Sürgöny, 1867. február (7. évfolyam, 27-49. szám)
1867-02-14 / 37. szám
37. szám. Pest, csütörtök, február 14. 1867. VII. évfolyam Szerkesztőség: (Szánátos utcza 1. sz. III. emelet, Kiadó-hivatal: Pesten, barátok tere 7 ik sz. Kéziratok nem küldetnek vissza. Bél mentetten levelek csak rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Előfizetési árak: Kapontai postai szétküldéssel: Egész évre .... 10 frt. Félévre...............................10 „ Negyedévre .... 5 „ Budapesten házhoz hordva: Egész évre ... 18 frt — kr. Félévre . . Negyedévre . . 50 SÜRGÖNY, Magánhirdetések: egylmlábos petit-sor egyszeri hirdetésért 8 kr, kétszeri hirdetésért 7 kr, háromszori vagy többszöri hirdetésért 6 krral azáruittatik minden beiktatásnál. A bélyegdíj külön minden beiktatás után 30 kr. o. értékben. Külföldről hirdetéseket átvennek a következő urak : Majnál Frankfurtban és Hamburg-Altonában Hausenstein és Vogler Hamburgban Türkheim Jakab Lipcsében Engler II. és Fort Ernő urak. HIVATALOS RÉSZ Császári rendelet ISO?, jan. 21-től" a belföldi »/.ekés posta-illetékek mérséklésére vonatkozólag. (Érvényes az egész birodalomra.) Hogy [a belföldi szekérpostai közlekedések-, de különösen a pénzszállításoknak azon könnyebbítés nyujtassék, melyet a nemzetgazdasági érdekek megkívánnak, s mely egyéb elutasítlatlan tekintetekkel összeegyeztethető.a miniszertanácsom meghallgatása után, a málhaposta-illetékek szabályozására nézve rendelem, amint következik: 1. Minden szekérpostai küldeményért — kivéve a helyi küldeményeket — súly szerinti vitelbér, azonkívül kitett értékű küldeményeknél érték utáni bér szedendő be. 2. Kitett érték nélküli irományok bezárólag 5 vámlat súlyig, kizárvák a márkapostávali tovaszállittatásból. 3. Súlyvitel bérül minden vámfontnál, vagy egy vámfont töredékeinél 15 ,0 új krajcrár számítandó fel, és pedig ötven mértföldnyi távolságig minden öt, ötven mértföldön túl minden tíz, és száz mértföldön túl minden húsz mértföldre. Ha azonban a súlyvitel bére szerint nem adná legalább is a következő számokat, és pedig bezárólag öt mértföldig . 10 krt, öt mértföldön túl bezárólag husz mértföldig . . 15 busz mértföldön túl bezárólag harminczöt mértföldig ......................................... .... 20 harminczöt mérföldön túl bezárólag ötven mérföldig ..................................................................25 végre ötven mértföldön felül lévő messzeségnél 30 akkor ez összegek szedendők be legalsó vitelbértékképen. Kivételképen oly küldeményeknél, melyek súlya öt vámlatot és értéke ötven o. é. forintot felül nem halad, a súly szerinti vitelbér következő meghatározott összegekben számítandó fel : Öt mértföldnyi távolságig.....................10 ujkrban. Öt mérföldön túl bezárólag ötven mértföldig 15 „ Ötven mértföldön túl ..........................201 4. Helyi szekérpostai küldeményekért, melyeknek öt vámfontnyi súlyt meghaladni nem szabad, a súly szerinti vitelbér helyett 10 új krajczárnyi határozott összeg szedendő be. 5. Az érték utáni vitelbér tesz minden 150 o. é. forintért vagy azon alul lévő értékösszegért helyi szekérpostai küldeményeknél..........................2 új krt, minden más küldeménynél bezárólag öt mértföldnyi távolságra....................................3 „ öt mértföldön túl bezárólag tizenöt mértföldig 5 „ tizenöt mértföldön túl bezárólag ötven mértföldig ........................................................• 10 „ ötven mértföldön túl bármely távolságig . . 