik, hogy ebbeli kérvényét az illető rajzzal együtt előbb benyújtsa az országos bizott­mánynál, s a szekrényt vagy állványt csak­ akkor ren­delje meg, ha az engedélyt megnyerte. IV. A párisi világkiállításra küldendő őrlemé­nyek (liszt, dara sat.) összehasonlító megbírálhatása tekintetéből ezek egyforma osztályzása lévén szüksé­ges, megkerestetnek az ily tárgyakat kiállítani szán­dékozók, hogy ezen egyforma osztályozást maguk közt megállapítani igyekezzenek. V. Az előbbeni kiállításoknál tett tapasztalások szerint a borok kiállításánál a kiállítás külső alakja sem lévén közönyös, a kellő hatás elősegítése czéljából megkerestetnek a borokat kiállítani szándékozók, hogy a fehér borokat az úgynevezett rajnai, a vörös boro­kat pedig az úgynevezett bordeauxi palac­kokban, kellőleg bedugaszolva, ólom-lemez kupakokkal, és esi-

Next