15 „ Egyezer ötszáz forint értéket meghaladó küldeményeknél az értéknek ez összeget meghaladó részéért csak fele számítandó fel az érték utáni vitelbérnek. Oly küldeményeknél, melyek értéke száz p. é. forintot meg nem halad, az érték utáni vitelbér következő leszállított összegekben állapíttatik meg : 20 mértföldig menő távolságra.....................3 új kr. busz mértföldtől 80 mérföldig.....................5 80 mértföldön túl menő távolságokra pedig...................................10 6. Krajczártöredékek, melyek a súly és értékvitelbér kiszámításánál végül mutatkoznak, elejtendők. 7. Minden szekérpostai küldeményhez egy levél csatolható, mely vagy zárt aviso, vagy fuvarlevél alakjában mellékelhető. Ha azonban ennek súlya a levélposta-díjszabályban egy egyszerű levélnél megállapított súly határát meghaladja, akkor a túlsúlyért az illető levél-vitelbér fizetendő. 8. Amennyiben a szekérpostával utazó személyek málkája , az előjegyzési jegyekben (Vormerkschein) látható illetékmentes súlyt, értéke pedig a száz p. é. forintot meghaladja, a magasabb súlyért és magasabb értékért a díjszabály szerinti súly és érték utáni vitelbér szabandó meg. Azonban ennek kiszámításánál nem — mint más szekérpostaii küldedsényéknél — a föld irati távolság, hanem a postai kiszabás szerinti dij veendő alapul. 9. Oly szekérpostai tárgyak visszaküldésénél, melyeknek a czirazettnél kézbesítése nem történhetett meg, valamint ily tárgyak utánküldésénél más, mint a czimzeten kijelölt helyre, az új szállítási távolságra eső vitelbér teljesen hozzászámítandó az eredetihez. Csupán értéknélküli irományok és mustráknak a feladás helyére visszaszállításánál nem számítandó fel további vitelbér. 10. A mellékes illetékek (mint tértivevények, kérdezősködések , továbbá avisók és kézbesítések illetékei) egyelőre az eddigi kiszabás szerint tartatnak fönn 11. Azon esetben, ha értéknélküli küldemény elvesz, vagy rajta hiány esik, jövőre minden hiányzó vámfontért vagy egy vámfont részeiért ötven uj kinyi kártérítés nyujtatik. Efféle küldeményeken történt káreseteknél a bebizonyítható kár megtérítendő , azonban minden vámpontért vagy annál alábbi mennyiségért legföbb 50 uj krajczárig terjedő határok közt. 12. Az elsorolt szabályok minden oly postaküldeményeknél alkalmazandók, melyek belföldi helyeken forognak ; továbbá minden oly külföldről jövő vagy oda menő küldeményeknél, melyekre nézve az illetékek, osztrák területen való szállításnál, eddig a belföldi szekérpostai djszabály szerint szabattak ki. E szabályoknak kiterjesztése az osztrák határok és a külföldi cs. k. postai expeditiók közti szekérpostai küldemények váltásánál az osztrák kereskedelmi ministerré bizatik. 13, 25 forint értékig menő pénzküldetvényeknél, melyek ezentúl minden belföldi posta hivataltól minden belföldi posta hivatalhoz küldhetők, egyenlő 10 uj krajczárnyi dij fizetendő. 14. Az utánvétekért járó fár-dij (provision) 50 o. é. ft utánvéti összegnél 3 uj krral, magasb utánvét öszszegeknél pedig 50 kon fölül minden 5 ftért 2 krajczárral vagy ennek részleges illetékével számítandó. A fár dij legcsekélyebb összege 6 uj krajcrárban állapittatik meg. 15. Ez uj határozmányok f. é. mart. 1- től kezdve lépnek érvénybe. 16. A mellékdijak jövőbeni szabályozását s a pénzküldemények és postai utánvétek intézményének további általános kiterjesztését, mint szintén a föltételek megállapítását, melyek szerint eszközölhetők egyes nagyobb postahivataloknál a 25 o. é. ftnál magasb értékű pénzküldemények, — kereskedelmi ministeremre bizom. B cs, 1867. jau. 21. Ferenc* József, s. k. B e c r é d i s. k. W att e r s t o r f s. k. Legfelsőbb rendeletre : Meyer Bernát, lovag s. k. Ő cs. kir. Apostoli Felsége folyó hó 5-én kelt legmagasabb határozatával Bartál Györgyöt, a m. kir. helytartótanács első elnöki helyettesét, ebbeli hivatalától, saját kérelmére legkegyelmesebben felmenteni méltóztatott. Ő cs. kir. Apostoli Felsége f. évi febr. 9-dikéről kelt. legfelsőbb elhatározással Petrovics Konstantin Buda-városi főkapitányt a Ferencz József-rend kis keresztjével legkegyelmesebben feldiszitui méltóztatott-a cs. kir. Apostoli Felsége f- é. febr. 5-én kelt legfelsőbb elhatározással legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy az esztergomi székes káptalannak, Vargha Benedek Esztergom megye első alispánjának, Kamenszky Elek ugyane megyei főszolgabírónak, a legutóbbi háborús korszak alatt tanúsított hazafias maguktartása s érdemteljes szolgálataikért, a legmagasabb megelégedés kifejezése tudtul adassék. A cs. kir. Apostoli Felsége f. é. febr. 11 től kelt legfelsőbb elhatározással dr. b u r g e n k r o u i Lange Emilt s dr. borosnyói Lukács Lászlót, az erdélyi kir. udvari kanczellária fogalmazó-segédeit, erdélyi kir. udv. fogalmazói czimmel és ranggal legkegyelmesebben felruházni méltóztatott, többséggel ment keresztül azon indítványa, mely a ministerium eljárását megrója és a gyülésjog akadályai elbántását követeli , daczára annak, hogy Ricasoli elutasította ez indítványt. A Ricasoli-ministériumot tehát leszavazták. A minisztérium azonban egyelőre marad. Mivel reméli magát megtarthatni az újonnan összegyűlendő parlament előtt ? A fő meghasonlási ok : az új egyházi és pénzügyi törvény. Akként véli azt módosíthatni a kormány, hogy a képviselőház azt elfogadja? A képviselőház, úgy látszik, semmiféle új javaslatot, nem akar e részben, hanem ama múlt, évi törvény mellett kíván maradni, mely az összes szerzetek eltörlését és az összes egyházi javak elvételét állapította meg. A kormány két tekintetből látszik ragaszkodni a Langrand Dumonceau és Scialoja-féle pénzügyi tervhez, hogy a Rómával a kibékülést ez után elősegítse, és hogy talán a nyerendő 600 millió segélyével Olaszország pénzügyét helyrehozza. Róma azonban maga sem pártolja az új tervet, valamint az olasz püspökség is ellene van annak, s így a kibékülést e terv nem igen mozdítja elő. Az olasz közvélemény,-mely nem kiegyezni akar Rómával, hanem Rómát akarja Olaszországhoz csatolni,és e közvélemény képviselője az olasz parlament, — különben sem tartja oly fődolognak Róma kiegyezését, hogy annak kedvéért a papi befogást teljesen megsemmisítő múlt évi törvényt eltörölje. A képviselőház e részben febr. 28-ka után sem lesz más véleményen, sőt még az új választás sem igen segítene e bajon, így a Ricasoli-ministériumnak nem marad egyéb teendője , mint vagy visszavonni az új egyházi és pénzügyi tervet, vagy lelépni. Ez utóbbi esetben azt mondják, Ratazzi-ministerium alakulna. Kétkedünk benne, hogy a mostani parlamentben nagyobb többsége lehetne Ratazzinak, mint Ricasolinak , s ezért részünkről azt hiszszük, hogy az új olasz ministerium, ha lesz, szabadelvűbb s újabb elemekből álland. NEMHIVATALOS RÉSZ. Szemle. Pest, febr. 13. Az olasz kormány egyelőre azzal odázta el a minden oldalról fenyegető válságot, hogy a parlamentet elnapolta. Tehát nem oszlatta fel, mint várták, nem akarta élére állítani a dolgot. Azonban a ministerium sem lépett le : úgy látszik, a lapok jelentése a ministerek lemondásáról nem volt alapos, hagy a királyném fogadta el lemondásukat. A kormány a középutat választotta. A parlament elnapolásával azonban a Ricasoli ministerium ügye nincs eldöntve, csak elnapolva. A parlament febr. 28-án ismét összeül, s újra kezdi az ostromot a kormány ellen, s végre sem marad más menekvés a parlamentáris kormány alatt oly esetben, midőn a ministériumnak ellene szavaz a parlament majditása,mint: vagy a ministérium lemondása, vagy új képviselőház egy behívása, melynek többsége talán kedvezőbb lesz a ministériumra nézve. Vagy a Ricasoli-ministérium febr. 28-káig megnyerni reméli a képviselőház rokonszenvét? Ez nem csekély feladat volna a jelen körülmények közt. A mostani képviselőház és ministerium közt határozott nézetkülönbség uralkodik, mely az utolsó ülésben valóságos kárhoztató szavazatban tért ki a ministérium ellen. Arról volt szó, hogy Velenczében népgyűlést akartak tartani az egyház szabadságát illető törvényjavaslat tárgyában. A kormány valószínűleg attól tartott, hogy az újonnan szerzett, tartomány mindjárt, első alkalommal ellenzéket fog képezni irányában, mivel az új törvény egész Olaszországban népszerűtlen, s e félelmében eltiltotta a velenczei népgyűlés megtartását. E tilalom miatt a parlamentben tegnapelőtt kérdőre vették a ministériumot, s Ricasoli következőleg felelt : „Miután a gyűléstartási jog nincs törvény által szabályozva, alá kell azt rendelni a közjognak és a politikai viszonyoknak. Jelen esetben veszélyesnek látszott a népgyűlések megengedése oly égető kérdésben, mint a római kérdés és az egyházi javak liquidatioja, különösen az élelmiszerek drágasága és az uralkodó nyomor miatt némely városokban kitört munkás-zavargások közepette.“ Ricasolinak igaza lehetett, de a képviselőház nem elégedett meg azzal. Mancini egyenesen megtámadta e magyarázatot , és 32 szónyi Pest, febr. 13 án. A pesti polgári nagy választmány v. hó 24-én tartott gyűlésében a többek közt elhatározta, hogy báró Bennyey Pálné e nagyméltóságának, ki a mű nyár, a több ürhölgy s a beles válaszmány kíséretében a sebesülteket a kórházakban naponta meglátogatta, ezek szükségei után tudakozódva és ezeket kielégítve, vigasztaló angyalként a sebesülteknek könnyítést és ínyhülést szerzett, — a polgárság nevében ebbeli buzgalma és fáradozásaiért hálás köszönetét fejez e ki s ennek teljesítésével a hetes választmányt bízta meg. Ezen kellemes megbízás folytán Havas Ignácz vezérlete alatt Vecsey Sándor, Sztupa György, Kozmovszky Antal és dr. Szabó Alajos urakból álló küldöttség ment fel tegnap Budára a báróné ő excellentiájához, s annak Havas úr szívből fakadó meleg szónoklata mellett az itt alább következő elismerő iratot nyújtotta át. Az irat átadása után a kegyes bárónő ő excellentiája megköszönén a polgárság megemlékezését, ismert szerénységénél fogva kijelenté, hogy ő csak a polgárság jó példáját követte s rajta van a sor megköszönni, hogy a polgárság neki alkalmat nyújtott, velük közreműködhetni. — A szegény hazánkat sújtó ínségre térvén át a társalgás, a nemesszivli bárónő megígérte, hogy ő maga részről mindent elkövetend, hogy a szegény éhezők sorsán segítsen s a már nála befolyt pénzt is azonnal rendeltetése helyére fogja juttatni. Ezen vigasztaló szavak után a küldöttség eltávozott. A fentebb említett köszönő irat ekkép hangzik : Nagyméltóságú báróné! Kegyelmes asszonyunk! Visszaemlékezve a lefolyt év azon szomorú napjaira, midőn a háború veszélyeivel szemben, naponta érkeztek a harctérről városunkba sebesültek, itt menhelyet és szenvedéseik enyhítését keresve , azon megnyugtató érzelem él bennünk is, hogy a testvérváros lakossága ezen, a sors által sújtott szerencsétleneken segített, amennyire jó szándék és emberi erővel segíteni csak lehetett. De bármennyire versenyzett is a város összes lakossága, hogy nagyméltóságod szép és elragadó példáját követve, a humanitás oltárán áldozzon, v úgy mégis halvány viszényként tűnik fel mindez ahhoz képest, mit nagyméltóságod határtalan feláldozás és leereszkedő gyöngédséggel a szenvedő emberiség érdekében tett, midőn naponta és minden időviszontagságok közt a szenvedők menhelyén ezek vigasztaló őrangyalakért megjelent; — miért is az ég áldása áradand életének dicső pályájára, meghallgatva azok hálaimáját, kiket jótéteményeivel oly nagylelkűleg árasztott el. Feltűntek excellentiádnak a sebesültek ápolása körüli fényes érdemei még maga legkegyelmesebb Királyunk Ő Felsége előtt u ugyannyira, hogy azért nagyméltóságodnak legmagasabb elismerését kijelenteni kegyeskedett — s midőn e feletti örömünknek mi is szabad folyást nyitunk, engedje meg excellentiád, hogy a fejedelmi elismeréssel Pest város polgársága is egyszersmind hálás köszönetet párosítván, — nemcsak a jótéteményeivel elárasztott sebesültek, hanem mi is a királyok királyához fordulhassunk, kérvén őt, hogy A 65-ös bizottság ülése febr. 4 -én. (Folytatás.) Tisza Kálmán : T. bizottság! Legelsőbben Fest Imre t. képviselőtársunknak előadására azt vagyok bátor megjegyezni, miszerint az általa kitűzött kiindulási pontokat én magam is tökéletesen helyeslem, amennyiben ő azt mondja, hogy az egyik az legyen, hogy hazánk önállását biztosítsuk, és legyünk urak saját házunkban; és a második az, hogy tekintetbe kell vennünk a 18 év csapásait és a forgalom érdekeit, valamint Ő Felsége többi népei iránt méltányosaknak kell lennünk. Mindkét nézpontot részemről elfogadom , de kénytelen vagyok kimondani abbeli meggyőződésemet, hogy miután e munkálatban és a módosításokban nem ezen két iránypont van kitűzve a jövendő küldöttség munkálkodása elébe, hanem ennél több történik : én abban aziránt, hogy ezen irányeszmék szerint fog tovább fejlődni ezen ügy, megnyugtatást nem találok, mert amely küldöttségek a tárgyalásra ki fognak küldetni, az indirect adók tárgyában szerződést kötni, azoknak már azon utasítás van adva, hogy „megállapíttathatik egyszersmind jövendőre azon módozat, amely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognának eldöntetni, és ami által én kimondva találom, hogy Magyarország soha többé, ha ez elfogadtatik, önállólag ezen tárgyak felett, nem fog intézkedni. Ami igen, képviselőtársam Deák F. előadását illeti a kereskedelmi ügyekre vonatkozólag, egyszerűen csak az ellen akarok tiltakozni, nehogy előbbb nyilatkozatom is félreértessék az ő cáfoló beszéde folytán, miszerint én egyáltalában se nem mondottam, se nem hiszem, hogy a szabad kereskedési iránynyal magunkat ellentétbe kelljen tenni; sem nem mondottam, se nem óhajtom a közbenső vámsorompók felállítását; de óhajtom azt, hogy tisztán és világosan fenn legyen tartva azok felállíthatásának joga. Mert jöhetnek esetek, midőn ezen jog létezése lesz az egyetlen mód, hogy ezen sorompók mellőzésével egyezkedni lehessen, és ha az egyezkedés mindemellett nem sikerülne, megmaradna mégis a sok tekintetben kellemetlen, de elvégre mellőzhetlen fegyver, hogy az ország érdekeit megóvjuk. Ami azon példáját illeti, hogy — ha abban jogfeláldozás van, amiként itt javasoltalak az egyezkedések, akkor Poroszország is feláldozta volna önállóságát (Deák Ferencz közbeszól : Én egy szót se szóltam erről a kereskedelemre nézve; én csak a vámszerződést értettem) — a kereskedelmi szerződésekre nézve is épen úgy áll, — meg kell jegyeznem, hogy Poroszország azért nem áldozta fel önállóságát, mert fenntartotta magának, hogy bizonyos számú évek elteltével önálló intézkedési jogába visszalép, ami, mint, előbb mondottam, a kereskedésre nézve nincs egészen tisztán fogalmazva. Áttérek az indirect adók ügyére. Itten is osztom azon nézetet, hogy azokat nélkülözni a mai világban nem lehet, és kész vagyok e tekintetben is mindarra, amit a méltányosság tőlünk követel, és soha, legalább azt hiszem, egy szóval sem mondtam, hogy ellenkező véleményben volnék azokra nézve, meleket Deák Ferencz I. képviselőtársam előbb kifejtett. Csakhogy, amint felőbb is mondom, és minden alkalommal ismételni kívánom, azt hiszem, hogy az sérti hazánk függetlenségét, ha kimondjuk, hogy jövendőben mindenkor, bármikor hazánkban is reformok tétele csak kölcsönös egyezkedés folytán történhessék. Ez az, miben Magyarország állami függetlenségének sérelmét látom, és épen ez az, miért én ezen itt előadott pontozatokat el nem fogadhatom ; ez az, miért azt állítom, hogy az előbb utolsó 64-ik szakasz, és a módosítványban foglalt 65. és 68 ik pont idevonatkozó részei közt valóságos ellentét van , és hogy vagy nem szükséges külön kimondani, hogy mindezen tárgyakra nézve csak úgy intézkedhetik Magyarország, ha a másik rész is beleegyezik, vagy ha ezt kimondjuk, akkor haszon nélküli kimondani a másikat, mert az első által Magyarországnak jogos intézkedése már eltemetve van. Deák Ferencz: Az én felfogásom gyengesége lehet az oka, hogy azt az aggodalmat, melyet többen felemlítettek, ezen sorokban nem láthatom: „megállapíttathatik egyszersmind jövendőre azon módozat, mely szerint az ezen adóknál behozandó reformok a két törvényhozás által egyetértőleg fognának eldöntetni.“ Ki állapítja meg ezen módozatot ? A küldöttségek , és a két ministérium javasolják, és mindegyik országgyűlés maga részéről elfogadja, vagy elveti. Tehát mi által van itt az, mit némelyek abban keresnek , kimondva, hogy soha többé nem rendelkezhetik az ország ezen dolgokról ? Hiszen már azáltal, hogy az országgyűlés elfogadja vagy elveti a javaslatba hozandó módozatot, ő rendelkezik róla, mivel természetesen csak akkor fogadja el, ha érdekeivel megegyezőnek fogja találni; ha ellenben olyannak fogja tartani azon módozatot, hogy Tisza Kálmán barátom észrevétele szerint, általa az ország örökre lemondana rendelkezési jogáról, akkor azt elutasítja. Ha tehát a küldöttségek csak javaslatot készítenek azon módról, mely mellett jövendőben egyetértőleg reformok tétessenek : ezen javaslat az országgyűlések — tehát a Magyarországra vonatkozólag ide a magyar országgyűlés elébe terjesztetik; ezen országgyűlés pedig, ha ama javaslatot veszélyesnek vagy káros következményűnek tartja, elvetheti , hogy lehet ebből azt következtetni, hogy ennek kimondásával az nagyméltóságodat igen sokáig éltesse és a boldogság s szerencse minden kellékeivel árassza el! Kik is hódoló tisztelettel maradunk. Pest, 1867. jan. 24 én. A pesti polgári nagy-választmány nevében: Nagyméltóságodnak alázatos szolgái : Havas Ignácz, elnök Cséry Lajos, jegyző.”